Előre, 1955. április (9. évfolyam, 2318-2343. szám)

1955-04-01 / 2318. szám

2 ELŐRE 1955. április 1., péntef Filmgyártásunk újabb siker»: .................................................................... ...... A Ml IGAZGATÓNK MELYIK VESZÉLYESEBB ? A puritán lelkületű ausztráliai rendőrség furcsa dologgal lepte meg a világot. Egy MelbOtlrrtcfről érkező hír szerint az 1956-ban ebben a városban lebonyolításra kerülő Olimpiai Játékok versenyszámaiban nem a szokásos jelzöpisztollyal adják meg a rajt jelet, mert a nagtjóh, nagyon békés Viktória állambeli rendőrség egy régi rendeletében „rendkívül veszedelmes tűzfegyvernek" minősiti az efféle jelzőpisztolyt. Es mivel a melbournei rendőrség tudja mi a rend és az igazság és mimóza lelkületű borzasztóan sér tette ez a vesiedelmes fegyver, szónétkül elkobozta azt a jetzőplsztclyt, amelyet OM Olimpiai Játékok rendező bizottsága Ünnepélyesén elküldött Ausztráliába. „Milyen békés szemléletű rendőrség t"— sóhajtana Jel az ember, hogyha csak eny nyit tudna a dologról. — „Még a jelző pisztolyt is letiltja, nehogy valami is a há borára emlékeztesse őket..." Igen ám, de van agy kis bökkenő. Mert ahogy az angol kormány egyik Szóvivője kijelentette, az idei nyár. folyamán különféle nagyhatósugaru atomfegyvereket fognak kipróbálni Ausztráliában — természetesen a békés Viktoria állambeli rendőrség har­sogó hozzájárulásával. Mert tudni kell, hogy ugyanennek a rendőrségnek, sőt kor­mánynak a törvényei szerint az atomfegyvereket békés fegyvereknek tekintik. Tehát Melboumeben nem sülhet el a rajtpisztoly, de elsülnek majd az atom­fegyverek. Csak nehogy visszafelé süljenek el.^t D. M. AZ ARADI REFACEREA konzervgyár munkaközössége uj gyártmányokat hozott forgalomba: cukrozott gyümölcsöket, újfaj­ta befőtteket, különféle savanyúságokat és más készítményeket. Az év végéig megkez­dik rizses húskonzervek és fagyasztott zöld­ségfélék gyártását is. BEFEJEZTE ÉS TÚLSZÁRNYALTA öt­éves tervét a craiovai Partizánul száraztész­ta gyár. Az ünnepi gyűlésen a gyár mun­kaközössége feladatul tűzte ki, hogy hússzor annyi száraztésztát és nyolcszor annyi kek­szet termelnek az idén, mint 1948-ban. NAGY SZTRÁJKOK TÖRTEK KI AN­GLIÁBAN. Liverpoolban Birkenheadban és Manchesterben 17.000 dokkmunkás lépett sztrájkba. Napok óta szünetel a hajók ki- és berakodása, már 100 áruval megrakott hajó vesztegel a kikötőkben. A londoni nyomdai villanyszerelők és mechanikusok sztrájkja is hatodik napja tart. Öt napja nem jelent'meg újság Londonban. GIORGIO AMENDOLA, az olasz Kom­munista Párt titkárságának tagja egy Ve­lencében tartott beszédében mondotta, hogy 1955 első három hónapjában 100.000 olasz hazafi lépett a párt soraiba­A MOLDVAI KÖOLAJTELEPEKEN az idén az uj szondák fúrásánál már kizárólag a turbóburral történő mélyfúrás szovjet mód­szerét alkalmazzák. Az uj fúrási módszer elterjedésének köszönhető, hogy a kőolajfü- rási munkálatok volumene 1954-ben három­szorosa volt az 1950 évinek, s ez tette lehető­vé azt is, hogy kőolajmunkásaink rézsútos irányított mélyfúrásokat és csoportos szon­dafúrásokat is végezzenek. A MAGYARORSZAG FELSZABADULA- SANAK 10 évfordulója alkalmából hazánk­ban rendezett magyar filmhét április 5-én nyílik meg a fővárosban és az ország más, kilenc nagyvárosában. NAGY MEGLEPETÉS A LABDARÚGÁS­BAN. A pánamerikai bajnokságok során Argentina együttese 6: 1 arányban győzte le a kétszeres olimpiai és világbajnok uruguayi együttest, HEINRICH MANN, német író halálának 5. évfordulójáról emlékeztek meg szerdán a fővárosi Újságírók Házában. Az ünnepi beszédet Ion Marin Sadoveanu iró mortdpt- ta- Az estet a Heinrich Mann regénye nyo­mán készült „Az alattvaló^” című film vetí­tésével zárták. CSÜTÖRTÖKÖN REGGEL BUKAREST­BE ÉRKEZETT dr. Jindra Huskova, a bra- tislavai egyetem román nyelv-tanszékének lektora, számos román