Romániai Magyar Szó, 1953. február (7. évfolyam, 1653-1676. szám)
1953-02-01 / 1653. szám
Romániai Magyar Szó ötéves tervünk négy év alatti teljesítéséért . ‘ Az önköltség csökkentése a szocialista felhalmozás növelésének forrása Hazánk dolgozó népe a Román Munkáspárt irányításával mind nagyobb eredményeket ér el a szocializmus gazdasági alapjainak építéséért folytatott harcban. Ötéves tervünk ideje alatt az ipar állóeszközeinek (gépeinek, felszereléseinek, épületeinek) értéke közel megkétszereződik. Ennek, a hazánk történetében páratlan építőmunkának a végrehajtásához nagy anyagi erő szükséges. A szocializmus építésében a Román Munkáspárt rendíthetetlen hűséggel követi Lenin és Sztálin elvtárs tanításait és a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártjának tapasztalatait._ „A Szovjetunió népgazdasága saját tartalékaiból, belső felhalmozási forrásaiból fejlődik — mondotta G. M. Malenkov elvtárs, az SZKP XIX. kongresszusán. Ezért pártunk mindig nagy figyelmet fordított és fordít a szigorú takarékosságért folyó küzdelemre s a takarékosságot a népgazdaságon belüli felhalmozás megteremtése és a felhalmozott eszközök helyes felhasználása fontos feltételének tekinti... Minél teljesebben és észszerűbben használjuk fel a termelési tartalékokat, minél takarékosabban és körültekintőbben vezetjük gazdaságunkat, annál nagyobb sikereket érünk el a népgazdaság valamennyi ágának fejlesztésében, annál nagyobb eredményeket érünk el a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésében... Gyökerében ki kell irtani minden felesleges anyag- és munkafelhasználást, valamint pénzkiadást és rendszeresen biztosítani kell a termelési önköltségcsökkentés feladatának teljesítőét és túlteljesítését.“ A szocializmus építése során már eddig elért nagyszerű sikereink mutatják, hogy pártunk helyesen alkalmazta a lenini-sztálini irányvonalat az ország szocialista iparosítása és a mezőgazdaság szocialista átalakítása nagy művében. Pártunk leleplezte és szétzúzta a jobboldali elhajlók bűnös akcióit, akik arra törekedtek, hogy elszakítsák pénzügyi tervünket és állami költségvetésünket az állami gazdasági tervtől, akik zűrzavart akartak előidézni népgazdaságunkban és palástolták a nép vagyonának fosztogatóit és akiknek végső céljuk az volt, hogy így megteremtsék országunkban a kapitalizmus visszaállításának feltételeit. E bűnös akció szétzúzásának, valamint az 1952. évi pénzreformnak az eredményét nagyszerűen ábrázolja 1952. évi állami költségvetésünk is, amely 9.588,8 millió lejjel magasabb bevétellel zárult, mint az előző esztendőben. A jobboldali elhajlás elleni harc következetes véghezvitele biztosítja, hogy az eddigi hibákat megszüntetve, a nehézipar fejlesztésére, a nagy építkezések megvalósítására, a falu szocialista átalakítására, egyszóval a szocializmus építésére még hatalmasabb pénzügyi alapok álljanak rendelkezésünkre. A szocializmus építéséhez szükséges hatalmas összegek előteremtését mindenekelőtt az teszi lehetővé, hogy hazánkban a főbb termelőeszközök társadalmi tulajdont alkotnak. Ugyancsak a termelőeszközök társadalmi tulajdona az alapja annak, hogy ezeket a pénzösszegeket hazánkban olyan munkálatok elvégzésére fordítják, amelyek a dolgozó nép életszínvonalának emelkedését szolgálják. Hazánk szocialista szektorában a termelőeszközök társadalmi tulajdonának következtében a többlettermék most már nem a dolgozók kizsákmányolását, hanem azok felemelkedését, a szocializmus építését szolgálja. A többlettermék az a forrás tehát, amelyből a szocialista felhalmozások révén előteremtjük a dolgozók életszínvonalának emeléséhez, a szocializmus építkezéseihez, társadalmunk fejlődéséhez szükséges alapokat. A többlettermék felhalmozása, a szocialista felhalmozás tehát, — mint Sztálin elvtárs tanítja — a társadalom fejlődésének elengedhetetlen feltétele A többlettermék legfőbb formáját a vállalatok jövedelme alkotja. Az állami vállalatok jövedelmük egy részét közvetlenül használják fel forgóeszközeik növelésére és beruházási célra, valamint a vállalat dolgozói anyagi, egészségügyi és művelődési színvonala emelésének célját közvetlenül szolgáló igazgatói alapra. A jövedelem többi részét jövedelemrészesedés formájában befizetik az állami