Romániai Magyar Szó, 1952. szeptember (6. évfolyam, 1524-1548. szám)

1952-09-02 / 1524. szám

Romániai Magyar Szó Fokozza a pankotai szövetkezet a mezőgazdasági termékek felvásárlását A város és falu közötti szocialista áru­­scsere megszervezésében jelentős szerepe van az állami kereskedelmi és a falusi szövet­kezeti egységeknek. Az állami és szövetkezeti kereskedelem látja el a falvakat a szocialista ipar termékeivel és ugyancsak ezen szervek feladata biztosítani a városi dolgozók ellátá­sát a parasztgazdaságok mezőgazdasági ter­mékeivel. A munkásközpontok és a városok zavarta­lan ellátásának megszervezését mezőgazda­­sági termékkel, nagyrészben a falusi szö­vetkezeteknek kell biztosítaniuk. Éppen ezért a szövetkezetek felelősségteljes fő feladata a munkásközpontok, városok és könnyűipari élelmezési vállalatok felé szigorúan megva­lósítani mezőgazdasági termékszállítási ter­vüket. A falusi szövetkezetek teljesíthetik és tel­jesíteniük is kell a mezőgazdasági termék­felvásárlási tervet. Ily módon járulnak hozzá a szocialista ipar ellátásához mezőgazdasági nyersanyaggal és a munkásság ellátásához mezőgazdasági élelmiszerekkel. A dolgozó parasztságnak érdeke, hogy a falusi szövetkezetek teljesítsék felvásárlási tervüket. Hiszen, a szövetkezetek csakis akkor biztosíthatják a falu dolgozó népének minél bőségesebb ellátását iparcikkel, ha a mező­­gazdasági termékek a szervezett piac útján, az állami és szövetkezeti kereskedelem útján jutnak a városokba. A falusi szövetkezeteknek arra kell töre­kedniük, hogy a dolgozó parasztság és a munkásosztály közös érdekeinek megfelelő árucserét fejlesszenek ki a város és falu kö­zött. Hogyan teljesítette ezeket a feladatokat az iaradrajoni pankotai szövetkezet? A pankotai szövetkezet nem teljesítette feladatát a város és falu közötti árucsere közvetítésében. A vezetőség hibás tájékozott­sága és a felsőbb szövetkezeti szervek el­lenőrzésének hiányában a pankotai szövetke­zet egyoldalú munkát végzett: jól megszer­vezték az iparcikkek eladását, de elhanyagol­ták a mezőgazdasági termékek felvásárlását. Ennek eredménye az, hogy a szövetkezet a forgalomba hozott ipari árukhoz viszonyítva aránytalanul kevés mezőgazdasági terméket­­vásárolt. A pankotai piactérhez közel, a szövetke­zetnek egy olyan nagy, jól felszerelt helyisé­ge van, hogy dicsőségére válna bármelyik városi üzletnek. Ezenkívül Pankotán 4 fiók­üzlete, vendéglője és bodegája, Magyarét és Muszka falvakban egy-egy fióküzlete van a szövetkezetnek. A polcok roskadásig tele iparcikkel. S a kimutatások arról adnak számot, hogy a pan­kotai szövetkezet negyedévről-negyedévre, hónapról-hónapra több ipari árut kap a váro­sokból, a munkásosztálytól. Júliusban 70.000 lej értékben több iparcikket adott el a szö­vetkezet, mint júniusban. És ez helyes is. Népi demokratikus rendszerünk támogatja a dolgozó parasztságot. A munkásosztály szün­telen gondoskodik a dolgozó földművesek életszínvonalának és jólétének emeléséről, így természetes, hogy a pankotai szövetkezet egy­re nagyobb mennyiségű, bővebb választékú iparcikkel látja el a dolgozó parasztokat,­­ helytelen azonban az, hogy a szövetkezet ve­zetősége, élén Marksz János elnökkel és Ru­zinszki István alelnökkel, megfeledkezett a mezőgazdasági termék felvásárlásáról. A pankotai szövetkezet az első negyedév­ben 60 százalékban, míg a második negyed­évben 82 százalékban teljesítette felvásárlási tervét. Júliusban a tervhez arányítva ele­nyészően kevés terméket vásároltak egyes fajtákból. Búzából 2 százalékban, olajból 22 százalékban teljesítette tervét a szövetkezet. Súlyos mulasztás terheli a szövetkezet veze­tőségét, hogy a felvásárlási tervben szereplő 5 vagon paradicsomból semmit sem vásárolt. Zöldségfelvásárlási tervüket is csak 20 szá­zalékban valósították meg. Egyetlen állat­­hizlalási szerződést sem kötöttek. Ugyanakkor a