Előre, 1956. március (10. évfolyam, 2602-2628. szám)

1956-03-01 / 2602. szám

A ROMÁN NEPKÖZTARSASAG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA Néptanácsaink készüljenek fel a tavaszra Fontos politikai esemény előtt áll az ország. Március 11-én új képviselő­ket választunk az államhatalom helyi szerveibe, hogy továbbvigyék azt az építőmunkát, amelybe dolgozó népünk, felszabadulásának első percében bele­fogott. Városon és falun a lakosság millióit felölelő széleskörű politikai munka folyik. A dolgozók számba ve­szik az eredményeket, amelyeket a ma­guk választotta képviselőik segítségével az utóbbi években elértek, de ugyan­akkor minden választó megismert köz­sége, városa, rajonja, tartománya fej­lődésének távlatait, a jövőre vonatko­zó terveket és feladatokat. A képvise­lőjelöltek és a választók találkozóin a tennivalók sorozata kerül szőnyegre, jelöltek és választók tesznek építő ja­vaslatokat, vállalásokat, hogy az ille­tő vidék felvirágzását elősegítsék. A választási előkészületek során községi n­éptanácsaink végrehajtó bi­zottságai nem feledkeznek meg gazda­sági-szervező feladataik teljesítéséről sem. A községek legtöbbjében nagy gonddal készülnek a tavaszi munkára, hogy ha annyira pillant az idő, felké­szülve kezdhessenek hozzá a szántás­vetéshez, jó munkával teremtsék meg a bő termés feltételeit. Nagyon sok helyen már befejezték a mezőgazdasá­gi szerszámok javítását, most készítik elő a vetőmagot,­­ tisztítják, próba­­csk­áztatást végeznek. A Marosvásár­hely rajoni Csitszentivány végrehajtó bizottságának jól összehangolt mun­kája példaképpen állhat néptanácsaink előtt, hogy miképpen lehet — és kell — összekapcsolni a választási előké­születeket a tavaszi mezőgazdasági munka sikerét előmozdító politikai te­vékenységgel. A községet még jóidejé­ben körzetekre osztották és minden képviselő felelősségteljesen irányította, szervezte a rábízott munkát. Ered­mény: a szerszámjavítást már rég el is felejtették és javában tisztítják, vá­logatják a vetőmagvakat. A tavaszi előkészületek tervszerű le­bonyolításáért feltétlen dicséretet érde­melnek a szalontai és még egynéhány Nagyvárad tartományi község végre­hajtó bizottságai. Szalontán közel hat­van vetőgépet hoztak üzemképes álla­potba, két gépesített vetőmagtisztító központot állítottak fel, ahol a dolgozó parasztok naponta tömegesen tisztít­ják a vetnivaló gabonát. A szalontai, madarászi és bátori kollektivista asz­­szonyok elkészítették a melegágya­kat, s Tenkén azt is megszervezték, hogy a község asszonyai közösen ké­szítettek melegágyat, ahol annyi pa­lántát nevelnek, hogy mindenkit ellát­hassanak a községben. S találni ehhez hasonló számtalan példát másfele is. Az Erdőszentgyörgy rajoni Nyárádma­­gyaros községhez tartozó Nyárádse­­lyén 211 gazdaság közül 19­1 gazda­ság hordta ki összes trágyakészletét a földekre; akiknek nem volt fogata, a­­zokat kalákában segítették szomszé­dai, rokonai. Mindezek a példák azt bizonyítják, hogy ahol a néptanácsok végrehajtó bizottságai kellő gondot fordítanak az előkészületekre, ahol a dolgozó parasz­tok felelősségteljesen fogják fel a me­zőgazdasági termelés növeléséért in­dított harcból rájuk háruló feladatokat. Ott bármelyik pillanatban jöhet a ta­vasz, nem találja felkészületlenül őket. S példát vehetnek róluk azok a köz­ségek s azok a végrehajtó bizottságok, ahol még most is észlelhetők mulasz­tások. Még mindig akad ugyanis nem egy község, ahol a végrehajtó bizott­ság nem követett és még most sem követ el mindent, hogy jó eleve bizto­sítsa a tavaszi mezőgazdasági mun­kák sikeres elvégzését. A Marosvásár­hely rajoni Székelyvaján a múlt héten még nem lehetett kijavított, kiélezett­ekét találni, s mi több, a végrehajtó bizottság — egy ellenőrzés alkalmával — még a magtisztító központ kulcsát sem tudta előkeríteni, bár állítása szerint mintegy 75 tonna vetőmagot