Előre, 1954. július (8. évfolyam, 2086-2112. szám)

1954-07-01 / 2086. szám

2 Az alapeszközök és a növendékállatok nyilvántartása a kollektív gazdaságokban A kollektív gazdaságok alapszabályza­tának 7-ik szakasza előírja, hogy a kol­lektív gazdaságba belépő tagok a közös vagyonba be kell adják termelőeszközeiket éspedig­ igásállataikat, fitezőgazdasági gé­peiket és felszereléseiket, szállítóeszközei­ket (szekér), valamint a mezőgazdasági termékek feldolgozására szolgáló felszere­léseiket. A kollektivisták később aztán a közös jövedelemből és állami kölcsönök­ből új épületeket építenek, igás- és tenyész állatokat vásárolnak vagy mezőgazdasá­gi gépek és más leltári tárgyak beszerzé­sével növelik a kollektív gazdaság vagyo­nát. A közös vagyon megőrzésének és ál­landó gyarapításának egyik alapvető elő­feltétele az, hogy róla helyes nyilvántar­tást vezessünk. Hogy a kollektív gazdasá­gok nyilvántartása pontos és áttekinthető legyen, a gazdaság anyagi eszközeit kü­lönböző szempontok szerint csoportosítva tartjuk nyilván. A kollektív gazdaságok anyagi eszközeinek nyilvántartásában az egyik legfontosabb dolog az alapeszközök jó nyilvántartása.­­ Az alapeszközök jellegzetes tulajdonsá­ga, hogy hosszabb időn keresztül, több termelési folyamat idején át megőrzik ere­deti formájukat és csak fokozatosan hasz­nálódnak el, (kopnak, rongálódnak). Az alapeszközök csoportjába tartoznak az épületek, építmények, gépek, felszerelések és egyéb leltári tárgyak, az igás- és te­nyészállatok, az ültetvények és telkek. Az alapeszközök nyilvántartása meny­­nyiségileg és pénzértékben történik. Éppen ezért a kollektív gazdaság megalakulása­kor a közös vagyonba tartozó alapeszkö­zöket fel kell értékelni. Az alapeszközök felértékelését a leltáro­zási bizottság végzi. A közös vagyonba bevitt és az ajándéko­zott épületek felértékelésénél figyelembe kell venni azt, hogy az épületek milyen állapotban vannak és ennek megfelelően kell értéküket megállapítani. Az olyan épü­letek esetében, amelyek már nem használ­hatók, a lebontásuk útján nyerhető épít­kezési anyagokat értékeljük fel. Az igásállatok, gépek, felszerelések szál­lítóeszközök, stb. felértékelésénél a hivata­los árakat, ezek hiányában pedig a közepes piaci árakat vesszük alapul, figyelembe vé­­ve természetesen a felértékelendő állatok, eszközök állapotát. A vásárlás útján beszerzett alapeszközö­ket vételáron értékeljük, amelyhez hozzá­adjuk a vásárlással, hazaszállítással, stb. járó költségeket is. Az alapeszközök a kollektív gazdaság nyilvántartásában a leltárban eredetileg bejegyzett értékükkel szerepelnek mindad­dig, míg a gazdaságban vannak. Tehát az alapeszközöket nem értékelik fel minden évben, nem csökkentik értéküket az elhasz­nálódással, (vagyis nem számítunk amor­tizációt). A kollektív gazdaságok alapeszközeit a „Leltárkönyv” (4-es számú könyv) első részében tartjuk nyilván. Az alapeszközök nyilvántartása bizony­latok (okmányok) alapján történik, vagyis minden egyes alapeszközről, amely a kol­lektív gazdaság tulajdonába kerül, vagy pedig onnan kikerül, írott bizonylatot (ok­mányt) kell kiállítani. A kollektív gazdaság alapeszközeit da­rabonként, illetve egyedenként tartjuk nyilván, vagyis minden egyes alapesz­közt (pl. épületet, igáslovat, vetőgépet, stb.) külön vezetünk be a leltárkönyvbe. Erre az egyedi nyilvántartásra azért van szükség, mert az egy csoportba tartozó alapeszközök között értékben igen nagy eltérések lehetnek. Például egy vetőgép lehet új és értéke nagy, ugyanakkor egy másik vetőgép lehet igen gyenge állapot­ban és értéke is jóval kisebb. Ezenkívül pedig az igáslovak vagy a tenyészállatok esetében is különbségek vannak az állatok között éspedig, fajban, súlyban, korban, stb. Az alapeszközök csoportjába tartoznak a juhok, a szárnyasok, a házinyulak is, azon­ban ezeknek a nyilvántartása nem egye­denként, hanem csoportonként, állatfajok szerint összevontan történik, ugyanis igen nehéz volna minden egyes juhot, szárnyast vagy nyulat külön, külön nyilvántartani. Minden egyes alapeszköznek a leltár­könyvbe való bevezetésekor egy-egy lel­tári számot adunk, mely leltári szám vál­tozatlan marad mindaddig, amíg az esz­köz a gazdaság tulajdonában van, vagy amíg az összes alapeszközöket újra át nem számozzák. A leltárkönyvben külön lapot (számlát) nyitunk minden egyes fajta alapeszköznek (például istállóépület, raktár, igásló, ökör, stb). Minden