Romániai Magyar Szó, 1950. március (4. évfolyam, 754-780. szám)

1950-03-01 / 754. szám

Romániai Manuar Sió ge ernek. Szólásra jelentkezne ő is, izgalomtól remegő hangon, szinte kibuggyan belőle. — Szijjgyártóné! * Kiss József forgatja a sapká­ját, nehezen fog a beszédhez. — úgy gondolom elviásnak, mi a szócsépléshez nem igen ér­tünk. De ha tettekről van szó, az egészen más. Akkor megfogjuk a dolog végét. Én és a csoportom vállaljuk, hogy száz százalékkal túlteljesítjük a tervet. Ez lesz a mi békenormánk. — Ha jól értettem, a háborús usz­itók koporsójába nekünk is ke­ll egy szeget verni, — mondja Keresztes elvtárs. — Ezért a szí­nes fémöntöde nevében válla­lom, hogy a selejtet 5 száza­lékkal lecsökkentjük. Ványai Károly műhelyfőnök nagy bozontos fejét körül jártat­ja a tömegen — It még meglehetősen alacsony a szakmai színvonalunk elvtársak. Ha­­a nálunk és fejlesszük ma­gunkat, ezzel is a békét szolgál­juk. Vállalom, hogy hat műszaki előadást tartok a gépműhely dol­gozóinak, ezenkívül kihívom ver­­■enyre a gyár összes osztályainak tiedherrt, mű­szaki vezetőit és technikusait. Szilágyi István öntömeeter, 56 éves kora ellenére­­állandóan 15­1— 180 százalékban szárnyalja túl a normát. Kitüntetése is van, a gyár egyik legbecsültebb élmun­kása. Mindenki figyeli, hogy mit mond. — Két világháborút éltem­ át, nyomorúság és nélkülözés volt mindig az osztályrészem. Amíg nem jött a Párt Az államosí­tás. Azóta élesen felvirágzott. Szinte megfiatalt,H**n. Gyerme­keim tanulnak A béke nekünk szent ügyünk- itt az öntödei munkások nevében mondom. Vállaljuk, hogy a hat százalé­kos sebejtet lenyiunk ötre, ami országos viszonylatban is komoly eredmény lesz. Vékony remegő női hang tölti be a termet. Tulajdonosa nem is látszik a hátulállók sűrű töme­gében. — Apám, fél sem maradst oda a háborúban. Egész életem felbo­rult, semmivé vált. Mi­nők nem akarunk több háborút! Mi a prés osztály munkásnői elhatároztuk, hogy 30 százalékkal túlszárnyal-­juk az állami tervet. — Valaki azt m­­ndja itt, — néz körül szinte s negál Berti az öles term-Vu kovács.— hogy nálunk a kovácsműhelyben nem folynak versenyek. Most úgy határoztunk, hogy bevezetjük az idom-rendszert. Ez nálunk a szalagot pótolja, így dolgoznak a híres szovjet kovács­­mesterek is, akiket célunk meg­közelíteni. — Bravó Berti! Éljenek a szov­jet kovácsok' — Ki kell szélesíteni az újító mozgalmat. — fejtegeti Albert Ferenc, a gyár legjobb szerszám­lakatosa, aki szorítótokmány-pofa mzenetvágásának újításával máso­dik díjat nyert a Technikai Köz­löny országos pályázatán — Ró­kán vannak itt, akiknek valami forog a fejükben. Hát ki vele, ak­kor is, ha látszólag kirainy dolog is az. Mindenkényen a béke ügyét visszük vele előbbre Magas, szőke fiatalember követ­­­kezik. — Halljuk Kishontit! Meglá­tod, ez megint kieszelt valamit. — Miről van szó elvtársak? A békéről. Semilyen áldozat nem lehet sok, vagy elég érte. Én azt mondom, jobban kell dolgozzunk Igen, sokkal jobban. A magam részéről, már hónapok óta tanul­mányozom a világhírű