Előre, 1954. szeptember (8. évfolyam, 2138-2163. szám)

1954-09-01 / 2138. szám

Világ proletárjai egyesüljetek ! Új tanév—új feladatok A nyári hónapok alatt csendessé lett iskolafalak ma újra az ifjúság életvidám, egészséges zsibongásától visszhangzanak. Ifjúságunk életében ünnep a mainap, mert új tanév kezdetét jelzi, a szorgalmas munka, rendszeres tanulás, az élet nagy és szép feladataira való előkészülés megkezdését jelenti. Legyen az kisdiák vagy főiskolás, mikor átlépi a nép gyermekei előtt szélesre tárt iskolakapukat, érzi, hogy mától fogva részesévé vált annak a harcnak, melyet tanár és tanuló közösen folytatnak a szocializmust öntudatosan építő kommunista jellemű ember kialakításáért. _ Ifjúságunkat az első iskolanaptól kezdve az a tudat kell munkájában ösztönözze, hogy az oktatás folyamán az életet szolgáló gyakorlati tudományok alapjait sajátítják el és ezek az ismeretek legyőzhetetlen fegyverként szolgálják majd építő munkájukat. Szeretettel és megbecsüléssel kell tekinteniük nevelőikre és szorgalommal, helyes magatartással segíteniük őket abban, hogy az iskola valóban a jellemfejlesztés gyönyörű munkájának műhelyévé váljék. A haza és dolgozó népének forró szeretetét, pártunk iránti odaadást, hálát és szeretetet a Szovjetunió és népei iránt, érdekközösséget a világ összes dolgozóival, a tudás és az alkotó munka mély és őszint© tiszteletét, az emberiség harcos hagyományainak lelkes megbecsülését és ápolását — a szocialista öntudat ezen magasztos vonásait ismerjék meg ifjaink és igyekezzenek töretlen akaraterővel magukévá tenni. Nevelőink pedig minden tudásukkal és tehetségükkel segítsék az ifjúságot ebben a törekvésében. Szép és nehéz feladatok ezek, sikeres teljesítésük pedig a legfelemelőbb érzést váltják ki a pedagógusból: új életünk számára új embereket nevelt Az idei tanév megkezdését a mai év tapasztalatain alapuló gondos előkészületek előzték meg. Csak így érhettük el, hogy szeptember 1-re a legtöbb iskolaépület kijavítva, kifestve, a szükséges felszerelések birtokában várja a tanulóifjúságot. A nyári szünidő alatt a tanárok az ország legszebb üdülőhelyein pihenték ki fáradalmaikat és gyűjtöttek erőt az új tanév felelősségteljes feladataihoz, üdülés után pedig rendszeres tanulással szélesítették szakmai tudásukat. Mert nevelőnek lenni a néphatalom államának iskoláiban felemelő hivatás, teljesítése erőfeszítést, áldozatos munkát és rendíthetetlenül szilárd tudományos felkészültséget kíván. A nevelőmunka alkotó munka, melynek célja megszerettetni a gyermekkel az iskolát, a tanulást, felébreszteni tudásvágyukat, jövőbeni fejlődésük e legbiztosabb alapját. Ezeknek a feladatoknak az átérzése avatja igazi nevelővé a tanítót és tanárt, akiknek munkáját hazánk dolgozóinak szeretete és megbecsülése veszi körül. Az ő eredményeik hazánk és rendszerünk eredményeinek számítanak. A megvalósítások hosszú sora tárul elénk, ha szemügyre vesznjük oktatásunk fejlődését az 1948-as tanügyi reform óta, de ugyanakkor egyre pontosabban körvonalazódnak azok a feladatok, amelyeket csak részben vagy egyáltalán nem teljesítettünk még. Az oktatásügyi minisztérium félreérthetetlen és világos rendelkezéseinek alapján az iskolák vezetőségére hárul az a feladat, hogy megoldja a tanórák arányos méretezésének kérdését. A tananyag fölösleges zsúfoltságának kiküszöbölésével el kell érnünk, hogy tanerőinknek kellő szabad idő álljon rendelkezésére az önképzéshez, mert ez elengedhetetlen feltétele az oktatási színvonal emelésének. Most, hogy a tanárok és tanítók áthelyezésének kérdését rendelet szabályozza, melynek értelmében a tartományi néptanácsok tanügyi osztályainak ilyen irányú határozatát a minisztérium hagyja jóvá, javulásnak kell beállnia a kádenmozgás terén is. Az eddig nem mindig észszerű és néha egyéni célokat szolgáló