Romániai Magyar Szó, 1952. május (6. évfolyam, 1420-1444. szám)
1952-05-03 / 1420. szám
1952., május 3., szombat. 3 l. Románia munkásosztálya számára május elsejének nemzetközi ünnepe nemrég még az elnyomók ellen való kemény, önfeláldozó harcra mozgósítás napja volt. Most, miután a munkásosztályt és az egész népet gúzsbakötő imperialista láncokat a hős szovjet hadsereg szétzúzta és ezzel lehetővé tette, hogy a nép vegye kezébe sorsa irányítását, gazdája lehessen saját országának, ez a nap ragyogó örömünneppé vált. Mindössze néhány év telt el azóta. Bár történelmi távlatból tekintve nagyon rövid ez az idő, hazánk fejlődése szempontjából minden egyes ilyen esztendő évtizeddel ér fel. Országunk megindult a szocialista iparosítás útján. A mezőgazdaságot új gépekkel szereljük föl. Folyik a falu szocialista átalakítása. Bár a burzsoá földesúri rendszertől a népi hatalom nagyfokú gazdasági és kulturális elmaradottságot kapott örökségül, bár az amerikai imperialisták segítségére támaszkodó megdöntött kizsákmányolok elkeseredett ellenállást fejtenek ki — a dolgozók anyagi jóléte és kulturális színvonala mégis szüntelenül emelkedik. Országunk újjászületése azonban az évszázados török rabság, a burzsoá földbirtokosi és imperialista elnyomás évtizedei után nemcsak a dolgozók életszínvonalának emelkedésében nyilvánul meg. Gyökeresen átalakult és átalakul a román nép politikai és erkölcsi arculata is. Népünk vezetőereje ma a munkásosztály, amelyet a marxista-leninista nemzetköziségtől áthatott Román Munkáspárt vezet. Ez a párt egyesíti és vezeti a dolgozókat az új szocialista társadalom létrehozásáért folyó harcban. A szocialista szektor fejlődésével és a népi hatalom szerveinek erősödésével párhuzamosan a dolgozók mind nagyobb részének válik második természetévé az együttműködésen és a testvéri kölcsönös segítségen alapuló új, szocialista viszony, mind szélesebb körben fejlődik a munka, a társadalmi tulajdon és a népi demokratikus állam iránti szocialista magatartás. A munkásosztálynak és a dolgozó parasztságnak a munkásosztály vezette szövetsége népünk túlnyomó többségét egyesíti. A teljes egyenjogúság alapján, a nacionalizmus ellen vívott sikeres harc alapján kialakult igazi testvéri kapcsolatok fűzik össze a román népet országunk nemzeti kisebbségeivel. A proletárinternacionalizmus, a népek közötti testvériség ideológiája — népi demokratikus államunk, a Román Népköztársaság politikájának alapelve — a széles néptömegek világnézetévé válik. Ezek a tömegek lépten-nyomon meggyőződnek arról, hogy a szabadság, a függetlenség és minden vívmányunk elérhetetlen maradt volna, ha kívül maradunk a nagy Szovjetunió által vezetett szabad népek testvéri szövetségén. Ezért május elseje ebben az évben a román nép részéről a Szovjetunió és nagy tanítómesterünk, Sztálin elvtárs iránti szeretet és hűség új hatalmas megnyilatkozása lesz. Ennek során kifejezésre jut a román népet a népi demokratikus országok népeivel összekötő testvéri szeretet, a román nép szolidaritása az egész világ proletariátusával és azokkal a népekkel, amelyek az imperialista iga alól való felszabadulásukért és a bábéért harcolnak. M. Kétségtelen, hogy a román népnek szocialista nemzetté, — vagyis nagy tettek véghezvitelére bármely burzsoá nemzetnél alkalmasabb, összehasonlíthatatlanul erősebb és életképesebb nemzetté — való átalakulása, ez a mélyreható folyamat nem mehetett volna végbe az országunkban a munkáspárt vezetésével sikeresen fejlődő kultúrforradalom nélkül. Románia gazdasági és kulturális elmaradottsága a múltban az imperialisták malmára hajtotta a vizet, akik a nemzeti burzsoáziával és a földbirtokosokkal együtt fosztogatták a román népet. Akkoriban a lakosság 40 százaléka volt írástudatlan, 27 százaléka pedig éppen csak írni-olvasni tanult meg. Gyökeres változások a kultúra területén csak akkor történtek, amikor a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály meghódította a hatalmat és rátért a szocializmus építésének útjára. Románia dolgozói a Román Munkáspárt vezetésével sikeresen építik a szocializmust. És a román dolgozók által a szocializmus gazdasági alapjainak lerakása során, a kultúrforradalom fejlesztése útján kivívott sikerek már most lehetővé teszik, hogy államunk mind nagyobb mértékben kielégítse a dolgozók fokozódó kulturális igényeit. Pártunk e téren Leninnek és Sztálinnak azt a tanítását követi, hogy a munkásosztály csak akkor képes az állam vezetésére, az új technika elsajátítására, az ország természeti kincseinek kihasználására és a társadalom szocialista átalakításának megvalósítására, ha kulturális színvonala elég magas fokot ért el. A kultúrforradalom tehát a szocializmus építésének egyik alapvető kérdése. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy: „a munkásosztály nem lehet az ország igazi gazdája, ha nem képes levetkőzni a kulturálatlanságot, ha nem képes megteremteni saját értelmiségét, ha nem sajátítja el a tudományt és nem tudja a gazdaságot a tudomány alapján igazgatni“. Kulturforradalmunk viharos ütemét szemléltetően mutatják azok a sikerek, amelyeket az írástudatlanság megszüntetése terén elértünk. 1941-ben az országban több mint 3.500.000 írástudatlan volt. Ebből 1951-ben már csak 1.021.624 maradt analfabéta. Csupán az 1951—1952-es tanévben 690.000 ember tanulja meg az írás-olvasást az analfabetizmus megszüntetése céljából szervezett tanfolyamokon. Az írástudatlanság teljes megszüntetésének az ötéves tervben kitűzött feladatát sikeresen valósítjuk meg. A közoktatás jellege az 1948-ban végrehajtott reformok után gyökeresen megváltozott. Azelőtt a közoktatás a burzsoázia idealista, misztikus és soviniszta világnézetén alapult, most viszont a marxista-leninista tudomány szilárd alapján épül fel és a szocializmus építésének ügyét szolgálja. A közoktatás re*) Megjelent a „Tartós békéért, népi demokráciáért“’ 17.(181.) számában, farmja szélesre tárta az iskolák kapuit a dolgozók millióinak fiai és leányai előtt, akik a burzsoá-földesuri rendszerben nem tanulhattak. Ilyenformán lehetővé vált az áttérés a kulturforradalom egyik fő feladatának megoldására — az új értelmiség megteremtésére. „Nekünk olyan vezetők, olyan mérnökök és technikusok kellenek, akik meg tudják érteni országunk munkásosztályának politikáját, ezt a politikát képesek magukévá tenni és készek lelkiismeretesen megvalósítani“ — mondja Sztálin elvtárs. Az ilyen káderek kiképzését a Román Népköztársaságban főként a műszaki közép- és főiskolák szolgálják. Az 1938—1939-es tanévben a gimnáziumokban, a pedagógiai főiskolákon és a műszaki középiskolákban csak ötvenegynéhányezer diák tanult, az 1951— 1952-es tanévben viszont számuk meghaladta a 208.000-et. A főiskolákon az 1938— 1939-es tanévben mintegy 29.000 diák tanult, 1951 — 1952-ben viszont számuk már meghaladja az 55.000-et. Valamennyi tanintézetben a tanulók 90 százaléka munkás-, dolgozó paraszt- vagy alkalmazotti családokból származik. Az új értelmiség sorait szüntelenül gyarapítják a vezető munkára kiemelt munkások, akik mindennapi tevékenységüket egybekapcsolják a gimnáziumok és főiskolák esti tagozatain, a marxista-leninista egyetemeken és a magántanulók számára szervezett tanfolyamokon való tanulással. Külön kétéves iskolákat létesítettünk, amelyek a munkásokat a felsőbb tanintézetekbe való felvételre készítik elő. Most dolgozzák ki a káderképzés több évre szóló tervét a szocialista építés valamennyi ágazata számára. A munkaerőtartalékok iskoláiban a szocialista nagyipar számára képeznek ki szakmunkásokat. Ezekben az iskolákban a tanulók száma mintegy 90.000. Az ötéves terv végére a munkaerőtartalékok iskoláiban 140.000 tanuló fejezi be tanulmányait. Nagy méretekben folyik az ipar más ágazatai és a mezőgazdaság szakkádereinek képzése is. Amikor pártunk a tudomány embereit harcba szólította az ország szocialista átalakításáért, az alkotó munka és a tudományos tevékenység széles perspektíváját nyitotta meg előttük, olyan lehetőségeket biztosított számukra, aminekkel azelőtt sohasem rendelkeztek. A szovjet tudomány nagyszerű eredményeit tanulmányozva, Pavlov, Micsurin, Liszenko, Viljams és Lepesinszkaja, valamint más szovjet tudósok tanításait követve, Románia tudósainak túlnyomó része leküzdi a régi, kozmopolita nézeteket, elfordul