Előre, 1955. július (9. évfolyam, 2395-2421. szám)
1955-07-01 / 2395. szám
Emeljük a néptanácsok szervezési munkájának színvonalát Sepsiszentgyörgy rajoni tapasztalatok Szocialista építésünk jelenlegi eseményei előtérbe helyezték a községi néptanácsok munkájának lényeges javítását, a gazdasági és kulturális élet erőteljesebb vezetését. Községi néptanácsaink egyre gazdagabb tapasztalatokkal és általában nagy igyekezettel dolgoznak, hogy megoldják az előttük álló feladatokat. Hogy egy községi néptanácsmennyire áll hivatása magaslatán, az elsősorban a következőktől függ: a felsőbb szervek állandó segítségével milyen mértékben sorakoztatja fel a dolgozók nagy tömegét a feladatok elvégzésére, milyen tömegszervezési munkát végez. Ez a néptartási munka fokmérője. S a mérce igen magas, a tömegszervezés szerteágazó és bonyolult kérdés. Államhatalmunk helyi szerveinek jellegéből fakad, hogy községi néptanácsainnk együtt dolgozzanak a lakosság nagy tömegeivel. Erre egymagában a néptanácsok összetétele is igazán széles lehetőségeket nyújt A falusi lakosság tekintélyes részét ölelik fel csupán azok a tömegszervezési formák, amelyekben a legaktívabb falusi emberek vesznek részt. Gondoljunk csak a falusi képviselők tízezreire, az állandó bizottságok, nőbizottságok és különböző honpolgári bizottságok száz és százezer tagjára, azokra, akik közvetlenül, hivatásszerűen részt vesznek a séptanácsi munkában és akik milliókat kapcsolhatnak be a közügyész intézésébe. A községi néptanácsok a lakosság legszélesebb tömegeivel dolgoznak és ezért munkájuk fő szempontja az eleven, konkrét, átütőerejű tömegszervezés. Nézzük meg például a tömegszervezés néhány kérdését, munkamódszereit, eredményeit és gyengeségeit Sepsiszentgyörgy rajonban. AZ INSTRUKTOR DOLGOZZON SAJÁT MUNKAKÖRÉBEN A Sepsiszentgyörgy rajoni néptanács szervezési osztályának instruktorai — hivatásuknak megfelelően — igyekeznek . Ahinál több segítséget nyújtani a községi néptanácsoknak. Az instruktorok segítségadása azonban — minden erőfeszítés mellett — mégsem folyamatos. A szervezési osztály rendszeresen ismétlődő, régi hibával küzd: instruktorait nem tudja saját munkaterületükön, tömegszervezési kérdésekben foglalkoztatni, mert sorozatosan elvonják őket különböző akciókra. Ilyenformán az instruktorok csak elvben vannak beosztva községcsoportokra, agyakorlatban nem tudják rendszeresen ellenőrizni körzetüket és így nem nyújthatnak megfelelő segítséget a községi néptanácsoknak. Nézzük meg konkréten is a rajoni instruktorok közül Takó Albert ez évi terepkiszállásait, hol mennyit tartózkodott és hallgassuk meg munka közben szerzett tapasztalatait. Takó Albert — a legképzettebb instruktorok egyike — nyolc község szervezési munkájáért felelős. Jól ismeri a néptanácsi kérdéseket, s ezen kívül is — a többi instruktorral együtt — minden tíznapos terepmunka előtt külön felkészítőn vesz részt, ahol megállapítják a soron lévő feladatokat és elkészítik munkatervüket. Beszélgetésünk során Takó Albert elmondotta, hogy ebben az évben körzete minden községében járt és átlag 4—6 napot tartózkodott minden helyen. Baróton volt a legke■vesébbet, csak egy napig, de a rajoni végrehajtó bizottság véleménye szerint ez a leg■erősebb községi néptanácsuk. Joggal kérdezhetné bárki, hogy egy rajoni instruktor öt hónap leforgása alatt miért csak ilyen kéréset tartózkodott egy-egy községben. Erre éppen az előbb említett hézagos munka, az instruktorok más munkára való beosztása adja meg a magyarázatot. Takó Albert terepkiszállásai ez év május végéig a következő képet nyújtják: Február 22-én, egy akció befejezése után ment ki körzetébe és egészen április 24-ig látogatta a községeket. Aztán jött a tavaszi mezőgazdasági kampány. Akkor beosztották Szárazajtára, ahonnan el sem mozdult kerek 4 hétig, amíg le nem zajlott a mezei afunka dandárja. Csináljunk itt egy kis kitérőt. Tartományi és rajoni néptanácsainknál sokat vitatott kérdés az instruktorok