Romániai Magyar Szó, 1951. június (5. évfolyam, 1135-1160. szám)
1951-06-01 / 1135. szám
2 Az angyalosi kollektivisták felkészültek a terménybetakarításra Az angyalosi Gábor Áron a kollektív gazdaság tagjai a tavaszi vetési csatában állandóan élen jártak és Sepsi rajonban elsőnek végezték el a vetést. Munkájuk elismeréséül versenyzászlóval ajándékozta meg a rajon A versenyzászlót a szépen berendezett vörös sarokban helyezték el Ide szoktak összejönni közös rádióhallgatásra és itt tanulmányozzák a Micsurinkov keretében a Szovjetunió fejlett mezőgazdaságának tapasztalatait A tavaszi vetés elvégzése után még fokozottabb lendülettel láttak munkához Átszervezték a faliújságot, amely mint belső agitátor, igen hathatós mozgósító erő. Új versenypontok alapján újabb szocialista versenyeket szerveztek a brigádok között. A kollektivisták meggyőződtek arról, hogy csak a jól megszervezett szcialista versenyeken keresztül érhetik el teljes győzelmüket. Azt is tudják, hogy ez a verseny nemcsak a versenyzászló megtartásáért folyik, amely ösztönző erőt jelent számukra, de a bőségesebb terméseredményért, melynek záloga az idejében elvégzett jó munka. Így nem véletlen, hogy az angyalosi kollektivisták élen jártak a vetési csatában és élen járnak a növényápolási munkákban is. 110 hektár búza, rozs vetésük olyan termést ígér, amilyenre még a falu legidősebb embere sem emlékszik. A 22 hektár cukorrépamagnakvalót háromszor megkapálták, ez már virágzik. Úgyszintén a 41 hektár burgonyát már kétszer kapálták meg május 25-ig és a cikória első, valamint a 15 hektár kapáscsa- ta mádé kapálását is elvégezték Ezzel egyidőben felkészültek a terménybetakarításra. Kijavították az összes vetőgépeket, valamint az öt kaszálógépet, két arató és három arató-kötöző gépet. Az angyalosi kollektivisták felkészülve első közös termésük betakarítására, további munkájukban is szívós harcot folytatnak az ötéves terv első évének sikeréért. Fejlődnek a székelyhidrajoni szövetkezetek A rajonálás után a székelyhidrajoni szövetkezeti szövetség, a Szilágyságból csatolt községekkel együtt, 8 szövetkezeti központtal és 26 fókkal kezdte meg munkáját. A vezetőség előtt komoly feladat állt: a tagok felülvizsgálása A szövetkezeteket meg kellett tisztítani a befurakodott ellenséges elemektől. Leváltották Ertarcsa, Érkörtvélyes és Nagykágya községek szövetkezeteinek elnökeit és csaknem minden szilágysági szövetkezet boltvezetőjét. Ezekben a községekben nem kevesebb mint 1.900.000 lej hiánnyal dolgoztak" a szövetkezetek. A vezetőségbe furakodott kulákok üzérkedtek a szövetkezet pénzével. Már azt sem tudták, hogy mennyi a saját pénzük és mennyi a szövetkezet vagyona. Ilyen volt a helyzet Brtarcsán, ahol Létai Ilona boltkezelőnek 119.235 lej hiánya volt. A piskolti körzetben Orosz János 87.627 lej hiánnyal adta át a leltárt. Valamennyi szilágysági szövetkezetről kiderült, hogy teljesen elhanyagoltan csatolták a székelyhidrafoni szövetkezeti szövetséghez. Főleg az áru rossz elosztása jellemezte ezeket a szövetkezeteket. Több száz pár városi, magassarkú női cipőt találtak a polcokon és több mint 2000 méter legdrágább női szövetet, amelyre a dolgozó parasztasszonyoknak nem volt szükségük, így érték el céljaikat az érmelléki kulákok. A dolgozó