Előre, 1955. április (9. évfolyam, 2318-2343. szám)

1955-04-01 / 2318. szám

2 Filmgyártásunk újabb sikere: .................................................................... ...... A MI IGAZGATÓNK Fiatal, de felfelé ívelő pályájú filmgyár­tásunk újabb sikerét adják hírül a főváros­ban a tarka falragaszok. Ennek a sikernek adózik a fittilifázékftak a dolgozóknak nagy érdeklődése és elismerése, akik megnézték már az első teljes estét betöltő román film­­vígjátékot. „A mi igazgatónkkal jelentős esemény „A mi igazgatónk” bemutatása, mert ez a filmjáték minden szempontból az ed­digi legjobb alkotások közé tartozik. Mindazok a díc­sérretreméltó kezdeményezé­sek és törekvések — a bátor témaválasztás, és a kérdések komoly felvetése, merész áb-­ fázólás — amelyek a korábbi rövid filmvíg­­játékokban jelentkez­tek. „A mi igazga­tónkéban teljesebben érvényesülnek. Napjaink, a szocia­lizmus építése folya­mán felmerülő, egyik igen lényeges kérdése egyes vezetők elszaka­dása a tömegektől, el­bürokratizálódása. Az ebből fakadó fonák helyzet és Magatartás szolgáltatja a film térifáját. A több kez­dőbetű összevonásából keletkezett névvel el­nevezett intézmény csak jelkép, de mégis sok igazgató, vezető ember, ugyanakkor sok alkalmazott is magára ismerhet, ha nem is teljes egészé­ben, de az egyes ala­kok jellemző vonásai­ban, kisebb-nagyobb hibáiban. A „DRGBP” elne­vezésű intézményben látszatra minden a legnagyobb rendben van. Mindenki tudja a dolgát: a kapus már ko­rán kikészítette a jelentkezési ívét és most nyolc óra előtt néhány perccel a legnagyobb lelki nyugalomm­al nyújtja az éjszakát és hor­­tyogásával betölti a kis kapusszobát. Az al­kalmazottak pedig kötelességtudóan firkarít­­ják be nevüket a könyvbe. Pont nyolckor megérkezik az igazgató. Aztán vezetőségi ülést tartanak, ahol a fele­lősök beszámolnak az eredményekről a száz­­százalékos­ felüli tervteljesítésről. Mindenütt pontos jelentéseket készítenek, iratokat pe­csételnek, láttamoznak. Minden megy mint a karikacsapás. Micsoda rend ! Micsoda pon­tosság ! De nicsak ! Ki oson ott rókamódra majd­nem félórás késéssel ? Gh. Ciubuc, a köny­velőcég egyik oszlopos tagja. Tehát még­­sincs minden rendjén. És hogy mennyire nincs, azt bebizonyítja a legközelebbi nagygyűlés, amelynek legfonto­sabb napirendi pontja a prémiumosztás. És itt a mi korábbi ismerősünk Ciubuc éppen a min­dennapi pontos megjelenéséért, példa­mutató pontosságáért kap prémiumot. S ez nem az egyetlen ilyen eset. De az intézmény nemcsak ilyen régi típusú, állandóan a zse­bére és a hasára gondoló, s ezért ha kell térden csúszó hivatalnokokból áll. Vannak öntudatos munkások, kommunisták, akik me­részen az igazgató szemébe merik mondani, hogy igazságtalanul járt el, amikor Ciubu­­cot prémiumban részesítette, mert az embe­rek elégedetlenek az intézmény munkájával. A filmen az öreg Tanase ad először hangot ennek a komoly szembeszállásnak, majd pe­dig az alkalmazottak zömének lelkes támo­gatásával a fiatal, nemrég kiemelt munkásnő Maria Popescu mondja meg a véleményét a vezetőségről, különösen pedig az igazgatóról. Ez a gyűlés fedi fel először azokat a nagy hibákat, amelyek az intézményben felütötték fejüket s mindez azért, mert az igazgató az önelégültség posványába süllyedt, elszakadt a tömegektől, elbürokratizálódott. De ez az állapot csak egy bizonyos ideig, legtöbbször nagyon rövid ideig tarthat, mert mindenütt egyre több az öntudatos dolgozó, aki bátran a szemébe , mondja az igazat az embernek még akkor is, ha igazgató. A mi igazgatónk először megdöbben e fölött a nagy szemte­­lenség és merészség fölött. A többi vezető gyors, formális önkritikát kér tőle még­pe­dig a nyilvánosság előtt. S ekkor az igaz­gató elkezd gondolkozni a magatartásán, de csak annak a külső megnyilvánulásain. A sok küzdelemmel járó komoly