Romániai Magyar Szó, 1952. július (6. évfolyam, 1470-1496. szám)

1952-07-01 / 1470. szám

Romániai Magyar Szó Kopetin Géza lányai sztahanovista felszólalása Elvtársak, milyen volt a bányászok helyzete a kapitalisták idején ? A bánya egyáltalán nem volt gépesítve, a szenet targoncával szál­lítottuk, ami bizony igen megnehezítette a munkát. Akkoriban 8—10 órát dolgoztunk, s amikor a bányászok feljöttek munkahelyük­ről holtfáradtak voltak, sőt mire hazaértek már enni sem volt kedvük, alig várták, hogy lefekhessenek, hogy pihenjenek. Lent a mun­kahely mindig tele volt bányavízzel, ami miatt sok bányász megbetegedett. Az orvosi gyógykezelést elhanyagolták, a bányában a levegő pedig igen egészségtelen volt. A bányá­szok nem mentek emberszámban, amikor pedig jogukat követelték az élethez, elbocsá­tották őket s igy családostól az utcára kerültek. Ma a mi bányánk igen sokat fejlődött, a termelés pedig megkétszereződött. Megnöve­kedett a bányászok száma is. Bányánk fejlő­dése igen nagy mértékben a Szovjetuniónak köszönhető, amely felszereléssel, technikusok­ A ifjúság további bevonásával javítsa meg munkáját a dévai „Petőfi“ kultúrotthon Kiemelkedő, komoly épület a dévai csángó­telep apró házai között a „Petőfi" kultúrott­hon. Jól felszerelt színpadán és gazdag könyvtárral rendelkező olvasótermében eleve­nen lüktet az élet. Nem mindig volt ez így. Néhány hónappal ezelőtt még a kulturmun­­ka komoly válságban volt a dévai csángó­telepen. A könyvtárba csak ritkán tévedt be valaki és a jobbnál jobb könyvek ott porosod­tak a polcokon. A színpadot is pókháló lep­te,­­ mintha temetői csend ereszkedett volna le a kulturotthonra. Abban, hogy ma a színpadon hol a szín­játszók, hol a dalárdisták, vagy a zenekar tagjai próbálnak, úgy, hogy szinte vetélke­dés folyik, hogy ki, mikor használhassa a színpadot, hogy a könyvtárban a könyvek ikézről-kézre járnak , nem kis szerepe van: a MNSZ dévarajoni szervezetének. A szerve­zet vezetősége megértette azt, hogy a kultúr­­forradalom szoros összefüggésben áll a szo­cialista építés nagy munkájával, ezért a tö­­megszervezeteknek minden támogatást meg kell adniuk a kultúrotthonoknak. Nem mondja azt senki Déván, hogy a kul­túrotthon vezetői a múltban nem dol­goztak. A vezetőség egy-két tagja részéről állandó munka folyt, de hiányzott a tömegek lelkes részvétele, így pedig nem sokat ért ez a munka. Néha, nagy nekirugaszkodással sikerült a színjátszókat összehozni, a zenészeket is. Próbálgattak is immel-ámmal,­­ csak éppen ezen túl nem­igon jutottak. Ha nagynehezen megrendeztek egy-egy előadást, akkor a rendezvények a­­nyaga nem kapcsolódott az élet időszerű ker­­eléseihez és így természetesen nem is von­zotta a dolgozó tömegeket. A kultúrotthon vezetősége elszakadt a tömegektől, legtöbb­jük alig tevékenykedett és így azok, akik be­csületesen dolgozni akartak magukra marad­tak, nem tudtak megbirkózni a reájuk háruló feladatokkal. Nem is birkózhattak meg, mert ők is egyéni sikerekre vágytak, meg sem kí­sérelték kollektív után megoldani a problé­mákat, hanem szektariánus módon valóság­gal elszigetelték magukat a tömegektől. A színjátszók egyáltalán nem igyekeztek azon hogy fiatal kádereket neveljenek, hogy be­vonják a munkába az ifjúságot. Az énekkar­ban pedig személyi féltékenykedések, torzsal­kodások tették lehetetlenné a komoly tevé­kenységet — és így a kultúrmunka terén tel­jes pangás állott be. Ezek a tények nem kerülték el a MNSZ dévarajoni vezetőségének figyelmét. Javasla­tot terjesztett elő a kultúrotthon vezetőségé­nek átszervezésére és a műkedvelő csoportok kiegészítésére. Az átszervezés meg is történt. Az elkövet­kező hetek beigazolták, hogy a MNSZ szer­vezetének segítsége új vérkeringést vitt a kultúrmunkába. A kultúrotthon vezetőségé­nek átszervezése, a kollektív munkamódszer bevezetése igen jó hatású volt és a dévai csángótelepi „Petőfi” kultúrotthon munkájá­ban azóta komoly eredményeket felmutató ja­vulás állt be. A gazdag, több mint kétezer kötetes könyv­tár látogatottsága ugrásszerűen emelkedett. Kasler Pál könyvtáros, aki ugyan az át­szervezés előtt is lelkes munkát végzett, a kollektíva segítségével sokkal jobb eredmé­nyeket tudott elérni a könyvek népszerűsíté­se és az olvasók számának emelése terén. A színjátszó csoport Szente János és Gál Ida tanítónő vezetésével végzi munkáját. A színjátszó kollektíva tagjai az ifjúság