Romániai Magyar Szó, 1952. május (6. évfolyam, 1420-1444. szám)

1952-05-03 / 1420. szám

1952., május 3., szombat. 3­ l. Románia munkásosztálya számára május elsejének nemzetközi ünnepe nemrég még az elnyomók ellen való kemény, önfeláldozó harcra mozgósítás napja volt. Most, miután a munkásosztályt és az egész népet gúzsba­­kötő imperialista láncokat a hős szovjet had­sereg szétzúzta és ezzel lehetővé tette, hogy a nép vegye kezébe sorsa irányítását, gaz­dája lehessen saját országának, ez a nap ragyogó örömünneppé vált. Mindössze néhány év telt el azóta. Bár történelmi távlatból tekintve nagyon rövid ez az idő, hazánk fejlődése szempontjából minden egyes ilyen esztendő évtizeddel ér fel. Országunk megindult a szocialista ipa­rosítás útján. A mezőgazdaságot új gépek­kel szereljük föl. Folyik a falu szocialista át­alakítása. Bár a burzsoá­ földesúri rendszertől a népi hatalom nagyfokú gazdasági és kul­turális elmaradottságot kapott örökségül, bár az amerikai imperialisták segítségére tá­maszkodó megdöntött kizsákmányolok elke­seredett ellenállást fejtenek ki — a dolgo­zók anyagi jóléte és kulturális színvonala mégis szüntelenül emelkedik. Országunk újjászületése azonban az év­százados török rabság, a burzsoá­ földbirto­­kosi és imperialista elnyomás évtizedei után nemcsak a dolgozók életszínvonalának emel­kedésében nyilvánul meg. Gyökeresen át­alakult és átalakul a román nép politikai és erkölcsi arculata is. Népünk vezetőereje ma a munkásosztály, amelyet a marxista-leni­nista nemzetköziségtől áthatott Román Mun­káspárt vezet. Ez a párt egyesíti és vezeti a dolgozókat az új szocialista társadalom létrehozásáért folyó harcban. A szocialista szektor fejlődésével és a népi hatalom szer­veinek erősödésével párhuzamosan a dolgo­zók mind nagyobb részének válik második természetévé az együttműködésen és a test­véri kölcsönös segítségen alapuló új, szocia­lista viszony, mind szélesebb körben fejlő­dik a munka, a társadalmi tulajdon és a népi demokratikus állam iránti szocialista magatartás. A munkásosztálynak és a dolgozó paraszt­ságnak a munkásosztály vezette szövetsége népünk túlnyomó többségét egyesíti. A tel­jes egyenjogúság alapján, a nacionalizmus ellen vívott sikeres harc alapján kialakult igazi testvéri kapcsolatok fűzik össze a ro­mán népet országunk nemzeti kisebbségei­vel. A proletárinternacionalizmus, a népek kö­zötti testvériség ideológiája — népi demok­ratikus államunk, a Román Népköztársaság politikájának alapelve — a széles néptöme­gek világnézetévé válik. Ezek a tömegek lépten-nyomon meggyőződnek arról, hogy a szabadság, a függetlenség és minden vív­mányunk elérhetetlen maradt volna, ha kí­vül maradunk a nagy Szovjetunió által ve­zetett szabad népek testvéri szövetségén. Ezért május elseje ebben az évben a román nép részéről a Szovjetunió és nagy tanító­mesterünk, Sztálin elvtárs iránti szeretet és hűség új hatalmas megnyilatkozása lesz. En­nek során kifejezésre jut a román népet a népi demokratikus országok népeivel össze­kötő testvéri szeretet, a román nép szolida­ritása az egész világ proletariátusával és azokkal a népekkel, amelyek az imperialista iga alól való felszabadulásukért és a bá­béért harcolnak. M. Kétségtelen, hogy a román népnek szo­cialista nemzetté, — vagyis nagy tettek vég­hezvitelére bármely burzsoá nemzetnél al­kalmasabb, összehasonlíthatatlanul erősebb és életképesebb nemzetté — való átalakulása, ez a mélyreható folyamat nem mehetett vol­na végbe az országunkban a munkáspárt vezetésével sikeresen fejlődő kultúrforrada­­lom nélkül. Románia gazdasági és kulturális elmara­dottsága a múltban az imperialisták malmá­ra hajtotta a vizet, akik a nemzeti burzsoá­ziával és a földbirtokosokkal együtt foszto­gatták a román népet. Akkoriban a lakosság 40 százaléka volt írástudatlan, 27 százaléka pedig éppen csak írni-olvasni tanult meg. Gyökeres változások a kultúra területén csak akkor történtek, amikor a dolgozó pa­rasztsággal szövetséges munkásosztály meg­hódította a hatalmat és rátért a szocializmus építésének útjára. Románia dolgozói a Román Munkáspárt vezetésével sikeresen építik a szocializmust. És a román­ dolgozók által a szocializmus gazdasági alapjainak lerakása során, a kul­­túrforradalom fejlesztése útján kivívott sike­rek már most lehetővé teszik, hogy államunk mind nagyobb mértékben kielégítse a dol­gozók fokozódó kulturális igényeit. Pártunk e téren Leninnek és Sztálinnak azt a tanítá­sát követi, hogy a m­unkásosztály csak ak­kor képes az állam vezetésére, az új techni­ka elsajátítására, az ország természeti kin­cseinek kihasználására és a társadalom szo­cialista átalakításának megvalósítására, ha kulturális színvonala elég magas fokot ért el. A kultúrforradal­om tehát a szocializmus építésének egyik alapvető kérdése. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy: „a munkásosztály nem lehet az ország igazi gazdája, ha nem képes levetkőzni a kultu­­rálatlanságot, ha nem képes megteremteni saját értelmiségét, ha nem sajátítja el a tu­dományt és nem tudja a gazdaságot a tudo­mány alapján igazgatni“. Kulturforradalmunk viharos ütemét szem­léltetően mutatják azok a sikerek, amelye­ket az írástudatlanság megszüntetése terén elértünk. 1941-ben az országban több mint 3.500.000 írástudatlan volt. Ebből 1951-ben már csak 1.021.624 maradt analfabéta. Csu­pán az 1951—1952-es tanévben 690.000 em­ber tanulja meg az írás-olvasást az analfa­betizmus megszüntetése céljából szervezett tanfolyamokon. Az írástudatlanság teljes megszüntetésének az ötéves tervben kitűzött feladatát sikeresen valósítjuk meg. A köz­oktatás jellege az 1948-ban végrehajtott re­formok után gyökeresen megváltozott. Az­előtt a közoktatás a burzsoázia idealista, misztikus és soviniszta világnézetén alapult, most viszont a marxista-leninista tudomány szilárd alapján épül fel és a szocializmus építésének ügyét szolgálja. A közoktatás re­*) Megjelent a „Tartós békéért, népi de­mokráciáért“’ 17.(181.) számában, farmja szélesre tárta az iskolák kapuit a dolgozók millióinak fiai és leányai előtt, akik a burzsoá-földesuri rendszerben nem tanulhattak. Ilyenformán lehetővé vált az áttérés a kulturforradalom egyik fő feladatá­nak megoldására — az új értelmiség meg­teremtésére. „Nekünk olyan vezetők, olyan mérnökök és technikusok kellenek, akik meg tudják ér­teni országunk munkásosztályának politiká­ját, ezt a politikát képesek magukévá tenni és készek lelkiismeretesen megvalósítani“ — mondja Sztálin elvtárs. Az ilyen káderek kiképzését a Román Nép­­köztársaságban főként a műszaki közép- és főiskolák szolgálják. Az 1938—1939-es tan­évben a gimnáziumokban, a pedagógiai fő­iskolákon és a műszaki középiskolákban csak ötvenegynéhányezer diák tanult, az 1951—­ 1952-es tanévben viszont számuk meghalad­ta a 208.000-et. A főiskolákon az 1938— 1939-es tanévben mintegy 29.000 diák tanult, 1951 — 1952-ben viszont számuk már megha­ladja az 55.000-et. Valamennyi tanintézet­ben a tanulók 90 százaléka munkás-, dolgo­zó paraszt- vagy alkalmazotti családokból származik. Az új értelmiség sorait szüntelenül gya­rapítják a vezető mu­nkára kiemelt munkások, akik mindennapi tevékenységüket egybekap­csolják a gimnáziumok és főiskolák esti ta­gozatain, a marxista-leninista egyetemeken és a magántanulók számára szervezett tan­folyamokon való tanulással. Külön kétéves iskolákat létesítettünk, amelyek a munkáso­kat a felsőbb tanintézetekbe való felvételre készítik elő. Most dolgozzák ki a káderképzés több évre szóló tervét a szocialista építés va­lamennyi ágazata számára. A munkaerőtar­talékok iskoláiban a szocialista nagyipar számára képeznek ki szakmunkásokat. Ezek­ben az iskolákban a tanulók száma mintegy 90.000. Az ötéves terv végére a munka­erőtartalékok iskoláiban 140.000 tanuló fejezi be tanulmányait. Nagy méretekben folyik az ipar más ágazatai és a mezőgazdaság szak­kádereinek képzése is. Amikor pártunk a tudomány embereit harc­­ba szólította az ország szocialista átalakítá­sáért, az alkotó munka és a tudományos te­vékenység széles perspektíváját nyitotta meg előttük, olyan lehetőségeket biztosított szá­mukra, aminekkel azelőtt sohasem rendel­keztek. A szovjet tudomány nagyszerű ered­ményeit tanulmányozva, Pavlov, Micsurin, Liszenko, Viljams és Lepesinszkaja, vala­mint más szovjet tudósok tanításait követ­ve, Románia tudósainak túlnyomó része le­­küzdi a régi, kozmopolita