Előre, 1956. március (10. évfolyam, 2602-2628. szám)

1956-03-01 / 2602. szám

­ A szántóföldeken ‘Amint a földekre rá lehet menni, fogjunk hozzá azonnal a ta­­­vaszi munkákhoz. Ha jó az őszi mélyszán­tás a magágy előké­­sz.tete nem okoz különöset)!) gondot. Ara: az őszi mélyszántás erősen jö­­n.jCots cé.jZi.ru fordítás nélküli por­­hang.lással előkészíteni a magágyat. n­e hasogassuk az ősszel szántat­­lanul maradt tarlók felszántását. A talajmiS­iiiitás álta­lában szükségeljá­­rás — kivéve a homok és erősen szi­kla talajosan — és a talajnedvesség jó részének elvesztését jelenti. Ez a veszteség csökkenthető, ha megfelelő idopen­es módon végezzük el a ta­vaszi szántást. Tavasszal nem szán­tunk mélyen. Fontos az, hogy a ta­vaszi szántást azonnal kövesse a ko­ronál­ás. Igen fontos teendő a későn vetett és a télen meggyengült őszi vetések fejlődésének meggyorsítása. Ezért mű­­trágyázzunk. Felhasználhatjuk az am­mónium-nitrátot — hektáronként 60 — Ilii) kilót, — és a kénsavas am­­móniákat, melyből 120—150 kilót ada­gol­unk hektáronként. A kiszórást ki­tavaszodáskor azonnal, mihelyt a tarifákra rá le­het menni, végezzük el. A tavaszi olvadás idején jelentkező hőmérsékleti ingadozás könnyen elő­idézheti a gabonafélék felfagyását. A felfagyott vetéseken idejekorán vég­zett hengerezéssel lehet segíteni. Ezt a munkát akkor végezzük, amikor a föld már nem ragad a hengerre. Gondoskodjunk arról, hogy a ve­téseinken felgyülemlő vizet árkok, sün­­cok segítségével levezessük. A fiatal gyomok irtása, a föld fel­színének porbanyitása és a búza ta­vaszi bokrosodásának elősegítése érdekében miután a növények jól megkapaszkodtak a talajba, boronál­­juk meg őszi búzavetéseinket. A bú­za­vetések boronálására kötöttebb ta­lajon és sűrűbb növényállománynál nehezebb boronát, lazább talajon, rit­kább növényállomány esetében pedig könnyebb boronát használjunk. Ahol a vetés nagyon ritka — négy­zetméterenként 150—200 növény van — felülvetéssel (tavaszi jarovizált, vasty jarovizálatlan búzával) bizto­sítsuk a megfelelő növényállományt (négyzetméterenként 400 növényt). Abban az esetben, ha a növényállo­mánynak több mint 60 százaléka el­pusztult (négyzetméterenként 150 nö­vénynél kevesebb van) a vetést ki­­szántjuk és helyébe tavaszi búzát, ku­koricát, árpát, vagy más növényt ve­tünk. Igen fontos, hogy a magágy előké­szítése után a tavaszi gabonaféléket (tavaszi búza, tavaszi árpa, zab) és más növényeket (borsó, mák, lencse, rostlen, olajlen, lucerna, vöröshere, stb) az első vetési időszak első sür­gősségi szakaszában (amint a talaj­ra rá lehet menni) elvessük. Ennek érdekében a vetés idejére minden ren­delkezésre álló emberi, gépi és fo­gai erőt mozgósítani kell. Vessünk tisztit ott, jó csiraképességű, csává­zott, vetőmagot. Az avatenyésztésben Ebben a hónapban a kopatavaszi elletések zömének lebonyo­lá­sára az Újszülött állo­mány és frissen ellett anyák ápolására, a vemhesek megfelelő gondozására, to­vábbá az igaz­állomány fokozott elő­­készítésére kell figyelmet fordítanunk. Tömeges elletések a sertéstenyész­tésben, juhászatban és lovászatban esedékesek. A magasan vemhes kocák éI murnournj^nmuRUJfUm és kancák számán ellető scoxokat ren­dezünk be, míg a jurjászatban csak összeszoktató boxok berendezésére kerül sor. Fontos, hogy az ellető hely száraz, tiszta, meleg, és feltétlenül huzatmentes legyen. Fertőtlenítsünk minden­ egyes ehezés után.Az éjjeli-nap­pali felügyeletet mindaddig tartsuk meg míg valamennyi állat megrve m­ellett. Az újszülöttek szárítására, köldök­­csonkjuk fertőtlenítésére fordítsunk nagy gondot, hogy minél kevesebb fertőzés, elhullás legyen. Elletések után az anyák ápolására, az újszülöttek tartózkodási helyének tisztogatására fordítsunk igen nagy gondot. Ezeken a helyeken az almát minden nap cserélni kell. A szép, nap­sütéses márciusi napokon fordít­unk gondot mind az újszülöttek, mind a többi állat sétáltatására. Az újszülött állatok körülbelül há­romhetes koruktól kezdenek tejen kívül más egyedet is jelentősebb mennyiség­ben fogyasztani. Tartalékoljunk hát erre az időre jó minőségű szálas ta­karmányokat, il­lve abrakot, malacok­nak árpát, csikóknak zabot, bárányok­nak, borjaknak darakeveréket. Az utóbbi három csoportnak ki­ün) szé­nát vagy sarjút is. A kellett anyákat bőségesen takarmányozzuk, hogy tej­hozamuk minél nagyobb legyen. A lovászatban a k­ellett s a többi kancák fedeztetése következik. A kanca legbiztosabban a csikózás utáni első sárrás alkalmával fogamzik, ami ellés után a 9-ik napon esedékes. Fedezte­tés előtt a kancákat orvosi