foglalkoztatása. Általános az a jelenség, hogy bizonyos akciók során,— amelyek levezetése nagyobb erőfeszítéseket igényel—, a szervezési osztályok instruktorait is egyszerűen besorolják bizonytalan időre egy községbe, vagy faluba. Nem is az a baj, hogy az instruktorok bekapcsolódnak például egy mezőgazdasági kampányba, de mindennek megvan a határa. S a rajonban jóval túllépték a határt, Jakó Alberthez hasonlóan a többi instruktor sem kerülte el sorsát. Dénes Sándor Ilyefalván volt a kampányban. Székely Andrást Besenyőre — egyetlen faluba! — osztották be. Keresztes Géza szintén egy faluért, Bikfalváért felel a tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzéséért. A szervezési osztály erőinek ilyen elosztása ésszerűtlen volt, nem vették figyelembe a szervezési osztály hivatását, s ez aztán kedvezőtlen hatással volt a községi néptanácsok egész munkájára, de különösen a szervezési teendőkre. Érvényesülnie kellene végre annak a sokat hangoztatott felsőbb utasításnak, hogy az instruktorok a maguk munkaterületén , dolgozzanak! Így sincs semmi akadálya, hogy elősegítsék a különböző akciók megszervezését és ellenőrzését, — hiszen úgy is több napot tartózkodnak egy községben ■— és éppen ezért fel kell hagyni azzal a hibás módszerrel, hogy az instruktorokat hetekig, vagy hónapokig helyhez kössék! A Sepsi rajoni instruktorok tehát ilyen körülmények között dolgoztak, s ezért a körzetükbe tartozó községi néptanácsok munkájáról is meglehetősen hiáyos tapasztalataik vannak. Takó Albert régi instruktor, s így jobban ismeri a rajont és általában körzete minden néptanácsáról van értékes megfigyelése. Szárazajtáról gazdag élményekkel tért haza, hiszen bőven volt ideje tanulmányozni a néptanács egész munkáját. Itt az utóbbi hónapok során sokat javult a községi végrehajtó bizottság és a különböző bizottságok tevékenysége. A végrehajtó bizottság most már rendszeresen megtartja üléseit és igyekszik minden teendőt konkrét munkaterv alapján elvégezni. Egyre jobban dolgozik a nőbizottság is, bár Szalai Károly néptanácsi elnök még mindig nem tulajdonít kellő fontosságot annak a segítségnek, amelyet a nőbizottságok nyújthatnak a feladatok végrehajtásában. A választókerületi honpolgári bizottságok javarésze sokat segít a néptanácsi képviselőknek. Különösen a jobb képviselők: Fagyas Imre, Gróza B. Péter, Nagy András és Berszán M. Sándor eredményes tömegszervezési munkát végez. Még egy dologra kellene felfigyelniük a községi néptanácsi vezetőknek, éspedig arra, hogy a végrehajtó bizottsági ülésekre ne állapítsanak meg zsúfolt napirendet. Szárazajtán az egyik végrehajtó bizottsági ülésért például 17 (tizenhét!) problémát akartak megvitatni. Nem is szorul bizonygatásra, hogy ilyertformán csak felületes, általános megállapításokkal zárulnak a végrehajtó bizottsági ülések. TÖBBET KELL FOGLALKOZNI A KÉPVISELŐKKEL A néptanácsok munkájának megerősítésében nagyon sokat számít az, hogy politikailag felkészült és a közügyek Intézésében jártas képviselők álljanak adolgozók élén. Csak az a néptanácsi képviselő tudja választóit egyemberként felsorakoztatni a szocialista építő munkában való cselekvő részvételre, aki jól ismeri, vallja és hirdeti pártunk és kormártjánk politikáját, célkitűzéseit és aki e célkitűzések valóraváltásáért az első sorokban küzd. Fontos tehát, hogy Sepsiszentgyörgy vajonban az eddiginél lényegesen többet foglalkozzanak a képviselők nevelésével. Pillanatnyilag sok mulasztás vár jóvátételre. Több községben, mint például Magyarhermányban, Lisztyóban és másutt, főleg azért gyenge a néptanács kapcsolata a dolgozó tömegekkel és azért nem végeznek eredményes tömeg-, szervező munkát, mert a végrehajtó bizottságok nem foglalkoznak a képviselőkkel. A végrehajtó bizottságok csak az ülésszakokra hívják össze a képviselőket, de nem ellenőrzik, hogy az ülésszakok határozatai eljutnak-e a dolgozókhoz, és mit tesznek a képviselők azok teljesítéséért. Hasznos lenne például rendszeresen (esetleg havonta kétszer) előadást tartani a községi képviselőknek a különböző néptanácsi kérdésekről, a szovjetek tapasztalatairól, az állandó bizottságok, választókerületi honpolgári bizottságok, stb. szerepéről. Ez nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a képviselők alaposabban ismerjék tennivalóikat és együttesen állapítsák meg, milyen munka elvégzésében kell több támogatást nyújtaniuk a végrehajtó bizottságoknak. EREDMÉNYEKET ÍGÉRŐ MUNKAMÓDSZEREK A rajoni néptanács végrehajtó bizottsága állandóan arra törekszik, hogy tökéletesebbé tegye a községi néptanácsok munkáját. Ezt a célt szolgálják azok a módszerek is, amelyeket az utóbbi időben kezdtek alkalmazni. Semmi rendkívüli dologról nincs szó, csupán néhány olyan intézkedésről, amely más rajonokban is a néptanácsi munka hasznára válhat. Az eddigi tapasztalat azt mutatta, hogy a községi végrehajtó bizottsági ülések sok esetben formálisak voltak, felületesen tárgyalták meg a kérdéseket, s így azután nem következett be lényeges változás egyik-másik feladat teljesítésében. Ezért a rajoni néptanács úgy határozott, hogy az illetékes rajoni osztályvezetők — a lehetőségekhez mérten — részt vesznek a különböző problémák megvitatására összehívott községi végrehajtó bizottsági üléseken. Legutóbb például Veres József, a kereskedelmi osztály vezetője, jelen volt Málnáson a szövetkezeti munka elemzésekor és tényleges segítséget nyújtott a további teendők elvégzéséhez. A rajoni néptakács másik intézkedése a falufejlesztésre vonatkozik. Az öttmegadóztatási akció megindulása óta rendszeresen merültek fel panaszok a dolgozók részéről, hogy a végrehajtó bizottságok csak nagyon ritkán, legtöbbször évenként egyszer, vagy új építkezés megszavazásakor számoltak be a munka menetéről, a pénzösszegek hovafordításáról és így tovább. Jogos volt a dolgozók kérése, mert a lakosság pontos tájékoztatása a munka elvégzésének hasznára válik. A rajoni végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy a községi néptanácsi elnökök minden negyedévben egyszer kötelesek beszámolni a dolgozóknak a folyamatban lévő építkezések helyzetéről és további számításaikról, az esetleges nehézségekről, a falufejlesztés időszerű kérdéseiről. És végül néhány szót egy olyan módszerről, amelynek előnyös volta már régen bebizonyosodott és most mégsem alkalmazzák. A községi néptanácsi vezetők havonként, vagy kéthavonként megtartott közös munkaelemző üléseire gondolunk, amelyek igazi tapasztalatcserék voltak. Ebben az évben csupán egyszer hívtak össze ilyen ülést és maga Coltofeanu Constantin, a rajoni néptanács titkára is kevésnek találta ezt. Rajtuk áll, a rajoni végrehajtó bizottság tagjain és a szervezési osztály instruktorain, hogy a jól bevált módszerek alkalmazásával, folytonos segítségadással és állandó ellenőrzéssel magasabb színvonalra emeljék a községi néptanácsok munkáját. FAZEKAS ISTVÁN HORVÁTH ISTVÁN: Udvarfalvi találkozások A vásárhelyi autóbusznak ez a végállomása éppen keresztútnál van, s mivel nem tudtam biztosan, hogy melyik út vezet Szentanna felé, egy ötven év körüli munkásruhába öltözött emberhez fordultam. — Jöjjön csak velem — válaszolt barátságosan és elöl engedett, vendégnek kijáró előzékenységgel. Este felé volt. A tücskök kórusban húzták már. Az útba déli szél előzött minket s a kerékpárosokat és a nyakamon fokozatosan éreztem, hogy a „hosszú út porából köpönyeget veszek.” Beszédbe ereszkedtünk. Útitársam famunkás és Szentannáról jár be Vásárhelyre az üzembe. — Hány órakor megy reggelenként? — kérdeztem, látva, hogy későn tér haza. — Hátra megyek elvtárs — pillantott rám lapos sapkájaalól, s csak ekkor néztem jól még kissé szögletes intelligens arcát, beszédes szemét. — És egyfolytában dolgozott a mostanig? — kérdeztem. — Dehogy... Csak nyolc órát, de hát a városban eltelt az idő — tekíntett az ég alján csüngő nap után. Én meg hallgattam néhány lépést. Éppen azon gondolkoztam, hogy vajon mivel tölthette déli két órától este hétig az időt, amikor, mintha csak a gondolatomra válaszolt volna, megszólalt. — A könyvtárból jövök... Azt a Mikszáthot olvastam s úgy belefeledkeztem, hogy né, esté lett... Jó hó az hallja!... Hogy milyen egy tökkelütött volt az a vén ur, aki nekiment volt Besztercének. — Jó — hagytam rá készséggel. .