Előre, 1953. április (7. évfolyam, 1704-1729. szám)

1953-04-01 / 1704. szám

2 A „Sopromtractor“-gyár legjobb Vörös-sarkának tevékenységéről " A" hatalmas üzemben, ahol a hazai trak­torok ezreit gyártják, minden osztálynak, minden műhelynek megvan a maga vörös­­sarka. Munkakollektíváik között szocialista verseny folyik a­ „legjobb vörös-sarok“ címért, ami­ azt jelenti, hogy­­valamennyien, igyekez­nek minél nagyobb segítséget nyújtani a traktorok készítőinek kulturális és szakmai­­ismereteik bővítésében. A versenyben a múlt év közepe óta a gépjavítóműhely vörös­ sar­kának munkakollektívája vezet. Ez a vörös­sarok tölti be legméltóbban hivatását. Nemrégiben filmet készítettek róla, példájául annak, miként válhatik a vörös-sarok moz­gósító erővé a terv teljesítéséért folyó küzde­lemben. Barátságos, otthoniasan hívogató szoba a gépjavítóműhely vörös-sarka. Akkora ablak­kal, hogy ha kinéz rajta az ember, az az ér­zése, hogy a terem szinte egybeolvad Sztá­­liniváros látképével és a gyár fölött úszó felhőkkel. Hófehér falait képek díszítik. A könyvszekrény üveglapjától kezdve a sakk­asztalokig és székekig minden csillog a tisz­taságtól. Rend és melegség árad ebből a vörös­ sarokból s ez egyik magyarázata an­nak, hogy olyan szívesen jönnek ide műszak után, vagy előtt a műhely dolgozói. A felelős, Sinkán Julianna fiatal, alig hu­­­szonegyéves leány. Az apja munkás a szer­­szám­műhelyben, ő technikai előadó. Szenve­délye a tanulás, minden szabadidejét erre fordítja és ért hozzá, hogy másokban is fel­­■ébressze a tudás vágyát. — Ez a legfonto­sabb, ezt kell elérnünk — mondotta, amikor a vörös-sarok élére került és megszervezte kollektíváját. Érdemes behatóbban foglalkozni azzal, hogyan dolgozik a vörös-sarok munkakol­lek­­tívája. Ők maguk is szívesen beszélnek mun­kájukról, de még többet mondanak azok, a­­kiknek második otthonukká vált a tanulás­nak és fejlődésnek ez a kis központja. Híró Sándor sztahanovista lakatos, a vö­rös­ sarok könyvtárának'­legbuzgóbb olvasója elmondja, hogy Sinkán elvtársnő elsősorban is arra törekedett, hogy szoros­ kapcsolatot­­teremtsen a vörös­ sarok és a műhely dolgo­zói között. Nem sajnálja a fáradságot, gép­­től-gépig járva hívogatta az embereket egy­­■egy előadásra. Felhívta a figyelmüket a könyvtárban található új és érdekes könyvek­re, érdeklődött, mit szeretnének olvasni. Ha­­ valami új módszer leírására, értékes szak­könyvre talált, odament az esztergályosok­hoz, lakatosokhoz és felhívta rá a figyelmü­ket. Egyesek nemtörődömsége sem riasztotta vissza, hosszú félórákon is folytatta a rábe­szélést, ha szükség volt rá. Ma már a műhely dolgozóinak több mint negyven százaléka állandó olvasója a könyv­­tárnak. Műszak végeztével bemennek a vö­rös­ sarokba. Újra végignézik a könyvszek­rény üveglapja mögött található legújabb könyveket, magyarázatot, tanácsot kérnek Sinkán elvtársnőtől, hogy melyiket ajánlja s aztán hazaviszik a könyvet. Ez a könyvtár nem nagy, csupán 228 kötetből áll, de Sin­kán elvtársnő állandóan gondoskodik arról, hogy az érdeklődők az üzemi klub könyvtá­rából, amely több ezer kötetet tartalmaz, azonnal megkapják a kért könyvet. Gondos­sága mindenre kiterjed. A román könyvek mellett számos magyar és német könyv ta­lálható a könyvtárban, így minden munkás­nak lehetősége nyilak anyanyelvén tanulmá­nyozni a szakmai vagy a politikai kérdése­ket, s anyanyelvén olvashat el bármilyen mű­vet. Lehet-e elismerőbb szavakat találni a vö­rös-sarok munkaikolektíváijának jó munkájá­ra, mint amit Híró Sándor szt­ahanovista mond? — „A vörös-sarokban tanultam meg, hogy csak­ akkor juthatok előbbre a mun­kámban, ha tanulok. Az első szakmai könyv, amit olvastam, a „Technikusok kézikönyve“ volt. Fel sem tudnám sorolni hirtelenében, hogy azóta hány szakkönyvet és hány iro­dalmi művet olvastam. Most ott tartok, hogy sohasem elég az olvasásból és ezt a vörös­saroknak köszönhetem.