áthelyezések akadályozták a nevelés és oktatás munkájához oly szükséges pedagógiai közösségek kialakulását és gátolták a gyermekközösségek kifejlődését is. Az idei tanév megjavított munkafeltételei között pedagógusaink több időt fordíthatnak majd a hazafias nevelés színvonalasabbá tételére, mert ezen a téren még igen számos feladat vár teljesítésre. Hazánk földrajzának, történelmének, a nép harcos múltjának és dicsőségteljes jelenének eseményei neváljanak a tanításig órák során élettelen adathalmazokká, hanem színes, világosmenetű előadásokkal, helyszíni kirándulásokkal fejlesszék ki a tanulókban a természeti kincsek és szépséges tájak gazdáinak jogos büszkeségét. Oktatásunk egyik hibája, hogy még mindig nem ad elég alapos, szilárd és tartós tárgyi tudást. Tanáraink ebben a tekintetben növeljék követelményeiket, legyenek igényesek a tanulók fereletei iránt. Szoktassák meg őket, hogy elvi állításaikat mindig gazdag tényanyaggal támasszák alá. A leghatározottabban vegyék fel a küzdelmet a feleletekben még mindig oly gyakran előforduló „általános" jellemzések vulgarizáló frázisai ellen. A követelmények növelését azonban csak a jó oktatómunka teszi jogossá. Ennek egyik alapvető feltétele pedig az oktatási órák helyes módszertani megszervezése. Éppen ezért, a tartományi és rajon pedagógiai kabinetek segítsék a tanárok munkáját, fokozzák a szovjet pedagógusok tapasztalatainak népszerűsítését és járuljanak hozzá ahhoz, hogy éltanulóink és kiváló tanáraink munkamódszerei a legapróbb részletekig ismertté váljanak a nevelők körében. Számoljuk fel végérvényesen a gyakorlati élettől elvonatkoztatott ismeretközlést. Az ismeretek gyakorlati alkalmazását illesszük be szervesen a tanóra menetébe és vértezzük fel a tanulókat széles mezőgazdasági ismeretekkel, tanítsuk meg szeretni és tisztelni a földet és annak munkásait, mert ezáltal tanulóink meggyőződnek az igazi tudomány és a mindennapi élet feloldhatatlan kapcsolatáról és jövőbeni munkájukban alkotó módon tudják majd felhasználni mindazt, amit az iskoláiban tanultak. Az oktatási színvonal emelése, a követelmények fokozása, nagy mértékben hozzá fog járulni az ifjúság fegyelmezése kérdésének a megjavításához, mert ezen a téren sok még a tennivaló. Az elnéző liberalizmust, a gyermek érzékenységére való hangzatos hivatkozásokat — melyek nem egyebek, mint a káros pedologizmus egyik válfajának utóhatásai — haladéktalanul fel kell számolni. Érdekes, ügyeimet lekötő előadásmóddal, buzdítással, dicsérettel és példamutatással, a tanulók egyre növekvő öntudatára való támaszkodással igyekezzünk biztosítani a tanórák és az egész iskolai munka fegyelmét. Tanulóinkkal szembeni magatartásunkat jellemezte az igényes szigorúság, amelynek azonban mindig szeretettel, megértéssel és igazságossággal kell párosulnia. Az IMSZ-szervezetek segítsék hatékonyan a tanárok munkáját és vessék fel a tantestülettel közösen folytatott megbeszéléseken az ifjúságot foglalkoztató kérdéseket. Az IMSZ-szervezetek feladatai közé tartozik az is, hogy gondoskodjanak a tanulók politikai színvonalának emeléséről, hogy az oktatás által kapott ismeretek alapján helyesen tudjanak tájékozódni a napi politikai események terén és ezeket a társadalom törvényszerűségeinek szempontjából tudják értékelni. A tanári karral együttesen az IMSZ-szervek igyekezzenek megismerni a tanulók családi körülményeit, vonják be a szülőket a szervezett nevelőmunkába, hogy a fegyelmezetlenségeket, vagy tanulmányi lemaradásokat a szülők tevékeny segítségével küszöböljék ki. Az oktatás feladatainak teljesítésére pártunk és kormányunk gondoskodása számos intézkedésével megteremtette a lehetőségeket. A néptanácsok végrehajtó bizottságaira hárul most az a feladat, hogy az elmúlt éveknél sokkal nagyobb gonddal igyekezzenek teljesíteni a