Romániai Magyar Szó, 1951. december (5. évfolyam, 1291-1315. szám)
1951-12-01 / 1291. szám
1951., december 1., szombat. A Párt határozata nyomán Felszámolja hiányosságait a sepsiköröspataki kollektív gazdaság Egy hónapja annak, hogy a sepsikőröspataki „Új barázda” kollektív gazdaság vezetőtanácsa karöltve a pártalapszervezet tagjaival, munkaértekezletet tartott és a Párt határozata szellemében kielemezték a kollektív gazdaság eddigi eredményeit és hiányosságait. Az értekezleten fény derült arra is, hogy a gazdaság vezetősége sok esetben nem tartotta tiszteletben a KMP Központi Vezetőségének és a RNK minisztertanácsának a kollektív gazdaságok szervezeti-gazdasági megszilárdításáról szóló határozatát, valamint a kollektív gazdaságok minta alapszabályzatát. Bár a tavasszal az élő és holt leltárt brigádokra osztották, de a rváron a szervezés és irányítás hiányában összekeveredtek a brigádok és a munka zűzavarosan ment. A brigádokon belül nem voltak megszervezve a csoportok, így a tagok egyrésze a reakció befolyására idegenkedett a közös munkától, nem érezték át munkájuk felelősségét, hogy saját maguknak dolgoznak, hogy munkájukon keresztül erősítik közös gazdaságukat. A vezetőtanács ugyan rendszeresen megtartotta üléseit, de az itt hozott határozatok 3.1. legtöbb esetben nem hajtották végre A vezetőtanács hiába bízott meg egyes tagokat felelős munkával, azok nem mindig teljesítették a feladatot. Ezek alapján nem végezhetett eredményes munkát a kőröspataki kollektiv gazdaság vezetőtanácsa. A munka megjavításához azonban erőt adott a KMP Központi Vezetőségének szeptemberi határozata. A kollektiv gazdaság vezetősége részletesen áttanulmányozta a határozat pontjait s ennek alapján munkatervet fektetett le és új formában szervezték meg a munkásokat. Az őszi termények idejébeni betakarítása érdekében megszervezték a brigádokat és a brigádokon belül csoportokat alakítottak, olyan értelemben, hogy minden csoport felelős az elvégzett munkájáért. Ugyancsak a brigádokon belül a csoportok arányában elosztották a fogatokat ,a mezőgazdasági felszereléseket is. E munkamódszer bevezetése új fordulatot jelentett a kollektív gazdaság életében jelentősen emelkedett a munka termelékenysége. Ezt legjobban bizonyítja, hogy a cukorrépa betakarítását, a 12.napi tervelőirányzat helyett 5 és fél nap alatt végezték el, ami azt jelenti, hogy 100 százalékkal emelkedett a munka termelékenysége, az eddigi munkaviszonyokhoz képest. A Párt határozata szellemében a kőröspataki kollektív gazdaság vezetősége az őszi és téli napok észszerű kihasználására részletes munkatervet dolgozott ki. A munkatervben nagyszabású építkezések szerepelnek, amelyekből már eddig is sokat megvalósítottak. Kihasználva a helyi lehetőségeket, a napokban fejezték be a 102 méter hosszú és 8 méter széles székes szín építését — kovácsműhellyel egybekötve. Ugyancsak az utóbbi napokban készült el az új hídmérleg; három silógödi építettek és több mint 20 vagon takarmányt silóztak el. Bedő Albert, az építővigár felelőse kezdeményezésére — az idén épített új istállóba bevezették a villanyvilágítást. És hogy könynyebbé tegyék az állatok takarmányozását és gondozását, a hatalmas istállóba bevezették a vizet is. A vízellátást úgy oldották meg, hogy egy 12 méter magas víztornyot építettek, hatalmas víztartállyal ellátva. A víznyomásra szolgáló 12 lóerős „Diesel” motort a víztorony alatti motorházba építették be. Ezzel a motorral hajtatják a silótöltő gépet és ez szolgál az éjszakai villanyáram fejlesztésére is. Mindezeket a nagyarányú építkezéseket a kőröspataki kollektivisták nagyrészben a saját erejükből valósították meg azáltal, hogy felhasználták a Párt tanításait s kihasználták a helyi adottságokat és erőforrásokat, az összes építőanyagot — a cserépen kivűl —, mind a gazdaságban termelték ki . A kollektív gazdaság vezetősége régi hiányosságain tanulva, arra törekszik, hogy a Párt határozata szellemében még jobban megszilárdítsa a kollektíva szervezeti és gazdasági életét. A terv alapján 42-ről 50-re emelik a fejőstehenek számát. A tél folyamán 10 darab anyakocát, 100 darab juhot, 100 darab libát