Repülés, 1956 (9 . évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
Nagy és megtisztelő feladat hárul a repülőoktatóra, amikor rábízzák egy ekipázs tíz-tizenöt fiataljának nevelését, amikor feladatul kapja, hogy ezekből a diákokból és ifjúmunkásokból jó képzettségű, szocialista repülőket neveljen. A repülőoktató feladata kettős, de egymástól el nem választható; egyszerre kell nevelnie és oktatnia! Minden oktatónak a rábízott növendékeket a szocialista hazafiság szellemében, hazánk és pártunk iránti hűségre és szeretetre kell nevelnie. El kell érnie, hogy növendékei a termelőmunkában és az élet minden más területén helytálljanak. Ki kell fejlesztenie növendékeiben az áldozatkészséget, bátorságot és a magasfokú fegyelmet. Természetesen, a nevelést nem lehet külön választani a gyakorlati repülő oktatástól. Nem lehet különválasztani már csak azért sem, mert az oktatói példamutatás a legjobb nevelő eszközök egyike. Fő körülmény, hogy a növendék életében az oktató különös helyet foglal el. Az oktatótól igen sokban függ a heves, tapasztalatlan ifjú jövője. Átveszi az oktató fogásait a levegőiben és a földön való viselkedését. A növendék általában a földön mindenben igyekszik oktatóját utánozni, sokszor még beszédmód órában is. Elsőrendű feladat, hogy a növendékek a klub munkáján kívül az iskoláiban, vagy a munkahelyen is megállják a helyüket. A nevelő munka feltétlengyengeségét mutatja, ha egyes növendékeket azért kell távoltartani a kiképzéstől, mert gyenge a tanulmányi eredményük. Nemrégiben a nyíregyházi klubban feltűnt, hogy az egyik elméleti csoportban az utóbbi időben igen sok a hiányzás. Kérdésünkre elmondta a klubvezető, hogy annak az iskolának az igazgatója, ahová e növendékek járnak, nem engedi a diákoknak a foglalkozásokon való részvételt. Vajon miért? Gyűlöli a repülőket az igazgató elvtárs? Vagy félti a repüléstől diákjait? Nem! Csupán azért tiltott el sok növendéket a kiképzéstől, mert a negyedévi konferencián bukásra álltak. Természetes, hogy az igazgató elvtársnak igaza volt. Viszont helytelen, hogy ezt az oktató elvtársak nem látják be. Ha a növendékeiket nemcsak a repülőtéren, a repülőgépben, hanem az iskolában való helytállásra is nevelték, volna, akkor sokkal könynyebben oldják meg feladataikat. A repülőkiképzést két nagy részre bonthatjuk: az elméleti és a gyakorlati részre. Külön-külön egyik sem teljes értékű. Eredményes gyakorlati kiképzés nem képzelhető el elméleti tudás nélkül és viszont, bármilyen jó is legyen az elméleti felkészültség, ha a gyakorlatban nem helyesen oktatjuk a növendékeket. Ebből következik a második követelmény. El kell érni, hogy a növendékek a repülés elméletével kiválóan fel legyenek vértezve, jól ismerjék a repüléssel kapcsolatos témaköröket. Az elméleti oktatás időszaka alatt minden növendéknek annyit kell fejlődnie, hogy ennek a követelménynek megfeleljen. Ez persze úgy a növendékekre, mint az oktatókra nagy feladatokat ró. Mindezt és később a gyakorlati kiképzés feladatait csak úgy lehet jól megoldani, ha a növendékek és az oktatók kölcsönösen megismerik egymást. Igaz, hogy a repülőtéren való foglalkozás ideje még messze van — egy egészítél van hátra — a növendékeknek már jóval a repülés megkezdése előtt meg kell ismerniük oktatóikat az oktatóiknak pedig a növendékeket. Az oktató az egész téli időszak alatt figyelte minden növendéke tanulmányi előmenetelét az egyes tantárgyakban és segítse őket a tanulásban, így tavasszal, amikor kimennek a repülőtérre, már sokat tudnak a hozzájuk beosztott növendékekről, ismerik jellemüket és szokásaikat, gyenge és erős oldalaikat. Már az elméleti oktatás ideje alatt el kell érni, hogy a növendékek oktatójukkal szemben