Romániai Magyar Szó, 1951. december (5. évfolyam, 1291-1315. szám)

1951-12-01 / 1291. szám

1951., december 1., szombat. A Párt határozata nyomán Felszámolja hiányosságait a sepsiköröspataki kollektív gazdaság Egy hónapja annak, hogy a sepsikőröspa­­taki „Új barázda” kollektív gazdaság vezető­tanácsa karöltve a pártalapszervezet tagjai­val, munkaértekezletet tartott és a Párt ha­tározata szellemében kielem­ezték a kollektív gazdaság eddigi eredményeit és hiányossá­gait. Az értekezleten fény derült arra is, hogy a gazdaság vezetősége sok esetben nem tartot­ta tiszteletben a KMP Központi Vezetőségé­nek és a RNK minisztertanácsának a kollek­tív gazdaságok szervezeti-gaz­dasá­gi meg­szilárdításáról szóló határozatát, valamint a kollektív gazdaságok minta alapszabályzatát. Bár a tavasszal az élő és holt leltárt bri­gádokra osztották, de a r­váron a szervezés és irányítás hiányában összekeveredtek a bri­gádok é­s a munka zű­zavarosan ment. A brigádokon belül nem voltak megszervezve a csoportok, így a tagok egyrésze a reakció befolyására idegenkedett a közös munkától, nem érezték át munkájuk felelősségét, hogy saját maguknak dolgoznak, hogy munkáju­kon keresztül erősítik közös gazdaságukat. A vezetőtanács ugyan rendszeresen megtartot­ta üléseit, de az itt hozott határozatok 3.1. leg­több esetben nem hajtották végre A vezető­tanács hiába bízott meg egyes tagokat fe­lelős munkával, azok nem mindig tel­jesítették a feladatot. Ezek alapján nem­ végezhetett eredményes munkát a kőröspataki kollektiv gazdaság ve­zetőtanácsa. A munka megjavításához azon­ban erőt adott a KMP Központi Vezetőségé­nek szeptemberi határozata. A kollektiv gazdaság vezetősége részlete­sen áttanulmányozta a határozat pontjait s ennek alapján munkatervet fektetett le és új formában szervezték meg a munkás­okat. Az őszi termények idejébeni betakarítása érdekében megszervezték a brigádokat és a brigádokon belül csoportokat alakítottak, olyan értelemben, hogy minden csoport fele­lős az elvégzett munkájáért. Ugyancsak a brigádokon belül a csoportok arányában el­osztották a fogatokat ,a mezőgazdasági fel­szereléseket is. E munkamódszer bevezetése új fordulatot jelentett a kollektív gazdaság életében je­lentősen emelkedett a munka termelékenysé­ge. Ezt legjobban bizonyítja, hogy a cukor­répa betakarítását, a 12.napi tervelőirányzat helyett 5 és fél nap alatt végezték el, am­i azt jelenti, hogy 100 százalékkal emelkedett a munka termelékenysége, az eddigi munka­­viszonyokhoz képest. A Párt határozata szellemében a kőröspa­taki kollektív gazdaság vezetősége az őszi és téli napok észszerű kihasználására részle­tes munkatervet dolgozott ki. A munkatervben nagyszabású építkezések szerepelnek, amelyekből már eddig is sokat megvalósítottak. Kihasználva a helyi lehető­ségeket, a napokban fejezték be a 102 mé­ter hosszú és 8 méter széles székes szín építé­sét — kovácsműhellyel egybekötve. Ugyan­csak az utóbbi napokban készült el az új híd­mérleg; három silógödi építettek és több mint 20 vagon takarmányt silóztak el. Bedő Albert, az építő­vigár felelőse kezde­ményezésére — az idén épített új istállóba bevezették a villanyvilágítást. És hogy köny­­nyebbé tegyék az állatok takar­mányozását és gondozását, a hatalmas istállóba bevezették a vizet is. A vízellátást úgy oldották m­eg, hogy egy 12 méter magas víztornyot építettek, hatal­mas víztartállyal ellátva. A víznyomásra szolgáló 12 lóerős „Diesel” motort a vízto­rony alatti motorházba építették be. Ezzel a motorral hajtatják a silótöltő gépet és ez szol­gál az éjszakai villanyáram fejlesztésére is. Mindezeket a nagyarányú építkezéseket a kőröspataki kollektivisták nagyrészben a sa­ját erejükből valósították meg azáltal, hogy felhasználták a Párt tanításait s kihasznál­ták a helyi adottságokat és erőforrásokat, az összes építőanyagot — a cser­épen kivűl —, mind a gazdaságban termelték ki . A kollektív gazdaság vezetősége régi hiá­nyosságain tanulva, arra törekszik, hogy a Párt határozata szellemében még jobban megszilárdítsa a kollektíva szervezeti és gazdasági életét. A terv alapján 42-ről 50-re emelik a fejős­­tehenek számát. A tél folyamán 10 darab anyakocát, 100 darab juhot, 100 