Rakéta Regényújság, 1987. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-06 / 1. szám
Bevezetés a két elbeszéléshez VALAMIKOR (tíz év előtt) úgy írtam az elbeszéléseket, hogy két-három témából tákoltam össze egyet, az egyik szüzsémet, mert rövid volt, hozzáragasztottam egy másikhoz s a kettőből mégis csak kitelt egy jókora történet. Mire megvénül az ember, kifogy a leleményességből. Most már csak egy témám van s két elbeszélést akarok belőle írni. És a múzsa segítségével meg is lesz. Sőt anélkül is. Mert a múzsa kivonült már, aki a világot uralta egykor, most mindössze egy apró pipereüzletet tart; hajdan költőket inspirált, ma a csinált virágok korszakában, legfeljebb a toalettet teheti hangulatossá. A háztartása is más volt azelőtt: szép szobalányát, a Fantáziát, elbocsátotta szolgálatából s ahelyett egy szurtos, mogorva mindenest tart: a Megfigyelést. Az első elbeszélésnél még hasznát veszem, de a másiknál csak lábatlankodnék. Ebből is láthatják a tisztelt olvasók, hogy igen furcsa dologba fogtam bele, mely hasonlítani fog azokhoz a ravasz képekhez, aminek sok helyütt láthatók a magyar házakban. Ha szembe nézik őket, akkor Garibaldit ábrázolják, ha oldalt, akkor Pius pápát. Két kép van egy képen. Mindkettő komoly egyenként, de öszszevéve a kettő komikus hatást gyakorol. Mindezeknél fogva én is odabiggyeszthetném címnek: Galamb a kalitkában - humorisztikus elbeszélés - pedig a lehető legkomolyabb két történetet fogják tőlem hallani. VALAMIKOR (vagy négyszáz év előtt) élt Veronában egy becsületes, jószívű ember, név szerint Balduin Gervasius, aki rendkívül szerette a virágokat. Ez az egy szenvedélye volt, hozatta a nevezetes tulipánhagymákat Hollandiából, a rózsákat Törökországból s boldog volt abban a hitben, hogy neki van a világon a legszebb kertje. De az ő boldogságát is megzavarta a szomszédja, az öreg Richárd, akinek egyszer megmutogatta virágpadjait, palántáit. - Szebb-e ennél a paradicsom, mit gondolsz? - kérdezi Balduin. - A paradicsomot nem tudom, mert azt még nem láttam. Még eddig, hála istennek, nem küldtél oda. Balduin ugyanis orvos volt a mesterségénél fogva. - Hiába küldenélek - felelte Balduin nevetve -, mert oda a mesterségednél fogva be nem eresztenének. (Richárd ugyanis a leghíresebb prókátora volt Veronában.) - Az meglehet, de ami a rózsákat illeti, már láttam szebbeket is. - Ugyan hol? - Nápolyban, egy ismerősöm kertjében. - Hogy hívják az illetőt? - Albertus Marosininak. - Albertusnál ? Hiszen az nekem jó barátom. - Valóban esmernéd? - Nem, sohase láttuk egymást. Hanem ő is írt egy könyvet a virágokról, én is írtam s azóta levelezésben állunk egymással, testilelki jó barátok vagyunk. MIKSZÁTH KÁLMÁN, a magyar irodalom egyik klasszikusa 1847-ben született a Nógrád megyei Szklabonyán, kisbirtokos családban. Apja a gazdálkodás mellett kocsmáros és mészáros volt. Felvidéki protestáns gimnáziumokban végzi tanulmányait. 1866-ban Pestre megy jogásznak. 1871-től későbbi apósa, Mauks Mátyás mellett vármegyei tisztviselőként dolgozik Balassagyarmaton. 1873 nyarán, a család tudta nélkül, feleségül veszi főnöke lányát, Mauks Ilonát, akivel Pestre költözik. 1881-ben születik meg a hírnevet hozó két elbeszélésciklusa, a Tót atyafiak és A jó palócok. Ekkor kerül a Pesti Hírlap szerkesztőségébe, ahol 25 évig dolgozik. Elkezdi országgyűlési karcolatait. 1887-től élete végéig a kormányzó Szabadelvű Párt képviselője a parlementben. Társadalmi elismerése egyre nő, 1889-ben beválasztják a Tudományos Akadémia tagjai közé. 1910-ben nagy ünnepségek közt üli meg írói munkásságának negyvenéves jubileumát. Kevéssel utána meghal. Összes műveinek kritikai kiadása 1955-től folyamatosan jelenik meg. Eddig csaknem 80 kötet látott napvilágot. Négyszáz év előtt még voltak ilyen barátságok. Balduin elhatározta, hogy minden áron oltóágakat szerez ama földicsért rózsákból s nemsokára útra kelt Nápolyba Albertus látogatására. Albertus nyájas barátsággal fogadta az ő ismeretlen cimboráját (legalább a krónika bőbeszédű a szíveslátás leírásában). Illatos, ámbrás fürdők vártak ott rá, pompás ételektől görnyedező asztalok. Megmutogatta hajóit, mert tizenkét hajója járt a tengeren, megmutogatta csodaszép kertjének ékességeit s midőn Balduin előadta, hogy voltaképpen azért jött, mert rózsaágakat akar elvinni, jószívűen mondá: - Mit, ágakat? A legszebb rózsámat neked adom tövestől. A rózsát ritkasága teszi szebbé. Ha nekem is megvan, a becse kisebbedik te nálad. Ám, ha elhagyod a házamat (ami, adja isten, minél később következzék be), azt a rózsatőt vidd el az unikumok közül, amelyik néked tetszik. Balduinnak esze ágában sem volt Albertus pompás házát korán elhagyni; hatalmas tanya volt az, ragyogó fénnyel berendezve. A pincékben pedig hordókban állt a finom cyprusi bor, istenek ínyét csiklandozó nektár. - Te jómódú ember vagy, Albertus, nem is képzeltem. - Gazdag vagyok, barátom, tehát bátran szólhatsz, ha valami kívánságod van. A fölséges kert virágainak illatától s a ©AIA/MIO A fALKIÁBAN Mir szirti _rÁimán/! Az első elbeszélés 3