Előre, 1955. február (9. évfolyam, 2267-2290. szám)

1955-02-01 / 2267. szám

A ROMAN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA IX. évf., 2267. sz. 4 oldal, ára 20 báni 1955 február 1* kedd LAPUNK TARTALMÁBÓL! D. SEPILOV: Ä párt általános irány­vonala és a marxizmus vuigarizálói (2-3. oldal) Milyen szovjet könyveket olvashatunk magyarul az idén (2. oldal) BEKE GIZELLA: A tüzifaellátás kér­dése Erdőszentgyörgy rajonban (2. oldal). NAGY ERZSÉBET; A javíthatatlan“ .(3. oldal}] KOMOR IMRE: A magyar sajtó napja (3. oldal)] A. A. Szoboljev szovjet megbízott levele a Biztonsági Tanács elnökéhez (4. oldal)] A Szovjetunió tűiűgynthlfsztMnrriSSftrll közleménye (4. oldal}. Tajván felszabadítása Kína szuverén ^joja A' szovjet kormány lépése S Szovjetnnió és Japán közötti kapcsolatok normali­zálására (4. oldal), Az egész nép szeretete és gondoskodása övezi hazánk ifjú nemzedékét, egyengeti, ipányitja lépteit. Ennek a szeretetnek és gon­doskodásnak egyik újabb s rendkívül nagy- , jelentőségű bizonyítéka a tanonc-szakiskolák, műszaki iskolák és mestenképző műszaki is­kolák megszervezéséről hozott párt- és kor­mányhatározat. Fejlődő népgazdaságunk, a dolgozók anya­gi és kulturális színvonalának szüntelen eme­lése megköveteli, hogy a korszerű ipari és mezőgazdasági felszereléseket teljes mérték­ben kihasználjuk, hogy alkalmazzuk a min­dennapi termelőmunkában a tudomány és a technika legújabb vívmányait. Csak így tud­juk" fokozni gyárainkban és üzemeinkben a munka termelékenységét s csökkenteni az ön­költséget, csak igy tudjuk növelni szántó­földjeinken a hektárhozamot, csak igy tudjuk ellátni a városi és falusi lakosságot több, jobb és olcsóbb árucikkekkel. A népgazdaság fejlődése, a kulturfcrradaiom előrehaadása, az egészségvédelmi hálózat bővítése, hónrp- ról hónapra, évről évre egyre több alapos felkészültségű szakembert kíván. A tanügyi reform után jelentős eredmények születtek országunkban a szakoktatás, az uj szakemberek nevelése terén. Államunk a mjrit esztendő során például csupán a szakisko ák és a műszaki középiskolák számá-a több mint 675 millió lejt juttatott. A szdcsko Ék­ből és a műszaki középiskolákból csak a leg­utóbbi két évben 99.600 szakmunkás, és több mint 37.000 technikus került a termelésbe s a társadalmi- kulturális élet más munka­helyeire. Á párt. és a kormányhatározat, a jelenlegi oktatási formának az eredményéi mii lett rá­mutat azonban azokra a komoly fagya ékos- ságokra, ams.yek gátolták feladatai teljesíté­sében . A szakiskolák és a műszaki középisko. Iák jellege elsősorban nem biztosítja a vég­zett növendékek szakosítását a különböző munkaterületeknek és munkahelyeknek meg­felelően. Az elméleti oktatást nem kötötte* össze szervesen a gyakorlati tudnivalókkal; r.jm használták ki azokat az előnyöket, ame­lyeket a vállalatok, építkezések, gépá.lo.nások és állami gazdaságok termelési folyamatában végzett gyakorlati munka nyújtott vo na. Az a néhány hónap, amelyet a tan ivek végén csak a gyakorlati munkára fordítottak, nem pótolta ezt a hiányt. Az oktatásügyi minisztérium és a többi minisztériumok, amelyek hatáskörébe szak­iskolák és műszaki középiskolák tartóztak, nem fordítottak kellő gondot ezeknek az is­koláknak az irányítására. így történhetett meg, hogy a fiatalok kellő gyakorlati felké­szültség nélkül kerültek a termeésbe. Egye­sek aztán az adminisztratív személyzet sorait duzzasztották fel, sokan pedig hcsszu ideig gyenge, selejtes munkát végeztek a vállalat es saját maguk s csoportjuk kárára. A bürokratikus tervezés következtében nem állapították meg s szakmunkások és mcste- rek számát a népgazdaság külön ele ágainak követelménye szerint. A mostanáig énén'y? ben levő oktatási forma következt'-ben nem lehetett kiképezni a gazdasági, egészségügyi és kulturális tevékenység számára a tízéves iskolák azon végzettjeit, akik n:m kerültek .főiskolára. A határozat megállapítja, hogy — ezeket az ifjakat munkásokká kell kiképez­ni magasabb színvonalú, általános müvellsi- get igénylő szakmák számára, vagy Lchni- kusokká, és a termelés felé kell irányi.ani őket, hogy hasznára váljanak a hazának, a társadalomnak. A pártnak és a kormánynak ez a határoza­ta a népgazdaság követelményeinek rwig.e- leiően uj alapokra helyezi a szakmai-műsza­ki oktatást és újabb