Romániai Magyar Szó, 1949. június (3. évfolyam, 525-550. szám)

1949-06-01 / 525. szám

/ Tau BOstail plitu­­ in numera» coat «probari Dir. Geo. P.T.T Nr .165.092/94? 1949. június 1, szerda HI. évfolyam, 525 szám || ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP || Ara 4 lej a munkamenet e$$tek­imitesével növelik a termelést a nagy­váradi „ELECtRA“ gyár dolgozói Szocialista verseny indult a bukaresti és temesvári vasúti műhelyek között A nagyváradi „Electra“­gyárban a szocialista mun­kaversenyek sike­rének legfontosabb feltétele egyes rosszul dolgozó termelési ágak meg­szervezése és egyes hiányosságok kiküszöbölése volt. Ezen a téren komoly eredményeket sikerült el­érni. Mivel termelt cikkek 90 száza­léka festett áru s a festést is az üzem végzi — már nagyon régóta időszerű lett volna egy új, korszerű szárítókészülék berende­zése. A régi száritókészülék ál­landóan hátráltatta a munkát s így, mikor alkalom adódott, az üzem vezetősége azonnal hozzálátott az új szárítókészülék létrehozásához Üzemem kívüli szakemberek végez­ték a munkát, azonban mikor kész lett az uj sz.V­itókészülék, kiderült, hogy még mindig igen sok hiá­nyossága van s korántsem felel meg a követelményeknek. König Miklós, az „Electra‘‘-gyár szak­embere vállalta, hogy helyrehozza a hibákat s biztosítja a szám­la töké­letes működését. Ez sikerült is. Ma már 100 kiló anyag megszorításá­hoz, az eddigi 5 óra helyett mind­­össze 3 órára van szükség. A kenőben dolgozó elvtársak is túlszárnyalták normájukat, ami szintén egy ötletes újításinak kö­szönhető. Az új metegítőkészülék beállításával ugyanis sokat könnyí­­tettek és javítottak a termelés menetén. Az „Electra“-gyár dolgozói a A bukaresti „Vörös Grivica“­­üzemek dolgozóinak szocialista ver­senyfelhívására a temesvári vasúti műhelyek dolgozói hétfőn délután villámgyűlést tartottak, amelyen nagy lelkesedéssel elfogadták a ver­senyfelhívást. Cojoreanu Nicolae szakszervezeti titkár ismertette a felhívást, majd felolvasta a temesvári vausti műhe­lyek dolgozóinak válaszát, amely május­i versenyek lezajlása u­tn újabb munkaversenyeket indítottak egymás között. HALÁSZ ERZSÉBET levelező­ szerint vállalják, hogy a júniusi elő­irányzatot 15 százalékkal túlhalad­­­ak, 5 százalékkal emelik a termelé­kenységet, 10 százalékkal csökken­tik a selejtet és hulladékot és 3 és félmillió lej értékű anyagmegtaka­­rítást érnek el. A választ általános lelkesedés fogadta, amelynek nyo­mán több mint 50 vasúti munkás egyéni munkavállalást tett és szo­cialista versenyre hívta ki társait. LEMONDOTT a menekülő Kuomintang kormány KANTON, (Agerpress).­­ A France Presse jelentése szerint a Kuomintang csődbejutott kormánya, élén Li Csang Jen miniszterel­nökkel, hétfőn lemondott. Li Csüng Jen a lemondott miniszterelnök Csi Csen tábornokot ajánlotta a törvényhozó háznak a Kuomintang új kormányának meg­alakítására. Márton Áron püspök a katolikus papokat rendelettel kényszeríti a demokratikus szervezetekkel való szakításra Márton Áron püspök nép­­ellenes és demokeráciaellenes magatartására jellemző fényt vet az alábbi nyilatkozat, a­­melyet Péter Imre eszkem­e­­sei plébános adott. Péter Im­re plébános, aki mindig a dolgozó nép oldalán állott és a Magyar Népi Szövetségben folytatott munkájával a de­mokrácia ügyét szolgálta, arra kényszerült, hogy a püs­pöki fenyegetésre, kilépjen a dolgozó magyarság tömeg­szervezetéből. Íme, itt közöl­jük a plébános eredeti kéz­iratát. NYILATKOZAT Alulírott körjelentem, hogy Márton Áron püspök 1949. május 3-án velem közölt szi­gorú rendeletére a Magyar Népi Szövetség tagjai közül kilépek, a tagsági díjat jelen hónapig kifizettem. Esztelnek. 