darab li­bát és 20 darab anyanyulat vasaidnak va­lamint 3000 darab facsemete elültetését kezd­ték meg. Az állattenyésztés egyik legfontosabb alapja az állatok takarmányozása és gondo­zása — különösen téli időszakban. Ezen a téren még sok kívánnivaló van a kőröspata­ki kollektív gazdaságban. Az állatok takarmá­nyozása és gondozása nem történik rende­sen — főképpen a tehenészetben. Itt igen fontos az állatok tejhozamának nyilvántar­tása. A kollektív gazdaság belső brigádosa ne elégedjék meg az általános tejhozam napi nyilvántartásával, hanem arra kell töreked­nie, hogy tehenenként emelje a napi tejhoza­­mot és a takarmányozás a tejelő állatok tej­hozamának arányában történjen. Ezt a hiányosságot is rövidesen ki kell kü­szöbölnie a sepsikőröspataki kollektív gaz­daság vezetőségének, hogy valóban szilárd szervezeti, és gazdasági alapot biztosítsanak közös gazdaságuknak, amely valamennyi tag számára a boldogabb és jobb holnapot je­lenti. A nevelő, a szocializmus építésének fontos tényezője Dolgozóink szeretettel és lelkesedéssel munkálkodnak hazánk felvirágoztatásán. Arra törekednek, hogy munkájukkal elősegítsék a szocializmus felépítését országunkban. Ez a gondolat vezérli sztahanovistáinkat, hogy újításaikkal emeljék a munka termelékenysé­gét, hogy jobb és tökéletesebb gépeket, szer­kezeteket gyártsanak, hogy több szenet, fémet és más nélkülözhetetlen anyagot bányássza­nak ki a föld méhéből s hogy ötéves tervün­ket túlszárnyalják. Az új gépek, az új munka­folyamatok új, tökéletesebb felkészültségű kádereket követelnek, akik bánni tudnak a géppel, uralják a technikát. „A szocializmus embere mindenek előtt a magas kultúra embere” — tanította Marx. Hogy építsünk, ismeretekre, tudásra van szükség. Ismernünk kell az anyagot, amellyel dolgozunk, ismerni kell a körülményeket, amelyek között alkotó munkákat kifejtjük. Vagyis jól képzett, kommunista szellemben nevelt káderekre van szükségünk. „Elsősorban a kommunista nevelés sikeré­től... a kommunista neveléstől — a szó leg­távolabbi értelmében véve azt — amely átfog­ja a dolgozók egész tömegét és az egész szov­jet értelmiséget, az ezen a téren elért sike­reinktől függ az összes többi feladatok megol­dása” — mondotta Molotov elvtárs a Bolse­vik Párt VIII. Kongresszusán. A szocializmus építéséhez szükséges új em­ber kialakításában fontos szerepet tölt be a közoktatás, a tanügy. Lenin és Sztálin már a szovjet állam meg­alakulásakor nagy jelentőséget tulajdonított a tanügynek,­­ a kulturforradalom főláncsze­mének, a tanü­gyi káderek, a tanárok, tanítók és különösen a falusi tanítók munkájának. Lenin a kulturforradalom döntő tényezőjének tekintette a tanítót. „Tanítóink százezrei olyan szervezetet jelentenek — mondotta Lenin — amelynek a munkát elő kell mozdítania, esz­méket kell keltenie és harcolnia kell a töme­gekben mindezideig még meglévő előítéletek ellen.” Sztálin elvtárs kidomborította a falusi tanító fontos szerepét a munkás-paraszt szö­vetség megszilárdításában és kiépítésében. „A paraszttömegeket a munkásosztállyal ös­­­szefűző láncszemek egyikévé tenni — íme, a falusi tanító főfel­adata”. „Néptanítóink falan­xa az egyik legszükségesebb részét alkotja or­szágunk dolgozói nagy hadseregének, amely a szocializmus alapján új életet épít.” (Sztálin), így tehát a tanító, a tanár a szocialista építés, a békéért vívott harc élkatonája, akire olyan fontos feladatok hárulnak, mint az írás­tudatlanság teljes felszámolása, a falusi dol­gozó tömegek műveltségi színvonalának eme­lése, a kultúrotthonok, olvasóházak tevékeny­ségének­ előmozdítása és a legmagasztosabb feladat: az új nemzedéknek, a munkásosztály erőtartalékának, a Szovjetunió, a haza­i Párt, a dolgozó nép, a munka iránti szeretetre való nevelése. Munkásosztályunk megbecsüli és szeretet­tel övezi azokat, akik életüket a munkás­­osztály fiainak nevelésére szentelik. „... a nép tanítóját olyan magasra kell emelni, amilyenen soha sem állt, nem áll és nem is állhat a polgári társadalomban” — tanítja Lenin. A Szovjetunióban olyan anyagi élet­­feltételeket teremtettek az oktatókádereknek, hogy teljesen felszabadulva a mindennapi anyagi gondok nyomasztó súlya alól, szaba­don tudnak