széleskörű fejlődési Ehe­tőséget nyit ifjúságiink előtt. A határozat leszögezi, hogy a népgazda­ság, az egészségvédelem és a népművelés fejlesztéséhez szükséges szakmunkásak és műszaki középkáderek oktatási rendszere _ a következő iskolákat öleli fel: Tanonc-szak's- kolák ; Szakmunkásokat és műszaki személy­zetet képző műszaki iskolák; Mesterképző műszaki iskolák. Ezek az iskolák a nagyvál­lalatok, gyárak, üzemeik, gépjavító iözpon- tök, gépállomások, állami gazdaságok, épít­kezések, egészségügyi egységek, minisztériu­mok. közoonti intézmények és szervezetek mellett működnek. A határozat előírja azt is, hogy minden vállalat és intézmény maga ál­lapítja meg káderszükségletét mesterségek é> szakmák szerint, figyelembevéve: az ál ami terv alapján az össztermelés növelésének ká­derszükségleteit ; a vállalatok fejlődéséből fakadó káderszükségleteket : a nyugdrazás folytán természetszerűleg kimaradó szakem­berek pótlására szolgáló folyamatos káder­szükségleteket. Az oktatás jó megszervezéséért és műkö­déséért közvetlenül annak a vállalatnak vagy intézménynek a vezetősége felel, amely mel­lett az iskola működik Az oktatás jó meneté­ért, az iskolai tevékenység egybehangolásá­ért, irányításáért és ellenőrzéséért pedig az. illető szakminisztériumok, központi intézmé­nyek és szervezetek felelősek. Az általános műveltség tantárgyainak és a szaktantár­gyaknak az előadóit főiskolai végzettségű ok­leveles tanárokból, szakmérnökökből s tech­nikusokból toborozzák. A határozat pontosan körvonalazza a kü- ■ lönböző tipusu iskolák feladatait. Ami a ta- , nonc-szakiskolákat illeti, ezek szakmunkáso­kat képeznek a különféle termelési ágak sa­játos szakmái számára, és két csoportra oszlanak: vállalatok és Intézmények mellett működő szakiskolákra és az oktatásügyi mi­nisztérium szakiskoláira (a munkaerőtartaié- kok iskolái.) A tanonc-szakiskolákba a hétéves iskolát végzett tanulókat veszik fel, felvételi vizsga utján és a megszabott létszám arán yában. Ezekben a szakiskolákban a tanoncidő és a V, M.Molotov Interjúja V« R« Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságíróknak MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ je­lenti: V. M. Molotov 1955 január 29-én interjút adott W. R. Hearst és Kingsbury Smiih ame­rikai újságíróknak. Hearst elmondotta, hogy először van a Szovjetunióban s nagy örömére szolgál, hogy lehetősége nyílt e látogatásra s ilymódon az Ország megismerésére. Kellemes meglepetés volt számára, hogy a szovjet emberek min­denütt szívélyes fogadtatásban részesítették őt és a kíséretében lévő személyeket. Ez re­ményt ébresztett benne arra, hogy az Egye­sült Államok és a Szovjetunió viszonya jelen­tékenyen megjavulhat és ez a javulás tovább folytatódhat, ami egyaránt szolgálná a két ország s az egész világ érdekeit Molotov megjegyezte, hogy a jelenlegi szovjet-amerikai kapcsolatok olyan termé­szetűek, hogy elképzelhetetlen, hogy valaki ne tartaná kívánatosnak megjavításukat Ami a szovjet emberek magatartását illeti, ez min­dig barátságos volt az amerikaiak iránt. Hearst kijelentette, hogy erről meg is győ­ződött. Hearst ezután megkérte V. ni. Molo- tovot, hogy néhány kérdést intézhessen hoz­zá a jelenlegi nemzetközi helyzettel kapcso­latban. Molotov hozzájárult ehhez. Hearst kifejtette, hogy az időszerű nem­zetközi kérdések közül a Távol-Keleten leg­utóbb kialakult helyzet tekinthető a legjelen- lőségteljesebbnck s megkérdezte Alolotovot, egyetéri-e azzal, hogy a Formoza körüli hely­zet komolyan veszélyezteti a világbékét. Molotov válaszában kifejtette, hogy a Táj. ván-sziget (Formoza kínai elnevezése, ame­lyet a Szovjetunióban használnak) környékén előállt helyzet természetesen magára vonja és magára is kell hogy vonja a figyelmet, mert feszültséget idéz elő a Távc'-Keleten és kedvezőtlen kihatással van az egész nem­zetközi helyzetre, mert magában hordja a béke megszegésének veszélyét — a háborús veszélyt. Ö, Molotov, a maga részéről szüksé­gesnek tartja ehhez hozzátenni, hogy véle­ménye szerint a felelősség ezért a helyzetért az Egyesült Államokat terheli, ama tény foiy. tán, hogy beavatkozik Kína belügyeibé. Mi — mondotta Molotov — Tajvánt Kína szerves részének tekintjük. Kingsbury Smith azt mondotta, hogy ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretné Molotovot