Romániai Magyar Szó, 1951. november (5. évfolyam, 1266-1290. szám)
1951-11-01 / 1266. szám
Romániai Magyar Szó Újítók szóljatok hozzá 0 ----------------------------------------------------------------------------------Értékesítik a vasércport a vlahicai vasüzemekben Oltyán József igazgató nagyjelentőségű újítása A lövétei és bőd vasi hegyekből már régóta bányásszák a vasércet. Ezekből termelik a nyersvasat a vlahicai kohók. A vasércet, kitermelése után szitálják. Ennél a munkafolyamatnál, hosszú idők folyamán igen nagy mennyiségű vasércpor gyűlt fel, amit semmire sem lehetett hasznosítani. Üzemünk igazgatója, Oltyán József elvtárs sokat gondolkozott azon, hogyan lehetne ezt az anyagot népgazdaságunk részére értékesíteni ? Arra a meggyőződésre jutott, hogy a ..vasércport brikettelni kell. Hozzá is fogott elgondolásának valóra váltásához. Először tégla nagyságban, oltott mész hozzáadásával préselték össze a port. Ez a próbálkozás azonban nem vált be, mert a préselt darabnak nem volt kellő szilárdsága, s így szállítása is nehézségekbe ütközött.Oltyán elvtárs nem adta fel a harcot. Munkájába az üzem szakembereit is bevonta. Verdlen Pál laboratóriumi mérnöknek azt a feladatot adta, hogy állapítsa meg a szükséges oltott mész százalékarányát. Verden elvtárs ezt el is végezte lelkiismeretesen. Ezenkívül megállapította, hogy a kellő szilárdság eléréséhez 10 légkör nyomással kell a vasércport összepréselni. Tanzel Tibor és Bajcsi János üzemi lakatosok — Oltyán elvtárs irányítása mellett — egy rég nem használt formálógép öntvényalapjában hengeralakú lyukat fúrtak. Ezekben a hengereimen hat préselő és kinyomó dugattyút helyeztek el. A dugattyúkat hajíókarral hozták működésbe. A vasércport így a hengerben megfelelő szilárdságúra préselik össze. A második próbálkozás már sikerrel járt. A por összenyomva sokkal kisebb helyet foglal el s úgy könnyen, lehet szállítani. Ma már nem egy, hanem három ilyen préselőgép dolgozik. A brikettálás olyan gyors ütemben folyik, hogy a bodvaji magaskohónak szükséges vasércmennyiség 25 százalékát ezzel biztosítják. Oltyán igazgató elvtárs értékes újításának nagy jelentősége van. Már 15 napja dolgoznak ezzel az uj munkamódszerrel s igy sok vasat olvasztanak ki az eddig kihasználatlanul heverő vasércporból. Ez az újítás népgazdaságunknak jelentős hasznot hajt, így nemcsak Bodvajban, hanem a lövétei bányáknál és az üzemünk területén felhalmozódott vaskőport is értékesíteni tudjuk. Ez nagy mértékben hozzásegít ahhoz, hogy az önköltségi árat csökkentsük. A porból olvasztott nyersvas önköltségi ára kicsiny, mert csak a préselő munkások munkabéréből adódik. A préselésnél felhasznált oltott mészszel az olvasztásnál kiküszöböljük a mészkő használatát. Oltyán elvtárs most azon dolgozik, hogy az újítás alkalmazását kiszélesítse. Az újítás széleskörű bevezetése, nagyméretekben való alkalmazása, hatalmas eredmények megvalósítását teszi lehetővé. ZÓLYOMI KÁROLY levelező Sztcliniario egémyi egyházfők békegyűlése A sztálinvárosi tartományi békeharcbizottság székházában gyűlést tartottak a különböző egyházak képviselői, akik ez alkalommal kijelentették, hogy be akarnak kapcsolódni a „béke híveinek szervezett arcvonalába. " .Cornel Mara, a tartományi baptista egyházközség titkára rámutatott, hogy míg az elmúlt rendszer üldözte a baptistákat, addig ma biztosítva,van teljes lelkiismereti szabadságuk. Dumitrer Badescu, a sztávmajoni adventisták nevében, az új vallástörvényről beszélt, amely lehetővé teszi valamennyi egyház, szabad működését. Ilonka István, a sztálintartományi baptista egyházközség, elnöke, üdvözölte a Román- Szovjet Barátság Hónapját és felhívta az egyházak, képviselőit, hogy harcoljanak a szocializmus építéséért és a nép boldogságáért. Hasonló szellemben szólalt fel Traian Bucsa evangélista pap, Kesztner Rudolf, udvarhelyrajoni adventista pap, Ciolanul, a vledényi adventisták, Traian Moldovan, a pünkösdösök, Ion Stanciu, a baptisták nevében és mások. Felolvasták Sztálin elvtársnak az atombomba kérdésében a „Pravda” munkatársának adott nyilatkozatát, amelyet vita követett. Gladis Antal, sepsiszentgyörgyi adventista hangsúlyozta, hogy Sztálin elvtárs nyilatkozata megerősíti a béke győzelmébe vetett hitet. Rámutatott arra, hogy az egyházak vezetői munkájukon és szavaikon keresztül kell, hogy harcoljanak a békéért. Ugyanebben a szellemben