Előre, 1956. január (10. évfolyam, 2552-2576. szám)

1956-01-03 / 2552. szám

2 Alapos termelési tervet minden kollektív gazdaságban. A MUNKAERŐSZÜKSÉGLET TERVSZERŰSÍTÉSE A termelési terv elkészítése folyamán tervszerűsíteni kell a kollektív gazdaságban lévő munkaerő felhasználását, a munka megszervezését is. Alább azokat a fontos követelményeket ismertetjük, amelyeket szem előtt kell tartani a munkaerőfelhasználás tervezésénél. Kollektív gazdaságainkban sokoldalú termelést kell folytatni. Fontos ez nemcsak a gazdaság általános fejlődése, hanem munkaszervezési szempontból is. Ha egy bizonyos gazdaság például csak búzát és kukoricát termelne, ott egyes időszakban (június július, augusztus és szeptember hónapokban) sok munka adódnék, sok tagot kellene foglalkoztatnunk, a többi hónapban viszont kevés munka lenne a gazdaságban. Az ilyen kollektívában a tagok kevés munkaegységet tudnának teljesíteni, kisebb lenne a jövedelem. Viszont ha a búza és kukorica mellett még 8—10 egyéb növényt is termel a gazdaság (melyek munkái nagyrészt nem esnek egybe a búza és a kukorica termelés munkáival), a tagokat egyenletesen tudja foglalkoztatni, a kollektivisták sok munkaegységet szerezhetnek. Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk termelni, szükséges, hogy a különböző munkákat összeegyeztessük. Számba kell vennünk a mezőgazdasági termelésben végzendő munkákat, pontosan fel kell mérni a különböző időpontban adódó munkát. A gép- és traktorához más munkájának egy részét tervszerűsíteni kell. A kölcsönös összehangolás nélkül kapkodó, tervszerűtlen lesz mind a kollektív gazdaság, mind a gép- és traktorállomás tevékenysége Ki kell számítani a növénytermesztésben a naponkénti munkaerő és termelőeszközszükségletet. Ugyanígy meg kell állapítanunk az állattenyésztés egyes ágainak munkaerőszükségletét. Az egyes üzemágak munkaerőszükségletének megállapítása és időrendi elosztása után kerülhet sor az azonos időpontban adódó munkák összeegyeztetésére és a munkák beütemezésére. A munkaerőszükségletet a közgyűlés által megszavazott munkanormák alapján kell kiszámítani. EGYENLETESEN HASZNÁLJUK FEL A MUNKAERŐT A munkaerőszükséglet kiszámításánál figyelembe kell venni a gazdaság adottságait (talaj-, éghajlati, domborzati viszonyok), mert enélkül nem lesznek reálisak számításaink, könynyen túlméretezzük a munkaerőszükségletet, ami az önköltséget emeli és csökkenti a munkatermelékenységet. A kevés munkaerő tervezése viszont lehetetlenné teszi a feladatok jóelvégzését, veszélyezteti a termelés eredményességét. A búzatermelésnél például ilyen munkák adódnak: júliusban tarlóhántás, augusztusban vetőszántás, szeptemberben műtrágyázás, októberben vetés, márciusban boronálás, áprilisban aratolás, júliusban aratás, behordás, augusztusban cséplés és a terményszállítás. Természetesen ha a búzát kapásnövény után vetjük, más munkát kell elvégezni, elmarad a tarlóhántás, stb. Így minden növénynél fel kell sorolni az elvégzendő tennivalókat, a munkák időpontját (hónapját) a szükséges munkaegységmennyi,séget, a munka körülményeit (milyen géppel, szerszámmal dolgozunk, talaj állapota, stb.) Hogy az állattenyésztés munkaerőszükségletétmegállapíthassuk — elsősorban ismernünk kell a termelési év állatállományának összetételét és változását. Ezért, ha évközben az állomány nő, már előre tervszerűsíteni kell a munkaerőszükségletet. Egy-egy kollektív gazdaság állattenyésztésének munkaerőszükséglete egy-egy állattenyésztési ág sajátossága szerint változik. A tehenészet munkaerőszükséglete például egészenmás, minta" növendek nevelése " . Az általános és igazgatási munkaerők, éjjeli őrök, mezőőrök, raktárnokok, könyvelők, számadó, stb. méretezésénél figyelemmel kell lénnünk arra, hogy a létszám ne nőjön túl a tényleges szükségleten. Miután kiszámítottuk az egyes termelési ágak és az üzem összes termelési ágainak munkaerőszükségletét, össze kell állítanunk a munkaerőmérleget,ami lényegében az előbbiek öszszesítését jelenti. A munkaerőmérleg összeállítására azért