Előre, 1955. április (9. évfolyam, 2318-2343. szám)
1955-04-01 / 2318. szám
2 Filmgyártásunk újabb sikere: .................................................................... ...... A MI IGAZGATÓNK Fiatal, de felfelé ívelő pályájú filmgyártásunk újabb sikerét adják hírül a fővárosban a tarka falragaszok. Ennek a sikernek adózik a fittilifázékftak a dolgozóknak nagy érdeklődése és elismerése, akik megnézték már az első teljes estét betöltő román filmvígjátékot. „A mi igazgatónkkal jelentős esemény „A mi igazgatónk” bemutatása, mert ez a filmjáték minden szempontból az eddigi legjobb alkotások közé tartozik. Mindazok a dícsérretreméltó kezdeményezések és törekvések — a bátor témaválasztás, és a kérdések komoly felvetése, merész áb- fázólás — amelyek a korábbi rövid filmvígjátékokban jelentkeztek. „A mi igazgatónkéban teljesebben érvényesülnek. Napjaink, a szocializmus építése folyamán felmerülő, egyik igen lényeges kérdése egyes vezetők elszakadása a tömegektől, elbürokratizálódása. Az ebből fakadó fonák helyzet és Magatartás szolgáltatja a film térifáját. A több kezdőbetű összevonásából keletkezett névvel elnevezett intézmény csak jelkép, de mégis sok igazgató, vezető ember, ugyanakkor sok alkalmazott is magára ismerhet, ha nem is teljes egészében, de az egyes alakok jellemző vonásaiban, kisebb-nagyobb hibáiban. A „DRGBP” elnevezésű intézményben látszatra minden a legnagyobb rendben van. Mindenki tudja a dolgát: a kapus már korán kikészítette a jelentkezési ívét és most nyolc óra előtt néhány perccel a legnagyobb lelki nyugalommal nyújtja az éjszakát és hortyogásával betölti a kis kapusszobát. Az alkalmazottak pedig kötelességtudóan firkarítják be nevüket a könyvbe. Pont nyolckor megérkezik az igazgató. Aztán vezetőségi ülést tartanak, ahol a felelősök beszámolnak az eredményekről a százszázalékos felüli tervteljesítésről. Mindenütt pontos jelentéseket készítenek, iratokat pecsételnek, láttamoznak. Minden megy mint a karikacsapás. Micsoda rend ! Micsoda pontosság ! De nicsak ! Ki oson ott rókamódra majdnem félórás késéssel ? Gh. Ciubuc, a könyvelőcég egyik oszlopos tagja. Tehát mégsincs minden rendjén. És hogy mennyire nincs, azt bebizonyítja a legközelebbi nagygyűlés, amelynek legfontosabb napirendi pontja a prémiumosztás. És itt a mi korábbi ismerősünk Ciubuc éppen a mindennapi pontos megjelenéséért, példamutató pontosságáért kap prémiumot. S ez nem az egyetlen ilyen eset. De az intézmény nemcsak ilyen régi típusú, állandóan a zsebére és a hasára gondoló, s ezért ha kell térden csúszó hivatalnokokból áll. Vannak öntudatos munkások, kommunisták, akik merészen az igazgató szemébe merik mondani, hogy igazságtalanul járt el, amikor Ciubucot prémiumban részesítette, mert az emberek elégedetlenek az intézmény munkájával. A filmen az öreg Tanase ad először hangot ennek a komoly szembeszállásnak, majd pedig az alkalmazottak zömének lelkes támogatásával a fiatal, nemrég kiemelt munkásnő Maria Popescu mondja meg a véleményét a vezetőségről, különösen pedig az igazgatóról. Ez a gyűlés fedi fel először azokat a nagy hibákat, amelyek az intézményben felütötték fejüket s mindez azért, mert az igazgató az önelégültség posványába süllyedt, elszakadt a tömegektől, elbürokratizálódott. De ez az állapot csak egy bizonyos ideig, legtöbbször nagyon rövid ideig tarthat, mert mindenütt egyre több az öntudatos dolgozó, aki bátran a szemébe , mondja az igazat az embernek még akkor is, ha igazgató. A mi igazgatónk először megdöbben e fölött a nagy szemtelenség és merészség fölött. A többi vezető gyors, formális önkritikát kér tőle mégpedig a nyilvánosság előtt. S ekkor az igazgató elkezd gondolkozni a magatartásán, de csak annak a külső megnyilvánulásain. A sok küzdelemmel járó komoly változáshoz, ahhoz, hogy