Romániai Magyar Szó, 1950. december (4. évfolyam, 983-1008. szám)

1950-12-01 / 983. szám

W—rabwia» Magyar Lac Joggal büszkélkedhetünk, népi demokratikus rendszerünk vívmányaival, azokkal az eredményekkel, amelyeknek megvalósítása lehetetlen lett volna a tőkés uralom idején. A munkásosztály Pártjának vezetésével országunk dolgozói megdöntötték a burzsoá földesúri rendszert és megteremtették a népi demokrácia rendszerét. A Szovjetunió segítségével és a munkásosztály hősies munkájával jelentős gazdasági sikereket értünk el. Ma már nem ismerjük a válságok és munkanélküliség borzalmait. Egész iparunk termelése jóval túlhaladja a háború előtti termelést. Országunkban először gyártunk motorokat, szerszámgyepeket, amelyeknek behozataláért azelőtt a tőkés országok rabságába kényszerültünk. Lehetetlen, lett volna a tőkések idején olyan nagyszabású építkezésekhez kezdeni mint például a Duna—Fekete-tengert “teatorna, a Scântea Ház, a békési „V. I. Lenin“ vizierőmű, amelyekkel joggal büszkélkedünk. Üzemeinket nemrégen hagyta el a 6000-ik román traktor. Egyre több mezőgazdasági gép kerül a falura, ahol megtettük az első lépéseket a mezőgazdaság szocialista átalakulásának útján. A kollektív gazdaságok termése 33 százalékkal túlszárnyalta az egyéni gazdálkodók termelését , ez a tény, valamint a tavaly létesített kollektív gazdaságok jövedelem-elosztása, világosan megmutatta a dolgozó parasztoknak, hogy a szegénységből és a rebrésparaszti kizsákmányolásból kivezető út, a bőséges és boldog élethez vezető egyetlen út: a kollektív gazdaság útja. Mialatt a tőkés rendszer jellegzetes vonása a tömegek legkegyetlenebb kizsákmányolása és elszegényedése a válságok és a munkanélküliség, a szocialista gazdaság törvénye a dolgozók életszínvonalának állandó emelése. Miközben az Egyesült Államok költségvetésének hetven százalékát háborús készülődés céljaira fordítják, nálunk 87 milliárd lejt, az 1950 évi teljes költségvetés egynegyedét, társadalmi kulturális célokra használunk fel A társadalmi bér, második fizetésként járul a dolgozók béréhez. Népi demokratikus államunk Alig az elején vagyunk annak az útnak, amely felszámolja azt a gazdasági-kulturális elmaradottságot, melyben országurukat tartották. Ez az út Romániát a haladás és jólét csúcsai felé, a szocialista tarsatalom felépítéséhez vezeti. Ötéves tervünk a szocializmus alapjai építési értek nagyszerű terve hazánkban, valalamint az ország villamosítási terve, amely a FMP Központi Vezetőségének kezdeményezésére ésült. Gheorghiu-Dej elvtárs közvetlen vezetőjével készült el, csodálatos fejődési távlatot nyitnak országunk előtt. Első ötéves tervünk előirányzatának megvalósítása nyomán az egész ipari termelés az 1950-es termelésnek kétszeresére fog emelkedni. Az ötéves tervben 1.200 milliárdos terítiáztat eszközölünk. A villamosítási terv alkalmazásával 1960-ig a RNK villamossági központjaiba beépített érő 2.600 000 kw-ra, a mostani háromszorosára emelkedik. 