Romániai Magyar Szó, 1949. július (3. évfolyam, 551-577. szám)

1949-07-02 / 551. szám

Romániai Magyar Szó kudarcba fulladt. Az Egyesült Államok, Nagybritánia és Francia­­ország külügyminiszterei arra kényszerültek, hogy más kiutat ta­láljanak, hogy a német kérdésben más megoldást találjanak. A más kiút keresésének szük­ségszerűsége természetesen nem érte váratlanul az Egyesült Álla­mokat, Nagybritániát és Francia­­országot, mert Németországgal szembeni közös politikájuknak ku­darca nyilvánvaló volt számukra. Nem véletlen tehát, hogy a három nyugati hatalom új javasla­tokat terjesztett elő a német kér­désben. Ezek a javaslatok azonbar nemcsak, hogy nem is érinthették A szovjet delegációnak mindezen javaslatait azonban az Egyesült Államok, Nagybritánia és Francia­­ország külügyminisztereinek leg­ádázabb ellenállása fogadta. Még azt a javaslatot sem fogadták el, hogy a békeszerződés előkészítő munkálatait elvégezzék. Azt az ürügyet hozták fel, hogy az elő­ző terv már elavult, így tehát alapvető változtatásokra szorul. Ennek ellenére, egyetlen miniszter sem, de legkevésbbé Acheson ame­rikai külügyminiszter, mutatkozott hajlandónak Németország békeszer­ződésével kapcsolatos kérdések megvitatására. Még azt sem tudta meghatározni, hogy mit kell tulaj­donképpen változtatni a fenti ok­mányon. A fentiekből világosan kitűnik, hogy a Szovjetunió a külügyminisz­terek párisi értekezletén kö­vetkezetes maradt a német kérdésben elfoglalt elvi állás­­pontjához, amely teljesen meg­egyezik a potsdami egyez­ménnyel. Visszautasított ugyan­akkor minden olyan kísérletet, amely eltér azoktól a határo­zatoktól, amelyeket Potsdam­­ben a német kérdés ügyében hoztak. Ennek eredményeképpen a három nyugati hatalom kép­viselői kénytelenek voltak po­litikájukat megváltoztatni.­­Arra kényszerültek, hogy más alapot válasszanak a német kér­dés megoldására, mint a fenti memorandum Végső elemzésben, a szovjet javaslatok bizonyultak megfelelő alapnak. Függetlenül attól, hogy a há­rom nyugati hatalom megpróbálná ezt tagadni, tény az, hogy a négy miniszter között létrejött egyez­­m­ény a szovjet javaslatok szelle­azt, hogy az Egyesült Államok, Nagybritánia és Franc­iaország kormányainak, Németországgal szemben eddig tanúsított politiká­ja helytelen volt, hanem minden kertelés nélkül arról beszéltek, hogy mindent el kel követni Né­metország politikai és gazdasági egységének megteremtésére, hogy a Külügyminiszterek Tanácsának legközelebbi ülése megoldhassa mindazokat a problémákat, ame­lyekben ezen az ülésen nem tud­tak megegyezésre jutn­. Termé­szetesen mindezt nem lehet az amerikaiknak Németországgal szembeni helyes politikájának te­kinteni, bármennyire próbálják is­mében készült. Várjon nem igazolja ezt a köz­lemény második pontja, amely azt mondja, hogy „a megszálló ható­ságok további erőfeszítéseket tesz­nek az irányban, hogy a külügymi­niszterek szándékai alapján, négy­hatalmi tanácskozást folytathassa­­nak­ Berlinben, Németország gaz­dasági és politikai egységének visszaállítása érdekében? Vájjon a közlemény többi pontja nem ugyanezt mutatja, amikor pél­dául olyan intézkedéseket irányoz elő, mint a Berlin közigazgatására irányuló négyhatalmi tanácsko­zás, a német szakértők részvétele