tanügyi dolgozók életszínvonalának és munkakörülményeinek megjavítására vonatkozó 1951-es határozat előírásait, hogy nevelőink tetteken keresztül győződhessenek meg nap mint nap népi demokratikus rendszerünk meleg gondoskodásáról. Járuljon hozzá az új tanév ahhoz, hogy az iskolák műveltebb, sokkal fegyelmezettebb fiatalokat adjanak a hazának, akik majd tudásuk révén a szocializmus építésének élenjárói közé emelkednek. Jó munkát ifjainknak, az első elemistáknak a betűk birodalmának meghódításához, utolsóéves egyetemistáinknak az államvizsgára való komoly készüléshez, tanárainknak sok sikert ahhoz, hogy munkájuk révén ez az év erősítse meg új nemzedékünk sorait, egyre több fiatal fiú és leány szemében csillanjon fel az élet szeretete, feladatainak öntudatos ismerete és harcolni akarás ezeknek teljesítéséért. Vili. évf., 2138 sz. 4 oldal, ára 20 báni 1954 szeptember 1. szerda LAPUNK TARTALMÁBÓL: Deme János: A termelékenység kérdése a szamosújvári állami gazdaságban (2. oldal) Kiss József—Nagy V. István: Néptanácsaink tapasztalataiból: A bejelentéseket intéző irodák tevékenysége (2. oldal) Meszner József: A révi kerámia gyárban (3. oldal) Történelmi lecke háborús uszítóknak (3. oldal) Tanuljunk a Szovjetunió tapasztalataiból N. Scsukin: Hogyan tárjuk fel és hogyan hasznosítsuk üzemünkben a termelési tartalékokat (3. oldal) Szovjet sebészek nagyfontosságú kísérletei (3. oldal) Dános Miklós: A francia visszautasítás (4. oldal) A német hazafiak elleni terror az Adenbauer-kormány gyengeségének jele — Max Reimann nyilatkozata (4. oldal) Egyiptom nem vesz részt a középkeleti agresszív tömbben (4. oldal) Amerika légierőket összpontosít Tajvanban (4. oldal) Mezőgazdaságunk fejlődésének nagyszerű távlatai Újabb nagyjelentőségű segítséget kaptunk Kollektív gazdaságaink valamennyi tagjával együtt én is erőmmel és nagy érdeklődéssel fogadtam pártunknak a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló kongresszusi irányelveit. E tervezet kidolgozásában pártunk újabb nagyjelentőségű segítséget nyújtott a dolgozó parasztnak a mezőgazdasági termelés fellendítéséért, a jobb életért folyó harcban. Mi kollektivisták és dolgozó parasztok eddig is számtalanszor kaptunk segítséget és útmutatást a párttól. Ennek a gondoskodásnak és segítségnek köszönhetjük, hogy ma sokkal jobban élhetünk és összehasonlíthatatlanul jobb feltételek között dolgozhatunk, mint a múltban. A kollektív gazdaságunk megalakulása óta eltelt öt év alatt szép eredményeket értünk el aközös vagyongyarapítása terén. Az oszthatatlan alap például nem kevesebb mint 585 százalékkal, az állatállomány pedig 560 százalékkal növekedett. Sikerült jelentősen növelni földjeink hektárhozamát is. Régen, amikor még egyénileg, kezdetleges eszközökkel dolgoztuk meg a földet, alig termett 10.000 kiló cukorrépánk és 9000 kiló burgonyánk hektáronként. Tavaly viszont a fejlett munkamódszerekkel és gépekkel megművelt föld már 42.000 kiló cukorrépával és 16.000 kiló burgonyával fizetett. Búzából és napraforgóból hektáronként még egyszer annynyit termeltünk, mint megalakulásunk idején. Ez meglátszik a munkanapegység értékén is, amely 1949-hezképest 50 százalékkal emelkedett. Ha azonban kollektív gazdaságunk fejlődési lehetőségeit a II. pártkongresszus most megjelent irányelvtervezete alapján vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy még mindignem tettünk meg mindent a többfarmelés érdekében. Van például öt hektárnyi bozótos területünk, amelynek szinte semmi hasznát sem vettük. Ide minél előbb gyümölcsfákat kell ültessünk. Még nem vezettük be a vetésforgót sem, enélkül pedig észszerű gazdálkodást el sem lehet képzelni. A négyzetes vetés terén vannak némi eredményeink (a huszonnégy hektár négyzetesen vetett burgonya és a negyven hektár kukorica jó termést ngér), de a géppel