Előre, 1955. november (9. évfolyam, 2498-2523. szám)

1955-11-01 / 2498. szám

2 Mihail Sadoveanu ünneplése a román folyóiratok hasábjain Fél évszázadot meghaladó, alkotóte­vékenységgel, küzdelmekkel eltöltött irodalmi mult áll mögötte. Ez avatta M­ Sadoveanut a román irodalom élő klasszikusává. Születésének közelgő 75. évfordulóján ünnepeljük penge az irat és a hazafit, a dolgos emberek igaz­­szfiva énekesét, aki irodalmi munkás­ságának fél évszázada alatt felejthe­tetlen művek sokaságával, irodalom­szervező és írói nemzedékeket felne­velő tevékenységével érdemelte ki a román írók és az egész dolgozó nép határtalan szeretetét és megb­ecsülé­­sét. Ezek az ünnepi érzések közösek az egész világ belsdő közvéleményé­nek tiszteletet és elismerést tartalma­zó érzéseivel, amelyeket Sadoveanunak az emberiség egymá­sratalálásáért, bé­kéjéért follytatott írói munkássága, közéleti szereplése váltott ki az or­­­­szág határain, túl Lapozzunk végig néhány román­­ irodalmi folyóiratot­ A legutóbbi szá­mok Mihail Radoveanu életének és munkásságának ünnepi méltatásával foglalkozó cikkekkel, visszaemlékezé­sekkel, riportokkal és képekkel, üd­vözlő levelekkel vannak tele. És min­den sor, minden emlékeztető Sadovean­­­nu írói és emberi nagyságának hirde­tője és bizonyítéka a legnagyobbak­nak kijáró tiszteletnek, elismerésnek. Ez a tisztelet és elismerés vezette Hja Ehrenburg és Alekszandr Zsarov tollát, akik a Contemporanul hasáb­jain Üdvözölték Sadoveanut; ez dik­tálta Borisz Polevoj gondolatait is, aki a Flacáraban írt elismerő soro­kat róla. M. pridman, a Nikola Pet­­kova és a Moldvai szél szovjet for­dítója ugyancsak a Flacára hasábjain­­ mondta el, hogy mennyi prömót oko­­­­zott neki az a munka, amíg Sado-­­­veanu mély emberi tartalmú műveinek fordításain dolgozott. S ugyancsak itt beszélt André Kédros, a Nikola Pat­ková francia fordítója arról, hogy Sadoveanu művei „a jóleső feloldódás érzését váltották ki a francia olvasók­ban, azzal, hogy elősegítették a ha­gyományos elbeszélő művészet újbóli feléledését“. A román tollforgatók — idősebbek és fiatalok egyaránt — mesterüknek vallják Sadoveanut. Mesterüknek az írásművészet, a társadalmi igazságok időtálló művészettel való megfogal­­mazása terén, s példaképüknek a né­pért való tettrgye§^§éppen, láptdlha­­tatlanságban, az önmaga iránt szigo­rúságban és az alkotó ember iránt érzett megbecsülésében. Cesar Petrescu akadémikus ci­kke, Camil Petrescu akadémikus üdvözlete a Contempora­­nulban ilyen értelemben s­zól a mes­terhez. A tanítvány hálája és tiszte­lete avatja ünnepivé­ azokat a szak­szerű értekezéseket is, amelyek Sado­veanu írásm­űvészeténak mesterség­beli oldalait tárgyalják- Qv- S. Croh­­malniceanu és Savin­ tsratpi feljegyzé­sei az irg hőseiről a Corstemporanu­l­­ban Mihai Beniuc megemlékező cik­ke, Mihail Gafita elm­élyült tanulmá­nya a Gazeta Literaraban a meleghan­gú méltatás jegyében határozzák meg Sadoveanu helyét a román irodalom­­­ban, s rajzolják meg írói fejlődésének Vonalát az első elbeszélésektől a szo­cialista realizmus, talaján létrejött leg­utóbbi alkotásokig, „irodalmi nyel­vünk mestere“ cím­mel Iorgu Jordan akadémikus számolt be a Gazeta Li­­terara hasábjain arról a nagyszabású hozzájárulásról, amellyel Sadoveanu — Eminescu, Creanga és Caragiale után, ezek legjobb hagyományait to­vábbfejlesztve — a román irodalmi nyelvet gazdagította. Marcel Bresla­­su — ugyancsak a Gazeta Literarában — a gyermekek nagy barátjáról, Sa­­doveanuról a meséjőről rajzolt élethű, vonzó képet. És egy­­csomó vers min­den folyóiratban. A költőknek is van s lesz mindig tanulnivalójuk Sado­­veanuról. Ezt vallják valamennyien, akik 75­ születésnapja alkalmából fel­­köszöntötték mesterüket. Csak néhá­nyat említsünk: Eugen Frunza, Nicolaie Labis, George Lesnea, Victor Tulbu­­re, Alex. Andru­oiu verseit olvashatjuk a Sadoveanut ünneplő folyóiratokban. S valahány cikk, valahány vers gondo­lata talán