vizsgálat­nak vessük alá Márciusban már megkezdődnek a tavaszi munkálatok. Ezért az igásálla­­tokat hozzuk jó erőbe. Ha előzőleg ne­héz munkát végeztek volna, pihenteté­sükről is gondoskodni kell A vemher kancák azonban szolgálatmentesek, ellésük után 8 napig pihenő jár nekik Baromfitenyésztésben a tenyésztojás termelés és a korai ültetés esedékes. Tenyésztésre csak friss, teljesen ép tojások alkalmasak Gondoskodnunk kell a növendékek jó felnevelésének és általában az­­álla­tok jó tartási és tétel­einek biztosításáról. Legfontosabb a takarmányalap előte­rem­tése. Ebből a szempontból d­atő jelentőségű rétjeink és legelőterülete­­ink terméshozamának fokozása. A trágyaleves trágyázást már akkor elvégezhetjük, amikor még hó van Magára a hóra locsolhatjuk ki a trá­gyalevet. A bozótirtást, egyengetést, bo­­ronálást s az egyéb karbantartási mun­kát jól elvégezhetjük még a sürgősebb mezei tennivalók előtt, vagy velük egyidejűleg Nagyon fontos, hogy a le­geltetés kezdetére, május elejére az ita­lk, felhajtó utak, esetleges nyári szálláshelyek is rendben legyenek. Fel­tétlenül vezessük be és állandósítsuk, a szakaszos legeltetést. A szántóföldi takarmánytermesztés tervezésénél gon­doljunk a zöld futószalag beállítására, silótakarmányok termesztésére a ket­tős termesztésre is. A zöldségtermesztésben Már március első felében megkezdhetjük a paradicsom, paprika, vineta és a zeller me­legágyba való vet­és­ét. Vetés előtt a zöldség­félék magvait is csá­­váz­ni kell. Csávázásra a formalin 1:200-hoz és rézgálic (kék­kő) 1:150 higitáló oldatát használjuk A magvakat kis ritkaszövé­s vászon­­zacskóba tesszük és így az elkészített oldatban áztatjuk 5—6 percig. Majd a zacskókat többször tiszta vízbe márt­juk. Miután a magvak m­egszikkadtak, vethetünk. A palántanevelésben a legtöbb hi­bát a rendszertelen öntözéssel és szel­lőztetéssel követik el. Inkább. Ritkáb­ban, de alaposan öntözzün­k. A szel­­lőztetést a déli órákban végezzük, mi­kor nem Sír lenn fagyveszély. Relíí­­­szeres szellőztetéssel megakadályoz­hatjuk a különböző gombabetegségekk felléptét. Ismeretes,­ hogy az egyes zöldségfé­léknél a tápkockák alkalmazásával 10— 14 nappal korábban és nagyobb meny­­nyiségű termést érhetünk el. Ezért idejében gondoskodjunk a tápkockák elkészítéséről is. A tápkockákat kupa­cokba rakva 15—20 cm-es szalmástrá­gyával betakarva tarthatjuk el a fel­­használás idejéig. Tovább kell folytatni a pincékben, vermekben és sáncokban tárolt zöld­ségfélék ellenőrzését az előző hónapi tanácsadónk alapján. Korai burgonya termesztése céljából megkezdjük a vetőgumók előcsirázta­­tását. Az előcsiráztatást világos, meg­felelő hőmérsékletű (14—16 fok me­leg) helyiségben végezzük. A gumókat holland-típusú gyümölcsszállító lá­dákba vagy polcokra helyezzük 2—3 rend vastagságban. Az elacskráztatás­­nál ugyancsak fontos a rendszeres szellőztetés. Az időjárástól függően március hó­nap e­ljén már megkezdh­esjük a zöld­ségfélék szabadföldi vetését is. Az el­ső vetési időszakban vetjük a petre­zselymet 20—30 cm —, a spenótot 15— 20 cm —, a salátát 25—30 cm —, a sóskát 15—25 cm sortávolságra. A ve­tés mélysége a nagyobb magvaknál 1—1,5 cm, az apróbb magvaknál 0,5 cm. Ugyancsak ebben az időszakban vetjük a borsót 25—50 cm sortávolság­ra. Március hónap közepén zöldhagy­ma termesztésére kiültetjük a dughagy­­mát. Majd a dughagyma és a hagyma palánta termesztésére elvetjük a nagy­­mam­agot. A hónap végefelé pedig el­vethetjük a cékla magját 30—40 cm sortávolságra. A gyümölcsösben Legfontosabb teen­dőnk az idősebb gyü­mölcsfák metszése és tisztogatása, a fiatal még nem termő fák koronaalakító metszé­se. A korona­alakító metszést ültető­­után 4—5 évig minden tavasszal pon­tosan végezzük el, mert ezzel bizto­sítjuk a teherbíró, szellős, napfény­­járta koronát. Tartsuk be a korona­alakító metszés szabályait: a legerő­sebb, a legjobb helyen lévő vesszők­ből neveljük a vázágakat; a váz­ágak irányát kötözésel vagy ki­­támasztással javítsuk meg; az oldal­­vezérek és a fővezér metszési síkja között tartsuk be az előírt 25—30 cm szintkülönbséget. Minden fajnak és fajtának a természetes koronaalakjá­hoz legközelebb álló koronaalkot vá­lasszuk. Legkevesebb metszésre van szüksége a diónak és a cseresznyének, melyek minden alakítás nélkül is szép, szabályos koronát nevelnek. A többi gyümölcsfának a különböző gú­­laalkok a legjobbak, melyek 3—1—5 ollalvezérrel indulnak ki Ös ol­­alve­zérnél többet ne hagyjunk a fán, mert a későbbi években a korona túl sűrű lesz s a sürü korona nem lerent. Gyü­mölcsfáink közül csak az őszibanck­nak nevelünk kehelyalaku korom mert a legtöbb napfényre és mare­­van szüksége. A korona alakitó szert az összes gyümölcsfáknál fakadás előtt fejezzük be. Március első felében még permet­­hetünk téli erősségű permetlevekkel (2 százalékos hordóké, téli erősségű 28—39 Baume tokos mi­szikén!