irodalmi mü fordító- .a. Az Északi pályaudvaron az RNK Akadé­miája és a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézete, valamint a bukaresti cseh­szlovák nagykövetség képviselői fogadták a vendéget. NAGY ÉPÍTKEZÉSEK Indulnak meg To­polovec, Varjas, Fibis, Freidorf és Berezovia gép- és traktorállomásain. Az uj épitőtelepe- két áprilisban nyitják meg. Nagyarányú lakásépítkezésekhez kezdtek a petróleumvi* dékeken is, a zsilvöfgyi szénmedencében pedig 1245 uj lakosztályt adnak át a szén­bányászoknak ebben az évben. AZ EZÉVI NEMZETKÖZI FILMFESZTI­VÁLRA 41 ország jelentkezett eddig. A filmek nagy száma miatt a fesztivál idő­tartamát meghosszabbították. fUAN-MAI ÉS IAN PO-TA kínai képző- művészek, akik részt vettek a Kinaí Népköz- társaság iparművészetit bemutató kiállítás megrendezésén szerdán Bukarestből Peking- be utaztak. A két kínai képzőművészt elu­tazásukkor a Művelődésügyi Minisztérium­nak, a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének és a Kínai Népköztársaság bu­karesti nagykövetségének képviselői köszön­tötték a baneasai repülőtéren. SZERDÁN HAZAÉRKEZETT BECSBŐL a Külföldi Kulturkapcsolatok Romátl Intéze­tének küldöttsége, amely részt vett az Oszt­rák-Román Baráti Társaság közgyűlésén. A közgyűlésen országunkat Oliver Sabau, a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézeté­nek alelnöke és Gaby Grubea, a Román Nép- köztársaság állami díjas érdemes művésze képviselte. Előadás az 1905-1907-es orosz forradalomról Az 1905— 1907-es orosz forradalom 50. év­fordulója alkalmából az RMP KV mellett működő párttörténeti intézet előadássorozatá­nak keretében, Nicolae Petrovici egyetemi tanár csütörtök délután a következő címmel tartott előadást: „A Potyemkin hajó matró­zainak lázadása és e lázadás hatása orszá­gunk forradalmi mozgalmára“. Az előadást nagyszámú közönség hallgatta meg. A Meteorológiai Intézet közli: Továbbra is nyirkos, borús fdő várható Reggel havas eső, majd eső, a hegyekber havazás. Mérsékelt délkeleti Szél. Az ország északi részén elvétve éjjeli fagy. Alig emelkedő hőmérséklet, nappal 4 és 15 fok, éjjel plusz 4 és mínusz 2 fok között. A következő három napra is nedves, hi­deg idő várható. Változó felhőzet, esők, fő­leg az ország déli részén. Keleti, majd északnyugati szél, az ország északi és ke­leti részén helyenkint fagy és dér. Hőmér­sékleti értékek: nappal plusz 8 és 14 fok, éjjel plusz 4 és mirtusz 3 fok között. Május 1 tiszteleiére Kibővül Kolozsvár üzlethálózata Fiatal, de felfelé ívelő pályáju filmgyár­tásunk újabb sikerét adják hírül a főváros­ban a tarka falragaszok. Ennek a sikernek adózik' ffttfltfázőkftak a dolgozóknak nagy érdeklődése és elismerése, akik megnézték már az *lsö teljes estét betöltő román film- vigjátékot, „A mi igazgatónkkal Jelentős esemény „A mi igazgatón^” bemutatása, mert ez a filmjáték minden szempontból az ed­digi legjobb alkotások közé tartózik. Mindazok a díc'séfretreméltö kezdeményezé­sek és törekvések — a bátor témaválasztás, és a kérdések komoly felvetésé, merész áb-. fázólás — amelyek a korábbi rövid filmvig- játékokban jelentkez­tek. „A mí igazga­tónkéban teljesebben érvényesülnek. Napjaink, a szocia­lizmus építése folya­mán felmerülő, egyik igén lényeges kérdése egyes vezetők elszaka­dása a tömegektől, el­bürokratizálódása. Az ebből fakadó fonák helyzét és Magatartás szolgáltatja a film tértiáját. A több kez­dőbetű összevonásából keletkezett névvel el­nevezett intézmény csak jelkép, de mégis sok igazgató, vezető ember, ugyanakkor sok alkalmazott is magára ismerhet, ha nem is teljes egészé­ben, de az egyes ala­kok jellemző vonásai­ban, kisenb-nagyobb hibáiban. A „DRGBP” elne­vezésű intézményben látszatra minden a legnagyobb rendben van. Mindenki tudja a dolgát: a kapus már ko­rán kikészítette a jelentkezési ivét és most nyolc óra előtt néhány