Eden legutóbbi nyilatkozatára, amelyben ki­jelentette. hogy Kina, a maga részéről, már sok esztendeje nem ellenőrzi Formozát. „Azt hiszem mintegy 100 éve“ — tette hozzá Hearst. Molotov erre azt válaszolta, hogy létezik egy kairói nyilatkozat, amelyet aláirt az USA és Anglia, létezik továbbá egy potsdami nyi­latkozat, amelyet szintén aláirt az USA és Angija. Ezenkívül ott van a Japán fegyverle­tételével kapcsolatos egyezmény, amelyet az USA, Anglia és a Szovjetunió írtak alá. Mind ezeknek az alapvető nemzetközi dokumentu­moknak az érteimében Tajván kínai terület és át keli adni Kínának. Ezt megerősítette utólag az USA elnöke is, 1950-ben tett nyilatkoza­tában. Kitűnik tehát — folytatta Molotov —, hogy a múltban Japán kapa.inloíta meg ezt a szigetet és most ki tette rá a kezét? — az USA. Ilyenformán előbb az egyik ország ragadta el Kínától egyik nemzeti területét, most pedig egy másik ország teszi ugyanezt. Ami Eden nyilatkozatát illeti — mondotta Molotov — erről külön lehetne vitatkozni. Kingsbury Smith rámutatott arra, hogy Molotovot napjaink egyik legnagyobb realis­tájának ismerik. Bizonyára megérti, hogy a jelenlegi feltételek között kevéssé valószínű, hogy az USA lemond Formoza megvédéséről, mindaddig, míg nem tekinti biztosítottnak a távolkeleti békét. Ezért lehetségesnek látszik, hogy megoldást találnak e békét fenyegető kérdésben — mondjuk úgy —, a realitás ke­retein belül. Ezzel kapcsolatban — mondotta Kingsbury Smith — Hearst fel szeretne tenni még egy kérdést. Hearst elmondta, hogy a szovjet kormány sikeres erőfeszítéseket tett a genfi értekezle­ten, hogy elhárítsa az indokínai konfliktus kiterjesztését. Most felvetődik a kérdés, hogy a szovjet kormány hajlandó-e hasonlóképpen cselekedni Formoza tekintetében is. Molotov válaszában rámutatott arra. hogy az indokínai és a kínai kérdések között Ter­mészetesen nagy a különbség. A Szovjetunió álláspontja egy szempontból azonos mind In. dokina, mind Kína, mind pedig bármely más terület tekintetében, mégpedig abból a szem­pontból, hogy a Szovjetuniónak érdeke a nem­zetközi feszültség enyhítése. A Szovjetunió hajlandó támogatni mindazt, ami előmozdít­hatja a nemzetközi feszültség enyhítését, mindazt, ami ténylegesen előmozdítja e cél elérését. Ehhez azonban az szükséges, hogi) a javasolt intézkedések valóban a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuljanak. Már pe­dig egy állam beavatkozása egy más állam belügyeibe, nem mozdíthatja elő e cél eléré­sét. A realizmusra vonatkozó megjegyzéssel kapcsolatban Molotov még hozzá kívánta fűzni, hogy nézete szerint a mai Kína iránti realista magatartásnak másnak kell lennie, mint amilyet egyes idegen áljamok a múltban Kínával szemben tanúsítottak. Kínában ez idő szerint az a helyzet, hogy az egész kínai terület Kina központi kormányának vezetése alatt egyesült; ez a közelmúltban nem állt fenn. A kínai nép jól tudja, hogy ezt csak nagy nehézségek árán valósíthatta meg s éppen ezért ezt nagy nemzeti győzelmének tekiníi. A kinai terület egyik vagy másik részének el- szakitása oly nagy mértékben ellenkezik a kinai nép nemzeti érzéseivel, hogy csak a leg­erélyesebb tiltakozással és felháborodással felelhet rá. Ezért, ha reális szemszögből néz­zük a helyzetet, azt kell mondanunk, hogy a mai modern Kina olyan állam, amely ma In­kább, mint valaha, követeli nemzeti jogainak és érdekeinek tiszteletbentartását. A Kínával való kapcsolatok csakis ilyen magatartás, csakis a dolgoknak ilyenszerü megértése foly­tán fejlődhetnek ki mindkét fél hasznára. Ami a Szovjetuniót illeti, mi a jogegyenlőség, a barátság és a kölcsönös érdekek tiszteletben, tartása alapján fejlesztjük Kínával való kap. csolatainkat s ez pozitív eredményekkel jár. Kingsbury kijelentette, hogy ő és Hearst megértik a Szovjetuniónak ebben az ügyben elfoglalt álláspontját. Véleményük szerint azonban jelenleg az a legégetőbb probléma, hogy olyan megoldást találjanak — ha csak ideiglenes megoldást is —, amely alkalmas arra, hogy gátat vessen a fennálló veszély kiterjedésének és annak, hogy e veszély az egész világ békéjét veszélyeztető konflagrá- cióba csaphasson át. Molotov azt felelte erre, hogy Kina senkit sem fenyeget és kívánatos lenne, ha őt sem fenyegetné senki. Ez a legszükségesebb ah­hoz, hogy a béke megszilárduljon