­, 16 százalékos ásványolaj, 0,75—2 száza­lékos dinitroortokrezol). Kisérjük azon­ban figyelemmel a rügyfakadás ide­jét, nehogy perzselést okozzunk. ívügyfakadás előtt ndre szedhetjük tiz oltóvenszőket. Odóvesszőt jó ter­­mőerőben­. lévőt -egészséges, fajtaazo­­nos fák déli oldaláról szedjünk, fagy­mentes napokon. 1 rügyfíakad­ás előtt van az ideje a fisek­asoknak. A nemtermű, nem meg­­f­lélő fajtájú idősebb fákat vagy a fiatal, még termőre nem fordult, mag­ról kelt ismeretlen tulajdonságú cse­metéket feltétlenül oltsuk be. A fásolásokat (kecskeláboltás, egy­szerű­ és nyelves párosítás, oldalla­­po­zás) a csonthéjasoknál alkalmaz­zuk. A csonthéjasok ugyanis később, a nedvkeringés megindulása után nem olthatók, mert mézgásodnak. Az oltást raffiával bekötözzük, oltóviasszal be­kenjük és hogy a madarak rászállva le ne törjék, ívben egy vesszőt kötünk feléje. A felszántott talajú gyümölcsösben az őszi mélyszántást elboronáljuk. Ha pedig a talaj a tavaszi munkálatok következtében összetömöttödött, kulti­­vátorral járatjuk meg. A szőlőben Mihelyt az idő kezd felmelegedni és a nagyobb fagyok veszélye már el­múlt, hozzákezdünk a szőlő kitaka­rásához, a nyitáshoz. Túl korán ne nyissunk, de nem szabad megvárni a rügyek megduzzadását sem, mert a megduzzadt termőrügyek nagy része nyitáskor könnyen letörik. Ha nyitás idején éjjeli fagyokra is számít­hatunk, csak a déli órákig nyissunk, hogy legyen ideje a vesszőknek meg­száradni. Óvatosan nyissunk és vigyáz­zunk, hogy a vesszők és fe­tők­ ne sé­rüljenek meg. A nyitás megkezdé­se előtt a sorok közé szórjuk ki a fosz­for, káli- és nitrogén tartalmú műtrá­gyákat. A nyitás után megvizsgáljuk a ter­mővesszőket és a rügyeket. Hektáron­ként legalább 25 tőkéről egy-két vesszőt vágunk és azokat felhasítva megnézzük hogy egészségesek-e. Ha a vessző belseje eleven zöld és nem foltos, ak­kor jól telelt és egészséges. Megvizs­gáljuk a rügyeket is. Ha a kettévá­gott rügy belseje barnás-fekete szí­nű, a rügy elpusztult, mint mondani szoktuk megvakult. Ezután összeszá­moljuk az összes egészséges és az összes vakrügyeket. Ezeket elosztjuk kü­lön-külön a leszedett vesszők szá­mával, így megkapjuk vesszőnként az átlagos egészséges és a megvakult rügyek számát. Ezt százalékban szok­tuk kifejezni A számbavételére azért van szük­ség, mert a s­­őlő metszésénél a rü­gyek számát figyelembe kell vegyük. A jó erőben lévő szőlőinkben hektáron­ként átlag 100—150 ezer rügyet szok­tunk meghagyni. Ha tudni akarjuk, hogy tőkénként hány rügyet hagyjunk meg, akkor az előbbi rügy­terhelést el­osztjuk, az egy hektáron lévő tőkék számával. Fordítsunk nagy gondot a tőke­hiá­nyok pótlásával is. Immunis (filoxera­­me­ites) területen bujtassal, döntéssel, gyökeres vesszőkkel, oltvány-szőlőben pedig gyökeres alany-vesszőkkel, olt­ványokkal, cserepes oltványokkal és ledöntött zöld oltásokkal­ pótolunk A hónap vége felé pedig hozzákez­dünk az előhajtatott szőlőoltványok készítéséhez. Jegyzetek a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház bemutatói­hoz 1. Már-már elfelejtett, félévszázadnál is régebben íródott darabot mutatott be nemrégen a sepsiszentgyörgyi Ál­lami Magyar Színház: Gárdonyi Géza A bor Című népszínművét. A bemutató több szempontból is je­len­ős színházi esemény. S mint vál­lalkozás, egy kicsit talán ennél is iöob. Hiszen nem csupán arról van szó, hogy felszabadulásunk óta ez az első Gárdonyi-darab színpadjainkon, ha­nem arról is, hogy az előadásban komoly törekvések jelentkeztek a múltban meghamisított és általunk r­­ég eléggé fel nem fedezett Gárdonyi igazi arculatának bemutatására. Kétségtelen, hogy Gárdonyi ellent­­mondásokkal­ teli életműve ellentmon­dó ,­és írói pályája megfelelő alapokat szolgáltatott a ferdítések, a polgári himisítások részére. Ennek ellenére Gárdonyit a reak­ció egy pillanatig sem tudta a maga szekértőjei közé szegődteteni. Elszánt és kitartó védelmezője volt mindig írói, emberi becsületességének, s erről az álláspontról születtek meg a leg­­jo­b művei is, amelyek a századvégi magyar társadalom számos jellemző ká­dé ének kritikai feldolgozását tar­talmazzák. Gárdonyival szemben adósságot tör­lesztett az Ifjúsági Könyvkiadó is, a­­mikor — nemrégen — dolgozóink asz­talára tette le az író legszebb, cselek­vő hazaszeretetre nevető regényét, az Évi csillagokat, s ilyen régvárt adósságtörlesztésnek számíthatjuk a sepsiszentgyörgyi Gárdonyi-bemuta­­tót is. A lámpás. Igazság a földön. Fekete nap című élesen bíráló, a tő­kés-földesúri rend gazságai és az ide­szi elnyomás ellen szenvedélyesen til­akozó művek szerzőjét fogadjuk ezz­el — s igen nagy örömmel — ma­gunk közé, mert a miénk is volt min­dig Gárdonyi* a nép írójává avatta a nép iránt érzett kiapadhatatlan szere­tett a nén ellensége­ iránti olthatat­­lan gyűlölete, hazafias nevelőereje, é­s. a műveiben jelentkező egészséges realizmus. 