Romániai Magyar Szó, 1949. szeptember (3. évfolyam, 603-628. szám)

1949-09-01 / 603. szám

ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP 8 oldal ára 4 lej Közös listával indul az Osztrák Kommunista és Szocialista Párt a választásokon Titoélc Ausztriával szembeni területi követelése kérdésében a szovjet kormány válaszjegyzéket küldött Jugoszláviának A Tass hírügynökség lapunk zártakor érkezett jelentése szerint a szovjet kor* C£) mány augusztus 29-én válasz jegyzéket küldött a jugoszláv kormány augusztus 20'i ,—3 jegyzékére, amely válasz volt a Szovjetunió kormány áruik augusztus 11-i jegyzé­kére Jugoszláviának Ausztriával szemben támasztott területi követelései tárgyá­ban. A jugoszláv kormány, hogy leplezze országának népei előtt a karinthiai szlo­vének és Jugoszlávia nemzeti jogainak elárulását, azZal rágalmazta meg a szovjet kormányt, hogy Jugoszlávia terhére megegyezett Ausztriával. Az uj szovjet jegyzék Sztálin 1945. márciusában Renner osztrák kancellárhoz intézett levelivel és a bizonyítékok egész sorával leplezi le Judás-Titoék újabb vakmerő hazugságát, amelyet nyugati gazdáik megbízásából koholtak. , A szovjet válaszjegyzék teljes szövegét legközelebbi lapszámunkban közöljük. f­Állami gazdaságaink nagyrészében befejezték az aratást Az elmúlt hét folyamán min­den állami gazdaságban nagy len­dülettel folyt az aratás és a csép- lés. Augusztus 30-ig 20 megye ál­lami gazdaságaiban teljesen elvé­gezték a kalászosok aratását. A többi megye állami gazdaságai az aratásnak 70—90 százalékát végez­ték el. Az állami gazdaságokban az aratással párhuzamosan a búza eséplése is gyors ütemben folytató­dik. Szatmár megyében 80 száza­lékban, Bakó megyében 75 száza­lékban, Dőlj megyében 70 száza­lékban, Roman megyében 65 szá­i zalékban, Mehedinti megyében és Romanati megyében 55 százalék- s ban, Konstanca megyében 55 szá- i zalékban, Ilfov megyében pedig í0 százalékban fejelték be - az ál­lami gazdaságok a buzacséplést. Hasonló ütemben halad az árpa, zab és a rozs eséplése is. Az augusztus 23-a tiszteletére rendezett szocialista versenyekbe bekapcsolódtak a marosvásáchelyi CFR ^javítóműhelyek dolgozót és lendületes munkájuk szép ered­ménnyel zárult. A fütőház dolgozói újjáépítették is azt a vasolvasztó kemencét, atne­A villamosítás ötéves terve „Páliunk megtisztelő feladatának tekinti az ország összes falvainak fokozatos villamosítását, hogy min* den dolgozó élvezhesse a villanyfény áldását.“ (Gheorghiu*Dej elvtárs felszabadulásunk 5. év* fordulóján tartott beszédéből-) KW. c 000.000 KW f 1884-től, amióta az első villanytelep működni kezdett, egészen 1944-ig, vagyis 60 év alatt ,a burzsoázia országunkban csupán 600 ezer kilowattnyi villamos erő termelésére volt képe:;. A proletárdiktatúra alig 5—6 év alatt legkevesebb 2 millió kilo­wattnyi villamos erő termelésére lesz képes. L Lz Népköztársaságunk távlati tervében, az ötéves tervben a leg­nagyszerűbb feladatok egyike. Ivet 1944 őszén a visszavonuló fa­siszta bordák robbantottak fel és amelyek a mozdonyokhoz szüksé­ges féktuskők öntéséhez használ­nak. A kemence üzembehelyezése .50 százalékos megtakarítást je­lent. Az eddigi 800 lej helyett, most a saját műhelyben előállított fóktuskó darabonkénti előállítási ára 450 lej. A javítási munkála­toknál kitűntek: Dávid András, Dán János Danyai József, Hhnter Lajos, Jámbor Sándor és Papuc János. Helyreállították a mozdony fordí­tó-korongot, amely ugyancsak a pusztító robbantások alatt ment tönkre. Ez havi 6 tonna szén és 100 százalékos Időmegtakarítást jelent, a mostanáig használt há­romszögű fordítóval szemben. Itt kitűntek: Kenyeres Gábor, Festő György Marián Márton, Kerekes Sándor. Székely József, va'amint a