dolgozni. Olvashatnak, tanulhat­nak és fejleszthetik látókörüket, bővíthetik is­mereteiket. A tanító megbecsült tagja a szo­cialista társadalomnak. "­ A történelem fejlődésének során a nevelés célja és tartalma változott. A nevelésnek minden osztálytársadalomban osztályjellege van és mindig szoros kapcsolatban van a po­litikával. Nem létezik az élettől és a politi­kától független iskola. „Egyike a polgári kép­mutatásoknak az a vélemény, hogy az iskola független lehet a politikától. Mindnyájan tud­ják, milyen hazug ez a felfogás. A polgárság fogalmazta meg ezt a tételt, és mégis ez a polgárság tette a polgári politikát iskolázta­tása sarkkövévé és mindig azon fáradozott, hogy iskolázása engedelmes és hűséges la­kájok nevelésében merüljön ki, s hogy még az egész általános oktatást is lesüllyessze arra a fokra, hogy a burzsoázia részére enge­delmes és igyekvő szolgákat termeljen, akik a tőkések rabjai és ezek akaratát teljesítik“. (Lenin). A polgárság igyekszik hatalmát biztosíta­ni; a nevelést is a munkásosztály elnyomásá­nak, a maga osztályuralmának hatalmi esz­közévé teszi. Fél attól, hogy az igazi tudás elterjed a tömegek között és ezért a okta­tási és nevelési intézmények kétféle rendsze­rét teremti meg: az egyiket a polgárság gyer­mekei számára, a másikat a munkások gyer­mekei számára (ezek az úgynevezett „népis­kolák”). De a polgárság mégis kénytelen a tudásnak legalább a morzsáit a munkásoknak átengedni, mert a bonyolult technikájú gyári és üzemi munka immár lehetetlenné vált elemi ismeretek nélkül. A polgári iskola osztályérdekeinek megfe­lelően, burzsoá szellemben, a „társadalom szol­gálatára”, vagyis miszticizmusra, fajgyűlö­letre és sovinizmusra nevelte az ifjúságot. A német fasiszták például a felnövekvő nemze­déket hivatásos gyilkosokká és rablókká ido­mították. Ezek segítségével akartak a német imperialisták a maguk rabló céljai érdekében „életteret” hódítani és a legyőzött országok népeit leigázni. A polgári társadalomban a tanító, a nevelő az uralmon lévő osztályok bérmunkása s az a feladata, hogy gazdái céljait szolgálja és tudatlanságban tartsa a dolgozók gyermekeit. A kapitalista országok iskolái és tanítóinak sivár helyzete, mind ezt mutatják. Az Amerikai Egyesült Államokban például az állami költségvetés 81 százaléka hadi be­ruházásokra van előirányozva, míg közműve­lődésre alig egy százalékot fordítanak. Ilyen körülmények között érthető, hogy az ifjúság nagy része nem tud felsőiskolára jutni. A Ha­zat tanítók, tanárok az egyetem elvégzése után az utcákon járnak elhelyezkedés után. Örülnek, ha valamilyen más elfoglaltságra ta­lálnak. Roy Smith ifjú tanár nagyon örült, mikor egy vendéglőben pincéri álláshoz ju­tott és pillanatnyilag megszabadult az éhen­­halás veszedelmétől. De azok a „szerencsé­sek” is, akik már állásban vannak, nyomo­rúságban élnek; olyan nevetségesen alacsony a bérük, hogy kénytelenek napszámba menni, vagy hivatásuk és meggyőződésük ellenére valamilyen más állást, vagy szolgálatot vál­lalni, ha egyáltalán meg akarnak élni. A régi Romániában, a tőkés-földesúri rend­szerben szintén igen nehéz volt a tanügyi ká­derek, de különösen a falusi tanító helyzete. A tanító pályaválasztáskor már előre elje­gyezte magát a nyomorúsággal. Ehber, rossz lakás, szegényes életmód volt az osztályrésze. Továbbtanulásról még csak álmodni sem mert. A polgári-földesúri kormányok nem gon­doskodtak a tanítók és tanárok rendszeres szakmai továbbképzéséről. A tanítók voltak az utolsók, akik fizetést kaptak; még élénken emlékszünk a Iorga-kormány ilyen irányú in­tézkedéseire. Az iskolák sem rendelkeztek korszerű tanszerekkel, laboratóriumokkal, könyvtárakkal stb. A falusi tanitó minden tá­mogatás nélkül, magára hagyatva küzködött nehézségeivel. íme a tanitó helyzete a „történelmiek" rendszerében. ★ Országunk munkásosztálya a dicsőséges szovjet hadsereg segítségével elűzte az ura­lomról a kizsákmányolókat, a népnyúzókat s megnyitotta a nép kulturalizálásának hajna­lát. Népi demokratikus rendszerünk súlyos örökséget vett át ezen a téren. A 4.000.000 írástudatlan a burzsoá­ földesuri rend tanügyi politikáját vádolja. Az iskolaköteles ifjak 30 százaléka — a dolgozók gyermekei — külön­böző anyagi nehézségek és más megszorítá­sok következtében nem látogathatták az is­kolát. A Párt­ vezette munkásosztály hatalmas megvalósításokat ért el e szégyenteljes örök­ség felszámolásában. A tanügyi reformok kö­vetkeztében dolgozóink tehetséges ifjúsága előtt megnyíltak az iskolák, főiskolák, egyete­mek kapui. Ez az új iskola, új tartalmával a dolgozók százezreit ragadja ki a tudatlanság sötétjéből és isméteti meg a tudomány, az igazság, a valóság, az ismeretek csodálatos tárházával. A népből eredő új értelmiség, amely tudását és képességét a nép élete meg­javításáért állítja harcba, most van kialakuló­ban. Sikerrel bontakozik ki kultúrforradal­­munk. A Párt és a kormány legnagyobbfokú meg­becsülését és szocialista gondoskodását fejezi ki az 1951 augusztus 16-i­g­ a tanügyi káde­rek élet- és munkakörülményeinek megjavítá­sával kapcsolatos határozat. A határozat új korszakot nyit meg a tanügyi káderek életé­ben, mint ahogyan azt maguk a tanítók és tanárok nyílt leveleikben őszintén kifejtették. A régi fizetési rendszer nem felelt meg a mai helyzetnek. Új fizetési besorolásra volt szükség, hogy tanítóinkat segítsük nehéz, fe­lelősségteljes munkájukban, éreztessük velük a gondoskodást és ösztönzést. A Párt és a kormány elhatározta, hogy „évi hárommilliárd lejjel emeli az óvodák, elemi és középiskolák oktatókádereinek fize­tési alapját és különleges prémium-rendszert dolgoz ki azoknak az óvónőknek, tanítóknak és tanároknak a jutalmazására, akik odaadó munkájukkal kiváló eredményeket érnek el az iskolai nevelőmunkában s az írástudatlanság felszámolásában.” A határozat számos fontos intézkedést tar­talmaz, amelyek a tanítók és tanárok életfel­tételeinek megjavítását szolgálják. A határo­zat gondoskodik a tanerők továbbtanulásáról, szakmai és politikai színvonaluk állandó eme­léséről, miután a szocializmus építése során feladataik állandóan növekednek és mind na­gyobb felkészültséget kívánnak. Tanerőink­nek módjuk nyílik a főiskolák levelezői tan­folyamon való elvégzésére. Ez annál is in­kább fontos, miután a fizetési besorolásnál jelentős tényező a szakmai képzettség, így te­hát, hogy valaki magasabb beosztást nyerjen és ennek megfelelően fizetést is, nem kell várni mint régen a „mindenható” tanfelügye­lői látogatásra, hanem saját munkája szor­galma, képzettsége révén az előrehaladásnak széles távlatai nyílnak meg. A Párt és a kormány az egész dolgozó nép megbecsülését és tiszteletét fejezi ki gyerme­kei nevelői iránt azzal, hogy Munka Érdem­renddel, Munkaéremmel. „Érdemes tanitó”, „éltanító“, „érdemes tanár”, „éltanár" címmel tünteti ki azokat, akik lelkesen és becsületesen dolgoznak, kitűnnek a betűvető tanfolyamo­kon, tevékenyen segítik tömegeink kulturális akcióit, hatékonyan közreműködnek dolgo­zóink felvilágosításában, pártos, harcos szel­lemben nevelik gyermekeinket. A határozatnak a napokban megjelent vég­rehajtási utasítása is híven tükrözi azt a sze­retetteljes gondoskodást, amellyel munkásosz­tályunk tanerői iránt viseltetik. Az új fize­tési besorolás figyelembe veszi a munka me­zején eltöltött időt. Tehát, aki nagyobb tapasz­talattal, felkészültséggel rendelkezik, maga­sabb fizetési osztályba kerül. A múltban a kezdő tanító havi 5512 lej fizetést kapott. Az új besorolás szerint a tanítóképzőből most kikerült tanító — akinek tehát meg van a megfelelő képzettsége — 8000 lej fizetést vesz fel, a­mi nem kevesebb, mint 44 százalékos anyagi feljavulást jelent. Nem érdektelen ugyanakkor megjegyezni, hogy az USA-ban az utóbbi időben a tanítók fizetése, a hivatalos adatok szerint, 20 százalékkal csökkent. Nálunk egy öreg tanító általában 8.210 lej havi fizetést kapott. A határozat értelmében, ha megfelelő szakképzettséggel rendelkezik, vagy azt pótolni fogja, akkor fizetése rögtön 10.800 lej lesz. Az igazgatói fizetéseknél még szembeszökőbb a változás. Ugyanis eddig kimondott igazgatói fizetés nem volt. Az igaz­gató az alacsony tanári fizetését kapta és igazgatói díjként valamivel többet, mint az osztályfőnöki pótlék. Ma azonban a gimná­ziumi igazgató fizetése több mint 20 000 lejre emelkedhet. Népi demokratikus rendszerünk azzal, hogy ilyen széleskörűen gondoskodik