2. Gárdonyinak A bér cimü színdarab­ja ■— bár nem­ hibitlan munka és ko­rántsem tartozik minden tekintetben a szerző ma is leginkább elfogadható írásai közé — a népszínmű irodalom­ban kivételes jelentőségű helyet foglal el. Gondolnunk kell elsősorban arra, hogy 1901-ben amikor Gárdonyi ezt a darabot írta, a népszínmű már megle­hetősen kompromittált és a polgárság által teljességgel tönkresilányítoa mű­fajává vált az irodalomnak. Szigligeti után, akinek a 48-as forradalom előtti és közvetlen azutáni időszakban kifej­tett tevékenysége új lendületet adot­ a nemzeti szinműirodalom fejlődésé­nek és a magyar népdrámaírás meg­alapozását jelentette, nem igen akadt senki, aki helyes irányban továbbha­ladt volna az általa megkezdett útán. Sőt, a kiegyezés korszakának levegő­je, a millennium hangulata éppenség­gel elsorvasztott minden egészséges gondolatot ezen a téren, s a félrefira­modott ízlés kielégítés­ére, az osztály­béke hamis illúziójának terjesztésére létrehozták Pesten Rákosi Jenő Nép­színházát. A Népszínház darabgyáro­sai pedig, a hamis Faluszemlélet bű­völetében tucatszámra állították elő a rózsaszínű idillt, állandó Vasárna­pias hangulatot árasztó, álérzelmes színdarabjaikat. Ezek a szerzők a fa­­luábrázolásban nem tudtak a lé­nyegi, igazi kérdésekig hatolni, hanem megrekedtek a felszínen. S hogy a porhintés, a népszín­mű átvedlésének és irodalmi vadhaj­­tásszerű elburjánzásának hosszú évei után megszülethetett Gárdonyi tollából A bor, leginkább az író mély emb­er­­ismeretének, művészi érzékenységének és a népszínmű konvencionális keretei között is realista emberábrázolásra törekvő egyéniségének köszönhető. Távolról sem arról van szó, hogy Gár­donyi mindenben szakított volna a nép­­színműitásnak közvetlenül ő előtte ki­alakított sablonjaival jól bevált figu­ráival és fogásaival. És valójában az igazi problémákat sem fedezi fel: a földkérdés, a nincstelenség igazi lé­nyege, a kivándorlás és elszegényedés okai, az erősödő osztályharc konkrét jelenségei végeredményben elkerülik ügyeim­. Viszont látja, hogy valami még sincs egészen rendjén a falu kö­rül. Észreveszi, hogy távolról síne mindennap ünnep a faluban. Ol­du­­lt az alkohol, különböző betegségek a tudatlanság sötét erői és a föl­­emelkedni­ nemtudás keserű­, tehetetlen­falusi kovácsot az a bizonyos 50 hold házasítja össze a szerprevaló kulák­­özvegy-menyecskével. Ő sem sokat té­továzik a rang miatt, ha 50 holdnyi hozományról van szó. (Az ő rangjá­nak egyáltalán nem árt, földdel tetézik meg.) S nemcsak a 7 évig ápolt és méginkább sem ro­ucanó szere­lem köti ismét össze Baracs Im­réék házasságának szétszakadt szálait, hanem az együtt szerzett kis gazda­ság is. Gárdonyinál tehát jelentkezik már a falu rétegződése; jelzi elég körül­­rajzáltsággal, hogy ki hová tartozik. Alakjai nemesak hogy jól egyénített, élő figurái a múlt századvégi magyar falunak, hanem jól megválogatott, ti­pikus képviselői a parasztság bizo­nyos rétegeinek. Göre Gábor bitó uramra sem mondhatunk különösen rosszat, bár bizonyos fokig még emlé­keztet a fiatal Gárdonyi műparaszti ékeiben szereplő Göre Gábor alakjára. Az első és­ legfontosabb tehát, amit Gárdonyi a századvégi k­épszinmű­­típussal ellentétben tesz: megkísérli feloldani a mesterségesen teremtett idillt s helyébe reális légkört teremte­ni a színpadon — reális figurákkal Faluismerete és reális parasztszemlé­­lete segíti, hogy élő alakokat rajzol­jon; művészi érzékenysége, becsületes­sége pedig megóvja attól, hogy amit a falu problémáiból, a még eléggé ki nem vehető változásokból megláthat, ne kenjen el semmi­ és a Szokástól eltérően ne igyekezzék a rózseszínűség ködéb­e burkolni mindent. Ebben a vonatkozásban fordulatot jelent A bor mindazzal szembe­n, amit a népszinműírás ürügyén a múlt szá­­zad végén csináltak, és alig egy lépés választja el a darabot Móricz „Sári biró”-jától. Felfogásban, emberrajz­ban, problémakezelésben ehhez áll a legközelebb. S