Előre, 1956. június (10. évfolyam, 2679-2704. szám)

1956-06-01 / 2679. szám

2 Soronlevő mezőgazdasági teendők Kapáljunk minél többször A már egyelt és egyszer kapált ku­koricatáblában vé­gezzük el a máso­dik kapálást gépi vagy fogatos esz­közökkel. Mihelyt elérkezik az ideje (30—40 cm. nö­vénymagasság) vé­gezzük el a fattyazást. A fattyakat egyetlen erős csavaró kézmozdulattal távolítjuk el. A hónap folyamán töltögetjük a bur­gonyát. A földet a bokrok mellé se­kélyen kell felhúzni. A töltésormok kissé nyitottak maradjanak, hogy a csapadék a tövekhez szivárogják. A cukor, és takarmányrépánál vé­gezzük el a második és ellenőrző ka­pálást. A talajporbanyitással egyidő­­ben eltávolítjuk azokat a növényeket, amelyek még feleslegesek. A kapálást megelőzőleg célszerű kiegészítő trágyá­­zást végezni Kiegészítő trágyázásra hektáronként a következő műtrágya­­mennyiségeket számíthatjuk: 40—50 kg ammonsalétrom, 100—150 kg szuper­foszfát, és 40—60 kg 40 százalékos ká­lisó. E három műtrágyát összekeverve egyszerre szórjuk ki.Műtrágyaszóró gé­pek hiányában, különösen kisebb par­cellákon a műtrágyát kézzel is kiszór­hatjuk a sorok közé. Kiszórás után kapálással bemunkáljuk a talajba. Ki­egészítő trágyaként felhasználhatjuk a trágyalevet és a baromfitrágyát is. Trágyaléből hektáronként 1500 litert számítunk, amelyet 3 rész vízzel hígítunk fel. Baromfitrágyából 3—5 mázsát használhatunk hektáronként. A második ellenőrző kapáláson kí­vül a hónap folyamán legalább még egyszer kapáljunk. A vetőmagtermesztő táblákon végez­zük el a faj -és fajtagyomlálást A rozsvetésekben alkalmazzuk a pótbeporzást, hogy tökéletesebb legyen a megtermékenyülés. Kevesebb lesz így az „ablakos” kalász, teltebbek lesznek a szemek. A pótbeporzást 3— 5 napon át a reggeli órákban ismé­teljük meg. Módszere: kifeszített kö­telet húzunk végig a virágzó rozsve­tésen a kalászok magasságában. A pillangós takarmánynövényeket (lóhere, lucerna, stb.), szénafüveket a virágzás elején kaszáljuk. A szénát lehetőleg állványokon szántsuk, így sokkal kisebb a betakarítási veszteség. Az arankával fertőzött lóhere és lu­cernatáblákon csak az arankás foltok kipusztítása után boronáljunk. A június elején lekerülő őszi bükkö­­nyös takarmánykeverékek, takarmány­rozs, stb. után vessünk másodter­ményt. Másodterményként számbajö­­het: a kukorica csalamádénak, silónak, a köles, a pohánka, a szudáni fű, a napraforgó, a borsó, a kukorica- és borsókeverék (30—40 kg kukorica, plusz 80—100 kg borsó) és más jó­­minőségű zöldtakarmánynak való nö­vények, amiről rendszeresen eltávolítjuk a hónaljhajtásokat. A különböző gombabetegségek fel­léptének elkerülése végett ajánlatos a paradicsomot permetezni. Permetezés­re 0,5—1 százalékos bordói levet használunk. Az első permetezést két héttel a kiültetés után végezzük és kéthetenként ismételjük meg. Minden nagyobb eső vagy öntözés után, a­­mikor a talaj megkérgesedett, gyo­­mosodni kezd, kapáljunk. A zöldségtermesztő parcellákon el kell végezni a magszárak karózását és kötözését. A murok, petrezselyem és a cékla második ritkítását is meg lehet kezdeni Most az ideje a zöld-dugványozásnak Noha június több-­­­nyire az ápolási munkák időszaka, van egy pár speciá­lis teendő is, me­lyet lehetőleg ebben a hónapban kell el­végezni a gyümöl­csösben. Ilyen pél­dául a zöld-dug­ványozás. A gyümölcsfák ilyenszerű szaporítását leginkább a bogyóster­­mésüeknél alkalmazzuk, kü­lnöskép­pen a köszméténél és ribizkénél. A sza­porító anyagot (zöld dugványt) kö­rülbelül a hónap derekán szedjük. A legfej­ettebb bokrokról kiválaszt­uk a legszebb, legéleterősebb hajtásokat s hegyüket lemetsszük úgy, hogy az igy kapott zölddugvány hossza 5—10 centiméter legyen. A dugványokat kihűlt melegágyakba ültetjük ,s akár a zöldségpalántákat, gondosan ápoljuk gyomláljuk, időnként, ha a melegágyi föld megcserepesedik, meglazítjuk a sorközöket, árnyékoljuk (nehogy nap­­szúrást kapjanak) s permetezzük is néha-néha enyhe higitású bordói lé­vel a különböző gombabetegségek ellen, őszre a dugványok meggyö­keresednek, s tavasszal kiültethetjük a kertbe ( gyümölcsösbe) vagy pedig —­­ha még gyenge a­ dugvány — erősítő iskolába tesszük. A termőgyümölcsösökben