és 20 darab anyanyulat vasaidnak valamint 3000 darab facsemete elültetését kezdték meg. Az állattenyésztés egyik legfontosabb alapja az állatok takarmányozása és gondozása — különösen téli időszakban. Ezen a téren még sok kívánnivaló van a kőröspataki kollektív gazdaságban. Az állatok takarmányozása és gondozása nem történik rendesen — főképpen a tehenészetben. Itt igen fontos az állatok tejhozamának nyilvántartása. A kollektív gazdaság belső brigádosa ne elégedjék meg az általános tejhozam napi nyilvántartásával, hanem arra kell törekednie, hogy tehenenként emelje a napi tejhozamot és a takarmányozás a tejelő állatok tejhozamának arányában történjen. Ezt a hiányosságot is rövidesen ki kell küszöbölnie a sepsikőröspataki kollektív gazdaság vezetőségének, hogy valóban szilárd szervezeti, és gazdasági alapot biztosítsanak közös gazdaságuknak, amely valamennyi tag számára a boldogabb és jobb holnapot jelenti. A nevelő, a szocializmus építésének fontos tényezője Dolgozóink szeretettel és lelkesedéssel munkálkodnak hazánk felvirágoztatásán. Arra törekednek, hogy munkájukkal elősegítsék a szocializmus felépítését országunkban. Ez a gondolat vezérli sztahanovistáinkat, hogy újításaikkal emeljék a munka termelékenységét, hogy jobb és tökéletesebb gépeket, szerkezeteket gyártsanak, hogy több szenet, fémet és más nélkülözhetetlen anyagot bányásszanak ki a föld méhéből s hogy ötéves tervünket túlszárnyalják. Az új gépek, az új munkafolyamatok új, tökéletesebb felkészültségű kádereket követelnek, akik bánni tudnak a géppel, uralják a technikát. „A szocializmus embere mindenek előtt a magas kultúra embere” — tanította Marx. Hogy építsünk, ismeretekre, tudásra van szükség. Ismernünk kell az anyagot, amellyel dolgozunk, ismerni kell a körülményeket, amelyek között alkotó munkákat kifejtjük. Vagyis jól képzett, kommunista szellemben nevelt káderekre van szükségünk. „Elsősorban a kommunista nevelés sikerétől... a kommunista neveléstől — a szó legtávolabbi értelmében véve azt — amely átfogja a dolgozók egész tömegét és az egész szovjet értelmiséget, az ezen a téren elért sikereinktől függ az összes többi feladatok megoldása” — mondotta Molotov elvtárs a Bolsevik Párt VIII. Kongresszusán. A szocializmus építéséhez szükséges új ember kialakításában fontos szerepet tölt be a közoktatás, a tanügy. Lenin és Sztálin már a szovjet állam megalakulásakor nagy jelentőséget tulajdonított a tanügynek, a kulturforradalom főláncszemének, a tanügyi káderek, a tanárok, tanítók és különösen a falusi tanítók munkájának. Lenin a kulturforradalom döntő tényezőjének tekintette a tanítót. „Tanítóink százezrei olyan szervezetet jelentenek — mondotta Lenin — amelynek a munkát elő kell mozdítania, eszméket kell keltenie és harcolnia kell a tömegekben mindezideig még meglévő előítéletek ellen.” Sztálin elvtárs kidomborította a falusi tanító fontos szerepét a munkás-paraszt szövetség megszilárdításában és kiépítésében. „A paraszttömegeket a munkásosztállyal összefűző láncszemek egyikévé tenni — íme, a falusi tanító főfeladata”. „Néptanítóink falanxa az egyik legszükségesebb részét alkotja országunk dolgozói nagy hadseregének, amely a szocializmus alapján új életet épít.” (Sztálin), így tehát a tanító, a tanár a szocialista építés, a békéért vívott harc élkatonája, akire olyan fontos feladatok hárulnak, mint az írástudatlanság teljes felszámolása, a falusi dolgozó tömegek műveltségi színvonalának emelése, a kultúrotthonok, olvasóházak tevékenységének előmozdítása és a legmagasztosabb feladat: az új nemzedéknek, a munkásosztály erőtartalékának, a Szovjetunió, a hazai Párt, a dolgozó nép, a munka iránti szeretetre való nevelése. Munkásosztályunk megbecsüli és szeretettel övezi azokat, akik életüket a munkásosztály fiainak nevelésére szentelik. „... a nép tanítóját olyan magasra kell emelni, amilyenen soha sem állt, nem áll és nem is állhat a polgári társadalomban” — tanítja Lenin. A Szovjetunióban olyan anyagi életfeltételeket teremtettek az oktatókádereknek, hogy teljesen felszabadulva a mindennapi anyagi gondok nyomasztó súlya alól, szabadon tudnak dolgozni. Olvashatnak, tanulhatnak