egyes alapeszközt kü­lön sorba vezetünk be, s a megfelelő lap­ra (számlára) feltüntetjük annak leltári számát, jellegzetességeit, a bevételezés időpontját és az alapeszköz értékét. Abban az esetben, ha az alapeszközt eladja a kollektív gazdaság, vagy valamilyen más oknál fogva kikerül annak tulajdonából, vagy kiselejtezik, bevezetjük a leltárkönyv­be, a „javak kiadásával kapcsolatos meg­jegyzések” rovatba a kiadás időpontjá­nak, az erre szolgáló okmány nevének és számának, valamint az eladás, vagy a kiselejtezés folytán nyert összegnek a fel­tüntetésével. Ugyancsak a leltárkönyvben, éspedig annak második részében tartják nyilván a kollektív gazdaság növendék­állatait. A növendékállatok nem tartoznak az alap­eszközök csoportjába, azonban nyilvántar­tásuk sokban hasonlít az alapeszközök nyilvántartásához. A növendékállatok nyilvántartása fajtánként és korcsoportok szerint történik. Külön oldalt nyitunk pél­dául a 0—6 hónapos, a 6—12 hónapos borjuknak, az 1—2 éves tinóknak stb. A növendékállatok közül a csikók és a bor­juk nyilvántartása éppen úgy történik, mintha azok alapeszközök lennének, vagy­is egyedenként. Ezek a növendékállatok már születésükkor leltári számot kapnak, amelyet addig viselnek, míg át nem kerül­nek más korcsoportba, ahol új leltári szá­mot kapnak. Év végén a leltárkönyvet bezárjuk és­pedig úgy, hogy megállapítjuk az év fo­lyamán bejött alapeszközök és növendék­állatok számát és értékét, amelyet hozzá­adunk az évelei egyenleghez és az így kapott mennyiségből, illetve összegből le­vonjuk az év folyamán kiadásra került alapeszközök és növendékállatok számát és értékét, így aztán megkapjuk a leltár­könyv egyes számláinak évvégi egyenle­gét, amelyet átviszünk a következő évre, mint kezdő egyenleget. Kollektív gazdaságaink közös vagyoná­nak gondos megőrzése elsőrendű feladata úgy a vezetőtanácsnak, mint a tagoknak. Ezért az alapeszközök és a növendékálla­­tok nyilvántartását úgy kell megszervezni, hogy abból bármikor meg lehessen álla­pítani, hogy a kollektív gazdaság milyen mennyiségű és értékű alapeszközökkel és növendékállattal rendelkezik, hol találha­tók ezek az eszközök és kik a felelősek a megőrzésükért. Az alapeszközök és a növendékállatok a kollektív gazdaság vagyonának jelentős részét alkotják és ezek pontos nyilvántar­tása lehetővé teszi a közös vagyon meg­őrzését az eltulajdonítástól, a­­rongálás­tól és növeli a tagok felelősségérzetét a közös vagyonnal szemben. Dr. BENKE SÁNDOR a kolozsvári Agrártudományi Intézet lektora AI. Vlahuta. ELŐRE AZ IGAZSÁG Büszkén villog a napfényben a putnai szent kolostor, Érces-ezüst kongás kél a hozsannázó harangokból. Csengenek, az ősi hitet mély sírjából költögetve: ,Adakozó vajdák voltak hajdan — méltók dicséretre!... Tiszta nevekhez a féreg nem fér — azok maradandók. Adakozó vajdák voltak hajdan” — zúgják a harangok. Kardja mellett nyugszik István, dicső vajda, hős és szent. A dicshimnusz zug a mélyben s kriptájában tompán zeng. Számbaveszi gondolata, mit látott a világban. A Nagy Igaztalanul Járt igazságát kiáltja: „Vajda voltam szép Moldvában, vajda és a népem atyja, Kedves nékem erdősége — vizeinek minden habja... De ki őrködik felette, éber gondját kik viselték? S a békében ki nyögi a gazdagság s a fény nagy terhét? , Háborúban kinek villog névtelen és dicső kardja? — ,A legadakozóbb vajda és a legjobb szivü vajda Maga a nép. Mérhetetlen templomokat, palotákat, Bilincsbe vert két kezével ő teremtett Moldovának. Ő volt erőm minden harcban, jó támaszom a békében, S mikor kardom letöröltem s akartuk, hogy tovább éljen Nagy győzelmünk, nagy emlékként, mely örökre fennmarad, Kincset cipelt Szucsavába s építette a falat, Honszerelme tette azt, hogy kisarjadjanak az áldott, könnyáztatta, ősi földből pompás, aranyló virágok!” Hallgat István! Zord időkben hősi neve népünk pajzsa. , „Csak a szegény adakozó” — zengi Putna sok harangja. Fordította: MAJTÉNYI ERIK A temesvári Teba gyárban alkalmazott módszerek a termelékenység növeléséért A temesvári Teba gyár MTTE köre a mér­nökök és technikusok részvételével tanács­kozást szervezett Antoaneta Alexovici fono­dai brigádja kezdeményezésének megvitatá­sára. Alapos megfontolás után m­nkatervet készítettek a termelékenység fokozására,, a minőség javítására és a fonoda munkásai szakmai színvonalának emelésére. Ezt a munkatervet a fonoda munkásai szakszervezeti csoportülésen megtárgyalták. Az