1955-ig 2.000 falut villamosítanak. A szocialista ipar kifejlődésével, a termelés és a munka termelékenységének növekedésével egyidejűleg, az életszínvonal 1950-el szemben 80 százalékkal emelkedik. A városi és falusi dolgozók millióinak kezében van ma az a lehetőség, hogy boldog és bőséges életet teremtsenek maguknak. Semmi csodálni való nincs tehát abban, hogy ötéves Állami Tervünk és a villamosítási terv drága ügye minden lazáját szerető embernek és fő arcvonalunkat képezi a béke védelméért vívott harcban. Népi dunokmtikisienet-terünk legjelentősebb vívmányai közé tartoznak a nemzetiségi kérdés megoldásáért folytatott küzdelemben elért sikerek. A Román Kommunista Párt már megalakításától kezdve, a polgári földesúri rendszer vad terrorjával szembeszállva, elszántan küzdött az együttélő nemzetiségek teljes jogegyenlőségéért, a nemzeti elnyomás ellen a burzsoázia diverziót és ellentétet szító fegyvere, a nacionalizmus ellen. Csak a kizsákmányolóknak a hatalomból való elűzése teremtette meg a nemzetiségi kérdés megoldásának feltételeit. A nemzeti kérdés megoldását én Pártunk a sztálini tanításokat, a nemzetiségi kérdés Szovjetunióban történt ragyogó tapasztalatait követte, így például a Bánságban, amely egykor a román, magyar, Szerb lakosság közötti soviniszta uszítás és gyümölctszitás tűzfészke volt ma a különböző nemzetiségekhez tartozó dolgozók testvériségben harcolnak együtt a szocializmus építéséért. A népi demokratikus rendszer ténylegesen a legteljesebb jogegyenlőséget biztosítja az összes együttélő nemzetisegeknek. Az együttlakó nemzeti régeknek megvan a lehetőségük nemzeti kultúrájuk fejlesztésére, saját anyanyelvű elemi, közép, és felsőiskolákkal, könyvekkel és újságokkal rendelkeznek. A dolgozó román nép oldalán, az együttélő nemzetiségek dolgozó tömegei tevékenyen részt vesznek az államvezetésben. Az együtt élő neralettaégető fiai — akik tényekkel bizonyították be a munkásosztály ügye iránti hűségüket — jelentős számban képviselői tisztséget töltenek be a Nagy Nemzetgyűlésben, tagjai az ideiglenes bizottságoknak, bírók, női ülnökök, eisetek és vállalatigazgatók. Míg a titoista hasok Jugoszlávia román lakost ,javai és többi nemzeti kisebbségeivel a legkegyetlenebb terrorral bánnak, a bánáti szerb lakosság a legteljesebb egyenjogúságot élvez mi, népi demokratikus rendszerünk minden vívmányát élvezi. Ma különböző fokú szerb nyelvű iskóláink vannak. A szerb lakosság soraiból az ideiglenes bizottsági elnökök és titkárok tizei a kollektív gazdasági elnökök, valamint állami gazdasági igazgatók tizei kerültek ki. Majdnem 3000 szerb nemzetiségű, szegény, és középparaszt család lépett be a kollártív gazdaságokba. A szerb lakosságú bánáti falvakban a választásokat előkészítő kampány hatalmas tüntetéssé alakult át, amelyen a satrb lakosság kifejezte ragaszkodását népi demokratikus rendszerünk, a Román Munkáspárt iránt és gyűlöletét az amerikai imperialista támadók aljas eszközei, a belgrádi fasiszta gyilkosok klikkjével szemben. Számos szerb nemzetiségű munkás és dolgozó paraszt jelöltje van a néptanácsválasztásoknak. Ezek között van Milorad Milovanov, a dimási kollektív gazdaság brigádvezetője, Luchin Angelia, uccai tanulónő, Polecsics Andrei, a „Párisi Kommün“ kollektív gazdaság elnöke, dolgozó parasztok, mint a Parta községbeli Popovics Vladimír, Boriszláv Popovics professzor, a szláv democratikus szervezet elnöke, Josif Jivcovics, kovácsmester és még sokan mások. Míg azonban dolgozó népünk napról-napra új győzelmeket vív ki a jobb életért folytatott harcban és országunk a béketábar egyik erődítményévé válik, határainkon a jugoszláv nép a gyilkos titóista-klikk igáját nyögi, Jugoszláviából pedig hídfő lesz, amellyel az amerikai bankároknak az a céljuk, hogy háborút robbantsanak ki a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. A