már „megtisztítottak”. Az ilyen „hol­nap, holnap majd megteszem”-féle magatartás következménye az, hogy bár február 20-ig mindenütt be kellett volna fejezni a gépek és szerszámok javítását, országos viszonylatban még február végén is csak 73 százaléknál tartottunk, és a vetőmagvak beszerzé­se, tisztítása, próbacsk­áztatása sem halad kielégítő ütemben. Az idő pedig nem vár. Ma­holnap kitavaszodik s komolyan neki kell lát­ni a mezei munkának. A néptanácsok végrehajtó bizottságainak éppen ezért mindent el kell követniök, hogy meg­teremtsék a vetés jó körülmények kö­zötti elvégzésének összes feltételeit. Rengeteg a tennivaló , ahol lemara­dás mutatkozik, sürgősen pótolni kell a mulasztást. Egyik eléggé nem hangsúlyozható fontos kérdés a megfelelő vetőmag biztosítása. Minden községben meg kell teremteni a lehetőségeket, hogy a dolgozó parasztok megtisztíthassák vetőmagjukat. Gondoskodjunk megfe­lelő triőrökről, rostákról, szelektorok­ról és szervezzük meg ezek ütemes használatát. A tudományos mezőgaz­dálkodás elengedhetetlen feltétele a próbacsk­áztatás, hogy előre kiszámít­­hassuk, milyen magod­ mennyit kell a földbe tennünk, ha jó termést akarunk majd aratni. Nagyon sok helyen még mindig elhanyagolják ezt a valójában nagyon egyszerű eljárást, amit már az iskolás gyerekek is könnyűszerrel el­végezhetnek. A néptanácsok végrehaj­tó bizottságain kívül — mint ahogy nagyon sok községben már ez szokás­ba jött — a tanítóknak is aktívan be kell kapcsolódnak a próbacsk­áztatá­­sok megszervezésébe. Egyes termelők nem rendelkeznek megfelelő minőségű, vagy jó csíraké­­pességű magvakkal. A begyűjtő köz­pontok megfelelő vetőmagtartalékkal rendelkeznek. A végrehajtó bizottsá­gok irányítják, ösztönözzék a termelő­ket, hogy csere útján innen szerezzék be szükségleteiket. Ugyanakkor gon­doskodjanak arról is, hogy a szövet­kezeti boltokban elegendő cserealkat­­részt, mezőgazdasági szerszámot, csá­vázószereket, műtrágyát és más olyan szükséges árut tartsanak raktáron, a­­mire a dolgozó parasztoknak szüksé­gük van a tavaszi munka ideje alatt. A dolgozó parasztság az utóbbi idő­ben igyekezett elsajátítani a fejlett, tudományos mezőgazdasági­ ismerete­ket. Majdnem minden községben mű­ködnek agrotechnikai körök és más szakmai tanfolyamok. Az előadók, a körök munkáját irányító mezőgazda­sági szakemberek igyekezzenek a tan­rendet úgy megszervezni, vagy módo­sítani, hogy minden hallgató gyakor­lati­­segítséget kapjon éppen a legidő­szerűbb munkák elvégzéséhez. Ne el­vonatkoztatott, általános elméleti kér­désekre helyezzék a súlyt, hanem arra, hogy amit a hallgatók ma a tanfolya­mon elsajátítanak, azt holnap-holnap­­után, a tavaszi vetés ideje alatt gya­korlatba is ültessék. Egyik legidőszerűbb feladat például az őszi vetések kitelölésének a szám­bavétele. Egyes helyeken megkezdő­dött a tavaszi olvadás, áradás. Temes­vár tartomány határaiban például már több helyen pang a víz. Mutassanak rá ennek káros voltára, ösztönöz­zék a gazdákat az álló vizek levezeté­sére, vagy ahol szükséges, tegyenek meg minden óvintézkedést az esetle­ges károk elhárítására. Az őszi ve­tések felültrágyázásának haszna is már­ számtalanszor beigazolódott. A mezőgazdasági szakemberek, a szak­mai előadók feladata rámutatni a fe­­lültrágyázás előnyére, megtanítani a dolgozó parasztokat az eljárásokra, hogy tanácsaik nyomán műtrágyáz­­zák a gyengén fejlett vetéseket. Szám­talan ilyen kérdés adódik, amivel most kell foglalkozni a mezőgazdasá­gi szaktanfolyamokon. Most kell elér­nünk például, hogy minden termelő megértse a kukorica négyzetes vetésé­nek óriási előnyét, megtanulja ho­gyan kell ezt csinálni, mennyi magot kell elvetni. Kire hárul az ellenőrzés feladata, ha nem a néptanácsokra, hogy a dolgozó parasztok tízezrei mindezeket megkapják a tanfolyamo­kon és felvértezve induljanak harcba a gazdag termésért. A rajoni és