Előre, 1955. szeptember (9. évfolyam, 2446-2471. szám)
1955-09-01 / 2446. szám
2 Mezőgazdasági tanácsadó KIFIZETŐDIK A SILÓZÁS Nagyvárad tartományban már sok helyen virágzik, csövesedik, érik a silókukorica, szárba szökken a köles, közeledik a silózás ideje. Az állami és kollektív gazdaságokban ilyenkor már készítik a silógödröket, javítják a silózáshoz szükséges szártépő gépeket és szecskavágókat. A silózást vidékenként más és más módszerekkel végzik, különféle növényekből készítik a silótakarmányt. Sok helyen a sást és a réti szénát is besilózzák. műKÉRDÉS: Milyen növényt silóznak az idén? FELELET: Takarmányrozs után silókukoricát vetettünk. A rozs már április derekán lekerül a földekről s a kukorica jó minőségű földbe kerül, amely bizosítja az erőteljes csövezést. A silókukoricát 30—35 centi sortávolságra vetjük. Kétszer szoktuk ekézni, de általában annyiszor van erre szükség, ahányszor az idő megkívánja. Mikor csövet hoz, zsengés állapotban „begödrözzük". KÉRDÉS: Milyen módszereket alkalmaznak a silózásnál? FELELET: Régebben kétféleképpen silóztunk. Az egyik módszer — és ez a jobb — a cementgödörben, a másik a földgödörben való silózás. Mindkét módszernél egyformán készítjük el a takarmányt, vagyis szártépő gépekkel összezúzzuk a kukoricát. A különbség csak az, hogy a földgödröket szalmával is kibéleljük. Az eltevés egyszerű. Megtöltjük a gödröt s alaposan letapossuk, hogy a levegő kiszoruljon. Ez igen fontos, mert csak levegőmentes silógödörben jöhet létre jó erjedés. Ennél a munkánál az állatokat is igénybe vesszük. Ebben az évben, a fenti módszerek mellett, még egy újabb eljárást is alkalmazunk. Silótornyot építünk. Ez a következőképpen történik: Hatméteres gerendákat állítunk le. A gerendák közé — olyanformán, mint házépítésnél a kőműves a téglát rakja — kötéssel szalmabábokat rakunk. Az így keletkezett 5—6 méter magas tornyot, a cement sutt, ahol erre mód és terület van, másodvetésként termesztik a növényeket. A cél végeredményben mindenütt az, hogy biztosítsák az állatok vicanindus, téli takarmányozását. Az érmihályfalvi állami gazdaságban is készülnek a silázásra. Megkértük a gazdaság igazgatóját, Szabó Imre elvtársat, beszéljen nekünk a gazdaságban alkalmazott silázási módszerekről és hasznukról, vagy földgödörhöz hasonlóan megtöltjük, megtapossuk silótakarmánnyal. Ennek a módszernek az az előnye, hogy a toronyban silózott takarmányt utolsó szálig fejetelhetjük, a szalmabábokat pedig aljazásra használhatjuk. Szokás még nálunk „zsombolyát" is készíteni. Ezt a rendes kukorica betakarítása után csináljuk. Kukoricaszedéssel egyidőben vágjuk le a szárat. A kóróban ilyenkor még sok a nedvesség, a tápanyag. A szárakat ugyanúgy összezúzzuk, mint a silókukoricát s földfeletti buckákba tároljuk, szalmával, földdel betakarjuk, „zsombolyázzuk”. KÉRDÉS: Milyen előnyeik származtak a silózásból? FELELET: A gazdaságban sok a szalma, pelyva és rossz széna. Silótakarmánnyal összevegyítve takarmány származik belőlük. Egyszóval mindent feletethetünk a jószágokkal. 1953-ban csak 600 tonna kukoricát silóztunk. A tavaly 1600-at s az idén 2000 tonnát fogunk eltenni. Silókukoricát 80 hektáron vetettünk. Ez nem fedezné a mi szükségleteinket. Pótoljuk a rendes kukorica betakarítása után maradt szárakkal. Körülbelül 150 vagonnal készíthetünk ebből zsombolyázás útján silótakarmányt. Szárzúzónak egy kiselejtezett cséplőgépet alakítunk át. A dob helyére késeket szerelünk. A silózással eltöltött idő és fáradság nem vész kárba. Gazdaságunkban, a silótakarmány széleskörű bevezetésével — 1953- hoz viszonyítva — évi 200 liter tejszaporulatot értünk el tehenenként. Jó magágyat az ősziek alá Az őszi gabonafélék magágyának készítését nem szabad merev agrotechnikai eljárásnak tekintenünk. Változik ez esetenként és mindig az előveteményhez igazodik. Általános szabálynak kell tekintenünk a talaj gyommentességét. Nem szabad megengednünk, hogy a termőföld a termény lekerülése után kizöldüljön. Az