Romániai Magyar Szó, 1953. február (7. évfolyam, 1653-1676. szám)

1953-02-01 / 1653. szám

Romániai Magyar Szó ötéves tervünk négy év alatti teljesítéséért . ‘ Az önköltség csökkentése a szocialista felhalmozás növelésének forrása Hazánk dolgozó népe a Román Munkás­párt irányításával mind nagyobb eredménye­ket ér el a szocializmus gazdasági alapjai­nak építéséért folytatott harcban. Ötéves ter­vünk ideje alatt az ipar állóeszközeinek (gé­peinek, felszereléseinek, épületeinek) értéke közel megkétszereződik. Ennek, a hazánk tör­ténetében páratlan építőmunkának a végre­hajtásához nagy anyagi erő szükséges. A szocializmus építésében a Román Mun­káspárt rendíthetetlen hűséggel követi Lenin és Sztálin elvtárs tanításait és a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártjának tapaszta­­latait._ „A Szovjetunió népgazdasága saját tartalékaiból, belső felhalmozási forrásaiból fejlődik — mondotta G. M. Malenkov elv­­társ, az SZKP XIX. kongresszusán. Ezért pár­­tunk mindig nagy figyelmet fordított és for­dít a szigorú takarékosságért folyó küzdelem­re s a takarékosságot a népgazdaságon be­lüli felhalmozás megteremtése és a felhalmo­zott eszközök helyes felhasználása fontos fel­tételének tekinti... Minél teljesebben és ész­szerűbben használjuk fel a termelési tartalé­kokat, minél takarékosabban és körültekin­tőbben vezetjük gazdaságunkat, annál na­gyobb sikereket érünk el a népgazdaság va­lamennyi ágának fejlesztésében, annál na­gyobb eredményeket érünk el a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésében... Gyö­­kerében ki kell irtani minden felesleges anyag- és munkafelhasználást, valamint pénz­kiadást és rendszeresen biztosítani kell a termelési önköltségcsökkentés feladatának teljesítőét és túlteljesítését.“ A szocializmus építése során már eddig el­ért nagyszerű sikereink mutatják, hogy pár­tunk helyesen alkalmazta a lenini-sztálini irányvonalat az ország szocialista iparosítá­sa és a mezőgazdaság szocialista átalakítása nagy művében. Pártunk leleplezte és szétzúzta a jobboldali elhajlók bűnös akcióit, akik arra törekedtek, hogy elszakítsák pénzügyi tervün­­ket és állami költségvetésünket az állami gazdasági tervtől, akik zűrzavart akartak elő­idézni népgazdaságunkban és palástolták a nép vagyonának fosztogatóit és akiknek vég­ső céljuk az volt, hogy így megteremtsék or­szágunkban a kapitalizmus visszaállításának feltételeit. E bűnös akció szétzúzásának, va­lamint az 1952. évi pénzreformnak az ered­ményét nagyszerűen ábrázolja 1952. évi ál­lami költségvetésünk is, amely 9.588,8 millió lejjel magasabb bevétellel zárult, mint az elő­­ző esztendőben. A jobboldali elhajlás elleni harc következetes véghezvitele biztosítja, hogy az eddigi hibákat megszüntetve, a ne­hézipar fejlesztésére, a nagy építkezések megvalósítására, a falu szocialista átalakítá­sára, egyszóval a szocializmus építésére még hatalmasabb pénzügyi alapok álljanak ren­delkezésünkre. A szocializmus építéséhez szükséges hatal­mas összegek előteremtését mindenekelőtt az teszi lehetővé, hogy hazánkban a főbb terme­lőeszközök társadalmi tulajdont alkotnak. Ugyancsak a termelőeszközök társadalmi tu­lajdona az alapja annak, hogy ezeket a pénz­összegeket hazánkban olyan munkálatok el­végzésére fordítják, amelyek a dolgozó nép életszínvonalának emelkedését szolgálják. Hazánk­ szocialista szektorában a termelő­­eszközök társadalmi tulajdonának következté­ben a többlettermék most már nem a dolgo­zók kizsákmányolását, hanem azok felemel­kedését, a szocializmus építését szolgálja. A többlettermék az a forrás tehát, amelyből a szocialista felhalmozások révén előteremtjük a dolgozók életszínvonalának emeléséhez, a szocializmus építkezéseihez, társadalmunk fejlődéséhez szükséges alapokat. A többlet­termék felhalmozása, a szocialista felhalmo­zás tehát, — mint Sztálin elvtárs tanítja — a társadalom fejlődésének elengedhetetlen feltétele A többlettermék legfőbb formáját a válla­latok jövedelme alkotja. Az állami vállalatok jövedelmük egy részét közvetlenül használják fel forgóeszközeik növelésére és beruházási célra, valamint a vállalat dolgozói anyagi, egészségügyi és művelődési színvonala eme­lésének célját közvetlenül szolgáló igazgatói alapra. A jövedelem többi részét jövedelem­részesedés formájában befizetik az állami