szovjet I­vasesztergályos* Bortkevics mód- ,v­ezetét Vállalom, hogy az igazga-­­ tóság és műhelyfőnökség segítsé­gével rövidesen kipróbálom és be­vezetem osztályunkon Bortkevics gyorsvágási módszerét — Éljen a Sztahanov mozga­lom! Éljenek a szovjet sztahano­visták! * Fél négykor kezdődött a békegyű­­lés. Az idő már eszébe hajlik, de az érdeklődés nem lankad, a válla­lások meg, mintha egyre nőné­nek. Még hátra van a készáru­osztály, a raktár, a csomagoló, a soffőrök, mérnökök, technológu­sok, konstruktőrök, pontőrök, fúvó­sok, szerelők átképzésére és szak­iskolások. Végül Szájjgyártónéra is sor ke­rü­l. (Folytatás az 1. oldalról) — A bőréért elvtársak, csakis a békéért — mondja és elakad. A párttitkár bátorító szavai után azonban összeszedi magát. — A 9-es osztályon, mint tudják, csu­pa kis tömegcikket gyártunk Sok a selejtünk. Nem tudom hány százalék, de kevesebb lesz. Ezt Az Augusztus 23-üzem étkező­jében, pénteken többezer mun­­­kás vett részt a békeharc bizott­ságának megválasztásán. Az ülést az üzem pártszervezetének titkára nyitotta meg. — Mi a békét épít­jük. A határon túl azonban, ahol a tőkések uralkodnak és Jugosz­láviában, ahol a bandita Tito terroruralma alatt nyög a nép, háborút akarnak kirobbantani az angol-amerikai imperialisták. Még vannak egyesek országunkban is, a­ feik tudatosan, vagy akaratlanul a háborús uszítók céljait szolgál­ják. — Sőt! Vannak az üzemünkben is olyanok mondt­­a Constantin Stefan a következő felszólaló­­— akik nem akarják észrevenni a háborús veszélyt. Közéjük tar­toznak a notórius késönjövők,­ ­ fogadom elvtársak. . . fogadom, mert igy akarok harcolni a bé­kéért. . . Az ülés végén még Kolozsvári­hoz is van szava: — Szóljon nekem elvtárs, ha legközelebb politikai kört tarta­nak. Okvetlenül elmegyek. . . SIMON MAGDA a hanyagul dolgozók, az időfe­­csérlők. Ezeknek azt kell mon­danunk: a termelésben elvesz­tett minden óra, segítség a bé­ke ellenségeinek és a munkaköz­ben elpazarolt anyagnak min­den grammja a háborúra törők gazdasági helyzetét erősíti. Ép­pen ezért, vállalom és szeret­ném, ha mindenki vállalná, hogy nem adok ki kezemből se­lejtes árut és sohasem kérek el a munkából. Munteanu Ion volt a következő felszólaló. — Munkámat mától kezdve valóságos harcnak fogom tekinteni — mondotta. — Harc­nak, amelyet a termelés­eik­ben fellépő nehézségek ellen vívok. Győzni fogok ebben a harcban, mint ahogy annyi és annyi harc­ba győztek a komszomolisták és a hős szovjet, emberek. í­ró, nekünk azonban csak szenve­dést. — Nem akarunk háborút, le a háborús uszító!,ha! — zúgta vá­laszként a­ terem. — Nem enged­jük meg, hogy újabb háborúba­­ sodorjanak minket. Az „ Augusztus 23“ munkásai a selejt csökkentésével, a hiányzások kiküszöbölésével küzdenek a békéért Közös harccal küzdenek a bukaresti Vulc­an gyár munkásai a békebontók eben Az ország összes üzemei­ban és gyáraiban lelkes hangulatban folytatódik a békeimre bizottsá­gainak megválasztása A bukaresti Vulcan gépgyárban a napokban sokszáz munkás, tiszt­viselő, technikus