Romániai Magyar Szó, 1951. november (5. évfolyam, 1266-1290. szám)

1951-11-01 / 1266. szám

Romániai Magyar Szó Újítók szóljatok hozzá 0 ----------------------------------------------------------------------------------­Értékesítik a vasércport a vlahicai vasüzemekben Oltyán József igazgató nagyjelentőségű újítása A lövétei és bőd vas­i hegyekből már régóta bányásszák a vasércet. Ezekből termelik a nyersvasat a vlahicai kohók. A vasércet, ki­termelése után szitálják. Ennél a munkafo­lyamatnál, hosszú idők folyamán igen nagy mennyiségű vasércpor gyűlt fel, amit sem­mire sem lehetett hasznosítani. Üzemünk igazgatója, Oltyán József elvtárs sokat gondolkozott azon, hogyan lehetne ezt az anyagot népgazdaságunk részére értéke­síteni ? Arra a meggyőződésre jutott, hogy a ..vasércport brikettel­ni kell. Hozzá is fogott el­gondolásának valóra váltásához. Először tégla nagyságban, oltott mész hozzáadásával pré­selték össze a port. Ez a próbálkozás azonban nem vált be, mert a préselt darabnak nem volt kellő szilárdsága, s így szállítása is ne­hézségekbe ütközött.­­Oltyán elvtárs nem adta fel a harcot. Mun­kájába az üzem szakembereit is bevonta. Verdlen Pál laboratóriumi mérnöknek azt a feladatot adta, hogy állapítsa meg a szük­séges oltott­ mész százalékarányát. Verd­en elvtárs ezt el is végezte lelkiismeretesen. Ezenkívül megállapította, hogy a kellő szi­lárdság eléréséhez 10 légkör nyomással kell a vasércport összepréselni. Tanzel Tibor és Bajcsi János üzemi lakato­sok — Oltyán elvtárs irányítása mellett — egy rég nem használt formáló­gép öntvény­alapjába­n hengeralakú lyukat fúrtak. Ezek­ben a hengereimen hat préselő és kinyomó dugattyút helyeztek el. A dugattyúkat hají­­ókarral hozták működésbe. A vasércport így a hengerben megfelelő szilárdságúra prése­lik össze. A második próbálkozás már sikerrel járt. A por összenyomva sokkal kisebb helyet fog­lal el s úgy könnyen, lehet szállítani. Ma már nem egy, hanem három ilyen pré­­selő­gép­ dolgozik. A brikettálás olyan gyors ütemben folyik, hogy a bodvaji magaskohó­nak szükséges vasércmennyiség 25 százalékát ezzel biztosítják. Oltyán igazgató elvtárs értékes újításának nagy jelentősége van. Már 15 napja dolgoz­nak ezzel az uj munkamódszerrel s igy sok vasat olvasztanak ki az eddig kihasználat­lanul heverő vasércporból. Ez az újítás népgazdaságunknak jelentős hasznot hajt, így nemcsak Bodvajban, hanem a lövétei bányáknál és az üzemünk területén felhalmozódott vaskőport is értékesíteni tud­juk. Ez nagy mértékben hozzásegít ahhoz, hogy az önköltségi árat csökkentsük. A porból ol­vasztott nyersvas önköltségi ára kicsiny, mert csak a préselő munkások munkabéréből adódik. A préselésnél felhasznált oltott­ mész­­szel az olvasztásnál kiküszöböljük a mészkő használatát. Oltyán elvtárs most azon dolgozik, hogy az újítás alkalmazását kiszélesítse. Az újítás széleskörű bevezetése, nagyméretekben való alkalmazása, hatalmas eredmények megvaló­sítását teszi lehetővé. ZÓLYOMI KÁROLY levelező Sztcliniario­ egémyi egyházfők békegyűlése A sztálinvárosi tartományi békeharcbizott­­­­s­ág székházában gyűlést tartottak a külön­böző egyházak képviselői, akik ez alkalom­mal kijelentették, hogy be akarnak kapcso­lódni a „béke híveinek szervezett arcvonalá­ba. " .Cornel Mara, a tartományi baptista egy­házközség titkára rámutatott, hogy míg az elmúlt rendszer üldözte a baptistákat, addig ma biztosítva,van teljes lelkiismereti sza­badságuk. Dumitrer Badescu, a sztávm­ajoni adventis­ták nevében, az új vallástörvényről beszélt, amely lehetővé teszi valamennyi egyház, sza­bad működését. Ilonka István, a sztálintartományi baptis­ta egyházközség, elnöke, üdvözölte a Román- Szovjet Barátság Hónapját és felhívta az egyházak, képviselőit, hogy harcoljanak a szocializmus építéséért és a nép boldogságá­ért. Hasonló szellemben szólalt fel Traian Buc­­sa evangélista pap, Kesztner Rudolf, udvar­helyrajoni adventista pap, Ciolanul, a vle­­dényi adventisták, Traian Moldovan, a pün­kösdösök, Ion Stanciu, a baptisták nevében és mások. Felolvasták Sztálin elvtársnak az atom­bomba kérdésében a „Pravda” munkatár­sának adott nyilatkozatát, amelyet vita kö­vetett. Gladis Antal, sepsiszentgyörgyi adventista hangsúlyozta, hogy Sztálin elvtárs nyilatko­zata megerősíti a béke győzelmébe vetett hi­tet. Rámutatott arra, hogy az egyházak ve­zetői munkájukon és szavaikon keresztül kell, hogy harcoljanak a békéért. Ugyaneb­ben