1949. május 3-án PÉTER IMRE plébános, így él vissza Márton Ároni­tat ádáz és gyűlöletes harcot­­a népi demokrácia rendszere egyházi hivatalával, igy foly-­ a demokratikus szervezetek, H­eilen- akarják állítani a Szovjetuniót — mondotta Visinszkij a külügyminiszterek tanácsá­nak értekezletén A nyugati hatalmak befejezett tények elé A PAPI PALÁST nem nyújthat menlevelet nanellenes tevékenységre A vallásszabadsággal éltek vis­­­sza azok a katolikus papok, aki­ket a kultuszminisztérium az el­múlt napokban törölt az állami költségvetésből. Ezek az egyházi személyek arra használták fel papi hivatásukat, hogy lábbal ti­porják a demokratikus szabadság,­jogokat s saját híveik érdekei el­len mesterkedjenek. Az egyházi kereteket nem vallási tevékeny­­ség céljaira használták fel, ha­nem népellenes politikai agitá­­cióra. De lehet-e a vallásszabadság lepel a szabadságellenes tevékeny­­ség számára? Megengedhető-e, hogy a demokratikus jogokat bár­­ki is arra használja, hogy velük a demokráciát hátba támadja? NEM! A dolgozó nép éberen őr­ködik a vérrel, szenvedéssel, ve­­rejtékkel kivívott jogai fölött s kész azokat megvédelmezni min­denfajta támadással szemben. A demokráciaellenes tevékenység számára nem nyújthat menleve­let a papi palást. A papi palást­­nak nem ez a hivatása. S azok, akik szemforgató ájtatossággal vagy nyílt támadással a demo­krácia ellen izgatnak, nem szá­míthatnak az egyházi köntös vé­­delmére, amelyet tevékenységük­kel bemocskolnak. A vallásszabadságot nem lehet csak egyfélekép értelmezni: min­den felekezet szabadsággal ren­delkezik arra, hogy rituáléjának megfelelően vallását gyakorolja. Ezzel a szabadsággal mindenki élhet, a felekezetre való tekintet nélkül. De felekezetre való tekin­tet nélkül mindenkire kötelező, hogy a demokratikus szabadság­­jogokat, a dolgozó nép vívmá­nyait tiszteletben tartsa, megóvja a külső és belső támadásoktól. Mindenkinek állampolgári köte­lessége, hogy óvja hazánkat az imperialista mesterkedésektől, lesújtson a dolgozó nép ellensé­geire. Ezt tették-e Márton Áron gyu­lafehérvári püspök, Durcovics An­­ton jasi-i püspök és azok a kato­likus papok, akiket a kultuszmi­nisztérium törölt az állami költ­­ségvetésből? Ellenkezőleg! Min­dent elkövettek, hogy szembefor­duljanak a demokratikus fejlő­déssel, a dolgozó nép nagyszerű építőmunkájával. A szabadságjo­got, amelyet a népi demokrácia biztosított számukra, úgyis, mint egyházi személyeknek, úgyis, mint a Román Népköztársaság állam­polgárainak, tőrre változtatták a dolgozó nép megtámadására. Ismerjük jól mesterkedéseiket. Kezdetben még megédesítették az ostyát, amelyben a népellenes mérget rejtegették, de az utóbbi időkben egyre leplezetlenebből szállottak szembe a dolgozók ha­talmával,­­ tehát a katolikus dolgozók érdekeivel is. Most már nemcsak a papi szószéket hasz­nálták fel a demokrácia elleni bujtogatásra, hanem — különö­sen Háromszék megyében — a kulákok lakásait is, ahol népelle­­nes terveket szőttek a szocializ­must építő hazánk biztonsága el­len. Vájjon véletlennek lehet-e te­­kinteni, hogy pl. Márton Áron püspök, aki papi működése óta minden népellenes rendszernek esküt tett, — különböző ürügyek címén megtagadta, hogy feles­küdjön a BNK.