Előre, 1955. április (9. évfolyam, 2318-2343. szám)

1955-04-01 / 2318. szám

1955. április t., péntek ELŐRE 3 Jobb munkaszervezést a nagyváradi Infraprea öntödéjében Februárban történt. A nagyváradi Infrá- tirea dolgozói uj feladatokat kaptak. A szer­számgépek és traktoralkatrészgk gyártása mellett, sürgősen meg kéllett kezdjék egy új­fajta kaszálógéphez és más mezőgazdasági gépekhez szükséges pót -és cserealkatrészek gyártását. Ez a fontos feladat pillanatnyilag csak az öntökre vonatkozott. Hiszen nekik kell el­kezdeniük a munkát. A megmunkáló műhe­lyek csak akkor kapcsolódhatnak be, amikor az első öntéseket kézhez kapják. Éppen szombat volt, mikor a hir elter­jedt az öntők között. Máskor ez a nap hét végének számit, egyik-másik munkafázis be­fejezését jelenti számukra. Most — tekintet­tel a tavasz sürgetésére és a mezőgazdaság megsegítésének Fontosságára — elfeledkez­tek az időről, a napról, a percek gyors mú­lásáról s vasárnapi programmról. Oly lelke­sedéssel láttak munKához, mintha attól fél­nének; igy is elkésnek. A mintaasztalosoknál még vasárnapra vlr- radólag is süvített a fűrész, csengett a ka­lapács és dolgozott a gyalu. Készültek az uj öntéshez szükséges minták. A festék még meg sem száradhatott a ka­szálógép jövendő formáján, a favázon, az öntők már készítették az ágyat a minta-ho­mokba. Ment minden, mint a karikacsapás. És hétfőn hajnalban felbugott az öntőke­mence. Délután már tisztogatták az első önt­vényeket. Bujdosó Sándor, Farkas József, Márton Károly és az öntöde egész munka­közössége kitett magáért ezen a napon. Még ma is büszkék akkori sikerükre... Az eltelt hetek alatt azonban csökkent az öntők lendülete. A kezük alól kikerülő mun­kadarabok minősége pedig nemhogy javult volna, de sok esetben még rosszabbodott. Az alkatrészek többnyire hullámosak, rücskö­sek, kemények, sokszor lyukacsosak. Mit mondanak a tények Vajon mi a magyarázata ennek ? Az Infrátireában igen sokan ismételgetik ■Zt a jól ismert mondást; „Objektiv nehéz­ségeink vannak.” Ezt főként a szürke önt­vényekre értik, amelyekből állítólag nem kap­nak eleget. A könnyebb megértés végett tudnunk kell, hogy az öntésekhez, az előirt recept szerint, háromféle anyagot: szürke öntvényt, ócskavasat és acélt használnak. A százalék­szerinti adagolás pontos betartása egyik biz­tosítéka a jóminőségü Öntvénynek. Ezt a receptét azonban nem mindig tartják be az öntödébenl Az Infrátirea szerszámgépgyár öntőinek nagy érdeme, hogy bevezették a naponkénti öntést. Régebben másnaponként, vagy heten­ként csak kétszer öntöttek. Természetes, hogy >gy mostanában sokkal több nyers? anyagra van szükségük. A hibák gyökerét keresve kiderül, hogy a fennakadás nem annyira anyaghiányból, mint inkább a munka hiányos megszervezésé­ből származik. Ugyanis, az öntési receptet sokszor nem azért nem tarthatják be, mint­ha nem volna elegendő ócskavas vagy acél, hanem mert az nincs összedarabolva. Ilyen­kor — a megengedett százalékon felül — több szürke öntvény kerül a kemencébe. Máskor ez fordítva történik. Az ilyen mód­szer aztán nemcsak az anyagellátás ütemét hátráltatja, hanem egyenes forrása az ön­tödei seléjt gyártásának is Másik komoly hiba, amely ugyancsak a munkaszervezés kérdéséhez tartoziK, a min- ta-homók állandó frissítése. Minden Öntés után a minta-homokot át kell rostálni, hogy az öntés közben belejutott apró vasdarabkák és más idegen anyagok kikerüljenek belőle. Ha a minta-homok nem elég ritka, ha poros, vagy szemetes, az öntés közben támadt gá­zok nem tudnak eltávozni; az öntvény lyu­kacsos, selejtes lesz. A nappali öntés formaszefcrényeit az éj­szakai műszak dolgozói „szórják” széjjel. Ilyenkor kell a minta-homokot is másnapra előkészíteni, felfrissíteni, átrostálni. Gyak­ran előfordul, hogy 16—18—20 tonna önt­vény formaszekrényé várakozik az éjszakai műszakra. Ezt a munkát négyen, daru se­gítségével végzik. A rostáláshoz azonban csak lapát és kézi rosta áll rendelkezésükre. Könnyen elképzelhető, hogy négy ember — ilyen elavult munkamódszerrel — nem tud ennyi minta-homokot tökéletesen átrostáini. Csak félmunkát végeznek, azt is alapos haj­rázással. Használják ki a homok-szitálógépef Az Infrátirea öntödéjének van egy kor­szerű minta-homok szitálógépe. Ez a szer­kezet eléktro-mágnessel, szellőztető berende­zéssel könnyűszerrel eltávolítja a homokból a port és vasdarabkákat. Önként felvetődik a kérdés: Miért nem használják ezt a gépet? Az igazgatóságnál azt mondják, hogy „az öntők nem szeretnek vele dolgozni". Az ön­tők viszont azt a választ adják, hogy „bár