való kapálást a jövőben már jobban meg kell szervezni. Nagyobb gondotkell fordítani az árpa,kukorica és napraforgó mesterséges pótbeporzására. A mezőgazdaság fejlesztésére irányuló pártprogramol keretében a mi gazdaságunk tagjaira is nagy feladatok hárulnak Szükséges, hogy minél nagyobb terméseredményeket érjünk el, mert csak így járulunk hozzá a dolgozó nép e látszínvonalának emeléséhez. Meg vagyok győződve arról, hogy a párt és az állami szervek részéről a jövőben még több támogatástkapunk munkánkban, főleg, ami a szakmai útmutatást és az építőanyag kérdését illeti. Én a magam és a kollektív gazdaságunk valamennyi tagja nevében fogadom szeretett pártunknak, hogy teljes erőnkből harcolni fogunk az irányelvek gyakorlatban való megvalósítása, ezenkeresztül a mezőgazdaság magasabb fokra való emelése érdekében. ÁRON SÁNDOR a szászszentlászlói (Segesvár rajon) „Vörös Ugar" kollektív gazdaság elnöke, az elsőosztályú Munkaérdemrend kitüntetettje „Becsülettel teljesítjük a párt által kitűzött feladatokat“ A másodikpártkongresszus irányelveinek tervezete nagy és megtisztelő feladatokat juttat a gépállomásoknak. Ugyanakkor biztosítja ezen feladatok teljesítésének lehetőségét. Nem nehéz elképzelni, milyen nagy mértékbennövekszik majd tartományunk gép- és traktorállomásainak teljesítőképessége, ha tudjuk, hogy minden egyes GTA előírás szerint javítóműhelyhez jut megfelelő gépi felszereléssel, hiszen nálunk is sok nehézséget okozott például a régeni GTA tulikicsi műhelye és meg nem felelő gépi felszerelése. De ezen felül atervezet gondoskodik a motor főjavításáról, a szerszámgépek és stabilmotorok javításáról, valamint a javítószerszámok és más felszerelések elkészítéséről is Mindehhez hozzájárul még, hogy 50 kw-ostípusáram fejlesztőtelepek készülnek a GTA-k részére, ami nagy mértékben megkönnyíti a mezőgazdasági gépek karbantartását. A gépek jó kihasználása az emberekre, a GTA-k dolgozóira hárul. Ezt tartja szem előtt a tervezet, amikor gondoskodik munka- és életkörülményeik megjavításáról, szakképzettségük állandó emeléséről és a legmegfelelőbb új káderek biztosításáról. Hatalmas ösztönző erő az is, hogy a GTA-k és traktorosbrigádok termelésiterveit csak akkor szabad megvalósítottnak tekinteni, ha a GTA-k a megmunkált földeken elérték a tervezett hektárhozamot és ha a GTA teljesítette természetbeni járandóságainak beszedési tervét. Ezzel kapcsolatosan igen nagy jelentősége van a GTA által végzett munkáért járó természetbeni díjazási rendszer megváltoztatásának olyképpen, hogy az új díjazási rendszer elősegítse a gépesítés még szélesebb körű elterjedését és a hektárhozam növelését. A tervezetben foglalt intézkedések megkönnyítik a munka irányítását is. A diszpécserszolgálat megszervezése és a rádió útján való menetirányítás bevezetése nagymértékben növeli az operativitást, a munka tervezésének és irányításának minőségét. A mezőgazdaság fellendítésének e nagyszerű terve újabb erőfeszítésekre serkenteteda ranyjainkat. Megfogadjuk, hogybecsülettel teljesítjük a párt által kitűzött feladatokat, a mezőgazdasági termelés fejlesztésének megszervezésében és a dolgozó parasztságnak a mezőgazdaság szocialista átalakítására való irányításában. KEDVES DOMOKOS a Magyar Autonóm Tartomány néptanácsa GTA szolgálatának vezetője Fokozottabb munka, nagyobb feladatok A sepsiszentgyörgyi traktoros szakiskola mérnökei, technikusai és tanárai örömmel és lelkesedéssel olvasták és tanulmányozták a második pártkongresszus irányelveinek tervezetét. Ez a pártprogramra rendkívül nagy jelentőségű lépést jelent a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából. Irányt mutat nekünk, mezőgazdasági technikusoknak és tanároknak is, hogy olyan mezőgazdasági szakkádereket neveljünk, akikméltóan megállják helyüiket a mezőgazdaság minden ágában és megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket a párt határozott meg. A második pártkongresszus irányelveinek tervezete részletesen foglalkozik a mezőgazdasági káderek oktatásának problémáival is. Iskolánk ma is ezt a magasztos feladatot teljesíti és munkánkkalmindig arra törekedtünk, hogy a legjobb traktoristáikat, mezőgazdasági szakembereket adjuk a kollektív gazdaságok és a dolgozó parasztok segítségére. Csak az 1951. és 1954-es iskolai években 414 traktoristát, 101 könyvelőt, 36 mezőgazdasági technikust, valamint 362 brigádost és elnököt képeztünk ki. Az iskoláinkban végzett mezőgazdasági káderek valamennyien becsülettel teljesítik azokat a nagy feladatokat, amelyeket pártunk és kormányunkbízott rájuk. Sokan közülük kimagasló eredményeiket érték el. A sepsiszentgyörgyi GTA traktoristája, Dávid Dénes nyári mezőgazdasági terv feladatát több mint 200 százalékra teljesítette, Antal Károly egy hét alatt 45, Böjthe Géza pedig 57 normálhektárt teljesített. Iskolánkra a második pártkongresszus irányelveinek tervezete alapján a jövőben fokozottabb munka, nagyobb feladat hárul. Ehhez megvan minden lehetőségünk, hogy híven teljesítsük azokat a feladatokat, amelyeket a második pártkongresszus irányelvei tőlünk megkövetelnek. Iskolánk technikai felszerelését ebben az esztendőben kibővítettük, az idei beruházási tervben szereplő összegből egy korszerűen felszerelt műhelyt építettünk. Ahhoz, hogy iskoláztatási tervünket teljesíteni tudjuk, szükséges, hogy a néptanácsok, a gépállomások és a közoktatásban dolgozó káderek a legjobb, legtehetségesebb szakmai tanulókat küldjék az iskolába. A Román Munkáspárt II. kongresszusának irányelv-tervezete a mezőgazdaság fejlesztéséről olyan tervezet, amely hazánk minden becsületes dolgozójának közös ügye. Az eddiginél nagyobb erőfeszítést kell tegyünk, hogy sikerrel teljesítsük a következő 2-3 évben azokat a feladatokat, amelyek a mezőgazdaság fejlesztése terén reánk hárulnak. TÓTH LÁSZLÓ a sepsiszentgyörgyi Traktoros Szakiskola igazgatója több nemesített vetőmagot Minél örömmel olvastam a II. pártkongresszus Irányelvtervezetét, mert a munkámban komoly iránymutatást jelent. Az irányelvtervezet a többi közöttnagy hangsúlyt fektet arra, hogy a jövőben minél szélesebb körben alkalmazzuk a nemesített magvak vetését. A tervezet ezért előírja, hogy a mezőgazdasági kísérleti állomások, a rajoni magtermesztő gazdaságok kísérleti munkáját megkell javítani, hogy ezek 1955— 56-ra 1.100.000 hektár gabonavetéshez biztosítsák a rajonált tájfajták vetőmagjait. A nemesítő munka sikere és a rajoni farlvetőmagtermesztő gazdaságok tevékenységének fellendítése érdekében megfelelő vezetőkáderek, gépek és traktorok biztosítását írja elő az irányelvtervezet. E káderek, gépek és traktorok segítségével biztosítani fogjuk a tervezetben előírt magmennyiségeket. Az állami gazdaságokban — atervezet alapján — meg kell szerveznünk a rajonált fajmagvak termesztését oly módon, hogy 1956-ban a gabona és az ipari növények egész vetésterületén kizárólag csak nemesített magvakat vessenek. Ezáltal lehetővé válik, hogy mind szélesebb mértékben biztosítsuk dolgozó parasztjaink számára a jó, magas terméshozamú növényfajták nemesített vetőmagvait. PERDE TITUS a földművelésügyi és erdészetiminisztérium mérnöke NÉPI ALKOTÁSOK KIÁLLÍTÁSA Ki tudja immár hányadízben nyitotta meg kapuit a fővárosi dolgozók előtt a Magheru körúti állandó kiállítási csarnok. Ez alkalommal érdekes, nem mindennapi látnivalót tartogat a látogató számára ez a nemrégen megnyílt, nagy nemzeti ünnepünk tiszteletére rendezett kiállítás. Hazánk különböző tájainak változatos és gazdag népművészeti remekeiből ad ízelítőt. Az itt kiállított tárgyak gazdag tárházából valami különös, lebilincselő hatású erő árad. A sok cifra, tarka