köré­ben egyéni beszélgetések formájában jó szervező munkát végeztek és így sikerült nekik a kulturmunkában részt nem vevő ifjak egy részét is bekapcsolni a színjátszó csoportba. Az átszervezés óta, Fleischer Vilmos zene­karvezető és kollektívája is sokkal eredmé­nyesebb munkát végez, mint a múltban, mi­kor még a zenekarvezetőnek a személyi zsör­tölődések elsimítására kellett pazarolnia ide­jének nagy részét. A zenekarban megszilár­dult a fegyelem. Sikerült megalakítaniuk az ifjúsági zene- és énekkart, amely olyan lel­kesen végzi munkáját, hogy rövidesen már önálló számokkal mutatkozhat be a dolgo­zók előtt. Déván, a csángótelepi kultúrotthon példája bebizonyította, hogy a tömegszervezetek mi­lyen nagy segítséget nyújthatnak­ a­­tömegkul­túra fejlesztésének munkájában, ha tevékeny­ségükben követik pártunk iránymutatását Nem így áll a helyzet azonban a dévai IMSZ vezetőségével, amely a mai napig sem tette magáévá a kulturmunka támogatásának feladatát. Az IMSZ-nek nagyobb segítséget kell adnia a kulturotthonnak és lényegesen többet kell foglalkoznia az ifjúság a kultur­munkába való bevonásának kérdésével. Az IMSZ vezetősége azonban még a mai napig sem tett semmit annak érdekében, hogy a csángótelepi ifjakat bekapcsolja akár a szín­játszók, akár az énekkar munkájába. Ennek az a következménye, hogy bár az átszervezett kultúrkollek­tívák munkája alapján nagyobb érdeklődés mutatkozik meg az ifjak részéről a kulturmunka iránt és többen bekapcsolódtak az aktív munkába de ez az érdeklődés és bekapcsolódás még nem olyan méretű, mint az kívánatos lenne. Az IMSZ vezetőségének fel kell ismernie ezt a hiányosságát és min­dent el kell követnie, hogy tevékeny segítsé­gével elősegítse a fiatal káderek nevelését Az ifjúság aktív részvétele a kulturotthonok munkájában biztosítéka kulturforradalmunk­ erőteljes lendületének és annak, hogy a kul­­turotthonok és a tömegek közti kapcsolat jobban elmélyüljön. Éppen ezért az IMSZ dévarajoni vezetőségének is meg kell talál­nia a lehetőséget arra, hogy biztosítsa az ifjúság tömeges bekapcsolódását a kultur­munkába. Sikerrel vizsgáztak a marosvásárhelyi 2. számú leánylíceum növendékei Az ötéves terv második évében közoktatás­­ügyünk egyik fontos feladata a minőségi munka kibonta­koztatása. A Szovjetunió okta­tó-nevelő módszereit tanulmányozva, pártunk és kormányunk ezirányú intézkedéseit figye­lembe véve, a marosvásárhelyi 2. számú leánylíceum gyakorlatilag alkalmazta az élen­járó módszereket. Jóval a vizsgáik megkezdése előtt az egyes tantárgyaik keretében az összefoglalásokat nem időrendi, hanem új, problémakörök sze­rinti­ sorrendben végezték el, azért, hogy a tanulóik gondolkodását, az egyes anyagrészek összefogó áttekintését fejlesszék. Az összefoglalással párhuzamosan az egyes osztályokban ösztönző-figyelmeztető táblák hívtá­k fel a tanulók figyelmét a napi­­szerve­zett munka, a helyes munkamódszerek alkal­mazására. A vizsgák előtti napokban az osz­tályokban ilyen feliratos tábláik voltak: „Ma korán keltem, lelkiismeretesen készültem az órákra“. „A vizsgákon jól akarok felelni”. A IX./a-ban verset­­is szerkesztettek: „Vizsga­­csatára készülünk, ismétlés a fegyverünk“. A közoktatásügyi minisztérium által előírt napon megkezdődtek a vizsgák. Az udvaron, a folyosón ünnepi ruhába öltözött tanulók várták, hogy csoportokra kerüljön a sor. Az egyes csoportok a megadott utasítások sze­rint a jelzett időre érkeztek. Egy csoportban legfeljebb húsz növendék volt. A folyosón csend uralkodott, a növendékek fegyelmezettek voltak, semmi sem zavarta a vizsgák menetét. A IV. osztályban éppen mennyiségtanból vizsgáznak. Ízléses virág­csokor a katedrán. Mosolygó arcú tanítónőre néznek, fehér blúzos gyerekek. Mennyi a pionír! Éppen Pongrácz Mária felel. Feladatát a kollektív gazdálkodás munkájával kapcso­latosan kell megoldania. Egyszerű számok­kal bebizonyítja a kollektív gazdaság felsőbb­rendűségét az egyéni gazdálkodással szem­ben. Az összes feladatok az ipar és a mező­­gazdaság köréből tevődnek össze és a szocia­lizmus építésének nagy művét tükrözik. A X/b-ben is mennyiségtan-vizsga van. Szentkirályi Anna térmértani és trigonomet­riai tételt hozott. Feladatát jól rendszerezve oldja meg. Elméleti tudását ügyesen alkal­mazza a gyakorlatban, meglátszik rajta, hogy komolyan készült. A párt iránti mélységes bizalmat, szerete­­tet és ragaszkodást