Előre, 1955. november (9. évfolyam, 2498-2523. szám)

1955-11-01 / 2498. szám

SZERESD A KÖNYVET Széles vissz­hangra talált városaink és fal­­vaink dolgozó fiataljai között az idén június­ban megindult „Szeresd a könyvet" mozgalom. Tíz és százezrek kapcsolódnak be, szinte naponta növekszik az isko­lai és közkönyvtárak ifjú olvasói­nak száma. Tévedés lenne azonban azt hinnünk, hogy csupán a nemes vetélkedés láza és a verseny győz­teseinek kijáró ,,Könyvbarát'’ jel­vény vonzza dolgozó ifjúságun­kat. Ez a vonzalom a kultúra, a művelődés iránt sokkal mélyebb mai fiatalságunkban, egyik alap­vető jellemvonása munkás-, dolgo­zó paraszt és diákifjúságunknak. A kultúrforradalom jótékony hatására az eddigi írástudatlanok tömegei is kezükbe vették és megszerették a könyvet. Dolgozó ifjaink saját ta­pasztalatukból győződtek meg, hogy egyéni boldogulásuk és ered­ményes közösségi munkájuk egya­ránt megköveteli szemhatáruk tágí­tását, műveltségük elmélyítését. Jól eszükbe vésték Lenin szavait, hogy nem építheti sikerrel a szocializ­must, nem válhatik kommunistává az, aki nem sajátítja el mindazt, amit az emberi kultúra évezredek során felhalmozott. Hatalmas kincsestár ez, a legna­gyobb emberi elmék, a legkiválóbb alkotóművészek gondolatainak tár­háza Homérosztól Tolsztojig, Sha­­kespearetól Petőfiig, Eminescu­­tól Solohovig. Nemcsak szórakozta­tást nyújtanak, hanem tanítanak, felvérteznek az élet küzdelmeire. A könyv társaságában, akárcsak a mesebeli varázsszőnyegen, bejár­hatjuk a távoli világrészeket, visz­­szaszállhatunk a régmúlt időkbe vagy a képzelet szárnyain meghó­díthatjuk a messzi jövőt. Minden elolvasott új könyv egy új, igaz barát, amely soha sem hagy cser­ben s mindig csak jóra, szépre, ne­mesre ösztönöz. Nem véletlen tehát, hogy műve­lődésre szomjas, szépre, jóra törek­vő, nagy álmokat dédelgető dolgo­zó ifjúságunk ennyire szívébe zárta a könyvet. Népi demokratikus ál­lamunk tanintézeti és közös könyv­tárak tízezreivel segíti kielégíteni népünk, fiatalságunk ma már szin­te életszükségletté váló tudásszom­ját. Ezt a célt szolgálja a „Szeresd a könyvet” mozgalom is, amelynek legtöbb irányítását az Í­rómunkás Szövetség vállalta magára, a Műve­lődésügyi Minisztérium, az Okta­tásügyi Minisztér­um, az Írószö­vetség és az SZKT segítségével. A „Szeresd a könyvet” mozga­lom láza ma már átfogja ifjúsá­gunk jórészét. A Magyar Autonóm Tartományban például eddig már közel 11 ezren kapcsolódtak be az irodalomolvasási versenybe. A tar­tomány néhány rajonjában azon­ban, például Sepsiszentgyörgy és Csik rajonokban az IMSZ szerveze­tek még mindig nem fejtenek ki kellő meggyőző munkát az ifjak között. Marosvásárhelyen nem fek­tetnek elég gondot a munkásifjúság bevonására: 1500 versenyző közül csupán 306 a munkásifjú, a többiek pedig értelmiségiek, diákok, akik amúgy is állandó kapcsolatban álla­nak a könyvvel-A mozgalom továbbterjesztése mellett állandó gondot kell fordí­tani az ifjak olvasmányainak irá­nyítására. Egyáltalában nem mind­egy az, hogy a városi vagy falusi ifjú mit olvas. Használjuk fel a mozgalmat arra is, hogy véget vessünk az egyes helyeken ma is dívó rossz szokás­nak: az értéktelen, fércművek ol­vasásának. Aki egyszer belekóstolt az igazi irodalom üdítő forrásába, nem fogja többé megizletni a za­varos, szennyes pocsolyavizet. Aki egyszer olvasta Tolsztojt, Cseho­­vot, Sadoveanut, Móricz