perccel a legnagyobb leíkinyugalomfnal nyújtja az éjszakát és hor- tyőgásával betölti a kis kapusszobát. Az al­kalmazottak pédig kötélességtudóan firkarit- ják be nevüket a könyvbe. Pont nyolckor megérkezik az igazgató. Aztán vezetőségi ülést tartanak, ahol a fele­lősök beszámolnak az eredményekről a száz- százalékofl felüli tervteljesitésről. Mindenütt pontos jelentéseket készítenek, iratokat pe­csételnek, láttamoznak. Minden megy mint á karikacsapás. Micsoda rend 1 Micsoda pon­tosság 1 De nicsak ! Ki oson ótt rókamódra majd­nem félórás késéssel ? Gh. Ciubuc, a köny­velőcég egyik oszlopos tagja. Tehát még- sincs mindén rendjén. És hogy mennyire nincs, azt bebizonyítja a legközelebbi nagygyűlés, amelynek legfonto­sabb napirendi pontja a prémiumosztás. És itt a mi korábbi ismerősünk Ciubuc éppen a miftdénnapi pontos megjelenéséért, példa­mutató pontosságáért kap prémiumot. S ez nem az egyetlen ilyen eset. De az intézmény nemcsak ilyen régitipusu, állandóan a zse­bére és a hasára gondoló, s ezért ha kell térden ciuszó hivatalnokokból áll. Vannak öntudatos munkások, kommunisták, akik me­részed az igazgató szemébe merik mondani, hogy igazságtalanul járt el, amikor Ciubu- eot prémiumban részesítette, mert az embe­rek elégedetlenek az intézmény munkájával. A filmén az öreg Tänase ad először hangot ennek a komoly szembeszállásnak, majd pe­dig az alkalmazottak zömének lelkes támo­gatásával a fiatal, nemrég kiemelt munkásnő Mária Pópeseu mondja meg á véleményét a vezetőségről, különösen pedig az igazgatóról. Ez á gyűlés fedi fel először azokat a nagy hibákat, amelyek az intézményben felütötték fejükét s mindez azért, mert az igazgató az önelégültség posványába süllyedt, elszakadt a tömegektől, elbürokratizálódoít. De ez az állapot csak egy bizonyos ideig, legtöbbször nagyon rövid ideig tarthat, mert mindenütt egyre több az öntudatos dolgozó, aki bátran a szemébe , mondja az igazat az embernek még akkor is, ha igazgató. A mi igazgatónk először megdöbben e fölött a nagy ázemte- lenség és merészség fölött. A többi vezető gyors, formális önkritikát kér tőfe még pe­dig a nyilvánosság előtt. S ekkor az igaz­gató elkezd gondolkozni a magatartásán, de csak annak a külső megnyilvánulásain. A sok küzdelemmel járó komoly változáshoz, ahhoz, hogy együtt küzdjön a dolgozó tö­megekkel, együtt a munkásokkal, ahhoz nincs ereje, se kedvé. Milyen nagyszerűek a filmnek azok a jele­netei, amikor az igazgató például „tömeg­kapcsolatának megjavítása végett” terepre indul az intézményben. Melyik osztállyal is kezdje — töpreng. Végre elhatározza, hogy a felügyelő testülettel. Igen ám,, de merre van a felügyelő testület? Megáll a lépcső előtt és azon töpreng, hol lehet az intéz­ménynek ez az osztálya 1 Mennyi gúny, mennyi irónia van ebben a jelenetben. Vagy gondoljunk csak arra, amikor magához hi­vatja Ciubucot, és a régi vágású tisztviselő alázatosságában mindenképpen utánozni a- karja a „fejest“. Milyen maró, fájó az érin­tettek számára az a viharos gunykacaj, amely végigviharzik a nézőkön a borszékek­ben pöffeszkedő két beképzelt alak beszélge­tésekor 1 Az igazgató megtiltja ugyan, hogy az in­tézmény autójával ezután libát szállítsanak a lakására, de arra már nem tudja rászánni magát, hogy a fia ezután gyalog járjon az iskolába. Úgy nyugtatja meg a lelkiismere- tét, hogy a gépkocsivezetőre ráparancsol: ezután csak az iskola közelébe vigye a fiút és ott is várja meg délben. De a mi igazgatónk nem is törekszik őszin­téit megjavulni. Ha már mindenképpen önkri­tikát követelnek, — hát legyen. Megpratja azt az egyik beosztottjával és nagyképűen még figyelmezteti is, hogy hiányzik belőle az el­méleti alátámasztás, és nem ismert rá a sa­ját stílusára benne. Itt-ott egy-egy idézetet kell belevenni. Azoktól pedig, akik szemébe merték mondani hibáit, igyekszik minél ha­marább