gyűlt egybe a választó gyűlésre. Izzóan lelkest hangulatban kötelezték magukat az egybegyűltek, hogy erejük meg­feszítésével, gépeik jobb kihasz­nálásával, a "holtidő csökkentésé­vel erősítik Népköztársaságunk és a világ összes népeinek harcos békem­ozgalmát. — Nem akarjuk, hogy kirob­banjon a harmadik világháború — mondotta az öreg Catu Ion — Üzemünk a békéért dolgozik. Munkánkkal és harcunkkal meg­akadályozzuk a háború kitörősét és ellensúlyozzuk a háborús uszí­tók mesterkedéseit. Ezután megválasztották a bé­keharc bizottságot ,amelybe a gyár legjobb élmunkásai, legön­­tudatosabb elemei kerültek. — Nehéz feladatot kell teljesí­tenünk — mondotta a megválasz­tott bizottság nevében Vasile Cant. — Be kell bizonyítanunk, hogy’ a béke tántoríthatatlan hí­vei vagyunk. A bizottság mindent el fog követni, hogy ezt bebizo­nyítsa, de ugyanilyen lelkesedés­sel kell küzdenie a vállalat min­­minden egyes alkamazottjának, mert csakis összefogással, közös harccal, több munkával, a terme­lés fokozásával érhetjük el cél­jainkat. Békeharcra szervezkednek a falusi dolgozók is A dolgozó és középparasztság százai vettek részt szerda délután az ilfov megyei Vidra községben a békeharc bizottságának megvá­lasztásán. A kultúrterem kicsinynek bizo­nyult a nagyarányú érdeklődök befogadására. A községi szövet­kezet alkalmazottja, Ilie Niculae mondott beszédet és elítélte az angol-amerikai tőkések mesterke­déseit, amellyel a világra újabb tömegmészárlást akarnak kény­szeríteni. A dolgozó földművesek hozzászó­lásaikban megemlékeztek az 1907 évi eseményekről, amikor földet kért a nép és az akkori tőkés­­földesúri rendszer a föld helyett sortűzzel válaszolt a nép kérésére. — Élő tanúbizonysága vagyok a háború borzalmainak — mon­dotta Sterea Tudor hadirokkant. — A tőkések és a kulákok nem szenvedtek a háborúban, mert minket szegény munkásokat küld­tek maguk helyett a harcba, ők nem ismerik a háború borz­alm­sit, nekik nyereséget hozott a hábo­ 2 1920. március 1. szerda Március 1 és 8 között­ tartják a Romész Bolgár Barátság Hetét A Külföldi Kulturkapcso­­­­latok Román Intézetének ve­­­­zetősége Bukarestben sajtó-­­­értekezletet tartott, amely­­­nek során ismertették a már­­­cius 1-8 közötti Román- Bolgár Barátsági Hét prog­­­­ramját. A sajtóértekezleten Eduard Ij Mezincescu művészetügyi­­ miniszter és Boris Man­olov,­­ bukaresti bolgár nagykövet­­ beszéltek a román-bolgár ba­­­­rátság jelentőségéről majd­­ pedig Natalia Scurtu elvtárs-­­ nő az intézet alelnöke beszű­­m­olt a barátsági hét műsorá­ról. Március 1 és 8 között 130 tagú bolgár küldöttség láto­gat el országunkba. Tudósok, írók, művészek vesznek részt a küldöttségben köztük a bolgár, rádió énekkara és egy tánccsoport. A bolgár vendégek tudo­mányos és kulturális előadá­sok egész sorát tartják majd a fővárosban, azonkívül szá­mos hangversenyt adnak- Kiállítás nyílik továbbá a bolgár művészet­politikai ka­rikatúra gyűjteményéből. A bolgár küldöttség több vidé­ki városba is ellátogat, ahol szintén előadásokat tartanak. A román