tanügyi káde­reink anyagi jólétéről, megadja a lehetőséget a jó és eredményes munkára. Dolgozóink soha ilyen szeretettel és elismeréssel nem viseltet­tek a tanerők munkája iránt, mint most, mert tudatában vannak a fontos és értékes mun­kának, amelyet a nevelő a szocializmust építe­tő káderek ismeretekkel való felvértezésében kifejt. Tanügyi kádereinknek rendszeres és szer­vezett munkát kell végezniük szakmai és ideológiai színvonaluk állandó emeléséért. Ta­nulmányozzák alaposan a marxizmus-leniniz­­mus klasszikusainak műveit, Pártunk vezetői­nek tanításait, hogy kellőképpen orientálódni tudjanak a nemzetközi politikai események között. Ismerjék és népszerűsítsék a világot átfogó békeharc híveinek sikereit. Különös fi­gyelmet fordítsanak a tökéletes tanítási mód­szer elsajátítására, a klasszikus orosz és a szovjet pedagógusok tanulmányainak megis­merésén keresztül. Ismerjék vidékük gazda­sági kérdéseit, hogy ezáltal össze tudják kötni előadásaikat a helyi gyakorlati kérdésekkel. Foglalkozzanak az orosz klasszikus és szov­jet irodalommal, hogy az innen merített pél­dákkal előadásaikat érdekesebbé és vonzóbbá tegyék. Nevelőink munkájuk során, mikor n­ehézsé­­gükkel kell megküzdeniük, gondoljanak Usin­­szkij, a nagy orosz pedagógus szavaira. „Az a nevelő, aki a modern nevelés magasla­tán áll, úgy tekinti magát, mint egy nagy szervezet eleven működő tagját; feladata, hogy az emberiség tudatlansága és bűnei el­len küzdjön; közvetítő az új nemzedék és min­den nemes és magasztos között, amit az em­berek története felmutat; ő őrzi azoknak az embereknek szent hagyományát, akik az igaz­ságért és a boldogságért harcoltak. Eleven tagnak érzi magát a múlt és a jövő között.. Műve, bár külsőleg jelentéktelen, a történe­­lem legnagyobb művei közzé tartozik.. MARKOVITS MÁRTON 2 Szergej Mironovics Kirov — a forradalom tribunja 1934 december elsején az imperializmus ügynökei — a véreskezű trockista-bucharinis­­ta banditák meggyilkolták Szergej Mironovics Kirovot, korunk egyik legnagyobb emberét. Sz. M. Kirov a Bolsevik Párt és a szovjet kormány kimagasló vezető egyénisége, a Sz. K. (b) P. Politbürójának tagja és titkára volt. Lenin-Sztálin Pártja és az egész szov­jet nép úgy ismerte Kirovot, mint a forrada­lom tribunját. Kirov, a Vjatszki kormányzóság (most Ki­rov tartomány) Urzsun városának fia volt. Már kora ifjúságában belekapcsolódott a for­radalmi tevékenységbe s alig volt 19 éves, amikor mint szilárd és állhatatos kommu­nista állta meg a helyét. Kirov hatalmas for­radalmi erővel rendelkezett, egyszerűen és érthetően meg tudta magyarázni a legnehe­zebb, legbonyolultabb kérdéseket is. Kirov az első orosz forradalom éveiben élénk forradalmi munkát végez Szibériában. Szergej Mironovics Kirov harcos élete az Októberi Szocialista Forradalomig szorosan egybekapcsolódott a Kommunista Pártnak a cári önkényuralom és a tőkés-földesúri rend­szer megdöntéséért vívott hősi harcával. Kirov a forradalom győzelme után tevé­kenyen kiveszi részét a Szovjet Köztársa­ság megvédésében a külföldi és belső ellen­séggel szemben. Kitűnő katonai érzékkel ren­delkezik és a fiatal Vörös Hadsereg egyik legnagyobb politikai nevelője. Szergej Mironovics Kirov Leninnek és Sztálinnak igazi segítőtársa volt a szovjet­hatalom megteremtésében és megszilárdítá­sában, a lenini-sztálini nemzeti politika al­kalmazásában Észak-Kaukázusban és Kau­kázuson túl. Észak-Kaukázusban Kirov ön­feláldozó munkát végez a különböző nemze­tiségek kibékítésében, egyesíti a munkáso­kat a szovjetek zászlaja alatt, erős harci frontot alakít a szovjethatalomért, a hegyi fejedelmek, kulákok és más reakciós elemek ellen. 