Romániai Magyar Szó, 1952. március (6. évfolyam, 1368-1393. szám)

1952-03-01 / 1368. szám

1952., március 1., szombat. Gyergyó rajon legtávolabbi falujába is eljut a tudás fénye A vasúttól tíz kilométernyire, két hatalmas hegy közé ékelve, fekszik Gyergyó rajon leg­­félreesőbb kis faluja: Orotva. Lakói szegény pásztorok, földművesek és erdei munkása, akiket a volt kizsákmányoló rendszer sötét­ségben tartott. Újságról, könyvről legfeljebb csak hírből hallottak. De itt is nagyot ford­ut a világ: a kultúra és tudomány fénye bevi­lágított ide a hegyek közé, a legkisebb házak­ba is. Így jutott el a könyv, a világosság a távol fekvő hegyi falu legeldugottabb részé­be, Halaságra, Csibi Sándor házába is. Csibi Sándor szegényparaszt, ő is akkor vett könyvet a kezébe, amikor Pártunk hivő szavára a faluban megalakult a „Varga Kata­lin" kultúrotthon és a könyvtár. Csak ekkor kezdte megismerni a világot, csak ekkor is­merte fel a múlt sötétségét és a napsugarat a jövő távlatait. Egyre jobban elmerült a köny­vek olvasásába és igyekezett másokat is rá­venni az olvasásra. Nemcsak a legszorgal­masabb olvasója lett a könyvtárnak, hanem a leglelkesebb agitátora is. A kis falusi könyvtár gyarapodott és egy­re szaporodott, az olvasók száma. Ma már Orosván a kultúrotthon könyvtárosának, Ko­vács Máriának vezetésével három jól meg­szervezett olvasókör működik. Csibi Sándor az I. számú olvasókör veze­tője. Érti a módját annak, hogyan keltse fel az érdeklődést az olvasmányok iránt falusi dolgozótársai körében. Legutóbb dr Vasile D. Marza „Az ember eredete és fejlődése" cí­mű népszerű tudományos könyve került sorra az olvasókörben. Előzőleg röviden ismertette a könyvet. Volt is érdeklődés az olvasásnál. Az emberek este 6 órakor elindultak az ol­vasókör felé. Az asszonyok magukkal vitték tennivalójukat, kötésüket, varrnivalójukat, hogy hasznosabban, kedélyesebben teljék az idő. Csibi Sándor kezébe veszi a könyvet és olvasni kezd. Figyelő tekintetek kísérik. A felolvasó néha megáll és elmagyarázza az olvasottakat, vagy felel a közbevetett kérdé­sekre. Mire vége az olvasmánynak, a gúzsa­y is lassan megürül, a kötés is jócskán halad előre. Az olvasás után senki nem siet el, még együtt maradnak és megvitatják a hallotta­kat. Mindannyian örülnek a hírnek, hogy leg­közelebb Szubbotyin szovjet tudós „A Föld keletkezése és kora“ című érdekes népszerű tudományos munkáját olvassa fel. Amíg az idősebbek az olvasókörökben szív­ják magukba nagy szomjúsággal a tudást, az ismereteket, addig a fiatalok a kultúrotthon­­ban (Bakó Ibolya és Kovács Mária irányí­tásával) ismerkednek meg a népszerű tudo­mány, a politika és ideológia kérdéseivel. Könyveket, brosúrákat, újságot olvasnak. U­­tána kultúrműsorra gyűlnek össze. Dalokkal, szavalatokkal, a színjátszócsoport pedig szín­darabbal szórakoztatja és neveli a falu fia­taljait és idősebbjeit. A távoli hegyek között meghúzódó Orotva már nem „eldugott falu", hanem a kultú­­forradalom­ részese. SZARVAS DÉNES levelező Öt hektár zöldségesünket kétszer vetjük be az idén Az apahidai VÖRÖS CSILLAG kollektív gazdaságban az 1952 évre öt hektár zöldsé­ges kert megművelését vettük tervbe. Ennek a területnek már 1951 decemberben meg­kezdtük az előkészítését. A földet bőségesen megtrágyáztuk, a melegágyak felszerelését megjavítottuk, a hiányzó üvegtáblákat pótol­tuk. A primőrök számára 396 négyzetméter melegágyat készítettünk elő, amit január kö­zepétől február közepéig be is vetettünk. Az eredmény már is mutatkozik: a korai retek levelei már kihajtottak, a saláta szépen fejlő­dik, a karalábé és uborka is zöldül. Hegyes csípős paprikát is vetettünk. Márciusban már friss hónapos retekkel tudjuk ellátni Ko­lozsvár dolgozóit. Reméljük, hogy április folyamán csípős paprikánk, karalábénk és salátánk is piacra kerül. Öt hektár zöldségesünket úgy műveljük meg, hogy minden négyzetméter területre két­szer tudjunk vetni, így a tavasszal kikerülő zöldségek helyébe őszi veteményt: káposztát, zöldbabot, cukorborsót, fekete téli retket, cék­lát stb. ültetünk. Kollektív gazdaságunk ebben az évben mintegy 80 állandó munkaerőre számíthat, — a tavalyi 36—40 munkaerővel szemben. Ez a két szám is bizonyítja azt a fejlődést, ame­lyet az elmúlt év elejéhez viszonyítva elér­tünk. További nagy eredményünk, hogy az idei munkatervünk összeállításánál teljes mértékben figyelembe vettük tényleges lehe­tőségeinket. Tavaly tavasszal 20 hektár zöld­séges terület megművelését terveztük , no­ha a rendelkezésünkre álló munkaerő ehhez mindenképpen elégtelen volt. A kollektív