és fejleszthetik látókörüket, bővíthetik ismereteiket. A tanító megbecsült tagja a szocialista társadalomnak. " A történelem fejlődésének során a nevelés célja és tartalma változott. A nevelésnek minden osztálytársadalomban osztályjellege van és mindig szoros kapcsolatban van a politikával. Nem létezik az élettől és a politikától független iskola. „Egyike a polgári képmutatásoknak az a vélemény, hogy az iskola független lehet a politikától. Mindnyájan tudják, milyen hazug ez a felfogás. A polgárság fogalmazta meg ezt a tételt, és mégis ez a polgárság tette a polgári politikát iskoláztatása sarkkövévé és mindig azon fáradozott, hogy iskolázása engedelmes és hűséges lakájok nevelésében merüljön ki, s hogy még az egész általános oktatást is lesüllyessze arra a fokra, hogy a burzsoázia részére engedelmes és igyekvő szolgákat termeljen, akik a tőkések rabjai és ezek akaratát teljesítik“. (Lenin). A polgárság igyekszik hatalmát biztosítani; a nevelést is a munkásosztály elnyomásának, a maga osztályuralmának hatalmi eszközévé teszi. Fél attól, hogy az igazi tudás elterjed a tömegek között és ezért a oktatási és nevelési intézmények kétféle rendszerét teremti meg: az egyiket a polgárság gyermekei számára, a másikat a munkások gyermekei számára (ezek az úgynevezett „népiskolák”). De a polgárság mégis kénytelen a tudásnak legalább a morzsáit a munkásoknak átengedni, mert a bonyolult technikájú gyári és üzemi munka immár lehetetlenné vált elemi ismeretek nélkül. A polgári iskola osztályérdekeinek megfelelően, burzsoá szellemben, a „társadalom szolgálatára”, vagyis miszticizmusra, fajgyűlöletre és sovinizmusra nevelte az ifjúságot. A német fasiszták például a felnövekvő nemzedéket hivatásos gyilkosokká és rablókká idomították. Ezek segítségével akartak a német imperialisták a maguk rabló céljai érdekében „életteret” hódítani és a legyőzött országok népeit leigázni. A polgári társadalomban a tanító, a nevelő az uralmon lévő osztályok bérmunkása s az a feladata, hogy gazdái céljait szolgálja és tudatlanságban tartsa a dolgozók gyermekeit. A kapitalista országok iskolái és tanítóinak sivár helyzete, mind ezt mutatják. Az Amerikai Egyesült Államokban például az állami költségvetés 81 százaléka hadi beruházásokra van előirányozva, míg közművelődésre alig egy százalékot fordítanak. Ilyen körülmények között érthető, hogy az ifjúság nagy része nem tud felsőiskolára jutni. A Hazat tanítók, tanárok az egyetem elvégzése után az utcákon járnak elhelyezkedés után. Örülnek, ha valamilyen más elfoglaltságra találnak. Roy Smith ifjú tanár nagyon örült, mikor egy vendéglőben pincéri álláshoz jutott és pillanatnyilag megszabadult az éhenhalás veszedelmétől. De azok a „szerencsések” is, akik már állásban vannak, nyomorúságban élnek; olyan nevetségesen alacsony a bérük, hogy kénytelenek napszámba menni, vagy hivatásuk és meggyőződésük ellenére valamilyen más állást, vagy szolgálatot vállalni, ha egyáltalán meg akarnak élni. A régi Romániában, a tőkés-földesúri rendszerben szintén igen nehéz volt a tanügyi káderek, de különösen a falusi tanító helyzete. A tanító pályaválasztáskor már előre eljegyezte magát a nyomorúsággal. Ehber, rossz lakás, szegényes életmód volt az osztályrésze. Továbbtanulásról még csak álmodni sem mert. A polgári-földesúri kormányok nem gondoskodtak a tanítók és tanárok rendszeres szakmai továbbképzéséről. A tanítók voltak az utolsók, akik fizetést kaptak; még élénken emlékszünk a Iorga-kormány ilyen irányú intézkedéseire. Az iskolák sem rendelkeztek korszerű tanszerekkel, laboratóriumokkal, könyvtárakkal stb. A falusi tanitó minden támogatás nélkül, magára hagyatva küzködött nehézségeivel. íme a tanitó helyzete a „történelmiek" rendszerében. ★ Országunk munkásosztálya a dicsőséges szovjet hadsereg segítségével elűzte az uralomról a kizsákmányolókat, a népnyúzókat s megnyitotta a nép kulturalizálásának hajnalát. Népi demokratikus rendszerünk súlyos örökséget vett át ezen a téren. A 4.000.000 írástudatlan a burzsoá földesuri rend tanügyi politikáját vádolja. Az iskolaköteles ifjak 30 százaléka — a dolgozók gyermekei — különböző