az idealista és reakciós elméletektől, amelyek nálunk a burzsoá földbirtokosi rendszer idején uralkodtak és Nyugaton ma is uralkodnak. A mi tudósaink mind határozottabban fordulnak afelé a tudomány felé, amely nem szigeteli el magát a néptől, hanem kész szolgálni a népet és kész a nép közkincsévé tenni a tudomány minden vívmányát. A tudósok és a műszaki szakemberek százai vettek részt az ország villamosítási tervének kidolgozásában. Tudósaink tanulmányozzák a földhozadék növelésének, a növény- és állatfajták nemesítésének lehetőségeit, felkutatják az ország energiatartalékait, ásványkincseit, valamint a betegségek és járványok elleni küzdelem eszközeit. A Tudományos Akadémia 1952. évi tudományos terve szerint a tudósok ez évben még aktívabban vesznek részt az ötéves terv megvalósításában. A tudósok mind szorosabb kapcsolatba kerülnek a termeléssel, hozzájárulnak a technika fejlesztéséhez és a munkatermelékenység fokozásához. Országunk tudósai büszkék arra, hogy minden munkájuk a népet szolgálja. Megbélyegzik az áltudósokat, akik eladták magukat az amerikai imperializmusnak és a szörnyű atomháború előkészítésére, meg a bűnös baktériumfegyver gyártására használják föl a tudomány vívmányait. Hatalmas föllendülés tapasztalható a hazai irodalom és a művészet minden ágában. Ez egyrészt a tömegek kulturális színvonalának gyors emelkedését tükrözi, másrészt pedig a szocialista-realista alkotómódszer alkalmazásának eredménye. Íróink, színészeink és képzőművészeink, akiket a Román Munkáspárt irányít és vezet, a felülmúlhatatlan klasszikus orosz és szovjet irodalmat és művészetet tekintik követendő példaképüknek, alkotó munkájukkal tevékenyen részt vesznek a szocializmus fölépítéséért,és a béke megvédéséért vívott harcban. A kultúrmunkások sorai szüntelenül a népből származó, új tehetségekkel erősödnek. Jelentős sikereket ért el az utóbbi időben a zeneművészet is. Az 1951 szeptemberében megtartott román zenei dekád, amelyen a szovjet zeneszerzőkön és a népi demokratikus országok zeneszerzőin kívül a tőkés országok haladó művészei is részt vettek, megmutatta zenénk alkotó sikereit, egyre elmélyülő eszmei tartalmát, mindinkább tökéletesedő művészi formáját, szépségét és dallamosságát, valamint szoros kapcsolatát a nép alkotómunkájával. Zeneszerzőinknek egyre inkább vérükké vált a szocialista realizmus módszere: oratóriumokat és kantátákat, szimfonikus költeményeket és szviteket komponáltak olyan témákra, amelyek szorosan egybekapcsolódnak a nép életével és harcával; kamarazenét, operetteket, harcos optimizmussal áthatott tömegdalokat s egyebeket írtak. A képzőművészet területén is siker koronázza munkánkat. Folynak az előkészületek az 1952. évi művészeti kiállítás megnyitására. Az itt bemutatásra kerülő munkák festőművészeink és szobrászaink ideológiai és mesterségbeli fejlődéséről tesznek tanúbizonyságot. A színjátszás fejlődésére jellemző, hogy a munkás-színjátszócsoportok tevékenysége az ország legeldugottabb szegletében is kibontakozik. Fiatal filmiparunk újabb művészi alkotásokra készül. A néptömegek kulturális és politikai színvonalának emelkedése, a tömegek egyre növekvő kulturális igényei hatalmas ösztönző erőt jelentenek irodalmunk és művészetünk továbbfejlesztéséhez. Megmutatkozik ez a könyvek és folyóiratok példányszámának óriási emelkedésében, a színházlátogatók számának növekedésében, stb. Az újságok és folyóiratok együttes példányszáma elérte az ötmilliót. Az utóbbi három év alatt megjelent könyvek 159 millió példányban kerültek forgalomba. Jelentős kulturális tömegmunkát végeznek a szakszervezetek is. Az üzemekben ma már 1417 klub és 8867 vörös sarok működik, az 5000 szakszervezeti könyvtár állománya pedig több mint 7 millió kötet. Falvainkban a kulturális munkát szorosan egybekapcsolják a falu szocialista átalakításáért és a békéért vívott harccal. 