együtt küzdjön a dolgozó tömegekkel, együtt a munkásokkal, ahhoz nincs ereje, se kedve. Milyen nagyszerűek a filmnek azok a jelenetei, amikor az igazgató például „tömegkapcsolatának megjavítása végett” terepre indul az intézményben. Melyik osztállyal is kezdje — töpreng. Végre elhatározza, hogy a felügyelő testülettel. Igen ám,, de merre van a felügyelő testület? Megáll a lépcső előtt és azon töpreng, hol lehet az intézménynek ez az osztálya ! Mennyi gúny, mennyi irónia van ebben a jelenetben. Vagy gondoljunk csak arra, amikor magához hivatja Ciubucot, és a régi vágású tisztviselő alázatosságában mindenképpen utánozni akarja a „fejest“. Milyen maró, fájó az érintettek számára az a viharos gúnykacaj, amely végigviharzik a nézőkön a borszékekben pöffeszkedő két beképzelt alak beszélgetésekor . Az igazgató megtiltja ugyan, hogy az intézmény autójával ezután libát szállítsanak a lakására, de arra már nem tudja rászánni magát, hogy a fia ezután gyalog járjon az iskolába. Úgy nyugtatja meg a lelkiismeretét, hogy a gépkocsivezetőre ráparancsol: ezután csak az iskola közelébe vigye a fiút és ott is várja meg délben. De a mi igazgatónk nem is törekszik őszintéi megjavulni. Ha már mindenképpen önkritikát követelnek, — hát legyen. Megiratja azt az egyik beosztottjával és nagyképűen még figyelmezteti is, hogy hiányzik belőle az elméleti alátámasztás, és nem ismert rá a saját stílusára benne. Itt-ott egy-egy idézetet kell belevenni. Azoktól pedig, akik szemébe merték mondani hibáit, igyekszik minél hamarább megszabadulni. Mi lehet az ilyen embernek a vége ? Megfosztják attól a tisztségtől, amelyre méltatlan volt. Egyetlen szó nélkül is milyen beszédes, milyen sokatmondó a minisztérium előtt lejátszódó jelenet. Az igazgatót a minisztériumba hivatják, ő természetesen felkészül a védekezésre, talán még a támadásra is, ő akar az erdő felől állni. Magabiztosságába egy kis félelem is vegyül, amint lépked fel a minisztérium lépcsőjén. Aztán kis idő smúlva a következő kép: egy megtört, leforrázott alak jelenik meg az ajtóban. Lógó fejéről, végtelen megadást tükröző arcáról le lehet olvasni mindazt, ami ott fem történhetett. A filmből rimrderzki megérti, hogy minden ilyen elbürokratizálódott vezető pünkösdi királysága ilyen gyorsan befejeződik, elsöpri az élet, a fejlődés. A film azzal, hogy felszólítja a nézőt a következtetések levonására, hangsúlyozni akarja, hogy mennyire érdemes minden embernek mélyen elgondolkoznia a látottakon. Jean Georgescu állami díjas rendező jól kihasználta a forgatókönyve adta lehetőségeket. Bár maga a cselekmény elég szűk keretet szab a filmnek — majdnem minden az üzem négy fala között zajlik le — az ügyes rendezés mégis fordulatossá, érdekessé tudta tenni az egészet, mindig újabb és újabb szempontokból tudta bemutatni az Intézmény életét. Kitűnő művészi teljesítményt nyújtott Alexandru Giugaru az elbürokratizálódott igazgató szerepében. Mindvégig mértéktartartással, a legapróbb részleteiben is alaposan átgondolva, mérlegelve oldotta meg feladatát. A film, bár az igazgató bemutatására törekedett, nem mulasztotta el az igazgató „udvarának“, a körülötte lebzselő többi bürokrata léhűtőnek a bemutatását sem. Ezek közül a legteljesebb és a legjobban sikerült alak Gh. Ciubuc, ez a bepókhálósodott, ittfelejtett régi típusú tisztviselő. Gr. Vasiliu- Birlic állami díjas, az RNK érdemes művésze nagyszerűen játszott ebben a szerepben. Igazi, régivágású, hajbókoló, talpnyaló, naplopó volt, az egész jelentéktelennek tűnő jelenetekben is. Biflic ezzel az alakítással csak növelte eddigi népszerűségét és megérdemelt hírnevét. A pozitív figurák már nem egészen teljesek. Egészen rövid időre jelenik meg előttünk az öreg, öntudatos munkás Tanase és ugyancsak nem ismerjük meg kellően a fiatal