nehézkes a gép kezelése, de ők szívesen dol­goznának vele, ha nem lenne már egy év óta javításban!” Tavaly vagontételekben állott a külön­böző homok a gyár udvarán. Kinek, kinek nem, szemetszur a sok homok, leállították a további szállítását. A kereskedelmi osz­tálynál azzal indokolták meg a szállítás leállítását, hogy „van most bőven belőle, rá­érünk márciusban újabb homokról gondos­kodni” Az idő azonban keresztülhúzta ezt a szá­mítást. Rosszak a homokbányákhoz vezető utak, nem lehet a homokot kihozni. Most nincs elég minta-homokja az öntödének! A munkaszervezés meggyorsításán kívül gondot kell fordítani a munkafegyelem meg­erősítésére is. Sajtos János, aki tagja az üzemi bizott­ságnak, csoportjával a „pucerájban” dolgo­zik. E csoport tagjainak feladata, hogy meg­takarítsa a formaszekrényekből kikerülő önt­vényeket. Gyakori a nehéz és darabos önt­vény. Ezeket csak daruval lehet elmozdítani, másik oldalára fordítani, A daru nappal az öntéseknél van elfoglalva. A folyékony vas nem várhat. Daru nélkül, a pucéráj dolgozói csak féimunkát végezhetnek, a kezükből ki­kerülő öntvények rücskösek maradnak. Lenne észszerű megoldás, egy másik mű­szak beállítása a pucerájban. Ilyenkor a daru nincs annyira elfoglalva, segithetTIe a mun­kában. E második műszak beállításának Szük­ségességéről még nem sikerült meggyőzni Sajtos János elvtársat, noha ez oldaná meg a kérdést. A gyár igazgatóságának, szakszervezeté­nek és az öntöde élenjáró dolgozóinak a fe­ladata, hogy jobban szervezzék meg a mun­kát az Öntödében. A mezőgazdaság előtt nagy feladatok állanak. Ezek teljesítéséhez az Infrátirea szerszámgépgyár dolgozói is fokozottabban hozzájárulhatnak, ha ismét olyan lelkesedéssel, igaz ügyszeretettel ve­szik feladatukat, mint amilyenre már szá­mos példát adtak. Korszerű öntödéje, fel­szerelése, sok jólképzett szakmunkása van az Infráflreanak. Mindezt csak úgy gyümölcsöz- tethetik hasznosan, ha az egész kollektíva, vezetőszervek és dolgozók összhangban, együtt törekszenek az eddigi eredmények gazdagítására s a hiányosságok gyors ki­küszöbölésére. M. J. A növényvédelem mezőgazdasági termelésünk fontos kérdése Az Izrael—Egyiptom közötti viszály kérdése a Biztonsági Tanács előtt (Tudósitónktól). — A növények védelme szerves része a mezőgazdasági színvonal emeléséért folyó harcnak. Nem is olyan ré­gen a dolgozó földművesek csaknem tehetet­lenül álltak szemben a növények sokféle és rendkívül szapora ellenségeivel. A tőkés föl­desúri Románia nem sokat törődött a növé­nyek védelmével, bár kifelé tetszelgett azzal, hogy az ország valóságos gabonahombár. Je­lenleg egyetlen tartományban — például Ko­lozsvár tartományban — több növényvédel­mi gép- és felszerelés van és több vegyi anyagot használnak fel, mint régen az egész országban. Nem számítva az állami gazda­ságok, GTÁ-k és magángazdaságok ilyen felszereléseit. A néptanácsok mezőgazdasági ügyosztályai többezer permetezővel, gépi vagy állatvontaíásu készülékkel, beporzóval és más kellékekkel rendelkeznek a kártevők elleni harcban. A múlt évben többek között néhány PSN-6 tipusu gépi beporzóval gaz­dagodott a felszerelés és ezek segítségével hatékonyan fel lehetett venni a harcot pél­dául a kalászosokat megtámadó, úgyneve­zett vetésfehéritő bogárral, többszáz hektá­ros, nagy területeken. A napokban tartományközi növényvédelmi értekezletet tartottak Kolozsváron, amelyen Nagyvárad, Nagybánya, Temesvár és Arad tartományok számos mérnöke, technikusa és más szakember vett részt. A növényvédelem több szakembere beszámolt a kártevők elleni küzdelemről, az anyagok és felszerelések fel- használásának módjáról, szervezési és más kérdésekről. Az értekezlet egyebek között arra is fényt vetett, hogy tudományos szak- képzettséggel és korszerű eszközökkel fel­szerelt szakemberek harcolnak a kártevők el­len. A kolorádó bogár elleni harcról szóró beszámoló például valóságos ütközet képét vetítette a jelenlévők elé. Ez a rendkívül veszélyes kártevő, amely egész burgonya­terméséket képes kipusztitani, az egyik Má- ramarossziget környéki községben tűnt fel. A növényvédelmi egységek elszigetelték, körülzárták és megsemmisítették a fertőző gócokat. Nem kevésbé veszélyes kártevő a kalifor­niai pajzstetü, amely a gyümölcsfákat tá­madja meg. Marina Mihail nagyváradi ag­rármérnök mondotta, hogy irtására Nagyvá­rad tartományban 16 növényvédelmi központ létesült a legnagyobb gyümölcstermelő vidé­keken, megszaporodott a gépi berendezés és ezzel hatékonyabbá vált a gyümölcstermés megóvása. Igen jellemző, hogy az ájlam ebben, az év­ben 