“ Híró Sándor sztahanovista most készül be­iratkozni a sztálinivárosi gépipari főiskolára, hogy mérnöki képzettséget szerezzen. Azt mondja, hogy erre is a­ vörös-sarokban kapott ösztönzést, s hogy nem ő az egyetlen, akinek ilyen nagy tervei vannak. A műhely munká­sai közül öten járnak főiskolára és tizenha­tan esti líceumban. A vörös-sarok munkaközössége az év elején megbeszélte, mit kell tennie az ötéves terv négy év alatti teljesítése érdekében. Megbe­szélték, milyen előadásokat kell tartaniuk, milyen szovjet munkamódszer vagy hazai kezdeményezés bevezetéséhez kell segítséget nyújtandók. Természetesen nem elégedtek meg a megbeszéléssel, ők szervezik meg az előadásokat, amelyekre hol egy-egy sztahano­­vistát hívnak meg előadónak, hol az üzem valamelyik kiváló mérnökét vagy technikusát. Amikor először olvastak az újságban Va­­szilij Koleszovnak, a középvolgai szerszám­­gépgyár esztergályosának új fémmegmunká­lási módszeréről, azonnal arra gondoltak, hogy ezt a módszert a gépjavítóműhelyben is el kell terjeszteni. Megkérték Karácsony Imre sztahanovista esztergályost a technikai kabinet vezetőjét, hogy tartson erről gya­korlati bemutatóval egybekötött előadást a vörös­ sarokban. Az előadással — amelyen részt vettek a műhely munkásai, technikusai és több mérnök — sikerült felkelteni az ér­deklődést az új módszer iránt. Becker József sztahanovista esztergályos vállalta, hogy Koleszov útmutatásait követve fog dolgozni esztergapadján s néhány hét múlva, ugyan­csak a vörös-sarokban, be fog számolni ar­ról, hogy mit tapasztalt az új módszer al­kalmazásánál. Állandó sztahanovista-iskolát is szervezett a vörös-sarok munkakollektívája. Előadói sztahanovisták, élmunkások, technikusok és mérnökök, akik ismertetik az iskola hall­gat­ói­val a szüntelenül fejlődő szovjet technika módszereit és vívmányait, megtanítják a munkásokat a műszaki rajzok ismeretére, a gépek kihasználásának módozataira. Az elő­adásokat gyakorlati bemutatók kísérik. Az iskola és az előadások újabb tanulási forrást jelentenek, tágabb műszaki látókört adnak, fölkeltik az érdeklődést az új iránt. A gépjavítóműhelyben mind több újítás és észszerűsítés születik s emelkedik az élmun­kások és sztahanovisták száma. A vörös­ sarok munkaközössége sokrétű, ele­ven tevékenysége közepette egészen különle­ges problémákra is felfigyel. Megállapították, hogy a traktorgyár gépjaví­taműhelyében nincs egy nő sem. Holott ebben a munkaág­ban kitűnően lehetne hasznosítani a gondos és az aprólékos munkát is türelemmel végző női munkaerőt. Faliujságcikkeken és előadá­sokon keresztül máris megkezdték a nők to­borzását, hogy munkájuknak ezt a gyenge oldalát felszámolják. így dolgozik a „Sovromtractor“ legjobb vörös­ sarka, így fegyverzi fel a kommunista gondolkodás, a műveltség és a tudás fegy­verével az ötéves terv négy év alatti teljesí­téséért harcoló dolgozókat. . sípos andrás Harcban a kampányjellegű tanulás felszámolásáért a Bolyai Tudományegyetemen A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem életében évek óta komoly kérdésként merült fel a vizsgára való készülés kampányjel­lege. Ez a káros jelenség abban állt, hogy a hallgatók nagy része csak a vizsgaidőszak­­ban­ készült fel a vizsgákra és a kollokviumok­ra anélkül,­ hogy a szessziót az egész év fo­lyamán rendszeres készülés, óráról-órára való tanulás előzte volna meg. A múltnak e káros írjanadványa egyéb hiányosságokat is vont maga után. Például: a vizsgaidő­szakban betanult anyag, a sietős és rend­szertelen készülés következtében nem véső­dött be tartalmasabban a hallgató emlékeze­tébe. Szocializmust építő országunknak újtípusú nevelőkáderekre van szüksége, akik elsajá­tították a tudományt s rendszeres, tervszerű munkára­ járulnak hozzá a nagy cél eléré­séhez. Ennek érdekében jelentős feladatunk a vizsgára való készülés kampányjellegének megszüntetése­ és' á­l rendszeres, 'tudományos tanulási módszerek kidolgozása. Az egyetem vezetősége az IMSZ és a diák­szakszervezet bizottsága az eddigi tapaszta­latokat, kísérleteket és eredményeket felhasz­nálva új lendülettel, új módszerekkel kezdte meg a tanulmányi munka megszervezését, a vizsgakampány s az ehhez hasonló jelenségek gyökeres kiirtását. A tanulás megszervezésének egyik lénye­ges feltétele a rendszeres, óráról-órára való készülés és az anyag elsajátításához szüksé­ges szakirodalom tanulmányozása. Fontos, azonnali feladatnak bizonyult a munka terv­­szerűsítése. Ezért minden karon beve­zettük a szakirodalom terv szerinti kivo­­natol­ását. Minden első évfolyamon megszerveztük a jegyzési és kivonatolási ta­pasztalatcserét. A tapasztalatcserék segítsé­gével a hallgatók megismerkednek a helyes jegyzetkészítési módszerekkel s ,igy gazdasá­gosabban felhasználják idejüket s a kivona­tolt bibliográfia is áttekinthetőbb, szemlélte­­tőbb. Hogy minden hallgató nap-nap után megtanulja az előadásokon leadott anyagot, s hogy valóban rendszeresen alkalmazni