anyagi nehézségek és más megszorítások következtében nem látogathatták az iskolát. A Párt vezette munkásosztály hatalmas megvalósításokat ért el e szégyenteljes örökség felszámolásában. A tanügyi reformok következtében dolgozóink tehetséges ifjúsága előtt megnyíltak az iskolák, főiskolák, egyetemek kapui. Ez az új iskola, új tartalmával a dolgozók százezreit ragadja ki a tudatlanság sötétjéből és isméteti meg a tudomány, az igazság, a valóság, az ismeretek csodálatos tárházával. A népből eredő új értelmiség, amely tudását és képességét a nép élete megjavításáért állítja harcba, most van kialakulóban. Sikerrel bontakozik ki kultúrforradalmunk. A Párt és a kormány legnagyobbfokú megbecsülését és szocialista gondoskodását fejezi ki az 1951 augusztus 16-ig a tanügyi káderek élet- és munkakörülményeinek megjavításával kapcsolatos határozat. A határozat új korszakot nyit meg a tanügyi káderek életében, mint ahogyan azt maguk a tanítók és tanárok nyílt leveleikben őszintén kifejtették. A régi fizetési rendszer nem felelt meg a mai helyzetnek. Új fizetési besorolásra volt szükség, hogy tanítóinkat segítsük nehéz, felelősségteljes munkájukban, éreztessük velük a gondoskodást és ösztönzést. A Párt és a kormány elhatározta, hogy „évi hárommilliárd lejjel emeli az óvodák, elemi és középiskolák oktatókádereinek fizetési alapját és különleges prémium-rendszert dolgoz ki azoknak az óvónőknek, tanítóknak és tanároknak a jutalmazására, akik odaadó munkájukkal kiváló eredményeket érnek el az iskolai nevelőmunkában s az írástudatlanság felszámolásában.” A határozat számos fontos intézkedést tartalmaz, amelyek a tanítók és tanárok életfeltételeinek megjavítását szolgálják. A határozat gondoskodik a tanerők továbbtanulásáról, szakmai és politikai színvonaluk állandó emeléséről, miután a szocializmus építése során feladataik állandóan növekednek és mind nagyobb felkészültséget kívánnak. Tanerőinknek módjuk nyílik a főiskolák levelezői tanfolyamon való elvégzésére. Ez annál is inkább fontos, miután a fizetési besorolásnál jelentős tényező a szakmai képzettség, így tehát, hogy valaki magasabb beosztást nyerjen és ennek megfelelően fizetést is, nem kell várni mint régen a „mindenható” tanfelügyelői látogatásra, hanem saját munkája szorgalma, képzettsége révén az előrehaladásnak széles távlatai nyílnak meg. A Párt és a kormány az egész dolgozó nép megbecsülését és tiszteletét fejezi ki gyermekei nevelői iránt azzal, hogy Munka Érdemrenddel, Munkaéremmel. „Érdemes tanitó”, „éltanító“, „érdemes tanár”, „éltanár" címmel tünteti ki azokat, akik lelkesen és becsületesen dolgoznak, kitűnnek a betűvető tanfolyamokon, tevékenyen segítik tömegeink kulturális akcióit, hatékonyan közreműködnek dolgozóink felvilágosításában, pártos, harcos szellemben nevelik gyermekeinket. A határozatnak a napokban megjelent végrehajtási utasítása is híven tükrözi azt a szeretetteljes gondoskodást, amellyel munkásosztályunk tanerői iránt viseltetik. Az új fizetési besorolás figyelembe veszi a munka mezején eltöltött időt. Tehát, aki nagyobb tapasztalattal, felkészültséggel rendelkezik, magasabb fizetési osztályba kerül. A múltban a kezdő tanító havi 5512 lej fizetést kapott. Az új besorolás szerint a tanítóképzőből most kikerült tanító — akinek tehát meg van a megfelelő képzettsége — 8000 lej fizetést vesz fel, ami nem kevesebb, mint 44 százalékos anyagi feljavulást jelent. Nem érdektelen ugyanakkor megjegyezni, hogy az USA-ban az utóbbi időben a tanítók fizetése, a hivatalos adatok szerint, 20 százalékkal csökkent. Nálunk egy öreg tanító általában 8.210 lej havi fizetést kapott. A határozat értelmében, ha megfelelő szakképzettséggel rendelkezik, vagy azt pótolni fogja, akkor fizetése rögtön 10.800 lej lesz. Az igazgatói fizetéseknél még szembeszökőbb a változás. Ugyanis eddig kimondott igazgatói fizetés nem volt. Az igazgató az alacsony tanári fizetését kapta és igazgatói díjként valamivel többet, mint az osztályfőnöki pótlék. Ma azonban a gimnáziumi igazgató fizetése több mint 20 000 lejre emelkedhet. Népi demokratikus rendszerünk azzal, hogy ilyen széleskörűen gondoskodik