Előre, 1953. december (7. évfolyam, 1910-1936. szám)

1953-12-01 / 1910. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSÁNAK LAPJA Tárgyalások útján — a békéért A békeszerető emberiség nagy örömmel Üdvözölte a Szovjetunió külügyminiszté­riumának november 26-i jegyzékét, amely­ben azt javasolja az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormá­nyának,hogy hívják össze a külügyminisz­terek négyhatalmi tanácskozását és Ber­lint javasolja az értekezlet színhelyéül. Rendkívül nagy jelentőségű tény ez. A szovjet kormány ismét keresztülhúzta egyes imperialista körök számításait, akik Hosszú hónapokon át azon mesterkedtek, hogy megakadályozzák a tárgyalások lét­rejöttét, hogy lejárassák a tárgyalások gondolatát, elködösítsék a megegyezés igazi értelmét és olyan bonyolult helyzetet igyekeztek teremteni a tárgyalások körül, amelyben a közvélemény még a legjobb akarattal se tudja kiismerni magát. Érthető, hogy az imperialista politikai körökben nagy zavart keltett a szovjet jegyzék. Nyilvánvalóan lelepleződött e kö­rök mesterkedése. Ha a többszöri jegyzék­váltást eddig az jellemezte, hogy a nyu­gati hatalmak — természetesen „békülé­­keny” szólamok kíséretében — de lénye­gében újból és újból kisiklottak a tárgyalások elől, ezúttal — úgy tűnik — épp a kisiklási kísérlet jutott zsákutcába. A szovjet jegyzék a három kormány ja­vaslatának elfogadásával szavukon fogja a nyugati­ hatalmakat, ugyanakkor új erő­vel tömöríti a békaszerető közvéleményt a nagyhatalmi tárgyalások ügye körül. A köz­vélemény a szovjet jegyzék nyomán olyan erős nyomást gyakorol az imperialista po­litikai körökre a tárgyalások gondolata mellett, hogy ezt még a polgári sajtó jó része sem képes figyelmen kívül hagyni. „Az igazság az — írja a THE NEW STA­TESMAN AND NATION című angol heti­lap —, hogy a nyugati hatalmak fektettek le előre olyan előzetes feltételeket, ame­lyekről tudták, hogy elfogadhatatlanok.Te­­hát a nyugati hatalmak gáncsolták el a konferenciát és ők utánozzák a hitleri propaganda cselfogását, ellenségemet vá­dolják olyan kétes tisztaságú taktika köve­tésével, aminőt ők maguk követnek.’ A FRANCE LOIRE című francia lap meg­jegyzi hogy „...Moszkva javaslatai alkotóak és sokat ígérnek”, míg a reakciós olasz MESSAGERO azt írja, hogy a szovjet kül­ügyminisztérium jegyzéke „megváltoztat­hatja a Bermuda-szigeteken tartandó érte­kezlet terveit és programmját.” A november 26-i jegyzék egyenes folyta­tása azoknak a nagyvonalú békekezdemé­nyezéseknek, amelyeket a szovjet kormány a nemzetközi feszültség csökkentésére és a nagyhatalmak közötti megegyezés kö­­zelebbh­ozatalára tett. A Szovjetunió nem első ízben javasolta külügyminiszteri érte­kezlet összehívását a nemzetközi feszült­ség enyhítését szolgáló intézkedések meg­vizsgálására. A jelenlegi jegyzék immár sokadik azoknak a sorában, amelyek ja­vasolják a béke megszilárdításával kap­csolatos kérdések tárgyalások útján való megvitatását. A szovjet kormány ezzel kapcsolatban jegyzékeiben mindig hangsú­­lyozta, hogy az összehívandó külügymi­niszteri értekezletnek meg kell tárgyalnia mindazokat a kérdéseket, amelyek hozzá­járulhatnak a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség enyhüléséhez, közöttük a német kérdést, amely a legszorosabban kapcsolódik az európai biztonság kérdé­séhez. A nyugati hatalmakhoz intézett je­lenlegi jegyzékében a Szovjetunió kormá­nya ismét leszögezte, hogy „most is szük­ségesnek tartja egy ilyen értekezlet össze­hívását” és „véleménye szerint ezt az ér­tekezletet nem kell eleve valamely kérdés megvizsgálására korlátozni, hanem való­ban lehetőséget kell nyújtani arra, hogy vizsgálat tárgyává tegyék a legsürgősebb nemzetközi problémákat.” A szovjet kormány már előzetesen ja­vasolta, hogy hívjanak össze a nemzet­közi kapcsolatokban fennálló feszültség enyhítését szolgáló intézkedések­­megvizs­gálása céljából öthatalmi, a német kérdés­sel kapcsolatosan pedig négyhatalmi érte­kezletet. Ezeket a javaslatokat mélyen át­hatja a szovjet kormánynak az az óhaja, hogy hozzájáruljon a nemzetközi feszült­ség enyhüléséhez és elsősorban ahhoz, hogy tartós biztonságot hozzon létre Eu­rópában, amelynek a legfontosabb felté­tele a német kérdés megoldása. A szovjet jegyzék hangsúlyozza, hogy a német militarizmus újjászületése és Nyugat-Németország felfegyverzése előtt utat nyitó „európai hadsereg” megterem­tése, valamint haditámaszpontok létesíté­se számos európai ország területén gyö­keresen ellentétes Európa népeinek bizton­ságával. Az „európai hadsereg” létrehozá­sának igazi célja nem az, hogy védelmet nyújtson azoknak az országoknak, ame­lyek részt vesznek ennek a hadseregnek a felállításában, hanem az, hogy megteremt­se a reguláris nyugatnémet hadsereg lét­rehozásának lehetőségét. Egy olyan hadse­reg létrehozásának lehetőségét, amelyet a tegnapi hitleristák és mindazok a revans­­eszméket hirdető németek támogatnak, akik agresszív céljaiknak megfelelően új háborút készítenek elő. Ezzel háborúba akarják taszítani nemcsak a német népet, hanem Európa népeit is. A francia mun­kás vagy paraszt jól tudja, hogy a múlt század hetvenes éveitől háromszor gázolt át hazája testén a német militarizmus. A szovjet emberek ugyancsak megismerték a német militarizmus igazi arcát. De meg­ismerték a német hódítókat más európai népek is, és nem kevésbbé hazánk dolgo­zói, akiket a német kardcsörtető politika kényszerített bele a háborúba. A népek tudják, hogy az „európai hadsereg” ag­resszív katonai tömb létrehozását jelenti, amely semmiképpen nem járulhat hozzá az európai béke megszilárdulásához, ha­nem ellenkezőleg, méginkább elmélyíti a nemzetközi feszültséget. Semmi köze nincs az „európai hadsereg” létrehozásá­nak Anglia, Franciaország és az Egyesült Államoknak ahhoz az állandóan hangozta­tott óhajához, hogy biztosítsák „védelmü­ket”, annál is inkább, mert senki , sem fe­nyegeti ezeknek az országoknak biztonsá­gát. A szovjet kormány ismételten rámuta­tott arra, hogy az európai országok biz­tonságát nem úgy lehet létrehozni, ha több nyugateurópai ország agresszív katonai szövetséget köt egyes keleteurópai orszá­gok ellen, hanem úgy, ha valamennyi eu­rópai ország tömöríti erőfeszítéseit az ál­talános európai biztonság érdekében. Ezek az erőfeszítések az illető országok által előzetesen vállalt kötelezettségeken kell hogy alapuljanak. Olyan kölcsönös kötele­zettségvállalásokon, amelyek bármely eu­rópai agresszió meghiúsítására irányul­nak. Az a tény, hogy a Szovjetunió kormá­nya ismét állást foglalt az „európai had­sereg” létrehozása ellen, azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió mindent elkövet egy világháború veszélyének elhárítása érde­kében, következésképpen, Európa igazi biztonságának megvalósítása érdekében ismét bebizonyosodott, hogy a Szovjet­unió a többi európai állammal együtt kész olyan egyezmények megkötésére, amelyek az európai béke biztosítékai lehet­nek. Valamennyi európai ország biztonsá­ga csak úgy jöhet