is tudja azt, a csoportvezetők ellenőrzik az egyéni tanulást. Az éltanulók tapasztalataik átadásával támogatást nyújtanak a gyengéb­beknek. Rendszeres készülésre ösztönzi a diákokat az állandó jellegű tan­usságrovat, amelyben minden héten rövid cikkben­­nép­szerűsítik a kitűnt, hallgatókat s kipellengére­zik a kullogókat. • A munkafegyelem, a feladatok ellenőrzé­se és a szervezett munka érdekében, az egyes karokon az évfolyamszervezők részvételével a tanulmányi reszort egy vagy kéthetenként rövid tanulmányi gyűlésen értékeli ki az el­végzett munkát. A munkafegyelem megerő­sítésében jó eszköznek bizonyult a „Késők fekete táblája" is, amely az egyetem szem­beötlő helyén pécézi ki az előadásokra ké­sőn érkező hallgatókat. A hallgatók egyéni tanulási módszerének megjavításában lényeges segítséget jelent a szovjet egyetemisták tanulási módszereinek megismerése. Az egyetem több mint 40 hall­gatója levelezésben áll a Szovjetunióban ta­nuló diákokkal s így a tőlük kapott tapasz­talatokat alkalmazzák saját munkájukban. A tanulás jobb megszervezését szolgálják a Bo­lyai egyetem különböző évfolyamai és a Ba­bes egyetem megfelelő évfolyamai között szervezett tapasztalatcserék, amelyeken a két egyetemen használt legjobb munkamódszere­ket vitatják meg. A munka ilyen irányú meg­szervezésének már meg is van az eredménye. A szemináriumok színvonala általában nő s észrevehetően javul a hallgatók rendszereze­­te is. Ezek az eszközök hozzásegítik a Bolyai Tu­dományegyetem hallgatóit ahhoz, hogy fel­számolják a vizsgára való készülés kampány­jellegét s elérjék azt, hogy az elégtelen osz­tályzatok felszámolásáért folytatott harcban a leghatásosabb fegyvereket használják. SZTERLACS LÁSZLÓ egyetemi hallgató KÉZFOGÓ — Molnár János színműve — . A nagyváradi Állami Magyar Színház nemrégiben mutatta be Molnár János „Kéz­fogó“ című 3 felvonásos színművét, hazai­­magyar drámairodalmunk újabb alkotását. A nagyváradi színház bemutató előadása az „ idei színházi évad jelentős eseménye. Amilyen örömmel köszöntöttük a marosvá­­■ sárhelyi Székely Színházat, amikor színpad­­ra vitte Kiss László és Kovács Dezső „Vihar a havason" című színművét, ugyan­olyan örömmel köszöntjük most a nagyvára­di Állami Magyar Színházat, a „Kézfogó" Sikeres bemutatójáért. Molnár János színmű­vét Ugyanúgy a színház egész munkaközös­ségének lelkes, körültekintő munkája juttatta el a színpadig, mint a „Vihar a havason”-t, a Székely Színház együttesének és rendező­­­ kollektívájának, a darab íróit hatékonyan se­gítő tevékenysége. A nagyváradi Állami Magyar Színház együttese példamutatóan sikerre vitte a „Kézfogót.” Abban, hogy a bemutató óta a színház már közel negyvenszer játszotta a „Kézfogót” zsúfolt ház előtt, nem kis szere­pe van a gondos és lelkes színpadi munká­­nak. A rendezők (Gábor József és Molnár János) állhatatos munkája eredményre ve­zetett. A színház együttesének a „Kézfogó“ színrevitelében olyan színes, jó, díszleteiben . Ízléses, kiegyensúlyozott előadást sikerült elérnie, amely kisebb vagy súlyosabb részlet­­hibái ellenére egészében elismerésre és di­­cséretreméltó. ★ Molnár János „Kézfogó“ című szinműve hazai magyar drámairodalmunk harmadik, szinpadi előadásra megérett, figyelemremél­tó alkotása. Anyagát ugyanabból a témakör­ből meríti, mint mi szinműirodalmunk első, úttörő darabja, a „Mezítlábas menyasszony.“ A szerző a mű témáját, a szocialista, nagy­­,ütemű mezőgazdálkodás megteremtéséért folytatott harcnak abból a szakaszából ra­gadja ki, amikor a kollektív gazdaságok szer­vezése mellett, a párt és a minisztertanács 1951 szeptemberében hozott fontos határoza­ta nyomán, hazánkban megkezdődik az új, mezőgazdasági társulások tömeges szerve­zése A darab, cselekménye 1951 őszén, illetve 1952 telén ,játszódik, egy krasznamenti falu­ban. A drámai küzdelem, a társulás megala­kítása körül robban ki. A színmű mesevázlata: (I. felvonás.) A­ középparaszt Nagy András családja kézfogóra készülődik. Mátyás, Nagy András fia el akarja jegyezni Lázár Gyuri — román középparaszt — Flóra nevű lányát. A kézfogó­­ sietős, mert Mátyás másnap bevonul katonának. A falu kulákja­ azonban Barát Bercivel és a kul­ákká nyilvá­­nítás alól ravaszul kibúvó Szőkénével az élen, meg akarják akadályozni a kézfogót és ezzel a társulás szervezését igyekeznek ösz­­szezavarni. A kulákok kihasználják Nagy András po­litikai elmaradottságát és a soviniszta uszí­tás „politikájával“, fenyegetőzésekkel, majd azzal, hogy Nagy András tudomására hoz­zák Lázár Gyuri szándékát — aki mint a falu élharcos, párttag kommunistáinak egyike, elsőnek akar beállani a társulásba — félreve­zetik Mátyás apját és ráveszik, hogy akadá­lyozza meg fia és Flóra kézfogóját. Mátyás az apai parancs szerint cselekszik és nem tartja meg a kézfogót Flórával, akinek — ahogy a falu főkulákja, Barát Berci mondja, — egy rövidszám román nemzeti viseletén kívül már semmije sincsen. Mátyás a reggelt sem várja meg és még aznap este bevonul, anélkül, hogy elbúcsúzna szüleitől és Piroska nevű húgától. A kulákok terve sikerült: Lázár Gyurit és Nagy Andrást egymásnak ugrasztották, a magyar családot a román családra haragí­tották s ezzel nem csak a kézfogót akadá-­­ lyozták meg, hanem — eredeti céljuk szerint — a társulás ügyének is sikerült ártaniuk. (II. felvonás, 1. kép.) Az egy hónappal később folytatódó cselekményből kiderül, hogy a falu kommunistái, Dudás Antal párt­­titkárral az élen, felvették a harcot a kulá­kok ravasz taktikája ellen. Dudás Antal, Nagy András lánya révén, megtudja, hogy a kézfogó miért maradt el, s egyben arról is tudomást szerez, hogy Nagy András azért nem hajlandó belépni a társulásba, mert a kulákok félrevezették és megfélemlítették. Dudás Antalok, a tömegszervezetek út­ján, Piroska és az édesanyja bevo­násával megkezdik a harcot Nagy András megnyeréséért és a kulákok leleplezéséért. A társulás sikeres megszervezése érdekében Dudás Antal Piroska figyelmét a kulákok le­leplezésére irányítja és azzal bízza meg, hogy pontosan figyelje meg és számoljon be mindarról, amit a kulákok, Barát Berci és Szőkéné, édesapjának mondanak. A falu IMSZ szervezetétől elszakadt, a közösségtől mindez ideig távoltartott Piroska ebben a harcban nő, fejlődik harcossá, öntudatossá. Közben Dudás Antal titokban levelet kap Mátyástól, aki arra kéri a párttitkárt, hogy keresse fel Flórát, juttassa el hozzá a leve­lét, jeléül annak, hogy továbbra is szereti és nemsokára hazatér kézfogót tartani. (II. felvonás, 2. kép). Dudás Antalok ki­tartó, meggyőző munkája azonban a helyze­ten keveset változtatott, mivel Nagy András 2 hónap múltán is ugyanúgy önfejűsködik és nem akar beállani a társulásba, mint az­előtt. A magánportájára büszke Nagy And­rás testvérével, Nagy Sándorral is összekü­lönbözik és még akkor sem hajlandó a tár­sulók mellé álló testvéröccsének hívó, intő szavára hallgatni, amikor saját szemével lát­ja a szomszéd falu társulásának sikereit és eredményeit. Nagy András nemcsak Dudá­sokkal s Lázár Gyuriékkal­­került szembe, ha­nem lassan-lassan egész környezetével, csa­ládjával is. És ekkor toppan haza a már 3 hónapja katonáskodó Mátyás, egyik tiszt ba­rátjával A dráma cselekményszálai itt futnak össze a drámai gyújtópontba, amely az egymásnak feszülő­­ellentétek robbanása, nyílt dramati­­kus küzdelme következtében — a szocialista dramaturgia törvényei szerint — utat nyit egy magasabbrendű fejlődési folyamat előtt. Barát Berci cinkosának soviniszta kuláktár­­sának, a középparaszttá álcázott Szőkénének mesterkedései Nagy András üzeme láttára lep­­leződnek le. Nagy András előtt ekkor válik világossá, hogy azok, akikre ő eddig hallga­tott, Barát Berci és Szőkéné, valójában el­lenségei. Ez a felismerés és a hadseregben újjáfor­­málódott Mátyás és tiszt barátja ösztönzése segíti Nagy Andrást ahhoz, hogy beálljon a társulásba. Nagy András döntése a fiatal szerelmesek ügyét. Mátyás és Flóra kézfogó­ját is megoldja. (III. felvonás.) A hibáira és súlyos tévedé­seire ráébredt Nagy András fel­fuvalkodottsá­­gát és gőgjét ,leküzdve, még aznap este maga viszi el fia kedvesének, Flórának a gyűrűket. Nagy András, családja és Mátyás tiszt ba­rátja társaságában megy, szívében felszaba­dult érzéssel. Lázár Gyurihoz, akit néhány hónappal azelőtt magánportájáról kiutasított. Közben Lázár Gyurit és feleségét, a párt­titkár felszólítására Flóra testvére, a trakto­­rista Lázár Jóska előkészíti a leánykérőre. Lázár Gyuri,­ bár Nagy András annak ide­jén önérzetében mélyen megbántotta, hamar megbékél azzal a gondolattal, hogy lányát Mátyáshoz adja. A leánykérő Nagy Andráso­kat Lázár Gyuriék házában a szokásos esti fotózások vidám hangulata fogadja. De Nagy Andrást ennél is kellemesebben lepi meg a házigazda,­ Lázár Gyuri magatartása, aki a leánykérőket szívből fakadó, őszinte örömmel köszönti. A cselekményből előzőleg azt is