őszi gabonaneműek első talajmunkája a tarlóhántás, amit az aratás után legkésőbb 2-3 napra el kell végezni. A tarlóhántás után az előveteménytől függően az őszi vetések alá rendszerint kétszer szántunk. Az első a nyári keverő szántás, amit nem szabad elhanyagolni. Ezzel mintegy megnyitjuk a talajt és elősegítjük a növény tápanyag ellátását. A 20—25 cm mély keverőszántással a talaj vízfogó képességét is növeljük A vetőszántást 18—20 cm-re végezzük. Jobb lesz a magágy, gyorsabb, biztosabb a kikelés, ha nem közvetlenül vetés előtt szántunk. A talajnak kikelés előtt ugyanis ülepednie kell. A tarlóhántás után vetésig szükség szerint a talaj tömődöttségétől és a gyomosodás mértékétől függően fogasolunk és kultivátorozunk. Az előveteménytől függően az őszi gabonanemüeknél a következő talajelőkészítési munkákra van szükség: 1. Őszi búza, őszi rozs, őszi árpa és őszi bükköny keverék alá, ha az elővetemény gabonanemü volt: tarlóhántás, kizöldülés után tökéletesített szántás, simitózás, kultivátorozás, vagy extirpátorozás, boronálás. 2. Őszi búza, őszi rozs, őszi árpa és őszi bükköny keverék alá, ha az elővetemény magnak termesztett hüvelyes és ha a talajban sok gyommag volt: tarlóhántás, kizöldülés után tökéletesített szántás, simitózás, extirpátorozás, boronálás. 3. őszi búza, őszi rozs és őszi árpa alá, ha az elővetemény korán lekerülő növény, vagy repce volt; tarlóhántás, esős évszak vége előtt tökéletesített szántás; simitózás; boronálással együtt kultivátorozás, vagy extirpátorozás. 4. őszi búza, őszi rozs és őszi árpa alá, ha az elővetemények magnak termesztett hüvelyesek voltak, ha a talaj gyommentes volt: tökéletesített szántás; simitózás; vetés előtt kultivátorozás, vagy extirpátorozás; boronálás. 5. Búza alá, ha évelő fü és herekeverék volt; előhántós ekével való szántás; simitózás; extirpátorozás; boronálás. 6. Évelő fű alá, ha évelő fü és herekeverék volt: előhántós ekével való szántás; simitózás; extirpátorozás. Ha a gabonát, mint védnövényt vetjük, hengerezünk. 7. Búza alá, ha az elővetemény kukorica volt: szántás, simitózás, vagy boronálás. 8. Búza alá, ha az elővetemény burgonya, répa volt, szántás, boronálás. Ha az említett talajművelési eljárásokkal készítjük elő a talajt, biztosíték van arra, hogy jó termést takarítunk be. Az őszi vetéseket gyakran az úgynevezett fekete ugarban is szoktuk végezni. A fekete ugarral a célunk az, hogy a talaj tápanyagtartalmát fokozzuk, a talajvíztartalmát emeljük és nem utolsó sorban gyomirtást végezzünk. A csapadék megosztásától függően a fekete ugar kezelése vidékenként változó. Azon gazdaságokban, ahol még nem jelöltük ki az őszi vetések megfelelő parcelláit, mind a szocialista mind a magánszektorban sürgősen jelöljük ki és végezzük el idejében a talajelőkészítést a vetésre, mert az őszi gabonaneműek jó termés eredménye legnagyobb mértékben a talajelőkészítéstől függ. VÉN ÁRPÁD agrármérnök ELŐRE Néptanácsaink tevékenységéből A Szatmár rajoni állandó bizottságok munkája A Szatmár rajoni Lázári községben a jól dolgozó mezőgazdasági, állandó bizottság eredményesen járul hozzá a néptanács feladatainak valóraváltásához, a község fejlődéséhez. Gondosan összeállított munkatervek alapján dolgozik, öt néptanácsi képviselő és egy tíztagú aktíva (élenjáró dolgozó parasztok, kollektivisták, mezőgazdasági technikusok) segítségével. Hetenként összeülnek és megvitatják a soronlévő teendőket. A bizottság elnöke összehangolja a munkát, ő tartja a kapcsolatot a végrehajtó bizottsággal a községi tömegszervezetekkel. Peles Zoltán javaslatára a néptanács végrehajtó bizottsága vezetésével a Lázárihoz tartozó Nagypeleske dolgozó földművesei így 30 hektár területet árvízmentesítettek. A mezőgazdasági állandó bizottsága községi gazdálkodási bizottsággal karöltve megszervezte a gyümölcsfaültetést is. Gábor György javaslatára elhatározták, hogy a régi vasútvonal mentén alma és körtefákat, a községi utak mentén pedig almafákat ültetnek. Terv