költségvetésbe. A szocialista felhalmozásnak tehát elhatá­rozó s mind nagyobb és nagyobb szerepe van az állami terv teljesítését biztosító pénzügyi eszközök előteremtésében. A szocialista felhalmozás növelése ezért a terv teljesítésének és túlteljesítésének na­gyon fontos tényezője. A Szovjetunió dolgo­zói, felismerve a felhalmozások növelésének fontosságát, 1948-ban szocialista versenye­ket indítottak a terven belüli minél nagyobb felhalmozásokért. Ezek a versenyek már 1949-ben hazafias tömegmozgalommá fejlőd­tek. A mozgalom következtében elért terven felüli felhalmozások nagyarányú voltát jel­zi az, hogy ezek révén a Szovjetunióban 1949-ben az ipar terven felül több, mint 20 milliárd rubel értékű terméket állított elő. A szovjet dolgozók példája hazánk dolgozóit is lelkesíti. Mi sem jellemzőbb erre, mint az a tény, hogy az elmúlt év folyamán szoci­alista vállalataink és gazdasági szerveze­teink 101,7 százalékban teljesítették évi ter­melési tervüket és 1.346,8 millió lejjel töb­bet fizettek be államunknak szocialista fel­halmozás céljára, mint 1951-ben. Ez lehető­vé tette, hogy pártunk és kormányunk olyan intézkedésekkel járuljon hozzá a dolgozó tö­megek életszínvonalának emeléséhez, mint többek között a tömegfogyasztási cikkek árá­nak csökkentése, valamint az egész ország területén végrehajtott hatalmas népjóléti be­ruházások. Pártunk és kormányunk intézkedései, va­lamint a Szakszervezetek III. Országos Kon­gresszusának határozata is az önköltség csökkentését tűzi ki szocialista vállalataink dolgozóinak egyik legfőbb feladatául. En­nek jelentősége azonnal érthetővé válik, ha tudjuk, hogy vállalataink szocialista felhal­mozásának összegeit főként a termékek el­adási ára és az önköltség közti különbö­­zetből nyerjük. Minél gazdaságosabban dol­gozik tehát vállalataink vezetősége és mun­ka­közössége, minél jobban csökkentik gyárt­mányaik önköltségét, annál nagyobb lesz a szocialista felhalmozás összege. Egyszóval, a szocialista felhalmozásért folyó harc lé­nyegében az önköltség csökkentéséért folyó szakadatlan harcot jelenti. Ennek a harcnak fontos tényezője a ter­melés fokozása. Az önköltség jelentős része (igazgatási, fűtési, stb. költségek)ugyanis nem emelkedik arányosan a termékek meny­­nyiségének növekedésével és minél több termékre oszlik meg, annál kisebb lesz az egy termékre eső kiadás. Az önköltség csökkentésének döntő ténye­zője a munka termelékenységének növelése. Ez az azonos idő alatt előállított termékek mennyiségének növelését jelenti. Azt jelenti, hogy ugyanannyi munkával több terméket állítunk elő, mint azelőtt. Ezért a szocialista felhalmozások növeléséért vívott harcban különös figyelmet kell fordítani a munka ter­­melékenységének növelésére. A munka he­lyes megszervezése és tervszerűsítése, a holt­idők kiküszöbölése, a szocialista mun­kafegyelem megerősítése, a helyes, műszaki­lag indokolt anyag és energiafogyasztási nor­mák, valamint a haladó munkanormák beve­­zetése, a gépi felszerelés teljes kihasználása, a nehéz fizikai munka mind nagyobb fokú gépesítése, a több gépen való munka beveze­tése, újítások alkalmazása, a dolgozók műve­lődési színvonalának és szakképesítésének emelése, mind hozzájárulnak a munka ter­melékenységének növeléséhez. E tekintetben a Szovjetunió dolgozóinak fejlett, élenjáró módszerei a tapasztalatok kimeríthetetlen forrását jelentik. Hazánk dolgozói mind szé­lesebb körben alkalmazzák ezek­re a tapasz­talatokat. Esztergályosaink között, mind job­­ban terjed Bikov és Bortkevics gyorsfémvá­­gó módszere, acélöntőink sikerrel alkalmaz­zák Matulinyec és Makár Mázáj szovjet gyorsöntő módszerét, a mozdonyvezetők kö­zött terjed az ötszázasok, az autóvezetők kö­zött a százezresek mozgalma. Hazánk két legjobb szakmunkása, Vasú Nicolaé és Arján Dumitru éppen azáltal vált a szocialista munka hősévé, hogy a forradalmi munka táv­lataiban gondolkoztak, hogy szakmájuk­nak, nemcsak munkásai, hanem öntudatos al­kotói lettek, hogy nem alkalmi könnyítések­kel fokozták munkájuk termelékenységét, ha­nem szervezett akciót indítottak az ezt szol­gáló összes lehetőségek és módszerek felku­tatására és tervszerű alkalmazására. Ez a je­lentősége Vasile Costache olvasztár és Chi­­siu Elena textilmunkásnő kezdeményezésének is, akik szintén komplex módszerek szerve­zett alkalmazására szólítják fel vállalataink dolgozóit a termelékenység fokozásáért és a minőség megjavításáért. Az önköltségcsökkentés további eszköze, a t­akarékosság minden vonalon való keresz­tülvitele. Szigorú takarékossági rendszer be­vezetése, a selejt csökkentése, a hulladékok felhasználása, mind jelentős mértékben hoz­zájárulnak az önköltség csökkentéséhez. A vállalatvezetés szocialista módszerének, az önálló takarékos gazdálkodásnak sza­kadatlan erősítése, az egyes üzemrészekbe, gyártási osztályokba való bevezetése, az ön­költségcsökkentés hatékony eszköze. A forgóeszközök forgási sebességének fo­kozása szintén hozzájárul az önköltség csök­kentéséhez. A munkafolyamatok jó megszer­vezése, a szabályokon felüli készletek kikü­szöbölése, az áruk időben való számlázása s általában a termékek termelési és értékesí­tési folyamatának rövidítése fokozza a for­góeszközök forgási sebességét.­ Mindezeket az intézkedéseket minden vál­lalatnál a saját viszonyaira alkalmazva kell keresztülvinnie. Az önköltségcsökkentés ter­mészetesen nemcsak az itt példaképpen fel­hozott módokon érhető el. Minden vállalat­ban a vállalatvezetőség és dolgozók megfe­szített, együttes munkájával kell feltárni azokat a rejtett tartalékokat, lehetőségeket, amelyek kihasználásával az önköltség minél nagyobb mérvű csökkentése érhető el. Ezt a harcot határozottan, kitar­­­tóan, keményen kell folytatni annál is inkább, mert — amint ez a Szakszervezetek III. Országos Kongresszusán is kitűnt —, a munkatermelékenység növelésének, az ön­költség csökkentésének nagyszerű példái mel­­lett, még egyes olyan vállalataink is akad­nak, amelyekben a bürokratikus ügyintézés, vagy a befurakodott ellenséges elemek akna­munkája következtében, nem fordítanak elég gondot az önköltségcsökkentésre vonatkozó tervfeladatok­­teljesítésére. Egyes helyeken bürokratikusan kezelik a kérdéseket, nem tá­mogatják kellőképpen a dolgozók kezdemé­nyezését, erőfeszítéseit. Más helyeken paza­rolják az anyagot, túllépik a munkabéralapot, vagy az éberség hiánya miatt nem leplezik le, nem akadályozzák meg az osztályellenség mesterkedéseit, amely az önköltség csökken­tésének meghiúsításával, vagy éppen az ön­költség emelésével igyekszik népi demokra­tikus rendszerünknek ártani. Vállalataink vezetőségének és munkakö­zösségének tudatosan, elszántan, az éberség fokozásával kell küzdenie az önköltség rend­szeres csökkentéséért, amely népi demokra­tikus rendszerünkben a szocialista felhalmo­zás alapját képezi. Dolgozó tömegeink a szocializmus építésé­­nek kimagasló sikerei láttán, Gh. Gheorghiu- Dej elvtárs ösztönző szavai nyomán azt vál­lalták, hogy négy év alatt teljesítik népgaz­daságunk fejlesztése ötéves tervének felada­tait. Ezt pedig csak a szocialista felhalmozás állandó, következetes fokozásával érhetjük el. Ebben a hatalmas harcban Gh. Gheorghiu- Dej elvtárs szavai kell vezéreljék hazánk minden öntudatos dolgozóját. „A munka termelékenységének növekedése, a sztahanovisták és élmunkások tapasztala­tának elterjesztése és a szocialista versenyek kiszélesítése és fokozása útján, nemcsak a termelés gyarapításának legfőbb tényezője, hanem a munkások keresete és a reálbér emelkedésének is. A munka termelékenységé­nek szüntelen fokozása, a termékek minősé­gének javítása, a szigorú takarékossági rend­szer meghonosítása, az önköltség rendszeres csökkentése és ennek eredményeképpen a ter-­rmékek eladási árának csökkentése — ez a konkrét út a dolgozók reálbérének emelé­sére." A dolgozók érdekeit szolgálja az állami biztosító A napokban lesz egy éve, hogy a Román Munkáspárt kezdeményezéséből, a szovjet tapasztalatok alapján megalakult hazánkban az ADAS, állami biztosító intézet. A Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége erre vo­natkozó rendelete megállapítja, hogy az ál­lampolgárok javainak előre nem látott okok­ból származó károk elleni biztosítása érdeké­ben kötelező a magántulajdonban lévő városi épületek és az egyéni parasztgazdaságok gazdasági épületeinek biztosítása tűzvész el­len, az állatok biztosítása elhullás ellen, a szállítóeszközök biztosítása megsemmisülés ellen, a vetések biztosítása jégverés és tűz­kár ellen, stb. A törvényerejű rendelet még előírja az uta­­sok balesetbiztosítását és a magánszemélyek poggyászának és áruinak