pankotai szövetkezet júliusban 472.726 lej értékben több iparcikket adott el a felvásárolt és a városba küldött mezőgazdasági termékek értékéhez viszonyítva. Ilyenformán a pankotai szövetkezet a mun­kásosztály és a dolgozó parasztság érdekei­vel ellentétes munkát végez. A szövetkezet vezetősége súlyos csorbát ütött a dolgozó pa­rasztság érdekein, mert a dolgozó paraszt­ságnak érdeke a város és a falu közötti áru­csere fejlődése, a szocialista ipar fejlődése, amely a szocializmus fejlődésének, a mun­kásság, a dolgozó parasztság, a nép jóléte fokozódásának alapja. A pankotai szövetkezet munkája nem felel meg a munkásosztály érdekeinek. Hiszen a munkásosztály azt kéri a falusi szövetke­zetek vezetőitől - így a punkotaitól is - , hogy munkájukkal biztosítsák a városi dol­gozók ellátását, a párt és a kormány által előirányzott ütemben. A szövetkezetek kötelessége megszervezni a mezőgazdasági termékek felvásárlását, hogy a munkásosztály a közvetítők és az üzérek kikerülésével, előnyös feltételek mellett jus­son mezőgazdasági termékhez. Ily módon az államnak is lehetősége nyílik arra, hogy kor­látozza a tőkéselemek üzérkedési kísérleteit. A pankotai szövetkezet vezetőtanácsát fele­­lősség terheli a súlyos mulasztásokért. Marksz János elnökön és Ruzinszki István alelnökön kívül, Danciu Gruia, Nagy Lajos, Sárpátki Ferenc, Inisie Gheorghe, Zibran Teodor, Radu Gheorghe — a vezetőtanács tagjai több gyű­lésen is megtárgyalták a szövetkezet napi feladatait, de nem elemezték a pártdokumentu­mok alapján a szövetkezet munkáját. Nem is­merték fel, hogy a szövetkezetek a város és a falu közötti szocialista árucsere lebonyolításá­val hozzájárulnak a munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetsége gazdasági alapjá­­nak megszilárdításához. A szövetkezet munkájában előforduló hi­bákért felelős az aradrajoni szövetség is, amely nem ellenőrzi eléggé a szövetkezet munkáját. Ennek tulajdonítható, hogy a szö­vetkezet 62 alkalmazottja közül csupán kettő foglalkozik termékfelvásárlással. Jellemző, hogy 42 elárusítója, ügyvezetője, árueladás­sal foglalkozó alkalmazottja van a szövetke­zetnek, de csak az alelnök és rajta kívül egy alkalmazott végez felvásárlási munkát. A ra­jom szövetség figyelme ki kellett volna terjed­jen erre a jelenségre. Megengedhetetlen az, hogy Pankotán, amely egy igen gazdag, sok mezőgazdasági terméket termesztő község, a szövetkezetnek ne legyen elegendő fizetett alkalmazottja, akiknek a feladata­ a felvásár­lás megszervezése. Nem elegendő az, hogy a szövetkezetnek van néhány úgynevezett fel­vásárlója, akik százalékos juttatásban ré­szesülnek, — szükséges, hogy fizetett alkal­mazottak foglalkozzanak és feleljenek a fel­­vásárlási terv teljesítéséért. A hiányos ellenőrzés, — és természetesen a pankotai szövetkezet engedékenységének következménye — hogy a termelők, akikkel a szövetkezet szerződést kötött zöldségtej­­termesztésre, nem teljesítik kötelezettségüket. A szövetkezet 138 termelővel, 28 hektár zöld­ség- és főzelékféle termesztésére kötött szer­ződést és 16.800 lej előleget adott a terme­­lőknek. Ezzel a pankotai szövetkezet csak formailag teljesítette feladatát. A vezetőség nem követte figyelemmel a szerződésben vál­lalt kötelességek teljesítését a termelők ré­széről és így a szerződésileg lekötött termé­kekből eddig csak 2947 kiló paradicsomot és 21,50 kiló zöldborsót vett át a szövetkezet. Ennek következtében a szövetkezet nem küld­hetett elegendő mezőgazdasági terméket a városi dolgozóknak, nem teljesíthette szállí­tási kötelezettségeit. A szövetkezet vezetőségének szorgalmaz­nia kell a tavaly kiadott előlegek visszaszer­zését. Még most is 18.800 lej tavaly kiadott előleget kell visszaszereznie a szövetkezetnek. Most a gabonabetakarítás után jó alkalom nyílik arra, hogy a termelők terméket adja­nak készpénz ellenében. A szövetkezet veze­tőségének