Előre, 1955. április (9. évfolyam, 2318-2343. szám)
1955-04-01 / 2318. szám
1955. április 1., péntek Jobb munkaszervezést a nagyváradi Infraprea öntödéjében Februárban történt. A nagyváradi Infratirea dolgozói új feladatokat kaptak. A szerszámgépek és traktoralkatrészek gyártása mellett, sürgősen meg kellett kezdjék egy újfajta kaszálógéphez és más mezőgazdasági gépekhez szükséges pót -és cserealkatrészek gyártását. Ez a fontos feladat pillanatnyilag csak az öntőkre vonatkozott. Hiszen nekik kell elkezdeniük a munkát. A megmunkáló műhelyek csak akkor kapcsolódhatnak be, amikor az első öntéseket kézhez kapják. Éppen szombat volt, mikor a hír elterjedt az öntők között. Máskor ez a nap hét végének számít, egyik-másik munkafázis befejezését jelenti számukra. Most — tekintettel a tavasz sürgetésére és a mezőgazdaság megsegítésének fontosságára — elfeledkeztek az időről, a napról, a percek gyors múlásáról s vasárnapi programmról. Oly lelkesedéssel láttak munkához, mintha attól félnének, így is elkésnek. A mintaasztalosoknál még vasárnapra virradólag is süvített a fűrész, csengett a kalapács és dolgozott a gyalu. Készültek az új öntéshez szükséges minták. A festék még meg sem száradhatott a kaszálógép jövendő formáján, a favázon, az öntők már készítették az ágyat a mintahomokba. Ment minden, mint a karikacsapás. És hétfőn hajnalban feldugott az öntőkemence. Délután már tisztogatták az első öntvényeket. Bujdosó Sándor, Farkas József, Márton Károly és az öntöde egész munkaközössége kitett magáért ezen a napon. Még ma is büszkék akkori sikerükre... Az eltelt hetek alatt azonban csökkent az öntők lendülete. A kezük alól kikerülő munkadarabok minősége pedig nemhogy javult volna, de sok esetben még rosszabbodott. Az alkatrészek többnyire hullámosak, rücskösek, kemények, sokszor lyukacsosak. Mit mondanak a tények Vajon mi a magyarázata ennek ? Az Infratireában igen sokan ismételgetik ■Zt a jól ismert mondást: „Objektív nehézségeink vannak.” Ezt főként a szürke öntvényekre értik, amelyekből állítólag nem kapnak eleget. A könnyebb megértés végett tudnunk kell, hogy az öntésekhez, az előírt recept szerint, háromféle anyagot: szürke öntvényt, ócskavasat és acélt használnak. A százalékszerinti adagolás pontos betartása egyik biztosítéka a jó minőségű öntvénynek. Ezt a receptet azonban nem mindig tartják be az öntödében. Az Infratirea szerszámgépgyár öntőinek nagy érdeme, hogy bevezették a naponkénti öntést. Régebben másnaponként, vagy hetenként csak kétszer öntöttek. Természetes, hogy így mostanában sokkal több nyersanyagra van szükségük. A hibák gyökerét keresve kiderül, hogy a fennakadás nem annyira anyaghiányból, mint inkább a munka hiányos megszervezéséből származik. Ugyanis, az öntési receptet sokszor nem azért nem tarthatják be, mintha nem volna elegendő ócskavas vagy acél, hanem mert az nincs összedarabolva. Ilyenkor — a megengedett százalékon felül — több szürke öntvény kerül a kemencébe. Máskor ez fordítva történik. Az ilyen módszer aztán nemcsak az anyagellátás ütemét hátráltatja, hanem egyenes forrása az öntödei selejt gyártásának is Másik komoly hiba, amely ugyancsak a munkaszervezés kérdéséhez tartozik, a minta-homok állandó frissítése. Minden öntés után a minta-homokot át kell rostálni, hogy az öntés közben belefutott apró vasdarabkák és más idegen anyagok kikerüljenek belőle. Ha a minta-homok nem elég ritka, ha poros, vagy szemetes, az öntés közben támadt gázok nem tudnak eltávozni; az öntvény lyukacsos, selejtes lesz. A nappali öntés formaszekvényeit az éjszakai műszak dolgozói „szórják” széjjel. Ilyenkor kell a mintahomokot is másnapra előkészíteni, felfrissíteni, átrostálni. Gyakran előfordul, hogy 16—18—20 tonna öntvény formaszekrénye várakozik az éjszakai műszakra. Ezt a munkát négyen, daru segítségével végzik. A rostáláshoz azonban csak lapát és kézi rosta áll rendelkezésükre. Könnyen elképzelhető, hogy négy ember — ilyen elavult munkamódszerrel — nem tud ennyi minta-homokot tökéletesen átrostálni. Csak félmunkát végeznek, azt is alapos hajrázással. Használják ki a homok-szitálógépet Az Infratirea öntödéjének van egy korszerű minta-homok szitálógépe. Ez a szerkezet elektromágnessel, szellőztető berendezéssel könnyűszerrel eltávolítja a homokból a port és vasdarabkákat. Önként felvetődik a kérdés: Miért nem használják ezt a gépet? Az igazgatóságnál azt mondják, hogy „az öntők nem szeretnek vele dolgozni". Az öntők viszont azt a választ adják, hogy „bár nehézkes a gép