1921 és 1925 között Kirov, mint Azerbajd­zsán Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának titkára fáradhatatlanul erősíti a mun­kás-paraszt szövetséget, kíméletlenül lelep­lezi és szétzúzza a trockista ellenforadalmi bandákat és a burzsoá­ nacionalisták­at. Sz. M. Kirov nevéhez fűződik a bakui kő­olajipar újjászületése és fejlődése. Abban az időben Baku kőolajtelepein elmaradott tech­nikával dolgoztak és ennek következtében a termelés is igen gyengén folyt. Kirov na- írja: V. KOROTYEJEV ponként meglátogatta a kőolajkutakat és a kőolajfinomító üzemeket. Elment a munká­sok lakására és tanította őket. Ennek ered­ményeként Baku kőolajipara az új technikai felszerelések alapján gyorsan és sikeresen fejlődött. A szovjetek országa mind több „fe­kete aranyat" kapott, ami elengedhetetlen az ipar és a közlekedés számára. Kirov kitűnő szónok volt. Lángoló és rend­kívül világos beszédeket tartott, amelyek fel­­lelkesítették a hallgatókat. Sz. M. Kirov határtalan odaadással küz­dött a Bolsevik Párt lenini-sztálini vonalá­nak alkalmazásáért, Ő is a Párt azon veze­tői közé tartozott, akik Lenin halála után L V. Sztálin vezetése alatt megvédték a nagy lenini zászlót. A Pártot a lenini hagyatékok köré tömörítette és a szovjet népet a szo­cialista építkezés széles útjára vezette. 1926-tól kezdve a leningrádi pártszerveze­tet Szergej Mironovics Kirov vezette. Kirov vezetésével a Sz. K. (b) P. leningrádi szer­vezete még szorosabban tömörült a Kommu­nista Párt Központi Bizottsága köré, a Párt és a nép vezére, Sztálin elvtárs köré. Veze­tése alatt a leningrádi bolsevikok szétverték a trockistákat, buhharinistákat, zinovjevistá­kat és­ a többi árulókat. Harcot kezdtek, hogy Lenin városát a szocialista ipar erős bázi­sává tegyék. Sok energiát, megfeszített munkát és ál­matlan éjszakákat áldozott Kirov a lenin­grádi üzemek építkezéseinek, a Pavlov klini­ka létesítésének, a város átszervezésének, az ifjúság nevelésének, a hadsereg és a flotta meger­ősítésének. Részletesen megvitatta az építészekkel az új házak tervét. Harcolt az „olcsóság nevében alacsonyabbra, sűrűbbre építeni" kísérletek ellen. Meglátogatta a munkások lakásait, hogy felülvizsgálja az új építkezések minőségét. Gondoskodott a ha­talmas kultur- és pihenőparkoknak, a gyerme­kek és tudósok palotáinak építkezéseiről. Sz. M. Kirov jelentékenyen kivette részét a Kóla-félsziget tundráinak megváltoztatásá­ban, a Hibinszki tundra gazdag apatit tele­peinek feltárásában és az északi vidékek ipa­rosításában. Kirov egész munkásságát a kommunizmus győzelmének hite hatotta át. Kirov sokolda­lúan és mélyen művelt marxista-leninista volt. A kádereket állandóan arra hívta fel, hogy sajátítsák el a marxi-lenini elméletet, kössék össze az elméletet a gyakorlattal. Ki­rov személyesen mutatta, hogyan kell elsajá­­tani és a gyakorlatban alkalmazni a marxi­­leniai elméletet. Nap mint nap széleskörű gyakorlati munkával foglalkozott és ugyan­akkor tevékenyen részt vett a nagy elméleti kérdések megoldásában is. Kirov kíméletlenül ostorozta a tétlenséget, elbizakodottságot és önteltséget. Szakadatla­nul arra hívta fel a dolgozókat, hogy ne en­gedjék ki kezükből a bolsevik nevelőeszközt, —■ az önkritikát. „Ha igazi kommunista har­cos akarsz lenni, — mondja Kirov, — akkor egész bolsevik dühhel hadra kell kell az épít­kezésünket fékező hiányosságok ellen." Kirov élete alkotó munkásságának virág­zó időszakában szűnt meg. A szovjet nép ke­ményen visszavágott az ellenforadalmi ban­ditáknak, akik vissza akarták fordítani a tör­ténelem kerekét és a szabad hazában a kapi­talista rendet próbálták újjáéleszteni. A szovjet nép még szorosabban tömörült a Párt és Sztálin körül, éberségét még jobban fokozta. Szergej Mironovics Kirov a rettenthetetlen harcos, a lelkesítő tribün hatalmas alakja ö­­rökké élni fog a népek emlékezetében is lel­kesíteni fogja a békéért és a dolgozók bol­dogságáért harcoló milliókat és százmillió­kat. Irodalmi pályázat Népköztársaságunk írószövetségének ko­lozsvári fiókja és az Irodalmi Almanach, az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó támoga­tásával pályázatot hirdet elbeszélő költe­ményre és prózai karcolatra. Mindkét mű­fajban a tárgy: Harc a szocializmus felépítéséért Népköz­­társaságunkban ! A pályázat dijai: Az elbeszélő költeménynél I. dij 40.000 lej, II. dij 25.000 lej, III dij 15.000 lej. A karco­latnál I. dij 20.000 lej, II. dij 15.000,lej, III dij 10.000 lej. Az előbbi dijakon kívül a dicséretben ré­szesülő műveket is jutalmazzuk. A nyertes művek megjelennek az Irodalmi Almanach­ban és az arra érdemesek az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó kiadásában is. A pályázat határideje: 1951 december 31. A pályázat kihirdetésének napja: 