Rakéta Regényújság, 1985. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-01 / 1. szám

HÉT ÉVSZÁZAD MAGYAR VERSEI Kosztolányi Dezső Esti Kornél éneke Indulj dalom, bátor dalom, sápadva nézze roptad, aki nyomodba köpköd: a fájdalom. Az életen, a szinten, a fénybe kell kerengni, légy mint a minden, te semmi. Ne mondd te ezt se, azt se, hamist se és igazi se, ne mondd, mi fáj fenéked, ne kérj vigaszt se. Légy mint a fű-fa élő, csoda és megcsodáló, titkát ki-nem-beszélő, röpülő, meg-nem-álló. Légy az, ami a bölcs­kéj fölhámja, a gyümölcshéj remek ruhája, zöld szín fán, tengeren a fölszín , mélységek látszata. Ne fuss a kerge széllel, cikázva szerteszéjjel, ki és be, nappal-éjjel, s mindent, mi villan és van, éjj el. Tárgyalj bolond szeszéllyel, komázz halálveszéllyel, s kacagd ki azt a buzgót, kinek a mély kell. Mit hoz neked a búvár, ha fölbukik a habból? Kezébe szomorú jár, ezt hozza néked abból. Semmit se lát, ha táncol fényes vizek varázsa fenn nyög, botol a lánctól, kesztyűje, mint a mázsa, fontoskodó­ komoly fagy dagadt üvegszemébe. Minden búvárnak oly nagy a képe. Jaj, mily sekély a mélység és mily mély a sekélység és mily tömör a hígság és mily komor a vígság. Tudjuk mi rég, mily könnyű, mit mondanak nehéznek, és mily nehéz a könnyű, mit a medvék lenéznek. Ó szent bohóc-üresség, szíven a hetyke festék, hogy a sebet nevessék, mikor vérző-heges még a hős, kit a halál-arc rémétől elföd egy víg álarc, a jó zene a hörgő kínokra egy kalandor csörgő, mely zsongít, úgy csitít el, tréfázva mímel, s a jajra csap a legszebb rímmel. A céda életet fesd, azt, ami vagy te, tettesd, királyi ösztönöddel ismersz-e még felettest? Az únt anyag meredt-test súlyát nevetve lökd el, s a béna, megvetett test bukásait a szellem tornáival feledtesd. Hát légy üres te s könnyű, könnyű, örökre­ játszó, látó, de messze­ látszó, tarkán lobogva száz szó selymével, mint a zászló, vagy szappanbuborék fenn, szelek között, az égben, s élj addig, míg a lélek, szépség, vagy a szeszélyek mert - isten engem - én is, én is csak addig élek. Menj mély fölé derengni, burkolva, játszi színben, légy mint a semmi, te minden. TARTALOM 1985/1 Szobotka Tibor: A MONOKLI______________________________________________ Anton Pavlovic* Csehov: BOTCSINÁLTA CSALÓK - Újévi badarság 6 RAKÉTA IRODALMI KÁVÉHÁZ - Vendég: KAPOSY MIKLÓS______________________________7 Péry Tibor: EGY FINOM ÖREGÚR__________________________________________________ 12 Csurka István: EBÉDIG_____________________-­­____________________________________14 Moldova György: A NÉPSZERŰSÉG ÜGYÉBEN_________________________________________17 Hornyák József: AZ ÖREG MÉRNÖK SZERETŐJE_______________________________________18 ÚJ TÖMEGSPORT A LÁTHATÁRON___________________________________________ 20 A RAKÉTA 1984. ÉVI (XI. ÉVFOLYAM) TARTALOMJEGYZÉKE____________________________23 Guy de Maupassant: AZ ERDŐBEN 27 Gelléri Andor Endre: ASZTALOSOK KEZÉBEN_________________________________________10 Valentyin Jegorov: HOGYAN SAVANYÍTSUNK ARTICSÓKÁT?____________________________32 ÉTKEK, TIPPEK, FORTÉLYOK_________________________________________________ Francis Clifford: GOOD-BYE ÉS ÁMEN (4.) 35 3 2

Next