nézeteket, elfordul az idealista és reakciós elméletektől, amelyek nálunk a burzsoá­ földbirtokosi rendszer ide­jén uralkodtak és Nyugaton m­a is uralkod­nak. A mi tudósaink mind határozottabban fordulnak afelé a tudomány felé, amely nem szigeteli el magát a néptől, hanem kész szol­gálni a népet és kész a nép közkincsévé tenni a tudomány minden vívmányát. A tudósok és a műszaki szakemberek százai vettek részt az ország villamosítási tervének kidolgozásában. Tudósaink tanul­mányozzák a földhozadék növelésének, a növény- és állatfajták nemesítésének lehető­ségeit, felkutatják az ország energiatartalé­kait, ásványkincseit, valamint a betegségek és járványok elleni küzdelem eszközeit. A Tudományos Akadémia 1952. évi tudomá­nyos terve szerint a tudósok ez évben még aktívabban vesznek részt az ötéves terv megvalósításában. A tudósok mind szorosabb kapcsolatba kerülnek a termeléssel, hozzá­járulnak a technika fejlesztéséhez és a mun­katermelékenység fokozásához. Országunk tudósai büszkék arra, hogy minden munká­juk a népet szolgálja. Megbélyegzik az ál­tudósokat, akik eladták magukat az ameri­kai imperializmusnak és a szörnyű atomhá­ború előkészítésére, meg a bűnös baktérium­fegyver gyártására használják föl a tudo­mány vívmányait. Hatalmas föllendülés tapasztalható a hazai irodalom és a művészet minden ágában. Ez egyrészt a tömegek kulturális színvonalának gyors emelkedését tükrözi, másrészt pedig a szocialista-realista alkotómódszer alkalma­zásának eredménye. Íróink, színészeink és képzőművészeink, akiket a Román Munkás­párt irányít és vezet, a felülmúlhatatlan klasszikus orosz és szovjet irodalmat és mű­vészetet tekintik követendő példaképüknek, alkotó munkájukkal tevékenyen részt vesznek a szocializmus fölépítéséért,és a béke megvé­déséért vívott harcban. A kultúrmunkások so­rai szüntelenül a népből származó, új tehet­ségekkel erősödnek. Jelentős sikereket ért el az utóbbi időben a zeneművészet is. Az 1951 szeptemberében megtartott román zenei dekád, amelyen a szovjet zeneszerzőkön és a népi demokrati­kus országok zeneszerzőin kívül a tőkés or­szágok haladó művészei is részt vettek, meg­mutatta zenénk alkotó sikereit, egyre elmé­­lyülő eszmei tartalmát, mindinkább tökéle­tesedő művészi formáját, szépségét és dalla­mosságát, valamint szoros kapcsolatát a nép alkotómunkájával. Zeneszerzőinknek egyre inkább vérükké vált a szocialista realizmus módszere: oratóriumokat és kantátákat, szimfonikus költeményeket és szviteket kom­ponáltak olyan témákra, amelyek szorosan egybekapcsolódnak a nép életével és harcá­val; kamarazenét, operetteket, harcos optimiz­mussal áthatott tömegdalokat s egyebeket ír­tak. A képzőművészet területén is siker koro­názza munkánkat. Folynak az előkészületek az 1952. évi művészeti kiállítás megnyitásá­ra. Az itt bemutatásra kerülő munkák festő­művészeink és szobrászaink ideológiai és mesterségbeli fejlődéséről tesznek tanúbi­zonyságot. A színjátszás fejlődésére jellemző, hogy a munkás-színjátszócsoportok tevékenysége az ország legeldugottabb szegletében is kibon­takozik. Fiatal filmiparunk újabb művészi al­kotásokra készül. A néptömegek kulturális és politikai szín­vonalának emelkedése, a tömegek egyre nö­vekvő kulturális igényei hatalmas ösztönző erőt jelentenek irodalmunk és művészetünk továbbfejlesztéséhez. Megmutatkozik ez a könyvek és folyóiratok példányszámának óriási emelkedésében, a színházlátogatók szá­mának növekedésében, stb. Az újságok és folyóiratok együttes példányszáma elérte az ötmilliót. Az utóbbi három év alatt megje­lent könyvek 159 millió példányban kerültek forgalomba. Jelentős kulturális tömegmunkát végeznek a szakszervezetek is. Az üzemekben ma már 1417 klub és 8867 vörös sarok működik, az 5000 szakszervezeti könyvtár állománya pe­dig több mint 7 millió kötet. Falvainkban a kulturális munkát szorosan egybekapcsolják a falu szocialista átalakítá­sáért és a békéért vívott harccal. 