Előre, 1955. augusztus (9. évfolyam, 2422-2445. szám)

1955-08-02 / 2422. szám

IX. évf., 2422. szán 4 oldal — ára 20 báni 1655 augusztus 2., kedd LAPUNK TARTALMÁBÓL. MAROSI BARNA: Kalandozások Jókai Mórral Erdélyben I. (2. oldal) KÄSZONI GÁSPÁR: A gabonafélék ió tárolása Időszerű feladat (2. oldal) VIDOR ALIZ: Ami nem • versenyzők dolga (2. oldal) SZABÓ DENES: Tapasztalataim a tanu­lók helyesírásának megjavításában (2. oldal). A Moldvai Szocialista Szovjet Köztársa­ság 15. évfordulója (3. oldal) Amerikai — szovjet mezőgazdasági kül- döttségcsera (3. oldal) Sporthírek (3. oldal) Csu En-láj beszéde a nemzetközi helyzet­ről és Kína külpolitikájáról az összki- nai Népképviseleti Gyűlés ülésszakán (4. oldal) Táviratok az osztrák államszerződés éf* vénybelépése alkalmából (4. oldal)' A Szovjetunió honvédelmi miniszterének parancsa (4. oldal) A Komszomol Központi Bizottságának plenáris ülése (4. oldal) Ünnepség Moszkvában a vasutasok ossz-* szövetségi napja alkalmából (4. oldal) Iparfejlesztésünk forrása: a szocialista felhalmozás Az egész népgazdaság felvirágzásának alapja az ipar, s különösen a nehézipar elsőd­leges fejlesztése. A szocialista ipar fellendí­tése s a mezőgazdaság uj technikai alapok­ra való helyezése és szocialista átalakítása azonban hatalmas beruházásokat igényel. Ezenkívül minden évben népjóléti célokra, például lakásépítésre is igen nagy összege­ket kell befektetni. A szocialista építés feladatainak teljesíté­se tehát nagy beruházásokat követel. Hon­nan teremtjük elő ezeket a milliókat? Az ipa­rosítás szocialista útjáról szóló lenini-sztáli­ni tanítások szellemében a magunk erejéből, belső tartalékainkból. Ezért van olyan nagy Jelentősége annak a hazafias mozgalomnak amelyet a sztálintartományi iparvállalatok indítottak el felszabadulásunk tizenegyedik évfordulójának köszöntésére. Ez a nagyszerű mozgalom „Minél több terven felüli szocia­lista felhalmozást a hazának1" jelszó alatt született meg s azóta már magával ragadta az egész munkásosztályt. A mi felhalmozási forrásaink óriásiak. Hazánk felmérhetetlen gazdagsága, népünk alkotó munkalendülete és tehetsége, az ipari ujitómozgalomban felszínre kerülő kezdemé­nyezőkészsége és leleményessége, a szocia­lista közvagyon állandó gyarapodása — ezek azok a kiapadhatatlan források, melyekből bőven buzognak az uj termelési győzel­mek, az ötéves terv teljesítése és túlszárnya­lása. a munka termelékenységének növelése, az önköltség csökkentése, az újítások és ésszerűsítések ezrei és a milliós megtakarítá­sok. A termelékenység állandó növelése é3 az önköltség csökkentése, szigorú takarékos­ság meghonosítása, a legfontosabb tényezői a szocialista felhalmozásnak, mely az ipar fejlesztésének megingathatatlan alapja. Az elmúlt hetekben — a sztálintartomá- nyiak példájára — szerte az országban lel­kes munkavállalások hangzottak el. Százezer lejeket s nagyobb üzemeinkben még többmillió lej szocialista felhalmozást is vállaltak au­gusztus 23 tiszteletére. Ha összegeznék mind­ezeket a számokat — melyek a felszabadu­lási verseny zászlajára vannak írva — —az eredmény százmilliókra rúgna, hiszen csak a fővárosi Augusztus 23 üzem munka- közössége több mint 8.320.000 lej szocialista felhalmozást ajánlott fel az év végéig. De nemcsak a vállalások nagyok, hanem már az eredmények is. Ahogy fogynak az augusztus 23-ig még hátralévő napok, úgy növekszik minden üzemben a szocialista felhalmozás, úgy válik valóra a munkavállalás. A resicai kohászok és acélolvasztárok például — meg­takarítások utján — már 