szólalt fel Gheorghe Stabla Vledényből és az udvarhelyi baptista Ilyés Sándor. Megbeszélést tartottak még a sztálinvárosi, rákosi és sepsiszentgyörgyi rajonok unitárius egyházai. A megbeszélés keretében dr. Kévai Jakab, a sztálinvárosi békeharcbizottság tagja a sztálini alkotmányról és a szovjetunióbel egyházak szabad szervezkedési lehetőségeiről beszélt. Darka Béla árkosi pap felolvasta Sztálin elvtárs a Pravda munkatársának adott nyilatkozatát. Ürmösy Gyula, sepsiszentgyörgyi esperes, a rajoni békeharcbizottság tagja rámutatott, hogy a béketábor harcában az unitárius papok együtt haladnak az egész dolgozó néppel a béke és haladás felé. A megjelentek nagy lelkesedéssel tették magukévá Benededi Domokos, bélafalvi pap javaslatát, hogy népszerűsítik Sztálin elvtárs nyilatkozatát és kiveszik részüket a bekeharcból. Ezután az ARLUS Vezető Tanácsához és a kultuszminisztériumhoz intéztek táviratot. Ezekben az unitárius papok elhatározásukat nyilvánítják, hogy az egész néppel együtt részt vesznek a Román-Szovjet Barátság Hónapja megünneplésében és aktívan bekapcsolódnak a békeharcba. A közoktatásügyi minisztérium közleménye A közoktatásügyi minisztérium közli, hogy a Maxim Gorkij orosz nyelv- és irodalmi Intézet, a bukaresti C. I. Parhon egyetem, a kolozsvári Babes és Bolyai, valamint a Iasi A. I. Cuza egyetem fizika-számtan fakultásai, a bukaresti Gazdasági és Tervszerűsítési Tudományegyetem tervszerűsítési, pénzügyi, hitelügyi, kereskedelmi, szövetkezeti és statisztikai fakultásai látogatás nélküli elvégzésére október 30 és november 10 között lehet feliratkozni. A fakultások látogatás nélküli elvégzésére való feliratkozás céljából a jelöltek a következő okmányokat kell benyújtsák: születési és állampolgársági bizonyítvány; technikai középiskolai, vagy ennek megfelelő végzettségről szóló bizonyítvány; a diák anyagi helyzetét igazoló bizonyítvány (ha a diák 30 éven aluli, akkor a szülei anyagi helyzetét igazoló bizonyítványt is), erkölcsi bizonyítványt; két 6/9-es fénykép; egy ajánlás az illető üzem vagy vállalat Vezetőségétől és a szakszervezeti bizottságtól, ahol a jelölt dolgozik; valamint önéletrajz. Az okmányok alapján a jelöltek 1951 november 15-ig megkapják a feliratkozási jóváhagyást és a tantervet. A minisztertanács 1087. sz. 1951 október 8-i — a tanügyi alkalmazottak új besorolási normáival kapcsolatos — határozatának helyes alkalmazása érdekében, a közoktatásügyi minisztérium a következőket közli. A tanügyi osztályoknak előzőleg megküldött utasítás szerint, a tanítóknak, tanároknak, nevelőknek, a felsőfokú pioníroktatóknak, valamint az iskola előtti intézmények, a középfokú technikai iskolák és szakmai iskolák gyakorlati oktatást végző mestereinek, tanulmányaik igazolására gondoskodniok kell megfelelő okmányokról. (Oklevél: az illetékes tanügyi intézet bizonyítványa, vagy igazolványa, adott esetben a kinevezésről vagy az átminősítésről szóló okmány, a közoktatásügyi minisztérium határozata alapján. Az eltöltött gyakorlati idő igazolására pedig hivatalos bizonyítvány, vagy igazolvány azoktól az iskoláktól és intézményektől, ahol működtek.) A középfokú technikai és szakmai iskolákban előadó tanárok és mesterek igazolványokról és bizonyítványokról gondoskodnak azoktól a vállalatoktól és intézményektől ,ahol dolgoztak. Az okmányokat az illetékes iskolák és iskola előtti intézmények igazgatóihoz kell eredetiben benyújtani. Mellékelni kell még, az érvényben lévő törvények értelmében, a közjegyző, vagy a bíróság által hitelesített másolatot. Az iskolák, vagy az iskola előtti intézmények igazgatói ellenőrzik a benyújtott okmányokat, megőrzik a hitelesített másolatokat, az eredeti okmányokat pedig visszadják, a másolatokat iratcsomóba helyezik és ezek szolgálnak a tanítók, tanárok stb. tanulmányainak és működésének igazolására. Az okmányok benyújtásának és az Iratcsomók összeállításának az iskolákban és az iskola előtti intézményekben november 10-ig kell megtörténnie. Ezen határidő után a besorolást, a későbbi utasítások alapján, a rajonokban folytatják. A Vörös Zászló gyár dolgozói teljesítették vállalásaikat November 7 küszöbén a sztálinvárosi Vörös Zászló ígyár munkásainak a béke megvédéséért és a terv határidő előtti teljesítéséért indított hátra,s egyre újabb termelési sikerekhez vezet. A gyár többezer dolgozója: élmunkások, újítók, brigádok, osztályok