a munkák zöme — korona és törzsápolás, oltá­sok stb. — már idejét múlta. _A fák termést kötöttek, tehát egyedüli gon­dunk az legyen, hogy a termést megőriz­zük. Mitől kell óvni fáinkat? Köztudo­mású: a kártevőktől és gombabetegsé­gektől. Ezért hajtsuk végre lelkiis­meretesen a nyári permetezéseket! Ebben az időszakban az almástermé­­sűeket (alma, körte) 0,5 százalékos bordós lébe kevert arzénes szerek­kel permetezzük s ha netalán liszthar­mat bántaná, gyengébb higitásu mész­­kénlébe kevert arzénmérgekkel. A csonthéjasokat nyári higitásu mész­­kénlével permetezzük. A korai gyümölcsök (cseresznye, eper) már a piacra kerültek. Csak­hogy a városi vásárló gyakran el­keseredetten tapasztalja, hogy a gyü­­mölcs romlott, törött, foltos, mely hibák nem is annyira a szállítás, mint inkább a szedés következmé­nyei. A gyümölcsöt tehát óvatosab­ban kell szedni, ne rázzuk a fát! A szedésnél a fát is kíméljük: ne mász­­szunk csizmás lábakkal az ágakra, lehetőleg kétágú létráról szüreteljük a gyümölcsöt. A csomagolást is végez­zük gondosabban: a cseresznyét öm­lesztve kosarakba, vagy más edé­nyekbe szedjük, de a kimondott cse­­megeárut ládákba csomagoljuk. Az epret hasonlóképpen külön erre a cél­ra készített ládákba csomagoljuk. Har­maton vagy esőben ne szedjük a gyü­mölcsöt, mert a nedves áru hamar megromlik, de déli napsütéses órák­ban se szedjük, nehogy befülledjék a gyümölcs. Legjobb ha a harmat felszá­­radása utáni reggeli órákban, vagy este szedjük a gyümölcsöt. Végezzük gondosan a szőlő zöldmunkáit Mihelyt az apró fürtöcskék megje­lennek, azonnal kezdjünk hozzá a hajtásválogatás­hoz, mert a meddő­hajtások feleslege­­sen elsürüsitik a tő­___, két. A meghagyott hajtásokat felkö­tözzük (felaggatjuk), hogy a szél ki ne törje. A hónap folyamán hozzákez­dünk a hónaljhajtások csonkításához is, mert ezek sem hoznak termést. A talajt tartsuk állandóan porha­nyó állapotban. Minden eszközzel irtsuk a gyomokat. A hajtások növekedésétől függően hozzáfoghatunk a zöldoltások készíté­séhez. A zöldoltást a leggyakrabban a tőkehiányok pótlására elültetett alany­vessző átotására használjuk. Pótlás céljaira a zöldoltásokat akkor készít­jük, amikor az alany elérte a megkí­vánt hosszúságot és az oltás magas­ságában gumiszerűen rugalmas, se nem puha, se nem túlságosan kemény. A legjobb eredményeket akkor érjük el, ha meleg és szélcsendes időben oltunk. A hűvös, szeles és esős idő nem kedvez az oltásnak. A peronoszpóra elleni védekezést a peronoszpóra-jelző állomások utasítá­sa szerint továbbfolytatjuk. Fürt-pe­­ronoszpóra fertőzés esetén rézmész­­porral porozzunk. Irtsuk a növények kártevőit Egyes vidékeken a májusi csapadé­kos időjárás követ­keztében a vetésfe­­hérítőbogár és lár­vája elleni védeke­zések (porozás, per­metezés) nem jár­tak kellő sikerrel. Éppen ezért szük­ség esetén a porozást, illetve a per­metezést meg kell ismételni. Porozás­ra „Nitroxan agricol” idegméreg-tar­­talmú szerből 20—30 kg-ot haszná­­lunk hektáronként. A permetezést 0,3 —0,4 százalékos mészarzenáttal vé­gezzük. Lucerna és lóhere tábláinkon több kártevő megjelenése várható. A lu­cernabogár és lucernabőde lárváinak kártétele főleg az első kaszálás után nagyobb, amikor a lárvák a tarlón visszamaradva a fiatal hajtásokat ■— még a földalattiakat is — rágják. Kártevésük következtében a lucerna 2—3 héttel visszamarad fejlődésében. Erősebb fertőzés esetén idegméreg tartalmú (DDT vagy HCH) szerek po­rozásával védekezzünk ellenük. Pillangós takarmánynövényeink ve­szedelmes virágos élősködője, az aranka elleni védekezésnek is most van az ideje. Irtását okvetlenül még virágzása előtt kell végrehajtani. Az arankás foltokat lekaszáljuk, majd a lekaszált növényzetet helyben vala­milyen vegyianyaggal megpermetez­zük. A permetezés történhet dinitroor­­tokrezol (sárgaméreg), valamilyen kátrányolajtartalmú szer, nátriumarze­­nát 2 százalékos oldatával, vagy 18 százalékos vasgálicoldattal. A perme­tezést meleg, száraz időben végezzük. Vegyi anyagok hiányában a lekaszált növényzetet szalmával vagy törekkel összekeverjük, petróleummal leöntjük és elégetjük. Semmi esetre sem sza­bad a lekaszált növényzetet elhorda­ni, azt a helyszínen kell