1.623.180 lejt le­róttak vállalásukból. Az egész kombinát dol­gozói az év végéig összesen 20.000.000 lej szocialista felhalmozást fognak adni a hazá­nak terven felül. Ebből az összegből 150 párhuzamos esztergapadot, 250 kévekötő-ara­tógépet, 252.000 méter kelmét lehet gyárta­ni és fel lehet építeni egy 80 lakosztáiyos munkásblokkot és 8 bölcsődét. Az aradtartományi vállalatok szintén szép eredményeket értek el. Húsz üzem eddig 24.057.959 lej terven felülj szocialista fel­halmozást valósított meg s augusztus 23-át újabb több mint tízmilliós eredménnyel akarja köszönteni. A marosvásárhelyi Petőfi Sándor kesztyű­gyár timárosztályán már több mint 5800 lej megtakarítással járultak hozzá a szocialista felhalmozáshoz s ugyanakkor 10 százalékkal javították a kesztyűk minőségét. A gyár bőrkabát-osztályának dolgozói még ennél is szebb eredményt értek el: 69.000 lejt takarí­tottak meg. P’.oesti tartomány 138 vállalata több mint 143 millió lej terven felüli szocialista felhal­mozást vállalt. Az üzemek dolgozói most arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy a technika teljes kihasználásával és a fajla­gos fogyasztás állandó csökkentésével minél nagyobb eredményeket érjenek el. Néhány részleteredmény az eddigi sikerek közül: a cimpinai kőolajkutaknál dolgozó munkások — uj fúrási módszer bevezetésével — már több mint 17.000 lejt takarítottak meg, a bol- desti szondáknál pedig mindössze 12 nap alatt közel 80.000 lej a megtakarítás. Az aranyosgyéresi Sodronyipar-üzem dol­gozói sem maradnak le a többi vállalat mögött. Az üzem acélöntödéjében, henger­művében és kábeiosztályán már több mint 523.000 lej tervenfelüli szocialista felhalmo­zást valósítottak meg. A termelékenység s ezen keresztül a szo­cialista felhalmozás növelésének egyik leg­fontosabb tényezője az élenjáró munkamód­szerek alkalmazása és széleskörű elterjeszté­se. A fémfeldolgozó iparban különösen a gyorsforgácsolási módszerek terjedtek el. Ma fémipari és gépgyártó üzemeinkben több mint 1470 szerszámgépen alkalmazzák — több műszakban — a Bikov—Bortkevics gyorsfémvágásl és a Koleszov intenzív fém­vágási módszert. Ennek következtében a fém- feldolgozó iparban az átlagos forgácsolási sebesség 60—70 méter forgácsról (percen­ként) 120 méterre emelkedett, a gépek ter­melékenysége pedig megkétszereződött. A gyorsforgácsolási módszerek alkalmazásában különösen az olyan üzemek értek el ki­emelkedő eredményeket, mint például a sztá- linvárosl Ernst Thälmann traktorgyár, a Vörös Zászló-müvek, az aradi Iosif Ranghet, a nagyszebeni Independenta, stb. A traktor­gyárban 60 szerszámgépen alkalmazzák Bi­kov, Bortkevics és Koleszov módszereit. Hazánk bányászai nemcsak augusztus 23- át, hanem ugyanakkor a közeledő Bányászok Napját is uj győzelmekkel akarják köszön­tem. Ezért fokozott erőfeszítéseket tesznek évi tervük és versenyvállalásaik teljesíté­séért. Az aninai Gheorghe Gheorghiu-Dej bá­nya munkásai uj eljárás bevezetésével nap- ról-napra növelik az előhajtást. így vált le­hetővé, hogy julius 22-ig teljesítsék egész havi tervüket. Az aninai bányászok célkitű­zése az, hogy ebben a hónapban legalább 40 százalékkal túlszárnyalják előirányzatu­kat. Szépen haladnak a vállalások teljesíté­sében a lupáki (Resica rajon) bányászok is. Augusztus 23-ig 100.000 lej tervenfelüli szo­cialista felhalmozást ajánlottak fel s ebből mostanáig 60.000 lejt már valóra is váltot­tak. Mindezek a szép eredmények s mások, a- melyek országszerte születtek, munkásosztá­lyunk hatalmas alkotóerejét mutatják és a gyorsütemü