13 millió lejes alapot bocsátott a nagy­váradi növényvédelmi központ rendelkezé­sére. Motoi Emil mérnök, a nagyváradi növény- védelmi központ küldötte beszámolójában felhívta a figyelmet az amerikai fehér szövő­lepke elterjedésében rejlő veszélyre. Ez a kártevő mintegy kétszáz fajta növénnyel táp­lálkozik, szaporaságára pedig jellemző, hogy a megjelenésétől számított pár év alatt több mint 500 községben bukkant fel. Eleinte csak a megtámadt fa vagy ág elégetésével küzdöttek ellene, az utóbbi időben azonban bel- és külföldi vegyianyagok állnak rendel­kezésre. Az értekezlet részvevői a növényvédelem számos tudományos és gyakorlati kérdését vetették fel. Amint kiderült, a helyi szervek­nek egyik legfontosabb feladaiuk, hogy min­den lehető alkalommal felhívják a termelők figyelmét a mérhetetlen károkra, amelyeket a kártevők okozhatnak a rosszul gondozott földeken és gyümölcsösökben. A inul? évek­ben például a helyenkénti szakszerűtlen per­metezés — jogos elégedetlenséget váltott ki a gyümölcstermesztőkből. A gyümölcsfák ápolásának elmulasztása ugyanis tönkre te­heti az egész gyümölcsöst, sőt a környező gyümölcsösöket is. Ezzel kapcsolatban Pa- locsay Rudolf állami díjas biológus azt ja­vasolta az értekezleten, hogy tegyék kőtele­zővé a permetezést és a fák ápcíását, mert ez a kérdés nem egyik vagy másik termelő magánügye. Egyetlen rosszul kezelt kert egész vidékeket megfertőzhet. Ugyanakkor felhívta a figyelmet egy alapos, átfogó terv szükségességére. Mózes Pát, a kolozsvári Agrártudományi Intézet tanára emlékeztetett arra,, hogy a gyümölcsfák ápolása úgy a leghatékonyabb, ha az előirt összes műveleteket elvég.-.ik — tehát a fák takarítását is. Felhívta a figyel­met arra, hogy a vetésforgók megállapításá­nál vegyék tekintetbe a növényvédelmi szempontokat is. Az Agrártudományi Intézet végzett növendékei közül pedig azokat osz- szák be növényvédelmi munkakörbe, akik már tanulmányaik folyamán is erre a tevé­kenységre mutattak hajlamot. A .felmerült kérdések közülegyeseknek a megoldása a földművelésügyi és erdészeti minisztérium növényvédelmi igazgatóságá­nak a hafásloirébe tartozik. Ilyenek például a gépi berendezések csere-alkatrészeinek biz­tosítása, a növényvédelemre szánt alapok idejében való folyósítása, a permetezést vég­ző személyzet (csoportvezetők, gépészek, stb.) díjazásának megállapítása a munka jel­lege szerint. Ugyanakkor múlhatatlanul szükséges, hogy a néptanácsok illetékes szakemberei állan­dóan irányítsák és ellenőrizzék a permetező- csoportok tevékenységét. Szorosabbá kell tenni a vegyészek és a növényvédelmi szakemberek közötti kapcso­latot is. Például a Tudományos Akadémia kolozsvári fiókjának vegyészei — akik uj, hatékony rovarirtó szerek előállításán fára­doznak — igen hasznos támogatást kaphat­nak a vegyi anyagok gyakorlati felhaszná­lóitól, vagyis a növényvédelmi szakembe­rektől. Az észrevételek, vélemények, tapasztalatok ilyen kicserélése jelentős haszonnal járt, a- mint azt több felszólaló hang&utypzta. SPORTHÍREK Labdarúgás: A labdarugóbajnokság A-osztályának hatodik fordulója során Bu­karestben két mérkőzésre kerül sor, A CCA — Ploiesti Flacära találkozót szombaton a Köztársasági-stadionban, a Bukaresti Prog- resul — Kolozsvári Stiinta találkozót pedig vasárnap, az Augusztus 23 stadionban játsz- szák le. A forduló mérkőzései vidéken a következők; Petrozsényi Minerui — Bukaresti Dinamó; Temesvári Laeomotiva..— Régeni Avintul; Marosvásárhelyi Locomötiva — Konstancai l ocomotiva ; Aradi Flamura Rosie — Sztá- linvárosi Dinamó ★ A Magyar Népköztársaság labdarugóbaj­nokságának hetedik fordulójában a Budapes­ti Vörös Lobogó 5:1 (4:0) arányban győzött a Budapesti Vasas csapata ellen s igy to­vábbra is megőrizte veretlenségét- Az orszá­gos bajnok Budapesti Honvéd ezúttal 6:1 <3 : 0)-ra győzött a Vasas Izzó ellen. További eredmények: Budapesti Kinizsi — Dorogi Bányász 3:1 (2:0); Szolnoki Légierő— Budapesti Dózsa 2:0 (1:0); Győri Vasas — Diósgyőri Vasas 5:1 (2:0); Szombat- helyi Törekvés-Csepeli Vasas 1 : 0 (0:0); Pécsi Dózsa-Saigótarjénl Bányász 0:0. A bajnokság élmezőnye most igy fest: 1. Budapesti Vörös Lobogó 14 pont; 2. Buda­pesti Kinizsi 12 pont; 3. Budapesti Hon­véd 10 pont; 4 Budapesti Vasas 10 pont. ★ A szovjet labdarugó együttesek az idei összszövetségi bajnokság megkezdésére ké­szülitek. Az utóbbi hahókban több barátsá­gos mérkőzés zajlott le, amelyeket nagy érdeklődéssel kisért a szurkolók tábora. A Moszkvai Dinamo 2: 1 arányú vereséget szenvedett a Tbiliszi Dinamótól. A Tbiliszi Dinamó ugyanakkor 