Zsigmon­­dot, nem kívánja többé a ponyva­­irodalom olcsó izgalmait, mert meggyőződik, hogy nincs érdeke­sebb, izgalmasabb és tanulságo­sabb dolog az igazi irodalmi alko­tásoknál. Nem is szólva arról, hogy mennyire rombolja az ízlést, az erkölcsi érzéket a ponyva. Jó példa erre az a fertőzés, amit a comics-ok a nyugati ifjúság lelké­ben végeznek. A falusi IMSZ szervezetek von­janak be a versenybe minél több dolgozó parasztifjút s minden kí­nálkozó alkalommal, a kulturott­­honokban, a vörös sarkokban, kul­­turesteken népszerűsítsék az olva­sást, a „Szeresd a könyvet” moz­galmat. Az elmélyült olvasás fő módsze­re, ha az ifjú olvasók időnként megbeszélik olvasmányaikat, kicse­rélik tapasztalataikat, valósággal tudatosítják egymásban a szóban­­forgó mű eszmei mondanivalóját. Éppen ezért nagyon fontos, hogy minden könyvtár, munkásklub és kultúrotthon mellett megalakulja­nak a könyvbarátok körei. Minden dolgozó ifjú törekedjen arra, hogy lassan-lassan egy kis egyéni könyvtárt gyűjtsön össze magának, így aztán bármikor fel­ütheti kedvenc könyveit, valóság­gal velük élhet, még közvetlenebb barátságot köthet az írókkal és hő­seikkel. A „Szeresd a könyvet” mozga­lom irányítása nem kampányjelle­gű feladat, hanem az IMSZ szer­vezetek állandó és fontos munkája kell hogy legyen. Változtassuk hát a „Szeresd a könyvet" mozgalmat dolgozó ifjú­ságunk legszemélyesebb ügyévét igazi tömegmozgalmává! A szovjet nép, a szovjet ifjúság jelen­tős munkasikerekkel köszönti a Nagy Ok­tóberi Szocialista For­radalom 38-i­k évfor­dulóját. Erről ír cik­ket V. Csivilihin. „ ... A Moszkva tar­tományi „Elektrossz­­táli” üzem első ol­vasztó részlegén sziporkázva ömlik a­­kokillákba az acél... — Minden nap van nálunk valami újdonság, — mondja Valentyin Topi­­lin, fiatal mérnök, a részleg főmeste­­re. — Javítjuk az acél minőségét, gé­pesítjük a részlegeket, vagy vala­melyik acélolvasztásunk rekordidő alatt végzi el az öntést. Valentyin Topilin, Ignat Moszka­­lenko, a részleg legjobb fiatal acélol­­vasztója, Alekszej Szergusin kom­­szomolista segédmunkás és a többiek is mind lelkesen küzdenek azért, hogy minél több acélt kapjon az ország. Amikor a részlegen megkezdték a holtfej elektromos felmelegítésére szol­gáló berendezés szerelését, az acélön­tők siettették a szerelő munkásokat. — Az országban mi vezetjük be először ezt az eljárást. Siessetek, ne húzzátok el a dolgot... A holtfej elektromos felmelegítésé­vel 7—8 százalékkal több jó minősé­gű fémet nyernek. Miben is áll az nyítás? Mint ismeretes, a kihűlés folyamán az öntvényben zsugorodási üregek jö­hetnek létre. Ezeknek a kiküszöbölé­sére alkalmazzák az úgynevezett holt­fejet. A teljes kihűlés után ezt eltávo­lítják az öntvényről és beolvasztják. A holtfej súlya ritkán kevesebb 100 kilónál. Lehet-e ezt csökkenteni ? Igen, lehet. Az öntvény holtfejét elek­tromos ívfénnyel melegítik fel. (Ez ugyanis megakadályozza a fém kris­tályosodását.) Így csökken a zsugo­rodási üreg kiterjedése és következés­képpen, a holtfej is. Ennek az eljárás­nak az alkalmazása folytán ugyanolyan mennyiségű fémből nem 26, hanem 30 öntvényt készítenek a részlegen. A részleg munkakö­zössége fáradhatatla­nul harcol az új tech­nika bevezetéséért. Az oxigénbefúvás, az ol­vasztókemencék teljesítőképességének önműködő irányítása, az adagolás gé­pesítése (az adagoláshoz egy óra he­lyett már csak 15 perc szükséges), hozzájárul az anyag gyors megol­vasztásához és jelentős mértékben ja­vítja a fém minőségét. A részleg eb­ben az évben több mint 2500 tonna nemesacélt adott az országnak ter­ven felül. Az első olvasztórészleg valamennyi kemencéjét még ebben az évben átépí­tik. Az Októberi Szocialista Forrada­lom 38. évfordulója és az SZKP 20. kongresszusa tiszteletére még több acélt fog szolgáltatni terven felül.