tartományi néptanácsok végrehajtó bizottságainak ebben az időszakban számba kell venniük a gép- és traktorállomások szervező munkáját is. Egyes GTA-k megkötöt­ték a szerződéseket a termelőkkel. Azonban még mindig vannak esetek, ahol a lekötött területek megközelítő­leg sem merítik ki az illető GTA ka­pacitását. Egyes helyeken­­ dívik, hogy a GTA vezetősége leszerződik a semmi szervező munkát nem igénylő kollektív gazdaságok és társulások földjeinek megművelésére, és — akár leköti ez egész teljesítő képességét, akár nem — nem fejt ki semmiféle politikai-szervezési tevékenységet, hogy új szövetkezeti egységek, vagy egy­szerű termelési csoportok létrehozásá­val biztosítson elegendő munkát trak­torai számára. A választási előkészületek idején, a tavaszi munkában is állandóan szem előtt kell tartanunk a Román Munkás­párt kongresszusának azt a figyel­meztetését, hogy a mezőgazdasági ter­melés növeléséért folyó harcot össze kell kötnünk a mezőgazdaság szocia­lista átalakításáért folyó harccal, mert a kettő nem választható el egymástól. Tudatosítsuk ezt dolgozó parasztsá­gunkban, mutassunk rá, hogy az iga­zán bő termés eléréséhez a közös gaz­dálkodás az egyetlen biztos út, csak ez vezethet falvaink felvirágoztatásá­hoz, egész dolgozó népünk életének további javulásához. A második pártkongresszuson ka­pott irányelvek szellemében, az azok­ból fakadó sokrétű feladatok szem előtt tartásával néptanácsaink készül­jenek fel jól és idejében a tavaszi me­zőgazdasági munkára ! Erdészeti-gépesítési kutatóintézet létesült a fővárosban Nemrég kezdte meg működését a fővárosban az erdészeti és erdőkiter­melési munkálatok gépesítésével fog­lalkozó kutatóintézet. Az új intézet, amelyben gazdag gya­korlati tapasztalatokkal rendelkező szakemberek dolgoznak, jelenleg az er­dősítési munkálatok gépesítésével és a kártevők elleni védelem gépesítésével kapcsolatban folytat vizsgálatokat. Az erdőkitermelés terén a döntés, közelítés, rakodás és szállítás gépesíté­sének kérdéseit tanulmányozzák. Az intézet kutatói közreműködnek továbbá a bükkfakitermelés új módsze­rének általánosításában, előmozdítják a munkaszervezést a fatelepeken és fatelepi munkálatok gépesítését (Agerprec). X. évf. 2602. szám­ 4 oldal S­ára 20 báni 1956 március 1, csütörtök Egyet mond a jelentés s mást a valóság a tavaszi előkészületekről Fakert községben (Kiküldött munkatársunk telefonje­lentése). Arad rajonban február 24-ig a traktoroknak 94 százalékát, a vetőgé­peknek 98, az ekéknek pedig 100 szá­zalékát javították meg. A vetőmag­­szükségletnek pedig — a rajoni nép­tanács mezőgazdasági osztályának ki­mutatása szerint — 41 százalékát ké­szítették elő a vetésre. Ezek az ada­tok azt bizonyítják, hogy Arad rajon­ban — kivéve a vetőmag tisztítást — megfelelő ütemben haladnak a tava­szi előkészületek. Vannak azonban községek a rajonban, amelyek lema­radtak az előkészületek során. Fakert község február 24-én azt jelentette a rajoni néptanács mezőgazdasági osz­tályának, hogy teljes egészében befe­jezte a mezőgazdasági gépek és fel­szerelések javítását és összesen 24 tonna vetőmagot készített elő a vetés­re. A valóság azonban mást mond. A községben és a hozzá tartozó Szentleány faluban két kollektív gaz­daság van. A fakerti kollektív gazda­ság befejezte a vetőgépek és ekék ja­vítását. A szentleányi kollektivisták 6 vetőgépből 4-et, 18 koronából 16-ot, 4 kukorica vetőgépből pedig 3-at javí­tottak meg. Az egyéni gazdaságokban pedig 9 eke, 2 vetőgép javítatlan még. A község egyénileg dolgozó pa­rasztjai vetőmag szükségletüknek még csak nagyon kis részét tisztítot­ták meg. Jó volna, ha követnék ők is a kollektivisták példáját, akik már nagyjában befejezték a vetőmag tisz­títását. A községi néptanács végrehajtó bi­zottsága, a községi technikus (Szűcs Károly) és az irányítóhely mérnöke (Petrencu Vasile), hogy mulasztásu­kat leplezzék, a