Romániai Magyar Szó, 1951. június (5. évfolyam, 1135-1160. szám)

1951-06-01 / 1135. szám

2 Az angyalosi kollektivisták felkészültek a terménybetakarításra Az angyalosi Gábor Áron a kollektív gazdaság tagjai a ta­vaszi vetési csatában állandó­an élen jártak és Sepsi rajonban elsőnek végezték el a vetést. Munkájuk elismeréséül verseny­­zászlóval ajándékozta meg a rajon A versenyzászlót a szé­pen berendezett vörös sarokban helyezték el Ide szoktak össze­jönni közös rádióhallgatásra és itt tanulmányozzák a Micsurin­kov keretében a Szovjetunió fej­lett mezőgazdaságának tapasz­talatait A tavaszi vetés elvégzése u­­tán még fokozottabb lendülettel láttak munkához Átszervezték a faliújságot, amely mint belső a­­gitátor, igen hathatós mozgósí­tó erő. Új versenypontok alap­ján újabb szocialista versenye­ket szerveztek a brigádok kö­zött. A kollektivisták meggyő­ződtek arról, hogy csak a jól megszervezett szcialista verse­nyeken keresztül érhetik el tel­jes győzelmüket. Azt is tudják, hogy ez a verseny nemcsak a versenyzászló megtartásáért fo­lyik, amely ösztönző erőt jelent számukra, de a bőségesebb ter­méseredményért, melynek zálo­ga az idejében elvégzett jó mun­ka. Így nem véletlen, hogy az angyalosi kollektivisták élen jártak a vetési csatában és élen járnak a növény­ápolási munkák­ban is. 110 hektár búza, rozs vetésük olyan termést ígér, amilyenre még a falu legidősebb embere sem emlékszik. A 22 hektár cu­­korrépamagnakvalót háromszor megkapálták, ez már virágzik. Úgyszintén a 41 hektár burgo­nyát már kétszer kapálták meg május 25-ig és a cikória első, valamint a 15 hektár kapáscsa- t­a mádé kapálását is elvégezték Ezzel egyidőben felkészültek a terménybetakarításra. Kijaví­tották az összes vetőgépeket, valamint az öt kaszálógépet, két arató és három arató-kötöző gé­pet. Az angyalosi kollektivisták felkészülve első közös termésük betakarítására, további munká­jukban is szívós harcot folytat­nak az ötéves terv első évének sikeréért. Fejlődnek a székelyhidrajoni szövetkezetek A rajonálás után a székelyhid­rajoni szövetkezeti szövetség, a Szilágyságból csatolt községekkel együtt, 8 szövetkezeti központtal és 26 fókkal kezdte meg munká­ját. A vezetőség előtt komoly feladat állt: a tagok felülvizsgálása A szövetkezeteket meg kellett tisztí­tani a befurakodott ellenséges ele­mektől. Leváltották Ertarcsa, Érkörtvé­­lyes és Nagykágya községek szö­vetkezeteinek elnökeit és csaknem minden szilágysági szövetkezet boltvezetőjét. Ezekben a községek­ben nem kevesebb mint 1.900.000 lej hiánnyal dolgoztak" a szö­vetkezetek. A vezetőségbe furako­­dott kulákok üzérkedtek a szövet­kezet pénzével. Már azt sem tud­ták, hogy mennyi a saját pénzük és mennyi a szövetkezet vagyona. Ilyen volt a helyzet Brtarcsán, ahol Létai Ilona boltkezelőnek 119.235 lej hiánya volt. A piskolti körzetben Orosz János 87.627 lej hiánnyal adta át a leltárt. Vala­mennyi szilágysági szövetkezetről kiderült, hogy teljesen elhanya­goltan csatolták a székelyhidrafo­ni szövetkezeti szövetséghez. Főleg az áru rossz elosztása jellemezte ezeket a szövetkezete­ket. Több száz pár városi, magas­­sarkú női cipőt találtak a polco­kon és több mint 2000 méter leg­drágább női szövetet, amelyre a dolgozó parasztasszonyoknak nem volt szükségük, így érték el cél­jaikat az érmelléki kulákok. A dolgozó