költségvetésbe. A szocialista felhalmozásnak tehát elhatározó s mind nagyobb és nagyobb szerepe van az állami terv teljesítését biztosító pénzügyi eszközök előteremtésében. A szocialista felhalmozás növelése ezért a terv teljesítésének és túlteljesítésének nagyon fontos tényezője. A Szovjetunió dolgozói, felismerve a felhalmozások növelésének fontosságát, 1948-ban szocialista versenyeket indítottak a terven belüli minél nagyobb felhalmozásokért. Ezek a versenyek már 1949-ben hazafias tömegmozgalommá fejlődtek. A mozgalom következtében elért terven felüli felhalmozások nagyarányú voltát jelzi az, hogy ezek révén a Szovjetunióban 1949-ben az ipar terven felül több, mint 20 milliárd rubel értékű terméket állított elő. A szovjet dolgozók példája hazánk dolgozóit is lelkesíti. Mi sem jellemzőbb erre, mint az a tény, hogy az elmúlt év folyamán szocialista vállalataink és gazdasági szervezeteink 101,7 százalékban teljesítették évi termelési tervüket és 1.346,8 millió lejjel többet fizettek be államunknak szocialista felhalmozás céljára, mint 1951-ben. Ez lehetővé tette, hogy pártunk és kormányunk olyan intézkedésekkel járuljon hozzá a dolgozó tömegek életszínvonalának emeléséhez, mint többek között a tömegfogyasztási cikkek árának csökkentése, valamint az egész ország területén végrehajtott hatalmas népjóléti beruházások. Pártunk és kormányunk intézkedései, valamint a Szakszervezetek III. Országos Kongresszusának határozata is az önköltség csökkentését tűzi ki szocialista vállalataink dolgozóinak egyik legfőbb feladatául. Ennek jelentősége azonnal érthetővé válik, ha tudjuk, hogy vállalataink szocialista felhalmozásának összegeit főként a termékek eladási ára és az önköltség közti különbözetből nyerjük. Minél gazdaságosabban dolgozik tehát vállalataink vezetősége és munkaközössége, minél jobban csökkentik gyártmányaik önköltségét, annál nagyobb lesz a szocialista felhalmozás összege. Egyszóval, a szocialista felhalmozásért folyó harc lényegében az önköltség csökkentéséért folyó szakadatlan harcot jelenti. Ennek a harcnak fontos tényezője a termelés fokozása. Az önköltség jelentős része (igazgatási, fűtési, stb. költségek)ugyanis nem emelkedik arányosan a termékek menynyiségének növekedésével és minél több termékre oszlik meg, annál kisebb lesz az egy termékre eső kiadás. Az önköltség csökkentésének döntő tényezője a munka termelékenységének növelése. Ez az azonos idő alatt előállított termékek mennyiségének növelését jelenti. Azt jelenti, hogy ugyanannyi munkával több terméket állítunk elő, mint azelőtt. Ezért a szocialista felhalmozások növeléséért vívott harcban különös figyelmet kell fordítani a munka termelékenységének növelésére. A munka helyes megszervezése és tervszerűsítése, a holtidők kiküszöbölése, a szocialista munkafegyelem megerősítése, a helyes, műszakilag indokolt anyag és energiafogyasztási normák, valamint a haladó munkanormák bevezetése, a gépi felszerelés teljes kihasználása, a nehéz fizikai munka mind nagyobb fokú gépesítése, a több gépen való munka bevezetése, újítások alkalmazása, a dolgozók művelődési színvonalának és szakképesítésének emelése, mind hozzájárulnak a munka termelékenységének növeléséhez. E tekintetben a Szovjetunió dolgozóinak fejlett, élenjáró módszerei a tapasztalatok kimeríthetetlen forrását jelentik. Hazánk dolgozói mind szélesebb körben alkalmazzák ezekre a tapasztalatokat. Esztergályosaink között, mind jobban terjed Bikov és Bortkevics gyorsfémvágó módszere, acélöntőink sikerrel alkalmazzák Matulinyec és Makár Mázáj szovjet gyorsöntő módszerét, a mozdonyvezetők között terjed az ötszázasok, az autóvezetők között a százezresek mozgalma. Hazánk két legjobb szakmunkása, Vasú Nicolaé és Arján Dumitru éppen azáltal vált a szocialista munka hősévé, hogy a forradalmi munka távlataiban gondolkoztak, hogy szakmájuknak, nemcsak munkásai, hanem öntudatos alkotói lettek, hogy nem alkalmi könnyítésekkel fokozták munkájuk termelékenységét, hanem szervezett akciót indítottak az ezt szolgáló összes lehetőségek és módszerek felkutatására és tervszerű alkalmazására. Ez a jelentősége Vasile Costache olvasztár és Chisiu Elena textilmunkásnő kezdeményezésének is, akik szintén komplex módszerek szervezett