megsemmisí­­teni. Az esetleges burgonyabogárfertőzé­­sek idejében való felderítése céljából az ország nyugati határmenti (Temes­vár, Nagyvárad, Nagybánya tarto­mány) területén lévő gazdaságokban hetenként legalább egyszer át kell vizsgálni a burgonyavetéseket. Takarmányozzuk jól a növendékállatokat A tavasszal szü­letett borjakat foko­zatosan szoktassuk a legeléshez. Gon­doskodjunk szá­mukra jó minőségű lucerna vagy lóhe­re szénáról is, mert ebben a korban már ~~ — szívesen „szálal­nak”. A választott malacokat ugyan­csak szoktassuk a legeléshez. Legelő­jük jó minőségű lucernás és lóherés legyen. A májusi esős, hűvös időjárás miatt a juhok nyírása többnyire június hó­napra marad. Mihelyt számítani lehet tartós, meleg időre, feltétlenül végez­zük el a juhok fürdetését is. A fürde­tés sokkal eredményesebb lesz, ha a juhokat puha kefével és mosóporral alaposan ledörzsöljük, mert így a vegyszer könnyen bejut a rohatka vájta járatokba. A fürdetést meleg szélcsendes időben végezzük. Vigyáz­zunk, hogy a juhok meg ne haljenek. A baromfitenyészetben a legnagyobb gondot a kiscsibék gondozására for­dítsuk, különösen a kis pulyka­csibé­ket óvjuk a hidegtől, nyirkos időtől A csirkék takarmányából ne hiányoz­zék a zöld takarmány. A méhesben a gyenge hordás szükségessé teszi a serkentő etetés folytatását. Tápoldatos öntözéssel jobban teremnek zöldségféléink Miután a korai zöldségfélék leke­rültek, azonnal elő kell készíteni a te­rületet a kései ká­posztafélék ülteté­sére. Az elgyomoso­dott területet 12-15 cm mélyen felszánt­juk és azonnal bo­­ronáljuk, a lazább szerkezetű gyom­mentes területen csak kultivátorozunk. Az előkészített területre a kései káposz­tát 70x50 cm, a kései karalábét 40x40 cm, a kései karfiolt viszont 70x50 cm sor- és növénytávolságra ültetjük ki. Ültetés után a palántákat azonnal meg kell öntözni, palántánként fél - egy liter vizet számítva. Az ültetést lehető­leg borús időben vagy az esti órák­ban ültetőfával végezzük, mert így kevesebb az ültetési veszteség. Az ültetés után 12—15 napra a ké­sei káposztaféléknél elvégezhetjük az első tápoldatos öntözést. A tápoldat­hoz 400 gr nitrogén, 400 gr szuper­foszfát és 300 gr káli műtrágyát hasz­nálunk fel. A tápoldatot eső vagy ön­tözés után öntözzük ki, növényenként 0,3—0,5 litert számítva Tápoldatos öntözésre trágyalevet is használhatunk 2—3-szoros higításban. A tápoldatos öntözés után ajánlatos vízzel öntözni, hogy az oldat bemosódjon a talajba A tápoldatos öntözést a szükség sze­rint 3—4 alkalommal megismételjük 10—15 naponként. Megkezdhetjük a paradicsom első hónaljazását (időnként a levélhónalj­ban megjelenő hajtásokat eltávolít­juk). Karó mellett a szabadföldi ter­mesztésben a paradicsomot két szárra szoktuk nevelni. Ebben az esetben az első virágfürthöz legközelebb álló hón­aljhajtást meghagyjuk, a többit eltá­volítjuk, így a fő és a meghagyott­­hónaljhajtásból két hajtás fejlődik ki. Vonatfütty hasít a csendbe, be­futott a temesvári személy. Kosarak, zsákok súlya alatt görnyedő falusi­­ág lépnek ki az állomásról. A piac fe­lé tartanak. Ébred a város. Ablakok nyílnak, ajtózárak csattannak. Hónuk alatt kis élelmiszeres csomaggal egyre többen indulnak a gyárak, üzemek felé. Román, magyar és német nyelven hangzik fel a „jó reggelt!” Redőnyhúzás zaja jelzi, hogy nyit­ják már az üzleteket is.­­A kora reggeli járókelőket újak váltják fel: bevásá­rolni induló háziasszonyok, iskolás gyerekek, diákok, aktatáskás hivatal­nokok, tanárok. Megkezdte mindennapi munkás éle­tét Lugos, ez a harmincezer lakosú Temes-parti iparváros. Délután kettőkor kezdődik, de csak négy-öt óra körül ölt nagyobb méretet a visszafelé áramlás. Ekkor­tájt hagyják abba a munkát város­szerte Elsőnek az iskolák, tanári szo­bák néptelenednek el, majd a hivata­lok dolgozói és végül egymást követő hullámokban indulnak hazafelé a gyá­ri munkások is Nő a forgalom az ut­cákon és ez így tart egész a késő esti órákig. A munkás, aki délelőtt munkapadja fölé hajolt, most talán moziba készül. A háziasszony, aki reggel bevásárolt, főzött, takarított, most hóna alatt könyvekkel, új olvasnivalóért megy a könyvtárba. A diák a délelőtti előadást egészíti ki a múzeum megtekintésével. A