biztosítását elkalló­­dás és­ rongálódás ellen vasúti, országúti és vízi szállítások tartamára. A törvényben előírt biztosítások megköté­sére megalakították az Állami Biztosítások Adminisztrációját, az ADAS-t, amely a pénz­ügyminisztérium irányítása és ellenőrzése alatt működik. Az állami biztosító megalakítása újabb megnyilvánulása pártunk és népi demokra­tikus államunk gondoskodásának a dol­gozók iránt. Teljes mértékben meggyőző­dött erről az az ötvenezer dolgozó paraszt, aki a múlt év folyamán az ADAS-tól kárté­rítést kapott, a tűz, jégverés, állatelhullás, stb., okozta különböző károkért. Az állami biztosítások terén m­is — épúgy, mint minden téren —, a szovjet tapasztala­tok gazdag tárháza volt az iránymutató s a Szovjetunió Állami Biztosításainak Vezér­­igazgatósága (Gosstrah) szolgált mintaképül az ADAS megszervezésénél. Az állami biztosító minden szerződött ká­rosulton segít. Ezzel szemben az egykori ka­pitalista biztosítótársaságok a szegény vagy középparasztoknál, — akik szájuktól vonták meg a falatot, csakhogy a biztosítási díjat pontosan befizessék — elodázták a kártéríté­sek folyósítását. A mi állami biztosítónk csupán 1952 utolsó hónapjaiban közel 20 millió lejt fizetett ki azok­­nak a dolgozó parasztoknak, akiknek gazda­sági javai tönkrementek, vagy egyéb káruk volt. Ebből a hatalmas összegből 7.500.000 lejt 28.776 dolgozó paraszt kapott, akiknek veté­sét az elmúlt nyáron elverte a jég. Jelentős kártérítést nyújtott az ADAS több mint 16 ezer dolgozó parasztnak betegség, vagy baleset okozta állathullásért. * A Magyar Autonóm Tartományban például 1952. utolsó hónapjaiban 929.729 lej kártérí­tést fizettek. A Magyar Autonóm Tartományban 1938 dolgozó paraszt 585.021 lej kártérítést kapott elhullott állataiért, 886 dolgozó paraszt 199.602 lej kártérítésben részesült jégkárért, 56 különböző községbeli biztosítottnak 142.628 lejt fizettek ki tűzkárért. Pókake­­resztúron Boldizsár András leégett házfede­léért 4.508 lej kártérítést kapott. A remetei Madarász Istvánnak* 1269 lej kártérítést fize­tett az állami biztosító. Fábián György alsóbörkényi dolgozó pa­rasztnak 1200 lej kártérítést folyósítottak Jégkár címen a Torja községbeli Lőrincz Lajos 1371 lejt, Elekes Ferenc (Dálnok) 1286, Vass Béla (Dálnok) 1874, Hankó András (Bereck) 850 lejt, Nagy Pál (Székelyke­­resztúr) pedig­ 1025 lejt kapott. A kulákok, a falvak vérszívói azonban kü­lönféle rágalmakat koholnak az állami biz­tosításról. De a dolgozó parasztok ébersége leleplezte a koholt hírekkel mesterkedő kulc­tokat, hiszen a csekély biztosítási összeg, ha baj érte őket, kár esetén bőségesen meg­térült az ADAS által fizetett kártérítések útján. A marosvásárhelyi rajonban például a már említett Boldizsár András, pókakeresztúr­ dolgozó paraszt évi 48 lej biztosítási díj el­lenében 4508 lej kártérítést kapott. Erőss Al­bert remetei dolgozó paraszt (Gyergyószent­­miklós rajon) 21 lej biztosítási díj ellenében elhullott szarvasmarhájáért 650 lejt kapott kézhez. Bebizonyosodott, hogy az ADAS-nak fize­tett biztosítási díjak kár esetén tízszeresen és százszorosan megtérülnek. Az ADAS vezérigazgatósága most szerve­zeti intézkedéseket tett, hogy leegyszerűsít­se a károk kiszámítását és ezzel meggyorsít­sa a kártérítések fizetését. Ehhez azonban az ADAS-nak a községi néptanácsok állandó se­­gítségére van szüksége, mind a biztosított gazdasági javak azonosságának megállapítá­­sa, mind az idejében történő minél pontosabb bejelentése terén. A dolgozó parasztok kötelessége és érdeke, hogy mindent elkövessenek a tűzvész, balese­tek, rombolások megelőzésére, éppúgy mint ahogy az ipari munkások is gonddal őrzik munkaeszközeiket. A dolgozó parasztságnak kérlelh­etetlen harcot kell vivnia a kulákok mesterkedései ellen, akik minden eszközzel meg akarják akadályozni népi demokratikus rendszerünk megvalósításait s igy az állami biztosítást is. A dolgozó parasztság egyúttal hazafias kötelességét is teljesíti, ha előmozdítja, hogy az állami biztosító mind jobban betölthesse hivatását. 