Előre, 1953. december (7. évfolyam, 1910-1936. szám)

1953-12-01 / 1910. szám

2 A kolozsvártartományi néptanácsok vívmányairól Vasile Deac elvtárs nyilatkozata Az Agerpres Román Távirati Iroda egyik munkatársa beszélgetést folytatott Vasile Deac elvtárssal, a kolozsvártarto­mányi néptanács végrehajtó bizottságának elnökével a tartomány néptanácsainak az utóbbi években megvalósított vívmányai­ról. — Három év alatt, mióta tartományunk­ban néptanácsok működnek — mondotta Vasile Deac elvtárs —, a néptömegek al­kotó kezdeményezése minden téren ko­moly eredményekben nyilvánult meg. A tartományban számottevő helyiipar fej­lődött ki, amelynek már 471 termelő egy­sége van és 1400 féle cikket gyárt. Helyi iparunk az építőanyag kivételével már teljesítette ez évi globális termelésé­nek értéktervét. Az augusztusi párthatározat után, a vállalatok termelőképességének részletes megvizsgálása alapján elhatároztuk, hogy a jövő évre a tavalyihoz viszonyítva 72 százalékkal növeljük a helyi ipar és a kisipari termelőszövetkezetek globális ter­vét, s újabb cikkek gyártását kezdjük meg. Parasztbútort, irodaszereket, tintát, t­orotvakészüléket, gyermekszánkót és gyermekkocsikat fogunk gyártani. A ter­melés már ebben az évben lényegesen nö­vekedett. A zilahi konzervgyár szeptember óta há­romszor több aszaltgyümölcsöt, paradi­csompasztát, és főzelékkonzervet gyártott. Új keksz-, halva- és száraztésztaáru­­gyárat építünk. A lakosság által össze­gyűjtött vadgesztenyéből megkezdjük az ipari szesz, keményítő és dextrin gyártá­sát. A néptanács nagy figyelmet fordít a földgázvezeték kibővítésére is. Az idén csaknem 1.500 lakást kapcsol­tak be a földgázvezetékbe, tavaly mindösz­­sze 562-őt. Kolozsváron 840, Tordán,­­Ara­­nyosgyéresen és Marosújváron pedig­ 651 lakást kapcsoltak be a földgázhálózatiba. Számos lakóház is épül a dolgozók szá­mára. Több munkástömbházat már átad­tak rendeltetésének. Az írisz-telepen gí­z ház épült. Mindegyikben négy modern la­­kás van, villannyal, vízvezetékkel, föld­gázzal. A városban két tömbház épült negyven lakással, a harmadik most épül a Pavlov-utcában, a magyar színházzal szemben. Sok iparvállalat, például az aranyosgyéresi Sodronyipar, az egeresi szénbánya, a „Beszterce” helyiipari válla­lat, a tordai cementgyár, stb. többszáz munkáslakást épített, vagy épít. Ezenkívül többszáz dolgozó épített saját házat álla­mi segéllyel, a néptanácstól kapott ház­helyen. Ilyen építkezések folynak Kolozs­várt a Tordai-úton, az Albina utcában, a Kerekdombon, stb. A lakosság önkén­tes munkájával is sok minden készült el. A falvak fejlesztésének egyik jelentős eszköze az önmegadóztatás. Kolozsvár tartományban számos új épületet emeltek önmegadóztatás útján. Az ily módon fel­épült új iskoláknak és a régiek kitatarozá­sának, kultúrotthonoknak, hidaknak stb. mintegy 80 százalékát önkéntes munká­val végezte el a lakosság. A falvak dol­gozóit a néptanácsi képviselők, a honpol­gári és női bizottságok mozgósították ezekre a munkákra. 1951-ben négy iskolát építtettünk a tartományban a központosí­tott alapból és 14-et önmegadóztatásból. 1952-ben két iskolát a központi alapból és 20-at önmegadóztatásból, 1953-ban 12 iskola épült a központi alapból és 28 ön­megadóztatásból. Augustin Voda románsályi képviselő, akit az idén is jelöltek, a községi vízveze­ték elkészítésére, a községi intézmények villamosítására, a kultúrotthon és két híd kijavítására mozgósította a lakosságot s ő maga is részt vett e munkákban. Mind­ezt az önmegadóztatási alapból készítet­ték el, illetve javították ki. Bálint Ludovi­­ka nagyfalusi képviselő három nap alatt egymaga gyűjtötte be az önmegadóztatá­si alapra felajánlott összegnek több mint 25 százalékát. Ebből az összegből a többi között szép kultúrotthont is építettek. A tartomány többi vívmányáról a követ­kezőket mondotta Vasile Deac elvtárs: — Tordán, ahol a vízvezeték meglehető­sen kezdetleges állapotban volt, új vízmű­­veket építettek, újabb vízforrásokat tártak fel; a város lakosságát és iparvállalatait nemsokára bőségesen el tudják látni ipari- és ivóvízzel. Marosújváron az idén kezd­ték meg a folyóvíz bevezetését és