a szellemben szólalt fel Gheorghe Stab­­la Vledényből és az udvarhelyi baptista Ilyés Sándor. Megbeszélést tartottak még a sztálinvárosi, rákosi és sepsiszentgyörgyi rajonok unitá­rius egyházai. A megbeszélés keretében dr. Kévai Jakab, a sztálinvárosi békeharcbizott­­ság tagja a sztálini alkotmányról és a szov­­jetunióbel egyházak szabad szervezkedési lehetőségeiről beszélt. Darka Béla árkosi pap felolvasta Sztálin elvtárs a Pravda munkatársának adott nyi­latkozatát. Ürmösy Gyula, sepsiszentgyörgyi esperes, a rajoni békeharcbizottság tagja rámutatott, hogy a béketábor harcában az unitárius pa­pok együtt haladnak az egész dolgozó nép­pel a béke és haladás felé. A megjelentek nagy lelkesedéssel tették magukévá Benededi Domokos, bélafalvi pap javaslatát, hogy népszerűsítik Sztálin elvtárs nyilatkozatát és kiveszik részüket a beke­­harcból. Ezután az ARLUS Vezető Tanácsához és a kultuszminisztériumhoz intéztek táviratot. Ezekben az unitárius papok elhatározásukat nyilvánítják, hogy az egész néppel együtt részt vesznek a Román-Szovjet Barátság Hónapja megünneplésében és aktívan be­kapcsolódnak a békeharcba. A közoktatásügyi minisztérium közleménye A közoktatásügyi minisztérium közli, hogy a Maxim Gorkij orosz nyelv- és irodalmi In­tézet, a bukaresti C. I. Parhon egyetem, a ko­lozsvári­ Babes és Bolyai, valamint a Iasi A. I. Cuza egyetem fizika-számtan fakultásai, a bukaresti Gazdasági és Tervszerűsítési Tudo­mányegyetem tervszerű­sítési, pénzügyi, hitel­ügyi, kereskedelmi, szövetkezeti és statiszti­kai fakultásai látogatás nélküli elvégzésére október­ 30 és november 10 között lehet felirat­kozni. A fakultások látogatás nélküli elvégzésére való feliratkozás céljából a jelöltek a követ­kező okmányokat kell benyújtsák: születési és állampolgársági bizonyítvány; technikai kö­zépiskolai, vagy ennek megfelelő végzettség­ről szóló bizonyítvány; a diák anyagi helyze­tét igazoló bizonyítvány (ha a diák 30 éven aluli, akkor a szülei anyagi helyzetét igazoló bizonyítványt is), erkölcsi bizonyítványt; két 6/9-es fénykép; egy ajánlás az illető üzem vagy vállalat Vezetőségétől és a szakszerve­zeti bizottságtól, ahol a jelölt dolgozik; vala­mint önéletrajz. Az okmányok alapján a jelöltek 1951 no­vember 15-ig megkapják a feliratkozási jóvá­hagyást és a tantervet. A minisztertanács 1087. sz. 1951 október 8-i — a tanügyi alkalmazottak új besorolási nor­máival kapcsolatos — határozatának helyes alkalmazása érdekében, a közoktatásügyi mi­nisztérium a következőket közli. A tanügyi osztályoknak előzőleg megkül­dött utasítás szerint, a tanítóknak, tanárok­nak, nevelőknek, a felsőfokú pioníroktatóknak, valamint az iskola előtti intézmények, a kö­zépfokú technikai iskolák és szakmai iskolák gyakorlati oktatást végző mestereinek, tanul­mányaik igazolására gondoskodniok kell meg­felelő okmányokról. (Oklevél: az illetékes tan­ügyi intézet bizonyítványa, vagy igazolványa, adott esetben a kinevezésről vagy az át­minősítésről szóló okmány, a közoktatás­­ügyi minisztérium határozata alapján. Az eltöltött gyakorlati idő igazolására pe­dig hivatalos bizonyítvány, vagy igazol­vány azoktól az iskoláktól és intézmé­nyektől, ahol működtek.) A középfokú technikai és szakmai iskolákban előadó taná­rok és mesterek igazolványokról és bizonyít­ványokról gondoskodnak azoktól a vállalatok­tól és intézményektől ,ahol dolgoztak. Az okmányokat az illetékes iskolák és is­­kola előtti intézmények igazgatóihoz kell ere­detiben benyújtani. Mellékelni kell még, az érvényben lévő törvények értelmében, a köz­jegyző, vagy a bíróság által hitelesített máso­latot. Az iskolák, vagy az iskola előtti intézmények igazgatói ellenőrzik a benyújtott okmányokat, megőrzik a hitelesített másolatokat, az eredeti okmányokat pedig visszadják, a másolatokat iratcsomóba helyezik és ezek szolgálnak a tanítók, tanárok stb. tanulmányainak és mű­ködésének igazolására. Az okmányok benyújtásának és az Iratcso­­mók összeállításának az iskolákban és az is­kola előtti intézményekben november 10-ig kell megtörténnie. Ezen határidő után a besorolást, a későbbi utasítások alapján, a rajonokban folytatják. A Vörös Zászló gyár dolgozói teljesítették vállalásaikat November 7 küszöbén a sztálinvárosi Vörös Zászló ígyár munkásainak a béke megvédésé­ért és a terv határidő előtti teljesítéséért in­dított hátra,s egyre újabb termelési sikerekhez vezet. A gyár többezer dolgozója: élmunká­sok, újítók, brigádok, osztályok és műhelyek munkásai, hazafias lelkesedéssel teljesítik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulója megünneplésére vállalt feladatai­kat. A vállalt feladatok iránti felelősségérzet szép példáját adták a vagongyártó műhely­ben, a 730-as, osztály munkásai. A 11 hónap­ra vállalt évi tervet a meghatározott időnél­­jóval ham­arabb, már október 22-én befejezték, azóta 1952 januárra készítik a ciszterna-va­­­­gonokat..A 730­-as osztály nagyszerű teljesít­ményéhez a feladataik pontos teljesítésével a­­Vagongyár többi osztályainak munkásai is hozzájárultak. Hie Constantin kazánkovács, a 760-as osztályon, a vagon alvázát szege­cseli. Az első­ közé tartozik, aki vállalt fel­adatát­ túlszárnyalta. Ezzel hozzásegítette a szomszédos osztályt győzelméhez. Ille elvtárs 22 darab vagon alvázának megszegecselését vállalta, november 7-ig. Október 22-ig már 25 vázrszegecselésével­ készült el. A golyóscsapágy-gyár dolgozói kimagasló­­teljesítményeikkel a Vörös Zászló gyár összes üzemegységei között az élen haladnak. No­vember 7 tiszteletére vállalt feladataik több mint 75 százalékát, már teljesítették. A golyós­­csapágy-gyárban működő „Gheorghe Gheor­­ghiu-Dej” takarékossági komplex­ brigád tag­jai a felajánlott 6 millió 741 ezer lejből októ­ber 20-ig négy és félmillió lejt már megtaka­rítottak. A feladatok teljesítésében a Vörös Zászló gyár egyik legfontosabb műhelye — az ön­töde sem maradt el. A Siemens-Martin ke­mencénél dolgozó acélöntők vállalásaik 74 százalékát teljesítették. Az itt működő „No­vember 7” takarékossági komplex­ brigád a felajánlott 2 millió 770 ezer lejből 1 millió 751.473 lejt takarított meg. Az öntöde fel­adatvállalásainak teljesítésénél Vonás János öntőmunkás, tűnt ki. A kiváló szakmunkás, munkája jó megszervezésével kiküszöbölte a holtidőt s a szovjet munkamódszereket al­kalmazva október 18 óta már 1954 januári munkatervén dolgozik. Keze alól mindig ki­váló minőségi munka kerül ki. Idejéből telik még arra is, hogy segítse munkatársait. Kü­lönösen az ifjúmunkásokat tanítja nagy lelke­sedéssel a vasöntésre és a formakészítésre. Az 1100-as osztályon Fortuná­b­an három gépen dolgozó marós, méltó társa Vonás elvtársnak. Azok közé tartozik, akik már 1954 januári munkatervükön dolgoznak. Fül­tünk elvtárs is lelkes követője a szovjet mun­kamódszereknek. Ennek köszönheti kiváló tel­jesítményét, amelyet november 7 tiszteletére a selejt teljes kiküszöbölésével még tovább fokoz. A fokozott takarékosságért küzdő komplex­brigádok a gyár minden osztályán lelkes munkát végeznek. Az 500-as műhelyben a „Béke partizán” brigád 1 millió 380 ezer le­­jes vállalásából 1 millió 90.205 lejt, a 400-as üzemfenntartó osztályon az „Augusztus 23” nevet viselő brigád 790 ezer lejből 460 ezer lejt takarított meg. A Vörös Zászló gyár ösz­szes dolgozói november 7 tiszteletére 10 mil­lió lej megtakarítását vállalták. Október 22-ig ebből 7 millió 939.118 lejt takarítottak meg. A feladatvállalások teljesítéséből a gyár nyitói sem maradtak ki. A munkatermelékeny­ség fokozására és a gyártás észszerűsítésére 37 újító, 26 javaslatot nyújtott be. A javasla­tok közül kiemelkedik Rusu Vasile géplakatos újítása, amely abból áll, hogy a „Klohner-Die­­sel” rendszerű mozdonyok akkumulátoros in­dítását sűrített levegő meghajtással helyette­síti. Az újítás bevezetésével 724.870 lejes megtakarítást értek el, Rusu elvtárs 38.340 lej jutalmat kapott. A Vörös Zászló dolgozói kemény elhatáro­zással nemcsak teljesítik, hanem túl is szárnyalják vállalt feladataikat, drága hazánk, a Román Népköztársaság felvirágoztatására. A belgrádi gyilkosok és a jobboldali szociáldemokrácia vadházassága Morgan Phillips csupán törvényesítette a a belgrádi gyilkosok és a jobboldali szociál­demokraták vadházasságát, amikor a jobbol­dali álszocialisták álinternacionáléjának maj­­nafrankfurti alakuló gyűlésén elnöki áldását adta a tito-banditákra, akik — mint mon­dotta — a „közös ü­gy érdekében több hadosz­tályt mozgósítottak, mint egész Nyugat-Eu­­rópa együttvéve”. Ettől kezdve még kevésbbé­ kellett a szerelmét titkolni, mint azelőtt. A történelmi hűség kedvéért állapítsuk meg seb­tiben, hogy már jóideje nem titkolták. A nyílt vallomás időpontját a belgrádi főhóhér már ez év januárjában elérkezettnek vélte. Az Olasz Távirati Iroda munkatársa előtt már ekkor úgy nyilatkozott, hogy kívánatosnak tartja a szoros baráti kapcsolat