megszabadulni. Mi lehet az ilyen embernek a vége ? Meg­fosztják attól a tisztségtől, amelyre méltatlan volt, Egyetlen szó nélkül is milyen beszédes, milyen sokatmondó a minisztérium előtt le­játszódó jelenet. Az igazgatót a miniszté­riumba hivatják, ö természetesen felkészül a védekezésre, talán még a támadásra is, ő akar az erdő felől állni. Magabiztosságába egy kis félelem is vegyül, amint lépked fel a minisztérium lépcsőjén. Aztán kis idő imrlva a következő kép: egy megtört, leforrázott alak jelenik meg az ajtóban. Lógó fejéről, végtelen megadást tükröző arcáról le lehet olvasni mindazt, ami ott fenn történhetett. A filmből rrmrderrki megérti, hogy minden ilyen elbürokratizálódott vezető pünkösdi ki­rálysága ily^n gyor­san befejeződik, elsepri az élet, a fejlődés. A film azzal, hogy fel­szólítja a nézőt a kö­vetkeztetések levonásá­ra, hangsúlyozni akar­ja, hogy mennyire ér­demes minden ember­nek mélyen elgondol­koznia a látottakon. Jean Georgescu ál­lami díjas rendező jól kihasználta a forgató- könyve adta lehetősé­geket. Bár maga á cselekmény elég szűk keretet szab a film­nek —‘ majdnem miri- den az üzem négy fala között zajlik le — az ügyes rendezés mégis fordulatossá, érdekes­sé tudta tenni az egé­szet, mindig újabb és újabb szempontokból tudta bemutatni az Intézmény életét. Kitűnő művészi tel­jesítményt nyújtott A- lexandru Giugaru az elbürokratizálódott i- gazgató szélepében. Mindvégig mértéktar- tartással, a legapróbb részleteiben is alapo­san átgondolva, mérlegelve oldotta meg fela­datát. Á film, bár az Igazgató bemutatására tö­rekedett, nem mulasztotta el az igazgató „udvarának“, a körülötte lebzselő többi bü­rokrata léhütőnek a bemutatását sem. Ezek közül a legteljesebb és a legjobban sikerült alak Gh. Ciubuc, ez a bepókhálósodott, itt- felejtett régitipusu tisztviselő. Gr. Vasiliu- Birlic állami dijas, az RNK érdemes művé­sze nagyszerűen játszott ebben a szerepben. Igazi, régivágásu, hajbókoló, talpnyaló, nap- lupó volt, az egész jelentéktelennek tűnő je­lenetekben is. Biflic ezzel az alakítással csak növelte eddigi népszerűségét és megérdemelt hírnevét. A pozitív figurák már nem egészen telje­sek. Egészen rövid időre jelenik meg előt­tünk az öreg, öntudatos munkás Tänase és ugyancsak nem ismerjük meg kellően a fia­tal munkásnőt, Maria Popescut sem. Ez el­sősorban a forgatókönyv hiányából éred. Mindkét művész, Anghela Chiuaru, de külö­nösen C. Ramadan állami dijas, az RNK ér­demes művésze igyekezett a lehető legtöbbet, a lehető legjobban, igazi hus-vér figurává formálni ezt a két pozitív hőst. A többi — kisebb — szerepeket i* a fővá­ros legjobb művészei alakították és mind­annyian igyekeztek a lehető legnagyobb mér­tékben, teljes tudásukkal hozzájárulni a film sikeréhez. Ugyancsak jelentősen hozzájárul a film szebbé, jobbátételéhez Ion Vasilescu állami dijas zeneszerző, a cselekményhez hűen si­muló szerzeményével. Feltétlenül meg kell említenünk a film két állami dijas operatőrjét, Ion Cosmát és Fe­hér Endrét a nagyon szép, tiszta felvéte­lekért. Egészében véve „A mi igazgatónk” fiatal filmművészetünk újabb büszkesége. PÉTERFI ÁRPÁD KÉT KÉP Az első esküvői kép Nikita Pávelt örökítet­te meg és fiatal feleségét, Ilonát. A huszas években készíthette egy vidéki fényképész. Olyan emlék, mely szinfe minden család szo­bájának falát díszíti. A fiatalok arca a képen derűs és bizakodó, Ilona —• ma már Ilona néni — mégis síboruló szemmel nézi. A közös élet kezdetét, az indulás pillanatát rögzíti a kép egy olyan élét kezdetét, melyet nagyon göröngyössé tett a régi zsilvölgyi bá­nyászsors. . — Zsilvölgyi bányásznak lenni — meséli Ilona néni — egyet jelentett a szükölködéssel, nyomorral. Állandó krajcáros gondok, ke­nyér gond — igy teltek el fiatal éveink. S még ezek voltak a nyugodt napok, a hétköz­napok, melyekből nem &z ünnepek emelked­nek ki, hanem a véres harcok és halálos bá­nyaszerencsétlenségek napjai. — Sohasem felejtem el azt a napot, mikor az ,,Aurelia” tárna felrobbant. 