rajoni könyvtárban „köl­­tözködési láz’ ’ uralkodik. Súlyos könyvcsomagok, magasra tornyozott könyvek hevernek mindenütt, még az irodában is. Itt, a könyvek között be­szélgetünk Zeicu Eleonora elvtársnő­vel, a főkönyvtárossal. — Most költöztetjük új helyiségébe a gyermekkönyvtárat, mondja mente­getőzve a rendetlenségért. Idősebb, őszülő hajú nő érkezik. Farkas Irén háziasszony. Könyveket szeretne cserélni. Míg Zeicu elvtársnő őt és az utána jövőket kiszolgálja, körülnézünk a könyvtárban. A tágas, világos olvasóteremben most csak egy szemüveges, tanáros külsejű őszhajú ember tartózkodik. Elmerülten tanulmányozza a „Ha­zánk történetének dokumentumai” cí­mű gyűjteményes munka egyik köte­tét. A raktárhelyiségben szinte mozdul­ni sem lehet, látszik, hogy minden talpalatnyi helyet igyekeztek kihasz­nálni. Állvány állványt ér, a polcok is szinte leszakadással fenyegetnek a könyvek súlya alatt. Legalább húsz­ezer könyv lehet itt, egy közepes nagy­ságú helyiségben. Ideológiai, tudomá­nyos művek, különböző szakkönyvek, szépirodalmi munkák. Futó pillantást vetünk az olvasólapokat tartalmazó hatalmas, ládának is beillő dobozra, melyben így felületesen nézve óriási mennyiségű kartonlap áll „glédában”, lehet három-négyezer is. — Még sincs éppen annyi — válaszol az időközben visszatért Zeicu elvtársnő. — Most csak 1350 olvasónk van, de reméljük, hogy év végéig ezt a számot sikerül legalább háromezerre növelni A város harmincezer lakójához mér­ten kevésnek találjuk ezt a számot. De a beszélgetés folyamán kiderül, hogy Lugoson még ezen kívül jó né­hány felszerelt könyvtár műk­ik. — Vagyis ide csak olyanok iratkoz­nak be, akik nem tartoznak a könyv­tárral rendelkező intézményekhez ? — Hát igen is, nem is. Az igaz, hogy a többség háziasszony, nyugdí­jas, közülük kerülnek ki a „törzsgár­dához” tartozó, régi, rendszeres olva­sók. De rajtuk kívül szép számmal vannak diákok, munkások is. Zeicu Eleonora szívesen beszél munkájáról, a könyvtárról, meg­oldásra váró kérdésekről, további tervekről, így kerül szóba a két fiókkönyvtár létesítésének ügye is. — Ez régi tervünk. Könyvet szeret­nénk adni az olyanok kezébe is, akik a város távoli negyedeiben laknak. Már kinéztük a helyiségeket is, egyet a Neumann-telepen, egyet az úgyne­vezett szőlő­hegyen. A könyvesbolt kirakatá­­ban ízlésesen elhelyezve a legfrissebb könyva­j­donságok. — Nagy keletje van a könyveknek — mondja Bucholtz Klára, az üzlet felelőse. Sokkal több könyvet is el tudnánk adni. Az újdonságok napok alatt elfogynak és majdnem minden esetben utórendelést is kell tennünk. Viszont sok olyan szakkönyvet is kül­denek nekünk, amire ritkán akad vá­sárló és itt porosodnak. Érdeklődünk, hogy havonta összesen hány könyvet adnak el. De válaszként csak annyit felel: „Szakmai titok !” Nem értjük ugyan e nagy titkolózást, de beletörődünk. Mit tehetnénk most a szent bürokráciának ezzel a bölcses­­ségével szemben.... A könyvek birodalmából most lépjünk át más területre. Itt van nem messze a rajoni múzeum. A rajon területén talált leletanyag felhasználá­sával ízlésesen és tudományos mű­gonddal berendezett szekrények eleve­nen szemléltetik az emberi társadalom fejlődését az ősközösségtől a kapita­lista rendszerig. A történeti anyagon kívül találunk itt népművészeti rész­leget is. Jól berendezett és rendben tartott múzeum a lugosi — Rövidesen meg szeretnők valósí­tani régi tervünket: a várostörténeti múzeum berendezését — mondja Ge­­orgescu Zoe, a múzeum munkatársa Anyagunk igaz, kevés van, mert itt úgy látszik a történelmi múlt emlé­keit maga a történelem törölte el Még a várnak sem maradt semmi nyo­ma, pedig komoly erősség lehetett, hi­­szen jelentős szerepet játszott a tö­­rök elleni harcokban. Ennek ellenére is remélem sikerül összegyűjteni a szükséges történelmi anyagot, mellyel hitelesen szemléltethetjük városunk fejlődését. ... Látogatókban most sem szűkölkö­dik a múzeum. Kinn ragyogóan süt a délutáni nap mégis szép számmal jönnek érdeklődök. Egy kis diák elme­rülten tanulmányozza a lovagvár maketjét. A vasszerszámokkal beren­dezett szekrény előtt középtermetű, barna férfi áll. Különösen a vaseke kötötte le figyelmét. Szemügyre veszi minden oldalról, látszik