kiépítését, „elsősorban a szocialista pártok között”. Nem nehéz­­kitalálnunk, merre haladnak azok a pár­tok, amelyekkel ez a marshallizált gengszter, illetve gengszterizált marsall meghitt baráti kapcsolatot óhajt ápolni, az új világháború felé. Ami pedig a frigykötés sorrendjét illeti, senkit sem lephet meg, hogy a Tito-véreb elébe helyezi a „szocialista” pártokat a többi, háború felé haladó pártnak, az amerikai köz­­társasági és demokrata pártoknak , az angol konzervatívoknak, a francia MRP-nek és De Gaulle népi tömörülésének, a nyugatnémet „ke­resztény demokratáknak”. Két oka is van erre. Az egyik, hogy a barátság fogalma nem fedi azt a viszonyt, amely a Tito-bandát Tru­­manhoz és Achesonhoz, Churchill és Edenhez fűzi, lévén azok a köztudomás szerint az úr és a szolga kapcsolata. A másik: Tito otthoni és nemzetközi használatra még mindig takti­­kusabbnak véli, hogy fasiszta diktatúráját szo­cializmusnak álcázza, mint ahogy Hitler „nemzeti szocializmus”-nak nevezte a né­met monopoltőke fasiszta rémuralmát Ilyen meggondolásokból kerültek a nyugat­európai „szocialista” pártok Tito barátkozási listáján az első helyre. A viszony, amely nyílt szerelmi vallomáso­kon át elvezetett a majnafrankfurti áldáshoz, nem olyan újkeletű, mint amilyennek a két ér­dekelt fél feltüntetni szeretné. Tito már hosszú ideje Churchill és az angol Intelligence Ser­vice balkáni főügynöke volt, de még nem ba­rátkozhatott a jobboldali szociáldemokraták­kal, mert — hogy úgy mondjuk — akkor még KÜLÖN SZÁMLÁRA dolgozott. Őriznie kel­lett a látszatot és annak kedvéért nem egy­szer még ideológiai csetepatékba is bocsátko­zott az angol Labor-vezérkarral és „ideológu­saival”. Gyökeres változást hozott azonban a Tájékoztató Iroda leleplezése. Tito pörfedt kémábrázatáról lehullott az álarc... Ettől kezdve Tito és a jobboldali szociáldemokra­ták kölcsönösen előkészíthették a baráti kap­csolatok ápolását, elsősorban AZ ANGOL ÁLSZOCIALIZMUS ÉPÍTŐMESTEREIVEL. 1949 december 30-án érkezett „háztűznéző­­be” egy 13 tagú angol parlamenti küldöttség, csupa válogatott jobboldali szociáldemokrata. „Mi szocializmust építünk — hazudta arc­­izomrándulás nélkül John Parker — és el­jöttünk, hogy megtekintsük, mit végzett ezen a téren Jugoszlávia”. Arról nem szól a kró­nika, hány börtön és koncentrációs tábort te­kintett meg az angol Labour-küldöttség. Egy dolog azonban bizonyos: az angol monopol­tőke jugoszláv­földi helytartói meg voltak elégedve az eredménnyel. Olyan szerződést kötöttek a Tito-bandával, amely az angol mo­­nopoltökés kecskét is jóllakatta és a Tito­­banditák káposztáját is megöntötte egy nyolc­millió font sterlinges kölcsönnel és egy 110 millió fontos kereskedelmi szerződéssel. Az angol főurak lakásai rátették mohó karmaikat a jugoszláv fémre, fára, tengerire, gabonára, maguk a monopolisták pedig zsíros kártérítést kaptak államosított javaikért. Az olyan fajta házasságok, amilyet Tito kötött az angol jobb­oldali szociáldemokratákkal, nem az égben köttetnek, hanem sokkal inkább a Wall Street előszobájában. Ott ütötték a pecsétet a Labour vezérkar és a Tito-banda szövetségére. New­ Yorkban nem vizsgálták mikroszkóp alatt azt a kis árnyalati különbséget, amely Attlee, Be­­vin és Morrison „jóléti állama” és Tito „szo­cializmusa” között mutatkozott. Igaz, az an­gol Labour-vezetők azon fáradoztak, hogy alá­támasszák a brit monopoltőke düledező hatal­mát, tehát megerősítsék az angol kapitalizmus rozzant épületét, Tito pedig a kapitalizmus VISSZAÁLLÍTÁSÁN ÉS A KÜLFÖLDI PÉNZ­CSOPORTOK URALMÁNAK HELYREÁLLÍ­TÁSÁN FÁRADOZOTT, de mindez végered­ményképpen egyre ment. Ha Attleéknek si­kerül Angliát átformálniok amerikai támasz­ponttá és ha Tito vállalja az amerikai impe­rializmus balkáni ugródeszkájának szerepét, HA MINDKETTEN VÁLLVETVE DOLGOZ­NAK A MUNKÁSMOZGALOM EGYSÉ­GÉNEK MEGBONTÁSÁN ÉS A HAR­MADIK VILÁGHÁBORÚ ELŐKÉSZÍTÉSEN, akkor a Morgan és Rockefeller csoport nem törődik az árnyalati különbségekkel. A Wall Street váltóőrei szabadra állították a szemafort London és Belgrád között. Gyi­­lász és Prade megjelentek Londonban és el­magyarázták, hogyan hajtja végre Tito a washingtoni gazda utasításait Morgan Phil­lips, a Labour-párt titkára sietve adta vissza látogatásukat,, hogy fejébe verje a Tito-bandi­­táknak, amit amúgy is könyv nélkül fújtak, hogy közös támogatójuk, az amerikai mono­poltőke érdekében mindent el kell követniük. Morgan Phillips nyomában