népviselet, suba, hímzett bekecs, faragott kulacs és furulya között valahogy nem is a fővárosban, hanem egyszer a Kárpátok havasi legelőin, majd Moldva völgyeiben, vagy Temesvár kalásztermő vidékén képzeli magát az ember. Mert abba a színes szálakkal hímzett, finom fehér báránybörbekecsbe nehezen lehet nem odaképzelni a régen környéki szálas, székely legény alakját, vagy Bodiu Anita csikós, háziszőttes katrincájába a karcsúderekű, naszódi román parasztlányt. Ősrégi, nemzedékről nemzedékre szálló szövő-himzőművészet gazdag változatait őrzik ezek a népi alkotások. A faragott kazetták, fatányérok és festett vázák nagy része a falu népe életének egy-egy mozzanatát, jellemző tulajdonságát örökítik meg. Az egyik lapos fatányér közepére népviseletbe öltözött, furulyázó juhászlegényeket, egy díszes faragású fakazetta fedelére pedig hórázó fiatalokat festett az ügyeskezű népi művész. Szinte minden darabban van valami új, valami olyan motívum, amely 10 évvel ezelőtt még hiányzott ezekből a népi remekekből. Ilyen a bukaresti Coman Maria hosszú munkával és nagy gonddal elkészített bolyhos szőnyege, amelynek közepébe népköztársaságunk címerét szőtte be. Vagy Mitrica Viscol fekete kerámiából formált traktora vájjon nem új életünkből merítette-e létét? Felszabadítóinknak, a vörös katonáknak tankon bevonuló csoportját festették az aradi „December 30“ szövőgyár munkásai egy csodaszép asztalterítő közepére. A festett vörös pipaccsal, búzavirággal és kalásszal szegélyezett asztalterítő a kiállítás egyik legértékesebb és legszebb darabja. A falusi élet különböző képeit őrző alkotások mellett helyet kaptak ezen a kiállításon az ipari és szövetkezeti munkások remekei is. Az ember nem győzi eléggé csodálni azt a finom kivitelezésű, fémből-vasból készült hamutartót, amely a vajdahunyadi „Gh. Gheorghiu-Dej“ kohászati kombinát munkásainak kezéből került ki, vagy Hajdú Istvánnak, a marosvásárhelyi „Simó Géza“ bútorgyár munkásának festett favázáját. Méreteiben nem nagy ez a kiállítás, de tartalmánál, gazdagságánál fogva óriási kinccsel felér. Olyan örökértékű, örökbecsű tárgyak díszelegnek itt, amelyek az egyszerű nép kezében láttak napvilágot s éppen ezért soha meg nem szünő, örök élet vár rájuk. Szakszervezeteink szabad működésének 10. évfordulója Az idei szeptember elseje fontos évfordulót jelez szakszervezeteink életében. Most van a tizedik esztendeje annak, hogy hazánk szakszervezeti mozgalma a munkásosztály egysége jegyében megkezdhette szabad működését. Nagyjelentőségű határkő volt ez szakszervezeteink, egész munkásmozgalmunk történetében. Előremutató esemény, amely nemcsak új fejlődési szakaszt nyitott meg, hanem megvirántották a munkásosztály előtt történelmi elhivatottságát dolgozó népünk további sorsának kialakításában s a szakszervezeti mozgalom új célkitűzéseinek kibontakoztatásában. Évtizedeken át tartó, súlyos áldozatokkal járó forradalmi harc után újra megnyílt a lehetősége annak, hogy a munkásosztály elseperje az útból a munkásmozgalom egysége elé gördített akadályokat és újjászervezze szakszervezeteit A Szovjet Hadsereg történelmi győzelmei és a párt vezette hazafias erők akciója nyomán végrehajtott augusztus 23-i történelmi fordulat megdöntötte a fasiszta parancsuralmat s felszabadította hazánkat a hitleri elnyomatás alól. Ezzel újra megnyílt a lehetőség, hogy országunk dolgozói a helyreálítött szabadságjogokat felhasználva újjászervezzék szakszervezeteiket- A Románn Kommunista Párt irányítottal dolgozó tömegek határtalan lelkesedéssel láttak hozzá, hogy az 1944 szeptember 1-én megalakult szakszervezeti szervező bizottság irányítása alapján, újra megteremtsék szakszervezeti szerveiket, a proletariátus átfogó és egységes tömegszervezeteivé alakítsák az újra életre hívott szakszervezeteket. E feladat elvégzésében a kommunisták