parasztság nem értékesíthette terményeit a szövetkezetekben, mert nem vásárolhatott semmit. Ennek a csúfos helyzetnek vetett véget az új alapokra fektetett munkabeosztás, amelyet a rajoni szövekezeti szövetség kommunista vezetősége , Szalai Ferenc elnök, Balázs József, az alapszervezet titkára és Rickman Sándor kereskedelmi igazgató a jól összeállított tervnek megfelelően osztott be. A rajoni szövetség valamennyi becsületes dolgozójára hárult a feladat: teljesíteni a terményvásárlási tervet a megnagyobbodott rajon területén és megtalálni a szövetkezeti tagok soraiban az osztályellenséget. Ehhez a munkához nagy segítséget adott a Párt, a néptanács és a tömegszervezetek. Kíméletlen és ádáz osztályharcot indítottak az „ártatlanul'' megbúvó osztályedesség ellen. A kulákság, mikor látta, hogy azok az intézkedések, amelyeket a rajoni szövetség dolgozói foganatosítottak, megszüntetik a harácsolás lehetőségét, további cselekedettől sem riadtak vissza. Ottomában, amikor a szövetkezet jól felszerelt raktárral újra megnyílt és a dolgozó parasztság termelvényeivel ellepte a szövetkezet udvarát, a kulákok a község legvadabb bikáját eresztették a tömeg közé. Féktelen dühükben nem riadtak vissza a betöréstől sem. Feltörték az elosztó helyek raktárait, hogy kárt ollózzanak a szövetkezetnek. A dolgozó parasztság azonban minden esetben leleplezte ellenségeit és átadta az államhatalom illetékes szerveinek. A tavaszi vetési kampányban a székelyhídi szövetkezetek 149 dolgozó paraszttal 324 hektár földre kötöttek szerződést zöldségtermesztésre, a tervükben foglalt 267 hektár helyett. A kertészeti kollektívák terményeinek átvételére 4 kollektív gazdasággal és 5 néptanáccsal kötöttek szerződést. A rajon gépjavító központjainak 7 vagon kovácsszenet osztottak ki. Felszerelték raktáraikat a legkülönbözőbb mezőgazdasági szerszámokkal és beszerezték a melegágyhoz szükséges hozzávalókat, deszka, üveg, drótanyagok s mindennemű vetőmagvat, dughagymát, stb. A széleskörű felvilágosító munka következtében a terményfelvásárlás fellendült. A székelyhidrafoni szövetkezetek 4 vagon búzát és rozsot, 3.5 vagon kukoricát, vagon napraforgót, valamint 6.5 vagon szőlőmagot értékesítettek. Ezáltal érték el azt, hogy értékesítési tervük végrehajtásában tartományi viszonylatban elsők lettek mindamellett, hogy a rajonok versenyében a negyedik helyet érték el. A felvásárolt gabonaneműekkel és élelmiszerekkel ugyanis nagyban hozzájárultak a dolgozók ellátásához , így érték el, hogy az első évnegyedben 97.000.959 lej értékű ipari árut adtak el, a tervbevett 75 millió helyett. Az árucsereforgalom lebonyolításánál nagy segítséget nyújtott az érsekndi néptanács elnöke, Kiss József és titkára, Cioraba Vasile. Ezzel ellentétben semmiféle segítséget nem adott Száldobágy Sándor, a kereki néptanács titkára. Ellenkezőleg, nagymenynyiségű burgonyáját a feketéző kulákoknak adta el. Ezúttal is bebizonyította, hogy volt kiskereskedői mentalitásából alig veszített és nem érti még meg a szövetkezeti mozgalom fejlődésének jelentőségét. A rajoni szövetség feladatul tűzte ki, hogy megszeretteti a dolgozó parasztsággal a rizstermesztést Fáradhatatlan felvilágosító munkával eddig 88 hektár területen 35 termelővel kötöttek szerződést s ennek vízellátására