leginkább Mihai Beniuc alábbi szavaiban foglalható össze: .......Mihail Sadoveanu számunkra — írók számára — nemcsak a román írásművészet mestere és a béke ügyé­nek nagy harcosa, hanem az a bölcs vezető is, aki hozzáértő kézzel vesz részt irodalmunk ügyeinek intézésé­ben, akinek gondja van az emberek­re, művészi igazságaikra és minden­napi életükre­“­ ­ K. 1. A tisztasági hónap és a maroshévizi néptanács feladata Maroshéviz néptanácsa október ele­jén rendkívüli ülésszakon vitatta meg a tisztasági hónap tennivalóit. Az ak­ció levezetésére irányító bizottságot alakítottak-Milyenek az eredmények? Minden egyes képviselő kapott egy kérdőívet, amelyet házról házra járva kell majd kitöltenie. Azokból kiderül, hogy mi­lyen a város lakóházainak, udvarai­nak tisztasága, a kutak állapota. Ed­dig kétezerből 322 házat és 289-ből 156 kutat ellenőriztek Új park készül a város szívében, s hozzáfogtak az állomáshoz vezető út rendbehozásá­hoz is. Ami ezen kívül történt, azt nagy­részt a rajon­­egészségügyi osztály végezte, az orvosok segítségével. „Sanminimum“ tanfolyamot indított, ellenőrizte az üzletek tisztaságát, két egészségügyi előadást szervezett és több egészségügyi intézkedést foga­natosított. De tisztasági hónap ide, tisztasági hónap oda — a város pék­sége elh­anyagolt állapotban van. Még azt sem tudta elérni a végrehajtó bi­zottság, hogy kimeszeljék. Hát ez bizony nagyon szegényes „eredmény“. A magyarázata az, hogy a végrehajtó bizottság nem tette meg amit a rendkívüli ülésszakon vállalt. Nem vonta be a munkába a dolgozó­kat­ A képviselőket statisztikai adatok gyűjtésével bízta meg, ahelyett, hogy a segítségükkel és a nőbizottság tá­mogatásával utcabizottságokat szerve­zet volna, amelyek sokat tehetnének és tennének a város tisztaságáért és fejlesztéséért. Pedig közreműködésük­kel még a statisztikai adatok gyűjté­se is könnyebben m­enne. .Nem beszél­ve arról, hogy a dolgozók bekapcso­lása az útjavításba, vagy parkkészí­­tésbe­ milyen nagy összegű megtaka­rítást tenne lehetővé s mennyire meg­gyorsítaná a munka ütemét. Számta­lan példa van erre mindenfelé. Sőt Maroshévíz lakossága is már nem egyszer bebizonyította, hogy készsége­sen részt vesz minden közérdekű mun­kában. Azonban a tervben szó sem esett, erről. Két utcabizottságot szer­veztek ugyan valamikor Maroshévi­­zen, de nem működnek, mert nem irá­nyítja és nem segíti ők­et senki- „Nem jut rá időnk“ — mondja a­ végrehaj­tó bizottság titkára. Pedig az erre for­dított idő sokszorosan megtérülne. A tisztasági hónap munkaterve mér a kezdet kezdetén az akció meghosz­­szabbítását irányozta elő. Erre most valóban szükség van. Itt az idő, hogy helyrehozzák a hibákat s ehhez a vég­rehajtó bizottságnak elsősorban meg kell erősítenie tömegkapcsolatait. Ha ez megtörténik, nemcsak az eddigi célkitűzéseket valósíthatják meg, ha­nem szilárd alapot is teremthetnek a további feladatok megoldásához. A. M. A­z ősz, ez a játékos festőmü­­**­vész itt járt Csombordon és szeszélyesen rozsdás,, sárgás, rőt színekkel hintette tele a domb­oldalakat. Az iskola szőlőtábláiban, a katonás rendben sorakozó töveken dús fürtök kandikálnak elő a sokszí­nű levelek közül. Leányka■ Musko­tály, Rizling, Szürkebarát, és ki tud­ná megmondani hányféle más, híres neves fajta, a csombordi borpince keresett termékeinek a nyers­anyaga.Innen a dombról messze el lehet látni, az alant kanyargó Marosra, a mezőkre, rétekre, hegyekre, amelyeknek oldalához apró fa­lucskák simulnak. A délutáni fukar napfényben valahogyan meg­változnak az arányok. Az em­bernek úgy tűnik, hogy egy jó neki­rugaszkodással egyenesen a Ma­rosba ugorhatna, vagy Enyedig dobhatna egy követ. V­idám zaj veri fel a dombok csendjét ezen a délutánon. A szőlészeti iskola növendékei kivo­nultak szüretelni. Vannak közöttük nagy darab, keménykötésű fiúk, kész emberek — ezek a mesterkép­zősök — s vannak aprócska ember­kék ,akiknek bizony szaporázniok kell a lépést, ha