Előre, 1954. május (8. évfolyam, 2035-2059. szám)

1954-05-03 / 2035. szám

2 Lelkes tömegfelvonulással ünnepelték hazánk dolgozói május elsejét (Folytatás a: a népünk szabadságharcában oly dicsőséges szerepet játszó vasúti munkások nyitják meg A vörösgriv­eaiak ezen a május elsején sem­ maradtak el előző éveikben aratott sikereik mögött, továbbra is méltók akarnak marad­ni hősi hagyományaikhoz. Május elsejei vál­lalásaikhoz hí­ven, befejezték egy mo­zdo­ny és egy szalonkocsi általános javítását, két elő­­melegítőkemencét építettek, elkészítettek 15 légprntéses kalapácsot és más fontos felsze­reléseket. Április folyamán a vasúti műhelyek dolgozói 13.000 különféle alkatrészt gyártot­tak a mezőgazdasági gépek számára. A vasu­­tasok hosszú sorát 1111 élmunkás nyitja meg. Az élmunkások magasra emelik olyan kiváló társaik képeit, mint Gheorghe Marin, Stavre Dragomir és mások, akik oly sok dicsőséget szereztek már a Vörös Grivicán­ak. A május elsejei felvonulók sorában ott ha­ladnak a nemrégen üzembehelyezett „Tudor Vla­dim Iresen“ mezőgazdasági gépgyár dol­gozói. Ez az üzem élő bizonyítéka, milyen nagy gondot fordít pártunk és kormányunk a mezőgazdaság gépesítésére, s arra, hogy könnyebbé és eredményesebbé tegye a dol­gozó parasztság munkáját. A „Tudor Vladimirescu”-üzem menetoszlo­­ának élén egy cséplőgép kicsinyített mását h­ozzák. A termelési grafikon pedig azt mutat­ja, hogy ebben az évben az üzem munkásai, mérnökei és technikusai 390 százalékkal több cséplőgépet és 166 százalékkal több pótkocsit gyártottak, mint 1953-ban. Május elseje tisz­teletére a „Tudor Vladi­mirescu“-üzem dolgo­zói 5 cséplőgépet és 25 pótkocsit készítettek el terven felül. A gyárban külön osztályt lé­tesítettek a hulladékanyagok értékesítésére s ezen az osztályon az év első négy hónapjában közel 100.000 lej értékű közszükségleti cikket állítottak elő. _ A­ közszükségleti cikkek termelésének foko­zásáért, választékuk bővítéséért csatasorba álltak valamennyi fővárosi üzem dolgozói. A fémipari és elektrotechnikai üzemekben 13 új osztályt létesítettek, amelyekben fémből ké­szült háztartási kellékeket és más közszük­ségleti cikkeket gyártanak. A villamossági ipar dolgozói 70 százalékkal több villanyva­­salót, villanyfőzőt és más villamossági köz­szükségleti cikket készítettek, mint az elmúlt évben. A „Tudor Vladimirescu" üzem mellett fő­városunk másik mezőgazdasági gépgyára, a „Semanatoarea“ vállalat is kitett magáért május elseje köszöntésére. A vetőgépek gyár­tási tervét 15 százalékkal, a cserealkatrész­­gyártási tervet 6 százalékkal teljesítették túl. Kerékpárosok hosszú sora érkezik a térre. A „Bucuresti” kerékpárgyártó üzem munká­sai, akik saját készítményű kerékpárjaikon vonulnak fel a munka és a harc nagy májusi ünnepén. A felvonulás még egyre tart, egymásután haladnak el a központi emelvény előtt a kü­lönböző munkaközösségek, a Sztálin-tér s a környező utcák a proletárnemzetköziséget, a világ dolgozóinak szolidaritását éltető jelsza­vaktól visszhangzanak. Fővárosunk dolgozó népe szívből köszönti a béketáborhoz tartozó testvérnépeket, Korea hős népét s a szabad­ságért és békéért küzdő embermilliókat. A nehézipari üzemek dolgozóihoz hasonló szép sikereket értek el könnyűipari gyáraink munkásai és technikusai is a tizedik szabad május elsejét köszöntő versenyben. A „Gh. Gheorghiu-Dej“ készruhagyár munkásai az ünnepi műszakon 102,21 százalékra teljesítet­ték tervelőirányzatukat és terven felül egy százalékkal javították a minőséget. A „No­vember 7" textilgyár szövő- és fonómunkásai is elsőnek kapcsolódtak be a május elsejei versenybe. Grafikonjaik büszkén jelentik most a párt és a kormány vezetőinek, hogy április hónapban terven felül 6.000 négyzetméter szövöttáru, és 1.300 kilogramm fonalat készí­tettek. Ez az egyszerűnek tűnő szám azt je­lenti, hogy a gyár dolgozói kétszeresen túl­haladták saját vállalásukat. A „November 7“ textilgyár dolgozói jól tudják, hogy a jólét megteremtésének legfőbb módja a munka ter­melékenységének növelése és a céltudatos ta­karékosság. A gyárban 1953-hoz viszonyítva 2,22 százalékkal növekedett a munka terme­lékenysége és 7 százalékkal csökkentették a selejtet. Ezzel párhuzamosan állandóan