van szükség, hogy megállapíthassuk a kollektív gazdaság egész évi termeléséhez szükséges munkaerőt. A munkaerőmérlegből kitűnik, hogy melyik hónapban adódik elő munkaerőhiány, illetve munkaerő felesleg. Következésképp könnyebben intézkedhetünk a munkaszervezés megjavításában. Hogy a munkaerő felhasználása ne legyen idényszerű, úgy kell irányítanunk, hogy az egyes üzemágak kiegészítsék egymást. A mezőgazdasági munka igényszerűsége nagy mértékben csökken a gépesítés fejlődésével. Hiszen olyan munkákat végezhetünk el gépi erővel, mely nagyszámú kézi munkaerőt igényelne. (Pl. a kombájnok széleskörű alkalmazásával eltűnik a július-augusztusi fokozott munkaerő-felhasználás, ami tipikus volt a mezőgazdasági termelésben, ugyanígy a gépi kapálás csökkenti az ápolási munkák idején adódó nagy munkaerőigényt, stb.) A gépesítés nemcsak nagyteljesítményű gépek beállítását jelenti, hanem a meglévő fogatos munkagépek szélesebb körű alkalmazását is, amire a vezetőtanácsnak figyelemmel kell lennie. Kollektív gazdaságainkban a munkaerőfelhasználás egyenletességének biztosítására helyes, ha a tag ágat építkezéssel, a gazdasági felszerelések karbantartásával is foglalkoztatjuk. A gépek javítása egy egy gazdaságban szintén sok munkát biztosít a téli hónapokban, amikor a növénytermesztésben nem tudunk elég munkaerőt foglalkoztatni. BUDAI FERENC agrármérnök A marosvásárhelyi gyerekvárosban (Tudósítónktól) Akár a mesében olyan gyorsan épült fel a marosvásárhelyi Lázár Ödön pihenő- és kulturparkban a gyerekek mesevárosa. Színes villanykörték füzére alatt vezet oda az út. A közepén csillogó díszekkel ékesített sudár fenyő áll. A télifa. Szebbnél szebb játékok csüngenek rajta. A fák között őzek, nyulak, az erdő lakói rejtőzködnek. Szalmatetős vízimalom, piroskalapu óriási gomba, mézeskalácsból készített házikó, építőkockákból emelt tornyospalota és még mennyi csodálatos épület ablakában várja sok finom csemege és ennivaló az idesereglő gyermekeket. Ott egy könyves házikó is van az egyik tisztákon. Minden meséskönyvet megtalál ebben a látogató. Meséket közvetít az „élő tükör” is, a nagy rádiókészülék, amelynek vetítővásznán megelevenednek a gyermekek kedvelt mesehősei. ELŐRE Miért emelkedett az önköltség a köpeci szénbányában A legtöbb üzem 1955-ben is jelentősen csökkentette termékeinek önköltségi árát. Igaz ugyan, hogy egyes termelési ágakban lemaradások is voltak, de az egész iparban — általánosságban — mégsem azt hiányolhatjuk, hogy nem csökkent az önköltség, hanem azt, hogy nem csökkent elég nagy mértékben A népgazdaság fejlődése többet követel s a lehetőségeink is sokkal nagyobbak. A II. pártkongresszus mélyrehatóan elemezte .. A II. pártkongresszus mélyrehatóan elemezte ezeket a kérdéseket. A Központi Vezetőség tevékenységéről szóló jelentésben Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs — a jó eredmények mellett — arra is rámutatott, hogy „.. .számos iparágban, például a széniparban... az ötéves terv során nemcsak hogy nem csökkent, hanem még növekedett is az önköltség”. Jellemző példa erre a köpeci szénbánya, amely 1955-ben például jóval drágábban termelte a lignitet, mint az előző évben. 1955 III. negyedévében — a tervhez képest — 8,49 százalékkal emelkedett az önköltség Köpecbányáin. Milyen okai voltak ennek? A vállalat vezetői mindenekelőtt az úgynevezett „objektív okokat“ sorakoztatják fel. Ilyen többek között a fekbérek és büntetések fizetése, ami a CFR hibájából áll elő. A vasúti szénrakodónál mint a bánya igazgatója mondja , sokszor megtörténik, hogy a vasúti kocsikat nem ütemesen bocsátják a vállalat rendelkezésére. Egyik nap kevesebb, másik nap meg több kocsit adnak a kelleténél. Amikor kevesebb a kocsi, akkor sok tonna szenet le kell hogy rakjanak a földre. Amikor pedig több a kocsi az előirányzottnál, akkor a bánya napi termeléséből nem tudják az összes vagonokat megtölteni, s az üresen maradtakért fék bért kell fizetni. A rakodás műszaki szervezettsége (gépesítés, stb.) olyan hogy a földre lerakott szén egy időre