Romániai Magyar Szó, 1952. március (6. évfolyam, 1368-1393. szám)
1952-03-01 / 1368. szám
1952., március 1., szombat. Gyergyó rajon legtávolabbi falujába is eljut a tudás fénye A vasúttól tíz kilométernyire, két hatalmas hegy közé ékelve, fekszik Gyergyó rajon legfélreesőbb kis faluja: Orotva. Lakói szegény pásztorok, földművesek és erdei munkása, akiket a volt kizsákmányoló rendszer sötétségben tartott. Újságról, könyvről legfeljebb csak hírből hallottak. De itt is nagyot fordut a világ: a kultúra és tudomány fénye bevilágított ide a hegyek közé, a legkisebb házakba is. Így jutott el a könyv, a világosság a távol fekvő hegyi falu legeldugottabb részébe, Halaságra, Csibi Sándor házába is. Csibi Sándor szegényparaszt, ő is akkor vett könyvet a kezébe, amikor Pártunk hivő szavára a faluban megalakult a „Varga Katalin" kultúrotthon és a könyvtár. Csak ekkor kezdte megismerni a világot, csak ekkor ismerte fel a múlt sötétségét és a napsugarat a jövő távlatait. Egyre jobban elmerült a könyvek olvasásába és igyekezett másokat is rávenni az olvasásra. Nemcsak a legszorgalmasabb olvasója lett a könyvtárnak, hanem a leglelkesebb agitátora is. A kis falusi könyvtár gyarapodott és egyre szaporodott, az olvasók száma. Ma már Orosván a kultúrotthon könyvtárosának, Kovács Máriának vezetésével három jól megszervezett olvasókör működik. Csibi Sándor az I. számú olvasókör vezetője. Érti a módját annak, hogyan keltse fel az érdeklődést az olvasmányok iránt falusi dolgozótársai körében. Legutóbb dr Vasile D. Marza „Az ember eredete és fejlődése" című népszerű tudományos könyve került sorra az olvasókörben. Előzőleg röviden ismertette a könyvet. Volt is érdeklődés az olvasásnál. Az emberek este 6 órakor elindultak az olvasókör felé. Az asszonyok magukkal vitték tennivalójukat, kötésüket, varrnivalójukat, hogy hasznosabban, kedélyesebben teljék az idő. Csibi Sándor kezébe veszi a könyvet és olvasni kezd. Figyelő tekintetek kísérik. A felolvasó néha megáll és elmagyarázza az olvasottakat, vagy felel a közbevetett kérdésekre. Mire vége az olvasmánynak, a gúzsay is lassan megürül, a kötés is jócskán halad előre. Az olvasás után senki nem siet el, még együtt maradnak és megvitatják a hallottakat. Mindannyian örülnek a hírnek, hogy legközelebb Szubbotyin szovjet tudós „A Föld keletkezése és kora“ című érdekes népszerű tudományos munkáját olvassa fel. Amíg az idősebbek az olvasókörökben szívják magukba nagy szomjúsággal a tudást, az ismereteket, addig a fiatalok a kultúrotthonban (Bakó Ibolya és Kovács Mária irányításával) ismerkednek meg a népszerű tudomány, a politika és ideológia kérdéseivel. Könyveket, brosúrákat, újságot olvasnak. Utána kultúrműsorra gyűlnek össze. Dalokkal, szavalatokkal, a színjátszócsoport pedig színdarabbal szórakoztatja és neveli a falu fiataljait és idősebbjeit. A távoli hegyek között meghúzódó Orotva már nem „eldugott falu", hanem a kultúforradalom részese. SZARVAS DÉNES levelező Öt hektár zöldségesünket kétszer vetjük be az idén Az apahidai VÖRÖS CSILLAG kollektív gazdaságban az 1952 évre öt hektár zöldséges kert megművelését vettük tervbe. Ennek a területnek már 1951 decemberben megkezdtük az előkészítését. A földet bőségesen megtrágyáztuk, a melegágyak felszerelését megjavítottuk, a hiányzó üvegtáblákat pótoltuk. A primőrök számára 396 négyzetméter melegágyat készítettünk elő, amit január közepétől február közepéig be is vetettünk. Az eredmény már is mutatkozik: a korai retek levelei már kihajtottak, a saláta szépen fejlődik, a karalábé és uborka is zöldül. Hegyes csípős paprikát is vetettünk. Márciusban már friss hónapos retekkel tudjuk ellátni Kolozsvár dolgozóit. Reméljük, hogy április folyamán csípős paprikánk, karalábénk és salátánk is piacra kerül. Öt hektár zöldségesünket úgy műveljük meg, hogy minden négyzetméter területre kétszer tudjunk vetni, így a tavasszal kikerülő zöldségek helyébe őszi veteményt: káposztát, zöldbabot, cukorborsót, fekete téli retket, céklát stb. ültetünk. Kollektív gazdaságunk ebben az évben mintegy 80 állandó munkaerőre számíthat, — a tavalyi 36—40 munkaerővel szemben. Ez a két szám is bizonyítja azt a fejlődést, amelyet az elmúlt év elejéhez viszonyítva elértünk. További nagy eredményünk, hogy az idei munkatervünk összeállításánál teljes mértékben figyelembe vettük tényleges lehetőségeinket. Tavaly tavasszal 20 hektár zöldséges terület megművelését terveztük , noha a rendelkezésünkre álló munkaerő ehhez mindenképpen elégtelen volt. A kollektív