gazdaságok szervezett megerő­sítésére vonatkozó szeptember 18-iki Határo­zat bennünket is hozzásegített ahhoz, hogy sok hibánkat felismerjük és kiküszöböljük. Az idén sokkal nagyobb súlyt helyeztünk a felvilágosító munkára is, mint az elmúlt évben. Ennek eredményeként újabb 18 csa­lád kérte felvéte­lit gazdaságunkba, nagyobb­részt földnélküli szegényparasztok. Nagy gondot fordítunk az állandó brigá­dok és csoportok szervezésére. Állandó mun­kaerőinket két brigádba osztottuk, amelyek­nek 4—4 csoportjuk van. Az első brigád a me­zei munkát, a második brigád — a­m­i­be fő­leg szakképzett kertészeket osztottunk be — a kerti munkálatokat végzi. A jól megszervezett munka eredményekép­pen remélhetjük azt, hogy a jövő hónaptól kezdve az apahidai VÖRÖS CSILLAG kol­lektív gazdaság szekere minden nap friss á­­ruval megrakodva indul el Kolozsvár felé. A munkások segítségét friss, olcsó és gazdag választékú áruinkkal akarjuk viszonozni. MUNTEAN JÓZSEF az apahidai „Vörös Csillag" kollektív gazdaság elnöke A világ legszilárdabb valutája Két évvel ezelőtt, 1950. március elsején je­lent meg a Szovjetunió minisztertanácsának határozata a rubel árfolyamának aranyalapon való meghatározásáról, valamint a rubel be­váltási árfolyamának felemeléséről a külföl­di valutákkal szemben. Ennek a rendelkezés­nek értelmében 1950 március 1-től kezdve a rubelnek a külföldi valutákhoz viszonyított árfolyamát nem a dollár, hanem a rubel aranytartalmának alapján állapítják meg. (A rendelkezés értelmében 1 rubel 0,222168 gr. tiszta aranyat tartalmaz). A szovjet kormánynak ez a rendelkezése, — amely az újabb árleszállításokkal egyide­jűleg lépett életbe, — beszédes bizonyítéka volt a Szovjetunió szocialista gazdasága fel­sőbbrendűségének, valamint azoknak a döntő jelentőségű sikereknek, amelyeket a szovjet emberek a háború utáni első ötéves terv fela­datainak megvalósításában elértek. Mindez egyben azt is bizonyította, hogy a szovjet emberek munkájának, a termelés állandó fo­kozásának eredményeként a rubel tényleges vásárlóereje messze túlhaladta az idegen va­luták hivatalosan megállapított rubel árfolya­mát. Ezeknek az árfolyamoknak helyesbítése tehát elkerülhetetlenül szükségessé vált. A Szovjetunió Kommunista (K.) Pártja és kor­mánya ennek megfelelően elhatározta, hogy hatálytalanítja azt az 1937 júliusa, óta érvény­ben volt rendelkezést, amely szerint a rubel árfolyamát a dollár alapján állapították meg. Ezzel a külkereskedelemmel kapcsolatos fize­tési forgalom lebonyolításából a­ Szovjetunió kikapcsolta az ingadozó értékű dollárt. A Szovjetunió Kommunista (K­) Pártja és a szovjet kormány határozata egyben tehát rávilágít a rubel és a dollár közötti viszony­ban bekövetkezett változásokra is; arra, hogy a dollár helyzete lényegesen meggyengült, a teljes értékű rubel pedig kétségbevonhatatla­­nul a világ legerősebb, legszilárdabb valutája lett. Ahhoz, hogy az ebben a viszonyban bekö­vetkezett változásokat megérthessük, nem ér­dektelen néhány szóban megvilágítani a ru­bel és a dollár helyzetét. * A Szovjetunió kivitelét és behozatalát az erre a célra megszervezett külkereskedelmi vállalatok bonyolítják le. A külkereskedelem­mel kapcsolatos fizetéseket pedig a Szovjet­unió Állami Bankja bonyolítja le úgy, hogy a kivitelből szárm­az­ó devizákat (követelése­ket) terv szerint használja fel a külföldön teljesítendő fizetésekre. 1937-től 1950 m­­árcius elsejéig a külföldi devizák árfolyamát a dol­lárhoz viszonyított arányuk alapján állapí­tották meg, mert a kapitalista valuták között a dollár volt a legstabilabb. Az a tény, hogy a szovjet külkereskedelem állami monopóliumot alkot, biztosíték arra nézve, hogy a Szovjetunió külföldi fizetési forgalmában ne állhassanak be zavarok, biztosíték arra nézve, hogy a Szovjeunió kül­kereskedelmi és fizetési mérlege mindig ki­egyensúlyozott legyen; biztosíték arra nézve, hogy a rubel árfolyamát mindig aranytartal­mának megfelelően állapítsák meg és állan­dósítsák. Egészen más a helyzet a kapitalista orszá­gok valutáinál. Az első világháború után a kapitalista államok már nem voltak képesek visszaállítani a háború előtti aranyvaluta rendszerüket. Helyébe az úgynevezett arany rúd-, az aranydeviza- vagy a különböző „irá­nyított” pénzrendszerek léptek, amelyekre az jellemző, hogy a forgalomba hozott bankje­gyek vagy csak feltételesen (külföldön telje­sítendő fizetések igazolása esetén), vagy egy­általán nem voltak aranyra beválthatók. A forgalomban lévő bankjegyek értéke és az arany értéke közötti kapcsolat ezzel teljesen meglazult. A kapitalizmus