változáshoz, ahhoz, hogy együtt küzdjön a dolgozó tö­megekkel, együtt a munkásokkal, ahhoz nincs ereje, se kedve. Milyen nagyszerűek a filmnek azok a jele­netei, amikor az igazgató például „tömeg­kapcsolatának megjavítása végett” terepre indul az intézményben. Melyik osztállyal is kezdje — töpreng. Végre elhatározza, hogy a felügyelő testülettel. Igen ám,, de merre van a felügyelő testület? Megáll a lépcső előtt és azon töpreng, hol lehet az intéz­ménynek ez az osztálya ! Mennyi gúny, mennyi irónia van ebben a jelenetben. Vagy gondoljunk csak arra, amikor magához hi­vatja Ciubucot, és a régi vágású tisztviselő alázatosságában mindenképpen utánozni a­­karja a „fejest“. Milyen maró, fájó az érin­tettek számára az a viharos gúnykacaj, amely végigviharzik a nézőkön a borszékek­ben pöffeszkedő két beképzelt alak beszélge­tésekor . Az igazgató megtiltja ugyan, hogy az in­tézmény autójával ezután libát szállítsanak a lakására, de arra már nem tudja rászánni magát, hogy a fia ezután gyalog járjon az iskolába. Úgy nyugtatja meg a lelkiismere­­tét, hogy a gépkocsivezetőre ráparancsol: ezután csak az iskola közelébe vigye a fiút és ott is várja meg délben. De a mi igazgatónk nem is törekszik őszin­téi­ megjavulni. Ha már mindenképpen önkri­tikát követelnek, — hát legyen. Megiratja azt az egyik beosztottjával és nagyképűen még figyelmezteti is, hogy hiányzik belőle az el­méleti alátámasztás, és nem ismert rá a sa­ját stílusára benne. Itt-ott egy-egy idézetet kell belevenni. Azoktól pedig, akik szemébe merték mondani hibáit, igyekszik minél ha­marább megszabadulni. Mi lehet az ilyen embernek a vége ? Meg­fosztják attól a tisztségtől, amelyre méltatlan volt. Egyetlen szó nélkül is milyen beszédes, milyen sokatmondó a minisztérium előtt le­játszódó jelenet. Az igazgatót a miniszté­riumba hivatják, ő természetesen felkészül a védekezésre, talán még a támadásra is, ő akar az erdő felől állni. Magabiztosságába egy kis félelem is vegyül, amint lépked fel a minisztérium lépcsőjén. Aztán kis idő smúlva a következő kép: egy megtört, leforrázott alak jelenik meg az ajtóban. Lógó fejéről, végtelen megadást tükröző arcáról le lehet olvasni mindazt, ami ott fem­ történhetett. A filmből rimrderzki megérti, hogy minden ilyen elbürokratizálódott vezető pünkösdi ki­rálysága ilyen gyor­san befejeződik, elsöpri az élet, a fejlődés. A film azzal, hogy fel­szólítja a nézőt a kö­vetkeztetések levonásá­ra, hangsúlyozni akar­ja, hogy mennyire ér­demes minden ember­nek mélyen elgondol­koznia a látottakon. Jean Georgescu ál­lami díjas rendező jól kihasználta a forgató­­könyve adta lehetősé­geket. Bár maga a cselekmény elég szűk keretet szab a film­nek —­ majdnem mi­n­­den az üzem négy fala között zajlik le — az ügyes rendezés mégis fordulatossá, érdekes­sé tudta tenni az egé­szet, mindig újabb és újabb szempontokból tudta bemutatni az Intézmény életét. Kitűnő művészi tel­jesítményt nyújtott A­­lexandru Giugaru az elbürokratizálódott i­­gazgató szerepében. Mindvégig mértéktar­­tartással, a legapróbb részleteiben is alapo­san átgondolva, mérlegelve oldotta meg fela­datát. A film, bár az igazgató bemutatására tö­rekedett, nem mulasztotta el az igazgató „udvarának“, a körülötte lebzselő többi bü­rokrata léhűtőnek a bemutatását sem. Ezek közül a legteljesebb és a legjobban sikerült alak Gh. Ciubuc, ez a bepókhálósodott, itt­­felejtett régi típusú tisztviselő. Gr. Vasiliu- Birlic állami díjas, az RNK érdemes művé­sze nagyszerűen játszott ebben a szerepben. Igazi, régivágású, hajbókoló, talpnyaló, nap­­lopó volt, az egész jelentéktelennek tűnő je­lenetekben is. Biflic ezzel az alakítással csak növelte eddigi népszerűségét és megérdemelt hírnevét. A pozitív figurák már nem egészen telje­sek. Egészen rövid időre jelenik meg előt­tünk az öreg, öntudatos munkás Tanase és ugyancsak nem