Romániai Magyar Szó, 1949. október (3. évfolyam, 629-655. szám)

1949-10-01 / 629. szám

Romániai Magyar Szó A perben feltárt tények meg­mutatták, hogy a jelenlegi ju­goszláv kormány mindenben a külföldi imperialista köröktől függ és azok agresszív politiká­jának eszközévé vált. Ez a Ju­goszláv Köztársaság szuvereni­­tásának és függetlenségének felszámolásához kellett, hogy ve­­zessen és valóban oda is veze­tett". Titoék valóban, nemcsak a Szovjetuniót, a népek függetlensé­gének nagy védelmezőjét árulták el, hanem elárulták így saját né­pük függetlenségét is. Azt a füg­getlenséget, amely a jugoszláv dol­gozó nép a Szovjetunó segítségé­vel, hősies küzdelemmel­ vívott ki. Az árulásban és hitszegésben nincs mérték és nincs középút. Titoék kimerítették és kimerítik az árulás összes formáit és lehetősé­geit. Kiszakították az országot a szocializmus és demokrácia tábo­rából és az imperializmus agresz­­szív politikájának rohamcsapatai­vá váltak. Ez vezetett és vezet szükségképpen a jugoszláv dolgo­zó nép politikai szabadságának felszámolásához, a munkásosztály életszínvonalának rohamos csök­kenéséhez. Titoék az imperialista hódítók szabad prédájává tették Jugoszláviát A Szovjetuniótól és a népi de­mokratikus országoktól való elszi­getelődés nem is vezethet másho­vá. Egyetlen ország sem­­ védel­mezheti meg szuverenitását, nem vívhatja ki és nem őrizheti meg függetlenségét a Szovjetunió tá­mogatása nélkül s különösen nem ellenére. A hazaáruló jugoszláv kormány aljas és alattomos módon szegte meg a Szovjetunióval kötött barát­sági, együttműködési és kölcsönos segélynyújtási egyezményt. A ba­rátsági kötelezettség helyett a Szovjetunió, a béke nagy hazája ellen uszított, a béke ügyéért folytatott együttműködés helyett az imperialista agresszorokkal mű­ködött szorosan együtt, a nagylel­kű Szovjetunió segítségét pedig arra használta fel, hogy a Szov­jetunió és a népi demokratikus országok ellen összeesküvéseket és kémhálózatot szervezzen. Az im­perialisták bandita-erkölcse ez. Minderre most már fény derült. Természetes tehát, hogy a szovjet kormány levonta a Titó-banda szerződésszegéséből a szükséges következteté­seket és szeptember 28-i jegyzékében közölte a jelen­legi Jugoslav kormánnyal, hogy ezentúl nem tekinti önmagára néz­ve érvényben lévőnek a Titóék részéről kezdettől fogva rosszhi­szeműen kötött egyezmény köte­lezettségeit. A határozott és következett szovjet jegyzék újabb pörölycsapás az áruló klikk számára. A leleple­zett szerződésszegés teljes aláva­­lóságában mutatja be ezeknek az imperialista ügynököknek eszkö­zeit és módszereit, egyben hoz­zájárul ahhoz, hogy a jugoszláv nép még jobban megismerje azo­kat, akik a Szovjetunió elárulásá­val­ őt is elárulták és kiszolgál­tatták a külföldi imperialisták­nak. A szocializmus, a demokrácia és a béke tábora elégtétellel fo­gadja a szovjet jegyzéket, amely az imperialista agresszorok cin­kosainak leleplezésével, a béke erőit szilárdítja meg. • •­­ÖNKÉNTES MUNKAVÁLLALÁSSAL köszöntik dolgozóink a nemzetközi békenapot Néhány nap választ el október másod­ikától a béke nemzetközi napjától. Országunk dolgozó népe a világ összes dolgozóival együtt nagy előkészületeket tesz a béke­nap köszöntésére. Az üzemekben és gyárakban egymást érik a béke­gyűlések. A békéért folyó harcból nemcsak kétkezi dolgozóink, ha­nem értelmiség­ieink is kiveszik