általános válsá­gának feltételei között kibontakozott 1929— 1933-as hatalmas gazdasági világválság az összes kapitalista államokban valutaválságot idézett elő. Ez arra kényszerítette őket, hogy teljesen letérjenek az aranyalapról, pénzük belérték nélküli papírpénzzé rongyolódott le. A kapitalista államok pénzének állandó el­értéktelenedése külföldi viszonylatban egy­részt azokban a pénzleértékelésekben nyilvá­nult meg, amelyeket a harmincas években az összes kapitalista államok és a második világháború után, 1949-ben, Anglia és egy egész sereg más kapitalista állam végrehaj­tott, másrészt pedig abban, hogy a kapitalista valuták értéke állandóan ingadozik, csökken. Jellemző például az, hogy a jelenleg legfon­tosabbnak számító kapitalista valuta, a dol­lár értéke már 1948-ban a felére csökkent: egy uncia arany hivatalos „ára“ 35 dollár volt, de Rómában 1 uncia arany 67—68 dol­lárnak, Párisban 70 dollárnak felelt meg. A kapitalista államok valutáinak elértéktelene­dése ezeknek az országoknak katasztrofális gazdasági helyzetét tükrözi. Az olyan elértéktelenedő valuta, mint a dollár ma már tehát messze áll attól, hogy stabil valutának számítson. Megszűnt olyan valuta lenni, amely alapul szolgálhat arra, hogy a tervszerűen gazdálkodó, stabil valutá­jú Szovjetunió külkereskedelmi fizetési for­galmának lebonyolításánál számítási alapul szolgálhasson. Ez volt egyik oka annak, hogy a Szovjet­unió 1950 március elsején lemondott a dol­lárról, mint számítási alapról és aranyalapra helyezte a rubelt. A másik ok amiért a Szov­jetunió aranyalapra helyezte valutáját az, hogy a második világháború után a rubel nemcsak ismét teljes­ értékű pénzzé fejlődött, hanem értéke mind belföldi, mind külföldi vi­szonylatban megnövekedet: a világ legerő­sebb, legstabilabb, valutájává alakult. Egye­bek között ez is azt bizonyítja, hogy a Szov­jetunió gazdasági-társadalmi rendszere, el­lentétben a rothadó kapitalizmussal, virágzó, életerős rendszer. A Nagy Honvédő Háború mély sebeket ütött a Szovjetunió népgazdaságán. Városok, üze­mek, gyárak, kolhozok ezrei semmisültek meg. De ime, a­­szovjet dolgozók még a háború be­fejezése előtt hatalmas lendülettel fogtak hoz­zá a népgazdaság helyreállításához. A háború utáni első ötéves tervet idő előtt teljesítették s 1949-ben az ipari termelés már 53 száza­lékkal haladta túl az 1940 évi termelés szín­vonalát. A Szovjetunió szocialista pénzrend­szere éppen ezt a hatalmas fejlődést tükrözi. A Nagy Honvédő Háború idején a szovjet pénzrendszer kiállotta a tázpróbát. Annak ellenére, hogy a második világháború idején a legnagyobb anyagi pusztulás éppen a Szov­jetunió népgazdaságát érte, árrendszere nem omlott össze. Az árak némi emelését a hábo­rús áruhiány és a német hadsereg által for­­galomba hozott hamis pénzferek tömege itt is szükségessé tette, de itt az árak nem emel­kedhettek anarchikusan. Ellentétben a kapitalista államokkal, ahol az árszínvonal a háború befejezése után még gyorsabb ütemben emelkedett, a Szovjetunió­ban alig két év és néhány hónappal a hábo­rú befejezése után teljesen felszámolták a há­ború által a szovjet pénzrendszerre gyakorolt értékcsökkentő hatásokat. A népgazdaság teljes helyreállításának eredményeképpen az 1947 december 31-én végrehajtott pénzreformmal és a hatalmas­­arányú első árleszállításokkal helyreállítot­ták a teljesértékű rubelt is. A pénzreformot követő évben, 1948-ban, a rubel vásárlóereje megkétszereződött, ennek­ megfelelően a re­álbérek is az előző évinek a kétszeresére emelkedtek. A Szovjetunió dolgozói az 1947-ben végre­hajtott pénzreformot és az árak leszállítását határtalan örömmel fogadták s még nagyobb lendülettel fogtak hozzá építő munkáik­hoz. A teljesértékű rubel tehát nemcsak hogy megteremtette a szilárd alapot a pontos nyil­vántartás vezetésére, az önálló takarékos gaz­dálkodás megerősítésére, a nemzeti jövede­lem tervszerű elosztására, stb. hanem nagy­mértékben hozzájárult a munkalendület fo­kozásához is, hiszen jelentősen felemelte a dolgozók életszínvonalát. A szovjet munkás öntudatos, tisztában van azzal, hogy személyesen kell hozzájárulnia a munka termelékenységének fokozáséhoz, a termelési költségek csökkentéséhez. A szov­jet munkás tudja, hogy saját munkájának termelékenységét kell fokoznia a technikai felszerelések jobb kihasználásával, a munká­jában bevezetett újításokkal, tudja, hogy a sa­ját erőfeszítésével párhuzamosan a többi mun­katársai is javítják munkájukat s ez lehető­séget nyújt kormányának, hogy újabb­ és újabb árleszállításokat hajtson végre. A szovjet munkásnak ezt az öntudatát bi­zonyítja például az, hogy 1949-ben az ipar­ban dolgozók által javasolt és el is fogadott újítások és észszerűsítések száma meghalad­ta a 450.000-t. A pénzreformot követő két első ívben a munka termelékenysége az iparban 1948-ban 15 százalékkal, 1949-ben 13 száza­lékkal haladta túl a munka előző évi terme­lékenységét. A munka termelékenységének ez a hatalmas fokozódása a termelés megfelelő növekedését eredményezte. A szovjet ipar 1948-ban 27 százalékkal, 1949-ben 20 száza­lékkal termelt több árut, mint az előző év­ben.