Repülés, 1977 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

levél a Tanácstól a klubnak Egyszerű az egész, a tagság nem gon­dolkodott sokat­­, a segítség akkor jön jól, ha gyorsan adják. Lényegében ezt mondta Csillag Sándor, az MHSZ Cse­pel Vas- és Fémművek Repülő és Ejtő­ernyős Klub titkára, amikor a dolog felől érdeklődtem. Hogy mit csináltak? Kerítést! Kerí­tést a Dunaharaszti község új óvodája köré, hogy azt időben birtokba vehessék a kicsik, mert hát enélkül az apróságok az úttestre tévedhetnek, s ez nem tréfa­dolog, mert baj lehet belőle. A klub vezetősége levelet kapott a községi tanácstól, s a testület és a szü­lők nevében — a klub ebbeli jó hírne­vére hivatkozva — segítséget kért a ke­rítés alapjainak és rácstartóinak felál­lítására. Magyarán: társadalmi munkát. A határidő sürgetett, az óvoda átadási határideje 1978. december 4-e. Lévén pedig klubdemokrácia, a veze­tőség összehívta a tagságot, mind a há­rom szakosztályt. Jöttek is, s amikor meghallották miről van szó, nem této­váztak. Egy szabad szombat és egy va­sárnap — és már meg is leszünk! Kö­rülbelül ez jött ki az alatt a néhány tíz perc alatt, amíg a klubgyűlés tartott. Lelkesen határoztak — s miért ne —, hiszen a klubtagok között is van kis­gyermekes, igazán fiatal szülő. Erejüket jól elosztva, a szabad szom­baton negyvenheten, vasárnap pedig öt­vennyolcan kezdték a munkát. Volt, aki mind a két nap kimentem harasztiba. Hogy végül is mit végeztek, álljon itt néhány nélkülözhetetlen számadat: 170 méter hosszú és 50 cm magas beton­alapot készítettek, természetesen fel­rakva rá a rácsot is. Ezenkívül 200 mé­ter kerítésalapot is kiástak, elsőrendű minőségben. Mindezt órákra és fejen­­kéntre áttéve, 840 órát dolgoztak együtt lelkesen, vidáman. Vitorlázórepülők, motorosrepülők és ejtőernyősök egy­aránt fogták a lapát boldogabb végét. Akik kimaradtak e munkából — csak néhányan voltak — később ezt nagyon sajnálták. A munka végeztével —a mint szokás — a „felek” tenyérbe csaptak, köszönöm szépennel és mindenki hazament. A ta­nács, a szülők és a klub tagsága is elégedett volt. A klub évi közgyűlésén szóba hozták a dolgot. Nem azt feszegették, hogy ez ilyen, meg olyan tett volt. Hanem, mint Szereday Pál, a klub vitorlázó oktatója és edzője ezt tömören kifejezte, ez a munka a kollektív szellem erősítője, s egyben kifejezője volt. Ezzel a munká­val a repülő és ejtőernyős kiképzést is egy lépéssel előre vittük. Ez a társadal­mi munka a páros repülésre hasonlít, mert a páros repülésben is csak egy­mással, és egymásra utalva lehet ered­ményt elérni, így igaz! Az 1978. november 21—22-i társadalmi munka — segítség a község aprajának —, ezáltal válik embert és társadalmat formáló erővé. Ide kívánkozik még: e munkában olyan klubtagok is szép számmal részt­­vettek, akik Dunaharaszti lakosok. —­sila — Pártoló klubtag Már sokszor utaztam Budapestről a Kis­alföld székvárosába, Győrbe. Volt, amikor vonattal, máskor gépkocsival, a háború ide­jén az apostolok lován is. Mindig várakozás­sal indultam, mert tudtam, ha Győrbe me­gyek, haza érkezem. Hiszen a közeli tájék, a messziről integető Alpok nyúlványai szülő­földem hegyes, lankád vidéke, kimondom, a szívemhez nőtt. Most mégis izgatottan készülődtem, hogy viszontlássam a várost, az ismerős temp­lomtornyokat, a Rába, a Rábca és a Mo­soni-Duna lassú hömpölygéssel ölelkező, hő­sétől zavarosra vált vizét. A gépkocsiban, amely könnyedén suhant a télbe temetkezett tájban, azon gondolkoztam, mit is mondjak a győrieknek, akiknek nagy részét még nem is ismerem, s akik között mint pártoló klubtag dolgozom a jövőben. Vajon miként fogadnak majd? Mit kérdez­nek? Sorakoztak bennem a kérdések, a fel­tevések. Kissé megnyugtatott, hogy nem va­gyok „zöldfülű nyuszi” a repülésben. Már 1948-ban ott dolgoztam, mint fiatal katona sokakkal együtt a mátyásföldi repülőtéren a romok eltakarításán, azután a kecskeméti repülőtér következett, ahol megkezdtem hi­vatásos politikai munkás pályafutásomat. Így érkeztem meg a közgyűlésre. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa szék­házában Jelmondat köszöntötte a belé­pőket: az MHSZ Győr-Sopron megyei Repülő és Ejtőernyős Klubja tagjait, a hozzátartozó­­kat, a meghívott vendégeket, a párt, a társa­dalmi és állami szervek képviselőit, akik színültig megtöltötték a termet. Eljöttek az ünnepi klubközgyűlésre a diákok, ipari ta­­nulók, a sportolók és azok is szép számmal, akik testben e szép sportágakból már ,,ki­öregedtek". Mintegy 170 személy jelent meg a közgyűlésen. Strancz László ejtőernyős főelőadó üdvözlő szavai után a klub által patronált Ságvári Endre általános iskola Ikarosz úttörő repülő­­raja régi pilótadallal köszöntötte a résztve­vőket, majd Ács József 5. osztályos tanuló Weöres Sándor: Kis pilóta című versét sza­valta. A beszámolót Garliczky István klubtitkár tartotta. Elmondotta, hogy a klubtagság az elmúlt négy év során megállta a helyét a munkában, a tanulásban és a sportban egyaránt. A klub létszáma az 1972. évi 85 főről 130-ra növekedett, akik közül 17 női sportoló is van. Ezenkívül a pártoló tagság létszáma már meghaladja a 47-et. 1972 óta a munka- és sportolási viszonyok évről évre javultak, különösen nőtt az aktivitás, amióta felépült a péri bázis. 1978-ban már 3733 fel­szállást végeztek. 1416 óta repült idővel. 34 vizsga- és 247 teljesítményrepülést. Ezen idő­szak alatt A, B és C alapvizsga feltételt 99-en teljesítették. 9 fő aranykoszorús, 3 sportoló egygyémántos és 1 pedig kétgyémántos aranykoszorús jelvényt kapott. Az ejtőernyős szakosztály tagjai 4043 nappalt és 168 éjsza­kai ugrást hajtottak végre. Az ejtőernyősök az elmúlt 8 évben egyénit és csapatversenyen 8­8 első helyet, összetettben­­ első helyet szereztek. A vitorlázórepülés problémája, hogy a fia­talok mintegy 40 százaléka felel csak meg az orvosi vizsgán, s ezek közül is sokan le­morzsolódnak különböző okok miatt, amire a gyakorlati vitorlázórepülést megkezdhet­nék. A klubtitkár kiemelte Hérics Mihályt, aki a területi versenyen negyedik és Szalay Józsefet, aki a gemenci versenyen 1974-ben a nyolcadik helyezést érte el. Ez évben szép sikerük, hogy a dunaújvárosi területi verse­nyen Juhász László második, dr. Nagy Sán­dor pedig a nemzeti bajnokságon harmadik lett. Örömet keltett a klubtitkár bejelentése, hogy 1977-ben az országban elsőként — a város üzemelnek segítőkész támogatásával — a klub egy VILOA típusú repülőgépet vá­sárol, amely a klub honvédelmi és sportmun­káját jelentősen magasabb színvonalra fogja felemelni. a közgyűlésen ^ f r‘V'* A titkár arról is szólt, hogy tartál­­lan­ együttműködést alakítottak ki Győr város társadalmi szerveivel, az oktatási intézmé­nyekkel. Az agitációs és propaganda munka eredményesen segíti a klub célkitűzéseit és a feladatok végrehajtását. E munka eredmé­nyei a katonai szolgálatra bevonuló fiatalok felkészítésében, magatartásában, helytállásá­ban mérhető le. A klubtanács a tanfolya­mok politikai foglalkozásait kiemelten keze­li. A klub jó