és műhelyek munkásai, hazafias lelkesedéssel teljesítik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulója megünneplésére vállalt feladataikat. A vállalt feladatok iránti felelősségérzet szép példáját adták a vagongyártó műhelyben, a 730-as, osztály munkásai. A 11 hónapra vállalt évi tervet a meghatározott időnéljóval hamarabb, már október 22-én befejezték, azóta 1952 januárra készítik a ciszterna-vagonokat..A 730-as osztály nagyszerű teljesítményéhez a feladataik pontos teljesítésével aVagongyár többi osztályainak munkásai is hozzájárultak. Hie Constantin kazánkovács, a 760-as osztályon, a vagon alvázát szegecseli. Az első közé tartozik, aki vállalt feladatát túlszárnyalta. Ezzel hozzásegítette a szomszédos osztályt győzelméhez. Ille elvtárs 22 darab vagon alvázának megszegecselését vállalta, november 7-ig. Október 22-ig már 25 vázrszegecselésével készült el. A golyóscsapágy-gyár dolgozói kimagaslóteljesítményeikkel a Vörös Zászló gyár összes üzemegységei között az élen haladnak. November 7 tiszteletére vállalt feladataik több mint 75 százalékát, már teljesítették. A golyóscsapágy-gyárban működő „Gheorghe Gheorghiu-Dej” takarékossági komplex brigád tagjai a felajánlott 6 millió 741 ezer lejből október 20-ig négy és félmillió lejt már megtakarítottak. A feladatok teljesítésében a Vörös Zászló gyár egyik legfontosabb műhelye — az öntöde sem maradt el. A Siemens-Martin kemencénél dolgozó acélöntők vállalásaik 74 százalékát teljesítették. Az itt működő „November 7” takarékossági komplex brigád a felajánlott 2 millió 770 ezer lejből 1 millió 751.473 lejt takarított meg. Az öntöde feladatvállalásainak teljesítésénél Vonás János öntőmunkás, tűnt ki. A kiváló szakmunkás, munkája jó megszervezésével kiküszöbölte a holtidőt s a szovjet munkamódszereket alkalmazva október 18 óta már 1954 januári munkatervén dolgozik. Keze alól mindig kiváló minőségi munka kerül ki. Idejéből telik még arra is, hogy segítse munkatársait. Különösen az ifjúmunkásokat tanítja nagy lelkesedéssel a vasöntésre és a formakészítésre. Az 1100-as osztályon Fortunában három gépen dolgozó marós, méltó társa Vonás elvtársnak. Azok közé tartozik, akik már 1954 januári munkatervükön dolgoznak. Fültünk elvtárs is lelkes követője a szovjet munkamódszereknek. Ennek köszönheti kiváló teljesítményét, amelyet november 7 tiszteletére a selejt teljes kiküszöbölésével még tovább fokoz. A fokozott takarékosságért küzdő komplexbrigádok a gyár minden osztályán lelkes munkát végeznek. Az 500-as műhelyben a „Béke partizán” brigád 1 millió 380 ezer lejes vállalásából 1 millió 90.205 lejt, a 400-as üzemfenntartó osztályon az „Augusztus 23” nevet viselő brigád 790 ezer lejből 460 ezer lejt takarított meg. A Vörös Zászló gyár öszszes dolgozói november 7 tiszteletére 10 millió lej megtakarítását vállalták. Október 22-ig ebből 7 millió 939.118 lejt takarítottak meg. A feladatvállalások teljesítéséből a gyár nyitói sem maradtak ki. A munkatermelékenység fokozására és a gyártás észszerűsítésére 37 újító, 26 javaslatot nyújtott be. A javaslatok közül kiemelkedik Rusu Vasile géplakatos újítása, amely abból áll, hogy a „Klohner-Diesel” rendszerű mozdonyok akkumulátoros indítását sűrített levegő meghajtással helyettesíti. Az újítás bevezetésével 724.870 lejes megtakarítást értek el, Rusu elvtárs 38.340 lej jutalmat kapott. A Vörös Zászló dolgozói kemény elhatározással nemcsak teljesítik, hanem túl is szárnyalják vállalt feladataikat, drága hazánk, a Román Népköztársaság felvirágoztatására. A belgrádi gyilkosok és a jobboldali szociáldemokrácia vadházassága Morgan Phillips csupán törvényesítette a a belgrádi gyilkosok és a jobboldali szociáldemokraták vadházasságát, amikor a jobboldali álszocialisták álinternacionáléjának majnafrankfurti alakuló gyűlésén elnöki áldását adta a tito-banditákra, akik — mint mondotta — a „közös ügy érdekében több hadosztályt mozgósítottak, mint egész Nyugat-Európa együttvéve”. Ettől kezdve még kevésbbé kellett a szerelmét titkolni, mint azelőtt. A történelmi hűség kedvéért állapítsuk meg sebtiben, hogy már jóideje nem titkolták. A nyílt vallomás időpontját a belgrádi főhóhér már ez év januárjában elérkezettnek vélte. Az Olasz Távirati Iroda munkatársa előtt már ekkor úgy nyilatkozott, hogy kívánatosnak tartja a szoros baráti kapcsolat kiépítését, „elsősorban a szocialista