nem akarnak le­maradni, amikor sorban vannak. Ezek a szakmai iskolások■ Ez még nem igazi szüret. Októ­ber közepetájt vagyunk s a de­rült, langyos idő napról napra sü­­rüsíti a szőlő cukortartalmát. Hagyják érni a hónap végéig. Egy­előre csak a könnyebben romló fürtö­ket szedik le és dolgozzák fel- Jó bor lesz ebből is. Különben a szőlészeti iskolában nem minden büszkeség nélkül és nem is indokolatlanul mondják, hogy Csombordon nin­csen rossz bor. Igaz, némelyek szerint rossz bor egyáltalán nin­csen- Szó ami szó, az iskola 16 hektárnyi szőlőjében aligha akad 20 százalékon aluli cukortartalmú szőlő, a Szürkebarát pedig már most 24 százalék körül jár. Ab­ból pedig valóban nem lehet rossz bor. Tizenkét táblából, megannyi faj­tából áll az iskola szőlőgazdasága- S olyan gazdagon állanak a fürtök, hogy amint mesélték, az iskolát gyakran látogató Palocsay Rudolf állami díjas biológus is csodálkoz­va állt meg egy-egy tőke előtt. A présház közelében, néhány ki­sebb parcellában feliratos táblács­kák fehértenek minden sor végén. Ilyesmiket olvashatunk­. Malaga blanc Chasselas anvers, Szőlősker­tek királynéja, Erdélyi leányka, Odobesti sárga ... Történelmi ne­vek is előbukkannak: Julius Caesar, Kossuth Lajos ... Egy zsarnok francia császárról két szelíd szőlő­fajtát neveztek el: Le Bonaparte és Napoleon. Rábukkanunk itt Tompa Mihály és Zrínyi Ilona ne­vére, egyik szőlőfajta Om­rán, a másik Ajuz Ali, a harmadik egész egyszerűen Ida. A­z iskola fajtagyűjteménye ez:a mintegy 260 szőlőfajtából áll■ Az iskola szaktanárai bejárták értük az ország minden szőlőterme­lő vidékét s most naponta ellenőr­zik, vizsgálgatják, méricskélik a tö­veket. Kiderül majd, hogy melyik miként viselkedik az adott éghaj­lati és talajviszonyok közepette, melyik a legalkalmasabb a ter­mesztésre, melyik milyen előnnyel bír. ...Serényen és zajosan folyik a munka a présházban■ A zúzógép vederszámra nyeli a szőlőt, a ce­mentmedencében szinmust csillog és csapon folyik a kármentőbe, a ledarált szőlő háromszor kerül présbe. Működik már a nagy hid­raulikus prés is. Egy fiú le-fel hajt egy fogantyút, pár pillanatig nem történik semmi, aztán egyszerre csak verejtékezni kezd odabenn a szőlő­ Eleinte csak szemerkél a must, később valóságos záporeső­­ként hull az édes nedű, vastag su­­gárban ömlik egy csapon a két mé­­ternyi mély betonmedencébe. Nem régen építették ezeket a medencé­ket, az idén használják őket elő­ször. Innen hordókba szivattyúzzák a szőlő levét s elindulnak a szeke­rek a borpince felé. T­udja-e kedves olvasó, mi az a csombordi Plébános? Nem, nem az a reverendás egyházi sze­mély, akire első pillanatban gon­dol. Csombordon hordóban tartják a Plébánost, mintha Diogenész va­lami kései leszármazottja lenne. Mert a Plébános — az borfajta, csombordi különlegesség. Hagyo­mánya van, s még mondája is. Azt tartja a fáma, hogy valamelyik Kemény báró, a szülő egykori tu­lajdonosa — jótorkú férfiú lehetett — a lelki atyával kóstolgatta a bort, még­hozzá olyanformán, hogy összetöltögettek különböző fajtá­kat. Egyszer csak elkurjantotta magát a plébános. Ez a jó bort A keveréket, amit éppen akkor kós­­tolgattak, azóta Plébánosnak neve­zik. De ma már nem a borokat keverik, hanem egyenesen az illető szőlőfajtákat termelik közös­ Plébá­nos-táblában. Jó években valóban kitűnő bor származik belőle, de nem mindig válik be, mert a különféle, kövér és kevésbé kövér szőlőfajta nem egyszerre érik be. Hanem a rajnai Rizling, az még a Plébánosnál is nevezetesebb terméke a csombordi borpincének. Az iskola tanárai csaknem száz év előtti könyvre bukkantak, amely már említi, hogy a rajnai Rizling Csombordon má­sodik hazájára lelt. Az utóbbi években összeszűrték az olasz Rizlinggel, de ezután külön is szűrnek majd rajnait — vagy ne­vezzük most már így: csombordit. S hát a Szürkebarát, Leányka, Sauvignon s a többi ismert borfaj­ta? Becsületére válnak ezek is a csombordi iskola pincéjének. O­lyan