bolgár barátsági hét keretében­ bolgár, román és szovjet filmbemutatókat tartanak. A „Román-Bolgár Barátság Hete“ ünnepségeire bolgár küldöttség érkezik a M­árosba Ma érkezik meg Bukarestbe a bolgár kulturküldöttség, amely résztvesz a „ J R­omán - Bol­gár Ba­rátság Hete“ ünnepségein. A küldöttséget Sava Ganov­’chi tanár, a Bolgár Népköztársaság tudományos, művészeti és kultu­rális bizottságának elnöke vezeti. A küldöttségben résztvesznek: Hristo Daszkulov egyetemi tanár, a plovdivi egyetem rektora, Dr. Vladimir Markov, a szófiai orvo­si kar tanára, Alexander Bur­­mov, a szófiai egyetem történe- korszakos tanára, Augel Todorov költő, a bolgár írószövetség tit­kára, Pavel Vozsínev hó, Stefar­ Karalev Irodalmi kritikus, Boru­m­i­ Rainov költő és műkrítikus, Raina Mihailovna énekesnő, Tan­ya Tokova énekesnő, Tamara Jankova zongoraművésznő, Keog Szuruzson hegedűművész, Gheor­­ghe Nikolov Dimitrov újságíró, a bolgár újságíró szövetség alelnö­­ke, a „Rabotnicseszko Belo“ szer­kesztője, Petric Georgiev újságíró, Nikola Kondarov, az olvasókörök szövetségének elnöke, Tenjo Pin­­darov karikaturista, Sara García a tudományos, művészeti és kul­turális bizottság referense. A küldöttséggel együtt érkezik a fővárosba a bolgár rádió ének­együttese és egy tánccsoport.. It feparasi „Ntroairia“ vegyiüzem dolgozóinak versenyrfalh­ívása A fogarasi „Noroarrvooia“ vegyi­üzem munkásai becsül­ette­ teljesí­­tették az 1949-es átírt­­terv rájuk háruló feladatait. A Párt­ és a szak­­szervezet ösztönzésére kiterjesztet­ték a szocialista versenyt az üzem összes alkalmazottaira és jelentős termelési sikereket értek el. Az üzem „Vörös Lobogó"-val való kitüntetése újabb sikerek el­érésére lelkesíti a dolgozókat és ezért a munkások, technikusok és tisztviselők elhatározták, ho­gy kon­krét kötelezettségeket vállalnak az 1050-es állami terv első féléve elő­irányzatainak ti­­szo­­nyalása érde­kében és versenyre szó­ítják az ország valamennyi vegyiüzemének mun­káját, technikusát és tisztvise­lőjét. Ennek sorén költrezték magukat, hogy az 1950. első felében-1. Az egész üzemre vonatkozó termelési tervben előirányzott ér­téket 8,5 százalékkal túlszárnyal­ják.­­ Ugyancsak 8,5 százalékkal nö­velik a munkatermelékenységét. 3. Megjavítják a termékek mnő­ségét olyképpen, h­ogy azok meg­feleljenek a szá­mítási feltételeknek, valamint a kívánt választéknak. 4. Az 1949-es átlaghoz viszo­nyítva 7,3 százalkkal csökkentik az önköltségi árat. 5. Bevezetik a gazdaság-műszaki mutatószámokat az üzem főrészei­ben 6. Felszámolják a selejtet. 7. A különleges fűtőanyag hasz­nálatának 3,5 százalékos csökken­tésével fűtőanyag megtakarításra törekszenek. 8. Május 1-ig bevezetik az ön­költség­­ár elemeinek napi nyilván­tartásét. 9. Kiküszöbölik az indo­kolatlan­ hiányzásokat. 10. Támogatják az üzemvezető­séget a dolgozók szakképzésében Az elmúlt év gazdag tapasztala­tainak birtokában a „Nitroamonia“ dolgozói bizakodássá­ váralják az áriánk­zerv t­rtszárnyalására irá­nyuló kötelezettségeket és teljesítményük fokozásával kivánnak hozzájárulni a béketá­­bor megerősítéséhez, amelynek élén a Szovjetunió álé.