“ EZT ÍRJA A KOMSZOMOLSZKAJA PRAVDA Az Ifjúmunkás Szövetség irodájában ültünk. Sotri Szama macedón fiatalember, az IMSZ- titkár, éppen szolgálatban van s helyettesével Moldván Vioricával beszélgetünk. Többen vannak jelen, cigarettáznak, közbeszólnak, kiegé­szítik a rövid feleleteket. Persze ilyenkor isok minden szóba kerül. Ritka szerencsés alkalom, talál­kozni egyszer egy ilyen nagyüzem ifjúsági szervezetének vezetőivel. Most indul az idei politikai tanév, szép eredmények mutatkoznak a „Szeresd a könyvet“ mozgalomban, a kulturmunkában. Ki győzi felso­rolni hirtelenében a szervezeti élet annyi kérdését. A legjobb ifjúmun­kások neve is szóba kerül, — akik együtt nőttek a hőerőművel, a ,,Vö­rös Csillaggal“. Tegnap építők vol­tak, ma szakemberek. — Találkozott Muresan Ioan tur­binamesterrel ? Még tegnap megismertem dél­előtt éppen az ő csoportja volt szol­gálatban. Kék micisapkás, pulló­­veres, bajuszos, szőke erős fiatal­ember. Mit is tudok róla? Lássuk csak a jegyzetet. Nagybányán szü­letett, Szebenben inaskodott, a di­csői villanytelepnél dolgozott so­káig. Három éve van itt. Volt a hő­erőmű ifjúsági titkára, most párt­tagjelölt. De nem elég ennyit írni róla. A kis b­an apátlanul nőtt fel, nemigen volt ki törődjön vele- De felnőtt, mert életerős, egészsé­ges szervezete, akarata megküzdött mindennel. 1944-ig iiaskodott,­­ abban az évben szabadult fel. Teg­nap délelőtt a munkahelyen kéré­set beszélhettünk, nem ért rá. Vál­tás után a parkban, ott találkoz­tunk újra. Felesége van, szép fiatal terem­tés. Állami kölcsönt kaptak. Házat építettek a Munkásvárosban. Papír kerül elő s lerajzolta egyik újítá­sának vázlatát. Évente többszáz­ezer lejt takaríthatnak meg a me­netközbeni kazánmosás alkalma­zásával ... — Ismeri Hajdú András mér­nököt ? Erre a kérdésre is igennel vá­laszolhattam. Szerencsémre tegnap éppen Hajdú mérnök, a termelési osztály vezetője kalauzolt végig a hőerőmű csarnokain, így hát isme­rem. Nemrég végzett a Szovjetunió­ban, Ivanovoban. Ő is most háza­sodott, az ifjúsági szervezetnek olyan tagja, akinek nevét tisztelet­tel emlegeti a többi fiatal... — Hát Hegedűs Imréről hal­lott-e ? Hegedűs Imre? Az a szerény, halkszavu, okos tekintetű, barna fiú ? Magyarsákodon (itt a környé­ken) született, szülei odavaló nincs­telen parasztok. Villanyszerelő inas Sztálinvárosban volt. Később ki­emelték az államgépezetbe, népta­nácsoknál dolgozott. Mikor hírét hallotta a szülőföldjén épülő nagy műnek, ott hagyott mindent és ha­zajött. Most a szerelési részlegen dolgozik, mester. Bajusza, szakálla még alig pelyhedzsik. Megházasodott s az egyik blokkban kényelmes la­kása van. Bukarestben a miniszté­riumban most tanulmányozzák egyik újítását, egy elosztóállomás kapcsolóberendezését dolgozta ki ujszerüen. Két szerelme van : fele­sége és a szakmája. Most Szász Károly, a párt­alapszervezet titkára lép a szobába. Aztán, megérkezik az IMSZ-titkár, a szervezőfelelős Popescu Gheor­­ghe, a politikai nevelő, Sarle