ez a borpince, hogy nagy szükségben laboratóriumnak is beillenek. Frissen meszelt, fehér bolthajtások iveinek a rendbera­kott, patyolattiszta hordók fölé. Egyik-másik hordóból sziszegő, sistergő hangok szűrődnek ki: dol­gozik, erjed már bennük a must. A borászat tanára félpohárnyi mustot tölt egy hosszú üvegcsőbe, indikátort adagol hozzá egy üve­­gecskéből és figyeli, hogyan vált­­­szik színe- közben elmagyarázza, hogy ezt a műveletet titrálásnak nevezik és a savtartalom megálla­pítására szolgál. Általában a ma­gas cukortartalom alacsony sav­tartalommal szokott járni. Csök­kenteni kell tehát a bor savtartal­mát. Azonkívül a lekénezett, le­­nyálkázott, leülepített mustot be kell oltani anyaerjesztővel. És sok más műveletet kell még el­végezni, míg oda jutnak, hogy a fogyasztó csettint a nyelvével és azt mondja: Ez igen, ezt nevezik bornak. Egyszóval, nem olyan egyszerű dolog jó szőlőt termeszt­ni és ki­váló, zamatos bort készíteni belő­le. Ez is tudomány. ORBÁN LAJOS Ahol a jó bor terem ELŐRE Ifjú művészek fészket raknak... Nem a „művész fészkéről” lesz szó, ahogy a ma még anitt-amott előfordu­ló, Murger romantikus emlőin a hidalgó, széplelkek talán elképzelik. Nem­ kol­lektív fészekről lesz szó, ritnikahely­­ről, közös műteremről, ahogy az a mai művészekhez illik. Öt, ez évben végzett fiatal művész, három festő: Kraft László, Maszelka János, Sepsi Lajos és két §26 fia§­?. Orbán Áron és Székely József úgy határoztak, hogy Székelyudvarhelyen telepednek le. Részint mert hárman közülük udvarhelyiek, részint az aka­démia igazgatóságának tanácsára, te­kintettel a vidék levegőjére, színeire, népm­ű­vészeti adóssályaira. A fészekrakás, a közös műterem megteremtése, ezt tudnunk kell, nem ment könnyen. De az „intéző bizott­ság” — a három u­dvarhhelyi művész —­ jelenfényesnak és kitartónak bizo­nyult. Szinte lobogtak ahogy újabb lehetőségek felé száguldottak. Minde­nütt látni lehetett őket, hivatalok­ban, kertek alatt, dombtetőn. Mellék­utcába vonultak be, épületekből sur­rantak ki, műterem építésére alkalmas területeken ábrándoztak. Végre egy nap tündökölve jöttek. — Megvan! — Biztos? És tényleg megvolt! A párt, a néptanács támogatásá­val és a kulturotth­on igazgatójának Kustári Lajosnak a segítségével egy u. n. kultúrtermet kaptak meg, amely­nek a kulturházhoz annyi köze volt, hogy kéthavonként bizonyos ürügy­­m­ásor után flekként, bort é­s táncot hirdetett a plakát. Ez utóbbiak közül egyik sem valamilyen átkos dolog, de az általános felfogás az, hogy mé­gis jobb, ha a teremben a művészet virágzik. ★ A műteremben különben már kész és készülő képek és szobrok vannak. Kaptak már néhány bútordarabot is. Kivonultunk a műterem előszobá­jába, a „társalgóba”. Itt komolyabb­ra fordult a szó. Elmondták, hogy kik tették lehetővé a „fészekrakást’­, hogy ha voltak is akik aggályoskodtak, általában meg­értéssel és örömmel fogadták szándé­kukat. Pénz is kellett, habár ők meg­csináltak mindent amit csak tudtak- Hát került pénz is. Most még tetővilá­­gítás kéne a szobrászoknak. A terem kitűnően megfelel a célnak, ekkora és ilyen műteremről nem is tudnak. Természetesen egy általános, átfogó m­unkatervet szerkesztettek és nagyon fogadkoztak, hogy be is tartják. Íme a „munka,program tervezetének” né­hány pontja: „­Olyan szobrokat, képeket és gra­fikai munkákat készíteni, amelyek, el­sősorban dolgozó népünk életét tük­rözzék, oly módon megalkotva, hogy közérthető legyen, az emberekhez kö­zel átl jón és nevelő ereje elősegítse országunk szocialista építését.” „Ing,énelmi tárgyú a­kotások, he­lyes dokumentálódás, korhűség, a po­zitív hős kiemelése és forradalmi szel­lem”. „Felmutatni az illegális mozgalom­ban a román és más nemzetiségű kom­munisták együttműködésének történel­mi eseményeit”. „Legsürgősebben megteremteni egy esti népi rajztanfolyam feltételeit”. „Ahhoz, hogy fejlődésünk állandó legyen, kötelezővé tesszük a minden­napi­­ műterem-látogatást’’, stb. Ezalatt