­ségét: a) egy munkáskluba felszere­lésében Nagyváradon és Vörös Sarkok létesítésében a nagyobb munkatelepeken, is) egy orvosi ren­delő felszerelésében. fi 2. számú „Sovromconstructii“ munkásainak technikusainak, mszeinek és tisztviselőinek versenyfelhívása az építőipari vállalatok dolprészrez Az 1949 évi állami terv teljesíté­se és tur­ha­ítdásáért az építőiparban a 2. számú „Sovromconstructii“ kapta meg a termelés „Vörös r­o­­bogóját.“ A 2. számú ,,Sovromconstructii" dolgozó; ez alkalommal felhívással fordultak az ország összes építő­ipari munkásaihoz, technikusaihoz, mérnökeihez és tisztviselőihez amelyben versenyre szólítják őket az 1950. évi terv első fél­évének teljesítése érdekében E versenyfelhívásban a 2. számú „Sovromconstructii" munkásai a következő kötelezettséget vállal­ják: 1. Az első félévi munkatervet 0 százalékká! haladják tú!. 2. A munka termelékenységét 1 százalékká! emelik az 1950. évre ,idényre!- hoz képest. 3. Az összes csoportokra és i­rmunkfázisra kiterjesztik a szovjet módszerek alkalmazását. 4. Bevezetik a tégla- és malter, hordás szovjet módszerét . Az építéseknél és berendezé­seknél 2 százalékkal leszállítják az önköltséget 6. Biztosítják a munkálatok jó minőségét. 7. Kiküszöbölik az igazol alien hiányzásokat. 8. Támogatják a válalat vezető­ségét az üzemanyag és gépi fel­­szerelés kihasználásának ellenőrzé­sében az előírt normáknak megfe­­lelően. 9. Támogatják a vállalat vezető­ségét, hogy az 1950. jún­ius 1-ig a szakképzel­len munkások soraiból 390 képesített munkást­ készítsenek elő. 10. Támogatják a vállalat vezető­ átadták a versenytesztet a bak­ui „Partizánul” cipőgyár munkásságának Szombat délután ünnepélyes ke­­­retek között ad­ták át a terme­lésben kitűnt bacalui Partizánul cipőgyárinak a termelés „Vörös Lobogóját“. Az ünnepélyen Miron Dumiiru elvtárs, könnyűipari helyettes miniszter,­e RMP hipnu megyei szervezetének kiküldöttei, a vá­rosi és megyei Ideiglenes Bizott­ság, a textilipari, bőr- és ruhá­zati szakszervezetek, az ország bőr és cipőgyárainak igazgatói, valamint a gyár összes munkásai vettek részt. Ion Hr.s mérnök elvtárs kime­rítően ismertette a munkafolya­matot és azt a munkamódszert, a­melyet a gyár munkásai az álla­mi terv megvalósítása érdekében alkalmaztak. Ezután S­teinbach József elvtárs a gyár igazgatója beszélt, majd több élmunkás emelkedett szólás­ra. Mindannyian lelkesedéssel vállalták, hogy ezentúl sokkal na­gyobb igyekezettel fognak dolgoz­ni, hogy az 1950. évi állami ter­vet teljesítsék és túlszárnyalják ■Befejezésül Miron Dumitru elv­társ, helyettes könnyűipari mi­niszter tolmácsolta a miniszté­rium jókívánságait a Pertizanus­­gyár dolgozóinak, akik m­unká­­jukkal lehetővé tették, hogy gyá­ruk az ország ésüzemei sorába ke­rüljön A bukaresti idő­járáskutató in­tézet hétfő esti jelentése szerint várható idő a következő 3 napra. A kih,' ■­éklet csökken. Az égbolt boras. Helyenként eső és hava­zás.

Next