szerint ősszel mintegy 2500 gyümölcsfával gazdagodik a község. A mezőgazdasági állandó bizottság kezdeményezése nyomán született meg a néptanács végrehajtó bizottságának az a határozata is, hogy Kissár faluban ezer folyóméter hosszú és egy méter magas töltést emeljenek. Ebből 300 folyóméter már el is készült. Ez a töltés 4—300 hektár szántóföldet óv meg az árvizektől. Az ipari növények termesztésénél is hasznosnak bizonyult az állandó bizottság segítsége. Javaslatukra Nagypeleskén 3, Kissáron 1 termelőcsoportot alakítottak, s így 41 család közösen termel cukorrépát, kendert, szóját és dohányt. A mezőgazdasági állandó bizottságnak gondja van arra is, hogy a községben fellendüljön az állattenyésztés. A bizottság meggyőző munkájának eredményeként az idén 15 hektárral nagyobb területet vezettek be takarmánynövényekkel, mint tavalyi. Rátértek a tervszerű legeltetésre és több mint száz hektár legelőt megtisztítottak. Rospapa Gheorghe, Turzuc Iacob, Petrusca Alexandra, Szűcs László és Lazin Stefan i : “jártak élen ebben a munkában, de példamutatóan dolgoztak sokan mások is. ,„vx,y| Még van jónéhány községe Szatmári rajonnak — Erdőd, Lajosmajor, Sztícas?! — ahol az állandó bizottságok lelkesen colgoznak. Számos községben azonban a néptanácsok végrehajtó bizottságai még mindig nem foglalkoznak eléggé az állandó bizottságokkal, nem támogatják őket, hogy hivatásuk magaslatára emelkedjenek. Pusztadarokon a megalakulással be is fejeződött az állandó bizottságok „munkája“. S a néptanács, élén az elnökkel — a jelek szerint — nem is igyekszik életre kelteni őket, megfosztva magát attól a segítségtől, amit a bizottságoktól kaphatna. Hasonló a helyzet Halmiban, is, ahol az állandó bizottságok még a munkatervekig sem jutottak el. A romángyűrűsi néptanácsnál is hiába kérdezősködne valaki az állandó bizottságok munkája felől. A titkár beérte azzal, hogy ő maga elkészítette az állandó bizottságok munkatervét. Szükség isetén ezzel „igazolja“ a rajoni néptanács végrehajtó bizottsága előtt, hogy lám, ők megtették a magukét. Hasonló a helyzet Alsóhomoródon, Középhomoródon, Felsőboldádon, Nagyszokondon és másutt is. Ezekben a községekben is meg kell szervezni az állandó bizottságok munkáját. A néptanácsok végrehajtó bizottságai segítsenek az állandó bizottságok elnökeinek a negyedévi munkatervek kidolgozásában. A terveken belül minden egyes tag részére konkrét feladatokat jelöljenek ki. A terveket úgy kell összeállítani, hogy összhangban legyenek a végrehajtó bizottság negyedévi terveivel, szervesen kapcsolódjanak a néptanács időszerű feladataihoz. Fontos feladatok hárulnak az állandó bizottságok munkáját támogató aktívákra is. Ezekbe az aktívákba vonjanak be technikusokat, orvosokat, tanítókat, kollektivistákat és élenjáró egyéni gazdákat — mindenkit, aki becsülettel szolgálja a közösség érdekeit. A községi végrehajtó bizottságnak kötelessége, hogy tájékoztassa az állandó bizottságok elnökeit minden időszerű feladatról, minden új határozatról és rendeletről, hogy azok a feladatok megoldásában aktív részvételre serkentsék a vezetésük alatt álló állandó bizottságot. Az állandó bizottságok munkájának igénybevételével egyre szorosabbá fűződik a néptanácsok és a széles tömegek közötti kapcsolat és meggyorsul falun a fejlődés üteme. ILK JÓZSEF a Szatmár rajoni néptanács végrehajtó bizottságának titkára A fővárosi Esztrád Színház műsorából A fővárosi Esztrád Színház színvonalas zene- és énekszámaival naponta a dolgozók százait szórakoztatja. Képünkön, a rádióból közismert Grigoriu fivérek énekelnek a „Hangjegyek hullámain“ című műsor keretében. FORDULAT ELŐTT Megjegyzések a fővárosi Petőfi Sándor kulturház munkájáról A szombat és vasárnap esték kivételével aránylag néptelen Zalomit utca nemsokára serény építkezés szemtanúja lesz. Rövidesen megkezdődik a Petőfi Sándor kulturház újjáépítése, kibővítése, őszire már majdnem teljesen új, kívül-belül szép magyaros motívumokkal díszített, korszerűen berendezett épület fog a fővárosi magyar dolgozók rendelkezésére állni. Közel 400 férőhelyes színházteremmel, próbatermekkel, öltözőkkel, tágas, világos könyvtár- és klubhelyiségekkel gazdagodik a régi „Zalomit”. S ha már szóba került, említsük meg, hogy a jelenlegi szerény külsejű, kopott épületnek közel százéves története van. Idestova egy évszázad telt el azóta, hogy az emigráns magyar szabadságharcosok által alapított bukaresti „Hunnia olvasó-egylet“ 46.185 török piaszterért megvásárolta a mai Zalomit utca 6—8 szám alatti telket. 