1951-ben a falusi kultúrközpontok és olvasószobák száma elérte a 12.000-et, az állami és falusi kollektív gazdaságokban 1000-nél több vörös sarkot létesítettek. A sport, amely azelőtt csak a burzsoá-földbirtokosi ifjúság szűk köre számára volt hozzáférhető, most tömegmozgalommá fejlődött. Országunkban 6000 jól fölszerelt sportpálya van és mintegy 10.000 sportkollektíva működik, összesen 840.000 taggal. A burzsoá-földesúri kormányzat idején a nemzeti elnyomás különösen a nem-román nemzetiségek kultúráját fojtogatta. A helyzet most gyökeresen megváltozott. Több mint 3250 általános és középiskolában és több főiskolán a nemzeti kisebbségek nyelvén folyik az oktatás. Ugyanezeken a nyelveken újságok, folyóiratok és könyvek jelennek meg. Pártunk a kultúra és a művészet képviselőit arra tanítja, hogy bíráló szemmel újraértékeljenek mindent, ami haladó volt a múlt kultúrájában, hogy hozzák felszínre a román irodalom és művészet klasszikus hagyományait, amelyeket a burzsoá kritikusok agyonhallgattak, s hogy tanuljanak ezekből a hagyományokból. Mihail Eminescu születése 100. évfordulójának megünneplése hatalmas csapást mért e nagy költő műveinek reakciós tolmácsolóira, akik elhallgatták Eminescunak azt a jellemvonását, hogy szerette a népet és tiltakozott a nép kizsákmányolása és elnyomása ellen. Széleskörű ünnepségek keretében emlékeztünk meg nemrég a burzsoáföldesúri rendszer romlottságát és aljasságát kíméletlenül leleplező Ion Luca Caragiale, a román irodalom nagy klasszikusa születésének 100. évfordulójáról. Az irodalmi,, tudományos és történelmi munkák átértékelésével együtt folyik a román népművészet hatalmas kincsestárának alapos felkutatása. Pártunk országszerte népszerűsíti és terjeszti a tömegek közt a materialista világnépzetet, az életről, a társadalomról és a természetről szóló tudományos igazságot. A tudományt és kultúrát terjesztő társaság 1951-ben mintegy 140.000 előadást rendezett, amelyeken csaknem 14 millió hallgató vett részt. Az új, formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúra megteremtésében óriási jelentősége van országunk kulturális kapcsolatának a Szovjetunióval. Tudományunk és művészetünk sohasem fejlődött még ilyen gyorsan, sohasem állt még oly közel a néphez, mint azokban az években, amikor arra az útra lépett, amelyet a világ leghaladóbb tudománya és művészete, a szovjet tudomány és művészet mutatott neki. A Szovjetunió tapasztalata az ideológiai harc területén is fölbecsülhetetlen segítséget jelent számunkra. A kultúra és a művészet fejlesztésében pártunkat a leninizmus tanításai, Sztálin elvtársnak a nyelvtudomány kérdéseivel foglalkozó munkái, s az SZK(b)P Központi Bizottságának az ideológia kérdéseiben hozott történelmi jelentőségű határozatai irányítják. Alaposan tanulmányozzuk a tudomány, az irodalom és a művészet kérdéseivel összefüggő, a Szovjetunióban lefolyt viták anyagát. A szovjet tapasztalatok terjesztésében nagy szerepet tölt be az ARLUS (a Szovjetunióval való baráti kapcsolatokat ápoló társaság), amelynek mintegy 5 millió tagja van. Országunk dolgozói szeretik és nagyra értékelik a szovjet irodalmat és művészetet, a népi demokratikus országok irodalmát és művészetét. Országunkban a szocializmust építő milliók a szovjet írók által megformált alakokban az élet és a harc csodálatraméltó példaképeit látják. Az orosz klasszikusok és a szovjet írók művei tízezres és százezres példányszámokban kelnek el országunkban. Nagy ünnepség keretében emlékeztek meg országunkban Gogol, a nagy orosz író halálának 100. évfordulójáról. Az áprilisban megtartott orosz irodalmi dekád még szélesebb körben népszerűsítette az orosz klasszikus és szovjet irodalmat. A kölcsönös megbecsülés, a testvéri barátság és kölcsönös segítség, az aktív tapasztalatcsere jegyében fejlődnek állandóan országunk kulturális kapcsolatai a népi demokratikus országokkal; az a közös harc kapcsol egybe bennünket, amelyet a Szovjetunió vezetésével vívunk a szocializmusért és a béke megvédéséért. Országunk kulturális egyezményt kötött a Kínai Népköztársasággal, Magyarországgal, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, Bulgáriával és a Német Demokratikus Köztársasággal. A népi demokratikus országok íróinak számos munkáját lefordították román nyelvre, darabjaikat sikerrel játsszák színházaink. Országunk dolgozói, akiket a párt a proletárnemzetköziség szellemében nevel, nagyraértékelik mindazt, amit a mai haladó írók és művészek alkotnak a tőkés országokban, azok, akik tehetségüket a békéért, népeik felszabadításáért vívott harc szolgálatába állítják. A világirodalom nagy klasszikusai — Shakespeare, Balzac, Dickens, Whitman és mások — nagyobb példányszámban jelennek meg országunkban, mint hazájukban. Népünk nemrég ünnepelte Victor Hugo és Leonardo da Vinci jubileumát. A Román Népköztársaság olvasóközönsége nagyra értékeli a tőkés országok haladó íróinak műveit. Forró, testvéri fogadtatásban részesítették Nazim Hikmetet és Pablo Nerudát s mindazokat a haladó írókat és művészeket, akik ellátogattak országunkba. Népünk ugyanakkor határozottan elutasítja és leleplezi az imperialisták állítólagos „kultúráját”, amelyet az amerikai-angol imperialisták szolgálatukba állítottak, s amely megtagad mindent, ami magasztos és nemes az emberben; népünk elutasítja azt a „kultúrát”, amelyet a kozmopolitizmus, a sovinizmus és az embergyűlölet itat át. Kulturális vívmányaink világánál méginkább megmutatkozik az a hanyatlás és züllés, amelybe a Tito—Rankovics-klikk a jugoszláv nép kultúráját taszította. Az Omladina című tito-fasiszta szennylap 1952 február 9-i számában, az amerikai filmek „nevelő“-hatásával foglalkozva maga is kénytelen volt elismerni: „Az olyan film vetítése után, mint a „Dzsungel az aszfalton“, melyet egyébként művészi filmnek tartanak, a rendőrhatóságok nyilvántartásában hétszeresére emelkedett az elkövetett bűntettek száma”. Az Amerikai Egyesült Államokban és más tőkés országokban, ahol az amerikai imperializmus parancsol, a kulturális és közművelődési célokra szánt csekély összegeket is elnyelik a katonai kiadások; a mi költségvetésünk viszont 1952-re 19,4 százalékkal többet irányoz elő szociális-kulturális célokra, mint tavaly. Az ötéves terv alapján, a Szovjetunió testvéri segítségére támaszkodva, a befejezés előtt álló „Scânteia-Ház“ nyomdaipari kombinát építésén kívül olyan hatalmas kultúrközpontok létesülnek, mint a bukaresti filmipari központ, a rádióstúdió, opera és operettszínház, valamint az ország más városaiban épülő színházak, ezenkívül tervbe vettük egy hatalmas diákközpont és számos tanintézet építését is. A falvakban új iskolák és kultúrházak létesülnek. Az országunkban tapasztalható nagy kulturális föllendülés újabb bizonyítéka a népi demokratikus rendszer fölényének a tőkés rendszerrel szemben. III. A kulturforradalom győzelméért vívott harc élén a Román Munkáspárt — az ország vezető ereje áll. Pártunk rendszeres és szervezett munkát végez a dolgozók ideológiai nevelése terén, terjeszti a szétes tömegek között Lenin—Sztálin mindent legyőző eszméit. Ebben az évben a pártoktatási hálózatban mintegy 450.000 ember tanul, a szakszervezeteknek és az Ifjúmunkás Szövetségnek politikai iskoláiban mintegy 500.000-en részesülnek oktatásban. Lenin és Sztálin művei román nyelven összesen több mint 7 és félmillió példányban jelentek meg. A marxizmus-leninizmust valamennyi főiskolán tanítják. A marxista-leninista eszméknek a tömegek közt való terjesztésében különösen fontos szerep jut a sajtónak, valamint a propagandisták és népnevelők százezreinek. A párt még magasabbra emeli a pártpropaganda színvonalát, javítja a párttagok, az állami funkcionáriusok ideológiai és gazdasági fölkészültségét, javítja a politikai tömegmunka minőségét. A népi demokrácia állama a munkásosztály legfőbb eszköze a szocializmus fölépítéséért, a kultúrforradalom megvalósításáért és a dolgozók kommunista neveléséért vívott harcban. A népi demokrácia állama, miközben szüntelenül fejleszti kulturális-nevelő munkáját, szervezi és elősegíti a kulturális élet valamennyi ágának , a népművelésnek, a tudománynak és a művészetnek fejlesztését. A dolgozók kommunista nevelése és az új, szocialista kultúra megteremtése nem fejlődhetik anélkül, hogy elszánt harcot ne vívnánk az emberek tudatában még meglévő burzsoá csökevények ellen, a burzsoá ideológia befolyása ellen a gazdasági életben, a politikában, a tudományban és a művészetben. Egy percre sem szabad elfelejtenünk, hogy amíg országunkban még vannak tőkés elemek, amelyeknek ellenállása a szocializmus előretörésének következtében fokozódik, mindaddig az osztályharc nem lankad, hanem ellenkezőleg : éleződik. A párt felszólítja az ideológiai és kulturális front minden dolgozóját: fokozott éberséggel küzdjön az imperialista háborús gyújtogatók ideológiája, az idegen ideológia bárminemű megnyilvánulásai ellen, használja föl bátran a bírálat és önbírálat fegyverét a fogyatékosságok, hibák kiküszöbölésére, a még tisztázatlan kérdések feltárására, könyörtelenül szálljon szembe a marxizmus-leninizmus elveitől való mindennemű elhajlással. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs, a Román Munkáspárt főtitkára, Sztálin elvtárs zseniális művének, a „Marxizmus és nyelvtudomány“-nak jelentőségét méltatva, ezt mondotta : „Sztálin elvtárs ebben a művében kinyilatkoztatja, hogy a tudomány fejlődésének mozgatóereje a vélemények harca a tudományos küzdőtéren. Sztálin elvtárs ez útmutatásának hatalmas ösztönző erővel kell hatnia a hazai tudomány és kultúra képviselőire abban a harcban, amelyet a nyelvtudományban a fizika, kémia, biológia, orvostudomány területén és egyéb tudományágakban vívunk a reakciós és tudományellenes nézetek ellen. A Román Munkáspárt és a népi demokratikus állam tevékenységének és harcának eredményeképpen Marx-Engels-Lenin-Sztálin mindent legyőző eszméi egyre nagyobb tömegeket hódítanak meg, s hatalmas anyagi erővé válnak. Az emberek milliói változtatják meg világnézetüket. A marxizmus-leninizmus kiűzi az emberek tudatából a régi, reakciós, idealista és misztikus nézeteket, a megcsontosodott szokásokat, amelyek a kapitalista elnyomás és kizsákmányolás hosszú időszaka után maradtak ránk örökségül. Hazánkban megszületőben van az új erkölcsi arculatú új ember, a lánglelkű hazafi, aki határtalan odaadással viseltetik hazája iránt, a proletárinternacionalizmus szellemében nevelődik, szereti a Szovjetuniót és a haladó emberiség vezérét, Sztálin elvtársat. Ez az új ember, aki a szocializmusért vívott harcban edződik meg, mindvégig híven kitart a béke ügye mellett; kérlelhetetlen ellensége az imperializmusnak, a háborús gyujtogatóknak; gyűlöl mindent ami elavult, reakciós, kerékkötője a haladásnak és gátolja az alkotómunkát. Országunk új embere a párt és az állam érdekeinek szemszögéből kezdi látni az életet és a harcot, legfőbb kötelességének és legnagyobb boldogságának azt tartja, hogy részese lehessen a szocializmus építésének országunkban. A dolgozók, akiknek szárnyat ad gazdasági és kulturális fejlődésünk viharos üteme, elszántan harcolnak újabb győzelmek kivívásáért. Szilárd meggyőződésük, hogy a párt vezetésével és a Szovjetunió, valamint a nagy Sztálin fölbecsülhetetlen segítségével hazánk hatalmas, virágzó országgá , a győztes szocializmus hazájává válik. Irta: I. Chisinevschi a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének titkára A kultúra kincsei a néptömegek tulajdonává válnak** 1 MEGHALT VLADIMIR P0PT0M0V ELvfÜl SZÓFIA (Agerpres). — A bolgár távirati iroda továbbította a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának és a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának következő közleményét. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Bolgár NK minisztertanácsa mély fájdalommal jelenti, hogy május elsején 2.45 órakor hosszas szenvedés után elhunyt Vladimir Popromov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága politbürójának tagja, a minisztertanács helyettes elnöke, a Bolgár Kommunista Párt kiváló harcosa, Georgi Dimitrov hűséges fegyvertársa és a kommunizmus ügyének odaadó harcosa. A Szovjetunió ENSZ küldöttségének újabb közbenjárása a szabadságharcos görög hazafiak megmentése érdekében NEW-YORK (Agerpres). A Szovjetunió ENSZ megbízottja április 29-én levelet intézett az ENSZ titkárságához és közölte, hogy felhívást kapott Mantosz Cimbukidisz, volt görög parlamenti képviselő, Leonidász Kirkosz egyetemi hallgató és Sztátisz Dromátosz újságíró aláírásával. A felhívás kidomborítja, hogy a görög monarcho-fasiszta kormány a börtönökben és a gyűjtőtáborokban embertelen bánásmódnak veti alá a politikai foglyokat. A felhívás követeli a görög hazafiak kivégzésének megszüntetését, a haláltáborok azonnali megszüntetését Makronitosz szigetén és a többi helyeken. A szovjet küldöttség felkéri az ENSZ titkárságát, sürgősen intézkedjék a görög hazafiak felhívásában tartalmazott követelések teljesítése iránt. A szovjet küldöttség kéri továbbá, hogy levelét és a görög hazafiak felhívását küldjék el az ENSZ összes tagállamai kormányainak A felhívás egyebek közt ezt írja : „Nikosz Belojánnisznak, a béke hősének meggyilkolása az egész emberiség számára ékesszólóan bizonyítja Görögország és a görög politikai foglyok szenvedéseit. Amerikai parancsra Plasztirasz és Venizélosz kormánya hidegvérrel előkészítette és végrehajtotta Belojánnisz meggyilkolását. Noha a polgárháború már 1949-ben végetért, Görögországban tovább tart a hazafiak kínzása. Az ország kormányzóinak hazug jelszavai mögött ugyanazok az elvetemült és vadállati gonosztevők rejtőznek. A mi sorsunk ugyanaz, ami annak idején a hitlerista haláltáborokban a túszoké. Bárki vádat emelhet ellenünk és akármelyik csendőr kivégezhet bennünket. Görögországban minden hivatalos ígéret ellenére a kivégzések sohasem szűntek meg. Igen sok békeharcost, így Kosziászt, Iliopuloszt és Nikiforidiszt titokban gyilkolták meg. A görög nép általános óhajának ellenére, a halálbüntetéseket végrehajtják és újabb halálos ítéleteket hoznak azzal a koholt váddal, hogy egyes görög hazafiak megszöknek a hadseregből vagy, hogy kémkednek. A hírhedt 509 számú törvény alapján a görög hazafiak ezreit küldik halálba. Legutóbb Voloszban 8 hazafit ítéltek halálra. Ezzel szemben olyan nemzetközi bűnösöket, mint Andre, Zeus és Lambu, akik a német megszállás alatt gyilkolták a görög népet, nagy sietve szabadlábra helyeztek. De a görög ellenállási mozgalom hősei Manolisz Glézosz és vele együtt sokezer hazafi éppen úgy mint eddig, most is börtönben sínylődnek. A börtönben eltöltött évek aláásták egész-’ségünket. A tüdővész szörnyű pusztítást végez közöttünk. A bebörtönzött politikai foglyok 90 százaléka tüdővész áldozata. Többezer azoknak a görög hazafiaknak a száma, akik kényszermunkatáborokban sínylődnek. De az emberi érzésből kivetkőzött emberek, akik mindezt elkövetik, nem riadnak vissza újabb gaztettektől. Nikosz Belojánnisznak, a görög nép hős fiának meggyilkolása, a hazafiak elleni üldözés újabb szakaszát jelezte. Mi, akiknek testét és lelkét a szenvedések megedzették, tudjuk, hogy a békéért harcoló népünk számára a gyilkosságok újabb sorozata kezdődik. A világ összes embereihez fordulunk abból a Görögországból, amely nem egyéb óriási haláltábornál. Felszólítunk benneteket: 1. Követeljétek a deportáló táborok megszüntetését Makronitosz és Jura szigetén, a börtönök megszüntetését, Idzsedin, Korfu, Kefalonia, Zakintosz, Eftapilgion helységben és másutt. 2. Tiltakozzatok a beteg politikai foglyok ezreivel szemben tanúsított embertelen bánásmód ellen. 3. Harcoljatok kitartóan az általános közkegyelemért. Ez megnyithatja az utat országunk számára a béke felé.” 650.000 acélipari és 100 sztrájkot a CHICAGO (Agerpres). — A „FRANCE PRESSE” hírügynökség jelenti. Az amerikai fémipari munkások április 30- án sztrájkot kezdtek. Ez idő szerint 650.000 munkás csatlakozott a sztrájkhoz. A sztrájk a Chicago melletti „UNITED STATES STEEL” nagyüzemben keletkezett. „Az Egyesült Államok egész területén, San Franciscotól az Atlanti Óceán partjáig a kohók egymásután szüntetik be a munkát. A sztrájkőrségek őrt állnak az üzemek bejáratánál” — írja a hírügynökség. ★ DENVER (Agerpres). — A „REUTER” hírügynökség jelenti, hogy az Egyesült Államokban a kőolajipari munkások április 29-ről 30-ra virradó éjszaka sztrájkot kezdtek. A sztrájk következtében megbénult a kőolajfinomítók tevékenysége az USA keleti részén fekvő államokban. A „FRANCE PRESSE” hírügynökség jelentése szerint, 100.000 kőolajipari munkás csatlakozott a sztrájkhoz. Az amerikai kőolajipari munkások sztrájkja kibontakozik és a jobboldali szakszervezeti vezetők áruló akciója ellenére, egyre fokozódik. Az áruló szakszervezeti vezetők ugyanis arra törekednek, hogy támogassák az amerik 000 kőolajipari munkás USA-ban kai imperialisták háborús gépezetét, elsősorban a koreai rablóháborút. ★ NEW-YORK. (Agerpres). — A FRANCE PRESSE” jelenti: A 650.000 fémipari munkás általános sztrájkja következtében az Egyesült Államokban megszűnt az acéltermelés. A TASS leszögezi, hogy a fémipari munkások sztrájkját megelőzőleg az USA-ban április 28-án törvényszéki határozattal megszüntették a kohászati ipar állami ellenőrzését. Az acéltermelés szünetelése az Egyesült Államokban veszélyezteti a fegyverkezési hajszát. A „FRANCE PRESSE” rámutat, hogy a háború utáni öt fémipari sztrájktól eltérően, a mostani sztrájk következtében, az acélöntődék hirtelen szüntették be a munkát, anélkül, hogy a munkások megvárták volna a kohók fokozatos lehűlését. A „FRANCE PRESSE“ keserűséggel álla,pítja meg, hogy az acélöntők általános sztrájkja cáfolhatatlanul bizonyítja: az Egyesült Államokban az osztályharc élő valósággá vált. A 100.000 kőolajipari munkás sztrájkja pedig megbénította az amerikai kőolajfinomítók 44 százalékának riműködését.” A TASS közleménye Tru MOSZKVA (Agerpres). — A TASS a következő cáfolatot közli: Április 24-én egy Washingtonban megtartott sajtóértekezlet alkalmával, Truman, az Egyesült Államok elnöke, szovjetellenes nyilatkozatot tett. Truman azt állította, hogy 1946-ban állítólag „ultimátumot” intézett a Szovjetunióhoz a szovjet csapatok visszavonására Iránból. Ennek az állításnak a képtelenségét mi sem bizonyítja jobban mint az a tény, hogy Truman semilyen felvilágosítást sem tudott adni a tudósítóknak arra a kérdésére, hogy mit is tartalmazott ez az „ultimátum.“’ Tubby, a Fehér Ház szóvivője végül is kénytelen volt még aznap kijelenteni, hogy man hazug nyilatkozatáról az USA semilyen ultimátumot sem intézett a Szovjetunió kormányához. Ezzel kapcsolatban a TASS felhatalmazást kapott arra, hogy kijelentse: Truman fentemlített nyilatkozata az „ultimátumról" teljes egészében koholmány és csupán azt a célt hivatott szolgálni, hogy méginkább fokozza az USA-ban a háborús hisztériát. Ami a valóságos helyzetet illeti, a szovjet csapatok visszavonásával kapcsolatban, a szovjet csapatok a szovjet és az iráni kormány közös megállapodása alapján vonultak vissza Iránból mint ezt már annak idején a sajtó jelentette. Romániai Magyar Szó Ázsia népei támogatják a japán nép imperiatistaellenes harcát PEKING (Agerpres). — Az ÚJ KÍNA hírügynökség jelenti: A GUANMINZSIBAO, a Kínai Demokratikus Liga lapja vezércikket közöl a Japánnal kötött „békeszerződés” teljességgel érvényesíthetetlen. A cikk hangsúlyozza, hogy az USA és a japán reakciós vezetők között illegálisan kötött „békeszerződés” teljességgel érvényesítetlen. „A kínai nép szolidáris a japán nép harca- TOKIO (Agerpres). — Japánban megalakult az ázsiai és óceániai békeharcosok értekezletének előkészítő bizottsága. A bizottságban részt vesznek: IKUO OJAMA, JOSZITARA HIRANO, a „Ritszu Neikan” egyetem elnöke, SZIMIDZU, a „Gakusziuin" egyetem valamelyet nemzeti érdekei elárulásának egyezménye ellen vív. Ez a harc rokonszenvre és támogatásra talál Ázsia és az egész világ népei körében. Éppen ezért hisszük, hogy a japán nép harca a nemzetáruló szerződés és a megszállók elnyomó intézkedései ellen, a „külön-békeszerződés” életbelépésével még erőteljesebbé és határozottabbá válik. A kínai nép, Ázsia és a világ népeinek a támogatásával, a japán nép ki tudja vívni és ki is fogja vívni a végső győzelmet.“A tanára, NAGATA, a hiroshimai egyetem tanára, dr. JANAGITA, a tudományos és technikai bizottság tagja, Hatanaka újságíró, Maszamune festőművész és a tudományos és művészi élet több más képviselője. Japánban megalakult az ázsiai békeharcosok értekezletének előkészítő bizottsága „Flacara“ címen új Megjelent a „Flacara” című folyóirat első száma, amely számos ipari és mezőgazdasági tárgyú riportot, sztahanovista-portrét, útijegyzetet, verset, irodalmi karcolatot és film-, sport-, humor-, stb. rovatot tartalmaz. folyóirat jelent meg A „Flacara" első számának munkatársai többek között: Mihai Beniuc, Veronica Porumbacu, Eusebiu Camilar, Eugen Jebeleanu. A 36 oldalas folyóirat több fényképet, rajzot és nyolc színes mellékletet közöl. Ara 2 lej.