Előre, 1956. április (10. évfolyam, 2629-2653. szám)

1956-04-01 / 2629. szám

2 ELŐRE A bírósági szervezetről szóló törvény és a bűnvádi perrendtartás módosítására, valamint a családjogi törvénykönyv módosítására és kiegészítésére vonatkozó törvénytervezetekről D. Diaconescu igazságügyminiszter jelentése a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakán Az 1952 szeptember 24-én megszavazott új Akotmányunk, amely új alapokra helyezi a bíróságok megszervezését és működését, valamint bíróságaink tapasztalatai a bírósági szervezetről szóló jelenlegi törvény alapján folytatott négyéves működésük alatt és az államgépezet leegyszerűA népi bíró független és szocialista öntudatától vezéreltetve, csak a törvénynek engedelmeskedik, ítéletei törvényerővel bírnak a peres felek számára. Ezért a bíró felelősségteljes feladatai megkívánják, hogy az ítéleteivel képviselt hatalomnak megfelelő magasfokú szakképzettséggel rendelkezzék. E követelmény teljesítése érdekében a törvénytervezet a káderek kiválasztására és előléptetésére vonatkozó rendelkezéseiben nagy súlyt helyez a káderek alapos szakképesítésére, így például, a bírói káderek minél alaposabb kiképzésének biztosítására, a törvénytervezet kétéves előgyakorlatot ír elő a jövendő bírák számára. A törvénytervezet előírja továbbá, hogy a felsőbb bírói funkciók betöltésére csak olyan bírák léptethetők elő, akik előző funkciójukban megfelelő szolgálati idővel rendelkeznek. Mint az állam valamennyi szervének, igazságszolgáltatásunknak is, mind felépítése, mind működése tekintetben mélységesen demokratikus jellege van. Alkotmányunk meghatározza azokat az alapelveket, amelyek demokratikus igazságszolgáltatásunk alapját képezik. A legfontosabb elvek egyike, a bírák választásának elve, amelyet államunk alaptörvényének 67. szakasza szentesít, helyet kell találjon a bírói szervezetről szóló törvényben is. Természetes, hogy ezek a rendelkezések akkor kerülnek majd megvalósításra, ha a káderek képzésére és előléptetésére vonatkozó fentemlített intézkedések meghozták a várt eredményt. A szigorú munkafegyelem érvényesülése érdekében a törvénytervezet kötelezi a bíróságok vezetőit, hogy elemezzék a bírák tevékenységét szolgáA továbbiakban az előadó rámutatott arra, hogy bármennyire is javulna a bírói szervezet rendszere, ez nem vezethet kielégítő eredményekre a bűnvádi nyomozásra és vizsgálatra vonatkozó törvényes intézkedések megfelelő megjavítása nélkül. A bűnvádi szervek működésében fennálló hiányosságok orvoslására és a népi törvényesség teljes mértékű tiszteletben tartásának legteljesebb szavatolására szolgál az 1952-ben életbeléptetett törvény az államügyészség megszervezéséről — amely szerint az államügyészség ártörvények betartásának legfőbb ellenőrző szerve —, valamint a bűnvádi perrendtartás számos módosítása. A bűnvádi perrendtartás valamennyi eddigi módosításai ellenére ezen a téren még mindig hiányosságok tapasztalhatók, különösképpen a vádeljárás lefolytatása tekintetében. Az érvényben lévő törvény nem tartalmaz kielégítő intézkedéseket a nyomozási és vizsgálati tevékenység formáira és sorrendjére nézve. Hasonlóképpen az eddigi intézkedések nem szabályozták eléggé pontosan a bűnvádi szervek hatáskörét a bűnvádi eljárás különböző szakaszaiban. Így például nem tartalmazott eléggé konkrét intézkedéseket a bűnvádi eljárás beindításának előfeltételeire nézve. A törvény nem szabályozta eléggé szabatosan a nyomozó szerveknek ama kötelezettégét, hogy a vádlottat a vád tárgyát képező cselekményekre nézve kihallgassák, aminek következtében a vádlott olykor olyan helyzetbe került, hogy csak a bíróság előtt szerzett első ízben tudósítésének feladata szükségessé teszik a birói szervezetről szóló törvény módosítását és újbóli közzétételét. Az előadó ezután kidomborította, hogy a bírók kivételesen fontos szerepet töltenek be népi demokratikus államunkban, mivel ők alkalmazzák népünk érdekében az állam törvényeit. fati kötelességeik teljesítése, szakmai tudásuk, valamint hivatottságuk tekintetében A törvénytervezetben foglalt rendelkezések egy lépést jelentenek előre a bíróágok egységesítése elvének valóra váltása és az államgépezet egyszerű ütése utján. A törvénytervezet az igazságszolgáltatási rendszer jelenlegi hálózatában megszüntet egyes különleges bíróságokat mégpedig a vasúti néptörvényszékeket és a tengeri és folyami törvényszékeket. Az említett törvényszékek hatáskörébe tartozó ügyekben ezentúl a rendes bíróságok ítélkeznek. A különleges bíróságok megszüntetése és a hatáskörükbe tartozó ügyeknek a néptörvényszékekhez való áttétele még nagyobb mértékben valóra váltja azt az elvet, amely szerint az igazságszolgáltatást közelebb kell hozni a néptömegekhez. Az új körülmények között a feleknek és a tanuknak nem kell majd