iparfejlesztés forrásainak kiapad" hatatlanságát bizonyítják. A szocialista felhalmozás — gazdasági fejlődésünk szempontjából — elsőrendű je­lentőségű dolog, de nemcsak halmozni kell tudni a milliókat, hanem felhasználni is. Értenünk kell ahhoz, hogy a felhalmozott tartalékokat okosan, takarékosan használjuk fel, hogy a nép vagyonából egyetlen báni se vesszen kárba, hogy a felhalmozást elsősor­ban az iparosítás legfontosabb szükségleteire fordítsuk. Ha, mondjuk, egy épitőtelepen 10 százalékkal növelik a termelékenységet, de ugyanakkor 10 százalékkal több anyagot pa­zarolnak el — akkor a felhalmozás egy más csatornán már el is folyt. Ésszerűen, takaré­kosan kell felhasználni meglévő anyagi esz­közeinket. Üzemeink vezetőinek nagy gon­dot kell forditaniok arra, hogy a fölöslege­sen nagy improduktív kiadásokon és más csatornákon ne szivárogjon el a megtakarí­tott pénz. Fokozzuk tehát a szocialista felhalmozás ütemét és takarékoskodjunk még szigorúb­ban, hogy minél ktmagaslóbb sikerekkel kö­szönthessük felszabadulásunk nagy ünnepét 6 minél hamarabb teljesíthessük első ötéves tervünket. A Román Népköztársaság és Franciaország kölcsönös kapcsolatairól A Román Népköztársaság külügyminisztériuma a román kormány és a francia kormány következő közös nyilatkozatát bocsátotta a sajtó rendelkezésére: „A Román Népköztársaság kormánya és a francia kormány kielégítő megegyezésre jutott a mindkét országot érdeklő több kér­désben. Attól az óhajtól vezérelve, hogy megerő­sítsék a két ország közötti kapcsolatokat, a két kormány megegyezett abban, hogy fej­leszteni fogják a kulturcserét a Román Nép- köztársaság és Franciaország között. A francia kormány elhatározta, hogy 1955 augusztus elsejei kezdettel hatálytalanítja 1955 junius 18-i törvényerejű rendeletét, amelynek értelmében ideiglenesen betiltot­ták a Román Népköztársaságnak szánt francia áruk kivitelét". Szénipari értekezlet Petrozsényben A szénipari minisztérium kollégiuma julius 30-án és 31-én bővített ülést tartott Petro­zsényben a szénipari vállalatok aktíváival. Az ülésen megvitatták a szénipari vállala­tok műszaki fejlődésével kapcsolatos problé­mákat. Az ülésen részt vett több mint 350 bá­nyász, technikus és mérnök, vállalati ve­zető, a szénipari vállalatokban működő párt­ós tömegszervezetek képviselői. A beszámolókból kitűnt, mennyit növeke­dett az utóbbi időben a szénkitermelés gé­pesítése. Az ötéves terv éveiben csupán a zsilvölgyi szénbányákat több mint 400.000.000 lej értékű uj berendezéssel látták el. A nagy­méretű gépesítés folytán a legtöbb szénbá­nyában növekedett a munka termelékeny­sége. A viták során a bányászok sóik konkrét ja­vaslatot lettek a meglévő felszerelés jobb kihasználására. Az értekezlet eredményeit Ion Mincu elv­társ, szénipari miniszter foglalta össze. Min­cu elvtárs hangsúlyozta az uj technika beve­zetésének fontosságát a termelésben, majd rámutatott azokra az intézkedésekre, ame­lyek hivatottak arra, hogy teljes mértékben érvényre juttassák az uj technikát, megja­vítsák a technológiai folyamatokat és ma. gasabb színvonalra emeljék a szénipar fej­lesztését célzó kutatómunkát. Megkezdődött a béke és barátság nagy ünnepe — az V. Világit] usági Találkozó — Munkatársunk telefonjelentése — Varsó tegnap úgy ün­nepelt, ahogy csak ez a város tud. Ha van város a világon, amelyik tudja, mit jelent a háború, az Varsó. Ha van város a földön, amelyik ismeri a béke értékét, az Varsó. Varsó „az én otthonom, a te otthonod’’, hirdeti egy óriási jelszó a város központjá­ban. Itt ma