parasztság nem értékesít­hette terményeit a szövetkezetek­ben, mert nem vásárolhatott sem­mit. Ennek a csúfos helyzetnek ve­tett véget az új alapokra fektetett munkabeosztás, amelyet a rajoni szövekezeti szövetség kommunista vezetősége , Szalai Ferenc el­nök, Balázs József, az alapszerve­zet titkára és Rickman Sándor ke­reskedelmi igazgató a jól össze­állított tervnek megfelelően osz­tott be. A rajoni szövetség vala­mennyi becsületes dolgozójára há­rult a feladat: teljesíteni a ter­ményvásárlási tervet a megna­gyobbodott rajon területén és meg­találni a szövetkezeti tagok sorai­ban az osztályellenséget. Ehhez a munkához nagy segítsé­get adott a Párt, a néptanács és a tömegszervezetek. Kíméletlen és ádáz osztályharcot indítottak az „ártatlanul'' megbúvó osztályed­­­esség ellen. A kulákság, mikor látta, hogy azok az intézkedések, amelyeket a rajoni szövetség dolgozói foga­natosítottak, megszüntetik a ha­­rácsolás lehetőségét, további cse­lekedettől sem riadtak vissza. Ot­­tomában, amikor a szövetkezet jól felszerelt raktárral újra megnyílt és a dolgozó parasztság termelvé­­nyeivel ellepte a szövetkezet ud­varát, a kulákok a község legva­dabb bikáját eresztették a tömeg közé. Féktelen dühükben nem riadtak vissza a betöréstől sem. Feltörték az elosztó helyek raktárait, hogy kárt ollózzanak a szövetkezetnek. A dolgozó parasztság azonban minden esetben leleplezte ellensé­geit és átadta az államhatalom illetékes szerveinek. A tavaszi vetési kampányban a székelyhídi szövetkezetek 149 dol­gozó paraszttal 324 hektár földre kötöttek szerződést zöldségtermesz­tésre, a tervükben foglalt 267 hektár helyett. A kertészeti kollektívák termé­nyeinek átvételére 4 kollektív gaz­dasággal és 5 néptanáccsal kötöt­tek szerződést. A rajon gépjavító központjainak 7 vagon kovácssze­net osztottak ki. Felszerelték rak­táraikat a legkülönbözőbb mező­gazdasági szerszámokkal és be­szerezték a melegágyhoz szüksé­ges hozzávalókat, deszka, üveg, drótanyagok s mindennemű vet­ő­­magvat, dughagymát, stb. A széleskörű felvilágosító mun­ka következtében a terményfelvá­­sárlás fellendült. A székelyhidra­foni szövetkezetek 4 vagon búzát és rozsot, 3.5 vagon kukoricát, vagon napraforgót, valamint 6.5 vagon szőlőmagot értékesí­tettek. Ezáltal érték el azt, hogy érté­kesítési tervük végrehajtásában tartományi viszonylatban elsők lettek mindamellett, hogy a rajo­­nok versenyében a negyedik he­lyet érték el. A felvásárolt gabo­­naneműekkel és élelmiszerekkel ugyanis nagyban hozzájárultak a dolgozók ellátásához , így érték el, hogy az első év­negyedben 97.000.959 lej értékű ipari árut adtak el, a tervbevett 75 millió helyett. Az árucsereforgalom lebonyolí­tásánál nagy segítséget nyújtott az érsek­ndi néptanács elnöke, Kiss József és titkára, Cioraba Vasile. Ezzel ellentétben semmi­féle segítséget nem adott Száldo­­bágy Sándor, a kereki néptanács titkára. Ellenkezőleg, nagymeny­­nyiségű burgonyáját a feketéző kulákoknak adta el. Ezúttal is be­bizonyította, hogy volt kiskereske­dői mentalitásából alig veszített és nem érti még meg a szövetke­zeti mozgalom fejlődésének jelen­tőségét. A rajoni szövetség feladatul tűz­te ki, hogy megszeretteti a dolgozó parasztsággal a rizst­er­mesztést Fáradhatatlan felvilágosító mun­kával eddig 88 hektár területen 35 termelővel kötöttek szerződést