a tanácskozásokon, szorosabb gaz­dasági kapcsolatok megteremtése a keleti és nyugati övezetek né­met vezető szervei között, a ke­leti és nyugati övezet, valamint Berlin és az övezetek közötti ke­reskedelem kiterjesztése, stb.? _ Ezek a pontok nyilvánvalóan kü­lönböznek a három külügyminisz­ter előző álláspontjától, amely a német kérdést a Szovjetunió nélkül akarta megoldani, annak az egyez­ménynek az alapján, amely az Egyesült Államok, Nagybritánia és Franciaország kormányai között 1948-ban Londonban tartott érte­kezleten létrejött, amelyet azután ez év tavaszán Washingtonban jó­váhagytak. Ez alkalommal a külügyminiszte­rek párisi értekezletén az Egye­sült Államok, Nagybritánia és Franciaország kormányai szüksé­gesnek tartották, hogy megegye­zésre jussanak a német kérdésnek a négyhatalmi tanácskozások útján történő mego­ldásában, az eddigi háromhatalmi megegyezés helyett, amely az elmúlt két év gyakorlata volt és amely nyíltan szembehelyez­kedett a potsdami egyezmény alap­­elveivel. teknek „szabadságot adjanak saját ügyeik megoldásához“ és hogy „gyengítsék a megszálló hatóságok ellenőrzését.“ Azt mondta a cég, hogy a Szovjetunió „nem merne hasonlóképpen cselekedni!“ Ez az árat­ás azonban komoly­­a­ az Egyesült Á­lam­ok kormányá­nak hivatalos képviselői a Külügy­miniszterek Tanácsának párisi ér­tekezletén elért eredmények elem­zésében ezt így beállítani. A valóság az, hogy a Külügy­miniszterek Tanácsának párisi ér­tekezletén a német kérdésben tör­tént megegyezés homlokegyenest ellenkezik az eredeti angol-ame­rikai-francia javaslatoktól és ter­vektől. Ha figyelemmel olvassuk a Külügyminiszterek Tanácsának közleményeit, nem nehéz észrevennünk a négy miniszter által elfogadott határozatban az eredeti szov­jet javaslatot. Jan és minden alapot nélkülöz. Ha a dolgok valóban úgy állanának, ahogy Acheson mondta, akkor mivel magyarázható az, hogy mind ő, mind nyugati kollégái ha­tározottan ellenezték a szovjet de­legációnak minden javaslatát, a­­mely éppen arra irányult, hogy visszaállítsa Németország egysé­gét és hogy visszaadja a németek­nek „saját ügyeikben való szabad tevékenységét." Nem utasították várjon vissza az Egyesült Államok, Nagybritánia és Franciaország miniszterei azt a szovjet javaslatot, amely az egész Németország számára való állam­tanács megteremtésére irányult, azon gazdasági szervek alapján, amelyek a nyugati és keleti öve­zetekben működnek? Nem utasították várjon vissza a szovjet delegációnak azt a másik javaslatát is, amely azt ajánlotta a szovjet és a nyugati övezetben lévő gazdasági szerveknek, hogy teremtsenek meg egy összehangoló gazdasági tervet? Nem utasították vájjon visza az Egyesült Államok, Nagybritánia és Franciaország miniszterei azt a javaslatot, hogy adják meg a szükséges támogatást ennek a a szervnek megteremtésére és se­gítsék elő ennek tevékenységét? Nem utasították vissza vájjon azt a szovjet javaslatot is, hogy te­remtsék meg a városi tanácsot egész Berlin számára, valamint a Szovjetuniónak azt a javaslatát, amely a szovjet és nyugati öve­zet német gazdasági vezető szer­veinek azt ajánlotta, hogy teremt­se meg gazdasági érdekképvisele­teit, amelyeknek többek között az a célja, hogy fejlesszék a kereske­delmet és általában