kiesik a szállítási folyamatból, mert ennek a vagonokba való felrakása külön munkát (lapátolást) igényel. Ez persze ismét pénzbe kerül Ezenkívül a kirakodás, a berakodás és főleg a földön való heverés és porladás miatt jelentős a szénveszteség, ami szintén elveszett pénzt jelent. Ezek mind kicsiségnek tűnnek, de a valóságban nem az, mert „sok, kicsi sokra megy“ A köpeci szénbányának a múlt év III. negyedében 76.105 lej fekbért és büntetést kellett kifizetnie. A lignitveszteségek értéke pedig elérte az 50.000 lejt. Ezenkívül csupán a ki- és berakodás plusz költségei 2—3 lejre növelték a lignit tonnájának önköltségét. Mindent összevetve, a vasúti rakodónál lévő rendetlenségek miatt a bánya — egy negyedév alatt — több mint 126.000 lejjel károsodott. Ez az összeg 4,45 százaléékot tesz ki az önköltség terven felüli emelkedésében. De nézzük, még milyen okai vannak az önköltség emelkedésének? A kimutatásokból kiderül, hogy az adminisztratív kiadások a III. negyedévben 2000 lejjel voltak nagyobbak a megengedettnél Ez az indokolatlan túllépés 0,7 százalékkal növelte a szén tonnájának önköltségét. Azt hisszük, hogy ezeket az adminisztratív kiadásokat semmiesetre sem lehet az „objektív okok" közé sorolni. Kiderül az is, hogy a HI. negyedévben a villamosenergiafogyasztás 22 százalékkal nagyobb volt az előirányzottnál. Ez a jelentős túllépés bizonyos mértékben indokolt volt, mert ebben az időszakban a szokottnál több vizet kellett kiszivattyúzni a bányából. Az önköltséget mindenesetre ez a túllépés is emelte. Ha tudjuk, hogy az önköltség összetételében a villamosenergiafogyasztás 3 százalékot tesz ki, akkor könnyen kiszámíthatjuk, hogy a 22 százalékos túllépés 0,66 százalékkal növelte a lignit önköltségét. A 8,49 százalékos emelkedésből eddig tehát kimutattunk összesen 5,81 százalékot. Láttuk azt is, hogy ez milyen okokból következett be. De vajon mi van a még fennmaradó 2,68 százalékkal? Ezt már nehezebb nyomon követni és kimutatni. Az össztermelési terv nemteljesítése mindenesetre szintén hozzájárult az önköltség emelkedéséhez. A bánya ugyanis, bizonyos objektív nehézségek és munkaszervezési gyengeségek miatt nem tudta teljesíteni ötéves tervét. De az amortizáció, az adminisztratív kiadások és más költségek ugyanúgy megvoltak, (sőt, mint láttuk még az előirányzat fölé is emelkedtek), mintha teljesítették, vagy túlszárnyalták volna a tervet. Természetesen ez is hozzájárult a termék egy tonnájára eső költségek növekedéséhez. Ha tekintetbe vesszük, hogy a szén önköltségének szerkezetében a munkabérek részaránya a legnagyobb (30 százalék), akkor nyilvánvaló, hogy a munkatermelékenységemelésével lehet legjobban csökkenteni az önköltséget. A termelékenység növelése terén azonban nem értek el kielégítő eredményeket. Pedig a gépesítés fokának növelésével, a meglévő technikai berendezések jobb kihasználásával és az élenjáró módszerek szélesebb körű alkalmazásával sokat emelhették volna a termelékenységet. De nem használták ki eléggé ezeket a lehetőségeket, s éppen ez az egyik fő oka az önköltség emelkedésének. Műszaki-szervezési intézkedések S vajon, hogy viszonyul ezekhez a hiányosságokhoz a vállalat vezetősége. Úgy, hogy amikor a megengedettnél 8,49 százalékkal drágábbantermelték a szenet, akkor 0,5 százalékos önköltségcsökkentést vállaltak. Mondani sem kell, hogy a bánya dolgozói ennél sokkal többre képesek. S a kongressszus tiszteletére végrehajtott műszaki-szervezési intézkedésekkel többet is értek el. A műszakiszervezési intézkedési terv egyik fontos pontja így hangzott: „A szénszállítás és a készletberakás állandó ellenőrzése és megjavítása végett egy technikusokból és tisztviselőkből álló 8 tagú bizottságot létesítünk, amelynek az lesz a feladata, hogy biztosítsa a szállítás jó menetét. A bizottság tagjai: Filk Gyula, főkönyvelő, Solymossi Gábor mérnök, I. Cimnatiu, az üzemellenőrzési osztály vezetője, Gila Aurel, a munka- és fizetési osztály vezetője, Molnár György, a tervosztály vezetője és mások.