2 BéhenagY£YÜlés Sztálinvárosban A sztálinvárosi békeharcbizottság január 29-én délután 5 órakor nagygyűlést tartott az Állami Színház termében. A gyűlést dr Pártos Endre kórházi főorvos, a tartományi békeharcbizottság elnöke nyitotta meg. Utá­na Emil Gálán, Állami Díjjal kitüntetett író, népköztársaságunk békeküldöttségének tagja tartotta meg beszámolóját a Népek­ bécsi Bé­kevédelmi Kongresszusáról. A gyűlés részve­vői nagy érdeklődéssel hallgatták a beszámo­lót és lelkesen tüntettek a béke ügye mellett. Az Állandó Békevédelmi Bizottsághoz inté­zett táviratukban megfogadták, hogy tettek­kel válaszolnak a hazai és a bécsi békevé­delmi kongresszus felhívásaira. ­ Fogadás az Országos Szakszervezeti Kongresszus részvevőinek tiszteletére Az RMP városi bizottsága és a fővárosi néptanács végrehajtó bizottsága szombat este a „Gh. Gheorghiu-Dej" készruhagyár dísztermében fogadást rendezett az RNK Szakszervezetei III Országos Kongresszusá­nak küldöttei és a kongresszuson részvevő külföldi testvér-szakszervezetek képviselői tiszteletére. A fogadáson résztvettek: Dr. Petru Groza, Gh. Apostol, Chivu Stoica, Stelian Moraru, Ljuba Chisinevschi, Muzsik Mihály, Vass Gizella, Vasile Musat, Carol Loncear, Szen­­kovics Sándor, O. Berlogen és más elvtársak. Ugyancsak részt vett a fogadáson a Szak­­szervezeti Világszövetség küldöttsége, élen főtitkárával Louis Saillant-nal — és a kül­földi testvér-szakszervezetek küldöttségei — élükön az Ivan Petrovics Gurejev vezette szovjet szakszervezeti küldöttséggel. A fogadásra meghívták az RNK Szakszer­vezetei III. Országos Kongresszusának kül­dötteit, Dumitru­­Arjant és Nicolae Vasút, a Szocialista Munka Hőseit, sztahanovistákat, élmunkásokat, a művészet és kultúra képvi­selőit. A fogadás meleg baráti légkörben zajlott le. A Kínai Népköztársaság kultur- és közoktatásügyi küldöttségének­­értekezlete a fővárosban A Kínai Népköztársaság hazánkban tar­tózkodó kultur- és közoktatásügyi küldöttsé­ge, Vej Cse, a Kínai Népköztársaság Köz­ponti Kormánya" mellett működő Kultur- és Közoktatásügyi Bizottság tagjának és közok­tatásügyi miniszterhelyettesnek, vezetésével pénteken reggel megbeszélést folytatott Mű­vészi Bizottságunk vezetőségi tagjaival. Az értekezleten résztvettek: N. Popescu Doreanu,­­a Művészeti Bizottság elnöke, Ofe­­lia Manole, a Művészeti Bizottság alelnöke és a bizottság igazgatóságainak vezetői. A vendégek kíséretében voltak Tzsao Tzsen I, a Kínai Népköztársaság nagykövetségének titkára és Ten In, nagykövetségi attasé. N. Popescu Doreanu ismertette országunk művészeti életének lendületes fejlődését és­ részletes magyarázatokkal szolgált a Művé­szeti Bizottság szervezési munkájáról. Ezután alaposan megvitatták a művészeti problémákat. A vendégek délután a „C. I. Parhon" egye­temet látogatták meg. A küldöttséget Avram Bunaciu, az egye­tem rektora fogadta. A külföldi vendégek hosszas megbeszélést folytattak a felsőoktatás szervezési kérdései­ről. A Kínai Népköztársaság kultur- és közok­tatásügyi küldöttségének tagjai ugyancsak a délután folyamán látogatást tettek a Köz­ponti­ SANEPID-nél és a „Th. Aman mú­zeumban. (Agerpres) Az írástudatlanság felszámolásáért Torda rajonban Az Írástudatlanság felszámolása érdekében Torda rajonban az 1952—53-as iskolai év­ben 124 tanfolyamot szerveztek. Kiváló ered­ményeket értek el Ocolis, Posaga és Torocz­­kó községek tanerői, akik a pártszervezetek és tömegszervezetek segítségével minden írástudatlant bevontak a tanfolyamra. Szép eredmények mutatkoznak Jára, Szentmihály és Várfalva betűvetőtanfolyamain is. Ezek­ben a községekben 80—90 százalékos a lá­togatás. Túr községben 19 magyar és 23 román írástudatlan van. A tanerők és a néptanács felvilágosító és mozgósító munkája nyomán minden nap a kitűzött időben megjelennek a tanfolyamon és szépen haladnak a betűvetés ismeretének elsajátításában. Még azonban nem minden községben vég­zik a felvilágosító munkát kellő gonddal és odaadással, így például Egresen és Szopor­­ban csupán 6 százalékos a látogatás. Ezek­ben a községekben lelkiismeretesebb tevé­kenységet kell kifejteniük az agitátoroknak és a tanerőknek, hogy az írástudatlanságot véglegesen felszámolhassák. KÖZLEMÉNY A Román Népköztársaság Akadémiája mel­lett működő fordítói minőséget meghatározó különbizottság közli az érdekeltekkel, hogy a román nyelvről bármely idegen nyelvre fordítók vizsgáját február 8-án, vasárnap reggel 9 órakor tartják meg Bukarestben, a Romana-téren lévő „V. J. Lenin“ Gazdaság­tudományi és Tervszerűsítő Intézet helyiségé­ben. A „PETŐFI SÁNDOR“ KULTUREGYÜT­­TES, Zalomit­ utca 6. szám alatti székhá­zában február hó 1-én, délután 6 órai kez­dettel MŰSOROS KULTURELŐADÁST rendez.