ami ugyancsak igen fontos, amit szinte teljesen megtagad a századvégi népszínmű- A bor­ben jelentkezik ismét a társadalombírálat Ha halványan is, ha nem elég kive­hetően is de Göre Gábor biró uram­nak, Eszternek, a nyelves özvegyasz­­szonynak és a vele társuló úrhatnám falusi kovácsnak szatirizált rajzában például meglehetősen benne van, és jelentkezik nem egy helyen a párbe­szédek során is. S mennyi költőiség van mind az emberrajzban, mind pe­dig a­­gondolatokban! Ha parasztosan is — ám éppen ezért, milyen szépen, mertnyi igazi magyarsággal beszélnek ebben a darabban. A népköltészet nyelvéhez hasonló A bor nyelvezetes­sége pusztítja a népet. Valahogy mindez ott van még ennek a nagyon egyszerű szerkezetű látszólag elég egyszerű problémát tartalmazó szín­darabjának . A bor­nak is a mélyén- Csakhogy éppen nem mond ki ennél többet, a bor az oka mindennek. A jól kigondolt cselekmény, az ábrázolt események szempontjából így is van ez. Ám Gárdonyi problémakezelése csak látszólag ilyen egy­zerű a bort megisszák, az asszonyt megverik, az­tán ismét összebékül a család s zajlik zavartalanul az élet.Nemi Ha Gárdonyi tudatos írói ábrázolással darabjában ennél sokkal többet nem is mond, tudja már, hogy ezentúl ilyen egysze­rűen nem lehet elintézni a falu pro­blémáját. Már A bor­ban, a darab hangulatában és egész levegőjében a művészi ábrázolás elevensége, életsze­rűsége folytán érezni lehet állandóan a lappangó kérdést, amellyel tusako­­dott és nehéz harcokat vívott az író, anélkül, hogy a mélyére látó­­ volna­­vajon miért nincs tényleg béke és nyugalom a faluban; miért elegendő egy kancsó bor, egy elejtett szó ah­hoz, hogy azonnal fellobbanjon az in­dulat, pillanatok alatt szerte­oszoljon minden idill és gátját szakítsa a le­fékezett erő? Nem, nem a „ki a legény a csárdában”-szerű, vagy „csak -szért­­is megmutatom” duhajkodásról van szó ! Gárdonyi ábrázolásában él­nek a parasztok — normális, reá­lis életet — és nem szetlenkednnek, hetvenkednek ha kell, ha nem, mint a századvég népszínmű irodalmában. Baracs Imrét, a főhőst, valami sokkal mélyebb és nemesebb, keserűbb, lefoj­tott indulat tüzeli. Nem, nem akarunk osztályharcos darabot csinálni A bor­ból, hiszen Gárdonyi elég távol áll ezektől a kérdésektől! De az, hogy iz­zik valami a parasztság lelkében, hogy valami megbontotta a falu lát­szólagos egyensúlyát valami változás­féle megy végbe a falun, aminek már semmi köze a patriarchális nyugalom­hoz, mozduló erők válnak ki és szer­veződnek mind határozottabban együ­vé — ez azonnal a szemébe ötlött. Talán ösztönöse­n, de megérezte azt is, hogy a kérdés­ek javarésze össze­függ a földdel A földről és az adó­­terhekről elég sok szó esik a darabban. És egyáltalán nem véletlen az, hogy Czeglédit, a „nadrágos"-nak számító Baraca Imra vívódása, vagy Julinak, ennek a friss tavaszi virágillatból és annyi szépséges színből gyöngéden, a költői lélek legmélyéről élő,refor­mált fiatalasszonynak az alakja, min­den mondata múlhata­lanul eszünk­be juttatja Bródy Sándor szavait. .......mint a magyar teljes violának, olyan tiszta, szomorúan édes az illata a Gárdonyi Géza poézisének és milyen erős a tövei” 3. Nehéz feladatra vállalkozott a sep­siszentgyörgyi színház, amikor mű­sorra tűzte ezt a darabot. Hiszen egy meghamisított Gárdonyi képpel szem­ben kellett az igazi megmutatására törekedniük ; a népszínmű és népszín­mű közti különbség érzékeltetését is vállalniok kellett; s bizonyára sokat kellett önmagukkal is harcolniok, amíg erre a különbségre, s főleg en­nek a különbségnek a színpadi ala­kí­tásba­n való érvényesítésére rátalál­tak. Mert lényegében rátaláltak, kevés kivétellel majdnem­ mind és­ majdnem mindenütt a népszínmű keretei közt is (Gárdonyi féle népszínműről van szó). Gárdonyi elképzeléseinek meg­felelő, hiteles paraszti figurákat, hi­teles helyzeteket, érezhető feszültsé­get tudtak teremteni. A mostanában megerősödött művészi vezetésnek és Jakabffy Dezső rendezőnek nagy sze­repe van az eléggé egységes, újszerű előadás kialakításában. De az előadás legnagyobb gyengeségei, a színészi alakításokban átt-ott bárítón jelentke­ző hibák is a rendező felfogásának, az alapeszmével kapcsolatos túlzottan leegyszerűsítő, egyoldalú elképzelésé­nek tulajdoníthatók ■ kidomborítani azt, hogy Gárdonyi ezzel a darabjá­val a falun pusztító részegeskedés, mértéktelen alkoholfogyasztás ellen kívánt harcra kelni Valóban első pil­lantásra a cselekményből csak ennyit tudunk kihámozni Gárdonyi még elég szűkmarkúan, elég óvatosan, nem min­denütt elég megfoghatóan rejt el