motoros öntözőberendezést építenek. Fáradhatatlan buzgalommal kezdeményezték a kevesebb értékű, racka-fajta juh cigája-fajtára való átnemesítését és esztenákat állítottak fel ebből a célból. Ez az akció máris szép eredményekre vezetett. Diószegen 400 darab juh legeltetésére kötöttek szerződést, így fejlődnek a székelyhidrajoni szövetkezetek. De valójában jó munkát csak akkor végeznek, ha a tagokat bekapcsolják a szövetkezetek munkájába. A rajoni szövetség hasson oda, hogy a tagok ellenőrizzék a vezetőséget. A szövetkezet célja: erősíteni a város és falu közötti árucserét, megszerettetni a dolgozó parasztokkal a kollektív munkát. Ezt a feladatukat a székelyhidrafoni szövetkezetek akkor töltik be, ha a vezetőség és a tagok között szoros kapcsolat épül ki. Júniusban megnyílik hazánk minden fürdő és üdülőhelye Hazánk összes fürdő- és üdülőhelyén javában folynak az előkészületek, hogy minél jobban elláthassák az egészségügyi minisztérium és az Országos Szakszervezeti Tanács által pihenni küldött dolgozókat. Június folyamán több mint 2° 000 üzemi és falusi dolgozó tölti majd szabadságát a prahovavölgyi, Oltinesti-i borszéki, Silnicul Moldovei-i, gyilkostói üdülőhelyeken,vagy Mangalia, Eforia, Vasile Roaita tengeri fürdőkön. 10.230 dolgozót az egészségügyi minisztérium szerkalesfürdőre, Techirghiolra, Eforiára s az ország más fürdőhelyére küld, ahol kitűnő orvosi gyógykezelésben részesülnek. Romániai Magyar Szó 1951. június 1., péntek Középkori kísértetek „Mindnyájan tanúi vagyunk annak a küzdelemnek, amin az egyház keretében a békeszerető és népi demokráciánk törekvéseit magukévá tevő katolikus papok vívnak egyes szűklátókörű és rosszindulatú egyházi vezetőkkel. Alkotmányunk, az egyházi törvény a legteljesebb szabadságot biztosítja, hogy az egyházak saját hittételeik és szervezeti felépítésük szerint intézzék dolgaikat. Egyes katolikus egyházi vezetők azonban a mai napig is ellenzik, hogy az egyház beilleszkedjék a törvényes keretekbe. A többi egyházakkal ellentétben a mai napig sem nyújtották be a katolikus egyháznak az alkotmányos rendelkezéseknek megfelelő szervezeti szabályzatát, amelynek alapján működése törvényessé váljék. Legújabban pedig a gyulafehérvári egyházmegye vezetője az öt hatalom megegyezését követelő békefelhívás aláírását körlevélben tiltotta meg. Csak akkor változtatott véleményén, amikor látta, hogy a papok nagy többsége, sőt a vezető papság egy része is, mégis aláírta a békefelhívást. Legutóbb a katolikus papok és hívek ősi intézményének, a Katolikus Státusnak kolozsvári gyűlése szögezte le, hogy.........Krisztus tanításához híven kötelességének tartja, hogy a maga tevékenységével odaálljon a békét harcosan védő emberek milliói mellé s a béke szent céljáért teljes odaadással munkálkodjék“. A becsületes dolgozó katolikus hívek legforróbb óhaját fejezte ki a határozat, amikor megállapította, hogy „a béke ügyét esősorban azzal szolgálhatja, hogy elősegíti azoknak az előfeltételeknek megteremtését, melyek lehetővé teszik, hogy a BNK-ban levő római katolikus egyház is beilleszkedjék Hazánk törvényes keretei közé és részesülhessen a törvényesség minden áldásában.