a csa­tornahálózat kiépítését. Désen a lakosság eddig a város szélén lévő piacról szerezte be szükségleteit. Ma nemcsak Désen, ha­nem Tordán, Besztercén, és Zsibón is asz­faltozott, vízvezetékkel ellátott, tiszta piacok vannak, mégpedig közel a város központjához. A kolozsvári utcákat több mint 25 kilo­méter hosszúságban kiköveztük, különö­sen a kerekdombi, k­isztelepi és a vasúti műhelyek környékén lévő munkásnegye­dekben. Ugyanitt sok gyalogjárót is ké­szítettünk. A város központjában újjáépí­tettük a háború alatt felrobbantott két Sza­­mos-hidat. A központi piacon elárusító he­­lyeket létesítettünk a kollektivisták számá­ra. Négynapos nagyvárért rendeztünk, hogy a dolgozók beszerezhessék téli szük­ségleteiket. Ez alkalommal a környékbeli dolgozó parasztság nagymennyiségű élel­miszert hozott fel a piacra. A vásáron a parasztság is bőségesen beszerezhette textil-, ruha- és lábbeli-szükségletét. Vasile Deac elvtárs, a kolozsvári 7-es számú tartományi választókerület NDF- jelöltje, befejezésül ezeket mondotta: — Kolozsváron és általában az egész tartományban, a dolgozók lelkesen vesz­nek részt a választási előkészületekben. Jól tudják, mit jelentenek a december 20-i választások pártvezette dolgozó népünk eddigi vívmányainak megszilárdítása­­ és továbbfejlesztése szempontjából. A gyá­rakban és üzemekben is egyre nagyobb sikereket érnek el a termelésben a válasz­tások tiszteletére. A falvakon ütemesen fo­lyik az őszi mélyszántás és az önmegadóz­tatási alapból is egyre több új épület ké­szül el. Mi, akik tudjuk, milyenek voltak régen a választások, mi, akik tudjuk, hogy a burzsoázia és a földesurak a választá­sokat is arra használták fel, hogy szítsák a soviniszta gyűlölködés tüzét a románok és magyarok között, ma örömmel látjuk, milyen hazafias lendülettel folynak a vá­lasztási előkészületek. A képviselőjelöltek és a választók között lezajlott első talál­kozók alapján meg vagyunk győződve róla, hogy Kolozsvár tartomány dolgozói de­cember 20-án a legteljesebb bizalommal adják le szavazataikat az NDF-jelöltjeire. A szatmárzajoni néptanácsok munkájára! Államhatalmunk helyi szervei — a népta­nácsok — gyökeresen, alapvetően különböz­nek a burzsoá­ földesúri rendszer bürokrati­kus helyi szerveitől. A régi községi és megyei képviselőtestüle­teknek szűkre szabott közigazgatási hatáskö­rük volt. Valóban a földesurak és gyárosok köréből titokban kinevezett időközi bizottsá­gok működtek a községi képviselőtestületek helyett. Az utak hosszú sorát járta a dolgo­zó, olykor még a fővárosban is kilincselnie kellett, hogy elintézzék nyugdíja folyósítását, '’’'érméke tandíjának leszállítását, egy hid­­­avitását és hasonló ügyeket. ''Tégtanácsainknak kemény­ harcot kellett , v­­olt a múlt egyik legkárosabb csökevénye, a bürokrácia ellen. Ez a harc számottevő eredményekkel járt; államhatalmunk helyi szerveinek nagy része egyre inkább leküzdi azt a káros irányzatot, hogy mindent „felül­ről“ várjon. Szatmár rajonban példa erre Krasznabéltek, Halmi, Szatmárzsadány, ahol a néptanácsok valóságos intézkedő szervek­ké fejlesztették az állandó bizottságokat és segítségükkel sok fontos problémát sikerül megoldaniok. Szatmárzsadányban új székházat és kultur­otthont épít a néptanács ; a szükséges 50.000 téglát helyi erőforrásokból szerezte be. Lá­zári, Középhomoród, Szakasz községek népta­nácsai a dolgozók aktív segítségével építet­tek kulturotthont, iskolát. A szatmárhegyi és a szamoskrassói néptanácsok a lakosság lel­kes közreműködésével villanyvilágítást vezet­tek be községükbe. Hazafias buzgalommal támogatják a néptanács munkáját a hazai és nagykolesi kollektivisták. De vannak még Szatmár rajonban olyan néptanácsok is, amelyeknél bürokratikus módszerek észlelhetők. Gyorsítani kell a dolgozók kéréseinek elintézését Aranyos­­medgyesen, Lajosmajorban, Szárazberken, Udvariban és másutt, sőt magánál a rajoni néptanácsnál is. A választási kampány jó alkalom arra hogy valamennyi néptanács levonja a tanul­ságokat munkája eredményeiből és hiányos­ságaiból. A bírálat és önbírálat szellemének kibontakoztatása, a tömegkapcsolatok szoro­sabbra fűzése mindegyik néptanácsnak