gazdaságok szervezett megerősítésére vonatkozó szeptember 18-iki Határozat bennünket is hozzásegített ahhoz, hogy sok hibánkat felismerjük és kiküszöböljük. Az idén sokkal nagyobb súlyt helyeztünk a felvilágosító munkára is, mint az elmúlt évben. Ennek eredményeként újabb 18 család kérte felvételit gazdaságunkba, nagyobbrészt földnélküli szegényparasztok. Nagy gondot fordítunk az állandó brigádok és csoportok szervezésére. Állandó munkaerőinket két brigádba osztottuk, amelyeknek 4—4 csoportjuk van. Az első brigád a mezei munkát, a második brigád — amibe főleg szakképzett kertészeket osztottunk be — a kerti munkálatokat végzi. A jól megszervezett munka eredményeképpen remélhetjük azt, hogy a jövő hónaptól kezdve az apahidai VÖRÖS CSILLAG kollektív gazdaság szekere minden nap friss áruval megrakodva indul el Kolozsvár felé. A munkások segítségét friss, olcsó és gazdag választékú áruinkkal akarjuk viszonozni. MUNTEAN JÓZSEF az apahidai „Vörös Csillag" kollektív gazdaság elnöke A világ legszilárdabb valutája Két évvel ezelőtt, 1950. március elsején jelent meg a Szovjetunió minisztertanácsának határozata a rubel árfolyamának aranyalapon való meghatározásáról, valamint a rubel beváltási árfolyamának felemeléséről a külföldi valutákkal szemben. Ennek a rendelkezésnek értelmében 1950 március 1-től kezdve a rubelnek a külföldi valutákhoz viszonyított árfolyamát nem a dollár, hanem a rubel aranytartalmának alapján állapítják meg. (A rendelkezés értelmében 1 rubel 0,222168 gr. tiszta aranyat tartalmaz). A szovjet kormánynak ez a rendelkezése, — amely az újabb árleszállításokkal egyidejűleg lépett életbe, — beszédes bizonyítéka volt a Szovjetunió szocialista gazdasága felsőbbrendűségének, valamint azoknak a döntő jelentőségű sikereknek, amelyeket a szovjet emberek a háború utáni első ötéves terv feladatainak megvalósításában elértek. Mindez egyben azt is bizonyította, hogy a szovjet emberek munkájának, a termelés állandó fokozásának eredményeként a rubel tényleges vásárlóereje messze túlhaladta az idegen valuták hivatalosan megállapított rubel árfolyamát. Ezeknek az árfolyamoknak helyesbítése tehát elkerülhetetlenül szükségessé vált. A Szovjetunió Kommunista (K.) Pártja és kormánya ennek megfelelően elhatározta, hogy hatálytalanítja azt az 1937 júliusa, óta érvényben volt rendelkezést, amely szerint a rubel árfolyamát a dollár alapján állapították meg. Ezzel a külkereskedelemmel kapcsolatos fizetési forgalom lebonyolításából a Szovjetunió kikapcsolta az ingadozó értékű dollárt. A Szovjetunió Kommunista (K) Pártja és a szovjet kormány határozata egyben tehát rávilágít a rubel és a dollár közötti viszonyban bekövetkezett változásokra is; arra, hogy a dollár helyzete lényegesen meggyengült, a teljes értékű rubel pedig kétségbevonhatatlanul a világ legerősebb, legszilárdabb valutája lett. Ahhoz, hogy az ebben a viszonyban bekövetkezett változásokat megérthessük, nem érdektelen néhány szóban megvilágítani a rubel és a dollár helyzetét. * A Szovjetunió kivitelét és behozatalát az erre a célra megszervezett külkereskedelmi vállalatok bonyolítják le. A külkereskedelemmel kapcsolatos fizetéseket pedig a Szovjetunió Állami Bankja bonyolítja le úgy, hogy a kivitelből származó devizákat (követeléseket) terv szerint használja fel a külföldön teljesítendő fizetésekre. 1937-től 1950 március elsejéig a külföldi devizák árfolyamát a dollárhoz viszonyított arányuk alapján állapították meg, mert a kapitalista valuták között a dollár volt a legstabilabb. Az a tény, hogy a szovjet külkereskedelem állami monopóliumot alkot, biztosíték arra nézve, hogy a Szovjetunió külföldi fizetési forgalmában ne állhassanak be zavarok, biztosíték arra nézve, hogy a Szovjeunió külkereskedelmi és fizetési mérlege mindig kiegyensúlyozott legyen; biztosíték arra nézve, hogy a rubel árfolyamát mindig aranytartalmának megfelelően állapítsák meg és állandósítsák. Egészen más a helyzet a kapitalista országok valutáinál. Az első világháború után a kapitalista államok már nem voltak képesek visszaállítani a háború előtti aranyvaluta rendszerüket. Helyébe az úgynevezett arany rúd-, az aranydeviza- vagy a különböző „irányított” pénzrendszerek léptek, amelyekre az jellemző, hogy a forgalomba hozott bankjegyek vagy csak feltételesen (külföldön teljesítendő fizetések igazolása esetén), vagy egyáltalán nem voltak aranyra beválthatók. A forgalomban lévő bankjegyek értéke és az arany értéke közötti kapcsolat ezzel teljesen meglazult. A