­ Ugyanekkor az USA ipari termelése 22 százalékkal csökkent. A Szovjetunió mezőgazdasága — a világ legmodernebb mezőgazdasága — sem maradt el az ipari termelés gyors fejlődésétől. A kö­zösen elért sikerek lehetővé tették, hogy a Párt és a kormány 1949 március elsején má­sodízben is leszállítsa az összes áruk árát átlag 10—20 százalékkal. Ez az árleszállítás tovább fokozta a munkalendületet. 1949 a népgazdaság minden ágában a fényes sikerek évévé vált. Ezek a sikerek megteremtették az alapot arra, hogy 1950 március elsején 10— 30 százalékkal újból csökkentsék az árakat. Ez volt tehát a honvédő háború után a har­madik árleszálítás. A háromszori árleszállítás a rubel vásár­lóerejének háromszori emelését, a reálbérek háromszori növekedését, a szovjet nép élet­színvonalának hallatlanul gyors emelkedését jelentette. Az 1947 december 31-i első árle­szállítás eredményeképpen a Szovjetunió la­kossága évente 86 milliárd rubel értékű áru­val fogyaszthatott több árut, az 1949 március 1-i második árleszállítás évente további 71 milliárd rubellel és az 1950 március 1-i har­madik árleszállítás évente újabb 110 milliárd rubellel növelte a lakosság vásárlóképességét. A három árleszállítás együtt tehát nem ke­vesebb mint 267 milliárd rubellel növelte évente azt az árumennyiséget, amit előző fogyasztásukon felül megvásárolhattak. Fia­­talmas összeg, amely 747,6 milliárd úz­bejnek felel meg, több mint tizenegyszer nagyobb összeg, mint amennyit mi az első ötéves ter­vünk öt esztendejében beruházásokra előirá­nyoztunk. Az elmúlt év március elsején a Szovjetunió Kommunista (k) Pártja és a szovjet kor­mány határozata értelmében életbe lépett a háború utáni negyedik árleszállítás, amely újabb 35 milliárd rubellel növelte a szovjet nép vásárlóképességét. Ezek a sorozatos árleszállítások, az ötéves terv feladatainak teljesítése terén elért si­kerek Szovjetunió egyre növekvő erejéről, a Szovjetunió következetes békepolitikájáról beszéltek. * Mint ismeretes, a RNK minisztertanácsá­nak s a RMP Központi Vezetőségének a pénzreform végrehajtásáról és az árak szál­lításáról szóló határozata értelmében az új lej árfolyamát a rubel alapján állapították meg. (A két pénzegység aranytartalmá­nak megfelelően 1 rubel egyenlő 2 lej és 80 bálái­val. A többi idegen valuták árfolyamainak megállapítása ugyancsak ennek az aránynak megfelelően történik.) Az a tény, hogy új pénzegységünk árfolya­ma nem a válságtól sújtott, ingadozó árfo­lyamú, inflációs dollárhoz van kötve, hanem a világ legerősebb, legszilárdabb valutájához, a rubelhez, óriási jelentőségű. Ez egyik rend­kívül fontos tényező é ús fetünk erejének, az iránta megnyilvánuló bizalomnak. A szovjet nép példáját követve, a Szovjetunió állandó segítségét élvezve, dolgozó népünk minden­napi munkájával, tervfeladatainak teljesíté­sével és túlteljesítésével erősíti, szilárdítja nemzeti valutánkat, az új lejt. SZIGETI ZOLTÁN egyetemi tanár. 3 Tervfelbontás a „Metrom” hengereiében Az emú­lt hetekben üzemünkben, a „Met­­­­rom“ henger­ében tervismertető és tervfel­­bontási értekezleten tárgyalták meg a dolgo­zók az 1952. évre előirányzott tervet. 1952 évi tervünk nem egyszerű folytat­ása a múlt évinek, nemcsak számszerű arányaiban múlje felül azt, hanem ugrásszerű fejlődést jelent A nagyszabású beruházási Programm szerint új műhelyek egész sorát nyitjuk meg. Uj termelési ágakat vezetünk be szocialis­ta iparunk szükségleteinek ellátására. Uj étkezdét építünk és a ,,Vörös Zászló" mun­kásváros mintájára két munkásblokkot, a­­melyben az év végére üzemünk hetven mun­kása kap családjával együtt kényelmes, nap­fényes otthont. Pártunk megtanította a dolgozókat arra, hogy minden olyan kérdéshez hozzászóljanak minden olyan elhatározásban részt vegyenek amely sorsukat érinti. A terv sikeres telje­sítésétől jövőnk függ, életszínvonalunk emel­kedése, érthető tehát, hogy a tervfelbontást a legnagyobb érdeklődés kísérte. A csoport- és műhelyértekezleten a dolgozók százai szóltak hozzá a tervhez