ismerjük meg kellően a fia­tal munkásnőt, Maria Popescut sem. Ez el­sősorban a forgatókönyv hiányából ered. Mindkét művész, Anghela Chiuaru, de külö­nösen C. Ramadan állami díjas, az RNK ér­demes művésze igyekezett a lehető legtöbbet, a lehető legjobban, igazi hús-vér figurává formálni ezt a két pozitív hőst. A többi — kisebb — szerepeket is a fővá­ros legjobb művészei alakították és mind­annyian igyekeztek a lehető legnagyobb mér­tékben, teljes tudásukkal hozzájárulni a film sikeréhez. Ugyancsak jelentősen hozzájárul a film szebbé, jobbátételéhez Ion Vasilescu állami díjas zeneszerző, a cselekményhez hűen si­muló szerzeményével. Feltétlenül meg kell említenünk a film két állami díjas operatőrjét, Ion Cosmát és Fe­hér Endrét a nagyon szép, tiszta felvéte­lekért. Egészében véve „A mi igazgatónk” fiatal filmművészetünk újabb büszkesége. PÉTERFI ÁRPÁD Ha valaki meg akarja ismerni Nagy József Szabó mestert, bátran felkeresheti Kisjenőn. Könnyű odajutni, Arad városától alig más­­félórárral adhattal az Út. A Mircea Voda utca 4- Szám alatt, földszintes házban lakik. Műhelyében mindenkit szívesen fogad, sohasem lehet tudni, hátha a vendég mun­kát hoz ! S a „kuntsaft” nagy úr itt. Házá­ban, műhelyében aki megfordul, nem me­het el ottu­art anélkül, hogy a kisjenői sza­bómester életének néhány emlékét, történe­tét végig ne hallgatná. Jegyezzük fel sorjában mit hallottunk és láttunk vendégség közben. Egy szabóinas élete A Fehér-Kőrös partján született, Kisje­nőn s az édesapja gátőr volt. A községet szolgálta. Fizetés járt ezért, ház a gát mel­lett, meg kaszáló a folyóparton, így a hét gyermeknek jutott olyan tágas és olyan szép játszóhely, amilyen kevés másnak: ott volt a folyópart, a töltés, a jegenyés, azon­túl az alföldi puszta. A falu órajárásnyira volt idő, a madár járt csak erre. Füzesek, bokrok, ingoványok világában a gyermek­kor csodálatos eseményei zajlottak le. Volt úgy, hogy áradni kezdett a Körös, a töltés tetejét támadta a folyó, a füzesben vadvi­zek mosták el a játszóhelyek tisztását, na­pokig zúgott a vihar, villámok nyesték a je­genyék tetejét... Dédelgeti, szereti Nagy József ezeket az emlékeket, kifogyhatatlan mesélő, mikor azokra terelődik a beszéd. A természettel ismerkedő kis Jóska fiú élete azonban hamarosan megváltozott- Ki­lenc embert nem tartott el a folyó, a gát. Ahogy nőttek a gyerekek, indultak dolgoz­ni, a nagyobbak házasodtak s jöttek az uno­kák. Egyik napon az adósságok annyira megnövekedtek, hogy vitték a bútort, árve­reztek. Máskor úgy kászolódtak ki a bajból, hogy „megmenekültek” borjútól, hízótól, mi­kor mi volt otthon (édesanyja fiekezte így tréfásan azokat a kényszerű vásárokat, mi­kor a kölcsön visszafizetéskor eladták ezt s azt.) A hatodik gyerek, Jóska járt öt elemit, kitűnő tanuló volt, úgy vágott az esze, mint a borotva és akárhogy is elle­nezte a tanító, a következő osztályba már nem ment a gyerek, építették a vasutat a falu mellett, odavitték szülei napszámba. Kereső emberszámba vették odahaza... Tél volt, hideg, a munka leállott, csak a mérnö­kök mentek ki a pályára. A fiatal Nagy Jóskát magukkal vitték a „cifra karót” tar­tani. Ott megbetegedett, meghalt, aztán 8 P-ö OO OO 00 oo oo oo oo oo oo oo oo oo oo oo oo oo oo ao oö oo oo oaoo OO OO OO OÖ tífuszt kapott s miután felgyógyult, apja nem engedte vissza a vasúthoz. 15 éves ko­rában elvitte Erdőhegyre Fackelmann Sán­dor uramhoz, a környék legjobb szabómes­teréhez. Nagy Jóskából szabóinas lett. — Fiam, tanuld meg, hogy a szabó­mes­terség az a legkülönb az iparok között. — Így kezdte magyarázni Fackelmann mester a szakmát. Érvei is voltak. — Nézd meg például a Rezső snízteréket. Mi tagadás, jól dolgoznak, látod, ezt a cipőt is ők ké­szítették. Gondos, szép munka. De egy susz­ter akár a lelkét teheti béig a munkába, ha elkészül, kifizetik, aztán felhúzza a kunz­saft, s belegázol a sárba, porba, piszokba... Hát ennyire becsülik az emberek a cipészek munkáját. Bezzeg a szép ruhát ! Tanuld meg, hogy a ruha teszi az embert. Ami a Fackelmann mester életbölcsessé­gét illeti az nem igazolódott a későbbiek során, hanem az inasok (voltak néha 16-an is) kitanulták a szabóságot. Az inasélet olyan volt, mint másutt is lenni szokott: házimunka, vásárra járás s verés kijárt bő­ven. A maiszter úr szerette pofozni inasait, kedvtelésből, ő persze úgy tartotta : ez a rend lelke- Nem kímélte a szíjat, bottal is néha egyiket-másikat fültövön vágta. Kü­lönös szeszélye az volt, hogy a fiuk haját cibálta, amíg könny szökött szemükbe ... Az inasból segéd lett közben. Férfiember, aki már az életre gyűjtögette a filléreket. Tizenhat év telt el így... „Az én műhelyem. Reggel öttől este tizenkettőig dolgozott. Könyvre, szórakozásra legfeljebb vasárnap jutott idő. Egyik vasárnap megismerkedett Csin­k Margittal. Hamarosan elhatározták, hogy megesküsznek. Csakhogy a házasság­hoz sok minden kell, pénz, kereset, jövő... S huszonöt évvel ezelőtt két egymást sze­rető fiatal hozzákezdett összegyűjteni a jövőt. Ollónként, székenként, párnánként keresték össze a lakásberendezést, a női és a férfi­­varrodát, a felszerelést, a berendezést, a mindent. És Nagy József segéd egyik emlé­kezetes napon azzal a kéréssel állott Csin­k bácsi elé , hogy immár együtt a „stafirung”, viszi a fiatal lányt. 1931-ben megvolt az esküvő. Kisjenőn két új iparengedélyt váltottak ki ebben az év­ben : az egyiket Nagy József férfiszabó ne­vére, a másikat Nagy Józsefné varrónő szá­mára. Még abban az évben megszületett gyere­kük, Klárika (Hadd jegyezzük ide, hogy Kisjenőn jártunkkor volt a Klárika, helye­sebben Nagy Klára esküvője, és ma már Barabás Kálmán brádi ügyész felesége). Na és ezek után történhetett még valami ? Megvalósult a régi álmuk. Pedig ezután kez­dődött az igazi munka. Volt munka elég, adóba ment a kereset egy része, azért mé­gis maradt tisztességgel. Nem ismerték a pihenés fogalmát. Kará­csony, húsvét előtt, mikor az emberek egy­mást érték a műhelyben férj, feleség vako­lásig dolgozott. Görnyedtek a szövet, vá­szon fölé, hajtották a Varrógépet, férceltek, szabtak, foltoztak, vasaltak, lisztitottak,­­ varrták a kisváros embereinek kabátját, ru­háját, fehérneműjét. Irtást nem tartottak, va­gyont nem szereztek. Betegség, gyerekneve­lés, s az élet elemésztette, amit kerestek. Huszonhárom év telt el így... de nehéz is volt azt végig élni ! Mindezt Nagy József mesélte el, ott a műhelyben, munka közben. Furcsa az élete egy il­yen kisvárosi szabóságnak-Nyílik az ajtó, termetes vendég jön be, öblös táskában szövetet, ruhának valót ho­zott — Isten hozta Kerekes bátyámat. —• Na, magam is igyekeztem. Szólt a feleségem, hogy máma jövök ?... Akkor jó, mértéket veszünk ? — Lássuk az anyagot elébb... Nyári ru­hát akar ? Aradon vette ?.. Milyen legyen a ruha? Tartósat Vagy inkább szépet akar? Jó, jó tudom én milyen ember maga, szeretné ha tartós is lenne, meg szép is... Sietős ?... Meglesz, meglesz... Mértéket vesz, felesége írja a gyűrött pe­csétes füzetbe az adatokat. — írjad... 42, 75, 42, 62, 98, 112... Kész? Tovább... 62, 103, 82, 75... Megvan... Tes­sék felöltözni. Valahányszor szabónál voltam, ezek a számok bűvös erővel hatottak rám. Szakmai titkot éreztem mögöttük. Most mertem meg­kérdezni először jelentésüket. — Az előbbi sorrendben a következőt je­lentik : a slussz hossza (nyaktól a tompo­rig)- hátbőség, egész hossz, ujja hossza, mellbőség, alsó bőség, .. .a többi szám a nadrág mérete. Két óra múlva már szabták az új ruhát. Az éles olló alatt kellemes hangot adó ha­sadással formálódott a szövet, Kerekes gaz­da eljövendő ünneplőjének körvonalai ala­kultak ki szemünk előtt. — A szerszám az ember keze. .. Ezt az ollót használom húsz