szemlélteti az a felelet, amellyel Asztalos István: „Első feladat” című elbeszélését elemzi Barabás Lujza V/l osz­tályos növendék. A szülői tanács tagjai is gyönyörködve hallgatják. A VII. osztály román nyelv­vizsgáján meg­állapítható, hogy a tanulók beszédkészsége fejlődik, nyelvtani tudása gyarapodik. Az osz­tályok tantervéhez képest meglepően könnye­dén elemzik Caragiale, Creanga, Sadoveanu műveit. A történelemvizsgákon a VII. osztályos tanulók is teljes tájékozódottságot mutatnak. Ismerik a marxizmus-lenin­izmus tanítását a háború, a béke, a forradalom kérdésében, is­merik pártunk­­nemzeti politikáját Ezek a diákok osztály­harcos szellemben nevelkedtek, gyűlölik az osztal­yel­­­enséget, forrón sze­reti­k hazájukat, a munkásosztályt s annak élcsa­patát, a Román Munkáspártot, élén Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárssal. A VIII/b fizika vizsgáján a növendékek fe­leletükben felhasználják az osztály által az év folyamán készített szemléltető eszközöket. Mind a fizika, mind a természetrajz-vizsgán bebizonyosodott, hogy­­tanerőink a szovjet módszerek alkalmazásával igen szép eredmé­nyeket­­tudnak elérni. A fizikavizsgán az osz­tály szemléltető eszközökkel, műszerekkel, képekkel van tele. A X./b természetrajz vizs­gáján az osztály természetrajzi-élettani szer­tárnak tűnik. A szemléltető és kísérleti anya­gok hozzásegítik a tanulóikat ismereteik elmé­lyítéséhez. Lenin és Sztálin nyelvének szeretete tükrö­ződik a X. osztály orosz vizsgáján. Fülöp Ka­talin négy oldalas orosz­­nyelvű dolgozatot írt Puskinról. A XI. osztály elbocsátó vizsgá­ján Klocza Ibolya saját szavaival, folyama­tosan beszélt Gogolyról oroszul. Ez a tanuló a főiskolán jó hasznát veszi majd a középis­kolában szerzett tudásának. A magyar nyelvi vizsgáikon különösen ki­tűnt, mit jelent az olvasottság. Nem hiába olvastak el a 2. számú leánylíceum növendé­kei ez év folyamán közel 4.000 kötet könyvet az ifjúsági könyvtárból. A XI. osztályban pél­­dá­ul Nagy Mária irodalmunk haladó hagyo­mányainak és a mai szovjet, magyar és ro­mán írók műveinek alapos ismeretéről tett bizonyságot. A XI. osztályban egyetlen növendék sem kapott elégtelen osztályzatot. Mindenki vizs­gára állhatott. Ez a szorgalmas munka egyik konkrét eredménye. A 2. számú leánylíceum tanárai tanulmá­nyozták a szovjet módszereket és a gyakori­latban alkalmazták i­s azokat. Az iskolában elvtársi­as a légkör. A vizsga nem a megfélemlítés eszköze volt, mint a tőkés-földesúri rendszerben, hanem a tanerők és a növendékek évi munkájának mérlege. Az ezévi munkák valóban minőségi munkáról számoltak be. A tanuló ifjúság évről-évre többet és jobban dolgozik. A marosvásárhelyi 2. számú leányliceum növendékei és tanerői azzal az elhatározással fejezték be az idei iskolai évet, hogy a jövőben még szebb ta­nulási eredményekkel járulnak hozzá új ká­dereink neveléséhez. A marosvásárhelyi 2. számú leányli­ceum levelező kollektívája. 2 (Folytatás az 1-ső oldalról) Jünk le, akik a Vasile Luca körül csoportosult ellenforradalmi elemek segítségével felelős állásokba furakodtak be. így például a der­­natatarosi bányában lelepleztük Vladoiut, egy deblokált ezderest, aki a vállalat ellátási osztályának főnöke volt és aki ravaszul sza­botálta a munkások ellátását. Úgy gondoljuk, — mondotta a felszólaló, — hogy a CFR-rel való együttműködésünk is sok kívánnivalót hagy maga után. A CFR a szerződéseket nem mindig tartja tisztelet­ben. A tervben előirányzott vagonok nem ér­Harkó Tibor mérnök rámutatott arra, hogy faza­egeresi állami szénbánya vékony barna­szénrétegeket termel ki. A burzsoa-földesúri rendszer idején az ilyen rétegek kitermelésé­vel nem törődtek, mivel nem hoztak eléggé nagy hasznot a tőkéseknek. A kitermelés kez­­detleges eszközökkel folyt. Ma mi ész­szerűen aknázzuk ki a vékony szénrétege­ket. Az első negyedévi tervet 103 százalék­ban teljesítették, az áprilisi tervet 101 száza­lékban, a májusit 94,2 százalékban, a júniu­sit pedig egészen mostanáig 92 százalékban. Megnövekedet­t a munka termelékenysége, sikereket­ értünk el az önköltség csökkenté­sében. Vállalatunknak meg van a lehetősége, hogy még jobban csökkentse az önköltséget és deficites vállalatunkat jövedelmező válla­lattá tegye. Az utóbbi havi termelési tervei nem tel­jesítésének oka a bányamegnyitások és elő­készítések hiányának, a vízhatlan gumicsiz­mák, a légkalapácsok