felbukkant Bel­­grádban az angol kémügynökség tizenhárom­­próbás veteránja, Zilliacus, hogy mint „füg­getlen szocialista” tegyen szépségtapaszt a Tito-banditák gaztetteire. S hogy a kör teljes legyen, sereghajtónak megjelent Belgrádban Aneurin Bevan, a leköszönt Labour-miniszter, a munkáspárti álellenzék oszlopos vezére, aki­nek egyelőre az a funkciója, hogy a Labour párt elégedetlen tömegeit gyeplőzze és előké­szítse a talajt arra, hogy a bevinizmust beva­­nizmus váltsa fel a brit jobboldali szocialis­ták vezetőségében. Bevan különösen kedves vendége volt a belgrádi vérebnek, lévén, hogy rokonlelkek találkoztak a véreskezű belgrádi diktátor fényűző kastélyában. Még Eden, volt angol külügyminiszter szócsöve, a konzerva­tív Yorkshire Post sem állhatta meg, hogy meg ne állapítsa a hasonlatosságot: „Mindketten szeretik a rikító színeket, mindketten hangoz­tatják, hogy javítani akarnak mindenkinek a sorsán, a valóságban az a legfőbb gondjuk, hogy ők maguk minél bővebben kivegyék ré­szüket az élet gyönyöreiből...” A Tito-fasizmus és a brit Labour-vezérkar intim kapcsolatainak elmélyülése azonban csak egyik fejezetét alkotja a belgrádi népirtó „baráti orientációjának”. A belgrádi dollárpat­kány nemcsak a Downing Street felé küldte csábmosolyát. Hóhéri jobbja baráti parolára nyúlt ki a francia jobboldali szociáldemo­krácia felé is. A Tico-féle baráti jobbnak azonban sajátságos tulajdonsága van : amint a célpontig ér, egyszeriben kéregető te­nyérré változik. Ennek a vérdijnóknak minden adomány és kölcsön kevés. Süly­­lyedő bárkáján állandóan újabb lékek keletkeznek, fasiszta gazdálkodásának állan­dó válsága csak úgy nyeli a kölcsönbevett milliókat, nem is szólva a főbandita hadászati szükségleteiről. Titonak tehát nemcsak az an­gol Labour-vezérek nagybecsű támogatásáért kell esedeznie. A Wall Street pénzszekrényei­hez nem egyszer kerülő utón jut el, például akkor, amikor párisi barátainak közvetítését veszi igénybe. A Blum-féle „erkölcsi szocia­­lizmus”-sal való rokonságát senki sem vi­tathatja. A francia munkásokra sortüzet nyitó Moch-rendőrök és a Tito-banditák kivégző osztagai közötti „erkölcsi” kapcsolat bátorí­totta fel a főharamiát arra, hogy a francia jobboldali szocialisták közbenjárásával tete­jezze meg vérdíját. A francia Queuille-kor­mánnyal 1951 áprilisában megkötött kereske­delmi szerződés véres gyümölcse a Tito-Moch barátság fáján termett és jelentős mennyiségű hadfelszerelési anyagot juttatott Titonak. Ezt a szerződést is Washingtonban hagyták jóvá és a szükséges erkölcsi bizonyítványt a Blum és Moch-féle „erkölcsi szocializmus” szélhá­mosai mellékelték. Az ilyen baráti kapcsolatok könnyen kife­­jezhetők dollárban, fontban és frankban. A Tito-fasiszták azonban nem állanak meg fél­úton. Ha lúd, legyen kövér — mondják és a letiport és meggyalázott és szabadságáért hő­siesen harcoló jugoszláv nép földjére csődítik a jobboldali szociáldemokrácia többi, kevésbbé számottevő és dollárt hozó képviselőit, hogy elhitessék a hiszékenyekkel : ime, a Tito-fasiz­­musztak vannak tám­ogatók. így jutott el Bel­­grádba Rom Manohar Lohia, az indiai jobbol­dali szociáldemokrácia képviseletében, így je­lent meg Kardelj-nek a Tito-féle demokratikus szocializmushoz címzett éjjeli mulatójában a spanyol emigráció Szocialista Akciónak gú­nyolt kémtanyájáról Del Barriot, Hernandez és Montiét, hogy megszilárdítsák a dollárhi­­dat, amelyen át Tito és a spanyol nép fasiszta megnyomorítója, Franco közötti baráti kapcso­lat forgalma bonyolódik le. És e baráti piramis csúcsán ott trónol misz­­ter Irving Brown, a marshallizált amerikai szakszervezeti bürokrácia tanácsadó testületé­nek főmegbízottja, a szakszervezeti reformiz­mus pápájának nunciusa, akinek az a gyalá­zatos feladat jutott, hogy ötödik hadoszlopo­kat szervezzen a népi demokráciák országai­ban Tito hathatós közreműködésével. Népi de­mokráciáinkban leleplezett kémszervezetek és összeesküvések és azokban a jobbodali szo­ciáldemokraták szerepe bizonyítja, hogy Brown és belgrádi alvállalata igyekezett meg­szolgálni a ludasdollárokat. Mi az a közös nevező, amely megpecsételte a belgrádi fasiszta kalandor és a jobboldali szociáldemokrácia érdekházasságát és amely egykoron pendíti Titot, Attleet, Mocht és Spaaket, Brownt és főnökeit A burzsoálakájok eszeveszett gyűlölete a megvalósított és az épülő szocializmus orszá­gai, a Nagy Szovjetunió és a népi demokrá­ciák