Előre, 1957. január (11. évfolyam, 2867-2884. szám)
1957-01-11 / 2867. szám
A párthatározat szellemében Nagyobb hatáskör -nagyobb felelősség Megszokott dolog volt az elmúlt évek során, hogy a terv egy egy mutatószámának nemteljesítéséről szólva, tehetetlenül vállat vontak a vállalatok vezetői. ..Nem rajtunk múlott, mert nekünk kötve a kezünk... a minisztérium a felelős..." A termelési minisztériumok meg rendszerint tovább hárították a felelősséget hol az Állami Tervbizottságra, amely valamilyen termékből nem tervszerűsített eleget, vagy másból írt elő túl sokat — hol a Pénzügyminisztériumra, amely nem biztosította idejében a szükséges pénzalapokat. S hányszor megtörtént az is, hogy egyes, a tervben szereplő, de egyébként szükségtelen termékek nagy mennyiségben hevertek raktáron, befagyasztva a vállalatok forgóalapját — míg más, szükséges cikkeket hiába kerestünk, mert az nem szerepelt az állami tervben, tehát nem is gyártották sehol. A túlzott centralizmus bürokratizmussá vált s nem mindig engedte érvényesülni a szocializmusnak azt az alapelvét, hogy a termelési tervnek a társadalom reális szükségletéhez kell igazodnia s e szükségletek kielégítését kell biztosítania. A párt Központi Vezetőségének plenáris ülése számot vetett ezzel a körülménnyel és határozatában intézkedett a túlzott központosítás megszüntetéséről. A határozat értelmében a reális helyzetnek megfelelően állapítják meg a különböző népgazdasági szervek hatáskörét a legmágasabbtól a legalacsonyabbig. A vállalatok vezetői így gyakorlatilag is birtokába jutnak mindazoknak a jogoknak, amelyekre jó munkájuk érdekében múlhatatlanul szükségük van. A tervezés döntő módon befolyásolja a tervező vállalatok egész tevékenységét. Ezért olyan nagy jelentőségű az az intézkedés, hogy a vállalatok számára csak az alapvető fontosságú termékek gyártását írják elő központilag, egyébként globális tervet kapnak, amelynek keretében maguk határozzák meg, hogy milyen áruválasztékok gyártására használják fel a rendelkezésükre álló anyagot és munkabéralapot. Mintegy háromszázzal csökkent az állami tervben szereplő kötelező választékok száma. Ez azt jelenti, hogy egész sor iparcikk gyártását a vállalat közvetlenül a rendelővel kötött megállapodás szerint vállalhatja fel és iktathatja saját termelési tervébe. Ez elsősorban a különféle háztartási cikkekre, evőeszközökre, gyufára, különféle lemezárukra, stb. vonatkozik, de idetartoznak az olyan ipari eszközök is, mint a fejtőkalapács, vagy bánya fúrógép, egyszóval mindaz, amit bármikor, bármilyen mennyiségben, különleges nehézség nélkül elő lehet állítani. Ugyancsak a termelő vállalat vezetősége állapítja meg — a szükségletnek megfelelően — az ilyen cikkek minőségét, méreteit és egyéb műszaki követelményeit Az intézkedések értelmében növelni kell a vállalatok anyagtartalékait, különösen a koksz, a profilvas, a különböző hengeranyagok, rönk és fűrészáru, szóda, liszt, cukor, stb. tartalékokat, hogy mindenütt biztosítsák a termelés zavartalan ütemességét. Egyébként a minisztériumok csak az alapvető nyersanyagok kiutalását tervszerűsítik, míg a kisebb jelentőségű anyagokat és segédanyagokat közvetlenül az azokat előállító vállalatoktól, vagy azok vezérigazgatóságaitól kell beszerezni. A készáruelosztásnál is mintegy 2500 termék forgalombahozataltól mentesítették a minisztériumokat. Ezeket a cikkeket — a rendelő