intézkedéseket magukévá tették és a siker érdekében több kiegészítő javaslattal álltak elő. A műszaki-szervezési intézkedések részben már meg is valósultak, a továbbiak végrehaj­tása folyamatban vam. A mérnökök és technikusok a gépek jobb kihasználása érdekében vállalták, hogy meg­teremtik a lehetőséget arra, hogy a gyű­­rűssomógépeken több gépoldalon lehessen dolgozni. Elhatározták, hogy már az előfo­­násnál elvégzik a fonal keverését, mert ez megkönnyíti a munkát a gyű­rüsfonógépeken. A munka átszervezését örömmel üdvözöl­ték a gyűrüsfonógépeken dolgozó munkás­nők. Tizennyolc fonónő azonnal vállalta, hogy több gépoldalon dolgozik, majd né­hány héten belül újabb három fonónő tér át több gépoldal kezelésére. Az új módszer szerint dolgozó tanónok napi tervüket már túlteljesítik. A gyűrosfonógépeknél alakított három brigád kiváló eredményekkel tűnt ki. Június első tíz napja alatt az első brigád Haiti Virginia vezetésével átlag 35 százalékkal teljesítette túl napi normáját, Udup Viorica brigádja pedig 32 százalékos átlagos túltelje­sítést ért el. Udup Viorica ifjúmunkásnő 141 százalékos egyéni eredménye annál meg­lepőbb, mint hogy csak nemrég végezte el a szakiskolát. Nicolici Joan üzemvezető a vigony osz­tály gépeinek egy részét úgy szabályozza, hogy 4 százalékkal növelni lehessen a csé­vék­ súlyát, ami megfelelő időmegtakarítást jelent a csévék cserélésénél. A szövődéből visszakapott üres csévék osztályozását megkönnyíti a Kneffel Lajos főmérnök által készített prototípus, így az­ osztályozásnál két munkaerő felszabadul s ezentúl egyéb munkát végezhet. A nehéz testi munka megkönnyítését céloz­za az előfonas csévék szállításának gépesíté­se. Újabban erre a célra készített kiskocsik­kal szállítják a csévéket az előfonógépektől a gyűrűsfonógépekhez. A gépek teljesítőképességét fokozza Ni­colics Joan újítása ,amely lehetővé teszi, hogy további 26 orsót szereljenek fel a szél­­faktorokra. A már felszerelt 13 orsó 1 száza­lékkal növelte a gépek teljesítőképességét. A gépek élettartamának meghosszabbítását szolgálja Valentin Gusztáv, a vigony osztály vezetőjének intézkedése. A szelfaktorok differenciál meghajtásánál új kapcsolást al­kalmazott, amely megakadályozza a­­ gép csapágyának kopását. Javítás esetén a kap­csolószerkezetet könnyen, gyorsan lehet ki­cserélni. A takarékosság kérdéseivel is foglalkoznak a gyár dolgozói. Über Sebestyén kötélverő munkás komoly újítással jelentkezett. Gya­potszálakból szíjat készített, amely sok eset­ben pótolja a bőr­hajtószíjat. Az MTTE kör tanácsára az njitó begumirozta a textilszijat, hogy könnyebben csússzon. A módosítás után a textilszij jól bevált a gyapot kártológépek­nél és a vigonyfonógépeknél, most próbál­ják ki a vigonytépőben is. Az önköltségi ár csökkentésére érdekes ja­vaslatot nyújtott be a textilipari igazgató­ságnak Kneffel Lajos főmérnök, Nicolics Ioan és Müller Miklós. A javaslat lényege, hogy a szövődék színekre válogatva küldjék el a hulladékot, mert így sok festékanyagot lehet megtakarítani. A vigonyfonódákban a fonalszállító ládák terhelését 3 százalékkal növelték, így nem­csak kevesebb láda szükséges,, hanem a csévék is szorosabban simulnak egymáshoz és megszűnik a súrlódás okozta selejt. A munka termelékenységének növelésére indított mozgalomnak nagy visszhangja van a munkások köreiben. Néhány hét alatt 22 újí­tási és észszerűsítési javaslatot nyújtottak be. A gyár vezetősége elhatározta, hogy újítóhetek rendezésével még nagyobb lendü­letet ad az újítók tevékenységének. Antoanella Alexovici kezdeményezése arra késztette tehát a temesvári Teba gyár egész munkaközösségét, hogy még figyelme­sebben szemlélje az egész gyártási folyama­tot és minden eszközzel harcoljon a fonoda teljesítményének fokozásáért. Felszabadulá­sunk tizedik évfordulóját a munka termelé­kenységének minél magasabb fokával akarják köszönteni a Teba gyár dolgozói. TATÁR JULIA A kolozsvári Agrártudományi Intézet munkájáról A tudományos munka kapcsolata a gyakorlattal A Román Munkáspárt Központi Vezetősége 1953 augusztus 19—20-i plenáris ülésének határozata megjelöli azokat a mezőgazdasági ágakat, amelyek fejlesztése, fellendítése döntő jelentőségű­­mezőgazdaságunk — és ezen ke­resztül egész nemzetgazdaságunk — felvirá­goztatása szempontjából. Az alábbiakban éppen ebből a szempontból vizsgáljuk a ko­lozsvári Agrártudományi Intézet munkáját: milyen mérték­ben tesz eleget