kapitalizmus általános válságának feltételei között kibontakozott 1929— 1933-as hatalmas gazdasági világválság az összes kapitalista államokban valutaválságot idézett elő. Ez arra kényszerítette őket, hogy teljesen letérjenek az aranyalapról, pénzük belérték nélküli papírpénzzé rongyolódott le. A kapitalista államok pénzének állandó elértéktelenedése külföldi viszonylatban egyrészt azokban a pénzleértékelésekben nyilvánult meg, amelyeket a harmincas években az összes kapitalista államok és a második világháború után, 1949-ben, Anglia és egy egész sereg más kapitalista állam végrehajtott, másrészt pedig abban, hogy a kapitalista valuták értéke állandóan ingadozik, csökken. Jellemző például az, hogy a jelenleg legfontosabbnak számító kapitalista valuta, a dollár értéke már 1948-ban a felére csökkent: egy uncia arany hivatalos „ára“ 35 dollár volt, de Rómában 1 uncia arany 67—68 dollárnak, Párisban 70 dollárnak felelt meg. A kapitalista államok valutáinak elértéktelenedése ezeknek az országoknak katasztrofális gazdasági helyzetét tükrözi. Az olyan elértéktelenedő valuta, mint a dollár ma már tehát messze áll attól, hogy stabil valutának számítson. Megszűnt olyan valuta lenni, amely alapul szolgálhat arra, hogy a tervszerűen gazdálkodó, stabil valutájú Szovjetunió külkereskedelmi fizetési forgalmának lebonyolításánál számítási alapul szolgálhasson. Ez volt egyik oka annak, hogy a Szovjetunió 1950 március elsején lemondott a dollárról, mint számítási alapról és aranyalapra helyezte a rubelt. A másik ok amiért a Szovjetunió aranyalapra helyezte valutáját az, hogy a második világháború után a rubel nemcsak ismét teljes értékű pénzzé fejlődött, hanem értéke mind belföldi, mind külföldi viszonylatban megnövekedet: a világ legerősebb, legstabilabb, valutájává alakult. Egyebek között ez is azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió gazdasági-társadalmi rendszere, ellentétben a rothadó kapitalizmussal, virágzó, életerős rendszer. A Nagy Honvédő Háború mély sebeket ütött a Szovjetunió népgazdaságán. Városok, üzemek, gyárak, kolhozok ezrei semmisültek meg. De ime, aszovjet dolgozók még a háború befejezése előtt hatalmas lendülettel fogtak hozzá a népgazdaság helyreállításához. A háború utáni első ötéves tervet idő előtt teljesítették s 1949-ben az ipari termelés már 53 százalékkal haladta túl az 1940 évi termelés színvonalát. A Szovjetunió szocialista pénzrendszere éppen ezt a hatalmas fejlődést tükrözi. A Nagy Honvédő Háború idején a szovjet pénzrendszer kiállotta a tázpróbát. Annak ellenére, hogy a második világháború idején a legnagyobb anyagi pusztulás éppen a Szovjetunió népgazdaságát érte, árrendszere nem omlott össze. Az árak némi emelését a háborús áruhiány és a német hadsereg által forgalomba hozott hamis pénzferek tömege itt is szükségessé tette, de itt az árak nem emelkedhettek anarchikusan. Ellentétben a kapitalista államokkal, ahol az árszínvonal a háború befejezése után még gyorsabb ütemben emelkedett, a Szovjetunióban alig két év és néhány hónappal a háború befejezése után teljesen felszámolták a háború által a szovjet pénzrendszerre gyakorolt értékcsökkentő hatásokat. A népgazdaság teljes helyreállításának eredményeképpen az 1947 december 31-én végrehajtott pénzreformmal és a hatalmasarányú első árleszállításokkal helyreállították a teljesértékű rubelt is. A pénzreformot követő évben, 1948-ban, a rubel vásárlóereje megkétszereződött, ennek megfelelően a reálbérek is az előző évinek a kétszeresére emelkedtek. A Szovjetunió dolgozói az 1947-ben végrehajtott pénzreformot és az árak leszállítását határtalan örömmel fogadták s még nagyobb lendülettel fogtak hozzá építő munkáikhoz. A teljesértékű rubel tehát nemcsak hogy megteremtette a szilárd alapot a pontos nyilvántartás vezetésére, az önálló takarékos gazdálkodás megerősítésére, a nemzeti jövedelem tervszerű elosztására, stb. hanem nagymértékben hozzájárult a munkalendület fokozásához is, hiszen jelentősen felemelte a dolgozók életszínvonalát. A szovjet munkás öntudatos, tisztában van azzal, hogy személyesen kell hozzájárulnia a munka termelékenységének fokozáséhoz, a termelési költségek csökkentéséhez. A szovjet munkás tudja, hogy saját munkájának termelékenységét kell fokoznia a technikai felszerelések jobb kihasználásával, a munkájában bevezetett újításokkal, tudja, hogy a saját erőfeszítésével párhuzamosan a többi munkatársai is javítják munkájukat s ez lehetőséget nyújt kormányának, hogy újabb és újabb árleszállításokat hajtson végre. A szovjet munkásnak ezt az öntudatát bizonyítja például az, hogy 1949-ben az iparban dolgozók által javasolt és el is fogadott újítások és észszerűsítések száma meghaladta a 450.000-t. A pénzreformot követő két első ívben a munka termelékenysége az iparban 1948-ban 15 százalékkal, 1949-ben 13 százalékkal haladta túl a munka előző évi termelékenységét. A munka termelékenységének ez a hatalmas fokozódása a termelés megfelelő növekedését eredményezte. A szovjet ipar 1948-ban 27 százalékkal, 1949-ben 20 százalékkal termelt több árut, mint az előző évben. Ugyanekkor az USA ipari termelése 22 százalékkal csökkent. A Szovjetunió mezőgazdasága — a világ legmodernebb mezőgazdasága — sem maradt el az ipari termelés gyors fejlődésétől. A közösen elért sikerek lehetővé tették, hogy a Párt és a kormány 1949 március elsején másodízben is leszállítsa az összes áruk árát átlag 10—20 százalékkal. Ez az árleszállítás tovább fokozta a munkalendületet. 1949 a népgazdaság minden ágában a fényes sikerek évévé vált. Ezek a sikerek megteremtették az alapot arra, hogy 1950 március elsején 10— 30 százalékkal újból csökkentsék az árakat. Ez volt tehát a honvédő háború után a harmadik árleszálítás. A háromszori árleszállítás a rubel vásárlóerejének háromszori emelését, a reálbérek háromszori növekedését, a szovjet nép életszínvonalának hallatlanul gyors emelkedését jelentette. Az 1947 december 31-i első árleszállítás eredményeképpen a Szovjetunió lakossága évente 86 milliárd rubel értékű áruval fogyaszthatott több árut, az 1949 március 1-i második árleszállítás évente további 71 milliárd rubellel és az 1950 március 1-i harmadik árleszállítás évente újabb 110 milliárd rubellel növelte a lakosság vásárlóképességét. A három árleszállítás együtt tehát nem kevesebb mint 267 milliárd rubellel növelte évente azt az árumennyiséget, amit előző fogyasztásukon felül megvásárolhattak. Fiatalmas összeg, amely 747,6 milliárd úzbejnek felel meg, több mint tizenegyszer nagyobb összeg, mint amennyit mi az első ötéves tervünk öt esztendejében beruházásokra előirányoztunk. Az elmúlt év március elsején a Szovjetunió Kommunista (k) Pártja és a szovjet kormány határozata értelmében életbe lépett a háború utáni negyedik árleszállítás, amely újabb 35 milliárd rubellel növelte a szovjet nép vásárlóképességét. Ezek a sorozatos árleszállítások, az ötéves terv feladatainak teljesítése terén elért sikerek Szovjetunió egyre növekvő erejéről, a Szovjetunió következetes békepolitikájáról beszéltek. * Mint ismeretes, a RNK minisztertanácsának s a RMP Központi Vezetőségének a pénzreform végrehajtásáról és az árak szállításáról szóló határozata értelmében az új lej árfolyamát a rubel alapján állapították meg. (A két pénzegység aranytartalmának megfelelően 1 rubel egyenlő 2 lej és 80 báláival. A többi idegen valuták árfolyamainak megállapítása ugyancsak ennek az aránynak megfelelően történik.) Az a tény, hogy új pénzegységünk árfolyama nem a válságtól sújtott, ingadozó árfolyamú, inflációs dollárhoz van kötve, hanem a világ legerősebb, legszilárdabb valutájához, a rubelhez, óriási jelentőségű. Ez egyik rendkívül fontos tényező é ús fetünk erejének, az iránta megnyilvánuló bizalomnak. A szovjet nép példáját követve, a Szovjetunió állandó segítségét élvezve, dolgozó népünk mindennapi munkájával, tervfeladatainak teljesítésével és túlteljesítésével erősíti, szilárdítja nemzeti valutánkat, az új lejt. SZIGETI ZOLTÁN egyetemi tanár. 3 Tervfelbontás a „Metrom” hengereiében Az emúlt hetekben üzemünkben, a „Metrom“ hengerében tervismertető és tervfelbontási értekezleten tárgyalták meg a dolgozók az 1952. évre előirányzott tervet. 1952 évi tervünk nem egyszerű folytatása a múlt évinek, nemcsak számszerű arányaiban múlje felül azt, hanem ugrásszerű fejlődést jelent A nagyszabású beruházási Programm szerint új műhelyek egész sorát nyitjuk meg. Uj termelési ágakat vezetünk be szocialista iparunk szükségleteinek ellátására. Uj étkezdét építünk és a ,,Vörös Zászló" munkásváros mintájára két munkásblokkot, amelyben az év végére üzemünk hetven munkása kap családjával együtt kényelmes, napfényes otthont. Pártunk megtanította a dolgozókat arra, hogy minden olyan kérdéshez hozzászóljanak minden olyan elhatározásban részt vegyenek amely sorsukat érinti. A terv sikeres teljesítésétől jövőnk függ, életszínvonalunk emelkedése, érthető tehát, hogy a tervfelbontást a legnagyobb érdeklődés kísérte. A csoport- és műhelyértekezleten a dolgozók százai