alkalmazására szólítják fel vállalataink dolgozóit a termelékenység fokozásáért és a minőség megjavításáért. Az önköltségcsökkentés további eszköze, a takarékosság minden vonalon való keresztülvitele. Szigorú takarékossági rendszer bevezetése, a selejt csökkentése, a hulladékok felhasználása, mind jelentős mértékben hozzájárulnak az önköltség csökkentéséhez. A vállalatvezetés szocialista módszerének, az önálló takarékos gazdálkodásnak szakadatlan erősítése, az egyes üzemrészekbe, gyártási osztályokba való bevezetése, az önköltségcsökkentés hatékony eszköze. A forgóeszközök forgási sebességének fokozása szintén hozzájárul az önköltség csökkentéséhez. A munkafolyamatok jó megszervezése, a szabályokon felüli készletek kiküszöbölése, az áruk időben való számlázása s általában a termékek termelési és értékesítési folyamatának rövidítése fokozza a forgóeszközök forgási sebességét. Mindezeket az intézkedéseket minden vállalatnál a saját viszonyaira alkalmazva kell keresztülvinnie. Az önköltségcsökkentés természetesen nemcsak az itt példaképpen felhozott módokon érhető el. Minden vállalatban a vállalatvezetőség és dolgozók megfeszített, együttes munkájával kell feltárni azokat a rejtett tartalékokat, lehetőségeket, amelyek kihasználásával az önköltség minél nagyobb mérvű csökkentése érhető el. Ezt a harcot határozottan, kitartóan, keményen kell folytatni annál is inkább, mert — amint ez a Szakszervezetek III. Országos Kongresszusán is kitűnt —, a munkatermelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének nagyszerű példái mellett, még egyes olyan vállalataink is akadnak, amelyekben a bürokratikus ügyintézés, vagy a befurakodott ellenséges elemek aknamunkája következtében, nem fordítanak elég gondot az önköltségcsökkentésre vonatkozó tervfeladatokteljesítésére. Egyes helyeken bürokratikusan kezelik a kérdéseket, nem támogatják kellőképpen a dolgozók kezdeményezését, erőfeszítéseit. Más helyeken pazarolják az anyagot, túllépik a munkabéralapot, vagy az éberség hiánya miatt nem leplezik le, nem akadályozzák meg az osztályellenség mesterkedéseit, amely az önköltség csökkentésének meghiúsításával, vagy éppen az önköltség emelésével igyekszik népi demokratikus rendszerünknek ártani. Vállalataink vezetőségének és munkaközösségének tudatosan, elszántan, az éberség fokozásával kell küzdenie az önköltség rendszeres csökkentéséért, amely népi demokratikus rendszerünkben a szocialista felhalmozás alapját képezi. Dolgozó tömegeink a szocializmus építésének kimagasló sikerei láttán, Gh. Gheorghiu- Dej elvtárs ösztönző szavai nyomán azt vállalták, hogy négy év alatt teljesítik népgazdaságunk fejlesztése ötéves tervének feladatait. Ezt pedig csak a szocialista felhalmozás állandó, következetes fokozásával érhetjük el. Ebben a hatalmas harcban Gh. Gheorghiu- Dej elvtárs szavai kell vezéreljék hazánk minden öntudatos dolgozóját. „A munka termelékenységének növekedése, a sztahanovisták és élmunkások tapasztalatának elterjesztése és a szocialista versenyek kiszélesítése és fokozása útján, nemcsak a termelés gyarapításának legfőbb tényezője, hanem a munkások keresete és a reálbér emelkedésének is. A munka termelékenységének szüntelen fokozása, a termékek minőségének javítása, a szigorú takarékossági rendszer meghonosítása, az önköltség rendszeres csökkentése és ennek eredményeképpen a ter-rmékek eladási árának csökkentése — ez a konkrét út a dolgozók reálbérének emelésére." A dolgozók érdekeit szolgálja az állami biztosító A napokban lesz egy éve, hogy a Román Munkáspárt kezdeményezéséből, a szovjet tapasztalatok alapján megalakult hazánkban az ADAS, állami biztosító intézet. A Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége erre vonatkozó rendelete megállapítja, hogy az állampolgárok javainak előre nem látott okokból származó károk elleni biztosítása érdekében kötelező a magántulajdonban lévő városi épületek és az egyéni parasztgazdaságok gazdasági épületeinek biztosítása tűzvész ellen, az állatok biztosítása elhullás ellen, a szállítóeszközök biztosítása megsemmisülés ellen, a vetések biztosítása jégverés és tűzkár ellen, stb. A törvényerejű rendelet még előírja az utasok balesetbiztosítását és a magánszemélyek poggyászának és áruinak