4; 2 és 3 : 1 arányban győzött a Kievi Dinamo, illetve a Moszk­vai Torpedo ellen. A bajnokság április 10- ( n k< zd< dik Vízilabda: A Szovjetunió válogatott vizipoló csapata március 30-án Hollandiába utazott, ahol több barátságos mérkőzést ját­szik. A hollandiai portya után- a szovjet ví­zilabdázók Belgiumba is ellátogatnak. NEW YORK (Agerpres). — A TASZSZ jelenti; A Biztonsági Tanács március 29-én foly­tatta Egyiptom Izrael ellen benyújtott pa­naszának megvizsgálását azzal kapcsolatban, hogy az izraeli csapatok ez év február 28-án Gaza környékén megtámadták az egyiptomi csapatokat. Franciaország, Anglia és az USA küldöttei a szóbanforgó kérdésben két határozati ja­vaslatot . terjesztettek a Biztonsági Tanács elé. Az első javaslat azt indítványozza, hogy Izraelt Ítéljék el a Gaza körzetében február 2S-án elküvetgtjt jegyveres támadásért. A tervezet ajánlja, hogy tegyék meg a szüksé­ges intézkedéseket újabb hasonló incidensek elhárítására. Ez a tervezet az egyiptomi csa­patok ellen elkövetett izraeli támadást az Izrael és Egyiptom közötti fegyverszüneti egyezmény és a Biztonsági Tanács által ho­zott határozatok megszegésének minősiti. A három hatalom második javaslata egy általánosabb kérdéssel foglalkozik, mégpedig az Egyiptom és Izrael közötti demarkációs övezetben fennálló helyzettel. A tervezet fel­hívja Egyiptom és Izrael kormányait, hogy működjenek együtt a palesztinai ENSZ meg­figyelők vezérkari főnökével a demarkációs övezet biztonságának fenntartását szolgáló intézkedések alkalmazása céljából. Franciaország, Anglia és az USA küldöt­tei a Biztonsági Tanácshoz előterjesztett első határozati javaslatuk benyújtása alkalmával elítélték az izraeli csapatok*íebruár 28-i fegy­veres támadását, kijelentve, hogy ezért az ak­cióért Izraelre hárul a felelősség. Uj Zeland, Brazília, Peru, Belgium, Iran és Törökor­szág küldöttei kijelentették, hogy támogatják az izraeli egységek Egyiptom elleni támadá­sát efitéfő határozati javaslatot. Az ülésért íejszólajd. A- A. Szoboljev szovjet küldött kijelentítte É — Burns tábornok teljes mértékben meg­erősítette azokat az értesüléseket, amelyék szerint az izraeli csapatok február 28-án Gaza körzetében önkényesen megtámadták äz egyiptomi csapatokat. A jelentésből telje­sen világosan kitűnik, hogy az izraeli csa­patok, az izraeli-egyiptomi fegyverszüneti egyezményt megszegve Gaza körzetében, át­lépték a demarkációs vonalat és két irány­ban mintegy 3 kilométer mélységben beha­toltak az Egyiptom által ellenőrzött területre. Az izraeli egységek megtámadták a Gaza körzetében állomásozó egyiptomi csapatok táborát, tönkretették a vízszivattyú állomást és az ott lévő más berendezéseket, amivel je­lentős anyagi károkat okoztak az egyiptomi hatóságoknak. Ez az incidens annál súlyosabb — mon­dotta a szovjet küldött — mivel az izraeli csapatok a támadás során 38 egyiptomit meg­öltek, 31 embert pedig megsebesítettek. A szovjet küldött kiemelte, hogy az izraeli csapatok akciója az ENSZ Alapokmányának súlyos megszegését jeterrti és- fokozza az e körzetben fennálló feszültséget. — A Biz­tonsági Tanácsnak — mondotta Szoboljev — el kell Ítélnie Izraelnek ezt az akcióját és meg kell tennie a megfelelő intézkedő seket, hogy hasonló incidensek a jövőben ne fordulhassanak elő. Az fzraef és Egyiptom közötti demarkációs övezetben, fennálló feszültségre vonatkozó „hármas” javaslattal kapcsolatban Szoboljev rámutatott arra, hogy nem' lehet figyelmen kívül hagyni több küldött megjegyzését. Ezek Az izraeli csapatok KAIRO (Agerpres), — Mint az UNITED PRESS hírügynökség jelenti, március 30-án a fegyverszüneti vonal közelében az egyip­tomi és az izraeli csapatok között tüzpárbaj • tört ki s ennek során egy egyiptomi katona megsebesült. A tüzpárbaj 90 percen át tar­tott. A tudósitó az egyiptomi hadsereg képvi­selőitől kapott értesülésekre utalva meg­a küldöttek beszéltek az e körzetben feni*- álló feszültségről. Már most fel kell hívni a Biztonsági Tanács tagjainak figyelmét arra, hogy az e körzetben fennálló feszült­ség bizonyos államok közel- és középkeleti politikájának következménye, minthogy ez a politika nem a béke és az e területen lévő államok baráti kapcsolatainak megszilárdítá­sára, hanem egyes katonai tömbök létreho­zására irányul. Ez természetesen veszélyez­teti az illető országok nemzeti függetlenségét és biztonságát. A szovjet megbízott hangsúlyozta, hogy bizonyos államok durva nyomást gyakorol­nak a közelkeleti országokra, beavatkoznak belügyeikbe, hogy a megalakulóban lévő ka­tonai tömbökhöz való