nagy távolságokat megenniök a bíróság székhelyéig és nem hiányoznak huzamosabb ideig a termelésből. Ugyancsak az igazságszolgáltatás egysége és az államgépezet egyszerűsítése elvének megvalósításáért a tervezet leegyszerűsíti a katonai bíróságok rendszerét is. Az ezáltal megteremtett egységes katonai bírósági rendszer jobb feltételeket biztosít a katonai fegyelem megsértői és a haza védelmi készségének megcsorbítói elleni küzdelemnek. A birói szervezetről szóló törvény tervezete ugyanakkor megvalósítja a bírói hatóságok működésének egységes szabályozását is és megszünteti az eddigi rendszert, amelyben a katonai bíróságok külön szervezeti törvény alapján működtek, most arról, hogy bűnügyi eljárás indult meg ellene. A törvény nem kötelezte a nyomozó közegeket vádindítványaiknak előterjesztésére. A bűnvádi perrendtartás nem szabályozza kielégítő módon hogyan kell teljesítsék az államügyészség szervei a nyomozó közegek működésének ellenőrzését, sem pedig a bűnügyi nyomozás és vizsgálat maximális időtartamát. A törvényes intézkedéseknek mindezen hiányait az illető szervek működése is tükrözte, ami szükségessé teszi a vádeljárás újbóli szabályozását. A bűnvádi perrendtartás módosítására vonatkozó törvénytervezet részletesen szabályozza ennek a működésnek a lefolyását a bűnvádi perrendtartás eddigi módosításainak is alapjául szolgáló fejlett felfogások értelmében ,a szocialista perrendi szabályzatok demokratikus jellegének megfelelően, ami biztosítja a perrendi eljárás formáinak és tartalmának teljes összhangját. A vaneljárás új szabályozása hazánk társadalmi és politikai viszonyainak valóságából, a közérdek és a vádlott érdekeinek és törvényes jogainak teljes összhangjából indul ki. A közérdek megkívánja a bűnösök tényleges vétségüknek megfelelő megbüntetését, védelmi joguk valamennyi perrendi biztosítékának szavatolásával. A gyanúsított törvényes joga, hogy alaptalan bűnvádi eljárásnak ne legyen kitéve, teljesen megfelel a közérdeknek és a bírói szervek érdekeinek. A tervezet különös gondot fordít az anyagi igazság kiderítésére a bűnvádi eljárás során, mert az egész társadalom, valamint maga a megbüntetett fél csak így ismerheti el jogosnak a bíróság határozatát. Az anyagi igazság kiderítésének céljából a tervezet kötelezi a vádhatóságot, hogy a vádeljárás során az ügyet minden szempontból tisztázza. Ezért a vádhatóság köteles minden olyan ténykörülményt tisztázni, amely a vád beigazolására, illetve annak elejtésére vezethetne. Ugyancsak az anyagi igazság kiderítésének és a vádeljárás minél jobb minőségének biztosítására a törvény előírja, hogy súlyosabb — a törvényben szabatosan felsorolt — bűncselekmények esetében a vizsgálat lefolytatása az államügyészség vagy az állambiztonság vizsgálati közegeinek hatáskörébe tartozik. A törvénytervezet leszögezi azt az elvet, hogy csak az lehet bűnvádi eljárás alanya, aki egy bűncselekményt elkövetett ,ezért a nyomozás csak akkor indítható meg, ha a bűnvádi közeg megállapítja, hogy elegendő adat létezik az elkövetett bűncselekményre nézve. A tényállás teljes kiderítése megköveteli, hogy a tettest a nyomozási eljárás kezdetén az ellene felhozott vádakra nézve meghallgassák és megkérdezzék, milyen bizonyítékokat szándékszik védelmére felhozni, a nyomozás befejezésekor pedig módot biztosít számára, hogy tudomást szerezhessen az eljárás során összegyűjtött teljes anyagról, hogy újabb indítványokat tehessen a nyomozás vagy vizsgálat kiegészítésére és újabb vallomást tehessen. A tervezet ebben az irányban szabatos kötelezettségeket ró a vádhatóságokra, amelyek a fenti intézkedések szerint kell eljárjanak, valahányszor a bűnvádi eljárás során új vádpontok merülnek fel vagy pedig új nyomozási, illetve vizsgálati eljárásra kerül sor. A tervezetnek fontos intézkedése, hogy kötelezi a nyomozó közeget a nyomozási eljárás eredményeinek összefoglalására és a vádindítvány előterjesztésére, amely felett az államügyész dönt. Ez egy újabb biztosíték az állampolgárok törvényes jogainak jobb megvédésére és kiküszöböli a nyomozás lefolytatásában felmerülhető felületességeket. A tervezetnek ezek az intézkedései rendszerünk anyagi biztosítékai a személyi sérthetetlenség szavatolására, hogy csak olyan személyt lehessen bűnügyi nyomozás és eljárás alá vonni, aki bűncselekményt elkövetett A továbbiakban az előadó rámutatott arra, hogy 1934 február 1-én életbe lépett a családjogi törvénykönyv. Ez a törvénykönyv, amely véget vet a régi polgári törvénykönyvben foglalt retrográd intézkedéseknek, új intézkedéseiben a marxi leuiai társadalmi felfogást tükrözi és a családi viszonyokban érvényre juttatja a szocialista jogelveket: a férfi és a nő teljes egyenjogúságát, a házasság és a család védelmét és megszilárdítását, az anya és gyermek érdekeinek