munkásnőt, Maria Popescut sem. Ez elsősorban a forgatókönyv hiányából ered. Mindkét művész, Anghela Chiuaru, de különösen C. Ramadan állami díjas, az RNK érdemes művésze igyekezett a lehető legtöbbet, a lehető legjobban, igazi hús-vér figurává formálni ezt a két pozitív hőst. A többi — kisebb — szerepeket is a főváros legjobb művészei alakították és mindannyian igyekeztek a lehető legnagyobb mértékben, teljes tudásukkal hozzájárulni a film sikeréhez. Ugyancsak jelentősen hozzájárul a film szebbé, jobbátételéhez Ion Vasilescu állami díjas zeneszerző, a cselekményhez hűen simuló szerzeményével. Feltétlenül meg kell említenünk a film két állami díjas operatőrjét, Ion Cosmát és Fehér Endrét a nagyon szép, tiszta felvételekért. Egészében véve „A mi igazgatónk” fiatal filmművészetünk újabb büszkesége. PÉTERFI ÁRPÁD Ha valaki meg akarja ismerni Nagy József Szabó mestert, bátran felkeresheti Kisjenőn. Könnyű odajutni, Arad városától alig másfélórárral adhattal az Út. A Mircea Voda utca 4- Szám alatt, földszintes házban lakik. Műhelyében mindenkit szívesen fogad, sohasem lehet tudni, hátha a vendég munkát hoz ! S a „kuntsaft” nagy úr itt. Házában, műhelyében aki megfordul, nem mehet el ottuart anélkül, hogy a kisjenői szabómester életének néhány emlékét, történetét végig ne hallgatná. Jegyezzük fel sorjában mit hallottunk és láttunk vendégség közben. Egy szabóinas élete A Fehér-Kőrös partján született, Kisjenőn s az édesapja gátőr volt. A községet szolgálta. Fizetés járt ezért, ház a gát mellett, meg kaszáló a folyóparton, így a hét gyermeknek jutott olyan tágas és olyan szép játszóhely, amilyen kevés másnak: ott volt a folyópart, a töltés, a jegenyés, azontúl az alföldi puszta. A falu órajárásnyira volt idő, a madár járt csak erre. Füzesek, bokrok, ingoványok világában a gyermekkor csodálatos eseményei zajlottak le. Volt úgy, hogy áradni kezdett a Körös, a töltés tetejét támadta a folyó, a füzesben vadvizek mosták el a játszóhelyek tisztását, napokig zúgott a vihar, villámok nyesték a jegenyék tetejét... Dédelgeti, szereti Nagy József ezeket az emlékeket, kifogyhatatlan mesélő, mikor azokra terelődik a beszéd. A természettel ismerkedő kis Jóska fiú élete azonban hamarosan megváltozott- Kilenc embert nem tartott el a folyó, a gát. Ahogy nőttek a gyerekek, indultak dolgozni, a nagyobbak házasodtak s jöttek az unokák. Egyik napon az adósságok annyira megnövekedtek, hogy vitték a bútort, árvereztek. Máskor úgy kászolódtak ki a bajból, hogy „megmenekültek” borjútól, hízótól, mikor mi volt otthon (édesanyja fiekezte így tréfásan azokat a kényszerű vásárokat, mikor a kölcsön visszafizetéskor eladták ezt s azt.) A hatodik gyerek, Jóska járt öt elemit, kitűnő tanuló volt, úgy vágott az esze, mint a borotva és akárhogy is ellenezte a tanító, a következő osztályba már nem ment a gyerek, építették a vasutat a falu mellett, odavitték szülei napszámba. Kereső emberszámba vették odahaza... Tél volt, hideg, a munka leállott, csak a mérnökök mentek ki a pályára. A fiatal Nagy Jóskát magukkal vitték a „cifra karót” tartani. Ott megbetegedett, meghalt, aztán 8 P-ö OO OO 00 oo oo oo oo oo oo oo oo oo oo oo oo oo oo ao oö oo oo oaoo OO OO OO OÖ tífuszt kapott s miután felgyógyult, apja nem engedte vissza a vasúthoz. 