ezen német gazdasági szervek tevékenységét elősegítsék? Az Egyesült Államok, Nagybri­­ t szovjet álláspont Mi volt a Szovjetunió álláspontja a német kérdésben a Külügymi­niszterek Tanácsának párisi érte­kezletén? Milyen javaslatokat tett a szovjet delegáció, milyen elvi kérdéseket védelmezett a német kérdés megoldása érdekében? Röviden a szovjet delegáció arra szorítkozott, hogy meg­gyorsítsa a német kérdés meg­oldását, abból a célból, hogy visszaállítsák a békés és demo­kratikus német állam egységét, előkészítsék a Németországgal kötendő békeszerződést a pots­dami egyezmények alapján, a­­mely egyik fő feltétele a nemzet­közi, együttműködésnek és a né­pek biztonságának. A Szovjetunió eddig is határo­zottan a potsdami egyezmény kö­vetkezetes és szigorú betartásá­nak álláspontján volt és ma is ezt teszi. A Szovjetunió Németország politikai és gazdasági egysége visszaállításának híve és meg akar­ja teremteni az egységes, békés, demokratikus német államot, visz­­sza akarja adni Németországnak azt a jogát, hogy szabad, békés és egyenlőjogú nemzet lehessen. Ez volt a Szovjetunió maga­tartása a Külgyminiszterek Ta­nácsának párisi értekezletén. Ez határozta meg a szovjet delegáció javaslatait ezen az értekezleten.­­ A Németországgal kötendő békeszerződés haladéktalan előké­szítése, olyan értelemben, hogy a szerződésjavaslat tartalmazza a megszóló csapatoknak Németországból való kivonását, egy évvel a szerződés megkötése után. 2. A németországi szövetséges ellenőrzőbizottság tevékenysé­gének helyreállítása előző hivatása alapján, olyan szervként, amely­nek feladata a legfelső hatalom gyakorlása Németországban. 3 A berlini szövetséges parancsnokság helyreállítása, abból a cél­ból, hogy összeegyeztesse az egész Berlin közigazgatására irányuló intézkedéseket és biztosítsa egész Berlin normális életét. 4. A keleti és nyugati övezetekben jelenleg működő német gazdasági szervek alapján meg kell teremteni az egész Németor­szág államtanácsát, amelynek feladata, hogy a kormányzás teendőit Németország gazdasági és közigazgatási központjaként végezze, a gaz­dasági és állami fejlődés érdekében a szövetséges ellenőrző bizottság legfelső hatalomként való fennta­rtása mellett. 5. A városi tanács visszaállít­ása egész Berlinben, miután az a nyugati megszálló hatalmak külön intézkedései következtében 1947- ben beszüntette tevékenységét. 6. Egységes pénznem megáll­apítása egész Berlinre, abból az alapelvből kindulva, hogy 1948 augusztus 30-án a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagybritánia és Franciaország megegyeztek abban hogy a szovjet övezet német márkáját, mint egységes pénznemet, egész Berlinre kiterjesszék a nyugati márkát pedig vonják ki Berl­in pénzforgalmából. Végül is a zortfi­ álláspont egvöze­t Acheson komolytalan állításai Ezzel kapcsolatosan­­ különös arra irányulnának, hogy a néme­hangsúlyt kell fektetni Acheson júr­nius 23-i washingtoni sajtónyilatko­zatának arra a részére, amely a Külügyminiszterek Tanácsa párisi érietkezletének határozatait érté­kelte és ahol azt állította, hony ■z Egyesült Államok erőfeszítései 2 Megvertek Washingtonban­­ egy sötétbőrű diplomatát Kairói híradás szerint az A1 magyarázattal tagadni igyekez­ Misri egyiptomi