1922 április 27-én történt, még az órára is emlékszem: negyedtizenkettö volt. Tudtam, hogy Pável is abban a tárnában dolgozik. Otthagytam min­dent, rohantam a többi asszonnyal az akna bejáratához. Hozták a halottakat, letakarva hozták, csak a bakancsuk látszott, arról is­mertük meg, melyikünk embere fekszik ott. Előttem vitték el Arányi Mihályt, Ágoston Istvánt, Holcea Victort, mind a tizennyolcat, akik aznap a tárnában vollak, de Pável nem volt köztük. Ot éppen aznap hivatták az irodára hogy közöljék vele az elbocsátást. Nem maradt abban az időben sokáig egy munkahelyen a szervezett munkás. — Életbe maradt Pável, de elvették töte a kenyerét, még azt a szűkös mindennapit is. így telt a mi fiatalságunk. A mást kép csoportkép. Ilona nénit, a néptanácsi képviselőt ábrázolja, körülötte a Nagybánya városi nőbizottság tagjai. — Ezt a képet akkor készítettük, mikor a körzetünk megnyerte a háziasszonyok ver­senyét. Nincs is a ml körzetünkben udvar, hogy ne lenne mellette virágoskert, vetemé­nyes, aprójószág az udvaron — még olyan családunk is Van, aki disznóhizlalásra kötött szerződést az állammal. Ilona néni már 1947 óta törődik szüntele­nül az emberek ügyes-bajos dolgaival, gond­jaival. Fáradságot nem kímélve járja a hiva­talokat, intézi az emberek kéréseit. — Ilona néni — mondják neki az utcabeli­ek — utána kellene nézni kövezik-e már az utcánkat, mert eláraszt bennünket a sár. Ilona néni megy, felszólal, kér, követel, míg felkövezík, csatornázzák az utcát, mig megcsinálják a gyalogjárót is. De nemcsak választói panaszait intézi el, ha szükséges mozgósítani Is tudja őket kü­lönböző társadalmi munkák elvégzésére. Gyakran mondogatja: — Nem várhatjuk, hogy mindent tálcán hozzanak elibénk — lássunk neki mi magunk, ne féljünk a munka nehezétől, mert amit csinálunk, magunknak csináljuk. Jó képviselő Niklta Ilona, mindenki elis­meri, de ha öt kérdezzük, elhárítja a dicsé­retet: — Nem végzek én nagy munkát, azt vég­zem, ami minden becsületes ember kötelessé­ge, aki tudja, hogy munkája — bármilyen területen dolgozik — igaz, jó ügyel szolgál. Két kép — a nehéz, de bizakodással teli fiatalság, s a munkában, örömben beteljesült, érett élet képe. Két társadalom asszonyi életének, sorsának felvillanó képe. RÓZSA GABRIELLA Heg nem jelent leveleink nyomán Koszon újfaluból (Kézdivásárhely rajon) több aláírással levelet kaptáink, amelyben a dolgozóik a rendetlen postaiov,galomra pa­naszkodnak. A tartományi postahivatal értesítette szer­kesztő ségüniket, hogy a levél Íróinak pana­sza jogos volt s megtették á szükséges in­tézkedéseket a rendellenességek kiküszöbölé­sére. (Tudósítónktól) Ha ma valaki a kolozsvári utcákat járja, lépten-nyomon átépítés, bő­vítés alatt lévő vagy egészen uj üzleteket láthat- Lázas munka folyik, hogy május elsején, a munkásosztály nagy ünnepnap­ján uj, korszerű áruelosztó egységek fogad­ják a dolgozókat. Ami különösen jellemző a kereskedelmi egységek ezévi fejlődésére, az idén május elseje tiszteletére elsőizben léte­sülnek Kolozsváron mintaüzletek, amelyek ar­Pc060006ocác00600e00d0000000aö00000c0©0000000000000000o*j©0000000000cso00000000d0ö©00©000000©0eo0000000000000000000000©00000c0000000000000000000000000000000c0000000000000eo©t> ! MEGBECSÜLT EMBER j oooooooooeoooooooooooooooooooooooooooeoooooooeooooocoí,^ Ha valaki még akarja ismerni Nagy József Szabómestert, bátran felkeresheti Kisjenőn. Könnyű odajutni, Árad városától alig más- félófárryl Vdhattal az Ut. A Mircea Voda utca 4- Szám alatt, földszintes házban lakik. Műhelyében mindenkit szívesen fogad* sohasem lehet tudni, hátha a vendég mun­kát hoz ! $ a „kuntsaft” nagy ur itt. Házá­ban, műhelyében aki megfordul, nem