arra kell törekednie, hogy úgy a tavaly, mint az idén kiadott előlegeket be­hajtsa. A rajoni szövetség ellenőrzése felfedezhette volna azt is, hogy a pankotai szövetkezet tagja között kb. 20 kulák van. Dupek János­nak, Gulea Ioannak, Hipp Emilnek, Lazar Gheorghenak és a többi kuláknak nincs mit keresnie a szövetkezet tagjai között. A szö­vetkezet vezetőségének sürgősen át kell vizs­gálnia a tagok névsorát és az ott megbúvó kulákokat haladéktalanul el kell távolítania! Amint a tények bizonyítják, a pankotai szö­vetkezet vezetőtanácsa súlyos mulasztásokat követett el munkájában. Nem tekintették fő feladatuknak, hogy a pankotai szövetkezet az eladott ipari áruk értékéhez viszonyítva, ele­gendő mezőgazdasági terméket juttasson a városokba. Azonnali feladatuk, hogy szerve­zett, következetes munkával igyekezzenek minél nagyobb mennyiségű mezőgazdasági terméket vásárolni. Véget kell vetniök a vá­rosi dolgozók ellátása iránt mutatkozó nem­törődömségnek. Meg kell szüntetniük minden akadályt, amely gátolja a szövetkezetet ab­ban, hogy teljesítse kötelességét az állam, a munkásosztály iránt: fokozniuk kell a mező­­gazdasági termékek felvásárlását! A rajoni szövetség nyújtson nagyobb segít­séget a szövetkezetnek feladatai teljesítésé­ben. Igyekezzenek megerősíteni a felelősség­érzetet a szövetkezet vezetői és alkalmazot­tai között. Gyakoroljanak rendszeres ellen­őrzést a szövetkezetek munkája felett. — Kö­veteljék meg a pankotai — és mindegyik szö­vetkezettől,— hogy teljesítsék felvásárlási terv­feladataikat! Szüntessék meg a békülékeny magatartást azon szövetkezeti aktivistákkal szemben, akik nem tulajdonítanak kellő fon­tosságot a szövetkezetek fő feladata iránt: a városi dolgozók ellátása iránt. SZEKERES LAJOS A MNSZ csengerbagosi szervezete leleplezte a beszolgáltatást szabotáló kulákokat A szamosdobi (Szatmár rajon) néptanács jól szervezett, lelkiismeretes munkáját igazol­ja, hogy a községben idejében befejezték a cséplést. Augusztus 17-én az utolsó zabkalászokból is kicsépelték a magot. A dolgozók a jól­­végzett munka feletti megelégedéssel, vidám énekszóval tértek haza. A szérűkön elhalt a traktorok zümmögése, a cséplőgépek bugása. Szekereken elszállították az utolsó maggal teli zsákokat is. Csak a friss szalmakazlak tanús­kodtak arról, hogy nemrég még szorgos mun­ka folyt itt. • A nép kenyeréért folytatott csatában, a szemveszteség nélküli betakarítási kampány­ban győztek a szamosdobi dolgozó parasztok. Ezeknek a sikereknek az eléréséért a népta­­nács komoly harcot kellett folytasson a kulá­­kok ellen, akik renden erejüket latba vetet­­ték, hogy gátolják a tervszerű munkát, szembeszegültek a néptanács minden intéz­kedésével. A néptanácsnak a legnehezebb feladata a Szamosdob községhez tartozó Csengerbagos faluban volt. Itt a kulákok a legfondorlato­sabb eszközökkel igyekeztek kijátszani tör­vényeink rendelkezéseit. A pártalapszervezet és a MNSZ-szervezet tagságának ébersége azonban gátat vetett a szabotáló kulákok mesterkedéseinek. Varga Imre és Tóth Endre MNSZ-tagok, valamint Vas István, a szerve­zet elnöke, akik az aratási és cséplési kam­pányban mindig élen haladtak, nem tűrték, hogy a kulákok kárt okozzanak hazánknak, a városi és falusi dolgozók államának, ők lep­lezték le idősebb Balázs István kulákot is. Balázs István a kizsákmányolókra jellemző alattomossággal „felosztotta” földjét rokon­sága között, így sikerült neki a középparasz­tok soraiba befurakodni. A község dolgozói azonban jól ismerik Balázs Istvánt. Tudják, hogy alkalmazottait, a juhai százait gondozó juhászokat éhbérért dolgoztatta. Azt sem fe­lejtették el, hogy annak idején sok szegénypa­raszt földjét potomáron felvásárolta és igy több mint 100 hold földet harácsolt össze. Most, népi demokratikus rendszerünk iránti gyűlöletében, beszolgáltatási kötelezettségé­nek sem akart eleget