megtudjuk, hogy Nagy András lánya, Piroska, a Barát Berci búzáját rejtegető Sző­kénét a fiatalok gyűlésén leleplezte. A fiatal szerelmesek óhaja valóra vált, Nagy András és Lázár Gyuri családja test­véri egyetértésben elindul az új élet útján; a szocializmus erői győzedelmeskedtek a re­akció erői felett, a kulákok elnyerték méltó büntetésüket. "* A felvázolt cselekmény olyan meseanyag­ról tanúskodik, amely íróilag feldolgozva, igen jól szolgálhatja a drámát. Dramatikus feldolgozásra természetesen csak az a mese alkalmas, ami az életet a maga gazdagsá­gában mutatja meg és van benne drámai lehetőség. A Kézfogó meséje azért jó, mert tele van drámai lehetőséggel és olyan társa­dalmi ellentétek feszülnek benne, amelyekből dráma robbanhat ki. De a drámai meseanyag önmagában még nem dráma, csak kiinduló­pont és alap ah­hoz, hogy a drámaíró elkezdhesse munkáját. A színpadi mese a dráma cselekményében fe­jeződik ki. Következéskép tehát a kézfogó értékeit és hibáit az határozza meg, hogy a szerző mennyire tudott a dráma­írás eszkö­zeivel élni, illetve életbegyökerező meseanya­­gát mennyire tudta egyenesvonalú, drama­­turgiailag világosan megszerkesztett cselek­ménybe foglalni. A marxi-lenini esztétika tanítása szerint: minden drámai ábrázolás alapja a cselek­mény, mivel a cselekmény tükrözi az emberi, társadalmi élet legfontosabb mozzanatait. A szovjet dramaturgia elmélete és a szovjet drámairodalom példamutató darabjai arra tanítanak, hogy az igazi drámai cselekmény — ellentétben a polgári dekadencia formai játékká silányult és raffinált bonyodalmakba fulladt cselekményével — a szereplők egy­máshoz való viszonylataiban beálló változá­sokból áll . kézfogó cselekménye dramaturgiailag azért jó, mert az író a szocializmus felé ha­ladó társadalom jellegzetes konfliktusait (a falun folyó osztályharc mai döntő szakaszát, a kul­ákság elleni harcot) ragadta meg és azokat próbálta drámai cselekménnyé fej­leszteni. Az író a darab főcselekményét a szereplők egymáshoz való viszonylataiban beálló vál­tozásokból növeszti ki. Ha nem is sikerült minden mozzanat forrására jellemző társa­dalmi konfliktust tennie, egészében helyes úton járt Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szerző tökéletesen szerkesztette meg a kézfogó cselekményét, vagy, hogy a konfliktus cse­lekménnyé fejlesztése területén nem kestettett el hibákat. A darab egyik igen jellegzetes­ hi­bája éppen a cselekménykibontás kérdésével kapcsolatos. A kézfogó konfliktusai ugyanis a leggyakrabban erőltetett, mesterkélt módon fejlődnek cselekménnyé. Az író a dráma konfliktusaiból az egyes cselekménymozzana­­tokat nem egyszer leegyszerűsítve, valószí­­nűtlenül bontja ki. A dráma konfliktusainak ez a sokszor egészen naiv cselekménnyé való átfejlesztése múlhatatlanul sematikus, felszínes emberábrázoláshoz vezetett. Hogy a felszínes emberábrázolás ebben az esetben mennyire összefügg a konfliktusok cse­lekménnyé fejlesztésének leegyszerűsített el­járásával, azonnal kiderül, ha pld. a cse­­lekményindítás mozzanatát közelebbről meg­vizsgáljuk. A konfliktus cselekménnyé fejlesztése azon áll vagy bukik, hogy a drámaíró mennyire képes a két összeütközést úgy kialakítani, hogy ezáltal hősei szükségszerűen cseleked­jenek. Molnár János a darab főkonfliktusát, Nagy András és Lázár Gyuri szembekerülé­­sét, a színmű első jeleneteiben úgy alakítja ki, hogy Nagy András a cselekvés szükséges­­sége elé egészen valószerűtlenül kerül. Nagy András ugyanis, — bár hihető, hogy megtor­pan, amikor értesül Lázár Gyuri szándéká­ról — érthetetlen módon, vakon hallgat Barát Berci tanácsára. Fia, Mátyás pedig, Barát Berci képtelen rémhírei hatására, azon­nal lemond szerelméről és elhalasztja a kéz­ségét. A konfliktusnak ez a leegyszerűsített cse­lekménnyé fejlesztése az alakok cselekedeteit indokolatlanná, valószerűtlenné teszi, magu­kat az alakokat élettelenné, érzés- és gondo­latvilágukat szimplává és üressé silányítja. Ibibe lenne azonban ezt a bíráló megjegy­zést általánosítani és a darab összes figurái­ra vonatkoztatni. A Kézfogó egyes, viszony­lag jól megrajzolt alakjai (pld. Lázár György, Nagy András felesége, Szőcs­­né, stb.) arról tanúskodnak, hogy Molnár János a drámairás eszközeit több helyen sikeresen alkalmazta. S ha a drámai jellem megragadása területén még nem is mutathat fel kiforrott eredményeket, örvendetes dolog, hogy darabjában már ezen a vonalon is igen biztató