1873-ban a „Hunnia" egyesült az addig különálló „Iparos-egylettel", így született meg a „Bukaresti Magyar Társaság", amely tagdíjakból, különböző rendezvények bevételéből, közadakozásból, kölcsönből nem kevesebb, mint húsz évig építette a mostani épületet. Az 1955-ös esztendő nagy változásokat hoz. Az egykori honvéd-emigránsok, a Bukarestben élő magyar kovács-, rézműves-, lakatosmesterek, Erdélyből, a Székelyföldről idevándorolt munkások, segédek frankjaiból megszületett épület felismerhetetlenül megfiatalodik. Az új otthon természetesen új szakaszt fog megnyitni a fővárosi magyar kultúrház életében is. Megoldódik a megfelelő befogadóképességű színházterem, a próbahelyiségek, a díszletek, a fűtés, takarítás kérdése és ezzel együtt orvoslást nyer még sok olyan más baj, amely mind a mai napig kétségtelenül akadályozta a gazdag, eleven, hasznos munka kibontakozását. Kiküszöbölődik egész sor olyan korlát, amely érezhetően leszűkítette a Petőfi Sándor kultúrház működési körét, lényegesen csökkentette ennek jelentőségét, szerepét a fővárosi magyar dolgozók kulturális és politikai nevelésében. Mert ilyen akadályok léteztek, ilyen korlátok fennállottak. De álljunk meg egy szóra. Vajon csak ezeken múlott eddig a kívánt eredmények elérése? Talán akadnak naiv emberek — főleg a Petőfi Sándor kultúrház mostani vezetőségében — akik erre gondolkozás nélkül azt felelik: igen. Bár így lenne — mondjuk mi. Mert ez azt jelentené, hogy két-három hónap múlva, mikor az új, vonzó külsejű, nagyszerűen berendezett épület elkészül, egyik napról a másikra minden rendbe jön. Azonban sajnos, ez nem lesz így. Nem lesz így, mert a fenti kérdésre a válasz csak a leghatározottabb nem lehet. A Petőfi Sándor kultúrház eddigi egyoldalú, rendszertelen munkájának okai elsősorban a szakszerű, az ügy jelentőségét kellő érettséggel felmérő irányítás hiányában keresendők. És itt elsősorban a fővárosi néptanács kultúrosztályára gondolunk, amely majdnem teljesen elhanyagolta ezt az intézményt. Nem érdekelte a vezetőtanács működése (helyesebben mondva, nem működése), nem ellenőrizte az igazgató és a csoportfelelősök munkáját, nem fordított figyelmet a közönség elé kerülő műsorszámok tartalmára, az előadások művészi színvonalára. És végül nem vette észre, hogy a bukaresti magyar kultúrház egész hangulata, légköre nem egyeztethető össze a dolgozók kulturális és politikai nevelését, az elvtársias magatartás, a szocialista öntudat, a jóizlés fejlesztését célzó kultúrintézmény légkörével. Azok az elvtársak, akik a fővárosi néptanács részéről közelebbről foglalkoztak a Petőfi Sándor kultúrházzal, úgy látszik, megelégedtek az igazgató által előterjesztett munkatervek. írásos vagy szóbeli jelentések futólagos átolvasásával, vagy meghallgatásával és csak nagyritkán látogattak el a Zalomit utcába, így magától értetődik, hogy nem ismerték kielégítően a kultúrház helyzetét és sem anyagi, sem szakmai-politikai támogatást nem nyújthattak a kellő mértékben. A legnagyobb felelősség a Petőfi Sándor kulturház vezetőségét terheli élén Kiss Imre igazgatóval. De még mielőtt erre részletesebben rátérnénk, megemlítünk pár sorban egy másik kérdést. A kulturház vezetőtanácsáról van szó. Ez a fontos irányító szerv 18 tagból áll. Túlnyomórészt értelmiségiekből. Vannak közöttük ismert nevű írók, lapszerkesztők, művészek, kulturaktivisták. Egyszóval olyan emberek, akik jelentős szerepet játszanak az ország