biztosítását elkallódás és rongálódás ellen vasúti, országúti és vízi szállítások tartamára. A törvényben előírt biztosítások megkötésére megalakították az Állami Biztosítások Adminisztrációját, az ADAS-t, amely a pénzügyminisztérium irányítása és ellenőrzése alatt működik. Az állami biztosító megalakítása újabb megnyilvánulása pártunk és népi demokratikus államunk gondoskodásának a dolgozók iránt. Teljes mértékben meggyőződött erről az az ötvenezer dolgozó paraszt, aki a múlt év folyamán az ADAS-tól kártérítést kapott, a tűz, jégverés, állatelhullás, stb., okozta különböző károkért. Az állami biztosítások terén mis — épúgy, mint minden téren —, a szovjet tapasztalatok gazdag tárháza volt az iránymutató s a Szovjetunió Állami Biztosításainak Vezérigazgatósága (Gosstrah) szolgált mintaképül az ADAS megszervezésénél. Az állami biztosító minden szerződött károsulton segít. Ezzel szemben az egykori kapitalista biztosítótársaságok a szegény vagy középparasztoknál, — akik szájuktól vonták meg a falatot, csakhogy a biztosítási díjat pontosan befizessék — elodázták a kártérítések folyósítását. A mi állami biztosítónk csupán 1952 utolsó hónapjaiban közel 20 millió lejt fizetett ki azoknak a dolgozó parasztoknak, akiknek gazdasági javai tönkrementek, vagy egyéb káruk volt. Ebből a hatalmas összegből 7.500.000 lejt 28.776 dolgozó paraszt kapott, akiknek vetését az elmúlt nyáron elverte a jég. Jelentős kártérítést nyújtott az ADAS több mint 16 ezer dolgozó parasztnak betegség, vagy baleset okozta állathullásért. * A Magyar Autonóm Tartományban például 1952. utolsó hónapjaiban 929.729 lej kártérítést fizettek. A Magyar Autonóm Tartományban 1938 dolgozó paraszt 585.021 lej kártérítést kapott elhullott állataiért, 886 dolgozó paraszt 199.602 lej kártérítésben részesült jégkárért, 56 különböző községbeli biztosítottnak 142.628 lejt fizettek ki tűzkárért. Pókakeresztúron Boldizsár András leégett házfedeléért 4.508 lej kártérítést kapott. A remetei Madarász Istvánnak* 1269 lej kártérítést fizetett az állami biztosító. Fábián György alsóbörkényi dolgozó parasztnak 1200 lej kártérítést folyósítottak Jégkár címen a Torja községbeli Lőrincz Lajos 1371 lejt, Elekes Ferenc (Dálnok) 1286, Vass Béla (Dálnok) 1874, Hankó András (Bereck) 850 lejt, Nagy Pál (Székelykeresztúr) pedig 1025 lejt kapott. A kulákok, a falvak vérszívói azonban különféle rágalmakat koholnak az állami biztosításról. De a dolgozó parasztok ébersége leleplezte a koholt hírekkel mesterkedő kulctokat, hiszen a csekély biztosítási összeg, ha baj érte őket, kár esetén bőségesen megtérült az ADAS által fizetett kártérítések útján. A marosvásárhelyi rajonban például a már említett Boldizsár András, pókakeresztúr dolgozó paraszt évi 48 lej biztosítási díj ellenében 4508 lej kártérítést kapott. Erőss Albert remetei dolgozó paraszt (Gyergyószentmiklós rajon) 21 lej biztosítási díj ellenében elhullott szarvasmarhájáért 650 lejt kapott kézhez. Bebizonyosodott, hogy az ADAS-nak fizetett biztosítási díjak kár esetén tízszeresen és százszorosan megtérülnek. Az ADAS vezérigazgatósága most szervezeti intézkedéseket tett, hogy leegyszerűsítse a károk kiszámítását és ezzel meggyorsítsa a kártérítések fizetését. Ehhez azonban az ADAS-nak a községi néptanácsok állandó segítségére van szüksége, mind a biztosított gazdasági javak azonosságának megállapítása, mind az idejében történő minél pontosabb bejelentése terén. A dolgozó parasztok kötelessége és érdeke, hogy mindent elkövessenek a tűzvész, balesetek, rombolások megelőzésére, éppúgy mint ahogy az ipari munkások is gonddal őrzik munkaeszközeiket. A dolgozó parasztságnak kérlelhetetlen harcot kell vivnia a kulákok mesterkedései ellen, akik minden eszközzel meg akarják akadályozni népi demokratikus rendszerünk megvalósításait s igy az állami biztosítást is. A dolgozó parasztság egyúttal hazafias kötelességét is teljesíti, ha előmozdítja, hogy az állami biztosító mind jobban betölthesse hivatását. 