— Tudott az irni. — Tudott, de van neki egy ilyen vastag könyve is nő — mutatta tenyérrel. — Legelébb azt vettem ki, de amikor nekikönyököltem az elejének, alig volt Háteih láp s már túl voltam egyen... Azokat a kurtákat nem szerettem... De azért igaza van annak az Hónaié... Az aztán megmutatja, hogy milyenek voltak az urak... Az ember most már csak kacagja őket. És ebben a „most már”-ban annyi, de anynyi minden benne volt: a könyvtár, az olvasáshoz való szabad idő, a kerékpáron vágtató kollektivista parasztok, az én utam és kettőnk közvetlen emberi melegsége, amint Szentannási kezét rázva elköszöntünk egymástól... Szentanna, Udvarfalva, Várhegy a Maros észak felőli lapályán, Marosvásárhelytől körülbelül hat-tíz kilométer távolságban, olyan közel feküsznek egymáshoz, hogy csak egy híd, vagy futárítódásnyi hézag választja el az úton egymástól őket." Kollektivista falu mind a három Szentdunán már halvány füst szállt a házak fölött, a fecskék fehér hasán piros színben csillant meg az alkonyi nap sugara, s én könnyűnek éreztem magam. Kedves volt szememnek a jól ismert falusi kép, de mégis valami mást. Újat kerestem, olyant, ami az uj falu tartalmát tükrözi felém. Az első ilyen kép a rádiósitás volt. Az Úttól jobbkézre emberek álltak a szövetkezet előtt. Ketten az ajtó mellett tárgyaltak komolyan, hárman valamilyen írás fölött kacagtak s egy félrébb vonulva fejét vakarta haragosan. Köszörtésemre érdeklődéssel felém fordultak. Egy kicsit hivatalos arcot öltöttek, aztán amint látták, hogy megyek, tárgyaltak tovább, mintha észre se vettek volna. Nem kérdeztem meg, hogy miről tárgyaltak, de egész magatartásuk azt tükrözte, hogy hazájuk gazdáiként élnek és bajlódnak napi dolgaikkal. Továbbmenve az út baloldalán, széles nyitott kapun a kollektív gazdaságba láttam be. Szekereket húztak a szín alá, marhákat hajtottak az istállók felé. Munkás zsibongással volt tele az udvar, mint este a méhkaptárok bejáratának környéke. Új volt ez a kép. Másfél évvel ezelőtt, amikor utoljára itt jártam, lanyha tengést láttam ezen az udvaron. Most még a falu is mintha derűsebb lett volna. — Amilyen lehet most Udvarfalva! — kiáltottam fel gondolatban és felvillanyozódva siettem tovább. A nap már éppen leáldozott, árnyékom messze előttem járt a poros, kövecses után Egyedül gyalogoltam. Régi júniusi esték jutottak eszembe, amikor meggyötört, elcsigázott kapások lepták ilyenkor a falu felé vezető utat, ösvényeket. Most egyetlen öregembert láttam messze, távol tőlem. Kapával a vállán bandukolt. Néztem a mezőt. A kalászthányó vetés közt tűrt pitypalattyolt. És beszélt, vallott nekem a mező. A végeláthatatlan, négyzetbe vetett és jólfejlett törökbuzi sorok büszkén hirdették azt a hatalmas lépést, amellyel tovább lépett, a régi megszokottból előrehaladt a falu. De egyébről is vallottak a sorok. Az első ültetési pászma után szabálytalanul virkllt a második. Nem nagy dolog ez, de mégis arra vall, hogy van még közömbös lélek a gazdaságban. Az ilyek nem húz már a régihez, de az újhoz sem vonzódik még teljes odaadással. A falu házaitól nem messze jól gondozott, leföldelt, körülárkolt trágyaszakasz volt, a föld Zsifozója. A régi kupacok jutottak eszembe, a szál- mosodó, száradó halmok és azoktól az út eddig, a több vagonnyi szakszerűen kitett szakaszig. Hátra ellentmondás, mennyi harc bajlódhatott le ezen az útón a gyakorlatban és az emberek tudatában, amíg idáig jutottak. — De nincs mi ez? — bámultam el, amikor közelebb értem. A szakasz körül szabályos árok a trágyalé felfogására és az ároktól valaki levezető csatornát ásott az útszéli sáncig. — Ki tette ezt tudatlan