megóvását. A családjogi törvénykönyv életbeléptetése óta eltelt több mint két év gyakorlata kimutatta, hogy ez a jogforrás általában kielégítően megfelel az említett célkitűzéseknek. A gyakorlat azonban bebizonyította azt is, hogy a családjogi törvénykönyvnek egyes intézkedései nem egészen célravezetők, ami megköveteli, hogy az alábbi kérdésekben egyes módosítások történjenek, éspedig: — az elvált szülők és kiskorú gyermekeik személy- vagy vagyonjogi jogaira és kötelezettségeire vonatkozó intézkedések módosítása, amelyek a gyámhatóság hatásköréből a bírói hatóságok hatáskörébe utalandók, mert az elvált szülők közötti viták esetéés hogy egyetlen ártatlan személy se juthasson ilyen helyzetbe. Az igazságszolgáltatás nevelő szerepe megköveteli, hogy a tényállás és az anyagi igazság teljes kiderítése mellett a bűncselekmény kinyomozása és megtorlása annak elkövetése után mielőbb bekövetkezzék. Erre való tekintettel a törvénytervezet kifejezetten kötelezi a bűnvádi hatóságot, hogy a bűnvádi eljárást egyszerűbb esetekben legkésőbb egy, bonyolultabb ügyekben pedig két hónap alatt lefolytassa. A tartományi államügyész ezt a határidőt egyetlenegyszer legfeljebb egy hónappal hosszabbíthatja meg, aminek letelte után újabb meghosszabbítást csak az RNK főügyésze engedélyezhet. A tervezet rendelkezései különös gondot fordítanak a bűnvádi eljárás alá vont egyénes személyi szabadsága, lakásuk sérthetetlensége és levelezési titkaik alkotmányos biztosítékainak betartására. Az államügyész engedélye nélkül az őrizetpevdc nem tsagadhatja meg a 24 órát és általában nem terjedhet 5 napnál hosszabb időre, a vizsgálati fogság pedig csakis akkor rendelhető el és foganatosítható, ha az államügyész a letartóztatási parancsot jóváhagyta. A tervezet szabatosan és kimerítően szabályozza az őrizetbevétel vagy letartóztatás összes feltételeit és körülményeit. Különösen szigorú eljárást ír elő a tervezet a vizsgálati fogság jóváhagyása tekintetében. A továbbiakban az előadó rámutatott arra, hogy az igazságszolgáltatás lehető legjobb körülmények között való lefolytatására irányuló gondosságot a tervezetnek azon intézkedései is tükrözik, amelyek új eljárást vezetnek be a csekélyebb jelentőségű és csakis a sértett indítványára üldözhető bűncselekményekre vonatkozólag. A bűnvádi perrendtartás módosítására vonatkozó törvényjavaslat az anyagi igazságnak minden egyes bűnügyben való kiderítése és a személy sérthetetlenségének a bűnperben való legkonkrétabb szavatossága közötti egység objektív szükségességéből indul ki. Ez az egység társadalmi rendszerünk, valamint népi demokratikus államhatalmunk és demokráciánk népi jellegében gyökerezik. Különösen fontos, hogy törvénytisztelő állampolgáraink semmilyen igazságtalan eljárásnak ne legyenek kitéve, a nyomozás tárgyára vonatkozó ügyben pedig az igazság kiderítése a népi törvényesség legszigorúbb tiszteletben tartásával történjék.ben a döntés bírói eljárást tesz szükségessé, amely természetszerűleg a bírói hatóságokra tartozik. Hatálytalanítani kell azt az intézkedést, amely szerint csak mindkét házasfél együtt vagy férjezetlen nő jogosult a természetes leszármazás valamennyi joghatályával felruházott örökbefogadásra. A gyakorlat bebizonyította, hogy ez az intézkedés helytelenül leszűkíti az ilyen örökbefogadásra jogosult személyek körét. Módosíásra szorulnak a gondnokság alá helyezésre vagy annak megszüntetésére, a távollétet vagy a holttányilvánítást kimondó bírói határozatokra vagy a vagyonjogon kívüli személyi jogok védelmére vonatkozó sajtóközzététel formái, amelyek helyébe a tervezet a bírói hatóságoknál felfektetett külön lajstromok útján történő nyilvánosságot vezeti be. Végül pedig szükség van egyes átmeneti intézkedésekre, hogy kedvezően megoldható legyen az a számos, jogos kérés, amely arra irányul, hogy a családjogi törvénykönyv életbeléptetése előtt jóváhagyott örökbefogadásokat a természetes leszármazás joghatályával bíró örökbefogadássá lehessen átváltoztatni. A bírói hivatás alapos szakképzettséget követel Meg kell szüntetni a bűnvádi perrendtartás hiányosságait A család védelme Machiavelli Mandragorájának kulcskérdése A marosvásárhelyi Állami Székely ** Színház idei évadjának emlékezetes eseménye marad Machiavelli csípős, szellemes vígjátékénak felújítása. A véletlen úgy hozta hogy bukaresti román írókkal néztem végig az előadást. S úgy érzem, jellemző a marosvásárhelyi együttes magas színvonalú művészi teljesítményére, hogy bár a bukarestiek egyetlen szót sem tudtak magyarul, a játékból, a hanghordozásból, a mozdulatokból hamarább kihámozták a jelenetek értelmét, mint ahogy a botladozó fordítás követni tudta a színpadi eseményeket. Ugyanolyan jóízűen nevettek a különböző fordulatokon, mint a bizsergő kíváncsisággal figyelő vásárhelyi