a párt au­gusztus 19—20-i határozatából ráháruló fela­datoknak. Az augusztusi határozat hangsúlyozza, hogy az összes mezőgazdasági növényfajták termesztésének a legjobb feltételeket kell biz­tosítani. Ez a legközvetlenebb gyakorlati feladat — a mezőgazdasági termelés növelése — határozza meg a tudományos munka irá­nyát, célkitűzéseit is. A kolozsvári Agrártudo­mányi Intézet tanszékei azokat a feltételeket, lehetőségeket kutatják, azoknak az adott talaj- és éghajlati viszonyoknak megfelelő növényfajták nemesítésével, vagy előállításá­val kísérleteznek, melyek lehetővé teszik a terméshozam nagyméretű fokozását. Az Agrártudományi Intézet tanszékei például Kolozsvár tartomány gazdasági és természeti feltételeit tanulmányozzák. E tudományos kutató munkába az összes szaktanszékek be­kapcsolódtak, saját jellegüknek megfelelően. A tanszékek foglalkoznak a tartomány éghaj­lati viszonyaival, növénytani, állattani, nö­­vénykórtani kérdéseivel, a talajlepusztulás megakadályozásának, a takarmányalap bizto­sításának, a szőlőtermesztés lehetőségeinek kérdéseivel és a hibrid­ vetőmagvak termesz­tésével. Az ezzel kapcsolatos kísérleteket a főiskola laboratóriumaiban, kísérleti telepein, valamint a tartomány öt kollektív gazdaságá­ban végzik. Kolozsvár tartomány gazdasági és természeti feltételeinek ismerete lehetővé teszi a tartománynak legjobban megfelelő nö­vény- és állatfajták tudományos kiválasz­tását. A kollektív- és állami gazdaságok csak úgy tudják termőterületeiket alaposan kihasz­nálni, csak úgy tudnak maximális termésho­zamot elérni, ha észszerű, tudományos vetés­forgót vezetnek be. A kolozsvári Agrártudo­mányi Intézet munkatársai a tartomány öt kollektív gazdaságában foglalkoznak terület­­rendezéssel, tagosítással, a kollektív gazdasá­gok belső erőinek tanulmányozásával, hogy ezek ismerete alapján e gazdaságok tudomá­nyos alapon bevezethessék a vetésforgókat. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs hangsúlyozta, hogy „A mezőgazdaság terén a párt és kor­mány figyelmének központjába a kenyér pro­blémáját kell állítani“. Az Agrártudományi Intézet munkatársai eredményes kísérleteket végeztek a búzatermelés növeléséhez­­szüksé­ges feltételek megteremtése érdekében. Az in­tézet növénytermelési tanszéke (felelős Antal Dániel tanár) mellett működő tudományos kollektívának sikerült olyan őszi búzafajtát előállítania, amely rendkívül ellenálló az ég­hajlati viszonyokkal , szemben. E buzafajta ellenálló -és termőképességének fokozásával kapcsolatban tovább kísérleteznek. A növény­­termelési katedra kollektívája kísérleteiben arra a kérdésre is feleletet keres, hogy a búzahibridek kedvező táplálkozási feltételei milyen mértékben járulnak hozzá a bőtermő­­ségi tényezők kialakulásához. A tavaszi mezőgazdasági munkákra vonat­kozó kormány- és párthatározat kiemeli a kukorica termesztésének és h­ektárhozama nö­velésének nagy fontosságát. A kolozsvári Agrártudományi Intézet növénytermelési tan­széke már évek óta foglalkozik egy bőtermő és koránérő kukoricafajta kinemesítéséve. Több évi kísérletezés alapján megtalálták azokat a kukorica-szülőpárokat, melyeknek keresztezése által hektáronként 50—70 száza­lékos többlettermést hozó koránérő kukorica hibridet sikerült kinemesíteniök. Az intézet kísérleti telepein ezekből a fajtáikból hibrid vetőmagot termelnek, melynek nagy részét állami, kollektív és egyéni gazdaságoknak fogják átadni. A kukorica terme® növelésének feltételeivel foglalkozott Tentea Irén az inté­zet egyik múlt évben végzett növendéke. Államvizsga dolgozatában azt a kérdést vizs­gálta, hogy a kiegészítő műtrágyázás a hazai viszonyok között, milyen mértékben járul hozzá a kukoricatermés növeléséhez. Féléves kísérletezései alapján kimutatta, hogy a kiegészítő műtrágyázás bőségesen behozza a költségeket. Saját ilyen irányú kísérletei ál­tal 26—28 százalékos terméstöbbletet mu­tatott ki. A mezőgazdaság fejlődésének egyik legfon­tosabb kérdése az állattenyésztés fejlesztése. Éppen ezért az állattenyésztési törvény dol­gozó parasztságunk és állattenyésztési szakembereink állandó feladataként jelöli meg — az állatállomány szüntelen szaporí­tása mellett— az állatok hozamának növelését, a hús, tej, gyapjú és más állati termékek termelésének szüntelen fokozását. A kolozs­vári Agrártudományi Intézet állattenyésztési tanszéke (katedrafelelős: Pap István előadó tanár) ebben az irányban is több