mó­dot nyújt arra, hogy az élenjárók színvona­lára emelje munkáját és új sikerekkel kö­­szöntse a választások napját. SCHWARZKOPF MIHÁLY a szatmárrajoni néptanács végre­hajtó bizottságának elnöke. Újabb közélelmezési egységek a fővárosban Ebben az évben számos új közélelmezési egység létesült a fővárosban. Az év elejé­től október 31-ig 70 éttermet, falatozót, cukrászdát és más hasonló helyiséget ren­deztek be. Felépültek például a „Stadion”, „Viilor” és „Terasa Macul Rosu” elnevezé­sű nagy éttermek, berendezték a „Pesca­­rul” és az „Universitatii” vendéglőket, to­vábbá 12 új cukrászdát és nagyszámú hű­sítő italokat árusító helyiséget. Az utób­biakat a téli idényre teázó helyiségekké, illetve cukorkaboltokká alakították át. A fővárosban jelenleg 538 közélelmezési egység működik. A közélelmezési tröszt igazgatósága gon­doskodott arról, hogy az új helyiségek fel­építésével egyidejűleg korszerű bútorzatot és felszerelést szerezzen be. Sok éttermet és cukrászdát típusbútorral rendeztek be. A szükségnek megfelelően ellátták őket hűtőberendezésekkel, teljesítőképes húsda­ráló gépekkel, kompresszorokkal, sörcsa­poló készülékekkel, villanyerővel működő tejszínhabverő gépekkel, sonka- és felvá­gottszeletelő gépekkel és így tovább. A fenti intézkedések folytán a fővárosi közélelmezési egységek az első három ne­gyedévben 28,80 százalékkal több árut ad­tak el, mint tavaly. A közélelmezési tröszt dolgozóinak most az a legfőbb gondjuk, hogy télire ellássák a különböző egységeket. Eddig elegendő mennyiségű paradicsomot, káposztát, sa­vanyúságot és zöldségfélét szereztek be. Most burgonyát és hagymát vásárolnak. A szükséges bor és pálinka jelentős részét szerződéskötési alapon közvetlenül a ter­melőktől vásárolják. A fővárosi közélelmezési tröszt vezető­sége tervbe vette, hogy a munkáslakta ne­gyedekben kibővíti a közélelmezési egysé­gek hálózatát, továbbá, hogy cukrászatta­ és hűsítő italokkal foglalkozó rajonközi trösztöt létesít. Úgyszintén elhatározta hogy minden rajonban több szakácsmű­helyt rendez be a falatozóknak szükséges készítmények előállítására. (Agerpres) A romániai helyi néptanácsválasztások küszöbén írta: D- Coltu a Román Munkáspárt KV Politbürójána­k póttagja A Román Népköztársaság dolgozói decem­ber 20-án választják meg képviselőiket a nép­­tanácsokba, az államhatalom helyi szerveibe. A néptanácsok a legdemokratikusabb hatal­mi szervek országunk történetében. A népta­­nácsok a Román Népköztársaság politikai alapja. A városok és a falvak dolgozói e leg­szélesebb tömegszervezeteik révén gyakorolják hatalmukat s vesznek tevékenyen részt az ál­lam igazgatásában. A nép­tanácsokra óriási feladat hárul a tömegek alkotó kezdeményezé­sének fejlesztésében, az ország életének szocia­lista átalakításában, a tartományok, rajonok, városok és falvak gazdasági és kulturális át­alakításában. A néptanácsok irányítják terü­letükön a helyi ipart, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet, a közellátást, a népművelést, az egészségügyi intézmények hálózatát, stb. A néptanácsok gyökeresen különböznek a burzsoá­ földesúri román állam egykori helyi szerveitől, amelyeket a tömegek gyűlöltek és megvetettek. A királyt Romániában a helyi hatalmat a főispánok, a polgármesterek és a főszolgabírák gyakorolták; ezeket a kormány válogatta ki a legkönyörtelenebb és legmo­hóbb kizsákmányolók közül. A román dolgozók jogfosztottságának és elnyomásának ez az ideje örökre lejárt. A helyi néptanácsok választása ma elsőrendű fontosságú esemény az ország politikai és gazdasági életében, újabb ragyogó tanúbi­zonysága a népi demokratikus rendszer mély­ségesen demokratikus jellegének. A népi de­mokratikus rendszer az egész dolgozó nép­nek biztosítja a Román Népköztársaság Al­kotmányában szentesített állampolgári és szaba­dságjogoka­t. A választási kampány során a dolgozók ki­fejezik szeretetüket és bizalmukat a Románn Munkáspárt Iránt, amely egész tevékenységé­vel bebizonyította, hogy mindennél fontosabb­nak­ tekinti a nép érdekeit. A néptömegek mindinkább megértik a párt politikáját, a­­mely a dolgozók jólétének fokozására, a szo­cialista társadalom fölépítésére