csatlakozásra kénysze­rítsék őket. Ez a politika a nemzetközi fe­szültség fokozásához vezet és veszélyezteti az e körzetben lévő néhány ország nemzeti függetlenségét. Ez a politika nem egyeztet­hető össze a béke és a közelkeleti országok jószomszédi kapcsolatainak megszilárdításá­ra irányuló törekvéssel. Arper török megbízott kijelentette, hogy a szovjet megbízott valószínűleg Törökország közelkeleti politikájára célzott. A török kül­dött tagadni próbálta, hogy a katonai töm­bök megalakítása a közel- és középkeleti feszültség egyik fő oka lenne s mivel nem talált más érvet állításának bizonyítására, kijelentette, hogy a szovjet küldött nyilatko­zata nem egyéb „manővernél, amelynek célja aláaknázni a szabad világ erőfeszítését a védelmi rendszer megteremtésére“. Erre a rágalmazó kijelentésre válaszolva 4. A. Szoboljev hangoztatta, hogy a Szovjet­unió külpolitikájának békés jellege eléggé köztudomású és nem szorul kiegészítő ma­gyarázatra. A Szovjetunió nem csatlakozik agresszív tömbökhöz és nem szervez ilyen blokkokat. Amifsor a közép- és közelkeleti agresszív katonai tömbök megszervezéséről beszéltem — mondotta a szovjet küldött — nem emlí­tettem, hogy melyek azok az államok, ame­lyek részt vesznek e tömbök megszervezésé-. ben, de azt hiszem nem volt nehéz kitalálni, hogy kire gondoltam. Azt mondhatnám, hogy legfőképpen olyan tömbökre utaltam, mint a török-iraki és török-pakisztáni tömb, ame­lyeknek nem az illető terület megvédése vagy a biztonság fenntartása a célja, minthogy nem egyebek mint az agresszív északatlanti tömb járulékos szervei, függelékei. Erre gon­doljam és ebben a tekintetben Törökország küldötté megértette, amit mondtam. Az ülés 'végén a Biztonsági Tanács rátért a szavazásra. Egyhangúlag elfogadták a há­rom ország dsö határozati javaslatát. ★ A Biztonsági Tanács március 3fl-án be­fejezte Egyiptom és Izrael állam panaszának vitáját. A. A. Szoboljev szovjet megbízott beszédé­ben leleplezte- az Egyiptom és Izrael közötti feszüítség igazi okait. A. A. Szoboljev ezután elemezte Francia- ország, Anglia éa az Egyesült Államok kül­döttségének határozati javaslatát s kijelen­tette, hogy a Szovjetunió támogatja e javaslatot, tekintettel arra, hogy elfogadha­tó a közvetlenül érdekelt felek, Egyiptom és Izrael számára. Ezután szavazás alá bocsátották a „három hatalom” határozati- javaslatát, amelyet a Biztonsági Tanács egyöntetű szavazattal jó­váhagyott. Ezzel az ülés véget ért. u]abb határsértései jegyzi, hogy egy izraeli őrjárat 200 méter­nyire behatolt az egyiptomi övezetbe. Egyiptom panaszt nyújtott be az eset miatt a fegyverszüneti vegyesbizottsághoz. A hírügynökség beszámol továbhá arról, hogy jordániai hivatalos személyiségek be­jelentése szerint izraeli haderők március 30-án aknavető-tüzet nyitottak egy határ- menti jordániai falura. AZ ÚJ MAGYAR TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY SIKEREI A Magyar Népköztársaság városait és falvait járva mindenekelőtt az ra­gadja meg az embert, hogy milyen hatalmas alkotásokat hozott létre az elmúlt tiz eszten­dőben a szabaddá lett dolgozó nép. Ez az ér­zés keríti hatalmába a látogatót Prágában vagy Pekingben, valamennyi népi demokrati­kusországban: az építő munka gigászi lendü­lete. Magyarországon megfordultunk olyan vá­rosokban, amelyek helyén néhány évvel ez­előtt még csak kopár síkság vagy Sziklás domboldal volt. Büszkén emelkedik a vidék fölé Sztálinváros, a magyar nehézipar fel­legvára, Komló, az uj bányászváros. Lát­tuk a poraiból újjáéledt Budapestet, ahol már csak inkább az emberek emlékezetében élnek a háború pusztításai. Jártunk falvak­ban, ahol jómódban, megelégedésben élnek a dolgozó parasztok. Bárhol megfordultunk, az imperializmus láncaitól megszabadult nép határtalan lelkesedésével és tettvágyával ta­lálkozhattunk ... S itt, a szomszéd ország földjén még jobban elmélyült szivünkben a szeretet szabad hazánk Iránt, amelynek egén épugy felvirradt a szocializmus hajnala, mint a testvéri népi demokráciák mindegyi­kében. A szocialista épitőmunka láza az élet min­den területére rányomja a bélyegét Magyar- országon. S ez a nagy buzgalom, tettvágy és lelkesedés érezhető a tudományos élet­ben is, a kutatók csendes szobáiban is. Az utóbbi években alapvetően megváltozott a m. gyar tő téneíemkutatás jellege és szelleme. Csaknem a feledésbe merült már az az idő, amikor a Teleki-intézet szelleme uralta a hivatalos magyar történelemtudományt. Ezt az intézetet — amely történeti, jogtudomá­nyi, nyelvészeti és etnográfiai akadémia-félé­nek igyekezett