és értékes javaslatokkal siet­tek a vezetőség segítségére. A „Metróm” vezetősége bátorította ezeket az alulról jött kezdeményezéseket. Széleskörű lehetőségeket adott arra, hogy a dolgozó tö­megek hallassák szavukat a tervek kidolgo­zásában, a termelés irányításában. Népköz­társaságunkban a munkásosztályé a hatalom, a munkásosztály az üzemek gazdája. Ez pedig nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a munkásosztály, a Párt bizalma helyezi a vállalatok felelős vezetőit az élre, hanem az ipari vezetés demokratizmusában is, abban, hogy a munkások közvetlenül is hozzászól­nak a termelés vezetéséhez és részt vesznek a munka ellenőrzésében. Egyes gazdasági vezetők lebecsülik azt a segítséget, amelyet a dolgozó tömegektől kaphatnak a terv teljesítéséhez, elfeledkeznek a sztálini tanításról, hogy a terv realitása­i az eleven emberek. „Csak a bürokraták gondolhatják, hogy a terv összeállításával befejeződik a tervmunka. A terv összeállítása a tervezésnek csupán kezdete, az igazi tervszerű vezetés csak a terv összeállítása után fejlődik ki, csak a lent történő ellenőrzés folyamán, a terv megvaló­sítása, kijavítása, tökéletesítése folyamán" A „Metróm" vezetősége a tervfelbontás során meggyőződhetett erről a sztálini igaz­ságról. A munkások javaslatai, a tavalyi hibák kemény, de építő bírálata nagy mérték­ben hozzá fog járulni ahhoz, hogy­­megnöve­kedett tervünket sikeresen telje­slhessük. NÉHÁNY KIRAGADOTT PÉLDA Több száz javaslat hangzott e­l. Ezeknek egy része olyan természetű, amelyeket az ipar felső irányítóinak, a minisztériumnak és az országos tervhivatalnak a segítségével kell megvalósítanunk, a javaslatok többsége azonban olyan, amelyeket az üzem saját erejéből is megvalósíthat és meg is kell való­sítania, ilyen például az anyag- és szerszámellátás zavartalan biztosítása. Majd minden mülletű dolgozói panaszkodtak, hogy a múlt évben a gyártási menet ritmusa egyenetlen volt. Az anyagok és szerszámok késése miatt a hónap elején csökkentett ütemben folyt a munka, a hónap végefelé pedig, amikor végre az anyag megérkezett, valóságos rohammun­kát kellett végezni, hogy a lemaradást be­hozzuk. Kétségtelen, nagy a rendelkezésre áló nyers-­es segédanyagok gyors, a tény­leges szükségletnek m­egfelelő szétosztása a minisztérium feladata, ne ha anyagveszerző­­imn kuruneknneenek es jobban u.cászer­vezik mannájukul, sokat segíthetnek ennek a hiányosságnak a felszámolasában. t-c.dn erre az e.ekk­onák esete. Az aranyosgyéresi Sodronyipar nem tar­totta tiszte.e­ nen a szam­osi szerződéseket, nem sza­u­toma határidőre az elektródokhoz kiutalt utasokat, úgy nogy ezen a téren auun­­­o hiányt szenvellnam. tíz aranyosgyéresi gyár arra hivatkozott, hogy nem hay anya­­got Hunyadról. Anyagbeszerzőink, ulána nézték a dolognak, elutaztak Hunyadra és ok megállapítanak, hogy az­­aranyosgyeresi gyár kifogása nem helyiáló, mert nunyan néven szab­ott anyagot az elektrodaknoz. Tapasztalatukat jelentették a miniszteruum­­­an s remélhetőleg rövidesen intézkedés tör­ténik, hogy ezt az anyagot ezután rendsze­resen és szerepen megkaphassuk. íme, ez az eredmény, ha az anyagbeszerző osztály körültekintő és mozgékony. — Anyagbeszerzésünk, tervirodánk és el­adási osztályunk dolgozói építsenek ki széles­körű kapcsolatot és tervszerű együttműködést a többi üzemekkel, hogy termit­esünetből ki­küszöbölhessük a kapkodást és tervszerűtlen­­séget — hangzott a dolgozók javaslata — s üzemünk vezetősége mindent el fog követni, hogy jogos kívánságuknak érvényt szerez­zen. Az öntöde dolgozói kifogásolták, hogy az öntödében több nehéz munkát kézi erővel kell végezni, ami nagy fizikai megerőltetést kíván a dolgozóktól, így például a fémruda­­kat eddig földbe öntötték. A rudak tisztítása nemcsak nehéz, volt, de hosszú időt igényelt. A vezetőség azonnal intézkedett, hogy az alkatrészek leöntése ezentúl gépi erővel, bó­bitákba történjék. Ugyancsak intézkedett az öntöde több munkafolyamatának gépesítésé­ről. Emelődarukat és több villamoskocsit állítunk be. A csőhúzó osztályról. Sur Teodor csoport­vezető felhívta figyelmünket arra, hogy a meglévő hegyezőgépekkel a csőhúzó osztály nem tudja tervét teljesíteni. Elhatár­oztuk, hogy ócskavasból, hulladékanyagból két hegyezőgépet készítünk és rövidesen beállít­juk a termelésbe. BIZTOSÍTANI KELL a SZOCIALISTA VERSENYEK NYILVÁNOSSÁGÁT ! Szejeroiu elvtárs rámutatott arra, hogy üzemünkben nem­ biztosítják eléggé a szoc­­alista versenyek nyilvánosságát. Egyes szakszervezeti felelősök megelégszenek a versenyben részvevők számszerű növekedésé­vel, azzal