-ra, a városi és falusi dolgozók hazájára? Arra a közös hazára, amelyben nemzeti­­ségre és felekezetre való tekintet nélkül minden dolgozó szabad és egyenlő, ahol a néphatalom a dolgozóknak nemcsak politikai szabadságot biztosít, nemcsak gaz­­dasági felemelkedésüket lendíti előre, hanem biztosítja a szocia­lista tartalmú s nemzeti formájú kultúrájuk csodálatos felvirágozá­­sát is. Nem véletlen ez. Tudatos és tervszerű demokráciaellenes aknamunka húzódik meg mögötte. Márton Aron püspök a vallás, szabadsággal súlyosan visszaélt. Várjon a katolikus egyházi szer­­tartások követelik meg a püs­pöktől, hogy híveit és az egyházi hierarchiában alájarendelt lel­készeket eltiltsa a demokratikus tevékenységtől, eltiltsa a demokra­­tikus szervezetekben való részvé­teltől, a magyar dolgozók egyet­len nemzetiségi tömegszervezetében, a Magyar Népi Szövetségben kifej­tett munkától? Nem, nincs ilyen egyházi szabály. S amikor Márton Áron püspök arra vetemedik, hogy ilyen parancsokat adjon, akkor már nem püspöki funkciót végez, hanem a dolgozó nép el­len politizál. Akkor a katolikus dolgozókat támadja hátba s mindazokat a dolgozókat, akik nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül közös erőfeszítés­­sel építik szocialista jövendőjüket az osztályellenséggel vívott harc­ban. Igen, a dolgozó nép ügye össze van kötve az osztály­ellenség el­len vívott kérlelhetetlen harccal. Mert csak ebben a harcban ér­­lelődhetnek meg a jobb és bősé­­gesebb élet feltételei. Csak a ki­zsákmányoló osztályok korlátozá­sával és felszámolásával lehet biztosítani a dolgozó jólétét. De éppen ez ellen hadakozik Márton Áron, Durcovics Anton és a többiek, akik visszaálm­odják a kapitalisták és a földesurak nép­­nyomorító uralmát, akik cinkosai lettek a külföldi imperialistáknak, akik a vatikáni reakció szolgála­­tában a hazaáruló ügynöki szol­gálatokig alacsonyodnak le. Azt akarják elhitetni a vissza­­maradottabb falusi lakosokkal, hogy nincs különbség a szegény, paraszt és a kulák között, ha egyforma a vallása. Álnok hazug­­ság ez, amelyet minden világosan gondolkodó dolgozó ember saját tapasztalatai segítségével utasít vissza. Az egyforma vallás nem szünteti meg az osztálykülönbsé­geket s nem lehet ok arra, hogy a dolgozók kiszolgáltassák magu­kat a kulákok és más tőkés ele­­mek kiszipolyozásának. Márton Áron püspök és társai nem a ku­­lákot szólítják fel arra, hogy hagyjon fel népellenes magatar­tásával, hanem a dolgozókat akarják befolyásolni, hogy szün­tessék be az elnyomóik elleni har­­cot a közös vallás ürügyén. Mind kevesebb azoknak a szá­­ma, akiket ezek az átlátszó ha­misítások, népellenes rontások megtévesztenek. Természetes ez. Mert a nép el­lenségei lépten,nyomon elárulják magukat. Elárulták magukat ak­­kor, amikor a közoktatásügyi re­form idején szembeszállottak a dolgozó nép gyermekei művelő­­désének nagyszerű kifejlesztésével, amikor szembeszállanak a szocia­­lista építés eredményeivel, ame­lyek a dolgozók életszínvonalá­nak növekedését biztosítják. Ami­­kor a vetési hadjárat szabotálásá­­ra szólítják fel a híveiket. Joggal vetik fel a kérdést a katolikus dolgozók: vajjon milyen érdeke fűződhet az egyháznak ahhoz, hogy a dolgozók elszabotálják .Folytatás a második oldalon!

Next