egy­­egy jellemben, egy-egy színpadi hely­zetben olyan más problémákat is, amelyek kétségtelenül túlmutatnak azon, mintha a szerző csak egysze­rűen valamilyen antialkoholista nép­színművet akart volna írni. Többet akart, reális, kritikai szemmel meg­rajzolt képet nyújtani a faluról. Igaz, nem egészen sikerült ez neki. A da­rabban inkább csak az erre irányuló irói törekvésekkel találkozunk. De ne­künk pontosan ezeket kell felfednünk, ezeket kell élesebbé formálnunk, é­s anélkül, hogy valamit it hozzáad­nánk, vagy belemagyaráznánk, alkotó rendezői és színészi munkával Gár­donyi minden látszólag rejtett igaz­ságát felszínre kell hoznunk. Ez a feladat m­ia A borral kapcsolatban. Az az egyoldalú rendezői felfogás pe­dig, amelyről az imént szóltunk, ép­pen ennek a feladatnak a teljesítésé­től vágta el a színészeket, ez gátolta a szerepek alakítóit abban, hogy a dráma itt-ott megsejtett mélyebb ré­tegei felé is tudatosan törekedjenek. S mivel az előadás általában nem igyekezett mélyebbre leásni a társa­dalmi problémák gyökeréig, a csak megcsillantott aranyszemcsékig is, az egyes alakítások sem lehettek elég elmélyültek, mentesek mindem nép­­színműves sallangtól, rosszul értel­mezett parasztábrázolástól. Össz­hatásában pedig csak az egysze­rű történet, Baracs Imréék családi problémája bontakozott ki előttünk anélkül, hogy gondolatban mélyebb összefüggések keresésére indulhattunk volna az előadás hatására, vagy elég­gé tisztán látnánk, hogy minek mi a valódi társadalmi értelme. Persze nem minden múlik a rende­zőn. A színész tudatos munkájától, helyes törekvéseitől, vagy ugyancsak az ő helytelen elgondolásától igen sok függ. Mester András (Baracs Im­re) alakításáról például igen sok jót lehet mondani. Színesen, szépen, láthatóan sok önállósággal építette fel és csiszolta a szerepét. Különösen az első felvonásban volt jó: ahogy fá­radtan, a mezőről hazatérve a szinre lépdel, igazi hamisítatlan levegőt hoz magával, a küzdelmekből és a nehéz mindennapi gondokból szövődik vala­mi különös hangulat köréje. Hegyessi Magda nagyon érzékeny, sokskálájú színésznőnek mutatkozott. Baracs­­né (Juli) alakítója­ként lépett színre, s jó és igaz volt a mozgásában, meg­jelenésében. Gazdag lelkivilágot bon­takoztatott ki előttünk , mély és szár­nyaló érzéseknek tudott játékával életet adni. Úgy ahogyan Gárdonyi költői pennája ezt a szerepet megírta. Csak a hangjában ne lenne olykor valami idegen, valami fojtott pátosz­­szerűség, ami mindjárt elárulja, hogy szerepet játszik . Különösen az utol­só felvonásban kell igen vigyáznia, ahol már a játékába is sok mester­kéltség keveredik. Vadász Zoltán (Ba­racs Matyi) szerepében általában jó, csak nem elég érett nem elég felnőtt (Matyi 18 éves kora ellenére sem ennyire siheder), és néhol bizony — a rossz népszínművek szájaize szerint — túlzottan suta és ügyetlen Külö­nösen az utolsó jelenetében — ami­­kor Rozit megy meglátogatni — „esik” a játéka. Pedig — és ez már a partnerére is vonatkozik — itt Gár­donyi külön is figyelmeztet és óva int a népszínműves viselkedéstől: „Vidéki színészektől láttam, hogy itt a Falu rosszából játszanak egy néma jelenetet. Nem tehetek róla”. Bizonyos mértékben hatással van rá partnere: Lázár Erzsébet (Rozi) is, akinek az alakításában, mozgásában, hanghordo­­zásában bizony igen sok van ami a rossz népszínművekre emlékezi­k. Akárcsak a Bokor Ilona (Eszter) ala­kításában, aki ugyancsak éppen olya­n bántóan, élesen „nyelves", s­zure a hirtelenkedő, szögletes mozdulatokkal térül-fordul a színpadon. Már az öl­tözete is hibás: túl vakító, frissen mosott és vasalt. Igaz, öltözetében is csinosabbnak kell lennie a többieknél. De ez mér túlzás. Király József Göre Gábor alakításán még sokat kell csi­szolni, faragni. Nehéz ez a szerep, és éppen azért nehéz, mert már csak alig emlékeztető hasonmása lehet az élclapok régebbi Göre Gáborénak. Ke­vesebb hasoncsuszkálást, négykézláb­­mászkálást, tompítottabb hanghordó­­zást kell elérnie, hogy természetesebb legyen. Finna Rózsa (özv. Szúnyogi­né) meglehetősen színtelen alakítást nyújtott. A mozgásával általában nem lett volna baj, de a hanghordozása teljesen monoton, végig ugyanaz. Jó és életszerű figurát hoztak a színpad­ra : Máthé István (Pákozdi Mihály), Darvas Dezső (Durbiits Pál) és Bíró Levente (Czeglédi Pál) akik általá­ban mindenütt szépen megfeleltek a szerzői elgondolásnak. Epizódszerepé­ben is emlékezetesen, természetes ka­­rikírozó-készséggel oldotta meg a fel­adatát Papp Anna (Göre Gáborné). Végezetül pedig valamit a színpad­képekről és a ruhákról. Völgyesi