kulturéletében, nem kis mértékben járulnak hozzá az ország magyar dolgozó tömegeinek szellemi felemelkedéséhez. És mégis, ezeknek az elvtársaknak túlnyomó többsége eddig a vezetőtanács egyetlen egy gyűlésén sem vett részt! Mivel magyarázható ez a visszás helyzet? És innen kiindulva, mi a magyarázata annak, hogy a Petőfi Sándor kultúrháznak még a legsikerültebb műsoros előadásait is feltűnően kevés értelmiségi látogatja? Mi az oka annak, hogy számos Bukarestben élő magyar mérnök, orvos, újságíró, tanár, fontos beosztásban dolgozó ember vagy nem tud egyáltalán a Petőfi Sándor kultúrház létezéséről, vagy, ha tud is, csak lenéző ajkbiggyesztéssel beszél róla? Vajon csak a régi épületben, a gyakori bálokban keresendő a dolog nyitja? Szó sincs róla! A magyarázat, az ok nem utolsó sorban az értelmiség érdektelenségében rejlik. Ha a főváros magyar értelmiségi dolgozói csak egy kis érdeklődést, segíteni akarást tanúsítottak volna a fővárosi magyar kultúrház iránt, ma merőben más eredménnyel zárulna a „Zalomit“ tevékenységének évi mérlege. Ebben a tekintetben Balogh Péter fiatal bukaresti szobrászművész pár hónappal ezelőtt példát mutatott: a kulturháznak adományozta a legutóbbi képzőművészeti tárlaton szép sikert aratott Petőfi szobrát. De térjünk vissza a vezetőségre. Nézzük meg azoknak az elvtársaknak a munkáját, akik közvetlenül feleltek a Petőfi Sándor kultúrház tevékenységéért. Gondoljuk, az eddig elmondottakból kitűnt, hogy ha nem is teljes mértékben, de ismerjük a gátló körülményeket, fel tudjuk mérni azokat az objektív nehézségeket, amelyekkel Kiss Imre, Milián Béla, Péchy Hajnal, Heller Ernő elvtársak után-útfélen meg kellett küzdjenek. Nem hunyunk szemet az eredmények felett sem. Tudjuk, egy-két alaposan előkészített, jól megszervezett előadást méltán koronázott siker. A különböző csoportok, különösen a táncosok és a színjátszók szereplése nem egy esetben váltott ki széleskörű dicséretet, elismerést. Mégis, a Petőfi Sándor kultúrház vezetősége egyoldalú, gyenge, szervezetlen munkát végzett. De hogy is lehetett volna másképp, amikor a vezetőség tagjai között napirenden voltak az elvszerűtlen, kicsinyes torzsalkodások, a személyi jellegű súrlódások. Amikor majdnem teljességgel hiányzott közülük a jó egyetértés, az egészséges alkotómunka szelleme. Ezért állította azután össze az irreálisabbnál irreálisabb munkaterveket Kiss elvtárs, ezért maradtak rendszeresen el a hétfői kiértékelő megbeszélések, ezért folytak kihagyásokkal a próbák, kerültek színpadra vasárnap esténként a gyengébbnél gyengébb műsorszámok. Ezért lett úrrá a vezetőségen a mostani ideges, bizalmatlan, kapkodó hangulat. A vezetőségből legtöbbször hiányzott a kellő lelkesedés, szakértelem, politikai bölcsesség. Csak így történhetett meg például az, hogy a tánc-, ének-, színjátszócsoportok tagjainak összetoborzásánál túlságosan nagy súlyt fektettek a könnyebben beszervezhető tanulóifjúságra és teljesen elhanyagolták például a házi alkalmazottakat. Ennek aztán az lett a következménye, hogy vizsgák, vakációk idején a csoportok munkája rendszeresen hanyatlott, bizonyos esetekben majdnem teljesen megszűnt. Vagy sokat lehetne beszélni arról, hogyan gazdálkodott a vezetőség a rendelkezésére álló pénzösszegekkel. De elég megemlíteni csak azt, hogy a tavasszal nem akadt a pénztárban 60 lej (enynyibe került volna két bajusz) a színjátszó csoport részére és ugyanakkor Kiss igazgató több mint 1000 lejre kottát vásárolt egy olyan félprofesszionista zenekarnak, amelynek semmi köze sem lehet a kulturházhoz. Igen, de ezek és az ezekhez hasonló hibák szervezési-adminisztratív jellegűek — mondhatná valaki. Bizonyára kezdeti hozzánemértésből, könnyen kiküszöbölhető tapasztalatlanságból erednek. Igaz. Lehet, hogy így van. De azt már nem lehet a tapasztalathiány rovására írni, hogy a Petőfi Sándor kultúrházban úgyszólván semmilyen politikai nevelőmunka nem folyt. A munkatervben szerepeltek például előadások a különböző nemzetközi