nézők. A„Mandragora"‘ magán viseli Machiavelli féktelen reneszánsz egyéniségének valamennyi jellegzetességét. „A burzsoázia modern uralmát megalapozó férfiak — írja Engeli Machiavelliről és kortársairól — igazán nem voltak polgárian korlátoltak. Ellenkezőleg, a kor kalandos szellemének lehelete többé-kevésbé meglegyintette őket. Alig élt akkor jelentős férfi, aki ne tett volna nagy utazásokat, ne tudott volna négy öt nyelvet és ne vált volna ki több téren ...” Machiavelli államférfiú volt, történetíró, költő és ugyanakkor az újabb kor első említésre méltó katonai írója. Ha a reneszánsz képviselői közül megérintett valakit a kor szelleme, ha valakire rányomta bélyegét, erényeivel és hibáival együtt, akkor Machiavelli az két színdarabja közül a Mandragorát a korabeli egyház képmutatásának, a lelkek fölött gyakorolt vad, babonás uralmának leleplezésére szánta. A szellemi és lelki zsarnokság szétzúzását szolgálta mind az egyház képviselőinek nevetségessé tétele, mind pedig a korlátokat nem ismerő életöröm megszólaltatása. Esendők, bűnösök, hitványak vagytok — mondta az álszent papok felé s mintha csak bosszantani akarta volna őket a jámborságra, a polgári erényekre fitytyet hányva, szabadszáju komédiát irt. Hadd hirdessék a hősök, hogy majd telepednek a földi élet örömei után. Bűnhődjék a begyepesedettség, a kor-i látottság, a kapzsiság, bosszankodjanak és irigykedjenek a lelki béklyók csuhás őrei, hogy szerelem és életöröm is létezik, nemcsak fennhangon dicsőített testi szenvedés és keresztényi alázat. Machiavelli még a sikamlósságokban és trágárságokban is korának gyermeke, hiszen a kortárs Giordano Bruno vígjátéka sem marad el semmilyen tekintetben a Mandragora mögött. A 40-es évek elején készült magyar átdolgozás nemcsak modern színpadra alkalmazta a darabot, hanem némileg a szövegbe is beavatkozott. A darab célzatán és a jellemeken döntő módon, természetesen nem változtatott. Nicia, az olasz törvénykezés szűklátókörű szolgája, ez a pókhasú, gyermektelen bíró, aki pénzért vásárolt szép, fiatal feleségét úgy kezeli, mint ezüstszelencéit és gyertyatartóit — ugyanolyan felfuvalkodott és ostoba maradt, mint az eredeti szövegben. Elhiszi, hogy a bájital, amelytől feleségének állítólag gyereke születik, mérgező hatású s ezért aztán ő buzgólkodik legjobban, hogy a vándornak álcázott Callimacot betaszítja felesége ágyába, a „halál előcsarnokába" Lukrécia, a felesége együgyűen jámbor, tiszta, vallásos teremtés, Sostrata, az anyós viszont minduntalan visszasírja fiatalabb éveinek nem éppen apácás özvegységét. A tréfacsináló Ligurio szerepét azonban már jelentősen megtoldotta az átdolgozó és a darab központi alakjává tette őt. Callimaco gátlástalanságán is némileg változtatott. Míg az eredetiben a házasságtörés megtörténik, itt nem. Ez az enyhítési szándék mutatkozik meg egyébként abban is, hogy a szövegben előforduló trágárságokat rendszerint kétértelműségeikké szelídítette. Ha az átdolgozásnak ezeket a részleteit csak örömmel lehet üdvözölni, a gyóntató szerepének a „kozízlés” szerint való megváltoztatása már vitatható. Az eredetiben Lukréciát bűnbeesése előtt a lekenyerezett pap vigasztalja meg, itt viszont Siro, Callimaco barátnak álcázott szolgája. Ott a középkori egyház képviselőinek erkölcsi romlottsága lepleződik le, itt a csuha előtt fejet hajtó keresztényi jámborság. Kétségtelenül ennek a változatnak is, meg annak is van erkölcsi mondanivalója, de az eredeti inkább szolgálta a darab általános célzatát, mint a mostani. Szépségflastromot alkalmazott az átdolgozó, amely megszelidít ugyan egyes vonásokat, az összképet azonban nem másítja meg. S bár a „Mandragora” mondanivalóig haladó jellegű, mégis rengeteg fejtörést okoz a mai rendezőnek. Nem szabadszájúságával, hiszen mostani formájában csak a jámbor filiszterek botránkoznak meg rajta. A mai rendező fő problémája , hogyan mutassa be Liguriot, ezt a minden lében kanál ördögöt, aki Niciát úgy vezeti az orránál fogva, hogy az jóakarójának, barátjának, élete megmentjének hiszi. Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy Ligurio szerepének értelmezése minden mai Mandragora-előadás kulcskérdése. Mert igaz az, hogy Ligurio értelmes és okos, az esze vág, mint a borotva, találékonyságban, ötletességben alig akad versenytársa, s ha a háztetőről dobnák le, ő akkor is talpraesne, mint a macska ; igaz hogy nem egy ellenszenves, buta Niciát, hanem tizet is lóvátenne. De Ligurio cinikus. Amit csinál, pénzért csinálja. S ha Nicia megfizetné. Ugyanúgy rászedné Callimacot, mint most őt, esetleg mindkettőt s mindkettőjükön kacagna. Ahogy Machiavelli főművében, „A fejedelem’‘-ben úgy tett hitet a polgári államforma mellett, hogy egyúttal az eszközökben nem válogató személyi diktatúra skrupulus nélküli hirdetőjévé