Repülés, 1977 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
levél a Tanácstól a klubnak Egyszerű az egész, a tagság nem gondolkodott sokat, a segítség akkor jön jól, ha gyorsan adják. Lényegében ezt mondta Csillag Sándor, az MHSZ Csepel Vas- és Fémművek Repülő és Ejtőernyős Klub titkára, amikor a dolog felől érdeklődtem. Hogy mit csináltak? Kerítést! Kerítést a Dunaharaszti község új óvodája köré, hogy azt időben birtokba vehessék a kicsik, mert hát enélkül az apróságok az úttestre tévedhetnek, s ez nem tréfadolog, mert baj lehet belőle. A klub vezetősége levelet kapott a községi tanácstól, s a testület és a szülők nevében — a klub ebbeli jó hírnevére hivatkozva — segítséget kért a kerítés alapjainak és rácstartóinak felállítására. Magyarán: társadalmi munkát. A határidő sürgetett, az óvoda átadási határideje 1978. december 4-e. Lévén pedig klubdemokrácia, a vezetőség összehívta a tagságot, mind a három szakosztályt. Jöttek is, s amikor meghallották miről van szó, nem tétováztak. Egy szabad szombat és egy vasárnap — és már meg is leszünk! Körülbelül ez jött ki az alatt a néhány tíz perc alatt, amíg a klubgyűlés tartott. Lelkesen határoztak — s miért ne —, hiszen a klubtagok között is van kisgyermekes, igazán fiatal szülő. Erejüket jól elosztva, a szabad szombaton negyvenheten, vasárnap pedig ötvennyolcan kezdték a munkát. Volt, aki mind a két nap kimentem harasztiba. Hogy végül is mit végeztek, álljon itt néhány nélkülözhetetlen számadat: 170 méter hosszú és 50 cm magas betonalapot készítettek, természetesen felrakva rá a rácsot is. Ezenkívül 200 méter kerítésalapot is kiástak, elsőrendű minőségben. Mindezt órákra és fejenkéntre áttéve, 840 órát dolgoztak együtt lelkesen, vidáman. Vitorlázórepülők, motorosrepülők és ejtőernyősök egyaránt fogták a lapát boldogabb végét. Akik kimaradtak e munkából — csak néhányan voltak — később ezt nagyon sajnálták. A munka végeztével —a mint szokás — a „felek” tenyérbe csaptak, köszönöm szépennel és mindenki hazament. A tanács, a szülők és a klub tagsága is elégedett volt. A klub évi közgyűlésén szóba hozták a dolgot. Nem azt feszegették, hogy ez ilyen, meg olyan tett volt. Hanem, mint Szereday Pál, a klub vitorlázó oktatója és edzője ezt tömören kifejezte, ez a munka a kollektív szellem erősítője, s egyben kifejezője volt. Ezzel a munkával a repülő és ejtőernyős kiképzést is egy lépéssel előre vittük. Ez a társadalmi munka a páros repülésre hasonlít, mert a páros repülésben is csak egymással, és egymásra utalva lehet eredményt elérni, így igaz! Az 1978. november 21—22-i társadalmi munka — segítség a község aprajának —, ezáltal válik embert és társadalmat formáló erővé. Ide kívánkozik még: e munkában olyan klubtagok is szép számmal résztvettek, akik Dunaharaszti lakosok. —sila — Pártoló klubtag Már sokszor utaztam Budapestről a Kisalföld székvárosába, Győrbe. Volt, amikor vonattal, máskor gépkocsival, a háború idején az apostolok lován is. Mindig várakozással indultam, mert tudtam, ha Győrbe megyek, haza érkezem. Hiszen a közeli tájék, a messziről integető Alpok nyúlványai szülőföldem hegyes, lankád vidéke, kimondom, a szívemhez nőtt. Most mégis izgatottan készülődtem, hogy viszontlássam a várost, az ismerős templomtornyokat, a Rába, a Rábca és a Mosoni-Duna lassú hömpölygéssel ölelkező, hősétől zavarosra vált vizét. A gépkocsiban, amely könnyedén suhant a télbe temetkezett tájban, azon gondolkoztam, mit is mondjak a győrieknek, akiknek nagy részét még nem is ismerem, s akik között mint pártoló klubtag dolgozom a jövőben. Vajon miként fogadnak majd? Mit kérdeznek? Sorakoztak bennem a kérdések, a feltevések. Kissé megnyugtatott, hogy nem vagyok „zöldfülű nyuszi” a repülésben. Már 1948-ban ott dolgoztam, mint fiatal katona sokakkal együtt a mátyásföldi repülőtéren a romok eltakarításán, azután a kecskeméti repülőtér következett, ahol megkezdtem hivatásos politikai munkás pályafutásomat. Így érkeztem meg a közgyűlésre. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa székházában Jelmondat köszöntötte a belépőket: az MHSZ Győr-Sopron megyei Repülő és Ejtőernyős Klubja tagjait, a hozzátartozókat, a meghívott vendégeket, a párt, a társadalmi és állami szervek képviselőit, akik színültig megtöltötték a termet. Eljöttek az ünnepi klubközgyűlésre a diákok, ipari tanulók, a sportolók és azok is szép számmal, akik testben e szép sportágakból már ,,kiöregedtek". Mintegy 170 személy jelent meg a közgyűlésen. Strancz László ejtőernyős főelőadó üdvözlő szavai után a klub által patronált Ságvári Endre általános iskola Ikarosz úttörő repülőraja régi pilótadallal köszöntötte a résztvevőket, majd Ács József 5. osztályos tanuló Weöres Sándor: Kis pilóta című versét szavalta. A beszámolót Garliczky István klubtitkár tartotta. Elmondotta, hogy a klubtagság az elmúlt négy év során megállta a helyét a munkában, a tanulásban és a sportban egyaránt. A klub létszáma az 1972. évi 85 főről 130-ra növekedett, akik közül 17 női sportoló is van. Ezenkívül a pártoló tagság létszáma már meghaladja a 47-et. 1972 óta a munka- és sportolási viszonyok évről évre javultak, különösen nőtt az aktivitás, amióta felépült a péri bázis. 1978-ban már 3733 felszállást végeztek. 1416 óta repült idővel. 34 vizsga- és 247 teljesítményrepülést. Ezen időszak alatt A, B és C alapvizsga feltételt 99-en teljesítették. 9 fő aranykoszorús, 3 sportoló egygyémántos és 1 pedig kétgyémántos aranykoszorús jelvényt kapott. Az ejtőernyős szakosztály tagjai 4043 nappalt és 168 éjszakai ugrást hajtottak végre. Az ejtőernyősök az elmúlt 8 évben egyénit és csapatversenyen 88 első helyet, összetettben első helyet szereztek. A vitorlázórepülés problémája, hogy a fiatalok mintegy 40 százaléka felel csak meg az orvosi vizsgán, s ezek közül is sokan lemorzsolódnak különböző okok miatt, amire a gyakorlati vitorlázórepülést megkezdhetnék. A klubtitkár kiemelte Hérics Mihályt, aki a területi versenyen negyedik és Szalay Józsefet, aki a gemenci versenyen 1974-ben a nyolcadik helyezést érte el. Ez évben szép sikerük, hogy a dunaújvárosi területi versenyen Juhász László második, dr. Nagy Sándor pedig a nemzeti bajnokságon harmadik lett. Örömet keltett a klubtitkár bejelentése, hogy 1977-ben az országban elsőként — a város üzemelnek segítőkész támogatásával — a klub egy VILOA típusú repülőgépet vásárol, amely a klub honvédelmi és sportmunkáját jelentősen magasabb színvonalra fogja felemelni. a közgyűlésen ^ f r‘V'* A titkár arról is szólt, hogy tartállan együttműködést alakítottak ki Győr város társadalmi szerveivel, az oktatási intézményekkel. Az agitációs és propaganda munka eredményesen segíti a klub célkitűzéseit és a feladatok végrehajtását. E munka eredményei a katonai szolgálatra bevonuló fiatalok felkészítésében, magatartásában, helytállásában mérhető le. A klubtanács a tanfolyamok politikai foglalkozásait kiemelten kezeli. A klub