Reggeli Ujság, 1932. június (2. évfolyam, 126-148. szám)

1932-06-01 / 126. szám

1 Leu SZERDA 1932 junius hó 1. FGIGGETLF.nl POLITIKAI IS KÖZGAZDASÁG! MAPILAP tárgu-Mureu—Marosvásárhely n. ÉVFOLYAM, 126. szám 1 Leu Jobb és bal oldalon, de mindig a szélső­séges mesgyén halad a mai válságos helyzet nyomán, a politikai próbálkozás. Német­országban Hitlerék, Jugoszlá­viában horvát nacionalisták a nemzeti szocialista­ mozgalom divatos jelszavával próbálják megmenteni a helyzetet, he­lyesebben megtartani az uralmi állapotot. Eközben véres összetűzések vannak napirenden úgy a német kommunistákkal, mint a jugoszláv állapotokkal elé­gedetlen elnyomott rétegekkel. Tegnap bomba robbant Bel­­grádban, tegnapelőtt Bombay­­ban újultak ki a harcok a mohamedánok és hinduk kö­zött. Hogy máma mi történik, azt e percben nem tudjuk, de híreink vannak arról, hogy Japán nagyarányú háborús előkészületet tesz a közeli hetekre, hónapokra. Ki ellen szól a fegyverkezés, ma még ismeretlen, de már gyártják a francia traktorokat, amelyek páncélos autók és nehézágyuk szállítására szolgálnak. Hogy Genfben ez alatt mit határoz­nak a leszerelésről, a fényes sujtásos katonák és begom­bolkozott mellényű diplomaták, az nem érdekli Nippon népét, amely készül végzetes erőpró­bájára. Nálunk ma még az emberek csak arról beszélnek, hogy ki jön a Jorga-Argetoianu kormány után, amely a fran­cia szakértők szerint tehe­tetlennek bizonyult rendet teremteni Augias istállójá­ban, ahol semmi sincsen a maga helyén. Már a világese­mények nem szorítkoznak apró területre, hanem mint az égő erdő, minden fűszálba belekapaszkodnak és terjed­nek tovább feltartóztathatatla­nul. Elég egy szikra, hogy a kiszáradt határ tüzet fogjon és lángbaboruljon tőle az egész látóhatár. Nagyszerű közgazdászokra és kitűnő kormányzóférfiakra volna itt szükség, hogy újra a saját medrébe terelődjék vissza az élet sodra, de akár­­hová nézünk, csak elbizako­dott önzéssel és demagógiával találjuk magunkat szemben. Megbukott a Jorga-Argetoianu kormány Is m­it mást a gazdasági helyz­et rem­én­ytelen­­ségével cted­ta meg Jorga.­­ Valós szinű­, hogy a francia s­zakértők kritikája pecsételte meg a kormány sorsát Bukarest, május 31. (Az Orient­ Rádió telefonjelentése) A hónapok óta húzódó gazdasági krízis, felidézte a politikai fordulópontot is, Jorga Argetoianuék kabinetje felett. Siet­tette a kormány bukását a francia szakértők lesújtó helyzetjelentése, a­melynek nyomán teljesen kilátás­talan lett mindenféle külföldi köl­csön. Miután az ország gazdasági helyzete a legnyomasztóbb, a bevé­teli források csak papíron váltak be, elkerülhetetlen volt Jorgan Argeto­ianuék vérszegény kormányzati mód­szerének az összeroppanása. A kormány bukása a kedden délutáni minisztertanácson nyert dráma kifejlődést, amikor a király elnöklete alatt tartott ülés során, az uralkodó férfiakkor megszakította a ta­nácskozást és egy negyedórán át külön­­ki­fian­g­áláson fogadta Anghielescu bankkor­mányzót, aki az általános pénzügyi és gaz­dasági helyzetet őszintén feltárta az uralkodó előtt. A bankkormányzó jelentése nyomán az uralkodó tisz­tán látta, hogy kormányváltozás nélkül nem lehet áthidalni a pénz­ügyi és gazdasági nehézségeket. A kormánykrízis lefolyásáról a következő hivatalos jelentés szá­mol be: A Rador ügynökséget fel­hatalmazták, közölte a közvélemény­nyel, hogy a Jorga-kabinet ma este fél nyolc órakor beadta lemondását. A lemondás előtt délután öt órakor