ember, vagy talán rosszindulatból valaki?,... Beszélgettek a zászlóslevelű törökbuza sorok, amelyek már a másodszori kapálást várták június tizedikén. Büszke volt és indokoltan dicsekedő a határ. Úgy elnéztem és hallgattam ezt a dicsekedést, hogy a szembejövő kerékpárost is csak akkor vettem észre, amikor leugrott mellettem Napfogta fiatalember volt. — Jóestét Horváth elvtárs — köszönt ismerősen. — Hát csak így, gyalog? — kérdezte és egy kicsit büszkén tekintett vadonatúj kerékpárjára. — Így — feleltem neki. — Beszélgetek a mezővel. — Mit mond a mező? — kérdezte ő. — Sokkal többet és szebbet, mint a tavalyelőtt — válaszoltam én. Ő meg mosolygott, de egy kicsit félszegen. — De azt nem mondta el ugye, hogy Szentanna kielőzött. Én erre meglepődtem, ő meg csak a fejét ingatta bizonyítólag. — Hát aztán miként tudták ezt elérni? — kérdeztem félig tréfásan, félig megróvólag. — De majd elmondják a faluban, nem tartom fenn tovább — nyújtottam kezet és mentem tovább a falu felé. Épülő, vagy már felrakott új házak előtt mentem el, majd utolértem a kapás vénembert is. — Jó estét... Hát még nem tört el az a kapanyél? — kérdeztem, s az öreg járáséhoz mértem a lépteim. — Még nem, de már elég reves — utalt a maga öregségére a bácsi. — Hanem azért pöcköljük még — mosolygott fehér bajusza alatt, közben meg végigvallatott pillantásával. — Úgy látom, vedlik a falujuk — mutattam az épülő házak felé s magam is elmosolyodtam a hirtelen jött hasonlaton, aztán meg arra gondoltam, hogy az öreg még megharagszik, ha vedlő hernyóhoz hasonlítom faluját, de nem haragudott. *- Hát repesedünk, csak huszonhat ház épül ebben az esztendőben — dicsekedett, s azt a „csak”-ot úgy nyomta meg, hogy inkább ,*de”-knek éreztem, amely arra utal, hogy de a jövőben nézzem meg aztán, hogy mi lesz itt * Nem kellett, hogy biztasson* sze éppert azért mentem Udvarfalvára, hogy ezt a jövőt keressem, hanem, amint a kollektiv gazdaság székháza felé közeledtem* meghökkentem egy kicsit. A kerítés mellől hiányzott a régi pálinkafőző, meg a mellette lévő fészer, amelyet műhelynek is használtak emlékezetem szerint. Láttam az istállót, a szekérszint, a disznópajtát, mind olyan épület, amii ilyen nem volt a legmodernebb uradalmi birtokban sem. De a székház üresnek, kihaltnak látszott. Tanácstalanul nézelődtem éppen, amikor rádidsitási hangszóró beszédjére figyeltem fel, ami balkéztől a Rozsnyai féle kúriából hallszott, s amint arra néztem, Bakit, az egyik brigádost pillantottam meg.. — Nem ott laknunk ihősi elvtárs — kiáltott felém derűsen, s olyan közvetlenséggel, mintha falujabeli lettem volna. Megvárt és velem jött a Rozsnyai féle Udvarba. Ez az udvar ezelőtt másfél évvel az állami gazdaság tulajdona volt. Az udvaron most hatalmas ötágú csillaggal képzett virágágy volt, körülötte új léckerítés, s a kerítéshez négy-öt kerékpár támaszkodott, az épület bejárata fölött hangszóró, benn az asztal mellett és lábon is emberek... Úgy el voltak foglalva, hogy észre se vettek. — Jól van ez így — gondoltam, — legalább közvetlenül hallok meg egyet-mást — és próbáltam az ablak mellett meglapulni. De nem volt már időm. — Hó-hó, Horváth elvtársi — fordult felém Hajdú, a párttitkár szívnyolt, ravaszkás szeme barátságosan csillogott. — Na hát csak valahára megint felkerresett. — Fei — mondtam én — de Szentannától idáig, egyet szégyenkeztem végig az utón. — Ha azt mér? — nézett rám meglepődve, s néztek a többiek is valami ravaszkotrásra várva. — Szégyenkeztem maguk helyett, hogy lemaradtak Szentannától... Hát mit csináltak?.... — Majd az ősz mondja meg, hogy ki az első, Horváth elvtárs — lépett be éppen az utolsó szóra Nagy Incze, az elnök. Melegen kezet fogott, s engem valami jóleső vidámság járt át, mert nagyon szeretem ezt a karcsú, szikár, értelmes harminchatéves parasztot, megfontolt beszédét, becsületes, nyilt tekintetét. — Nekünk most nemcsak a mennyiség számít a munkában — folytatta. — Most már egyformán szem előtt tartjuk