Révai Nagy Lexikona, 6. kötet: Dúc-Etele (1912)

E, É - Energiaátvitel - Energiaforgalom

Energia — 498 — E.-ja mindig kisebb lesz, amint a talajhoz közele­dik, de eközben szert tesz mozgási E.-ra. Mikor szilárd test valami szilárd alapra esik, mozgása megszűnik, de a test e közben fölmelegszik, eset­leg alakváltozást szenved, az ütéskor hang kelet­kezik: ilyenkor az egész test mozgási E.-ja át­alakul a legkisebb részek mozgási E.-jává, mely főleg mint hő jelentkezik. A hőt szintén az E. egyik fajának tekintjük s ezenkívül a fényt, elek­tromosságot, mágnességet is. Az újabb fizikának egyik legfontosabb vívmánya, hogy ezen hajókat, amelyeket régebben az ú. n. imponderabiliák (súlya mérhetetlen anyagok) közé soroltak, az E. egy-egy fajának, ill. valamely E.-tényezőnek te­kinti. Ez utóbbiakat különben láthatatlan E.-nak is nevezik, szemben a látható testtömegek lát­ható vagy mechanikai E.-jával. A láthatatlan E.-k közé sorolják a hő, mágnesség és elek­tromosság E.-ján kívül a molekulák helyzeti E.­ját, vagyis a kohézióval szemben előnyös hely­zetben levő molekulák E.-ját; továbbá a kémiai E.-t, a kémiai rokonsággal szemben előnyös helyzetben levő különnemű atomok és moleku­lák helyzeti E.-ját, a sugárzó E.-t (fény és su­gárzó hő), az éterhullámok E.-ját. Az E.-k átala­kulásának kiinduló pontja a Nap melege. Ugyanis a Nap sugárzó E.-ja hozta létre a növényi test egyik fő alkotó részét, a szenet, illetve a szén- és oxigénatomok helyzeti E.-ját, mert a növényi test fölépítésekor a Nap fénye és melege bontotta meg a légkörbeli szénsavat szénre és oxigénre. A kő­szén s ezzel együtt a Napnak kémiai E.-vá átala­kult sugárzó E.-ja a szénbányákban az utókor számára mintegy raktározva van. A gépházban a szenet elégetik, a szénben lappangó E. átalakul hővé. Ezt a gőzgép átalakítja mozgási E.-vá, mely pl. dinamogépet hajt; ez elektromos áramot gerjeszt s így a mozgási E. átalakul az áramló elektromosság E.-jává. Ha ezt az elektromos vasút motorjába vezetik, a kocsi mozgása követ­kezik be s ha ezt fékezővel megállítják, a moz­gási E. súrlódás miatt ismét átalakul hővé. Ez végpontja az átalakulásoknak. De mindezen át­alakulások alá vannak vetve az E. megmaradása elvének. Bármint alakuljon is át valamely E.-faj egy másikká, az egyiknek megfogyatkozása a másiknak növekedésével jár s az E. összege ál­landó. E.-t sem teremteni, sem megsemmisíteni nem lehet. Ezen elv a fizikának legfőbb princí­piuma s oly jelentőségű, mint a kémiára nézve az anyagmennyiség állandóságának törvénye. Me­chanikai viszonylatokban az elvet már Galilei felismerte; Huyghens matematikailag formulázta és Bernouilli (1738) révén az eleven erő megma­radásának elve nevén általános mechanikai tör­vény rangjára emelkedett. A láthatatlan E.-ra való kiterjesztését 1842. Mayer Róbert Gyula heilbronni orvos eszközölte, de általános elismer­tetése csak Helmholtz, Joule, Thomson és mások munkálatai révén következett be. Pontos körül­mény, hogy a különböző E.-fajok nem alakulhat­nak át egyforma könnyűséggel. A tömegek moz­gási E.