kezelése, de ők szívesen dolgoznának vele, ha nem lenne már egy év óta javításban!” Tavaly vagontételekben állott a különböző homok a gyár udvarán. Kinek, kinek nem, szemetszúr a sok homok, leállították a további szállítását. A kereskedelmi osztálynál azzal indokolták meg a szállítás leállítását, hogy „van most bőven belőle, ráérünk márciusban újabb homokról gondoskodni” Az idő azonban keresztülhúzta ezt a számítást. Rosszak a homokbányákhoz vezető utak, nem lehet a homokot kihozni. Most nincs elég minta homokja az öntödének! A munkaszervezés meggyorsításán kívül gondot kell fordítani a munkafegyelem megerősítésére is. Sajtos János, aki tagja az üzemi bizottságnak, csoportjával a „pucerájban” dolgozik. E csoport tagjainak feladata, hogy megtakarítsa a formaszekrényekből kikerülő öntvényeket. Gyakori a nehéz és darabos öntvény. Ezeket csak daruval lehet elmozdítani, másik oldalára fordítani. A daru nappal az öntéseknél van elfoglalva. A folyékony vas nem várhat. Daru nélkül, a pucéráj dolgozói csak félmunkát végezhetnek, a kezükből kikerülő öntvények rücskösek maradnak. Lenne észszerű megoldás, egy másik műszak beállítása a pucerájban. Ilyenkor a daru nincs annyira elfoglalva, segíthetie a munkában. E második műszak beállításának szükségességéről még nem sikerült meggyőzni Lajtos János elvtársat, noha ez oldaná meg a kérdést. A gyár igazgatóságának, szakszervezetének és az öntöde élenjáró dolgozóinak a feladata, hogy jobban szervezzék meg a munkát az öntödében. A mezőgazdaság előtt nagy feladatok állanak. Ezek teljesítéséhez az Infratirea szerszámgépgyár dolgozói is fokozottabban hozzájárulhatnak, ha ismét olyan lelkesedéssel, igaz ügyszeretettel veszik feladatukat, mint amilyenre már számos példát adtak. Korszerű öntödéje, felszerelése, sok jól képzett szakmunkása van az Infrafireanak. Mindezt csak úgy gyümölcsöztethetik hasznosan, ha az egész kollektíva, vezetőszervek és dolgozók összhangban, együtt törekszenek az eddigi eredmények gazdagítására s a hiányosságok gyors kiküszöbölésére. M. J. ELŐRE A növényvédelem mezőgazdasági termelésünk fontos kérdése (Tudósítónktól). — A növények védelme szerves része a mezőgazdasági színvonal emeléséért folyó harcnak. Nem is olyan régen a dolgozó földművesek csaknem tehetetlenül álltak szemben a növények sokféle és rendkívül szapora ellenségeivel. A tőkés földesúri Románia nem sokat törődött a növények védelmével, bár kifelé tetszelgett azzal, hogy az ország valóságos gabonabombár. Jelenleg egyetlen tartományban — például Kolozsvár tartományban — több növényvédelmi gép- és felszerelés van és több vegyi anyagot használnak fel, mint régen az egész országban. Nem számítva az állami gazdaságok, GTA-k és magángazdaságok ilyen felszereléseit. A néptanácsok mezőgazdasági ügyosztályai többezer permetezővel, gépi vagy állatvontatású készülékkel, beporzóval és más kellékekkel rendelkeznek a kártevők elleni harcban. A múlt évben többek között néhány PSN-6 típusú gépi beporzóval gazdagodott a felszerelés és ezek segítségével hatékonyan fel lehetett venni a harcot például a kalászosokat megtámadó, úgynevezett vetésfehérítő bogárral, többszáz hektáros, nagy területeken. A napokban tartományközi növényvédelmi értekezletet tartottak Kolozsváron, amelyen Nagyvárad, Nagybánya, Temesvár és Arad tartományok számos mérnöke, technikusa és más szakember vett részt. A növényvédelem több szakembere beszámolt a kártevők elleni küzdelemről, az anyagok és felszerelések felhasználásának módjáról, szervezési és más kérdésekről. Az értekezlet egyebek között arra is fényt vetett, hogy tudományos szakképzettséggel és korszerű eszközökkel felszerelt szakemberek harcolnak a kártevők ellen. A kolorádó bogár elleni harcról szóló beszámoló például valóságos ütközet képét vetítette a jelenlévők elé. Ez a rendkívül veszélyes kártevő, amely egész burgonyaterméseket képes kipusztítani, az egyik Máramarossziget környéki községben tűnt fel. A növényvédelmi egységek elszigetelték, körülzárták és megsemmisítették a fertőző gócokat. Nem kevésbé veszélyes kártevő a kaliforniai pajzstetű, amely a gyümölcsfákat támadja meg. Marina Mihail nagyváradi agrármérnök mondotta, hogy irtására Nagyvárad tartományban 16 növényvédelmi központ létesült a legnagyobb gyümölcstermelő vidékeken, megszaporodott a gépi berendezés és ezzel hatékonyabbá vált a gyümölcstermés megóvása. Igen jellemző, hogy az állam ebben, az évben 13 millió lejes alapot bocsátott a nagyváradi növényvédelmi központ rendelkezésére. Motoi Emil mérnök, a nagyváradi növényvédelmi központ küldötte beszámolójában felhívta a figyelmet az amerikai fehér szövőlepke elterjedésében rejlő veszélyre. Ez a kártevő mintegy kétszáz fajta növénnyel táplálkozik, szaporaságára pedig jellemző, hogy a megjelenésétől számított pár év alatt több mint 500 községben bukkant fel. Eleinte csak a megtámadt fa vagy ág elégetésével küzdöttek ellene, az utóbbi időben azonban bel- és külföldi vegyianyagok állnak rendelkezésre. Az értekezlet részvevői a növényvédelem számos tudományos és gyakorlati kérdését vetették fel. Amint kiderült, a helyi szerveknek egyik legfontosabb feladatuk, hogy minden lehető alkalommal felhívják a termelők figyelmét a mérhetetlen károkra, amelyeket a kártevők okozhatnak a rosszul gondozott földeken és gyümölcsösökben. A múlt években például a helyenkénti szakszerűtlen permetezés jogos elégedetlenséget váltott ki a gyümölcstermesztőkből. A gyümölcsfák ápolásának elmulasztása ugyanis tönkre teheti az egész gyümölcsöst, sőt a környező gyümölcsösöket is. Ezzel kapcsolatban Palocsay Rudolf állami díjas biológus azt javasolta az értekezleten, hogy tegyék kötelezővé a permetezést és a fák ápolását, mert ez a kérdés nem egyik vagy másik termelő magánügye. Egyetlen rosszul kezelt kert egész vidékeket megfertőzhet. Ugyanakkor felhívta a figyelmet egy alapos, átfogó terv szükségességére. Mózes Pál, a kolozsvári Agrártudományi Intézet tanára emlékeztetett arra,, hogy a gyümölcsfák ápolása úgy a leghatékonyabb, ha az előírt összes műveleteket elvégzzik — tehát a fák takarítását is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a vetésforgók megállapításánál vegyék tekintetbe a növényvédelmi szempontokat is. Az Agrártudományi Intézet végzett növendékei közül pedig azokat oszszák be növényvédelmi munkakörbe, akik már tanulmányaik folyamán is erre a tevékenységre mutattak hajlamot. Afelmerült kérdések közül egyeseknek a megoldása a földművelésügyi és erdészeti minisztérium növényvédelmi igazgatóságának a hatáskerébe tartozik. Ilyenek például a gépi berendezések csere-alkatrészeinek biztosítása, a növényvédelemre szánt alapok idejében való folyósítása, a permetezést végző személyzet (csoportvezetők, gépészek, stb.) díjazásának megállapítása a munka jellege szerint. Ugyanakkor múlhatatlanul szükséges, hogy a néptanácsok illetékes szakemberei állandóan irányítsák és ellenőrizzék a permetezőcsoportok tevékenységét. Szorosabbá kell tenni a vegyészek és a növényvédelmi szakemberek közötti kapcsolatot is. Például a Tudományos Akadémia kolozsvári fiókjának vegyészei — akik új, hatékony rovarirtó szerek előállításán fáradoznak — igen hasznos támogatást kaphatnak a vegyi anyagok gyakorlati felhasználóitól, vagyis a növényvédelmi szakemberektől. Az észrevételek, vélemények, tapasztalatok ilyen kicserélése jelentős haszonnal járt, amint azt több felszólaló hangsúlyozta. AZ ÚJ MAGYAR TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY SIKEREI A Magyar Népköztársaság városait és falvait járva mindenekelőtt az ragadja meg az embert, hogy milyen hatalmas alkotásokat hozott létre az elmúlt tíz esztendőben a szabaddá lett dolgozó nép. Ez az érzés keríti hatalmába a látogatót Prágában vagy Pekingben, valamennyi népi demokratikus országban, az építő munka gigászi lendülete. Magyarországon megfordultunk olyan városokban, amelyek helyén néhány évvel ezelőtt még csak kopár síkság vagy Sziklás domboldal volt. Büszkén emelkedik a vidék fölé Sztálinváros, a magyar nehézipar fellegvára, Komló, az új bányászváros. Láttuk a poraiból újjáéledt Budapestet, ahol már csak inkább az emberek emlékezetében élnek a háború pusztításai. Jártunk falvakban, ahol jómódban, megelégedésben élnek a dolgozó parasztok. Bárhol megfordultunk, az imperializmus láncaitól megszabadult nép határtalan lelkesedésével és tettvágyával találkozhattunk ... S itt, a szomszéd ország földjén még jobban elmélyült szívünkben a szeretet szabad hazánk Iránt, amelynek egén épúgy felvirradt a szocializmus hajnala, mint a testvéri népi demokráciák mindegyikében. A szocialista építőmunka láza az élet minden területére rányomja a bélyegét Magyarországon. S ez a nagy buzgalom, tettvágy és lelkesedés érezhető a tudományos életben is, a kutatók csendes szobáiban is. Az utóbbi években alapvetően megváltozott a magyar töténelemkutatás jellege és szelleme. Csaknem a feledésbe merült már az az idő, amikor a Teleki-intézet szelleme uralta a hivatalos magyar történelemtudományt. Ezt