s ennek vízellátására motoros ön­tözőberendezést építenek. Fáradhatatlan buzgalommal kez­­deményezték a kevesebb értékű, racka-fajta juh cigája-fajtára való­ átnemesítését és esztenákat állí­tottak fel ebből a célból. Ez az akció máris szép eredmé­nyekre vezetett. Diószegen 400 darab juh legeltetésére kötöttek szerződést, így fejlődnek a székelyhidrajoni szövetkezetek. De valójában jó munkát csak akkor végeznek, ha a tagokat bekapcsolják a szövetke­zetek munkájába. A rajoni szövet­ség hasson oda, hogy a tagok el­lenőrizzék a vezetőséget. A szö­vetkezet célja: erősíteni a város és falu közötti árucserét, megsze­rettetni a dolgozó parasztokkal a kollektív munkát. Ezt a felada­tukat a székelyhidrafoni szövetke­zetek akkor töltik be, ha a vezető­ség és a tagok között szoros kap­csolat épül ki. Júniusban megnyílik hazánk minden fürdő és üdülőhelye Hazánk összes fürdő- és ü­­dülőhelyén javában folynak az előkészületek, hogy minél jobban elláthassák az egész­ségügyi minisztérium és az Országos Szakszervezeti Ta­nács által pihenni küldött dol­gozókat. Június folyamán több mint 2° 000 üzemi és falusi dolgo­zó tölti majd szabadságát a prahovavölgyi, Oltinesti-i bor­széki, Silnicul Moldovei-i, gyilkostói üdülőhelyeken,vagy Mangalia, Eforia, Vasile Roai­ta tengeri fürdőkön. 10.230 dolgozót az egész­ségügyi minisztérium szerka­­lesfürdőre, Techirghiolra, Efo­­riára s az ország más fürdő­helyére küld, ahol kitűnő or­vosi gyógykezelésben része­sülnek. Romániai Magyar Szó 1951. június 1., péntek Középkori kísértetek „Mindnyájan tanúi vagyunk annak a küzdelemnek, amin az egyház keretében a békeszerető és népi demokráciánk törekvéseit ma­gukévá tevő katolikus papok vívnak egyes szűklátókörű és rosszindu­latú egyházi vezetőkkel. Alkotmányunk, az egyházi törvény a leg­teljesebb szabadságot biztosítja, hogy az egyházak saját hittételeik és szervezeti felépítésük szerint intézzék dolgaikat. Egyes katolikus egyházi vezetők azonban a mai napig is ellenzik, hogy az egyház beilleszkedjék a törvényes keretekbe. A többi egyházakkal ellentétben a mai napig sem nyújtották be a katolikus egyháznak az alkotmá­nyos rendelkezéseknek megfelelő szervezeti szabályzatát, amelynek alapján működése törvényessé váljék. Legújabban pedig a gyulafe­hérvári egyházmegye vezetője az öt hatalom megegyezését követelő békefelhívás aláírását körlevélben tiltotta meg. Csak akkor változ­tatott véleményén, amikor látta, hogy a papok nagy többsége, sőt a vezető papság egy része is, mégis aláírta a békefelhívást. Legutóbb a katolikus papok és hívek ősi intézményének, a Ka­tolikus Státusnak kolozsvári gyűlése szögezte le, hogy.........Krisz­tus tanításához híven kötelességének tartja, hogy a maga tevékeny­ségével odaálljon a békét harcosan védő emberek milliói mellé s a béke szent céljáért teljes odaadással munkálkodjék“. A becsületes dol­gozó katolikus hívek legforróbb óhaját fejezte ki a határozat, amikor megállapította, hogy „a béke ügyét esősorban azzal szolgálhatja, hogy elősegíti azoknak az előfeltételeknek megteremtését, melyek lehetővé teszik, hogy a BNK-ban levő római katolikus egyház is beilleszkedjék Hazánk törvényes keretei közé és részesülhessen a törvényesség minden áldásában.