éve. Megkopott, kezem alá formálódott, helyesebben a kezem hozzá­­bütykösödött... Ez a tű­ (s pléh dobozból acéltűt vesz elő) az önálló műhely első szerszáma volt... Ez a spulni cérna ugyan­csak akkorból való... Hajdanában a céhjelvényeket mutathat­ták így Nagy József mester szabóősei, ahogy ő most ezekkel az első munkaeszközeivel példázza műhelyének történetét. Ami még hátra van . Kérem szépen, én azért dolgoztam vé­gig az életet, hogy tisztességgel tudjak élni... Hogy megelőzzem magam... az a fontos... gyűljön öregkorra, ötvenedik évemhez ér­tem s furcsa gondolatok értek utót mostaná­ban. Nehéz volt eddig. Most is dolgozok, és mégis valahogy könnyebb manapság. Az adó nem teher. Munka van. A fő könnyebb­ség az, hogy olyan gondolatokkal telnek a napok, amelyek igen sokat ígérnek a még hátralevő évsorra. — Kisjenőn nincs termelőszövetkezet. Kö­zel hatezer ember él itt, tizenhárom szabó dolgozik a városkában. Szövetkezet költ ide ... Ez az a gondolat, ami mássá teszi a mai napot, mint amilyen volt a tegnapelőt­ti. .. Azt csak a magamfajta kisiparos érti, mit jelent az a remény, hogy hamarosan nem vakolásig kell dolgozni, hanem... ha­nem munkaidő szerint, váltásban gépekkel dolgozhatunk, munkamegosztással, szóval nagyüzemi módon­.. Nem kicsi dolog az, ha így beszélek, kérem. Hiszen szeretem a mesterségem, a műhelyemet... Itt én terem­tettem minden holmit. S mégis... Négy évet töprengtem ezen... De ma készen ál­lok arra, hogy a kisjenői termelőszövetkezet­nek alapító tagja legyek. Azt mondta Nagy József: négy évet töp­rengett. Ez a­­töprengés abból állott, hogy végignézte az aradi, szalontai, váradi mes­terek szövetkezeti munkáját. Végignézte a kisjenői szabók, cipészek, asztalosok életét. No meg aztán, abból, hogy újra és újra Vé­giggondolta a saját maga eltelt éveit- És mindezek együtt kimondatták vele a döntő szót. Kisjenőn ma még nincs szövetkezet. A Nagy Józsefek beszélgetnek róla, vitatják és kérvényezik. Szó­val lesz. Mert a Nagy Jó­zsefek okos emberek. Az okos embert megbecsülik. Nagy József szabómestert rajoni néptanácsi képviselő­nek választották. S az egyszerű iparosember­ből az államügyek intézésének embere lett. .. .Akármennyit is beszélgettünk, nem mondott el mindent magáról. Feleségétől tudtuk itlen, hogy olvasni szeret és szokott is, ahogy ideje megengedi. Ő gondozza a két süldőt, S néha Pacsoli kutyával eljátszik a verandán-A verandán ! Annál nincs kedvesebb he­lye. Szőlő borítja be, amolyan lugas féle asztal van a közepén. Ott üldögél néha, mi­kor már a villanyfénytől kifárad a szeme. Délben a friss újságot is ott böngészi át. Szívesen sétál vasárnaponként végig a folyó partján, a töltésen, a jegenyés felé. Az­ emberek előre köszönnek neki, akivel te­heti, elbeszélget. Sok ember szívesen keresi fel otthonában is, elmondja neki ügyes-ba­jos dolgát. Szikár, magasnövésü ember. Szívesen mosolyog s néha szívesen hallgat. Ha mo­solyog, szeret beszélni, ha hallgat, valami bántja. Az olyan vendéget szereti aki a munkáját mások előtt dicséri, de ha kifogá­sol a kabáton, ruhán, felöltön valamit, ott a műhelyben kipakol vele. Elég ennyit tudni róla. Foglalkozása: szabó, s Kisjenőn az emberek így emlegetik: derék szabómester. MAROSI BARNA Pc060006ocác00600e00d0000000aö00000c0©0000000000000000o*j©0000000000cso00000000d0ö©00©000000©0eo0000000000000000000000©00000c0000000000000000000000000000000c0000000000000eo©t> ! MEGBECSÜLT EMBER ! oooooooooeoooooooooooooooooooooooooooeoooooooeooooocoí,^ ELŐRE KÉT KÉP Az első esküvői kép Nikita Pávelt örökítet­te meg és fiatal feleségét, Ilonát. A huszas években készíthette egy vidéki fényképész. Olyan emlék, mely szinte minden család szo­bájának falát díszíti. A fiatalok arca a képen derűs és bizakodó, Ilona —­ ma már Ilona néni — mégis síboruló szemmel nézi. A közös élet kezdetét, az indulás pillanatát rögzíti a kép egy olyan élet kezdetét, melyet nagyon göröngyössé tett a régi zsilvölgyi bá­nyászsors. . — Zsilvölgyi bányásznak lenni — meséli Ilona néni — egyet jelentett a szűkölködéssel, nyomorral. Állandó krajcáros gondok, ke­nyér gond — így teltek el fiatal éveink. S még ezek voltak a nyugodt napok, a hétköz­napok, melyekből nem az ünnepek emelked­nek ki, hanem a véres harcok és halálos bá­nyaszerencsétlenségek napjai. — Sohasem felejtem el azt a napot, mikor az ,,Aurelia” tárna felrobbant. 