feltüntetni magát — sovinisz­ta magyar arisztokraták alapították, hogy „tudományos” bizonyítékokat szállítson szá­mukra képtelen revizionista követeléseik alá­támasztására. Nincsenek többé egyedül azok a becsületes, párthü történészek, akik évtize­dék óta — a Horthy-diktatura kezdetétől fog­va — harcolnak a marxi-lenini felfogás ér­vényesítéséért a történelemtudományban. Velük egysorban küzdenek az uj történész nemzedék tehetséges tágjai s számos olyan régi tudós, aki a múltban a burzsoázia be­folyása alatt állott, de számot vetett téve­désével s ma értékes munkával segit eiore- vinni a magyar történelemtudományt. A legaktívabb magyar történészek között ott találhatjuk a magyar munkásmozgalom Irta: STANÉSCU EUGEN állami díjas egyetemi előadó tanár kipróbált harcosait: Molnár Erikét, Andics Erzsébetet stb. A mai magyar történelemtudomány igyek­szik feltárni a letűnt idők valóságát, nem az uralkodók viselt dolgait, hanem az anya­gi javakat termelő tömegek igazi történetét, a magyar nép és a baráti szofnszédnépek kö­zös elnyomói ellen folytatott harcok történe­tét: A mai magyar történelemtudomány szer­vesen bekapcsolódik ezzel a nép szolgálatá­ban álló marxista történelemkutatás világ­frontjába. A mai magyar történészek mindent elkövet- nek, hogy uj, értékes müvekkel gazdagítsák hazájuk szakirodalmát. Összefoj!aló müvek mellett főleg olyan munkákat tesznek közzé, amelyek kellőképpen megvilágítják Magyar- ország történelmének egyes szakaszait, fel­színre hozzák a múltban elhallgatott ténye­ket s helyreigazítják a régi torzításokat és megmagyaráznak olyan jelenségeket, ame­lyekre a burzsoá történészek nem mertek ma­gyarázatot adni. Az uj magyar történelem- tudomány a tudományos monográfiára he­lyezi a fő súlyt. Csak néhány olyan munka címét akarom megemlíteni, amelyeknek a tematikája a Ro­mán Népköztársaság tőrténelemtüdósait is érdekli. A magyar történészek például nagy fontosságot tulajdonítanak a szabadsághar­cos hagyományok népszerűsítésének. Ide tar­tozik Klaniezay Tibor munkája a XVII. század hires törökverő harcosának, Zrínyi Miklósnak az életéről, Simon Péter mono­gráfiája a XIX. század végének parasztmoz­galmairól, Tóth Zoltán nagyjelentőségű mun­kája a Nyugati Érchegységben kitört paraszt­felkelésekről. Mindezek azt mutatják, hogy a magyar történészek igyekszenek napvilág­ra hozni a népi hfrcok viharos történetét. Mint már említettem, a proletárnefnzetkő- ziség szellemében dolgozó mai magyar tör­ténészek — a szovjet történelertitudósök pél­dájára és a többi népi demokratikus ország történészeivel karöltve — számtalan törté­nelmi adattal bizonyítják azt a tényt, ame­lyet közös harci hagyományaik is megerő­sítenek, de amelyet a reakciós történészek véka alá rejtettek: hogy Európa e részének népei a századok során történelmi sorskö- íősségben éltek. Ért a tényt domborítja ki Elekes Lajos munkája a déíkeleteurópai né­pek szövetségéről a Hunyadi János vezette törökellenes harcok idején, Kováé? Endre terjedelmes monográfiája a magyar-cseh tör­ténelmi kapcsolatokról, valamint Kemény G. Gábor okifatgytíjteménye a magyarországi nemzeti kérdés történetéről az abszolutiz­mus idején. A magyar történetírás másik központi fe­ladata az ország társadalmi-gazdasági történetének feldolgozása. A közeljövőben számos idevágó munka lát napvilágot. Az eddig megjelentek köizüt megemlítjük a XIV. századbéli magyar parasztság történetével foglalkozó értékes tanulmányokat, valamint az í. Rákóczi György fejedelem birtokaira vonatkozó gazdasági dokumentumok gyűjte­ményét. Annak ellenére, hogy a Szabadságharc százéves évfordulója alkalmából számos könyv jelent meg az 1848-as forradalom problémáiról, a magyar történészek sorra ad­ják ki ezzel kapcsolatos munkáikat. A Kossuth emlékének szentelt diszkötet, Kos­suth összes müveinek első kötetei, Lukácsy Sándor érdekes munkája Kossuth amerikai tevékenységéről, Spira György tanulmánya a néptömegek szerepéről az 1848-as szabadság- harcban — mindezek még gazdagabbá teszik a szabadságharc amugyis gazdag irodal­mát. Az érdeklődés középpontjába került a je­lenkor története is, amely az utóbbi években némileg mostoha elbánásban részesült. Nagy­jelentőségű terjedelmes monográfia jelent meg az 1919—1921. évi ellenforradalmi ter­ror uralomrajutásáfól és ténykedéseiről. Más müvek a Horthy-uralom idején uralkodó vál­ságról és nyomorról, valamint Magos György munkái az amerikai imperialisták közreműkö­déséről a horthy-fasizmus megszilárdításá­ban, ugyancsak a jelenkori történelem kuta­tásának megélénkülését