azonban már nem törődnek, hogy a verseny mozgósító erejű legyen és magával ragadja az üzem minden dolgozóját. Egyes műhelyek termelési grafikonjai régiek, vagy teljesen üresek. A nyilvántartás messze el­marad a valóságos eredmény mögött. Pedig a nyilvánosság a szocialista verseny motorja. A naponta feltüntetett eredmények­­ alkalmat adnak az összehasonlításra, kedvet ébresz­tenek a versenyben részvevők körében, hogy még nagyobb teljesítményre törekedjenek a gyengébbeket arra ösztönzik, hogy utolérjék a legjobbakat. A szocialista versenyek színvonalának emelése nemcsak a szakszervezet feladata, hanem az üzemvezetésé is. Gondoskodni fogunk róla, hogy a nyilvántartás vezetésé­ben a műhelyvezetők, pontatorok és f­ormá­­torok minden segítséget megadjanak az egyes versenyfelelősöknek. SZTAHANOVISTA ISKOLA FELÁLLÍTÁSA SZOVJET MUNKAMÓDSZEREK BEVEZETÉSE Ugyancsak Szejeroiu elvtárs javaso­ja, hogy még az első évnegyedben szervezzünk meg egy sztahanovista iskolát. Az iskola vezetői, sztahanovisták,­­ mérnökök, tech­nikusok megismertetik a­­ hallgatókkal szta­hanovistáink munkamódszereit és a szovjet sztahanovisták nagyszerű munkamódszereit.. Az iskola révén elérhetjük azt, hogy még ebben a tervévben megtízszereződjék üzemünk­ben a legfejlettebb módszerekkel dolgozó sztahanovisták száma. Végül Stan Ilié sztahanovista drótházónk javaslatáról kell szólanunk. Stan Ilié Pono­marev szovjet sztahanovista módszerét al­kalmazva négy gépen dolgozik egyszerre kérte a vezetőséget, hogy a terv sikere ér­dekében a tavalyinál fokozottabb mértékben népszerűsítsük a szovjet munkamódszereket Vállalta, hogy munkamódszerét műhelye valamennyi dolgozójának átadja A „Metrom“ hengerbe vezetősége ezeket a javaslatokat nemcsak feljegyezte, de köte­lezettséget vállalt, hogy a tervi viadalok végrehajtásánál állandóan szem előtt tartja­ és megvalósítja, mert csakis így, a közös munka révén viheti előbbre a szocializmus és a béke nagy ügyét. KNILL JÁNOS munkásigazgató Bonyodalmak Sepsiszentgyörgyön a bükkmakk körül A történet ősszel kezdőtött, amikor már inkább hideg, mint meleg az idő. Akkor in­dult meg hazánkban a bükkmakkgyüjtés. Kies bükkfaerdőink vasárnapimként megy­tek diákokkal, pionírokkal és munkásokkal s a gyér lombos fák alatt, kis tarisznyákkal felszerelve kutattak a rozsdaszínű avarban a bükkmakk után. Mert kutatni kellett igenis, kutatni . Aki nem ismeri a bükk gyümölcsét, ezt az apró, sötétbarna magocskát — annak fogalma sem lehet arról a hősi munkáról, amit bükkmakkszedőink kifejtettek. Mert az úgy van, hogy a makkocska megérik, le­hull és igyekszik eltűnni a rozsdaszínű leve­lek alatt. Gidres-gödrös az erdő talaja A kis makk úgy elbújik benne, mint a nyúl a vetésben. A kutató újlakat meg éppen meg­tréfálja. Most itt van, most ott van —• hopp... ! csap le a sok dolgos kéz, de a makkocska játszi könnyedséggel siklik a levelek legaljára. Nem könnyű tehát a bükkm­akkszedés, de épp ezért nagy a diadal, amikor megtelik a tarisznya a szedők derekán. Az erdőt hal és kacagás verte fel. A minden tisztelet és becsület a bükkmakk­­szedőké volt ezekben a napokban Sepsiszent­györgyön is, ahol, mint szerte az egész o­­szágban,­­ tekintélyes mennyiségű bükk­­makkot gyűjtöttek a dolgozók, önkéntes mun­kával. A gyűjtést a Szövetkezeti Szövetség ve­zette le, a néptanácsokkal karöltve. De ne­m volt alkalmas helyiségük a tároláshoz. Így tehát a bükkmakkot a néptanács padlására hordták fel — szintén önkéntes munkával. És miután már 1952 február végére ér­keztünk, valakinek a néptanácsnál eszébe ju­tott, hogy a bükkmakkot rendeltetési helyére kell szállítani. S mert nem fért kétség ahhoz, hogy ez a Szövetkezeti Szövetség dolga, onnan át is telefonáltak: szállítsák el a bükkmakkok de — és itt kezdődik a bonyodalom — előbb fizessék ki a bükkmakk „kezelési” költségeit. — Ha már a bükkmakkot önkéntes mun­kával gyűjtötték össze és ugyancsak önkén­tes munkával szállították fel a néptanács padlására, ugyan milyen kezelési költségek merülhettek fel? — töprengett a Szövetkezeti Szövetség vezetősége. Ha ezt meg is kérdezik, elkerülhettek volna sok meddő vitát. De nem kérdezték meg Ehelyett György Miklós elvtárs a Szövetke­zeti Szövetség részéről kijelentette, hogy — már pedig ő nem fizet, mert nincsen erre pénzalapja. Bartos Endre elvtárs — szintén a Szövet­kezeti Szövetség részéről — enyhíteni igye­kezett a dolgon. Ő csak annyit mondott: „Adjanak írást a költségekről s akkor el­szállítjuk a bükkmakkot.” Nagy Sándorné elvtársnő, a néptanács ad­minisztrációs osztályának, vezetője