szí­vükön viselték a választék bővítését. Május elseje tiszteletére tíz új vászonfajta gyártá­sát kezdték meg. A szocialista verseny len­dületében új és új élmunkások emelkednek ki, olyanok, mint Kati Stanislau, Elena Bedu, Lucretia Leludia és Aurel Doianu, akiknek képeit magasra tartva, büszkén hozzák a „November 7” textilgyár munkásai. A felvonulók jelszavas táblái erőteljesen hirdetik hazánk népének szolidaritását a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói­val s a nyugatnémetországi hazafiakkal. Most az élelmiszeripari dolgozók következ­nek. Feliratos tábláik arról beszélnek, hogy az első negyedévben az ország élelmiszeripari dolgozói 115 százalékkal több étolajat, 22 százalékkal több csőtésztát, 21 százalékkal több cukrot és 193 százalékkal több húskon­zervet állítottak elő, mint az elmúlt évben. Száz- meg százezer dolgozó haladt már el a tribünök előtt, de még mindig végelát­­hatatlanul, egyre hömpölyög a tömeg a tér felé. Azt hinni, egyetlen óriási gyár dolgo­zói, valamennyien úgy egybefolynak a cso­portok. Constantin David kenyérgyár, Mistre­­tul szalámigyár — hirdetik a feliratos táblák. Következnek az ország legnagyobb olajgyá­ra, a Filimon Strbu gyár dolgozói. Csak ezek a magasra emelt táblák, a grafikonok, a munkateljesítmények győzelmi jelvényei mu­tatják, hogy több gyár munkásai haladnak egymás után. Az állami kereskedelem és a szövetkezetek dolgozói is ott haladnak a gyáriak között. Az ő teljesítményeik is figyelemreméltóak. Grafikonjaik arról beszélnek, hogy az 1954 első negyedében eladott élelmiszeráru értéke 10,9 százalékkal haladta meg az elmúlt év első negyedévének eredményét, ipari áruk­ból, szövöttárukból, készruhákból, üveg-edény­­árukból 14 százalékkal adtak el többet. A nagy állami áruházak és üzletek büszkesé­gei, — a minta-kiszolgáló brigádok — ott haladnak a csoportok élén. A Nicolae Balcescu Mezőgazdasági Intéze­tet csupa fiatal képviseli. Vannak ugyan köztük idősebbek is, a születési bizonyítvány szerint, de mindannyian azt mondják , az utóbbi tíz esztendő alatt visszafiatalodtak. Megfiatalodtak a tanárok, azzá varázsolta őket a ma alkotómunkája, az, hogy tudásu­kat egy ország népe érdekében gyümölcsöz­­tetik. Az ő munkájuk is benne van abba­n, hogy több és jobb termést aratnak az ország különböző állami és kollektív gazdaságainak földjén, ők tanítják ennek „titkaira“ a fiatal agronómusokat. S a fiatalok szorgos tanulás­sal, odaadó munkával hálálják meg­ kitűnő tanulási körülményeiket. Ennek bizonysága az intézet négy hallgatójának: Virgil San­dulescunak, Iordache Popescunak, Marin Mincának és Paul Tudosénak újítása. A ta­vaszi mezőgazdasági kampányban egy gép­javító központban végeztek gyakorlati mun­kát. Az alkatrészek javítására fémbevonó ké­szüléket szerkesztettek. Ezek voltak az első ilyenfajta készülékek, amelyeket országunk­ban gyártottak. A gépközpont sikeres terv­­túlteljesítése nagyban köszönhető ennek a készüléknek. Sokezer hozzájuk hasonló ifjú tanul az ország 19 mezőgazdasági fakultásán. Az el­múlt hat esztendő alatt ezek az iskolák több mint 6.300 új kádert adtak mezőgazdasá­gunknak, azaz több mint kétszer annyit, mint a régi rendszer 30 esztendő alatt. A főváros kulturális életének képviselői is eljöttek a május elsejei nagy felvonulásra. Tüntetésükkel hitet tesznek a nagyszerű ügy mellett, ammelyet tudásukkal szolgálnak, a békés alkotás, az igazi művészet mellett. Az igazi művészet megnyilatkozása volt az idén az országunk­ színházaiban bemutatott 89 színdarab. Január, február és március folya­mán 18.839.519 néző gyönyörködött . 