me­het el orttiart anélkül, hogy a kisjenől sza­bómester életének néhány emlékét, történe­tét végig ne hallgatná. Jegyezzük fel sorjában mit hallottunk és láttunk vendégség közben. Egy szabóinas élele A Fehér-Kőrös partján született, Kisje­nőn s az édesapja gátőr volt. A községet szolgálta. Fizetés járt ezért, ház a gát mel­lett, meg kaszáló a folyóparton. így a hét gyermeknek jutott olyan tágas és olyan szép játszóhely, amilyen kevés másnak: ott volt a folyópart, a töltés, a jegenyés, azon­túl az alföldi puszta. A falu órajárásnyira volt ide, a madár járt csak erre. Fűzesek, bokrok, ingoványók világában a gyermek­kor csodálatos eseményei zajlottak le. Volt úgy, hogy áradni kezdett a Körös, a töltés tétejét támadta a folyó, a füzesben vadvi­zek mosták el a játszóhelyek tisztását, na­pokig zúgott a vihar, villámuk nyesték a je­genyék tetejét... Dédelgeti, szereti Nagy József ézeket az emlékeket, kifogyhatatlan mesélő, mikor azokra terelődik a beszéd. A természettel ismerkedő kis Jóska fiú élete azonban hamarosan megváltozott- Ki­lenc embert nem tartott el a folyó, a gát. Ahogy nőttek a gyerekek* indultak dolgoz­ni, a nagyobbak házasodtak s jöttek az uno­kák. Egyik napon az adósságok annyira megnövekedtek, hogy vitték a bútort, árve­reztek. Máskor úgy kászolódtak ki a bajból, högy „megmenekültek” borjútól, hízótól, mi­kor mi volt Otthon (édesanyja fieVézte igy tréfásan azokat a kényszerű vásárokat, mi­kor a kölcsön visszafizetéskor eladtak ezt s azt.) A hatodik gyerek, Jóska járt öt elemit, kitűnő tanuló volt, úgy vágott az esze, mint a borotva és akárhogy Is elle­nezte a tanító, a következő osztályba már ném ment a gyerek, építették a vasutat a falu méllétt, ódavltték szülei napszámba. Kereső emberszámba vették odahaza... Tél volt, hideg, a munka leállóit, csak a mérnö­kök mentek ki a pályára. A fiatal Nagy Jóskát magukkal vitték a „cifra karót” tar­tani. Ott megbetegedett, meghűlt, aztán 8 P-ö OO OO 00 oo oo oo oo oo oo oo oo oo oo oo oo oo oo ao oö oo oo oaoo OO OO OO OÖ tífuszt kapott s miután felgyógyult, apja nem engedte vissza a vasúthoz. 15 éves ko­rában elvitte Erdőhegyre Fackelmann Sán­dor uramhoz, a környék legjobb szabómes­teréhez. Nagy Jóskából szabóinas lett. — Fiam, tanuld meg, hogy a szabó mes­terség az a legkü’önb az iparok között. — így kezdte magyarázni Fackelmann mester a szakmát. Érvei is voltak. — Nézd meg például a Rezső suízterékef. Mi tagadás, jól dolgoznak, látod, ezt a cipőt is ők ké­szítették. Gondos, szép munka. De egy susz­ter akár a lelkét teheti béig a munkába, ha elkészül, kifizetik, aztán felhúzza a kunt­saft, s belegázol a sárba, porba, piszokba... Hát ennyire becsülik az emberek a cipészek munkáját. Bezzeg a szép ruhát 1 Tanuld meg, hogy a ruha teszi az embert. Ami a Fackelmann mester életbölcsessé­gét illeti az nem igazolódott a későbbiek során, hanem az inasok (voltak néha 16-on is) kitanulták a szabóságot. Az inasélet olyan volt, mint másutt is lenni szokott: házimunka, vásárra járás s verés kijárt bő­ven. A májszter ur szerette pofozni inasait, kedvtelésből, ő persze úgy tartotta : ez a rend lelke- Nem kimélte a szíjat, bottal is néha egyiket-másikat fültövön vágta. Kü­lönös szeszélye az volt, hogy a fiuk haját cíbálta, amig könny szökött szemükbe ... Az inasból segéd lett közben. Férfiember, aki már az életre gyűjtögette a filléreket. Tizenhat év telt el igy... „Az én műhelyem* Reggel öttől este tizenkettőig dolgozott. Könyvre, szórakozásra legfeljebb vasárnap jutott idő. Egyik vasárnap megismerkedett Csiiik Margittal. Hamarosan elhatározták, hogy megesküsznek. Csakhogy a házasság­hoz sok minden kell, pénz, kereset, jövő... S huszonöt évvel ezelőtt két egymást sze­rető fiatal hozzákezdett összegyűjteni a jövőt. Ollónként, székenként, párnánként keresték össze • lakásberendezést, a női és a férfi- varrodát, a felszerelést, a berendezést, — mindent. És Nagy József segéd egyik emlé­kezetes napon azzal a kéréssé! állott Csiiik bácsi elé : hogy immár együtt a „stafirung”, viszi a fiatal lányt. 