“ Ez a bizottság már sokat tett s még nagyon sokat kell hogy tegyen az önköltség csökkentéséért. Az intézkedési terv első pontja (amit teljesítettek is) azt irányozta elő, hogy a holtidő kiküszöbölése, a munkafeltételek javítása és a szektorok ütemes csille-ellátása érdekében a rakodóállomáson egy Diesel-mozdonyt helyeznek üzembe. Ez-zel a mozdonnyal annyi munkaidőt takarítanak meg, ami naponta 81 lejt tesz ki. Természetesen ez is hozzájárul az önköltség csökkentéséhez. Noha voltak ilyen fontos intézkedések és megvalósítások, az eredmény még mindig nem kielégítő. A vállalat vezetőségének és egész munkaközösségének az önköltség csökkentésére kell összpontosítaniuk figyelmüket, mert jelenleg ez a leggyengébb pontja a bánya működésének. Állandóan szem előtt kell tartani azokat az irányelveket és útmutatásokat, amelyek az előttünk álló második ötéves tervre vonatkozólag a III. pártkongresszuson elhangzottak. Az önköltség folytonos és rendszeres csökkentése a második ötéves tervünk központi feladata. Legfontosabb feladat: növelni a termelékenységet A köpecbányaiak előtt is ez a nagy feladat áll. S hogy ezt teljesíthessék, ahhoz mindenekelőtt az kell, hogy 1. növeljék szüntelenül a munka termelékenységét. A Központi Vezetőség jelentése rámutat arra, hogy „A munkatermelékenység terén a lemaradás főbb okai a következők: nem foglalkoztunk eléggé az új technika, a fejlett munkamódszerek és a műszakilag megalapozott normák bevezetésével, fogyatékosságok vannak a munkaszervezés terén, a felszerelések és a gépezetek nincsenek kellőképpen kihasználva, a nehéz és nagy munkát igénylő folyamatok elégtelenül vannak gépesítve, sok a munkaidőveszteség”. Éppen ezért „rendkívül nagy figyelmet kell fordítani a meglévő bányafelszerelések ésszerű és teljes méretű kihasználására, valamint új berendezések beállítására”. 2. javítsák meg a szállítást és küszöböljék ki a rakodónál fennálló hiányosságokat, 3. csökkentsék az adminisztratív kiadásokat és a más improduktív költségeket. ★ Most léptük át a második ötéves terv küszöbét. Az elkövetkező években a köpecbányai dolgozóknak is nagyobb termelési győzelmeket kell kivívniok, mint az első ötéves tervben. Hűen követni a II. pártkongreszszus útmutatásait — ez a legfőbb biztosítéka az új sikereknek. TÖRÖK LÁSZLÓ A nagyváradi A Ötvenöt év múltán, hogy egy erősen kreolbőrű, majdnem cigányosan fekete fiatalember Váradra érkezett újságot írni, múzeumot avatott ez a város. Múzeumot kapott ama régi, a századforduló évében ideérkezett újságíró, kinél bátrabban és ragyogóbb tollal magyar publicisztikát még soha nem írtak. Múzeumot kapott egy kis nép nagy s talán legnemzetibb költője, aki úgy tudott magyar és nemzeti lenni, hogy a pellagra.-. román paraszt sorsát nem kevésné faji a grófi szélen zokogó magyar zsellérénél és ae szép is, hogy a hajdani elnyomottak és összetörtek, magyarok és nem magyarok — újból mondták, tettek egy nagyot Együttesen, kölcsönös erővel emeltek hajlékot Ady Endrének az ő szeretett és mindig vágyott Váradon a Holnap városában. Egy kis térség közepén — most csupasz, de nyáron lombos gesztendák és vén tölgyektől övezetten – áll a váradi Ady Endre emlékmúzeum. Tornyos, teraszos, különálló kis épület ez, nevezetes helye a régi Nagyváradnak. Kis közéleti fórum fele ahová peres ügyeik tárgyalása, megyei gyűlések és installációk után sörözni s Müllerné hires vajas tésztáit fogyasztani térnek be a többnyire prédikátumos urak és városi virilisták. És itt, — az egykori Müller-cukrászdában — tanyáznak Várad forrongó szellemi életének vezetői: újságírók és ifjú irodalmárok, — a későbbi Holnaposok — progresszív gondolkozású tanáremberek, ügyvédek és más intellektuelek. És ezek a falak látják maguk között, — nem egyszer hajnalonta is — ifjú Ady Endrét. Télen a belső, selyemmel kárpitozott, meghitt különszobában üldögél, nyáron a széles, kő lépcsős, fák övezte teraszon, barátai s hamarosan meggyűlt tisztelői körében. És folynak az ország és a nép sorsát eldönteni akaró viták fáradhatatlanul, mig csak a váradi hegy Nagy Omlás