vált, ugyanúgy a Mandragora eredeti és átdolgozott változatában is csupán egy dolog lényeges: az, amit mondani akar a közönségnek. A cél, hogy ezt milyen eszközökkel éri el, hogy ki és hogyan mondja el a bírálatot , az számára lényegtelen. Épp ezért könnyen visszájára lehet fordítani a dolgokat. Egyáltalán nem lenne szentségtörés azt állítani, hogy Ligurio és az eredeti változatban szereplő gyóntató erkölcsileg nem sokban különbözik egymástól. Mindössze az egyik összehasonlíthatatlanul okosabb, leleményesebb, nagyvonalúbb mint a másik. A mai rendezőnek kritikai szemmel kell néznie Machiavelli művét. Nem szabad feltétel nélkül kalapot emelnie előtte egyszerűen azért, mert múltbeli örökség, másrészt nem szabad szűkkeblűen számonkérnie, hogy Machiavelli pedig miért nem irt marxista szellemű színdarabot. A mai rendezőnek azontúl, hogy a művet korhűen kell megelevenítenie, tudományos, marxista-leninista világnézete alapján kell az írót is, a művet is a maga helyére állítania, haladó vonásait kiemelnie ,korlátait megállapítania. Az előadásban elsősorban a társadalombírálatot kell aláhúznia, de azt is érzékeltetnie kell, hogy a cinizmus lehet Ligurio eszköze, de semmiképpen nem a mi ideológiai fegyverünk. Ha igaz Kosztolányinak az a mondása, hogy műfordítani annyit jelent, mint gúzsbakötve táncolni, akkor a „Mandragorát” megrendezni százszorosan annyit jelent. A feladatot még az is megnehezíti, hogy Ligurio minden felvonás vagy kép végén egy-egy monológban összegezi saját szájaize szerint a tanulságokat. S ezek a monológok ugyanúgy cinikusak, mint Ligurio cselekedetei és szavai általában .Kulcsfigura ő, aki az író és átdolgozó világnézetét fejezi ki. Nyilvánvalóan hibás volna minden próbálkozás, amely úgy akarná a rendező álláspontját kifejezésre juttatni, hogy tompítaná Ligurio cinikus vonásait. Az ilyen megoldás szükségképpen jelentős szövegcsonkítással járna, Liguriot lebzselő életművésszé változtatná és végső fokon meghamisítaná magát Machiavellit is. A megoldás véleményem szerint épp az ellenkező. A lehető legjobban ki kell emelni a cinikus vonásokat és a beállítással, valamint az öszszes kifejező eszközökkel érzékeltetni kell, mennyire visszataszító Liguriának ez a vonása. Természetesen nem karikatúrára gondolok, nem olyan túlzásokra, amelyek megfosztják a szereplőt belső hitelétől. S nem jelenti ez azt sem, hogy ellenszenvesebbnek kell lennie Niciánál. Hiszen a törvénykezés együgyes szolgája sem jobb a Deákné vásznánál. Sőt, Ligurio, ha cinikusan is ,de őszinte, míg ő különböző képmutató frázisok mögé rejti jellembeli törpeségét. De vannak még más eszközök is, amelyek lehetővé teszik a nehéz feladat megoldását. Az új változatban a szoknyavadász Callimacot a fellobbanó szerelem emberileg tiszta hőssé avatja. Nem válik angyallá, hiszen Ligurio ötletére képes lehetetlen ócska tudós-öltözetben bájitalokat ajánlani, csakhogy célját elérje. Felszabadult, tréfát, vigságot, mulatozást kedvelő ifjú ő, de nem mindenre kész gazfickó. Ezt éppen az bizonyítja, hogy a döntő pillanatban nem „okosságára”, hanem emberi érzéseire hallgat és nem tud álnoksággal, alakoskodással csókot rabolni. Ő a darab pozitív hőse, ő fejlődik legtöbbet az események folyamán. Hogy milyen a viszony közte és Ligurio között? A jókedvű tréfamájszter eszére rá van utalva, ha Lukrécia közelébe akar jutni. Eleinte egykáron pendül vele. De amint érzései mélyülnek, erkölcsileg egyre inkább föléje emelkedik. Abban a jelenetben, amelyben — kevés idővel a várva várt beteljesülés előtt — azért bánkódik, hogy az erkélyre kilépő Lukrécia rá sem néz, már toronymagasan barátja fölött áll, hiába hasonlítja össze Ligurio nagyon szellemesen és nagyon tetszetősen az őrült dervissel, aki viharban esőért imádkozik. Itt kezdenek eltávolodni egymástól, ettől kezdve Callimaco egyre inkább saját feje s egyre kevésbé barátja tanácsai szerint cselekszik. A szerepek fokozatosan megcserélődnek. Ha eddig Ligurio volt az ész és az ötletesség forrása és Callimaco csak az eszköz,most Ligurio ötletei az eszközök, amelyeket Callimaco elfogad vagy nem. a szerint, ahogyan a belátása diktálja. S a végén, amikor a szerelemre gyulladt ifjú házába vezeti asszonyát, Ligurio pedig az utcán marad s hiába követeli az ötszáz aranyat, a hopponmaradás nem csak és nem elsősorban a szerelmes hálátlanságát jelképezi, amint ő mondja, hanem mindenekfölött az ítéletet a machinációk fölött. Ligurio cinizmusának legjobb ellenszere, ha kidomborítjuk Callimaco egyre fokozódó erkölcsi fölényét Azzal kezdtem, hogy a marosvásárhelyi művészek játéka annyira kifejező, hogy még az is megérti az előadást, aki nem ért magyarul. Többé-kevésbé vonatkozik ez minden egyes alakításra. Az előadás egységét épp az adja, hogy nem egyetlen kiváló alakításra épül, hanem