valóban otthon érezheti magát a világ fiatalsága. Száz- és százezrek ajkán zengett az ének, a béke és barátság jelsza­va. Nehéz leírni a színek pompáját, a fiata­lok áradó örömét. Nehéz szavakba foglalni azt, amit tegnap Varsóban láttunk. A Sztálin-téren össxegyült küldöttek tö­mege a Poniatow. \y hidon keresztül vonult a stadionba. Diadalut volt ez Varsón keresztül, — a békét jelképező csodás erejű fiatah ;g diadalmenete. A több, mint hetvenezer néző zsúfolásig megtöltötte a stadion lelátóit. Festői lát­ványt nyújtott maga a közönség is: minden belépőjegy mellé egy kis színes kendőt is adtak. Amikor négy órakor felharsantak a megnyitó ünnepség kezdetét jelző kürtök, a stad on minden résziegén más-más szinü kendők libbentek a magasba. A televízió mű­ködésbe lépett, húsz állam rádió-bemondói kezdtek közvetíteni. A főtribünön megjelent Boleslaw Bierut, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára. Alexander Zawadski, az államtanács elnöke, Jozef Cyrarvkiewicz a minisztertanács elnöke, K. Rokossowski, Lengyelország marsallja és a Lengyel Nép- köztársaság más politikai személyiségei. Ugyancsak itt foglaltak helyet a diplomáciai képviseletek vezetői és a diplomáciai testület más tagjai. A harsonaszó után zászlóvivők tömege vonult be a stadionba. Az V. Világitju- sági Találkozó jelvényét fehér és kék lo­bogók erdeje vette körül. Ezután a De. mokrata Ifjak Világszövetségének és a Nemzetközi Diákszövetségnek a vezetői haladtak, élükön Bruno Berninivel, a DÍVSZ elnökével és Jacques Denisszel, a DÍVSZ főtitkárával. Utánuk következnek a Lengyel Ifjúsági Szövetség vezetői, a találkozó nemzetközi előkészítő blzottsá. gának tagjai és a különböző országok if­júsági szervezeteinek vezetői. Megkezdődött a küldöttségek felvonulása a lengyel ábécé szerint. A szépség parádéja volt ez a felvonulás. A világ ifjúsága ezút­tal is bebizonyította, hogy kiapadhatatlan ötletekben. Minden küldöttség hozott magá­val valami eredetit, valami kincset, amivel már a kezdet-kezdetén kifejezhette szeretetét a világ ifjúsága iránt és a vendéglátó gaz­dák iránt. Az albánok népviseletükért, táncukért kap­tak egetverő tapsot, aztán az argentinoknak szólt az éljenzés, akik gyönyörű dallal aján­dékozták meg a megnyitót. Ausztrália kül­döttei páratlan jókedvükért nyerték meg a közönség tetszését. Az osztrákok sok ezren vonultak fel. A brazilok egzotikus táncot jártak a főtribün előtt. A bolgár küldöttség is sok meleg tapsot kapott. Sportolóik tiz méter magas ezüst virágvázát hoztak a vál­lukon, ötven nagy stilizált rózsával. Leg­nagyobb meglepetésre, a rózsáknak illatuk volt. Áradt a rózsaolaj kellemes illata, egy pillanat alatt az egész stadion megtelt vele, Később tudtuk meg, hogy üvegszerkezettel permetezték a legfinomabb bolgár rózsaola­jat. A kina ak sárkánytáncukkal értek el nagy sikert. A fergeteges taps annak a fia­talságnak szólt, amelyik szabad uj világot épit Ázsia szivében. A csehszlovák küldött­ség festői látványt nyújtott, különösen a szlovákok tetszettek. A dánoknak is nagy si­kerük volt. A franciák csodás népviseletben vonultak fel, a Marseillaise-t énekelve. Kö­vetkezett a spanyol ifjak csoportja. Elsőiz- ben vannak közöttük olyan ifjak, akik egye­nesen Spanyolországból jöttek el egy ifjú­sági találkozóra. Az afrikai gyarmati álla­mok küldötteinek felvonulása is nagy tapsot kapott. Az indiai küldöttség élén az a ke­rékpáros békeharccs haladt, aki bejárta a világot és most itt Varsóban mint meghívott vett részt. Izrael 180 tagú küldöttsége ka­ronfogva