kérdésekről. De ezekre egyszer előadó, máskor közönséghiány miatt meglehetősen ritkán került sor. Ezzel kapcsolatban meg kell mondani, hogy Kiss elvtársnak van egy, úgy látszik saját tapasztalatán alapuló, eredeti elmélete, amely mellesleg megjegyezve nem egy előadót ijesztett már el. Eszerint a Petőfi Sándor kultúrházat látogató közönség képtelen ötpercesnél hosszabb előadásokat végighallgatni. Nem tudjuk, menynyire van ez így és mennyire nem, de meg kell adni, maga az elmélet meglehetősen labilis kiindulópont a politikai nevelés megszervezésére ... Ez a helyzet így tovább nem folytatódhatok. A Petőfi Sándor kultúrház életében határozott fordulatra van szükség. Az alatt az idő alatt, amíg a Zalomit utcában folyik az építkezés, üljön össze a vezetőtanács, a legkisebb részletekig vizsgálja felül az eddigi munkát és az illetékes szervek segítségével dolgozza ki az újjászervezendő kultúrház új működési szabályzatát, programját. Véleményünk szerint mindenekelőtt sokkal szorosabbra kell fűzni a kulturház és a bukaresti magyar dolgozók összes rétegei közötti kapcsolatot, amit csak akkor lehet elérni, ha a „Zalomit” az eddigi kárházból a tömegek megbecsülését és szeretetét élvező igazi kultúrházzá változik át. Jó volna bevezetni a tagkönyv-rendszert. Különböző találkozók segítségével — például egy gyár, közintézmény, iskola, vagy sportszervezet ifjúságának vendégül látásával — rendszeresebbé, szervezettebbé kell tenni a román és magyar ifjak ismerkedését és barátkozását. Olvasókör, irodalmi kör, román és orosz nyelvórák, szabászati és háztartás-vezetési tanfolyamok, stb. megszervezésével tartalmas, érdekes klubéletet kell teremteni. És ami a legfontosabb, új lendületet kell adni a politikai nevelőmunkának. A külpolitiai tájékoztatók mellett, alaposan kidolgozott, világos, egyszerű nyelven megírt előadásokat kell tartani szocializmust építő hazánkról, a román nép és a nemzeti kisebbségek szüntelenül erősödő testvériségéről, a munka iránti szocialista magatartásról, az elvtársiasságról, barátságról, szerelemről, stb. Ismerkedéseket, megbeszéléseket kell szervezni a Bukarestben megforduló jeles hazai magyar írókkal, művészekkel, tudósokkal, az ipari és mezőgazdasági termelés élenjáróival. Íme, pár távolról sem új elgondolás. Csak akarni kell, csak meg kell érteni a bukaresti magyar kulturház erkölcsi és politikai jelentőségét. Lesz javaslat, lesz támogatás, lesz előadó, lesz táncos, lesz énekes, lesz élénk, fejlett kulturélet a Zalomit utca 6—8 szám alatt! Nemrég kezünkbe került „A Bukaresti Magyar Társaság 50 éves története" című füzet, amelyet 1907-ben adtak ki itt a román fővárosban. Ebben olvastuk a következő sorokat: „Az ötödik évtized a társulatra nézve nagyon kellemetlen viszonyok között vette kezdetét. A kellemetlen érzést nemcsak az okozta, hogy a társulatot roppant adósság nyomta, hanem az is, hogy a vendéglői helyiséghez nem talált oly bérlőt, ki azt tisztességes üzemben tudta volna tartani, tehát nem jövedelmezett semmit, míg a nagy adósság kamatjai és a titkár fizetése fölemésztették a díszterem és a tagoktól befolyt jövedelem maradékait..Elolvastuk és elgondolkoztunk. Hol vannak azok a távoli „kellemetlen” idők, amikor a bukaresti magyar kulturhajlék vendéglő-jövedelemből, lakodalmakra kikölcsönzött dísztermének bevételéből, könyöradományokból tartotta fenn magát. Elmúltak visszahozhatatlanul. Ma, a tizedik évtized küszöbén a népi demokratikus román állam milliós költséggel újjáépítteti a bukarestimagyar dolgozók kultúrházát, országunk vezetői támogatják, érdeklődéssel és rokonszenvvel kísérik ennek az évszázados hagyománnyal rendelkező kultúrintézménynek további sorsát. A Petőfi Sándor kultúrház eddigi eredményeivel csak részben felelt meg a rá háruló feladatoknak. Most igazán nem lesz semmi akadálya annak, hogy az elkövetkezendő években maradéktalanul, becsülettel beváltsa a hozzá fűzött reményeket. DOMOKOS GÉZA IS 1995 szeptember 1. csütörtök. A REPÜLŐNAP