és normális kapcsolatok jöhessenek létre Tajván környé­kén. Hearst a következő kérdést tette fel: Ha az amerikai kormány közbenjárna kinai bará­tainál, vagyis Csang Kaj-seknél és azt taná­csolná neki, hogy igyekezzék békés megol­dást találni, a szovjet kormány hajlandó len­ne-e hasonlóképpen közbenjárni kinai szövet­ségeseinél a konflagráció kiterjedésének meg- előzés^yégctt? Aloiotov ezt felelte: Hearstnek meg kelle­ne értenie azt a tényt, hogy a Kinai Népköz­társaság kormánya és az úgynevezett Csang Kaj-sek kormány nem egyenlő felek. A Kinai Népköztársaság kormányának minden alapja megvan rá, hogy Tajván tekintetében tör­vényes jogainak helyreállítását követelje. A Csang Kaj-sek „kormány“ pedig — amelyet a kinai nép megtagadott — hordja el magút másfelé és ne rontsa meg az államok közti kapcsolatokat, ahogyan ezt most teszi azzal, hogy az Egyesült Államok segítsége folytán olyan helyen tartózkodik, ahol nincs mit ke­resnie. A szovjet kormány támogatni fogja mindazt, ami előmozdíthatja e probléma meg­oldását. Véleményünk szerint — mondot‘a Molotov — az USA saját érdekében cselekedne, ha szem előtt tartva a dolgok reális helyzetét és Kina és az egész Távol-Kelet fejlődésében előállott történelmi változásokat, hozzájárulna ahhoz, hogy normális helyzet alakuljon ki Tajván környékén és az egész Távol-Keleten. Kingsbury Smith megkérdezte, milyen ma­gatartást tanúsítana a szovjet kormány egy esetleges — például egyhavi — tűzszünet lehetőségével szemben, amely módot nyújta­na ahhoz, hogy Csang Kaj-sek csapatai vlsz- szavonuljanak a kinai partok közelében fek­vő néhány szigetről (Dacsen) és hogy el jét vegyék a mindkét oldalon leheiséges sú­lyos veszteségnek, ha kísérlet történne e szigetek erőszakos elvételére. Ez egyben hozzájárulhatna ahhoz, hogy elhárítsák a konfliktus kiszélesedését, a­melynek veszélye fennáll a jelenlegi körül­mények közölt Kingsbury Smith hozzátette, hogy ezt ideiglenes intézkedésnek kellene tekinteni és talán első lépésnek az egész kérdés esetleges megoldása felé, arra az eset­re, ha jelenleg nem lehet a két fél fegyveres erői között a végleges tűzszünetet létre­hozni. Molotov azt felelte, hogy erre egyetlen mondatban megadhatja a választ: Ha Csang Kaj-sek vissza akarja vonni csapatait a szigetek bármelyikéről, aligha fogja öt ebben bárki is megakadályozni. Kingsbury Smith megkérdezte: vájjon ez azt jeienli-e, hogy ha Csang Kaj-sek vissza akarná vonni csapatait, a szárazföldi kínai csapatok nem támadják meg a csapatok visszavonása közben és nem támadják meg azokat a hajókat sem, amelyeket felhasznál­nának a visszavonulási műveleteknél. Molotov azt válaszolta, hogy nincs felha­talmazása arra, hogy a Kínai Népköztársa­ság kormánya nevében beszéljen s hogy ezt a kérdést a kinai kormányhoz kell intézni­Kingsbury Smith megkérdezte, hölgy a szovjet kormány hajlandó lenne-e feltenni ezt a kérdést a Kinai Népköztársaságnak az USA nevében? Molotov erre megkérdezte: „Az USA kor­mánya kér-e bennünket erre?“ Hearst kijelentette: Molotov azon kijelen­tésével kapcsolatban, hogy nincs felhatal­mazása a szárazföldi kínai kormány nevében beszélni, ő, Hearst is, szeretné leszögezni, hogy sem ő, sem Kingsbury Smith nem jár­nak el és nem tesznek javaslatokat Csang Kaj-sek, vagy az USA kormánya nevében. Ä továbbiakban Hearst azt mondotta, hogy Kingsbury is feltette mindazokat a kérdéseket, amelyek a Távol-Kelettel kap­csolatban érdeklik őket és köszönetét mon­dott Molotovnak a válaszadásért. Hearst ezután megkérte Molotovot, enlgedje meg, hogy feltehessen néhány kérdést az európai problémákra vonatkozólag. Molotov hozzájárult ehhez. Hearst rámutatott, hogy G. M. Malenkov miniszterelnök az amerikai néphez intézett és az amerikai televízió által közvetített új­évi üzenetében azt mondotta, az USA és a Szovjetunió közötti feszült viszony legfőbb oka az, hogy amerikai katonai támaszpon­tok hálózatát létesítették a Szovjetunió és a veie kapcsolatban álló államok körül. Vájjon a szovjet kormány — annak érdekében, hogy a fegyveres erők fokozatos csökkenté­sével haladást tegyenek a leszerelés felé vezető utón s hogy kedvező helyzet alakul­jon ki az egymás melletti élésre — hajlan­dó lenne-e még az osztrák békeszerződés megkötése előtt megszüntetni katonai és légi támaszpontjait Ausztria