“ A reakciós egyházi vezetők átkokkal, az uszítások özönével válaszoltak a határozatra. Sőt a középkori inkvizícióra emlékeztető eszközöktől sem riadtak vissza a népükhöz és a béke ügyéhez hű papokkal szemben. Kiközösítéssel fenyegették s erkölcsi terrorra) hamis nyilatkozatok aláírására próbálták rábírni őket, száraz kenyéren, vizen, többhetes zárkát helyezve kilátásba azért, mert hitet tettek a népi demokrácia és a béke megvédése mellett. Ezek az imperialista sugalmazásra működő egyházi vezetőtt nem törődnek azzal, hogy az egyszerű emberek békét akarnak, házakat, gyárakat akarnak építeni, földet művelni, hogy minél több kenyerük legyen. Ezeknek az egyházi vezetőknek minden szava, cselekedete gyűlöletet fröcsköl mindarra, ami a békés dolgozó embereknek kedves. A terv teljesítése ellen uszítanak, az ifjúság lángoló hazaszeretetét, békeakaratát kifejező pionir-nyakkendő ellen izgatnak. Reszketnek attól, hogy a nép, az ifjúság haladó szellemben művelődjék, mert tudják hogy a nép felvilágosodásával mind jobban lehull a lepel kétszínű mesterkedésükről. S hogy az egyházi reakció mennyire gyűlöli még az anyanyelvi művelődést is, hogy mennyire kozmopolita ez a nép nagy tömegektől kasztszerűen elzárt klikk, arra jellemző, hogy az egyszerű emberek megingatására pl. Kolozson elhíresztelték a hívek között, hogy a békemozgalomba bekapcsolódott papjuk megtagadta a hitét, mert magyarul tartja a litániát, bár köztudomású, hogy ez régi egyházi szokás. Mindezek a mesterkedések erősen emlékeztetnek azokra az időkre, amikor a XV. századbeli egyházi krónika szerint az akkori Magyarországon és Erdélyben Jakab fráter, az inkvizitor, „ . . . vikáriussá tétetvén és megerősitetvén, a pápa úr kirendelte az eretnekek felkutatására; ezen inkvizíció folyamán sok eretneket térített meg, sírjukból kiásatta őket és megégettette őket“. A krónika természetesen elhallgatja, hogy Jakab fráter mielőtt a holttesteket elégettette volna, az inkvizíció eszközeivel halálra kínozta az „eretnekeket“, akiknek többek közt az volt a bűne, hogy „mindkét testamentum írásait magyarra lefordították“, azaz a nép számára hozzáférhetővé tették a ezzel megszüntették titokzatos jellegét, hogy mindent bele lehessen magyarázni az uralkodó, elnyomó osztályok érdekében. Tudjuk, hogy a levitézlett kizsákmányoló pé4gg^jcm^^_Tíg'gJe' ges szószólóra lelnek az egytfazí " featatobanT Tudjuk, hogy a régi gazdasági és politikai kiváltságaikra emlékező egyes főpapok ellenségesen tekintenek a dolgozó nép államára s az alkotmányos szabadságot ellenséges mesterkedésekre akarják felhasználni. Gyűlölködve nézik, hogy a becsületes papság nem a tőkés-földesúri maradványokkal, s azoknak háborús gyújtogató, imperialista gazdáival, hanem a dolgozó néppel azonosítja magát. „Mi, a dolgozó nép mellett állunk — jelentette ki Kulcsár Mihály nagyenyedi minorita plébános — és segítjük a harcban, amelyet a jobb életért, a békéért folytat. Nem tűrjük, hogy az egyház egyes vezetői a nép ellen irányuló politikát folytassanak. . . Mi hűséges fiaii maradunk katolikus egyházunknak, de ugyanakkor államunk, a Román Népköztársaság hűséges polgárai is vagyunk és azok is maradunk.