Romániai Magyar Szó, 1950. június (4. évfolyam, 829-854. szám)

1950-06-01 / 829. szám

IV. ÉVFOLYAM, 829. szám 1950., junius 1?, csütörtök­ i Tax* pojtalä plätitä In numera» conf. aprobarfl Dir. Gen. P. T. T. Nr. 2G5.092'94* '\V ORSZÁGOS DEMOKRATIKUS NAPILAP || 8 OLDAL ARA­B LE) Egyöntetű lelkesedéssel a Nagy Nemzetgyűlés a­ ­ A Nagy Nemzetgyűlés kedd reg­geli gyűlését 10 órakor nyitották meg Constantin Donce­a vezér­­őrnagy, a Nagy Nemzetgyűlés bárója eln­ö­kének elnöklete alatt. Az elnökségben részt vettek dtr. C. I. Partum professzor, P. Cons­­tantinescu-Iasi professzor, Ion Ni­­culi, Marin-Ftorea Ionescu és a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének többi tagjai. Jelen voltak t­r. Groza Péter miniszterelnök, Ch. Gheorghiu-Dej, Ana Pauker, Vasi­le Luca, I. Chisi­nevschi, Chivu Stoica miniszterek és a kormány más tagjai. A munka­körzek megtárgyalásá­nak során elsőnek Tóth Géza elv­­társ a társadalombiztosítási fe­jezetről beszélt. A felszólaló rá­mutatott az elmúlt kapitalista rend­szer úgynevezett társadalombizto­sításának visszaéléseire. Hivatko­zott arra, hogy egymilió biztosí­tót­t alkalmazottból mindössze 50 ezer kapott nyomorúságos nyug­díjat. A társadalombiztosítási szer­vek burzsoá­ vezetői vagyonokat gyűjtöttek a dolgozóktól elrabolt pénzeken, míg a biztosított dolgo­zók nyomorban, éhségben tengőd­tek és nem kapták meg a nekik járó segélyt. Tóth elv­társ rámutatott arra, hogy a szakszervezetek gondozá­sára bízott társadal­ombiztosítás már eddig ie nagy eredményeket ért el a dolgozók beteggondozásá­nak és pihenésének terén. Beren Feldman elvtárs felszólalá­sában rámutatott, hogy a kapita­lista rendszer­­munkatörvényei azt a célt szolgálták, hogy a különbö­ző nemzetiségű dolgozók között ellentéteket szítsanak. A kapitalis­ta államok munkatörvényei még ma is faji megkülönböztetés alap­ján készülnek. Amerikában elnyom­ják a néger dolgozókat, az izraeli szakszervezetek nem fogadják be az arab munkásokat, stb. Feldman elvtárs rámutatott arra, hogy az új munkakódex 80. szaka­sza lehetőséget nyújt a dolgozók szakképesítésének emelésére és új szakmák elsajátítására. Megemlí­tette többek között, hogy az 1950-es állami terv első évnegye­dében 22.000 zsidó dolgozó nyert besorolást a termelésbe. Az új munkakódex lehetőséget nyújt minden dolgozni kívánó polgárnak, nemzetiségre való tekintet nélkül arra, hogy munkájával építsen a maga és gyermekei számára bol­dogabb jövőt. Ezért jelent az új munkakódex fontos eszközt a bé­kéért, demokráciáért és szocializ­musért folytatott harcban. szavazta meg munkakódexet tudományos­­munkanorma nagy kereseti lehetőséget biztosít a dol­gozók számára s ezzel elősegíti a jólétet. Mint CFR munkás, aki tudja, hogy az új munkakódex elősegíti a szocializmus nagyszerű ügyét, örömmel szavazom meg a benyúj­tott törvénytervezetet —■ fejezte be Sol­utin Ion beszédét. A munkásosztály ma már önmagának épít Szabó Etel elvtársnő, mint régi szakszervezeti harcos, örömmel és megelégedéssel nyilatkozott a mun­­kakódexről. A szakszervezeti moz­galom múltbeli harcával foglalko­zott, majd hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió dicsőséges hadseregé­nek győzelme folytán a Román Kommunista Párt, majd később a Román Munkáspárt vezetésével a szakszervezet gyökeresen új for­mában és új feltéteek között foly­tatta harcát a munkásosztály ér­dekeiben. Már nem az államhata­lommal szemben, hanem az állam­hatalommal együtt, azon keresztül valósítja meg a jobb munkafelté­teleket és szervezi, mozgósítja a tömegeket a termelés fokozásáért folytatott harcban, mely a dolgo­zók jobb jövőjének biztosítéka. A Román Munkáspárt vezetésé­vel a munkásosztály hatalmába kerítette a legfontosabb termelő­­eszközöket és a szocialista szek­tort képező