15 éves korában elvitte Erdőhegyre Fackelmann Sándor uramhoz, a környék legjobb szabómesteréhez. Nagy Jóskából szabóinas lett. — Fiam, tanuld meg, hogy a szabómesterség az a legkülönb az iparok között. — Így kezdte magyarázni Fackelmann mester a szakmát. Érvei is voltak. — Nézd meg például a Rezső snízteréket. Mi tagadás, jól dolgoznak, látod, ezt a cipőt is ők készítették. Gondos, szép munka. De egy suszter akár a lelkét teheti béig a munkába, ha elkészül, kifizetik, aztán felhúzza a kunzsaft, s belegázol a sárba, porba, piszokba... Hát ennyire becsülik az emberek a cipészek munkáját. Bezzeg a szép ruhát ! Tanuld meg, hogy a ruha teszi az embert. Ami a Fackelmann mester életbölcsességét illeti az nem igazolódott a későbbiek során, hanem az inasok (voltak néha 16-an is) kitanulták a szabóságot. Az inasélet olyan volt, mint másutt is lenni szokott: házimunka, vásárra járás s verés kijárt bőven. A maiszter úr szerette pofozni inasait, kedvtelésből, ő persze úgy tartotta : ez a rend lelke- Nem kímélte a szíjat, bottal is néha egyiket-másikat fültövön vágta. Különös szeszélye az volt, hogy a fiuk haját cibálta, amíg könny szökött szemükbe ... Az inasból segéd lett közben. Férfiember, aki már az életre gyűjtögette a filléreket. Tizenhat év telt el így... „Az én műhelyem. Reggel öttől este tizenkettőig dolgozott. Könyvre, szórakozásra legfeljebb vasárnap jutott idő. Egyik vasárnap megismerkedett Csink Margittal. Hamarosan elhatározták, hogy megesküsznek. Csakhogy a házassághoz sok minden kell, pénz, kereset, jövő... S huszonöt évvel ezelőtt két egymást szerető fiatal hozzákezdett összegyűjteni a jövőt. Ollónként, székenként, párnánként keresték össze a lakásberendezést, a női és a férfivarrodát, a felszerelést, a berendezést, a mindent. És Nagy József segéd egyik emlékezetes napon azzal a kéréssel állott Csink bácsi elé , hogy immár együtt a „stafirung”, viszi a fiatal lányt. 1931-ben megvolt az esküvő. Kisjenőn két új iparengedélyt váltottak ki ebben az évben : az egyiket Nagy József férfiszabó nevére, a másikat Nagy Józsefné varrónő számára. Még abban az évben megszületett gyerekük, Klárika (Hadd jegyezzük ide, hogy Kisjenőn jártunkkor volt a Klárika, helyesebben Nagy Klára esküvője, és ma már Barabás Kálmán brádi ügyész felesége). Na és ezek után történhetett még valami ? Megvalósult a régi álmuk. Pedig ezután kezdődött az igazi munka. Volt munka elég, adóba ment a kereset egy része, azért mégis maradt tisztességgel. Nem ismerték a pihenés fogalmát. Karácsony, húsvét előtt, mikor az emberek egymást érték a műhelyben férj, feleség vakolásig dolgozott. Görnyedtek a szövet, vászon fölé, hajtották a Varrógépet, férceltek, szabtak, foltoztak, vasaltak, lisztitottak, varrták a kisváros embereinek kabátját, ruháját, fehérneműjét. Irtást nem tartottak, vagyont nem szereztek. Betegség, gyereknevelés, s az élet elemésztette, amit kerestek. Huszonhárom év telt el így... de nehéz is volt azt végig élni ! Mindezt Nagy József mesélte el, ott a műhelyben, munka közben. Furcsa az élete egy ilyen kisvárosi szabóságnak-Nyílik az ajtó, termetes vendég jön be, öblös táskában szövetet, ruhának valót hozott — Isten hozta Kerekes bátyámat. —• Na, magam is igyekeztem. Szólt a feleségem, hogy máma jövök ?... Akkor jó, mértéket veszünk ? — Lássuk az anyagot elébb... Nyári ruhát akar ? Aradon vette ?.. Milyen legyen a ruha? Tartósat Vagy inkább szépet akar? Jó, jó tudom én milyen ember maga, szeretné ha tartós is lenne, meg szép is... Sietős ?... Meglesz, meglesz... Mértéket vesz, felesége írja a gyűrött pecsétes füzetbe az adatokat. — írjad... 42, 75, 42, 62, 98, 112... Kész? Tovább... 62, 103, 82, 75... Megvan... Tessék felöltözni. Valahányszor szabónál voltam, ezek a számok bűvös erővel hatottak rám. Szakmai titkot éreztem mögöttük. Most mertem megkérdezni először jelentésüket. — Az előbbi sorrendben a következőt jelentik : a slussz hossza (nyaktól a tomporig)- hátbőség, egész hossz, ujja hossza, mellbőség, alsó bőség, .. .a többi szám a nadrág mérete. Két óra múlva már szabták az új ruhát. Az éles olló alatt kellemes hangot adó hasadással formálódott a szövet, Kerekes gazda eljövendő ünneplőjének körvonalai alakultak ki szemünk előtt. — A szerszám az ember keze. .. Ezt az ollót használom húsz éve. Megkopott, kezem alá