az egész együttes elismerésre méltó teljesítményére. Andrási Márton például abban a nagy jelenetében, amelyben kijelenti hogy most pedig az éjszakai őrködés után megy és megcibálja egy kicsit az asszonyt, amiért nem ellenkezett jobban közös terveikkel szemben — nemcsak Nicia butaságát, de a kreténséggel határos tekintélyhajhászását is hangsúlyozza. Hiteles és emlékezetes különben egész alakítása. Mindössze azt lehetne felvetni, hogy az ő Niciája nem eléggé előkelősködő, tekintélyére, vagyonára, hivatali állására feltartott fejjel néző büszke hólyag, hanem inkább kicsinyes, zsugori hörcsög. A két jellemvonás nem áll ellentétben egymással s az első kiemelése épp a hivatalos személy ostoba szűklátókörűségét hangsúlyozta volna. Kedves, üde és ártatlan volt Daminescu Rodica Lukrécia szerepében. Kőszeghy Margit Sostratájában az általános jellemvonásokon túl volt valami kaján rosszmájúság is, mintha minden szavával, minden mozdulatával azt leste volna, mikor törhet már egy kis borsot Nicia orra alá. Szivet-lelket derítően mókázott Tarr László is, Callimaco szolgájának,Sironak a szerepében. Csorba András, aki eddig főleg lendületességről és őszinte szenvedélyről tett tanúságot szerepeiben, most bebizonyította, hogy tud derűt is varázsolni a nézők arcára. S a kitűnő alakítások között is a legelső hely illeti meg Kovács Györgyöt, aki Ligurio szerepében életének egyik nagy alakítását nyújtotta. Ám az előadásnak és a rendezésnek a szervi hibája épp az, hogy adott ponton Callimaco nem nőtt Ligurio fölé, hogy Kovács György Ligurioja végig rokonszenves, szellemes fickó marad és nem lepleződik le, mint ötleteivel üzérkedő cinikus léhűtő. Az Állami Székely Színháznak az a feladata, hogy a „Mandragora” ideológiai értelmezését is a művészi kifejező eszközök magas színvonalára emelje. PALL ÁRPÁD 1958. április - vasárnap A Nagy Nemzetgyűlés 8. ülésszaka Constantin Cristescu képviselő felszólalása A Román Népköztársaságban a bíróságok megszervezésének egyik alapelve az, hogy népi ülnökök is részt vesznek a bíráskodásban — mondotta a felszólaló. Ezáltal ezer meg ezer munkás, dolgozó paraszt és értelmiségi tevékenyen hozzájárul a népi igazságszolgáltatáshoz, segítségére van a bíróságoknak, hogy alaposabban ítélkezzenek minden egyes perben. A népbírák a bírákkal együtt az ítélethozatal révén hozzájárulnak az állampolgárok életének, becsületének és emberi méltóságának megvédéséhez, eltökélten küzdenek az üzérkedés, huliganizmus, fegyelemsértés, szolgálati vétségek stb. ellen. A népi ülnöknek megbízatási ideje alatt ugyanolyan jogai és kötelességei vannak, mint a bíráknak. Ezért a per tárgyalása folyamán semmiféle döntést nem lehet nélküle hozni. A népi ülnökök intézményének egy másik vonatkozása az, hogy a népi ülnököknek visszatérve választóik körébe, terjeszteniök kell a bíráskodás alkalmával szerzett tapasztalataikat. Ilyen módon széles tömegekkel ismertetik meg a jogelveket, a közvagyonnal való gazdálkodásnak, a köztulajdon tiszteletben tartásának és a munkafegyelemnek az alapelveit. Stelian Nitulescu képviselő felszólalása Az igazságszolgáltatás mélységesen demokratikus jellegét biztosító elvek egyike az, hogy a bíró független és csakis a törvénynek engedelmeskedik. Ez azt jelenti, hogy a bíró és a népi ülnök minden befolyástól mentesen, szocialista jogi lelkiismeretük szavára hallgatva, a bizonyítékok és ténykörülmények alapján ítélkeznek és döntenek s ezek alapján alkalmazzák az ország törvényeit. Az igazságszolgáltatás nevelő szerepe kifejezésre jut abban is, hogy gyorsan döntsenek a birói hatóságok elé kerülő perekben. A törvénytervezet a birói hatóságok egyik fő feladatává teszi a közvagyon megóvását. A törvényszékek által a fosztogatókkal szemben megítélt kártérítések gyors behajtásának nevelő és jóvátételi szerepe van, s ezért nagy figyelmet kell fordítani erre. Minthogy azonban az Igazságügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium mindeddig nem találta meg a megfelelő szervezeti formát e behajtásokra és a károsultak sem törődnek eléggé ezzel a kérdéssel, 1955 folyamán mindössze hozzávetőlegesen 20 százalékát hajtották be a megítélt kártérítések összegének E helyzet orvoslása segítséget fog nyújtani a közvagyon elleni bűncselekmények elhárításához. A közvagyon rovására elkövetett bűncselekményeket úgy lehet elhárítani és megszüntetni, ha politikai tömegmunkával közhangulatot teremtünk az ilyen bűncselekmények elkövetői ellen. Az utóbbi időben — mondotta Vince képviselő —, bíróságaink jelentős sikereket értek el demokratikus törvényeink alkalmazásának biztosításában. Felhívta a figyelmet arra, hogy egyes bíróságoknál még bürokrácia, formalizmus és huzavona észlelhető, sőt vannak egyes bírók, akik maguk sem tartják teljes tiszteletben a népi törvényességet. Az