létre, ha Franciaor­szág, a Szovjetunió és a többi európai or­szág együttesen harcolnak minden olyan agresszió megelőzéséért, amely új háborút szülhet. Ez természetesen feltételezi az európai biztonság megerősítése szempont­jából döntő jelentőségű német kérdés meg­oldását, még­pedig úgy, hogy Németor­szágnak, mint békeszerető és demokra­tikus országnak helyreállítják az egységét és visszaadják a függetlenségét. A Szovjetunió új­ javaslata, amely szá­mol azzal a ténnyel, hogy a nyugati hatal­makkal történt jegyzékváltás mindeddig nem vezetett eredményre és ezért közvetlen tárgyalásokat javasol, teljes összhangban van a békeszerető népeknek azzal a közös óhajával, hogy mielőbb tárgyalások útján rendezzék a nemzetközi politikai élet vitás kérdéseit, s kölcsönös jóindulattal, a meg­egyezés őszinte óhajának szellemében old­ják meg a nemzetközi feszültség nyugtala­nító problémáit. Népünk is azok közé tar­tozik, akik lelkesen üdvözlik a legújabb szovjet jegyzéket és a nemzetközi feszült­ség enyhülését várják tőle. Mindez azonban még korántsem jelenti azt, hogy a tárgyalásokhoz már egyenes út vezet. Miközben a francia külügymi­niszter a nemzetgyűlési vitában kijelen­tette, hogy „örömmel fogadta az orosz választ” és ugyanakkor az angol kormány szóvivője is ú­gy nyilatkozott, hogy „Nagy- Britannia örömmel fogadta a nyugati meghívásnak az oroszok részéről történt elfogadását”,­­ az Egyesült Államok külügyminisztériuma a szovjet jegyzékről kiadott első hivatalos nyilatkozatában an­nak a megdöbbentő véleménynek ad kife­jezést, hogy „a szovjet jegyzék igazi tar­talma kiábrándító”, ugyanakkor pedig to­vább folynak az előkészületek a három nyugati nagyhatalom külügyminiszterei­nek bermudai tanácskozására. Mindennek arra kell késztetnie a népeket, hogy most — miután a szovjet jegyzék kedvezőbb fel­tételeket teremtett a nemzetközi feszültség békés tárgyalások útján való megoldására — még fokozottabban harcoljanak a nagy­hatalmak közötti tárgyalások létrejöttéért. Felszabadult hazánk dolgozói is egysége­sen követelik a nagyhatalmak tanácskozá­sait, mert jól tudják, hogy nagyszerű építő terveink megvalósításának legfőbb kezes­sége a béke. Fogadás az Albán Népköztársaság felszabadulásának 9. évfordulója alkalmából November 29-én, Albániának a fasiszta iga alóli felszabadulása 9. évfordulója alkalmá­ból. Miha Laku, az Albán Népköztársaság bukaresti követe fogadást rendezett a Hadse­reg Központi Házának termeiben. A fogadáson részt vettek a következő elv­társak: dr. Petru Groza, a Nagy Nemzetgyű­lés Elnökségének elnöke; Chivu Stoica, a minisztertanács alelnöke; Emil Bodnaros had­seregtábornok, az RNK Fegyveres Erőinek minisztere; Dumitru Coliu, az RMP KV Po­li­tbürójának póttagja; Simion Baghici, kül­ügyminiszter; Al. Draghici altábornagy, bel­ügyminiszter; Constanta Craciun, művelődés­ügyi miniszter, továbbá a kormány és az RMP KV más ta­gjai, állami főtisztviselők, a tömegszervezetek, a központi intézmények és szervezetek vezetői, valamint tudományos, kulturális és művészeti életünk képviselői. Megjelentek L. G. Melnyikov, a Szovjetunió bukaresti nagykövete; Van Ju-pin, a Kínai Népköztársaság nagykövete; W. Wrzosek, a Lengyel Népköztársaság nagykövete; D. K. Grekov, a Bolgár Népköztársaság nagykövete; Pataki László, a Magyar Népköztársaság kö­vete; J. Vochomurka, a Csehszlovák Köztársa­ság ideiglenes ügyvivője; K. Streich, a Né­met Demokratikus Köztársaság ideiglenes ügyvivője; Pak Csen