az intézetet — amely történeti, jogtudományi, nyelvészeti és etnográfiai akadémia félének igyekezett feltüntetni magát — soviniszta magyar arisztokraták alapították, hogy „tudományos” bizonyítékokat szállítson számukra képtelen revizionista követeléseik alátámasztására. Nincsenek többé egyedül azok a becsületes, párthű történészek, akik évtizedek óta — a Horthy-diktatúra kezdetétől fogva — harcolnak a marxi-leniai felfogás érvényesítéséért a történelemtudományban. Velük egy sorban küzdenek az új történész nemzedék tehetséges tagjai s számos olyan régi tudós, aki a múltban a burzsoázia befolyása alatt állott, de számot vetett tévedésével s ma értékes munkával segít előrevinni a magyar történelemtudományt. A legaktívabb magyar történészek között ott találhatjuk a magyar munkásmozgalom írta: STANESCU EUGEN állami díjas egyetemi előadó tanár kipróbált harcosait: Molnár Erikét, Andics Erzsébetet stb. A mai magyar történelemtudomány igyekszik feltárni a letűnt idők valóságát, nem az uralkodók viselt dolgait, hanem az anyagi javakat termelő tömegek igazi történetét, a magyar nép és a baráti szomszédnépek közös elnyomói ellen folytatott harcok történetét. A mai magyar történelemtudomány szervesen bekapcsolódik ezzel a nép szolgálatában álló marxista történelemkutatás világfrontjába. A mai magyar történészek mindent elkövetnek, hogy új, értékes művekkel gazdagítsák hazájuk szakirodalmát. Összeforlaló művek mellett főleg olyan munkákat tesznek közzé, amelyek kellőképpen megvilágítják Magyarország történelmének egyes szakaszait, felszínre hozzák a múltban elhallgatott tényeket s helyreigazítják a régi torzításokat és megmagyaráznak olyan jelenségeket, amelyekre a burzsoá történészek nem mertek magyarázatot adni. Az új magyar történelemtudomány a tudományos monográfiára helyezi a fő súlyt. Csak néhány olyan munka címét akarom megemlíteni, amelyeknek a tematikája a Román Népköztársaság történelemtudósait is érdekli. A magyar történészek például nagy fontosságot tulajdonítanak a szabadságharcos hagyományok népszerűsítésének. Ide tartozik Klaniczay Tibor munkája a XVII. század híres törökverő harcosának, Zrínyi Miklósnak az életéről, Simon Péter monográfiája a XIX. század végének parasztmozgalmairól, Tóth Zoltán nagyjelentőségű munkája a Nyugati Érchegységben kitört parasztfelkelésekről. Mindezek azt mutatják, hogy a magyar történészek igyekszenek napvilágra hozni a népi harcok viharos történetét. Mint már említettem, a proletárnemzetköziség szellemében dolgozó mai magyar történészek — a szovjet történeleműtudósok példájára és a többi népi demokratikus ország történészeivel karöltve — számtalan történelmi adattal bizonyítják azt a tényt, amelyet közös harci hagyományaik is megerősítenek, de amelyet a reakciós történészek véka alá rejtettek, hogy Európa e részének népei a századok során történelmi sorsközösségben éltek. Ezt a tényt domborítja ki Elekes Lajos munkája a délkeleteurópai népek szövetségéről a Hunyadi János vezette törökellenes harcok idején. Kovács Endre terjedelmes monográfiája a magyar-cseh történelmi kapcsolatokról, valamint Kemény G. Gábor okiratgyűjteménye a magyarországi nemzeti kérdés történetéről az abszolutizmus idején. A magyar történetírás másik központi feladata az ország társadalmi-gazdasági történetének feldolgozása. A közeljövőben számos idevágó munka lát napvilágot. Az eddig megjelentek közül megemlítjük a XIV. századbéli magyar parasztság történetével foglalkozó értékes tanulmányokat, valamint az I. Rákóczi György fejedelem birtokaira vonatkozó gazdasági dokumentumok gyűjteményét. Annak ellenére, hogy a Szabadságharc százéves évfordulója alkalmából számos könyv jelent meg az 1848-as forradalom problémáiról, a magyar történészek sorra adják ki ezzel kapcsolatos munkáikat. A Kossuth emlékének szentelt diszkötet, Kossuth összes műveinek első kötetei, Lukácsy Sándor érdekes munkája Kossuth amerikai tevékenységéről, Spira György tanulmánya a néptömegek szerepéről az 1848-as szabadságharcban — mindezek még gazdagabbá teszik a szabadságharc amúgy is gazdag irodalmát. Az érdeklődés középpontjába került a jelenkor története is, amely az utóbbi években némileg mostoha elbánásban részesült. Nagyjelentőségű terjedelmes monográfia jelent meg az 1919—1921. évi ellenforradalmi terror uralomrajutásáról és ténykedéseiről. Más művek a Horthy-uralom idején uralkodó válságról és nyomorról, valamint Magos György munkái az amerikai imperialisták közreműködéséről a