“ A reakciós egyházi vezetők átkokkal, az uszítások özönével válaszoltak a határozatra. Sőt a középkori inkvizícióra emlékeztető eszközöktől sem riadtak vissza a népükhöz és a béke ügyéhez hű papokkal szemben. Kiközösítéssel fenyegették s erkölcsi terrorra) hamis nyilatkozatok aláírására próbálták rábírni őket, száraz kenyé­ren, vizen, többhetes zárkát helyezve kilátásba azért, mert hitet tettek a népi demokrácia és a béke megvédése mellett. Ezek az imperialista sugalmazásra működő egyházi vezetőtt nem törődnek azzal, hogy az egyszerű emberek békét akarnak, háza­kat, gyárakat akarnak építeni, földet művelni, hogy minél több ke­nyerük legyen. Ezeknek az egyházi vezetőknek minden szava, csele­kedete gyűlöletet fröcsköl mindarra, ami a békés dolgozó embereknek kedves. A terv teljesítése ellen uszítanak, az ifjúság lángoló hazasze­retetét, békeakaratát kifejező pionir-nyakkendő ellen izgatnak. Resz­ketnek attól, hogy a nép, az ifjúság haladó szellemben művelődjék, mert tudják hogy a nép felvilágosodásával mind jobban lehull a le­pel kétszínű mesterkedésükről. S hogy az egyházi reakció mennyire gyűlöli még az anyanyelvi művelődést is, hogy mennyire kozmopolita ez a nép nagy tömegektől kasztszerűen elzárt klikk, arra jellemző, hogy az egyszerű emberek megingatására pl. Kolozson elhíresztelték a hívek között, hogy a békemozgalomba bekapcsolódott papjuk megtagadta a hitét, mert magyarul tartja a litániát, bár köztudomású, hogy ez régi egyházi szokás. Mindezek a mesterkedések erősen emlékeztetnek azokra az időkre, amikor a XV. századbeli egyházi krónika szerint az akkori Magyarországon és Erdélyben Jakab fráter, az inkvizitor, „ . . . vi­káriussá tétetvén és megerősitetvén, a pápa úr kirendelte az eretne­kek felkutatására; ezen inkvizíció folyamán sok eretneket térített meg, sírjukból kiásatta őket és megégett­ette őket“. A krónika természetesen elhallgatja, hogy Jakab fráter mielőtt a holttesteket elégettette volna, az inkvizíció eszközeivel halálra kínozta az „eretnekeket“, akiknek többek közt az volt a bűne, hogy „mindkét testamentum írásait ma­gyarra lefordították“, azaz a nép számára hozzáférhetővé tették a ezzel megszüntették titokzatos jellegét, hogy mindent bele lehessen magyarázni az uralkodó, elnyomó osztályok érdekében. Tudjuk, hogy a levitézlett kizsákmányoló pé4gg^jc­m^^_Tíg'gJe' ges szószólóra lelnek az­ egytfazí " featatobanT Tudjuk, hogy a régi gazdasági és politikai kiváltságaikra emlékező egyes főpapok ellen­ségesen tekintenek a dolgozó nép államára s az alkotmányos szabad­ságot ellenséges mesterkedésekre akarják felhasználni. Gyűlölködve nézik, hogy a becsületes papság nem a tőkés-földesúri maradványok­kal, s azoknak háborús gyújtogató, imperialista gazdáival, hanem a dolgozó néppel azonosítja magát. „Mi, a dolgozó nép mellett állunk — jelentette ki Kulcsár Mihály nagyenyedi minorita plébános — és segítjük a harcban, ame­lyet a jobb életért, a békéért folytat. Nem tűrjük, hogy az egyház egyes vezetői a nép ellen irányuló politikát folytassanak. . . Mi hű­séges fiaii maradunk katolikus egyházunknak, de ugyanakkor álla­munk, a Román Népköztársaság hűséges polgárai is vagyunk és azok is maradunk.