Repülés, 1952 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1952-01-10 / 1. szám

ÉVI TERVÜNKÉRT... téves tervünk sikerrel befejezett második évében, a repülés — a hajdani „urak sportja”, méginkább dolgozó és tanuló ifjú­ságunké lett. Felemelt ötéves tervünk — eredményeiből — bő­kezűen gondoskodott repülni vágyó ifjúságunkról is és soha nem látott segítséget nyújtott vágyainak eléréséhez. Pártunk szerető gondoskodása segítette ifjúságunkat ahhoz, hogy a DISZ javaslatára szövetségünkben repüléssel foglalkozzon és képezze magát. Több olyan lelkes DISZ-ifjú nevelődött szervezeteinkben, akik a repülésben tanúsított jó munkájukért lettek Pártunk tag­jai, tagjelöltjei. A repülő ifjúság világosan láthatja és tapasz­talhatja Rákosi elvtárs útmutatásainak eredményeit, a jó ter­melési eredmények, a jóval 100%-on felüli teljesítések eredmé­nyeit, az új repülőtereket, iskolákat, klubokat és gépeket. A Rákosi Művek, Angyalföld, Pamutipar, Tatabánya és Diós­győr dolgozó ifjúsága mindezt magáénak mondhatja, mindezek­nek boldog tulajdonosa. Horthy „magyarországában” is repül­tek, de soha még csak megközelítőleg sem volt olyan fel­szerelésük, mint amilyent népi demokráciánk biztosít, immár túlnyomórészt dolgozó, tanuló, munkás és paraszt ifjainknak. Mindezt a tőkés országok elnyomott ifjúsága nem kaphatja meg. Ilyen támogatásban csak a szovjet ifjúság és annak pél­dájára a népi demokráciák fiataljai részesülhetnek. Miért van ez a mi hazánkban is? Elsősorban azért, mert útjukon a Párt vezeti őket és amikor a DISZ támogatásával a munkapadok és a tervezőasztalok mellé érnek, komoly, tetterős segítői népünknek. Mert a fiatalok magukénak érzik a hazát. Magukénak érzik a tervet és a felnőttek oldalán hősiesen küz­denek megvalósításáért. Jól élt-e Szövetségünk a Párt, a dolgozó nép segítségével? Megadta-e a kétségkívül jelentős eredmények mellett mindazt ifjúságunknak, amit az elvárt tőle? Nem! Még nem adta meg. Elért eredményeink mellett még szervezeteink nem váltak az ifjúság tízezreinek második otthonává. Szövetségünk még nem lett olyan tömegszervezet, amely határozottan vonná magához a repülni vágyó ifjak sokaságát. Még magán viseli a „szektáns egyesület” jellegének sok vonását, ami erősen hátráltatja abban, hogy a repülni vágyó fiatalok harcos tömegbázisa legyen. Ez a „szektáns” szellem hozta magával, hogy a hazaszerető és néphadseregünkbe vágyódó ifjak nevelése terén sok súlyos hibát követtünk el. Ezek közül egyik az üres formaiság és a szervezetlenségből, kapkodásból adódó kirakatnevelés. És ami a legsúlyosabb, a Párt és DISZ szervezők kérdésének súlyos lebecsülése. Ezért és főleg ezért nem váltunk ifjúsági tömeg­bázissá. Ezt a hibát kell kijavítani és minden erővel ellene kü­z­­denünk az 1952-es évben. Ez évi tervünk minden mozzanata e hiba kijavítását kell, hogy szolgálja. Szövetségünk minden tagja és funkcionáriusa teljes erővel a legapróbb részletekig kell, hogy végrehajtsa a tervet. Tekintse azt törvénynek, melyet hazánk ifjúsága állít elénk. Ezt a feladatot csak úgy tudjuk jól végrehajtani, ha szövet­ségünk tervét ismertetjük, agitációnkban megismerkedik vele ifjúságunk és végrehajtásába őket tevőlegesen bevonjuk. Ter­vünknek csak akkor lesz biztos sikere, ha elérjük az egyéni munkatervek elkészítését egészen a legalsóbb szervezeteinkben is. A terv nem központi adminisztratív ügyirat, melyben az esetleges eredményeket regisztráljuk, hanem élő, szövetségünk minden területét átfogó érrendszer, amely állandóan friss vér­rel, új káderekkel táplálja szervezeteinket. Éppen ezért végre­hajtásához mindenütt, a klubokban, a modellező körökben, rep­­csoportokban, a maximális segítséget kell megadnunk. Ez a segítség konkrét legyen és ott, a helyszínen történjen. A hibá­kat ott helyben