bizonyítják. Meg kell említenünk, hogy a magyar törté­netírók nem riadnak vissza a nagy töme­geknek szánt népszerű történelmi munkák Szerkesztésétől sem. Elekes Lajos például nagyszabású Hunyadi-monografiájának köz­zététele után népszerű tanulmányt is irt er­ről a tárgyról. A magyar történelemtudomány sikereinek említésekor feltétlenül szólni kell „A magyar nép története” cimü háromkötetes munka ma- ketjének megjelenéséről. Ez a mü, megvita­tása és véglegesítése után, egyetemi tan­könyv lesz. A három kötet a következő idő­szakokat foglalja magában : 1526-ig, 1526­tól 1867-ig is 1867-től napjainkig. Az egyik kérdés, arftely különösen foglal­koztatja a magyar történészeket — s mely­nek részleges megoldása már megtalálható „A magyar nép történetének“ kézirat! pél­dányaiban ■— a történelmi korszakok elhatá­rolása. A feudalizmus időbeli határait ille­tőleg a magyar történészek zöme egyetért abban, hogy a magyar területek fendalizálá- sa nem közvetlenül a római civilizáció ösz- szeomlása után, hanem a némád magyar törzseknek Pannónia területén vaiá letelepe­désével kezdődött, sőt egyes kutatások arra engednek következtetni, hogy a magyar -tör­zsek szervezetében már a pannonjai letele­pülés előtt is megvoltak a feudalizmus egyes elemei. Ami a feudalizmus,és a kapitalizmus közötti elhatárolást illeti, a magyar történé­szek egyöntetűen elfogadták azt a tételt, hogy a határkő az 1848—49-es forradalom. A ma­gyar történészet különös fontosságot tulajdo­nit egyes történelmi mozzanatoknak is, mint például 1526, vagy 1867, amelyeket történel­mi forduló pontoknak tekint, nemcsak a po­litikai rendszerváltozás, hanem az egész tár­sadalmi-gazdasági helyzet átalakulása szem­pontjából. Mint már említettem, a magyar történészek arra törekszenek, hogy kidomborítsák a kö­zép-, délkelet- és keleteurópai népek történel­mi múltjának sorsközösségét. Figyel­münk kiterjed e népek egykori társadal­mi és gazdasági problémáira is. Ezek legfon­tosabbika az a körülmény, hogy Európának az Elbától keletre eső részén valamennyi országban a XVL századtól kezdve azonos jellegű társadalmi és gazdasági jelenségek bontakoztak ki. E jelenségek között — úgy véljük — első helyen kell említenünk az ál­talános társadalmi-gazdasági leromlást, a- mely a többi között a hűbéri városok agrárj- zálásában, a szabad parasztság tömeges le­igázásában s a már előző korszakokban le- igázott parasztok helyzetének súlyosbodásá­ban nyilvánult meg. Ilyen értelemben foglalkoznak a magyar történészek, más népi demokráciák történé­szeivel együttműködve, a „második jobbágy­ság” problémájával. A paraszttömegeknek a XVI. század végén bekövetkezett elnyomoro- dását ugyanis ezzel a klasszikus meghatá­rozással jelölik. A magyar történészek az utóbbi időben mind több figyelmet szentelnek annak a kér­désnek, hogy milyen történelmi szerepe volt a magyar népre évszázadokon át ráne­hezedő idegen uralomnak. Még csak kevés tanulmány foglalkozik a török iga kérdésé- vei, de a budai pasalik idején meghonoso­dott birtokrendszerről máris érdekes eredmé­nyek kerültek napvilágra. Jelentősebb kutatá­sok folynak a Habsburg-uralommal kapcsola­tosan. Ezek a tanulmányok és kutatások együttvéve fényt derítenek arra, hogy meny­nyire fékezte az ottomán és osztrák iga a magyar nép történelmi fejlődését. De kimu­tatják azt is, hogy az arisztokrácia mindig összejátszott az idegen hódítókkal, s hogy a néptömegeknek döntő szerepük volt minden önkényuralml rendszer szétzúzásában. A Magyar Népköztársaságban járva öröm- teljes meglepetéssel láttam a vidéken kibon­takozó gazdag tudományos életet Nem arra a tudományos tevékenységre utalok itt, amit nagy, egyetemi városokban tapasztaltam, mint például Debrecenben vagy Szegeden, hanem a százezer lakosnál kevesebbet szám­láló kisebb városokra. Ezek mindegyikében nagyszerű múzeumokra bukkan az ember, gondosan elrendezett, gazdag levéltárakra, történelmi műemlékeknek nyilvánított egész városrészekre, jól működő tudományos társa­ságokra, a nép harcos ma ltjára büszke ér­telmiségiekre és hazájuk történelmét buzgón kutató tudósokra. Pécsett és Sopronban alkal­mam volt megismerkedni olyan emberekül, akiket egy-egy értékes munkájukért Kossutn- dijjal tüntettek ki, s akik egyébként valami szerény tisztséget töltenek be városukban. Egerben — amely északi irányban határköve volt a magyarországi török uralom kiterje­désének és amelynek vára 1552-ben, a hősi ellenállás napjaiban történelmi hírnévre tett szert megismerkedtem a helyi tudomá­nyos társaság tagjaival. Az a törekvésük, hogy feltárják