által vezetett forradalmi szakszervezetek dicsőséges hagyományai álltak hazánk munkássága, dolgozó tömegei előtt. Munkásosztályunk emlékezetében még elevenen éltek a burzsoá földesúri kizsákmányolás ellen folytatott hősies harcok eseményei, amelyekben kimagasló szerepük volt a forradalmi szakszervezeteknek. A burzsoá földesúri kormányok annak ideje vad gyűlölettel vették üldözőbe a szakszervezeti mozgalmat, a terror és a megfélemlítés minden eszközét felhasználták ellene, mert tudták, hogy a forradalmi szakszervezetek bátran védelmezték a munkásosztály érdekeit, elszántan küzdöttek a fasizmus és az országnak az idegen imperialistáknak való kiszolgáltatása ellen. A kíméletlen terrorral egyidejűleg a hatalmon lévő kizsákmányoló osztályok minden áron arra törekedtek, hogy szociáldemokrata lakásaik segítségével éket verjenek a munkásosztály sorai közé s igy bontsák meg egységét. Ezt a céljukat azonban nem érhették el, mert a szakszervezetek keményen szembeszálltak az osztályellenség mesterkedéseivel és a legnehezebb körülmények között is, szervezkedésre buzdították, harcra mozgósították a dolgozókat. Szakszervezeti mozgalmunk újjászületése súlyos csapást mért a munkásosztály árulóira, a reformistákra is, mert véget vetett egységbontó törekvéseiknek s megnyitotta az utat a munkásosztály akarategységének megteremtése felé. A párt nevelte dolgozók felismerték, hogy csak az egység létrehozásával vívhatják meg győzedelmesen a nagy csatát a kizsákmányolók hatalmának végleges felszámolásáért, csak szoros egységben kezdhetnek hozzá a szocializmus építéséhez. Szakszervezeti mozgalmunk a felszabadulás után rendkívül fontos szerepet töltött be dolgozó népünknek a párt vezetésével megvívott forradalmi harcaiban. Nincs dolgozó népünknek egyetlen olyan vívmánya — a monarchia megdöntésétől, a legfőbb termelőeszközök államosítása, a népi demokrácia létrehozásáig —, amelyből ne vették volna ki méltókép a részüket. Szakszervezeteink hűségesen szolgálták a dolgozók érdekeit s híven követve a párt útmutatásait megmutatták, hogyan kell küzdeniök a jólét megteremtéséért, az erős és virágzó szocialista haza megvalósításáért. A szakszervezetek hatalmas mozgósító erőnek bizonyultak az ország gazdasági elmaradottságának megszüntetéséért, az ipar fejlesztéséért és a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folyó harcban, a tömegkultúra elterjesztésében. Népi demokratikus rendszerünknek a felszabadulás tizedik évfordulóján számbavett nagy eredményei, amelyekkel büszkén dicsekedhetünk, mind elképzelhetetlenek a szakszervezetek alkotó közreműködése nélkül. E sikereit szakszervezeti mozgalmunk annak köszönheti, hogy szüntelenül tanult a dicsőséges szovjet szakszervezetek gazdag tapasztalataiból és munkájában következetesen alkalmazta a párt irányvonalát, útmutatásait, így válhatott igazi mozgósító erővé, amelynek nagy szerepe van a dolgozó tömegek alkotó kezdeményezéseinek kibontakoztatásában, a szocialista verseny megszervezésében, a dolgozóknak a szocialista haza-fiság és a proletárnemzetköziség szellemében való nevelésében. Szakszervezeteink legfőbb célkitűzéseiknek a dolgozók érdekeinek előmozdítását tekintik. Ezért buzdítanak szakadatlanul a termelés és a munka termelékenységének fokozására, ezért küzdenek a dolgozók munka- és életkörülményeinek szüntelen megjavításáért. Mindent átfogó, széleskörű tevékenységük eredményeit léptennyomon tapasztalhatjuk. Ezt hirdetik az üzemi és vállalati étkezdék ezrei, a csecsemőotthonok, napközi otthonok, az üzemi klubok. Évről évre növekszik azoknak a dolgozóknak a száma, akik a szakszervezetek útján pihenőszabadságukat fürdő- és üdülőhelyeken tölthetik. A szakszervezetek gondoskodnak a társadalombiztosítás megszervezéséről. A szakszervezetek fontos eszközeivé váltak a tömegművelődésnek, a