tenni. Ifjabb Balázs Istvánné kulákasszony, Ba­lázs István menye, tavaly is húzta-halasztotta 70 mázsa gabonakvóta beadását. Az idén szin­­tén ki akart bújni a beszolgáltatási kötelezett­ség alól. A termést elosztotta rokonai kö­zött és azt állította, hogy semmi gabonája sem termett. De a néptanács és az öntudatos dolgozó földművesek éberségét ő sem tudta kijátszani. Leleplezték a körmönfont kulák­­asszonyt és behajtották az államnak járó ga­bonamennyiséget. Nem különb náluk Fazekas Sándor 18 hektáros kulák sem, aki, hogy kivonja ma­gát a kvótabeadási kötelezettség alól, szin­tén azt szerette volna elhitetni a néptanács­­csal, hogy az ő földjén sem termett semmi. De Fazekas Sándor alattomossága sem járt több eredménnyel, mint a többi kuláké. Amikor a néptanács szervei a helyszínre ki­szálltak, gabonával teli raktárat találtak a kuláknál. A szamosdobi néptanács vezetősége, a csengerbagosi dolgozó földművesek és a MNSZ-tagok támogatásával fokozott ébersé­get tanúsítanak különösen a betakarítási és begyűjtési kampányban. Harcolnak azért, hogy a község termésbegyűjtési tervét teljes egészében teljesítsék. *- R. Q. I ­ Hordjuk a szérűre minél hamarább a gabonát a csépléssel elmaradt radonokban! Hazánk minden dolgozójának legfőbb kö­­telessége, hogy munkahelyén tevékenyen hoz­zájáruljon az állami terv mielőbbi sikeres teljesítéséhez. A munkásosztály példáját követve, a dol­gozó parasztság is igyekszik becsülettel eleget tenni tervfeladatainak. Ezekben a napokban lendületesen küzd ötéves tervünk második évi gazdag gabonatermésének gyors és szemveszteség nélküli betakarításáért. E na­gyarányú csata sikere attól függ, hogy kihasználjuk-e a munkanapok minden percét és milyen mértékben alkalmazzuk a korszerű agrotechnikai módszereket. Kormányunk és pártunk értékes segítséget nyújtott dolgozó parasztságunknak ahhoz, hogy az idei betakarítási kampány győzelmes eredményekkel záruljon. A minisztertanács­nak és a KMP KV-nek a növényápolásról, a termésbetakarítás előkészítéséről és idejé­ben való elvégzéséről és az 1952. évi be­gyűjtési terv végrehajtásáról szóló határo­zata pontosan kijelöli a bő termésért vívott harc sikerének előfeltételeit. Azok a dolgozó parasztok, akik megértet­ték e határozat fontosságát és ennek meg­felelően végezték munkájukat, kiváló ered­ményeket értek el a betakarítási kampány­ban, már az aratásnál is. Borosjenő, Hond­ó rajonokban, Bukarest tartományban a nép­tanácsok jól szervezték meg és tervszerűen irányították a mezőgazdasági kampány menetét, így az aratás után mindjárt meg­kezdhették a cséplést és ezzel egyidejűleg a terménybeszolgáltatást is. Ennek eredménye­ként Borosjenő és Hend­e rajonokban au­gusztusban 5—6 százalékkal túlteljesítették. Bukarest tartományban augusztus 23. tisz­teletére 100 százalékra teljesítették a be­­szolgáltatási kötelezettséget. Nem ez a helyzet Sztálin tartományban, ahol csak 45 százalékban végezték el a cséplést, vagy Kolozsvár tartományban, ahol mind­össze 50 százalékát csépelték ki a kalászo­soknak, jóllehet ezekben a tartományokban az aratás már vége felé jár. A Magyar Autonóm Tartományban még ennél is súlyosabb mulasztások történtek a gabonabetakarításnál. Több községben halo­gatják a szérűre hordást és ezzel gátolják a betakarítás jó menetét. Nem törődnek azzal, hogy a cséplőgépek állandó költöztetése sok időt vesz igénybe. A huza­vona oda vezet­het, hogy az őszi esőzések bekövetkeztéig nem tudják befejezni a cséplést. Ez pedig súlyos károkat okoz nemcsak a dolgozó pa­rasztságnak, hanem egész dolgozó népünk­nek, népgazdaságunknak is. Sztálin tartományban, Kolozsvár tartomány­­ban és a Magyar Autonóm Tartományban az idézte elő a lemaradást, hogy a népta­­nácsok és a tömegszervezetek nem végeztek kielégítő felvilágosító munkát a dolgozó pa­rasztok körében. Nem vesznek példát az élen­járó Arad, Temesvár és Nagyvárad