szovjet megszállási övezetében, azzal a feltétellel, hogy a nyu­gati hatalmak ugyanígy járjanak el öveze­teikben? Hearst kérte, tekintsék úgy, hogy ezt a kérdést is mint újságíró teszi fel. Molotov azt felel le, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriára vonatkozik, a második pedig a Szovjetunió körül létesített amerikai katonai támaszpontokra. Ami az osztrák kérdést illeti, ő, Molotov, úgy véli, hogy Hearst elég jól ismeri a Szovjetunió álláspontját. Ami azonban a Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok körül létesített ameri­kai katonai támaszpontokat illeti, ez való­ban oiyan kérdés, amely bonyodalmakat okoz az cl.jész nemzetközi helyzetben, mint­hogy ezek a támaszpontok azt bizonyítják, hogy az egyik fél, mégpedig az USA, ba­rátságtalan álláspontot foglal el a Szovjet­unióval szemben és a Szovjetunió határai közelében létesített támaszpontokkal a Szov­jetuniót fenyegeti. Ez a helyzet nem járulhat hozzá sem a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszült­ség csökkenéséhez, sem a fegyverzet csök­kentése kérdésének megoldásához, holott minden országban széles körök érdekellek ebben. Magától értetődik, hogy a Szovjet­unió határai köze'ében Iétesitett amerikai katonai támaszpontok kérdése egyike azok­nak a problémáknak, amelyek megakadályoz­zák számos más kérdés mego'dását, nem csupán az osztrák kérdést. Ezeknek a tá­maszpontoknak a létesítése ugyanis azt bi­zonyítja, hogy amíg a Szovjetunió az. USA- va! fennálló kapcsolatainak megjavítására tö. rekszik, az USA részéről ellenkező irányzat észlelhető. Kingsbury Smith hangsúlyozta, hogy 5 Hearst, természetesen, nem érthetnek egyet azzal, hogy az USA akciói a támaszpontok te- kintetében ellenséges ténykedést jelentenének. Ezek az akciók biztonsági megfontolásokkal és a béke biztosításának óhajával magyaráz­hatók. Mégis, ő, Kingsbury Smith, úgy véli, hogy ha a Szovjetunió közelében levő osztrák támaszpontok felszámolásával kezdenék, ezt az akciót idővel más vidékekre is ki lehetne terjeszteni. Hearst megjegyezte, hogy valahol meg kell kezdeni a dolgot. Molotov megkérdezte Hearst-ot, mi a véleménye azzal a lehetőség, gél kapcsolatban, hogy egyetlen vidéken kezdj jék meg s azután más vidékekre Is kiterjesz- szék a támaszpontok felszámolását. Hogyan képzeli el annak a lehetőségét, hogy Ausztriá­val kezdjék s azután más vidékeken folytas­sák a támaszpontok felszámolását? Kingsbury Smith azt mondotta, hogy ez ragadós példa volna. Molotov erre azt válaszolta, hogy ha csa­pán ebből a reménységéből indulnának ki, aligha volna ez elegendő. Hearst megjegyezte, hogy igen hasznos lenne, ha az amerikaiak és a szovjet embe­rek kölcsönösen jobban megismernék egy­mást. Minden esetre, az Egyesült Államok, egész történelme folyamán még sohasem in* ditott támadó háborút. Hearst újból ismétel­te, hogy valahol mégis meg kell kezdeni a dolgot. _ ­Molotov azt válaszolta, hogy az Egyesült Államok közelében a Szovjetuniónak nincse­nek se katonai, se semilyen más támaszpont­jai. Ami azonban az USA-t illeti, az USA úgy látszik szükségesnek tartja, hogy bizton­ságának megóvására támaszpontjai legyenek például a Szovjetunió határán fekvő Norvé­giában, a Szovjetunióval szintén szom­szédos Törökországban, sőt még Pakisztánban is, nem is szólva Európa és Ázsia más vidé­keiről. Sőt, kiderül az Is, hogy az USA-naJc Tajvánra is szüksége van biztonságának meg­óvásához. Ha ilyen tág értelemben vesszük ar USA biztonságát, akkor addig az állításig • lehet menni, hogy biztonsága szempont az USA-nak az összes államokban " van támaszpontokra. Nem nagyon hogy az ilyen terveket rokonszenv’ értéssel fogadnák azok a népek, a. ják, mit jelent a szuverenitás, a ség, a nemzeti jog és érdek. Molotov hozzátette, a Szovjetun szilárd meggyőződés alakult ki, USA mindezekkel a támaszpontok!’ hét el semmi jót, sem saját, sem pe szempontjából. De vájjon melyik el ember érthet egyet azzal, hogv a k maszpontok létesítése számos ország éppen egy másik állam határainak ben, az USA biztonságának érdekeit s, ja? Ö, Molotov azon a véleményen van, ilyen naiv emberek nincsenek. Mindeze. magyarázhatók az USA biztonságának keivel, hiszen senki sem fenyegeti az biztonságát; ami pedig a Szovjetuniót a Szovjetunió egyáltalán senkit, egye' szágot sem fenyeget. A Szovjetunió elfoglalják saját belső kérdései és * tcsen ő is, épugy mint más népe1 a béke biztosításában. Ami azonl állítást illeti, hogy az amerikai 1 maszpontok létesítése nem a Sze­szemben! barátságtalan magatart kodik, erre a következőket lehet ni: az országaink közti viszony ml nagy mértékben előmozdítaná e tárna felszámolása és olyan helyzet kialaki. milyen normális viszonyban lévő áh. között rendes körülmények között fennáll. Kingsbury Smith azt mondta, hogy ő map,, és Hearst is részletesen megmagyarázhatnák azokat az indokokat, amelyek miatt az USA kormánya és népe úgy véli, hogy az ameri­kai katonai támaszpontok létesítése megfelel biztonságuk és a világbéke érdekeinek. De mind ő, mind pedig Hearst attól tartanak, hogy ha ezen az utón haladnak, akkor olyan dialektikus vitába keverednének Molotovval, amelyben nem sikerülne helytállniuk. Ezen­kívül, miután már úgyis a kelleténél is több idejét rabolták el Molotovnak, elnézését ké­rik s köszönetüket tolmácsolják Molotovnak figyelmességéért és a rájuk fordított időért. Befejezésül Hearst köszönetét mondott Molotovnak, hogy fogadta őket s hogy oly sok időt szentelt a hozzá intézett kérdések megválaszolására. Egyemherként írjuk alá a Béke Világtanács felhívását! Az atomenergiának az emberiség békés fejlődését kell szolgálnia I A. békét meg lehet és meg kell menteni! Gyilkos háborút készítenek elő az emberi­ség el enségei. Atomháborúval fenyegetőznek, élesztgetik a német militarizmust, amely alig egy évtizeddel ezelőtt százmilliók alkotásait rombolta szét, százmilliók családi boldogsá­gát tiporta el. Tanulnunk ke 1 ebből. Hazánk minden dolgozója úgy kell érezze, hogy sze­mélyesen hozzá szól a Román Népköztársaság Állandó Békevédelmi Bizottságának felhívá­sa: ,,A népek harca megakadályozhatja az atomháboru kirobbantását... Vegyetek részt eltökélten a földkerekség száz- és százmil­lióinak az atomháboru előkészítése elleni har­cában és írjátok alá a Béke Világíanács fel­hívását... A békét meg lehet menteni!“ Egyemherként tiltakozunk az atomháboru előkészítése ellen, a nyugatnémet miitariz- mus feltámasztása ellen. Állandóan erősítjük, fokozzuk békeharcunkat. Nem engedjük le­dönteni kohóinkat, elpusztítani gyárainkat, fe'perzselni te mőíö'de'nket. Nem engedjük zava ni gyermekeink nyugalmát, csa ádaink békéjét! Fe'készülünk a harcra, nem fogjuk ölhe­tett kezekkel az imperialista urak kegyeiből várni békénk „megmentését“. Harccal vív­juk ki! A Béke Világtanács bürójának felhívását azzal a mélységes meggyőződéssel, eltökélt szándékkal Írjuk alá: A békét meg lehet és meg kell menteni! HILEINGER LÁSZLÓ a nagyváradi „Solidaritatea“ cipőgyár termelési felelőse, a városi békebizott­ság titkára Az atomkorszak hajnalán minden becsüle­tes ember lelkiismeretbeli felelősséggel hang­súlyozza ki, hogy az atomenergiát az embe­risig békéje, kulturális fejlődése, bo'dogsága érdekében kell felhaszná'ni. A haladó embe­riség szebb, boldogabb, békésebb keresztényi fejlődésébe vetett hitem erősítését találom naponként a lapokban, munkások, techniku­sok, le készek, orvosok, felelős vezető embe­rek nyilatkozatában. Megdöbben minden jóérzésü ember, amikor olyat hall, hogy vannak lelkiismeretlen spe­kulánsok, akik a természet e drága kincsét az emberiség pusztulására 'akarják felhasz­nálni. M.uíjkámat az oltárnál, az igehirdetésben és a társadalomban egyaránt papi lelkiisme­retem meggyőződése irányítja. Az Evangé­lium hirdeti a népek egyetemes testvériességet. Az evangéliumi életszemlélet és életgyakor­lat nem tűr meg válaszfalakat a népek között. A keresztény katolikus morál is elitéi nVn- denféie támadó háborút. De legerkölcstelenebb­nek tartja a támadó tömegpusztító háborút. Ezért mélységesen elítéli az atomfegy­verek háborúját. Papi hivatásom tuda­tában Isten és emberekkel ‘szembeni le kiisme- reti felelősséggel tiltakozom én is az atom­energia háborús célokra való felhasználása, atomháboru provokálása elen. De himnusszal köszöntőm az atomenergiának az emberiség békés fejlődése érdekében való beállítását. A katolikus pap a liturgiában naponként többször mondja: Pax vobis. Béke veletek. Krisztus papja csak a béke apostola lehet szóban, írásban, magatartásban egyaránt. A kémia kiváló kutatói, az orvostudomány vezéregyéniségei és minden becsületes ember