80.256 mozielőadásban. Ebben a három hónapban 630 könyvet jelentettünk meg, 11.267.199 pél­dányban. Ebből 66 könyv (1.540.000 példány) a föld művelőinek ad hasznos tanácsokat. Az egészségügyi dolgozók és a négyes szá­mú gyógyszergyár dolgozói egyetlen óriás­csoportot alkot­va haladtak át a téren. Köztük vannak a Polizu szülőotthon leendő orvosai, ápolói. Ezt a szülőotthont, amely a legtöké­letesebb ilyenszerű­ épület, ez évben befeje­zik. Az idén az egész fővárosban jelentősen kibővítették az egészségügyi szolgálatot: 24 rendelő poliklinikát, 102 egészségügyi pon­tot létesítettek. Az orvosok és ápolók mun­kájának, az itt elvonulóknak sok-sok fővárosi dolgozó köszönheti visszanyert egészségét. Szocialista iparunk egyik új ága, a gyógy­szergyártás. Élenjárói büszkén hordozzák a tervtúlteljesítésüiket hirdető feliratot: 1949-hez viszonyítva ez évben 1.852 százalékkal termeltek többet, s az önköltséget — ugyan­csak 49-hez viszonyítva — 28 százalékkal csökkentették. A nemzetközi sportrendezvényeken évről évre mind többször hangzik fel egyes ver­senyszámok után a Román Népköztársaság himnusza, mind többször állnak a bajnoksá­got, elsőséget jelentő dobogóra a román spor­tolók. S a mind szebb eredményekkel pár­huzamosan, városon és falun egyaránt, egyre több és több ifjú vesz részt az edzéseken. E százezres sportoló tömeg küldötteiként léptek a térre az ünnepi felvonulás utolsó csoport­jai: a sportolók. A fehérbe öltözött ifjak cso­portja földgömböt visz, a népek közti béke jelképeként. Az egyenes sorokat valósággal elfödik a gyönyörű selyem zászlók. A Dinamó sportegyesület ifjainak csoport­ját motorkerékpárosok nyitják meg, őket a különböző sportágak mezébe öltözött ifjak követik. Végezetül a világ dolgozóinak leg­drágább szavát írják ki a fiatalok: PACE. (BÉKE). Szűnni nem akaró taps közepette vonulnak el a tribün előtt a Locomotiva, Fla­­mura rosie, Recolta, Flacara sportegyesüle­tek tagjai. A Minerul, Aviatul egyesületek után a mun­kaerőtartalékok sportolói következnek, utánuk a Vointa és a sportmestereiről és él­sportolóiról híres Progresul. Büszkeségeik ott haladnak az élen, a mellüket diszítő, nagy­szerű eredményeiket hirdető arany és ezüst érmek vakítóan csillognak a pazar májusi napfényben. . Mire a Metarul sportolói a tribün elé érnek, a tér bejáratánál feltűnnek a felvonulást be­záró utolsó csoportok, a Hadsereg Háza fia­taljai. Piros-kék mezbe öltöztek a kerékpáro­zók, úszók, labdarúgók, akik annyi dicsőséget szereztek már hazánknak. A tribün előtt me­netközben ötágú csillagot képeznek, középen sarló-kalapáccsal. Ez a kép maradt sokáig a nézők előtt, messze,­­ nagyon messze ellátszott az óriási vörös csillag és a sarló-kalapács. Elhalt a sportinduló utolsó akkordja. Vége a felvonulásnak. Egy pillanatnyi csend tá­rnáid, majd mindennél erősebben, egyszerre zúg fel az egész térről a világ minden dolgo­zójának jobb, szebb, szabad életre hívó éne­ke, az Internacionále. A katonazenekar tisztelgésével véget ért a főváros többszázezer dolgozójának május el­sejei, ünnepi felvonulása. (Tudósítónktól). — A szél egész éjjel fel­hőket kergetett a Barcaság felől, de reggelre feltisztult az ég, hetekig tartó esős, borús napok után gyönyörű tavaszi reggel köszön­tött Sztálinvárosra. A fákon egy éjszaka alatt kipattantak az alvó rügyek és halványzöld fátyollal vonták be a szürke ágakat. A trak­torgyári munkásnegyedben Varga András szerelőlakatos szélesre tárja a szoba ablakát. Innen, a második emeleti lakásból látni lehet szinte az egész várost. A házak és a gyárak napfényben fürdenek s felettük ezernyi vörös zászló leng a szélben, gyolcshangú csattogás­sal hirdetve május­­ ünnepét. Varga András nézi az ünneplő várost, a­­mely naggyá nőtt és megszépült a szabadság éltető levegőjében és önkénytelenül is a régi május elsejékre gondol, amikor nem volt szabad ünnepelnie, csak titokban mert inas­­társaival egy kis papírból piros zászlót fab­rikálni. — Tizedik szabad május elseje — mondja félhalkan és egész valóját boldog öröm önti el. Vidám zeneszó harsog a város felett, mun­kásindulók hangja. Visszafordul az ablakból, hogy felkeltse a családot is, de nincsen szük­ség ébresztőre. Varga Andrásné már a kon­­tyot igazítja a tükör előtt, a negyedik gyer­mek is kibújt a kékcsíkos dum­a alól. Meg­kezdődik az izgatott készülődés. Vargáné meg az este kikészítette a székek karjára az ün­neplő ruhákat. A legnagyobb fiúnak a mun­kaerőtartalékok sötétkék egyenruháját, Pisti­nek a fényesre vasalt pionirnyakkendőt, az öt­­éves Jancsinak a fehérgalléros matrózt, Ju­liskának, a legkisebbiknek nagy piros szala­got a göndörszőke hajába. A reggeli is ün­nepélyesebb mint máskor. A szőttes abrosszal terített konyhaasztalon ott diszlik, ínycsik­landozó illatot árasztva a cukorporral meg­hintett ünnepi kalács, Vargáné meglepetése a család számára. A