tarto­mányokról, ahol a cséplést ütemesen végzik, mert megértették a dolgozó parasztokkal a szérűn való cséplés előnyeit. Ezeket a tar­tományokat alig néhány nap választja el a cséplés befejezésétől. A lemaradt tartományok néptanácsai és tömegszervezetei összpontosítják minden erejüket a kalászosok betakarításának meg­gyorsítására. Világosítsák fel a dolgozó pa­rasztokat, hogy sokkal gyorsabb és előnyö­sebb a szérűn való cséplés, mintha házról házra járnak a cséplőgépekkel. A szérűn megszervezett csépléssel a kormány és a párt lehetőséget nyújtott dolgozó parasztsá­gunknak, hogy leleplezze azokat a kulákokat, akik szabotálni próbálják a beszolgáltatási terv teljesítését. Éppen ezért minden dolgozó parasztnak ébernek kell lennie, nehogy a ku­­lákok hazahordják gabonájukat. A legfőbb feladat : az idejében végzett és szemveszteség nélküli betakarítás, mert csak így tehetünk eleget­ hazafias kötelességünk­nek,­­ a beszolgáltatásnak. A learatott ga­bonát haladéktalanul hordjuk a szérvre, hogy a cséplőgépek fennakadás nélkül dolgozhas­sanak. Ilyenformán teljesítjük a kormány- és párthatározat egyik pontját, amely előírja: .A cséplést a szérükön kell végezni és biz­tosítani kell annak gyors és veszteség nélküli végrehajtását.“ GTA-ink alkalmazzák minél szélesebb kör­ben Bredjuk Nyikoláj szovjet sztahanovista gyorscséplési módszerét, amivel szinte két­szeresére növelhetik a cséplőgépek teljesít­ményét. A néptanácsok vezetői, közösen és egyet­értésben a GTA-k dolgozóival, szervezzék meg — ha szükséges­­— az éjtszakai cséplést is. Most már nincs idő halogatásra : a nép­­tanácsoknak sürgős intézkedéseket kell ten­­niök, hogy napok alatt helyrehozzák a késést. Szigorúan alkalmazniok kell a törvényeket azokkal szemben, akik akadályokat gördíte­nek a gyors betakarítás elé. Dolgozó parasztok 1 Végezzétek el minél hamarabb és minél jobb feltételek között a termésbetakarítást ! Alkalmazzátok a fejlett agrotechnikai módszereket! Válaszul az államtól és a munkásosztálytól kapott segít­ségre, teljesítsétek idejében az 1952. évi be­gyűjtési tervet! Az Állami Ellátási Az Állami Ellátási Bizottság mély fájdalommal jelenti, hogy 1952 szeptember 1-én elhunyt Iosif Ranghet elvtárs, a dolgozó nép ügyének odaadó harcosa, a Román Munkáspárt Központi Vezető­sége Politbürójának póttagja, az Üzemanyag Ellátásügyi Állami Bizottságának volt elnöke, aki fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki Bizottság részéről a népgazdaság és országunk dolgozói ellátásának jó megszerve­­zéséért. Az Állami Ellátási Bizottság őszinte részvétét fejezi ki a gyá­szoló családnak. A Iosif Ranghet elvtárs temetéséről gon­doskodó bizottság közli. A koporsót I. Ranghet elvtárs tetemével a Értesítés RNK Atheneumának előcsarnokában helyez­ték el. A dolgozók szeptember 2-án délelőtt 10 órától este 8 óráig a RNK Atheneumának előcsarnokában vehetnek búcsút I. Ranghet elvtárstól. 1952. szeptember 2., kedd IOSIF RANGHET Iosif Ranghet elvtárs, a párt egyik régi aktivistája, a munkásosztály nagyszerű ügyének önfeláldozó, hűséges és elszánt har­cosa, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politbüró­­jának póttagja, a Nagy Nem­zetgyűlés képviselője, hosszú és súlyos szenvedés után szeptem­ber elsején elhunyt. I. Ranghet 1904-ben Arad megyében született, szülei sze­gényparasztok voltak. Fiatal munkásként 1920-ban lép be a szakszervezetbe, részt vesz a párt vezetésével szervezett több sztrájkakcióban. I. Ranghet elvtársat 1930-ban fogadta soraiba a Kommunisták Romániai Pártja. Az illegalitás nehéz éveiben, bárhová küldte I. Ranghet elvtársat a­­ párt, hűséggel teljesítette felelősség­­teljes feladatait. 1931-ben a Kommunisták Romániai Pártja arad megyei bizottságának tag­ja, 1932-ben a nagyváradrajoni bizottság titkára, 1933—1934- ben a kolozsvár tartományi bi­zottság titkára, később a párt bánáti és zsilvölgytartományi bizottságát vezeti. A szovjetellenes háború ide­jén I. Ranghel elvtárs bátran szervezi a szabotáló akciókat a szovjetellenes bűnös háború el­len. 1943-ban kooptálják a Kom­munista Párt Központi Vezető­ségébe. Ebben a minőségében I. Rangher elvtárs részt vesz a nép ellenségeinek, Forist Cofler provokátor csoportjának lelep­lezésében és eltávolításában a pártból, aktívan­ dolgozik 1944. augusztus 23 előkészítéséért. A párt illegális harcainak idősza­kában I. Ranghet elvtársat a burzsoá­­földesúri sziguranca szervei többször letar­tóztatták, kegyetlenül megkínozták, őrszél­szabadságáért és boldogságáért vívott har­­ca iránt. Hazánknak a dicsőséges Szovjet Hadsereg általi felszabadítása után, a párt I. Ranghej elvtársat párt-­ és állami vonalon felelősség* teljes feladatokkal bízza meg. A Román Kommunista Párt 1945. évi országos konferen­­ciáján I. Ranghej elvtársat be* választják a RKP Központi Ve­­zetőségébe. Néhány éven át,­­egészen 1948-ig, mint a Párt Központi Vezetősége káder* igazgatóságának főnöke dol* gozik, fáradhatatlanul harcolva a párt sorainak tisztaságáért. A Román Munkáspárt 1948- as kongresszusa I. Ranghet elvtársat a Román Munkáspárt Központi Vezetősége tagjává választja. A Központi Vezetőség plenáris ülése a Politbüro pótó tagjává választja. Az 1949—1950-es évekbeli I. Ranghej elvtárs, mint­­ az Üzemanyag Ellátásügyi Állami Bizottság elnöke dolgozott. A párt és a kormány nagy*­ra értékelte I. Ranghej elvtárs nép iránti érdemeit. A „RNK Csillaga", „A haza védelme”* „Munkaérdemrend“ és a „Fa* siszta iga alóli felszabadulás Érme" rendjelekkel tüntették ki. A párt Iosif Ranghej elv* társban, Lenin és Sztálin ügye* ■ hez szívvel-lélekkel hű, jelen* tős vezetőt, a proletárinter* nacionalizmus eszméjének lán* goló harcosát, a népi demo*­kratikus állam megerősödésé­­nek, a szocializmusnak élharcosát veszti el* Emléke örökké élni fog szabad hazánk dol­­gozóinak szivében, őrsre toloncolták. Minden körülmények kö­zött magas osztályöntudatról és hűségről tett tanúságot a pártnak a dolgozó nép A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlése Elnöksége részéről A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlésének Elnöksége mély megrendüléssel jelenti, hogy Iosif Ranghet, kiváló államférfi, a dolgozók ügyének bátor harcosa, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége Politbürójának póttagja, a Nagy Nemzetgyűlés képvise­­lője 1952 szeptember elsején elhunyt. Az Országos Szakszervezeti Tanács Végrehajtó Bizottsága részéről A Román Népköztársaság Országos Szakszervezeti Tanácsa­ hunytával érte. I­nak Végrehajtó Bizottsága mély fájdalommal értesült arról a súlyos Az Országos Szakszervezeti Taná­cs Végrehajtó Bizottsága veszteségről, amely országunk dolgozóit Iosif Ranghet elvtársnak, mélységes megrendülését fejezi ki Iosif Ranghet elvtárs elhunyta a munkásosztály, a béke és a szocializmus ügye élharcosának él- alkalmával és őszinte részvétét fejezi ki a gyászoló családnak. Az Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottsága részéről Az Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottsága nagy fájdalom- Iosif Ranghet elvtárs élete és forradalmi tevékenysége arra mái hozza országunk ifjú dolgozóinak tudomására, hogy elhunyt tanítja dolgozó ifjúságunkat, hogy önfeláldozóan szolgálja a hazát, Iosif Ranghet elvtárs, a párt élenjáró aktivistája, a dolgozó nép hol­ tanusítson mé­g odaadást a Román Munkáspárt és Lenin és Sztálin f­­ogságának elszánt harcosa, a Román Munkáspárt Központi Vezető­ .....­sége Politbürójának póttagja. nat­ure Krant­ A RMP Bukarest Városi Bizottsága és a Fővárosi Néptanács Végrehajtó Bizottsága részéről A RMP Bukarest Városi Bizottsága és a Fővárosi Néptanács a szocializmus ügyének bátor harcosa, a Román Munkáspárt Köz- Végrehajtó Bizottsága mély megrendüléssel hozza a párttagok és ponti Vezetősége Politbürójának póttagja és a Nagy Nemzetgyűlés a főváros összes dolgozói tudomására, hogy elhunyt Iosif Ranghet, képviselője. Tovább folyik a verseny az aradi Victoriában — Nézze, innen végigláthatunk az egész műhelyen! Valahányszor áthaladok ezen az üvegezett folyosón, mindig újra elcsodálko­zom rajta, hogyan lüktet odabent az élet.­­ Éres jelzőcsengő szakítja meg a beszélge­tést. Működésbe lép a híddaru. Játszi­kany­­nyedséggel emeli fel a kis esztergapadokat. A magasból is tisztán ki lehet olvasni rajtuk a gyári védjegyet: „Victoria Arad”. A párttitkár most a szerelőcsarnokban so­rakozó esztergapadok felé mutat: — Remek gépek ezek. Ma már számos gyárunkban dolgoznak velük. — És jól beválnak? Mi a véleményük az esztergályosoknak a „Victoria” gépről? — A gyorsfémvágást bátran alkalmazhatják rajta. Hatszázötven méteres sebességgel nyu­godtan vághatnak vele. Valósággal versenge­nek a munkások egy-egy „Victors” eszter­gáért. Közben kiérünk a gépcsarnokba —Kitartó munkával jutottunk el idáig, hogy hazánk első szerszámgépgyártó üzemeinek egyike lettünk — folytatja a párttitkár. De hadd mondjam el sorjában. — Mintha csak tegnap lett volna. Az aradi állatvásártér felé vezető úton, az „Armatúra” gyár szomszédságában indult meg az építke­zés. Ott, ahol nemrégen még gyermekek ját­szadoztak, szinte egyik napról a másikra épül­tek fel a nagy gépcsarnokok. Lázas munka folyt, hiszen a volt kisipari gépszerelőmű­he­­lyekből korszerű üzemet kellett létrehozni. A gépeket rövid idő alatt átköltöztették. A „szak­értők” —, ahogy a hitetlenkedőket nevezték el a munkások — nem bíztak ugyan abban, hogy a régi gépekkel megindulhat a komoly terme­lés. Különösen a kezdeti nehézségek idején si­ránkoztak... akkoriban még nem volt korsze­rű öntöde, fogaskerékmaró és sok egyéb fontos gép hiányzott. Amikor elkészült az első minta­darab, valamennyien megcsodálták. — Ha jobb gépeink lennének, mennyivel tö­kéletesebb munkát végezhetnénk... — mondot­ták többen. Aztán dolgoztak tovább, ahogy'-ÜP- hetett. A gyárak egyre több gépet kértek tő­lük. Egy napon Treml Imre köszörűs léleksza­kadva futott be a műhelybe: — Elvtársak... megérkeztek a szovjet szer­számgépek. Most aztán nézzétek meg, hogyan fog menni a munka. Nemsokára a testvéri népi demokratikus or­szágokból is kaptunk új gépeket. A szovjet fo­gaskerékmarók mellé felállítottuk a lengyel esztergapadokat, német, magyar eszterga- és revolverpadokat. Fúrók, gyalu-, köszörűgé­pek katonás sorrendben állottak a világos gép­csarnokban. Ilyen kedvező körülmények között és ezekkel a nagyszerű gépekkel aztán valóban meg is kezdődött a lelkes termelőmunka. Elv­társaink tanulmányozták a szovjet módszere­ket és brigádokat alakítottak azok alkalmazá­sára. A „Vörös csillag” komplex­ brigád nemrégen alakult meg. Kerekes László, a brigád vezető­je hamar megismerte a brigád képességeit és rövidesen versenyre hívta ki Schneider Ádám sztahanovista esztergályos brigádját. Bízott emberei lelkes odaadásában. Azzal az elhatá­rozással kezdték meg a versenyt, hogy kiér­demeljék „a gyár legjobb brigádja” címet. — Schneider brigádjában sok élmunkás van, nem lesz könnyű megnyerni a versenyt — fi­gyelmeztette Kerekes a brigádtagokat. A következő hetekben lázas verseny folyt a két brigád között. A „Vörös csillag” kissé le­maradt. Schneider brigádja nap-nap után nagyszerű eredményeket ért el. Kerekesék er­re több brigádértekezletet tartottak és megvi­tatták hiányosságaikat. Kitünt,otthogy nem hasz­­nálják ki kellően a gépeket. Aztán bevezettünk Vasú Nicolae módszerét és így hamarosan elő­relendültek. Csurkik minőségi módszerével pe­dig elérték, hogy csökkent a selejt, javult a minőség. Már körülbelül egyforma magasra ivett mindkét brigád termelési grafikonja, de a győzelem még nem volt biztos. Mikó Antal 180 százalékot ért el, Czimbal János 220 szá­zalékot, a többieknek is hasonló volt a telje­­sítménye. A verseny alatt a brigádok soha nem késtek a munkahelyről. Alig várták azt a na­pot, amikor eldől a csata. A versenykiértékelés napján már úgy ment a munka, mint még so­ha, nyugtalanság, izgatottság lett úrrá a két brigádon. Az utolsó műszakon minden eddigi­nél jobban igyekeztek „lepipálni” egymást. Nem csoda, hiszen „az üzem legjobb brigád­ja” címért folyt a verseny.­­ A két brigád versenyének győztese a „Vörös csillag” komplex­ brigád — olvasta az eredményt Herter Pál mester a kiértékelő röp­­gyülésen és kezet szorított Kerekes Lászlóval a brigád vezetőjével A röpgyülés után Kerekes odafordult embe­reihez: — Megálltuk a helyünket, elvtársak. Győz­tünk, de a versenyt tovább folytatjuk. Amikor feldolgozták az Alkotmánytervezetet, mindannyian elgondolkoztak rajta, mi min­dent köszönhetnek a népi demokratikus rend­szernek. Ma Kerekes és a brgádtagok nyaralni ké­szülnek, hogy azután kipihenve, újult erővel fogjanak munkához. Az Alkotmánytervezet jegyében indított ver­senyből Kerekes és Schneider brigádja is győztesként került ki: egyenlő arányban járul­tak hozzá szocialista iparunk fejlesztéséhez. Az Alkotmánytervezet szavai erősítették munkaakaratukat, sikereik pedig még jobbak­ megszilárdították az Alkotmánytervezetben szentesített vívmányainkat. ★ Szathmári bácsi, a Victoria-gyár öreg gya­­lusa büszke arra, hogy szovjet gépet kapott. — Nézze ezt az automatikus szekrényt. Mintha parányi emberkék dolgoznának benne. Tisztára magától működik. Harminchárom éve dolgozom a szakmában. Nagyon sok gépet is­­mertem meg ezalatt, de ilyen ügyes masinát még sohasem láttam... De szeretnék megfiata­lodni, hogy ezen a nagyszerű gépen én is úgy dolgozzam, mint Kerekes Laci és emberei. Igaz, a mi „Nikosz Belojánnisz” brigádunk is megállja a helyét. Feltekint a hatalmas gépre, amelyen a gö­­rög szabadsághős arcképe függ. Aztán újra a gyalukések egyenletes munkáját figyeli. — Látja — folytatja az öreg és öröm su­­gárzik arcáról, — mi gyalusok már befejeztük­ a tervünket, de nem állunk tétlenül. Mozdony­hajtókarokat gyalulunk a „Vörös Lobogó” vag­gongyárnak. Segítünk egymásnak, hiszen va­­lamennyien a tervért dolgozunk. Érthető az öreg lelkesedése. Az ilyen munká­sok, mint Szathmári bácsi, csak kötelesség­ről hallottak a múltban, dolgozni, még többet dolgozni. De elismerést a munkájukért, emberi jogokat nem kaptak. Ma, felszabadult orszá­­gunkban ők is megismerték a közösség javá­ra végzett munka örömét. Új Alkotmányterve­­­zetünk biztosítja az ország termelőerőinek­ szüntelen növekedését s a szocialista iparosí­tás nyomán évről-évre szépül a dolgozók éle­­te. Ez az, ami egyre újabb sikerekre ösztönzi Szathmári bácsit és társait. Nincs különleges vonás ezekben az emberek­­ben. Csupán arról lehet­­rájuk ismerni, hogy többnyire már a következő év napjaira jegyzik be teljesítményeiket. Treml Imre, aki két gé­­pen­ dolgozik, naponta négy normát teljesít* Tuzla Constantin, Komjáthi András és Klis­mász Géza 180—220 százalékkal haladja túl napi tervét. A kapitalista országokban nem öröm a mun­­ka, hanem súlyos teher. A dolgozók százezrei nyomorban sínylődnek és kénytelenek elvállal­­ni bármilyen lealázó, vagy életveszélyes mun* kát csak azért, hogy egy falat kenyeret juttat* hassanak éhező családjuknak. Nálunk a munka becsületbeli kérdés, a szo* cializmus elve alapján. „Mindenkitől képessé* ge szerint, mindenkinek munkája szerint”. Dolgozóink munkagyőzelmekkel ünnepelték augusztus 23-át. A verseny azonban nem ért véget. Változatlan lendülettel folyik tovább, nagyszerű, hazafias felajánlások teljesítéséért. Az aradi Victoria gyárban új felirat került a sztahanovisták, élmunkások gépeire: „Vál­lalom, hogy november 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletért) befejezem 1952. évi tervemet!” MAROSI JÓZSEF

Next