slkraszáll az atomenergia békés célokra való felhasználásáért és háborús célra való hasz­nálata ellen. Kórházak, templomok, kultur- házak, tudományos intézetek, gyárak, köz­épületek, iskolák, egyetemek, kedves családi lakások, vasutak, parkok, fürdők s a búzame­zők ha megszólalhatnának, ugyanazt monda­nák, amit itt e pár sorban sűrítve igaz lé­lekkel nyilatkozom testvéreim számára. Imádkozom és dolgozom a békéért. Elíté­lem az atomháborút. Szívből köszöntőm tehát a Béke Világtanács felhívását és azzal a tudatta! írom alá, hogy az emberiség nagy többségét jelentő béketábor összefogása és jóakarata győzedelmeskedik, az atomenergia az emberiség békés fej ődését fogja szolgál­ni. Bizonyossága ennek a stockholmi felí­vásra összegyüjiött 500 millió aláírás mö­gött rejlő hatalmas erő, amely megakadályoz­ta az atombomba felhasználását Koreában és Indokínában. De nemcsak aláírom a fel hívást, hanem igyekezni fogok, hogy szerény tehetségem szerint szolgáljam is a magr. ;- tos célt, a béke megőrzésének ügyét drága hazám, az egész emberiség boldogulásáért. KAJTSA FERÉNC esperes Marosvásárhely Békegyülés Kolozsváron (Tudósitónktól) A Béke-Viiágtanács f lhi- vása, amely újból és nyomatékosan han~su- lyozza a népek békeharcos összefogásának fontosságát az atomháboru veszedelm-éne« elhárításéira, uj lendületet adott a Kolozsvár tartományi békemozgalomnak. Kolozsvár város cs tartomány lakossága körében egyre növekszik a tiltakozó mozga­lom az atomháboru kirobbantásán mesle.*e- dő imperialisták cselszövényei ellen Január 28-án, pénteken délután a kolczs- vári Kerekdomb lakossága tartott tiltakozó gyűlést a CFR Műhelyek Filimon Sirbu kul­túrtermében. A gyűlésen Morarescu Simion románul, Belovai István pedig magyar mel­yen ismertették a Béke Világtanács határo­zatát. Számos hozzászólás hangzott el- Man. kások, háziasszonyok, lelkészek bélyegeztek meg éles szavakkal az uj töimeggyilkosság előkészítőit. — A Béke Világtanács felhívására megin­duló aláírási mozgalmat széleskörű p litikai telvilágositő munka kiséri — mondotta Hó­dos Ilona, a Kolozsvár tartományi Békeharc Bizottság titkára. — Minden egyes pol­gárnak meg kell ismernie a felhívás tartal­mát. Ebben a munkában részt vesz a lakos­ság széles rétege. A Román Népköztársaság Békevédelmi Bizottságának felhívása szelle­mében folytassunk aktiv harcot, hogy meg­akadályozzuk az atomháboru kirobbanását. Pénteken, február negyedikén délután 6 órakor nagyszabású nyilvános gyűlés lesz Kolozsváron az Egyetemistáik Háza nagyter­mében. yíjdg proletárjai egyesüljetek I A szakmai-műszaki oktatás megjavításáért tanulmányi idő két-harom év, a mesterség és a szakma kívánalmainak megfelelően. Az ele. mi Ismeretek elsajátítása végett a tanoncok gyakorlati kiképzése 1—ö hónapig az iskolai műhelyekben történik. Ezután a gyakorlati munkát kötelező módon a vállalatok terme­lési folyamatában, a munkahelyen folytatják vagy abban az intézményben, amely mellett az iskola működik. A mezőgazdasáigi egysé­gek mellett működő szakiskolák, e-sősurLan az illető tartomány dolgozó parasztjainak gyermekei közűi vesznek fel tanoncokat me­zőigazdasági szakmunkások (földművelők, gyümölcstermesztőik, állattenyésztők, traktor, gépészek, stb.) kiképzésére. A műszaki iskolák a vállalatok, intézmé­nyek, központi szervezetek és minisztériumok keretében létesülnek, tanidejűk pedig egy-két év, az illető mesterség vagy szakma követel­ményeinek megfelelően. A műszaki iskolákba a tízosztályos középiskolák végzettjeit veszik fel s szakmunkásokat képeznek a nagyobb ál­talános műveltséget igénylő mesterségek szá­mára és műszaki személyzetet nevelnek (nor- matorokat, térképészeket, műszaki rajzolókat stb.). A műszaki iskolát végzett szakmunká­sokat, ha legalább két esztendeig gyakorlati munka során gondosam elsajátítják a segéd­mesteri teendőkhöz szükséges műszaki is­mereteket, segédmesterekké nevezhetik ki; egy-két esztendei sogédmesteri munka után mestervizsgáira is jelentkezhetnek. A munkaerőhullámzás, megakadályozása és felszámolása érdekében a határozat igen je­lentős intézkedése, hogy mind a tanono-szak- iskolák, mind a műszaki iskolák tanulói az iskola elvégzése után legalább három évet kötelesek azon a munkahelyen dolgozni, aho­va beosztják őket. A mesterképző'műszaki iskolákat a terme­lésben