1951-ben a falusi kultúrközpontok és olvasószobák szá­ma elérte a 12.000-et, az állami és falusi kol­lektív gazdaságokban 1000-nél több vörös sarkot létesítettek. A sport, amely azelőtt csak a burzsoá-föld­birtokosi ifjúság szűk köre számára volt hoz­záférhető, most tömegmozgalommá fejlődött. Országunkban 6000 jól fölszerelt sportpálya van és mintegy 10.000 sportkollektíva mű­ködik, összesen 840.000 taggal. A burzsoá-földesúri kormányzat idején a­ nemzeti elnyomás különösen a nem-román nemzetiségek kultúráját fojtogatta. A helyzet most gyökeresen megváltozott. Több mint 3250 általános és középiskolában és több főiskolán a nemzeti kisebbségek nyelvén folyik az okta­tás. Ugyanezeken a nyelveken újságok, folyó­iratok és könyvek jelennek meg. Pártunk a kultúra és a művészet képvise­lőit arra tanítja, hogy bíráló szemmel újraér­tékeljenek mindent, ami haladó volt a múlt kultúrájában, hogy hozzák felszínre a román irodalom és művészet klasszikus hagyomá­nyait, amelyeket a burzsoá kritikusok agyon­hallgattak, s hogy tanuljanak ezekből a ha­gyományokból. Mihail Eminescu születése 100. évfordulójának megünneplése hatalmas csapást mért e nagy költő műveinek reakciós tolmácsolóira, akik elhallgatták Eminescunak azt a jellemvonását, hogy szerette a népet és tiltakozott a nép kizsákmányolása és el­nyomása ellen. Széleskörű ünnepségek kere­tében emlékeztünk meg nemrég a burzsoá­­földesúri rendszer romlottságát és aljasságát kíméletlenül leleplező Ion Luca Caragiale, a román irodalom nagy klasszikusa születésé­nek 100. évfordulójáról. Az irodalmi,, tudományos és­ történelmi munkák átértékelésével együtt folyik a román népművészet hatalmas kincsestárának alapos felkutatása. Pártunk országszerte népszerűsíti és ter­jeszti a tömegek közt a materialista világnép­­­zetet, az életről, a társadalomról és a termé­szetről szóló tudományos igazságot. A tudo­mányt és kultúrát terjesztő társaság 1951-ben mintegy 140.000 előadást rendezett, amelye­ken csaknem 14 millió hallgató vett részt. Az új, formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúra megteremtésében óriási jelentősége van országunk kulturális kapcso­­latának a Szovjetunióval. Tudományunk és művészetünk sohasem fejlődött még ilyen gyorsan, sohasem állt még oly közel a nép­hez, mint azokban az években, amikor arra az útra lépett, amelyet a világ leghaladóbb tudománya és művészete, a szovjet tudo­mány és művészet mutatott neki. A Szovjet­unió tapasztalata az ideológiai harc területén is fölbecsülhetetlen segítséget jelent számunk­ra. A kultúra és a művészet fejlesztésében pártunkat a leninizmus tanításai, Sztálin elv­társnak a nyelvtudomány kérdéseivel foglal­kozó munkái, s az SZK(b)P Központi Bizott­ságának az ideológia kérdéseiben hozott tör­ténelmi jelentőségű határozatai irányítják. Alaposan tanulmányozzuk a tudomány, az irodalom és a művészet kérdéseivel összefüg­gő, a Szovjetunióban lefolyt viták anyagát. A szovjet tapasztalatok terjesztésében nagy szerepet tölt be az ARLUS (a Szovjetunió­val való baráti kapcsolatokat ápoló társaság), amelynek mintegy 5 millió tagja van. Országunk dolgozói szeretik és nagyra ér­­tékelik a szovjet irodalmat és művészetet, a népi demokratikus országok irodalmát és művészetét. Országunkban a szocializmust építő milliók a szovjet írók által megformált alakokban az élet és a harc csodálatraméltó példaképeit látják. Az orosz klasszikusok és a szovjet írók művei tízezres és százezres példányszámokban kelnek el országunkban. Nagy ünnepség keretében emlékeztek meg országunkban Gogol, a nagy orosz író halá­lának 100. évfordulójáról. Az áprilisban meg­tartott orosz irodalmi dekád még szélesebb körben népszerűsítette az orosz klasszikus és szovjet irodalmat. A kölcsönös megbecsülés, a testvéri ba­rátság és kölcsönös segítség, az aktív tapasz­talatcsere jegyében fejlődnek állandóan or­szágunk kulturális kapcsolatai a népi demo­kratikus országokkal; az a közös harc kapcsol egybe bennünket, amelyet a Szovjetunió ve­zetésével vívunk a szocializmusért és a béke megvédéséért. Országunk kulturális egyez­ményt kötött a Kínai Népköztársasággal, Magyarországgal, Csehszlovákiával, Lengyel­­országgal, Bulgáriával és a Német Demokra­tikus Köztársasággal. A népi demokratikus országok íróinak számos munkáját lefordí­tották román nyelvre, darabjaikat sikerrel játsszák színházaink. Országunk dolgozói, akiket a párt a prole­­tárnemzetköziség szellemében nevel, nagyra­­értékelik mindazt, amit a mai haladó írók és művészek alkotnak a tőkés országokban, azok, akik tehetségüket a békéért, népeik felszabadításáért vívott harc szolgálatába állítják. A világirodalom nagy klasszikusai — Shakespeare, Balzac, Dickens, Whitman és mások — nagyobb példányszámban jelen­nek meg országunkban, mint hazájukban. Népünk nemrég ünnepelte Victor Hugo és Leonardo da Vinci jubileumát. A Román Nép­­köztársaság olvasóközönsége nagyra érté­keli a tőkés országok haladó íróinak műveit. Forró, testvéri fogadtatásban részesítették­ Nazim Hikmetet és Pablo Nerudát s mind­azokat a haladó írókat és művészeket, akik ellátogattak országunkba. Népünk ugyanakkor határozottan elutasít­ja és leleplezi az imperialisták állítólagos „kultúráját”, amelyet az amerikai-angol im­perialisták szolgálatukba állítottak, s amely megtagad mindent, ami magasztos és nemes az emberben; népünk elutasítja azt a „kultú­rát”, amelyet a kozmopolitizmus, a soviniz­mus és az embergyűlölet itat át. Kulturális vívmányaink világánál méginkább megmu­tatkozik az a hanyatlás és züllés, amelybe a Tito—Rankovics-klikk a jugoszláv nép kultú­ráját taszította. Az Omladina című tito-fa­­siszta szennylap 1952 február 9-i számában, az amerikai filmek „nevelő“-hatásával foglal­kozva maga is kénytelen volt elismerni: „Az olyan film vetítése után, mint a „Dzsungel az aszfalton“, melyet egyébként művészi filmnek tartanak, a rendőrhatóságok nyilván­tartásában hétszeresére emelkedett az elköve­tett bűntettek száma”. Az Amerikai Egyesült Államokban és más tőkés országokban, ahol az amerikai impe­rializmus parancsol, a kulturális és közműve­lődési célokra szánt csekély összegeket is elnyelik a katonai kiadások; a mi költség­­vetésünk viszont 1952-re 19,4 százalékkal töb­bet irányoz elő szociális-kulturális célokra, mint tavaly. Az ötéves terv alapján, a Szov­jetunió testvéri segítségére támaszkodva, a befejezés előtt álló „Scânteia-Ház“ nyomda­ipari kombinát építésén kívül­ olyan hatalmas kultúrközpontok létesülnek, mint a bukaresti filmipari központ, a rádióstúdió, opera és ope­­rettszínház, valamint az ország más városai­ban épülő színházak, ezenkívül tervbe vettük egy hatalmas diákközpont és számos taninté­zet építését is. A falvakban új iskolák és kul­­túrházak létesülnek. Az országunkban tapasztalható nagy kultu­rális föllendülés újabb bizonyítéka a népi de­mokratikus rendszer fölényének a tőkés rend­szerrel szemben. III. A kulturforradalom győzelméért vívott harc élén a Román Munkáspárt — az ország ve­zető ereje áll. Pártunk rendszeres és szerve­zett munkát végez a dolgozók ideológiai ne­velése terén, terjeszti a szétes tömegek között Lenin—Sztálin mindent legyőző eszméit. Ebben az évben a pártoktatási hálózatban mintegy 450.000 ember tanul, a szakszerveze­teknek és az Ifjúmunkás Szövetségnek po­litikai iskoláiban mintegy 500.000-en része­sülnek oktatásban. Lenin és Sztálin művei román nyelven összesen több mint 7 és fél­millió példányban jelentek meg. A marxiz­­mus-leninizmust valamennyi főiskolán tanít­ják. A marxista-leninista eszméknek a töme­gek közt való terjesztésében különösen fon­tos szerep jut a sajtónak, valamint a propa­gandisták és népnevelők százezreinek. A párt még magasabbra emeli a pártpro­paganda színvonalát, javítja a párttagok, az állami funkcionáriusok ideológiai és gazda­sági fölkészültségét, javítja a politikai tömeg­munka minőségét. A népi demokrácia állama a munkásosztály legfőbb eszköze a szocializmus fölépítéséért, a kultúrforradalom megvalósításáért és a dolgozók kommunista neveléséért vívott harcban. A népi demokrácia állama, miközben szüntelenül fejleszti kulturális-nevelő munká­ját, szervezi és elősegíti a kulturális élet va­lamennyi ágának , a népművelésnek, a tudo­mánynak és a művészetnek fejlesztését. A dolgozók kommunista nevelése és az új, szocialista kultúra megteremtése nem fejlőd­hetik anélkül, hogy elszánt harcot ne vívnánk az emberek tudatában még meglévő burzsoá csökevények ellen, a burzsoá ideológia be­folyása ellen a gazdasági életben, a politiká­ban, a tudományban és a művészetben. Egy percre sem szabad elfelejtenünk, hogy amíg országunkban még vannak tőkés elemek, amelyeknek ellenállása a szocializmus előre­törésének következtében fokozódik, mindaddig az osztályharc nem lankad, hanem ellenkező­leg : éleződik. A párt felszólítja az ideológiai és kulturális front minden dolgozóját: fokozott éberséggel küzdjön az imperialista háborús gyújtogatók ideológiája, az idegen ideológia bárminemű megnyilvánulásai ellen, használja föl bátran a bírálat és önbírálat fegyverét a fogyatékos­ságok, hibák kiküszöbölésére, a még tisztá­zatlan kérdések feltárására, könyörtelenül szálljon szembe a marxizmus-leninizmus el­veitől való mindennemű elhajlással. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs, a Román Munkáspárt főtitkára, Sztálin elvtárs zseniális művének, a „Marxizmus és nyelvtudomány“-nak jelen­tőségét méltatva, ezt mondotta : „Sztálin elvtárs ebben a művében kinyilatkoztatja, hogy a tudomány fejlődésének mozgatóereje a vélemények harca a tudományos küzdőté­­ren. Sztálin elvtárs ez útmutatásának ha­talmas ösztönző erővel kell hatnia a hazai tudomány és kultúra képviselőire abban a harcban, amelyet a nyelvtudományban a fizika, kémia, biológia, orvostudomány terü­letén és egyéb tudományágakban vívunk a reakciós és tudományellenes nézetek ellen. A Román Munkáspárt és a népi demokra­tikus állam tevékenységének és harcának ered­ményeképpen Marx-Engels-Lenin-Sztálin min­dent legyőző eszméi egyre nagyobb tömege­ket hódítanak meg, s hatalmas anyagi erővé válnak. Az emberek milliói változtatják meg világnézetüket. A marxizmus-leninizmus kiűzi az emberek tudatából a régi, reakciós, idea­lista és misztikus nézeteket, a megcsontoso­dott szokásokat, amelyek a kapitalista elnyo­más és kizsákmányolás hosszú időszaka után maradtak ránk örökségül. Hazánkban meg­születőben van az új erkölcsi arculatú új ember, a lánglelkű hazafi, aki határtalan odaadással viseltetik hazája iránt, a proletár­­internacionalizmus szellemében nevelődik, szereti a Szovjetuniót és a haladó emberiség vezérét, Sztálin elvtársat. Ez az új ember, aki a szocializmusért vívott harcban edző­dik meg, mindvégig híven kitart a béke ügye mellett; kérlelhetetlen ellensége az imperia­lizmusnak, a háborús gyujtogatóknak; gyűlöl mindent ami elavult, reakciós, kerék­kötője a haladásnak és gátolja az alkotó­munkát. Országunk új embere a párt és az állam érdekeinek szemszögéből kezdi látni az életet és a harcot, legfőbb kötelességének és legnagyobb boldogságának azt tartja, hogy részese lehessen a szocializmus építésének országunkban. A dolgozók, akiknek szárnyat ad gazda­sági és kulturális fejlődésünk viharos üteme, elszántan harcolnak újabb győzelmek kivívá­sáért. Szilárd meggyőződésük, hogy a párt vezetésével és a Szovjetunió, valamint a nagy Sztálin fölbecsülhetetlen segítségével hazánk hatalmas, virágzó országgá , a győztes szocializmus hazájává válik. Irta: I. Chisinevschi a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének titkára A kultúra kincsei a néptömegek tulajdonává válnak** 1 MEGHALT VLADIMIR P0PT0M0V ELvfÜl SZÓFIA (Agerpres). — A bolgár távirati iroda továbbította a Bolgár Kommu­nista Párt központi bizottságának és a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának következő közleményét. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Bolgár NK minisztertanácsa mély fájdalommal jelenti, hogy május elsején 2.45 órakor hosszas szenvedés után elhunyt Vladimir Popromov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága politbürójának tagja, a minisztertanács helyettes elnöke, a Bolgár Kommunista Párt kiváló harcosa, Georgi Dimitrov hűséges fegyvertársa és a kommunizmus ügyének odaadó harcosa. A Szovjetunió ENSZ küldöttségének újabb közbenjárása a szabadságharcos görög hazafiak megmentése érdekében NEW-YORK (Agerpres).­­ A Szovjetunió ENSZ megbízottja április 29-én levelet inté­zett az ENSZ titkárságához és közölte, hogy felhívást kapott Mantosz Cimbukidisz, volt görög parlamenti képviselő, Leonidász Kir­­kosz egyetemi hallgató és Sztátisz Dromá­­tosz újságíró aláírásával. A felhívás kidom­borítja, hogy a görög monarcho-fasiszta kor­mány a börtönökben és a gyűjtőtáborokban embertelen bánásmódnak veti alá a politikai foglyokat. A felhívás követeli a görög haza­fiak kivégzésének megszüntetését, a haláltá­borok azonnali megszüntetését Makronitosz szigetén és a többi helyeken. A szovjet küldöttség felkéri az ENSZ titkár­ságát, sürgősen intézkedjék a görög hazafiak felhívásában tartalmazott követelések teljesí­tése iránt. A szovjet küldöttség kéri továbbá, hogy levelét és a görög hazafiak felhívását küldjék el az ENSZ összes tagállamai kor­mányainak A felhívás egyebek közt ezt írja : „Nikosz Belojánnisznak, a béke hősének meggyilkolása az egész emberiség számára ékesszólóan bizonyítja Görögország és a görög politikai foglyok szenvedéseit. Ameri­kai parancsra Plasztirasz és Venizélosz kor­mánya hidegvérrel előkészítette és végrehaj­totta Belojánnisz meggyilkolását. Noha a polgárháború már 1949-ben véget­ért, Görögországban tovább tart a hazafiak kínzása. Az ország kormányzóinak hazug jelszavai mögött ugyanazok az elvetemült és vadállati gonosztevők rejtőznek. A mi sorsunk ugyanaz, ami annak idején a hitlerista haláltáborokban a túszoké. Bárki vádat emelhet ellenünk és akármelyik csendőr kivégezhet bennünket. Görögországban min­den hivatalos ígéret ellenére a kivégzések sohasem szűntek meg. Igen sok békeharcost, így Koszi­ászt, Iliopuloszt és Nikiforidiszt titokban gyilkolták meg. A görög nép általá­nos óhajának ellenére, a halálbüntetéseket végrehajtják és újabb halálos ítéleteket hoznak azzal a koholt váddal, hogy egyes görög hazafiak megszöknek a hadseregből vagy, hogy kémkednek. A hírhedt 509 számú törvény alapján a görög hazafiak ezreit kül­dik halálba. Legutóbb Voloszban 8 hazafit ítéltek halálra. Ezzel szemben olyan nemzetközi bűnösöket, mint Andre, Zeu­s és Lambu, akik a német megszállás alatt gyilkolták a görög népet, nagy sietve szabadlábra helyeztek. De a görög ellenállási mozgalom hősei Manolisz Glézosz és vele együtt sokezer hazafi éppen úgy mint eddig, most is börtönben sínylőd­nek. A börtönben eltöltött évek aláásták egész-’­ségünket. A tüdővész szörnyű pusztítást végez közöttünk. A bebörtönzött politikai fog­lyok 90 százaléka tüdővész áldozata. Többezer azoknak a görög hazafiaknak a száma, akik kényszermunkatáborokban síny­lődnek. De az emberi érzésből kivetkőzött emberek, akik mind­ezt elkövetik, nem riadnak vissza újabb gaztettektől. Nikosz Belojánnisznak, a görög nép hős fiának meggyilkolása, a hazafiak elleni üldö­zés újabb szakaszát jelezte. Mi, akiknek tes­tét és lelkét a szenvedések megedzették, tud­juk, hogy a békéért harcoló népünk számára a gyilkosságok újabb sorozata kezdődik. A világ összes embereihez fordulunk abból a Görögországból, amely nem egyéb óriási haláltábornál. Felszólítunk benneteket: 1. Követeljétek a deportáló táborok meg­szüntetését Makronitosz és Jura szigetén, a börtönök megszüntetését, Idzsedin, Korfu, Kefalonia, Zakintosz, Eftapilgion helységben és másutt. 2. Tiltakozzatok a beteg politikai foglyok ezreivel szemben tanúsított embertelen bá­násmód ellen. 3. Harcoljatok kitartóan az általános köz­kegyelemért. Ez megnyithatja az utat orszá­gunk számára a béke felé.” 650.000 acélipari és 100 sztrájkot a­ CHICAGO (Agerpres). — A „FRANCE PRESSE” hírügynökség jelenti. Az amerikai fémipari munkások április 30- án sztrájkot kezdtek. Ez idő szerint 650.000 munkás csatlakozott a sztrájkhoz. A sztrájk a Chicago melletti „UNITED STATES STEEL” nagyüzemben keletkezett. „Az Egyesült Államok egész területén, San­ Franciscotól az Atlanti Óceán partjáig a kohók egymásután szüntetik be a munkát. A sztrájkőrségek őrt állnak az üzemek bejá­ratánál” — írja a hírügynökség.­­ ★ DENVER (Agerpres). — A „REUTER” hírügynökség jelenti, hogy az Egyesült Ál­lamokban a kőolajipari munkások április 29-ről 30-ra virradó éjszaka sztrájkot kezd­tek. A sztrájk következtében megbénult a kő­­olajfinomítók tevékenysége az USA keleti ré­szén fekvő államokban. A „FRANCE PRESSE” hírügynökség je­lentése szerint, 100.000 kőolajipari munkás csatlakozott a sztrájkhoz. Az amerikai kőolajipari munkások sztrájkja kibontakozik és a jobboldali szakszervezeti vezetők áruló akciója ellenére, egyre fokozó­dik. Az áruló szakszervezeti vezetők ugyanis arra törekednek, hogy támogassák az amerik 000 kőolajipari munkás USA-ban kai imperialisták háborús