1922 április 27-én történt, még az órára is emlékszem: negyed tizenkettő volt. Tudtam, hogy Pável is abban a tárnában dolgozik. Otthagytam min­dent, rohantam a többi asszonnyal az akna bejáratához. Hozták a halottakat, letakarva hozták, csak a bakancsuk látszott, arról is­mertük meg, melyikünk embere fekszik ott. Előttem vitték el Arányi Mihályt, Ágoston Istvánt, Holtea Victort, mind a tizennyolcat, akik aznap a tárnában voltak, de Pável nem volt köztük. Őt éppen aznap hivatták az irodára hogy közöljék vele az elbocsátást. Nem maradt abban az időben sokáig egy munkahelyen a szervezett munkás. — Életbe maradt Pável, de elvették tőle a kenyerét, még azt a szűkös mindennapit is, így telt a mi fiatalságunk. A mási­kép csoportkép. Ilona nénit, a néptanácsi képviselőt ábrázolja, körülötte a Nagybánya városi nőbizottság tagjai. — Ezt a képet akkor készítettük, mikor a körzetünk megnyerte a háziasszonyok ver­senyét. Nincs is a mi körzetünkben udvar, hogy ne lenne mellette virágoskert, vetemé­nyes, aprójószág az udvaron — még olyan családunk is van, aki disznóhizlalásra kötött szerződést az állammal. Ilona néni már 1947 óta törődik szüntele­nül az emberek ügyes-bajos dolgaival, gond­jaival. Fáradságot nem kímélve járja a hiva­talokat, intézi az emberek kéréseit. — Ilona néni — mondják neki az utcabeli­ek — utána kellene nézni kövezik-e már az utcánkat, mert eláraszt bennünket a sár. Ilona néni megy, felszólal, kér, követel, míg felkövezik, csatornázzák az utcát, míg megcsinálják a gyalogjárót is. De nemcsak választói panaszait intézi el, ha szükséges mozgósítani is tudja őket kü­lönböző társadalmi munkák elvégzésére. Gyakran mondogatja: — Nem várhatjuk, hogy mindent tálcán hozzanak elibénk — lássunk neki mi magunk, ne féljünk a munka nehezétől, mert amit csinálunk, magunknak csináljuk. Jó képviselő Nikita Ilona, mindenki elis­meri, de ha őt kérdezzük, elhárítja a dicsé­retet: — Nem végzek én nagy munkát, azt vég­zem, ami minden becsületes ember kötelessé­ge, aki tudja, hogy munkája — bármilyen területen dolgozik — igaz, jó ügyet szolgál. Két kép — a nehéz, de bizakodással teli fiatalság, s a munkában, örömben beteljesült, érett élet képe. Két társadalom asszonyi életének, sorsának felvillanó képe. RÓZSA GABRIELLA meg nem jelent leveleink nyomán Koszon­újfaluból (Kézdivásárhely rajon) több aláírással levelet kapta­nk, amelyben a dolgozóik a rendetlen postafor­galomra pa­naszkodnak. A tartományi postahivatal értesítette szer­kesztő­ségün­ket, hogy a levél íróinak pana­sza jogos volt s megtették a szükséges in­tézkedéseket a rendellenességek kiküszöbölé­sére. 1955. április 1., péntek MELYIK VESZÉLYESEBB ? A puritán lelkületű ausztráliai rendőrség furcsa dologgal lepte meg a világot. Egy Melbot­rrterről érkező hír szerint az 1956-ban ebben a városban lebonyolításra kerülő Olimpiai Játékok versenyszámaiban nem a szokásos jelzőpisztollyal adják meg a rajt­jelet, mert a nagyjók, nagyon békés Viktória állambeli rendőrség egy régi rendeletében „rendkívül veszedelmes tűzfegyvernek" minősíti az efféle jelzőpisztolyt. És mivel a melbournei rendőrség tudja mi a rend és az igazság és mimóza lelkületű borzasztóan sér­tette ez a veszedelmes fegyver, szó nélkül elkobozta azt a jelzőpisztolyt, amelyet OM Olimpiai Játékok rendező bizottsága Ünnepélyesen elküldött Ausztráliába. „Milyen békés szemléletű rendőrség !"