vonult fel az arabokkal. „Soha többé Hirosimát":, hirdeti a japánok jelszavas-táblája, amelyet két hirosimai fiú vitt. Utána a japán táncosok lejtettek úgy­nevezett napernyő-táncot. A koreai ifjak száz békezászlót lobogtattak. A németek vé­geláthatatlan sorokban mentek, több mint 2500-an vannak. A két német küldöttség meg­egyezett, hogy egy zászló alatt vonul fel. A varsóiak erősen megtapsolták őket. Érez­ték, hogy ezek a fiatalok soha-soha nem fog­nak fegyvert más népek lerázására. Portugália után lépett a pályára a román küldöttség. Vörös virággal volt kirakva az országunk neve. Azután a zászlóvivők jöttek, majd a küldöttség vezetői világos- szürke ruhában. Hazánk cimerét sporto­lók vitték vállukon, majd a küldöttség tömött sorait éljenezte a közönség. A fö­(Folytatása a 3. oldalon). HORDANI, CSÉPELNI KELL! A Magyar Autonóm Tartományban Arad tartományban (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése). Két nap óta sürü eső verdesi a Magyar Autonóm Tartomány falvainak földjeit. A rossz idő késlelteti a betakarítást, de azért az utóbbi napokban sok helyen jó eredményt értek el az aratásban. A hűvös éghajlatú Gyergyó és Csik rajonok kivételével minde­nütt aratnak már. Marosvásárhely rajonban — a legutóbbi jelentések szerint — már ka­langyákba rakták a kalászosok 50 százalé­kát. Erdőszentgyörgy és Régen rajonokban is beérett a gabona nagy része. Szórványosan megkezdődött a cséplés Is. Nagyon jól ereszt a gabona. A Május 1 ál­lami gazdaság 40 mázsa árpát csépelt hek­táronként s az egyéni parasztgazdaságok terméseredményei is kiválóak: az eddig ki­csépelt gabonából hektáronként 20 mázsa árpa és ugyanennyi búza ömlött zsákokba. Előzetes számítások szerint búzából 16—17 mázsára, árpából és zabból 15—16 mázsára becsülik a tartományi átlagtermést. A Ma­gyar Autonóm Tartomány-i viszonylatban jó­nak mondható termés betakarításával azon­ban sokkal jobban kell igyekezni. Jelenleg nagy lemaradás van a tarlóhántásban, szé- rürehordásban és cséplésben. Tartományi vi­szonylatban julius 25-én 1,7 százalékot mu­tatott a tarlóhántás grafikonja és az aratás­ban élenjáró marosvásárhelyi rajonban is alig 7 százalékra állnak a tarlóhántással. Még vontatottabban halad a szérürehordás és a cséplés. Mindenfelé halogatják ezt a munkát, pedig a gyakran változó időjárás is azt kívánja, hogy ne tartsák sokáig s szántóföldeken a learatott gabonát. Különö­sen „ Marosvásárhely rajoni néptanácsok kö­vettek el nagy mulasztásokat ezen a téren Nagyernyén, Gernyeszegen, Marosszentgyör- gyön és más községekben már julius 16— 17-én megkezdték az aratást, azóta két hét telt el és még mindig nem csépelnek. Csé- eletlen még az ákosfalvi kollektiv gazdaság árom hete learatott árpája is. A lemaradás főoka az, hogy a községi néptanácsok nem mozgósítottak minden erőt a hordás és cséo- lés megkezdésére. Sokáig késlekedtek a szé­rűk berendezésével és a cséplőgépek kivon­tatásával. A szervező és mozgósító munkára rányom­ta bélyegét az, hogy a községi néptanácsok betakarítási parancsnokságai a legtöbb he­lyen nem működnek. Márpedig ezeket a pa­rancsnokságokat azért hozták létre, hogy ne- csak az elnökök és titkárok vállára nehezed­jék a munka irányítása és szervezése. Mind­eddig a néptanácsi képviselők sem kapcso­lódtak be a betakarításba ahogy kellene Nem segítik eléggé a végrehajtó bizottságo­kat a dolgozó parasztok mozgósításában. Minden lehetőség megvan rá, hogy a Magyar Autonóm Tartományban halogatás nélkül, gyors ütemben végezzék a hordást és cséplést. A tartományi mezőgazdasági