megérkeznek a Székelyud­­varh­elyen élő „öreg” művészek is, akik más elfoglaltságuk miatt nem vehetnek részt a műteremmé átalakítás minden mozzanatában, de természete­sen beletartoznak a kollektívába és a műterem nekik is munkahelyük lesz. Egyenként érkeznek: Ipó László fes­tőművész, Rosier Károly akvarellista, Teleki József és Verestei Árpád rajz­tanárok, szobrászok. Az ú­­n. egyéni munkatervek nagy­jából a következők: Ipó László: Tompa László költő arc­képe, képek a szénégetőik életéből. Sepsi Lajos: „Agitációs brigád mun­kában” című művén dolgozik. Teleki József szobrász: „Kulák-lelep­­lezés”, „Csillések”, domborműben. Maszelka János: „Kirándulás", táj­képek, stúdiumok. Rosier Károly: tájképek. Verestói Árpád szobrász: „Bányász”, Repülő-modellező-gyerek, portrék. Kraft László „Pionír csoportok közti verseny”. Portrék. Orbán Áron szobrász: Cséplőgép mellett dolgozó párosát, életnagyság­ban. Pásztor-gyerek, portrék. Székely József szobrász: Olvasd anya gyerekkel. Fakitermelő munkás­­★ Ezalatt kint leszállt az alkony. Az ablak előtt lévő kert színei kezdtek kialudni. — Nézzétek — szólt az egyik festő, kipillantva az ablakon — így talán még szebb. És ahogy nézte, összehúzott szem­mel, biztos voltam benne, hogy a jövő tárlaton megjelenik egy kép ezzel a címmel: „Őszi alkonyat“. TOMCSA SÁNDOR Családi házak állami kölcsönből Udvarhely legszebb részein, a Szejke fürdő felé eső magaslaton a nyár végén nagy esemény következett be­ A gép- és traktorállomás s a fa­ipari Üzem legjobb dolgozói a városi néptanácstól kapott területen, állami segítséggel hozzáfogtak, hogy ott­hont építsenek­, maguknak. Az első csákányvágástól mostanig magasra emelkedtek a falak. Az épülő házak tulajdonosai a munkanap le­telte után lapáttal, malterhordó ládá­val cserélik fel üzembeli szerszámai­kat. Segítenek a kőműveseknek, akik nagy igyekezettel dolgoznak, hogy munkástársaiknak minél előbb átad­hassák a kényelmes, kétszoba, konyha és előszobás lakásokat Boér István, Bányász János, Má­tyás József és Jére István házán már az utolsó simításokat végzik. Szorgal­masan dolgoznak Nagy Gábor, Bara­bás János, Kovács Csaba, Székely Béla lakásán is, hogy határidő előtt beköltözhessenek az új tulajdonosok­ A gépállomás vezetősége és a fa­ipari vállalat sok mindennel segíti az építőket. Járműveket bocsát rendelke­zésükre és más módon is igyekszik segítségükre lenni. Az új házak jö­vendő lakói megfogadták, hogy jó munkával hálálják meg a róluk való gondoskodást. Az uzoni fogyasztási szövetkezet elnyerte az élszövetkezet címet Az uzoni szövetkezet vezetősége a közelmúltban adott át a forgalomnak két újonnan átalakított univerzális üz­letet. Az egyiket Uzon községben, a másikat a körzetéhez tartozó Szent­­ivánlaborfalván. A felavatás napján megfogadták, hogy az összes tervfela­datok mutatószámait teljesítik. Ezt a fogadalmukat be is váltották. Új ta­gok beszervezését 108,3 százalékban, üzletrész gyarapítást 144,4, az ipari­áru eladást 113,4, a felvásárlást 167,9 százalékban teljesítették. A szocialista versenyek kiértékelése során a rajon élszövetkezetévé nyil­vánították az uzoni fogyasztási szövet­­kezetet. Megelőzték a bodoki szö­vetkezetet, amely két évig viselte ezt a megtisztelő elmet. Az elmúlt vasár­napon, október 23-án adták át az uzoni szövetkezetnek ünnepélyes keretek kö­zött a verseny zászlóit. E­z alkalommal a rajoni szövetkezeti szövetség támo­gatásával mintakiállítást szerveztek, melyen több mint 64.000 lej értékű ipari árut, mezőgazdasági felszerelést és bútorokat adtak el. A zászló átvé­telkor Gáli János, az uzoni szövetke­zet elnöke ígéretet tett, hogy decem­ber 23-ra, a II. pártkongresszus tisz­teletére kollektívájával az összes terv­feladatokat 100 százalékban teljesíti és túlszárnyalja. Nagy József levelező. Meg nem jelent leveleink nyomán Egy lövétei sajtólevelezőrak meg­írta szerkesztőségünknek, hogy a helyi postaügynökség 14 napos késés­sel