Ioan. Más ügyek kerülnek szóba. Későre jár már az idő, amikor ismerős névre leszek figyelmes. — Barabás Sándor mérnök elv­társ, aki igen jól dolgozik ... Gyűlé­s után első utam hozzá ve­zetett. A hőerőmű egyik legna­gyobb osztályának, a vegyészeti laboratóriumoknak helyettes veze­tője. Régről ismerjük egymást, hama­rosan igen elmélyedünk a beszélge­tésben. Mert például ki hinné azt, hogy milyen fontos munkakör a hő­erőmű életében a vegyészeti labo­ratórium vezetése? Ha a Küküllő vize nem kellően megtisztítva kerül a kazánba, akkor abból a szervet­len anyagok rárakódhatnak a csö­vek falára, eldugják a vezetékeket. Éppen ezért már a folyóparton srü­­rik sorozatos mechanikai berende­zéseken a vizet, tisztítják a kolloi­­dális szennyeződéstől (koaguláció­val), aztán kation-szűrők lágyítják a vizet, majd gáztalanítják, hogy korróziót ne okozzon, végül desztil­lálják, előmelegítik s úgy kerül több tucat előkészítőfolyamat után a kazánba. Csak a kazánból három óránként hét szakaszon vizpróbát vesznek, s nagyszámú vizanalízis­­sel követik nyomon a technológiai folyamatokat. S mindez nem kis felelősségű munka. Ő magyaráz, rajzol, képletet ír fel s én csak nézem mindezt. Nagy­­galambfalvi (Udvarhely melletti) egyszerű parasztfiú. A népi hata­lom hozta egyetemre, a kolozsvári Bolyaira. Alig egy éve, hogy ide került, ma vezető mérnök, élettár­sat választott, lakást kapott. (Mint­ha ugyanilyen életúttal már talál­koztunk volna Itt a „Vörös Csillag­nál !“) Otthonában telefon, rádió, é­s pár hete egy kis jövevény ágya is ott van. Késő este ért véget a beszélgetés. Újra eltelt egy nap. A terv hozta létre a „Vörös Csil­lagot.” Ezekben a napokban zaj­lottak le azok a röpgyűlések, ahol­­a munkások, technikusok megvitat­ták újabb munkavállalásaikat. De­cember 23. a II. pártkongresszus tiszteletére indulnak a versenyek. De azokról már egy későbbi tudó­sításban számolunk be. ... Tanulságos dolog hosszú évek után újra ellátogatni régen látott hazai vidékre. Mennyi ajándékot és mennyi jó hírt talál ott az ember. Ennél kellemesebb fogadta­tást kíván valaki magának ? Esteledett, mire elállt a hideg októberi szél, langyos eső kereke­dett a vékony felhőkből. Az elmúlt nyár kései utóda volt ez. Szitáló vízszőnyegével öntötte a Küküllő menti dombsort, s a müút sötét aszfaltját tintafeketére festette. MAROSI BARNA Tudósítás az erdőszentgyörgyi hőerőműről FIA­TALEMBE Egy pionirinstruktor naplójából November 7. és a II. Pártkongresszus tiszteletére Az őszi eső egyhangúan szemerkél odaküin. Elég hűvösre fordult már az idő. A pionirszoba ablaka tárva-nyitva. 4 hosszú asztalnál gesztenyebarnahajú, fiatal nő ül. Parnus Florica, a buka­resti 11-es vegyesiskola pioníre­gysé­gének instruktora, ír. Kiskabátja a fo­gason lóg. Úgy látszik, nem fázik. Vagy talán olyan nagy munkában van, hogy észre sem veszi az ab­lakon beáradó hűvös, friss leve­gőt? Néha leteszi a tollat, összerán­colja magas homlokát és eigen dolitozva néz maga elé. Vajon milyen nagy gondjai lehetnek... ... A vastag füzet, mely előtte hever az asztalon, naplónak néz ki, de még­sem egészen az, helyesebben nem ép­pen naptár szer­int vannak bejegyezve az események. Tervek, ötletek, észre­vételek, jelentősebb események, néhány soros emlékeztető bejegyzések sorakoz­nak a füzet lapjain. Parnus Florica naplója egyben kétszáznyolcvan pionír mindennapi problémáinak, apróbb vagy