vállalatokkal, vagy a kereskedelmi szervekkel kötött megállapodás értelmében — közvetlenül a termelő vállalat értékesíti. Az eddigi helyzethez képest kétségtelenül nagyot nőtt mindezzel a vállalatok vezetőinek hatásköre. De számot kell vetniök azzal, hogy ugyanilyen mértékben növekedett a felelősségük is. S ez nemcsak azért, mert a maguk szerkesztette tervek végrehajtásáért nem lehet a felsőbb szervekre hárítani a felelősséget, hanem azért is, mert a vállalatok minden dolgozóját szoros anyagi érdekek fűzik a jó tervezéshez, valamint a tervek pontos végrehajtásához. Hiszen a központi terv előirányzatain felül elért jövedelem legnagyobb része a vállalatnál marad, a vállalati alapot növeli, amit aztán jutalmazásra, lakásépítésre s egyéb szociális-kulturális célokra fordíthatnak. A vállalatok vezetőinek tehát a jövőben nemcsak jó szakemberekké, hanem jó szocialista kereskedőkké is kell válniok. Állandóan ismerniök kell aprólékosan a gyártmányaik iránti keresletet és ennek ingadozásához kell igazodniok — vagyis mindig olyan cikkeket kell gyártaniok, amelyek az adott pillanatban a legkeresettebbek, s ennélfogva a legjövedelmezőbbek is. Ennek érdekében állandóan kapcsolatban kell állniok a kereskedelmi szervekkel, vagy a rendelő vállalatokkal, tanulmányozniok kell azok igényeit. Ezzel egyidejűleg arra is vigyázniuk kell, hogy a felvizelt cikkeket lehetőleg a központi tervben előírt anyagkiutalás és munkabéralap keretében állítsák elő s ne növeljék feleslegesen a gyártás költségeit. Hiszen a dolgozók megnövekedett anyagi érdekeltsége elég világosan mutatja, milyen fontos kérdéssé lett vállalataink életében az önköltség csökkentése és a munkatermelékenység növelése. Ettől ma már — sokkal inkább, mint eddig — közvetlenül függ az illető vállalat felődése és alkalmazottainak anyagi helyzete. Vállalatainkban most vitatják meg az idei termelési terv kérdéseit. A vállalatvezetők törekedjenek arra, hogy a végleges tervek a vállalat reális lehetőségeit és fejlődési távlatait tükrözzék. Vonják be a feladatok megvitatásába a vállalat egész munkaközösségét és olyan terveket állítsanak össze, amit aztán maradéktalanul teljesítenek is. U vegyígyárunk: az ELECTROIZOLANTUL A körút közepén megáll a villamos. Áramszünet? Nem. Kiégett a motor. Tűz üt ki: az egyik lakásban rövidzárlat volt, meggyulladt a rádiókészülék drótja. Sötétben marad a ház, mert valahol bekapcsoltak egy rosszul szigetelt villanypárnát és az kicsapta a biztosítékot Ma, a technika korszakában már tudja az ember, hogy kit és mit szidjon ilyenkor: a rossz szigetelést, szigetelőanyagot. S igaza is van. Kéthárom éve a craiovai Electroputereben, a temesvári Electromotorban, vagy a fővárosi Clement Gottwald gyárban nagy gondot okozott a munkásoknak, hogy nem érkezett kellő mennyiségű külföldi szigetelő anyag, a hazaival pedig csak szükségből dolgoztak, mert a minősége még nem volt megfelelő és most? Fejlődő elektrotechnikai iparunknak, az egész országnak korszerű új gyár, a fővárosi Electroizolantul gyártja a szigetelőanyagokat. A nagyváros szélén fut az autóbusz. Az egyre ritkuló, hóba süppedt apró házak egyhangú világában éles, vidám színfoltként tűnik elénk az új gyár vörös téglaépülete, a vegyi üzemet jelző sok kémény, a betonkerítés. Ez az Electriolantul. Lica Valeriannal, a műszaki iroda fiatal mérnökével indulunk el, körülnézni. — Mi érdekli különösebben: maga a gyár, vagy a termékei? — kezdi kérdéssel a beszélgetést. — Mert mindkettő érdekes. 