2 BéhenagY£YÜlés Sztálinvárosban A sztálinvárosi békeharcbizottság január 29-én délután 5 órakor nagygyűlést tartott az Állami Színház termében. A gyűlést dr Pártos Endre kórházi főorvos, a tartományi békeharcbizottság elnöke nyitotta meg. Utána Emil Gálán, Állami Díjjal kitüntetett író, népköztársaságunk békeküldöttségének tagja tartotta meg beszámolóját a Népek bécsi Békevédelmi Kongresszusáról. A gyűlés részvevői nagy érdeklődéssel hallgatták a beszámolót és lelkesen tüntettek a béke ügye mellett. Az Állandó Békevédelmi Bizottsághoz intézett táviratukban megfogadták, hogy tettekkel válaszolnak a hazai és a bécsi békevédelmi kongresszus felhívásaira. Fogadás az Országos Szakszervezeti Kongresszus részvevőinek tiszteletére Az RMP városi bizottsága és a fővárosi néptanács végrehajtó bizottsága szombat este a „Gh. Gheorghiu-Dej" készruhagyár dísztermében fogadást rendezett az RNK Szakszervezetei III Országos Kongresszusának küldöttei és a kongresszuson részvevő külföldi testvér-szakszervezetek képviselői tiszteletére. A fogadáson résztvettek: Dr. Petru Groza, Gh. Apostol, Chivu Stoica, Stelian Moraru, Ljuba Chisinevschi, Muzsik Mihály, Vass Gizella, Vasile Musat, Carol Loncear, Szenkovics Sándor, O. Berlogen és más elvtársak. Ugyancsak részt vett a fogadáson a Szakszervezeti Világszövetség küldöttsége, élen főtitkárával Louis Saillant-nal — és a külföldi testvér-szakszervezetek küldöttségei — élükön az Ivan Petrovics Gurejev vezette szovjet szakszervezeti küldöttséggel. A fogadásra meghívták az RNK Szakszervezetei III. Országos Kongresszusának küldötteit, DumitruArjant és Nicolae Vasút, a Szocialista Munka Hőseit, sztahanovistákat, élmunkásokat, a művészet és kultúra képviselőit. A fogadás meleg baráti légkörben zajlott le. A Kínai Népköztársaság kultur- és közoktatásügyi küldöttségénekértekezlete a fővárosban A Kínai Népköztársaság hazánkban tartózkodó kultur- és közoktatásügyi küldöttsége, Vej Cse, a Kínai Népköztársaság Központi Kormánya" mellett működő Kultur- és Közoktatásügyi Bizottság tagjának és közoktatásügyi miniszterhelyettesnek, vezetésével pénteken reggel megbeszélést folytatott Művészi Bizottságunk vezetőségi tagjaival. Az értekezleten résztvettek: N. Popescu Doreanu,a Művészeti Bizottság elnöke, Ofelia Manole, a Művészeti Bizottság alelnöke és a bizottság igazgatóságainak vezetői. A vendégek kíséretében voltak Tzsao Tzsen I, a Kínai Népköztársaság nagykövetségének titkára és Ten In, nagykövetségi attasé. N. Popescu Doreanu ismertette országunk művészeti életének lendületes fejlődését és részletes magyarázatokkal szolgált a Művészeti Bizottság szervezési munkájáról. Ezután alaposan megvitatták a művészeti problémákat. A vendégek délután a „C. I. Parhon" egyetemet látogatták meg. A küldöttséget Avram Bunaciu, az egyetem rektora fogadta. A külföldi vendégek hosszas megbeszélést folytattak a felsőoktatás szervezési kérdéseiről. A Kínai Népköztársaság kultur- és közoktatásügyi küldöttségének tagjai ugyancsak a délután folyamán látogatást tettek a Központi SANEPID-nél és a „Th. Aman múzeumban. (Agerpres) Az írástudatlanság felszámolásáért Torda rajonban Az Írástudatlanság felszámolása érdekében Torda rajonban az 1952—53-as iskolai évben 124 tanfolyamot szerveztek. Kiváló eredményeket értek el Ocolis, Posaga és Toroczkó községek tanerői, akik a pártszervezetek és tömegszervezetek segítségével minden írástudatlant bevontak a tanfolyamra. Szép eredmények mutatkoznak Jára, Szentmihály és Várfalva betűvetőtanfolyamain is. Ezekben a községekben 80—90 százalékos a látogatás. Túr községben 19 magyar és 23 román írástudatlan van. A tanerők és a néptanács felvilágosító és mozgósító munkája nyomán minden nap a kitűzött időben megjelennek a tanfolyamon és szépen haladnak a betűvetés ismeretének elsajátításában. Még azonban nem minden községben végzik a felvilágosító munkát kellő gonddal és odaadással, így például Egresen és Szoporban csupán 6 százalékos a látogatás. Ezekben a községekben lelkiismeretesebb tevékenységet kell kifejteniük az agitátoroknak és a tanerőknek, hogy az írástudatlanságot véglegesen felszámolhassák. KÖZLEMÉNY A Román Népköztársaság Akadémiája mellett működő fordítói minőséget meghatározó különbizottság közli az érdekeltekkel, hogy a román nyelvről bármely idegen nyelvre fordítók vizsgáját február 8-án, vasárnap reggel 9 órakor tartják meg Bukarestben, a Romana-téren lévő „V. J. Lenin“ Gazdaságtudományi és Tervszerűsítő Intézet helyiségében. A „PETŐFI SÁNDOR“ KULTUREGYÜTTES, Zalomit utca 6. szám alatti székházában február hó 1-én, délután 6 órai kezdettel MŰSOROS KULTURELŐADÁST rendez. Lapkorrektorokat és román— magyar fordítókat azonnali belépésre keresünk. Ajánlatokat a Romániai Magyar Szó szerkesztőségéhez kérünk. Felhívjuk a Romániai Magyar Szó olvasóinak figyelmét, hogy lapunkra minden városi és falusi postahivatalnál, a levélhordóknál és a rajoni sajtóterjesztő osztálynál fizethetnek elő. A lap előfizethető 3 hónapra, 6 hónapra, vagy egész évre. 1953. február 1., vasárnap A MAGYAR SAJTÓ ÜNNEPE Évről-évre február elsején ünnepük Magyarországon a Sajtó Napját. Ezen a napon emlékezik meg a magyar nép a fasizmus elleni harcban hősi halált halt kommunista újságírókról, ezen a napon juttatják kifejezésre a magyar dolgozók hazájuk sajtója iránti szeretetüket és megbecsülésüket. Az ország városaiban és falvaiban százezrek részvételével tartanak ünnepségeket és előadásokat ezen a napon. A magyar népi demokrácia kitüntetésekkel jutalmazza a sajtó élenjáró dolgozóit. Az újságok, folyóiratok munkatársai és szerkesztői mérleget készítenek ezen a napon elmúlt évi munkájuk eredményeiről, megvitatják a szocializmus építésének legidőszerűbb problémáit. A felszabadulás előtt, a tőkés-földesúri Magyarországon számos napilap és folyóirat jelent meg. Lapjai voltak a fasizmussal paktáló római katolikus klérusnak lapok egész sora szolgálta a nagybirtokos osztályt, valamint az ipari nagytőkét. Az utóbbi érdekképviseletének, a Gyáriparosok Országos Szövetségének amellett arra is gondja volt, hogy busás anyagi támogatásban részesítse a munkásáruló jobboldali szociáldemokrácia sajtóját. Profitot hajhászó vállalkozók, a dolgozókat kizsákmányoló kapitalista érdekcsoportok adták ki a sajtóorgánumokat, egyetlen lap kivételével .Ez a lap a Szabad Nép volt, a magyar kommunisták harcos napilapja, a dolgozók Magyarországa népi sajtójának példaképe és előharcosa. A Sajtó Napját a Szabad Nép alapításának évfordulóján ünnepli a Magyar Népköztársaság dolgozó népe. 1942 február elsején, a horthyfasizmus terrorja közepette, mély illegalitásban jelent meg a lap első példánya. A mai virágzó, szabad Magyarország sajtójának alapjait rakták le a magyar nép legjobb fiai, a kommunisták. Szabadságukat, életüket nem kímélve emelték magasra a fasizmus szennyes áradatából független, szabad, demokratikus Magyarország lobogóját. Szívós, önfeláldozó munka, nagyszerű hőstettek végeláthatatlan sora jelzi a Szabad Nép történelmi útját. Rózsa Ferenc és Schönherz Zoltán, a lap első szerkesztői, életüket áldozták a nagy ügyért: Rózsa Ferenc a Horthyfasizmus kínzókamrájában végezte életét, Schönherz Zoltánt pedig az osztálybíróság végeztette ki. Kommunista hazafiak százai vállalták a börtönt, a halált a Szabad Nép nyomtatásáért, terjesztéséért. Áldozataik eredménye volt, hogy a lap a Horthy-uralom szörnyű éjtszakájában is megjelent és világítófáklyaként hirdette a párt igazságát, mozgósította és szervezte a magyar munkásosztályt, a dolgozó népet a fasizmus ellen, a szovjetellenes rablóháború ellen, a dolgozók szabadságáért és a békéért vívott küzdelemre. E hősi harc folytatója, megváltozott körülmények között, a Szovjetuniótól kapott szabadság éltető levegőjében, a Magyar Dolgozók Pártjának központi napilapja, a mai Szabad Nép. A magyar népi demokrácia közel nyolc esztendős fejlődése során a dolgozó nép minden küzdelmének, minden eredményének lelkesítője és vezetője volt a párt harcos, következetes, megalkuvást nem ismerő lapja. A Szabad Nép a Pravda példáját követte és követi a felvilágosítás, a nevelés munkájában, az osztályellenségellen vívott küzdelemben, az amerikai imperializmus háborús terveinek szakadatlan leleplezésében. A Szabad Nép munkájának eredménye megmutatkozik az ötéves terv teljesítését és túlteljesítését tükröző statisztikai adatok számsoraiban, a magyar nép millióit műveltebbé, képzettebbé tevő kulturális forradalom előrehaladásában. Megmutatkozik abban, hogy a párt lapjának útmutatását követve kifejlődött és megizmosodott az újtípusú szocialista sajtó Magyarországon is. A sajtó vezető orgánuma, a Szabad Nép mellett több más országos napilap is megjelenik, mint a Szakszervezetek Országos Tanácsának