szóltak hozzá a tervhez és értékes javaslatokkal siettek a vezetőség segítségére. A „Metróm” vezetősége bátorította ezeket az alulról jött kezdeményezéseket. Széleskörű lehetőségeket adott arra, hogy a dolgozó tömegek hallassák szavukat a tervek kidolgozásában, a termelés irányításában. Népköztársaságunkban a munkásosztályé a hatalom, a munkásosztály az üzemek gazdája. Ez pedig nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a munkásosztály, a Párt bizalma helyezi a vállalatok felelős vezetőit az élre, hanem az ipari vezetés demokratizmusában is, abban, hogy a munkások közvetlenül is hozzászólnak a termelés vezetéséhez és részt vesznek a munka ellenőrzésében. Egyes gazdasági vezetők lebecsülik azt a segítséget, amelyet a dolgozó tömegektől kaphatnak a terv teljesítéséhez, elfeledkeznek a sztálini tanításról, hogy a terv realitásai az eleven emberek. „Csak a bürokraták gondolhatják, hogy a terv összeállításával befejeződik a tervmunka. A terv összeállítása a tervezésnek csupán kezdete, az igazi tervszerű vezetés csak a terv összeállítása után fejlődik ki, csak a lent történő ellenőrzés folyamán, a terv megvalósítása, kijavítása, tökéletesítése folyamán" A „Metróm" vezetősége a tervfelbontás során meggyőződhetett erről a sztálini igazságról. A munkások javaslatai, a tavalyi hibák kemény, de építő bírálata nagy mértékben hozzá fog járulni ahhoz, hogymegnövekedett tervünket sikeresen teljeslhessük. NÉHÁNY KIRAGADOTT PÉLDA Több száz javaslat hangzott el. Ezeknek egy része olyan természetű, amelyeket az ipar felső irányítóinak, a minisztériumnak és az országos tervhivatalnak a segítségével kell megvalósítanunk, a javaslatok többsége azonban olyan, amelyeket az üzem saját erejéből is megvalósíthat és meg is kell valósítania, ilyen például az anyag- és szerszámellátás zavartalan biztosítása. Majd minden mülletű dolgozói panaszkodtak, hogy a múlt évben a gyártási menet ritmusa egyenetlen volt. Az anyagok és szerszámok késése miatt a hónap elején csökkentett ütemben folyt a munka, a hónap végefelé pedig, amikor végre az anyag megérkezett, valóságos rohammunkát kellett végezni, hogy a lemaradást behozzuk. Kétségtelen, nagy a rendelkezésre áló nyers-es segédanyagok gyors, a tényleges szükségletnek megfelelő szétosztása a minisztérium feladata, ne ha anyagveszerzőimn kuruneknneenek es jobban u.cászervezik mannájukul, sokat segíthetnek ennek a hiányosságnak a felszámolasában. t-c.dn erre az e.ekkonák esete. Az aranyosgyéresi Sodronyipar nem tartotta tiszte.e nen a szamosi szerződéseket, nem szautoma határidőre az elektródokhoz kiutalt utasokat, úgy nogy ezen a téren auuno hiányt szenvellnam. tíz aranyosgyéresi gyár arra hivatkozott, hogy nem hay anyagot Hunyadról. Anyagbeszerzőink, ulána nézték a dolognak, elutaztak Hunyadra és ok megállapítanak, hogy azaranyosgyeresi gyár kifogása nem helyiáló, mert nunyan néven szabott anyagot az elektrodaknoz. Tapasztalatukat jelentették a miniszteruuman s remélhetőleg rövidesen intézkedés történik, hogy ezt az anyagot ezután rendszeresen és szerepen megkaphassuk. íme, ez az eredmény, ha az anyagbeszerző osztály körültekintő és mozgékony. — Anyagbeszerzésünk, tervirodánk és eladási osztályunk dolgozói építsenek ki széleskörű kapcsolatot és tervszerű együttműködést a többi üzemekkel, hogy termitesünetből kiküszöbölhessük a kapkodást és tervszerűtlenséget — hangzott a dolgozók javaslata — s üzemünk vezetősége mindent el fog követni, hogy jogos kívánságuknak érvényt szerezzen. Az öntöde dolgozói kifogásolták, hogy az öntödében több nehéz munkát kézi erővel kell végezni, ami nagy fizikai megerőltetést kíván a dolgozóktól, így például a fémrudakat eddig földbe öntötték. A rudak tisztítása nemcsak nehéz, volt, de hosszú időt igényelt. A vezetőség azonnal intézkedett, hogy az alkatrészek leöntése ezentúl gépi erővel, bóbitákba történjék. Ugyancsak intézkedett az öntöde több munkafolyamatának gépesítéséről. Emelődarukat és több villamoskocsit állítunk be. A csőhúzó osztályról. Sur Teodor csoportvezető felhívta figyelmünket arra, hogy a meglévő hegyezőgépekkel a csőhúzó osztály nem tudja tervét teljesíteni. Elhatároztuk, hogy ócskavasból, hulladékanyagból két hegyezőgépet készítünk és rövidesen beállítjuk a termelésbe. BIZTOSÍTANI KELL a SZOCIALISTA VERSENYEK NYILVÁNOSSÁGÁT ! Szejeroiu elvtárs rámutatott arra, hogy üzemünkben nem biztosítják eléggé a szocalista versenyek nyilvánosságát. Egyes szakszervezeti felelősök megelégszenek a versenyben részvevők