— sóhajtana fel az ember, hogyha csak eny­nyit tudna a dologról. — „Még a jelző­pisztolyt is letiltja, nehogy valami is a há­borúra emlékeztesse őket..." Igen ám, de van egy kis bökkenő. Mert ahogy az angol kormány egyik Szóvivője kijelentette, az idei nyár­ folyamán különféle nagyhatósugarú atomfegyvereket fognak kipróbálni Ausztráliában — természetesen a békés Viktoria állambeli rendőrség har­sogó hozzájárulásával. Mert tudni kell, hogy ugyanennek a rendőrségnek, sőt kor­mánynak a törvényei szerint az atomfegyvereket békés fegyvereknek tekintik. Tehát Melbourneben nem sülhet el a rajtpisztoly, de elsülnek majd az atom­fegyverek. Csak nehogy visszafelé süljenek el.A­ D. M. AZ ARADI REFACEREA konzervgyár munkaközössége új gyártmányokat hozott forgalomba: cukrozott gyümölcsöket, újfaj­ta befőtteket, különféle savanyúságokat és más készítményeket. Az év végéig megkez­dik rizses húskonzervek és fagyasztott zöld­ségfélék gyártását is. BEFEJEZTE ÉS TÚLSZÁRNYALTA öt­éves tervét a craiovai Partizánus száraztész­ta gyár. Az ünnepi gyűlésen a gyár mun­kaközössége feladatul tűzte ki, hogy hússzor annyi száraztésztát és nyolcszor annyi kek­szet termelnek az idén, mint 1948-ban. NAGY SZTRÁJKOK TÖRTEK KI AN­GLIÁBAN. Liverpoolban Birkenheadban és Manchesterben 17.000 dokkmunkás lépett sztrájkba. Napok óta szünetel a hajók ki- és berakodása, már 100 áruval megrakott hajó vesztegel a kikötőkben. A londoni nyomdai villanyszerelők és mechanikusok sztrájkja is hatodik napja tart. Öt napja nem jelent­ meg újság Londonban. GIORGIO AMENDOLA, az olasz Kom­munista Párt titkárságának tagja egy Ve­lencében tartott beszédében mondotta, hogy 1955 első három hónapjában 100.000 olasz hazafi lépett a párt soraiba-A MOLDVAI KŐOLAJTELEPEKEN az idén az új szondák fúrásánál már kizárólag a turbóborral történő mélyfúrás szovjet mód­szerét alkalmazzák. Az új fúrási módszer elterjedésének köszönhető, hogy a kőolajfú­­rási munkálatok volumene 1954-ben három­szorosa volt az 1950 évinek, s ez tette lehető­vé azt is, hogy kőolajmunkásaink rézsútos irányított mélyfúrásokat és csoportos szon­dafúrásokat is végezzenek. A MAGYARORSZÁG FELSZABADULÁ­­SÁNAK 10 évfordulója alkalmából hazánk­ban rendezett magyar filmhét április 5-én nyílik meg a fővárosban és az ország más, kilenc nagyvárosában. NAGY MEGLEPETÉS A LABDARÚGÁS­BAN. A pánamerikai bajnokságok során Argentína együttese 6: 1 arányban győzte le a kétszeres olimpiai és világbajnok uruguayi együttest. HEINRICH MANN, német író halálának 5. évfordulójáról emlékeztek meg szerdán a fővárosi Újságírók Házában. Az ünnepi beszédet Ion Marin Sadoveanu iró­borídot­­ta- Az estet a Heinrich Mann regénye nyo­mán készült „Az alattvalók” című film vetí­tésével zárták. CSÜTÖRTÖKÖN REGGEL BUKAREST­BE ÉRKEZETT dr. Jindra Huskova, a bra­­tislavai egyetem román nyelv­tanszékének lektora, számos román irodalmi mű fordító­­ja. Az Északi pályaudvaron az RNK Akadé­miája és a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézete, valamint a bukaresti cseh­szlovák nagykövetség képviselői fogadták a vendéget. NAGY ÉPÍTKEZÉSEK Indulnak meg To­polovec, Varjas, Fibis, Freidorf és Berezovia gép- és traktorállomásain. Az új építőtelepe­­ket áprilisban nyitják meg. Nagyarányú lakásépítkezésekhez kezdtek a petróleumvi­­dékeken is, a zsilvölgyi szénmedencében pedig 1245 új lakosztályt adnak át a szén­bányászoknak ebben az évben. AZ EZÉVI NEMZETKÖZI FILMFESZTI­VÁLRA 41 ország jelentkezett eddig. A filmek nagy száma miatt a fesztivál idő­tartamát meghosszabbították. JUAN-MAI ÉS SAN PO-TA kínai képző­­művészek, akik részt vettek a Kínai Népköz­­társaság iparművészetit bemutató kiállítás megrendezésén szerdán Bukarestből Peking­­be utaztak. A két kínai képzőművészt elu­tazásukkor a Művelődésügyi