1931-ben megvolt az esküvő. Kisjenőn két uj iparengedélyt váltottak ki ebben az év­ben : az egyiket Nagy József férfiszabó ne­vére, a másikat Nagy Józsefné varrónő szá­mára. Még abban az évben megszületett gyere­kük, Klárika (Hadd jegyezzük Ide, hogy Kisjenőn jártunkkor volt a Klárika, helye­sebben Nagy Klára esküvője, és ma mái Barabás Kálmán brádi ügyész felesége). Na és ezek után történhetett még valami ? Megvalósult a fégi álmuk. Pedig ezután kez­dődött az igazi munka. Volt munka elég, adóba ment a kereset egy része, azért mé­gis maradt tisztességgel. Nem ismerték a pihenés fogalmát. Kará­csony, husvét előtt, mikor az emberek egy­mást érték a műhelyben férj, feleség vako­lásig dolgozott. Görnyedtek a szövet, vá­szon fölé, hajtották a Varrógépet, férceitek, szabtak, foltozlak, vasallak, lisziitotlak, — varrták a kisváros embereinek kabátját, ru­háját, fehérneműjét. Irtást nem tartottak, va­gyont nem szereztek. Betegség, gyerekneve­lés, s az élet elemésztette, amit kerestek. Huszonhárom év telt el igy... Be nehéz is volt azt végig élni 1 Mindezt Nagy József mesélte el, ott a műhelyben, munka közben. Furcsa az élete egy il yen kisvárosi szabóságnak­Nyílik az ajíó, termetes vendég jön be. öblös táskában szövetet, ruhának valót ho­zott — Isten hozta Kerekes bátyámat. —• Na, magam is igyekeztem. Szólt a feleségem, hogy máma jövök ?... Akkor jó, mértéket veszünk ? — Lássuk az anyagot elébb... Nyári ru­hát akar ? Aradon vette ?.. Milyen legyen a ruha? Tartósat Vagy inkább szépet akar? Jó, jó tudóm én milyen ember maga, szeretné ha tartós is lenne, meg szép is... Sietős ?... Meglesz, meglesz... Mértéket vesz, felesége Írja a gyűrött pe­csétes füzetbe az adatokat. — írjad... 42, 75, 42, 62, 98, 112... Kész? Tovább... 62, 103, 82, 75... Megvan... Tes­sék felöltözni. Valahányszor szabónál voltam, ezek a számok bűvös erővel hatottak rám. Szakmai titkot éreztem mögöttük. Most mertem meg­kérdezni először jelentésüket. — Az etőbbí sorrendben a következőt je­lentik : a slussz hossza (nyaktól a tompo­rig)- hátbőség, egész hossz, ujja hossza, meílbőség, alsó bőség, .. .a többi szám a nadrág mérete. Két óra múlva már szabták az uj ruhát. Az éles olló alatt kellemes hangot adó ha­sadással formálódott a szövet, Kerekes gaz­da eljövendő ünneplőjének körvonalai ala­kultak ki szemünk előtt. — A szerszám az ember keze. •. Ezt az ollót használom busz éve. Megkopott, kezem alá formálódott, helyesebben a kezem hozzá- bütykösödött,.. Ez a tii (s pléh dobozból acéltüt vesz elő) az önálló műhely első szerszáma volt... Ez a spulni cérna ugyan­csak akkorból való... Hajdanában a céhjelvényeket mutathat­ták igy Nagy József mester szabóősei, ahogy ő most ezekkel az első munkaeszközeivel példázza műhelyének történetét. Ami még hóira van — Kérem szépen, én azért dolgoztam vé­gig az életet, hogy tisztességgel tudjak élni... Hogy megelőzzem magam... az a fontos.,, gyűljön öregkorra, ötvenedik évemhez ér­tem s furcsa gondolatok értek utói mostaná­ban, Nehéz volt eddig. Most is dolgozok, és mégis valahogy könnyebb manapság. Az adó nem teher. Munka van. A fő könnyebb­ség az, hogy olyan gondolatokkal telnek a napok, amelyek igen sokat ígérnek a még hátralevő évsorra. — Kisjenőn nincs termelőszövetkezet. Kö­zel hatezer ember él itt, tizenhárom szabó dolgöíik a városkában. Szövetkezet költ ide ... Ez az a gondolat, ami mássá teszi a mai napot, mint amilyen volt a tegnapelőt­ti. .. Azt csak a magamfajta kisiparos érti. mit jelent az a remény, hogy hamarosan nem vakolásig kell dolgozni, hanem... ha­nem munkaidő szerint, váltásban gépekkel doigozhatunk, munkamegosztással, szóval