195­2 február 16. A pályázat részletes jelentését az Irodalmi Almanach 1952. évi március 1-i száma közli. A jeligés levéllel ellátott kéziratok két-két példányban az Irodalmi Almanach szerkesz­tőségének címére: Kolozsvár, Jókai­ utca 2 szám alá küldendők. A bíráló bizottság tagjai: Balla Károly, Földes László, Gaál Gábor, Nagy István, Szabédi László, Szász János és Tamás Gás­pár. A pályázaton való részvételre felszólítunk minden magyar tollforgatót, tekintet nélkül ar­ra, hogy jelentek-e meg eddig írásai vagy sem. Pályázni lehet nyomtatásban eddig még meg nem jelent művei. A RNK írószövetségének kolozsvári fiókja és az Irodalmi Almanach szerkesztősége Sajtólevelezők értekezlete a „Prima Banat” cipőgyárban A temesvári „Prima Banat” cipőgyár saj­tólevelezői értekezletet tartottak azzal a cél­lal, hogy megvitassák munkájuk feljavításá­nak lehetőségeit. Az értekezleten Bán Béla a levelezők feladatairól beszélt. Az értekezlet résztvevői elhatározták, hogy december 21. tiszteletére versenyt indítanak maguk között. GALL SÁNDOR levelező Szentegyházasfaluban a kulákok szabotálják az őszi mélyszántást Az udvarhelyrajoni Szentegyházasfalu ha­tára ebben az évben fehér volt a vadretek virágtól. Egy-egy parcellaföldön több volt a burján, mint az árpa, vagy zab s ezen nem is lehet csodálkozni, mert a múlt évben ke­vesen végezték el a tak­óhántást és az őszi mélyszántást. Ebben az évben is ha végig­nézünk a község határán azt láthatjuk, hogy a földek nagy része még úgy van ahogy a termést betakarították. Egy pár dolgozó paraszt, mint például Oláh István, Lőrincz Áron és Lőrincz József minden évben rendesen elvégzik kötelessé­güket, de munkájuk majdnem hiábavaló, mert a szomszéd földekről a burjánmagokat a szél átviszi az ő földjükre s igy az is meggyomosodik. A község dolgozóinak nagy része még mindég nem akarja megérteni a tarlóhántás és az őszi mélyszántás fontossá­gát, vagy pedig úgy gondolkoznak, hogy ha a kulákok nem csinálják, akkor ők sem. Ugyanis a község két vérszopó kulákja Egyed István és Lőrincz Balázs alig szántot­tak valamit. Egyed István arra számít, hogy ha nincs­­érmés, van úgyis jól megél, mert a posztóványoló eleget hoz a házhoz s esze ágában sincs, hogy a néptanács által kiadott utasítást végrehajtsa. A másik mákvirág, Lőrincz Balázs, úgy megzsirosodott az erdőből s a régi elöljáró­ságból, hogy ha van termés ha nincs, van mit a tejbe aprítson. Ez a jómadár is csak éppen megmutatta az ekét a földnek, így „működik” a két szentegyházasfalusi kulák. Nagy kiterjedésű birtokaikat csak im­­mel-ámmal művelik meg, amelyeken a gyom szaporodik s a szomszéd földeken gazdálko­dó dolgozó parasztok földjeit is ellepi. A községi néptanács keresi az okát annak, hogy miért nem megy az őszi mélyszántás, pedig nem kell messzire nézzen, csak a ku­­lákokig, akik élen járnak a munkálatok sza­­botálásában. Járjon el velük úgy, hogy érez­zék a proletárdiktatúra vasöklének erejét s ne tűrjék, hogy még most is hetvenkedjenek a községben. A dolgozó parasztok pedig ha látni fogják a néptanács erejét a kulákokkal szemben, nagyobb lelkesedéssel végzik fela­dataikat és a néptanácsot is segítik munká­jában. D. A. Romániai Magyar Szó MEGMENTJÜK ŐKET Ki szereti, az félti őt, és büszkén tekint­ rája: a hős árnyéka a veszély, az száll mindig nyomába, őt is, ki hős lett, követi a veszély folyton most már, ezért félti, ki szülte őt a harcos munkásosztály. S a hős iránti büszkeség nem szülőföldjén él csak, büszke rá nyugat és kelet, büszke rá dél és észak, büszke rá város és mező, merre dolgozók élnek, Görögország dicső fiát ünneplik mind a népek. Elvtársak előtt példa ő, a férfi felnéz rája, az asszonynak hő vágya az, hogy ilyen legyen párja, s a csöppnyi proletárgyerek, — ki felfigyelt a szóra — igy kiált: „Én olyan leszek, apám, beszélj még róla ! “ Báttyának érzi a fiú, a lány úgy érzi húga a hősnek, ki szivében él, s ki annyiszor bezúzta a sötétség vad homlokát, — ki mindnyájunk testvére, nincs köztünk, kinek oka nincs ma újabb büszkeségre. Az aradi Vörös Lobogó UTA újabb sikere a Bolgár Népköztársaságban Az aradi Vörös Lobogó UTA, bolgáriai körútja során, szerdán játszotta második mér­kőzését Plevenben, a