felőli részén fel nem kél s gyűrött arcukra rá nem hinti vérvörös fényét a Nap. Finom úri közönség jár a Müllerájba, — ahogyan a fiatal irodalmárok elnevezik kedvenc helyüket — ékes, kényes, kegyetlen szép dámák s közöttük is egy, aki a költőnek oly sokat jelent majd élete során. De a különös, mélytüzű, dióbarna szemek, Ady Endre szemei, sohase merülnek el csak az asszonyok vagy akár egyetlen asszony nézésébe. Ezek a szemek messzebbre látnak: közelről is messzire ellátnak. Komor nagy épületek veszik körül a térség közepén álló, kioszk-szerű Müller-cukrászdát: a fennálló úri rend megdönthetetlennek hitt bástyái. Balról a tekintetes magyar királyi törvényszék három utcára elterpeszkedő hatalmas, kétemeletes épülete , jobbról pedig az egyemeletes, de ugyancsak három utcát körülhatároló ódon vármegyeháza s mellette a mindig zsúfolt megyei börtön. A cukrászda üvegajtajánaz meg éppenséggel szembetűnik az Ormótlan talapzatán kihívóan szétnéző Tisza-szobor. Nemcsak a város „Fórum Romanum’’-ja ez a körülépített térség, de az újságíró Ady életének centruma is. Tudja, hogy nagy dolgok mentek itt végbe valamikor , hogy története, sőt történelme van itt mindennek. Véres vérengzés, valóságos kis polgárháború színhelye volt 1846-ban ez az alig százméternyi körzet, mikor Tisza Lajos gróf fogdmegyei ólmosvégű botokkal verték ki a vármegyeházáról Beöthy Ödön embereit. Kell nektek jobbágy, felszabadítás ? ! Hogyisne, még mit nem ! Ady jövőbelátó szeme elpihen az ódon vármegyeházán : — hej, de soká száll még arra fel a páva! ■ ez a szem átlát a méteres falakon. Látja, mint adják-veszik szemérmetlenül az ország javait, kötik a zsíros üzleteket, és mégzsírosabb panamákat. Hát amott, a másik oldalon ? Ahol elevenek és holtak fölött ítélkezve kis tyúktolvajokat vetnek tömlőcre és megsüvegelik a nép zsebében kotorászó nagyokat. Ady jövőbelátói szeme átlát a vaskos törvénykönyveken, át Werbőczy hires Tripartitumán És a kivételesen nagy tehetség, a kivételesen nagy egyéniség bátorságával és szenvedélyével kezeli, irányítja az újságírás viharágyuját Van hová Van kire ! Köröskörül sötétség, jogtiprás, középkori klerikalizmus és önkény. ■Az Erről indult legény az elhivatottak szent tüzével és vakmerőségével veti bele magát a hirhedten híres Biharország közügyeibe. Biborszinüi bársonydrapériák, havosan aláomló földig érő függönyök között fényes, világos állványokon és üvegezett tárlókban mindaz, amit Várad eddig összegyűjtött Adyról. Egy nagy és két kisebb teremben piros bársony párnákon, üveg alatt fekszenek az Ady-kéziratok, levelek, egy-egy verskötet a költő sajátkezű ajánlásával; megzenésített Ady-versek ,kottái, törvényszéki és ügyészségi jegyzőkönyvek fotókópiái, elszáradt koszorúk máltó selyemszalagjai, lepréselt virág a nemzet nagy halottjának sírjáról, gyászjelentések, az egyetlen Ady-rajz és a gipszből készült halotti maszk. Néhány festmény és szobor, köröskörül a falakon pedig töméntelen fénykép. Barátok és kortársak, Ady életének kísérői, nézői , mindazok, akik kiérdemelték, hogy az utókor megtanulja nevüket. Különös hangulata van ennek a kis múzeumnak , nem a holt,hanem az örökkön élő Ady szellemét leheli. A forradalmárét, aki itt ágál, harsog, ostoroz és jövendöl az üvegtáblákra festett idézetekben, versekben, akinek lelkét s poéta-ceruzáját sosem érdekelte más: „Csupán Politika és Szerelem” 1877-1888. E két dátum közé ékelődik a gyermek Ady életének néhány dokumentuma. Színes műkét őrzi üveg alatt a híres kis szülőházat, gépies kúttal az előtérben. Íme , az ér mindszenti bölcső És fölötte a falon a karakán, dacos Ady Lőrinc úr képe, meg a szelíd, kedves „idős"-é, „aki csak azért jött, hogy szülje a legbizarrabb, a legszomorubb fiút”. A terem következő sarkaméra diák Ady és az „édes, tápláló, fölnövesztő Zilah” emlékeit őrzi. Egy olajfestmény a régi Zilah hangulatát próbálja idézni, négyszögletes főterével és hites Wesselényi-szobrával, háttérben a kéklő Meszessel s a megénekelt Terbetével, melyre kiömlött az egykori zilahi kis