a minőséget is... A termelékenység fokozása mutatja meg majd, hogy ki az elsőbb... A munkában is kielőzzük még őket. — Ammo biztos — hagyta rá a jelenlevő két brigádos is, Hajdú és Baki, s amint közöttük szétnéztem, úgy láttam minden okom meg van, hogy elhigyjem nekik. Esteledett már. Nagy Incse átkisért a vendégszobába. Kifelé menet hallottam, a község Hireit harsogta Szentanitáról a hangszer*. Beszélgetve kletitürik végig az udvaron. Nagy Incje ideg-megállott, ugy mutogatott körül. — Ezt pénzzel vettük meg az állami gazdaságtól — mutatott szerte. Az utca hosszában ott volt a Rozsnyai féle uradalmi istálló, jobbra valami színféle. — Ezekből raktárhelyiségeket alakítunk. Egészségtelen ezen a helyen az istálló... Utcázuk a törökbuzákasokat isEzen az udvaron csak raktárhelyiségek lesznek — magyarázott s én vele együtt láttam, hogy miként változik tovább, folyton tovább és mindig csak előre ez a falu. Így értünk, beszélgetve a tavalyelőtti Székházhoz. Ennek egyik szobája vendégszoba, a másik meg orvosi rendelő. Az épületet a megalakuláskor építették székháznak. Annak kicsi lett és megnőtt más egyébnek, ati azelőtt sohase volt még Udvarfalván. Az egyik ágyon kabátot láttam piros csergére vetve. — Gyuricza lakik itt, a Sofőrünk — követte pillantásomat az elnök. — Nem is tudta, hogy tehergépkocsink van?... De még aztán milyen!... Az asztalon bekapcsolta a hangszórót és el is komolyodott mindjárt. ..Az udvarfalvi kollektív gazdaság a zöldség elárusítást tekintve, nincsen mindig kellő tekintettel szövetkezetünkre” — mondta bírálólag egy érdes férfihang. — Jobb volna, ha befognád a szád — replikázott az elnök. — Nem éppen úgy van minden, ahogy ő mondja — fordult felém, majd újra a hangszóróhoz. — Ne még röhögj te, mert a szádra ütök — veszekedett pajtáskodva. — A szentannai szövetkezeti elnök — világosított fel aztán, s én a veszekedésből azt vettem ki, hogy mind a ketten többet várnak egymástól, jobbat a közösség érdekében Hallgattam a hangszórót. Az egész falu hallotta. A régi egyéni bosszúkból kelt sitsputák, pletykák helyett, amelyek az egyes ember hasznát a közösség kárára támogatták, ma a nyílt, őszinte bírálat száll végig a falun s az egyén célját a nagyközösség hatalmas erejével segíti megvalósulni. — Hát avval a trágyaszakasszal mi van ott a falu végén? — kapcsolódtam be én is a bírálatba. — Láttam én már — válaszolt azonnal az elnök. — Valaki azt hitte, azért van az árok, hogy leszivódjon a trágyalé és jó szándékból ki akarta vezetni az útszéli sáncba... örömmel hallgattam Nagy Inczét. A tömérdek hízó disznóról beszélt, a hatalmas téglából épült juhszinről, fa- és vasmegmunkáló műhelyekről, amelyek azóta épültek, amióta én legutoljára Udvarfalván jártam — Hát az emberek? — kérdeztem. Nem felelt mindjárt. Elindultunk az Utca felé, én pedig szinte szégyenkeztem közben, hogy milyen badar kérdést tettem fel, hiszen mindez a hatalmas eredmény az emberek tetteinek a kifejezője. — Az emberek furlgoznak, de ez még nem elég — felelte az eztök. — Éppen most volt egy csatánk... Csupán azért, hogy több normát végezhessenek, egy teljesen felesleges munkát akartak végrehajtani a ropásba,és elég sokan voltak. Meglepődtem a válaszán. Láttam már nem egy kollektív gazdaságban, hogy egyes kollektivisták nem fedkat gondollnak a termelékenységre, csupán a normát tekintik. Elfeledkeznek arról az alapvető tényről, hogy a cél a termelés és a termeléshez szükséges munkát, a normáttekintik Cékláit. Ebben a jól menő kollektív gazdaságban meglepett ez a felismerés... Alkonyat volt már. Az elnököt elfiívta valaki, én meg éjfélutánig jártam a falut. Uj falu már Udvarfalva, de a mélyben még ott lappang sok régi idő kell, munka és felvilágosodás, erdig egészen elfedi az uj. Sok mindent megtudtam ezen az estén Többek között azt is, hogy bár hatodik éve kollektivista az egész falu, de nem igen fordul elő, hs egy volt középparaszt fiatal, hajdani szegényparaszttal házasodna össze. Hat