nagyüzemi módon-.. Nem kicsi dolog az, ha igy beszélek, kérem. Hiszen szeretem a mesterségem, a műhelyemet.,. Itt én terem­tettem minden holmit. S mégis.,. Négy évet töprengtem ezen... De ma készen ál­lok arra, hogy a kisjenői termelőszövetkezet­nek alapitó tagja legyek. Azt mondta Nagy József: négy évet töp­rengett. Ez a .töprengés abból állott, hogy végignézte az aradi, szalontai, váradi mes­terek szövetkezeti munkáját, Végignézte a kisjenői szabók, cipészek, asztalosok életét. No meg aztán, abból, hogy újra és újra Vé­giggondolta a sajátmaga eltelt éveit- És mindezek együtt kimondatták vele a döntő szót. Kisjenőn ma még nincs szövetkezet. A Nagy Józsefek beszélgetnek róla, vitatják és kérvényezik. Szó.val lesz. Mert a Nagy Jó­zsefek okos emberek. Az okos embert megbecsülik. Nagy József szabómestert rajoni néptanácsi képviselő­nek választották. S az egyszerű iparosember­ből az áliamügyek intézésének embere lett. .. .Akármennyit is beszélgettünk, nem mondott el mindent magáról. Feleségétől tudtuk itieg, hogy olvasni szeret és szokott is, ahogy ideje megengedi. Ő gondozza a két süldőt, S néha Pacsoli kutyával eljátszik a verandán­A verandán ! Annál nincs kedvesebb he­lye. Szőlő borítja be, amolyan lugas féle asztal van a közepén. Ott üldögél néha, mi­kor már a villanyfénytől kifárad a szeme. Délben a friss újságot is ott böngészi át. Szívesen sétál vasárnaponként végig a folyópartján, a töltésen, a jegenyés felé. Az’ emberek előre köszönnek neki, akivel te­heti, elbeszélget. Sok ember szívesen keresi fel otthonában is, elmondja neki ügyes-ba­jos dolgát. Szikár, magasnövésü ember. Szívesen mosolyog s néha szívesen hallgat. Ha mo­solyog, szeret beszélni, ha hallgat, valami bántja. Az olyan vendeget szereti aki a munkáját mások előtt dicséri, de ha kifogá­sol a kabáton, ruhán, felöltőn valamit, olt a műhelyben kipakol vele. Elég ennyit tudni róla. Foglalkozása: szabó, s Kisjenőn az emberek igy emlegetik: derék szabómester. MAROSI BARNA ra hivatottak, hogy példát mutassanak áru­ellátás,. berendezés, kiszolgálás szempontjá­ból. — Elsősorban a kenyér- és tésztanemüek elosztásának jobb megszervezésére törek­szünk — mondotta Nussbaum László, a váro­si kereskedelmi ügyosztály főnöke. A Dózsa utcában éppen úgy, mint a Kossuth utcá­ban mintakenyérüzletet létesítünk a hasonló bukaresti üzletek mintájára. Itt nemcsak kü­lönféle kenyérfajtát, de mindenféle tész- tanemüt is árusítanak majd. Hasonló fontoi lépés a főtéren létesülő Aprozar mintaüz­let, amely a város friss zöldséggel, gyü­mölccsel Való ellátását segíti elő. Azon le­szünk, hogy ebben az üzletben egész év­ben jó minőségű zöldségféléket és gyümöl­csöt kapjon a vásárló. A jobb ellátás felada­tait szolgálja a Horea utón épülő hatalmas, uj Allmeiltara is, amelyet május elsejére szintén megnyitunk. Serény munka folyik a Horea úti Állami Aruház helyiségében. Itt fővárosi mintára emeletes áruház létesül a legkülönbözőbb osztályokkal. Az építkezés május elsejére be­fejeződik, az áruház berendezése azonban csak a nyári hónapokban ér véget. A városi kereskedelmi ügyosztály a má­jus 1 tiszteletére kidolgozott tervébe bevette a dolgozó tömegek nyári szórakozási lehető­ségének biztosítását A Rákóczi utón, a Ko- gálniceanu utcában egy-egy nyári kerthelyi­ség nyílik május elsején. Ezenkívül nyári cukrászda és rmás Szórakozóhelyek állnak majd a kolozsvári dolgozók rendelkezésére­Az áruellátás fejlesztésének sokoldalúsá­gát mutatja, hogy május elseje tiszteletére Kolozsvár kereskedelmi hálózata a fentieken kívül bútorüzlettel, edény- és üvegüzlettel és ékszerkereskedéssel is gyarapszik. A belvá­rossal párhuzamosan a külső városrészekben is gondoskodnak uj üzletek létesítéséről. A Testvériség téren a napokban uj Alimentara üzlet nyilt, amelyet szintén áruböség (eile- mez.

Next

/
Thumbnails
Contents