ellen. Habzó gyűlölettel húzzák az ame­rikai imperializmus harcikocsiját a harmadik világháború szakadéka felé. „Ha nem lenné­nek jobboldali szocialisták, ki kellene őket ta­lálni” — állapította meg nemrég Harriman nagybankár, Truman bizalmasa, hozzáfűzve, hogy a jobboldali szocialisták Amerika leg­­hűbb szövetségesei, Tito hadosztályai pedig még mindig a legolcsóbbak a Wall Street ágyútöltelék-börzéjén. Egybefűzi ezt a frigyet az amerikai monopoltőke iránti talpnyaló hó­dolat, a kapitalizmus megmentésére irányuló görcsös erőfeszítésük. „Hálásak vagyunk Amerikának egész szívünkből” — lihegte ki­fordított szemekkel Tito, így nyugtázva a dol­­lárkölcsönöket, illetve az amerikai trösztök ju­goszláviai szétterpeszkedését és a látogatóba küldött amerikai tábornokok búcsújárását. Összehozza és együtt tartja ezt a szövetke­zést a fegyverkezési verseny, amelynek zsíros üzletéből a szolgáknak is jut egy-egy falat. Egymás felé hajtja és szorítja ezt a söpredé­ket a békére vágyó népek elemi erejű béke­mozgalmától való hisztérikus félelem, az ön­tudatos munkásosztály soraiból feléjük áramló undor, megvetés és gyűlölet. Tito és jobbol­dali szociáldemokrata szövetségesei egyfor­mán reszketnek már attól a lehetőségtől is, hogy Koreában létrejöhet a fegyverszüneti megállapodás és a világ békeszerető százmil­liói kikövetelhetik az öthatalmi békepaktum megkötését. Közös létalapjuk: a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni rágalomhadjárat vezetése, a népek megcsalása és félrevezetése. Jugoszlávia népei a világ békeszerető né­peivel együtt gondoskodni fognak arról, hogy ne csak a jelenük legyen közös, hanem osz­tozzanak azoknak a sorsában, akik egy új világkatasztrófa árán szeretnék meghosszab­bítani a háborút szító imperializmus döglődt életét. Ez a sors pedig: a pusztulás. ERDÉLYI LÁSZLÓ 2 Előadás Sztálin elvtárs nyilatkozatáról A Tudományt és Kultúrát Terjesztő Társa­ság által a nemzetközi helyzetről havonta rendezett előadássorozat keretében, Gh. Za­­haria ezredes, a „Glasul Armatei” főszerkesz­tője előadást tartott a fővárosi Központi Egyetemi Könyvtár termében „Sztálin elv­­társ válasza a Pravda munkatársának — ha­talmas csapás az atomháború előkészítőinek mesterkedéseire” címmel. Az előadó rámutatott, hogy milyen nagy hatással volt a világ közvéleményére ez a rendkívüli jelentőségű történelmi dokumen­tum. Hangsúlyozta, hogy Sztálin elvtárs vá­lasza, amely hatalmas csapás az atomhábo­rút előkészítő imperialisták mesterkedéseire, — méginkább megerősítette a néptömegek szeretetét és bizalmát a sztálini külpolitika iránt. Az előadást film követte. A „százezres" gépkocsivezetők országos értekezlete A szállításügyi minisztérium dísztermében kedden délelőtt nyitották meg az autószállí­­tási vezérigazgatósághoz tartozó „százezres” gépkocsivezetők országos értekezletét. Az értekezleten résztvettek: Gheorghe Zo­­dian és Papp József elvtársak, szállításügyi miniszterhelyettesek, a minisztérium vezérigaz­gatói, valamint az ország számos gépkocsi­vezetője és autótechnikusa. Az országos értekezletet Gh. Zoltan elvtárs nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, az ér­tekezletnek az a célja, hogy az ország él­munkás gépkocsivezetői — a „százezresek” — kicseréljék értékes tapasztalataikat. Majd T. Scribnic, az autószállítások vezér­igazgatóságának főigazgatója arról beszélt, hogyan fejlődött ki •— Orehov, Babkin és Tyitov szovjet gépkocsivezetők tapasztalata és példája alapján — Országunkban a „száz­ezresek” mozgalma. A délelőtt folyamán felszólalt még : Vasile Mocanu kolozsvári, Gavrila Ilioaia piatrane­­amti, Ion Nedelcu bukaresti, Ion Hamzu nagyszebeni és Ion Bojescu temesvári gépko­csivezető. Valamennyien munkamódszereikről beszéltek. Hanyagságból származó fahiány fogarason Szeben tartomány egyes rajonjaiban a néptanácsok és a Combustibil vezetősége rosszul szervezték meg az intézmények és a városi dolgozók téli tüzifaellátását. Különö­sen Fogaras rajonban mutatkozik a felelőt­len munka rossz eredménye. A rajon intéz­ményei az előírt 113 vagon tűzifából, csak 46 vagonnal kaptak meg, míg a városnak előírt 500 vagonból csak 2 vagon érkezett a fogarasi Combustibilhoz. A hiba fő oka az, hogy a fogarasi Combus­tibil alkalmazottai egy községben sem kötöt­tek szállítási szerződést a dolgozó parasz­tokkal. Több községben a néptanácsok nem sürgetik a tűzifa szállítását. Például Kissár­­kány, Felmér, Nádpatak, Voilan, Lisan