ttóista banditák, akik éveken át habzó szájjal, krokodilus könnyek között esküdöztek, hogy ők úgymond — a „szocializmust“ építik, ma kénytelenek teljes förtelmességükben, vérszomjas vadállatokként az amerikai és angol kapitalisták szolgáiként megjelenni. A jugoszláv nép most borzalmas éhínség karmaiban vergődik. Tito,Rankovics bandája megkísérli azt a látszatot kelteni, mint he, az éhínség csupán a szárazságnak volna tulajdoníthata. A hóhérító által vezetett fasiszta kémek és gyilkosok klikkje megkísérli becsapni a kiéhezett, jugoszláv népet és el akarja vele hitetni, hogy gyötrelmeinek oka csupán a szárazság. Ez a banda ilyenképpen akarja elpalástolni bűnét, amit azzal követett el, hogy Jugoszlávia kincseit eladta a nyugati tőkéseknek és az orrszágot a dollár félgyarmatává változtatta, ami azt eredményezte, hogy a jugoszláv nép már a szárazság előtt nyomorúságban és éhínségben élt. Az igazság tehát az, hogy a szárazság csak súlyosbította az éhséget, amelyet a titóeta beoditák hoztak a jugoszláv népre. Míg a jugoszláv nép az éhínség karmaiban vergődik, Tito hasoncsussvá hajlong gazdái előtt, abban a reményben, hogy az amerikai tankok és ágyuk segítségével elfojthatja a jugoszláv népnek gyilkos tervei ellen megnyilvánuló egyre elszántabb ellenállását. A jugoszláv falvakban a kulákok hét bőrt nyúznak le a dolgozó parasztságról, a városokban pedig az amerikai gyárosok és bankárok képviselői, a spekulánsok és üzérek uralkodnak. A bandita Tito, miután tömegével átadta a nagyipart angol-amerikai gazdáinak, a napokban nyíltan bejelentette elhatározását, hogy számos államosított vállalatot visszaad a volt tulajdonosoknak. Ily képem a kizsákmányolok uralmának Jugoszláviában való helyreállításával, igyekszik a Judás-Tito teljesen kiérdemelni az amerikai bankárok bizalmát. Másrészt, Jugoszlávia rettenetes gazdasági helyzetétől megrémülve és attól való félelmében, hogy a lakáj Tito saját erejéből képtelen lesz gátat vetni a jugososzáv nép elégedetlenségének, Truman ellentárolta, hogy segítséget küld a hóhér Tijének. Tito, az engedelmes szolgalm angol-amerikai imperialisták támadó politikájának fegyverévé változtatta Jugoszláviát. Az amerikai ágyúkereskedők azonban gazda nélkül csináltak vásárt. Lepénzelhették egy marék véres dollárral Judás-Titót, de nem vásárolhatták meg a jugoszláv népet. A szocializmus Tigrishez hű kommunisták vezetésével napról-napra erősödik a jugoszláv népnek Tito fasiszta klikkje ellen a szabadságért és a nemzeti függetlenségért folytatott harca. A munkások sztrájkolnak, szabotáljak .A termelést, a parasztok megszöknek a kényszermunkáról. A jugoszláv nép szivében a düh és a gyűlölet szent lángja ég hazája ,járulóival szemben és a belgrádi véres, kezű gyilkosokat semilyen amerikai pártfogás sem mentheti meg az elárult nép ítéletétől.ELVTARSAK ÉS ELVTÁRSNŐK! POLGÁRTÁRSAK ÉS POLGÁRTÁRSNŐK! A választások előkészítésének kampányát olyan körülmények között tartjuk, amikor az imperialista agresignorok bűnös terveinek meghiúsításáért folytatott harc, az összes népek közporti feladata lett. A béke megvédése az új hitlerekkel szemben az egész földkerekségen élő százmilliók részére élet-halál kérdés. Néhány nappal ezelőt ért véget Varsóban a Béke Hívei TI. Világkongretídusa. A népeknek ez a nagyszerű gyülekezete 80 ország közel 2000 delegátusát egyesítette. A kongresszuson