1950-et írtunk, amikor a villamosítási terv és fejlődő elektrotechnikai iparunk szükségletei új, eddig nálunk ismeretlen gyár építését követelték — mondja. — Szovjet tervek alapján, szovjet szakemberek közreműködésével kezdtük építeni az ország első szigetelőanyaggyárát. Tökéletes felszerelései, mérő és szellőztetőkészülékei és a termelőfolyamat gépesítése szempontjából is egyedülálló vegyiüzemeink között. 1953-ban már működött is legfontosabb részlege: a lakkgyár. Ide látogatunk először. Olajos, bitumenes és gyantás lakkokat készít ez a részleg. A tartályok, lakkfőző üstök és a különböző színre festett szállítócsövek világában gyógyszertári tisztaság és csend fogat Csak a mérőkészülékek kattogása hallatszik. Feltűnően kevés a munkás. Az egyik lakkfözö üst mellett mégis találunk valómit. Jerpelea Gheorghénak hívják. — Nem nehéz ez a munka, csak a szerszámait ennek is meg kell ismerni — válaszol kérdésünkre s a hőszabályozó és adagoló készülékekre mutat. Közben a gyártásvezető Foca Constantin is előkerül és azt magyarázza, hogy náluk már nincs szakképzetlen munkás. Helyettesíti a gép. — A nyersanyag csöveken jön — magyarázza —, azért is vannak különböző színűre, festve, hogy tudjuk melyik mit hoz. A szem cseppfolyós anyagok meg liften érkeznek Az adagolás automatikus, csak a készülékekkel kell tudni bánni. Ez meg már szaktudás. ■S. jobb fizetéssel is jár — teszi még hozzá. Az itt készülő szigetelőlakkok a gyár többi részlegének fontos nyersanyagul szolgálnak. Szigetelőpapírt és vásznat impregnálnak vele, plasztikus anyagok készülnek belőle, amelyekből különböző szigetelő alkatrészeket préselnek, természetesen azon kívül, hogy mint lakkot is felhasználják őket szigetelésre. Ezért különösen fontos, hogy a lakkgyárban „gyártásközi" laboratórium legyen, ahol már gyártás közben vizsgálják a készülő anyag minőségét. Világ proletárjai egyesüljetek", XI. évf. 2867 sz. * 6 oldal ára 20 báni * 1957 január 11, péntek Kitüntetések A Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége törvényerejű rendelettel Munkaérmet adományozott 38 fővárosi termelőszövetkezeti kisiparosnak a kiváló munkaeredményeikért. A kitüntetéseket csütörtökön délután nyújtották át ünnepélyes keretek között a fővárosi néptanácsnál. Anton Vladoiu mérnök, a fővárosi néptanács elnöke és Gh. Vasilichi, a kisipari szövetkezetek központi szövetségének elnöke üdvözölte a kitüntetetteket és újabb sikereket kívánt nekik további munkájukhoz, azoknak a feladatoknak a vakra váltásáért, amelyeket az RMP KV 1956 december 27—29-i plenáris ülésén hozott határozatok jelölnek ki a kisiparos szövetkezetek számára. (Agerpres.) Épül az ország legnagyobb ammófiák-gyára Az 1. számú vegyipari kombinát telepén gyors ütemben folyik egy új ammóniák-gyár építkezése. Ez lesz országunk legnagyobb ammóniák-gyára, amelynek teljesítőképessége jóval felülmúlja majd a meglévő gyárakét. Az új ammóniákgyár üzembehelyezése után a kombinát tízszer annyi műtrágyát fog termelni, mint jelenleg. --------- Rendkívül szívélyes légkörben tovább folynak a kínai-szovjet megbeszélések MOSZKVA. (Agerpres.) A TASZSZ jelenti: A Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió kormányküldöttségei január 9—10-én a Kremlben folytatták tárgyalásaikat a két állam baráti kapcsolatainak