valóságnak meg nem felelő, szépített adatokat küldtek je­lentésükben a rajoni néptanács mező­­gazdasági osztályának. Ezt még sú­lyosbítja az a tény is, hogy a rajoni néptanács mezőgazdasági osztályának vezetője, Malaies Ioan, a múlt héten tartott ellenőrzése alkalmával mindent „rendben talált”, így tehát ez az eset az ellenőrzés gyengeségét, bürokrati­kus voltát is bizonyítja. A fakerti néptanács végrehajtó bi­zottságának és szakembereinek — ha nagyobb gondot fordítanak a dolgozó parasztok mozgósítására — nem lesz szükségük arra, hogy a valóságnak nem megfelelő adatokat továbbítsanak felettes szerveiknek. Ezt bizonyítja az elmúlt napokban megrendezett „trá­gyahordási hét” is, amelyen — a nép­tanács jó szervező munkája nyomán — a dolgozó parasztok tömegesen vet­tek részt. A fakerti kollektív gazda­ságban csupán 5 nap alatt 29 vagon trágyát hordtak ki a földekre. A köz­ségben pedig a kihordott trágyameny­­■nyiség 830 tonnára emelkedett, ami azt bizonyítja, hogy a jó irányításnak mindig megvan az eredménye. Mezőmadaras község lakói hazafias versenyre hívták ki egymást, hogy kiváló eredményeket ér­jenek el a küszöbön lévő néptanácsi képviselővá­lasztás tiszteletére. Külö­nösen jó eredményeket értek el a kvótabeszolgál­tatás terén, így például eddig 35 gazdálkodó adta át az államnak idei egész évi húskvótáját. Jó pél­dát mutatnak ezen a té­ren Mezei János, Kele­men Lajos, Czirják Mi­hály és G. Kiss Péter dolgozó parasztok. Tejbe­­szolgáltatási kötelezettsé­gét is számos termelő tel­jesítette. A helyi kollek­tív gazdaság tagjai pedig az egész évi tejkvóta 75 százalékának beadásával köszöntik a néptanácsi képviselőválasztást. A dolgozó parasztok a község fejlesztésére is nagy gondot fordítanak Vlezőmadarason. Ennek előmozdítása érdekében igyekeznek idejében befi­zetni az önadót. Caluser Augustin, Muresan Ale­xandra R. Szabó Géza néptanácsi képviselők, Ne­mes Béla, Balázs Sándor kollektivisták, Székely Lő­rinc, Soós András egyéni­leg gazdálkodók és még 11 dolgozó földműves pél­dául már befizette ez évi önadóját. Így aztán a tervbe vett munkákat ha­táridőre befejezhetik. Az új kultúrotthon felépíté­se befejezés előtt áll. A mezőmadarasi föld­művelők a tavaszi előké­születekkel is élenjárnak. A községben már alig van kijavítatlan felszere­lés. A trágyahordással szintén jól haladnak. Ösz­­szesen 12.000 gyümölcs­fát tartanak nyilván a községben s ebből már 11.000 fát megtisztítot­tak. A választás napjáig minden bizonnyal újabb eredmények születnek Me­zőmadarason. A dolgozók építő javaslatai a képviselői találkozókon Hazafias kötelezettségeik teljesítésével Mikházán is megcsordult az eresz délutánra. A reggeli órákban még csontig hatoló fagy verte jégbilincsbe a falut, aztán kisütött a nap és kellemes, enyhe déli szél nyalta le a havat a házak tetejéről. Este hét órakor kezdődik a gyű­lés az iskola termében, mert a kul­­turházban a fűtés ellenére olyan hideg van, hogy ott le sem lehetne venni a sapkát. Előbb a néptanácsnál beszélge­tünk a beszolgáltatásról. Az elnök aktákat vesz elő, forgatja, számo­kat olvas ki belőle. Derék, köteles­ségtudó nép lakja Mikházát. Múlt esztendő végére az összes dolgozók eleget tettek az állam iránti köte­lezettségüknek, idén, az év első ne­gyedében sincsen lemaradás a be­szolgáltatással. — De még ennél is jobban áll­ítatnánk, ha a kollektort nem vit­ték volna el több mint egy hétre — mondja valaki. Az történt ugyanis, hogy az új rajonálás értelmében Mikháza Ma­rosvásárhely rajonhoz tartozik, ami különben kézenfekvő is, de az in­tézkedést nem minden szerv hajtot­ta kellő gyorsasággal végre. Innen adódnak bizonyos átmeneti zava­rok, amelyeket minél előbb meg kell szüntetni. — Kik járnak élen Mikházán a beszolgáltatásban ? Hosszú a névsor. Lokodi Meny­hértet, Siklódi Pált, Bala Andrást, Bálint Jánost mindenesetre az elsők között kell