And­rás tervei nyomán készültek. Ami a díszleteket illeti, általában jó és ter­mészetesen hat minden, csak a III. felvonásban kissé zsúfolt a színpad. Valahogy több levegőt, több tágassá­got igényelne ez a rész, és még va­lami : nem lehetne a holdvilágot va­lahogy másként megoldani, mint egy papírba burkolt reflektorral? A nézőt nem feltétlen fontos — itt ebben a darabban — a Shakespeare-korabeli színjátszás technikai megoldásaira emlékeztetni. A ruhák szépek, szlése­­sek. A terveket jó érzékkel válogatta össze Völgyesi a szegedkörnyéki fal­vak népviseletéből. A kisbirót persze hétköznapon nem kellett volna ünnep­lőbe öltöztetni, és — amint már em­lítettük — Eszternek (S cselédjén­k is) hétköznapra bizony valami egy­szerűbb ruha jár. A sepsiszentgyörgyiek Gárdonyi-elő­adása már az első este sikert aratott és jó benyomást gyakorolt a közön­ségre. Rn vf*’ '*nos ELŐRE A kiváló termelők Kézdi rajoni s­zí­vó értekezlete A Kézdi rajoni néptanács mezőgaz­dasági osztálya a napokban összehív­ta a rajon kivál termelőinek értekez­letét. Ezen az értekezleten számos kollektivista, társult és egyénileg gaz­dálkodó dolgozó paraszt vett részt és a néptanács szakembereinek előadásai után elmondták a mezőgazdasági ter­melés terén szerzett eddigi tapaszta­lataikat. Barta Jenő pávai kollektivista fel­ Szón­­lásiban arról beszélt, milyen nagy jövedelmet sátét elérni a gyü­­mölcstermesztéssel, mert ezen a vidé­ken is természeti körülmények kedve­zőek erre a célra. Felhívta a szak­emberek ügyelmét, hogy a Jonathán almafákon betegség jelei mutatkoznak és ez már a termésen is meglátszik. Továbbá ismertette a kollektív gazda­ságban meghonosodott jarovizálási módszert és annak előnyeit, mert — amint mondotta — ezzel nemcsak a terméseredményt lehet növelni, hanem egyes burgonyabetegségek veszélyét is el lehet kerülni. Mátyus Pál kézdiszentléleki dolgozó paraszt azt ajánlotta termelő társai­nak, hogy őszi szántásba ültessék a burgonyát és annyiszor vegyék elő a kapát, ahányszor a gyom felüti fejét, ő is így tett a múlt évben s 14 ár földről 50 mázsa burgonyát takarított be. Mátyus Pál elmondta, hogyan ter­melt 40 mázsa cukorrépát 14 ár föl­dön. A kiváló termelők értekezlete gya­korlati bemutatóval zárult be. A rész­vevők megfogadták, hogy követni fogják a haladó agrotechnika mód­szereit és újabb eredményeket érnek el a mezőgazdasági termelés terén. LENGYEL KÁROLY levelező ------------­ Porosodó faliújság A kaláni Victoria üzem bejáratával szemben ott látható a szép diszkeretű faliújság, amely „Az üzem élete” cí­­met viseli. Eredményes munkájáért, a múlt év utolsó évnegyedében a szerkesztőbi­zottság dicséretet kapott. A dicséret azonban, úgy látszik megártott a szer­kesztőbizottság tagjainak, mert azóta egyhelyben topognak. Ma, több mint két hónap eltelte után, még mindig a múlt év decemberi szám van kitéve. Az idegen látogató, aki nem ismeri az üzem dolgozóinak napról-napra nö­vekvő eredményeit, azt hihetné, hogy ebben az üzemben semmi olyan nem­örténik, amit a faliújság tükrözhetne. Méltán rossznéven veszik ezt az ön­töde közhasználati cikkeket gyártó osztályának dolgozói, akik az év kez­detétől a mai napig is, állandóan ma­gasan túlszárnyalják tervelőirányzatu­kat. De nem emlékezik meg a faliújság a kollektív szerződés megkötését meg­előző előkészületekről és ennek ered­ményeiről sem, ami pedig az üzem dol­gozóinak életében igen fontos esemény volt. Ha a faliújság valóban tükrözné az üzem életét, nem feledkezne meg arról a néhány lógósról sem, aki mind a munkafegyelemben, mind a norma­­teljest­égben hátul kulrog. A faliújság kérdését a pártbizottság és az­ üzembizottság is elhanyagolta. Miért nem foglalkoznak behatóbban a szerkesztőbizottság munkájával? Vagy ők nem tudják, milyen mozgan­ó erő­vel bír egy üzem életében a jól szer­kesztett, operatív faliújság? KRASZKA JÓZSEF levelező ! 1958. március 1., csütörtök „A néger az amerikai életben“ ez a címe egy 40 oldalas, ízlésesen kiállított, jó papirosra nyomott és ere­deti fényképfelvételekkel bőségesen teletűzdelt ropiratnak, amely — miként a címből is megtudható — a négerkérdéssel foglalkozik. A röpirat több nyel­ven jelent meg és bizonyára az a céla, hogy a tudatlan európai embert felvilágosítsa az Egyesült Államokban élő négerek helyzetéről. A „mű” azzal kezdődik, hogy ha valaki az amerikai nemzetnek kelle­metlenkedni akar, az a négerkérdést hozza elő. Mindez pedig azért történ­hetett és történik még napjainkban is, mert az idegenek tájékozatlanok. Ezt a tájékozatlanságot el kell oszlatni, hogy Európa