formálódott, helyesebben a kezem hozzábütykösödött... Ez a tű (s pléh dobozból acéltűt vesz elő) az önálló műhely első szerszáma volt... Ez a spulni cérna ugyancsak akkorból való... Hajdanában a céhjelvényeket mutathatták így Nagy József mester szabóősei, ahogy ő most ezekkel az első munkaeszközeivel példázza műhelyének történetét. Ami még hátra van . Kérem szépen, én azért dolgoztam végig az életet, hogy tisztességgel tudjak élni... Hogy megelőzzem magam... az a fontos... gyűljön öregkorra, ötvenedik évemhez értem s furcsa gondolatok értek utót mostanában. Nehéz volt eddig. Most is dolgozok, és mégis valahogy könnyebb manapság. Az adó nem teher. Munka van. A fő könnyebbség az, hogy olyan gondolatokkal telnek a napok, amelyek igen sokat ígérnek a még hátralevő évsorra. — Kisjenőn nincs termelőszövetkezet. Közel hatezer ember él itt, tizenhárom szabó dolgozik a városkában. Szövetkezet költ ide ... Ez az a gondolat, ami mássá teszi a mai napot, mint amilyen volt a tegnapelőtti. .. Azt csak a magamfajta kisiparos érti, mit jelent az a remény, hogy hamarosan nem vakolásig kell dolgozni, hanem... hanem munkaidő szerint, váltásban gépekkel dolgozhatunk, munkamegosztással, szóval nagyüzemi módon.. Nem kicsi dolog az, ha így beszélek, kérem. Hiszen szeretem a mesterségem, a műhelyemet... Itt én teremtettem minden holmit. S mégis... Négy évet töprengtem ezen... De ma készen állok arra, hogy a kisjenői termelőszövetkezetnek alapító tagja legyek. Azt mondta Nagy József: négy évet töprengett. Ez atöprengés abból állott, hogy végignézte az aradi, szalontai, váradi mesterek szövetkezeti munkáját. Végignézte a kisjenői szabók, cipészek, asztalosok életét. No meg aztán, abból, hogy újra és újra Végiggondolta a saját maga eltelt éveit- És mindezek együtt kimondatták vele a döntő szót. Kisjenőn ma még nincs szövetkezet. A Nagy Józsefek beszélgetnek róla, vitatják és kérvényezik. Szóval lesz. Mert a Nagy Józsefek okos emberek. Az okos embert megbecsülik. Nagy József szabómestert rajoni néptanácsi képviselőnek választották. S az egyszerű iparosemberből az államügyek intézésének embere lett. .. .Akármennyit is beszélgettünk, nem mondott el mindent magáról. Feleségétől tudtuk itlen, hogy olvasni szeret és szokott is, ahogy ideje megengedi. Ő gondozza a két süldőt, S néha Pacsoli kutyával eljátszik a verandán-A verandán ! Annál nincs kedvesebb helye. Szőlő borítja be, amolyan lugas féle asztal van a közepén. Ott üldögél néha, mikor már a villanyfénytől kifárad a szeme. Délben a friss újságot is ott böngészi át. Szívesen sétál vasárnaponként végig a folyó partján, a töltésen, a jegenyés felé. Az emberek előre köszönnek neki, akivel teheti, elbeszélget. Sok ember szívesen keresi fel otthonában is, elmondja neki ügyes-bajos dolgát. Szikár, magasnövésü ember. Szívesen mosolyog s néha szívesen hallgat. Ha mosolyog, szeret beszélni, ha hallgat, valami bántja. Az olyan vendéget szereti aki a munkáját mások előtt dicséri, de ha kifogásol a kabáton, ruhán, felöltön valamit, ott a műhelyben kipakol vele. Elég ennyit tudni róla. Foglalkozása: szabó, s Kisjenőn az emberek így emlegetik: derék szabómester. MAROSI BARNA Pc060006ocác00600e00d0000000aö00000c0©0000000000000000o*j©0000000000cso00000000d0ö©00©000000©0eo0000000000000000000000©00000c0000000000000000000000000000000c0000000000000eo©t> ! MEGBECSÜLT EMBER ! oooooooooeoooooooooooooooooooooooooooeoooooooeooooocoí,^ ELŐRE KÉT KÉP Az első esküvői kép Nikita Pávelt örökítette meg és fiatal feleségét, Ilonát. A huszas években készíthette egy vidéki fényképész. Olyan emlék, mely szinte minden család szobájának falát díszíti. A fiatalok arca a képen derűs és bizakodó, Ilona — ma már Ilona néni — mégis síboruló szemmel nézi. A közös élet kezdetét, az indulás pillanatát rögzíti a kép egy olyan élet kezdetét, melyet nagyon göröngyössé tett a régi zsilvölgyi bányászsors. . — Zsilvölgyi bányásznak lenni — meséli Ilona néni — egyet jelentett a szűkölködéssel, nyomorral. Állandó krajcáros gondok, kenyér gond — így teltek el fiatal éveink. S még ezek voltak a nyugodt napok, a hétköznapok, melyekből nem az ünnepek emelkednek ki, hanem a véres harcok és halálos bányaszerencsétlenségek napjai. — Sohasem felejtem el azt a napot, mikor az ,,Aurelia” tárna felrobbant. 