éve alapos tudományos kutatómunkát végez. Például öt kollektív gazdaságban tanulmányozta a fejős­tehenek tejhozama növelésének lehetőségeit és módszereit. A tanszék juhfajták nemesíté­sével, gyapjúhozamuk megjavításával is fog­lalkozik. Az értékes vívmányok között megemlíthetjük még a zöldségtermesztési tanszék (katedra felelős: Veres István tanár) igen jelentős összetett kísérleteit a különböző paradicsom hibridekkel, vagy a cukorrépa cukortartalmá­nak fokozására irányuló kutatásokat. Ezzel a kérdéssel a tavalyi iskolaévben Bartos Gá­bor IV. éves hallgató, valamint a növényter­melési és növényélettani tudományos kör egyik csoportja, az idei tanévben pedig Gálfy Gábor III. éves hallgató és társai foglalkoz­tak. A kolozsvári Agrártudományi Intézet tudo­mányos munkájának — azonkívül, hogy ta­nulmányozza, kutatja a mezőgazdasági ter­melés növelésének tudományos feltételeit és lehetőségeit — igen nagy didaktikai jelentő­sége is van a hallgatóik tudományos kutató­­tevékenységének ösztönzése szempontjától. Ebből a célból egyes tanszékek tudományos munkájába bevonták az egyetemi hallgatók tudományos köreit is. Az ilyen módon létre­jött tudományos kollektívában a hallgatók éveken át azzal a tudományos kérdéssel fog­lalkozhatnak, amely iránt a legnagyobb von­zalmat és hajlamot éreznek. Önálló kutató­munkát végeznek, önállóan kísérleteznek és ugyanakkor állandó segítséget, irányítást kapnak az illetékes szaktanároktól. Az ilyen, önállóságra nevelő kutatómunka eredményei megmutatkoznak az államvizsga dolgozatokon is. Nem véletlen, hogy éppen azok a hallgatók írnak tudományos színvo­nalú, egyes esetekben nagyjelentőségű állam­vizsga dolgozatokat, akik a tudományos kö­rökben a legkomolyabb munkát végezték, akik az illető kérdéssel éveken át foglalkoztak. Csak néhány példát említünk. Albert Ferenc a Bolyai-egyetem marxizmus-len­in­izmus alapjai ka­tedrájának a­s­s­z­i­s­z­ten­s­e államvizsga­­dolgozatában a munkaerők felhasználásának kérdését vizsgálja az ujaradi állami gazdaság­ban. E dolgozatban olyan javaslatok vannak, amelyek megfelelnek az üzemszervezés-tan tudományos követelményeinek és országos viszonylatban is általánosíthatók. Hasonlóan magas színvonalú Erdélyi István gazdamér­nöknek, a növénytermelési tanszék gyakorno­kának államvizsgadolgozata is, amely a szé­kelyhídi állami gazdaságban folytatott kísér­letek eredményeit, következtetéseit tartal­mazza. Ez a dolgozat a gyapottermesztés helyi lehetőségeit kutatja. Az Agrártudományi Intézet tudományos kollektíváinak tapasztalatai a napilapok, a szaklapok, mezőgazdasági szakkönyvek révén egész dolgozó népünk közkincsévé válnak. Az intézet szakembereinek, tudományos kollektí­váinak számos mezőgazdasági szakkönyve van rendezés, nyomtatás alatt,­­ mint pél­dául „Az almás termésnek és csonthéjasok termesztése (Írói: Palocsay Rudolf, Veres István, Antal Dániel és Mózes Pál). Nagyon hasznos lenne megtalálni annak a módját, hogy a mezőgazdaság igen lényeges napiren­den levő problémáival foglalkozó, legjobb államvizsga-dolgozatokat részleteiben, vagy egészében kiadják és népszerűsítsék. Ebből nemcsak az illető gazdaság, hanem hazánk más állami­ vagy kollektív gazdaságai is értékes tanulságot vonhatnának le. A kolozsvári Agrártudományi Intézet tudo­mányos munkájának nagy fogyatékossága, hogy nem foglalkozott az egyéni parasztgaz­daságok kérdéseivel. A párt augusztusi hatá­rozata felhívja figyelmünket: a mezőgazda­sági termelés növelése megköveteli, hogy az eddiginél nagyobb segítséget nyújtsunk az egyénileg dolgozó parasztoknak. Az intézet tanszemélyzete és hallgatói tudományos ku­tató tevékenységükben nem tanulmányozták azokat a lehetőségeket, amelyek felszínre­­hozatala a kis- és középgazdaságok termelé­sének nagyméretű fokozását eredményezné. A tanszékek nem bíztak meg egyetlen hallga­tót sem azzal, hogy államvizsga-dolgo­zatában, tudományos kutató tevékenységé­ben az egyénileg dolgozó parasztok gazdasá­gainak fejlődési lehetőségeivel is foglalkoz­zon. Nem foglalkoztak a mezőgazdasági tár­sulások kérdéseivel sem, bár ezek gazdasági­szervezeti megszilárdítása jelentős mértékben hozzájárulna mind a mezőgazdasági termé­kek bőségéhez, mind a mezőgazdaság szocia­lista átalakításához. Az intézet közvetlen kapcsolata a mezőgazdasági termelő­­egységekkel A kolozsvári Agrártudományi Intézet már a tudományos kutatómunka révén is kapcso­latba került a mezőgazdasági