irányul s sa­ját politikájuknak tekintik ezt a politikát. Ez a körülmény erősíti, legyőzhetetlenné te­szi a népi demokratikus rendszert. A népi demokratikus állam alapjának, a munkásosztály és a dolgozó parasztság mun­kásosztály vezette szövetségének erősítése jegyében folyó választási hadjárat még in­­e­kább aktivizálja a milliós tömegeket a nép­gazdaság fejlesztésére és a dolgozók életszín­vonalának emelésére irányuló párt- és kor­mányhatározatok teljesítéséért indított harc­ban. A Román Népköztársaság néptanácsai a népi demokratikus rendszer ellenségeivel ví­vott elkeseredett osztályharcban fejlődtek ki és erősödtek meg. A volt gyárosok, földbir­tokosok és lakásaik serege, valamint a ku­­láikság — a legnagyobb számú kizsákmányoló osztály­a, mindent megpróbált és megpróbál, hogy megtörje a népi demokratikus államnak és hatalmi szerveinek erejét. A néptanácsok megmutatták, hogy a pártszervezetek vezeté­sével és a dolgozók tömegeinek támogatásá­val leleplezhetik és meghiúsíthatják a dol­gozó nép ellenségeinek minden mesterkedé­sét. A pártunkbeli jobboldali elhajlás leleple­zése és szétzúzása jelentősen fokozta az ál­lamhatalom helyi szerveinek harcképességét és forradalmi éberségét a kizsákmányoló és ellenséges elemek ármánykodásai ellen viselt harcukban. Országunk néptanácsai, felhasználva a Szovjetunió államapparátusa munkájának ta­pasztalatait, a tömegek aktív részvételével oldják meg az összes kérdéseket. A nép­taná­csok állandó kapcsolatokat tartanak fenn a tömegekkel, szüntelenül erősítik ezeket a kapcsolatokat s erélyesen elhárítanak min­den akadályt, amely éket verhetne ez állam­­apparátus és a dolgozó tömegek közé. A néptanácsok a demokratikus­ centralizmus elvéből, szervezeti felépítésük és tevékenysé­gük alapelvéből kiindulva, széleskörűen fel­használják a tömegkapcsolatok erősítésének különféle szervezeti formáit. Ezek közé tar­toznak például a képviselők beszámolói a vá­lasztók előtt, a néptanácsok aktíváit magukba foglaló állandó bizottságok munkája, a hon­polgári bizottságok, a nőküldöttek gyűlései, stb. A néptanácsok — a városi és falusi dolgo­zók legnagyobb tömegeket átfogó szervezetei, — tovább erősítik a munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetségét. A n­éptanácsok­­ba beválasztják a hazánkban élő összes nem­zetiségek képviselőit. A néptanácsok ezzel is ősí­tik a nemzetiségek barátságát, a román nép és a nemzeti kisebbségek testvéri kap­csolatait. A néptanácsok néhány éves működésük so­rán nagy munkát végeztek az ország politi­kai, gazdasági és kulturális életének minden területén. Szemléletesen és meggyőzően bi­zonyították be, hogy gyökeresen különböznek a burzsoá-föildesuri Románia helyi közigazga­tási szerveitől, s mérhetetlenül különbek ná­luk. A néptanácsok képviselőinek hatalmas többsége a népi demokratikus rendszerhez, a néphez és a szocializmus ügyéhez hű aktív funkcionáriusnak bizonyult. A néptanácsok a dolgozók százezreit vonták be az állami fon­tosságú kérdések megoldásába. A néptaná­csok mellett 6600 honpolgári bizottság ala­kult. A nőbizottságokban 350.000 nő tevékeny­kedik. A tanácsok gyakorlati munkájában ki­váló állami-, párt- és gazdasági funkcionáriu­sok emelkedtek ki. A néptanácsok működése szemléletesen mutatja, hogy az emberek mi­lyen nagyszerűen fejlődhetnek a népi demo­kratikus államban, hogy mennyire fejlődött népünk, amióta igazi gazdája lett országá­nak. A néptanácsok ragyogó eredményekre hi­vatkozhatnak a helyi ipar fejlesztésében, azok­nak a gazdag helyi erőforrásoknak a kiakná­zásában, amelyekkel a burzsoá­ földesúri ha­talmi szervek egyáltalán nem törődtek. A helyi­­néptanácsok kezdeményezésére például Bukarestben, Iasiban, Aradon, Marosvásár­helyen igen sok közszükségleti cikkeket és élelmiszereket termelő vállalat létesült. A helyiipar termelése az utóbbi három évben számos tartományban 2,6-szorosára emelkedett. Bukarest, Ploesti, Gralova és más tarto­mányok néptanácsai úgy gondoskodtak a dolgozó lakosság élelmiszerellátásának meg­javításáról, hogy a városok és a munkásköz­­pontok mellett állattenyésztő gazdaságokat, nagy zöldségtermelő