“ A demokratikus papság szilárd kitartással munkálkodik a bé­kéért, népünk boldog jövőjéért. A katolikus hívők döntő többsége pedig határozottan száll szembe az egyházi reakció erőszakoskodá­saival. De van határa a dolgozó nép türel­mének is. Az állandósított ellenséges magatartás, amely nem tekint arra a tényre, hogy a többi egyházak mind bekapcsolódtak az állam kereteibe, sem arra, hogy a többi népi demokráciákban a katolikus egyházi vezetőség is hivatalosan elismerte a népköztársaság alkot­mányát,­­ semmi jóra nem várhat a dolgozó nép államától. Ma, amikor a szocializmust építjük, középkori kísérteteknek nincs helye sehol. A lu­ppai rajonban számos szabotáló kulákot leplezett le a dolgozók ébersége Az arad tartományi lippai rajon néptanácsa jól szervezte meg és irányítja az a­ra­ó- és cséplőgépek, valamint felszerelések javítását. A rajoni néptanács keretében bizott­ságot létesítettek, amely megszer­vezte és irányítja ezeknek a mun­káknak sikeres elvégzését. Hasonló bizottságokat létesítettek minden községben is, s ezek helyi vonatko­zásban irányítják az arató- és csép­lőgépek, valamint traktorok időben történő kijavíttatását. A rajon mel­lett működő bizottság ellenőrzésén kívül állandóan a terepen tartóz­kodnak a rajoni­ néptanács végrehaj­tó bizottságának és mezőgazdasági tagozatának tagjai is. A széleskörű irányító és ellenőrző munka ered­ményeként számos kulákot lepleztek le a rajon területén, akik szabotál­ni igyekeztek a cséplőgé­pek javí­tását. Brusnic faluban a dolgozó parasztság segítségével a népta­­nács leleplezte Kocsis Andor és Gáspár Gergely kulákokat, akik már három éve nem ál­lí­tot­ták ü­zembe cséplőgépeiket. Zai­i László, Bata község mezőgazdasági felelő­se a dolgozó parasztok segítségével Ostrov faluban rátalált az elrejtett „gazdátlan“­ gőzgépre, míg Bacau faluban egy „gazdátlan” cséplőgé­pet talált. A vizsgálat szácán kide­­rü­lt, hogy a két elrejtett gép Stocklein lugoslajoni Faget köz­ségbeli kuláik tulajdona, aki itt rej­tette el gépeit, hogy ily módon ki­vonja magát azok megjavíttatása alól Zelenac Iosif és Lubardici Pa­vel odvosi kulákok szintén ki akar­ták vonni cséplőgépeiket a meg­javítás alól. A két odvosi­­kulák az elmúlt évben Belojiiii községben csépelt. Mindkettőjük gépe munka közben romlott el és vált használ­hatatlanná. Felhasználva ezt az al­kalmat, a közelmúlt napokban kér­vényt csináltak a rajoni néptanács­­hoz, kérve hogy cséplőgépeiket hasz­navehetetlennek minősítsék — mert azok annyira rossz állapotban van­nak, hogy nem tehet meg­javíttatni kérésük alátámasztásául a kele­tini­ néptanács alel­nökének, Stoica Pet­­runak aláírásával ellátott igazolás­­át mellékelték. Ez az írás bizonyí­totta a kulákok indokait. A rajon népta­nácsa azonban megvizsgálta az ügyet. Szakértőket küldött ki a helyszínre, akik ellentétes vélemé­nyen voltak a beletin­i néptanács alelnökinek megállapításával. állapították, hogy a két cséplőgép már az elmúlt évben azért romlott el, mert hanyagul javították meg. Megállapították, hogy azokat üzem­képes állapotba lehet tenni s így a két kulákot arra kötelezték, hogy hozassák rendbe gépeiket. Lippa rajon néptanácsa tehát fo­kozott éberséggel és az osztályharc fokozódó szellemében jár el a gép-­ javítások terén is. Ez jó eredmény­re vezetett­ A javításra szár­ó 70 traktor közül május 22-ig 116-ot már kijavítottak;a négy javításra szoruló aratógép közül eddig hár­mat hoztak rendbe. A rajon ferü­le-­­jén az arató-kötözőgépeknek öt­ven, a­­néplőgé­peknek mintegy hatvan százalékát javították meg.

Next