diák vére. Hogy mor írta Ady ezt a verset a szivfájdítóan szép „Zilahi ember nótáját”? Annyi bizonyos, hogy sokkalta később, mint azt a cikket, amiben — váradi újságíró korában — komoran így emlékszik meg Zilah nevezetességéről: „Az a szobor anakronizmus, szemrehányás és szatira... Zilahtól nem messze már éktifuszban rágja szalmaalmát az a paraszt, akinek jobbágy nagyapját Wesselényi magához emelte”. Aztán itt van még ezen a falon Zsóka, az első szerelem, édes pufókarcú lányka, hátrasimított hajjal, az akkori évek divatja szerinti sonkaujjas, magasnyakú blúzban. Az üveges tárlóban pedig régi zilahi iskolai értesítők, — az egyikből kitűnik, hogy Ady Endre csupa jeles volt csak testmozgásból és mennyiségtanból kapott jót — aztán a Márké Király, Ady első, önképzőkörön díjat nyert versének kézirata s a Zsóka emlékkönyvébe írt sorok. De ugyanitt látni Ady Endre Debrecenben megjelent „Versek” című kötetét, — melyről több melegséggel emlékeztek meg annak idején a budapesti lapok, mint ahogyan az általában vidéki poétának kijárt — s ebből az évből a fiatal, már joghallgató és újságíró Ady egészalakos fényképe, aláírva és az ajándékozás dátumával 1899. aug. 29. Fordul a század s fordul Ady élete is. Az 1900-as esztendő első napja Adyt már Váradon találja. És itt kezdődik a férfikor, a nagy elindulás és találkozás az Asszonnyal... A váradi évek Az egyik kisebb és kétségtelenül leggazdagabban dokumentárt terem. Ady váradi éveit idézi Egy tablón összefoglalva Ady váradi szállásainak fényképei, a Köröspartra néző kis legénylakástól kezdve az Európa szállodáig; aztán a Bazár épület az irodalomtörténetbe bevonult Pollák-bodegával; a Nagyváradi Napló szerkesztőségének külső képe a hajdani Szent János utcában, a vasrácsos Léda-ház. A nagyváradi „Szabadság”, melyhez Ady Debrecenből átszerződött, a szabadelvű párt hivatalos lapja, valójában a Tisza-család háziujságja. Felelős szerkesztője Hegyesi Márton. Fényképe itt a falon, ovális arcú, kecskeszakállas férfiú, akinek nevezetes szerepe van Ady életében. Az ő magatartása és nyilatkozata, — mellyel Adyt dezavuálta egy, a klérussal kapcsolatos ügyben — érleli meg a döntő elhatározást Adyban, hogy átmegy a demokratikus szegényördög Nagyváradi Naplóhoz. Persze, sok minden történik addig. Először is Ady nem tud idejében eljönni Debrecenből, mert Hoffmann és Kronowitz debreceni nyomdatulajdonosok „kijátszták az utolsó kártyát s letudták a fizetésemből azt az összeget, mely a kötetem nyomásából még náluk fennmaradt. Én okvetlen elsején szeretnék menni, de az a dolog rémitően megzavart. Eszközöljön ki kérem Laszky úrtól legalább 10 frt előleget s ezt gyorsan, lehetőleg elseje előtt tessék küldeni.” Így Kr Ady Endre Pásztor Bertalanhoz, a nagyváradi „Szabadság” segédszerkesztőjéhez, 1899 nov. 23-án, a „Debreczen” politikai napilap szerkesztőségi papírján. Bizony, nemcsak irodalomtörténeti dokumentum, nemcsak muzeális érték ez a levél, de egyben kortörténeti erejű bizonyíték is. Hivebben mutatja az újságíró szinte jobbágyi helyhezkötöttségét, mint sok vaskos történeti munka és elárulja azt is, hogy a fiatal költő első kötete úgynevezett „szerző kiadása”, melyért Ady Endre súlyos pénzügyi obligában volt a debreceni nyomdával. Dehogyis akadt akkoriban kiadó egy induló költő első verseskötetére s méghozzá Debrecenben, a disznótorok és sűrütenestélyek városában. Várad Ady éveiben — 1900—1903 — a forradalomtól terhes, „robbanó ország" egyik legérzékenyebb, a közelgő vihart talán leginkább jelző barométere. Nemcsak mert erős fellegvára a katolikus klérusnak és a főúri oligarchiának, de mert olyan egyéniségek kavarják a szelet, élesztik a vihart, mint Ady Endre és frissen szerzett, de egész életére elválaszthatatlan barátai: Biró Lajos, Nagy Endre, a ,,Szabadság” akkori segédszerkesztői; Somló Bódog, a váradi jogakadémia később híressé vált tanára; az akkor még baloldali elveket valló dr. Várady Zsigmond; dr. Dési Géza ügyvéd, országgyűlési képviselő a Nagyváradi Napló felelős szerkesztője s mások. Közöttük