följegyezni. Szegénypa­rasztok és középgazdák, akik vilá­gosan megértették, hogy a mi szo­cializmust építő országunkban az egyéni érdek hogyan fonódik elvá­laszthatatlanul össze a közérdek­kel, az állam érdekeivel, és sietnek mindig elsők között eleget tenni az állam iránti kötelességüknek. Bár­melyik oldalról, bármely problémá­val próbálod megközelíteni a köz­ség dolgozóinak hangulatát, állás­pontját, magatartását,, ugyanahhoz az örvendetes eredményhez jutsz. Jól állnak a tavaszi mezőgazdasá­gi munkálatokra való előkészülettel is. A községben lévő 290 eke közül február 15-re már 270-et kijavítot­tak. Folyik a vetőmag tisztítása is: a 13 tonnányi szükségletből I1 ton­nával már készen állnak. A népta­nács segítségével módjukban lesz fölfrissíteni a mikházi dolgozók ve­tőmagját, az egyik közeli kollektív gazdaság cserél velük olyan elő­nyös feltételek mellett, amilyenről régebben álmodni sem mertek vol­na a mikházi szegény­ is közép­­gazdák.­­ Persze az élet itt sem zajlik si­mán, zökkenők nélkül. Vannak ne­hézségek a mezőgazdaság bizonyos ágaiban. A községi néptanácsi el­nök mondja, hogy ő már negyedik éve tölti be ezt a funkciót, de ez alatt a négy esztendő alatt nem si­került a községnek permetezőgép­hez hozzájutnia. Négy év alatt egy­szer sem permeteztek Mikházán gyümölcsfákat. Olyan hiányosság ez, amit a rajonnak meg kell olda­nia ! A népgyülés előtti órá­kat fölhasználjuk, hogy megláto­gassunk néhány dolgozó földmű­vest s bent a családban ismerjük meg életüket, problémáikat. Első­nek Lokodi Menyhért házába nyi­tunk be. A gazda nemrég tért haza a szomszéd faluból, csak éppen meg­ebédelt. Az asszony az edényeket mosogatja. A meleg konyha egyik felében osztovája áll, rajta ágyta­karónak felvetett fonal, fehér ala­pon világosbarna mintákkal díszí­­tett anyag készül a szövőszéken. Két erősen szőke leányka sugdo­­lózik az anyjával. Szánkázni vol­tak, de az erős, hirtelen olvadás beverte őket a házba. Mindketten a helyi négyosztályos iskola tanulói. Közben valaki lábát törülgeti a kü­szöb előtt, aztán nyílik az ajtó. Hazajött a legnagyobb gyermek, a fiú, aki Nyárádremetén tanul a­ he­tedik osztályban. Nagy legény már. Vállán, átvetett tarisznya, kezében kis bőrönd. — Na, még egy száj érkezett a kolbászra — jegyezzük meg. — Van mit enni s van, ki meg­egye. Azért dolgozunk, hogy le­gyen — feleli Lokodi komolyan, szerényen, csendesen. — Nem pa­naszkodunk, nincs miért. — S hogy számították, minek tanul a fiú ? — Fémipariba adjuk. Ahhoz van kedve. Lokodi Menyhért a maga 2 hek­tár 45 árnyi szántóföldjén úgy gaz­dálkodott, hogy nemcsak a család­nak van meg az élelme s egyéb szükségletének kielégítése, hanem mindig elsők között tudott eleget tenni beszolgáltatási kötelezettsé­gének is, noha az elmúlt esztendő­ben, saját hibáján kívül komoly ká­rosodás is érte a gazdát. Tavaly májusban a sófalvi vásárban vett egy fejőstehenet, melyet azonban októberben le kellett vágni. A tehén szívébe, valószínűleg a takarmány­nyal egy zsákvarróta került. Ma már a család a tehénnek csak az emlékét és a szívbe fúródott rozs­dás zsákvarrótát őrzi. De Lokodit a csapás nem terí­tette le. A kiárusított tehén húsá­nak árát félretette, nevel egy bika­­borjút, azt eladja s igy vásárol majd újra fejőstehenet. Ez a körül­mény megakadályozta, hogy idén állathizlalási szerződést kössön, de ahogy újra tehénhez jut, ismét szer­ződést köt. Azonkívül búzáját is elvette ta­valy a jég. Ám tavaly mégis elsők között tudott lenni a beszolgáltatásban, s idén is már beadta az első negyed­évre esedékes egész marha- és ser­téshús kvótát. Persze, másképp alakulna az ő anyagi helyzete is, ha a faluban megszerveznék a társas gazdasá­got. Már erősen pengetik. Ceruzát és papirost veszünk elő. Számolunk Lokodi figyel. Az asszony is nagy érdeklődéssel hallgatja a beszélge­tést. Mit is jelent a társulás az egyéni gazdálkodással