politikai munkáját emelik ki azok a honvédelmi napok, haditechnikai bemutatók, amelyeken rendszeresen részt vesznek. Már több éves múltra tekint vissza Ti május 1-i látványos repülőbemutató, a döbrentei várünnepségeken való részvéte­lük, valamint a Radnóti Békemenetben való aktív közreműködés repülő és ejtőernyős műsorral. A megye középiskoláiban fényké­pes tablók ismertetik tevékenységüket. A sajtó és a rádió rendszeresen foglalkozik a klub munkájával. A klub KISZ-csoportjai a vállalt társadalmi munkákat minden évben túlteljesítették, azonban gondot okoz — meg­felelő helyiség hiányában — a kulturális, és tartalmasabb szervezeti élet kialakítása. Be­fejezésül Garliczky István köszönetet mon­dott a tagság odaadó, áldozatos munkájáért. A hozzászólások során Kovács Attila társa­dalmi vitorlázórepülő oktató a repülőtiszti főiskolára való jelentkezés nehézségeivel fog­­lalkozottt, s ebben kért nagyobb segítséget a társadalmi szervektől. Rácz Sándor ejtő­ernyős szakosztályvezető többek között a repülőtérre kiutazás problémáit említette meg. Dr. Nagy Sándor vitorlázó repülőoktató a sportrepülő munka javítását sürgette, to­vábbá hiányolta, hogy a repülés és az ejtő­ernyőzés nem kap jelentőségének megfelelő propagandát a sajtóban, rádióban és a tv­­ben. Angyalési Endre, a Tejipari Tröszt igaz­gatója javasolta, hogy oldják fel a szülők és a gyermekek közti feszültséget azzal, hogy a szülők között felvilágosító tevékeny­séget végeznek e sportágak szépségét és hasznosságát szemléletesen bemutatva. Rá­mutatott, hogy gyakorlatból tudja, milyen pontos és fegyelmezett emberré válnak a fiatalok az MHSZ-klubban. Az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottsága, a tanácsszervek nevében Mészáros Vilmos, a pártbizottság Közigazgatási és Adminisztratív Osztályának tagja köszöntötte a közgyűlést és további segítséget ígért a klub feladatai­nak megoldásához, egyben kérte pártoló tag­ként való felvételét a klubba. Borbély Attila ejtőernyős növendék azt nehezményezte, hogy az ejtőernyős csak akkor kerül a saj­tóban terítékre, ha valami probléma jelent­kezik vele kapcsolatban. Az MHSZ Országos Központ részéről Buch­­müller József ejtőernyős alosztályvezető, a megyei vezetőség nevében Botond Gábor al­ezredes, megyei titkár válaszolt a felvetett kérdésekre. Osztatlan örömet keltett, hogy a klub rövidesen új, nagyobb helyiségeket fog kapni, ahol már valóban élhetnek szer­vezeti életet. Ezután Garliczky István a pártoló tagoknak átadta a tagsági könyvet, majd a legjobban dolgozó klubtagokat, mintegy 26 személyt részesítettek könyvjutalomban. Én is meg­­hatottan vettem át az aranybetűs, piros pár­toló tagsági igazolványomat és mellé a szép Emléklapot. Amikor a közgyűlés után kiléptem a szak­­szervezeti székházból, a Hanság felől friss szél fújdogált, a város utcáin osonva lopta be magát, s a távoli tőzegmezők különös szagát sodorta maga előtt,­­ az MHSZ fő­titkárának az MHSZ Vezetők Országos Ta­nácskozásán. Szolnokon mondott szavai ju­tottak eszembe. ..Ideje, hogy elhatározzuk: a szövetségben politikai munkatársnak, fő­állású alkalmazottnak lenni együtt jár azzal, hogy mellé áll társadalmi munkában is ügyünknek, és megtiszteli belépésével vala­melyik MHSZ-klubot." Úgy éreztem, ennek a felhívásnak eleget tettem, helyesen cselekedtem, mikor a győri klubot választottam. Repülőbarátokra, igaz sportemberekre találtam közöttük. S büszke vagyok, hogy ennek a kis családnak én is dolgozó tagja lettem. DARLÓCZI JÁNOS

Next