város központjában nyolc órára már va­lóságos embererdő hullámzik. Az ünnepi me­net útvonala, a Sztálin­ körút, diadalúttá vál­tozott. Az épületeket hatalmas vörös drapé­riák díszítik és a munkásosztály vezetőinek fenyőágakkal körülfont képei. Zene, énekszó, jelszavak ütemes kiáltása úszik a levegőben. Az út két oldalán várakozó tömeg igyekszik úgy elhelyezkedni, hogy mindent lásson. A vállalkozószellemű fiatalok a park fáira is felmásznak. Varga Andrásné a szőkehajú Ju­liskával mindjárt a díszemelvény mellett ka­pott helyet. Innen jól lehet majd látni a fel­vonulást. Pontosan kilenc órakor megszólal a hangszóró és bejelenti az ünnepség kezde­tét. Gheorghe Augustin, a sztálintartományi pártbizottság első titkára méltatja a tizedik szabad május elsejét, amelyet munkasikerek -1. oldalról.) Sztálinváros Részlet a fővárosi felvonulásról A traktorgyáriak felvonulása Sztálinvárosban ELŐRE ÜNNEPSÉGEK ORSZÁGSZERTE Marosvásárhel (Tudósítónktól.). — A zenekar népdalokat játszik és a diszemelvény előtt egyre halad­nak a végeláthatatlan sorok. Pedig már más­félórája kezdődött meg a felvonulás, élen az országos versenyzászlók büszke birtokosai­val: a Simó Géza bútorgyár, a régeni IFIL, az Alimentara helyi kereskedelmi vállalat és a vágóhíd dolgozóival. A tizedik szabad má­jus elsejét ünnepük s a szabadság tudata sugárzik minden mozdulatukból, mosolygó arcukról. A nagy Szovjetuniót éltetik, a fel­szabadítót — a pártot, győzelmeik ihletőjét és szervezőjét. Magas, barna férfi gyönyörködik az áradó menetben, Kőműves Sándor munkaéremmel kitüntetett kommunista darukezelő. Harmad­magával képviseli a villamosítási terv leg­fiatalabb hajtásának, az erdőszentgyörgyi „Vörös Csillag" hőerőműnek alkotóit, a nagy ünnepen. Néha egy-egy szót vált a mellette álló szürkehalántékú férfivel, Pascu Alexand­rával. Kevésből is jól megértik egymást. Ba­rátságuk a munkában kovácsolódott acélos­sá. És még hányan és hányan haladnak el előttük románok és magyarok, akik szintén vállvetve vívnak ki újabb és újabb győzelme­ket. A hangszóró Dima Teodorról beszél, aki részt vett az Encsel Mór-gyár kártolószala­got előállító új üzemrészének beindításában s Adorjáni Zoltánt tanítja most meg a gé­pek kezelésére. Balázs József és Hota Iulia dolgos keze pedig egyaránt sietteti az új tí­pusú „Ardealul“ népbútor első sorozatának elkészültét a Simó Géza üzemben. Ott vo­nulnak mindannyian a jól végzett munka tu­datával. Felemelő érzéssel, hogy méltóan köszöntötték a dolgozók nemzetközi szolida­ritásának napját. Most új csoport következik: népviseletbe öltözött lövéri román ifjak táncolnak galamb­falvi székely leányokkal. Utánuk meg a spor­tolók sora formálódik betűkké élő követelés­sé: BÉKE. Édesapja vállán ülve, bodrosfürtü két év körüli kisleány integet zászlóval a kürtszóra menetelő pionírok felé. Ők már a szabadság gyermekei, nyitva előttük a jövő. Nem gond már, hogy mi lesz majd belőlük. Akár mind­járt választhatnak is, amint sorra vonulnak el a jövendő orvosai, építészei, művészei, ag­­rotechnikusai és még sok más iskola növen­déke. Közülük nem egynek a szülei valame­lyik gyár, vagy intézmény dolgozói között, a nagyernyei vagy a nyárádkarácsonyfalvi kollektivisták, a szabadi egyénileg dolgozó parasztok küldöttei sorában menetelnek. A felvonulás végetért, de az ünnepség to­vább folyik. Munkások és dolgozó parasztok táncolnak kéz- a kézben a zene pattogó rit­musára román és magyar népi táncokat s az erdőszentgyörgyi vendégek úgy érzik: soha nem felejtik el a tizedik szabad május elsejét.­kel, a szocializmus fejlesztéséért vívott harc új eredményeivel köszönt Sztálin tartomány dolgozó népe. Aztán megkezdődik a felvonu­lás. A sort a Traktorgyár dolgozói nyitják meg, akik május­­ tiszteletére 117.000 lejt takarítottak meg. Fellobogózott 35-ös KD traktorok dübörögnek, a kenyérért vívott csa­ta gépei. A traktorgyári dolgozók sorában ott menetel Varga András, a termelés élen­járója, ötéves kisfiával. A diszemelvény előtt magasra emeli a gyereket, mintha azt kiál­taná: BÉKE. Amikor a szöszkehajú Juliska meglátja apja ölében bátyját, nagyot kiált: JANCSI, de az éljenzés tapsorkánya elnyeli a vékony gyermekhangocskát. Zúg, zeng a hosszú