“ A demokratikus papság szilárd kitartással munkálkodik a békéért, népünk boldog jövőjéért. A katolikus hívők döntő többsége pedig határozottan száll szembe az egyházi reakció erőszakoskodásaival. De van határa a dolgozó nép türelmének is. Az állandósított ellenséges magatartás, amely nem tekint arra a tényre, hogy a többi egyházak mind bekapcsolódtak az állam kereteibe, sem arra, hogy a többi népi demokráciákban a katolikus egyházi vezetőség is hivatalosan elismerte a népköztársaság alkotmányát, semmi jóra nem várhat a dolgozó nép államától. Ma, amikor a szocializmust építjük, középkori kísérteteknek nincs helye sehol. A luppai rajonban számos szabotáló kulákot leplezett le a dolgozók ébersége Az arad tartományi lippai rajon néptanácsa jól szervezte meg és irányítja az araó- és cséplőgépek, valamint felszerelések javítását. A rajoni néptanács keretében bizottságot létesítettek, amely megszervezte és irányítja ezeknek a munkáknak sikeres elvégzését. Hasonló bizottságokat létesítettek minden községben is, s ezek helyi vonatkozásban irányítják az arató- és cséplőgépek, valamint traktorok időben történő kijavíttatását. A rajon mellett működő bizottság ellenőrzésén kívül állandóan a terepen tartózkodnak a rajoni néptanács végrehajtó bizottságának és mezőgazdasági tagozatának tagjai is. A széleskörű irányító és ellenőrző munka eredményeként számos kulákot lepleztek le a rajon területén, akik szabotálni igyekeztek a cséplőgépek javítását. Brusnic faluban a dolgozó parasztság segítségével a néptanács leleplezte Kocsis Andor és Gáspár Gergely kulákokat, akik már három éve nem állították üzembe cséplőgépeiket. Zaii László, Bata község mezőgazdasági felelőse a dolgozó parasztok segítségével Ostrov faluban rátalált az elrejtett „gazdátlan“ gőzgépre, míg Bacau faluban egy „gazdátlan” cséplőgépet talált. A vizsgálat szácán kiderült, hogy a két elrejtett gép Stocklein lugoslajoni Faget községbeli kuláik tulajdona, aki itt rejtette el gépeit, hogy ily módon kivonja magát azok megjavíttatása alól Zelenac Iosif és Lubardici Pavel odvosi kulákok szintén ki akarták vonni cséplőgépeiket a megjavítás alól. A két odvosikulák az elmúlt évben Belojiiii községben csépelt. Mindkettőjük gépe munka közben romlott el és vált használhatatlanná. Felhasználva ezt az alkalmat, a közelmúlt napokban kérvényt csináltak a rajoni néptanácshoz, kérve hogy cséplőgépeiket hasznavehetetlennek minősítsék — mert azok annyira rossz állapotban vannak, hogy nem tehet megjavíttatni kérésük alátámasztásául a keletini néptanács alelnökének, Stoica Petrunak aláírásával ellátott igazolását mellékelték. Ez az írás bizonyította a kulákok indokait. A rajon néptanácsa azonban megvizsgálta az ügyet. Szakértőket küldött ki a helyszínre, akik ellentétes véleményen voltak a beletini néptanács alelnökinek megállapításával. állapították, hogy a két cséplőgép már az elmúlt évben azért romlott el, mert hanyagul javították meg. Megállapították, hogy azokat üzemképes állapotba lehet tenni s így a két kulákot arra kötelezték, hogy hozassák rendbe gépeiket. Lippa rajon néptanácsa tehát fokozott éberséggel és az osztályharc fokozódó szellemében jár el a gép- javítások terén is. Ez jó eredményre vezetett A javításra száró 70 traktor közül május 22-ig 116-ot már kijavítottak;a négy javításra szoruló aratógép közül eddig hármat hoztak rendbe. A rajon ferüle-jén az arató-kötözőgépeknek ötven, anéplőgépeknek mintegy hatvan százalékát javították meg.