és együttműködésének további megerősítéséről. A tárgyalások a szívélyes barátság légkörében folynak. Harold MacMillan az új angol miniszterelnök LONDON (Agerpres). Londoni hivatalos jelentés szerint a lemondott Anthony Eden helyébe Harold MacMillant nevezték ki Anglia miniszterelnökéül. H. MacMillan külügyminiszter és pénzügyminiszter volt Eden komiánjában. Míg a gyár másik részlege, az impregnáló felé megyünk, Lica mérnök a termékeikről beszél — A szigetelő lakkokon kívül jelenleg lakkal impregnált szöveteket, ebből sajtolt és préselt szigetelő rudakat, csöveket, fogaskerekeket készítünk — mondja. — Ezenkívül csillámszigetelőket és plasztikus szigetelő anyagokat gyártunk. — A gyárudvaron emelkedő új épületről megjegyzi: — Itt lesz a sajtolt és préselt anyagok részlege és a csillámfeldolgozó. Ez most még — sajnos — a városban van, külön épületben. Közben megérkeztünk. Új részleg az impregnáló, két hét múlva indul. Keresztüllátni az egész épületen, akkorák az ablakai. Kilátszanak a két emelet magas impregnáló gépek. Hengereik nemsokára megindulnak, egyenletesen osztják el az impregnáló lakkot a szöveten. Az itt készülő szigetelő szövetek rendkívül rugalmasak, víznek, benzinnek és az ásványi olajoknak egyaránt ellenállnak Még a 125— 150 ° C-on működő villamos gépeket is lakkal telített üvegszövettel szigetelik. Még a laboratóriumokba látogatunk el. Külön épület, egész külön világ ez az új gyár területén. Három laboratórium — a kémiai, fizikai és technológiai- biztosítja a termékek minőségének állandó javítsát, a gyártási folyamat tökéletesítését. A kémiai laboratórium a termékek vegyi összetételének vizsgálatával, javításával foglalkozik. Dr. Löbel Dávid laboratóriumfőnök határozottan állítja, hogy az Electroizolantul termékei vegyi szempontból nem maradnak a külföldi hasonló szigetelő anyagok mögött. A fizikai laboratórium a kész termékek tulajdonságainak vizsgálatával foglalkozik. A szigetelő anyagok hajlékonyságát, tartósságát, hőellenállását, nedvesség-áteresztő képességét és — specifikumuk szerint — azt, hogy menynyire ellenállók, savval, ásványi olajokkal és egyéb anyagokkal szemben A harmadik laboratóriumban kicsiben az egész gyár ott van. Minden berendezésével. Apró üstökben fortyog a lakk, kis hengereken forog a szövet, impregnálják. A technológiai laboratórium a gyártási folyamat örökös ellenőrzésének és tökéletesítésének „boszorkánykonyhája’. Minden lehetősége megvan az itt dolgozó sok fiatal, lelkes vegyésznek, hogy világszínvonalra emelje az ebben a korszerű gyárban készített, új termékeinket Szép a gyár, kár, hogy a két sajtoló és préselő részleg építésével eddig késlekedtek. De nagy dolog, hogy így is létezik ez a gyár, És biztosak vagyunk benne, hogy kevesebbszer csan ki majd a biztosíték, kevesebbszer ég ki a villamos motorja és kevesebbszer tesz üzemzavar a rossz szigetelés miatt, ha az Electroizolantul gyártmányaival dolgoznak majd gyáraink. MATRAY ERZSÉBET A lakkgyár épülete Közelednek a választások „Jelöltük, mert bízunk benne „Mi, Ágh József, Harmath Ferenc, Osváth Márton s az egész Dombó azt akarjuk, hogy Markos Márton, a Petőfi Sándor kollektív gazdaság elnöke legyen a képviselőnk a Nagy Nemzetgyűlésben“ — utána keményen odarajzolt felkiáltójel —„Szász Balázs befejezte szerkesztőségünkhöz küldött levelét. Márkos Mártont tartják bizalmukra legérdemesebbnek azok közül, akik