Sztávn-ut. Megszázszorozódott erővel visszhangozzák a várost körülvevő hegyek. Nem mit tapsolni, van mit éljenezni. Most vonulnak a kőolajfinomító üzem munkásai, akik hatszor nyerték el az országos élüzem zászlaját. A Desrobirea cukorgyár, amely szintén országos élüzem lett. Viharos tetszés köszönti a Vörös Zászló művek dolgozóit, akik ebben az évben gyártott tehergépkocsik­kal jöttek ki. Száz ilyen szürke, dübörgő ma­sinát gyártottak május­­ tiszteletére. Vége-hossza nincs a látnivalónak. Az üzem zárt sorainak rendjét román, magyar és szász népviseletű táncosok szakítják meg, akik tá­nc­­ra perdülnek a díszemelvény előtt. A pionírok dobszóval jönnek, kezükben színes zászlók és papírból készült békegalambok lengenek. Varga Pisti mindjárt legelöl lépeget. Sze­­retne inteni anyjának és Juliskának, de nem lehet, mert a dobosnak fegyelmezettnek kell lennie, így hát katonásan kihúzza magát és csak a szeme sarkából int az anyja felé. Aztán újra az üzemek dolgozói következnek. A gumigyár, a Metaloductil, a Temella ce­mentgyár, az új kenyérgyár,­ az építkezési tröszt, katonás rendben, keményen kihúzott derékkal vonulnak a munkaerőtartalékok egyenruhás fiataljai, közöttük a Varga And­rásné legnagyobb­ja is. Amikor az anyja megpillantja a menetben, könnyet morzsol el a szeme sarkán, a hála és büszkeség köny­­nye ez. Arra gondol, hogy milyen erős, de­rék emberré neveli fiát a népi hatalom. ★ A felvonulással azonban nincs­ vége az ünnepnek. A verőfényes szép délutánon a vá­ros négy különböző pontján rendezett majá­lison szórakozik Sztálinváros dolgozó népe. A Postarét lankás domboldalán tízezernyi ember hullámzik. A szabadtéri színpadon az Állami Színház művészei és a festői népvi­seletbe öltözött kulturcsoportok szórakoztat­ják a nézőket. Az állami élelmiszerüzletek sátraiban nyársonsült pecsenyét és­ habzó sört lehet kapni. Kacagás, zene,, vidám kiál­tozás mindenfelé. A jókedvű tömegben meg­találjuk a Varga családot is. A gyerekek kör­hintán visitáznak. Varga áll a feleségével ka­ronfogva, nézik a boldog gyermekeket. Ploi A kőolajvidék ipari és mezőgazdasági dol­gozói a világbékéért folyó harc jegyében ün­nepelték meg május elsejét, a munkásság nemzetközi szolidaritásának napját. A rend­kívül népes tömeggyűlésen Dumitru Balalia, a tartományi pártbizottság első titkára tar­tott seregszemlét a dolgozók sikerei felett és méltatta a nap jelentőségét. A tartomány dolgozóinak 85 százaléka vett részt a május elseje köszöntésére rendezett szocialista munkaversenyben. A verseny so­rán kimagasló eredmények születtek. A „Gh. Gheorghiu-Dej’’ hőerőmű munkásai, mérnö­kei és technikusai a csehszlovák mérnökök és technikusok támogatásával május elseje tisz­teletére egy újabb turbogenerátort szereltek össze és helyeztek üzembe. A cimpinai kőolaj­­kuttutó tröszt dolgozói három nappal korábban fejezték be áprilisi mun­ka­ter­vüket. A tarto­mányban jelentősen nőtt a tömegfogyasztási cikkek gyártása is. A „Poporul” timárüzem 117 százalékra teljesítette mun­katervét, az „Olga Bancica’-fonoda pedig 3500 kiló gya­potfonalat gyártott vállalásán felül. Ploesti tartomány dolgozói a nagy ünnep tiszteletére 2.360.767 lejt takarítottak meg népgazdaságunknak. A mezőgazdasági dolgozók is figyelemre­méltó sikerekkel köszöntötték május elsejét Kolo Hajnalban még felhős az ég, de a friss reggeli szél szétszórja a felségeket és 7 óra felé már ragyogó napsütésben készül a nagy ünnepre a fellobogózott, ünnepi díszbe öltö­zött város. Kolozsvár dolgozói a Malinovszkij­ téren tartották meg május elsejei nagygyűlésüket, amelyen több mint 85.000 városi és­ kolozs­vári környéki falusi dolgozó vett részt. A gyű­lésen Ion Gavris elvtárs, az RMP tartományi bizottságának titkára és Benkő János elv­társ, a városi pártbizottság első titkára ro­­mán és magyar nyelven ismertették a t­arto­­mány dolgozóinak május elseje tiszteletére elért sikereit. Ezután megkezdődött a felvonulás. Vörös és nemzetiszinű zászlók erdeje alatt vonul­tak fel a tribün előtt a város üzemeinek dol­gozói. Hatalmas táblák szemléltették a má­jus elseje tiszteletére szervezett szocialista verseny kiemelkedő eredményeit. Az „Unirea“ fémipari üzem munkaközös­sége büszkén jelentette, hogy ez év