igazgatóság és a rajoni mezőgazdasági osz­tályok vezetői és szakemberéi hatékonyabban és nagyobb eréllyel ellenőrizzék a betakarí­tás menetét. A néptanácsok végrehajtó bi­zottságai ped’g összpontosítsanak minden erőt a soronlévő munkákra, hogy minél ha­marabb behozhassák a lemaradást. (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése). Arad tartományban az utóbbi öt napban gyors ütemben folyt a betakarítás. Julius 27- ig 95 községben, 78 kollektiv gazdaságban és 76 társulásban befejezték az aratást. Tarto­mányi viszonylatban 91 százalékra állnak De a kiegészítő 9 százalék többnyire zab és borsó, melyek beérésük folytán most kerül­nek kasza alá. A rajonok közül Kőrös rajon tartja továbbra is az elsőséget 97,2 száza­lékkal. Majd Borosjenő következik 93.5, majd pedig Arad rajon 90,3 százalékkal Lippa rajon 71 százalékával most is sereg­hajtónak maradt. Jóllehet az elmúlt héten nagy Igyekezet mutatkozott meg az aratásban, az eredményt még sem lehet megelégedéssel venni. A tar­tományi néptanács és más szervek értékelé­se alapján megállapítást nyert, hogy szer­vezetlenség folytán a gépi erők nem voltak kellő mértékben kihasználva. Ezért maradt a tartományban — zabon és borsón kivitt — még néhány ezer hektár kalászos leara- tatlanul. Kombájnok egész sora maradt ki­használatlanul még olyan napokon is. ami­kor különösebb nehézség nélkül lehetett vol­na velük aratni. A fenlaki GTA egyik kom­bájnja például a máslaki kollektiv gazdaság­ban naponta csak 5 hektár búzát aratott le; Még ennyit sem ért el a nagyszentmiklósf GTA Csanád község néptanácsa földjén dol­gozó kombájnja, mert a néptanács nem gon­doskodott emberről, szállítóeszközökről, hogv a kombájn magtárában felgyülemlett gabo­nát idejében kiüríthessék. A gépi erő jó kihasználásának elmulasz­tásával magyarázható az is, hogy a nagv- szentmiklósi állami gazdaságban még 120® hektár búza vár aratásra. Tartományszerte vontatottan halad a szé­rürehordás és a cséplés. A cséplésben az ál­lami gazdaságok mutathatnak fel nagyobb eredményt, mivel gabonájuk nagy : részét kombájnokkal aratták. A kollektiv gazdasá­gok 9,8 százalékát végezték el a cséplésnek, mig az egyénieknél 3 százalékot sem ér el a kicsépelt gabona mennyisége. E nagy le-, maradásnak részben az az oka, hogy későre vitték ki a gépeket a szérűkre. A lehetőségek szerint csaknem mindenütt megkezdhették volna már a cséplést. A he­tekkel ezelőtt learatott gabona és az időjárás is ellentmond annak, hogy a cséplőgépek 36 százaléka van még csak üzembe helyezvq. Kivétel nélkül a tartomány minden rajonjá- ban a néptanácsoknak mozgósitaniok kell ,a dolgozó parasztságot, hogy ne halogassák tovább a szérürehordást, mert több helyen már íeketednek a keresztek. Nagy kár » termelőknek, nagy kár az egész ország­nak. Hordani minden fogattal, csépelni min­den cséplőgéppel: Arad tartományban ez most a legsürgősebb feladat. Az aratásból felszabadult traktorok pedig végezzék el a tarlóhántást mindenütt. Serény munka folyik az oprisenesti (Filimon Sírbu rajon) kollektiv gazdaság szérű­jén. A tagság mielőbb ki akarja csépelni a dús termést. Ezért a cséplésnél kollekti­vista asszonyok Is segitkeznek. A kisiratosi kollektiv gazdaságban A kürtösi állomástól balra eperfákkal 4» szegélyezett utón haladunk egy jókora lombsátor irányába. Ott van a szomszéd község: Klsiratos. Nem nagy a távolság, de még egyetlen házát sem lehet látni. Az idén magasra nőtt a kukorica. Lovon ülve me­hetne benne az ember, úgy sem látszana ki. A határból nagy területet foglal