rajta, hogy kézbe szeretné venni, tüzetesebben akarná tanulmányozni a régi meste­rek munkáját. A kultúrházhoz a Temes parti, fehér virág­gyertyákkal díszített, dús­­lomba gesztenyefákkal árnyékolt sé­tány vezet. Ion Vidu lugosi zene­szerzőről nevezték el. Carabas Augus­tin igazgató irodájából egyik oldalon a Temesre, másik oldalon a színház neoklasszikus stílü épületére nyílik ki­látás. Ma márványlépcsők, ugyanilyen anyaggal borított folyosók vezetnek a 460 embert befogadó nézőtérre. — Kétségtelenül szép épület — mondja Carabas elvtárs — csak az a baja, hogy bizony már „kinőttünk” Megnőtt a város, de még jobban az emberek kulturigénye. Minden előadás­ra több az igénylő, mint a boldog jegytulajdonos. Ez a helyhiány nem csak a közönségnek okoz sok bosszú­ságot, de nekünk is. — Van három nagy együttesünk, az ifjúsági együttes, a magyar együttes és a kultúrház műkedvelő gárdája, összesen mintegy háromszáz taggal. Legnagyobb gondot mindig a próbák jelentenek, hogyan tudunk termet biz­tosítani a különböző csoportoknak. Erről mi magunk is meggyőződtünk. Az egyik szobában a színjátszók tar­­tottakk olvasópróbát, a másikban a táncosok egy új tánc figuráit tanulták, a harmadikban az irodalmi kör tagjai gyűltek össze. A színházteremben az esti fellépésére készülő bukaresti rádió együttese ütött tanyát, így aztán nem csoda, ha az ifjúsági együttes esztrád zenekara kiszorult az udvarra, a Te­­mesparton sétálók nem csekély örö­mére. ... A kulturházból hazafelé menet még betértünk a város két filmszínhá­­zába. Az „Augusztus 23” mozgóban „A csavargó” című indiai filmet vetí­tik. A „Minden jegy elkelt" feliratú tábla önmagáért beszél De hasonló a helyzet a „Victoriában” is, ahol a „Bo­risz Godunov” című szovjet filmoperát vetítik nagy és megérdemelt sikerrel. Eszébe hajlik már a délután Itt is, ott is kigyúlnak a villanyok Talán éppen most ül vacsorához a család, leckéjét készíti a diák, vagy könyv fölé hajol a családfő. Az utcákon egyre csökken a forga­lom, tizenegy óra után pedig, miután véget ér az utolsó mozielőadás is, a néma utcák csendjét csak elvétve veri fel egy-egy elkésett járókelő lépte. KASSAY SÁNDOR KULTURSÉTA EGY KISVÁROSBAN JOOO0000000900000000000000000000000000000000000000000000000 ELŐRE A hét filmje: HOLNAP MÁR KÉSŐ Az olasz neorealista filmek jelleg­zetes közös vonása a részletproblé­mák tárgyalása. De ezek a részlet­­problémák végeredményben sohasem elzártak, mint csepp a tengert, úgy hordják magukban az egész valósá­got. S noha a hangsúly bennük fő­leg a részletek minél alaposabb ki­dolgozására esik, nem vesznek el a részletekben, hanem sokszor megdöb­bentő általános érdekű kérdésekre hívják fel a figyelmet, s nagy művé­szi átérzéssel úgy szólaltatják meg az élet legapróbb rezdüléseit is, hogy azok nagy problémákra utaljanak. Az életnek egy ilyen nagyon ben­sőséges rezdülését választotta alap­témául A. Machard és L. Moguy a „Holnap már késő" című film forga­tókönyv írója és rendezője. A fogékony gyermeklélekbe először lopózik be a szerelem érzése. A serdülőkor újat ke­reső ösztönös impulzivitásával próbál tájékozódni ebben az egész lényét eluraló ismeretlen nagy érzésben, ma­gára hagyatva a számára most kez­dődő „igazi élet" varázslatos rejtel­­meivel. Itt kapcsolódik be a film története. A szülői szigortól megfélemlített kislány, Mirella érzéseivel bezárkózik magába. Tetszik neki Franco, akivel egy házban laknak. De az új érzés­sel hasonlóan küszködő kamasz fiú ekkor még a kokottban keresi az „igazi nőt­"", s csak abból való gyer­mekien tiszta kiábrándulása után in­dul meg a két hasonló korú gyermek közötti kölcsönös vonzódás. De miért lesz ebből szinte tragé­diával végződő dráma? Ezt a prob­lémát veti fel a film az idejétmúlt skolasztikus nevelés dogmáiban bele­merevedett igazgatónő és a haladó nevelési elvek mellett kiálló két fia­tal tanerő szembeállításával. Abban a társadalomban, amely valósággal bele­fullad az erkölcsi szennybe, ahol olcsó képeslapok ontják magukból a tömény pornográfiát, az alakulásának leg­kritikusabb periódusát élő gyermeki lélek felett örökké ott ólálkodik a veszély. S ki lehet leginkább felelős ennek a veszélynek elhárításáért, ha nem a nevelő?! S mi lehet ártalma­sabb annál, mint mikor a nevelő nem érti meg ennek a képzeletgazdag, életismeretre törekvő ifjúkornak problémáit, vágyait ?