első ne­gyedében 7 százalékkal túlteljesítette terme­lési tervét. A „Libertatea” bútorgyár munká­sai 29 százalékkal termeltek többet előirány­zatuknál, a „Flacara“ készruhagyár dolgozói 111 százalékra teljesítették tervfeladataikat. A „Herbáik János” cipőgyár munkásai a gyár új modelljeit mutatták be a felvonulá­son. A gyár dolgozói hetek óta a termelés növelésével, takarékossággal és újításokkal készültek a munkásosztály nagy ünnepére. Az ünnep tiszteletére rendezett ötletnapon esti Számos kollektív gazdaság, mezőgazdasági társulás, állami gazdaság és igen sok egyé­nileg dolgozó paraszt fejezte be már a tava­szi vetést. Az ünnepi felvonuláson a feliratos táblák hosszú sora tanúskodott a tartomány dolgo­zóinak munkagyőzelmeiről. Az oszlop élén haladó Vasúti munkások magasra emelték a­z immár negyedízben elnyert termelési vö­rös zászlót. Utánuk a boldesti szondatelep munkásai vonultak el az emelvény előtt. Büszkén je­lenthették, hogy május elseje tiszteletére 112,63 százalékra teljesítették vállalásaikat és csaknem 400.000 lejt takarítottak meg. A Dorobantul textilgyár grafikonja arról be­szélt, hogy az áprilisi össztermelés 106 szá­zalékkal haladta túl a múlt év azonos idősza­kában elért színvonalat. A kőolajipari felsze­relést gyártó üzemek dolgozói áprilisban 3,2 százalékos többteljesítménnyel dicsekedhettek. Felvonultak az élenjáró mezőgazdasági egységek küldöttségei is köztük a riiovi állami gazdaság munkásai, akik április 29-én befejezték a tavaszi vetést. Az ünnepi menet hosszú oszlopát a tarka zászlódíszben felvonuló sportolók zárták be, s már százegy dolgozó 263 javaslatot terjesztett elő. A tartományi építkezési vállalat munka­közössége hatalmas grafikonnal szemléltette az építkezések egyre fokozódó lendületét. Amint a grafikon mutatta, a tartományban az utóbbi három évben 1.385 százalékkal több munkáslakás épült, mint 1950-ben .A tarto­mány területén 163 körzeti beteggondozó, 300-nál több különböző fokozatú iskola és 125 új kultúrotthon épült. 50 községet villa­mosítottak, további 28-at rádiósítottak. Ezután a „Victor Babes“ és „Bolyai" egye­temek hallgatói következtek, majd a város tudományos dolgozói, a kolozsvári színházak művészei, a művészeti intézetek hallgatói vonultak fel. Részt vettek a felvonuláson a környező községek és falvak kollektivistái is, a társult parasztokkal és sok egyénileg dolgozó pa­raszttal együtt. A felvonulást a kolozsvári sportolók fejez­ték be. A felvonulás utáni délutánra szinte kiürült a város. Mindenki a Hója-erdőben töltötte a gyönyörű nap hátralévő részét. Harminchat élelmiszer és frissítő árusító sátor várta itt a dolgozókat, akik négy szabadtéri színpad műsorában gyönyörködhettek. A kolozsvári román és magyar Opera, a Nemzeti Színház és az Állami Magyar Színház művészei szó­rakoztatták az ünneplő dolgozókat. A kulturotthonokban és a város terein is vidám jeleneteket, szavalatokat adtak elő, szólt a zene, állt a tánc. Zsil völ­gy­e (Tudósítónktól). Zsil völgyében megkésett a tavasz. Nemcsak a Páringon, de a környező alacsonyabb csúcsokon is ott fehérült még a hótakaró. A szürke esőfelhők úgy keringenek a völgyek felett mintha sohasem akarnának elmenni a bányavidékről. De a Zsil vize tegnap még azt mutatta, hogy lent a hegyek alatt az emberek nem so­kat törődtek az időjárás nehézségeivel. Ez a víz a belemosott sokezer tonna széntől most is olyan volt, mint a fekete tinta. Biztos hő­mérője ez a Zsilvölgye széntermelésének. Az áprilisi tervet mindenütt túlteljesítették, a­z urikányi új bányából éppen 14 százalékkal több szenet hoztak fel május 1-re. A nagy ünnepen még a fellegek is muinka­­szünetet tartottak. Mire Petrozsény főterén felsorakoztak a zsilvölgyi bányászüzemek és építkezések küldöttei, itt is — ebben az évben először — melegen felsütött a nap. Ezerkilencszáznegyvenötben, az első sza­bad május elsején, a bányászok emléktáblát állítottak a főutcán. Ma tízezernyi ember vonult el az emléktábla előtt, az új, két­emeletes bányászáruháznál felállított emel­vény elé. A munkásosztagok nyitják meg az ünnepi felvonulást. Sokan vannak köztük olyanok, akik negyvennégyben fegyverrel védték meg bányáikat a visszavonuló fasiszták pusztítá­saitól. Ma villanyfúró