Egyesült protestáns gimnázium, Rimaszombat, 1877

I. Az év történetéhez Egy negyedszázad végpontján állunk. Tekintsünk vissza múltba. — A látkört ezelőtt huszonöt évvel sötét fellegek bor­ták .... enyészet fenyegető a nemzeti léteit .... Az önkény nem elégedett meg a szabadság elfojtásával, békét vetett a lelkiismeretre, kiforgatta alapjában protestáns egyházunk önkormányzati jogát, a fiatal nemzedékből rab­szolga­ népet akart magának teremteni. Nem jól számított. A közös veszély tömörítő az ele­meket, solidaris alapot alkotott. Bekövetkezett azon időszak, midőn a gyengék is erősek lettek. Viribus unitis. A Rima mellékén évszázados életű csarnokai a humán művelődésnek, véd bástyái a nemzeti és protestáns szabad­ságnak sok ember­öltőn át terjesztik szerény körükben a tudományt és a felvilágosodást. Vezérférfiai csakhamar fölismerték a veszélyt, mely e tanintézeteket fenyegető, legott az egyesülésben találták a menedéket. Azóta huszonöt év vonult el felettünk. Kik e dicső eszmét az egyesült prot. gymnasiumban megvalósítók, méltók a hazai protestánsság elismerésére. Nem itt a helye vázolni a 25 év történetét, ezt a jelen alkalomból közrebocsátandó „Emlékkönyv“ adja. Az „Ér­tesítő“ feladata registrálni az évi eseményeket, s számot adni az intézet működéséről. Lássuk tehát. .Mielőtt munkához fogtunk volna, számba kellett venni az erőket és az eszközöket. A tanterv némi módosítást kívánt, részint mert a rajz­oktatás több órát igényelt, részint mert az alsóbb osztá­lyokban a mennyiségtan tanítására több időt kellett fordítani. Ezen úgy lön segítve, hogy a két felsőbb osztály vallástan­óráit lekötelező szívességgel Glauf Pál lelkész úr vállalta el, valamint hogy Éva János úr okleveles tanár — vá­rosunk szülötte s gymnasiumunk egykori jeles növendéke

Next