­­ Lapkorrektorokat és román— magyar fordítókat azonnali belé­pésre keresünk. Ajánlatokat a Romániai Magyar Szó szerkesztőségéhez kérünk. Felhívjuk a Romániai Magyar Szó olvasói­nak figyelmét, hogy lapunkra minden városi és falusi postahivatalnál, a levélhordóknál és a rajoni sajtóterjesztő osztálynál fizethetnek elő. A lap előfizethető 3 hónapra, 6 hónapra, vagy egész évre. 1953. február 1., vasárnap A MAGYAR SAJTÓ ÜNNEPE Évről-évre február elsején ünnepük Magyarországon a Sajtó Napját. Ezen a napon emlékezik meg a magyar nép a fa­sizmus elleni harcban hősi halált halt kommunista újságírókról, ezen a napon juttatják kifejezésre a magyar dolgozók hazájuk sajtója iránti szeretetüket és meg­becsülésüket. Az ország városaiban és falvaiban százezrek részvételével tartanak ünnepsé­geket és előadásokat ezen a napon. A ma­gyar népi demokrácia kitüntetésekkel ju­talmazza a sajtó élenjáró dolgozóit. Az újságok, folyóiratok munkatársai és szer­kesztői mérleget készítenek ezen a napon elmúlt évi munkájuk eredményeiről, meg­vitatják a szocializmus építésének legidő­szerűbb problémáit. A felszabadulás előtt, a tőkés-földesúri Magyarországon számos napilap és folyó­­irat jelent meg. Lapjai voltak a fasizmus­sal paktáló római katolikus klérusnak la­pok egész sora szolgálta a nagybirtokos osztályt, valamint az ipari nagytőkét. Az utóbbi érdekképviseletének, a Gyáriparo­sok Országos Szövetségének amellett arra is gondja volt, hogy busás anyagi támo­gatásban részesítse a munkásáruló jobb­oldali szociáldemokrácia sajtóját. Profitot hajhászó vállalkozók, a dolgozókat kizsák­mányoló kapitalista érdekcsoportok adták ki a sajtóorgánumokat, egyetlen lap kivételével .Ez a lap­­ a Szabad Nép volt, a magyar kommunisták harcos napilapja, a dolgozók Magyarországa népi sajtójá­nak példaképe és előh­arcosa. A Sajtó Napját a Szabad Nép alapítá­sának évfordulóján ünnepli a Magyar Népköztársaság dolgozó népe. 1942 feb­ruár elsején, a horthyfasizmus terrorja közepette, mély illegalitásban jelent meg a lap első példánya. A mai virágzó, sza­bad Magyarország sajtójának alapjait rakták le a magyar nép legjobb fiai, a kommunisták. Szabadságukat, életüket nem kímélve emelték magasra a fasizmus szennyes áradatából­­ független, szabad, demokratikus Magyarország lobogóját. Szívós, önfeláldozó munka, nagyszerű hőstettek végeláthatatlan sora jelzi a Sza­bad Nép történelmi útját. Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltán, a lap első szerkesztői, életüket áldozták a nagy ügyért: Rózsa Ferenc a Horthyfasiz­mus kínzókamrájában végezte életét, Schönherz Zoltánt pedig az osztálybíró­­ság végeztette ki. Kommunista hazafiak százai vállalták a börtönt, a halált a Sza­bad Nép nyomtatásáért, terjesztéséért. Ál­dozataik eredménye volt, hogy a lap a Horthy-uralom szörnyű éjtszakájában is megjelent és világítófáklyaként hirdette a párt igazságát, mozgósította és szervezte a magyar munkásosztályt, a dolgozó né­pet a fasizmus ellen, a szovjetellenes rabló­­háború ellen, a dolgozók szabadságáért és a békéért vívott küzdelemre. E hősi harc folytatója, megváltozott kö­rülmények között, a Szovjetuniótól kapott szabadság éltető levegőjében, a Magyar Dolgozók Pártjának központi napilapja, a mai Szabad Nép. A magyar népi demokrácia közel nyolc esztendős fejlődése során a dolgozó nép minden küzdelmének, minden eredményé­nek lelkesítője és vezetője volt a párt harcos, következetes, megalkuvást nem is­merő lapja. A Szabad Nép a Pravda pél­dáját követte és követi a felvilágosítás, a nevelés munkájában, az osztályellenség­­ellen vívott küzdelemben, az amerikai im­perializmus háborús terveinek szakadatlan leleplezésében. A Szabad Nép munkájának eredménye megmutatkozik az ötéves terv teljesítését és túlteljesítését tükröző statisztikai ada­tok számsoraiban, a magyar nép millióit műveltebbé, képzettebbé tevő kulturális forradalom előrehaladásában. Megmutat­kozik abban, hogy a párt lapjának útmuta­tását követve kifejlődött és megizmosodott az újtípusú szocialista sajtó Magyarorszá­gon is. A sajtó vezető orgánuma, a Szabad Nép mellett több más országos napilap is megjelenik, mint a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának lapja, a Népszava, a kul­turális és külpolitikai kérdésekkel foglal­kozó Magyar Nemzet, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének napilapja, a Szabad Ifjú­ság. Mellettük számos budapesti és vidéki napilap jelenik meg. A megyei székhelye­ken, nagyobb vidéki centrumokban napila­pok, kisebb várásokban hetenként kétszer­­háromszor megjelenő időszaki lapok tájé­koztatják a lakosságot a speciális helyi problémákról. Mellettük hetilapok, általá­nos és szakmai érdekű folyóiratok százai jelennek meg: összesen 328 lap, több mint 5 millió példányban lát napvilágot a 9,3 millió lakosú Magyarországon, nem szá­­mítva az üzemi és vállalati lapok százait Gazdagabb, változatosabb a mai ma­gyar sajtó, mint bármikor a felszabadulás előtti időkben. Az új magyar sajtó szóki­mondó, nyíltbeszédű. Nem riad vissza a nehézségek feltárásától, a hibák ostorozá­sától. Keményen, könyörtelenül leleplezi az ellenséget — de dicsér és buzdít, ahol jószándékot, kezdeményező erőt lát. Arra törekszik, hogy őszintén, maradéktalanul fejezze ki a dolgozó nép véleményét , s ugyanakkor vezesse, nevelje a tömegeket. Őszinteségének, hű információinak, bátor kritikájának eredménye a nép egyre job­ban növekvő ragaszkodása sajtójához, a dolgozó tömegek egyre aktívabb részvétele a sajtó munkájában. Egyetlen év alatt 200.000-nél több levél érkezett munkás-, paraszt- és értelmiségi levelezőktől a ma­gyar sajtó orgánumaihoz. A lapok levele­zési rovatainak munkatársai gondosan ki­vizsgálták a levelekben foglalt javaslato­­kat, kritikákat, kezdeményezéseket. Lap­jaik hasábjain közölték a közérdekű leve­leket, illetékes fórumokhoz továbbították az elintézendő ügyeket. A Sajtó Napján a magyar nép milliói, a magyar sajtó dolgozói büszkén emlékez­nek vissza a hősökre, akik pincék homá­lyában, életüket, szabadságukat nem kí­mélve szerkesztették a nép sajtójának első termékeit. S büszkén és boldogan tekinte­nek szabad hazájuk virágzó, hatalmas saj­tójára, amely a magyar népgazdaság és kultúra további fellendítéséért, a dolgozók­nak a proletárinternacionalizmus szellemé­ben való neveléséért, a béke, a demokrácia és a szocializmus nagy ügyének győzel­méért küzd. A fővárosi „Petőfi Sándor” kultúrotthon munkája Ezelőtt másfél évvel alakult meg a fővá­rosban a „Petőfi Sándor“ kultúrotthon, azzal a célkitűzéssel, hogy tevékenyen hozzájá­ruljon a Bukarestben élő magyar dolgozók kulturszínvonalának emeléséhez A kultúrotthon művészegyüttese énekkar­ból, színjátszó és tánccsoportból áll. A tánc­­csoport tanára Török Sándor elvtárs, pár évvel ezelőtt még munkás volt Nagyváradon. Az ottani kulturcsoportban kitűnt tehetségé­vel, így került Bukarestbe. Ma már az Álla­mi Opera hailettistárának szólistája. Itt a kulturcsoportnál is hasznos munkát végez, lelkesen tanítja a fiatalokat. A tánccsoport már szép sikereket ért el. Tavasszal a „Szé­­kelyfonó“-ból adott elő részleteket. Decem­ber 21. tiszteletére nagy sikerrel adt­ák elő „Háry János“ toborzóját. A november 30-i választásokkor a szavazókörzeteknél nem csupán eltáncolták a­ műsorukat, hanem táncba vitték a nézőket is. Eddigi lelkes mun­kájukért a párt rajoni bizottságától dicsére­tet is kaptak. Nem egy komoly tehetség tűnt fel a csoportban. Brescanu Ecaterina, ami­kor a kulturcsoporthoz került, még csak a vágy volt benne és a hajlam­os tánc iránt. Ma már a „Teatrul de Estrada“ szerződtetett tagja. Kitűnt még tehetségével Tóth Tibor, Heckel Irén és Köntze Gyula is. Az énekkar még nem áll hivatása magas­latán. Megnehezíti munkáját, hogy sokan két-három kórusban énekelnek és így nem járnak pontosan próbára, sőt sokszor nem is jelennek meg egyáltalán. Ilyen körülmények között nehéz is eredményeket elérni. Hiába van kitűzve a heti három próba és az elmé­leti órák, ha nem jelennek meg teljes lét­számban a tagok. Mandel György karmes­ter minden erejével azon va­l, hogy a kórus színvonalát emelje. A színjátszó csoport számos nagyobb színművet és egyfelvonásos darabokat ad elő. Vámfalvi Miklós rendező fogja össze a csoport munkáját. Ráday Vilmos, Krémer Guido, Schlosser Magda, Farkas Róza szín­játszók sokat fejlődtek az elmúlt hónapok során. Szorgalmasan, lelkiismeretesen jár­nak próbákba. "­ A kulturotthonban minden második héten az Arlág vagy a Tudományt és Kultúrát