pártok között”. Nem nehézkitalálnunk, merre haladnak azok a pártok, amelyekkel ez a marshallizált gengszter, illetve gengszterizált marsall meghitt baráti kapcsolatot óhajt ápolni, az új világháború felé. Ami pedig a frigykötés sorrendjét illeti, senkit sem lephet meg, hogy a Tito-véreb elébe helyezi a „szocialista” pártokat a többi, háború felé haladó pártnak, az amerikai köztársasági és demokrata pártoknak , az angol konzervatívoknak, a francia MRP-nek és De Gaulle népi tömörülésének, a nyugatnémet „keresztény demokratáknak”. Két oka is van erre. Az egyik, hogy a barátság fogalma nem fedi azt a viszonyt, amely a Tito-bandát Trumanhoz és Achesonhoz, Churchill és Edenhez fűzi, lévén azok a köztudomás szerint az úr és a szolga kapcsolata. A másik: Tito otthoni és nemzetközi használatra még mindig taktikusabbnak véli, hogy fasiszta diktatúráját szocializmusnak álcázza, mint ahogy Hitler „nemzeti szocializmus”-nak nevezte a német monopoltőke fasiszta rémuralmát Ilyen meggondolásokból kerültek a nyugateurópai „szocialista” pártok Tito barátkozási listáján az első helyre. A viszony, amely nyílt szerelmi vallomásokon át elvezetett a majnafrankfurti áldáshoz, nem olyan újkeletű, mint amilyennek a két érdekelt fél feltüntetni szeretné. Tito már hosszú ideje Churchill és az angol Intelligence Service balkáni főügynöke volt, de még nem barátkozhatott a jobboldali szociáldemokratákkal, mert — hogy úgy mondjuk — akkor még KÜLÖN SZÁMLÁRA dolgozott. Őriznie kellett a látszatot és annak kedvéért nem egyszer még ideológiai csetepatékba is bocsátkozott az angol Labor-vezérkarral és „ideológusaival”. Gyökeres változást hozott azonban a Tájékoztató Iroda leleplezése. Tito pörfedt kémábrázatáról lehullott az álarc... Ettől kezdve Tito és a jobboldali szociáldemokraták kölcsönösen előkészíthették a baráti kapcsolatok ápolását, elsősorban AZ ANGOL ÁLSZOCIALIZMUS ÉPÍTŐMESTEREIVEL. 1949 december 30-án érkezett „háztűznézőbe” egy 13 tagú angol parlamenti küldöttség, csupa válogatott jobboldali szociáldemokrata. „Mi szocializmust építünk — hazudta arcizomrándulás nélkül John Parker — és eljöttünk, hogy megtekintsük, mit végzett ezen a téren Jugoszlávia”. Arról nem szól a krónika, hány börtön és koncentrációs tábort tekintett meg az angol Labour-küldöttség. Egy dolog azonban bizonyos: az angol monopoltőke jugoszlávföldi helytartói meg voltak elégedve az eredménnyel. Olyan szerződést kötöttek a Tito-bandával, amely az angol monopoltökés kecskét is jóllakatta és a Titobanditák káposztáját is megöntötte egy nyolcmillió font sterlinges kölcsönnel és egy 110 millió fontos kereskedelmi szerződéssel. Az angol főurak lakásai rátették mohó karmaikat a jugoszláv fémre, fára, tengerire, gabonára, maguk a monopolisták pedig zsíros kártérítést kaptak államosított javaikért. Az olyan fajta házasságok, amilyet Tito kötött az angol jobboldali szociáldemokratákkal, nem az égben köttetnek, hanem sokkal inkább a Wall Street előszobájában. Ott ütötték a pecsétet a Labour vezérkar és a Tito-banda szövetségére. New Yorkban nem vizsgálták mikroszkóp alatt azt a kis árnyalati különbséget, amely Attlee, Bevin és Morrison „jóléti állama” és Tito „szocializmusa” között mutatkozott. Igaz, az angol Labour-vezetők azon fáradoztak, hogy alátámasszák a brit monopoltőke düledező hatalmát, tehát megerősítsék az angol kapitalizmus rozzant épületét, Tito pedig a kapitalizmus VISSZAÁLLÍTÁSÁN ÉS A KÜLFÖLDI PÉNZCSOPORTOK URALMÁNAK HELYREÁLLÍTÁSÁN FÁRADOZOTT, de mindez végeredményképpen egyre ment. Ha Attleéknek sikerül Angliát átformálniok amerikai támaszponttá és ha Tito vállalja az amerikai imperializmus balkáni ugródeszkájának szerepét, HA MINDKETTEN VÁLLVETVE DOLGOZNAK A MUNKÁSMOZGALOM EGYSÉGÉNEK MEGBONTÁSÁN ÉS A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ ELŐKÉSZÍTÉSEN, akkor a Morgan és Rockefeller csoport nem törődik az árnyalati különbségekkel. A Wall Street váltóőrei szabadra állították a szemafort London és Belgrád között. Gyilász és Prade megjelentek Londonban és elmagyarázták, hogyan hajtja végre Tito a washingtoni gazda utasításait Morgan Phillips, a Labour-párt titkára sietve adta vissza látogatásukat,, hogy fejébe verje a Tito-banditáknak, amit amúgy is könyv nélkül fújtak, hogy közös támogatójuk, az amerikai monopoltőke érdekében mindent el kell követniük. Morgan Phillips nyomában felbukkant