sem az utolsó sorban Fehér Dezső, Ady első, igazi szerkesztője, a Nagyváradi Napló alapítója, kinek különös érzéke volt a tehetségek felfedezéséhez És ezen túlmenően, szives lelkesedése is volt hozzá, hogy tovább, felfelé támogassa az általa felfedezett tehetségeket. Valamennyiük képét itt őrzi ez a kis szoba. Valamennyien hozzátartoztak Ady baráti köréhez, hozzájárultak fejlődéséhez, későbbi élete kialakulásához. Mellettük pedig egy aránylag ismeretlen név: dr. Nagy Mihály. Képe úgy került az Ady-múzeumba, hogy Ady védője volt az ugyancsak kevéssé ismeretes szegedi sajtópörben. Mégpedig bravúros védője, ami kiderül az alábbiakból. Mikor Ady Endre híres, nagy verse „Rohanunk a forradalomba” megjelent a budapesti „Világ” hasábjain, azt másnap átvette egy kis vidéki lap, a Hódmezővásárhelyen megjelenő „Köztársaság”. Felfigyelt erre a szegedi ügyészség és hazaárulás és izgatás címen vádat emelt a költő ellen. Ekkor vállalta dr. Nagy Mihály, hogy megvédi Ady ráteszi erővel megírt sorait. Persze, ügyvédi fifikával kellett dolgoznia; a vers nagyszerűségének és történelmi igazságának bizonyítása mitsem hatott volna a szegedi bírák begyepesedett koponyáira. Hanem azzal érvelt, hogyha a budapesti ügyészség nem talált kivetni valót, a versenés nem emelt vádat, a „Világ” közlése nyomán, akkor ezt nem teheti meg a szegedi ügyészség sem. Ez az érvelés aztán némi zavart keltett a már említett bírósági koponyákban. Hogyhát tényleg illik-e okosabbnak, szemfülesebbnek lenniük a budapestiseknél ? Hosszas tanakodás után arra lyukadtak ki, hogy nem. Sehogyan sem illik. Ezért aztán elejtették a vádat. Már sokkal ismertebb Ady váradi sajtópere, a híressé vált „Egy kis séta" c. cikke miatt Ennek eredeti kéziratát is itt látni üveg alatt; a szedésre és elhelyezésre vonatkozó szerkeztői jelzés is Ady kezeírása. Vajon akadhat-e újságíró, aki szívdobogás nélkül tudja olvasni ezeket a sorokat? És Ady vallomását a tekintetes törvényszék előtt, melynek eredeti jegyzőkönyve szintén itt látható. — Mi indította a cikk megírására? — A cikk megjelenése előtti napon sétáltam a külvárosi részben s az ott nyert impressziók hatása alatt írtam meg a cikket. Persze, hogy elitélték. Itt az Ítélet is. „Őfelsége a király nevében”, őfelsége a király nem tűrhette, hogy holmi firkászok megírják a nép égbekiáltó nyomorát s méghozzá párhuzamot vonva a Kanonok-sor duslakodó lakói között. 1903 junius 6-án Ady Endre bevonult a nagyvár . kir. ügyészség fogházába, hogy megkezdje háromnapos büntetése letöltését. De hogy a jó urak nem sokat értek el vele, azt bizonyítja a börtönben írt s negyednapra már nyomtatásban megjelent cikk s különösen egy rabkollegáját, egy fiatal szocialista agitátort illető sorok. „Milyen boldog az az ifjú ember. Vad és fanatikus. Hivő. Most felnéz az egyik börtöntetőre és én esküszöm, az jut eszébe, hogy húsz év múlva erre is kitűzik a vörös lobogót”. Igy ír Ady 1903 júniusában, másfél esztendővel az 1905-ös orosz polgári-demokratikus forradalom előtt! S ilyen zseniálisan előrelátó sorok, amit Vilmosról, a germánok kacskakezű császárjáról vet papírra, „aki egy darabig mulatságos figurája volt a világnak, most már nem tud mulattatni bennünket. Ez az ember a végzet embere s ha megcsinálja, amit meg akar csinálni, hajh, sok száz esztendőnkig fog attól a világ könnye folyni”. És mi mindent lehetne és kellene idézni „A nagyváradi merénylet” című hatalmas feltűnést keltett cikkéből, mely az „Új nagy harc előtt” alcímet viseli s amely a megtámadott Somló Bódog — a nagyváradi királyi katolikus jogakadémia fiatal tudós tanára — védelmében Ady Endre nevét úgyszólván az egész ujságíró-világban nevezetessé tette. De már itt a következő fal, Adyt mint a „Holnap" vezérét mutatja be. Férfikora teljében van ekkor a hóditóan szép s már diadalmas Ady s körötte a Holnaposok: Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka. És itt a Holnap-kötete, Adhar- A Központi Lotto december 31-i húzása A Központi Lotto 1955. december 31-i húzásán az alábbi kilenc nyerőszámot húzták ki: 84, 54, 74, 29, 60, 86, 89, 27, 62 Ezúttal összesen 3.310.849 lejt osztottak ki. A tárgynyeremények póthúzásán az alábbi nyerőszámokat húzták ki: 34, 64, 40. A következő húzást pénteken, 1956 január 6-án tartják. A nyerő sorsjegyeket igazolás végett legkésőbb keddig, 1956 január 3-ig kell letétbe helyezni. 