részüket. A főváros értelmiségi és a BNK állandó békevédelmi bizottságá­nak kezdeményezésére szeptember 30-­án délután fél hét órára a Savoy-terembe összehívott gyűlésen jelentik be eltökélt szándékukat hogy tovább harcolnak a békéért. Az értelmiségiek gyűlésén felszó­lalnak P. Constantinescu-Iasi aka­démikus, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának alelnöke és Marcel Breslasu író, mindketten a RNR állandó békevédelmi bi­zottságának tagjai. Bukarestben és az ország ipari központjaiban tegnap is tartottak a béketüntetések. Minél inkább közeledik a nemzetközi békenap, annál nagyobb tömegeket mozgó­sít a párisi békebizottság harci felhívása. Az üzemekben és gyárakban dol­gozóink a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom tiszteletére egyre újabb feladatokat vállal­nak magukra. Országunk minden iparágát átfogó szocialista verse­nyek célkitűzései a munkások, technikusok, mérnökök és tiszt­viselők mindenütt összekapcsolják a békéért folyó harccal. A verseny­felhívások megszövegezésére ösz­­szehívott gyűléseken a munkások nem mulasztják el kiemelni, hogy a szocialista versenyfeltételekbe iktatott minden pont teljesítése újabb tégla a béke építmé­nye számára, minden végrehajtott feladat Népköztársaságunk és így a Szovjetunió vezette egész béketábor további megszilárdítá­sát jelenti a gázók életszínvonalának állandó emelkedéséért.“ Miközben az üzemekben és gyá­rakban egymást érik a békegyűlé­­sek, a fővárosi lapok az ország különböző részéből levelek ezreit kapják. Ezekben a levelekben munkások, egyetemi tanárok, tisztviselők, parasztok, anyák, rok­kantak izzó gyűlölettel bélyegzik meg a háborúra uszító imperia­listákat és hangsúlyozzák, hogy bátran harcolnak a békéért, az emberiség jobb jövőjéért, a szo­cializmusért. „önkéntes munkaválla­lással köszöntjük a békét" Az ország különböző ipari köz­pontjaiban szintén számos béke­gyűlést tartottak. Sepsiszentgyörgyön az ottani textilgyár munkásai ha­­lmas tö­­meggyűlésen mondották ki a bé­kemozgalomhoz való csatlakozásu­kat­. A gyűlés résztvevői az alábbi táviratot intézték a RNK állandó békevédő bizottságához: ,,Mi, a Dózsa György-textilgyár dolgozói magunkévá tesszük a vi­lág dolgozóinak a béke megvé­désére irányuló harcát. Küzdeni fogunk minden erőnkkel a hábo­rús uszítók ellen és aktívan ki­vesszük részünket a Szovjetunió vezette béketábor oldalán. Nagy­méretű munkavállalással fokozzuk a textilipar termelését, hogy mun­­kánk eredményével erősítsük a béketábort és hozzásegítsük a vég­­ső győzelemhez Békét akarunk. Soha többé háborút". 2 Boldog és szép jövőt akarunk A háború évei alatt tapasztalhattam azt a nyomorúságot, melyet okoz■ Nem akarunk háborút, hanem boldog és szép jövőt. Harcolni fogok minden erőmmel a háborús uszí­tók ellen és gyűlöletem irántuk sohasem fog megszűnni■ NAGY KATALIN 19 éves lugosi tisztviselőnő Egyetemi hallgatók a békéért Az ország dolgozói minden ere­jüket a békés újjáépítés szolgála­tába állítva azért dolgoznak, hogy nekünk békés, boldog jövendőt építhessenek, hogy nyugodtan dol­gozhassunk, tanulhassunk és tanul­mányaink végeztével, kikerülve az egyetemről, tudásunkat a munkás­­osztály szolgálatába állítsuk. E bol­dog jövőnek ígéretét akar­ják szét­zúzni egy új háborúra uszítva, a­z,v­zó emberiség ellenségei, a vi­lág kapitalistái, akik egy egy új háborúval szándékoznak