helyi Szpartak csapa­tával. A mérkőzés kemény játékot eredményezett, amely végül is 1 — 1 (0—1) arányban döntet­lenül végződött. Az aradi Vörös Lobogó UTA vasárnap Szófiában játsza utolsó mérkőzését az ezévi bajnok CDN­ csapatával. Belülről érte reszketek, de toltam perceg bátran. Boldog vagyok testvéreim, hogy sorotokba álltam ! Elképzelem a börtönét és az eget felette, az eget, melyre annyi hős bízó szemét vetette. Az ég s a rács közt sas kering, — a bátorság jelképe — a szabadság nincs messze már, kivillan az ég kékje, s a börtönök zárt kapuit betörik még a népek s vállukra kapják majd, akik a börtönből kiléptek. Viszi, sodorja a tömeg őket az uj világba, büszkén tekint rájuk a nép, ők meg az uj világra, s hol szabaddá­ lett annyi rab, a kit halálra ítéltek —­­, Nikosz Belojannisz is ott mosolyog, ott lépked. Megmentjük őt s hős társait, csak szólnunk kell merészen, világot rengető erő van szavunk erejében. Pirosba öltözik a rab, a rab tartó meg gyászba, forrás fakad, szikla reped a szabadság szaváral HORVÁTH IMRE Végéhez közeledik a RNK 1951. évi sakkbajnoksága A RNK 1951. évi sakkbajnoksága végé­­­hez közeledik. Egy forduló várt hátra és még mindig nem tudni,, hogy kié lesz a bajnoki cím. Ezt csak az utolsó forduló dönti el. A félbeszakított játszmák lejátszása után a­ táblázat élén I. Bálánel és G. Alexandrescu sportmesterek állanak 1/2 ponttal. Őket 11­ ponttal Flondor és Szabó követi. Készüljünk fel idejében a téli sportolásra Noha az időjárás még mindig enyhe, szerte az országban már fokozott előkészületek folynak a téli sportévadra, hogy jó pályákkal, jó felszereléssel és alaposan felkészült spor­tolókkal minél nagyobb sikert biztosíthas­sunk a téli sportnak. A téli előkészületek terén követésre méltó példával jár elől a „Szpartak" sztálinvárosi sportkollektívája. A városi néptanács hatha­tós támogatásával korszerű jégpályát épít, amely a közeli napokban már meg is nyitja kapuit a korcsolyázók és a jégkor­ongozók előtt. Úgyszintén a fővárosi „Progresul- ICAS” kollektívája a Dambovita-parti tenisz­pályákat a téli évadra korcsolya és jégko­rong pályává alakítja át, amely hivatalos versenyek és mérkőzések lebonyolítására is alkalmas lesz. A fővárosi „Piacára“ sportegyesület jég­­korongozói már megkezdték erőnléti edzé­seiket és a jégkorongozás leggyakoribb moz­dulatait teremi torna keretében gyakorolják. Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Seges­várról, Nagyváradról érkező hírek is arról számolnak be, hogy mindenütt új jégpályák létesülnek, rendbehozzák a felszereléseket, a sportolók pedig rendszeres edzésekkel ké­szülnek a téli évadra. Az eddigi előkészületek jelentős eredmé­nyeket ígérnek. Ezzel azonban nem szokott megelégednünk. A sportegyesületeknek min­dent el kell követniök, hogy a téli szezonra minél több vállalatnál, iskolában, gép- és traktorállomáson, állami és kollektív gazda­ságban idejében téli sportpályákat létesítse­nek. Fontos ez azért is, mert az MVK állami sportkomplexum szabadon választható­­pró­bái közé tartozik a korcsolyázás és jégkoron­­gozás is. Hogy ezekben a sportágakban mi­nél többen tehessék le a próbákat, elengedhe­tetlenül fontos ,hogy a korcsolya­­i és egyéb téli sportok űzésére alkalmas pályák százai álljanak az MVK-jelöltek rendelkezé­sére. A téli sportpályák létesítése általában nem jár sok munkával és nem is nagyon költsé­ges. Főként kezdeményező szellemre és ügy­szeretetre van szükség és a legtöbb esetben a helyi erőforrások felhasználásával létre­hozhatók a megfelelő téli sportpályák. Itt mindjárt meg is említjük, hogy a Szovjetunióban nagy sikerrel alkalmazzák azt a módszert, hogy a téli szezonban, amikor a hideg időjárás miatt nem lehet lab­darúgómérkőzéseket rendezni­­, a futball­­pályákat jégpályákká alakítják át, ahol az ifjak tízezrei élvezhetik a téli sport örömeit. A tartományi, rajoni és városi testnevelési és sportbizottságoknak és az IMSZ-szerveze­­teknek latba kell vetniük minden erejüket, hogy a sportkollektívákat és általában az ifjúságot széleskörűen mozgósítsák a fenti­­célkitűzések elérésére, hogy sportmozgalmunk fejlődését a téli sportágak terén , is minél je­lentősebb mértékben biztosíthassuk.

Next