teljesen őszinték legyenek, hogy a tanulásban, vagy egyebekben felmerült problémáikkal bizalommal forduljanak oktatójukhoz és a problémák megoldásában oktatóik útmutatásait kövessék. Hogyan tehetünk eleget a téli elméleti kiképzés feladatainak és milyen módszerekkel érhetünk el minél nagyobb eredményeket? Az elméleti oktatás gerincét az oktató által megtartott előadások képezik. Tehát ezek megszervezésére, előkészítésére és levezetésére gondosan fel kell készülni. Az oktatónak elsősorbankiválóan kell ismernie az illető tantárgy anyagát. Az előadásra gondosan össze kell válogatnia az anyagot és a szükséges tansegédleteket, példákat, feladatokat. Az előadás mindig három fő részből álljon. Bevezető része arra szolgál, hogy előkészítsük a növendékeket az új anyag lehető legjobb elsajátítására. A bevezető rész ideje alatt a tárgykört az előbb tanultakkal össze kell kapcsolni. Az oktató így ellenőrzi, hogy sajátították el a növendékek az előző óra anyagát. Az ellenőrzést úgy kell végezni, hogy az oktató a személyes foglalkozási terv alapján néhány hallgatóját felszólítja és kikérdezi, vagy pedig írásbeli feladatot készíttet velük. Nagyon lényeges, hogy a megkérdezett hallgató minden egyes kérdésre pontos, szabatos választ adjon. Helytelen válasz esetében az oktató kérdezzen meg másokat a növendékek közül, és ha szükséges, saját maga adjon kimerítő, magyarázó választ. Az oktató soha ne adjon fel sok kérdést, valamint a növendékek ismereteit meghaladó „folugrató”, találós kérdéseket. Az olyan kérdéseknek sincs értékük, amelyekre a válasz igen vagy nem lehet, vagy amikor a kérdés már magában foglalja a feleletet. Fontos, hogy a kérdéseket már előre gondosan megfogalmazva, leírjuk. Az előadás pontosan a kiképzési tervezettel megegyezően épüljön fel. A meghatározott ismereteket összekapcsolva, következetes sorrendiben, érdeklődést keltve és meggyőzően kell átadni, hozzáértően összekapcsolni az új anyagot a megelőzővel. Az oktatóinak példát kell mutatni a gondolat megfogalmazásnak pontossága, rövidsége és kulturáltsága tekintetében. Ki kell emelnie és szét kell választani a főbb kérdéseket, rámutatva arra, hogy mi a fő és mi a másodrendű. Az előadást úgy kell megszervezni, hogy minden sietség nélkül lehessen leadni. Fő figyelmet kell fordítani az előadás világos és következetes, sorrendiben történő elmondására. Üteme olyan legyen, hogy a hallgatók minden nagyobb erőfeszítés nélkül követni tudják a gondolatmenetet és a fontosabb dolgokat vázlatosan fel tudják jegyezni füzetükbe. Az új képleteket, elnevezéseket az oktató feltétlenül írja fel a táblára. Ezenkívül a pontos és az összes növendékek által jól látható feliratok, rajzok és vázlatok növelik a hallgatók általános műszaki készségét és elősegítik a jegyzetek minél világosabb jobb vezetését. Az oktató köteles gondosan ügyelni arra, hogy a növendékek ne fáradjanak el és váz esetleges fáradtság fokától függően vezesse a foglalkozásokat. Az előadás befejező részében mondja meg a hallgatóknak, hogy a következő órán mit tárgyalnak és mit kell otthon tanulniok. Az oktató mindig követelje meg a növendékeitől a rendet és a fegyelmet. Mint már említettük, ehhez a legjobb nevelési eszköz a példamutatás. Szükséges tehát, hogy a repülőoktató e tulajdonságokkal feltétlenül rendelkezzék. A gyakorlati kiképzésbe csakis olyan növendékeket lehet bevonni, akik az elméleti vizsgán megfeleltek. Az alapos elméleti felkészültség, a növendékek megismerése, hibáik jó részének kiküszöbölése egyrészt megkönnyítik az oktató munkáját a gyakorlati kiképzés időszaka alatt, másrészt lehetőséget nyújt arra, hogy a növendékek a gyakorlati repülés tudományát nemcsak jól, de kiválóan sajátítsák el.