Belgrádban az angol kémügynökség tizenhárompróbás veteránja, Zilliacus, hogy mint „független szocialista” tegyen szépségtapaszt a Tito-banditák gaztetteire. S hogy a kör teljes legyen, sereghajtónak megjelent Belgrádban Aneurin Bevan, a leköszönt Labour-miniszter, a munkáspárti álellenzék oszlopos vezére, akinek egyelőre az a funkciója, hogy a Labour párt elégedetlen tömegeit gyeplőzze és előkészítse a talajt arra, hogy a bevinizmust bevanizmus váltsa fel a brit jobboldali szocialisták vezetőségében. Bevan különösen kedves vendége volt a belgrádi vérebnek, lévén, hogy rokonlelkek találkoztak a véreskezű belgrádi diktátor fényűző kastélyában. Még Eden, volt angol külügyminiszter szócsöve, a konzervatív Yorkshire Post sem állhatta meg, hogy meg ne állapítsa a hasonlatosságot: „Mindketten szeretik a rikító színeket, mindketten hangoztatják, hogy javítani akarnak mindenkinek a sorsán, a valóságban az a legfőbb gondjuk, hogy ők maguk minél bővebben kivegyék részüket az élet gyönyöreiből...” A Tito-fasizmus és a brit Labour-vezérkar intim kapcsolatainak elmélyülése azonban csak egyik fejezetét alkotja a belgrádi népirtó „baráti orientációjának”. A belgrádi dollárpatkány nemcsak a Downing Street felé küldte csábmosolyát. Hóhéri jobbja baráti parolára nyúlt ki a francia jobboldali szociáldemokrácia felé is. A Tico-féle baráti jobbnak azonban sajátságos tulajdonsága van : amint a célpontig ér, egyszeriben kéregető tenyérré változik. Ennek a vérdijnóknak minden adomány és kölcsön kevés. Sülylyedő bárkáján állandóan újabb lékek keletkeznek, fasiszta gazdálkodásának állandó válsága csak úgy nyeli a kölcsönbevett milliókat, nem is szólva a főbandita hadászati szükségleteiről. Titonak tehát nemcsak az angol Labour-vezérek nagybecsű támogatásáért kell esedeznie. A Wall Street pénzszekrényeihez nem egyszer kerülő utón jut el, például akkor, amikor párisi barátainak közvetítését veszi igénybe. A Blum-féle „erkölcsi szocializmus”-sal való rokonságát senki sem vitathatja. A francia munkásokra sortüzet nyitó Moch-rendőrök és a Tito-banditák kivégző osztagai közötti „erkölcsi” kapcsolat bátorította fel a főharamiát arra, hogy a francia jobboldali szocialisták közbenjárásával tetejezze meg vérdíját. A francia Queuille-kormánnyal 1951 áprilisában megkötött kereskedelmi szerződés véres gyümölcse a Tito-Moch barátság fáján termett és jelentős mennyiségű hadfelszerelési anyagot juttatott Titonak. Ezt a szerződést is Washingtonban hagyták jóvá és a szükséges erkölcsi bizonyítványt a Blum és Moch-féle „erkölcsi szocializmus” szélhámosai mellékelték. Az ilyen baráti kapcsolatok könnyen kifejezhetők dollárban, fontban és frankban. A Tito-fasiszták azonban nem állanak meg félúton. Ha lúd, legyen kövér — mondják és a letiport és meggyalázott és szabadságáért hősiesen harcoló jugoszláv nép földjére csődítik a jobboldali szociáldemokrácia többi, kevésbbé számottevő és dollárt hozó képviselőit, hogy elhitessék a hiszékenyekkel : ime, a Tito-fasizmusztak vannak támogatók. így jutott el Belgrádba Rom Manohar Lohia, az indiai jobboldali szociáldemokrácia képviseletében, így jelent meg Kardelj-nek a Tito-féle demokratikus szocializmushoz címzett éjjeli mulatójában a spanyol emigráció Szocialista Akciónak gúnyolt kémtanyájáról Del Barriot, Hernandez és Montiét, hogy megszilárdítsák a dollárhidat, amelyen át Tito és a spanyol nép fasiszta megnyomorítója, Franco közötti baráti kapcsolat forgalma bonyolódik le. És e baráti piramis csúcsán ott trónol miszter Irving Brown, a marshallizált amerikai szakszervezeti bürokrácia tanácsadó testületének főmegbízottja, a szakszervezeti reformizmus pápájának nunciusa, akinek az a gyalázatos feladat jutott, hogy ötödik hadoszlopokat szervezzen a népi demokráciák országaiban Tito hathatós közreműködésével. Népi demokráciáinkban leleplezett kémszervezetek és összeesküvések és azokban a jobbodali szociáldemokraták szerepe bizonyítja, hogy Brown és belgrádi alvállalata igyekezett megszolgálni a ludasdollárokat. Mi az a közös nevező, amely megpecsételte a belgrádi fasiszta kalandor és a jobboldali szociáldemokrácia érdekházasságát és amely egykoron pendíti Titot, Attleet, Mocht és Spaaket, Brownt és főnökeit A burzsoálakájok eszeveszett gyűlölete a megvalósított és az épülő szocializmus országai, a Nagy Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Habzó