gépezetét, elsősor­ban a koreai rablóháborút. ★ NEW-YORK. (Agerpres). — A FRANCE PRESSE” jelenti: A 650.000 fémipari munkás általános sztrájkja következtében az Egyesült Államok­ban megszűnt az acéltermelés. A TASS leszögezi, hogy a fémipari mun­kások sztrájkját megelőzőleg az USA-ban április 28-án törvényszéki határozattal meg­szüntették a kohászati ipar állami ellenőrzé­sét. Az acéltermelés szünetelése az Egyesült Államokban veszélyezteti a fegyverkezési haj­szát. A „FRANCE PRESSE” rámutat, hogy a háború utáni öt fémipari sztrájktól elté­rően, a mostani sztrájk következtében, az acélöntődék hirtelen szüntették be a mun­kát, anélkül, hogy a munkások megvárták volna a kohók fokozatos lehűlését. A „FRANCE PRESSE“ keserűséggel álla­,­pítja meg, hogy az acélöntők általános sztrájkja cáfolhatatlanul bizonyítja: az Egye­sült Államokban az osztályharc élő valóság­gá vált. A 100.000 kőolajipari munkás sztrájkja pe­dig megbénította az amerikai kőolajfinomí­­tók 44 százalékának riműködését.” A TASS közl­eménye Tru MOSZKVA (Agerpres). — A TASS a kö­vetkező cáfolatot közli: Április 24-én egy Washingtonban megtar­tott sajtóértekezlet alkalmával, Truman, az Egyesült Államok elnöke, szovjetellenes nyi­latkozatot tett. Truman azt állította, hogy 1946-ban állítólag „ultimátumot” intézett a Szovjetunióhoz a szovjet csapatok vissza­vonására Iránból. Ennek az állításnak a kép­telenségét mi sem bizonyítja jobban mint az a tény, hogy Truman semilyen felvilágosítást sem tudott adni a tudósítóknak arra a kér­désére, hogy mit is tartalmazott ez az „ulti­mátum.“’ Tubby, a Fehér Ház szóvivője végül is kénytelen volt még aznap kijelenteni, hogy man hazug nyilatkozatáról az USA semilyen ultimátumot sem intézett a Szovjetunió kormányához. Ezzel kapcsolatban a TASS felhatalmazást kapott arra, hogy kijelentse: Truman fent­említett nyilatkozata az „ultimátumról" teljes egészében koholmány és csupán azt a célt hivatott szolgálni, hogy méginkább fokozza az USA-ban a háborús hisztériát. Ami a valóságos helyzetet illeti, a szovjet csapatok visszavonásával kapcsolatban, a szovjet csapatok a szovjet és az iráni kor­mány közös megállapodása alapján vonultak vissza Iránból mint ezt már annak idején a sajtó jelentette. Romániai Magyar Szó Ázsia népei támogatják a japán nép imperiatistaellenes h­arcát PEKING (Agerpres). — Az ÚJ KÍNA hír­ügynökség jelenti: A GUANMINZSIBAO, a Kínai Demokratikus Liga lapja vezércikket közöl a Japánnal kö­tött „békeszerződés” teljességgel érvényesít­hetetlen. A cikk hangsúlyozza, hogy az USA és a japán reakciós vezetők között illegálisan kö­tött „békeszerződés” teljességgel érvényesí­­tetlen. „A kínai nép szolidáris a japán nép harca- TOKIO (Agerpres). — Japánban megala­kult az ázsiai és óceániai békeharcosok érte­kezletének előkészítő bizottsága. A bizottság­ban részt vesznek: IKUO OJAMA, JOSZITA­­RA HIRANO, a „Ritszu Neikan” egyetem el­nöke, SZIMIDZU, a „Gakusziuin" egyetem vala­melyet nemzeti érdekei elárulásának egyezménye el­len vív. Ez a harc rokonszenv­­re és támogatásra talál Ázsia és az egész vi­lág népei körében. Éppen ezért hisszük, hogy a japán nép harca a nemzetáruló szerződés és a megszállók elnyomó intézkedései ellen, a „külön-békeszerződés” életbelépésével még erőteljesebbé és határozottabbá válik. A kínai nép, Ázsia és a világ népeinek a támogatásával, a japán nép ki tudja vívni és ki is fogja vívni a végső győzelmet.“A tanára, NAGATA, a hiroshimai egyetem ta­nára, dr. JANAGITA, a tudományos és tech­nikai bizottság tagja, Hatanaka újságíró, Maszamune festőművész és a tudományos és művészi élet több más képviselője. Japánban megalakult az ázsiai békeharcosok értekezletének előkészítő bizottsága „Flacara“ címen új Megjelent a „Flacara” című folyóirat első száma, amely számos ipari és mezőgazdasági tárgyú riportot, sztahanovista-portrét, útijegy­zetet, verset, irodalmi karcolatot és film-, sport-, humor-, stb. rovatot tartalmaz. folyóirat jelent meg A „Flacara" első számának munkatársai többek között: Mihai Beniuc, Veronica Po­­rumbacu, Eusebiu Camilar, Eugen Jebeleanu. A 36 oldalas folyóirat több fényképet, rajzot és nyolc színes mellékletet közöl. Ara 2 lej.

Next