tanügyi kádereink anyagi jólétéről, megadja a lehetőséget a jó és eredményes munkára. Dolgozóink soha ilyen szeretettel és elismeréssel nem viseltettek a tanerők munkája iránt, mint most, mert tudatában vannak a fontos és értékes munkának, amelyet a nevelő a szocializmust építető káderek ismeretekkel való felvértezésében kifejt. Tanügyi kádereinknek rendszeres és szervezett munkát kell végezniük szakmai és ideológiai színvonaluk állandó emeléséért. Tanulmányozzák alaposan a marxizmus-leninizmus klasszikusainak műveit, Pártunk vezetőinek tanításait, hogy kellőképpen orientálódni tudjanak a nemzetközi politikai események között. Ismerjék és népszerűsítsék a világot átfogó békeharc híveinek sikereit. Különös figyelmet fordítsanak a tökéletes tanítási módszer elsajátítására, a klasszikus orosz és a szovjet pedagógusok tanulmányainak megismerésén keresztül. Ismerjék vidékük gazdasági kérdéseit, hogy ezáltal össze tudják kötni előadásaikat a helyi gyakorlati kérdésekkel. Foglalkozzanak az orosz klasszikus és szovjet irodalommal, hogy az innen merített példákkal előadásaikat érdekesebbé és vonzóbbá tegyék. Nevelőink munkájuk során, mikor nehézségükkel kell megküzdeniük, gondoljanak Usinszkij, a nagy orosz pedagógus szavaira. „Az a nevelő, aki a modern nevelés magaslatán áll, úgy tekinti magát, mint egy nagy szervezet eleven működő tagját; feladata, hogy az emberiség tudatlansága és bűnei ellen küzdjön; közvetítő az új nemzedék és minden nemes és magasztos között, amit az emberek története felmutat; ő őrzi azoknak az embereknek szent hagyományát, akik az igazságért és a boldogságért harcoltak. Eleven tagnak érzi magát a múlt és a jövő között.. Műve, bár külsőleg jelentéktelen, a történelem legnagyobb művei közzé tartozik.. MARKOVITS MÁRTON 2 Szergej Mironovics Kirov — a forradalom tribunja 1934 december elsején az imperializmus ügynökei — a véreskezű trockista-bucharinista banditák meggyilkolták Szergej Mironovics Kirovot, korunk egyik legnagyobb emberét. Sz. M. Kirov a Bolsevik Párt és a szovjet kormány kimagasló vezető egyénisége, a Sz. K. (b) P. Politbürójának tagja és titkára volt. Lenin-Sztálin Pártja és az egész szovjet nép úgy ismerte Kirovot, mint a forradalom tribunját. Kirov, a Vjatszki kormányzóság (most Kirov tartomány) Urzsun városának fia volt. Már kora ifjúságában belekapcsolódott a forradalmi tevékenységbe s alig volt 19 éves, amikor mint szilárd és állhatatos kommunista állta meg a helyét. Kirov hatalmas forradalmi erővel rendelkezett, egyszerűen és érthetően meg tudta magyarázni a legnehezebb, legbonyolultabb kérdéseket is. Kirov az első orosz forradalom éveiben élénk forradalmi munkát végez Szibériában. Szergej Mironovics Kirov harcos élete az Októberi Szocialista Forradalomig szorosan egybekapcsolódott a Kommunista Pártnak a cári önkényuralom és a tőkés-földesúri rendszer megdöntéséért vívott hősi harcával. Kirov a forradalom győzelme után tevékenyen kiveszi részét a Szovjet Köztársaság megvédésében a külföldi és belső ellenséggel szemben. Kitűnő katonai érzékkel rendelkezik és a fiatal Vörös Hadsereg egyik legnagyobb politikai nevelője. Szergej Mironovics Kirov Leninnek és Sztálinnak igazi segítőtársa volt a szovjethatalom megteremtésében és megszilárdításában, a lenini-sztálini nemzeti politika alkalmazásában Észak-Kaukázusban és Kaukázuson túl. Észak-Kaukázusban Kirov önfeláldozó munkát végez a különböző nemzetiségek kibékítésében, egyesíti a munkásokat a szovjetek zászlaja alatt, erős harci frontot alakít a szovjethatalomért, a hegyi fejedelmek, kulákok és más reakciós elemek ellen. 