üzemekben és gyárak­ban dolgozó munkások megszün­(Folyt­atása a 2. oldalon) GHEORGHE APOSTOL elv­társ a munka­kódex törvényjavas­la­táról beszél „Ez a nagyszerű törvény még jobban megszilárdítja a dolgozó ifjúság jogait hazánkban“ Cosma Ioan elvtárs hangsúlyoz­ta, hogy az ország dolgozó ifjúsá­ga nagy örömmel fogadja a tmrru­kakodexet. Ez a nagyszerű tör­vény még jobban megszilárdítja a dolgozó ifjúság jogait hazánkban. A munkakódex törvénybe iktatja többek között azt is, hogy a fia­talok ugyanolyan járandóságban részesüljenek munkájuk után, mint az öregebbek. A munkásosz­tály Pártja következetes harcá­nak köszönhető az ifjúságnak ez a joga is. Nálunk az ifjúságnak olyan jogai vannak, melyek eddig soha nem voltak és a mun­kakódex hoz­zájárul ahhoz, hogy a szabad or­szág szabad dolgozó ifjúsága még nagyobb lelkesedéssel építse a Ro­mán Munkáspárt vezetésével a szocializmust. Cosm­a Ioan elvtárs ezután ecse­telte az imperialista országok ifjú­ságának szomorú helyzetét, rámu­tatva, hogy a kapitalista országok­ban az ifjak a munkanélküliség át­kát szenvedik s eme országok tör­vénykezése nemhogy támogatná, hanem elnyomja, terrorizálja a dol­gozó népet, a dolgozó ifjakat. Végül a szónok a dolgozó ifjú­ság nevében megfogadta, hogy az üzemek, vállalatok, kollektív gaz­daságok, állami gazdaságok dol­gozó ifjai a munkakódex segítsé­gével fokozni fogják harcukat a tervért,­­a szocializmusért, a bé­kéért. Soltutlu Joan elvtárs a munka­normákról beszélt. A múltban a munkanormák egyetlen célja az volt, hogy kisajtolja a munkásból az utolsó erőfeszítést is s ezáltal gazdagítsa a kapitalistákat, a gyá­rosokat, a földesurakat. Az ország történetében először történik meg, hogy a munkásosztály munkako­­dexet szavazhat meg, mely saját érdekeit, az egész nép érdekeit szolgálja. Hangsúlyozta, hogy a munka­kódex előírásai szerint, tudomá­nyos módon állapítják meg a nor­mákat, melyek egyaránt szolgál­ják a dolgozókat és a dolgozók államának érdekeit. Ugyanakkor a Védjük meg a gyermekeket! A Nemzetközi Gyermeknap előkészítő bizottságának felhívása A férfiak­ és nők százmillióinak nevében, az anyái­, ifjak, és dolgozók nevében felszólítjuk mindazokat, a­­kik feltő gonddal figyelik gyermekeik jövőjét, hogy csatlakozzanak hozzánk, a béke és gyermekeink meg­védésére. Az atombomba rémülete nehezedik az emberek mil­lióinak életére. Azok, akik ezzel fenyegetnek bennü­nk­kel, nem elégszenek meg azzal, hogy még ma is mil­­liókra rúg a hadiárvák száma. Ázsia több országában egy tömegmészárlás előjátékaként a gyarmati háború szörnyűségeit terjesztik. Azokban az országokban az állami költségve­tés túlnyomó részét katonai kiadásokra költik az új nemzedék nevelése helyett és így a gyermekeket meg­fosztják attól a támogatástól, amel­y őket a társadalom részéről megilleti. Azokban az országokban növekszik a nyomor és a munkanélküliség, a gyermekek nélkülözé­sek között és bizonytalanságban nőnek fel, ami mély nyomokat hagy további életükben. A háborús hírverés a kapitalista országokban min­denüvé beszüremlik, kifejleszti a gangszterizmust és a fajgyűlöletet. A gyermekek milliói az ázsiai és afrikai gyarmati és függő országokban betegségek, éhínség és szörnyű nyomor áldozataivá esnek. Milliókra megy a­­zoknak, a gyermekeknek a száma, akiket kimerítő mun­kára fognak és már 6 éves korban a véres kizsákmányo­lás következtében meghalnak. A gyermekeknek a társadalommal szemben jogaik vannak, mert belőlük lesznek a holnapi felnőttek. És az új világot azok fogják kovácsolni, akiknek a számá­ra a társadalom ezt lehetővé teszi.Az Egyesült Nemzetek alapokmányában 50 aláíró nemzet kötelezte magát a gyermekvédelemre és, hogy biztosítja számukra a neveléshez való jogot. Ezek a nemzetek vállalták, hogy megóvják a jövő nemzedéket