kultúrforradalom kibontakoztatásának is. Üzemi könyvtárak, klubok, vörös sarkok, műkedvelő együttesek és körök szolgálják a dolgozók egyre növekvő művelődési igényeit. Szakszervezetetek a szabadság tíz esztendeje alatt a munkásosztály országépítő kezdeményezéseinek fontos motorjaivá váltak. De éppen az eddigi eredmények s a mindjobban megnövekedő feladatok arra kötelezik szakszervezeteinket, hogy még nagyobb eréllyel küzdjenek a szakszervezetimunka fogyatékosságai ellen. Mert a látszateredmények hajszolása miatt nem egy helyen csupán formálisan szervezik meg a versenyeket s igy azok csak a kimutatásokban léteznek. Nagyobb gondot kell fordítani a kollektiv szerződések pontos betartására. A jó szakszervezetet éppen arról leheta leghamarább megismerni, hogy lelkiismeretesen őrködik a kollektív szerződés betartása fölött. Jócskán vannak tennivalók a szakszervezeti kulturmunkában is. Az üzemi kultúrcsoportok műsorai gyakran nem kapcsolódnak az illető munkahely konkrét problémáihoz s igy öncélúakká, hatástalanokká válnak. Más helyen a vulgarizálás, erőszakolt „politizálás" jelei jelentkeznek a kulturmunkában. A szakszervezetek, munkájuk és eredményeik révén, a dolgozók termelő, politikai és kulturális tevékenységét átfogó tömegszervezetekké váltak. A dolgozók magukénak tekintik a szakszervezeteket és a büszkeség jogos érzésével tekintenek vissza a tíz év alatt megtett k útra. Büszkeségüket és méltánylásukat fokozza az a tudat, hogy a haza megerősíéséért és felvirágoztatásáért munkálkodva, a béke erőit erősítik s internacionalista támaszt nyújtanak a tőkés és az imperializmus által leigázott országok munkástömegének a kenyérért és a szabadságért folytatott harcában. A tőke uralma alatt sínylődő országokban a dolgozók nehéz harcot vívnak jogaik megvédéséért, a kenyérért, a békéért. Ezekben a harcokban a kizsákmányolás igája alól felszabadult országok munkás tömegeinek eredményei lelkesítik őket. Ez ad erőt, hogy bátran szembeszálljanak minden üldözéssel s a Szakszervezeti Világszövetség zászlaja alatt küzdjenek követeléseik valóraváltásáért, a világbékére törő háborús gyújtogatók cselszövéseinek meghiúsításáért. Hazánkban, akárcsak a többi népi demokratikus országban, a szakszervezeti mozgalom szüntelenül fejlődik és egyre nagyobb sikereket mutat fel. Szakszervezeteink a pártszervezetek irányításával arra törekszenek, hogy minél jobban elősegítsék nagy célkitűzéseink valóraváltását, a fokozott anyagi jólét megteremtését, a szocialista építőmunka újabb és újabb sikerét. Küzdenek a szocialista verseny jobb megszervezéséért, a fejlett szovjet és a floni munkamódszerek elterjesztéséért, mert ez szorosan összefügg a termelés és a munkatermelékenység fokozásával, az önköltség csökkentésével, az állami tervek sikeres teljesítésével és túlteljesítésével. Szakszervezeteink figyelmének középpontjában ma az RMP Központi Vezetősége 1953 augusztusi plenáris ülésén leszögezett célkitűzések és a II. pártkongresszus küszöbén kiadott mezőgazdasági irányelvtervezet állanak. Feladatuknak tekintik, hogy a szervezési és gazdasági párt- és kormányintézkedések szellemében, a dolgozókat a könnyű- és élelmiszeripar, valamint a mezőgazdaság gyorsabb iramú fejlesztésére mozgósítsák, hogy behozzuk az e téren mutatkozó elmaradást és fokozzuk a közszükségleti cikkek termelését. Szakszervezeteink állandó feladatuknak tekintik, hogy az osztói rokonség mesterkedéseivel szembeni éberségre és tisztánlátásra neveljék a dolgozó tömegeket. Most, szakszervezeti mozgalmunk évfordulóján, dolgozóink a jövőbe vetett megingathatatlan hittel, szoros egységben haladnak előre a Román Munkáspárt zászlaja alatt a szocializmus útján, hogy újabb győzelmekkel vigyék előbbre a felemelkedés ügyét," a béka ügyét s elősegítsék a nép boldogulását a virágzó, erős"hazában.