gyűlölettel húzzák az amerikai imperializmus harcikocsiját a harmadik világháború szakadéka felé. „Ha nem lennének jobboldali szocialisták, ki kellene őket találni” — állapította meg nemrég Harriman nagybankár, Truman bizalmasa, hozzáfűzve, hogy a jobboldali szocialisták Amerika leghűbb szövetségesei, Tito hadosztályai pedig még mindig a legolcsóbbak a Wall Street ágyútöltelék-börzéjén. Egybefűzi ezt a frigyet az amerikai monopoltőke iránti talpnyaló hódolat, a kapitalizmus megmentésére irányuló görcsös erőfeszítésük. „Hálásak vagyunk Amerikának egész szívünkből” — lihegte kifordított szemekkel Tito, így nyugtázva a dollárkölcsönöket, illetve az amerikai trösztök jugoszláviai szétterpeszkedését és a látogatóba küldött amerikai tábornokok búcsújárását. Összehozza és együtt tartja ezt a szövetkezést a fegyverkezési verseny, amelynek zsíros üzletéből a szolgáknak is jut egy-egy falat. Egymás felé hajtja és szorítja ezt a söpredéket a békére vágyó népek elemi erejű békemozgalmától való hisztérikus félelem, az öntudatos munkásosztály soraiból feléjük áramló undor, megvetés és gyűlölet. Tito és jobboldali szociáldemokrata szövetségesei egyformán reszketnek már attól a lehetőségtől is, hogy Koreában létrejöhet a fegyverszüneti megállapodás és a világ békeszerető százmilliói kikövetelhetik az öthatalmi békepaktum megkötését. Közös létalapjuk: a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni rágalomhadjárat vezetése, a népek megcsalása és félrevezetése. Jugoszlávia népei a világ békeszerető népeivel együtt gondoskodni fognak arról, hogy ne csak a jelenük legyen közös, hanem osztozzanak azoknak a sorsában, akik egy új világkatasztrófa árán szeretnék meghosszabbítani a háborút szító imperializmus döglődt életét. Ez a sors pedig: a pusztulás. ERDÉLYI LÁSZLÓ 2 Előadás Sztálin elvtárs nyilatkozatáról A Tudományt és Kultúrát Terjesztő Társaság által a nemzetközi helyzetről havonta rendezett előadássorozat keretében, Gh. Zaharia ezredes, a „Glasul Armatei” főszerkesztője előadást tartott a fővárosi Központi Egyetemi Könyvtár termében „Sztálin elvtárs válasza a Pravda munkatársának — hatalmas csapás az atomháború előkészítőinek mesterkedéseire” címmel. Az előadó rámutatott, hogy milyen nagy hatással volt a világ közvéleményére ez a rendkívüli jelentőségű történelmi dokumentum. Hangsúlyozta, hogy Sztálin elvtárs válasza, amely hatalmas csapás az atomháborút előkészítő imperialisták mesterkedéseire, — méginkább megerősítette a néptömegek szeretetét és bizalmát a sztálini külpolitika iránt. Az előadást film követte. A „százezres" gépkocsivezetők országos értekezlete A szállításügyi minisztérium dísztermében kedden délelőtt nyitották meg az autószállítási vezérigazgatósághoz tartozó „százezres” gépkocsivezetők országos értekezletét. Az értekezleten résztvettek: Gheorghe Zodian és Papp József elvtársak, szállításügyi miniszterhelyettesek, a minisztérium vezérigazgatói, valamint az ország számos gépkocsivezetője és autótechnikusa. Az országos értekezletet Gh. Zoltan elvtárs nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, az értekezletnek az a célja, hogy az ország élmunkás gépkocsivezetői — a „százezresek” — kicseréljék értékes tapasztalataikat. Majd T. Scribnic, az autószállítások vezérigazgatóságának főigazgatója arról beszélt, hogyan fejlődött ki •— Orehov, Babkin és Tyitov szovjet gépkocsivezetők tapasztalata és példája alapján — Országunkban a „százezresek” mozgalma. A délelőtt folyamán felszólalt még : Vasile Mocanu kolozsvári, Gavrila Ilioaia piatraneamti, Ion Nedelcu bukaresti, Ion Hamzu nagyszebeni és Ion Bojescu temesvári gépkocsivezető. Valamennyien munkamódszereikről beszéltek. Hanyagságból származó fahiány fogarason Szeben tartomány egyes rajonjaiban a néptanácsok és a Combustibil vezetősége rosszul szervezték meg az intézmények és a városi dolgozók téli tüzifaellátását. Különösen Fogaras rajonban mutatkozik a felelőtlen munka rossz eredménye. A rajon intézményei az előírt 113 vagon tűzifából, csak 46 vagonnal kaptak meg, míg a városnak előírt 500 vagonból csak 2 vagon érkezett a fogarasi Combustibilhoz. A hiba fő oka az, hogy a fogarasi Combustibil alkalmazottai egy községben sem kötöttek szállítási szerződést a dolgozó parasztokkal. Több községben a néptanácsok nem sürgetik a tűzifa szállítását. Például Kissárkány, Felmér, Nádpatak, Voilan, Lisan