a háború kínjaitól. A népek, az összes jóhiszemű fér­fiak és mik kötelessége, hogy bátran szálljanak síkra e magasztos elvek megvédéséért mindenütt, ahol ezeket az elveket lábbal tiporják. A gyermekek saját maguk nem képesek megvéde­ni jogaikat, ezért az anyáknak, a szülőknek, az ifjúság­nak az összes közösségeknek, a nemzetközi szervezetek­nek, az országos, helyi és más testületeknek kötelessé­ge, hogy egyesült erővel kényszerítsék ki a békét és hogy biztosítsák gyermek­eik boldog életét. Nők, ifjak, dolgozók, csatlakozzatok hazánk, ve­gyetek részt a június elsej­ei Nemzetközi Gyermekna­pon és a Nemzetközi Gyermekvédelmi Komgresszus elő­készítésében, a világ összes gyermekeinek az élethez, az egészséghez, a tanuláshoz és a de­mokratikus nevelés­hez való jogának megvédésére. Az imperialistabérenc francia kormány hajszája a demokrata nők élharcosa ellen Az imperialista országok és csatlós országainak törvényszékei már régesrég leszoktak arról, hogy gyilkosokat, vagy betörőket ítélje­nek el. Ezekben az országokban van egy ,,bűn“, amelyet sokkal jobban üldöznek a közönséges gyil­kosságoknál és sokkal szigorúbb büntetés is jár érte. Ezt a bűnt az követi el, aki a békéért, gyer­mekei jövendőjéért és a szabad életért mer síkra szállni. A párisi imperialistabérenc ,,szocialista“ kormány egyike azok­nak a lakájkormányoknak, ame­lyek a békeharcosok elleni hajtó­vadászatukkal versenyeznek ame­rikai gazdáik kegyéért. Csak nem­régen­ kezdődött meg Parisban a L,AVANTGARDE című újság el­leni per, az Ok: közölni merészel­te a francia népnek azt az el­határozását, hogy nem hajlandó fegyvert fogni a szocializmus nagy országa ellen; csak nemrég hangzott el az ítélet Henri Denis francia újságíró ellen, aki tilta­kozni merészelt a francia gyar­matosító imperialisták­­ vietnami irigyellenkedései ellen; és még csak el sem hervadtak a virágok Cluth­er elvtárs sírján, akit „rette­netes bűnéért­, egy békeplakát felragasztásáért gyilkoltak meg orvul Moch pribékjei, amikor a francia kormány újabb gaztette váltja ki az egész világ haladó szellemű embereinek felháborodá­sát. A Bidault-kormány eljárást in­dított Eugenie Cotton, a Demo­krata Nők Világszövetsége elnö­ke, a bátor békeharcos ellen. Neki is nagy „bűne“ volt: élére mert állni a nők nemzetközi béke­­har­cának, követelni merte az atom­fegyver betiltását és az a­tomm­fegyvert először használó kormány háborús bűnössé nyilvánítását. Eugen­e Cottco nevét a földke­rekség dolgozó nőinek milliói zár­ták szívükbe. Az országa szabad­ságáért és nemzeti függetlenségé­ért harcoló bátor francia hazafi, a gyermeke boldogságáért küzdő a­­nya, a tudását az emberiség ha­ladásának szolgálatába állító tu­dós nagyszerű példája a szabad­ságért és békéért küzdő nők ha­talmas táborát bátorította küzdel­mében. Az imperialistabérenc francia kormány ezt a hatalmas sereget, a béke mérhetetlen erejű táborát akarja mo­st megfosztani egyik nagyszerű katonájától. A francia alkotmány semmibevevésével, a francia nép szabadságjogainak lábbal tiprásával bilincsbe akarja verni az imperializmus egyik kér­lelhetetlen ellenségét, Eugenie Cotton asszonyt. A terror és a fasiszta provoká­ciók azonban céljukat tévesztik. Nem félemlítik meg a népeket, hanem még szilárdabbá te­szik harci elszántságukat, még jobban megerősítik a háborús uszító im­perialisták és provokátorok elleni gyűlöletüket. A Román Népköztársaság dol­gozó női — az egész világ dolgozó nőivel együtt — testvéri szolidari­tásukat küldik Eugenie Cotton asszonynak és országos kon­gresszusuk előestéjén feladják, hogy még erősebb tényezőjévé válnak a nagy Szovjetunió­ vezette béketanárnak, a háborús gyújtoga­tók és minden rendű és rangú lakásaik megsemmisítéséért vivői­ küzdelem győzelme érdekében.. EUGÉNIE COTTON

Next