és fejtőkalapács a fegyverük, de éppen most, az idei május el­sejei versenyben is kitűnt, hogy ezzel a fegy­verrel is nagy győzelmeket lehet elérni. Hosszas tapsvihar fogadja a következő fel­vonuló csoportot. Piros nyakkendős pionírok állnak meg tisztelegve a párt képviselői és a kitüntetett bányászok előtt. Kövlönetüket és ajándékaikat hozzák Zsilvölgye legjobbjai­nak. Végigszaladnak az emelvény lépcsőim, a következő percben a kis emberke és a nagy virágcsokor már ott van Kopetin Géza kar­jai között. Sohasem volt ennyi gyermek a Zsilvölgyé­­ben. Legtöbbjük még tízesztendős sínes, ezek már a népi demokratikus rendszer gyerme­kei. Talán ők hirdetik legjobban, hogy az el­múlt tíz év mindegyike egyre több örömet és egyre kevesebb gondot hozott a bányavidék házaira. Még hallatszik a menetelő pionírok kürt­szava, de a tribün előtt már új csoportok vonulnak. Fehér grafikonok csillognak a zászlók között. A lupényiak jelentik, hogy áp­­rilisi tervüket 101 százalékra teljesítették. Előttük a lónyaiak 12 legjobb bányásza vi­szi a termelés vörös zászlaját. Nyomban utá­nuk a petrillai bányászifjak jönnek az Ifjút­munkás Szövetség tartományi versenyzászla­jával — tavaly nyerte el Mihály István bri­gádja, az utat már az építők szürkeruhás sorai le­pik el. A bányászok mellett őket tisztelik a legjobban a Zsilvölgyében. Urikányban, Vul­kánban, Petrozsényben, Petrillán és Lónyám vadonatúj emeletes házsorok beszélnek a munkájukról. Három tánccsoport áll meg az emelvény előtt. A bányatelep és a környékbeli dolgozó parasztság műkedvelői. Az ő teljesítményük is ott van a grafikonon, ma a jó munka tuda­tában román, magyar és orosz népi táncokkal köszöntik a munkásosztály nagy ünnepét. Külön élmény a sportcsapatok felvonulása, a mozgó teherautókon gúlát álló tornászoké, az YR—523 típusú vitorlázó géppel és kibon­tott ejtőernyővel haladó sportrepülőké. Ott menetelnek köztük jobbjukban magasra emelt könyvükkel a Zsilvölgye egyetemistái, a város feletti új bányaipari intézet növendékei. A felvonulás után a tömeg kitódult a város melletti hegyek aljába a természet újjá­éledését ünnepelni. Ahol a múlt rendszer idején csendőrkordon mögött álltak a sztráj­kolók, ma tarka lacikonyhák és italsátrak kö­rül zeneszóval ünnepelnek a zsilvölgyi dol­gozók. Egymást váltogatják a jó talpaláva­­lók. Alig ér véget a sírba, csárdás csendül a fákra szerelt hangszórókból: „Lányok, a legényt jól megbecsüljétek" — szól a régi nóta. Ta­lán sohasem volt ilyen időszerű mű­nt mos­tanában. Mert most vannak csak igazán meg­becsült legények a bányavidéken. Olyanok, akik ott ültek délelőtt a diszemelvényen és akijének egyenruháján három-négy kitüntetés is csillog. Olyanok, mint Kopetin Géza, mint Vizi András, Barta Jenő vagy Mihály István. Most ezek az emberek kint ünnepelnek csalá­dostól, brigádostól a zöldülő hegyoldalon, a lacikonyhák és a csapravert söröshordók kö­zött. A szemközti hegyoldalon mozdulatlanul függnek a sok­olnypálya csilléi. Ma és holnap áll a termelés. Ma és holnap még tiszta ma­rad a Zsil vize. Holnapután már folytatódik a harc a földön és a föld alatt új győzelme­kért. 1954. május 3., h­étfi! " Használjunk ki minden vetésre alkalmas órát A dolgozók nemzetközi szolidaritásának napjára magasra szökkentek a termelési gra­fikonok. A gyárak és üzemek dolgozói sok­szorosan felülmúlták eddigi legjobb teljesít­ményüket, s a szántóföldeken újabb kiemel­kedő sikereket vívott ki hazafias dolgozó pa­rasztságunk. A május elseje előtti héten min­den munkás, minden dolgozó paraszt tudása legjavával, összpontosított erőfeszítéssel tö­rekedett, hogy becsülettel helytállhasson a munkapadok mellett, a traktorok kormányá­nál vagy az­ ekeszarvánál. Ennek a hazafias lendületnek az ünnep után sem szabad lankadnia egy pillanatig sem. Különösen a mezőgazdasági munkákat kell úgy megszervezzük, hogy most amikor kedvező az időjárás minden alkalmas pilla­natot észszerűen hasznosíthassunk, a lehető legjobb körülmények között és a lehető leg­gyorsabban végezzük el a vetést. A szántóföldek dolgozói szerte az ország­ban az elmúlt héten bebizonyították, hogy megértették a kormány és a párt felhívását, lelkesen küzdöttek az időszerű mezőgazdasági feladatok