lapja, a Népszava, a kulturális és külpolitikai kérdésekkel foglalkozó Magyar Nemzet, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének napilapja, a Szabad Ifjúság. Mellettük számos budapesti és vidéki napilap jelenik meg. A megyei székhelyeken, nagyobb vidéki centrumokban napilapok, kisebb várásokban hetenként kétszerháromszor megjelenő időszaki lapok tájékoztatják a lakosságot a speciális helyi problémákról. Mellettük hetilapok, általános és szakmai érdekű folyóiratok százai jelennek meg: összesen 328 lap, több mint 5 millió példányban lát napvilágot a 9,3 millió lakosú Magyarországon, nem számítva az üzemi és vállalati lapok százait Gazdagabb, változatosabb a mai magyar sajtó, mint bármikor a felszabadulás előtti időkben. Az új magyar sajtó szókimondó, nyíltbeszédű. Nem riad vissza a nehézségek feltárásától, a hibák ostorozásától. Keményen, könyörtelenül leleplezi az ellenséget — de dicsér és buzdít, ahol jószándékot, kezdeményező erőt lát. Arra törekszik, hogy őszintén, maradéktalanul fejezze ki a dolgozó nép véleményét , s ugyanakkor vezesse, nevelje a tömegeket. Őszinteségének, hű információinak, bátor kritikájának eredménye a nép egyre jobban növekvő ragaszkodása sajtójához, a dolgozó tömegek egyre aktívabb részvétele a sajtó munkájában. Egyetlen év alatt 200.000-nél több levél érkezett munkás-, paraszt- és értelmiségi levelezőktől a magyar sajtó orgánumaihoz. A lapok levelezési rovatainak munkatársai gondosan kivizsgálták a levelekben foglalt javaslatokat, kritikákat, kezdeményezéseket. Lapjaik hasábjain közölték a közérdekű leveleket, illetékes fórumokhoz továbbították az elintézendő ügyeket. A Sajtó Napján a magyar nép milliói, a magyar sajtó dolgozói büszkén emlékeznek vissza a hősökre, akik pincék homályában, életüket, szabadságukat nem kímélve szerkesztették a nép sajtójának első termékeit. S büszkén és boldogan tekintenek szabad hazájuk virágzó, hatalmas sajtójára, amely a magyar népgazdaság és kultúra további fellendítéséért, a dolgozóknak a proletárinternacionalizmus szellemében való neveléséért, a béke, a demokrácia és a szocializmus nagy ügyének győzelméért küzd. A fővárosi „Petőfi Sándor” kultúrotthon munkája Ezelőtt másfél évvel alakult meg a fővárosban a „Petőfi Sándor“ kultúrotthon, azzal a célkitűzéssel, hogy tevékenyen hozzájáruljon a Bukarestben élő magyar dolgozók kulturszínvonalának emeléséhez A kultúrotthon művészegyüttese énekkarból, színjátszó és tánccsoportból áll. A tánccsoport tanára Török Sándor elvtárs, pár évvel ezelőtt még munkás volt Nagyváradon. Az ottani kulturcsoportban kitűnt tehetségével, így került Bukarestbe. Ma már az Állami Opera hailettistárának szólistája. Itt a kulturcsoportnál is hasznos munkát végez, lelkesen tanítja a fiatalokat. A tánccsoport már szép sikereket ért el. Tavasszal a „Székelyfonó“-ból adott elő részleteket. December 21. tiszteletére nagy sikerrel adták elő „Háry János“ toborzóját. A november 30-i választásokkor a szavazókörzeteknél nem csupán eltáncolták a műsorukat, hanem táncba vitték a nézőket is. Eddigi lelkes munkájukért a párt rajoni bizottságától dicséretet is kaptak. Nem egy komoly tehetség tűnt fel a csoportban. Brescanu Ecaterina, amikor a kulturcsoporthoz került, még csak a vágy volt benne és a hajlamos tánc iránt. Ma már a „Teatrul de Estrada“ szerződtetett tagja. Kitűnt még tehetségével Tóth Tibor, Heckel Irén és Köntze Gyula is. Az énekkar még nem áll hivatása magaslatán. Megnehezíti munkáját, hogy sokan két-három kórusban énekelnek és így nem járnak pontosan próbára, sőt sokszor nem is jelennek meg egyáltalán. Ilyen körülmények között nehéz is eredményeket elérni. Hiába van kitűzve a heti három próba és az elméleti órák, ha nem jelennek meg teljes létszámban a tagok. Mandel György karmester minden erejével azon val, hogy a kórus színvonalát emelje. A színjátszó csoport számos nagyobb színművet és egyfelvonásos darabokat ad elő. Vámfalvi Miklós rendező fogja össze a csoport munkáját. Ráday Vilmos, Krémer Guido, Schlosser Magda, Farkas Róza színjátszók sokat fejlődtek az elmúlt hónapok során. Szorgalmasan, lelkiismeretesen járnak próbákba. " A kulturotthonban minden második héten az Arlág vagy a Tudományt és Kultúrát Terjesztő Társaság