Minisztérium­nak, a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének és a Kínai Népköztársaság bu­karesti nagykövetségének képviselői köszön­tötték a baneasai repülőtéren. SZERDÁN HAZAÉRKEZETT BÉCSBŐL a Külföldi Kulturkapcsolatok Román­ Intéze­tének küldöttsége, amely részt vett az Oszt­rák-Román Baráti Társaság közgyűlésén. A közgyűlésen országunkat Oliver Sabau, a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézeté­nek alelnöke és Gaby Grubea, a Román Nép­­köztársaság állami díjas érdemes művésze képviselte. Május­­ tiszteletére kibővül Kolozsvár üzlethálózata (Tudósítónktól) Ha ma valaki a kolozsvári utcákat járja, lépten-nyomon átépítés, bő­vítés alatt lévő vagy egészen új üzleteket láthat- Lázas munka folyik, hogy május elsején, a munkásosztály nagy ünnepnap­ján új, korszerű áruelosztó egységek fogad­ják a dolgozókat. Ami különösen jellemző a kereskedelmi egységek ezévi fejlődésére, az idén május elseje tiszteletére első ízben léte­sülnek Kolozsváron mintaüzletek, amelyek ar­ra hivatottak, hogy példát mutassanak áru­ellátás,­ berendezés, kiszolgálás szempontjá­ból. — Elsősorban a kenyér- és tésztaneműek elosztásának jobb megszervezésére törek­szünk — mondotta Nussbaum László, a váro­si kereskedelmi ügyosztály főnöke. A Dózsa utcában éppen úgy, mint a Kossuth utcá­ban mintakenyérüzletet létesítünk a hasonló bukaresti üzletek mintájára. Itt nemcsak kü­lönféle kenyérfajtát, de mindenféle tész­­taneműt is árusítanak majd. Hasonló fontos lépés a főtéren létesülő Aprozar mintaüz­let, amely a város friss zöldséggel, gyü­mölccsel való ellátását segíti elő. Azon le­szünk, hogy ebben az üzletben egész év­ben jó minőségű zöldségféléket és gyümöl­csöt kapjon a vásárló. A jobb ellátás felada­tait szolgálja a Horea után épülő hatalmas, új Allmeistara is, amelyet május elsejére szintén megnyitunk. Serény munka folyik a Horea úti Állami Áruház helyiségében. Itt fővárosi mintára emeletes áruház létesül a legkülönbözőbb osztályokkal. Az építkezés május elsejére be­fejeződik, az áruház berendezése azonban csak a nyári hónapokban ér véget. A városi kereskedelmi ügyosztály a má­jus­­ tiszteletére kidolgozott tervébe bevette a dolgozó tömegek nyári szórakozási lehető­ségének biztosítását A Rákóczi utcn, a Ko­­galniceanu utcában egy-egy nyári kerthelyi­ség nyílik május elsején. Ezenkívül nyári cukrászda és imás Szórakozóhelyek állnak majd a kolozsvári dolgozók rendelkezésére­ Az áruellátás fejlesztésének sokoldalúsá­gát mutatja, hogy május elseje tiszteletére Kolozsvár kereskedelmi hálózata a fentieken kívül bútorüzlettel, edény- és üvegüzlettel és ékszerkereskedéssel is gyarapszik. A belvá­rossal párhuzamosan a külső városrészekben is gondoskodnak új üzletek létesítéséről. A Testvériség téren a napokban új Alimentara üzlet nyílt, amelyet szintén árubőség­­esle­­mez. Előadás az 1905-1907-es orosz forradalomról Az 1905— 1907-es orosz forradalom 50. év­fordulója alkalmából az RMP KV mellett működő párttörténeti intézet előadássorozatá­nak keretében, Nicolae Petrovici egyetemi tanár csütörtök délután a következő címmel tartott előadást: „A Potyemkin hajó matró­zainak lázadása és e lázadás hatása orszá­gunk forradalmi mozgalmára“. Az előadást nagyszámú közönség hallgatta meg. A Meteorológiai Intézet közli: Továbbra is nyirkos, borús idő várható Reggel havas eső, majd eső, a hegyekben havazás. Mérsékelt délkeleti szél. Az ország északi részén elvétve éjjeli fagy. Alig emelkedő hőmérséklet, nappal 4 és 15 fok, éjjel plusz 4 és mínusz 2 fok között. A következő három napra is nedves, hi­deg idő várható. Változó felhőzet, esők, fő­leg az ország déli részén. Keleti, majd északnyugati szél, az ország északi és ke­leti részén helyenkint fagy és dér. Hőmér­sékleti értékek: nappal plusz 8 és 14 fok, éjjel plusz 4 és mirtusz 3 fok között.

Next