Romániai Magyar Szó, 1952. december (6. évfolyam, 1601-1627. szám)

1952-12-01 / 1601. szám

A Magyar Népi Szövetség Központi Bizottságának napilapja VI. ÉVFOLYAM, 1601. SZÁRA 4 OLDAL ARA 20 BÁMI 1952. december 1., hétfő Eljen a Népi Demokrácia Frontja választási győzelme! Ünnepi hangulatban, határtalan lelkesedéssel Dolgozó népünk győzelmi ünnepe Sokáig emlékezetes marad november harmincadika dolgozó népünk szá­mára. Seregszemle volt ez a november v­égi vasárnap. Drága népköztársaságunk fővárosában, városainkban és falvainkban egyaránt ünnepi külsőt öltött minden. Határtalan lelkesedéssel vonult fel dolgozó népünk az urnák elé, hogy a béke, a szocializmus építése, a nép boldogságának leghűségesebb harcosaira adja szavaza­tát. November harmincadikán népköztár­saságunk minden honpolgára, aki szereti­­hazáját, aki békét akar, aki napfényes boldog jövőt akar biztosítani magának és gyermekeinek, egységesen és határozottan szavazott a Népi Demokrácia Frontja jelöltjeire. Seregszemle volt ez a nap, amelyen dolgozó népünk kifejezte háláját és sze­retmét a szocializmus építésének útján biztos kézzel vezető párt, annak Központi Vezetősége, élén Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs iránt. Ezen a felejthetetlen napon új életet építő dolgozó népünk határtalan szeretet­tel és hűséggel gondolt a nagy Szovjetunióra, felszabadítónkra, a béketábor le­győzhetetlen bástyájára, amelynek ereje hitet és reményt ad az egész világ béke­harcosainak. Gondolataink a Kreml felé szálltak, Sztálin elvtárs felé, akinek ka­tonái életük feláldozásával hozták el nekünk a szabadságot, akinek tanításai nyomán és szüntelen segítségével építjük szabad, új életünket és akinek köszön­hetjük ezt a mai győzelmi ünnepnapot is. A sebessodrású Besz­terce-folyót megfékező és munkába hajtó békási vízierőműtől az acél váráig, Resicáig, a székely hegyektől a Du­na—Fekete-tenger csatorna naponta mélyülő medréig, győzelmi ünnepet ült dolgozó né­pünk. Vasárnap kora reggel végeláthatatlan sorokban indultak a dolgozók a szavazási körzetek helyiségei felé, hogy megválasszák az államhatalom legfelsőbb szervének képvi­selőit. A gyárak és üzemek, munkatelepek és kollektív gazdaságok, városok és falvak épü­letein zászlókat lengetett a november végi szél. A napok óta tartó borongós őszi időjá­rást vasárnapra derűs napsütés váltotta fel. Nótaszó, vidámság, életöröm visszhangzott Bukarestben, Csíkban, Vajdahunyadon egy­aránt, amint magasra tartott vörös és nem­­zetiszinű zászlókkal elhaladtak a szavazók­ csoportjai. Millió és millió választó szívét a győzelmi ünnep melege járta át. Mindegyik érezte az örömet, hogy egy az ünneplő milliók közül, aki akaratát nyilvánítja ezen a napon, szaba­don, munkás öntudatára, lelkiismeretére hall­gatva. Az összehajtogatott szavazólap szilárd akaratát fejezte ki, hogy a Népi Demokrácia Frontjának jelöltjére, a békére, a szocializ­mus építésére, napfényes, boldog életünkre és csodálatos jövőnkre adja szavazatát. Ebben a pillanatban — millió és millió sza­vazó, mélyen átérezte a boldogságot, hogy szabad, virágzó ország állampolgára, gazdá­ja és építője lehet! A november 30-i nagy nemzetgyűlési vá­lasztások az új Alkotmány előírásai alapján zajlottak le. A szocializmus építésének és a béke megvédésének Alkotmánya alapján, a­­mely fontos határkő a népi demokrácia fej­lődésében, államrendünk demokratikus jelle­gének megerősítésében és elmélyítésében. A vasárnapi választásokat széleskörű kam­pány előzte meg, amelynek során dolgozóink megvitatták a szocializmus építésében eddig elért eredményeket, a Népi Demokrácia Front­jának kiáltványában felsorakoztatott ország­­építő terveket. Az új Alkotmánytervezet meg­vitatása és az azt követő választási kampány, „mozgásba hozta a legszélesebb néptömege­ket, a tömegek valóságos politikai nevelő is­kolájává alakult s a közösségi, helyi gazdál­kodási és állami ügyek megvitatásában és megoldásában való aktív részvételre késztette a tömegeket“. (Gh. Gheorghiu-Dej.) A burzsoá­ földesúri Románia kizsákmányo­ló osztályait képviselő pártok közül egyetlen egy sem mert volna ilyen széleskörű vitá­kat rendezni az ország csaknem valamennyi felnőtt lakosának részvételével. Ugyanígy nem bocsátják a néptömegek megvitatása alá politikájuk kisebb-nagyobb kérdéseit a kapi­talista nyugati országok kormánykörei és burzsoá­ pártjai, annak ellenére, hogy a „de­mokratikus jogok“ védelmezőiként igyekez­nek megjelenni a tömegek előtt. Egyszerű erre a magyarázat. A burzsoá pártok félnek a tömegektől, a városi és falusi dolgozókat egyszerű „választótömegnek“ tekintik. Ezek a pártok nem törődnek a tömegek követelé­seivel és létszükségleteivel, azokat pedig, akik a kizsákmányoló rendszert bírálni merészelik, könyörtelenül elnémítják. A választási előkészületek bebizonyították, hogy népi demokratikus rendszerünk vezető­ereje, a Román Munkáspárt, amely a szov­jet demokrácia, a legmagasabbrendű demo­krácia ,példájából merit ihletet, testben-lélek­­ben egy a dolgozó milliókkal, azok létérde­keit és legdrágább célkitűzéseit képviseli. Pártunk és népi demokratikus rendszerünk egész politikája arra épül fel, hogy egyre nagyobb mértékben kielégíthesse a dolgozó tömegek növekvő anyagi és kulturális szük­ségleteit. Pártunk és rendszerünk a széles néptömegekkel való kapcsolatából merít erőt és mozgósítja ezeket a tömegeket politiká­jának megvalósítására. A burzsoá­ földesúri Románia reakciós pártjai kirekesztették a választásokból a dolgozók javarészét, az ifjakat, a nőket, a falvak szegénységét. A burzsoá „demokrá­cia“ hű képét tárta elénk az USA-ban nem­rég lezajlott elnökválasztás, amelyen a szavazati joggal rendelkező állampolgárok egyharmadát — több mint 25 millió állam­polgárt — megakadályozták a szavazásban. Ami pedig az elnökválasztások eredményeit illeti, maga a burzsoá sajtó is kénytelen volt beismerni, hogy az amerikai állampolgár nem annyira Eisenhowerre, mint inkább Tru­man ellen szavazott, aki politikájával,­­ a megnyomorító adóterhek fokozásával, az ál­lamapparátusban meghonosodott korrup­cióval, a háborús provokációkkal és a nyílt agresszióval végleg lejáratta magát. „A román nép és a nemzeti kisebbségek nem felejtették el és nem is fogják elfelejteni a sötét múltat — mondotta a Vörös Grivica választókerület választói előtt tartott beszédé­ben Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs —, amikor országunkban is a burzsoá­ földesúri diktatú­ra rendszere uralkodott a demokrácia cé­gére alatt, akkoriban nálunk is a „választási körforgás“ hírhedt rendszere dívott, amelyet■ a­ tőkés bértollnokok a demokrácia legna­gyobb vívmányának tüntettek fel. Ezt a rend­szert a következő ismert kifejezés jellemezte: „A mieink mennek, a mieink jönnek.“ Tá­voztak a liberális vérszopók, hogy­­ átadják helyüket a nemzeti parasztpárti vérszopók­­nak, hogy aztán a nemzeti parasztpárti vér­szopók adják át helyüket a liberálisoknak vagy megbízottaiknak. De a dolgozó nép egyaránt gyűlölte ezeket a „váltásos vér­­szopókat". Ég és föld a különbség a burzsoá válasz­tási rendszer és a mi szabad választásaink között. November 30-án ismét bebizonyoso­dott népi demokratikus rendszerünk mélysé­ges demokratikus jellege. Városi és falusi dolgozóink, akik a gyárak és szántóföldek gazdái, akik a burzsoázia nélkül és a bur­zsoázia ellen nagy lendülettel építik az­ új életét, a szocializmust, a nemzeti kisebbségek, amelyek Népköztársaságunkban teljesen egyenjogúak a román néppel — egységesen sorakoztak fel a népi demokrácia zászlaja alá. Az NDF zászlaja alá, amelynek kereté­ben a dolgozók számos szervezete tömörül a párt köré. Egységük az egész dolgozó nép megbonthatatlan egysége, azé a népé, amely erejét nem kímélve mindjobban megszilár­dítja a népi demokratikus rendszert, alkotó munkájával biztosítja a haza erősödését és virágzását. Az ország minden részéből egymás után befutó jelentések arról az egységes akarat­ról beszélnek, amellyel dolgozó népünk meg­választotta a Nagy Nemzetgyűlés képvise­lőit. A fővárosban, Kolozsváron, a Magyar Autonóm Tartományban, mindenütt a dolgo­zók egységesen, lelkesedéssel vettek részt a vasárnapi választásokon. Különösen hatalmas lelkesedés nyilvánult meg azokban a kerületekben, ahol a párt ve­zetői voltak a jelöltek. A „Vörös Grivica“ választókerület szava­zóinak döntő többsége déli 2 óráig leszava­zott. Az 1, 11. és 12. körzetekben délután 4 órakor befejezéshez közeledett a szavazás. Ebben a kerületben Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs, dolgozó népünk szeretett vezetője a Népi Demokrácia Frontjának képviselője­löltje. A „Scânteia Háza“ kerületben, ahol Iosif Chisinevschi elvtárs a jelölt, délután 4 órára a 3-as, 4-es és 7-es körzetekben be­fejezés felé közeledett a szavazás. Marosvá­sárhely északi választókerületben, Mogyorós Sándor elvtárs kerületében,, délután 3 óráig a szavazók háromnegyede gyakorolta ál­lampolgári jogait. Ugyanilyen lelkesedéssel szavaztak azoknak a kerületeknek a dolgo­zói, ahol M. Constantinescu, Gh. Apostol, Chivu Stoica, E. Bodnaras, P. Born­a, C. Pârvulescu elvtársak voltak a jelöltek. Dol­gozóink szeretete és bizalma nyilvánult meg ebben is pártunk és annak Központi Veze­tősége iránt. Elsőknek szavaztak a nagy munkatelepek építői. A békási vízierőmű 13. körzeteiben dél­után 5 órára, az Ovidiu II. körzetben déli 1 órára a választópolgárok 90 százaléka sza­vazott le. Dolgozó parasztságunk is öröm­mel és lelkesedéssel sietett az urnák elé. Déli 12 óráig Pitesti tartományban a vá­lasztók 80 százaléka szavazott le. Győzelmi ünnepnek tekintették a válasz­tást nemcsak a szavazóhelyiségekben, ha­nem munkahelyeiken is. Dolgozó népünk tettekkel ünnepelt. A választások előtti idő­szakban valamennyi üzemben, gyárban, munkatelepen megkétszereződött a munka­lendület. A választások tiszteletére folyó szocialista versenyek a munkások, techni­kusok, tisztviselők százezreit fogták át. És a választások napján népünk büszkeséggel jelenthette pártunknak eredményeit. Egye­dül Sztálin tartományban 55 üzem fejezte be 1952. évi tervét, élen a „Sovromtractor -ral, amelynek dolgozói november közepén már az ötéves terv harmadik évi előirányzatának teljesítéséhez kezdtek hozzá. A választások tiszteletére Ploesti tartományban 49, Te­mesvár tartományban 44 üzem fejezte be egész évi tervét. Falvainkon meggyorsult az őszi mélyszántás üteme. E munkagyőzelmek nagyszerű betetőzése volt a vasárnapi választás. November 30-án a sorsa felett úrrá lett román nép — meg­bonthatatlan barátságban és testvériségben a nemzeti kisebbségekkel — a haza jövőjéről döntött. Hitet tett, hogy tovább akar halad­ni a szocializmus építésének, a béke megvé­désének, a dolgozók egyre magasabb élet- és kulturszínvonala megteremtésének győ­zelmes útján, a Román Munkáspárt politi­kájának útján, amely a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a többi dolgozó ré­teg létérdekeinek, legdrágább törekvéseinek hordozója. A választási körzetek helyiségei előtt fel­sorakozott milliókat Gh. Gheorghiu-Dej elv­társ szavai lelkesítették, amelyeket két nap­pal ezelőtt mondott a bukaresti „Vörös Gri­vica“ választókerület választóinak gyű­lésén: „Új élet hajnala ragyogott fel hazánk fö­lött. Napfényes jövő tárul dolgozó népünk elé. Ezért a jövőért érdemes latba vetni minden erőnket, legjobb tudásunkat, egész forradalmi lendületünket." A választó állampolgárok előtt, amikor kezükben volt a szavazólap — újra megje­lent hazánk jövendő képe. Az új, hatalmas gyárak, vállalatok, amelyeket a következő években építünk. Magaskohók, kemencék, vegyipari üzemek, új villanyerőművek, a nagy fémipari kombinát, amelynek egész felszerelését a Szovjetunióból hozzuk be, a „V. I. Lenin“ vizierőmű, amely villamos­energiával fogja ellátni Moldova új iparát és életrekelti az egész vidéket. A Duna vize a béke és élet csatornáján , a Duna—Fe­kete-tenger csatornán jut el a tengerhez A nagy és erős szocialista gazdaságok dúsan termővé változtatják szántóföldjeinket. Trak­torok, kombájnok és rris gépek tízezrei te­szik könnyebbé és eredményesebbé a dolgo­zó parasztság munkáját. Hazánk térképén új, szocialista városok jelennek meg. Fel­épül a korszerű, a szocialista emberhez méltó uj Bukarest, köztársaságunk szive és ékessége. Hajók indulnak majd fővárosunk­ból a világ minden tája felé a megépülő Bukarest—Duna-csatornán át. Zöldelő par­kok övezete fonja át Bukarestet s földalatti gyorsvasut viszi a fővárosi dolgozókat mun­kahelyeikre. Ezekre a nagyszerű, felemelő távlatokra szavaztunk egységes akarattal. Ezeknek a terveknek a valóraváltásáért állunk munká­ba ma a munkapadok, az íróasztalok vagy a traktor kormánykereke mellett. Gh. Gheorghiu- Dej­ elvtárs beszédében rámutatott, hogy ter­veink megvalósításának megvannak a reális lehetőségei. Dolgozó népünk szeretett vezetője arra tanít, hogy minden téren alaposabban szervezzük meg a munkát, nagy lelkiismere­tességgel, forradalmi stílussal és módszerek­kel dolgozzunk, folytassunk elszánt harcot a maradiság, a megrögzöttség, a bürokratizmus ellen. Ha így dolgozunk, a párt biztoskezű ve­zetésével, a Szovjetunió tapasztalatai, a hal­hatatlan marxista-leninista tanítások szelle­mében, akkor biztosak lehetünk a győzelem­ben! A vasárnapi választásokon forradalmi