kézbesített neki egy igen fontos levelet. Az illetékesektől kapott válasz alap­ján­ kiderült, hogy a kérdéses levél 1955 szeptember 5-én érkezett az ud­varhelyi postahivatalhoz, ahonnan még ugyanaznap továbbították a lö­vétei postaügynökségnek, ahonnan azonban csak 19-én kézbesítették-A hiba elkövetéséért a lövétei posta­­hivatal vezetőjét egy hónapra vissza­minősítették s ezentúl rendszeresen ellenőrzik a munkáját. Törvényszéki Hírek A sz­tálinvárosi néptörvényszék a napokban hirdetett ítéletet Bodor Ká­roly és Fehér Anna vádlottak ügyében. Bodor Károly a sztálinvárosi UCL Industrial 14. számú üzletének veze­tője nem egészen négy hónap alatt 56­ 286 lej értékű árut és pénzt tulaj­donított el. Ho­gy a büntetést elkerül­je, április 15—16. éjjelén önbetörést követett el­ A vizsgálat lefolytatása után a bíróság megállapította bűnös­ségét, négy évi javító­ börtönre és há­rom évi jogvesztésre, valamint kárté­rítésre ítélte. A mási­k vádlott,­ Fehér Anna pénztáros az üzlet pénztárának gondatlan kezeléséért hat bagi fogház­­büntetést kapott. Fogarasi Ilona a sztálinvárosi Csu­kás vendéglő alkalmazottja a megsza­bott árnál drágábban árusította a sört. A sztálinvárosi nép­törvényszék a dol­gozóik megkárosításában találta bűnös­nek. Büntetlen előéletét enyhítő körül­ménynek véve, három havi fogház büntetésre ítélte. A Medgyes rajon! néptörvényszék birói tanácsa nemrégen a következő ítéleteket hozta: Alexandrescu Ion volt CEC könyvelőt sikkasztás vétsége miatt egy és fél, Kepterus C. Constan­­tint közvagyon rongálás miatt két évi fogház­büntetésre, továbbá Froniuis Reginát a küküllőailmász szövetkezet bolti kezelőjét a szolgálati hanyagság vétség miatt két évi fogházbüntetésre ítélte. SOROK A KÖRÚTRÓL Bosszankodtunk, hogy felszedték a bukaresti Magheru után a kövezetet meg a síneket s mi ugrálhattunk át az árkokon, tépkedhettünk a hevenyészett partokon, ha esett, dagaszthattuk a sarat, ha dolgunk akadt valamerre, gya­log kellett nekivágni az útnak, vagy villamoson megkerülni a fél várost. Kő­törő kalapácsoktól hangoskodott a körút, hó­rukktól, őrlök, aszfaltolvasztók zajától, este lábot vetett a hegesztők acélkék lángja, lobogott az aszfaltol­­vasztók tüze. S most Most simán szalad a körút, domború testén örömmel siklik végig a szem. Mintha megváltozott volna az egész városi táj. A házak is mintha rendezettebben tekintenének a járókelőkre, az üzlettáblák harmonikusabban illeszkednek egymáshoz, két oldalt a járda messzefutó partként simul a tü­krös úttesthez. S a házak járdaszegtp partok között, mint sima, rezzenéstelen víz folyik öbölszerű terek felé a körút. Este, mikor a locsoló­­autók, végigpásztázzák sűrű sugaraikkal az úttestet, ívlám­pák visszfénye mélységet, csalóka hullámzást kölcsönöz neki. A lámpák felett az októberi hideg csillagok szorgoskodnak s holdtöltekor fehér fényben szikrázik a ma­­gunk alkotta természet. SZÁSZ JÁNOS LONDONI SAJTÓJELENTÉSEK ar­ról számolnak be, hogy a Rolls-Royce cég három skóciai vállalatának mun­kásai sztrájkba , léptek. A sztrájkolók béremelést követelnek. 1.316.000 TONNA EGYSÉGES LISZ­TET, 8961 tonna kekszet, 4031 tonna halkonzervet, 17.594 tonna tejtermé­ket, 3408 tonna hal-fémkonzervet, 17.789 tonna cukorterméket, 15.332 tonna fő­­zőolajat, 61.557 tonna gyümölcs­kon­­zervet és 1.157.791 hektoliter sört gyártottak az ötéves terven felül ha­zánk élelmiszeripari vállalatainak dol­gozói KÖZÖS MAGYAR-JUGOSZLÁV fo­lyamszabályozási munkálatokat kezd­tek meg a Dráván­ A magyar és ju­­­goszláv dolgozók együttes erővel eme­lik ki a Drávából a háború alatt fel­robbantott hidak roncsait, egybehan­golják a gátépítési munkákat is. A munkák az együttes terv alapján a jö­vő esztendőben is jelentős beruházá­sokkal folytatódnak. MEGKEZDŐDÖTT MAGYAROR­SZÁGON a HL onkológiai kongresszus. A háromnapos tanácskozás 66 előadása képet ad azokról az eredményekről, amelyeket a daganatos betegségek ku­tatásának és