lap beszámolt Mohamed Hamza Abu Bakr egyiptomi diplomata „baleseté­ről“. Abu Bakr a washingtoni egyiptomi nagykövetség tisztvi­selője. Egy washingtoni vendég­lőben négernek nézték és­­ megverték. Az amerikai külügyminiszté­rium, sőt az egyiptomi nagykö­vetség is valami körülményes­neki a botrányt. Az Al Misri azonban erélyes hangon rácá­folt ezekre a kísérletezésekre. A lap washingtoni levelezője még ezeket is megállapítja: Mohamed Hamza Abu Bakr ki­jelentette nekem, nem első íz­ben történt, hogy bőrének sötét színe miatt kellemetlenkedtek neki és in­zultálták. Tiltakozó sztráj­kokba kezd félmillió angol vasutas Londonból közli a Telepress. Az angol vasutasok körében mozgalom indult az álba­­nos sztrájk kikiáltására, bérkövete­lések miatt. A jobboldali szak­szervezeti vezetők igyekeznek a sztrájkot megakadályozni. Nem tudták azonban keresztülvinni, hogy a vasutasok egyelőre rész­leges sztrájkokat határozzanak el. A vasúti munkások gyűlései­nek határozata szerint, több mint 460.000 angol vasutas kez­di meg a részleges tiltakozó sztrájkok sorozatát bérkövete­lései alátámasztására. tánia és Franciaország képviselői vájjon nem utasították vissza vé­­gül a Szovjetuniónak azt a javasla­tát is, hogy készítsék elő a béke­szerződést Németországgal és ál­lapítsanak meg rövid határidőt a németországi megszálló csapatok visszavonására? Egész Németország demokra­tikus kormányának megalakítá­sára vonatkozól­ag, a párizsi ülésszakon nem mutatta-e meg a három nyugati miniszter, hogy milyen kevéssé kívánja hasonló kormány megalakítását? Tekintettel e megdönthetetlen tényekre, hogyan állíthatja Acheson a feljegyzésekkel ellen­tétesen, hogy az Egyesült Álla­mok igyekeznek a németeknek „saját ügyeikben szabad ke­zet adni, de a Szovjetunió ezt nem hajlandó megadni a néme­teknek?“ Ugyanazon a sajtóértekezle­ten Acheson kijelentette, hogy a Párizsban történtek magya­rázatát abban az előrehaladásban kell keresnünk, mely Nyugat­­európa újjáépítése terén meg­valósult. Szükségesnek tartom ezirány­­ban kijelenteni, hogy ha te­kintettel jönnénk az egész világ előtt ismert tényekre, akkor nem a „Marshall terv“ sikeré­ről, hanem annak a kudarcáról kellene beszélnünk. Míg a Mar­shall terv“ sikerteljes terv len­ne mivel magyarázzuk meg a terv szerzőjének az Egyesült Államok külügyminisztériuma éléről val­­ó eltávolítását és egy új miniszterrel való helyettesí­tését? Úgy vélem, hogy éppen a „Marshall terv“ kudarcában kell látnunk azon okok egyikét, mely a három nyugati külügy­minisztert a párizsi ül­ésszakon eredeti „szilárd politikájának" elhagyására kényszerítette. Anglia erősíti kapcsolatait Franc­ Liak­d­orsságal* Londonból közli az Agerpres, hogy az angol kormány tovább erősíti a kapcsolatokat Franco Spanyolországával. A brit ke­reskedelemügyi minisztérium nyilatkozatot közölt a spanyol és angol kereskedelmi megbí­zottak közti tárgyalások befeje­zéséről. A megbeszélések ered­ményeképpen új kereskedelmi egyezmény jött, létre a két or­szág között. A Daily Telegraph a meg­egyezésről­ írva megállapítja, hogy Anglia és Spanyolország árucseréje a jövőben fo­yamato­­sabb és jelentősebb lesz, mint eddig. Franco országa a többi között szenet, villamossági fel­szereléseket és kőolajtermékeket