horthy-fasizmus megszilárdításában, ugyancsak a jelenkori történelem kutatásának megélénkülését bizonyítják. Meg kell említenünk, hogy a magyar történetírók nem riadnak vissza a nagy tömegeknek szánt népszerű történelmi munkák szerkesztésétől sem. Elekes Lajos például nagyszabású Hunyadi-monográfiájának közzététele után népszerű tanulmányt is írt erről a tárgyról. A magyar történelemtudomány sikereinek említésekor feltétlenül szólni kell „A magyar nép története” című háromkötetes munka maketjének megjelenéséről. Ez a mű, megvitatása és véglegesítése után, egyetemi tankönyv lesz. A három kötet a következő időszakokat foglalja magában : 1526-ig, 1526-tól 1867-ig is 1867-től napjainkig. Az egyik kérdés, az amely különösen foglalkoztatja a magyar történészeket — s melynek részleges megoldása már megtalálható „A magyar nép történetének“ kézirat példányaiban ■— a történelmi korszakok elhatárolása. A feudalizmus időbeli határait illetőleg a magyar történészek zöme egyetért abban, hogy a magyar területek feudalizálása nem közvetlenül a római civilizáció öszszeomlása után, hanem a nomád magyar törzseknek Pannónia területén való letelepedésével kezdődött, sőt egyes kutatások arra engednek következtetni, hogy a magyartörzsek szervezetében már a pannoniai letelepülés előtt is megvoltak a feudalizmus egyes elemei. Ami a feudalizmus,és a kapitalizmus közötti elhatárolást illeti, a magyar történészek egyöntetűen elfogadták azt a tételt, hogy a határkő az 1848—49-es forradalom. A magyar történészet különös fontosságot tulajdonít egyes történelmi mozzanatoknak is, mint például 1526, vagy 1867, amelyeket történelmi fordulópontoknak tekint, nemcsak a politikai rendszerváltozás, hanem az egész társadalmi-gazdasági helyzet átalakulása szempontjából. Mint már említettem, a magyar történészek arra törekszenek, hogy kidomborítsák a közép-, délkelet- és keleteurópai népek történelmi múltjának sorsközösségét. Figyelmünk kiterjed e népek egykori társadalmi és gazdasági problémáira is. Ezek legfontosabbika az a körülmény, hogy Európának az Elbától keletre eső részén valamennyi országban a XV. századtól kezdve azonos jellegű társadalmi és gazdasági jelenségek bontakoztak ki. E jelenségek között — úgy véljük — első helyen kell említenünk az általános társadalmi-gazdasági leromlást, amely a többi között a hűbéri városok agrárizálásában, a szabad parasztság tömeges leigázásában s a már előző korszakokban leigázott parasztok helyzetének súlyosbodásában nyilvánult meg. Ilyen értelemben foglalkoznak a magyar történészek, más népi demokráciák történészeivel együttműködve, a „második jobbágyság” problémájával. A paraszttömegeknek a XVI. század végén bekövetkezett elnyomorodását ugyanis ezzel a klasszikus meghatározással jelölik. A magyar történészek az utóbbi időben mind több figyelmet szentelnek annak a kérdésnek, hogy milyen történelmi szerepe volt a magyar népre évszázadokon át ránehezedő idegen uralomnak. Még csak kevés tanulmány foglalkozik a török iga kérdésével, de a budai pasalik idején meghonosodott birtokrendszerről máris érdekes eredmények kerültek napvilágra. Jelentősebb kutatások folynak a Habsburg-uralommal kapcsolatosan. Ezek a tanulmányok és kutatások együttvéve fényt derítenek arra, hogy menynyire fékezte az ottomán és osztrák iga a magyar nép történelmi fejlődését. De kimutatják azt is, hogy az arisztokrácia mindig összejátszott az idegen hódítókkal, s hogy a néptömegeknek döntő szerepük volt minden önkényuralmi rendszer szétzúzásában. A Magyar Népköztársaságban járva örömteljes meglepetéssel láttam a vidéken kibontakozó gazdag tudományos életet Nem arra a tudományos tevékenységre utalok itt, amit nagy, egyetemi városokban tapasztaltam, mint például Debrecenben vagy Szegeden, hanem a százezer lakosnál kevesebbet számláló kisebb városokra. Ezek mindegyikében nagyszerű múzeumokra bukkan az ember, gondosan elrendezett, gazdag levéltárakra, történelmi műemlékeknek nyilvánított egész városrészekre, jól működő tudományos társaságokra, a nép harcos múltjára büszke értelmiségiekre és hazájuk történelmét buzgón kutató tudósokra. Pécsett és Sopronban alkalmam volt megismerkedni olyan emberekül, akiket egy-egy értékes munkájukért Kossuthdíjjal tüntettek ki, s akik egyébként valami szerény tisztséget töltenek be városukban. Egerben — amely északi irányban határköve volt a magyarországi török uralom kiterjedésének és amelynek vára 1552-ben, a hősi ellenállás napjaiban történelmi hírnévre tett szert