-ja pl. az ütközés v. súrlódás alkalmával magától és minden különös berendezés nélkül, könnyen alakul át hővé, de a hő mozgási E­-vá csak akkor alakul át, ha melegebb helyről hide­gebbre megy át, miközben munkát végezhet, így a hő a gőzgép kazánjából a hűtőbe áramlik. Az elektromos áram könnyen alakul át hővé, de for­dítva hőből elektromosságot csak bizonyos körül­mények között lehet nyerni. A föld belső melegé­nek és az árapály E.-jának kivételével minden munka, minden hő, minden növényi és állati élet a Nap sugárzó E.-jára vezethető vissza. Ennek E.-ja az átalakulások hosszú sorozatán mehet át, de végre megint csak k­ővé válik s mint ilyen, a világtérbe szétszóródik. Az egyenletesen, hőmér­sékleti különbség nélkül szétszórt hőnek pedig az E. átalakíthatósága szempontjából semmi hasz­nát sem vehetjük. Sir W. Thomson, ki először jutott ezen következtetésre (1851), az E. átalaku­lásainak ezen folyamatát az E. szétszóródásának (disszipációnak) nevezte. L. Entrópia. V. ö. Helm­holtz, Über die Erhaltung der Kraft (Berlin 1847); Helm, Die Lehre von der Energie (Leipzig 1887); Planck, Das Prinzip der Erhaltung der Energie (u. o. 1908, 2. kiadás); Mayer, Die Mechanik der Wärme (3. kiadás, Stuttgart 1893); Mach, Die Principien der Wärmelehre (2. kiad., Leipzig 1900); Fr. Kohlrausch, Die Energie oder Arbeit und die Anwendungen des elektrisehen Stromes (u. o. 1900). Energiaátvitel. A vízesésekben, nagy esésű hegyi folyókban a általában a folyóvízben óriási energiakészlet van felhalmozva, melyet azelőtt csak nagyon korlátolt mértékben használtak fel. Azt ugyan már régebben tudták, hogy az elektro­mos áram az E.-re kitűnő eszköz, amenyiben dró­tokon messzire szállítható és mindenféle hatá­sokra használható, de a gyakorlatban igen nagy nehézségek merültek föl. Azelőtt leginkább csak egyenárammal dolgoztak, mely aránylag kis fe­szültségű volt, de nagy intenzitású. Az ilyen áram tovavezetésére jóvezető, vastag drót kell, mert különben a vezeték túlságosan fölmelegszik. Ez szinte legyőzhetetlen akadály volt. Az E. gya­korlati alkalmazása akkor vált lehetővé, mikor váltakozó áramot adó dinamókat gyártottak, me­lyek igen nagy feszültségű áramot szolgáltathat­nak. Kitűnt, hogy elektromos áramot nagy távol­ságra csak akkor lehet gazdaságosan szállítani, ha az váltakozó áram és nagy feszültségű. Mivel azonban ilyen áram sok esetben nem használható, gondoskodni kellett arról, hogy ilyen áramot ki­sebb feszültségűvé és nagyobb intenzitásúvá le­hessen átalakítani. Ezt az ú. n. transzformáto­rokkal (1. o.) érik el s ezek felhasználásával az E. a legszélesebb körben alkalmazható. Energiaforgalom v.­erőforgalom. Az élő szer­vezetek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy anyag­forgalmuk van (1. o. és Élet), amin alkatrészei­nek folytonos elbontását (katabolismus) és újra­építését (anabolismus) értjük. Az anyagforgalom mindig bizonyos címváltozásokkal is kapcsolatos, ugyanis az elbontott szervezeti alkatrészek min­dig nagy mennyiségű potenciális energiát (kémiai energiát) tartalmaznak, mely elbontásukkor fel­szabadul, s a legkülönbözőbb életjelenségek alap­jául szolgálhat (hőfejlődés, mozgás, fény- és elek­tromosságtermelés). A­z eképen el­veszett energiát a szervezet megint pótolja, tehát az élő anyagnak energiaforgalma is van. Mint az anyagforgalom, Energiaforgalom

Next