el a kuko­rica s el is takarja az ember szeme elöl az egész községet. Igaz a széleken már gyen­gébb, alig érte el a másfélméter magasságot s csövezni is csak most készülődik. Node, ke­vés van ilyen és arról hogy keskeny parcel­lák, azt is meg lehet tudni, se nem a tár­sulás tagjaié, sem a kollektivistáké. A köz­ség határának több mint a fele a kollekti­visták része, majd a társulás következik s úgy 10 százalékát bírják az egyéniek. A mező mutatja is ezt a ranglétrát. Nem kell szóval bizonygatni, hogyan előnyösebb gaz­dálkodni. Felhőtlen az ég s a levegő szinte mozdu­latlan. A hordás és a cséplés ideje. Mégis szokatlan, hogy ilyenkor nem látni a leara­tott gabonaföldeken rakodó szekereket. (Pe­dig a keresztek csak arra várnak, lábonálló gabona nincs sehol). Csupán két cséplőgép­nek a zúgása töri meg a mező nagy csendjét. A Szabó Árpád kollektiv gazdaság tagjai csépelnek. Ebédidő előtt érünk be a gazdaság udva­rára. ahol egy szekér körül 4—5 kollekti­vista forgolódik. Zsákokat raknak le. Jókor jöttünk, Lévai Jánost, az elnököt épp benn találjuk az irodában. Öt perce sincs, hogy bejött az egyes számú cséplőgéptől. Ar­cáról nem lehet leolvasni, hogy örvend-e vagy komor. Mintha mind a kettőre oka len­ne. Mikor megtudja, mi járatban vagyunk, valamivel derültebbé válik, mintha valamit leplezne vele, mosolyog. — Jó, hogy jöttek s ha akarnak, van most miről Írni. Örömünk még nagyobb lesz, ha az országban másfelé is megtudják: rég nem volt nálunk ilyen termés. Pedig ha az idő­járás hordozná magával a jó terméseket, többször lehetett volna ennél sokkal jobb. De addig nem le mondok többet, míg nem lát­ják a mezőt. Még félreértés lesz belőle s azt Írják, hogy dicsekvő vagyok. Tavaly az egyik újságban azt írták rólam, ellensége vagyok a kombájnnak... Később azt is elmondom... Előállt a kocsi, induljunk. A kollektiv gazdaság udvara a termőföl­■** dekkel határos. Nem lett volna szük­séges tehát kocsira ülni. De az elnök azt akarja, lássuk az egészet. Nehogy feltételez­zük, csak itt a közelben szép. Katonás rend­ben 10 és 30, meg 50 hektáros táblánként következnek a különböző növényfajták. Min­den tábla az öt brigád valamelyiké. A kuko­ricáról már volt szó, csak annyit kell még megjegyeznünk, hogy többnyire három cső van minden száron s a legkisebb cső is majd félméteres. Érdemes volt négyszer kapálni. Gönczi Pál, a gazdaság agronómusa azt mondja: 7—8 ezer kiló úgy lesz hektáron­ként, mint egy kiló. Háromszáztizenöt hek­tárról lehet várni ezt a termést. Az első 25 hektáros kukoricatábla után 10 hektár cukorrépa következik. Trágyázott föld­be volt vetve és négyszer kapálták. Egyik szélétől a másikig, egyjorma növésű. A répa­tövek közt előírásos a távolság, de az őszig nehezen férnek meg egymás mellett. Találó az elnök megjegyzése: máris nyomiák ki egymást a földből. Ismét kukorica, s azon túl nagy darab buzatarlón keresztek sora­koznak. A keresztek között KD—35-ös traktor huzza maga után a tárcsát. Pelle Ferenc a kürtösi gépállomás traktorosa még pirkadás- kor a kormánykerék mellé ült. Jól halad a tarlóbuktatással. Tiz óra óta már a normá­ján felül dolgozik. Késő estig vajon mennui- re halad, hiszen most még csak délre áll az idő. A másik dűlőben ifjú Daróc Antal vezeti a traktort. Ekével hántja a tarlót. Szorga­lomban nem marad el kollegájától. Neki még inkább érdeke is, hogy addig végezzenek a munkával, mig a földnek a nedve tart. Hi­szen ő a kollektív gazdaság tagja. Sokáig tart az ut, amig mindent megné­zünk. Pedig jó trapja van a két bogárfe- kelt