és Bethlen községben ez ideig egy darabot sem szállította az előírt 600 vagonból. A fogarasi intézmények és a városi dolgozók faellátása nem tűr halasztást. A fogarasi rajon néptanácsa oda kell hasson, hogy a hanyagságból származó hibát, ami a fakérdés körül fennáll, a Combustibillal és a községi néptanácsokkal együttműködve mielőbb megoldja. Eftimie Murgu szülőfalujában kultúrotthont avatnak A szörénytartományi Rudaria községben november 7-én új kultúrotthont avatnak. Az Almázs völgyének e kies fekvésű nagyközségében született 146 évvel ezelőtt a nagy forradalmár Eftimie Murgu, Nicolae Balcescu harcostársa, aki 1848—49-ben a magyar forradalmi seregek oldalára szólította a román jobbágytömegeket és a magyar szabadságharcosokkal együtt küzdött az elnyomók ellen. Rudaria dolgozó parasztsága 1800 önkéntes munkaórával járult hozzá, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34-ik évfordulójáig a nagy előadóterem, az olvasóterem és az orvosi rendelő elkészüljön. A két termes csecsemőgondozó, a zeneterem, a bányászok klubhelysége, a szövetkezeti bolt és a 8 zuhanyos fürdő, amelyek a kultúrotthon épületében nyernek elhelyezést, 1952-ben készülnek el. Bővül a szebeni villanytelep Néhány nap múlva a szebeni villanytelepen 2800 lóerős Diesel-motort helyeznek üzembe. Az új motor 6300 KW-tal növeli Szeben tartomány áramellátását. Az építési munkánál szép eredményt értek el az 5-ös számú Sovromconstructie vállalat dolgozói, akik 9 nappal a határidő előtt fejezték be a géptalpazat építését. Kinevezés A Hivatalos Közlöny közli a Minisztertanács határozatát mellyel Mihail Levente elvtársat a minisztertanács mellet működő felsőoktatásügyi bizottságának tagjává nevezi ki. 1951., november 1., csütörtök. Végetért a román és a szovjet kerékpározók baráti találkozója A rztrísar/íír navart is a szovjet sporolók nyertek A Román-Szovjet Barátság Hónapja tisztletére rendezett baráti kerékpározó találkozó második napján több mint 5.000 főnyi közönségnek volt alkalma gyönyörködni a szovjet kerékpározók mesteri tudásában. A második nap összes versenyszámait is a szovjet kerékpározók nyerték meg. Valóságos bemutatót rendeztek és főleg a csapatversenyben mutatott tökéletes együttműködései ragadták tapsra a közönséget. A szovjet kerékpározók közül kivételesen nagyszerű technikájukkal és küzdőképességükkel Jevgenyij Grisin, Rosztovcev, Igor Ippolitov, Venjámin Batájen és Nina Koptová tűntek ki. A RNK csapatából Ion Ionita, Marin Niculescu és Doncenco szerepeltek jól. A férfiak 200 m-es időfutamát Grisin nyerte 12.6 másodperccel. A női futamban 14 másodperccel Nina Koptová győzött. A 24 km-es középtávú versenyben 42 ponttal (36 perc, 30 másodperc) Rosztovcev (SzU) végzett első helyen. A szovjet birkózók győztek a román-szovjet baráti találkozón A Román-Szovjet Barátság Hónapjának keretében kedden este bonyolították le a fővárosi Floreasca sportcsarnokban a Szovjetunió és a Román Népköztársaság birkózóinak baráti találkozóját. A szovjet birkózók nagyszerű küzdelem után 8—0 arányban győzték le birkózóinkat. 52 kg. súlycsoport: A. Bardubakhin (SZU) pontozással győz D. Parvulescu (RNK) ellen. 57 kg. súlycsoport: A. Lene (SZU) Változatos mérkőzés után pontozással győz Horváth Ferenc (RNK) ellen. 62 kg. súlycsoport: A. Teriván (SZU) pontozással győz Tőzsér (RNK) ellen. 67 kg. súlycsoport: L. Jegorov (SZU) pontozással győz Cue D. (RNK) ellen. 73 kg. súlycsoport: Sz. Maruszkin (SZU) pontozással győz N. Popovics (RNK) ellen. 79 kg. súlycsoport: N. Belov (SZU) tussal győz L. Bujor (RNK) ellen. 87 kg. súlycsoport: S. Kihlardze (SZU) pontozással győz O. Fora (RNK) ellen. Nehézsúly : I. Kotkász (SZU) tussal győz Cocos (RNK) ellen. Szovjet labdarúgók külföldi szereplése A Szovjetunió egyik legjobb labdarúgócsapata, a sztálinói Sahtyor, vasárnap Szófiában a város szakszervezeti válogatottjával mérte össze erejét. A Sahtyor hatalmas küzdelem után 2-1 arányú győzelmet aratott. A tbiliszi Dinamo pedig a lengyelországi Wroklawban az „Unia” csapatával játszott. A mérkőzés óriási küzdelem után 1—1 arányban döntetlenül végződött A Román-Szovjet Barátság Hónapja tiszteletére Fokozott lendülettel dolgoznak a „Simó Géza”* bútorgyár munkássportolói A marosvásárhelyi „Simó Géza" bútorgyár egyik jelentős vívmánya népi demokratikus rendszerünknek. A marosszentgyörgyi országút mentén, a vám