végre tisztán láthasson. Az eloszlatás leghatásosabb módja a fénykép. A hetvennégy eredeti felvétel diszíti a füzetet. Látni néger állam­érfit a mikrofon előtt, munkást mérnököt, sportolót, művészt, gyermeket az iskolában, egyetemi hallgatót amint éppen műtétet néz végig, föld­művest a gyapotföldön, liftboyt, sza­kácsot, rendőrt, katonát, cserkészt és templomban ülő ájtatost. És mind­egyik néger mosolyog. A könyv egyetlen kollektív mosoly. Ez a mosoly cá­folat minden rágalomra, mert ugyebár, akit nem szolgálnak ki a vendég­lőben, kitiltanak színházból, szállodából és szórakozóhelyről, elkülönítenek villamoson, megfosztanak szavazati jogától, kidobnak a robogó vonatból vagy lincselés közben szitává lőnek, az rendszerint sírni szokott. Márpe­dig itt mindenki mosolyog, amint a fényképek bizonyítják. A röpirat szenvedélyes „tárgyilagosságában” elismeri, hogy a déli álla­mokban a Ku-Klux-Klan nevű terrorszervezet megakadályozza a négereket, hogy választásokon szavazzanak. Ez elvben helytelen, de gyakorlatban szükséges, mert ha a többségben levő néger választópolgárok szabadon sza­vazhatnának saját jelöltjeikre, ez teljesen felborítaná az Államok rendjét és békéjét, ami pedig nem kívánatos. Nem tagadja a lincselés néven ismert elvetemült gyilkosságot sem, de örömmel állapítja meg, hogy míg 1900-ban 115 négert küldtek a másvilágra, addig 1949-ben csupán 3-at, ami min­denképpen a helyzet javulását mutatja. Csak az a kár, hogy a brosúrából nem derül ki, vajon az utóbbi időben meglincselt Emmet Till, George Lee Lamar Smith és többi sorstársuk szintén beszámítódnak-e a „csökkentésbe” A röpirat kiadója, — az amerikai hadsereg nyugatnémetországi csapa­tainak „irattár-szolgálata” — nagy ügybuzgalommal szeretné elhitetni a tájékozatlan európaiakkal, hogy milyen jó dolguk van az amerikai négerek­nek. Kár, hogy a négerek nem tudnak erről. ÉPÜL A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG LEGNAGYOBB VÖLGYZÁRÓ GÁTJA a Harz hegy­ségben, Blankenburg városka mellett. A gát 105 méter magas és 450 méter hosszú lesz. A felduzzasztott víz mennyisége eléri a 110 milliárd li­tert. A gát elektromosenergia terme­lésén kívül vízzel is ellátja egész Közép-Ném­etországot. NYOLC NAP ALATT EGY KILO­MÉTERES ÚTSZAKASZT javított­ak meg Mezőmadaras községben a dol­gozó parasztok, a néptanács vezeté­sével. Az út mindkét szélén vízleve­zető árkot ástak — írja Nemes Sán­dor levelezőnk. BOMBAYBEN egy műszaki fő­iskolát létesítenek a Szovjetunió se­gítségével. A főiskolát kb. 1000 diák látogatja majd évente. A Szovjetunió professzorokkal, szaktanárok kikép­zésével és felszerelésekkel járul hozzá a főiskola létesítéséhez. CSIK RAJONBAN tizenegy ének­kar nevezett be a IV. országos kultur­­versenyre. Az énekkarok közül leg­jobban, legeredményesebben a karc­­salvi énekkar dolgozik. A PÁRIZSI THEATRE DE l­'OEUVRE nagy sikerrel újította fel Gorkij Éjjeli menedékhely című da­rabját. Az egész párizsi sajtó nagy elismeréssel ír mind a műről, mind a színészegyüttes munkájáról. A BARATOSI NŐBIZOTTSÁG a Nők Nemzetközi Napja méltó köszön­tésére versenyre hívta Kézdivásárhely rajon összes községeinek nőbizottsá­gát. A verseny pontjai között szere­pel a többi között a szervezeti élet megerősítése, a tavaszi mezőgazda­sági munkákra való jó felkészülés, kiállítás szervezése, olvasókörök be­indítása. K. S. TÖBB MINT 2000 MÉTER MÉLY­SÉGBŐL naponta mintegy 100 köb­méter kőolajat szállít a felszínre a kínai csun-csni gépgyárban szovjet tervrajzok alapján készült olajszi­­vattyú. A gépgyárban elkészült a szi­vattyúk első sorozata. ÖNADÓBÓL NYOLC KULTÚR­­OTTHONT ÉPÍTETTEK, illetve fe­jeztek be 1955-ben Nagyvárad rajon falvaiban. FAJBAROMFI ÉS APRÓJÓSZÁG KIÁLLÍTÁS nyílt Sztálinvárosban. A kiállítás nagy érdeklődésnek örvend. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK munka­erő hivatala jelenti, hogy 1955-ben a munkanélküliség 11 millió embert érintett hosszabb vagy rövidebb időre. -----------­A Meteorológiai Intézet közli: Ködös idő, változó felhőzet, reggel — főleg a hegyes vidékeken — jobbá­ra borús égboltozat. Moldvában és a hegyek között havas eső. Mérsékelt ke­leti szél. Nyugaton emelkedő, külön­ben aliár változó hőmérséklet, nappal mínusz 2 és­ plusz 6 fok, éjjel 0 és mí­nusz 10 fok között. A következő három napra nedves, ködös idő, Erdélyben és Moldvában helyenként havazás, majd havas eső és eső várható. Változó felhőzet, észa­kon jobbára borús égboltozat. Élén­külő, a hegyekben erős szél. Főleg az ország nyugati részén emelkedő hő­mérséklet, általános olvadás.

Next