szükséges mesterek kiképzésére léte­sítik, elsősorban azokon a helyeken, ahol fejlett technikai alappal bíró nagyipari é: mezőgazdasági központok vannak. A munka termelékenységének növelésében, az önköltség csökkentésében, a belső erőtartalékok feltá­rásában és hasznosításában, a szakkáderek nevelésében rendkívül felelősségteljes szerep hárul a -mesterekre. Éppen ezért a mesterkép­ző műszaki iskolák növendékeit elsősorban a nagyvállalatok két-hároméves szakmai gya­korlattal és szakmai-iskolai vagy ezzel egyen lő értékű végzettséggel bíró legszakképzet tebb munkások közül toborozzák. Elsősorbar olyanok közül, akik az eddigi munkái-uk so­rán tanúsított jó szervező képességükkel be bizonyították rátermettségüket a vezetésre A m-estarképzö iskolák időtartama az illeti iparágak vagy szakma szerint kát-három év. Ezalatt az idő alatt a növendékeket segéd­mesteri minőségbe osszák be azokba a vál­lalatokba. amelyekben az iskola -működik es a vállalat mesterével együtt közvetlenül részi vesznek a termelés megszervezésében és ve­zetésében. A II. pártkongresszusnak a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó irányelvtervezete szellemében nagy szükség van jól képz.-tl mezőgazdasági szakemberekre. Ezért I ü- lcnösen nr-gy feladat vár a mezőgazdaság mesterképző műszaki iskolákra. Ezeknek az is. kóláknak a növendékei hallgatják a tanfo lyamokat, a gyakorlati munkát pedig a me­zőgazdasági munkák idején tanáraikkal együt a különböző mezőgazdasági egységekben vég. zik. A . mezőgazdasági mesterképző iskolái végzettjeit olyan uj munka Körökbe osztják be amilyenekre eddig még nem volt példa mező gazdaságunkban (állattenyésztő mester, föld művelő mester, állatápoló mester stb.) A mesterképző műszaki iskolák végzettje a minisztertanács által megállapítandó félté telek alapján főiskolákba is mehetnek. A határozat átmeneti és záróintézkedései ben részletesen foglalkozik a jelenlegi szakis, kólák és műszaki középiskolák átszervezésé nők és újra elosztásúnak módjával. Kiemel a többi között, hogy azok a dolgozók, akii jelenleg mesteri funkciót töltenek be, d? nine: megfelelő felkészültségük, megtarthatók eb ben a beosztásban, ha esti tanfolyamon vágj látogatási kötelezettség nélküli tanfolyamor kiegészítik ismereteiket és legkésőbb két-há rom éven belül jelentkeznek a m-est-erkénzf iskola képesítő vizsgájára. Az esti iskoláka a vállalatok vezetősége szervezi. A határozat felhívja a minisztériumokat a vállalatokat és intézményeket, hogy a múl tapasztalatai alapján fordítsanak megkülön böztet-ett figye'met az oktatás és a terme lés közvetlen egybekapcsolására, a fegyeierr megerősítésére. ,,A pártszervezetek és ifjúsági szervezetek valamint a szakszervezetek — Írja a határo zat — gondoskodjanak állandóan az if.ja-1 hazafias neveléséről, fejlesszék szereteteket: term élőmunka és üzemük iránt, érdeklődésű két az alapos szakmai tudás iránt, fegyelme zett-ségüket az üzem belső szabályzatának be tartása tekintetében fejlesszék ki bennük : tisztelet és szeretet érzését tanáraik és mind azon munkások, mesterek és mérnökök iránt akik sjgitségükre vannak mesterségük elsa játitásában. Legyen gondjuk az ifjak magaviseltére i munkaidő alatt, munkavédelmükre és egész ségük megvédésére, megfelelő életkörülmé nyűkre és szabadidejük minél hasznosabb fel használására.“ A Román Munkáspárt Központi Vezetősé gének és az RNK minisztertanácsának tanonc-szakiskolák, műszaki iskolák és mes terképAö műszaki iskolák megszervezésére hozott határozata újabb jelentős esemén egész népünk s különösen ifjúságunk életé ben. Eddigi harcainkban és sikereinkben ot ég ifjúságunk lelkesedése és hazaszereteti Most újabb lehetőségek nyílnak hazánk fia tál nemzedéke előtt, hogy minden erejét, alke tó vágyát maradéktalanul hazánk javára, ne pünk előrehaladására gyümölcsöztasse. £?------------------------------­A Román Népköztársaság minisztertanácsa mellett működő, Központi Statisztikai Igazgatóság KÖZLEMÉNYE az 1954. évi állami terv teljesítéséről A Román Népköztársaság minisz tertanácsa mellett működő Központi Sta­tisztikai Igazgatóság közleményt adott ki az 1954, évi állami terv teljesítéséről. A Központi Statisztikai Igazgatóság közleményét lapunk legközelebbi számában közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents