Előre, 1954. június (8. évfolyam, 2060-2085. szám)

1954-06-01 / 2060. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! A falu soron lévő feladatai Szinte be sem fejeződött a nagy tavaszi munka — a szántás­­ívezés — s máris újabb feladat került előtérbe falun: a növényápolás. S most már országszerte teljes gőzzel folyik a gyomlálás, kapá­lás. De ugyanakkor feltartóztathatatlanul közeleg az aratás-cséplés ideje. S az aratás-csépléssel majdnem egyidőben kell elkezdeni a jövő évi jó termés megalapozását: a tarlóhántást, meg aztán az őszi szántás-vetést. Mindemellett persze nem szabad megfeledkezni a begyűjtési terv teljesítéséről, a kvótabeadásról. Ezek a legfon­tosabb teendők. Sorolni lehetne ezenkívül a „kicsiknek“ tűnő, de cseppet sem elhanyagolható feladatok sorozatát, mint például: a szé­­nakészítés, a folyamatban levő mezőgazdasági építkezések befeje­zése és még sok egyéb. Nem könnyű dolog eligazodni e sok és egytől-egyig halasztha­tatlan tennivaló között. Mindent el kell végezni, mégpedig úgy, hogy egyik se menjen a másik rovására. Jól meg kell fontolni, me­lyik munka a legsürgősebb, hova milyen erőket kell összpontosítani, mennyi idő jut egy-egy feladat teljesítésére. Ebben nyújt felbecsül­hetetlen segítséget a minisztertanácsnak és a párt Központi Vezető­­ségének a napokban megjelent határozata. A határozat a növény­ápolásról, a betakarításról, a tarlóhántásról, a cséplésről, az őszi vetésekről és mélyszántásról, valamint az 1954. évi begyűjtési terv végrehajtásáról szól, megjelöli a falvak dolgozóinak soron lévő fela­­­­datait. „A Román Népköztársaság Minisztertanácsa és a Román Mun­káspárt Központi Vezetősége — hangzik a határozat —­ az állami és pártszervek, a mezőgazdaságban dolgozó munkások, technikusok és szakemberek, valamint a dolgozó parasztok legfontosabb felada­tának tekinti most azt, hogy idejében és jól végezzék el a növény­­ápolást, a betakarítást, a tarlóhántást, a cséplést, az őszi vetéseket és mélyszántást s maradéktalanul teljesítsék a begyűjtési tervet." Az idei bőséges termés elérésének legfontosabb feltétele most , tehát a növények idejében történő, jó minőségű ápolása, az aratás­­hordás-cséplés gondos megszervezése és elvégzése. Rövid idő alatt a szokottnál jóval több munka vár ránk a betakarításban és a ka­pásnövények ápolásában, mert sok tartományban az őszi vetések lassan fejlődtek s a tavasszal vetett gabonafélék fejlődése utolérte az őszieket. A kedvező időjárás folytán nemcsak a kultúrnövények, hanem a gyomok is rohamosan fejlődnek s ha nem gyomlálunk, kapásunk idejében — elfojtják vetéseinket. Igaza van annak a köz­mondásnak, hogy a gyomok egy tálból esznek a paraszttal. Éppen ezért a határozat kötelezi a földművelésügyi és erdészeti miniszté­riumot, a néptanácsok végrehajtó bizottságait és a pártszerveket s felhívja a falvak dolgozóit: azonnal szervezzék meg mindenütt a növényápolást és a növényvédelmet, az agrotechnikai szabályok pontos betartásával végezzék el a gyomlálást, kapálást. Mint a határozat is hangsúlyozza, ebben a munkában különös gondot kell fordítani a kapálás gépesítésére. Az elmúlt évek tapasztalata bizonyítja, hogy a gyakori gyom­lálás és kapálás jelentős tényezője a jó termésnek. Detta, Kőrös, Torda és több más rajonban legfőképpen a növények gondos ápolá­sával érték el, hogy kukoricából a rajoni átlagtermés 20 mázsa volt. Székelyhid rajonban hektáronként több mint 160 mázsás burgonya­termést takarítottak be. Nagy szerepe volt a jó növényápolásnak abban is, hogy Marosvásárhely, Marosludas és Nagyenyed vajonban a 200 mázsát is meghaladta a cukorrépa átlaga. Nem kell ennél nyomósabb tényekkel érvelni ahhoz, hogy az idén egyetlen falu határában sem szabad egy jottányit sem engedni a növényápolásra vonatkozó agrotechnikai előírások végrehajtásából. Ebben a tekin­tetben pedig a fő feladat a néptanácsok végrehajtó bizottsá­gaira, mezőgazdasági szakembereinkre hárul. Az aratásra és a csáplésre vonatkozólag a határozat feladatul tűzi ki, hogy az állami gazdaságokban, a gép- és traktorállomáso­kon és a mellékgazdaságokban június 20-ig tegyék üzemképessé a szükséges gépeket, biztosítsák a cserealkatrészeket, az üzemanyagot, körültekintően tervszerűsítsék a feladatok elvégzését, készítsék elő a szerüket stb. A néptanácsok tekintsek kötelességüknek hathatós segítséget nyújtani a betakarítás-cséplés megszervezésében a kol­lektív gazdaságoknak, társulásoknak és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. Mezőgazdasági szakember-gárdánk becsület­beli feladata pontosan megállapítani, hogy melyik vidéken, melyik falu határában mikor érkezett el az aratás ideje. Jórészt ennek a feladatnak a lelkiismeretes teljesítésétől függ a magpergéssel járó veszteségek elkerülése. A falu dolgozó népe pedig — a pártszervek és a néptanácsok segítségével — úgy kell dolgozzon a nyár folya­mán, hogy a lehető legrövidebb idő alatt befejezzük az aratást­­csáplést és ezzel párhuzamosan e tarlóhántást is. A határozat pontosan körvonalazott feladatokat, részletes uta­sításokat tartalmaz a begyűjtési terv végrehajtásával megbízott szervek számára. A mezőgazdasági termelők százezreinek hazafias kötelessége gyors és pontos kvótabeadással elősegíteni a begyűjtési terv teljesítését. A kimondottan nyári teendők körülhatárolása után a határozat annak szükségességét hangsúlyozza, hogy az ország minden tarto­mányában idejében elvégezzék az őszi szántás-vetést, meg az őszi mélyszántást. Ez már a jövő évi termés biztosításáért folyó harc­hoz tartozik és annál is inkább fontos a lehető legjobban elvégezni, mert mi évről évre többet akarunk kicsikarni a földből. Nagy tévedés lenne azt hinni, hogy a gazdagabb termésért folyó harcot csak a falu népének kell megvívnia. A határozat rámutat a fémipari és gépgyártási, a könnyűipari, a kőolajipari, a szénipari és egész sor más minisztérium, valamint számos állami intézmény, gazdasági és szövetkezeti vállalat feladataira. A mezőgazdasági termelés növelése az egész dolgozó nép érdeke s éppen ezért a több termésért vívott harc is az egész nép feladata. Mint eddig mindig, a dolgozó parasztság ezután is nagy segítséget kap a gazdag ter­mésért folyó harcban a munkásosztálytól, amelynek szintén létérdeke, hogy több kenyér, hús, zsír, tej, tojás legyen. Mivel kedvezőbb feltételeik és nagyobb lehetőségeik vannak, mint az egyénileg gazdálkodóknak, természetes, hogy a soron lévő mezőgazdasági munkákban is a szocialista szektor dolgozói kell élenjárjanak, jó példát mutassanak. Az aratás-cséplés, a tarlóhántás, a begyűjtés és az őszi mező­­gazdasági munka néptanácsaink újabb nagy erőpróbája lesz. Egyet­len tartományi, rajoni vagy községi néptanács sem dolgozhat ered­ményesen, ha nem tervezi és szervezi meg idejében a munkát és nem biztosítja a feladatok végrehajtásának gyors és alapos ellen­őrzését. Néptanácsi apparátusunk úgy kell hogy dolgozzon, mint egy jó, olajozott gépezet. Ez a bürokratikus munkamódszerek sutbadobását, a patópáloskodás megszüntetését, céltudatos, higgadt és éber vezetést követel minden végrehajtó bizottság részéről. Ha valamikor, hát az aratás-cséplés idején szükség van a szoros tömeg, kapcsolatokra, az aktív állandó bizottságokra, a terep alapos isme­retére. Nem könnyű, de igenis sikeresen megoldható feladatok állanak most néptanácsaink előtt. S feladataik megoldásában legyen vezér­fonal a kormány- és párthatározat, a pártszervek irányítása. Lankadatlan figyelmet kell szentelni a jó politikai tömegmun­­kára is, mert a szervezeti intézkedések csak akkor lehetnek teljes értékűek, ha széleskörű politikai munkával párosulnak. A legeré­­lyesebben le kell küzdeni azt a hibás felfogást, hogy a néptanácsok­nak semmi közük a politikai tömegnevelő munkához. A néptanácsok vezetői és aktivistái is felelősek azért, ha valamelyik községben a gyenge népnevelő munka miatt lemaradnak az aratással vagy a begyűjtéssel. A nyári hónapok folyamán nagy szükség van a kultúr­­otthonok élénk, mozgósító hatású tevékenységére. Az eddigi kampányok során igen szép­ eredményekhez vezetett a falvakon mindinkább meghonosodó hazafias és szocialista verseny, a jobbnál-jobb eredményekért folyó nemes versengésnek újabb len­dületet kell adni a növényápolás és az aratás-cséplés napjaiban. A versenyben járjanak élen a képviselők, a kiváló termelők, a nő­bizottságok s az IMSZ-szervezetek tagjai. Az idő sürget. Minden percet ki kell használni a növényápolás gyors és jó elvégzésére, az aratás, hordás és cséplés alapos előké­szítésére, hogy veszteség nélkül takarítsuk be egész évi munkánk gyümölcsét! ! Vili. évf., 2060 sz. 4 oldal, ára 20 báni 1964 június 1., kedd Gyorsan telnek a játék, az olvasás csodás percei. Játszva, tanulva növekednek gyermekeink felnőtt emberekké, a boldog holnap erőteljes építőivé. Képünkön: 1. Elmerülten játszanak a fővárosi „Adesgo“ gyár gyermekotthonának lakói. 2. A fővárosi Gyermek Könyvesboltban. LAPUNK TARTALMÁBÓL: Javult az áruelosztás és a kiszolgálás Marosvásárhelyen (2. oldal) Tudományos munka a Bolyai-egyete­­men az 1953—54-es tanévben (2. oldal) Ukrajna és Oroszország újraegyesülé­sének 300. évfordulója (3. oldal) Testnevelés és sport (3. oldal) Befejeződött a Magyar Dolgozók Párt­jának III. kongresszusa. — A május­­ 28-i, 29-i és 30-i ülés (4. oldal) Az összindiai szakszervezeti kongresz­­szus a békéért (4. oldal) A genfi értekezlet május 31-i zárt ülése (4. oldal) A Szovjetunió genfi küldöttségének sajtóértekezlete (4. oldal) Francia lap Ely tábornok bizalmas je­lentéséről (4. oldal) Svájci lapok Molotov látogatásáról a svájci szövetségi állam elnökénél (4. oldal) HAZÁNK MINDEN TÁJÁRÓL Géppel kapálják a kukoricát A besztercei munkásklub Mint országunk számos városában és köz­ségében, 1950-ben Besztercén is munkás­­klubot létesítettek. Szép, tágas villát kapott a klub, de zavar­talan működéséhez és fejlődéséhez elsősorban arra volt szükség, hogy magukra vonják a dolgozók érdeklődését. Mercea Iosif, kultur­­felelős, fáradságot nem kímélve látott hozzá a munka megszervezéséhez. Már az első na­pokban megalakította a különböző kulturbri­gádokat és bizottságokat, amelyek múmiáját mindvégig jól irányította és rendszeresen el­lenőrizte. Minden tagnak pontosan meghatá­rozott, konkrét feladatot adott. A klubnak román és magyar kultúregyütte­­se van, amelyek minden alkalommal együtt szerepelnek a szintén vegyes­ nemzetiségű nézőközönség előtt. Besztercén 8 előadást tartottak, mind nagyobb és nagyobb sikert aratva nyitányaikkal, szavalataikkal, Induló­ikkal és énekkari számaikkal. Esztrád műso­rukat népdalokból, néptáncokból, szavalatok­ból és kisebb színdarabokból állították ösz­­sze. A színjátszó együttes olyan jól sikerült előadásokat tartott Besztercén, hogy utána a rajon számos helységébe hívták meg vendég­­szereplésre. A kulturegyüttesek a különböző üzemekben, a falusi szövetkezetek közgyűlé­sein és a rajoni értekezletek alkalmával ed­dig összesen 14 alkalommal szerepeltek. Jól sikerült előadást tartottak Dorna-Vatrán is s nem egyszer a helyi rádiósítási állomás műsorán is szerepeltek. A klub könyvtár-kollektívája rendszeresen foglalkozik a pionírok iskolán kívüli nevelé­sével. A könyvtárban gyakran közös olvasási és könyvismertetési órákat tartanak a pioní­rok számára. A sportbizottság sakkversenyeket rendez, női röplabda és teniszmérkőzéseket szervez. Batos Cornel a tánccsoportok felelőse, nagy türelemmel és hozzáértéssel tanítja be a szebbnél szebb néptáncokat. Betlean Iosif, a műkedvelő színjátszó­ csoportok bizottságának felelőse és Mocan Alexandra, igen nagy gon­dot fordítanak a fiatal műkedvelők nevelésé­re, mert tudják, hogy csak jól felkészült ifjak nyújthatnak igazán művészi színvonalú elő­adásokat a dolgozóknak. Munkájukat a ro­mán és magyar kultúrcsoportok egymásután aratott sikerei dicsérik. A magyar kulturcso­­port tagjai közül különösen Gheitzer András, Moravec Edit, Kobdrus Éva, Kolozs Erzsébet és Szabó Jenő tűnnek ki jó alakításaikkal. Sefler Ervin a vizuális agitáció felelőse is szorgalmasan végzi munkáját. Falragaszok­kal, fotómontázsokkal, karikatúra-plakátokkal serkenti a tagokat jó munkára és egyre több ifjút von be a klub életébe, munkájába. A besztercei munkásklubnak rendszeres tá­mogatást nyújt a rajoni pártbizottság, a ra­joni szakszervezeti bizottság és a szövetke­zeti vállalat számos dolgozója Nem mond­ható el; ez a szövetkezeti munkások szakszer­vezetének Központi Bizottságáról. A klub vezetősége többszöri kérésére sem nyújtott segítséget a szükséges hangszerek és szín­padi díszletek beszerzésére s így mindmáig számos felszerelésük hiányzik. MEDGYESI ELEONÓRA levelező (Tudósítónktól.)­­ Még nem dőlt el a ver­seny, de az újaradi gép- és traktorállomáson úgy beszélnek a győzelemről, mintha már ki is vívták volna. Igaz, van is mivel dicseked­niük. A tavaszi kampányban Arad rajonban az elsők között voltak. A növényápolással is az élen járnak. Május 26-ig 40 százalékát végezték el az előirányzott gépi kapálásnak. Az újtiszai földeken már befejezték a kukori­­ca első kapálását. A többi községben mint Újaradon, Kisszentmiklóson, Szépfalun, Fí­­regyházán, Temesfüzkúton már másodjára ka­pálják géppel a cukorrépát, először a kuko­­ricát és napraforgót. A traktorosbrigádok versenyében Sípos András munkaérdemrendes traktoros brigád­vezető 9-es számú brigádja halad az élen. A gépállomáson a Titinger Miklós agronó- éj házak épülnek (Tudósítónktól.). — Medgyesen mind több dolgozó épít magá­nak családi házat az állam segítségével. El­sőnek a Vasia Vasilescu"­ textilgyár és a „Május 8" bőr- és cipőgyár 41 dolgozója, köztük Coman Teodor, a szocialista verseny élenjáró gépésze, Fazekas József és Simon József élmunkások, illetve Varga Tibor szíj­gyártó mester. Rusu Parfirte, a szocialista­­verseny élenjárója, Keszler Gusztáv felső­­részkészítő és Veres János vette igény­be az állami kölcsönt Többen közülük már be is költöztek a két szobából, konyhá­­ból, fürdőszobából, kamarából, előszobából, pincéből és verandából álló új lakásaikba. Gombamódra nőnek az új családi házak. A „Vitrometan" üveggyár mögött elterülő ma­gaslaton a „Vitrometan", „Parilianii Padi", ,,T'ba’‘, „Uj Ut", „Salconzerv” gyárak és a Rajoni Ipari Vállalat dolgozói építkeznek. Ezen a lejtős réten tavaly ilyenkor még gyermekeik hancúroztak. Az eltelt év alatt azonban közel harminc típusház épült. A há­zak nagy részébe már be is költöztek a tu­lajdonosok, köztük Gábor Lőrinc, Pepelea Ioan és a ,,Partizanii Pacii" több élenjáró dolgozója. A családi házak építéséhez a legtöbb üzem igazgatósága értékes segítséget nyújtott a dolgozóknak A „Május 8" bőr- és cipőgyár vezetősége­­például teljes egészében besze­rezte az építkezésekhez szükséges építőanyago­kat. Az üzem asztalosműhelyében készítet­ték el az épületekhez szükséges állatokat és ajtókat. Helyi erőforrásokból téglaprést állí­tottak üzembe, s így a dolgozók 35 százalék­kal olcsóbban jutottak a szükséges téglához. A „Vitrometan", „Partizanii Padi” és a más részlegéhez tartozó traktorosokról be­szélnek a legtöbbet. Wolf Miklós, Romantz János traktorosok az agronómus javaslatára 7 gépi kapát kötöttek egy traktor után, így dolgozzák meg a kapásokat. Ezzel az új kez­deményezéssel 15 hektáron kapálják meg a kukoricát, cukorrépát. A növényápolás mellett az aratási előké­születekről sem feledkeztek meg. Míg a föl­deken 6 traktoros­ brigád végzi a gépi kapá­lást, addig a többi 7 brigád a cséplőgépeket, arató­kévekötő­ gépeket javítja. Május 26-ig a gépek 56,3 százalékát javították ki. Har­minc cséplőgépük közül 6-ot már teljesen ki­javítottak, míg másik hét munkában van, rövidesen ezzel is végeznek. Tizenhat arató­kévekötő gépük közül 12 általános javításra szorult. 26-án ezek már kijavítva vá­rták az aratást. állami kölcsönből többi gyár vezetősége a tégla előállításán kívü­l szállítási eszközökkel is segítette a munkásokat. Több üzemben a dolgozók saját kezdemé­nyezésük alapján oldották meg az anyagbe­szerzést. A „Vitrometan" dolgozói pél­dául az állami kölcsönben részesült dolgo­zókból építkezési bizottságot alakítottak s ez a bizottság mindenkinek beszerezte a szükséges anyagokat. Gabriel Friedrich és Lasu Petru a téglabeszerzést intézte. ronos­za­l­an a gázcsövekről. Havelka Victor pe­dig az alaphoz szükséges kőanyagról gon­doskodott. Ezzel a beosztással sok felesleges járkálást és költséget sikerült megtakar­­a­­niuk. A ,,Vasil Vasilescu" textilgyár dolgozói közül eddig 51 -en kaptak családi ház építé­sére állami kölcsönt. Az épületek egy része már a múl­t évben teljesen elkészült. Több családiház befejezése azonban már hónapok óta teljesen elakadt. Ennek oka elsősorban az, hogy az üzem vezetősége csak részben tette magáé­vá a segítségadást. Csak így fordulhatott elő, hogy mivel több dolgozó a maga erejé­ből nem tudja beszerezni a szükséges cserép­mennyiséget, kénytelen tehetetlenül nézni, hogy az időjárás kárt okoz a befedetlen épü­letben. Az­ állami kölcsönből épülő családi házak anyagellátása érdekében nagyon keveset tett a városi néptanács is, a többi között elmulasz­totta a kiutalt házhelyek nagy részének vég­leges lemérését, illetve átadását. Ennek kö­vetkeztében több dolgozó annak ellenére, hogy már régen saját házában lakik, nem tudta bekerí­­tetni azt. GYERMEKEINK GONDTALAN ÉLETE A kisvasút vidám utasai Kész! Mehet! — kiáltja oda Anghelie Gheorghe ellenőr a mozdonyvezetőnek és felugrik a második kocsiba, amely egyben az utolsó is. Mert csupán két vagonból áll ez a kisvonat, amely most lassan, igazi nagyvonat módjára pöfögve kidöcög a bukaresti 17-es villamos végállomásától. A Tei-tó partján alacsony buxusbokrok, karcsú hársfák között vezet a kisvasút 1.800 méteres keskeny sínpárja. Ahogy az állomásról kifut, előbb szelídhajlású dombról ereszkedik alá, majd egyenes pá­lyán, a tó mentén fut célja, a Tei-strand felé. Áthalad egy halastó fölé épített kis­­hídon és végül éles kanyart véve megáll a strand bejáratánál. A kisvonat vidám utasai, — apróbb, nagyobb gyermekek, sőt felnőttek is — itt vagy kiszállnak és sétálnak egyet a tóparti fák, bokrok kö­zött, leheverészt­ek a zöld fűbe, nyáron fürödnek, napoznak — vagy kiszállás nél­kül visszautaznak a néhány percnyi pihe­nés után induló kisvonattal. — Csupán 50 baniba kerül egy jegy, — mondja Tecaciuc Florica, aki május elseje óta a kisvasút pénztárosa. — Az 50 banis jegy akkor is érvényes, ha az utas megszakítja néhány órára az utat a strandnál. Mire a kisvonat visszatér útjáról, — ez körülbelül 15—20 percbe telik, — az állo­másnál újabb utazóközönség várja és alig­hogy felveszi utasait, újra elindul a ka­nyargó tóparton Délután 4 órától este ki­lencig jópárszor megteszi ezt az utat Va­sárnap más a menetrend. Reggel 9-kor in­dul és 1 óráig közlekedik, majd délután 4 órától ismét este 9 óráig. ★ Ez a fővárosi kisvasút közel négyéves múltra tekint vissza A fővárosi gyermek­­sereg, a kisvasút gondtalan utazóközön­sége a Villamosművek központi műhelyei munkásainak köszönheti ezt a gondos, szép kivitelezésű járművet. 