hiányának és a szak­­képesített káderek hiányának tulajdonítható. A továbbiakban a felszólaló felemlített egész sor kezdeményezést a bányászmunká­sok részéről a munkatermelékenység növelé­sére. Ciupea Ioan sztahanovista saját kezde­ményezésére alkalmazta Golovin gyorsfejté­­si szovjet módszerét. Sikerült neki 8 óra­­alatt egy egész előhajtási ciklust végrehajta­­ni a fúrással, robbantással, lapátolással és ácsolással együtt és így napi 3 méteres elő­rehaladást valósított meg. Szabad idejében Ciupea Ioan gondoskodott arról is, hogy még keznek meg idejében s ennek következtében felhalmozódik a szénmennyiség, másrészt vi­szont időnként több vagont kapunk, mint amennyit arra a napra tervbe vettünk s Így az üzemnek nagy fekbért kell fizetnie. Befejezésül eleget teszek a bihartartományi bányászok által rám rótt feladatnak: a párt és a kormány előtt vállaljuk, hogy a derna­­tatarosi bányában december 21-ig teljesítjük az 1952 évi terv összes mutatószámait, Sar­­maságon pedig ugyanazt teljesítjük 11 hónap alatt. (Élénk taps.) Két munkacsapat elsajátítsa Golovin módsze­rét. Egyes technikusok és a vállalat vezető­sége viszont nem adta meg a kellő támoga­tást, hogy Ciupea Ioan kezdeményezését a vállalat összes élőhajtásban dolgozó csoport­jánál általánosítsák. Az egeresi bánya szén eredményeket ért el a fejtési szállítások gépesítése terén is. 1950 végéig a szén szállítását a fejtéseknél lapá­tolással végezték igen alacsony teljesítmény­­éyel. A Szovjetuniótól kapott segítségnek köszönhető, hogy ma a „November 7" főbrá­nyában valamennyi fejtést gépesítettek, 1952 június 1-én pedig egy újabb gépesített front­fejtést állítanak üzembe. Nem tudtuk azonban még eddig gépesíteni a szénvágást. Felhívást kell intézzek itten — folytatta a felszólaló — technikusainkhoz és a bányagépeket szer­kesztő tervezőmérnökeinkhez, hogy a nagy­szerű szovjet tapasztalatok alapján tanulmá­nyozzanak és kísérletezzenek ki egy szénkom­bájnt a vékony rétegeknek, amire nagy szük­ség van bányáinkban. Ugyanígy szükséges, hogy tanulmányozzák a kaparó és a gumi­szálig problémáját, hogy egyre jobb munka­­körülményeket biztosítsunk bányánk munká­sainak. A felszólaló az egeresi állami szénbánya összes munkásai, technikusai és mérnökei ne­vében kötelezettséget vállalt, hogy december 15-ig teljesítik az 1952 évi termelési tervet. A terven felül rejtett sokezer tonna szén a párt és a kormány iránti szeretetünket, a béke és a szocializmus ügye iránti hűségünket ta­núsítja majd, (hosszas taps­k­kal és fejlett munkamódszerekkel segít állan­dóan bennünket. Ezért mi hálásak vagyunk (élénk taps). A szovjet munkamódszerek al­kalmazásával sikerült munkámat úgy megszer­vezni, hogy már teljesíthettem 1953 évi ter­vemet is s ma már 1954-re fejtem a szenet (hatalmas tapsvihar). Mi tudjuk, hogy minél több szenet adunk, annál jobban megerősít­jük fejünket, megszilárdítjuk a békét. Mi tudjuk, hogy ma a bányászok a párt és a kormány fokozott gondolkodásában részesül­nek. A párt és a kormány, amelynek vezetői itt vannak most közöttünk, közvetlenül fog­lalkoznak a zsilvölgyi bányászok helyzetével (hatalmas taps). Mi nagyon büszkék vagyunk erre, mert szüleink, akik évtizedeken át bá­nyákban dolgoztak, egyszer sem látták, hogy egy miniszter közéjük jöjjön. Amikor megér­keztünk Bukarestbe, Gheorghe Gheorghiu- Dej elvtárs megkérdezte, hogy érezzük ma­gunkat. Most, amikor ő itt van közöttünk, mi kérdezzük meg, hogy érzi magát sorainkban ? (taps). Annak ellenére, hogy a párt igen nagy gondoskodással vesz körül bennünket, mégis a bányászok ellátása körül némi hiányosságok észlelhetők. Az állami áruházak helyiségei túl kicsik a vásárlók számához arányítva. Egyes áruk rossz minőségűek, a szalona vékony — a bányászok pedig legalább háromujjnyi szalonéhoz vannak szokva — a liszt pedig sok esetben kevés sikértar­talmú, a bakancsok is annyira gyengék, hogy 3—4 hónapnál tovább nem tartanak. Az ellátás terén hiányzik a zöldség, a húst sem kapjuk meg idejére. Érkezik ugyan hús hetenként vagy kéthetenként egyszer, de akkor is a legszebb húst szabadon árusítják, nem pedig jegyre. Hiányosságok észlelhetők még a munkás­lakások építése terén is. Ez pedig igen meg­nehezíti a bányászok elhelyezését a Zsilvöl­­gyében, a termelésben viszont szükség van munkaerőre. Az egészségügyi szolgálatot is meg kell javítani. Hasonlóképpen több film­színházra és kultúrteremre van­ szükségünk. Mi, bányászok tudjuk, hogy az ellátásban felmerülő hiányosságok előidézéséhez hozzá­járult Vasile Luca, Ana Pauker és Teohari Georgescu opportunista csoportjának jobbol­dali elhajlása. Hogy felszámolhassuk a jobboldali elhajlás következményeit, mi bányászok még szorosab­ban felsorakozunk drága pártunk köré és vál­laljuk, hogy egyre több szenet adunk a szo­cializmus építéséért, a béketábor megszilárdí­­lásáért. Felszólalt még Constantin Damian elvtárs, temesvár tartományi technikus, Jiescu N. Ioan elvtárs, a Schitu Golesti-i lignitbánya munkásainak nevében, Horja Aurél elvtárs, a Filipesti de Padure-i bányászok nevében, Fogarasan Vasile elvtárs a feketehalmi bá­nyászok nevében, valamint Ember Aladár él­­bányász elvtárs, a kolozsvár tartományi ege­resi szénbánya dolgozóinak nevében. Harkó Tibor egeresi mérnök felszólalása A szénipari bányászok országos értekezlete Aláírták a román-bolgár árucsere és fizetési egyezményt Június 28-án írták alá Szófiában a RNK és a Bolgár Népköztársaság közötti 1952 évre vonatkozó árucsere és fizetési egyez­ményt. A tárgyalások baráti hangulatban és köl­csönös egyetértésben folytak le. Az egyezményt román részről. Kun János elvtárs, bolgár részről pedig G. Milusev elv­társ írták alá. Közlemény A Hivatalos Közlöny 1952 június 28-i száma közli a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeletét amelyben Takács Lajos elvtársat felmenti az együttélő nemzetiségek kérdéseivel foglalkozó almi­nisz­térium miniszterhelyettesi tisztségéből és közli a Nagy Nemzet­gyűlés Elnöki Tanácsá­nak törvényerejű rendeletét, amelyben Ottrok Ferenc elvtársat nevezi ki az együttélő nem­zetiségek kérdéseivel foglalkozó alminiszté­­rium miniszterhelyettesévé. ÖRÖMMEL VÁLASZTOM A TANÁRI PÁLYÁT Bennem is, mint más, középiskolát most végző diák előtt felvetődött a kérdés: Mi le­gyek? Hol végezzem tovább tanulmányaimat? Pártunk és népi demokratikus rendszerünk messzemenő gondoskodása folytán ösztöndíj­jal végeztem el a középiskolát. A középiskolai tantárgyak közül legjobban a számtant és a fizikát szerettem és ezekkel a tantárgyakkal iskolán kívül­ is nagyon sokat foglalkoztam. Sokat olvastam nagyszerű ötéves tervünkről, villamosítási tervünkről és azokról az ered­ményekről, amelyeket hazánk dolgozói ötéves tervünk és villamosítási tervünk teljesítése és túlteljesítése érdekében kifejtenek — meg­érlelődött bennem az elhatározás, hogy szám­tan és fizika szakra megyek, mert mindkét szak rendkívül nagy jelentőségű a szocializ­mus építésében. Pártunk és népi demokratikus rendszerünk gondoskodása folytán mi, RNK-ba­n élő ma­gyar ifjak anyanyelvünkön tanulhatunk a vi­lághírű számtantudósról elnevezett „Bolyai” Tudományegyetemen. Pártunk és népi demo­kratikus rendszerünk messzemenő támogatá­sát azzal akarom meghálálni, hogy az egye­temen igyekezni fogok minél jobban és minél többet tanulni, hogy majd az egyetem elvég­zése után, mint számtan és fizika tanár, új kádereket nevelhessek szeretett hazám számá­ra, a szocializmus győzelmes építése számára Ezért örömmel választom a tanári pályát. Most minden igyekezetemet arra összpon­­tosítom, hogy rendszeres tanulással és alapos felkészültséggel jelentkezhessek az egyetemi felvételi vizsgára, hogy ezzel is megkönnyít­­sem egyetemi tanulmányaimat. NAGY FERENC a kolozsvári 1-es számú magyar fiúlíceum XI. osztályos tanulója Növekszik a CEC-betétesek száma Kolozsvár tartományban Kolozsvár tartományban egyre növekszik azoknak a dolgozóknak száma, akik értékes új pénzünkből kisebb-nagyobb összeget he­lyeznek el a vállalatok mellett működő CEC- pénztáraknál, a CEC takarékfióknál és a pos­tahivatalok keretében működő CEC kirendelt­ségeknél. A CEC kolozsvár tartományi igazgatóságá­hoz tartozó kirendeltségek, a néptanácsok, a szakszervezetek és a tömegszervezetek széles­körű felvilágosító munkájával tervelőirányza­tukat 141 százalékban teljesítették. A kolozsvár tartományi rajonok közül a CEC betétek növelésében a kolozsvári, topánfalvi, bánffyhunyadi, tordai és dési rajonok állanak az élen, míg a nagyenyedi és zsibói rajonok lemaradtak. A nagyenyedi és zsibói rajonban a néptanácsok, valamint a tömegszervezetek nem tulajdonítottak kellő fontosságot a taka­rékbetétek növelésének és így mindkét rajon­­ban a betétesek száma a többi rajonokhoz vi­szonyítva­­ csak lassan emelkedik. A