számszerű növekedésével, azzal azonban már nem törődnek, hogy a verseny mozgósító erejű legyen és magával ragadja az üzem minden dolgozóját. Egyes műhelyek termelési grafikonjai régiek, vagy teljesen üresek. A nyilvántartás messze elmarad a valóságos eredmény mögött. Pedig a nyilvánosság a szocialista verseny motorja. A naponta feltüntetett eredmények alkalmat adnak az összehasonlításra, kedvet ébresztenek a versenyben részvevők körében, hogy még nagyobb teljesítményre törekedjenek a gyengébbeket arra ösztönzik, hogy utolérjék a legjobbakat. A szocialista versenyek színvonalának emelése nemcsak a szakszervezet feladata, hanem az üzemvezetésé is. Gondoskodni fogunk róla, hogy a nyilvántartás vezetésében a műhelyvezetők, pontatorok és formátorok minden segítséget megadjanak az egyes versenyfelelősöknek. SZTAHANOVISTA ISKOLA FELÁLLÍTÁSA SZOVJET MUNKAMÓDSZEREK BEVEZETÉSE Ugyancsak Szejeroiu elvtárs javasoja, hogy még az első évnegyedben szervezzünk meg egy sztahanovista iskolát. Az iskola vezetői, sztahanovisták, mérnökök, technikusok megismertetik a hallgatókkal sztahanovistáink munkamódszereit és a szovjet sztahanovisták nagyszerű munkamódszereit.. Az iskola révén elérhetjük azt, hogy még ebben a tervévben megtízszereződjék üzemünkben a legfejlettebb módszerekkel dolgozó sztahanovisták száma. Végül Stan Ilié sztahanovista drótházónk javaslatáról kell szólanunk. Stan Ilié Ponomarev szovjet sztahanovista módszerét alkalmazva négy gépen dolgozik egyszerre kérte a vezetőséget, hogy a terv sikere érdekében a tavalyinál fokozottabb mértékben népszerűsítsük a szovjet munkamódszereket Vállalta, hogy munkamódszerét műhelye valamennyi dolgozójának átadja A „Metrom“ hengerbe vezetősége ezeket a javaslatokat nemcsak feljegyezte, de kötelezettséget vállalt, hogy a tervi viadalok végrehajtásánál állandóan szem előtt tartja és megvalósítja, mert csakis így, a közös munka révén viheti előbbre a szocializmus és a béke nagy ügyét. KNILL JÁNOS munkásigazgató Bonyodalmak Sepsiszentgyörgyön a bükkmakk körül A történet ősszel kezdőtött, amikor már inkább hideg, mint meleg az idő. Akkor indult meg hazánkban a bükkmakkgyüjtés. Kies bükkfaerdőink vasárnapimként megytek diákokkal, pionírokkal és munkásokkal s a gyér lombos fák alatt, kis tarisznyákkal felszerelve kutattak a rozsdaszínű avarban a bükkmakk után. Mert kutatni kellett igenis, kutatni . Aki nem ismeri a bükk gyümölcsét, ezt az apró, sötétbarna magocskát — annak fogalma sem lehet arról a hősi munkáról, amit bükkmakkszedőink kifejtettek. Mert az úgy van, hogy a makkocska megérik, lehull és igyekszik eltűnni a rozsdaszínű levelek alatt. Gidres-gödrös az erdő talaja A kis makk úgy elbújik benne, mint a nyúl a vetésben. A kutató újlakat meg éppen megtréfálja. Most itt van, most ott van —• hopp... ! csap le a sok dolgos kéz, de a makkocska játszi könnyedséggel siklik a levelek legaljára. Nem könnyű tehát a bükkmakkszedés, de épp ezért nagy a diadal, amikor megtelik a tarisznya a szedők derekán. Az erdőt hal és kacagás verte fel. A minden tisztelet és becsület a bükkmakkszedőké volt ezekben a napokban Sepsiszentgyörgyön is, ahol, mint szerte az egész oszágban, tekintélyes mennyiségű bükkmakkot gyűjtöttek a dolgozók, önkéntes munkával. A gyűjtést a Szövetkezeti Szövetség vezette le, a néptanácsokkal karöltve. De nem volt alkalmas helyiségük a tároláshoz. Így tehát a bükkmakkot a néptanács padlására hordták fel — szintén önkéntes munkával. És miután már 1952 február végére érkeztünk, valakinek a néptanácsnál eszébe jutott, hogy a bükkmakkot rendeltetési helyére kell szállítani. S mert nem fért kétség ahhoz, hogy ez a Szövetkezeti Szövetség dolga, onnan át is telefonáltak: szállítsák el a bükkmakkok de — és itt kezdődik a bonyodalom — előbb fizessék ki a bükkmakk „kezelési” költségeit. — Ha már a bükkmakkot önkéntes munkával gyűjtötték össze és ugyancsak önkéntes munkával szállították fel a néptanács padlására, ugyan milyen kezelési költségek merülhettek fel? — töprengett a Szövetkezeti Szövetség vezetősége. Ha ezt meg is kérdezik, elkerülhettek volna sok meddő vitát. De nem kérdezték meg Ehelyett György Miklós elvtárs a Szövetkezeti Szövetség részéről kijelentette, hogy — már pedig ő nem fizet, mert nincsen erre pénzalapja. Bartos Endre elvtárs — szintén a Szövetkezeti Szövetség részéről — enyhíteni igyekezett a dolgon. Ő csak annyit mondott: „Adjanak írást a költségekről s akkor elszállítjuk a bükkmakkot.” Nagy Sándorné elvtársnő, a néptanács adminisztrációs