telepeket, stb. létesí­tettek. Nagy figyelmet fordítottak az iskolák, a kórházak, a lakóházak, a sportpályák építé­sére, új parkok és terek alakítására, a köz­művek szolgáltatásainak megjavítására. A néptanácsoknak komoly szerepük volt abban, hogy ma már országszerte csaknem 4000 kollektív gazdaság és mezőgazdasági társulás működik. A falusi néptanácsok moz­gósítják a dolgozó parasztság tömegeit a mezőgazdasági munkák sikeres elvégzésére, a földművelés élenjáró agrotechnikai módsze­reinek széleskörű alkalmazására. Sok népta­­nács­ szép eredményeket ért el az állami fel­vásárlási és begyűjtési tervek teljesítésében, a fogyasztási szövetkezetek erősítésében, ez idege­n elemeknek a szövetkezetekből való el­távolításában, a város és a falu közötti áru­csereforgalom megjavításában. A néptanácsok, a dolgozó parasztok aktív támogatásával nagy munkát végeznek, hogy emeljék a falu — a burzsoá­ földesúri rend­szer idején kolduss­zegény és tudatlan falu — anyagi és kulturális színvonalát. A néptaná­csok vezetésével az idén építettek vagy hely­reállítottak 724 iskolát, 387 falusi kulturhá­­zat, 860 hidat, 57 faluba bevezették a vil­lanyt, stb. Az 1952/53-as tanévben 750.000 írástudatlan tanulta meg a betűvetést. A néptanácsok pozitív eredményei azonban nem feledtethetik el, hogy tevékenységükben komoly fogyatékosságok is voltak. Egyik leg­nagyobb fogyatékosságuk, hogy a néptaná­­csok­­mindeddig keveset foglalkoztak a he­lyi ipar fejlesztésével, nem használták ki tel­jesen a meglévő helyi erőforrásokat, nem gondoskodtak eléggé a dolgozók életszínvo­nalának állandó emeléséről. A néptanácsok nem támogatták eléggé sem az ipar nyers­anyagellátását, sem a munkások élelmiszer­­ellátását. A néptanácsok túlságosan kevés figyelmet fordítottak a kollektív gazdaságok gazdasági-szervezett megszilárdítására. A néptanácsok végrehajtó bizottságai nem ösz­tönözték a kis- és középparaszti gazdaságo­kat a termelés fejlesztésére; megfeledkeztek róla, hogy hazánkban az egyéni parasztgaz­daságok termelik az árugabona 75 százalé­kát Ellentétben a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének Útmutatásaival, egyes népta­­n­ácsok olyan intézkedéseket tettek, amelyek a magánkereskedelem felszámolásához vezet­tek, ez pedig káros hatással volt a város és a falu közötti árucserére és a lakosság élel­miszerellátására. Egyes végrehajtó bizottsági elnökök és titkárok még nem értették meg, hogy a kol­lektív vezetés a néptanács helyes és gyümöl­csöző munkájának legfontosabb feltétele. Több végrehajtó bizottság nem vonja be a képviselőket a néptanács munkájába, nem támaszkodik a dolgozók kiterjedt aktívájára, tehát elszakad a tömegektől. Ezért az állan­­dó bizottságok olykor tétlenek, noha a tapasz­talatok szerint az állandó bizottságok révén a tömegek könnyen bevonhatók a néptaná­csok mindennapi munkájába. Megtörténik, hogy a néptanácsok bürokratikus munkamód­szerekhez ragaszkodó funkcionáriusai nem tanulnak a tömegektől, lebecsülik a dolgozók véleményét és javaslatait, nem hallgatják meg az alulról jövő bírálatot, elszakadnak a tömegektől, elzárkóznak a dolgozóktól, a megfeledkeznek kötelességükről, a nép érde­keinek szolgálatáról. E fogyatékosságok főként azzal magyaráz­hatók, hogy a pártszervezetek nem minde­nütt irányítják helyesen a néptanácsok mun­káját, s nem mindenütt támogatják őket a rájuk háruló feladatok megoldásában. ★ A Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének­ tör­vényerejű rendelete a néptanácsi képviselők megválasztásáról ragyogóan kifejezi azokat a szabadságjogokat, amelyeket népünk kivi­vőit s a Román Népköztársaság Alkotmánya szentesített. Hazánk választási rendszere minden dolgozónak biztosítja azt a jogot, hogy szavazzon, hogy javasolja a helyi nép­tanácsok képviselőit és a választási bizottsá­gok tagjait. Csak az egykori kapitalistáknak, földbirtokosoknak, valamint más kizsákmá­nyoló és ellenséges elemeknek nincs szava­zati joguk. Választási rendszerünk igazi demokratiz­musára vall, hogy a választók száma a bur­­zsoá­ földesúri rendszer idején tartott válasz­tásokhoz képest megháromszorozódott A dolgozóknak több mint 500 ezer küldöttje működik a választási bizottságokban. Több mint 135 ezer dolgozót jelöltek a tartomá­nyi, rajoni, városi és községi néptanácsvá­­lasztásokra — 25.000-rel többet, mint az 1950-ben megválasztott néptanácsi képvise­lők száma. A néptanácsok képviselői kötelesek beszá­molni munkájukról választóiknak. A dolgo­zóknak joguk van ellenőrizni a helyi ha­talmi szervekbe beválasztott képviselők tevé­kenységét s visszahívni őket, ha nem telje­sítik megtisztelő kötelességüket, a nép szolgálatát. Mint az előző néptanácsi választásokon, a Román Munkáspárt képviselői a mostani választásokon is közös listán indulnak a városi és a falusi dolgozók tömegszervezetei­nek és társadalmi szervezeteinek képviselői­vel, a Népi Demokrácia Frontja keretében. A dolgozók hazánk minden városában és falujában nagy lelkesedéssel vitattak meg minden jelölést, s döntötték el, hogy kit ve­gyenek föl a képviselőjelöltek listájára A dolgozók határozott öntudata és a népi de­mokratikus állam állandó erősítésére irányuló törekvésük bizonysága annak, hogy a nép legjobb fiait és lányait jelölték néptaná­csi képviselőknek: a párt és a kormány veze­tőit, sztahanovistákat, élmunkásokat, dolgo­zó parasztokat és a néppel összeforrott ér­telmiségieket. A jelöltek közt vannak pártta­gok és pártonkivüliek, továbbá sok nő és ifjú. A választási gyűléseken és megbeszélése­ken, a jelöltek és a választók találkozóin a dolgozók bírálják a néptanácsok munkájának fogyatékosságait s sok értékes javaslatot terjesztenek elő a néptanácsok munkájának megjavítására. A választási kampány során a párt- és tö­­megszervezetek széleskörű felvilágosító mun­kát végeznek. Az agitátorok tízezrei nép­szerűsítik a népi demokratikus rendszer vív­mányait, megmagyarázzák a dolgozóknak a választási törvényt, megvilágítják a nemzet­közi eseményeket, megmutatják konkrét pél­dákon a népi demokratikus rendszer vitat­hatatlan felsőbbrendűségét a rothadt bur­­zsoá­ demokrácia fölött. A tömegek aktivizálódása, a tömegek al­kotó kezdeményezésének fejlődése abban is megnyilvánul a választási hadjárat során, hogy a dolgozók sikeresen valósítják meg a­ Román Munkáspárt Központi Vezetősége augusztusi plenáris ülésének határozatait, a­­melyek a népgazdaság további fejlesztésére, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalá­nak emelésére, a párt és a tömegek kapcso­latának erősítésére vonatkoznak. A buka­resti textilipari üzemek munkásai például a választási versenyben körülbelül 100 ezer méter különféle szövetet gyártottak terven felül, hozzáfogtak 38 új szövetfajta és 43 új szövetminta gyártásához s jelentős megtaka­rítást értek el. Ott azonban, ahol a pártszervezetek nem foglalkoztak kellőképpen a néptanácsok meg­választásának előkészítésével, ott több fogya­tékosság mutatkozik. Nem mindegyik párt­­szervezet használta föl a választási hadjá­ratot a néptanácsok munkájának megjaví­tására, a tömegek mozgósítására, a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének augusz­tusi­ ülésén hozott határozatok megvalósí­tására. Egyes pártszervezetek főleg a válasz­tások technikai és szervezeti előkészítésére összpontosították figyelmüket, nem végeztek politikai tömegmunkát, nem képezték ki kellőképpen az agitátorokat, nem ügyeltek a választási törvény pontos betartására A párt­szervezetek kötelesek gyorsan, menet közben kijavítani ezeket a fogyatékosságokat. A választási hadjárat ragyogó megnyilvá­nulása politikai életünk új szellemének. Egyaránt mutatja a tömegek öntudatának további fokozódását, a párt, a kormány és a nép megbonthatatlan egységét. Mutatja, hogy­ a nép szorosan tömörül a Román Mun­káspárt köré. A román nép minden akadály leküzdésével győzni fog a szocializmus fel­építéséért vivőit nemes harcban s ezzel is hoz­zájárul a béke, a demokrácia és a szocializ­mus táborának megszilárdításához, a népeik békeharcának erősítéséhez. ELŐRE Egy fővárosi üzem faliújságja a választás előtt A fővárosi Boleszlaw Bierut-üzem faliújság­ja az országos versenyen első díjat nyert, megérdemelten. A faliújság az üzem konkrét kérdéseivel foglalkozik, a munkahely életének hű tükörképe. A kilenctagú szerkesztőkollek­­tíva a 183 levelezővel karöltve öntudatos, eredményes munkát végez. Elérték azt, hogy a faliújság valóban az üzem hangja, a tö­megnevelés és mozgósítás kitűnő eszközévé vált. A faliújság szerkesztőkollektívája nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az üzem munkásai, technikusai, mérnökei minél nagyobb szám­ban bekapcsolódjanak a szocialista munka­­versenybe. A szerkesztőkollektíva figye­lemmel kíséri a versenyt és időnként beszá­mol annak eredményeiről, tanulságairól. A faliújság legfrissebb száma arról ad színes, mozgósító képet, hogyan köszöntik az üzem dolgozói a választásokat, milyen ered­ményeket értek el a választások tiszteletére. A faliújságon, középen nagy piros betűk hirdetik: „A dolgozó nép jólétének és hazánk megerő­sítésének érdekében, szavazzunk a dolgozók jelöltjeire". Alatta az egyik cikk azoknak a munkásoknak a neveit közli, akiket képviselőjelöltnek vá­lasztottak az üzemből. Elsőként Silaghi Gheorghe Munka Érdemrenddel kitüntetett sztahanovista és újító nevét olvassuk. Sila­ghi elvtárs Vorosin és Zsandarova módszeré­nek alkalmazásával naponta túlteljesíti a tervét. Példamutató munkájáért választották meg őt a dolgozók a 390. számú városi vá­lasztókerület NDF-jelöltjének. Hosszú sorban következnek utána a nevek: Perevezov Sof­­ronie, aki szintén sztahanovista és újításai­val nagyban hozzájárult a selejt csökkentésé­hez, értékes megtakarítást érve el — Badea Gheorghe élmunkás és újító, Istrate Elena címv is, Niculescu Adam él­munkás és népi ülnök és még mások nevei. Néhány cikk igen érdekesen és változatosan mutatja be az üzem életét a választások előtt. „Üzemünk dolgozói újabb munkasikerekkel köszöntik a választásokat“. A faliújság szer­­kesztőkollektívája közölte ezt a cikket, amely­ben a húzó-, drót- és préselőosztályok mun­kájáról számolnak be a választások tisztele­tére elért eredményeikről. A húzóosztály dolgozói Vorosin és Kotl­ár munkamódszerei alkalmazásával október hónapban szép ered­ményeket értek el: Samson Mircea 117 száza­lékkal, Crisan Moise 72 százalékkal, Cioata Grigore 82 százalékkal és Tache Vasile 73 százalékkal teljesítették túl a tervüket. A drót­osztályon Paul Stoian 128 százalékkal, Amatei Vasile pedig 90 százalékkal teljesítették túl tervüket. Préda Mihály elvtárs arról ír cikkében, ho­gyan járultak hozzá Csáki József és Dumitru Al. Dumitru elvtársak újításaikkal a munka nagyfokú megkönnyítéséhez. A cinkosztály munkájáról, megvalósításai­ról Perevezov Sofronie elvtárs írt. A cinkosz­tály dolgozói a selejt csökkentésével köszön­tik a választásokat. Az utóbbi időben külö­nösképpen kitűntek Fleseru Gheorghe és Pr­uim Iacob élmunkások, továbbá Rusu Sever és Mihaiescu Constantin mérnökök, Moise Crisan elvtárs agitátor. Cikkében a választási kampányban kifejtett munkájáról ir. Miután gondosan áttanulmányozta a hatá­rozat minden egyes fejezetét, terepre ment a dolgozók közé. A határozatról és népi demo­kratikus rendszerünk eredményeiről beszélt. A Boleszlaw Bierut-üzem az N. Balcescu­­parkban levő 130 számú agitációs pontot pat­ronálja. Vlad Gheorghe, az agitációs pont fe­lelőse, a parki könyvtár kollektívája és az elemi iskola segítségével eredményes munkát végez. Tervébe vették, hogy a közel­jövőben a környék összes dolgozóit mozgósítják a külön­böző előadásokra, könyvismertetőkre. Azt is elhatározták, hogy jól megszervezik a válasz­tók és a képviselőjelöltek közötti találkozáso­kat. Az, hogy a faliújságnak sikerült hűen be­mutatni az üzem életét, ez természetesen a szerkesztőkollektíva munkájának az eredmé­nye, de különösen Popa Ilie elvtárs érdeme. Popa elvtárs már hét éve a faliújság felelőse és gazdag tapasztalattal rendelkezik, öntuda­tos, komoly munkájáért a 176. számú városi választókerület NDF-jelöltjének javasolták. R. V. 1953. december 1., kedd A KÉPVISELŐJELÖLT KÖLTŐ Több mint három évtizeddel ezelőtt, est 1­0 esztendős parasztfiucska indult el a Nyugati Hegység aljából a város, az iskola felé. Ap­jának három hektár földje volt s ez bizony alig tartotta el a népes családot. Valahogy könnyíteni kellett a dolgon s igy született meg a terv: az egyik gyermek menjen iskolá­ba, hátha kiverekszi a helyét az életben. S a kis Mihai ment s ha a tarisznyája elég lapos is volt, de a szivében hozta a szebbnél-szebb, fájdalmas­ bus dom­ákat, igába görnyedt népé­nek szabadságvágyó énekeit. Hosszú sor volna elbeszélni azt, hogyan vált az elhagyatott kis fiúcskából népi demo­kratikus országunk egyik legnagyobb, legfor­róbb szavú költője. Az iskolán valóban ke­resztül kellett verekednie magát: naphosszat kínlódott a vékonyabb felfogóképességű, de duzzadóbb erszényes úrigyermekekkel, hogy összekuporgassa kenyerét, tandiját. De szívós akaraterővel győzött le minden nehézséget s felküzdötte magát a kolozsvári egyetemen. Ott ismerkedik meg 1936-ban a demokratikus, antifasiszta értelmiségi körökkel s ettől kezd­ve költészete is új, merész szárnyakat bont. Pályája során mindig a nép, a boldogabb jö­vendő volt legfőbb eszményképe. Ahogyan azt később maga is megénekli: Se kövér kant, se kigyócskát Nem tudtam én dalba fonni: Se nagyhátú pópa-fajtát Se bojárlányt megdalolni. Kedvesebbek tavasszal a Zendülő erdőn a fák, Meg a villámfényű balta, Hogyha korhadásba vágt Ma az olvasók tíz- és százezreinek szeretete övezi Mihai Beniucot, a költőt, az egye­temi tanárt, az írószövetség egyik tevé­keny vezetőjét. S­őt, aki annyit küzdött a ro­mán és magyar dolgozók egymásratalálásá­­ért, ma már a magyar dolgozók széles töme­gei is anyanyelvükön olvashatják: nemrég jelentek meg válogatott versei magyar nyel­ven. S népi demokratikus rendszerünkben a dolgozók konkrét kifejezést adnak szeretetük­­nek, megbecsülésüknek. Mihai Beniuc elvtár­sat 1950-ben megválasztották néptanácsi kép­viselőnek, idén pedig újra jelölték a Lenin-ra­ -e- jón 41. számú választókerületben. Amikor képviselői tevékenységével kapcsolatban intéz­tünk kérdést hozzá, sokáig keresgélt a válasz után s végül is annak az elmondásába kez­dett, hogy mennyi mindent meg kellett volna még tenni a bukaresti városi néptanács kul­­turbizottságában. Elégedetlen az eddig vég­zett munkájával és többet szeretne tenni mostani választóiért, akik közvetlen közelé­ben laknak a Lenin-rajonban s akiket így szinte naponta láthat. Arra a kérdésre, hogy milyen kapcsolatot lát a költő és a képviselő munkája között. Be­niuc elvtárs a következőket válaszolja: — Mint jelölt, nem vagyok költő, hanem honpolgár, akinek neki kell vetnie a vállát a nehézségeknek. Szeretném, ha a választóim azt az embert látnák bennem, akihez nyílt szívvel fordulhatnak, akin keresztül eleven kapcsolatot teremthetnek az államhatalommal. Más kérdés az, hogy személyileg, mint költőt, hogyan érint ez a kérdés engem Értékes al­kalomnak tekintem az emberek örömei és ne­hézségei megismerésére. Nyilvánvaló dolog, hogy a költőnek állandó kapcsolatban kell lennie népével — a képviselőség pedig az emberek szivéhez vezető nyílegyenes ut A képviselő mindennapi életükben ismeri meg az embereket — s a költő nem is álmodhat ennél életerősebb dokumentációs lehetőségről. Ennyit mondott Beniuc elvtárs a képviselő­­jelölt és a költő feladatairól. De mi kiegészít­hetjük ezt a kötetéből vett alábbi gyönyörű részlettel: „Halántékomon kiserkent a dér, S a bányamélynyi sónál is fehérebb, De ifjú vagyok — az vagyok, mi rég. Nem, nem öregszem: nem hagyja az élet. Haj, élet, élet, ifjuságos élet, Virágfakasztó, zászlós, viharos! Hogy is ne zárnák sziveinkbe fényed És ne szeretnék festő tavaszod?! Szeretjük háti Határtalan szeretjük Az uj időknek szilaj viharát. — A békéért is, lásd, ezért verekszünk: Hogy boldog legyen széles e világi" Ezzel a pártos, hazafias „programmal“ lép Beniuc elvtárs a választói elé. MAJTÉNYI ERIK A dolgozó nép jelöltjei a sztálinvárosi néptanács mezőgazdasági osztályának vezetője. Mint néptanácsi képviselő eddig is szoros kapcsolatot tar­tott a dolgozó parasztokkal. A 30-as szá­mú városi választókerület NDF-jelöltje, a Marosvásárhely városi néptanács nő­bizottságának felelőse. Nagy része van abban, hogy a dolgozó nők mind tevéke­nyebben kapcsolódnak be a városszépítési akcióba és más közérdekű kérdések meg­oldásába. Ezért javasolták a 152-es szá­mú várost választókerület NDF jelöltjéül. POPOVICI SIMION MOLDOVAN ROZALIA

Next