kap Angliától. Szombat, július 2. Ausztria kérdése Ami Ausztria békeszerződé­sének kérdését illeti, a megegye­zés annak tulajdonítható, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai kény­telenek voltak e kérdésben ma­gatartásukat megváltoztatni és visszavonni kifogásaikat a szov­jet kormány jogos igényeivel szemben a keletausztriai volt német javakra vonatkozólag. Hogy Ausztria kérdésében ed­dig nem jött létre megegyezés, éppen annak volt tulajdonítható, hogy a három kormány nem volt hajlandó, a Szovjetuniónak ezen javakra vonatkozó igény­jogosultságát elismerni, noha a helyettes külügyminiszterek több mint 160 ülést szenteltek e kérdés tárgyalásának. Az Ausztria kérdésében létre­jött megegyezés megoldott Ju­goszlávia és Ausztria között fennálló egyéb e-intézetb­en fon­tos kérdéseket is. , Jugoszláviá­nak szavatolták gazdasági ér­dekeit és átadták neki a terü­letén lévő osztrák javakat. A burgenlandi, karintiai és stájerországi horvát és szlovén nemzeti kisebbségek jogvédel­mét hasonlóképen biztosították. Ami Jugoszláviának Ausztriá­val szembeni területi idényeit illeti, meg kell állapítanunk hogy még két évvel ezelőtt, va­gyis jóval a külügym­inisztereik tanácsának párizsi ülésszaka előtt, Jugoszlávia képviselői a Szovjetunió háta mögött titkos tárgyalásokat folytattak Nagy - Britania képviselőivel Noel Bakerrel és Mac Neil állammi­niszterrel, azonban Anglia nem tett semmiféle engedményt. Nyilvánvaló, hogy a szovjet kormány nem vállalhat semmi­féle felelősséget hasonló titkos tárgyalások következményeiért. A külügyminiszterek taná­csának párizsi ülésszaka ered­ményeit illetőleg, meg kel említenünk a legfontosabb eredményt, nevezetesen: a Németország szét­darabolása és a nemzetközi kapcsolatok rosszabbodása politikájának kétségtelen kudarcát és a Németország egységének hely­reál­lítását célzó polti­kának, a nemzetközi kapcsolatok megjavítása és a nemzetközi együttműködés politikájának kétségtelen sikerét. Ezek az eredmények a kül­­ügyminiszterek tanácsa párizsi ülésszakának. Ami pedig a külügym­­iszte­­rek tanácsa párizsi ül­ésszaká­­nak előfeltételeit illeti, tudott dolog, hogy úgy a három nyugati kormány, mint a Szov­jetunió kölcsönös engedménye­ket tett. A Szovjetunió kijelen­tette, hogy hajlandó a szállítási és egyéb természetű korlátozá­sokat megszüntető, amennyiben a három nyugati kormány is hajlandó a szállítási és más egyéb természetű korlátozásokat megszüntetni és megszünteti a négy kormány együttműködé­sének bojkottálását és ha bele­egyezik a külügyminiszterek ta­­nácsannak visszaállításába. A három kormány megegyezett ezen engedményekben. Hiszem, hogy a jövőben is sor kerül bizonyos engedmé­nyek megtételére, amelyek össz­hangban is vannak a potsdami egyezmény elveivel.____________ BEMUTATÓ Aro, Trianon, Progres kertmozi, Mama, Volga, Rio, Odeon, Tomis, Mo­­silor, Florida, Unic, kert" mozik is. Sovromfilm bemutatja a DEFA Berlin 1948-as ter­mékét.­­ Rendezte: Erich Engel. Zenei H. Trantow. Aro mozi léghű­tőt! termében 16. 18.30. 21 órakor. Trianon mozi nyitott tetőzettel, 9. 11.30, 14. 16.30, 19. 21.30 órakor. Progresus kertmozi 20.20 és 22.10 óra­kor. Aro és Trianon mozik részére jegyek az yAg­iotá­­nál is kaphatók.____

Next