jelek csillannak fel. Molnár János a párttitkárt, Dudás Antalt pld. nem elbeszélő módon állítja elénk, nem azáltal jellem­zi, hogy társai elmondják róla véleményüket, hanem kimondottan drámai eszközökkel!" A szerző azt mutatja meg, hogy a szereplők magatartásában hogyan tükröző­dik a párttitkár egyénisége. Dudás Antal személyesen csak a II. felvonás első képében jelenik meg, de Molnár János már a darab első jeleneteiben belekezd jellemzéseibe. A szerző a drámai jellemzés eszközeivel igen jól érzékelteti, hogy nincsen olyan cselekmény, mozzanat, vagy szó, melyet ne befolyásolna Dudás Antal. Az, hogy Dudás Antal egyéni­ségében mi az igazán lényeges, mi a valódi, mi a nagyszerű stb., ez természetesen csak akkor derül ki, ha a párttitkár cselekszik és tetteiben, cselekedeteiben látjuk kibontakozni jellemét. Dudás Antal annak ellenére, hogy a szerző a párttitkárt a darab akcióiba aktí­van bevonta, a szinmű végére mégsem válik az általa képviselt eszme jelentőségéhez mél­tóvá, eléggé nagy egyéniséggé. De nem is válhatott, mivel a cselekmény szerkezete, amelybe a darab meséjét Molnár János fog­lalta, nem nyújtott erre elég lehetőséget. A párttitkár alakja a színműben akkor kap­hatta volna meg igazi értékét és jelentőségét, ha Dudás Antal az élet szépségeiért és bol­dogságáért síkraszálló drámai hősök szenve­délyes harcát segítette és irányította volna. A Kézfogónak azonban nincsenek hősei, mi­vel a fiatal szerelmesek, Nagy Mátyás és Lázár Flóra, akik a témánál fogva, a darab idősei kellene hogy legyenek, nem hősök. A társulás megalakítása körül kirobbanó harc egyben az ő boldogságukért, jövőjükért is folyik, de ez egyiküket se készteti szenve­délyes harcra. Ez arra utal, hogy Molnár János a fiatal szerelmesek drámai helyzetét nem ismerte fel és Mátyás és Flóra sorsában nem látta meg a hős megragadásának lehető­ségeit. Dudás Antalék, a tömegszervezetek képviselői és mások csapnak össze az ellen­séggel, leplezik le a kulákokat. A társulás si­keres létrehozása érdekében már-már min­denki belekapcsolódik a harcba és közvetlen vagy közvetett után segíti a szerelmesek ügyét, csak éppen Mátyás és Flóra nem tesz semmit. A hadseregben egyik napról a má­sikra átalakuló Mátyás egy-két lépést tesz a Kézfogó érdekében, de Flórának semmi szerepe nincs. Az osztályellenség sematikus bemutatásai több vonatkozásban károsan befolyásolta a­ pozitív parasztfigurák kirajzolódását. Barát Berci és Szőkéné álnokoskodása annyira át­látszó, hogy valószerűtlen helyzetek soroza­tát teremti meg: a pozitív figurái, harca ért­hetetlenné, céltalanná válik. A kuláko­kat vé­gül nem a falu dolgozó parasztjai leplezik­ le, hanem a kulák cinkostársa, Szőkéné. Molnár János jellemábrázolása leegyszerű­sített emberábrázolás: eredményként mutatja be azt, amit mint folyamatot kellene ábrázol­nia. (Pld. Mátyás, vagy Nagy András átala­kulása stb.) Ez a drámaírás területén azt jelenti, hogy a legfontosabb cselekménymoz­zanatokat nem készíti eléggé elő és nem­ emeli ki kellő drámai erővel. A Kézfogó cselekménye egészében arról tanúskodik, hogy Molnár János meseanyagátt még nehezen tudja egyenesvonalú, jól felépí­tett drámai cselekménybe foglalni. A kézfogó­nak nemcsak egyes jelenetei, vagy képei (pld* a II. felvonás első képe) esnek a tulajdon­képpeni drámai cselekmény határán kívül, hanem a III. felvonás is, teljes egészében. A­ III. felvonás egyébként — különösen a fonó­­jelenet — fordulatosan megformált, a folklór elemek, a népi táncok és játékok találékony feldolgozása révén élettel teli, ötletekben és­­játékosságokban gazdag. De teljesen utójá­­tékszerű és a happy end felesleges elnyúj­­tását szolgálja, mivel a darab cselekménye lényegében már a II. felvonás utolsó jelene­teiben kiteljesült és végleg lezárult. A Kézifogó szerkezeti fogyatékosságai ugyanolyan jelentős minőségi hibák, mint az jellemábrázolás területén mutatkozó hibás tü­netek. Helytelen lenne azonban, ha Molnár János első darabját hibái miatt nem becsül­nénk meg eléggé. A Kézfogó mindezek ellenére az uj megra­gadása tekintetében jelent fejlődést a Mezít­lábas menyasszony és a Vihar a havasod bemutatásához képest. A szerző a dolgozó parasztság életében jelentkező újat, az élet minden területén igyekezett felmutatni. Az uj­ ember jellemvonásainak szépségeit, a dolgozó parasztasszony, új típusában (például Szőcsné) vetíti elénk. Molnár János nagy érdeme, hogy a dolgozó parasztság