Szek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ideiglenes ügyvi­vője; Moshe Avidan, Izrael ideiglenes ügy­vivője, továbbá a diplomáciai testület más tagjai. A fogadás baráti légkörben zajlott le. (Agerpres) VII. évf. ,1910 sz. 4 oldal, ára 20 báni 1953 december 1. , kedd LAPUNK TARTALMÁBÓL: A kolozsvár tartományi néptanácsok eredményeiről (2. oldal) A romániai helyi néptanácsválasztá­­sok küszöbén (2. oldal) Testnevelés és sport (3. oldal) A Béke Világtanács ülésszakának zá­róülése (4. oldal) A Béke Világtanács ülésszakán részt vevő tudósok felhívása (4. oldal) A népek kulturális kapcsolatainak ki­­fejlesztéséről (4. oldal) A szovjet kormány november 26-i jegyzékének külföldi visszhangja (4. oldal)­ A koreai politikai értekezletet előké­­szítő panmunzsoni tárgyalások (4. oldal)­ Laburista képviselők határozatterve­zete az öthatalmi értekezlet összehí­vása érdekében (4. oldal)] A Béke Világtanács üzenete azokhoz a szervezetekhez és személyiségekhez, akik a nemzetközi feszültség enyhülését kívánják BBCS. (Agerpres.) — A TASZSZ közli a Béke Világtanács következő üzenetét: A koreai fegyverszünet az évek óta aggódó világnak meghozta a reményt, hogy végül csökken a feszültség a nagyhatalmak között. Mégis a megkezdett tárgyalások újabb aka­dályokba ütköznek. A világbéke szempontjából életbevágóan fontos más kérdésekben is nehéznek bizonyul a megegyezés. De a népek a nemzetközi feszültség enyhülését kívánják. A nemzetközi feszültséget kísérő gazdasági nehézségek és politikai nyomás a népek számára mind elviselhetetle­nebbé válnak. Az a véleményünk, hogy ki lehet emelni a világot ebből az állapotból. Immár minden országban különböző politikai és társadalmi erők küzdenek a nemzet­közi feszültség enyhítése érdekében. Mind több tudós, egyházi és politikai személyiség ítéli el a tömegpusztító fegyverek használatát. A közvéleményt mind jobban nyugtalanítja a különböző fegyverzetek növekvő felhalmozása. Minden józan ember megállapítja, hogy nem lehet rendezni a fontos világpolitikai kérdéseket, nem lehet biztosítani a megkötött egyezmények teljes érvényességét a Kínai Népköztársaság részvétele nélkül. A nyugateurópai országok többségében mértékadó személyiségek szállnak síkra — minden politikai pártból — a nagy nyilvánosság előtt a német militarizmus feltámasztása ellen, bármilyen formában történjék is az. Ilyen körülmények között úgy véljük, hogy össze kell hangolni mindazoknak a szer­vezeteknek és személyiségeknek az erőfeszítéseit, akik a nemzetközi feszültség enyhülését akarják. A Béke Világtanács 1953 november 28-án elfogadott határozata kifejti álláspon­tunkat ezzel kapcsolatban. Szükségessé válik egy olyan találkozó tervszerű előkészítése, amely lehetővé teszi majd minden szempont szabad feltárását és a lehetséges megoldások megvizsgálását. Egy ilyen jellegű világtalálkozó rövid időn belül való megtartása a nemzetközi feszültség enyhítésé­nek fontos tényezője lenne. A Béke Világtanács általános határozata BECS (Agerpres). — A TASZSZ közli: A Béke Világtanács politikai bizottságának általános határozati javaslata, amelyet a Béke Világtanács teljes ülése szombaton elfoga­dott, a következő: A Béke Világtanács budapesti ülésszakának felhívása, amely tárgyalásokra szólított fel, mély visszhangra és a legszélesebb körű támogatásra talált. E kampány következtében napról napra tért nyer és meghozza gyümölcseit az a gondolat, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket mindenki számára elfogadható megegyezések útján rendezzék. Koreában az ellenségeskedések beszüntetése a béke ügyének győzelmét jelentette. Ami Németországot illeti, a nagyhatalmak között váltott legutóbbi jegyzékek bizo­­nyítják, hogy egy négyhatalmi tanácskozás hamarosan lehetséges. Am­ Indokinát illeti, Franciaországban és Vietnamban egyaránt utat tör magának az a gondolat, hogy az ellenségeskedéseket szüntessék meg és békésen rendezzék a kérdést. De a nemzetközi feszültség enyhítésével szembenálló erők a „tárgyalások“ szót arra használják fel, hogy leplezzék a hidegháború folytatására törő akciókat. Nem a tárgyalá­sokra tülekszenek azok, akik a tárgyaló partnert befejezett tények elé akarják állítani; nem a tárgyalást akarják azok, akik olyan feltételeket próbálnak szabni, amelyek meghiú­sítanák a tárgyalásokat. Bizonyos körülmények és bizonyos konfliktusok — Ázsiában és Európában egyaránt — különösen veszélyeztetik a világ békéjét. A koreai tárgyalásokat a meghiúsulás veszélye fenyegeti. Az a törekvés, hogy kizárják a semleges nemzeteket és különösen Indiát egy olyan konferencián való részvételből, amely lényegében ázsiai érdekeket érint, meghiúsíthatja a tárgyalásokat. A népek azonban nem engedik meg, hogy Koreában kiújuljanak az ellenségeskedések. Az európai biztonság érdekei a német kérdés mielőbbi rendezését követelik. Ez a ren­dezés csak a négy nagyhatalom — az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország megegyezése alapján lehetséges. Ennek a megegyezésnek jelenleg az a fő akadálya, hogy az egyik fél fel akarja támasztani a német militarizmust és be akarja vonni Németországot egy háborús koalícióba, amely a másik fél ellen irányul. A Béke Világtanács felhívja az európai népeket, akadályozzák meg az „európai had­seregéről szóló egyezmény ratifikálását és a német militarizmus bármilyen form­ában való feltámasztását. Ha ez megtörténik, akkor megnyílik az út a négy hatalom megegyezésére a német kérdésben; olyan megegyezésre, amely békés jövő távlatait nyitja meg a német nép előtt és minden európai nép számára biztosítékot teremt azzal szemben, hogy Német­országban feltámadnak az agresszió erői. Hét év óta háború folyik Franciaország és Vietnam között. Ennek a háborúnak csak a hadviselő felek közötti közvetlen tárgyalás vethet véget. A Béke Világtanács üdvözli azt a javaslatot, amelyet ebben a vonatkozásban a Viet­nami Demokratikus Köztársaság küldöttsége tett a kínai küldöttség támogatásával. Ez a javaslat — amelyre a francia küldöttség kedvező választ adott — a rendezés alapja lehet. A Béke Világtanács mindig azon az állásponton volt, hogy az idegen beavatkozás idegen csapatok által való megszállás és katonai támaszpontok létesítése idegen területen egyaránt fenyegeti a népek függetlenségét és a békét ilyen irányú politika kibontakozása nyilvánul meg a közel- és középkeleti, a latinamerikai és az afrikai országokban egyaránt. Európában ez a politika különösen az „európai védelmi közösség“ tervében és abban jut kifejezésre, hogy atomtámaszpontokat létesítenek Spanyolországban, Ázsiában pedig Japán külföldi megszállásában és­ újrafelfegyverzésének fokozásában, valamint abban nyilvánul meg, hogy az Egyesült Államok Pakisztánban katonai támaszpontokat akar kierőszakolni a maga számára. Ez az utóbbi törekvés azzal a kockázattal jár, hogy a világ egy újabb területén keltenek háborús pszichózist az emberek­ százmilliói között. A fegyverkezési hajsza, a mind nagyobb hatóerejű pusztító fegyverek gyártása elvisel­hetetlen teherként és szörnyű fenyegetésként nehezedik a világra. A Béke Világtanács a stockholmi felhívással, kapcsolatos kampányban és varsói hatá­rozataiban már felhívta a világ figyelmét erre a problémára. A Béke Világtanács sajnálja, hogy az ENSZ eddig nem jutott megegyezésre­­ebben a kérdésben és kívánja, hogy foly­tassák az erőfeszítéseket az atom- és a biológiai­­fegyverek teljes eltiltásáért és mindennemű fegyverzet lényeges csökkentéséért, hathatós ellenőrzés mellett. A Béke Világtanács végül emlékeztet arra, hogy — ha egyes problémákkal kapcsolat­ban meg is kezdődnek a tárgyalások — mindig azon a véleményen volt és továbbra is úgy véli, hogy a nemzetközi feszültség enyhítésének leghathatósabb eszköze is továbbra is az önhatalmi értekezlet. Ez az értekezlet bármelyik fél kezdeményezésére minden olyan kérdéssel foglalkozhat, amelyet a feszültség okának tartanak és általános, mindenki számára elfogadható meg­egyezésekre juthat. Az öthatalmi értekezletet annak a makacs visszautasítása akadályozza, hogy elismerjék a Kínai Népköztársaság jogos helyét a világ ügyeinek rendezésére hivatott nemzetközi testületekben. A világ közvéleménye mind élesebben elítéli ezt az elutasító magatartást, amely ellenkezik minden állam érdekeivel. Az ENSZ alapokmánya olyan okmányt bocsát a népek rendelkezésére, amely lehetővé teszi a tartós béke elérését, a népeknek tehát tiszteletben kell tartaniuk az ENSZ alapok­mányát. Az alapokmány elleni merényletek nehéz helyzetbe sodorták a világot. Az alap­okmány betűihez és szelleméhez való visszatérés segítséget nyújtana a népeknek bizton­ságuk és függetlenségük biztosítására és lehetővé tenné a nemzetek igazi együttműködését annak érdekében, hogy kifejlesszék gazdasági erőforrásaikat, emeljék jólétüket és kultú­rájukat. A béke végső fokon a népektől függ, s a népek fellépése megszüntetheti és meg is kell hogy szüntesse azt a félelmet és aggodalmat, azt a nyomorúságot és nélkülözést, amelyet a hidegháború és a fegyverkezési verseny zúdított az emberiségre. Élénk agitációs munka Nagybánya tartományban November 20-án Nagybánya tartományban is befejeződött a tartományi, rajoni, városi és községi néptanácsok képviselőjelöltjeinek javaslása. A tartományban összesen 5.622 NDF-jelöltet javasoltak A választási kampányban fontos feladat hárul az agitátorokra, ők mozgósítják a dolgozókat az RMP KV augusztus 19—20-i bővített plenáris ülésén hozott határozatok teljesítésére, ők népszerűsítik a néptanácsok eredményeit és a képviselőjelölteket, ők hív­ják fel a dolgozókat a választási névjegyzé­kek ellenőrzésére. Az eredményes agitációs munka érdekében eddig 9.100 agitátor része­sült a szükséges oktatásban. Az agitátorok választókerületenként, lakónegyedenként, ház­csoportonként és utcánként fejtik ki tevé­kenységüket. Hetenként több mint 500 agitátor megy ki a falvakba. Felvilágosítják a dolgozó parasz­tokat arról, hogy a mezőgazdasági termelés növelése, az állatok és szárnyasok hizlalá­sára és szállítására kötött szerződések hoz­zájárulnak jövedelmük gyarapításához és ugyanakkor a városok ellátásának megjaví­tásához. A választási névjegyzék előtt Sepsiszentgyörgy város néptanácsának egyik szépen díszített, jólfűtött helyiségében rendkívül élénk a forgalom. Üzemi munká­sok, kollektivisták, egyénileg dolgozó parasz­tok, tisztviselők, kisiparosok, értelmiségiek és más dolgozók figyelmesen keresik saját és hozzátartozóik neveit, a kifüggesztett válasz­tói névjegyzéken. Több mint 7000 személy tekintette meg ed­dig­i névjegyzékeket, azoknak a száma pe­dig, akik pótlistára kérték felvételüket, meg­haladja a 450-et. Nyílik az ajtó. Három, őszes haju dolgozó lép a terembe. Kollektivisták. Az egyik közülük Erdélyi István, hossza­san nézegeti a névjegyzékeket, majd az ott tevékenykedő Vajna Piroskához fordul: — Jöjjön lelkem, keresse meg az én neve­met is, mert odahaza feledtem a szemüvege­met, anélkül pedig nem érek én már semmit — Megkeresem én! — fordul hozzá Szabó István a másik kollektivista. Böngészni kezdi a névjegyzékeket, majd szégyenkezve fordul a mellette álló Balogh József kollektivistá­hoz. — Hiába na, telik az idő. Nekem sem megy már szemüveg nélkül. Jöjjön elvtárs­­nő, keresse meg mindhármunk nevét. Öreg házaspár tipeg a névjegyzék előtt Vásárhelyi János 82 éves nyugdíjas és 80 éves felesége. Keresik neveiket Galbács Já­nos néptanácsi titkár és Gyárfás Mária osz­tályvezető előzékenyen segítenek az öreg há­zaspárnak. — Lehet, hogy kifeledtek — kockáztatja meg az öreg a kérdést. — Ne türelmetlenkedjék — csitítja a fele­sége —, ha kimaradtunk, pótolni fogják, — örökké tudálékoskodik — morgolik az öreg, de szeme fiatalosan csillog, mikor Gyárfás Mária megtalálja nevüket a név­jegyzékben. — Mert engem vagy ötven esztendeig, amíg gyári munkás voltam, örökké, „kifeled­tek" a névjegyzékből. Most öregségemre azt is pótolni akarom, amit akkor mulasztottam — magyarázza mosolyogva. A nagyváradi „Progresul” kisipari ter­melőszövetkezet dolgozói igyekeznek minél több közszükségleti cikket gyártani. Az utóbbi 3 héten 18.800 darab köt­szövött árucikket, 2560 pamutabroszt, 3550 női táskát és aktatáskát, 2083 pár hámot, több mint 700 kötőféket és 2500 kiló halász­zsineget szállítottak az értékesítő szövet­kezeteknek. A szövetkezet ezévi termelési értékter­vét még október 20-án teljesítette. A ta­valyi eredményekhez viszonyítva a munka termelékenysége szövetkezeti tagonként átlag 30 százalékkal emelkedett, a termé­kek minősége 2,50 százalékkal javult, az önköltsége pedig 1,30 százalékkal csök­kent. A kötszövő osztályon futószalagot szereltek fel és varrógépeket állítottak be a kötszövött áruk összeállítására és gomb­lyuk-varrásra. Ezáltal több mint 50 százalékkal emelkedett a munka termelé­kenysége. Az októberi termelési tervet 181 százalékkal túlteljesítették, november első felében pedig már több mint 120 százalé­kos tervtúlteljesítést értek el. A „Progresul” sikereiben nagy része van Weiss Juliánna ifjúsági brigádjának a bőrdíszmű-osztályon. Ez a brigád több mint 90 százalékkal teljesítette túl normá­ját és Lidia Korabelnyikova módszerét követve, több mint 500 övet és óraszíjat készített megtakarított anyagokból. A vezetőségi kollektíva figyelme kiter­jed a szövetkezet termelőképességének nö­velésére is. Ebből a célból egy új, teljesen gépesített vegytisztító-osztályt építettek s rövidesen üzembe is helyezik. Most rende­zik be a karbantartó-osztályt. A termelő­­képesség növelése, több újítás alkalmazá­sa, továbbá bizonyos technikai-szervezési intézkedések folytán a szövetkezetben most 181-féle közszükségleti cikket gyár-­ tanak, mint például bőröndöt, aktatáskát,­­­­­táskát, szatyrot, övet, óraszíjat, férfi nyaksálat és még sok egyebet. Szép eredményt ért el az „Augusztus 23” szövetkezet is, ahol már október 15-én teljesítették az egész évi globális terme­lési tervet. Ebben a szövetkezetben a mun­ka termelékenysége, a múlt évhez viszo­nyítva, 8 százalékkal növekedett, 5,50 szá­zalékkal javult a termékek minősége és a tervelőirányzathoz viszonyítva 7 száza­lékkal csökkent az önköltség. A közszükségleti cikkeket gyártó szö­vetkezetek dolgozói lendületes munkával köszöntik a néptanácsi választásokat. Bővül a közszükségleti cikkek választéka Az egész ország dolgozó népe lelkesen készül a néptanácsi képviselőválasztásokra. Ezekben a napokban a dolgozók százai és ezrei látogatják meg azokat a központokat, ahol kifüggesztették a választói névjegyzékek másolatait. Ellenőrzik, hogy szerepel-e­­nevük a választói névjegyzéken, vagy nem írták-e be nevüket hibásan. Ellenőrzik egy­úttal azt is, hogy nem került-e fel a névj­egyzékre olyan személy, akit a törvény mél­tatlannak tart a szavazásra. Képünkön: A fővárosi Lenin rajon 1-es számú kifüggesztési központjában a dolgozók ellenőrzik a választói névjegyzékeket. Udvarhely rajonban Udvarhely rajon egész területén megtör­téntek a jelölések A rajon dolgozói lelkes hangulatú nagygyűléseik során 12 tarto­mányi, 63 rajoni, 44 városi és 760 községi képviselőjelöltet javasoltak. Az agitátorok népszerűsítették a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének a néptaná­csok választásáról szóló törvényerejű rendele­tét. Különösen jó felvilágosító munkára végez­tek : Katona József, Marosi Miklós, Lengyel Béla siménfalvi, Péter Ferenc szentkirályi agitátorok A néptanácsok végrehajtó bizottságai gaz­dasági téren is szép eredményeket valósítot­tak meg a választások tiszteletére. A helyi­ipari vállalatoknál fokozódott a termelés üte­me. A Május 1 szabó­szövetkezet például globálisan 164 százalékra teljesítette októ­beri tervfeladatait. Közvetlenül utána a ke­resztúri vasgyár következik 145 százalékkal. A József Attila vegyesvállalat 123 százalékot ért el, a Vörös Csillag asztalos termelőszö­vetkezet októberi teljesítménye 120 százalék, a Gábor Áron fémipari termelőszövetkezeté 110 százalék. Fokozatosan javul az élelmiszerellátás. Zöldség- és főzelékfélét a kellő mennyiség­ben talál a piacon a városi lakosság A szö­vetkezetek és a helyi élelmezési vállalat nagymennyiségű cukrot, étolajat, vegyésizet, rizst, citromot, tésztafélét, édességet és más élelmiszert osztott ki. Biztosítva van már a kórházak, kantinok és más intézmények té­li ellátása A tüzelőellátás terén is vannak eredmé­nyek. A Combustibil részére 1932 vagon tűzi­fát szállítottak le, a falvakon pedig az erdé­szeti hivatalok biztosították a szükségletek fedezését. A jól megszervezett politikai tömegmunka nyomán a rajon dolgozó parasztjai november 23-ig beadták a búzakvóta 99,9 százalékát, egyes terményekből pedig túltelítették az előírt tervet. A­ szövetkezetek komoly fogyatékossága, hogy nem teljesítették felvásárlási tervfelada­tukat, de nem­ is kapták meg ehhez a kellő segítséget a néptanácsok végrehajtó bizottsá­gaitól. Udvarhely vajon néptanácsainak el­­sőrendű kötelessége hogy behatóan foglal­kozzanak a felvásárlás kérdésével, mer­t csak így biztosíthatják hiánytalanul a városi dol­gozók ellátását A sztálinvárosi agitátorok eredményes tevékenysége A sz­tálinvárosi traktorgyár legjobb mun­kásai és technikusai közül kiválasztott 500 agitátor eredményes felvilágosító munkát fejt ki a néptanácsi képviselőválasztások előké­szítésében. Házról házra járva tájékoztatják a lakosságot a választási kampány meneté­ről s ugyanakkor elbeszélgetnek velük népi demokratikus rendszerünk vívmányairól. Az üzem 40—50 agitátora vasárnaponként a környező falvakat keresi fel.

Next