szemben ? Hogyan is lenne akkor, ha valahol kárt tenne a jég, vagy ha elhullna egy tehén. Nagy erő az, ha az em­ber nincs egyedül. Ha sokan áll­nak mellette s vállvetve dolgoznak s küzdenek a közös boldogságért, a közös előnyök kivívásáért. Ha valaki, hát Lokodi ezt meg­érti, éppen a múlt esztendő tanul­ságaiból. Mert akkor az ő 70 árnyi búzavetése sem 7 mázsát teremne csak, mint tavalyelőtt, amikor nem bántotta a jég... Könyvek, újságok vannak a Lokodiék házában. Kopogtat a pos­tás, hozza a Dolgozó Nő legújabb Számát. Erre az asszony fizetett elő. Till időben különösen tokat ol­vas a család. Lokodi tájékozott em­ber politikában és irodalomban egyaránt. És éppen ezek a felvilá­gosult, tájékozott földművesek a biztosítékai Mikházán is annak, hogy hamarosan rátérnek a társu­lás megszervezésére, mert csakis ezen az úton válthatják valóra a pártunk II. kongresszusán kitűzött célokat a mezőgazdaságban, saját boldogulásukra, és népi demokrati­kus rendszerünk további megerősí­tésére. Mikor személyesen látjuk Lokodi családját és elbeszélgetünk vele, egyáltalán nem tűnik véletlen je­lenségnek, hogy éppen őt jelölték a mikházi dolgozók egyik rajoni néptanácsi képviselőjüknek. A választási előkészületek idő­szaka sűrűvé tette az érintkezést a város és a falu között. Jó alkalom ez arra, hogy még szorosabbra ko­­vácsolódjék a pártvezette munkás­­osztály és a dolgozó parasztság szövetsége. De jó alkalom arra is, hogy minden község, minden falu problémáiba minél mélyebben be­hatoljunk és igényeik kielégítésé­re segítséget nyújtsunk. Minden község a legváltozatosabb kérdése­ket veti fel a választási gyűléseken. S ezek a kérdések segítenek ah­hoz is, hogy lemérjük a község ed­digi fejlődését, megismerjük a falusi dolgozók fokozódó igényeit és igye­kezzünk kielégíteni azokat. Ez ter­mészetesen csak a dolgozók tevé­kenységének fokozásával, a föld termelékenységének növekedésével lehetséges. Tudják ezt a mikhá­­ziak s a gyakorlatban bizonyítják be, hogy megértették. 1953 őszén, a legutóbbi néptaná­csi képviselőválasztások alkalmával följegyeztem magamnak egy csomó olyan kérdést, amelyet a Magyar Autonóm Tartománynak egy másik választási körzetében szinte egy­hangúlag ismételtek a falusi hozzá­szólók. Tudom, hogy hasonló kér­désekkel rukkoltak ki annak idején Mikházán is. Akkor azt hajtogatták, miért nincsen elegendő cukor? Miért nin­csen elegendő kasza, kapa, eke, stb.? Most megkérdeztem Mikházán több embert. — Hogy állnak cukor dolgában? — Van. Bőven van a szövetke­zetben. Vehet mindenki, amennyit akar. — Hát kasza ? — Kasza? Már hogyne volna! — S milyen gyártmányúak ezek a kaszák ? Magam is kézbeveszek egyet ! Mikszáth Kálmán kaszát vásárló parasztjára gondolva nézegetem, hajlítgatom, pengetem. — Belföldiek. Jó gyártmány ez ! Hős munkásosztályunk gondos­kodott róla, hogy elegendő cukra is elegendő szerszámja legyen a vele szövetséges dolgozó földműves­­ségnek. Erről sokat beszélgetünk Mikházán, a választási gyűlésre ké­szülődve. Felteszem a kérdést: — Miben van hiány ? — Kapálógép kellene — mond­ják. — Hiszen itt van, ni, a szövet­kezetben ! — Jó-jó. De több kellene. Ez csak kettő! — Már elment a rendelés! b­* szól bele a boltkezelő felesége. — Meg aztán váltóeke is kelle­ne — hangzik tovább. — Az is meglesz! Küldik város­ról! — feleli újra az asszony. Nőnek az igények, k­ét év­vel ezelőtt még Mikházán sem gon­doltak arra, hogy nagyobb mennyi­ségben volna szükség kapálógépre és váltóekére. Akkor csak a cukor, a kasza, a kapa érdekelte a dolgo­zó parasztok nagy többségét. Helyes lemérni a különbséget, mert ez a jövő távlatait is felraj­zolja előttünk. Sok-sok hasonló kérdés vetődött fel este a népgyűlésen, ahol a kép­viselőjelölt találkozott választóival. Kiderült, hogy a rádiósítási háló­zatba is szeretnék bekapcsolni a községet. A falu dolgozói készek volnának áldozatokat