termelőegysé­gekkel. De a mezőgazdasági termelés növelé­sének döntő fontosságú feladata meg is köve­teli az olyan kapcsolatokat az állami, kollektív és egyéni parasztgazdaságokkal, melyek által az intézet munkatársai megismerik e gazda-­ ságok mindennapi problémáit, szükségleteit, hogy így szakvéleményükkel és más eszkö­zökkel nyújtsanak segítséget nekik. A kolozsvári Agrártudományi Intézet szak­tanszékeinek éppen ezért több mezőgazdasági termelő egységgel van szoros kapcsolatuk. Az intézet szakemberei már a téli mezőgaz­dasági és állattenyésztési tanfolyamokon érté­kes előadásokat tartottak a dolgozó parasz­toknak (húsz kollektív gazdaságban több mint 250 előadást). Az elmélyült kapcsolat jele az is, hogy számos kollektív és állami gazdaság beteg növényeket küldött a növénykórtani tanszéknek a megbetegedés kórokozóinak megállapítása céljából. Az intézet tansze­mélyzete több gazdaságban, mint például az apahidei, szilágytői kollektív gazdaságokban, valamint a szamosújvári állami gazdaságban segítséget nyújtott e kapásnövények négyze­tes vetésénél is. A zöldség- és gyümölcstermesztési tanszé­kek is példaadó segítséget adtak a mezőgaz­dasági termelőegységeknek. A tanszék kí­sérleteket végez az apahidai, kendilónai, kispetri, szilágytój, radnóti kollektív gazda­ságokban. A kísérletek célja az, hogy meg­állapítsák, melyik zöldségfajta felel meg legjobban az illető gazdaság helyi talaj- és természeti viszonyainak. Technikai segítsé­get adtak a kolozsvári mellékgazdaságoknak és 13 kolozsvár tartományi kollektív gazda­ságnak a zöldségtermesztés megszervezésé­ben. A zöldségtermesztési kollektíva e gaz­daságok kertészei számára szakmai előké­szítő tanfolyamokat szervezett és tartott. A gyümölcs­termesztés­i tanszék, a kispetri és kendilónai kollektív gazdaságokban tevé­kenyen részt vett a gyümölcstermesztés táv­lati tervének elkészítésében és a fiatal gyü­mölcsfák — főleg alma- és szilvafák — telepítésében. A gyümölcstermesztési tudo­mányos kör 13 tagból álló metsző­brigádja néhány kollektív gazdaság és a kolozsvári állami gazdaság gyümölcsösében dolgozott. A szocialista üzemszervezés tanszéke (fe­lelős König Miklós) főleg a vetőmagvak beszerzésében segítette a gazdaságokat. A kispetri kollektív gazdaság az intézettől hib­rid kukorica vetőmagot kapott. A szocialista üzemszervezés tanszéke megszervezte e gaz­daság lucerna és lóhere-vetőmag szükségle­tének beszerzését is. Az intézet egyes kollek­tív gazdaságok állattenyésztési munkájának fejlődését is elősegítette. A gyalui kollektív gazdaságnak például tíz darab tenyészmala­­cot adott, juhállományuk megjavítása céljá­ból pedig tenyészkosokat cserélt a gazdaság­gal. De ez a tanszék komoly segítséget nyújthatna az állami és kollektív gazdasá­gok termelési terveinek kidolgozásában is. Az intézet nevelő munkája keretében min­den egyes hallgatónak ki kell dolgoznia egy­­egy kollektív gazdaság termelési tervét. A hallgatók által elkészített elfogadható terme­lési tervek és a benyújtott adatok tanulmá­nyozása alapján az üzemszervezési tanszék helyes szempontokat kellene adjon az egyes kollektív gazdaságok termelési tervének el­készítéséhez is, rámutatva egyes kihaszná­latlan lehetőségek feltárásának, kiaknázá­sának módjára. Helyes lenne, ha a tanszék az illető kollektív gazdaság termelési tervén dolgozó hallgatót ki is küldené a reális évi terv elkészítésekor. Az Agrártudományi Intézetnek az elmúlt években főleg kollektív gazdaságokkal volt kapcsolata. Az augusztusi határozat után az intézet számos állami gazdasággal is ösz­­szeköttetést létesített. Vannak olyan tanszé­kek, amelyek munkatársai leveleznek egyes állami gazdaságok mérnökeivel. A levelezés általi kapcsolat azonban nem elég rendsze­res,­ nem elég átfogó, mert csak az intézet néhány végzett növendékére korlátozódik, így az intézet számos állami gazdaság prob­lémáiról, nehézségeiről nem értesül rendsze­resen, pedig a kölcsönös és alapos kapcsolat megteremtése fontos feladata az intézetnek és elősegítené mind az intézet tudományos didaktikai munkáját, mind az állami gazda­ságok termelésének növelését és az agronó­­musok eredményesebb munkáját és fejlődé­sét. A kolozsvári Agrártudományi Intézet ko­moly hiányosságai ebben a vonatkozásban is, hogy nem építette ki kapcsolatát az egyéni parasztgazdaságokkal. Pedig a sa­ját kísérleti telepein termelt kiváló minőségi­ vetőmagvak elcserélése, kölcsönzése