mozdonyok személyzete. A reszelő-vágó-mühely kollektí­vája augusztus 23-a tiszteletére három garnitúra szerszámot készí­tett önkéntes munkával, 20.000 lej értékben. Ebből a munkából külö­nösen Miga József, Vörös János, Cirican Teodor, Katonai Zoltán és Dúca Teodor vették ki részüket. A vagonjavltó műhely munká­sai 399 önkéntes munkaórában 16.237 lej megtakarítást értek el éspedig egy keskeny nyomtávú pótszerkocsi kisebb kéziszekerek, egy festékszóró készülék valamin! egyéG szerszámok előállításával. A festékszóró elkészítése igen je­lentős időmegtakarítást jelent. Ezekéit az önkéntes munkákat a következe mühelymunkások végez- ték: Fü'öp Jenő, Vitális István, Farkas Lajos. Kiss Lajos, Aszta, 'os Sánd >r. Péntek András Cs'-k' Cerenc. Reck Gusztáv. Fésűs Art- trás. Bőd! János levelező. Állattenyésztésünk nagyszerű leiiödtisi nyílja sei a TERV Gazdasági, társadalmi, kulturális életünknek nincsen egyetlen olyan ága sem, amelyre népi demokrá­ciánk vezető erejének, a Román Munkáspártnak figyelme ne ten jedne ki. amikor Népköztársasá­gunk dolgozói életszínvonalának emeléséről van szó. Korántsem vé­letlen tehát, hogy napjaink és hol­napjaink minden kérdésére részle­tesen kitérő augusztus 23-1 beszé­dében Ghóorghe Gheorghki-Dej elvtárs állattenyésztésünk kérdésé­vel is foglalkozott. Ebben a vonat­kozásban szószerint a következő­ket mdhdotta: „Távlati tervünk végén (azaz 1955 decemberében) az állatállo­mány 12 millió juhval — kü­lönös figyelemmel á fajjuhokra — és 6 millió szarvasmarhával gyarapszik. A sertések lovak és baromfiak száma messze felül­múlja a jelenlegi állományt.“ Nemcsak mezőgazdaságunk jö­vedelmezőségének növelése, ha­nem iparunk állati termékekkel való ellátásának fokozása szempontjá­ból is nagy gondot kell fordítanunk állatállományunk növelésére. Ez a felismerés csendül ki Gheorghlu- Dej elvtárs fenti szavadból s mind­azok, akik akár közvetve, akár közvetlenül érdekeltek ebben a kér­désben, nem mehetnek el mellette közömbösen. Mivel hogy mindnyá­jan érdekeltek vagyunk nemzet- gazdaságunk jövedelmezőségének fokozódásában, minden városi és falusi dolgozónak a maga mód­ján hozzá kell járulnia állatte­nyésztésünk mennyiségi és minő­ségi színvonalának emeléséhez. Távol állunk még attól, hogy el­mondhassuk: kiaknáztuk hazánk minden állat) enyésztésre kínálko­zó lehetőségét. Állattenyésztésünk­nek fejlődésére és értékesítésé­re hatalmas, szinte beláthatat­lan távlatokat nyit az ország ér­tékeinek kihasználására törekvő néphatalmi rendszer. Elegendő csak kihasználatlanul heverő havasi le­gelő-területeinkre gondolnunk. Mennyi, állattenyésztésire, különö­sen juhtenyésztésre alkalmas terü­leten szárad el minden őszön haszon­talanul a fü! Mennyi takarmányo­zásra kiválóan alkalmas mezőgaz­dasági melléktermékünket nem használjuk fel állatok takarmányo­zására és hizlalására! Sokezer hek­tárnyi olyan területünk van, amelv kiválóan alkalmas volna havasi tej­gazdaságok és mintajuhászatok lé­tesítésére. Szarvasmarha-, sertés- és lóállományunk még távolról sem éri el azt a számot, amelyet pusz­tán csak a jelenlegi takarmányo- rásl feltételek lehetővé tesznek. Ezzel azonban még nem mondot­tunk el mindent. A korszerű gaz­dálkodás bevezetésével, mezőgaz­dasági terméshozamunk növelésé­vel újabb és újabb előfeltételeit tudjuk biztosítani háziállataink lét­száma szaporításának. A több háziállat, magasabb ál­talános életszínvonalat jelent. Több húst tejet, tejterméket, zsírt a városi és falusi dolgozók asztalá­ra, több bőrt, szőrt, szarut lábbeli- készítő. textil- és vegyi iparunk számára! A legutóbbi világháború, majd a rákövetkező kétévi szárazság, nem kevésbbé pedig a háborút közvet- enül követő reakciós kormányok rablógazdálkodása, helytelen adó­politikája állatállományunk nagy­méretű számbeli csökkenését idéz­te elő. Állatálományunk gyorsan halad előre a háboruokozta vesz- gek pótlásának utján s ami az ország szarvasmarháinak és ju- halnak létszámát illeti, már jelen­tősen magunk mögött Is hagytuk az 1938-as színvonalat. Rosszabbul állunk a ló-, sertés-, baromfi- és méhtenyésztés terén. Mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy elér­jük a háboruelőtti színvonalat, hogy lendülhessünk előre a mennyiség­nek és minőségnek egyre maga­sabb lépcsőfokai felé. Mert mondani sem kell, hogy nem elégszünk meg, nem eléged­hetünk meg azzal az állatállomány­nyal, amelyet a kapitalista rendszer ötletszerű és komoly kormányzati támogatást nélkülöző állattenyész­tése folytán alakult ki. A polgári- földesúri államhatalom állattenyész­tési po*tikája mindenekfelett csak abban nyilvánult meg, hogy a hel­lének minél olcsóbban vásárolhas­sák össze az adóval agyonsanyar­gatott dolgozó földművesek álla­tait. A rend ural és haszonélvezőt igy tudtak busás hasznokat zsebre- vágni a külföldre kiszállított álla­tok árából. A dolgozó parasztság milliói számára az áflatszaporitás vagy nemesités legelemibb felté­teleit sem biztosították. Községi apaállatok hiányában szegény- és középparasztjaink ki voltak szol­gáltatva a .tenyészállatokkal ren­delkező földesurak és kulákok sze­mérmetlen uzsorájának. Ahelyett, hogy nemesedett volna, állatállo­mányunk évről-évre korcsosodott. A szegény földműves elfajzott te­hene csak negyed vagy nyolcad- részét adta annak a tejmennyi­ségnek. amelyet ugyanannyi takar­mány feletetésével egy jófajta ál­lat adott volna. A dolgozó paraszt­nak legfeljebb csak a kerítéseken kívülről volt szabad megcsodálnia a földesurak tenyésztelepeln talál­ható nemesvérü állatokat. A föl­destar tudatos, kizsákmányoló ma­gatartásból semmi pénzért sem engedte volna meg, hogy apaállatai párosítás révén javíthassák a vi­dék dolgozó panasz* hi állatainak minőségét. Mint ahogy a kezdetleges gaz­dálkodás kártékonyán hatott az állattenyésztésre, megfordítva, az állattenyésztés korszerűtlensége kedvezőtlenül befolyásolta a me­zőgazdálkodást. Dolgozó parasztja­ink nélkülözték a föld megművelé­séhez szükséges igaerőt, trágyát, — az uzsorabérért felszántott föld csekély jövedelme lehetetlenné tet­te a beruházást Igénylő állattar­tást. A szegényembert sújtó adók miatt a dolgozó parasztság szintén elriadt attól, hogy haszonra te­nyésszen állatot. Ilyen körülmények között aztán mit sem lehet csodálkozni azon, ha az egy gazdaságra eső állat« mennyiség országos átlaga Romá­niában rendkívül alacsony volt és a fenti okok miatt alacsony még ma is. Átlagosan minden gazdaság­ra esik egy szarvasmarha, kb. 4 darab juh és 5 baromfi, három gazdaságra egyetlen ló, két gazda­ságra egy sertés és hat gazdaságra egy méhkaptár. Módfelett kisded szám ez, ha arra gondolunk, hogy a Szovjetunióban csupán a kolhoz­parasztok saját személyes tulajdo­nában 1—2 tehenet, 5—10 juhot, nagyon soknál 5 méhkaptárt talál­hatunk és szinte kivétel nélkül mindenütt egy sertést malacaival. Pedig a szovjet nemzetgazdaság­ban az ilyen kolhozparaszti ma­gántulajdon csak kiegészítő szere­pet játszik, a szovjet népgazdaság állatállományának súlypontja 4 kolhozok és szovhozok tulajdonára esik. Csakis e fenti adatok tükrében mérhetjük a maga óriási jelentő­ségében kormányzatunknak arra irányuló törekvéseit, hogy dolgozó parasztságunk és országunk egész népe életszínvonalának emelése szempontjából mennyiségileg éo minőségileg egyaránt növelje ál* ni. ÉVFOLYAM, «03 sz. *“• numera» oonf «próbán, c/, 5,T 1. Dir. Ge«, p. T T. Nr. 265.W8/M7 CSÜTÖRTÖK, SAfcrT. I­w

Next

/
Thumbnails
Contents