gyógyításának magyar szakemberei az utóbbi két évben elér­tek. HAZAUTAZOTT a román ortodox egyház önállósága kikiáltásának 70. évfordulója alkalmából rendezett ün­nepségeken résztvett bolgár főpapi küldöttség. ÚJÍTÁS EGY NÉMET TERMELŐ­SZÖVETKEZETBEN. A urebkauf Franz Mehring Termelőszövetkezet tagjai és a helyi mezőgazdasági szak­iskolai újítók klubja új termelési mód­szereket vezetett be a szövetkezetben. Az új módszerek különösen a zabter­melésnél váltak be. A régebbi szoká­sos termelési eljárással 30 mázsa za­bot gyűjtöttek be holdanként. A j­aro­­vizált zab már holdanként 34 mázsa zabot jelentett. A szövetkezet tagjai most négyzetes vetési rendszerben hó­ban jarovizált zabot vetettek és így — a régebbi trágyázási föltételek mel­lett— holdanként 40 mázsát termett a föld, 68 EGYÉNI HÁZ ÉPÍTÉSÉT fejez­ték be és további 50-et építenek, Ágota város dolgozói, állami segítséggel. Az OLASZORSZÁGBAN tartózkodó szovjet építészeti küldöttség tiszteleté­re a milánói építészmérnökök nagysza­bású fogadást rendeztek. A KOLOZSVÁR TARTOMÁNYI va­súti igazgatóság telefonközpontja nyer­te el a Vasútügyi Minisztérium, vala­mint a vasúti és postai dolgozók Szak­­szervezete Központi Bizottságának ter­­melési zászlaját. ÚJFAJTA VASÚTI FÉKBERENDE­­ZÉST kísérleteztek ki a Szovjetunió­ban. A Cseljabipszik környéki vasút­vonalakon új fékberendezést próbáltak ki a közelmúltban. A berendezés lénye­­ge a következő: a kereszte­ződési pon­toknál, váltóknál gamma-indi­kátoro­kat építettek be a sínek közé. Az indi­kátor belsejében radioaktív kobalt ter meli a nagy erejű sugarakat­ A beren­dezés csak ak­kor lép működésbe, mi­kor a szemafor vöröset jelez, a ra­dioa­ktív sugarak hatnak a mozdonyon elhelyezett mási­k gamma-indikátorra, s az a­tommagsugárzás energiája elek­tromos­ energiává alakítódik át a mozdonyon, s önműködőleg megállítja a vasúti szerelvényt. Az első kísérle­tek máris jelentős eredményt mutat­tak. A tg.-frumosi (Iasi tartomány) Mezőgazdasági Kísérleti Állomáson Cos­­tache Ioan és Popovics Margit mérnök a talaj szerkezetét és termőképes­ségét vizsgálja. 1955 november 1., kedd. Új mezőgazdasági társulások Arad tartományban A Qurahonc rajoni Lázár faluban 34 dolgozó parasztcsalád megalakítot­ta a tartomány első juhtenyésztő tár­sulását. Nyomban a megalakulás után hozzáláttak a szükséges takar­mány biztosításához. Arad tartományban az utóbbi na­pokban még két mezőgazdasági tár­sulás alakult. Ezzel 12-re növekedett az Arad tartományi mezőgazdasági társulások száma. Javítsuk meg a faliújságok munkáját Az aranyosgyéresi Sodronyipar üzemi faliújsága akkor töltheti be hivatását, ha szerkesztői tisztában vannak e fontos agitációs fegyver rendeltetésével. Már­pedig ebben a vonatkozásban sok a kívánnivaló. A faliújságo­k többé-kevésbé léteznek, regisztrálják az üzem életének fon­tosabb eseményeit, ám csak regisztrál­ják, nem elemzik, nem kommentál­ták , nem kapcsolják közvetlenül a termelőegység tennivalóihoz. Az aranyosgyéresi Sodronyipar üzemi és részlegújságainak megvan­nak a szerkesztőkollektívái, az anyagi lehetőségek is rendelkezésükre állanak. Mindjárt a bejárat közelében, hatal­mas, ötszögű díszes állvány szolgálja a központi faliújság céljait. „A ko­hászati ipar a szocialista ipar alapja"­ - hirdetik élénkpiros betűk az újság felett. Lássuk, hogyan vonja le a szer­kesztőbizottság e jelmondat tanulsá­gait. Tagadhatatlan, hogy a közle­mények fontos kérdéseket tárgyalnak. Az egyik a gyárban meghonosított orosz nyelv­tanfolyamok előmenetelé­vel foglalkozik. Egy másik azokat az okokat tárja fel, amelyek következté­ben a CEC mintaegység takarékossági akciója nem járt a kívánt sikerrel. Csupán egyetlen közlemény kapcso­lódik a termelés kérdéseihez. Racoti Gheorghenak a mesterek szerepéről megjelent írása. A központi faliújság kollektívája vállalta, hogy havonként legalább háromszor kicseréli az újság tartalmát, ezzel szemben október 14-én kizárólag egy