megismerkedtem a helyi tudományos társaság tagjaival. Az a törekvésük, hogy feltárják e vidék társadalmi-politikai múltját, a néptömegek helyzetét a török- és a Habsburg-uralom idejében. Ezekben a vidéki városokban helyi vonatkozású okmánygyűjteményeket, monográfiákat adnak ki, megjelentetik a környék kimagaslóbb történelmi személyiségeinek életrajzát Munkáik, amelyek Magyarország egyes vidékeinek múltjával foglalkoznak, nagyon megkönnyítik az ország általános történelmével kapcsolatos problémák megvilágítását. . A történelemkutatás szempontjából jelentős szerepet töltenek be a történelmi múzeumok. Sok múzeumot jártam végig mind a fővárosban, mind a vidéken. Egész napokon át időztem a híres budapesti múzeumokban, a Nemzeti Múzeumban, a Történelmi-Néprajzi Múzeumban, a Régészeti Múzeumban, a Hadtörténeti Múzeumban, a Munkásmozgalmi Múzeumban stb. E múzeumok mindegyike nagyértékű kulturális intézmény. Élénk példája ennek a budapesti Nemzeti Múzeum, ahol pontosan rekonstruálva láthatjuk nemcsak a nagy történelmi eseményeket, hanem a mindennapi, gyakorlati élet legapróbb mozzanatait is. Ugyanilyen jellegű, szép vívmány a soproni múzeum is. Egy elemi iskola növendékeivel együtt jártuk be a múzeum termeit, s így gyakorlatilag győződhettem meg az ilymóron elrendezett anyag nagyszerű nevelő hatásáról. Feltétlenül kell szólnom néhány szót arról is, hogy mennyire megbecsülik és óvják a magyarok hazájuk történelmi műemlékeit Nemcsak Budapesten, hanem — mint már mondottam — a vidéken is történelmi műemlékeknek nyilvánítottak egész városrészeket. Sőt mi több, távlati terveket dolgoztak ki olyan értelemben, hogy visszaadják e városrészek eredeti gót vagy reneszánsz stílusát, eltűntetve a későbbi, nem odaillő barokkvagy Mária Terézia korabeli stílusú építményeket. Budán és Sopronban már láthattam is ilyenformán restaurált házakat. A történelmi emlékműveket szintén eredeti formájukban állítják helyre. A budai volt királyi palotát nem Mária Terézia, hanem Mátyás korabeli stílusban építik újjá. Ugyanilyen építészeti stílusban állítják helyre Mátyás király visegrádi kastélyát is. Az épen maradt vagy helyreállított építészeti műremekeket korabeli bútorokkal, dísztárgyakkal és használati tárgyakkal rendezték be. Ezt láttam például a sárospataki kastélyban, amely a XV—XVII. század hűbéri civilizációjának valóságos tükörképe. Szerte az országban sok-sok ilyen ódon, de nagy műgonddal helyreállított épület idézi fel a letűnt korszakok emlékét. Szólni akarok még a történelemkutatás két döntő fontosságú eszközéről, a levéltárakról és a könyvtárakról is. Mindenekelőtt a budapesti Állami Levéltárra, a Széchenyi nevét viselő Nemzeti Könyvtárra és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárára utalok. Azokban a levéltárakban, ahol megfordultam, alkalmam volt tapasztalni, hogy milyen aprólékos gonddal rendezték el az okmánykötegeket és milyen kifogástalan pontossággal — nyomtatott katalógusokban, indexekben — tartják nyilván őket, így azután a történelemkutatók minden időveszteség nélkül, hamar rátalálnak az őket érdeklő dokumentumokra. Ugyanezt láthattam a könyvtárban is. A magyar történészek kutatómunkáját nagyon megkönnyítik ezek a jól működő intézmények. Találkozásaink alkalmával a magyar történészek élénk érdeklődéssel hallgatták a Román Népköztársaság történészeinek munkájáról szóló beszámolóimat. A magyar történészek véleménye szerint jelentős vívmánynak könyvelhetjük el például azt, hogy történelmi okmánygyűjteményeket adtunk ki. Erre náluk még nem került sor, s ezt a hiányt mihamarabb pótolni akarják. A magyar történészek melegen érdeklődtek a feudális intézményekkel és a török hódoltság korszakának problémáival kapcsolatos kutatásainak eredményei iránt. Nagyszerűnek találták azt a gazdag programmot, amelyet történelemkutató intézeteink munkatervei az újkori és a jelenkori történelemmel kapcsolatban felölelnek. Türelmetlenül várják már újabb munkáink megjelenését, például azt a gyűjteményes tanulmányt, amely az 1905-ös orosz forradalom romániai kihatását ismerteti. Valahányszor román történészek a Szovjetunióban vagy a testvéri néni demokratikus országokban járnak, valahányszor a Szovjetunió vagy a népi demokratikus országok történészei ellátogatnak hazánkba, minden alkalommal újra és újra megállapíthatjuk: a testvéri országok történészei meleg érdeklődések kísérik egymás munkáját. Ez az érdeklődés pedig nem egyéb, mint a szolidaritás egyik megnyilatkozási formája, amely a marxista-leninista tudomány továbbfejlődé- sének erős alappillére. SPORTHÍREK Labdarúgás: A labdarúgóbajnokság A-osztályának hatodik fordulója során Bukarestben két mérkőzésre kerül sor. A CCA — Ploiesti Flacara találkozót szombaton a Köztársasági-stadionban, a Bukaresti Progresul — Kolozsvári Stiinta találkozót pedig vasárnap, az Augusztus 23 stadionban játszszák le. A forduló mérkőzései vidéken a következők: Petrozsényi Minerul — Bukaresti Dinamó; Temesvári Locomotiva..