Egyesült protestáns gimnázium, Rimaszombat, 1873

Helyzetünkről. Iskolánk még be nem tölthető 1853-ban súlyos viszonyok között megkezdett testvéri negyedév­százados pályafutását és már is küszöbén áll egy új korszaknak. E korszak hajnala jó eleve figyel­meztető tanintézetünket, hogy menetének eddigi medrét, ha nem is egészen változtatni, de szabályozott irányban tisztábbá és tágasabbá téve, minden eshetőség ellen oly annyira kell megszilárdítani, miszerint valamint a múltban leírhatatlan zaklatások, a jelenben kimondhatatlan nélkülözések, úgy a jövőben ked­vezőbb körülmények között magasztos középtanodai czélját annál biztosabban elérhesse, minél határozottab­ban azt az új társadalmi viszonyok és az azokból folyó követelmények megvalósítani, már most is eré­lyesen sürgetik. És hogy ily nagyobb mérvű követelményekkel az életben minden lépten nyomon találkozunk, arról igen könnyen meggyőződhetni, ha csak futó pillanatot is vetünk jelenlegi kifejlett társadalmi köreinkre. Hol van most azon tudós, ki az ismeretek roppant halmazát önmagában felölelve, a tudomány óriási tömkelegében, kivált Ariadne fonala nélkül, teljes tájékozottsággal dicsekedhetnék? Egy Franklin, Hunbolt, a mult századbeli Encyclopaedisták és Oeconomisták talaja minél tovább haladva, annál ingado­zóbbá és bizonytalanabbá kezd válni és igy nem csuda, ha napjainkban nálunk is a Széchényi, Wesselé­nyi és Telekiek dicsfénye az emberi tudás lánczolatának ama véghetetlen kiterjedettségénél fogva mind inkább halványulni kénytelen, minthogy minden egyes lánc­szemének teljes átvizsgálása egy egész külön emberi életnek elég gondot ad, kivált akkor, ha ama kör nemcsak tökéletesen átkutatandó, de saját tapasztalatokkal és észleletekkel egyszersmind kibővitendő. — Hol van azon vállalkozó, ki napja­inkban köréhez tartozó külömböző iparágainak m­inden egyes részletében teljes szakavatottsággal kérked­hetnék, a ki czélba vett tervének kivitelében saját esze és erejéből mindent de mindent megtehetne, a­mi vállalatánál a sikerét minden körülmények közt a lehető legnagyobb mértékben biztosítja? Bizonyára sehol sincs. Mert az egyes iparágak fejlettsége a munkafelosztás helyes elvénél fogva, a nagy horderé­vel bíró gépek kellő alkalmazása mellett oly tökéletesedési fokra hágott, a­mi az egyes emberi erőt mesz­­szire túlszárnyalja.­­ Sőt a legegyszerűbb napszámos sem képes már versenyt futni azon hasonló kö­rülmények közt működő munkással, a­ki több általános műveltség mellett, saját szakában mindenoldalú kiképeztetésénél fogva több és jobb eredményt felmutatni tud. Valóban más időket élünk, tempora mutantur et nos mutamur in illis. És hogy ezeknek meg­felelőig életünk irányát megváltoztassuk, azaz oly útra tereljük, a­mely legbiztosabban czélhoz vezet, önmagunk és embertársaink iránti kötelességünk. De hogy ezt sikeresen tehessük, felette szükséges, hogy mindenek előtt csalhatatlan iránytűről gondoskodjunk, a­mely követendő pályánkon ha kalauznak beáll­­ván, egyfelől kitűzött czélunkat folyvást szem előtt tartsa, másfelől pedig ennek biztos eléréséhez meg­kívántató segédeszközök kiválasztásánál is a legjobb kritériumot mindenkoron kezünkbe szolgáltassa. Ez iránytű nem lehet más, mint maga az iskola, vagyis oly tanintézet, a­mely ezen új időktől követelt va­lamennyi életkor csíráit magában összepontosítva, a legnagyobb gonddal ápolja, az ügy iránt táplált me­legétől áthatva, kiváló paedagogiai képzettség és ritka tapintatosság mellett kellő kifejtésre hozza és igy mind az egyénre mind a társadalomra nézve a lehető legnagyobb mértékben gyümölcsözőkké tegye. In­nen van, hogy országszerte, mindenütt, mondhatnám, nemcsak a legtarkább doktrínákban bővelkedő, az ember nem vezéreként szerepelni szerető és a gondviseléstől szintén előtérbe állított ősrégi Európában, ha­nem a tengeren túl is egyre szaporodik azoknak tábora, kik a valódi műveltség zászlóját kezekbe ra­gadva, az idealismus és realismus közti élethalál harczában csüggedő kishitűeknek egyedüli óvszer és megmentő eszköz gyanánt a jó értelmezett iskolát nyilvánítják. Igazat ad ezeknek Jules Simon volt franczia közoktatásügyi miniszter most nem­rég kiadott munkájában, melyet a hires állambölcsész e szavakkal fejez be: „Francziaország csak nevelés által ala­­kitandó át.“ És e mű épen a középtanodai oktatást tűzte ki tárgyául. Szintén oda nyilatkozott Jourdan franczia képviselő 1869. elején a corps legislatii egyik ülésében, azt mondván: „A legmiveltebb állam az, melynek legkevesebb tudatlan polgára és legtöbb iskolája van. Valamely nap miveltségi foka nem hadihajóinak számában, nem seregének nagyságában, nem templomainak pompájában, nem emlékeinek nagyszerűségében mutatkozik, hanem legelső helyen azon tiszteletben és nagyrabecsülésben, melylyel a

Next