jó politikai munkáját emelik ki azok a honvédelmi napok, haditechnikai bemutatók, amelyeken rendszeresen részt vesznek. Már több éves múltra tekint vissza Ti május 1-i látványos repülőbemutató, a döbrentei várünnepségeken való részvételük, valamint a Radnóti Békemenetben való aktív közreműködés repülő és ejtőernyős műsorral. A megye középiskoláiban fényképes tablók ismertetik tevékenységüket. A sajtó és a rádió rendszeresen foglalkozik a klub munkájával. A klub KISZ-csoportjai a vállalt társadalmi munkákat minden évben túlteljesítették, azonban gondot okoz — megfelelő helyiség hiányában — a kulturális, és tartalmasabb szervezeti élet kialakítása. Befejezésül Garliczky István köszönetet mondott a tagság odaadó, áldozatos munkájáért. A hozzászólások során Kovács Attila társadalmi vitorlázórepülő oktató a repülőtiszti főiskolára való jelentkezés nehézségeivel foglalkozottt, s ebben kért nagyobb segítséget a társadalmi szervektől. Rácz Sándor ejtőernyős szakosztályvezető többek között a repülőtérre kiutazás problémáit említette meg. Dr. Nagy Sándor vitorlázó repülőoktató a sportrepülő munka javítását sürgette, továbbá hiányolta, hogy a repülés és az ejtőernyőzés nem kap jelentőségének megfelelő propagandát a sajtóban, rádióban és a tvben. Angyalési Endre, a Tejipari Tröszt igazgatója javasolta, hogy oldják fel a szülők és a gyermekek közti feszültséget azzal, hogy a szülők között felvilágosító tevékenységet végeznek e sportágak szépségét és hasznosságát szemléletesen bemutatva. Rámutatott, hogy gyakorlatból tudja, milyen pontos és fegyelmezett emberré válnak a fiatalok az MHSZ-klubban. Az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottsága, a tanácsszervek nevében Mészáros Vilmos, a pártbizottság Közigazgatási és Adminisztratív Osztályának tagja köszöntötte a közgyűlést és további segítséget ígért a klub feladatainak megoldásához, egyben kérte pártoló tagként való felvételét a klubba. Borbély Attila ejtőernyős növendék azt nehezményezte, hogy az ejtőernyős csak akkor kerül a sajtóban terítékre, ha valami probléma jelentkezik vele kapcsolatban. Az MHSZ Országos Központ részéről Buchmüller József ejtőernyős alosztályvezető, a megyei vezetőség nevében Botond Gábor alezredes, megyei titkár válaszolt a felvetett kérdésekre. Osztatlan örömet keltett, hogy a klub rövidesen új, nagyobb helyiségeket fog kapni, ahol már valóban élhetnek szervezeti életet. Ezután Garliczky István a pártoló tagoknak átadta a tagsági könyvet, majd a legjobban dolgozó klubtagokat, mintegy 26 személyt részesítettek könyvjutalomban. Én is meghatottan vettem át az aranybetűs, piros pártoló tagsági igazolványomat és mellé a szép Emléklapot. Amikor a közgyűlés után kiléptem a szakszervezeti székházból, a Hanság felől friss szél fújdogált, a város utcáin osonva lopta be magát, s a távoli tőzegmezők különös szagát sodorta maga előtt, az MHSZ főtitkárának az MHSZ Vezetők Országos Tanácskozásán. Szolnokon mondott szavai jutottak eszembe. ..Ideje, hogy elhatározzuk: a szövetségben politikai munkatársnak, főállású alkalmazottnak lenni együtt jár azzal, hogy mellé áll társadalmi munkában is ügyünknek, és megtiszteli belépésével valamelyik MHSZ-klubot." Úgy éreztem, ennek a felhívásnak eleget tettem, helyesen cselekedtem, mikor a győri klubot választottam. Repülőbarátokra, igaz sportemberekre találtam közöttük. S büszke vagyok, hogy ennek a kis családnak én is dolgozó tagja lettem. DARLÓCZI JÁNOS