és Bethlen községben ez ideig egy darabot sem szállította az előírt 600 vagonból. A fogarasi intézmények és a városi dolgo­zók faellátása nem tűr halasztást. A fogara­si rajon néptanácsa oda kell hasson, hogy a hanyagságból származó hibát, ami a fakér­dés körül fennáll, a Combustibillal és a köz­ségi néptanácsokkal együttműködve mielőbb megoldja. Eftimie Murgu szülőfalujában kultúrotthont avatnak A szörénytartományi Rudaria községben november 7-én új kultúrotthont avatnak. Az Almázs völgyének e kies fekvésű nagyközsé­gében született 146 évvel ezelőtt a nagy for­radalmár Eftimie Murgu­, Nicolae Balcescu harcostársa, aki 1848—49-ben a magyar for­radalmi seregek oldalára szólította a román jobbágytömegeket és a magyar szabadság­harcosokkal együtt küzdött az elnyomók el­len. Rudaria dolgozó parasztsága 1800 önkén­tes munkaórával járult hozzá, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34-ik évfor­dulójáig a nagy előadóterem, az olvasóte­rem és az orvosi rendelő elkészüljön. A két termes csecsemőgondozó, a zeneterem, a bá­nyászok klubhelysége, a szövetkezeti bolt és a 8 zuhanyos fürdő, amelyek a kultúrott­hon épületében nyernek elhelyezést, 1952-ben készülnek el. Bővül a szebeni villanytelep Néhány nap múlva a szebeni villanytelepen 2800 lóerős Diesel-motort helyeznek üzem­be. Az új motor 6300 KW-tal növeli Szeben tartomány áramellátását. Az építési munkánál szép eredményt ér­tek el az 5-ös számú Sovromconstructie vál­lalat dolgozói, akik 9 nappal a határidő előtt fejezték be a géptalpazat építését. Kinevezés A Hivatalos Közlöny közli a Miniszter­­tanács határozatát mellyel Mihail Levente elvtársat a minisztertanács mellet működő felsőoktatásügyi bizottságának tagjává ne­vezi ki. 1951., november 1., csütörtök. Végetért a román és a szovjet kerékpározók baráti találkozója A rztrísar/íír navart is a szovjet sporolók nyertek A Román-Szovjet Barátság Hónapja tisz­­tletére rendezett baráti kerékpározó találko­zó második napján több mint 5.000 főnyi kö­zönségnek volt alkalma gyönyörködni a szov­jet kerékpározók mesteri tudásában. A második nap összes versenyszámait is a szovjet kerékpározók nyerték meg. Valósá­gos bemutatót rendeztek és főleg a csapat­versenyben mutatott tökéletes együttműködé­sei ragadták tapsra a közönséget. A szovjet kerékpározók közül kivételesen nagyszerű technikájukkal és küzdőképessé­­gükkel Jevgenyij Grisin, Rosztovcev, Igor Ippolitov, Venjámin Batájen és Nina Kopto­vá tűntek ki. A RNK csapatából Ion Ionita, Marin Niculescu és Doncenco szerepeltek jól. A férfiak 200 m-es időfutamát Grisin nyer­te 12.6 másodperccel. A női futamban 14 má­sodperccel Nina Koptová győzött. A 24 km-es középtávú versenyben 42 pont­tal (36 perc, 30 másodperc) Rosztovcev (Sz­U) végzett első helyen. A szovjet birkózók győztek a román-szovjet baráti találkozón A Román-Szovjet Barátság Hónapjának­ ke­retében kedden este bonyolították le a fővá­rosi Floreasca sportcsarnokban a Szovjetunió és a Román Népköztársaság birkózóinak ba­ráti találkozóját. A szovjet birkózók nagyszerű küzdelem után 8—0 arányban győzték le birkózóinkat. 52 kg. súlycsoport: A. Bardubakhin (SZU) pontozással győz D. Parvulescu (RNK) ellen. 57 kg. súlycsoport: A. Lene (SZU) Válto­zatos mérkőzés után pontozással győz Hor­váth Ferenc (RNK) ellen. 62 kg. súlycsoport: A. Teriván (SZU) ponto­zással győz Tőzsér (RNK) ellen. 67 kg. súlycsoport: L. Jegorov (SZU) pon­tozással győz Cue D. (RNK) ellen. 73 kg. súlycsoport: Sz. Maruszkin (SZU) pontozással győz N. Popovics (RNK) ellen­. 79 kg. súlycsoport: N. Belov (SZU) tussal győz L. Bujor (RNK) ellen. 87 kg. súlycsoport: S. Kihlardze (SZU) pontozással győz O. Fora­ (RNK) ellen. Nehézsúly : I. Kotkász (SZU) tussal győz Cocos (RNK) ellen. Szovjet labdarúgók külföldi szereplése A Szovjetunió egyik legjobb labdarúgócsa­pata, a sztálinói Sahtyor, vasárnap Szófiában a város szakszervezeti válogatottjával mérte össze erejét. A Sahtyor hatalmas küzdelem után 2-1 arányú győzelmet aratott. A tbiliszi Dinamo pedig a lengyelországi Wroklawban az „Unia” csapatával játszott. A mérkőzés óriási küzdelem után 1—1 arány­ban döntetlenül végződött A Román-Szovjet Barátság Hónapja tiszteletére Fokozott lendülettel dolgoznak a „Sim­ó Géza”* bútorgyár munkássportolói A marosvásárhelyi „Simó Géza" bútorgyár egyik jelentős vívmánya népi demokratikus rendszerünknek. A marosszentgyörgyi or­szágút mentén, a vám