új típusait, a szocializmus felépítéséért együtt­harcoló román és magyar dolgozó parasztok élharcosait — a kommunistáikat — merészen, élénk színekkel és meleg, szeretetreméltó vo­násokkal formálta meg. Drámairodalmunk­­most teszi az első lépéseket a szocialista­realizmus felé, Írásaink csak azon az úton fejleszthetik naggyá és erőssé szinműirodal­­munkat, amelyet a szovjet drámaírók számá­ra a „Pravda“ nevezetes, elvi jelentőségű szerkesztőségi cikke megjelölt. (A drámairo­dalom lemaradásának leküzdéséről.) A mes­terséget tanulni — írja a Pravda szerkesztő­ségi cikke —, állhatatosan, kitartóan és sza­kadatlanul tanulni — ez most a legfőbb, életfontosságú feladata minden drámairónalí, . HAJDÚ GYŐZŐ - ★ ELŐRE A Munkaérdemrend I. osztályával tüntették ki Gheorghe Storint, az RNK népművészét Hétfőn este az „I. L. Caragiale" Nemzeti Színházban megünnepelték Gheorghe Storin­­nak, az RNK népművészének művészi pálya­futása 50-ik és születésének 70-ik évforduló­ját. Az ünnepélyen résztvettek a Művészeti Bi­zottság képviselői, színházi életünk élenjárói valamint a művészet és kultúra számos ki­magasló személyisége. Az ünnepelt művészt — a többi között — Eugen Jeleapov elvtárs üdvözölte a Művé­szeti Bizottság részéről Felolvasta a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének törvényerejű rendeletét, melynek értelmében Gheorghe Storint, az RNK népművészét a Munkaér­demrend I. osztályával tüntették ki 50 éves színpadi munkássága elismeréséül Az ünnepség műsoros előadással fejeződött be. Gheorghe Storin népművész közreműkö­désével részleteket mutattak be Radu Bou­­reanu „Farkasok“ és A. Iacobsohn „Két tá­bor“ című színdarabjából. ,,A magyar zene hete” a román rádióban Március 29. és április 4. között a román rádió műsorába iktatta a „Magyar zene he­tét“. Ez alkalommal magyar zeneszerzők szimfonikus, népi és énekkari műveit közve­títik. Március 31-én, kedden délután 5 óra 30 perckor, az 1935 méteres hullámhosszon Bar­tók Béla és Kodály Zoltán néhány énekkari művét hallhattuk. Április 1-én, szerdán este 9 óra 15 perctől 10 óráig a magyar nép harcos múltját tük­röző szerzeményeket közvetítenek a 351 és 206 méteres hullámhosszakon. Április 2-án, csütörtökön délután 5 óra 25 perckor az 1935 méteres hullámhosszon magyar operettzenét közvetít a rádió. Április 3-án, pénteken dél­előtt 10 óra 20 perckor a 351 méteres hullám­hossz műsorán szimfonikus hangverseny sze­repel Április 4-én, szombaton délután 6 óra 30 perckor magyar népi zenét hallunk az 1935, 397 és 261­ méteres hullámhosszakon. (Agerpres.) Kölcsönös árucsere és fizetési egyezményt írtak alá az RNK és a Német Demokratikus Köztársaság között Berlinben 1953 március 28-án aláírták a Román Népköztársaság és a Német Demokra­tikus Köztársaság közötti kölcsönös árucsere és fizetési egyezményt az 1953 évre. Az egyezmény az előző évhez viszonyítva érezhetően növeli az árucsere mennyiségét. Az egyezmény keretében az RNK mezőgaz­dasági, ipari, bányaipari, vegyipari és ne­hézgépipari termékeket szállít, a Német De­­mokratkus Köztársaság pedig gépeket, opti­kai és finom műszereket, továbbá elektrotech­­nikai bányatermékeket. Az egyezményt a Német Demokratikus Köztársaság részéről Willy Hüttenrauch, a bel- és külkereskedelemügyi minisztérium ál­lamtitkára írta alá, az RNK részéről pedig Ana Tom­a külkereskedelemügyi miniszterhe­lyettes. Az egyezmény aláírását megelőző tárgya­lások a kölcsönös barátság, megértés és­­együttműködés szellemében folytak le. Az egyezmény elősegíti az RNK és a Német De­mokratikus Köztársaság közötti kapcsolatok fejlődését és kimélyítését és újabb hozzájá­rulás mindkét nép részéről a békéért, a de­­mokráciáért és a szocializmusért vívott harc­hoz. (Agerpres.) 1953. április 1., szerda ---------------------------­-----------—-----------------—----1­1 . ' A népi demokráciák sportolóinak hatalmas sikere Kilenc napig tartó kemény küzdelem után vasárnap véget ért a XX­. asztalitenisz világ­­bajnokság. Tizenhat ország legkiválóbb asz­taliteniszezői jöttek el népköztársaságunk fő­­városába, hogy a világbajnokságon összemér­jék erejüket és baráti küzdelemben döntsék el a világelsőség kérdését. A népi demokra­tikus országok legjobb asztaliteniszezőivel, a románokkal, magyarokkal, csehszlovákok­kal, bolgárokkal kínaiakkal együtt indultak az angol, francia, brazil játékosok és más tőkés országok játékosai is. A Német Demo­kratikus Köztársaság