CEC-betétek ösztönzése terén a „Victo­ria” kötöttáruüzem, „Unirea” gyár, Állami Magyar Színház, Bolyai Tudományegyetem, a tordai „Electrocheramica” üzem CEC-bizott­­ságai széleskörű felvilágosító munkát végez­tek. A tartományban első helyen áll az ara­­nyosgyéresi gép- és traktorállomás, amelynek dolgozói kevés kivétellel takarékbetéttel ren­delkeznek. A CEC kolozsvár tartományi igazgatóságá­nak azonban nem szabad megelégedni az elért sikerekkel, hanem a néptanácsok és a tömeg­szervezetek segítségével még szélesebb felvi­lágosító munkát kell végeznie a takarékbeté­tek növelése érdekében. Ion Voinescu labdarúgó kitüntetése A Hivatalos Közlöny 1952 június 28-i szá­ma a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsá­nak törvényerejű rendeletét közli, amelyben Ion Voinescu labdarúgónak a „Mun­kaérdem­­rend“ II. osztályát adományozza, a sportte­vékenységben szerzett kivételes érdemeiért. Kolozsvári színészkollektívák ■ falusi vendégkörútja Hazánk kultur- és művészeti intézményei mind lendületesebben kapcsolódnak be dolgo­zó népünk harcába, a pénzreform sikerének megszilárdításáért, nemzetgazdaságunk meg­erősítéséért. A kolozsvári Nemzeti Színház négy színész­­kollektívája nemrégen azt a szép feladatot vállalta, hogy vendégszereplésre indul a tar­tomány falvaiba és községeibe. A vendégkör­­útán egyfelvonásos színdarabokat mutatnak be, amelyeknek tárgya szorosan összefügg a begyűjtési és cséplési kampánnyal, a falu és a város közötti árucsere megerősítésével. Gyakorlott magyar GÉPIRÓNÖKET, ROMÁN-MAGYAR FORDÍTÓKAT, LAPKORREKTOROKAT keresünk. Ajánlatokat a lap kiadó­­hivatalába kérünk. A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG RÁDIÓAL­­LOMÁSAINAK MAGYARNYELVŰ MŰSORA SZERDA ,1952., JULIUS 2. R. TEMESVÁR I. 397 m hh. 6 óra 20 perckor Hírek. Zene. Ipari híradó. R. ROMANIA 1935, BUKAREST iI. 285 és TEMESVÁR I. 397 m. hh. 14 órakor Hírek. Hírmagyarázat. Zene R. TEMESVÁR I. 397 m. hh. 15 óra 30 perc­kor Fővárosi lapszemle. Külföldi hírek. 15 óra 45 perckor Ifjúsági negyedóra. R. ROMANIA 1935 és TEMESVÁR I. 397 m kh. 18 órakor Kultúrműsor: Az ezer éve született Avicenna, a tudósok tudósa 18 óra 15 perckor Rádióposta 1952. július 1., kedd Elutazott a RNK küldöttsége a Béke Világtanács berlini ülésére Hétfő reggel elhagyták a fővárost és a Bé­ke Világtanács július 1­5-i berlini üléssza­kára utaztak a Béke Világtanács romániai tagjai: Mihail Sadoveanu akadémikus, a RNK Állandó Békevédelmi Bizottságának el­nöke, Sorin Toma, a „Scânteia” főszerkesz­tője és Florica Alezincescu, a RNK Állandó Békevédelmi Bizottságának alelnöke. Velük együtt elutazott Barbu­­Zaharescu egyetemi tanár, a „Makszim Gorkij” Intézet rektora és I. Fantanaru újságíró, az ülésszak meghívottjai. A küldöttség elutazása alkalmával a ba­­neasai repülőtéren megjelentek: I. Murgulescu akadémikus, dr. N. G. Lupu akadémikus, Barbu Lazareanu akadémikus, Mihail Roller akadémikus, Silviu Brucan, dr. Bogdán Jó­zsef, Rozalia Moldovan, Gh. C. Stere, dr. C. Dimitriu Mihai Beniuc, Traian Selmara, M. Novicov, Irina Rachiteanu, a RNK érdemes művésznője, Al. Ionescu lelkész, C. Onescu, Gh. Marussi, Dán Pál, Petre Iosif, Maria Banus, Alexandru Jar, a RNK Állandó Béke­védelmi Bizottságának tagjai, a művészeti és kulturális élet, valamint a tömegszervezetek képviselői. A repülőtéren megjelentek a fővá­rosi gyárak, üzemek munkásküldöttei is. N. Lupusescu élmunkás, a „Vörös Grivica” üzemek békeharcbizottságának elnöke azzal a kéréssel fordult a küldöttséghez, hogy adja át hazánk dolgozó népének üdvözletét a Béke Világtanácsnak. — Arra kérünk benneteket — mondotta Lupuiescu elvtárs — mondjátok meg a Béke Világtanácsának, hogy országunk munkásai mindennél jobban szeretik a békét és a sza­badságot és nagy lendülettel dolgoznak a szocializmus felépítéséért, hazánk felvirágoz­tatásáért, a világbéke megszilárdításáért. A berlini ülésszakon a mi nevünkben is bélye­gezzétek meg az imperialisták koreai gaztet­teit, a baktériumháború kirobbantását, a hadi­foglyok legyilkolását, a polgári lakosság le­mészárlását Tolmácsoljátok országunk dolgo­zóinak határozott követelését, hogy bocsássák szabadon a nép békéjéért és szabadságáért harcoló francia hazafiakat, élükön Jacques Duclosval és Andre Stillel. Biztosítsák a Béke Világtanácsát, a világ békeharcosainak képvi­selőit, hogy országunk dolgozói, sohasem felej­­tik