len­dülettel, hazafias büszkeséggel és szilárd ha­tározottsággal vett részt dolgozó népünk. Ál­lítsuk ezt a hatalmas tetterőt most a to­vábbi építőmunka szolgálatába, a szocializ­mus és a béke ügyének szolgálatába. Szavaznak népünk szeretett vezetői Gheorghe Gheorghiu-Dej és Dr. Petru Groza elvtárs A fővárosi „6 Martie” választókerü­­let 3. számú szavazókörzetét a Jogtu­dományi Fakultás egyik termében ren­dezték be. Dél elmúlt. Sokan várakoz­nak, hogy rájuk kerüljön a sor. A vá­rakozók között számos munkás, szta­hanovista, élmunkás, művész, tudós, egyetemi hallgató van. Ennek a vá­lasztókerületnek C. I. Parhon akadé­mikus a jelöltje. A sorukra várakozó választópolgá­rok csoportokba verődve beszélgetnek. Egy tudós néhány sztahanovistával valamilyen műszaki kérdésről vitatko­zik. Arrébb egy diákcsoport énekel. Egyszerre a kapunál hatalmas taps és éljenzés tör ki és csakhamar ma­gával ragadja az összes jelenlevőket. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs érkezett meg, dr Petru Groza elvtárssal, hogy a többi állampolgárral együtt eleget tegyenek választói kötelezettségüknek-Az éljenzés és taps egyre fokozódik. Híven tükrözi a dolgozók szeretetét a Román Munkáspárt és népi demokra­tikus államunk iránt. Gh. Gheorghiu-Dej és dr. Petru Groza elvtársak belépnek a szavazó­helyiségbe, a választóbizottság elnöke átnyújtja a szavazólapokat. Ugyanak­kor veszik át szavazólapjaikat Bolo­­van Florica sztahanovista,­ Tone Ste­fan 500-as mozdonyvezető, Gherasel Vasile mérnök és Stefan Vlad sztaha­novista. Arcukon meghatottság és­ öröm tük­röződik, hogy együtt szavazhatnak Gh. Gheorghiu-Dej elvtárssal, dolgo­zó népünk vezetőjével. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs kilép a szavazófülkéből és az urna felé köze­ledik. A teremben levők tekintete sze­retettel fordul feléje. A szavazókörzet előtt a választópolgárok türelmetlenül várják, hogy megjelenjen. Tekintetük­kel szeretnének áthatolni a falakon, Gh. Gheorghiu-Dej és dr. Petru Groza elvtársak beszélgetnek a vá­­lasztókkal. Csend támad körülöttük. Az arcokról leolvasható a szeretet és megbecsülés, amellyel Gh. Gheorghiu- Dej elvtárs bölcs szavait fogadják. E szavakból erőt és bátorságot meríte­nek mindennapi harcukban a győze-­ lemhez vezető útón-Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs jól ismert, meleg, barátságos mosolyával az arcán, beszélget a köréje sereglő szavazókkal. Mindazok számára, akik ennél a be­szélgetésnél jelen voltak, a nagy nem-­­zetgyűlési választások napja még na­gyobb élmény lett. Ez a találkozás al­kalmat nyújtott arra, hogy Gheorghiu- Dej elvtársnak személyesen nyilvánít­sák határtalan szeretetüket a Román Munkáspárt, annak Központi Vezető­­sége és Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs iránt. Az RMP Központi Vezetősége Politbik­ájának tagjai az ország első képviselőjelöltjére, Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársra szavaztak A „Vörös­­ Grivica“ választókerület 7. számú szavazókörzetének­­bejáratánál már a kora reggeli órákban ezer és ezer ember gyűlt össze. Vasutasok, textilmunkások és munkásnők, háziasszonyok és a kerületben lévő­ fémipari iskola növen­dékei szeretettel beszélnek Gh. Gheorghiu- Dej elvtársról, a forradalmi múltú Grivica jelöltjéről, az egész román nép első képvise­lőjelöltjéről. Ionescu