résztvettek a legkülönbözőbb politikai felfogást valló, és különbítő vallásfelekezetekhez tartozó emberek ,akik azonban egyöntetűen kifejezésre juttatták a népek törhetetlen akaratát, hogy megvédjék a legértékesebb kincsüket: a békét. A kongresszus záróülésén megszavazták a „Világ népeihez intézett felhívást" és „Az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez intézett felhívást", e történelmi okmányokat, amelyek a világ összes népei számára védeségos programot jelentenek a béke. Krrcban Népünk lelkesen mafáévá tette ezt a békeprogramot. A világ népeihez intézett felhívásban foglalt jelszó: „A békét nem várni kell, a békét ki kell vívni" a mi jelszavunk is. Hazánk megszilárdításáért, a szocializmus építéséért vívott mindennapos harcunkkal mi hozzájárultunk a béke legyőzhetetlen táborán,fő harcához, amelynek fő támasza a dicsőséges Szovjetunió és zászlóvivője a nagy Sztálin. “Lelkes éljenzés, hosszantartó taps. A december 3-i választásokon újból megnyilatkozik népünk eltökélt Szándéka, hogy minden erejét a béke és a szocializmus szolgálatába állítja. A választásokon való részvételünkkel és a Népi Demokrácia Frontja jelöltjeire szavazva, hazánk felvirágoztatására, családunk és gyermekeink jólétére és boltogságá- ra szavazunk. A Népi Demokrácia Frontjának jelöltjeire szavazva, vivmtronyaink megvédelmezésére és megszilárdítására nemzeti függetlenségünkre, a békére és szocializmusra szavazunk. (Lelkes éljenzés, Szűnni nem akaró taps. 2 — Teohari Georgescu elvtárs beszéde a temesvári nagygyűlésen ELVTARSAK gozó parasztságot. Leáldozott véglegesen az az idő, midőn a földbirtokos és a zsirosparaszt uralkodott a falun a falubiró, csendőr, jegyző és adóvégrehajtó segítségével. A földesúri járom alól megszabadulva, a zsirosparasztok kizsákmányoló6 árak korlátozásáért vívott harcban a dolgozók állalának támogatását élvezve, a dolgozó parasztok állandóan érzik az állam segítségét adóügyi politkán, hiteleken, mezőgazdasági gépeken, nemesített vetőmagvakon keresztül. Csak az utolsó két évben a falusi szövetkezetek 100 milliárd lej értékű árut hoztak frgalomba. ELVTÁRSAK néznek a nehézségekkel és kérlelhetetlenül gyűlölik az ellenséget. A néptanácsok képviselői, a nép megválasztottjai nem lesznek a nép fölérendeltjei mint ■ahogy a múltban a polgármesterek, községi bírák és prefektusok voltak, hanem tevékenységükről be fognak számolni a választó«»ak Ha pedg nem teljesítik feladataikat, a választók megfoszthatják őket képviselői minőségüktől. Joggal büszkélkedhetünk azzal, hogy munkásosztályunk és az egész dolgozó nép hősi harca révén, a Párt vezetésével, a tegnapi burzsoá földesúri Romániát, az írástudatlanság, a faeke, a gyermekhalandóság, a nagy szanamák és a véres terror országát új országgá változtathattuk, amely politikai rendszerénél fogva a világ első országaihoz tartozik, olyan országgá, amelyben teljes lendülettel épül a szocializmus. Népünk soha nem felejti el, hogy mindezt a szovjet katonák hősiességének köszönheti, akik vérüket ontották, hogy az emberiséget megmentsék a hitlerista dögvésztől. Népünk nem felejti el, hogy mindezt a Szovjetuniónak köszönteti, amely valamenynyi nép előtt megnyitotta a kapitalista járom alóli felszabadulás útját és amelynek segítsége nélkül sohasem kezdtettük volna el a szocializmus építését. (Zúgó taps, a tömeg lelkesen éljenzi Sztálin elvtársat.) Nagymértékben