ilyen szervek— mondotta — bürokratikusan, lélektelenül döntenek az emberek sorsa felett, önkényes, egyoldalú intézkedéseket foganatosítanak. Még előfordul, hogy periratokat állítanak össze, amelyek alapján becsületes, ártatlan embereket a bíróság elé állítanak, majd többszöri halasztás után felmentik őket. Egyes bírók formálisan, az élet valóságától elszakadva hoznak ítéleteket, mások viszont elnézést tanúsítanak az eléjük kerülő ügyekben. A bíróságoknak, a bírói szerveknek, élükön az Igazságügyminisztérium vezetőségével, mindent meg kell tenniök a tevékenységükben észlelhető fogyatékosságok felszámolására. Mindent meg kell tenni — mondotta végül a felszólaló —, hogy a törvényesség tiszteletben tartása iránti felelősség szellemében neveljük a bírósági személyzetet. A kérlelhetetlenség szellemében minden fogyatékossággal és hibával szemben, a hivatali hatalommal való visszaéléssel szemben, mert a bíróságok által elkövetett hibák mindenkor komolyan érintik társadalmunk érdekeit. Bíráinknak ébereknek és kérlelhetetleneknek kell lenniök az állam ellenségeivel szemben, mindenkor igazságosan kell alkalmazniok a törvényeket és megértést kell tanúsítaniok a dolgozók iránt. Ezen az úton haladva, bírósági szerveink egyre jobban rá fognak szolgálni köztársaságunk minden becsületes honpolgárának bizalmára, szeretetére és támogatására. Isidor Pop képviselő felszólalása A bűnvádi perrendtartás módosítására vonatkozó tervezet foglalkozik a vizsgálat és a bűnügyi nyomozás szabályozásával, valamint a gyanúsított személynek a bűnügyi eljárásban való részvételével. A tervezetben javasolt módosítások célja a tények minél alaposabb, valósághű kivizsgálása, hogy a bírósági szervek elé csak olyan ügyek kerüljenek, amelyeknek irataiból a vizsgálati adatok szerint kétségbevonhatatlanul kitűnik, hogy a vádlott elkövette a terhére rótt bűncselekményt. Nem szabad többé előállnia olyan helyzetnek, mint amilyen a Zsidó rajoni néptörvényszéken a 305/1953. számú iratcsomóval történt, amelyet a felületesen megejtett vizsgálat miatt négyszer kellett visszaküldeni az ügyészséghez kiegészítés végett. A bűnvádi perrendtartás módosításáról szóló törvénytervezet hatékonyan hozzájárul ahhoz, hogy felelősségre vonjuk a törvényeink által bűncselekményeknek minősített tettek elkövetőit. A tervezetben javasolt módosítások azt a célt szolgálják, hogy biztosítsák a Román Népköztársaság állampolgárainak érdekeit és jogait. C. Paraschivescu Balaceanu képviselő felszólalása A bűnvádi perrendtartás törvénykönyvének módosításáról szóló tervezet, amelyet a Nagy Nemzetgyűlés elé terjesztettek jóváhagyás végett, elvben és érdemben az emberről való gondoskodást ,az állampolgári szabadságjogokról, valamint biztosításukról és szavatolásukról való gondoskodást tükrözi. Miért fordít rendszerünk oly nagy gondot a bűnvádi perrendtartás módosítására? Miért vitatjuk meg most itt a törvénykönyv egy részét, a törvénykezést megelőző részét? Hiszen a büntetőjogi törvénykönyv és büntetőjogi törvényszövegek bűncselekmények elkövetőire vonatkoznak, tehát olyan személyekre, akik fékezik előrehaladásunkat, minthogy a bűncselekmények akadályt jelentenek a szocializmus építésében . Éppen azért van ez, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, hogy ne fogjunk perbe ártatlanokat, hogy megvédjük köztársaságunk becsületes állampolgárainak szabadságjogait, hogy megvédjük legértékesebb tulajdonukat , személyes szabadságukat és becsületes munkával szerzett tulajdonukat. A bűnügyi vizsgálat folyamán mindvégig, egészen a tárgyalásig, a bűntény elkövetője maga is részt vesz, hozzájárul az anyagi igazság megállapításához, úgy hogy az ügyre — akár pozitív, akár negatív vonatkozásban — teljes fény derüljön. Nem lehet a bíróság számára elkészíteni a vádindítványt addig, amíg a gyanúsított személynek előzetesen nem hozzák tudomására a reá vonatkozó aktacsomó egész anyagát, és amíg ilyen módon nem vették igénybe saját védelme érdekében hozzájárulását az igazság megállapításához. Ez az állandó és közvetlen részvétel kényelmetlen volt és zavarta a burzsoá vizsgálatot és igazságszolgáltatást. A legelemibb perrendtartási szabályok megszegésének klasszikus példáját szolgáltatta a „Dealul Spirei-i” politikai monstre-per, amelyben a vádlottak semmit sem ismertek az ellenük összegyűjtött anyagokból, és hiába kérték, hogy tanulmányozhassák az aktacsomóban levő iratokat és kérdéseket. Csupán a tárgyalás előtti napon kaptak egy szinte teljesen olvashatatlan másolatot a vádiratról. A bűnvádi perrendtartás törvénykönyvére vonatkozó új módosítási javaslatot mélységes demokratizmusa jellemzi. Ez a javaslat segíti a népi igazságszolgáltatást, a szocialista jogrend és népi demokratikus rendszerünk megerősödését. Alexa Augustin képviselőnek, az