tart politikai vagy tudományt népszerűsítő előadást. Utána , filmet vetítenek. A nyár folyamán a „Petőfi Sándor" kultúrotthon, együttese két zenés népi daljátékot adott elő. A „Lakodalom lesz a mi utcánkban“ és a „Boldogság völgye" az első kísérletek e műfajban magyar nyelven. A mezőgazdasági szocialista átalakulásával, illetve a bánya- ■ szak új életével foglalkozó darabok szövegét fővárosi magyar írók írták. Zenéjüket népzenei motívumok alapján az együttes karmes- ■ tere, Mandel György szerezte. A Művészeti Bizottság közvetlen támogatásával külön vonattal indult a csoport vidéki körútra, a Magyar Autonóm Tartományba. Mindenhol nagy érdeklődéssel és elismeréssel fogadták az együttes előadásait. Szorosan a kulturmunkához tartozik a könyvtár tevékenysége is. Szép tiszta terem és több mint 12.000 könyv áll az olvasók rendelkezésére. Havonként átlag 800—875 könyvet olvasnak. Október hónapban 1010 volt az Olvasott könyvek száma. 1952. év végén 986 olvasót számláltak. A „Petőfi Sándor“ kultúrotthon munkájában azonban még akadnak hiányosságok. Nagyobb gondot kell fordítani a kultúregyüttes tagjainak szakmai és politikai nevelésére. Ugyanilyen fontosságot kell tulajdonítani a színjátszó csoportnál a szerepek pontos betanulásának. A színdarabhiány, ami országos probléma, itt is érezteti hatását, a „Petőfi Sándor“ kultúrotthon is várja íróink segítségét. A zenekart is minél előbb ki kell bővíteni. Hátráltatja a munkát az is, hogy a tagok nem veszik komolyan feladatukat. Pontatlanok, sőt nem egy esetben megtörténik, hogy még az előadásra sem jönnek el, hanem maguknál gyengébb zenészeket küldenek, így aztán szó se lehet magasabb színvonalú összjátékról. Ez a körülmény a tánccsoport fejlődését is nagyon akadályozza. Ha a hiányosságokat minél előbb kiküszöbölik, a fővárosi „Petőfi Sándor“ kultúrotthon komoly eredményeket érhet el. Az együttes tagjainak sem szabad szem elől téveszteni, hogy dolgozóink igénye napról-napra nő és lelkiismeretes, odaadó munkával elégíthetik csak ki a dolgozók növekvő kultúrszomját. Az RNK III. Nemzetközi Sakkversenyének ötödik fordulója A Szakszervezeti Színház terme, ahol a nagy nemzetközi sakkverseny folyik, szombat délután ismét zsúfolásig megtelt. A sakkbarátok százai követték feszült figyelemmel a versenyen részvevő híres mesterek játékát az ötödik fordulóban. Elsőnek Alekszandr Tolus (Szovjetunió) nemzetközi mester és Bogdan Sliwa lengyel bajnok fejezték be játszmájukat. A szovjet mester nagyszerűen kihasználta a lengyel játékosnak a megnyitásnál elkövetett hibáját és gyalogot nyert. Tolus a játszma további folyamán erős nyomást gyakorolt a fehér hadállásaira és a lengyel mester újabb elkerülhetetlen veszteség előtt állva, a 16. lépésnél feladta a játszmát. Victor Ciocâltea román bajnok igazolta kiváló képességeit és sziciliai játszmában legyőzte Zdravko Milev bolgár bajnokot. Milev középgyalogjaival túl gyorsan tört előre. A román játékos két lovával elszigetelte az előrenyomult fekete gyalogokat, majd erélyes támadást indított a királyszárnyon. Milev kénytelen volt királynőjét egy bástya ás ló ellenében lecserélni. Fehér nyilvánvaló fölényével szemben Milev a 37. lépésnél feladta a játszmát. A verseny legfiatalabb részvevője Borisz Szpaszkij szovjet mester ismét kitűnően játszott és szép kombinatív játszmában legyőzte M. Radulescu mestert (RNK). Reicher román játékossal szemben Filip csehszlovák bajnok már a nyitásnál átvette a kezdeményezést és támadását az ellenfél királyszárnyára összpontosította. Reicher elnézte a csehszlovák bajnoknak egy kombinációját, amellyel ez utóbbi tisztet nyert és így kénytelen volt kedvezőtlen állásban a 22. lépésnél feladni a játszmát. Golumbek angol bajnok győzött Lajtár csehszlovák játékos ellen. Döntetlenül végződtek a Barda (Norvégia) Stoltz (Svédország) és Petroszján Szmiszlov szovjet játékosok játszmái. Három játékot félbeszakították. Szabó László magyar nagymesternek gyaloghátránya van Traianescuval (RNK) félbeszakított játszmájában, helyzete mégis előnyösebb. Bonyolult helyzetben szakították félbe az O'Kelly (Belgium)—Szabó István (RNK) és Boleszláv Szkij (Szovjetunió)—Barcza (Magyar NK) játszmákat. A verseny ma tovább folyik a függő játszmák lebonyolításával.