hónapja írt anyagot ta­láltunk. Itt helyezték el az ifjúság hozzászólásait is, valamint az élmun­kások fényképét. Az IMSZ közlemé­nyeit oly m­agasan helyezték el, hogy olvashatatlanok. Az üzemi élmunkások arcképeit nem frissítették fel és nem rendezték át, pedig időközben többen elkerültek a gyárból. Ezeknek a képét egyszerűen kivették a rámából, amely azóta is üresen áll. A központi faliújság tehát nem ad átfogó képet az üzem életéről és pro­blémáiról, nem szerkesztik azzal a körültekintő gondossággal, a tartalom mérlegelésével, amit ilyen fontos nehéz­ipari egységben joggal elvárhatnánk. A RÉSZLEGEK FALI­ÚJSÁGJAI Más a helyzet egyes részlegek fali­újságjaival. Ezek már nagyobb ér­deklődésre tarthatnak számot. Érződik ezeken az üzem közelsége, a szorosabb és állandó kapcsolat a szerkesztőkol­­lektíva és a részleg dolgozói között. A „Kazánkovács“ faliújságon a részleg dolgozóinak a közelgő pártkongresszus és november 7 tiszteletére tett válla­­lásait Bakó Lőrinc ismerteti. Megtud­juk, hogy 3 százalékos túlteljesítésre, a selejt 5 százalékos csökkentésére, az igazolatlan hiányzások megszünteté­sére és 60 ezer lejes megtakarításra tettek vállalást a­ dolgozók. Az „Acél­öntő“ című faliújságon Titu Gheorghe, a szakszervezeti bizottság elnöke mél­tatja a szeptemberben elért eredménye­ket. A kábelos­ztály faliújságján Sat­­mareanu Augustin a szerszámok gon­dozásának kérdésével foglalkozik. Han­goztatja, hogy a kábelosztályon még sok hanyagság, nemtörődömség ta­pasztalható ebben a vonatkozásban. Felszólítja a faliújság szerkesztőbizott­ságát, hogy a jövőben állítsa pellen­gérre a szerszámjukat elhanyagoló dolgozókat. Egy másik közleményben I. Vasilescu az áru minőségének fon­tos problémáját teszi szóvá, a részleg konkrét vonatkozásaiban. Rámutat, arra, hogy a 0,32 méteres acél és réz­sodrony tekercselésével megbízott dol­gozók nem hegesztik eléggé be a vég­ződéseket és a tekercselést is hiányo­san végzik. Ezek az elvtársak a m­eny­­nyiségi eredményt hajszolják, a minő­ség rovására — hangoztatja az írás. Mind Satmareanu, mind Vasilescu elvtárs cikke példamutató, hogy milyen fontos szerepet tölthet be a faliújság az üzemi részlegek problémáinak meg­tárgyalásában. A dolgozók jóléte szempontjából éppily fontos Ionea Viorica írása az adminisztratív részleg faliújságján a gyári dolgozók gyer­mekeiről. Hangoztatja a cikk, hogy miután az üzemben korszerű, modern napközi otthont létesítettek, a vezető­ségnek szállítóeszközről is gondoskod­nia kell, hogy tél idején a kicsinyeket hazavihessék és elhozhassák. A részlegek faliújságjait, mint a fen­tiekből is láthatjuk, eléggé jól felhasz­nálják a napi kérdések megvitatására és ha az elért eredményeket nem sike­rült továbbfejleszteni termékeny viták, hozzászólások alakjában, a dolgozók széles tömegének és mindenekelőtt az ifjúságnak a bekapcsolásával, s ez a központi szerkesztőkollektíva irányító és tanácsadó feladatainak elhanyago­lásából ered. A központi kollektva nemtörődömségét tükrözi a központi faliújság állapota, valamint a részleg­­faliújságokkal való nemtörődés. Az „Acélöntő“ faliújságját például heten­ként költöztetik egyik helyiségből a másikba, anélkül, hogy végleges el­helyezésének kérdését megbeszélték vol­na. A részlegek faliújságjait nem ér­tékelik ki, a szerkesztőkollektívák egy­mástól elszigetelten végzik munkáju­kat, nem méltatják eredményeiket, nem tárják fel hibáikat, pedig csak így serkenthető az érdeklődés, a mun­kakedv, a kezdeményezés a kollektivá­­kon belül. Sürgős szükség van e hiá­nyok megszüntetésére. Állandó együtt­működést kell teremteni a részlegek faliujságkollektívái között, gondoskod­ni kell a tapasztalatok kicseréléséről, az ötletek, tanácsok, javaslatok meg­­hallgatásáról. A központi faliujság-kollektívána­k mozgósítania kell a tollforgató, írás­­kedvelő dolgozókat, hogy változatos cikkek hirdessék és tükrözzék az üze­mi életet a faliújságokon. KORDA ISTVÁN

Next