RNK főügyészének felszólalása A bűnvádi perrendtartás módosításáról szóló tervezetben lefektetett új jogszabályok alkalmazása a bűnperek lefolytatásában — nagy befolyással lesz a perviteli garanciák fokozásában és megerősítésében. Ez egyik alapvető vonása a szocialista jognak. A tervezetben előírt jogszabályok révén alapos biztosítékok vannak arra, hogy teljesen felfedik a gyanúsítottak által elkövetett cselekményeket és teljes fényt derítenek minden bűnügyre, megállapítva a tárgyi igazságot. E jogszabályok biztosítják az alapos nyomozást és bűnügyi vizsgálatot, úgy hogy egyetlen bűnös személy sem menekülhet meg a felelősség alól és ugyanakkor egyetlen ártatlan személyt sem vonnak jogtalanul bűnügyi felelősségre. A szocialista államokat jellemző új jogszabályok biztosítják a gyanúsítottnak a védelem jogát, és szavatolják az állampolgárok személyi szabadságát a nyomozó hatóságok, vagy a bűnügyi vizsgálatot lefolytató szervek önkényes eljárásaival szemben. E jogszabályokban a bűnperek lefolytatásának szocialista demokratizmusa tükröződik. A régi burzsoá földesúri törvénykezésben a bűnügyi eljárás folyamatba helyezését úgy szabályozták, hogy a megtorló szerveknek szabad kezet adtak a dolgozók elleni megtorló intézkedéseikben és minden ellenőrzés nélkül nyomozást, vagy bűnügyi vizsgálatot indíthattak a vád alá helyezett dolgozók és haladó szellemű elemek ellen. Ugyanezek az érdekek követelték meg az úgynevezett „jogi igazság”, vagyis a formális igazság megállapításának elvét. Az az elv, amely a védelmi jog teljes biztosításával gondoskodik az igazság megállapításáról, főleg a törvénytervezet két teljesen új intézkedésében tükröződik, nevezetesen abban, hogy a vád alá helyezés a bűnügyi vizsgálat első szakaszában történik és hogy a bűnügyi vizsgálat végső szakaszában a gyanúsítottnak bemutatják a bűnügyi vizsgálat eredményeit és anyagait. E két új intézkedés bevezetése bűnügyi joggyakorlatunkba alapvető szavatosságot jelent arra, hogy valamennyi bűnügyben a reális tényeknek megfelelően állapítják meg az igazságot és a gyanúsított számára teljes mértékben biztosítják a jogot és a reális lehetőségeket, hogy a bűnügyi vizsgálat folyamán bebizonyíthassa ártatlanságát. Különösen ki kell emelnünk, hogy a törvénytervezet az alkotmányos rendelkezések alapján pontosan meghatározza, hogyan kell szavatolni a bűnügyi eljárás alá vont személyek szabadságát. A bűnügyi nyomozó szervek senkit sem tarthatnak 24 óránál hoszszabb ideig őrizetben. Kivételes esetekben az ügyész engedélyével az őrizetbevételt legfeljebb 5 napig lehet meghosszabbítani. Senkit sem lehet előzetes letartóztatásba helyezni az ügyész által kiadott, vagy általa megerősített végzés nélkül, és ezt is csak a törvény által előírt esetekben. A vizsgálati fogság idejét a nyomozásnál 1 hónapra, a bűnügyi vizsgálatnál pedig 2 hónapra korlátozták. Ezeket a határidőket csak kivételes esetekben és kizárólag a Román Népköztársaság ügyészsége vezető szerveinek jóváhagyásával lehet meghosszabbítani. A bűnügyi vizsgálat befejezése után a nyomozást vagy a bűnügyi vizsgálatot lefolytató szerv az összegyűjtött adatok alapján esetenként elhatározza, hogy a tényállás alapján folytatnia kell-e az eljárást, vagy pedig megszünteti, felfüggeszti-e az eljárást. A törvénytervezet alapját képező szocialista jogelvek alkalmazása megköveteli a káderek jobb szakképzettségét. Noha az utóbbi években a népi törvényesség megerősödött országunkban, még mindig sok az olyan eset, amikor alaptalanul indítanak vizsgálatot, a vizsgálatok átlagos időtartama még túlságosan hosszúra nyúlik és sok esetben a lefolytatott vizsgálat hiányos vagy gyenge minőségű. Az ország bűnügyi törvényei előírják, és szükség esetén intézkedések történnek azoknak a felelősségre vonására, akik ellenséges elemek befolyása alatt, vagy bármely más okból törvényes kötelezettségeik teljesítése közben önkényeskedésekre vagy visszaélésekre ragadtatják el magukat. Vince János képviselő felszólalása A bírói szervezetről szóló törvénytervezet — mondotta a felszólaló — népi igazságszolgáltatásunk mélységesen demokratikus jellegét tükrözi. A törvények hiánytalan alkalmazásáért folyó harcban döntő szerepe van az igazságszolgáltatásnak. A bíróságok tevékenysége nem merül ki a törvényszegők megbüntetésében, hanem rendkívül fontos nevelő szerepe is van. E nevelő szerep betöltése azzonban csak úgy képzelhető el, ha minden honpolgár minél jobban ismeri a törvényeket. Népi törvényességünk fejlesztésében fontos tényező a törvények népszerűsítése, de ezt eddig nem értették meg eléggé és nem is használták ki kellő mértékben. A felszólaló ezután utalt a sajtó ezzel kapcsolatos szerepének fontosságára és rámutatott arra, hogy a sajtó teljesen elégtelenül teljesítette ezirányú feladatát.