1921 és 1925 között Kirov, mint Azerbajdzsán Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára fáradhatatlanul erősíti a munkás-paraszt szövetséget, kíméletlenül leleplezi és szétzúzza a trockista ellenforadalmi bandákat és a burzsoá nacionalistákat. Sz. M. Kirov nevéhez fűződik a bakui kőolajipar újjászületése és fejlődése. Abban az időben Baku kőolajtelepein elmaradott technikával dolgoztak és ennek következtében a termelés is igen gyengén folyt. Kirov na- írja: V. KOROTYEJEV ponként meglátogatta a kőolajkutakat és a kőolajfinomító üzemeket. Elment a munkások lakására és tanította őket. Ennek eredményeként Baku kőolajipara az új technikai felszerelések alapján gyorsan és sikeresen fejlődött. A szovjetek országa mind több „fekete aranyat" kapott, ami elengedhetetlen az ipar és a közlekedés számára. Kirov kitűnő szónok volt. Lángoló és rendkívül világos beszédeket tartott, amelyek fellelkesítették a hallgatókat. Sz. M. Kirov határtalan odaadással küzdött a Bolsevik Párt lenini-sztálini vonalának alkalmazásáért, Ő is a Párt azon vezetői közé tartozott, akik Lenin halála után L V. Sztálin vezetése alatt megvédték a nagy lenini zászlót. A Pártot a lenini hagyatékok köré tömörítette és a szovjet népet a szocialista építkezés széles útjára vezette. 1926-tól kezdve a leningrádi pártszervezetet Szergej Mironovics Kirov vezette. Kirov vezetésével a Sz. K. (b) P. leningrádi szervezete még szorosabban tömörült a Kommunista Párt Központi Bizottsága köré, a Párt és a nép vezére, Sztálin elvtárs köré. Vezetése alatt a leningrádi bolsevikok szétverték a trockistákat, buhharinistákat, zinovjevistákat és a többi árulókat. Harcot kezdtek, hogy Lenin városát a szocialista ipar erős bázisává tegyék. Sok energiát, megfeszített munkát és álmatlan éjszakákat áldozott Kirov a leningrádi üzemek építkezéseinek, a Pavlov klinika létesítésének, a város átszervezésének, az ifjúság nevelésének, a hadsereg és a flotta megerősítésének. Részletesen megvitatta az építészekkel az új házak tervét. Harcolt az „olcsóság nevében alacsonyabbra, sűrűbbre építeni" kísérletek ellen. Meglátogatta a munkások lakásait, hogy felülvizsgálja az új építkezések minőségét. Gondoskodott a hatalmas kultur- és pihenőparkoknak, a gyermekek és tudósok palotáinak építkezéseiről. Sz. M. Kirov jelentékenyen kivette részét a Kóla-félsziget tundráinak megváltoztatásában, a Hibinszki tundra gazdag apatit telepeinek feltárásában és az északi vidékek iparosításában. Kirov egész munkásságát a kommunizmus győzelmének hite hatotta át. Kirov sokoldalúan és mélyen művelt marxista-leninista volt. A kádereket állandóan arra hívta fel, hogy sajátítsák el a marxi-lenini elméletet, kössék össze az elméletet a gyakorlattal. Kirov személyesen mutatta, hogyan kell elsajátani és a gyakorlatban alkalmazni a marxileniai elméletet. Nap mint nap széleskörű gyakorlati munkával foglalkozott és ugyanakkor tevékenyen részt vett a nagy elméleti kérdések megoldásában is. Kirov kíméletlenül ostorozta a tétlenséget, elbizakodottságot és önteltséget. Szakadatlanul arra hívta fel a dolgozókat, hogy ne engedjék ki kezükből a bolsevik nevelőeszközt, —■ az önkritikát. „Ha igazi kommunista harcos akarsz lenni, — mondja Kirov, — akkor egész bolsevik dühhel hadra kell kell az építkezésünket fékező hiányosságok ellen." Kirov élete alkotó munkásságának virágzó időszakában szűnt meg. A szovjet nép keményen visszavágott az ellenforadalmi banditáknak, akik vissza akarták fordítani a történelem kerekét és a szabad hazában a kapitalista rendet próbálták újjáéleszteni. A szovjet nép még szorosabban tömörült a Párt és Sztálin körül, éberségét még jobban fokozta. Szergej Mironovics Kirov a rettenthetetlen harcos, a lelkesítő tribün hatalmas alakja örökké élni fog a népek emlékezetében is lelkesíteni fogja a békéért és a dolgozók boldogságáért harcoló milliókat és százmilliókat. Irodalmi pályázat Népköztársaságunk írószövetségének kolozsvári fiókja és az Irodalmi Almanach, az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó támogatásával pályázatot hirdet elbeszélő költeményre és prózai karcolatra. Mindkét műfajban a tárgy: Harc a szocializmus felépítéséért Népköztársaságunkban ! A pályázat dijai: Az elbeszélő költeménynél I. dij 40.000 lej, II. dij 25.000 lej, III dij 15.000 lej. A karcolatnál I. dij 20.000 lej, II. dij 15.000,lej, III dij 10.000 lej. Az előbbi dijakon kívül a dicséretben részesülő műveket is jutalmazzuk. A nyertes művek megjelennek az Irodalmi Almanachban és az arra érdemesek az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó kiadásában is. A pályázat határideje: 1951 december 31. A pályázat kihirdetésének napja: 1952 február 