osztályának, vezetője sem volt rest és juszt is visszaüzente: — „Nem adunk semmiféle írást, NEM VAGYUNK BÜROKRATÁK. Jöjjenek és vigyék a bükkmakkjukat.” Arról, hogy végül is mi történt a bükkmakkal, nem irt Vajas Mihály elvtárs, aki ezt az esetet megírta. Azaz... levele végén annyit mégis mond, hogy a bükkmakk a mai napig békésen szunnyad a néptanács padlásán. Két fontos kérdés merül fel: a bükkmakk végleges sorsa és az, hogy ezt az illetékes szervek minek nevezik, ha nem bürokráciának.Mert ha a sepsiszentgyörgyi néptanács a Szövetkezeti Szövetséggel „karöltve" úgy véli, hogy ez így van rendben, különvéleményt jelentünk be. És különvéleményt jelent be — jogosan — az a sok-sok dolgozó is, aki nagy fáradsággal, szemenként szedte össze az erdőn és hordta fel a padlásra a bükkmakkot. Nagylak dolgozó parasztságánek versenyfelhívása Az arad tartományi Nagylak dolgozó parasztjai idejében elvégezték a mezőgazdasági szerszámok javítását. Jelenleg az utolsó előkészületeket végzik a tavaszi vetési csata sikeres megvívására. Miután kellően felkészültek ötéves tervünk második évi feladatainak teljesítésére, hazafias versenyre hívták ki Arad tartomány valamennyi dolgozó parasztját. A versenyfeltételek a következők : A talaj előkészítése és bevetése a határozatban előírt időre. Minden fogat észszerű felhasználása, hogy a vetést öt nappal a kitűzött határidő előtt végezzék el. Az ipari növények vetétmagvainak idejében történő kiosztása. A minél bőségesebb terméshozam elérése érdekében a magvak vetés előtti kiválogatása és kezelése, kellő mennyiségű istálló trágya használata. Nagylak község dolgozó parasztsága egyúttal megfogadta, hogy idejében beadja az államnak járó kvótát és megfizeti adóját hogy ezzel is elősegítse új pénzünk megszilárdítását. Romániai Magyar Szó A RNK Akadémiája orvostudományi osztályának beszámolója a Szovjetunióban szerzett tapasztalatokról A RNK Akadémiájának orvostudományi osztálya az egészségügyi minisztériummal együtt több ülést tartott, amelyen az osztály Szovjetunióban járt tagjai beszámoltak a szakorvosok előtt a Szovjetunióban szerzett tapasztalataikról. Az első ülést csütörtökön délután tartották meg a RNK Akadémiáján, amelyen résztvett dr. C. I. Parhon akadémikus tanár, a RNK Akadémiája tiszteletbeli elnöke; Traian Savulescu akadémikus profeszszor, az Akadémia elnöke; dr. V. Mária akadémikus, egészségügyi miniszter, számos akadémikus, az Akadémia levelező tagja, tanárok, orvosok, egészségügyi szervezők és mások. Előadása bevezető részében St. S Nicolau akadémikus, az Akadémia első titkára kiemelte az ülések fontosságát, amelyekből az orvostudomány terén dolgozók sok tanulságot vonhatnak le, főleg a pavlovi elmélet alkalmazása tekintetében. Ezután D. Danielopolu akadémikus a szovjet biológia és orvostudomány fejlődéséről számolt be. Az előadó hangsúlyozta, hogy ez a fejlődés, valamint a Szovjetunió közegészségügyének megszervezése terén elért óriási eredmények, a szocialista rendszer legnagyobb sikerei közé tartoznak. Az előadó miután rámutatott, hogy a szocialista rendszer támogatja a tudomány fejlesztését és széleskörű munkalehetőséget biztosít a tudósoknak,részletesen beszámolt a különböző szovjet orvosi intézetekben tett látogatásaikról. Különösen kiemelte a leningrádi I. P. Pavlov Fiziológiai Intézetben tett látogatásukat, valamint Szmirnovval, a Szovjetunió egészségügyi miniszterével folytatott tudományos megbeszéléseiket. Előadása befejező részében D. Danielopolu akadémikus kiemelte azokat a feladatokat, amelyek a Szovjetunióban szerzett tanulságok szellemében hazánk tudományos kutatóira várnak. Bizakodással beszélt hazánk orvostudományának ragyogó jövőjéről, amelynek útját a nagyszerű szovjet tapasztalatok világítják be. A munkásosztály pártja és a kormány minden szükséges eszközt a kutatómunka rendelkezésére bocsát. Ezután Kreindler Arthur akadémikusnak a pavlovi tanításokról szóló kiegészítő jelentése következett. Az előadó kidomborította a szovjet biológia és orvostudomány hatalmas materialista hagyományait és azt, hogy Iferzen, Dobroljubov, Csernyisevszkij és Piszarov vagy haladó orosz gondolkodók befolyása eredményes hatást gyakorolt az olyan nagy orvostudósokra és biológusokra, mint Balkin, Szecsenov, Pavlov, Tyimirjazev és mások. Befejezésül hazánk tudósainak határtalan elismerését fejezte ki a Párt és a kormány iránt azért, hogy ezt a tanulmányi utat megtehették. A küldöttség nevében köszönetet mondott a Szovjetunió egészségügyi minisztériumának, a