Ter­jesztő Társaság tart politikai vagy tudo­mányt népszerűsítő előadást. Utána , filmet vetítenek. A nyár folyamán a „Petőfi Sándor" kultúr­otthon, együttese két zenés népi daljátékot adott elő. A „Lakodalom lesz a mi utcánkban“ és a „Boldogság völgye" az első kísérletek e­­ műfajban magyar nyelven. A mezőgazdaság­i szocialista átalakulásával, illetve a bánya- ■ szak új életével foglalkozó darabok szövegét fővárosi magyar írók írták. Zenéjüket népze­nei motívumok alapján az együttes karmes- ■ tere, Mandel György szerezte. A Művészeti Bizottság közvetlen támogatásával külön vo­nattal indult a csoport vidéki körútra, a Ma­gyar Autonóm Tartományba. Mindenhol nagy érdeklődéssel és elismeréssel fogadták az együttes előadásait. Szorosan a kulturmunkához tartozik a könyvtár tevékenysége is. Szép tiszta terem és több mint 12.000 könyv áll az olvasók rendelkezésére. Havonként átlag 800—875 könyvet olvasnak. Október hónapban 1010 volt az Olvasott könyvek száma. 1952. év végén 986 olvasót számláltak. A „Petőfi Sándor“ kultúrotthon munkájában azonban még akadnak hiányosságok. Na­gyobb gondot kell fordítani a kultúregyüttes tagjainak szakmai és politikai nevelésére. Ugyanilyen fontosságot kell tulajdonítani a színjátszó csoportnál a szerepek pontos be­tanulásának. A színdarabhiány, ami orszá­gos probléma, itt is érezteti hatását, a „Pe­tőfi Sándor“ kultúrotthon is várja íróink se­gítségét. A zenekart is minél előbb ki kell bővíteni. Hátráltatja a munkát az is, hogy a tagok nem veszik komolyan feladatukat. Pontatla­nok, sőt nem egy esetben megtörténik, hogy még az előadásra sem jönnek el, hanem ma­guknál gyengébb zenészeket küldenek, így aztán szó se lehet magasabb színvonalú összjátékról. Ez a körülmény a tánccsoport fejlődését is nagyon akadályozza. Ha a hiányosságokat minél előbb kiküszöbö­lik, a fővárosi „Petőfi Sándor“ kultúrotthon komoly eredményeket érhet el. Az együttes tagjainak sem szabad szem elől téveszteni, hogy dolgozóink igénye napról-napra nő és lelkiismeretes, odaadó munkával elégíthetik csak ki a dolgozók növekvő kultúrszomját. Az RNK III. Nemzetközi Sakkversenyének ötödik fordulója A Szakszervezeti Színház terme, ahol a nagy nemzetközi sakkverseny folyik, szom­bat délután ismét zsúfolásig megtelt. A sakk­­barátok százai követték feszült figyelemmel a versenyen részvevő híres mesterek játé­kát az ötödik fordulóban. Elsőnek Alekszandr Tolu­s (Szovjetunió) nemzetközi mester és Bogdan Sliwa lengyel bajnok fejezték be játszmájukat. A szovjet mester nagyszerűen kihasználta a lengyel játékosnak a megnyitásnál elkövetett hi­báját és gyalogot nyert. Tolus a játszma további folyamán erős nyomást gyakorolt a fehér hadállásaira és a lengyel mester újabb elkerülhetetlen veszteség előtt állva, a 16. lépésnél feladta a játszmát. Victor Ciocâltea román bajnok igazolta kiváló képességeit és sziciliai játszmában legyőzte Zdravko Milev bolgár bajnokot. Mi­­lev középgyalogjaival túl gyorsan tört elő­re. A román játékos két lovával elszigetel­te az előrenyomult fekete gyalogokat, majd erélyes támadást indított a királyszárnyon. Milev kénytelen volt királynőjét egy bástya ás ló ellenében lecserélni. Fehér nyilvánvaló fölényével szemben Milev a 37. lépésnél fel­adta a játszmát. A verseny legfiatalabb részvevője Borisz Szpaszkij szovjet mester ismét kitűnően ját­szott és szép kombinatív játszmában legyőz­te M. Radulescu mestert (RNK). Reicher román játékossal szemben Filip csehszlovák bajnok már a nyitásnál átvette a kezdeményezést és támadását az ellenfél királyszárnyára összpontosította. Reicher el­nézte a csehszlovák bajnoknak egy kombi­nációját, amellyel ez utóbbi tisztet nyert és így kénytelen volt kedvezőtlen állásban a 22. lépésnél feladni a játszmát. Golumbek angol bajnok győzött Lajtár csehszlovák játékos ellen. Döntetlenül végződtek a Barda (Norvégia) Stoltz (Svédország) és Petroszján­ Szmisz­­lov szovjet játékosok játszmái. Három játékot félbeszakították. Szabó László magyar nagymesternek gyaloghátrá­­nya van Traianescuval (RNK) félbeszakított játszmájában, helyzete mégis előnyösebb. Bonyolult helyzetben szakították félbe az O'Kelly (Belgium)—Szabó István (RNK) és Boleszláv Szkij (Szovjetunió)—Barcza (Magyar NK) játszmákat. A verseny ma tovább folyik a függő játsz­mák lebonyolításával.

Next