megnyúj­­tanni még hátralévő, megszámlált óráikat. De ez nem fog sikerülni nekik. Mi, egyetemi hallgatók, a dolgozó nég fiai, nem akarunk háborút. Nem akarunk szennyes kapitalista érdekekért ágyú­tol­telék lenni. Mi egy boldogabb, emberibb jövő építői akarunk lenni és akar­juk azt, amit az egész sokat szen­vedett dolgozó emberiség akar: a BÉKÉT. De nemcsak akarjuk, hanem har­colunk is érte, nehogy mégegyszer rá,rak szabadulhassanak a világ ha­szonleső vad haramiái, az angol­­amerikai tőkések és csatlósaik. SZÉKELY JÁNOS a kolozsvári Bolyai Egyetem hallgatója Békegyülések az üzemekben Tegnap délután lelkes hangulatú gyűlést tartottak a SET gyárban, ahol több üzem dolgozói gyűltek össze és együttesen bélyegezték meg a háborúra uszító imperia­listákat. A békegyűlésen a hatal­mas fémipari üzem dolgozói meg­fogadták, hogy november 7-től 1950-re termelnek s ezzel méltó választ adnak a háborús uszítók­­nak. A bukaresti vasúti mozdonyja­­vító műhelyek dolgozói békegyűlé­­sükön leírhatatlan lelkesedéssel éljenezték a Szovjetuniót, a béke hatalmas védbástyáját és annak lángeszű vezetőjét, Sztálint. A bukaresti Állami Zsidószínház alkalmazottai szintén békegyűlést tartottak. A színház művészei a gyűlésen azt hangoztatták, hogy a világ értelmiségijei és kultúrem­­berei egységes arcvonalon harcol­nak a békéért és a népek közötti megértésért. Hasonló békegyűléseket tartot­tak a bukaresti Armatura- és Di­namó-gyárban, az Universul nyom­davállalatnál, a Filatura Noua de Bumbac gyárnál, az „ACS Gh. Gheorghiu-Dej“ állami vállalatnál és a „Flacara Rosie“-gy­árban. Békegyűlést tartottak még az igazságügyminisztérium tisztviselői valamint a jogi-közigazgatási tu­dományos intézet alkalmazottai és hallgatói. Valamennyi ülésen határozatot szavaztak meg, amelyet eljuttattak a RNK állandó békevédő bi­zottságához. ,,Mi — hangzanak a határoza­tok — azzal válaszolunk a hábo­rús uszítóknak, hogy dolgozunk a szocializmus építéséért, harco­lunk és tántoríthatatlanul küz­dünk népi demokratikus rendsze­rünk megszilárdításáért és a­hol­ „A békére sza­vazok, mert. . dobják az urnákba a A francia dolgozók százezrei Béke Szavazólapját. Szombat 1949 október 1. Hogyan tartja meg a vándorzászlót a lenningrádi ,,Szkorohod“ cipőgyár A len­­grádi „Szkorohod“­ gyár újból megnyerte a Szovjetunió ci­pőgyárai között fogó szocialista versenyt. Az év eleje óta ennek a gyárnak a munkássága megsza­kítás nélkül tartja a Szovjetunió minisztertanácsa adományozta „Vö­rös zászlót“. A zászló mindig an­nak az üzemnek birtokába megy át, amelyik érre kerül a termelés terén. A gyár dolgozóinak 17 szá­zaléka az évi normát legalább 120 százalékkal múlja felü­l. Több mint 700 munkás már be is fejezte az ötéves terv előirányzatát, a gyár munkássága pedig 8 hónap alatt 150.000 pár cipővel termett top­­bet az előirányzott mennyiségnél s a gyártott cipők mind kiváló mi­nőségűek. Az üzemben újabban Mustoková Olga felsőrészkészítőnő indítványára anyagmegtakarís­­ moz­galom indult. A megtakar­­ott anyagból 150.000 pár cipőt készí­tett a gyár munkássága. A vállalat keretében négy olyan munkaközös­séget szerveztek, amelyben a mun­kások és mérnökök a leningrádi szakemberekkel együttműködve a gyár sok műszaki kérdését oldották meg. A munkások és a mérnökök egészséges együttműködésének eredményei a zajtalanul működő, teljesen újszerű gépek is. Biczók Péter kaptafakészítő 127 százalékkal haladta meg a normát LÚGOS.