hozni, csak­hogy megszólaljanak a rádió hang­szórói Mikházán. Hajlandók ők ma­guk beszerezni a drótot. S hogy a „segíts magadon" elvét nemcsak a szájukkal hangoztatják a mikhá­­ziak, bizonyítja az a kis átépített villanytelep, amelyet a választások tiszteletére feltétlenül üzembe akar­nak helyezni. Így megy az élet errefelé — s ezt minden képviselőjelöltnek köteles­sége tudatosítani választói között, hiszen csak szavakba kell önteni azt, ami falvainkon — minden köz­ségben — az utóbbi két év lefor­gása alatt végbement. KOVÁCS GYÖRGY Falulátogatáson, választások előtt Két munkakollektívát alakítottak a találkozón felvetett kérdések tanulmányozására Az NDF jelöltek és vá­lasztóik találkozói során Kolozsvár tartományban is számba­ veszik a nép­­tanácsoknak a dolgozók jólétének növelésében, a városok és falvak fejlesz­tésében az utóbbi évek folyamán elért eredmé­nyeit. A­ népi hatalom alatt 67 falut villamosí­tottak Kolozsvár tarto­mányban, sok más faluba pedig bevezették a föld­gázt. A tartományban ezidőszerint mintegy 845 kultúrotthon, 36 kórház, 413 nyilvános orvosi rendelő, 125 szülő­otthon, 81 bölcsőde és napközi otthon működik. A falvakon 12.000 új ház épült A Petőfi Sándor utcai Választók Házában Vir­gil Trofin, az RMP KV póttagja, az IMSZ KB titkára, a 12. számú tar­tományi választókerület jelöltje és Szép János, a 207. számú városi válasz­tókerület jelöltje találko­zott a választóival. A ta­lálkozón Mihály István arról beszélt, hogy feltét­lenül be kell vezetni a földgázt a Badescu utcá­ba. Tokos Mária indítvá­nyozta, hogy gondozzák nagyobb figyelemmel a város történelmi műemlé­keit és ültessenek gyü­mölcsfákat az utcákon. A megvitatott javaslatok eredményeként két kollek­tívát alakítottak. Az egyik kollektíva, amelynek tag­jai Tiberiu Popovici egye­temi tanár, Tiberiu Buc­­sa és Gergely Ferenc, a történelmi műemlékek karbantartásának kérdé­sét fogja tanulmányozni. A második kollektívát Szép János, a 207. számú városi választókerület je­löltje, Belovay István és Dávid Terézia alakította meg, a földgázvezeték ki­bővítésének tanulmányo­zására. Ilkey István, a sztálinvárosi 127-es választókerület képviselőjelöltje a „Dezrobirea” cukorkagyár karamellaosztályának mestere. A vezetése alatt dolgozó osztály rendszeresen 40—50 százalékkal túlteljesíti a tervét. ooooooooooooooeooooooeooooooooeoeoooooooi A hibák megszüntetésével | jobb eredményekért . (Tudósítónktól.) — Temesváron a |­8 több mint 200 városi választókerület- 8 - ben az elmúlt két hét alatt nem ke- | | vesebb mint 14.000 választó találko­­z­­­zott a jelöltekkel. Ezeken a találkozó- 8 8 sokon szóba kerültek a népi hatalom­­ helyi szerveinek elért eredményei, va­­g­­­lamint a további feladatok, tenniva- 8 8 sók. Ugyanakkor sok hasznos, meg- i­s szívlelendő javaslat és bírálat hang- g 8 zott el a választók részéről. Az NDF 8 8 Temesvár városi tanácsának titkársá- § Í­ga a találkozókon elhangzott javasla- 8 8 fok, észrevételek, bírálatok alapján 8 8 máris többszáz kérést, észrevételt in­­­­­­tézett el. A választók saját ügyüknek 8 8 tekintik kerületük minden probléma- 8 8 ját, ez diktálja egyes néptanácsi szer-­­­ey­vek hibáit, fogyatékosságait érintő épi- ’ 8 fő bírálataikat.­­ Az elmúlt napokban például a 208­ 8 - as számú városi választókerület pol- 8 gárai találkoztak képviselőjelöltjükkel, g 8 Kecskeméti István CFR munkással, a 8 g városi pártbizottság aktivistájával. A 8 8 találkozáson többen bírálták a népta­­g 8 nács városrendészeti és útkarbantar- 8 g tási osztályát, amiért Mehalán az 8 8 utóbbi három évben elhanyagolták az g 8 útjavítást. _ 8 g Mások azt hozták szóba, hogy a vá­ 8 8 rosi néptanács az elmúlt évben fel- g­y építtette a kerületben a közfürdőt, de g g azt egy év után sem tette üzembé- §­é­pessé. A választók személy szerint is­­­­ megbírálták Radu Domnisiet, a váro­ 8­­­si néptanács