sem volt rest és juszt is visszaüzente: — „Nem adunk semmiféle írást, NEM VAGYUNK BÜROK­RATÁK. Jöjjenek és vigyék a bükkmakkju­­kat.” Arról, hogy végül is mi történt a bükk­­makkal, nem irt Vajas Mihály elvtárs, aki ezt az esetet megírta. Azaz... levele végén annyit mégis mond, hogy a bükkmakk a mai napig békésen szunnyad a néptanács padlás­­án. Két fontos kérdés merül fel: a bükkmakk végleges sorsa és az, hogy ezt az illetékes szervek minek nevezik, ha nem bürokráciá­­nak.Mert ha a sepsiszentgyörgyi néptanács a Szövetkezeti Szövetséggel „karöltve" úgy véli, hogy ez így van rendben, különvéle­ményt jelentünk be. És különvéleményt jelent be — jogosan — az a sok-sok dolgozó is, aki nagy fáradság­gal, szemenként szedte össze az erdőn és hordta fel a padlásra a bükkmakkot. Nagylak dolgozó parasztságánek versenyfelhívása Az arad tartományi Nagylak dolgozó p­a­­rasztjai idejében elvégezték a mezőgazdasági szerszámok javítását. Jelen­l­eg az utolsó elő­készületeket végzik a tavaszi vetési csata si­keres megvívására. Miután kellően felkészül­tek ötéves tervünk második évi feladatainak teljesítésére, hazafias versenyre hívták ki Arad tartomány valamennyi dolgozó paraszt­ját. A versenyfeltételek a következők : A talaj előkészítése és bevetése a határo­zatban előírt időre. Minden fogat észszerű felhasználása, hogy a vetést öt nappal a kitűzött határidő előtt végezzék el. Az ipari növények vetétmagvainak idejében történő ki­osztása. A minél bőségesebb terméshozam el­érése érdekében a magvak vetés előtti kiválo­gatása és kezelése, kellő mennyiségű istálló trágya használata. Nagylak község dolgozó parasztsága egy­úttal megfogadta, hogy idejében beadja az államnak járó kvótát és megfizeti adóját hogy ezzel is elősegítse új pénzünk megszi­lárdítását. Romániai Magyar Szó A RNK Akadémiája orvostudományi osztályának beszámolója a Szovjetunióban szerzett tapasztalatokról A RNK Akadémiájának orvostudományi osztálya az egészségügyi minisztériummal együtt több ülést tartott, amelyen az osztály Szovjetunióban járt tagjai beszámoltak a szakorvosok előtt a Szovjetunióban szerzett tapasztalataikról. Az első ülést csütörtökön délután tartották meg a RNK Akadémiáján, amelyen résztvett­ dr. C. I. Parhon akadé­mikus tanár, a RNK Akadémiája tiszteletbeli elnöke; Traian Savulescu akadémikus profesz­­szor, az Akadémia elnöke; dr. V. Mária aka­démikus, egészségügyi miniszter, számos aka­démikus, az Akadémia levelező tagja, ta­nárok, orvosok, egészségügyi szervezők és mások. Előadása bevezető részében St. S Nic­o­­lau akadémikus, az Akadémia első titkára kiemelte az ülések fontosságát, amelyekből az orvostudomány terén dolgozók sok tanul­ságot vonhatnak le, főleg a pavlovi elmélet alkalmazása tekintetében. Ezután D. Danielopolu akadémikus a szov­jet biológia és orvostudomány fejlődéséről számolt be. Az előadó hangsúlyozta, hogy ez a fejlődés, valamint a Szovjetunió közegész­ségügyének megszervezése terén elért óriási eredmények, a szocialista rendszer legnagyobb sikerei közé tartoznak. Az előadó miután rá­mutatott, hogy a szocialista rendszer támo­gatja a tudomány fejlesztését és széleskörű munkalehetőséget biztosít a tudósoknak,­­­­részletesen beszámolt a különböző szovjet orvosi intézetekben tett látogatásaikról. Kü­lönösen kiemelte a leningrádi I. P. Pavlov Fiziológiai Intézetben tett látogatásukat, va­lamint Szmirnovval, a Szovjetunió egész­ségügyi miniszterével folytatott tudományos megbeszéléseiket. Előadása befejező részében D. Danielopolu akadémikus kiemelte azokat a feladatokat, amelyek a Szovjetunióban szerzett tanulsá­­gok szellemében hazánk tudományos kutatói­ra várnak. Bizakodással beszélt hazánk or­vostudományának ragyogó jövőjéről, amely­nek útját a nagyszerű szovjet tapasztalatok világítják be. A munkásosztály pártja és a kormány minden szükséges eszközt a kutató­munka rendelkezésére bocsát. Ezután Kreindler Arthur akadémikusnak a pavlovi tanításokról szóló kiegészítő jelentése következett. Az előadó kidomborította a szov­jet biológia és orvostudomány hatalmas ma­terialista hagyományait és azt, hogy Iferzen, Dobroljubov, Csernyisevszkij és Piszarov v­agy haladó orosz gondolkodók befolyása eredményes hatást gyakorolt az olyan nagy orvostudósokra és biológusokra, mint Balkin, Szecsenov, Pavlov, Tyimirjazev és mások. Befejezésül hazánk tudósainak határtalan elismerését fejezte ki a Párt és a kormány iránt azért, hogy ezt a tanulmányi utat meg­tehették. A küldöttség nevében köszönetet mondott a Szovjetunió egészségügyi minisz­tériumának, a Szovjetunió