­ „A mai gyer­mekek fogékony képzeletvilága mindent fel akar fedezni... felelnünk kell kérdéseikre, még mielőtt késő volna..." Az iskola fiatal tanárnője mondja ezt. S ez a mondat sűríti ma­gába lényegében a film eszmei tar­talmát. Sok kedves mozzanattal, a gyer­mekleiket mélyen ismerő hozzáértés­sel, nagy művészi erejű drámai fe­szültséggel sikerül hitelesen érvény­­re juttatni a film alkotóinak a problé­ma fontosságát. Milyen megkapó az a jelenet, amikor a kis Mirella kezé­ből féltékeny barátnője kikapja a Francohoz írt első szerelmes levelet és odaadja a tanárnőnek. A kislány könyörgésére, hogy nehogy megtud­ják a szülei, a tanárnő nem szól sem­mit csak eltépi a levelet, rámosolyog Mirellára s megsimogatja a haját. Az igazgatónő szemellenzős szi­gora, gyötrő zaklatása öngyilkos­­ságba kergeti a kislányt. Landi pro­fesszor megtudja Francotól hogy egy gyermekien tiszta csókon kívül semmi sem történt az elhagyott temp­lomban magára maradt két gyer­mek között. De a lázálomban vergődő kislányra már nem hatnak vigaszta­ló szavai Lelki szemei előtt csak „a gyilkos csók" feliratú borzalmas mozi plakátot látja; újból és újra felcsen­dülnek benne az igazgatónő megfé­lemlítő, dorgáló szavai, s amikor ma­gára marad öntudatlanul kel ki ágyá­ból, rohan keresztül erdőn-mezőn s beleveti magát a tóba. A film különös varázsa a gyermek­­szereplők. A gyermekvilág üde, tiszta levegőjét hozzák magukkal. Ezek a kis színészek nem játszódnak, hanem a maguk életét élik a filmen. A gyermeki esetlenséggel járó báj csak úgy sugárzik az előadásból, ami­kor például a testőrök felvonulnak a színpadra, meg amikor a „kis csúnya" bekandikál a leánykák öltözőjébe s meglátva magát a tükörben, őszinte ártatlansággal kijelenti, hogy „milyen csúnyák a lányok“ Mindmegannyi életből ellesett apró les miniatűr, de nincs bennük semmi erőltetettség. Kü­lönösen a Mirellát alakító A.M. Pierain­­geli lep meg kiforrott, szerepét mélyen átélő játékával. Méltó partnere Gino Leurini, akinek Francoja tökéletes hitelességgel kelti életre a magát „férfinek képzelő", de a kamaszságot levetkőzni nem tudó, a gyermekszerelemben ki­bontakozni indult 15 éves fiú jellemét. A felnőtt szereplők kö­zül Vittorio de Sicat, az ismert nevű filmrendezőt és nagy jellemszí­­nészt látjuk viszont a filmen, Landi professzor szerepében. A tanárnőt az érdekes egyéniségű, rendkívül vonzó Lois Maxwell alakítja. A forgatókönyvíró és a film rendező­jének nevével először találkozunk. De alkotásukkal bebizonyították, hogy méltán említhetjük nevüket az elismer­ten nagy olasz filmszakemberek —­­mint De Sica és De Santis — nevei­nek sorában, hogy a „Holnap már késő" értékes darabbal gazdagította a legjobb neorealista olasz filmek gyűj­teményét. A film összhangulatának kialakítása­­ külön érdeme Mario Craveri és Renato Delfrate operatő­röknek is. A stílusos, rendkívülien kifejező filmzenének szerzője Ales­sandro Cicognini. A Carpati országos turista iroda bukaresti, aradi, Iasi,temesvári, nagy­váradi, sztálinvárosi és Constantai ügynökségei megkezdték a jelentkezők összeírását a júliusban, augusztusban és szeptemberben sorra kerülő társas­­kirándulásokra, amelyeket a Szovjet­unióba, a Magyar Népköztársaságba, a Csehszlovák Köztársaságba, a Len­gyel Népköztársaságba, a Bolgár Nép­­köztársaságba és a Német Demokra­tikus Köztársaságba rendeznek. A bukaresti lakosok a Carpati Aris­tide Briand­ utca 1. szám alatti iro­dájában jelentkezhetnek délelőtt 10 órától este 6 óráig. A jelentkezőknek két űrlapot kell kitölteniük, átadnak négy darab 3x4 és fél centiméter nagyságú fényképet s lefizetik az úti­költség felét. (Agerpres) -----------­A FŐVÁROSI MAGHERU SUGÁR UTON LEVŐ 6 EMELETES Lido pa­lotát rövidesen főleg külföldi turisták számára szolgáló szállodává alakítják át. A szálloda 120 szobáján kívül több lakrészt is berendeznek. Minden eme­­leten külön fogadó­szalont rendeznek be. Még a nyár folyamán megnyitják az épületben levő hullámfürdőt is. NAPI 52 TONNA TELJESÍTŐKÉ­PESSÉGŰ m­észégetőkemencét helyez­tek üzembe a