Pintilie „ötszázas“ mozdonyveze­tő arcán látszik, hogy határtalan boldogság tölti el ezekben az ünnepi pillanatok­ban. Beszél a többieknek azokról az eredményekről, amelyeket a választások napjának tiszteletére valósított meg. Há­rom motoros vonatot vezetett az utóbbi időben és mindegyikkel több mint 100.000 kilo­métert tett meg, javítás és percnyi késés nélkül. Beszél továbbá családja mostani bol­dog életéről, leányáról, aki a „Vestitorul“­­gyár technikusa, fiáról, aki az állatorvosi fa­kultás növendéke lesz és akárcsak édesapja, bizalommal szavaz az NDF képviselőjelölt­jeire. Egy másik csoportban az „Anyasági Érem­mel“ kitüntetett Maria Vatäselu háziasszony osztja meg örömét a körülötte állókkal. „Azt akarom, hogy mind a hat gyerme­kem tanuljon, élvezze a boldog jövőt és soha se ismerje azokat a szenvedéseket, amelyek a múltban osztályrészemül jutottak. Ezért szavazok oly nagy bizalommal az NDF kép­viselőjelöltjeire, az ország első jelöltjére, Gh. Gheorghiu-Dej elvt­ársra.“ Maria Vataselu csillogó szemmel figyelte az ifjak szilaj, lendületes táncát. Nagy ün­nep volt a Vörös Grivicán, a vasúti munká­sok pirosfedelű házaiban, az utcákon, a sza­vazókörzetben, de főképpen a dolgozók szí­vében. Fél kettő lesz öt perc múlva. Ezer és ezer torokból hatalmas éljenzés tört ki, amikor a 7. számú szavazókörzetbe megérkeztek az RMP KV Politbürójának tag­jai: Iosif Chisinevschi, Mogyorós Sándor, Miron Constantinescu, Gheorghe Apostol, Chivu Stoica, Emil Bodnaras, Petre Borila és Constantin Pârvulescu elvtársak, vala­mint Gh. Stoica elvtárs, a Román Munkás­párt Bukarest Városi Bizottságának el­ső titkára, hogy hazánk többi állampolgárá­hoz hasonlóan, eleget tegyenek választói kö­telezettségüknek. Az ifjú és idősebb választók a párt és a kormány iránti határtalan szeretetüket nyil­vánítva, sokáig ütemesen éltették népünk ve­zetőjét, Gh. Gheorghiu-Dej ■ elvtársat és kö­zeli munkatársait. Ezekben a felemelő pilla­natokban, amikor a választók ezrei várták, hogy az urnák elé járulhassanak, a Vörös Grivica vajonban messzire hangzott, jelöltjük neve, akire mélységes bizalommal adják sza­vazatukat.­­ A párt és a kormány vezetőivel egyidejűleg szavazott Nicolae Popescu sztahanovista, aki Gh. Gheorghiu-Dej elvtársat javasolta a Vörös Grivica választókerület jelöltjéül, Ioa­­na Serban ifjú textilmunkásnő, aki először járult a szavazóurna elé, Vasile Gheorghe, a Vörös Grivica sütőházának hegesztőmun­­kása és számos más munkás. Valamennyien, büszkén szavaztak az ország első jelöltjére, Gh. Gheorghiu-Dej elvtársra. Szavazásuk után a párt és a kormány v­e­­zetői új munkasikereket kívántak a válasz­' toknak a haza további felvirágoztatása érde­­­kében. A hatalmas tapsvihar és lelkes éljen* zés még a szavazóhelyiségből való távozá­­suk után is sokáig hallatszik. A párt és a kormány vezetőinek jelen­ léte a Vörös Grivica 7. számú választó* kerületének választói körében fokozta a nagy* nemzetgyűlési választások napjának felemelő ünnepi hangulatát. Az „I. C. Caragiale" Színművészeti Főiskola diákjainak egyik csoportja a „6 Mar­tie" választókerület 2. számú szavazókörzeté­ben. Bukarest északi választókerület II. számú szavazási körzetében a bukaresti rendezők pályaudvar sütőházának kulturcsoportja tán­cszámokkal szórakoztatja a szavazókat,.

Next