KÜSZÖBÉN Ebben, az esztendőben, szeptember 4-én, vasárnap ünnepeljük a hagyományos Repüzlőnapot. Dolgozó népünk féltő gonddal és szeretettel övezi a levegő meghódítóit, karonáinkat, sportrepülőinket és az utasszállító gépek pilótáit egyaránt. Repüléseink szüntelenül bővítik ismereteiket és kimagasló sikereket érnek el. • ’ ■ A repülősport népszerűségét, a repülősök iránti szeretetet és érdeklődést bizonyítják azok a nagysikerű légiparádék is,• amelyeket az utóbbi években sokszázezer ember nézett végig. A múlt hetekben az ország több nagyobb városában tartottak repülő-ünnepséget. Vasárnap, a Repülőnap alkalmából az idei legnagyobb szabású légiparádéra kerül sor Bukarestben, a baneasai repülőtéren. ................... . ...... Az ünnepség kezdetét reggel tíz órakor húsz tüzérségi díszlögés jelzi. A tér fölött különféle alakulatokban sok sok repülőgép fejlődik fel. A polgári és katonai repüléseink akrobatikus légimutatványokban csillogtatják majd tudásukat. Igen érdekes része lesz majd a műsornak a léggömbvadászat, a vitorlázó repülők, az ejtőernyősök mutatványai és a repülőgép különböző felhasználási lehetőségeinek bemutatása (növényvédelmi permetezés, stb.) Különösen érdekesnek ígérkezik a lökhajtásos gépek mutatványa. A lökhajtásosok a baneasai repülőtérről szállnak fel és egyéni számokban meg különféle alakulatokban végeznek majd akrobatikus mutatványokat. A főváros lakói nagy érdeklődéssel tekintenek az idei légiparádé elé. NEGYVENHÉT KULTÚROTTHON, öt olvasóház és 28 vörös sarok működik jelenleg Segesvár rajon községeiben és falvaiban s ezekben összesen 110 színjátszó csoport, 45 dalárda, 114 tánccsoport és 37 fúvószenekar tevékenykedik. HOLLANDIA MEGVÁSÁROLTA az Ecseri lakodalmas, a Liszt rapszódia és a Háromugrós tánc című magyar filmeket. GÖRDÜLŐ SZÍNHÁZZAL gazdagodott a moszkvai faluszínház. A színház berendezése elfér egy ZISZ 150-es tehergépkocsin. A csőtartó oszlopokból és vízhatlan vászonból álló 350 férőhelyes színházat három óra alatt állítják össze. BÉKESZÜMIDŐ KERETÉBEN a Román Népköztársaság Országos Békevédelmi Bizottságának meghívására, pihenőszabadságukat hazánkban töltő külföldi vendégek, meglátogatták Sztálinvárost, majd Iasiba utaztak. AZ INKÁK IDEJÉBŐL SZÁRMAZÓ VÁROS maradványait fedezték föl a perui kutatók. SZÁMOS SZOVJET ÍRÓ MŰVE jelenik meg rövidesen dán nyelven a „Mega“ könyvkiadó gondozásában. Lefordítják többek között A. Tolsztoj Kálvária című trilógiájának Nővérek című első kötetét. Makarenko Az új ember kovácsa című művét dán nyelven Út az élet felé címen adják ki. MEGKEZDŐDTEK AZ EZ ÉVI TIBETI OPERAI ÜNNEPI JÁTÉKOK, tizenkét ismert tibeti operaegyüttes fellépésével. BIOMICIN NEVEZETŰ rendkívül hatásos gyógyszert állított elő a Szovjetunió Antibiotikum Kutatóintézete. A bromicint vérhas, kiütéses, has- és sejtifusz, a brucelozis, stb. gyógyítására használják. A gyógyszert eredményesen alkalmazzák a gyermekek tüdőgyulladása ellen is, kitűnően használható a sebészetben: tályogoknál, fekélyeknél, égési és fagyási sebeknél, karbunkulusoknál, hashártyagyulladásnál. A FALUSI IFJÚSÁG 70 ÖNKÉNTES CSOPORTJA segíti Vajdahunyad tartományban az öregeket és özvegyeket a cséplésben. HATALMAS KOTRÓGÉP tervezésén dolgozik Szverdlovszkban az Uráli Gépgyár egyik tervező csoportja. Az új exkavátor kotróvedve 25 köbméter talajt emel ki és 150—200 méteres távolságra továbbítja. A MITREA COCOR CIMŰ ROMAN FILMÉT nagy sikerrel vetítik Albániában. ARANY JÁNOS DARWINHOZ ÍRT LEVELE került elő a Magyar Tudományos Akadémia épületének helyreállítása során. Arany akadémiai főtitkári működése idején közölte Darwinnal, hogy az Akadémia, természeti tudományok körüli érdemeiért, külső taggá választotta. Hasonló értesítéseket küldött egyebek között Baer szentpétervári nyelvészprofesszornak, Mommsen német ókortudósnak és Quételet belga statisztikusnak. ÚJ KÓRHÁZAT ADTAK ÁT RENDELTETÉSÉNEK a Bukarest tartományi Ciolpáni községben. A két, egyenként 16 ágyas osztályból álló