— Régent Avintul; Marosvásárhelyi Locomotiva — Konstancai locomotiva ; Aradi Flamura Rosie — Sztálinvárosi Dinamó . A Magyar Népköztársaság labdarúgóbajnokságának hetedik fordulójában a Budapesti Vörös Lobogó 5:1 (4:0) arányban győzött a Budapesti Vasas csapata ellen s igy továbbra is megőrizte veretlenségét- Az országos bajnok Budapesti Honvéd ezúttal 6:1 (3 : 0)-ra győzött a Vasas Izzó ellen. További eredmények: Budapesti Kinizsi — Dorogi Bányász 3:1 (2:0); Szolnoki Légierő— Budapesti Dózsa 2:0 (1:0); Győri Vasas — Diósgyőri Vasas 5:1 (2:0); Szombathelyi Törekvés-Csepeli Vasas 1 : 0 (0:0); Pécsi Dózsa-Salgótarjáni Bányász 0:0. A bajnokság élmezőnye most így fest: 1. Budapesti Vörös Lobogó 14 pont; 2. Budapesti Kinizsi 12 pont; 3. Budapesti Honvéd 10 pont; 4 Budapesti Vasas 10 pont. ★ A szovjet labdarúgó együttesek az idei összszövetségi bajnokság megkezdésére készültek. Az utóbbi hahókban több barátságos mérkőzés zajlott le, amelyeket nagy érdeklődéssel kisért a szurkolók tábora. A Moszkvai Dinamo 2: 1 arányú vereséget szenvedett a Tbiliszi Dinamótól. A Tbiliszi Dinamó ugyanakkor 4: 2 és 3 : 1 arányban győzött a Kievi Dinamo, illetve a Moszkvai Torpedo ellen. A bajnokság április 10- én kezdődik Vízilabda: A Szovjetunió válogatott vízipóló csapata március 30-án Hollandiába utazott, ahol több barátságos mérkőzést játszik. A hollandiai portya után a szovjet vízilabdázók Belgiumba is ellátogatnak. Az Izrael—Egyiptom közötti viszály kérdése a Biztonsági Tanács előtt NEW YORK (Agerpres). — A TASZSZ jelenti. A Biztonsági Tanács március 29-én folytatta Egyiptom Izrael ellen benyújtott panaszának megvizsgálását azzal kapcsolatban, hogy az izraeli csapatok ez év február 28-án Gáza környékén megtámadták az egyiptomi csapatokat. Franciaország, Anglia és az USA küldöttei a szóbanforgó kérdésben két határozati javaslatot terjesztettek a Biztonsági Tanács elé. Az első javaslat azt indítványozza, hogy Izraelt ítéljék el a Gaza körzetében február 28-án elkövetett fegyveres támadásért. A tervezet ajánlja, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket újabb hasonló incidensek elhárítására. Ez a tervezet az egyiptomi csapatok ellen elkövetett izraeli támadást az Izrael és Egyiptom közötti fegyverszüneti egyezmény és a Biztonsági Tanács által hozott határozatok megszegésének minősíti. A három hatalom második javaslata egy általánosabb kérdéssel foglalkozik, mégpedig az Egyiptom és Izrael közötti demarkációs övezetben fennálló helyzettel. A tervezet felhívja Egyiptom és Izrael kormányait, hogy működjenek együtt a palesztinai ENSZ megfigyelők vezérkari főnökével a demarkációs övezet biztonságának fenntartását szolgáló intézkedések alkalmazása céljából. Franciaország, Anglia és az USA küldöttei a Biztonsági Tanácshoz előterjesztett első határozati javaslatuk benyújtása alkalmával elítélték az izraeli csapatok február 28-i fegyveres támadását, kijelentve, hogy ezért az akcióért Izraelre hárul a felelősség. Új Zéland, Brazília, Peru, Belgium, Irán és Törökország küldöttei kijelentették, hogy támogatják az izraeli egységek Egyiptom elleni támadását elítélő határozati javaslatot. Az ülésért felszólaló. A A. Szoboljev szovjet küldött kijelentette :s Burns tábornok teljes mértékben megerősítette azokat az értesüléseket, amelyek szerint az izraeli csapatok február 28-án Gáza körzetében önkényesen megtámadták az egyiptomi csapatokat. A jelentésből teljesen világosan kitűnik, hogy az izraeli csapatok, az izraeli-egyiptomi fegyverszüneti egyezményt megszegve Gaza körzetében, átlépték a demarkációs vonalat és két irányban mintegy 3 kilométer mélységben behatoltak az Egyiptom által ellenőrzött területre. Az izraeli egységek megtámadták a Gaza körzetében állomásozó egyiptomi csapatok táborát, tönkretették a vízszivattyú állomást és az ott lévő más berendezéseket, amivel jelentős anyagi károkat okoztak az egyiptomi hatóságoknak. Ez az incidens annál súlyosabb — mondotta a szovjet küldött — mivel az izraeli csapatok a támadás során 38 