nagyobb örömeinek és gondjainak naplója is. A tintával teleírt lapok nagyrészt a tavalyi tanév emlékét őrzik. ...A tánccsoportok hosszas előkészü­letei, próbái a népi táncversenyre, elő­adások a Pionirpalotában, röplabda­versenyek, évvégi tornaverseny... A Parnus Florica pionírjai egyikből sem akartak kimaradni. Ez sikerült is. S az eredmény? Erről a pionírszobában kifüggesztett diplomák, dicsérő okleve­lek beszélnek. A legfrissebb diploma az idén került a többi mellé. A pionír­­spártákiád Sztálin rajoni első helyére a 11-es iskola pionírjai kerültek. Lapozzuk tovább a naplót. ... 1955—56-os tanév. A 11-es számú hétosztályos leány- és fiúiskola egysé­gesítése, a két pioniregység eggyévá­­lása... Az idei bejegyzések arról beszélnek, hogy a két iskola egyesítése komoly problémák elé állította a tanerőket, de elsősorban a pioni­instruktorokat. Eleinte jóformán szóba sem álltak egy­mással a fiúk és lányok, közös játékról, szórakozásról még csak hallani sem akartak. A fiúk addig mentek, hogy a tanév elején, amikor megválasztották a csoport-, később az osztagelnökö­ket, nemhogy nem javasoltak egyetlen leányt sem csoport-vagy osztagelnök­nek, de nem is szavaztak egy lányra sem. — Lányokkal nincs mit kezdetű. Nem lehet velük együtt dolgozni — jelentették ki határozottan, szinte ki­vétel nélkül. Florica többször összehívta az osz­taginstruktorokat, hogy közösen talál­janak valami megoldást a „feszültség enyhítésére". — Egy pioniregységben két tábor, ráadásul két egymással civa­kodó—tábor nem—lehet. Ilyen nincs — jelentette ki határozottan. — De azért nem kell nagyon erőszakolni a dolgot, majd lassanként úgyis összeszoknak, megbarátkoznak. — mondta. De a barátság spontán kifejlődésé­nek menetébe mégis megpróbált bele­szólni a pionizinstruktor. A napi 8 óra helyett olykor tíz-tizenegyet is itt töl­tött az iskolában. Szünetekben állan­dóan a pionírok között lehetett látni. Ezeket az alkalmakat rendszerint arra használta fel, hogy elbeszélgessen pio­nírjaival a „nagy kérdésről, hogy Pionírpalota életéből felhozott jó pél­dákkal meggyőzze őket arról, hogy igenis tudnak együtt dolgozni a fiuk és lányok s csakis együtt, közösen ér­hetnek el szép eredményeket. A tanév megnyitása óta eltelt másfél hónap. Ha valaki elsétál ma a Kiseleff sugárúti 11-es iskola mellett, mondjuk olyankor, amikor már elhangzott a szünetre hivő csengő hangja, azt lát­hatja, hogy az iskolaudvaron és a kert­ben vörösnyakkendős fiúk és lányok játszanak. Együtt ! És a pionirösszejö­­veteleken már nemigen lehet olyan pa­dot találni, amelyben csak fiuk vagy csak lányok ülnek. ... A pionirszobában némán hever a dob, a kürt, a zászló, az album s a diplomák. Csak a pionirinstruktor nem pihen. A pionírok órán vannak, de neki ilyenkor is van munkája bőven. Tervet készít a pioniraktiva számára, ötletes, érdekes pionirfeladatokon töri a fejét. A tervek s ötletek nagy része már meg­született s be is került a mindent tudó naplóba. Nézzünk meg néhányat belő­lük. „... November 7 és a pártkongresz­­szus tiszteletére pioniravatás. Negyven új tagot veszünk fel az egységbe, első­sorban a harmadosztályosok közül... ... Alaposan ismertetni a pionír jelöl­tekkel (és a régiekkel is) a pionírszer­­vezet új alapszabályzatát, a tagfelvétel módját, lefolyását... ... Havonta oktató-nevelő összejöve­telt tartunk az aktíva tagjaival. Az összejövetelek tárgya: az ifjúsági sajtó kérdései, (eddig 112 pionír fizetett elő a Scinteia Pionierului-ra, tizen a Lu­­minitara, négyen a Cravata Rosie-ra), találkozás illegalitásban harcolt elv­társsal ; séta a parkban, találkozás egy meteorológussal, egy élsportolóval; ho­gyan kell fát ültetni; a vizsgák előtti ismétlés módszerei, stb, stb.... íme néhány ötletszerűen kiragadott példa abból a sokoldalú, eleven pionír­­életből, amelyre a 11-es iskola tanulói készülnek az idei tanévre. És írjunk még ide néhány szót, amit már nem a napló, hanem a pionír­­instruktor mondott el: — A pionírokkal nagyon sok törő­déssel, odaadással és főleg szeretettel kell foglalkozni. Én szeretem ezt a munkát, szeretem a gyermekeket. Le­het, hogy éppen ezért vagyok kissé túl szigorú. Talán nem állok elég közel hozzájuk, de tanítói tapasztalatomból tudom, hogy ha nem tartjuk erős kéz­ben a gyermekeket , engedékenyek, el­nézőek vagyunk, könnyen visszaélhet­nek ezzel. Az én elvem tehát röviden — ami eddig elég jól bevált — kedv­vel, szeretettel, de következetesen szi­gorú kézzel irányítani a pionűréletet. Én elsősorban ezt javasolnám pionír­­instruktor társaimnak. H. I. Az ország minden részéből érkeznek nap nap után hírek, tudósítások. Új és új munkasikerek születnek gyáraink­ban, falvakon az állami és kollektív gazdaságokban, a társulásokban. In­tézmények, kutató állomások mérnökei, tudósai jelentik: a pártkongresszus tiszteletére ezt tettük ... És a jelentések, a híradások mindig beszámolnak a fiatalok, az IMSZ-tagok vállalásairól, munkaeredményeiről is. CSÍKSZEREDÁN az ILEFOR aszta­losüzem dolgozói október elején ter­melési értekezletet tartottak, ahol a pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy december 23-ig terven felül 30 konyhaberendezést készítenek el és 350 szövőszékhengert állítanak elő. Ezen a megbeszélésen javasolta Balla Béla IMSZ-tag, hogy szervezzék meg az asztalosüzem IMSZ-brigádját. Azóta már sokat megvalósítottak vállalásuk­ból. A munkában különösen az IMSZ- brigád tagjai tűntek ki. Az utóbbi na­pokban például Balla Béla és Orbán Árpád, az IMSZ-brigád tagjai, 200 százalékos normatúlteljesítést értek el. MAROSVÁSÁRHELYEN az Encsel Mór-üzemben a legtöbb m­unkás fiatal, IMSZ-tag. Alig pár éve kezdte meg működését az üzem, s elmondhatjuk róla, hogy az Encsel Mór az ifjúmun­kások munkahelye. A fiatalok nagy számban alkalmazzák a szovjet élmun­kások kiváló módszereit. Szántó Dezső ifjúmunkás Bortkevics és Bikov-féle gyorsfémvágási módszerrel dolgozik, így sikerült rendszeresen 80 százalék­kal túlteljesítenie normáját. KOLOZSVÁRON a „Mertalurgia“ szö­­vetkezet 1-es számú IMSZ-brigádja, amely a Diesel-motorokat javító rész­legen dolgozik, máris kiemelkedő ered­ményeket ért el vállalásainak teljesíté­sében. A brigádban, amely naponta 45—50 százalékkal teljesíti túl tervelő­irányzatát, egyénileg kiváló teljesít­ményt nyújtanak Tamás Simion és Cozma Gavril, akik naponta több mint kétszeres normát teljesítenek. Az ifjúság országos munkatelepén, Ozana-Crachun, a vasútépítő IMSZ- brigádok új lendülettel folytatják a munkát, a szocialista versenyeket. Minden méternyi lefektetett sínpár, az ifjúság munkájának győzelmét jelenti. A tömlő nélküli gépkocsiabroncs A gumiabroncs hatvanéves története során állandóan felszínen volt az a ké­rdés, hogyan lehetne elhárítani a vezetőknek oly sok bosszúságot — s annyi balesetet — okozó defekteket. Az első pneumatikák igen megbízha­tatlanok voltak, lépten-nyomon kilyu­kadtak. Az 1895-ös Párizs-Bordeaux-i (Bordó) autóversenyen csupán egyet­len részvevő vállalta azt a kockázatot, hogy gépkocsijára légtömlős gumiab­roncsot szereljen. Járművét Éclair-nek (Villám) hívták, ami igen találó el­nevezés volt, mert az ezer kilométeres távon szenvedett 26 defekt következté­ben a kocsi állandóan jobbra-balra ci­kázott a pályán és végül a 47. he­lyen végzett. Ez a kétes eredmény a kutatók figyelmét a pneumatikok tu­lajdonságainak megjavítására irányí­totta. Az évek folyamán a találmányok és szabadalmaik százai születtek. A megoldásokat általában négy csoport­ba lehet sorolni: 1. A levegő helyette­sítése rugalmas anyaggal; 2. a futó­felület alá, a köpeny és a tömlő közé védőburok beépítése; 3. a légtömlő re­keszekre osztása; 4. öntömítő réteg alkalmazása. Ezek a megoldások azonban a gya­korlatban nem váltak be, mert bonyo­lultak és drágák voltak, de nem is nyújtották a várt biztonságot. Újabb vélemény szerint a gumiabroncsok de­­fektjeit nem is lehet kiküszöbölni. Ép­pen ezért a kutatók inkább annak a feladatnak a megoldását tűzték ma­guk elé, hogy az abroncs defekt ese­tén is használható legyen, a kormány­zás akkor se váljék bizonytalanná. Azt kellett tehát megoldani, hogy sérülés esetén a légnyomás ne hirtelen távoz­zék, hanem a legrosszabb esetben is csak lassú szivárgással. így jutottak el a kutatók a tömlő­­gumi (aa ún. „belső”) nélküli abroncs előállításának gondolatához. Ennek az a lényege, hogy az abroncsot egy da­rabból állítják elő és alkalmassá te­szik a tömlő szerepének átvételére is. Ezt a feladatot végül is sikerült meg­oldani. A szerkesztési elv két irányban tar­talmaz új gondolatot. Az egyik, hogy a peremkiképzés módosításával" biz­tosítják a perem és a pánt közötti hé­zagmentes, légzáró összeköttetést. Ed­dig a belső gumitömlő alkalmazása iven légzáró illeszkedést feleslegessé tett és nem is kutatták ennek a meg­oldását. Most a légzáró összeköttetés biztosítására a perem külső oldalán körkörösen haladó gumibordákat he­lyeznek el, ezek a pántszarvhoz nyo­módva légizáró tömítést adnak. A lég­záró tömítést szolgálja az is, hogy a perem külső burkolására az eddigi vé­dőszövet helyett lágy gumit alkalmaz­nak. A másik új gondolat az volt, hogy a köpeny belsejét vékony gumi­réteggel borították, ami a légzáróké­pességet növelte. E célra a legjobban a butilkaucsuk vált be. A tömlő nélküli abroncs azért biz­tosabb a tömlősnél, mert kisebb sérülés esetén nem következhetik be a tömlő szétszakadása miatti hirtelen nyomás­vesztés, ami a kormányzást bizonyta­lanná teszi. A tömlő nélküli abroncs sérülés esetén nyomását csak lassan, fokozatosan veszti f el, sőt sok esetben nem is következik be nyomásveszte­ség, mert az abroncs mozgása közben a sérülés helye eltáródik. A kerék ugyanis forgása közben felmelegszik és a védőréteg e hő hatása alatt any­­nyira képlékennyé válik, hogy a belső levegőnyomás e képlékeny védőréteget a keletkezett rész fölé tömöríti, vagyis betapasztja, mintegy behegeszti. Egyes országokban­­a tömlő nélküli abroncs­sérülésnek leginkább kitett futófelületi része alatt a köpeny belső felületét még egy öntöműző réteggel is bevon­ják. Ennek a szerepe, hogy sérülés ese­tén nagy rugalmasságánál vagy nagy képlékenységénél fogva még a keletke­ző nagyobb lyukakat is