Orvostudományi Intézetének és a szovjet tudósoknak. SZEKÉRKA­RA­N Mint rendesen, ezen a napon is haj­nalban keltek és a néptanács irodájáb­a találkoztak. A nagykeveresi néptanácsi képviselők és bizottsági tagok ki szoká­sa hogy mielőtt saját gazdaságaikban rendes napi munkájukhoz látnak, itt talál­koznak, hogy megbeszéljék a község ü­gyeit. A fátyolos cigarettafüst is azt mutatta, hogy valószínűleg már több mint egy órá­ja tárgyalnak. Lányi Ferenc ráhajolt a lámpára s elfutta kormozó lángját. — Induljunk már elvt­rsak, hisz ránk világosodott — mondotta, türelmetlenség­gel hangjában. Volna Ion, a községi pártszervezet tit­kára még egyszer összegezte, amit meg­beszéltek . Hát akkor úgy, ahogy megegyez­tünk Csoportok szerint minden utcát, minden házat végigveszünk. Meg kell mondani az embereknek, hogy meg­van a beváltás, itt a jó, új pénz. Már napok óta folyton beszélünk róla, hogy holnap, aztán megint csak majd holnap visszük terményeinket a piacra. De most már ne csak három-négy ember, hanem induljon együtt mindenki Kinek mije van, azt vigye. Mai­don Ion szalonnát­ akar eladni, Préda Ju­liit lisztet, meg tojást.. Az előbb beszél­tük, hogy még sokan készültek fel. Indul­junk el együtt... szekérrel. Meg kell az embereknek mondani, hogy lám, a városi munkások nem gondolkoztak. Azok dolgoz­nak és egyre többet termelnek. A szövet­kezetben minden van, vászon, cipő, szer­szám, egyre több. És olcsó áron. Aztán elvtársak, a szövetkezetben a forgalom javult ugyan, de a mostaninál élénkebb is lehetne. Meg kell mondani az embereknek, hogy vigyenek több tojást, több lisztet oda- Elsősorban a szövetkezetbe, azután a városba, a piacra. Az új pénz megerősí­tése nemcsak a munkások dolga, a miénk is. Ez az új, jó pénz a mienk ! Komlósi Antal, a néptanács alelnöke közbevágott: — Még egyet ne felejtsetek — és gyor­sabban fűzte a szavakat,­­ mert volt, aki már felállt, készülődött az agitációs kör­útra, — ne felejtsétek megmondani, hogy kofának, üzérnek, ne adjanak semmit. Az ilyen mocskok háromszor-négyszer drá­gábban adnák tovább azt, amiért más dol­gozott. Ezek csak rontanák pénzünk ér­tékét... — Ha hagynánk őket, de nem engedjük. — mondotta elszántan Lányi Ferenc. — Igazad van Lányi elvtárs, nem hagy­juk ! — csatlakozott Lányi véleményéhez az idős Pavel Jebelean. — Majd éberebbek leszünk, hogy ezek a gazemberek többé ne üzérkedhessenek — szólt vissza, már az ajtóból Mázos György Ion Volna és Lányi Ferenc együtt in­dultak el. Miként az a bánsági falvakban szokásos, románul beszéltek, aztán átvál­tottak a magyar szóra. Mindkét nyelven be­széltek. Szavaikban ugyan olyan jól meg­értették egymást, mint cselekedeteikben. A szövetkezet elött találkoztak Pavel Floreaval. Florea akkor lépett ki a szövet­kezetből. Az ajtó fölé akasztott csengő még csilingelt — Vásároltál, vagy eladtál Florea elv­társ ? — köszöntette a párttitkár barátság­gal — Csavarokat vettem a szekérnek —- fe­­lelte mosolygó arccal Florea. A beszélgetés hamar megindult a három ember között. Lányi Ferenc dicsérte az időjárást, a falu termőföldjeit védelmező vastag hótakarót. Szót­ szóba fűzve, elő­ször a szövetkezetről, aztán a vámosi piac­ról beszélgettek. A két agitátor elmondot­ta, hogy a munkások jó ellátása olcsó fa­lusi termékekkel, miért fontos.­­ Ha mi is hozzásegítjük a dolgozó vá­rosi embereket, hogy asztalukon bőséggel legyen tojás, vaj, főzelék és más élelem, akkor azok még erősebben dolgozhatnak, még több, még olcsóbb ipari cikkeket gyár­tanak majd számunkra — bizonyította Lányi. — Ellustultam az utóbbi időben — is­merte be Florea. A pénzváltás óta készülök a városba, de egyre csak halogatom ké­sőbbre. Majd holnap, majd holnapután me­gyek — gondoltam. Pedig már előkészí­tettem az első negyedévi húskvótát, hogy betrigyem a gyűjtőközponthoz. De most, hogy mondjátok, már határoztam. Pénte­ken beadom a kvótát és akkor egyúttal néhány csirkét, valami vajat, zöldségfé­lét is viszek a piacra... ★ Élő, közvetlen szavai beszéltek a nagy­keveresi dolgozó parasztokkal a reggeli tanácskozás többi részvevői is: Anton Burb­ita, Mázos György, Pavel Jebelean és a többiek... ...Aki pedig pénteken hajnalban, Temes­vár felől figyelte a Nagykeverőre vezető országutat, egész sor sárgafényű pontocs­kát láthatott közelegni. A szekér alá akasz­tott viharlámpák fénye imbolygott az or­szágúton. A nagykeveresi dolgozó parasz­tok mezőgazdasági termékkel megrakott szekerei haladtak az országúton. Vitték a szomszédos Dragsina-falusiakkal együtt terményeiket szövetségesüknek, a városi munkásságnak. D.l.

Next