mögött, ahol még 1949 elején dimbes-dombos legelő volt, ma országunk fafeldolgozó iparának egyik legszámottevőbb egysége hirdeti a szocializmus építését hazánkban. A Párt és a kormány segítségével felépített és korszerű gépi berendezéssel felszerelt gyárban jelenleg több, mint 1000 munkás dolgozik. A „Simó Géza" bútorgyárban igen fejlett a sportélet. Az üzemi sportkollektívának 16 működő szakosztálya van 360 aktív taggal. A legjobb szakosztályok közé tartozik a torna, — amelyben országos viszonylatban is kiváló tornászok működnek — továbbá az evezés-, teke-, sakk-, asztalitenisz- és céllövő szakosztályok. A sport terén elért sikereikre méltán büszkék a „Simó Géza" gyári dolgozók, mert a sportban kitűnt elvtársak mindegyike a munkában is nagyszerűen megállja a helyét. A munkában és a sportban egyaránt kitűnt dolgozók közül megemlítjük Papp László sakkozót, aki a szekrényszerelésnél dolgozik és normáját állandóan 120 százalékkal túlhaladja. Ördög Gyulai az üzem tekéző bajnoka szintén szekrényszerelő és állandóan 90 százalékkal dolgozik a norma fölött. Graef Irén az üzem kosárlabdacsapat tagja, a fényezőosztályon dolgozik és tervét állandóan 150 százalékra teljesíti. Szombathelyi István, az üzemi labdarúgócsapat kiváló játékosa, az előkészítő osztályon dolgozik és nap mint nap 70 százalékot ér el előirányzata fölött. A Román-Szovjet Barátság Hónapjának tiszteletére és november 7. köszöntésére az üzem sportolói számos sportversenyt rendeztek, így a város összes sportkollektíváinak bevonásával sakk, asztalitenisz, teke, kosárlabda, röplabda és labdarúgás vándorserleget létesítettek. Jelenleg 63 csapat között folyik a küzdelem a nyolc serlegért, amelyeket ünnepélyes keretek között november 10-én adnak át a győztes kollektíváknak. A barátsági hónap jelentős rendezvénye volt az OSZT hosszútávú evezőversenye a Maroson, Régen és Arad között. Ezen a versenyen a „Simó Géza" bútorgyár részéről Gedeon és Nagy elvtársak vezetésével hét evezős indult, akik igen szép eredménnyel szerepeltek. Az üzemben tömegjelleget kezd ölteni a sport. Az üzem 1000 dolgozója közül október 1-ig 284 elvtárs lett az MVK-jelvény büszke viselője. Azóta a november 7. tiszteletére tett felajánlások valóraváltása folytán a jelvényviselők száma újra emelkedett és meghaladja a 300-at. Dicséretreméltó eredmény ez, amit követendő példaként állíthatunk hazánk sportkollektívái elé. Az üzem sportolói sikerrel vettek részt a „Köszöntsük november 7-ét" mezei futóversenyen is. Az országos méretű nagy népi tömegversenyen a „Simó Géza" gyár sportkollektivája 350 sportolót indított. Közülük hatan (3 fiú és 3 lány) került be a verseny második szakaszába. Gedeon elvtárs, az üzemi sportkollektiva sokoldalú edzője vezetésével a sportolók állandóan tanulmányozzák és egyre szélesebb körben alkalmazzák a szovjet sportolók edzésmódszereit és igyekeznek minél magasabb technikai színvonalat elérni. Dániel Samu és Bosi Ilona, az üzemi sportkollektíva tagjai levelet írtak Vladimir Szuharjev, illetve Vasziljevna Bogatijeva világhíres szovjet élsportolóknak, akiket arra kértek, közöljék velük, hogyan sikerült kiváló teljesítményeiket elérniük. A marosvásárhelyi „Simó Géza" bútorgyár dolgozói lelkesen harcolnak első ötéves tervünk teljesítéséért és túlteljesítéséért. Egyetlen percre sem feledkeznek meg a rendszeres sportolásról, mert tudják, hogy a munkában és a sportban elért minden sikerük egyaránt a békéért küzdők hatalmas táborát erősíti. RÁCZ MIKLÓS Erősödik az oltrakovicai kollektív gazdaság a mellékgazdasági ágak jó megszervezése révén Szeben tartományban, az oltrakovacai „Augusztus 23” kollektív gazdaságban 1950- ben 500 fajtyukkal farmot létesítettek, amelynek vezetését Márkus Emília alapos hozzáértéssel látja el. A tyúkfarm első évi jövedelméből 200 juhot vásárolt a gazdaság. Ez szintén, jelentősen növelte a gazdaság jövedelmét. A tagoknak kiosztott gyapjún kívül 200 kilót beadtak az államnak, amiért 80.000 lejt kaptak, ezenkívül pedig 50.000 lejt a tavaszi bárányokért 1951 tavaszán kovácsműhelyt szereltek fel, mely elvégzi a gazdaság munkáját és a község dolgozó parasztjainak is dolgozik. A műhely eddig 100.000 lejjel gyarapította a gazdaság jövedelmét. A kollektív gazdaság 13 hektáros konyhakertészete is jól jövedelmezett. Ebben az évben a szövetkezeten keresztül 800.000 lejért értékesítettek zöldségféléket