segítsünk kijavítani, így elháríthatjuk kiképzé­sünk egyik legerősebb fékezőjét, az íróasztaltól „osztogatott elvtelen „elvi segítséget". Mit kell megvalósítanunk az 1952-es évi tervünk keretében? Elsődlegesen azt, hogy minél több ifjat vonjunk be a repülésbe és a repülő üzemnapokon több repült időt érjünk el a maximális tudás biztosításával egyidejűleg. Ez nem kis feladat. Végre­hajtása jó és következetes politikai, jó szervezési és műszaki munkát követel szövetségünk minden funkcionáriusától. De mindez nem lesz elegendő, ha nem támaszkodunk ifjúságunk lendületére, teremtő erejére. Nagy célokat elérni csakis a töme­gekkel, azok hatalmas társadalmi erejével lehet. Ezért segít­séget kell kérni mindenkinek, akik a repülés területén termelő munkájuk mellett dolgozni akarnak. Belőlük kell azt a hatalmas aktíva-hálózatot kiépítenünk, amely egyrészt biztosítéka annak, hogy tömegszervezetté legyünk. Mérnökök, technikusok és peda­gógusok sokasága szívesen áll ifjúságunk mellé és segíti őket előrehaladásában, általános ismereteinek bővítésében, művelt­ségi színvonalának emelésében. Ezt a fonalat kell alapszervi vezetőségeinknek megragadniok és széles, átfogó aktíva-háló­zatot fejleszteni belőle. Minden lehetőt meg kell ragadnunk repülő ifjúságunk látókörének szélesítésére, a jövőbe való látá­sára és a helyes bírálat-önbírálat alkalmazásának kifejlesztésére. Tervünk végrehajtásának záloga a kommunisták élenjárása. Az ő feladatuk, hogy a megvalósítás minden előfeltételét meg­teremtsék, állandóan küzdjenek az újért és a repülés agitációját szüntelenül fejlesszék. Az ő feladatuk, hogy minden szerveze­tünkben — Rákosi elvtárs tanítása szerint: „Olyan légkört teremtsenek, amelyben a lógás és a naplopás szégyen és gya­lázat.” Minden problémát és feladatot szorosan a Párt segítségével oldjunk meg. A feladatok megértésére világosan és érthetően a nép nyelvén közöljünk mindent re­pülő ifjúságunkkal. A frá­zisok hangoztatásával és a jelszavak felelőtlen használatával csak ronthatunk munkánkon. Végre tudjuk hajtani tervünket? Igen, végre tudjuk hajtani, sőt minden előfeltétel rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy túl is teljesítsük. De ezt csakis úgy tudjuk elérni, ha szövet­ségünk minden szerve az eddiginél sokkal jobban igényli és támaszkodik a Párt segítségére. Nem tűrhetjük tovább szövet­ségünkön belül a burkolt formájú „egyesületi" sovinizmust, a DISZ és a többi tömegszervezetek lebecsülését. Nem az ifjúság van a repülésért, hanem a repülés az ifjúságért. Aki ezt nem érti meg, az nem is tud szabadulni az ilyen sovinizmustól. Mit érnénk mi a DISZ nélkül? Semmit. Hiszen az ő támogatása biztosítja, hogy a legjobbak tanuljanak szervezeteinkben repülni. Ugyanez vonatkozik az MSZHSZ, az MSZT és az MNDSZ-re is. Kulturálatlan, félművelt ifjúság nem képes a repülést elsajátí­tani. Márpedig e tömegszervezetek állandóan tanítják, formál­ják hazánk ifjúságát. Nagy céljaink elérése lehetetlen a szovjet ifjúság repülés­ügyének ismerete nélkül. Lehetetlen a szovjet ifjúság szeretete nélkül. Ezért szüntelenül tudományosan kell ismertetnünk és tanítanunk a szovjet repülést ifjúságunkkal. Azt is tanítanunk és tudatosítanunk kell, hogy azok az eredmények, amelyeket a szovjet repülőifjak elérnek, az mély és forró hazaszeretetükből fakad. A magas technikai tudásból és a repülőgépvezetés mű­vészi színvonalú elsajátításából. Ezért szeretettel kell tanul­nunk és tanítanunk, a szovjet módszerek segítségével. Mindezeket szem előtt tartva kell küzdenünk az 1952-es tervünk végrehajtásáért, szakadatlanul emelni munkánk eszmei színvonalát. Fokozni a gyakorlati kiképzés értékét, hogy egy év múlva büszkén jelenthessük a Pártnak, Rákosi elvtársnak: fel­adatunkat a dolgozó nép javára teljesítettük. 3

Next