által, vagy tenyészállatok eladása, cserélése által elősegíthette volna az egyéni gazdaságok növénytermelésének és állattenyésztésének fejlesztését is, ugyanakkor egyes haladó agrotechnikai módszerek népszerűsítése által is, lényegesebb technikai segítséget nyújtha­tott volna az egyéni parasztgazdaságoknak. Néhány szó a főiskola hallgatóinak gyakorlati munkájáról Pártunk és kormányunk mezőgazdasággal kapcsolatos határozataiban leszögezi, hogy a mezőgazdasági termelés növelése érdeké­ben magasabb színvonalra kell emelni a mezőgazdasági szakemberek felkészültségét. Ebből a szempontból igen nagy jelentősége van a hallgatók gyakorlati munkájának. A jól megszervezett gyakorlati munka ered­ményeképpen a diákok a valóságban ellen­őrizhetik és alkalmazhatják elméleti ismere­teiket, hozzászoknak ahhoz, hogy a tudo­mányt ne „magamagának való­ do­logunk“, hanem olyan eszköznek tekintsék, amellyel elősegítik a dolgozók életszínvonalának eme­lését. A hallgatók már a gyakorlati munká­juk idején konkrét segítséget nyújthatnak a mezőgazdaság szocialista szektorának, ugyanakkor pedig,­­ miközben elvtársias és baráti kapcsolatot teremtenek maguk és a mezőgazdaság szocialista szektorának­ dol­gozói között — elsajátíthatják az utóbbiak ta­pasztalatait. Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a hallgatók gyakorlati munkája teljes­ siker­rel járjon? Ehhez többek között az szüksé­ges, hogy a főiskola tanszemélyzete, vezető­sége az egyetemi hallgatókat megfelelően 1954. július 1., csütörtök 3 A nagyvárad tartományi szövetkezeti értekezlet tanulságai A tartományi szövetkezeti szövetségek alakuló értekezletei fontos eseményt, jelente­nek országunk szövetkezeti mozgalmában. E gyűléseknek az a céljuk, hogy hozzájárul­janak a szövetkezeti egységek szervezeti­gazdasági megerősítéséhez, a város és falu közötti árucsere fejlesztéséhez és a munkás­­paraszt szövetség megerősítéséhez. E hármas feladat jelentősége is azt bi­zonyítja, hogy az értekezletet alaposan elő kellett készíteni. Olyan gyűlést kellett szer­vezni, amelynek végeztével minden szövet­kezeti dolgozó — és minden meghívott — érezze, hogy tanult, segítséget és buzdítást kapott további munkájában.Ebből a szempontból vizsgáljuk meg a nagyvárad tartományi szövetkezeti szövetség értekezletét. ★ A városi néptanács díszterme felé vivő út zászlódísze arra vall, hogy június 26—27 ünnepet jelent a tartományi szövetkezeti dolgozók életében. A szövetkezeti dolgozók örömmel várták a gyűlést és őszinte szívvel köszöntik, mint munkájuk segítőjét. A két nap alatt a különböző szövetkezeti egysé­gektől sok távirat érkezett, amelyek beszá­moltak az értekezlet tiszteletére elért ered­ményekről. A jelentés, amelyet Bins Gavril, a tarto­mányi szövetkezeti szövetség elnöke olva­sott fel , nagyon sok szép eredményről számolt be. Elmondotta, hogy hét rajoni szövetség, három városi, egy vegyes és 66 falusi szövetkezet van Nagyvárad tartomány­ban. A tartományi szövetkezeti szövetséghez csupán kereskedelmi vonalon 726 kicsinybeni eladóhely, 120 közélelmezési egység, 1 tar­tományi áruraktár, 7 rajoni kereskedelmi vál­lalat, 76 nagybani lerakat és 22 termelő­osztály tartozik a számos felvásárló és szer­ződéskötő, termelő- és szállítási egység mel­lett. A tartományi szövetség az 1953-as év ellá­tási tervét 95 százalékban teljesítette — 1954 első negyedében pedig 107 százalék­ban. Az árueladási tervet ez év első negye­dében 106 százalékban teljesítették 1952- höz viszonyítva. 1210 vásári kiárusítást szer­­­veztek, ami 4,500.000 lej eredménnyel zárult, 9 árukiállítást több mint 1,100.000 lej bevé­tellel. Az áruellenszolgáltatási kereskedel­men keresztül, a termelők buzdítására 1953- ban kiosztottak 42.000 m koverkot, 18.000 m szibirt, 16.500 kg pamutot, 91.000 kg kris­tályszódát, 1850 köbméter faanyagot és nagy­mennyiségű egyéb árut. A jelentés kimerítően foglalkozott a felvá­sárlási terv teljesítésével: értékben összesen a tartomány 1953-ban 54,27 százalékban tel­jesítette tervét — 1954 első negyedében pe­dig 67,19 százalékban. Kiosztottak 264 mil­lió 274.000 lej értékű ipari árut. Ezzel szem­ben a falusiak csak 29 millió 118.000 lej ér­tékű terméket értékesítettek —a felvásárló­egységek hiánya miatt. Belső erőforrásaikat is igyekeztek hasznosítani: 2987 tonna me­­szet, 2870 tonna budai földet, 15.000 tonna mészkövet, 390 konyhabútort és még sok egye­bet termeltek. Az