1922 április 27-én történt, még az órára is emlékszem: negyed tizenkettő volt. Tudtam, hogy Pável is abban a tárnában dolgozik. Otthagytam mindent, rohantam a többi asszonnyal az akna bejáratához. Hozták a halottakat, letakarva hozták, csak a bakancsuk látszott, arról ismertük meg, melyikünk embere fekszik ott. Előttem vitték el Arányi Mihályt, Ágoston Istvánt, Holtea Victort, mind a tizennyolcat, akik aznap a tárnában voltak, de Pável nem volt köztük. Őt éppen aznap hivatták az irodára hogy közöljék vele az elbocsátást. Nem maradt abban az időben sokáig egy munkahelyen a szervezett munkás. — Életbe maradt Pável, de elvették tőle a kenyerét, még azt a szűkös mindennapit is, így telt a mi fiatalságunk. A másikép csoportkép. Ilona nénit, a néptanácsi képviselőt ábrázolja, körülötte a Nagybánya városi nőbizottság tagjai. — Ezt a képet akkor készítettük, mikor a körzetünk megnyerte a háziasszonyok versenyét. Nincs is a mi körzetünkben udvar, hogy ne lenne mellette virágoskert, veteményes, aprójószág az udvaron — még olyan családunk is van, aki disznóhizlalásra kötött szerződést az állammal. Ilona néni már 1947 óta törődik szüntelenül az emberek ügyes-bajos dolgaival, gondjaival. Fáradságot nem kímélve járja a hivatalokat, intézi az emberek kéréseit. — Ilona néni — mondják neki az utcabeliek — utána kellene nézni kövezik-e már az utcánkat, mert eláraszt bennünket a sár. Ilona néni megy, felszólal, kér, követel, míg felkövezik, csatornázzák az utcát, míg megcsinálják a gyalogjárót is. De nemcsak választói panaszait intézi el, ha szükséges mozgósítani is tudja őket különböző társadalmi munkák elvégzésére. Gyakran mondogatja: — Nem várhatjuk, hogy mindent tálcán hozzanak elibénk — lássunk neki mi magunk, ne féljünk a munka nehezétől, mert amit csinálunk, magunknak csináljuk. Jó képviselő Nikita Ilona, mindenki elismeri, de ha őt kérdezzük, elhárítja a dicséretet: — Nem végzek én nagy munkát, azt végzem, ami minden becsületes ember kötelessége, aki tudja, hogy munkája — bármilyen területen dolgozik — igaz, jó ügyet szolgál. Két kép — a nehéz, de bizakodással teli fiatalság, s a munkában, örömben beteljesült, érett élet képe. Két társadalom asszonyi életének, sorsának felvillanó képe. RÓZSA GABRIELLA meg nem jelent leveleink nyomán Koszonújfaluból (Kézdivásárhely rajon) több aláírással levelet kaptank, amelyben a dolgozóik a rendetlen postaforgalomra panaszkodnak. A tartományi postahivatal értesítette szerkesztőségünket, hogy a levél íróinak panasza jogos volt s megtették a szükséges intézkedéseket a rendellenességek kiküszöbölésére. 1955. április 1., péntek MELYIK VESZÉLYESEBB ? A puritán lelkületű ausztráliai rendőrség furcsa dologgal lepte meg a világot. Egy Melbotrrterről érkező hír szerint az 1956-ban ebben a városban lebonyolításra kerülő Olimpiai Játékok versenyszámaiban nem a szokásos jelzőpisztollyal adják meg a rajtjelet, mert a nagyjók, nagyon békés Viktória állambeli rendőrség egy régi rendeletében „rendkívül veszedelmes tűzfegyvernek" minősíti az efféle jelzőpisztolyt. És mivel a melbournei rendőrség tudja mi a rend és az igazság és mimóza lelkületű borzasztóan sértette ez a veszedelmes fegyver, szó nélkül elkobozta azt a jelzőpisztolyt, amelyet OM Olimpiai Játékok rendező bizottsága Ünnepélyesen elküldött Ausztráliába. „Milyen békés szemléletű rendőrség !"