Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1835. július-december (1. évfolyam, 2/1-52. szám)
1835-09-16 / 22. szám
PEST SEPTEMBER’ 166. Megjelen e* divatujság hetenkint 2sz er, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész évi S fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. A' TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1335. 22. szám. Előfizethetni Helyben a’ kiadónál Dorottya utczában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Posta hivatalnál. HUNYADY MÁTYÁS, magyarok’ királya..Vége.) Egyiránt fénylik Mátyás a’ kormányzásban és hadviselésben; sebes átlátás, gyors elhatározás, minden veszélybeni könnyű föltalálás a’ legnagyobb hirtelenséggel hagyák őt cselekedni. Ellenségeit legváratlanabbul támadá meg, éjszaka és zivatarban, a’ legveszélyesebb helyeken , magát a’ csata minden veszedelmeinek kitevő, rettenhetetlen bátorságának egy szép példája maradt fen : — Neustadtot vívá Austriában, midőn egy török követ érkezik. Mátyás őt egy helyre vezető, melly az ellen lövéseinek leginkább ki vala téve, ’s hideg vérrel hallgatá a’ reszkető ozmánt, kivel a’ félelem egész követségét elfelejteté. Máskor Budára egy kűzdési erejéről ’s ügyességéről egész Európában hires cseh lovag vetődik, ’s büszkén hítt ki minden Magyart párviadalra, a’ király maga szállt véle szembe, ’s csapásai a’ csehet több hetekre ágyba vetők. Mátyás első kezde állandó katonaságot tartani, azt békében is gyakorlani; fekete serege színe volt az európai hadaknak. Alkudozásaiban a’ külföldiekkel egy diplomata minden finomságát és élességét mutatá. Gyakran tréfával érte el legfontosabb czélját. Velencze folyvást sürgető Mátyást nagyobb erővel vinni a’ török háborút, de a’ Signoria fösvénykedék pénzbeli segedelemmel, ’s egykor pompás üveg edényeket külde ajándékul. Mátyás a’ vendégségben asztalra rakatá, mellé ön arany edényeit helyheztetvén — ’s parancsára egy inas mintha véletlenül történt volna feldöntő az asztalt. „Szép az üveg“, mondá Mátyás , az összetört ajándékra mutatva, — „de az aranyosak arany.“ Megérték Velencze’ követei a’ királyt, ’s a’ törékeny kristály helyett nem sokára arany tőve. Mint csudálatos emlékezetének példáját említik némellykek, hogy ő hadának minden katonáját nevéről ösmerte. Hazánk’ fejedelmei között Mátrás vala a’ legnépszerűbb. Álöltözetbe járta be birodalmát, ösméretlen lépett a’ pór’ kunyhójába, a’ nemesek’ lakaiba, a’ törvényszékekbe, ott kitanulta népének szükségét ’s egyszerű vándorból hirtelen királylyá változva, büntető gyakran az igaztalanságot, ’s jutalmazd az elnyomott ártatlant, még néha a’ legvigabb tréfát szülék illyes kalandjai. Ezért él a’ köznép’ emlékezetében ma is, már századok óta Mátyás, ’s örömmel regéli ennek, többnyire sorsosai iránt jótékony kalandjait, melylyek ha mind egészen nem valók is, legalább mutatják miilyennek tartá a’ pórnép fejedelmét. Azért keresi minden szegényebb nemes, minden magyar paraszt még ma is ha először Budára lő „Mátyás király’ palotáját,“ — és a’ fogházul szolgáló csonka tornyot. Mátyás országa’ kárára és gyászára 1490ben élte 47ik évében Bécsben halt meg.------Eltemetteték a’ nemzet könyei közt Fejérvárott. Törvényes magzata nem volt, csak szerelemfia, János , hihetőleg a’ boroszlói polgármester’ szép leányától özvegysége’ idejében. Ha áttekintjük Mátyás’ korát, akarat nélkül is azon kérdés ötlik elő, hogy maradhatott az minden boldog foganat nélkül nemzetünkre, — hogy halála után gyávaság és vad egyenetlenség nyomta hazánkat, ’s csak 36 évvel később a’ mohácsi gyásznap temető, — hogy a’ nemzet közlelkesedése, ’s a’ nagy király’ munkálkodása nem épitenek semmit, mi a’ jövendőben is állott volna, ’s azon dicső szellem, melly a’ nemzeté is látszott lenni a’ királylyal sírba szállt, többé föl nem támadandó a’ világtörténet’ tanitásai és példái ellen ? — Első tekintetre úgy látszik, hogy egy nemzeti átok, melly mindig magyarral vontatja le a’ mit magyar nagyot és szépet alkotott, űzte itt is szomorú uralkodását; de szorgosabban vizsgálván a’ dolgot, ennek több okaira akadhatni. Az első és fő: Mátyás’ miveléssel és szellemi tehetségei’ kifejtésével nagyon elhagyta korát, a’ pallérozásban hátralevő nemzet nem birta nagy