támogatja « dolTeohari Georgesou elvtárs a gyűlés résztvevőinek lelkes zugó tapsvillara künevette kezelte meg beszédét. Rámutatott arra, hogy e december 3-i választásokkal a dolgozó nép legjobb fiainak tízezreit és százezreit vonják be a közügyet intézésébe, akik megtanulják az államvezetést. Ez megszilárdítja országunk dolgozóinak legfontosabb vívmányát: az államhatalom kiragadását a kizsákmányolók becstelen klikkjének kezéből és a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kezében lévő új államhatalom megteremtését. Mint ég és föld, úgy különbözik népi demokratikus rendszerünk a rothadt és alakoskodó borzsoá ,demokráciától“ — folytatta a szónok. Milyen szabadságjogokkal rendelkeznek a dolgozók az úgynevezett „nyugati demokráciákban?*“ Joguk van ahhoz, hogy letartóztassák őket, ha a béke mellett tüntetnek, joguk van a munkanélküliség karmai között vergődve éhenpusztulni, joguk van élve elrothadni a börtönökben, mert kenyeret és emberséges életet követeltek maguknak, joguk van megtelni háborúkban, amelyek a bankárok és fegyvergyárosok arany zsákjait duzzasztják. Nemrég még a mi országunkban is élet és halál ura volt a burzsoázia és a földbatokosság, amely rabolta és véresen kizsákmányolta a dolgozó népet, elárulta a nemzeti érdekeket és országunkat a nyugati imperializmus félgyarmatává süllyesztette. Mindannyian emlékszünk még a régi polgármesteri fuvatalokra és megyeházakra, ahol nagybirtokosok, munkaadók, kereskedők és kulákok trónoltak. A kizsákmányolók érdekében segítettek fékentartani a népet,hogy kényük-kedvük szerint kizsákmányol lassák és elnyomhassák. A választások alatt fűt-fát ígértek a népnek. De amint a megválasztották őket, minden ígéretükről megfeledkeztek. Csak egy dologról nem feledkeztek meg: arról, hogy a közvagyonból megtöltsék saját zsebüket. A községi bírák és megyefőnökök kényük-kedvük szerint roboghattak, gúnyt űzhettek és elnyomhatták a dolgozó népet, mert a népnek csak ahhoz volt joga, hogy szenvedjen. Kitekte tartoztak volna ezek felelősséggel, amikor valamennyien mindenhatók voltak, élet hajós urai, a nép előtt pedig senki sem keltett beszámolón tetteiről. Míg az egykori községházak és megyeházak eszközül ezőgálférk a burzsoáziának és földbirtokosságnak a nép elnyomására. a dolgozó nép soraiból kikerült emberekből álló ideglenes bizottságok a dolgozók érdekében vezették az ország tartományait, lajonjait, városait és községeit. Az előadó ezután Temes tartomány ideiglenes bizottságainak több közérdekű és városrend területi megvalósításáról beszélt, majd rámutatott arra, hogy a néptanácsok tovább fejlesztik majd ezeket az eredményeket A néptanácsok képviselik a kijelölt területeken az álomhatalmat és Felelősek helyi viszonylatban a gazdasági, társadalmi és kulturális élet egész menetéért. A néptanácsok mellett létesülő állandó bizottságokban és honpolgári bizottságokban a dolgozók tízezrei és százezrei tanulják majd meg a községek, rajonok, városok és tartományok vezetésének mesterségét. Ezáltal a tömegeknek oly hosszú időn át véka alá rejtett szervezői és gazdálkodási képessége és kez'ienényező ereje szabadon érvényesültstt, és hozzájárulhat városaink és falvaink felvirágoztatásához. A legszorgalmasabb és a legjobban gazdálkodókat, olyano■mbercket választanak be a néptanácsokba, akiknek szívügye a közvagyon, akik bátran szembe ELVTÁRSAK! 1850, .mvntw SO, péntek.