el a burzsoá-földesúri terror­rendszer ide­jén hazánkban elkövetett mészárlásokat, kín­zásokat és törvénytelen bebörtönözéseket. Egyre fokozódó lendülettel harcolunk népünk szabadságának megvédéséért, hazánk függet­lenségének biztosításáért, a világbéke ügyéért.” A küldöttség nevében Mihail Sadoveanu mester válaszolt. Hangsúlyozta, hogy a kül­döttség országunk dolgozó népének szó­szólója lesz a Béke Világtanács berlini ülés­szakán. (Agerpres) Fontos intézkedéseket hozott az Országos Szakszervezeti Tanács Végrehajtó Bizottsága Az Országos Szakszervezeti Tanács Végre­hajtó Bizottsága június 26-án ülést tartott és a következő kérdéseket vitatta meg: 1. A szakszervezeteknek a betakarítási és begyűjtési kampány támogatásával kapcsola­tos feladatai. 2. A szállítási és közlekedési ágakban mű­ködő társadalmi ellenőrző csoportok tevékeny­­sége. 3. A szakszervezeti mozgalom iskoláztatási terve az 1952/1953. tanévre. ( 1) A betakarítási és begyűjtési kampány támogatására az OSZT Végrehajtó Bizottsága megfelelő intézkedéseket hozott, hogy mozgó­sítsa a dolgozókat a minisztertanácsnak és a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének a termésbetakarítással és az 1952. évi begyűj­tési terv teljesítésével kapcsolatos határozata pontos végrehajtására. Különleges feladatokat jelölt ki az OSZT Végrehajtó Bizottsága a A Mezőgazdasági Munkások Szakszervezeti Szövetségének, az Állami Közigazgatási Intézmények Szakszer­­vezeti Szövetségének, a Kereskedelmi-Szövet­­kezeti-Pénzügyi Szakszervezetek Szövetségé­nek, a Közoktatásügyi Szakszervezetek Szö­vetségének és az Egészségügyi Szakszerveze­tek Szövetségének, hogy fokozott tevékenység­re mozgósítsák a falusi munkásokat és tiszt­viselőket ennek a kampánynak a teljes sikere érdekében. Az OSZT Végrehajtó Bizottsága egész sor operatív intézkedést hozott, hogy biztosítsa annak állandó ellenőrzését, miképpen teljesí­tik a falusi szakszervezeti szervek a betaka­rítási és begyűjtési kampány során rájuk há­ruló feladatokat. Az OSZT Végrehajtó Bizottsága ugyanak­kor konkrét intézkedéseket javasolt a földmű­velésügyi minisztériumnak valamint a belke­reskedelemügyi és a szövetkezetügyi minisz­tériumnak, az állami gazdaságok és a gép­es traktorállomások munkásainak jobb ellá­tása érdekében. 2) Az OSZT Végrehajtó Bizottsága méltá­nyolja az állami kereskedelmi és a szövetke­zeti egységeket ellenőrző társadalmi csopor­tok tevékenységét és jelentőségét a munkások jó kiszolgálása és ellátása szempontjából. Ezért elhatározta, hogy fokozza a társadalmi ellenőrzést és az ellenőrző csoportokba na­gyobb számban vonja be a dolgozó nőket és a dolgozók feleségeit. A társadalmi ellenőrző csoportok észrevé­teleit követő operatív intézkedések tekinteté­ben az OSZT Végrehajtó Bizottsága megfele­lő rendszabályokat javasolt a belkereskede­lemügyi minisztériumnak, hogy ezeknek az észrevételeknek a nyomán legkésőbb 48 órán belül hozzák meg a szükséges intézkedéseket. A szakszervezeti szövetségek végrehajtó bizottságai bizonyos időközökben elemezni kötelesek a hatáskörükbe tartozó ágakban működő társadalmi ellenőrző csoportok tevé­kenységét. 3) Tekintettel arra, hogy országunk szak­­szervezeteire egyre nagyobb feladatok hárul­nak és hogy ezeknek a feladatoknak a meg­oldása megfelelő számú jól képzett kádert igényel, az OSZT Végrehajtó Bizottsága elha­tározta, hogy a szakszervezeti mozgalom ke­retében kibővíti a tanügyi hálózatot és új tanügyi formákat létesít. Az 1951/1952. iskolai évhez viszonyítva, az 1952/1953. évben lényegesen növelik a külön­­böző tanfolyamokat és iskolákat látogató szakszervezeti aktivisták és tagok számát. A Német Demokratikus Köztársaság ipari kiállítása A fővárosi Magheru-körúti kiállítási csar­nokban néhány nap múlva megnyílik a Német Demokratikus Köztársaság ipari kiállítása. A kiállítás alkalmat nyújt hazánk dolgozóinak, hogy megismerkedhessenek a baráti német köztársaság dolgozóinak a technika terén el­ért nagy sikereivel. A Német Demokratikus Köztársaság dolgo­zói, a Német Szocialista Egységpárt vezetésé­vel és a Szovjetunió önzetlen támogatásával elérték, hogy kitartó, lelkes munkájuk nyo­mán a német technika eddig páratlan lendü­letet vett. A NDK ötéves terve második évében a ba­ráti köztársaság dolgozói büszkén mutatják be építő munkájuk nagyszerű eredményeit. A kiállításon gyönyörködhetünk a legtökéle­tesebb