falusi kórház csaknem teljes egészében a helyi erőforrások felhasználásával és önkéntes munkával épült. VASCO PRATOLINI haladó olasz író kapta meg az idei Viareggio-díjat Metello című művéért, amely egy olasz család sorsáról szól. A Metello, egy trilógia első része. A NAGY-BRITANNIÁBÓL ÉS INDONÉZIÁBÓL országunkba ellátogatott nőküldöttségek augusztus 26. és 29. között Temesváron időztek. A vendégek elutazásuk előtt összejövetelen vettek részt temesvári asszonyokkal, akiknek ajándékokat nyújtottak át. ELUTAZOTT DUBLINBA a csillagászok nemzetközi értekezletén részvevő román küldöttség: Nicolae Dinulescu egyetemi tanár, az oktatásügyi miniszter első helyettese, és Gh. Demetrescu akadémikus, a bukaresti csillagászati megfigyelő állomás igazgatója. A Meteorológiai Intézet közli: Általában szép, meleg idő várható, változó égboltozattal. Helyi esők — főleg délután — különösen, az ország déli részén és a hegyvidéken. Gyenge szél. Hőmérsékleti értékek: éjszaka 8 és 16 fok, nappal 22 és 30 fok között. A következő három napra némi lehűlés várható Moldvában, változatlanul meleg, de bizonytalan idő az ország többi részén. Kisebb esőzések, főleg az ország nyugati részén és a hegyvidékeken. Futó helyi esők. Móricz Zsigmond: KEREK FERKÓ ömlik az idilli derű fénye és ezzel a könyv Móricz későbbi, monumentális kritikai realista regényeinek könyörtelen leleplező ereje mögött elmarad, mégis: Kerek Ferkó vívódásait ugyanaz a kérdés feszíti, amely később, az „Úri-muri"-ban a dzsentri csődje, teljes hanyatlása ábrázolásának legfőbb eszköze lesz: ugyanaz a tetterős, de erejét céltalan virtuskodásban elfecsérelő, osztálykorlátain áttörni nem tudó ember Kerek Ferkó is, mint Szakhmáry Zoltán. Mindkettő a maga módján belefullad a ,,magyar ugar"-ba. Szakhmáry már egész kiábrándultan tragikusan, pisztolylövéssel tesz pontot az egész folyamatra — míg Kerek Ferkónál még derűs illúziók szelidítik a problémát. Sokszor, óvatlan pillanatokban, maga az író is romantikus elragadtatással figyeli Kerek Ferkó eszeveszett legénykedését, Ferkó s a polgármesterek Mariskája szerelmének beteljesedését. Móricz itt még elkerüli a választ,, amelyet majdnem két évtizeddel később, az „Űrimuri"-ban fog megadni: a dzsentri válságára megoldás többet nincsen. Emellett azonban ez a rövid regény a Móricz-i írásművészet egész kincsestára. A stílus változatossága, a részletek realizmusa, a sodró lendület, a szenvedély heve megejtő. Micsoda bájos, szeretetten évődéssel figurázza ki a polgárosodó Pesten nevelkedett Mariska finomkodó, affektált „modernségét”! És milyen metszően gúnyos hangjai vannak már itt is a kivilágos kivirradtig mulatozó úri korhelyekre... A mezőváros és a Kerekegyházy kúria aprólékos műgonda rajza, a „vén Kerek" s a városi cívisek pompás arcképei a Móricz-i realizmus gyöngyszemei. S a könyvtan legszebb részlete az, amikor a birtok vezetésébe beletemetkező Ferkó heteket, hónapokat künn tölt cselédeivel a pusztán és hallgatja a vén parasztok meséit. Ezek a regény cselekményétől független, szinte betétszerűen jelentkező elbeszélések a régi népéletről, egyrészt dokumentum-értéküknél fogva, másrészt a stílusuk és költői szépségük miatt, főleg pedig a nép iránti végtelen szeretetük miatt rendkívül értékesek. Ezekben a részletekben már a „Boldog ember’ és a Rózsa Sándor könyvek írója szólal meg itt próbálgatja először — részben nyelvészeti gyűjtésekből átvett szövegek felhasználásával — a meséltetésen keresztül ábrázolni a nép gondolkodásmódját. A „Kerek Ferkó" Móricz egyik legnagyobb sikerű írása volt. Még a szerző életében több kiadást megért s átdolgozott változata a színpadon is bemutatásra került. Nagy írónk régi és egyre növekvő új olvasó tábora örömmel köszönti ezt az új Móricz-kötetet. H. A. A román—magyar közös könyvkiadás keretében, a felszabadulás óta először jelent meg Móricz Zsigmond ifjúkori regénye, a ,,Kerek Ferkó". A „Kerek Ferkó“ rendkívül vonzó olvasmány, bár konfliktusának megoldásán el-