elzárja és a levegő kiáramlását megakadályozza. Igaz viszont, hogy ez a megoldás a köpenyt nehezebbé teszi és súlyelosz­­tási egyensúlyát is megváltoztathatja. A tömlő nélküli köpenyt Herczegh Ferenc magyar származású, Ameriká­ban élő pneumatikszerkes­ztő mérnök találta fel. Megoldását több-kevesebb módosítással valamennyi nagy pneu­­matikgyár alkalmazza, egyelőre csak személyautók számára. Néhány gyár ez évi autóinak első abroncsozása már tömlő nélküli köpenyekkel történik. Általános megállapítás szerint az újítás jelentősége igen nagy, mert a gépkocsizást biztonságosabbá, kényel­mesebbé teszi. (A­z „Élet és Tudomány” nyomán) ÉVFORDULÓRA A vízszintes I., 88. és 69. sz. sorokban levő szavakkal fejez­te be Lenin 1917-ben, a hosszas számkivetésből való visszatérése alkalmával Pétervárott elmondott híres beszédét, amelyben harcra szólította a tömegeket a szocialista forradalom győzelméért. VÍZSZINTES: 6. Az Ideiglenes Kormány fő­hadiszállása, amelyet ok­tóber 25-ről 26-ra virradó éjjel a bolsevikok törté­nelmi jelentőségű roham­mal bevettek; 14. Erről szólt az október 26-án éj­jel megtartott II. Szovjet­­kongresszus első, nagyje­lentőségű dekrétuma; 16. Vízben élő; 17. Csak félig időszerű; 18. RNT; 19. Fér­­finév; 21. Nagy orosz fo­lyó; 23. Két magánhang­zó; 24. Legkisebb ókori görög pénzegység; 26. Ritka férfinév; 27. Az előbbi magánhangzó; 28. Mássalhangzó kié­lve.. 29. ZI; 31. Rendetlen sors 32 A régi római mi­tológiában a szerelem Istene; 34. Értesítést jelent: 37. Okirat; 41. Rit­ka női név; 43. Olaszországi város; 44. Serleg; 45. Vissza; a betegség hír­nöke; 47. Egyszerű szerszám; 49. Sir; 51. NZ; 52. Lehet öröm... is; 54. Oroszország Villamosításának Állami Terve, közhasználati rövidítése; 58. Két magánhangzó; 59. A „nagy haza­fi“; 61. Fonóeszköz; 62. Viziállat betűi keverve; 63. Megijed; 65. A legnagyobb vízesés kezdőbetűi; 67. Erről szólt a II. Szovjetkongresszus másik nagyjelentő­ségű dekrétuma; 70. Zamat. FÜGGŐLEGES: 1. Eszméi; 2. Nagy szibériai folyó; 3. ... Autonóm SZSZK mássalhangzói; 4. Betűszomszédok; 5. Vissza: Svájc fővárosa; 6. Vissza­­ta­lált; 7. A hatodik hangjegy; 8. A szov­­jet kormány hivatalos lapjának kezdő. Játéknál, idegen betűi; 9. Betét szóval; 10. Tó, mint az előbbi; 11. A vszsz. 21 mellékfolyója; 12. Azonos mássalhangzók; 13. Cirkáló, mely „a Téli-palotára Irányított ágyúinak dör­gésével jelezte október 25-én az új korszak, a Nagy Szocialista Forrada­lom korszakának kezdetét; 15. Vissza és ékezettel it; 20. Q, fonetikusan; 22. Ipari növény; 24. ... SZSZSZK; 25. Ázsiai ország; 27. Naprész; 28. Zo­mánc; 30. E­urópai állam négy betűje; 31. Afrikai emlős, a zsiráfok családján ból; 33. Színesfém mássalhangzói; 34. A forradalom előtt, az oroszországi né­pek legnagyobb kizsákmányolója, név­elővel; 35. Dísznövény, gyűjtőnéven; 36. Magánhangzók; 37. Tejtermék név­­elővel; 39. Vissza: olasz folyó; 40. Sa­­játkezüleg; 49. Vissza: a forradalom egyik kimagasló katonája; 42. A vizsz; 45. Rendesen; 46. Béke, oroszul; 48. Az éjen jár; 50. ...­Makán; 52. Gáz­­nemű elem fele; 53. Körtér; 55. Azonos magánhangzók; 56. Állhatatos, románul és összevissza; 57. A harmadik sze­mélyről; 58. Bánat ellentéte; 59. Test­rész; 60. Útirányban, idegen szóval; 62. A legnagyobb bukaresti filmszínház régi neve; 64. A függ. 36. fordítottja; 66. Megkülönböztető hivatali előszócs­­ka; 68. Orvos(?)

Next