16. A pályázat részletes jelentését az Irodalmi Almanach 1952. évi március 1-i száma közli. A jeligés levéllel ellátott kéziratok két-két példányban az Irodalmi Almanach szerkesztőségének címére: Kolozsvár, Jókai utca 2 szám alá küldendők. A bíráló bizottság tagjai: Balla Károly, Földes László, Gaál Gábor, Nagy István, Szabédi László, Szász János és Tamás Gáspár. A pályázaton való részvételre felszólítunk minden magyar tollforgatót, tekintet nélkül arra, hogy jelentek-e meg eddig írásai vagy sem. Pályázni lehet nyomtatásban eddig még meg nem jelent művei. A RNK írószövetségének kolozsvári fiókja és az Irodalmi Almanach szerkesztősége Sajtólevelezők értekezlete a „Prima Banat” cipőgyárban A temesvári „Prima Banat” cipőgyár sajtólevelezői értekezletet tartottak azzal a céllal, hogy megvitassák munkájuk feljavításának lehetőségeit. Az értekezleten Bán Béla a levelezők feladatairól beszélt. Az értekezlet résztvevői elhatározták, hogy december 21. tiszteletére versenyt indítanak maguk között. GALL SÁNDOR levelező Szentegyházasfaluban a kulákok szabotálják az őszi mélyszántást Az udvarhelyrajoni Szentegyházasfalu határa ebben az évben fehér volt a vadretek virágtól. Egy-egy parcellaföldön több volt a burján, mint az árpa, vagy zab s ezen nem is lehet csodálkozni, mert a múlt évben kevesen végezték el a takóhántást és az őszi mélyszántást. Ebben az évben is ha végignézünk a község határán azt láthatjuk, hogy a földek nagy része még úgy van ahogy a termést betakarították. Egy pár dolgozó paraszt, mint például Oláh István, Lőrincz Áron és Lőrincz József minden évben rendesen elvégzik kötelességüket, de munkájuk majdnem hiábavaló, mert a szomszéd földekről a burjánmagokat a szél átviszi az ő földjükre s igy az is meggyomosodik. A község dolgozóinak nagy része még mindég nem akarja megérteni a tarlóhántás és az őszi mélyszántás fontosságát, vagy pedig úgy gondolkoznak, hogy ha a kulákok nem csinálják, akkor ők sem. Ugyanis a község két vérszopó kulákja Egyed István és Lőrincz Balázs alig szántottak valamit. Egyed István arra számít, hogy ha nincsérmés, van úgyis jól megél, mert a posztóványoló eleget hoz a házhoz s esze ágában sincs, hogy a néptanács által kiadott utasítást végrehajtsa. A másik mákvirág, Lőrincz Balázs, úgy megzsirosodott az erdőből s a régi elöljáróságból, hogy ha van termés ha nincs, van mit a tejbe aprítson. Ez a jómadár is csak éppen megmutatta az ekét a földnek, így „működik” a két szentegyházasfalusi kulák. Nagy kiterjedésű birtokaikat csak immel-ámmal művelik meg, amelyeken a gyom szaporodik s a szomszéd földeken gazdálkodó dolgozó parasztok földjeit is ellepi. A községi néptanács keresi az okát annak, hogy miért nem megy az őszi mélyszántás, pedig nem kell messzire nézzen, csak a kulákokig, akik élen járnak a munkálatok szabotálásában. Járjon el velük úgy, hogy érezzék a proletárdiktatúra vasöklének erejét s ne tűrjék, hogy még most is hetvenkedjenek a községben. A dolgozó parasztok pedig ha látni fogják a néptanács erejét a kulákokkal szemben, nagyobb lelkesedéssel végzik feladataikat és a néptanácsot is segítik munkájában. D. A. Romániai Magyar Szó MEGMENTJÜK ŐKET Ki szereti, az félti őt, és büszkén tekint rája: a hős árnyéka a veszély, az száll mindig nyomába, őt is, ki hős lett, követi a veszély folyton most már, ezért félti, ki szülte őt a harcos munkásosztály. S a hős iránti büszkeség nem szülőföldjén él csak, büszke rá nyugat és kelet, büszke rá dél és észak, büszke rá város és mező, merre dolgozók élnek, Görögország dicső fiát ünneplik mind a népek. Elvtársak előtt példa ő, a férfi felnéz rája, az asszonynak hő vágya az, hogy ilyen legyen párja, s a csöppnyi proletárgyerek, — ki felfigyelt a szóra — igy kiált: „Én olyan leszek, apám, beszélj még róla ! “ Báttyának érzi a fiú, a lány úgy érzi húga a hősnek, ki szivében él, s ki annyiszor bezúzta a sötétség vad homlokát, — ki mindnyájunk testvére, nincs köztünk, kinek oka nincs ma újabb büszkeségre. Az aradi Vörös Lobogó UTA újabb sikere a Bolgár Népköztársaságban Az aradi Vörös Lobogó UTA, bolgáriai körútja során, szerdán játszotta második mérkőzését Plevenben, a