kancának. Csak hellyel-kőzzel állunk meg, ahol az általános szép között Is rend­kívülit látunk. Útközben sokmtndenről szó esik. A munka kezdetétől mostanlg nem ment minden olyan könnyen, mint a karikacsapás.Tavasszal nem kis gondot okozott a viz, amikor olyan sár­gák lettek a vetések, mint a viasz. De a le­vezetéssel tudtak ellene védekezni. Több hektár cukorrépát kellett kiszántani. Másod­szorra kellett vetni. (De a póttrágyázás miatt már észre sem vevődik, hogy későbbi vetés). Kapálás idején is túl gyakori volt az eső. Mégsem késtek meg. Naponta 670 tag­ból 630 munkába állt mindig. 630 kapa együtt — el lehet képzelni mekkora nyomot hagy. — Nálunk az emberek szeretnek dolgozni — mondja az elnök s az elnökkel együtt a mező is, A második számú cséplőgép felé hala­■** dunk már, amikor arról érdeklődünk, hogyan zajlott le az aratás. Négyszáz s egy néhány hektár aratniva- lónk volt, — mondja az elnök. 130 kaszás­nak öt napig sem tartott. 30 emberünk még a kürtösieknek is segített, mert ők nem áll­nak valami jól munkaerővel. Ezek az embe­rek a cséplésre is ottmaradtak, mert mi Így is győzzük, ami munkánk van. Még többel sem lenne fennakadás. Különösen mikor nincs nagy munkaidő, jól meg kell gondol­juk, milyen munkát biztosítunk a tagoknak, mert téLn-nyáron 630 ember minden nap be­jön a gazdaságba. Nem vagyok én ellensége a kombájnnak, mikor több földünk lesz, majd jöjjön. Addig van mit csináljanak más gaz. daságokban. A cséplőgéphez érve megtudjuk, mi okozta az elnök délelőtti örömét. Arról a részről csépelik a búzát, ahol a leggyengébb volt s mégis 2000 kilót ereszt hektárja. A. tagok is erre voltak a legkiváncsiabbak. A többi ré­szek termésátlagait már tudták. A tavaszi árpa 2100, az őszi árpa 2502 és az őszi búza 2728 kilót fizet hektáronként. — Amikor még csak elsárgult vetések voltak, senki sem gondolta, hogy ilyen termést aratnak. S mi• nek köszönhetik ezt ? A jó őszi munkán ki vül többek között a boronálásnak és a két­szeri acatolásnak. Tavaly a Szabó Árpád kollektív gazdaság­ban 50 lej volt egy munkaegység összértéke, Az Idén jóval több lesz. Dicsekedhetnek vele bárki előtt. ★ De mi történt az 1-es számú cséplőgépnél? Talán csak nem lépett fel üzemzavar, mert a dél már jóval elmúlt, s ott még most ia csend von. — Rosszabb az üzemzavarnál — feleli az elnök. Az emberek ünnepelnek. Furcsán hangzik. Hétköznap ilyen sürgető munkaalkalommal tétlenséggel ünnepelni va­lamit... — Szomorú múltra emlékeztet ez a tétlen délután. Évtizedekkel ezelőtt nagy jégeső szakadt a határra. Utána csak a csupasz föld maradt. Nehéz elmondani, hogyan tengődött az újabb termésig a község szolgasorsu népe ötven, 2—300 holdas földbirtokos karmai közt. Annyi bizonyos, azóta rettegve gondol­tak vissza arra a napra. Hiedelmükkel a tu­datlanság fellegvárába, a babonába zárkóz­tak. Azt gondolták, ha nem dolgoznak ezen a napon, nem lesz többé jégverés. De hol van már az az idő! Sajátjukká lett az a föld. hol régen mint csak szolgák dol­goztak. S milyen jól tudják uralni. Mi az oka tehát, hogy mégis ilyen könnyelműen bánnak a földből önerejükkel és szorgalmuk­kal kicsikart javakkal. Miért nem csépelnek? Mert még az osztagban nincs biztos helyen, a gabona I Azt mondja az elnök: — Szegénységünktől megszabadultunk, csak a tudatlanságtól nem egészen... Pedig minden tagnak megvan már a gazdasági alapja arra, hogy megszabaduljon a tudatlanságtól Is. Csak fel kell ébreszteni bennük a kultúra szomját. KOVASZNAI ZOLTÁN Világ proletárjai egyesüljetek l

Next

/
Thumbnails
Contents