év alatt, munkás kezük nyomán állást változott a falu képe. Maguk lepődnének még legritkább, ha valami gonosz varázslat folytán hirtelen a hat év előtti falu jelenne meg újra előttük. De a tudatukban való változás nem tudta eléggé gyorsára követni, lemaradt attól, amit munkájukkal hoztak létre. Úgy vannak, mint a gyorsan fejlődött gyermek, aki testében felhöttés már, tudata azonban még gyermekes, nem eléggé fejlett. Éjfél után kerültem haza. Csend volt a kollektív gazdaság udvarárt, csak a nagyszemű csillagok sugara botlott a meg egy-egy vas szerszámon Lábujjhegyen indultam az istálló, felé... Benn egész sor lámpa égett. Az istálló telve volt állattal, nagy részük heverve kérődzett. Kicsi, széken lehajtott fejjel ült az egyik őr. Akkor se nézett fel, amikor elsurrantam előtte, de az istálló másik végéből jött már felém villával a kezében Nagy Károlyba.art másik istállóbeli éjjeli őr* Beszédünkre Balló Marcika is felénk indult. — Hát maga hol jött be, mert én nem láttam — kérdezte. — Hát az már nem az én hibám — válaszoltam tréfásan. — Egy cseppet elpilledtem — ismerte be Darló Márton s már indult is a villával. Az istállóban ragyogó tisztaság volt. Trágya, vagy vizelet másodpercekig se állott az állatok mögött. Szalmával keverve kupacokba gyűjtötték az éjjeli őrök. Hazakkas targoncák álltak a közfolyosón. Reggel" azokkal hordják ki. — Megrakjuk, hogy ropog reggelre — dicsekedett Nagy Károly, de ezt már inkább arra figyeltem, hogy milyen ügyesen szaporítják ezek az udvarfalviak a trágyát. Az istállóból kifelé menet kucsmás ember várt rám az ajtóban. — Tudtam, hogy bejött... Hóó te! — fogta egy dühösen morgó fekete kutya pórázát. — ELŐRE Az RNK Akadémiája rendes ülésszakának munkálatai A Román Népköztársaság Akadémiájának rendes ülésszaka szerdán délután és csütörtökön tovább folytatta munkálatait. Szerdán és csütörtökön az egyes szakosztályok keretében tudományos közlések hangzottak el. Az első szakosztályban a matematikai és fizikai kérdésekről, a második szakosztályban a biológiai, agronómiai, geológiai és földrajzi kérdésekről, a harmadik szakosztályban a gyakorlati mechanika, az energetika, a fémipar és a vegyipar kérdéseiről, a negyedik szakosztályban az orvostudomány kérdéseiről, az ötödik szakosztályban a történelem, filozófia, lélektan és közgazdaság kérdéseiről, a hatodik szakosztályban pedig a nyelvészet, irodalom és művészet kérdéseiről hangzottak el közlemények. A Román Népköztársaság Akadémiájának rendes ülése tovább folytatja munkálatait. (Agerpres) ----•---- Még nem jelent leveleink nyomán BIRÓ DÉNES levelezőnk a nagyadorjáni szövetkezet bolt elárusítójának visszaéléseiről értesítette szerkesztőségünket. Csalóka Gyula boltkezelő elhanyagolta az olyann áruk (só, petróleum stb.) beszerzését, amelyekkel nem tudott mellékkeresetre szert tenni. A gyertyát, méterárut, vásznat, kartont a törvényes áron felül árusította. Egyes közszükségleti cikkeket, mint például a cukrot a bolton kívül, fekete áron hozta forgalomba. A Marosvásárhely rajoni szövetkezeti szövetség vezetősége levelezőnk bejelentése nyomán ellenőrizte Csalóka Gyula munkáját és minthogy a felsorolt visszaélések rábizonyultak, elbocsátotta állásából. ★ Szovátán hiányos a villanyszolgáltatás — írja BALÁZS OLGA levelezőnk. Az elmúlt évben November 7 tiszteletére új áramfejlesztőt kaptak, mégsem tudják száműzni a petróleumlámpát, mert még mindig nem kapták meg a bukaresti „Augusztus 23" üzemből a hiányzó alkatrészeket. Szerkesztőségünknek küldött válaszában az „Augusztus 23" üzem kereskedelmi osztályának igazgatója, N. Serban, azt írja, hogy tíz napon belül elkészítik az áramfejlesztőhöz szükséges alkatrészeket, kiutaznak a helyszínre és üzembehelyezik az áramfejlesztőt. * Sztálinvárosból az Elena Pavel utcában lakó TOLNAY LAJOS megírta szerkesztőségünknek, hogy a néptanács elhanyagolja az utcában összegyűlt szemét elhordását és az úttest javítását. A sztálinvárosi néptanács végrehajtó