tordai „Szocializmus győzelme” cementgyárban. Az új ke­mence üzembehelyezésével 20 száza­lékkal növekedik a gyár mésztermelé­­se. ÖT ÚJ ATOMERŐMŰ ÉPÜL A SZOVJETUNIÓBAN 1960-ig. Az új atomerőművek 400.000 és 600.000 ki­lowatt kapacitásúak lesznek. Az atom­erőműveket Moszkvában, Leningrád­­ban, az Ural ipari körzetekben és Szverdlovszkban építik fel. ÚJ OXIGÉNGYÁRAT HELYEZ­TEK ÜZEMBE Sztálinvárosban. A Német Demokratikus Köztársaságból érkezett felszereléssel berendezett új gyár teljesítőképessége háromszor na­gyobb a jelenlegi gyárénál. A „Carpati" országos turista iroda további társas kirándulásai 1956. június 1., péntek KÉTSZÁZ RIZSTÁROLÓ RAKTÁR építésére kapott megbízást Burmától a Lengyel Népköztársaság. Az acél­szerkezetű, eternit hullámlemezzel bo­rított rizstárolókra vonatkozó rendelést versenytárgyaláson ítélték oda a Len­gyel Népköztársaságnak. A TEMESVÁRI NIKOSZ BELO­JÁNNISZ-gyár gyermekcipő osztályá­nak dolgozói tervük 114 százalékos túlteljesítésével megnyerték az osz­tályok közötti verseny nyertesének kijáró vándorzászlót. MARSEILLE VÁROS SZÜLETÉS­NAPJÁT ünnepelték meg az elmúlt na­pokban. A várost görögök alapították időszámításunk előtt 600-ban. Az év­fordulós ünnepségeken több Provence-i és görög népművészeti együttes is részt vett BAKELITGYÁR ÉPÜL MEDGYE­­SEN.­­Az uj gyárat még ebben az év­ben üzembe helyezik. Az uj­ gyár nyersanyagát hazai vegyigyáraink szállítják. CSAKNEM NEGYEDMILLIÓ LÁ­TOGATÓJA VOLT 18 nap alatt a, most bezárult német mechanikai, gyó­gyászattechnikai és elektrotechnikai kiállításnak a fővárosban. DZSORDZSE PETROVICS jugo­szláv festőművész és műkritikus be­fejezte a Külföldi Kulturkapcsolatok Román Intézetének meghívására ha­zánkban tett látogatását és csütörtö­kön elutazott a fővárosból. DŐJÁRÁS A Meteorológiai Intézet közli: Péntekre, június 1-re szép, meleg idő várható. Éjjel és délelőtt jobbára derült égboltozat, délután változó felhőzet. Enyhe légáramlat. Emelkedő hőmérséklet, nappal 22 és 30 fok, éj­jel 7 és 15 fok között. A következő három napra előbb északnyugaton, majd fokozatosan az ország többi részén változékony idő várható. Délelőtt jobbára derült, dé­lután felhős égboltozat, előbb Erdély­ben és Észak-Moldvában, majd az or­szág délkeleti részén záporok és zi­­vatarok. Enyhe, délután élénkülő dé­li szél. Kezdetben alig változó, majd némileg csökkenő hőmérséklet. Folytatja munkálatait az RNK matematikusainak kongresszusa Az RNK matematikusainak kon­gresszusa, egynapos pihenő után, a­­melyet a kongresszus részvevői a sna­­govi tavon és a Fekete-tenger part­ján töltöttek el, ma tovább folytatja munkáját. A szakosztályokban és a plenáris üléseken elhangzott közlések különös mértékben kidomborították a kongresz­­szus tudományos jelentőségét. A 90 éves Jacques Hadamard, a híres fran­cia tudós, valóban bámulatraméltó fi­gyelemmel követte a román matemati­­kusok — S. Stoilov, G. Vrinceanu, M. Teodorescu, M. Niculescu, Gr. C. Moi­­sil — beszámolóit a romániai mate­matikai kutatások fejlődéséről, vala­mint az elhangzott előadásokat és köz­léseket és dicsérő szavakkal emelte ki az elért eredmények jelentőségét. Ha­sonlóan nyilatkozott a jelentésekkel foglalkozó ülés elnöke, a francia A. Chatelet professzor is. A kongresszus eddigi munkálatai valóban bebizonyí­tották, mennyire gyümölcsöző a ta­pasztalatcsere a különböző országok tudósai között. A kongresszus részvevőt nagy ér­deklődéssel hallgatták meg egyes vi­lághírű tudósok — A. Denjoy, I. Ve­­kua, B. Segre, A. H. Stone, R. Kochen­­dorfer, W. Rinow, Chen Kien Kwong, Bourgin­g előadásait és közléseit. Más külföldi tudósok a kongresszus következő ülésein terjesztik elő közl­­éseiket. Gondoskodás a nemzetiségek anyanyelvi oktatásáról • Bukarestben a Tanerők Központi Továbbképző Intézetében a tartomá­nyi pedagógiai kabinetekben működő nemzetiségi módszertani irányítók és legközelebbi munkatársaik, élenjáró tanítók és anyanyelvtanárok, egyhó­napos továbbképző tanfolyamon vet­tek részt. A tanfolyam politikai téren, vala­mint a résztvevők szakmai tovább­képzése szempontjából eredményes volt.­­A magyar, német, orosz, szerb, szlovák, tatár és ukrán nemzetiségű tanítók, nyelvtanárok és módszertani irányítók testvéri egyetértésben, az egymás iránti kölcsönös megbecsülés szellemében dolgoztak közösen egy hónapig. A módszertani irányítók és közvet­len munkatársaik továbbképzése szer­ves része annak a nagyarányú mun­kának, amelyet az Oktatásügyi Mi­nisztérium az RMP II. kongresszusa határozatainak szellemében végez az iskolai oktató-nevelő tevékenység mi­nőségének további javításáért. Ennek keretében szülők és nevelők százai vitatják meg napjainkban az Oktatás­ügyi Minisztériumnak az iskolaszer­vezet és az oktatási terv tökéletesíté­sére vonatkozó javaslatait. A következő tanévben életbelépő intézkedések nagy feladatokat rónak az együttlakó nemzetiségek iskolái­ban működő tanítókra és anyanyelv­tanárokra, valamint a módszertani irá­nyítókra. A tanfolyam ezeknek a feladatoknak a figyelembevételével gondos elemzés alapján tisztázta azokat a legfonto­sabb általános és sajátos kérdéseket, amelyek az együttlakó nemzetiségek iskoláiban kapcsolatosak a gyerme­kek nevelésével, az anyanyelv és a román nyelv tanításával. A nemzetiségek iskoláiban működő tanerőknek az RMP II. kongresszusa határozataiból származó nevelési fela­datait magas színvonalú előadások és tartalmas megbeszélések elemezték. A megbeszélések az ideológiai és politi­kai nevelés feladatait összekapcsolták a nemzetiségi iskolákban felmerülő időszerű, sajátos nevelési kérdésekkel. A szakmai jellegű előadások és meg­beszélések az anyanyelv és a román nyelv tanításának leglényegesebb kér­déseivel foglalkoztak.­­A tudatos, rendszeres és tartós is­meretek elsajátítása feltételezi min­den tantárgy keretében az anyanyelv tökéletes tudását. Minél tökéletesebb a gyermekek anyanyelv-tudása, annál gazdagabb és értékesebb ismeretanya­got szerezhetnek. Az előadások és a megbeszélések tisztázták mindazokat a módszertani alapelveket, amelyek ismerete és alkal­mazása biztosítja a nyelvtan, helyes­írás, fogalmazás és irodalom tanítá­sának eredményességét.­­Az anyanyelv tökéletes ismerete alapfeltétele a román nyelv elsajátí­tásának. A tanfolyamon résztvevő hétféle anyanyelvű hallgatók a román nyelv segítségével tökéletesen megértették egymást. Mindegyikükben szilárdab­bá vált az a meggyőződés, hogy a ro­mán nyelv tanítását a nemzetiségek iskoláiban tökéletesíteni kell. A román nyelv tudása hazánk kü­lönféle nemzetiségű dolgozóinak er­kölcsi és politikai egységét erősíti, és elősegíti a román nép és a nemzeti kisebbségek, valamint a nemzeti ki­sebbségek egymásközti érintkezését. A román nyelv tanításának alapvető kérdései a szókészletgyarapítás és a kifejezőképesség fejlesztése írásban és szóban. Előadások és megbeszélések keretében sorra kerültek mindazok az eljárások, amelyek segítségével ered­ményesen lehet tanítani a román nyel­vet. A tanfolyam sikeréhez nagy mér­tékben hozzájárult a széleskörű ta­pasztalatcsere lehetősége. Az ország minden sarkából egybegyűlt módszer­tani irányítók és anyanyelvtanárok megismerték a legújabb szovjet mód­szereket, egymás eredményeit, értékes eljárásait és megtárgyalták a még fel­lelhető hibák megszüntetésének eszkö­zeit. A temesváriak eredménnyel dol­goztak az élenjáró tanerők módszeré­nek tanulmányozása és népszerűsíté­se terén. A Magyar Autonóm Tarto­mányban több helyt megszervezték a tanerők egységes eljárását a helyes­írás és a kifejező képesség tökéletesí­tése érdekében. Nagyvárad tartomány­ban tüzetesen foglalkoztak az anya­nyelv tanításának kérdéseivel az I—IV. osztályban, és elkészítették a nyelvtan és az olvasás tanításának módszer­tanát. A résztvevők sokat tanultak egymás munkájából, és a sok megismert új szempont figyelembevétele hozzájárul majd ellenőrző és irányító, illetve ne­velő-oktató tevékenységük megjavítá­sához. A hallgatók vállalták, hogy az anya­­nyelv és a román nyelv tanításának több megoldatlan kérdését a terepen megvizsgálják és tudományosan fel­dolgozzák. A tanfolyam valójában csak akkor éri el célját, ha a részvevő módszer­tani irányítók és anyanyelvtanárok a továbbképzésen szerzett ismereteiket egyéni tanulással tovább bővítik és rendszerezik, gyakorlati munkájukban alkalmazzák és tovább adják a többi tanerőnek. ARKOSI JÓZSEF Nagyvárad tartományi módszertani irányító

Next