1956. január 3., kedd BÚCSÚ AZ Ó-ESZTENDŐTÓL ★ BEMUTATTÁK IBSEN „NÓRA” című darabját a fővárosi „Constantin Nottara” színházban. A főszerepeket Septimiu Sever, Corina Constantinescu, Natalia Arsene, O. Ionescu- Gion, Teodora Anca és mások alakítják. AZ ERŐS TÉLI SZÉLVIHAROK következtében eltűnt tíz japán halászhajó, nyolcvanöt főnyi személyzettel, több mint 40 horgonyzó hajó pedig megsérült. EGON ERWIN KISCH ,a világhírű újságíró életéről dokumentumaim készül csehszlovák-német közös produkcióban. ÚJ IDEGEN NYELVŰ FOLYÓIRATOT INDÍT 1956-ban a Magyar Tudományos Akadémia Acta Litteraria címmel. Az új lap a magyar irodalomtudomány munkáját ismerteti a külfölddel. „HALHATATLAN HELYŐRSÉG” címmel Konsztantyin Szimonov filmforgatókönyvet írt, amely emléket állít a náci orvtámadókkal először megütköző breszt-litovszki szovjet helyőrségnek. A PEKINGI NÉPI IRODALMI KÖNYVKIADÓ a napokban jelentette meg kínai nyelven Móricz Zsigmond Rokonok című regényének színpadi változatát Móricz Virág és Thurzó Gábor feldolgozása alapján. A TEMESVÁRI GYAPJÚIPAR dolgozói is hozzákezdtek az 1956-os évi választéktervük megvalósításához. Ebben az évben több mint száz féle szövésmintát alkalmaznak. KALIFORNIÁBAN tovább tartanak a nagy esőzések. A felduzzadt Feather és Yuba folyók több helyen kiléptek medrükből. Az árvíz következtében 41 ember meghalt. A TEMESVÁRI ÁLLAMI SZÍNHÁZ magyar tagozata hetek óta nagy sikerrel játssza Mircea Stefanescu „Beszéljünk a szerelemről” című háromfelvonásos zenés vígjátékot. ★ VASÁRNAP DÉLELŐTT fővárosunkba érkezett Banyák Kálmán magyar hegedűművész, aki az RNK és a Magyar NK közötti kulturális együttműködési egyezmény keretében hangversenykörútra indul országunkban • A FŐVÁROSI I. L. CARAGIALE Nemzeti Színház Studiótermében, szombaton este mutatták be Moliére: Botcsinálta doktor és Kényszerházasság című darabjait. LUKASZ KURDYBACH varsói egyetemi tanár, a Lengyel Tudományos Akadémia irodalomtörténeti intézetének munkatársa és Josef Miaso, a Lengyel Tudományos Akadémia művelődéstörténeti intézetének asszisztense tapasztalatcserére országunkba érkeztek SZOVJET TURISTÁK érkeztek a Litván SZSZK-ból a fővárosba. A hétnapos látogatásra érkezett szovjet turistacsoportot az Északi pályaudvaron a Carpati Turistahivatal képviselői üdvözölték. A GEORGE ENESCU Állami Filharmónia szimfonikus zenekara hétfői este hangversenyt adott a Patria filmszínházban. A hangverseny műsorán a következő művek szerepeltek: Rimszkij-Korszakov spanyol capricciója, Virgil Onitiu zongoraversenye, és Brahms 4. szimfóniája. A hangverseny, amelyet a fiatal Mircea Cristescu vezényelt, megérdemelt sikert aratott. ___dh____ Az ország népe vidám hangulatban búcsúzott az ó-évtől és bizakodva köszöntötte az új esztendőt. Bukarestben, mint az ország többi városában, zsúfolásig megtelt minden szórakozóhely. Üzemekben, intézményekben, falusi kulturotthonokban vidám karneválokon dallal, tánccal búcsúztatták az ó-esztendőt. Felejthetetlen szilveszterük volt hazánk festői szépségű üdülőhelyein, így a Predeálon tartózkodóknak is. Több társasgépkocsi, zsúfolásig megtelt vonat szállította a vendégeket a fenyőkoszorúzta Kárpátok bércei közé. Képünkön, a predeáli Clabucet menedékházban búcsúznak az ó-esztendőtől a vidám turisták. A Meteorológiai Intézet közli: Aránylag meleg, nyirkos, ködös idő várható. Jobbára felhős égboltozat kisebb esők, illetve havaseső az ország minden részén. A hegyekben havazás. Mérsékelt nyugati szél. Némileg csökkenő hőmérséklet, nappal plusz 1 és plusz 8 fok, éjjel plusz 3 és mínusz 6 fok között. A következő három napra nyirkos borús idő, némileg csökkenő hőmérséklet, helyenkint eső, illetve havas eső várható.