asztaliteniszezői a nyugatnémet aszta­liteniszezőkkel egyesítet­ték csapatukat. Ezzel is kifejezésre akarták juttatni, hogy egységes, demokratikus és sza­bad Németországban kívánnak élni. A többi éves nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező kipróbált játékosok mellett felsorakoztak a fiatalok, az új tehetségek, a jövő bajnokai, akik most bontogatják szárnyaikat. E nagyszerű mező­nyben versenyzőink ismé­telten ragyogó győzelmeket arattak. Angelica Rozeanu, Szász Sárival és Zeller Ellával együtt megnyerte a női csapatbajnokságot, majd győzött Farkas Gizi ellen a női egyesben. Si­déval együtt legyőzte a Werd­-Dolinar-párt a vegyespárosban és Farkas Gizivel az angol Ro­se-testvéreket a női párosban. Kiválóan szerepeltek a magyar asztalite­niszezők is. Sidó a vegyespárosban elért győzelme mellett megnyerte a férfi egyest Andreadis ellen és Kócziánnal együtt a férfi párost a Bergmann Leach-pár ellen. A ro­mán-magyar sportbarátság legszebb megnyil­vánulása volt az a hatalmas rokonszenvtün­­tetés, amellyel közönségünk a magyar játéko­sok győzelmét fogadta. A csehszlovák játékosok szintén eredmé­nyesen szerepeltek. Még az elődöntők előtt kiverték a további küzdelemből az angol fér­fiakat és figyelemreméltó ellenfélnek bizo­nyultak a férfi egyes és férfi páros világbaj­nokság eldöntésénél. A világbajnokságon először vettek részt a kínai asztaliteniszezők. A szocializmust építő hatalmas kínai nép ifjai sokszor ragadtatták tetszésre a nézőket lendületes játékukkal, küzdőszellemükkel, támadókészségükkel. Ugyancsak sikeres fejlődésről számolnak be a bolgár sportolók eredményei is. A XX. asztalitenisz világbajnokságon még jobban kihangsúlyozódott a szocializmus tá­borának fölénye. A népi demokratikus orszá­gok asztaliteniszezői az eddigieket felülmúló mértékben győztek. A világbajnokságról szóló híreket világ­­szerte nagy érdeklődéssel várták a sportra­­jongók. Ma már az egész világon ismerőé Angelica Rozeanu nevét mint olyan valakiét, aki becsületet szerzett népköztársaságunk és a béketábor sportjának. Eredményei minden­­nél jobban hirdetik, hogy szabad hazánkban gyors ütemben fejlődik a sport és rendelke­­zésünkre áll mindaz, ami széppé, emberhez méltóvá teszi az életet. Női asztaliteniszezőink mellett a fiatalok is kiválóan szerepeltek. Reiter, Harasztosi* Mircea Popescu, Pesch, Zeller nagy nemzet­­közi tapasztalattal rendelkező versenyzőket győztek le. Sikereikkel, lelkes küzdeniakará­­sukkal hazaszeretetükről tettek tanú­bizony­­ságot. Az asztalitenisz világbajnokságon azonban nemcsak sportolóink szerepeltek jól, hanem a szervezőgárda is kiválót nyújtott. A kül­földi vendégek egybehangzó véleménye sze­rint az összes eddigi világbajnokság közül a bukarestit szervezte meg a legjobban. Mi tette lehetővé e ragyogó sikereket? A múltban, a tőkés-földesúri rendszerben­ Románia sportja közismerten hátul kullo­gott. Minőségi sportról — egyes kivételektől eltekintve — jóformán egyáltalában nem be­szélhetünk. Nagy mértékben akadályozta sportunk fejlődését az, hogy a sportvezetők kizárólag saját hasznuk gyarap­ása érdeké­ben irányították a testnevelést és csak saját szórakoztatásukra foglalkoztak a sporttal. Ma sportolóink egyre-másra aratják a szebbnél-szebb győzelmeket. Népi demokra­tikus rendszerünk, pártunk és kormányunk szerető gonddal veszi körül a sportolókat és széleskörűen gondoskodik sportolási lehetősé­geik és képességeik fejlesztéséről. Sportunk fejlődéséhez nagy mértékben­ hozzájárulnak baráti kapcsolataink a Szov­jetunió és a népi demokratikus országok spor­tolóival. Ma már nálunk is következetesen al­kalmazzák a szovjet sportolók általános ed­zésmódszerét: a sokoldalú edzést. A XX. asztalitenisz világbajnokság nagy­szerű eredményei fokozott tevékenységre ser­kentik asztaliteniszezőinket és hazánk ösz­­szes sportolóit. Minden sportoló tudja, hogy ezek a győzelmek népi demokratikus rend­szerünk felsőbbrendűségét bizonyítják és azt igazolják, hogy ilyen fejlődés csakis a tőkés elnyomástól és kizsákmányolástól örökre megszabadult országokban lehetséges. ANGELICA ROZEANU az RNK sportjának érdemes mestere,­ az asztalitenisz női egyes, (G. Farkas Gizivel) a női páros és (Sidó Ferenccel) a vegyes páros versenyszámainak viágbajnoka SIDÓ FERENC (MNK) ez asztalitenisz férfi egyes (Kóczián Józsefe­fel) a férfi páros és (Angelica Rozeanuval)­ a vegyes páros versenyszámainak világ-­ bajnoka

Next