minisztertanács volt, a király elnök­lete alatt, melyen résztvettek a Jorga-kabinet összes tagjai. Délután fél hat órakor Anghielescu bankkor­mányzó jelentkezett külön kishallgatásra a királynál, akivel az uralkodó negyedórát tanácskozott. A bankormányzó távozta után to­vábbfolytatták a minisztertanácsot, amelyen azonban semmiféle kibon­takozási módot nem találtak arra, hogy a kormány továbbra is meg­tarthassa helyét. A minisztertanács fél nyolc órakor ért véget, amikor a kormány lemondott. Az uralkodó a lemondást tudomásul vette. Óriási tömeg várja a fejleményeket Bukarestben már a reggeli órák­ban tudták, hogy a mai nap döntő fontosságú elhatározásokat érlel ki. Óriási tömeg gyűlt össze az utcán, amely kitartóan kommentálta az eseményeket és várta a miniszter­­tanács végét. Jorga hagyta ott első­nek a tanácskozást és gyalog jött le az utcára. Itt az újságírók nyom­ban körülvették és nyilatkozatát kérték a lefolyt ülésről. — A kormánynak nem volt meg a kellő fedezete a hátralékok fize­tésére ! — mondotta a miniszter­­elnök. Az inkasszó országszerte ne­hezen folyik be, külföldi kölcsönre ez idő szerint nem lehet számítani. A tisztviselők létszá­mának legalább 50 nyp-os leszállítására lett volna szükség, h­ogy pillanatnyi enyh­ülés következzék be a krí­zisben. Erre a leépítésre pedig csak olyan kormány vállalkozhatott volna, ame­lyiknek erős párt és közvélemény áll a háta mögött. Mivel az ország politikai hangulata túlfűtött, gazda­sági bajai végtelenek, a jelenlegi kormány nem tudott más kivezető utat találni, minthogy a helyét má­soknak adja át, akik több szeren­csével vállalkozhatnak. A király Bukarestbe hívja Ti­tu­lescu. A minisztertanács lefolyása után a király utasította kabinetirodáját, hogy lépjen érintkezésbe Titulescu­­val, akit Bukarestbe rendelt az ural­kodó, a válság megoldásának a le­bonyolítására. A miniszterelnökségi sajtóosztály hivatalos utasítást kapott, hogy a kormány lemondásának tényét kö­zölje a közvéleménnyel. Ezért romlanak le napról­­napra a viszonyok, növekszik a nyomor és a munkanélküli­ség s a tőke és gazdaság te­hetetlenül vonul vissza a maga menedékébe. A néptömegek pedig kap­­vakapnak a feldobott jelsza­vakon, engedik vitetni magu­kat az árral, mert bármi jöl­A lapok különkiadásban foglal­koznak a kormányválság lefolyásá­val. Ismertetik a minisztertanács drá­mai részleteit. A király emelkedett szólásra és ősi szokásra hivatkozva mondotta, hogy történelmi időkben a bojárokat hívták össze az ikonok, hogy megbeszéljék a kérdések meg­oldásának lehetőségét. Most az alkotmányosság kere­tén is holnap, az jobbat ígér annál, ami máma megvan. Ezért nincsen középút, sem jobbra, sem balra, hanem szélsőséges kilengések útján készül a­­ Holnap. Ezért folyik a küzdelem Berlinben, Bombayban és Belgrádban, vérrel-vassal. lei k­özöl a király hívja össze az ő minisztereit és felveti azokat a problé­mákat, amelyek megol­dásra várnak. Hivatkozott a király a trónbe­szédre, amelyben írva van: „Az ő öröme az én örömem, a fájdalma az én fájdalmam“. Ebből folyólag a mai akut krízis kapcsán kéri a mi­nisztereket, hogy igyekezzenek úrrá lenni a nehézségeken. A legfonto­sabb kérdésnek tartja az uralkodó a tisztviselők fizetésének és a hadsereg illetmé­nyeinek biztosítását, mert a mai hajók ezekből a nehézségekből erednek­­(A tudósítás folytatása a 3-ik oldalon) A kormánybukás drámai rész­letei, melyben Iorga bizalmat kért, de a király kitérő vá­laszt adott

Next