helyi Szpartak csapatával. A mérkőzés kemény játékot eredményezett, amely végül is 1 — 1 (0—1) arányban döntetlenül végződött. Az aradi Vörös Lobogó UTA vasárnap Szófiában játsza utolsó mérkőzését az ezévi bajnok CDN csapatával. Belülről érte reszketek, de toltam perceg bátran. Boldog vagyok testvéreim, hogy sorotokba álltam ! Elképzelem a börtönét és az eget felette, az eget, melyre annyi hős bízó szemét vetette. Az ég s a rács közt sas kering, — a bátorság jelképe — a szabadság nincs messze már, kivillan az ég kékje, s a börtönök zárt kapuit betörik még a népek s vállukra kapják majd, akik a börtönből kiléptek. Viszi, sodorja a tömeg őket az uj világba, büszkén tekint rájuk a nép, ők meg az uj világra, s hol szabaddá lett annyi rab, a kit halálra ítéltek —, Nikosz Belojannisz is ott mosolyog, ott lépked. Megmentjük őt s hős társait, csak szólnunk kell merészen, világot rengető erő van szavunk erejében. Pirosba öltözik a rab, a rab tartó meg gyászba, forrás fakad, szikla reped a szabadság szaváral HORVÁTH IMRE Végéhez közeledik a RNK 1951. évi sakkbajnoksága A RNK 1951. évi sakkbajnoksága végéhez közeledik. Egy forduló várt hátra és még mindig nem tudni,, hogy kié lesz a bajnoki cím. Ezt csak az utolsó forduló dönti el. A félbeszakított játszmák lejátszása után a táblázat élén I. Bálánel és G. Alexandrescu sportmesterek állanak 1/2 ponttal. Őket 11 ponttal Flondor és Szabó követi. Készüljünk fel idejében a téli sportolásra Noha az időjárás még mindig enyhe, szerte az országban már fokozott előkészületek folynak a téli sportévadra, hogy jó pályákkal, jó felszereléssel és alaposan felkészült sportolókkal minél nagyobb sikert biztosíthassunk a téli sportnak. A téli előkészületek terén követésre méltó példával jár elől a „Szpartak" sztálinvárosi sportkollektívája. A városi néptanács hathatós támogatásával korszerű jégpályát épít, amely a közeli napokban már meg is nyitja kapuit a korcsolyázók és a jégkorongozók előtt. Úgyszintén a fővárosi „Progresul- ICAS” kollektívája a Dambovita-parti teniszpályákat a téli évadra korcsolya és jégkorong pályává alakítja át, amely hivatalos versenyek és mérkőzések lebonyolítására is alkalmas lesz. A fővárosi „Piacára“ sportegyesület jégkorongozói már megkezdték erőnléti edzéseiket és a jégkorongozás leggyakoribb mozdulatait teremi torna keretében gyakorolják. Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Segesvárról, Nagyváradról érkező hírek is arról számolnak be, hogy mindenütt új jégpályák létesülnek, rendbehozzák a felszereléseket, a sportolók pedig rendszeres edzésekkel készülnek a téli évadra. Az eddigi előkészületek jelentős eredményeket ígérnek. Ezzel azonban nem szokott megelégednünk. A sportegyesületeknek mindent el kell követniök, hogy a téli szezonra minél több vállalatnál, iskolában, gép- és traktorállomáson, állami és kollektív gazdaságban idejében téli sportpályákat létesítsenek. Fontos ez azért is, mert az MVK állami sportkomplexum szabadon választhatópróbái közé tartozik a korcsolyázás és jégkorongozás is. Hogy ezekben a sportágakban minél többen tehessék le a próbákat, elengedhetetlenül fontos ,hogy a korcsolyai és egyéb téli sportok űzésére alkalmas pályák százai álljanak az MVK-jelöltek rendelkezésére. A téli sportpályák létesítése általában nem jár sok munkával és nem is nagyon költséges. Főként kezdeményező szellemre és ügyszeretetre van szükség és a legtöbb esetben a helyi erőforrások felhasználásával létrehozhatók a megfelelő téli sportpályák. Itt mindjárt meg is említjük, hogy a Szovjetunióban nagy sikerrel alkalmazzák azt a módszert, hogy a téli szezonban, amikor a hideg időjárás miatt nem lehet labdarúgómérkőzéseket rendezni, a futballpályákat jégpályákká alakítják át, ahol az ifjak tízezrei élvezhetik a téli sport örömeit. A tartományi, rajoni és városi testnevelési és sportbizottságoknak és az IMSZ-szervezeteknek latba kell vetniük minden erejüket, hogy a sportkollektívákat és általában az ifjúságot széleskörűen mozgósítsák a fenticélkitűzések elérésére, hogy sportmozgalmunk fejlődését a téli sportágak terén , is minél jelentősebb mértékben biztosíthassuk.