elnökét, aki az elmúlt 8 8 évben megígérte, hogy intézkedni fog g­­ a kerületben lévő mocsaras rész lecsa­­g­a polásáról s az ígéret — csak Ígéret 8 8 maradt. A kerület lakói felajánlották, g ? hogy önkéntes munkával segédkeznek 8 g ennek az egészségtelen mocsaras hely- 8 8 nek a lecsapolásában, csak a városi g­­ néptanács gondoskodjék a szükséges 8 g technikai és irányító segítségről. A 8 8 választók szóvá tették a helyi rádió- g­y? sitási állomás műsorát is s azt kér- 8 g­ték, hogy a helyi adásban adjanak 8 8 több és jobb műsort. Javasolták, hogy g­­ e célból vegyék igénybe a helyi szin- 8 8 ház művészeinek és az üzemek kul- 8 8 tárcsoportjainak közreműködését. S 30 on OO OOIX) OO OO OO OO OO OO OO OO OO OO OO OO OO OO OO 03 SO OO OO OO OO OO <X Hogy a javaslatok valósággá váljanak (Tudósítónktól) — Tá­gas épület a monospetri (Margitta rajon) kultur­­ház. Az elmúlt vasárnap azonban mégis szűknek bizonyult, annyian jöttek el Szenkovics Sándor elv­társ könnyűipari minisz­ter, tartományi képvise­lőjelölt találkozójára. Gazdag, szép falu Mo­nospetri, de lakói még szebbé akarják tenni. Régóta tervezgetik, ho­gyan fogjanak munkához, most a legjobb alkalom, hogy a maguk igyekezete mellé tanácsot és további segítséget kérjenek. — Az utak erősen tönk­rementek — mondotta Korotka József — nem javították hosszú idő óta. Elvégeznek önkéntesen, ami tennivaló van, csak kavicsot kapjunk hozzá. Van itt iga, meg munkás­kéz, szívesen megy min­denki, hiszen magunknak csináljuk.­­ A rajoni néptanács el­nöke is ott­ van a találko­zón. Ez a kérés őt illeti, fel is jegyzi a füzetébe: kavics Monospetrinek. Panasz van a Berettyó­ra is. A monospetri tár­sulás elnöke, Takács And­rás veti fel a mindannyi­­ukat évtizedek óta foglal­koztató kérdést. Négyszáz hektár vagy talán még több is kerül évről évre víz alá — mondotta. Sza­bályozni kellene a Be­rettyót, de a magunk ere­jéből nem tudjuk meg­tenni. Ehhez sokkal több segítségre volna szükség, mint az útépítéshez. Meg aztán költségesebb is, habár a munkákat elvé­geznénk mi magunk. Négyszáz hektár termé­se nem kicsi dolog. Sok olyan falu van, amelynek egész határa alig több négyszáz hektárnál. De a Berettyó nemcsak rombolni tud. Egy helyen olyan nagy az ereje, hogy vizierőmüvet épít­hetnénk oda s akkor vil­lamosíthatnánk a falut. Ehhez is felajánlják a hozzájárulást. Jó félkilométerre Mo­­nospetritől kitűnő vizű kút kinálga ja magát. Csakhogy félkilométert menni egy veder vízért — nagyon fáradságos. Ha csövet kapnának, be­vezethetnék a faluba a vizet. Szenkovics Sándor elv­­társ figyelmesen hallgat­ja fia indítványokat, fel­feljegyez egy-egy szót. A­­mikor a választók kifogy­nak a javaslatokból, ő veszi át a beszéd fonalát. Négy évtized múltjába viszi vissza hallgatóit, azokról az időkről szól, amikor maga is itt dol­gozott, küszködött a min­dennapiért, ezekben a Margitta-környéki falvak­ban. Ismerősök a nagy­gazdák nevei amelyeket felsorol, ismerősök a tör­ténetek, amelyeket meg­említ. A választók idő­sebbjei nem egy ízben voltak e történetek szen­vedő hősei. Igen sokan dolgoztak a nagygazdák­nak s tízszeresen kellett visszaadják nekik a köl­csönkért véka gabonát. Aztán a jelenről szól, azokról a nemrégiben még hihetetlennek tűnő eredményekről, amelyek a II. pártkongresszuson már mint tények hang­zottak el s a nagy Szov­jetunió segítségéről, a­­mely lehetővé tette és te­szi hazánkban a szocia­lizmus építését. Kilométerek választják el a találkozón emlegetett kutat a Berettyó vízesé­sétől és az árterülettől, mégis, a találkozó vé­gén, bár késő este volt, a választók és képviselő­­jelöltjük sorra járták őket. Hogy az indítványok, ja­vaslatok mindjárt tervek­ke , hetek-hónapok múl­va pedig valósággá vál­janak, hogy a dolgozó parasztok alkotó ereje képviselőjelöltjük támo­gatásával minél nagyobb eredményeket érleljen itt, Monospetri­n is.

Next