— sóhajtana fel az ember, hogyha csak enynyit tudna a dologról. — „Még a jelzőpisztolyt is letiltja, nehogy valami is a háborúra emlékeztesse őket..." Igen ám, de van egy kis bökkenő. Mert ahogy az angol kormány egyik Szóvivője kijelentette, az idei nyár folyamán különféle nagyhatósugarú atomfegyvereket fognak kipróbálni Ausztráliában — természetesen a békés Viktoria állambeli rendőrség harsogó hozzájárulásával. Mert tudni kell, hogy ugyanennek a rendőrségnek, sőt kormánynak a törvényei szerint az atomfegyvereket békés fegyvereknek tekintik. Tehát Melbourneben nem sülhet el a rajtpisztoly, de elsülnek majd az atomfegyverek. Csak nehogy visszafelé süljenek el.A D. M. AZ ARADI REFACEREA konzervgyár munkaközössége új gyártmányokat hozott forgalomba: cukrozott gyümölcsöket, újfajta befőtteket, különféle savanyúságokat és más készítményeket. Az év végéig megkezdik rizses húskonzervek és fagyasztott zöldségfélék gyártását is. BEFEJEZTE ÉS TÚLSZÁRNYALTA ötéves tervét a craiovai Partizánus száraztészta gyár. Az ünnepi gyűlésen a gyár munkaközössége feladatul tűzte ki, hogy hússzor annyi száraztésztát és nyolcszor annyi kekszet termelnek az idén, mint 1948-ban. NAGY SZTRÁJKOK TÖRTEK KI ANGLIÁBAN. Liverpoolban Birkenheadban és Manchesterben 17.000 dokkmunkás lépett sztrájkba. Napok óta szünetel a hajók ki- és berakodása, már 100 áruval megrakott hajó vesztegel a kikötőkben. A londoni nyomdai villanyszerelők és mechanikusok sztrájkja is hatodik napja tart. Öt napja nem jelent meg újság Londonban. GIORGIO AMENDOLA, az olasz Kommunista Párt titkárságának tagja egy Velencében tartott beszédében mondotta, hogy 1955 első három hónapjában 100.000 olasz hazafi lépett a párt soraiba-A MOLDVAI KŐOLAJTELEPEKEN az idén az új szondák fúrásánál már kizárólag a turbóborral történő mélyfúrás szovjet módszerét alkalmazzák. Az új fúrási módszer elterjedésének köszönhető, hogy a kőolajfúrási munkálatok volumene 1954-ben háromszorosa volt az 1950 évinek, s ez tette lehetővé azt is, hogy kőolajmunkásaink rézsútos irányított mélyfúrásokat és csoportos szondafúrásokat is végezzenek. A MAGYARORSZÁG FELSZABADULÁSÁNAK 10 évfordulója alkalmából hazánkban rendezett magyar filmhét április 5-én nyílik meg a fővárosban és az ország más, kilenc nagyvárosában. NAGY MEGLEPETÉS A LABDARÚGÁSBAN. A pánamerikai bajnokságok során Argentína együttese 6: 1 arányban győzte le a kétszeres olimpiai és világbajnok uruguayi együttest. HEINRICH MANN, német író halálának 5. évfordulójáról emlékeztek meg szerdán a fővárosi Újságírók Házában. Az ünnepi beszédet Ion Marin Sadoveanu iróborídotta- Az estet a Heinrich Mann regénye nyomán készült „Az alattvalók” című film vetítésével zárták. CSÜTÖRTÖKÖN REGGEL BUKARESTBE ÉRKEZETT dr. Jindra Huskova, a bratislavai egyetem román nyelvtanszékének lektora, számos román irodalmi mű fordítója. Az Északi pályaudvaron az RNK Akadémiája és a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézete, valamint a bukaresti csehszlovák nagykövetség képviselői fogadták a vendéget. NAGY ÉPÍTKEZÉSEK Indulnak meg Topolovec, Varjas, Fibis, Freidorf és Berezovia gép- és traktorállomásain. Az új építőtelepeket áprilisban nyitják meg. Nagyarányú lakásépítkezésekhez kezdtek a petróleumvidékeken is, a zsilvölgyi szénmedencében pedig 1245 új lakosztályt adnak át a szénbányászoknak ebben az évben. AZ EZÉVI NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁLRA 41 ország jelentkezett eddig. A filmek nagy száma miatt a fesztivál időtartamát meghosszabbították. JUAN-MAI ÉS SAN PO-TA kínai képzőművészek, akik részt vettek a Kínai Népköztársaság iparművészetit bemutató kiállítás megrendezésén szerdán Bukarestből Pekingbe utaztak. A két kínai képzőművészt elutazásukkor a