áruforgalom is szép eredményt mutat­hat fel. 1953-ban 0,01 százalékos globális megtakarítást és 0,94 százalékot ez év első három hónapjában. A kicsinybeni hálózatban viszont túllépték a megengedett kiadásokat. Az eredmények mellett — amelyeknek csak igen kis hányadát sorakoztatták fel — a jelentés számos hiányosságot említett meg. Személy szerint bírálta Tatár Tibor és Márkus Lajos elvtársakat, akiknek a hibájá­ból űrök keletkeztek az áruellátásban, így egyes szövetkezetek — mint például a bih­ar­­lonkai — egyenes számlán keresztül kapta az árut Micb­a Joan volt alelnök „jóvoltá­ból“ — 10 más szövetkezet rovására. Az érdekes, sok kérdést felölelő jelentés, — amint várható is volt — számos dolgozót­­ késztetett felszólalásra: — 55-en iratkoztak­­ fel. Az első felszólalók átlépték a megszava­zott négy percet. Azoknál, akik e négy perc alatt úgy ahogy önbírálatot gyakoroltak, vagy szólamokat használva szóltak a puszta szólás kedvéért — rendben volt a túllépés. Amikor azonban Hallos György, Gordán Aminea, Ban Teodor a megengedett négy percen túl és belül sűrű egymásutánban éles bírálatot gyakorolt a tartományi vezetőség, sőt a Centrocoop felé — Chicu Joan, a Cen­­trocoop bukaresti küldötte — a megszava­zott négy percre hivatkozva — megvonta tő­lük a szót. Pedig igen érdekes dolgok derül­tek ki a felszólalásokból. Nemcsak a fent e­m­­lített néhány elvtárséból hanem szinte ki­vétel nélkül valamennyiből. A felszólalók rámutattak arra, hogy a je­lenleg folyó, politikai-nevelő munka nem ki­elégítő. Gyakran előfordul, hogy a szövetke­zeti vezetők nem ismerik ezt vagy azt a ha­tározatot és­­ dolgoznak ebben a kérdés­ben. Így fordul elő, hogy szerződéskötéskor fat­tát ígérnek s csak amikor a teljesítésre kerül a sor, derül ki felelőtlenségük. Ez a magatartás ahelyett, hogy a szövetkezet felé vonzaná az új tagokat, még a régiek bizal­mát is megingatja. A nevelő-politikai mun­ka gyengeségén nincs mit csodálkozni. A tartomány e célra kapott összegének csak egy­negyedét használta fel tavaly Amikor Neg­­ruti elvtársat (pénzügyi felelős) a gyűlésen megkérdezték, hogyan történhetett ez — min­denkit okolt a hibáért, csak önmagát nem. A bírálatok — és tegyük hozzá, a jogos bírá­latok — egymás után mutattak rá a jó mun­ka kerékkötőire — arra, hogy a tervet bürok­ratikus módon és nem a valóságnak meg­felelően oldják meg, hogy a rajoni és községi néptanácsok nem segítik elegendő módon a szövetkezetek munkáját, hogy a tartományi káder felelős, Balaskó József mennyire a tö­megtől elszakadva, lélektelenül és érdektele­nül végzi gyakran a munkáját, hogy a szö­vetkezetek nyáron téli holmit kapnak és for­dítva. A raktárakban ped­ig nem az idénynek megfelelően s nemtörődöm módon intézik az áruelosztást. A küldöttek elhozták ide panaszaikat, aprónak tűnő, de valójában elintézésre vá­ró dolgokat, amelyeket évek óta nem oldot­tak meg. Szó esett az egy-két év óta félké­szen álló üzlethelyiségekről, hónapokig számla nélkül heverő árukról, az olykor rossz minőségű és drága szövetkezeti ter­mékekről. Mindezek a felszólalások a hibák feltárá­sa mellett azt is megmutatták, hogy bár nagyot fejlődött a szövetkezeti mozgalom, mégsem tudott lépést tartani a dolgozók igényeivel. A dolgozók igényei szüntelenül nőnek, több és jobb árucikkeket akarnak kapni, mint az elmúlt esztendőkben. ★ M­i volt az oka annak, hogy ez a gyűlés nem emelkedett olyan színvonalra, amelyre a hasonló, nagyon jelentős gyűléseknek or­szágszerte emelkedniük kell? Az ok a gyűlés vezetésében rejlik. Abban, hogy Chicu Joan, a Centrocoop központjá­nak küldötte — amint a gyűlésen elhang­zottak következtetését levonta — maga sem elemezte alaposan a kérdéseket és a gyűlés tanulságait. Ugyanakkor bírálta a felszóla­lókat, hogy miért nem segítették őt és a ve­zetőséget bírálataikkal. Viszont arról meg­feledkezett, hogy előző nap ő maga vonta meg a szót azoktól, akik könnyíteni akartak a szívükön és javítani a munkán. A gyűlés — amely megválasztotta a szövet­ség új vezetőségét, az ellenőrző bizottság tagjait és Nagyvárad tartomány küldötteit a Szövetkezetek II. országos kongresszusára — éppen e gyenge gyűlésvezetés és alapos előkészület hiánya miatt nem érte el telje­sen a célját. Nem felelt meg azoknak a kö­vetelményeknek, amelyeket eléje tűztek és nem végződött azzal az eredménnyel, amel­­yet a gyűlésen részvevő küldöttek jogo­san elvártak. MOLNÁR ERZSÉBET

Next