Szovjetunió Orvostudományi Intézetének és a szovjet tudósoknak. SZEKÉRKARAN Mint rendesen, ezen a napon is hajnalban keltek és a néptanács irodájába találkoztak. A nagykeveresi néptanácsi képviselők és bizottsági tagok ki szokása hogy mielőtt saját gazdaságaikban rendes napi munkájukhoz látnak, itt találkoznak, hogy megbeszéljék a község ügyeit. A fátyolos cigarettafüst is azt mutatta, hogy valószínűleg már több mint egy órája tárgyalnak. Lányi Ferenc ráhajolt a lámpára s elfutta kormozó lángját. — Induljunk már elvtrsak, hisz ránk világosodott — mondotta, türelmetlenséggel hangjában. Volna Ion, a községi pártszervezet titkára még egyszer összegezte, amit megbeszéltek . Hát akkor úgy, ahogy megegyeztünk Csoportok szerint minden utcát, minden házat végigveszünk. Meg kell mondani az embereknek, hogy megvan a beváltás, itt a jó, új pénz. Már napok óta folyton beszélünk róla, hogy holnap, aztán megint csak majd holnap visszük terményeinket a piacra. De most már ne csak három-négy ember, hanem induljon együtt mindenki Kinek mije van, azt vigye. Maidon Ion szalonnát akar eladni, Préda Juliit lisztet, meg tojást.. Az előbb beszéltük, hogy még sokan készültek fel. Induljunk el együtt... szekérrel. Meg kell az embereknek mondani, hogy lám, a városi munkások nem gondolkoztak. Azok dolgoznak és egyre többet termelnek. A szövetkezetben minden van, vászon, cipő, szerszám, egyre több. És olcsó áron. Aztán elvtársak, a szövetkezetben a forgalom javult ugyan, de a mostaninál élénkebb is lehetne. Meg kell mondani az embereknek, hogy vigyenek több tojást, több lisztet oda- Elsősorban a szövetkezetbe, azután a városba, a piacra. Az új pénz megerősítése nemcsak a munkások dolga, a miénk is. Ez az új, jó pénz a mienk ! Komlósi Antal, a néptanács alelnöke közbevágott: — Még egyet ne felejtsetek — és gyorsabban fűzte a szavakat, mert volt, aki már felállt, készülődött az agitációs körútra, — ne felejtsétek megmondani, hogy kofának, üzérnek, ne adjanak semmit. Az ilyen mocskok háromszor-négyszer drágábban adnák tovább azt, amiért más dolgozott. Ezek csak rontanák pénzünk értékét... — Ha hagynánk őket, de nem engedjük. — mondotta elszántan Lányi Ferenc. — Igazad van Lányi elvtárs, nem hagyjuk ! — csatlakozott Lányi véleményéhez az idős Pavel Jebelean. — Majd éberebbek leszünk, hogy ezek a gazemberek többé ne üzérkedhessenek — szólt vissza, már az ajtóból Mázos György Ion Volna és Lányi Ferenc együtt indultak el. Miként az a bánsági falvakban szokásos, románul beszéltek, aztán átváltottak a magyar szóra. Mindkét nyelven beszéltek. Szavaikban ugyan olyan jól megértették egymást, mint cselekedeteikben. A szövetkezet elött találkoztak Pavel Floreaval. Florea akkor lépett ki a szövetkezetből. Az ajtó fölé akasztott csengő még csilingelt — Vásároltál, vagy eladtál Florea elvtárs ? — köszöntette a párttitkár barátsággal — Csavarokat vettem a szekérnek —- felelte mosolygó arccal Florea. A beszélgetés hamar megindult a három ember között. Lányi Ferenc dicsérte az időjárást, a falu termőföldjeit védelmező vastag hótakarót. Szót szóba fűzve, először a szövetkezetről, aztán a vámosi piacról beszélgettek. A két agitátor elmondotta, hogy a munkások jó ellátása olcsó falusi termékekkel, miért fontos. Ha mi is hozzásegítjük a dolgozó városi embereket, hogy asztalukon bőséggel legyen tojás, vaj, főzelék és más élelem, akkor azok még erősebben dolgozhatnak, még több, még olcsóbb ipari cikkeket gyártanak majd számunkra — bizonyította Lányi. — Ellustultam az utóbbi időben — ismerte be Florea. A pénzváltás óta készülök a városba, de egyre csak halogatom későbbre. Majd holnap, majd holnapután megyek — gondoltam. Pedig már előkészítettem az első negyedévi húskvótát, hogy betrigyem a gyűjtőközponthoz. De most, hogy mondjátok, már határoztam. Pénteken beadom a kvótát és akkor egyúttal néhány csirkét, valami vajat, zöldségfélét is viszek a piacra... ★ Élő, közvetlen szavai beszéltek a nagykeveresi dolgozó parasztokkal a reggeli tanácskozás többi részvevői is: Anton Burbita, Mázos György, Pavel Jebelean és a többiek... ...Aki pedig pénteken hajnalban, Temesvár felől figyelte a Nagykeverőre vezető országutat, egész sor sárgafényű pontocskát láthatott közelegni. A szekér alá akasztott viharlámpák fénye imbolygott az országúton. A nagykeveresi dolgozó parasztok mezőgazdasági termékkel megrakott szekerei haladtak az országúton. Vitték a szomszédos Dragsina-falusiakkal együtt terményeiket szövetségesüknek, a városi munkásságnak. D.l.