mögött, ahol még 1949 elején dimbes-dombos legelő volt, ma orszá­gunk fafeldolgozó iparának egyik legszámot­tevőbb egysége hirdeti a szocializmus építé­sét hazánkban. A Párt és a kormány segítsé­gével felépített és korszerű gépi berendezés­sel felszerelt gyárban jelenleg több, mint 1000 munkás dolgozik. A „Simó Géza" bútorgyárban igen fejlett a sportélet. Az üzemi sportkollektívának 16 működő szakosztálya van 360 aktív taggal. A legjobb szakosztályok közé tartozik a tor­na, — amelyben országos viszonylatban is kiváló tornászok működnek — továbbá az evezés-, teke-, sakk-, asztalitenisz- és céllö­vő szakosztályok. A sport terén elért sikereikre méltán büsz­kék a „Simó Géza" gyári dolgozók, mert a sportban kitűnt elvtársak mindegyike a mun­kában is nagyszerűen megállja a helyét. A munkában és a sportban egyaránt kitűnt dol­gozók közül megemlítjük Papp László sakko­zót, aki a szekrényszerelésnél dolgozik és normáját állandóan 120 százalékkal túlhalad­ja. Ördög Gyulai az üzem tekéző bajnoka szintén szekrényszerelő és állandóan 90 szá­zalékkal dolgozik a norma fölött. Graef Irén az üzem kosárlabdacsapat tagja, a fényező­osztályon dolgozik és tervét állandóan 150 százalékra teljesíti. Szombathelyi István, az üzemi labdarúgócsapat kiváló játékosa, az előkészítő osztályon dolgozik és nap mint nap 70 százalékot ér el előirányzata fölött. A Román-Szovjet Barátság Hónapjának tiszteletére és november 7. köszöntésére az üzem sportolói számos sportversenyt rendez­tek, így a város összes sportkollektíváinak bevonásával sakk, asztalitenisz, teke, kosár­labda, röplabda és labdarúgás vándorserle­get létesítettek. Jelenleg 63 csapat között fo­lyik a küzdelem a nyolc serlegért, amelyeket ünnepélyes keretek között november 10-én ad­nak át a győztes kollektíváknak. A barátsági hónap jelentős rendezvénye volt az OSZT hosszútávú evezőversenye a Maroson, Régen és Arad között. Ezen a verse­nyen a „Simó Géza" bútorgyár részéről Ge­deon és Nagy elvtársak vezetésével hét eve­zős indult, akik igen szép eredménnyel szere­peltek. Az üzemben tömegjelleget kezd ölteni a sport. Az üzem 1000 dolgozója közül október 1-ig 284 elvtárs lett az MVK-jelvény büszke viselője. Azóta a november 7. tiszteletére tett felajánlások valóraváltása folytán a jelvény­viselők száma újra emelkedett és meghaladja a 300-at. Dicséretreméltó eredmény ez, amit követendő példaként állíthatunk hazánk sportkollektívái elé. Az üzem sportolói sikerrel vettek részt a „Köszöntsük november 7-ét" mezei futóver­senyen is. Az országos méretű nagy népi tö­megversenyen a „Simó Géza" gyár sportkol­­lektivája 350 sportolót indított. Közülük ha­tan (3 fiú és 3 lány) került be a verseny má­sodik szakaszába. Gedeon elvtárs, az üzemi sportkollektiva sokoldalú edzője vezetésével a sportolók ál­landóan tanulmányozzák és egyre szélesebb körben alkalmazzák a szovjet sportolók ed­zésmódszereit és igyekeznek minél magasabb technikai színvonalat elérni. Dániel Samu és Bosi Ilona, az üzemi sportkollektíva tagjai levelet írtak Vladimir Szuharjev, illetve Va­­sziljevna Bogatijeva világhíres szovjet él­sportolóknak, akiket arra kértek, közöljék ve­lük, hogyan sikerült kiváló teljesítményeiket elérniük. A marosvásárhelyi „Simó Géza" bútorgyár dolgozói lelkesen harcolnak első ötéves ter­vünk teljesítéséért és túlteljesítéséért. Egyet­len percre sem feledkeznek meg a rendszeres sportolásról, mert tudják, hogy a munkában és a sportban elért minden sikerük egyaránt a békéért küzdők hatalmas táborát erősíti. RÁCZ MIKLÓS Erősödik az oltrakovicai kollektív gazdaság a mellékgazdasági ágak jó megszervezése révén Szeben tartományban, az oltrakovacai „Augusztus 23” kollektív gazdaságban 1950- ben 500 fajtyukkal farmot létesítettek, amely­nek vezetését Márkus Emília alapos hozzá­értéssel látja el. A tyúkfarm első évi jöve­delméből 200 juhot vásárolt a gazdaság. Ez szintén, jelentősen növelte a gazdaság jöve­delmét. A tagoknak kiosztott gyapjún kívül 200 kilót beadtak az államnak, amiért 80.000 lejt kaptak, ezenkívül pedig 50.000 lejt a ta­vaszi bárányokért 1951 tavaszán kovácsmű­­helyt szereltek fel, mely elvégzi a gazdaság munkáját és a község dolgozó parasztjainak is dolgozik. A műhely eddig 100.000 lejjel gyarapította a gazdaság jövedelmét. A kol­lektív gazdaság 13 hektáros konyhakertészete is jól jövedelmezett. Ebben az évben a szö­vetkezeten keresztül 800.000 lejért értékesí­tettek zöldségféléket

Next