e vidék társadalmi-politikai múltját, a néptömegek helyzetét a török- és a Habs- burg-uralom idejében. Ezekben a vidéki vá­rosokban helyi vonatkozású okmánygyüjte- ményeket, monográfiákat adnak ki, megjelen­tetik a környék kimagaslóbb történelmi sze­mélyiségeinek életrajzát Munkáik, amelyek Magyarország egyes vidékeinek múltjával foglalkoznak, nagyon megkönnyítik az or­szág általános történelmével kapcsolatos problémák megvilágítását. . A történelemkutatás szempontjából jelen­tős szerepet töltenek be a történelmi múzeu­mok. Sok múzeumot jártam végig mind a fővárosban, mind a vidéken. Egész napokon át időztem a hires budapesti múzeumokban; a Nemzeti Múzeumban, a Történelmi-Népraj­zi Múzeumban, a Régészeti Múzeumban, a Hadtörténeti Múzeumban, a Munkásmozgalmi Múzeumban stb. E múzeumok mindegyike nagyértékü kul­turális intézmény. Élénk példája ennek a budapesti Nemzeti Muzeum, ahol pontosan rekonstruálva láthatjuk nemcsak a nagy tör­ténelmi eseményeket, hanem a mindennapi, gyakorlati élet legapróbb mozzanatait is. Ugyanilyen jellegű, szép vívmány a soproni muzeum is. Egy elemi iskola növendékeivel együtt jártuk be a muzeum termeit, s így gyakorlatilag győződhettem meg az ilymöton elrendezett anyag nagyszerű nevelő hatásá­ról. Feltétlenül kell szólnom néhány szót arról is, hogy mennyire megbecsülik és óvják a magyarok hazájuk történelmi műemlékeit Nemcsak Budapesten, hanem — mint már mondottam — a vidéken is történelmi mű­emlékeknek nyilvánítottak egész városré­szeket. Sőt mi több, távlati terveket dolgoztak ki olyan értelemben, hogy visszaadják e város részelt eredeti gót vagy reneszánsz stilusát, eltűntetve a későbbi, nem odaillő — barokk­vagy Mária Terézia korabeli stilusu építmé­nyeket. Budán és Sopronban már Láthattam is ilyenformán restaurált házakat. A törté­nelmi emlékműveket szintén eredeti formá­jukban állítják helyre. A budai volt királyi palotát nem Mária Terézia, hanem Mátyás korabeli stílusban építik újjá. Ugyanilyen építészeti stílusban állítják helyre Mátyás király visegrádi kastélyát is. Az épen ma­radt vagy helyreállított építészeti műremeke­ket korabeli bútorokkal, dísztárgyakkal és használati tárgyakkal rendezték be. Ezt lát­tam például a sárospataki kastélyban, amely a XV—XVII. század hűbéri civilizációjának valóságos tükörképe. Szerte az országban sok-sok ilyen ódon, de nagy műgonddal helyreállított épület idézi fel a letűnt korszai kok emlékét. S zólni akarok még a történelemkutatás két döntofontosságu eszközéről, a le­véltárakról és a könyvtárakról is. Min­denekelőtt a budapesti Állami Levél­tárra, a Széchenyi nevét viselő Nem­zeti Könyvtárrá és a Magyar Tu­dományos Akadémia Könyvtárára utalok. Azokban a levéltárakban, ahol megfordultam, alkalmam volt tapasztalni, hogy milyen ap­rólékos gonddal rendezték el az okmányköíe- geket és milyen kifogástalan pontossággal — nyomtatott katalógusokban, indexekben — tartják nyilván őket. így azután a történelem- kutatók minden időveszteség nélkül, hamar rátalálnak az őket érdeklő dokumentumokra. Ugyanezt láthattam a könyvtárban is. A ma­gyar történészek kutatómunkáját nagyon megkönnyítik ezek a jól működő intézmények. Találkozásaink alkalmával a magyar tör­ténészek élénk érdeklődéssel hallgatták a Ro­mán Népköztársaság történészeinek munká­járól szóló beszámolóimat. A magyar törté­nészek véleménye szerint jelentős vívmány­nak könyvelhetjük el például azt, hogy törté­nelmi okmánygyüjteményeket adtunk ki. Erre náluk még nem került sor, s ezt a hiányt mi- hamarabb pótolni akarják. A magyar törté­nészek melegen érdeklődtek a feudális in­tézményekkel és a török hódoltság korszaká­nak problémáival kapcsolatos kutatásain!« eredményei iránt. Nagyszerűnek találták azt a gazdag programmot, amelyet történelem­kutató intézeteink munkatervei az újkori és a jelenkori történelemmel kapcsolatban felö­lelnek. Türelmetlenül várják már újabb mun­káink megjelenését, például azt a gyűjtemé­nyes tanulmányt, amely az 1905-ös orosz forradalom romániai kihatását ismerteti. Valahányszor román történészek a Szov­jetunióban vagy a testvéri néni demokratikus országokban járnak, valahányszor a Szov­jetunió vagy a népi demokratikus országok történészei ellátogatnak hazánkba, minden alkatommal újra és uira megállanithatjuk: a testvéri országok történészei meleg érdek­lődése»! kisérik egymás munkáját. Ez az ér­deklődés pedig nem egyéb, mint a szolida­ritás egyik megnyilatkozási formája, amely a marxjsta-leninista tudomány továbbfej lödé- | sének erős alappillére.

Next

/
Thumbnails
Contents