egyiptomit megöltek, 31 embert pedig megsebesítettek. A szovjet küldött kiemelte, hogy az izraeli csapatok akciója az ENSZ Alapokmányának súlyos megszegését leteríti és fokozza az e körzetben fennálló feszültséget. — A Biztonsági Tanácsnak — mondotta Szoboljev — el kell ítélnie Izraelnek ezt az akcióját és meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket, hogy hasonló incidensek a jövőben ne fordulhassanak elő. Az Izrael és Egyiptom közötti demarkációs övezetben, fennálló feszültségre vonatkozó „hármas” javaslattal kapcsolatban Szoboljev rámutatott arra, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni több küldött megjegyzését. Ezek a küldöttek beszéltek az e körzetben fennálló feszültségről. Már most fel kell hívni a Biztonsági Tanács tagjainak figyelmét arra, hogy az e körzetben fennálló feszültség bizonyos államok közel- és középkeleti politikájának következménye, minthogy ez a politika nem a béke és az e területen lévő államok baráti kapcsolatainak megszilárdítására, hanem egyes katonai tömbök létrehozására irányul. Ez természetesen veszélyezteti az illető országok nemzeti függetlenségét és biztonságát. A szovjet megbízott hangsúlyozta, hogy bizonyos államok durva nyomást gyakorolnak a közelkeleti országokra, beavatkoznak belügyeikbe, hogy a megalakulóban lévő katonai tömbökhöz való csatlakozásra kényszerítsék őket. Ez a politika a nemzetközi feszültség fokozásához vezet és veszélyezteti az e körzetben lévő néhány ország nemzeti függetlenségét. Ez a politika nem egyeztethető össze a béke és a közelkeleti országok jószomszédi kapcsolatainak megszilárdítására irányuló törekvéssel. Arper török megbízott kijelentette, hogy a szovjet megbízott valószínűleg Törökország közelkeleti politikájára célzott. A török küldött tagadni próbálta, hogy a katonai tömbök megalakítása a közel- és középkeleti feszültség egyik fő oka lenne s mivel nem talált más érvet állításának bizonyítására, kijelentette, hogy a szovjet küldött nyilatkozata nem egyéb „manővernél, amelynek célja aláaknázni a szabad világ erőfeszítését a védelmi rendszer megteremtésére“. Erre a rágalmazó kijelentésre válaszolva 4. A. Szoboljev hangoztatta, hogy a Szovjetunió külpolitikájának békés jellege eléggé köztudomású és nem szorul kiegészítő magyarázatra. A Szovjetunió nem csatlakozik agresszív tömbökhöz és nem szervez ilyen blokkokat. Amikor a közép- és közelkeleti agresszív katonai tömbök megszervezéséről beszéltem — mondotta a szovjet küldött — nem említettem, hogy melyek azok az államok, amelyek részt vesznek e tömbök megszervezésé- ben, de azt hiszem nem volt nehéz kitalálni, hogy kire gondoltam. Azt mondhatnám, hogy legfőképpen olyan tömbökre utaltam, mint a török-iraki és török-pakisztáni tömb, amelyeknek nem az illető terület megvédése vagy a biztonság fenntartása a célja, minthogy nem egyebek mint az agresszív északatlanti tömb járulékos szervei, függelékei. Erre gondoltam és ebben a tekintetben Törökország küldötte megértette, amit mondtam. Az ülésvégén a Biztonsági Tanács rátért a szavazásra. Egyhangúlag elfogadták a három ország eső határozati javaslatát. Az izraeli csapatok KAIRO (Agerpres), — Mint az UNITED PRESS hírügynökség jelenti, március 30-án a fegyverszüneti vonal közelében az egyiptomi és az izraeli csapatok között tűzpárbaj tört ki s ennek során egy egyiptomi katona megsebesült. A tűzpárbaj 90 percen át tartott. A tudósító az egyiptomi hadsereg képviselőitől kapott értesülésekre utalva meg újabb határsértései jegyzi, hogy egy izraeli őrjárat 200 méternyire behatolt az egyiptomi övezetbe. Egyiptom panaszt nyújtott be az eset miatt a fegyverszüneti vegyesbizottsághoz. A hírügynökség beszámol továbbá arról, hogy jordániai hivatalos személyiségek bejelentése szerint izraeli haderők március 30-án aknavető-tüzet nyitottak egy határmenti jordániai falura. ★ A Biztonsági Tanács március 31-án befejezte Egyiptom és Izrael állam panaszának vitáját. A. A. Szoboljev szovjet megbízott beszédében leleplezte az Egyiptom és Izrael közötti feszültség igazi okait. A. A. Szoboljev ezután elemezte Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok küldöttségének határozati javaslatát s kijelentette, hogy a Szovjetunió támogatja e javaslatot, tekintettel arra, hogy elfogadható a közvetlenül érdekelt felek, Egyiptom és Izrael számára. Ezután szavazás alá bocsátották a „három hatalom” határozati javaslatát, amelyet a Biztonsági Tanács egyöntetű szavazattal jóváhagyott. Ezzel az ülés véget ért. 3