gépekben. Különféle szerszámgépeket, mint gyorseszterga, gyalugép, marógép, tex­tilipari gépek, élelmiszeripari felszerelések, fafeldolgozó gépek, nyomdaipari gépek, stb. láthatunk. Ugyancsak kiállítják az elektrotech­nika és finomgépipar, az optika és az automo­­bilipar, valamint a vasúti kocsi-építő ipar legújabb alkotásait. Helyet kapnak a kiállításon a vegyiipar, a porcelán- és finom­kerámiai ipar, a textilipar termékei is, továbbá a műszaki és háztar­tási célokra gyártott számos más ipar ter­­m­ékek is. A Német Demokratikus Köztársaság ipari kiállításának megtekintése alkalmat nyújt fe­városunk dolgozóinak, hogy újra meggyő­ződhessenek a német dolgozók békés törekvé­seiről, arról, hogy a békeszerető népek nagy családjának tagjaként akarják felépíteni egy­séges, szabad és virágzó hazájukat. (Ager­pres). Békeharcbizottságain­k munkájából A városi munkások példájára, a dolgozó pa­rasztok egyre nagyobb lendülettel vesznek részt a békeharcban. A kollektív gazdaságok tagjai és a dolgozó parasztok mindinkább a béke megvédéséért, az amerikai és angol im­perialisták háborús tervei ellen folytatott harc fontosságának tudatában végzik munkájukat. Buzau tartományban a rajoni békeharcbi­­zottság kezdeményezésére tőkecsoportokat és békebrigádokat szerveznek, amelyeknek a nö­vényápolásról, termésbetakarítás előkészítésé­ről és idejében való elvégzéséről és az 1952. évi begyűjtési terv végrehajtásáról szóló mi­nisztertanácsi­ és párthatározat teljesítésében az élen kell járniok. Azokat a brigádokat és csoportokat, amelyek a legjobb eredményeket érik el, kitüntetik és a helyi sajtóban, vala­mint a békeharcbizottságok közlönyében nép­szerűsítik. A kollektív gazdaságok tagjaiból és a dol­gozó parasztokból alakult munkabrigádokon és csoportokon kívül, a tartományi és rajoni néptanács tanügyi szekciójának közreműködé­sével, külön békebrigádokat szerveznek a pioní­rokból és iskolai tanulókból, amelyek majd egy­mással versenyezve, összegyűjtik a tarlón ma­radt kalászokat. A szérűn fotómontázzsal és faliújsággal népszerűsítik népünk és a világ összes népeinek Sztálin elvtárs vezetésével vívott békeharcát, a békeharc hőseit és ered­ményeit. Az arges tartományi Campulung rajonban számos falusi és községi békeharcbizottság alkotó módon vesz részt a békeharcban. A nyári mezőgazdasági munkák elvégzésére és hazafias kötelezettségeik teljesítésére mozgó­sítják a falusi dolgozók tömegeit. Stoenesti községben, Burghea de Jos és más községek­ben a békeharcbizottságok naponta közös új­ságolvasást tartanak és időnként a kulturott­­honban beszámolókat rendeznek, ahol a béke­harc eredményeiről tájékoztatják a falu dol­gozó parasztjait. Az előadásokat, amelyeket érdekes műsorszámokkal egészítenek ki, sokan látogatják. A békeharcbizottságok tagjai min­dent elkövetnek, hogy élenjárjanak a mező­­gazdasági és szociális munkákban, így N. Vlasoaga és N. Stanculescu arra mozgósítot­ták a község dolgozó parasztságát, hogy ön­kéntes munkával helyezzék üzembe a villany­telepet. Maria Constantinescu hadiözvegy, a szövetkezeti vezetőség tagja, eredményes fel­világosító munkát végez a felvásárlási terv teljesítésének sikeréért. Gh. Chivulescu és Ion Matacanu voltak az elsők, akik beszolgáltat­ták a húskvótát és mozgósították a község la­kosságát hazafias kötelességének teljesíté­sére. Falvainkon a békeharc mind határozottab­ban a kulákok, a rémhírterjesztők és fullaj­társaik leleplezésének irányában folyik. Tur­­nu-Severin és Vanju-Mare rajonokban meg­hiúsították az osztályellenség aknamunkáját. Moaga Ioan és Moldoveanu Atihai, az Izvorul Barzei községbeli békeharcbizottság tagjai, a kulturotthonban tartott ülésen leleplezték Is­­todor Murgil kulákot, aki az állatösszeírásnál két tehénnel kevesebbet vallott be és másokat is arra biztatott, hogy hamis adatokat jelent­senek be. Ciobotean Ioan tanító, a Turnu-Se­­verin rajon békeharcbizottságának tagja, le­leplezte Dunarintu Despina, Fantana Dom­­neasca községbeli tanítónőt, aki a községi bé­keharcbizottság tagja volt s ahelyett, hogy a kulákok ellen harcolt volna, az ő érdekeiket szolgálta. A békeharcbizottságok élénk tevékenységet fejtenek ki a kulturotthonok keretében, hogy megmutassák a dolgozó parasztságnak, mi­lyen elszántan harcolnak a világ békeszerető népei, élükön a Szovjetunióval, a békéért, az amerikai imperialisták és kiszolgálóik ellen.

Next