Reggeli Ujság, 1935. július (5. évfolyam, 148-173. szám)

1935-07-02 / 148. szám

I |pj KfcDD FÜGGETLEN POLITIKAI ES KOZGAZDASAGI NAPILAP V. ÉVFOLYAM­a 1 * 1 1935. Julius 2 Tárgu-Mureu 148 szám I ^10 Gyönyörű napok után visszaestünk a hétköznap szürkeségébe. A dalosverseny kulturális és népi szépségei azonban kitörölhetetlenül ma­radnak vissza lelkünkben egy életre. Felemelőbb, tisztább, nemesebb megnyilvánulása a népkisebbségi pallérozó mun­kának el sem képzelhető, mint az, amit az ország minden részéből összesereglett dalosok adtak ez alkalommal. Egész Erdély népének szív­dobogása dobbant egybe, lel­ki élete nyilatkozott meg fel­emelő fohászban. Eljött a fa­lusi­ szántóvető és a hivatalból kirostált magyar kisebbségi intellektuel. Kicserélte gondo­latait Attila népének minden rétege. Bátorítást kapott a csüggedő, erőt mutatott a bíró. Valamennyien üzenetet váltot­tak anélkül, hogy előzőleg lett volna egymással érintkezésük. Mert a testvéri érzés és a vér­ségi összetartozás oltára volt a dalosverseny. A régi idők felemelő magyar gondolata mozgatta meg a ki­sebbséglakta területek legtá­volabbi szórványát is, hogy elhozzák közénk lelkesedésü­ket és bizakodást merítsenek a mi akarásunkból. Közös szív vert ezer ember kebelében. Egy akarat mozdította az ér­zéseket, amelyek ezer dallam­ban más-más változatban a kisebbségi jövőben való biza­kodás himnuszát tolmácsolták a karmesteri pálcák ütemére. De nem múlt el tőlünk a keserű pohár. Az erdélyi ma­gyar nemzetség ősi csarnoká­ban hiába kopogtattak a fá­radt magyar vándorok ezrei, a kollégium a faja nem nyílt meg, hogy keblére ölelje fiait. Csű­rökben és tömegszállásokon hányódtak fáradtan, idegenül, amikor a szeretet vendégségre vérségi, faji és hittestvéri for­rásból lett volna elsőszülötti jussuk. Akik erre a turánoskodásra és fajiság elleni ostorcsapásra képesek, voltak azok örökre ki­szakították magukat, a köz­bizalom és becsülés népi gyü­lekezetéből, ezt hagyták visz­­sza szenetül a kitagadott ma­gyar dalosok. at­"* m Titulescu Londonban a középeurópai problémák kérdésében tárgyal­ ­ Pária, július 1. (A Danaposta­­ telefonjelentése) A francia sajtó hos­­szú cikkekben méltatja Titulescu külügyminiszter nyugat euró­pai tár­gyalásait. Londoni látogatásának jelentőségét különösen figyelemre­méltónak minősítik, mert Titulescu nemcsak mint Romá­nia külügyminisztere, h­anem mint a kisan­­tant teljhatalmú meg­­bízottja tárgyai az angol fővárosban. A külügyminiszter a délangliai Bourse­outh üdülőhelyen tartóz­kodik, itt fog találkozni az angol államférfiakkal. Később visszatér egy napra Londonba, onnan ismét Po­ntba, ahol még pár napot időzik. A külügyminiszter látogatása a középeurópai problé­mák rendezése és a Runapaktum félreho­­sásával kapcsolatban történt. Berlin megbékül Béccsel, ha a kormány­ban egy náciminiszternek helyettadnak Glass és lengyel bong a vörös vesze­delemről Varsó, július 1. (A Danaposta telefonjelentése) A Curier Varsawain című lengyel lap arról ad hírt, hogy Berlin és Bécs között politikai béke megkötését célzó tárgyalások indul­tak meg. Papén többizben megbeszé­lést folytatott Brunde Bires publicistával, akinek befolyása a kormánynál nyilt­atok. Ennek felajánlotta, hogy Német­ország nagymennyiségű fát és mar­hát vesz át Ausztriától. Azonkívül megszünteti az 1000 márkás illeté­ket azokkal szemben, akik Ausz­triába utaznak, fia Uécaten posszdffik­­rálnak appoz, hogy a kormányba egy náci bizalmi embert is be­vegyenek. Hit szerint a tárgyalások a Heim­wehr állhatatosságán meghiúsultak. Egy másik lengyel lap foglalkozik a Popolo d'Italia című olasz újság­ban megjelent cikke), amely arra hívja fel a közfigyelmet, hogy az utolsó idők politikai eseményei nyo­mán a vörös veszedelem már Kö­zépeurópa kapujánál áll. A kp fölöslegesnek tartja a meddő vizit, várjon ez a pia szláv­izmus előretörését jelenti e, vagy más veszedelmet. A lap szerint az a tény a fontos, hogy a francia—orosz és cseh—orosz szerződések s a kö­zelebbről Romániával kötendő se­gélynyújtási megállapodás után a szovjet mindkét lá­bát betette Közép­­európába s Németor­szág már orosz tám­a­­dás veszélyének árnyékában áll. Zágrábban leleplezték Radics István szobrát és visszahelyezték a kiüldözött hivatalnokokat Belgrád, július 1. (A Dunaposta telefonjelentése) Minden jel arra mutat, hogy a jugoszláv belpolitikai életben a Stojadk­ovit- kormány megalakulása óta emberségesebb szellem született. Különösen Korosec, a szlovén belügyminiszter tevé­kenykedik, hogy a bel­politikai feszültséget megszüntess­e s a diktatúra túlkapásainak nyomát eltakarítsa. Ennek egyik kézenfekvő bizonyítéka, hogy visszahelyezte hivatalukba azokat a tisztviselőket, akiket azért csaptak el, mert az ellenzék listájára adták szavazatukat. Ugyancsak felfüggesztette az eljárást mind­azok ellen, akiket politikai üldözés következtében helyeztek vád alá A megváltozott szellemnek követ­kezménye, hogy Zágrábban, a pa­rasztotthonban leleplezhették Wood Mlla angol szobrász­­nőnek, az 1928 ban a szkupcsinában meg­gyilkolt Raálcs István­ról készített életnagy­ságú szobrát. Az emlékmű az önkényuralom alatt egy pincében sínylődött, most is a legnagyobb csendben, csupán a meggyilkolt családja és néhány rokona jelenlétében folyt le az avatási ünnep. Rákosi Mátyás kritikája a szociáldemo­kratákról és Károlyi Mihályról A tábla helybenhagyta a volt népbiztos életfogytiglan tartó ítéletét Budapest, júl. 1. (A Dancposta telefonjelentése) A tábla hétfőn dél­előtt meghozta ítéletét Rákosai Mátyás volt forradalmi vezér ügyé­ben, akit annak idején a törvény­szék életfogytig tartó fegyházra ítélt. A döntés meghozatala előtt Rákosai Mátyás az utolsó szó jogán másfélórás beszédet tartott, amelyet sürtán szakítottak félbe elnöki megrovások. Fejtegette, hogy a bíróság 1926- ban nem indította meg ellene az eljárást, mert nem rendelkezett ele­gendő bizonyítékkal. Erre az időre esik Weltner Jakab és Erdélyi Mór visszatérése Magyarországba, akik-

Next