Művelődésügyi Minisztériumnak, a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének és a Kínai Népköztársaság bukaresti nagykövetségének képviselői köszöntötték a baneasai repülőtéren. SZERDÁN HAZAÉRKEZETT BÉCSBŐL a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének küldöttsége, amely részt vett az Osztrák-Román Baráti Társaság közgyűlésén. A közgyűlésen országunkat Oliver Sabau, a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének alelnöke és Gaby Grubea, a Román Népköztársaság állami díjas érdemes művésze képviselte. Május tiszteletére kibővül Kolozsvár üzlethálózata (Tudósítónktól) Ha ma valaki a kolozsvári utcákat járja, lépten-nyomon átépítés, bővítés alatt lévő vagy egészen új üzleteket láthat- Lázas munka folyik, hogy május elsején, a munkásosztály nagy ünnepnapján új, korszerű áruelosztó egységek fogadják a dolgozókat. Ami különösen jellemző a kereskedelmi egységek ezévi fejlődésére, az idén május elseje tiszteletére első ízben létesülnek Kolozsváron mintaüzletek, amelyek arra hivatottak, hogy példát mutassanak áruellátás, berendezés, kiszolgálás szempontjából. — Elsősorban a kenyér- és tésztaneműek elosztásának jobb megszervezésére törekszünk — mondotta Nussbaum László, a városi kereskedelmi ügyosztály főnöke. A Dózsa utcában éppen úgy, mint a Kossuth utcában mintakenyérüzletet létesítünk a hasonló bukaresti üzletek mintájára. Itt nemcsak különféle kenyérfajtát, de mindenféle tésztaneműt is árusítanak majd. Hasonló fontos lépés a főtéren létesülő Aprozar mintaüzlet, amely a város friss zöldséggel, gyümölccsel való ellátását segíti elő. Azon leszünk, hogy ebben az üzletben egész évben jó minőségű zöldségféléket és gyümölcsöt kapjon a vásárló. A jobb ellátás feladatait szolgálja a Horea után épülő hatalmas, új Allmeistara is, amelyet május elsejére szintén megnyitunk. Serény munka folyik a Horea úti Állami Áruház helyiségében. Itt fővárosi mintára emeletes áruház létesül a legkülönbözőbb osztályokkal. Az építkezés május elsejére befejeződik, az áruház berendezése azonban csak a nyári hónapokban ér véget. A városi kereskedelmi ügyosztály a május tiszteletére kidolgozott tervébe bevette a dolgozó tömegek nyári szórakozási lehetőségének biztosítását A Rákóczi utcn, a Kogalniceanu utcában egy-egy nyári kerthelyiség nyílik május elsején. Ezenkívül nyári cukrászda és imás Szórakozóhelyek állnak majd a kolozsvári dolgozók rendelkezésére Az áruellátás fejlesztésének sokoldalúságát mutatja, hogy május elseje tiszteletére Kolozsvár kereskedelmi hálózata a fentieken kívül bútorüzlettel, edény- és üvegüzlettel és ékszerkereskedéssel is gyarapszik. A belvárossal párhuzamosan a külső városrészekben is gondoskodnak új üzletek létesítéséről. A Testvériség téren a napokban új Alimentara üzlet nyílt, amelyet szintén árubőségeslemez. Előadás az 1905-1907-es orosz forradalomról Az 1905— 1907-es orosz forradalom 50. évfordulója alkalmából az RMP KV mellett működő párttörténeti intézet előadássorozatának keretében, Nicolae Petrovici egyetemi tanár csütörtök délután a következő címmel tartott előadást: „A Potyemkin hajó matrózainak lázadása és e lázadás hatása országunk forradalmi mozgalmára“. Az előadást nagyszámú közönség hallgatta meg. A Meteorológiai Intézet közli: Továbbra is nyirkos, borús idő várható Reggel havas eső, majd eső, a hegyekben havazás. Mérsékelt délkeleti szél. Az ország északi részén elvétve éjjeli fagy. Alig emelkedő hőmérséklet, nappal 4 és 15 fok, éjjel plusz 4 és mínusz 2 fok között. A következő három napra is nedves, hideg idő várható. Változó felhőzet, esők, főleg az ország déli részén. Keleti, majd északnyugati szél, az ország északi és keleti részén helyenkint fagy és dér. Hőmérsékleti értékek: nappal plusz 8 és 14 fok, éjjel plusz 4 és mirtusz 3 fok között.