1949-ben kezd­tek dolgozni rajta önkéntes munkával és hamarosan át is adták a „forgalomnak". Az egész kisvasút arra enged következtetni, hogy készítői sok szeretettel és odaadás­sal dolgoztak rajta. Branica Ion mozdonyvezetőnek, (aki egyébként villamosvezető) kényelmes ve­zetői fülke áll rendelkezésére. A moz­dony hátsó részében vannak az akkumu­látorok, teherbíró képessége 30 lóerő. A két kocsiban nyugodtan elhelyezkedhetik 50 utas, gyermek, felnőtt egyaránt,­­ a mozdony minden megerőltetés nélkül elbírja ezt a terhet. A mozdony és a kocsik alsó része élénk pirosra van festve, a mozdony teteje, az apró rácsos kocsioldal és a padok hófe­hérre. Az idén is, — mint minden évben, — má­jus elsején kezdett közlekedni a kisvonat. A fővárosi gyermeksereg, különösen a környékbeli apróságok alig várták ezt a napot. Napfényes, meleg napokon olyan nagy az utazóközönség száma, hogy a kisvonat szinte megállás nélkül közleke­dik az állomás és a strand között. — Csak az elmúlt vasárnap 1 881 uta­sunk volt — mondja a pénztárosnő — de hétköznapokon is elkél 2—300 darab jegy Ha megnyílik a strand, akkor jóval nagyobb lesz a forgalom. * A mozdonyvezető dudál, — ami igen hasonlít az autótülkölésre — és lassan el­indítja a vonatot. Az egyik padon arany­­szőkehajú, kékszemű, rózsaszínszalagos kislány ül, Cristescu Magduska. Indulás­kor félénken anyja mellé húzódik, majd mind bátrabban hajolgat kifelé a kocsi fe­hér rácsos oldalán. Hat perc sem telik be­lé ,és a kisvonat bekanyarodik az állomás­hoz. Az utasok kiszállnak, hogy átadják helyüket az újonnan érkezetteknek. A szőke apróságnak azonban nem na­gyon akaródzik kiszállni. Könyörögve csimpaszkodik anyja kezébe és húzza vissza: — Maradjunk még, ezen jobb utazni mint a villamoson!— H. !­ Az élet virágai Öt évvel ezelőtt, 1949-ben ünnepeltük meg először a Nemzetközi Gyermeknapot­ S azóta minden június elseje egy-egy újabb állomása a gyermekek jobb életéért, testi-szellemi megóvásáért vívott küzde­­lemnek. Évről évre mind jobban tudatosodik az öt világrész dolgo­zóiban,­ hogy a gyermekek életéért folyó harc szétválaszthatatlanul egybeforrt a békéért folyó lankadatlan küzdelemmel. Június elseje minden szülőt, minden becsületes embert figyel­meztet: bármilyen nyelven beszélsz, bármelyik égtáj fia vagy is, akármi a hited, meggyőződésed a felelős vagy az emberiség jövő­,­léért, személyesen felelsz az utókor előtt gyermekeid sorsáért, boldo­­gulásáért. Június elseje az egész világ gyermekeinek ünnepe, de mégis más formája és tartalma van az ünnepnek nálunk, az épülő szocializmus és kommunizmus világában, s másként ünnepelnek a tőkés országok dolgozói. A béketábo­r országaiban az egész nép féltő szeretete és gondoskodása veszi körül a gyermekeket. A kommunizmust építő szovjet emberek „az élet virágai”nak nevezik őket Ez is a legtalá­lóbb jelző. Hiszen a gyermek a jövő ígérete, terveink, álmaink to­­vábbfolytatója és megvalósítója. A szovjet állam minden feltételt megteremtett arra, hogy a gyer­mekek egészségesen, testi és szellemi képességeik kifejlesztésével és gyarapításával fejlődhessenek. Megvédi őket a leselkedő betegségek­től. A Szovjetunió ez évi költségvetésében például 141 milliárd és 309 millió rubelt irányoztak elő társadalmi-kulturális célokra s ebből jelentős összeget fordítanak a gyermekek egészségvédelmére. Hat­ezer polikl­in­ika vigyáz csupán a három éven aluli emberpalánták egészségére. Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi három évben tizmill­ióval szaporodott a Szovjetunió lakossága. A nyári hónapokban millió és millió szovjet gyermek tölti szünidejét a szebbnél-szebb helyeken létesített pionírtáborokban, a természet ezernyi szépségé­ve­ megáldott üdülőhelyeken. Több mint 220.000 különböző fokú iskola áll rendelkezésükre, hogy alaposan felkészülhessenek az életre, az alkotó munkára. A szovjet nép példáját követve, a népi demokratikus országokban is mind örömteljesebbé válik a jövő nemzedék élete. Sanghajtól Prágáig a dolgozó nép fiai és leányai előtt nincsenek többé elérhe­tetlen célok, teljesíthetetlen vágyak. Kínában, még nem is olyan régen milliószámra pusztultak a gyermekek ez orvosi segély, a táp­­lálék hiányában — ma több mint 60 ezer bölcsőde és napközi otthon szolgálja a kínai gyermekek egészséges fejlődését. Az egy­kori „hárommilis"­ koldus Magyarországán" csak minden negye­dik gyermek léphette át az iskola küszöbét Ma minden tanköteles gyermek tanul. Az albán gyermekek osztályrésze a múl­t­ban a serdülő korban kezdett inszakasztó munka s a korai vénség volt. Ma a népi demokratikus Albániában is szülőotthonok, bölcsődék, napközi otthonok, iskolák, pionirpalotáik hirdetik a szocializmust építő nép gondoskodását gyermekeiről. _Szomorú és reménytelen volt a dolgozók gyermekeinek sorsa a tőkés-földesúri Romániában. Hány és hány ezer gyermeket ölt meg, pusztított el a nyomasztó nélkülözés s a kilátástalan jövő. A világra hozott csöppségeket a lesben álló betegségek tize­delték meg Minden negyedik gyermek elpusztult, mielőtt ki tudta volna mondani a legdrágább szót, azt, hogy „édesanyám“. S milyen sors várt a megmaradtakra, ha sok-sok nélkülözés közepette fel is cseperedtek? Valamennyien ismerjük ezt a sorsot. Serdületlen kor­ban megkezdett testet-lelket szikkasztó munka a tőkés urak gyu­laiban, vagy a kulák­szállók vackain töltött nyomorúságos esztendők. Most, szabadságunk tizedik esztendejében büszkeséggel vehetjük számba ezen a téren is eredményeinket; a dolgozó nép sorsával együtt megváltozott gyermekeink élete is. Elég, ha ennek érzékelte­­tésére megemlítjük, hogy több mint 1300 szülőotthon áll ma a várandós anyák rendelkezésére. Az 1954 évi költségvetésünkben újabb kórházi egységek és szülőotthonok építése is szerepel. A dol­gozó anyák szülés előtt és után fizetett szabadságot kapnak. Számos, felszabadulásunk előtti orvosi statisztika beszél a dolgozók és gyermekeik között pusztító tüdő­bajról és más társadal­mi betegségekről. Ha most, nyaranként végigjárjuk a tengerparti és hegyvidéki üdülőket, a dolgozók gyermekeinek ezreivel találko­zunk,­ akik az állam költségén vidáman töltik szünidejüket a leg­szebb nyaralóhelyeken, pionírtáborokban. Az idén 125.000 gyermek tölti majd szünidejét a különböző táborokban, üdülőhelyeken. Szá­mos különböző intézmény biztosítja országunkban az árva vagy az arra rászoruló­­gyermekek nevelését. A Gyermekek Háza, a Tankö­teles Gyermekek Háza, a beteg gyermekek számára létesített kü­lönleges nevelőházak, gyermekkolóniák, mind-mind azt a célt szol­gálják, hogy pótolják a szülői ház melegét, kacagással, játékkal, tanulással teli életet biztosítsanak azoknak a gyermekeknek, akiknek a felszabadulás előtt koldulás, nyomor, javítóintézet lett volna el­kerülhetetlen sorsa. Ezek az otthonok semmiben sem emlékeztetnek a kapitalista or­szágok sivár árvaházaira, amelyek csak fedelet — puszta fedelet — s nem otthont nyújtanak lakóiknak. A mi hazánkban, a Román­ Nép­­köztársaságban minden egyes gyermeket magáénak érzi dolgozó népünk nagy családja és igyekszik hozzájárulni otthonának bizto­­sításához. A mi gyermekeink nem a gengszter­fi­lmeken és erkölcstelen burzsoá irodalmon nevelkednek, mint a tőkés országok gyermekei. Hazánk írói, költői arra törekednek, hogy minél értékesebb művek­kel, gyermekirodalmi alkotásokkal járuljanak hozzá az ifjú nemze­dék neveléséhez. Könyvesboltjaink polcain gyermekkönyvek, színes, képes­ folyóiratok, meséskönyvek sorakoznak. A fővárosban és más városokban a pionírok szépen berendezett Pionírpalotával és pionírházakkal büszkélkedhetnek. S míg nálunk az öröm és jókedv ünnepe június elseje — a tőkés és gyarmati világ országaiban a dolgozó milliók reményteljes szív­vel, de mégis kínzó szorongással néznek gyermekeikre. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol milliárdokat költenek háborús célokra, több mint 3 millió gyermek dolgozik gyárakban, üzemekben, mások a farmokon és ültetvényeken. Görögországban, ahol az amerikai haditámaszpontok úgy szaporodnak, mint a gomba, a gyermekek ezrével halnak meg a nyomorúságos életviszonyok miatt. „A lányaink még virágzásuk előtt elhervadnak... kicsinyeink úgy halnak meg, mint a verebek — 1000 gyermekből közel 400 hal meg életének első hó­napjában“ — mondta a görög nőküldött a Nők Világkongresszusán. Franciaországban, Pasteur hazájában, aki oly sokat tett az emberi­ élet megmentéséért, a kormány nem „talál“ pénzt a gyermekei­ egészségének védelmére, iskolákra, otthonokra. Pakis munkásne­gyedei nyomorúságos sorsú gyermekeinek megmentésére. És az urániumban, aranyban és kakaóban oly gazdag Afrikában, ahol a lakosság bőségben élhetne, a gyermekek szüleikkel együtt csak a feneketlen nyomorúságot ismerik. A tőkés országok költségvetésében szüntelenül nőnek a hábo­rús célokra fordított összegek, a tanügy és a társadalombiztosítás rovására. A DAILY MIRROR angol burzsoá lap is elismeri, hogy a Manchester-i di­ledező iskolák Anglia szégyenei. A gyermekeket becsületes életmód helyett szélhámosságra, az ember iránti gyűlö­letre nevelik, gengszter­filmekkel, rothadt polgári ponyvairodalom­mal mételyezik meg őket Ebben a tekintetben az Amerikai Egye­sült Államok tartja a rekordot, de ezeket a „nevelési“ módszereket igen nagy mértékben exportálják Angliába, Franciaországba, Olasz­országba és más országokba is. Június elseje a tőkés és gyarmati országokban harci nap, amelyen a becsületes emberek milliói síkraszállnak gyermekeik jövőjéért, könnyebb, emberibb életéért. Az ifjú nem­zedékért vívott harc különböző formákban nyilvánul meg Az iráni anyák a városnegyedekben és falvakon bizottságokat szerveznek, aláírásokat gyűjtenek, tüntetéseket szerveznek az iskolák megnyitá­sáért, a gyermekek egészségvédelméért. Az angol gyarmatokon az anyák bátran harcolnak a leverésükre vezényelt rendőrség és kato­naság ellen. Franciaországban gyűléseket szerveznek, amelyeken a gyermekek egészségének, nevelésének, szabad idejének kérdéseiről tárgyalnak. Gyermekeink és egész dolgozó népünk június elsejét ismét fel­használja arra, hogy köszönetet mondjon a pártnak és a kormánynak s további kitartó munkával, békevédő sikerekkel viszo­nozza szerető gondoskodásukat. A mi hazánkban sok-sok szeretettel, reménységgel készültünk június elsejére. Dolgozóink a gyárakban, üzemekben és kint a szán­tóföldeken megkétszerezett erővel dolgoztak azért, hogy minél vá­lasztékosabb és jobb minőségű gyermekárukat, játékokat bocsássa­nak gyermekeink rendelkezésére. Iskoláink tanerői az évvégi vizsgák minél alaposabb előkészítésével készültek a gyermekek ünnepére. Gyermekeink életéért, boldogságáért harcolni annyit jelent, mint a békéért harcolni. Ez a közös, nagy törekvés egyesíti ezen a mai ünnepen is az egész világ szülőit, becsületes embereit. A gyerme­kéért küzdő anya számára nincs lehetetlen, nincs akadály. S éppen ilyen szenvedélyesen állunk csatasorba ezen a napon a békevédők áttörhetetlen arcvonalán. A Nemzetközi Gyermeknapon még acélo­sabbá válik elhatározásunk: keményen, meghátrálás nélkül állunk helyt a béke védelmében, mert azt akarjuk, hogy a gyermekek arcán szerte a világon az öröm és boldogság mosolya csillogjon.

Next