legtöbbet tettek és tesznek üzemeink, falvaink, vámosaink és az ország fejlődéséért. Az őakaratuk érvényesül most is, mint mindig tizenkét év óta nálunk. Nincs szükség kortes- és pálinkahadjáratra, mint a régi időkben. Márkus Mártont nem szemkápráztató ígéreteiért javasolják, hanem tettekben, eredményekben gazdag tegnapiáért. AZ ORA egymás után jelzi a feleket. A hamutartóban már alig fér a sok cigarettavég. Lassanként éjfélre hajlik az idő. Még mindig beszélgetünk a faluról, de főleg az emberekről. Osváth Andrásról, Finta Mártonról, Béni Józsefről, akik annak idején Márkos Mártonnal együtt elsőknek léptek rá arra az útra, mely idáig hozta Dombót. .... Márkos Márton életének új, igazi szakasza a második világháború után kezdődött. Északon, messze túl a Küküllőn még sűrű füst gomolygott, az út még tele volt menekülés közben eldobált holmival, mikor már fejszecsattogás veri fel a kis falu csöndjét Mennyi mindenről beszélnek ekkor ezek az egymás után koppanó fejszecsapások. Egyelőre azonban még csak néhány kommunista jobb, szebb utáni elhatározását kiállt fogadalommá özvegy Mátyás Zsigáné gerendáiba — hogy fel tudja építeni roskadozó csűrjét. — Holnap, egy év múlva már a szövetkezetnél koppannak s aztán az iskolánál, s mindenütt, ahol szükség van segítő kézre. Márkos Mártonék példájára Fehér Ferenc cipész is munkához lát. Kalákába — ahogy itt az önkéntes murikat nevezik — javítgatja a szegényebb sorsúak ciipőjét. Aztán fölkerekednek, mennek gyalog, vonattal, szekérre! delegáció és napidíj nélkül kalákába, petróleumot szerezni a falunak, mert következik az ünnep. 1946 karácsonyán vidám lámpafény világítja meg a fehér abrosszal léterített asztalok mellett borozgatók arcán a reménységet. DE MILYEN AZ EMBER. Minél többje van, annál többre vágyik. Nyughatatlan és mindig elégedetlen, szebbért, jobbért dobban a szíve mindig. Márkos Mártonék villanyt akarnak. Ez is sikerült. 1951-ben Dombón kinyúlnak Iljics lámpái. Aztán... igen. Később még nagyobb tervek születnek — kollektív gazdaságot alakítani. Ebből is valóság lesz. 1952-ben megalakul a „Petőfi Sándor“ kollektív gazdaság, melynek a vezetője a falu legrátermettebb embere az egykori szövetkezeti, majd néptanácsi elnök, Márkos Márton lesz, akit később kiváló képessége és fáradhatatlan közérdekű tevékenysége elismeréséül a vajon dolgozói tartományi képviselőnek választottak, egy évvel ezelőtt pedig a tartományi pártbizottság tagja lett. A kollektív gazdaságból pedig a vagon legjobb kollektív gazdasága, ahol, amellett, hogy a tagok is bőségesen keresnek, többek között egy 60 férőhelyes korszerű istállót, három két-két vagon befogadóképességű betonsilót, kocsiszint, kovács- és lakatosműhelyt, harminc vagon befogadóképességű gabonnaraktárt, sertés- és tyúkólat építettek kalapácsmalmot és tehergépkocsit vásároltak. A faluba pedig időközben bevezették a gázt is. Most pedig modern kulturotthont akarnak építeni a már idejét múlta régi helyébe ,aztán kövezett járdát csinálni és sokkal több könyvet, nagy könyvtárat vásárolni. S milyen lelkesedés, közös ügy iránti buzgalom fogadja a faluba tévedt idegent. A Most érzem csak igazán, hogy mennyire igaza van Nagy Árpád kollektivistának, mikor azt mondja, hogy: „Minden, ami ebben a faluban tizenkét év óta él és lélegzik, népi demokratikus rendszerünkhöz s olyan vezetők nevéhez fűződik, mint Markos Márton.“ — Meggyőződésem, hogy helyesen cselekedtek Szász Balázsék, amikor Márkos Mártont jelölték képviselőjüknek a Nagy Nemzetgyűlésbe. Z. L. A segesvári 3-as Választók Házát sokan és szívesen keresik fel (Tudósítónktól). A segesvári vasutasok kultúrotthonának egyik kisebb termében, a klubban, egy idő óta nagyon megnőtt a forgalom. Néhány nap óta ugyanis itt működik a Választók Háza. A 3-as számú Választók Házát a vasutasok és a szomszédos juniusi selyemgyár alkalmazottai patronálják. Szépen feldíszített terem, kellemes meleg, asztalok, román, magyar és német nyelvű központi lapok, folyóiratok és a választásokkal kapcsolatban kiadott legújabb brosúrák fogadják a belépőt. Az érdeklődők naponta délután kettőtől este tízig állandóan nyitva találják a helyiséget. A 3-as számú Választók Házában naponta előre meghatározott politikai és kulturális előadásokat tartanak. A műsort rendszerint a vasutas szakszervezet kulturcsoportja szolgáltatja. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a selyemgyár kultúrcsoport-Naponta felváltva két, két CFR agitátor teljesít szolgálatot. Rajtuk kívül még 32 jól felkészült agitátor tevékenykedik a Választók Házában és a hozzá tartozó választókörzetben. A választási névjegyzékek ellenőrzése, amely ugyancsak patronálja a Választók Házát, eddig még semminemű segítséget sem adott a műsor változatosabbá, gazdagabbá tétele érdekében. Ezt a mulasztást a választásokig még hátralevő szakaszban sürgősen pótolni kell.sére, előadásokra mozgósítják a környéken lakó állampolgárokat Az érdeklődőknek útbaigazításokat, tanácsokat adnak a felmerülő kérdésekben és népszerűsítik a népi demokratikus rendszer eddigi eredményeit. Miért csak egy kulturcsoport szolgáltat műsort A MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNY JELÖLTJEI TANKÓ PÉTER a „Gábor Áron" vasüzem igazgatója, az Udvarhely rajoni 16-os választókerület jelöltje. SIMON JULIANNA uzoni kollektivista, az uzoni választókerület jelöltje KISS SÁNDOR a „Simó Géza" bútort gyár dolgozója, a marosvásárhelyi 2-es számú (déli) választókerület jelöltje. A BEGYŰJTÉSI MINISZTER HELYETTESE nyilatkozik lapunknak a legfőbb fr T Ülük H és ösztönzi a mezőgazdasági termelés növelését A Román Munkáspárt KV plenáris ülésének határozata nagy visszhangot váltott ki falvainkban. A dolgozó parasztság érdeklődéssel tanulmányozza e fontos okmányt. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a határozat ama részének, amely kimondja, hogy 1957 január elsejétől kezdve a kollektív gazdaságok, termelőszövetkezetek, mezőgazdasági társulások és az egyéni parasztgazdaságok számára megszüntetik a kötelező kvóták beszolgáltatását a búzából, rozsból, kukoricából, napraforgóból, más szemes terményekből, burgonyából, szénából, tehén- és juhtejből. Ugyancsak érdeklődésre tart számot a szerződéskötések és a felvásárlások kiterjesztésére irányuló törekvés. A fentiekkel kapcsolatban egyes felvilágosításokat kértünk Czápos Ferenc elvtárstól, a begyűjtési miniszter helyettesétől. - Mi tette lehetővé a begyűjtési rendszer megbüntetését a legtöbb mezőgazdasági terméknél ? A begyűjtési rendszer életbeléptetésével a falu dolgozó népe hozzájárult a szocialúrius építéséhez hazánkban. Isemszetes, hogy a dolgozó parasztság döntő többsége megértette a kötelező beszolgáltatások szükségességét és fegyelmezetten teljesítette ezirányú feladatait. Politikai és gazdasági szempontból megvannak azok a feltételek országunkban, amelyek lehetővé és szükségessé tették a begyűjtési rendszer megszüntetését és helyettesítését a szerződéskötésekkel és felvásárlásokkal. Ugyanakkor ez szükséges is, mert az eddigi rendszer nem ösztönözte eléggé a mezőgazdasági termelés növelését. A párt bölcs politikája révén a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége tartósan megszilárdult. A mezőgazdaság szocialista átalakításában jelentős sikereket értünk el. Létrejött falvainkban a szocialista szektor, amely nagyüzemi módon gazdálkodva, jelentős mennyiségű gabonával láthatja el a népgazdaságot. Az ország szocialista iparosításában hatalmas lépéseket tettünk az elmúlt évek során. Nagymértékben kifejlesztettük a nehézipart, amely gépekkel, mezőgazdasági szerszámokkal látja el a falut. Érrte, néhány azon tényezők közül, amelyek lehetővé tették a plenáris ülés határozatában kijelölt célok megvalósítását. A párt Központi Vezetősége előtt világossá vált, hogy az érvényben levő begyűjtési rendszer fékezi a nemzetgazdaság fejlődését. Nem ösztönözte a dolgozó parasztságot arra, hogy a nemzetgazdaság számára oly fontos termelési ágakat kifejlessze. Több olyan termék termelését, amelyre különösen szüksége volt a népgazdaságnak, csökkentették, több kevésbé fontos termék termelését pedig, amely nem tartozott a kötelező beadáshoz, kibővítették. Nyilvánvaló, hogy ez bizonyos időközönként nehézségeket okozott a lakosság ellátásában és az ipar nyersanyaggal való biztosításában . A' kötelező kvóták eltörlése jobban érdekeltté teszi a dolgozó parasztságot' a termelés növelésében Arra fogja buzdítani, hogy a nemzetgazdaság számára fontos mezőgazdasági termékekből magas hektárhozamot érjen el. Milyen előnyöket élvez a dolgozó parasztság a begyűjtési rendszer megszüntetésével ? A dolgozó parasztság nagy lelkesedéssel fogadta a határozatot. Nyilvánvaló, hogy sok gyakorlati előnye származik a begyűjtések megszüntetéséből. Ez is az intézkedés feltétlenül a dolgozó parasztság életszínvonalának emelkedéséhez fog vezetni, hiszen a kvóták megszüntetésével jelentős többlet jövedelemhez jut. Íme néhány példa ennek alátámasztására. Egy 2,80 hektáros kisparasztgazdaság (Apahida, Kolozsvár tartomány) elemzése során kitűnt, hogy az 1956-ban beszolgáltatott összes terményekért 260 lejt kapott. Ugyanaz a parasztgazdaság, ha a beszolgáltatott termékeket állami és szövetkezeti kereskedelem útján értékesíti, 1.114 lejt kap értük.A jelenleg érvényben levő árak alapján egy középparasztgazdasáé, amely 6,85 hektár területtel rendelkezik (Borsaújfalu, Kolozsvár tartomány) a kvótáiba átadott termékekért 696 lejt kapott az elmúlt évben. Ha ezeket a termékeket az állami felvásárló egységeknek vagy a szövetkezetnek adja el, 3.165 lej jövedelmet szerezhet. Íme, a konkrét tények bizonyítják, milyen előnyökkel jár a begyűjtés megszüntetése. A dolgozó parasztság vásárlóképessége jelentősen emelkedni fog. A párt és a kormány intézkedik, hogy a falu áruellátása megjavuljon. Az állami beruházások csökkentésével megjavul a felhalmozási és a lakosság fogyasztási alapja közötti arány. A nemzeti jövedelemből nagyobb részt fordíthatunk a városi és falusi lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére. A városi lakások építkezésének növelése mellett a jövőben a parasztság is többet építkezhet. De a dolgozó parasztságnak elsőrendű érdeke, hogy megnövekedett jövedelmét gazdasági felszerelések beszerzésére fordítsa. Szerezzen be minél több mezőgazdasági kisszerszámot, növelje állatállományát nagyhozamú fajállatokkal, rendezkedjék be öntözéses zöldségtermesztésre és rizstermesztésre, lehetőleg szövetkezeti alapon. Mindezeknek a kihangsúlyozása fontos, mert az újabb befektetések a parasztgazdaságok jövedelmét fogják növelni s ugyanakkor az árutermékek bőségét is eredményezik. Hogyan biztosítják a jövőben a városi lakosság ellátását ? A sajtó nagyon sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel. Olyasmivel szeretném azonban kezdeni, amiről kevés szó esett. A természetbeni szolgáltatások, amelyek nagymennyiségű gabonát jelentenek, a jövőben is hozzájárulnak a központi alaphoz. A gépes traktorállomások továbbra is természetbeni ellenszolgáltatásért fognak dolgozni. Úgy a kollektív gazdaságok, termelőszövetkezetek, mezőgazdasági társulások, mint az egyéni parasztgazdaságok ,cséplési és őrlési válm fejében továbbra is gabonával fognak fizetni az államnak. Az állami gazdaságok szintén jelentős menynyiségű gabonát bocsátanak majd a központi alap rendelkezésére. Ezenkívül felvásárlások és szerződéskötések útján fogjuk biztosítani a lakosság ellátásához szükséges gabona- és más mezőgazdasági termékmennyiség döntő részét- Ki fogjuk fejleszteni a szerződéskötés rendszerét a gabona felvásárlásában is. Készpénz előleget adunk azoknak a parasztgazdaságoknak, amelyek szerződésileg kötelezett,séget vállalnak arra, hogy a teményék betakarítása után gabonájuk egy részét az államnak, vagy a szövetkezetnek adják el. A szövetkezetek kiszélesítik a cserekereskedelmet. Azok a termelők, akik a szövetkezeteknek adják el gabonájukat, előnyöket élveznek az ipari áruk, és elsősorban az építkezési anyagok beszerzésében. Az állami és a szövetkezeti felvásárló egységek a szabadpiacokon és közvetlenül a termelőktől otthon is vásárolnak majd termékeket.Az állam nemcsak mint vevő, hanem mint eladó is jelentkezni fog a piacokon. A kereskedelmi egységeknek megvan a lehetőségük arra, hogy nagyobb mennyiségű termék áruba bocsátásával befolyásolják a szabadpiaci árak kialakulását. A határozat leszögezi, hogy „a mezőgazdasági termékekre vonatkozó szerződéskötési és felvásárlási tervek teljesítéséért a legfőbb felelősség a néptanácsok végrehajtó bizottságaira hárul." A gyakorlatban ezt a munkát a szövetkezetek és az önálló gazdasági elszámolás elve alapján dolgozó állami felvásárló egységek végzik. Ezek az egységek a néptanácsok végrehajtó bizottságainak közvetlen irányításával fognak dolgozni. Nem fér kétség ahhoz, hogy a határozatban kijelölt intézkedések sikerrel járnak. Dolgozó parasztságunk mindig megértéssel fogadta a párt és a kormány határozatait. Már többször bebizonyította: tudja, ki adott földet neki, ki mutatta meg a jólét felé vezető utat, ki adott gépeket, kölcsönöket és más felbecsülhetetlen értékű segítséget a falu dolgozó népének. A dolgozó parasztság tudja, hogy kötelezettségei vannak a munkásosztály, a népi demokratikus állammal szemben. Anyagi érdekeltségének növelése mellett ez is biztosíték arra nézve, hogy a begyűjtési rendszer megszüntetése a legtöbb terméknél, a mezőgazdasági termelés növelését fogja eredményezni. A mezőgazdasági termelés fellendítése pedig a városi lakosság ellátásának a további javítását segíti előte .