bizottsága (Halga Sabin elnök) közölte szerkesztőségünkkel, hogy az ICOS vállalat a jövőben rendszeresen elhordja a szemetet az utcából és az úttest javítását is megkezdi. REGGEL... MEGKEZDTÉK A BÚZA ARATÁSÁT Craiova tartomány egyes községeiben. A gemetti mezőgazdasági iskola kedden és szerdán 8 hektár búzát aratott. ÚJ CINK- ÉS ÓLOMLELŐHELYEKET tártak fel Dél-Lengyelországban. A bányák teljes üzembehelyezésük után több ércet adnak majd, mint a háború előtti lengyel színesfém-bányák együttes termelése volt. KIÁLLÍTÁS NYÍLT PEKINGBEN, amely 370 hindu művészeti tárgyat mutat be. A kiállítás legfőbb érdekessége az a négy reprodukció, amely az adzsantai sírban lévő festmények után készült és több mint kétezer éves. A SZÍNHÁZIGAZGATÓK június 27-én, 28-án és 29-én országos értekezletet tartottak a Művelődésügyi Minisztériumban. Értekezletükön a műsorpolitika egyes kérdéseit vitatták meg. Az értekezleten részt vett Jett Pas, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Lucia Sturdza Bulandra, a Municipal színház igazgatója, Paul Cornea, a Művelődésügyi Minisztérium helyettes vezérigazgatója. Ion Florea felolvasta a minisztérium színházügyi igazgatóságának jelentését az 1954—1955-ös évad műsortervének teljesítéséről. Ezután élénk vita alakult ki, amelynek során hazánk több színházának igazgatói szólaltak fel. KIGYULLADTAK A VILLANYLÁMPÁK a karánsebesi Új Bányásztelep lakóházaiban, amelyeket nemrégen adtak át rendeltetésüknek. ÁLLANDÓAN EMELKEDNEK AZ ÁRAK Nyugat-Németországban. Megdrágult a vaj, a tej, a gáz, a víz és a szén — írja a Freies Volk. ÖTVENHÉT ÚJ CSALÁDI HÁZAT építettek maguknak az erkedi kollektivisták a gazdaság megalakulása óta eltelt öt év alatt. Jelenleg 18 családi ház építése folyik. HATALMAS ORKÁN pusztított az Egyesült Államok néhány államában. Az orkán nagy károkat okozott a Nebraska tartományi Scottscluffban. Az orkán következtében öt személy meghalt, közel száz megsebesült, az anyagi károk pedig több százezer dollárra rúgnak. KÉT ÚJ ÖLTÖZŐT, egy 16 zuhanyos fürdőt és két mosdóhelyiséget építettek nemrégiben a medgyesi Vörös Email edénygyár dolgozói részére, megkezdték az idei Méztermés átadását az állami kereskedelmi szerveknek. A timburesti állami gazdaság három nap alatt másfél vagon akácmézet szállított rendeltetési helyére. ÉPÜL AZ ALBÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG első korszerű hal- és gyümölcskonzerv kombinátja. ----------- A fővárosi „Augusztus 23" üzemek napközi otthonában gondos felügyelet mellett élnek a gyermekek. Felkelés után a fürdőszobában találjuk őket: a csapokból ömlik a frissítő víz, mosakodik a gyereksereg. ★ * * A kínai népi zenekar díszhangversenye a fővárosban Az országunkban vendégszereplő kínai népi zenekar csütörtökön este díszhangversenyt adott a Szakszervezetek Központi Tanácsának színházában. A hangversenyen megjelentek: Chivu Stoica, C. Pirvulescu, dr. C. I. Parhon professzor akadémikus, S. Bughici, Constanta Craciun, M. Rosianu elvtársak, a kormány s az RMP KV tagjai, a társadalmi szervezetek és központi intézmények vezetői, tudományos dolgozók, írók, művészek, újságírók és nagyszámú közönség. Megjelent a díszhangversenyen Ke Bonján, a Kínai Népköztársaság bukaresti nagykövete és a diplomáciai kar más tagjai. A zenekar számos klasszikus kínai zeneszámot adott elő, amelyek mindegyike a kínai nép fejlett művészetéről tanúskodik. A közönség lelkesen megtapsolta a zenekar tagjait és virágcsokrokkal köszönte meg a művészi élményt. (Agerpres) 1955., július 9., péntek. A Meteorológiai Intézet közli: Várható időjárás pénteken Július 1-én: esős idő, felhős égboltozat, tartós esők és zivatarok az ország minden részén. Mérsékelt északnyugati szél. Csökkenő hőmérséklet, nappal 19 és 26 fok, éjjel 10 és 17 fok között. A következő három napra ugyancsak esős idő várható. Kezdetben tartós eső, majd záporok, zivatarok és helyenkint jégeső. Élénkülő szél, csökkenő hőmérséklet. mgmim..........