­­ A BMP alapszer­­vének kezdeményezésére a szak­szervezet irányításával folyó szocialista munkaverseny a lu­gosi Kaptafa- és Faár­ug­yár munkásai körében szén­sikert eredményezett. A gyár augusz­tusban 65,66 százalékkal haladta meg a tervet. Az üzem valameny­nyi munkása hozzájárult e kiváló teljesítményhez, hogy méltókép­pen ünnepeljék augusztus 23-á­t. A kaptafaosztály 54,65 száza­lékkal haladta meg a tervet. Biczók Péter 127 százalékkal, Farkas Ilona 84,7 százalékkal, Blasi Antónia 73,8 százalékkal, Barboni Sabina 63 százalékkal, Barboni Vasile 60,8 százalékkal Zippert Mária 52 százalékkal, Szekeres István 51 százalékkal és Újhelyi Pál 49,8 százalékkal ha­ladta meg a normát. A sar­ok­készítő osztály 48 szá­zalékkal haladta meg a tervet. Sepsi Júlia 98 százalékkal, Cuz­­manovicsi Elis 95 százalékkal, Sepsi József 71 százalékkal, Ber­­tisch Teréz 57 százalékkal. Fi­­lipszki Mára és Barbuti Sanda 52 százalékkal lépte túl a nor­mát. Zs. L. Versenyben Arad megye városi és falusi dolgozói A ZÁBRÁNYI „UJ UT“ KOLLEKTÍV GAZDASÁG ÉS AZ ARADI VASUTASOK MUNKAVÁLLALÁSAI (Aradról jelenti tudósíto­tónk).­­ A szatmármegyei Petőfi kollektív gazdaság versenyre hívta ki az arad­ megyei Zábrány községben levő Uj Ut kollektív gazda­ságot. Az Új Ut dolgozói gyűlést tartottak és kötele­zettséget vállaltak, hogy el­sőnek fejezik be az őszi ve­tést, csakis válogatott és ne­mesített vetőmagvakat használnak, továbbá a ve­tés elvégzése után 192 hek­tár tavaszi vetésre szánt te­rületet is fölszántanak. A szántáshoz a gépipari köz­pont traktorjait használják. Ugyanakkor az Új Út ver­senyre hívta ki a temes me­­gyei Lenauheim községben lévő kollektív gazdaságot. A grivicai vasúti főmű­hely november hetedikére szóló versenyfelhívása ha­talmas visszhangra talált Aradon. A csütörtöki napon tíz aradi üzem tartott gyű­lést és fogadta el a verseny­­fölhívást. A legfontosabb munkavállalások a követke­­zők: A vasúti főműhelyben no­­vember 7-ig a terv előirány­zatán felül két mozdonyt készítenek el, négy moz­donyra pedig fölszerelik az automatikus fékeket. A munka termelékenységét 10 százalékkal növelik, a selejt és a rezsiköltségek csökken­­tésével pedig 2 millió lejt takarítanak meg. A vasúti sűtőházban egy mozdonyt önkéntes munká­val megjavítanak. Továbbá a 301002. számú mozdony, amelyen Sánta Ferenc és Szerendán Pál dolgoznak, távolsági versenyre hívta ki a 301011. számú mozdonyt, amely tudvalevőleg külön­­leges eredményt ért el nem­régiben a Tövis-Arad-Kur­­t­csi vonalon. A verseny az vonatkozik. Az aradi villanygyár a bu­karesti villanygyár felhívá­sára válaszolt. Kötelezettsé­get vállalt, hogy az arad me­­gyei Nagylak községbe no­vember 7-ig bevezeti a vil­lanyáramot. Az ottlévő s a község részére használhatat­lan villanytelepet pedig más kisebb községbe helye­zi át. Vállalták továbbá a villanygyár dolgozói a re­­zsiköltség csökkentését és a termelékenység fokozását, valamint azt, hogy saját tő­kével fognak gazdálkodni. Végül, november 7 ig 4 szá­zalékkal felülmúlják az 1949. évi tervelőirányzatot. Ugyanezt válaszolták a villanygyár alkalmazottai a grivicai versenyfelhívásra is, hozzátéve, hogy az ipari áram biztonságos szolgálta­tása érdekében a gépeket megjavítják és ellátják meg, üzemanyag csökkentésére is­­ felelő biztonsági csapokkal.

Next