megoldásáért. Ebben az ünnepváró hangulatban született a sepsiszentgyörgyi gép- és traktorállomás kiváló eredménye: április 28-ig 110 százalékra teljesítette tavaszi tervelőirányzatát. A brigádok lelkesen ver­sengtek az elsőbbségért, hogy az idejében el­végzett gépi munkával dús aratáshoz segít­sék a kollektivistákat, a társult és egyéni dolgozó parasztokat. A maksai kollektív gaz­daságban dolgozó 2. számú brigád például 174 százalékra, a lécfalvi kollektív gazdaság­ban dolgozó 1. számú brigád 165 százalékra teljesítette tavaszi munk­a­ter­vét Ahol az­ utóbbi hetek kedvező időjárását szervezetten hasznosították, mindenütt meg­látszik a munka eredménye. Újabb és hatal­mas területet műveltek meg, újabb tíz és tíz­ezer hektárt vetettek be a dolgozó parasztok. Arad tartományban 14 kollektív gazdaságban és társulásban április 28-ig elvetették az összes tavasziakat. Közöttük van sok olyan kollektív gazdaság, mint például a nagylaki is, ahol nemcsak idejében teljesítették a fela­datot, hanem lelkiismeretesen alkalmazták az agrotechnikai eljárásokat, 430 hektár kuko­ricát négyzetese­n vetettek. A kiemelkedő teljesítmények mellett azon­ban szükséges, hogy az élenjáró mezőgazda­­sági egységekhez és a szorgalmas dolgozó parasztokhoz hasonlóan, a legrövidebb időn belül mindenütt elvégezzék a soron lévő ta­vaszi munkákat. Néptanácsa­ink következetes irány­ító és el­lenőrző munkával teremtsék meg a feltételeit, hogy minden gazdaság idejében és az agro­technikai szabályoknak megfelelően végez­ze el feladatát. Figyelembe kell venni a földművelésügyi minisztérium április 24-i át­iratának utasításait arra vonatkozólag, hogy az előrehaladott időnek megfelelően milyen növények vetése legalkalmasabb az ország különböző vidékein Ezekben a napokban dől el a termés sorsa. A tartományi és rajoni néptanácsok végrehaj­tó bizottságai és mezőgazdasági osztályai tegyenek intézkedéseket, hogy ahol lemaradás észlelhető, a legrövidebb időn belül behozzák a késést. Minden­ mezőgazdasági szakember­nek a szántóföldeken a helye, hogy kellőkép­pen irányíthassa a mezőgazdasági munkák menetét, útmutatással, tanácsokkal láthassa el a dolgozó parasztokat. A május­­ tiszteletére indított szocialista és hazafias versenyek kiemelkedő sikereit fokoz­zuk tovább, hogy a vetés gyors befejezésével és az idejében végzett növényápolással bősé­ges termést biztosíthassunk szántóföldjeinken. M­unkaérdemrenddel tüntettek ki több dolgozót A Nagy Nemzetgyűlés elnökségén csütörtö­kön és pénteken számos, különböző, foglalko­zású dolgozót tüntettek ki rendkívüli érde­meiért. Jelen volt dr. Petru Groza, a Nagy Nem­zetgyűlés Elnökségének elnöke, A. Bunaciu, a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének titkára és az Elnökség több más tagja. II. és III. osztályú munkaérdemrenddel tüntették ki a mezőgazdasági szektor több dolgozóját, a fa-, papír- és cellulózeipari mi­nisztériumhoz tartozó vállalatok egyes dol­gozóit, több mérnököt, technikust, munkást és adminisztratív alkalmazottat, a kolozsvári Állami Opera több művészét és a CFR mű­vészegyüttes több tagját. A munkaérdemrend I. osztályával tüntet­ték ki Camil Petrescu akadémikust 60. szü­letésnapja alkalmából, az irodalmi alkotás terén szerzett rendkívüli érdemeiért. Prága-Bukarest 3:2 0:1) A prágai Sparta stadionban vasárnap nagy­számú nézőközönség előtt folyt le Bukarest és Prága városok válogatott csapatainak ba­ráti mérkőzése. A találkozó kemény játékot hozott. Mindkét csapat lendületesen harcolt a győzelemért. A prágai labdarúgók — főleg a második félidőben — többet támadtak és 3:2 (1:1) arányban megnyerték a mérkő­zést. A játék ideje alatt hatalmas záporeső volt és az erősen felázott talaj nagyban befolyá­solta a játék menetét, rendkívüli erőkifejtést követelt meg a játékosoktól. A prágaiak gól­jait Hemele (2) és Pesek lőtte. A bukaresti csapatból pedig mindkétszer Éne volt ered­ményes. Botvinnik—Szmiszlov 10 és fél—8 és fél ! A világbajnoki címért folyó párosmérkő­­zés 19. játszmája a 41. lépésnél egyenlő esé­lyekkel maradt függőben. A játszma folyta­tásakor Szmiszlov remist ajánlott fel, amit a világbajnok elfogadott, így a mérkőzés állása 10 és fél , 8 és fél Botvinnik javára.

Next