Előre, 1957. február (11. évfolyam, 2885-2909. szám)

1957-02-01 / 2885. szám

XI. évf. 2885 sz. * 6 oldal ára 20 báni ★ 1957 február 1, péntek KIPRÓBÁLT A PÍRT VEZETŐNK X * lóta ember néz az égre, vő. rös csillag volt a reménye, — igy hirdette ezt Ady is a maga ide- jében. Amióta pedig az emberek hozzáfogtak, hogy reményeiket va- lóraváltsák — harcban és munká­ban itt lent a földön —a remény­ség jelképe, a vörös csillag földiub testet öltött. A mi vörös csillagunk reménységünk hordozója és telje­sítője a párt, a dolgozók pártja. Mióta hazánk dolgozó népe saját kezébe vette az ország vezetését, sorsának irányítását biztos kezii kormányosra, pártjára bízta. Bár­milyen kérdés merüljön fel, minden elválaszthatatlanul a párthoz fű­ződik. A mi életünk elszakíthatatlan része a párt, hozzátartozik, egysé­get alkot vele. Az ország haladó erőinek legszélesebb összefogását jelentő Népi Demokrácia Frontja kiáltvánnyal fordult az elmúlt na­pokban az ország népéhez. A kiált­vány — nem egyszerű választási kinyilatkozás, hanem komoly mun­kaprogram, amelynek teljesítése mindannyiunk közös dolga, mind­annyiunk jólétének forrása. A va­lóság talajából fakadt ez a felemelő program, melynek megvalósulá­sát, mutat rá a kiáltvány, két té­nyező biztosítja: mindannyiunk kö­zös erőfeszítése és a párt vezetése. Lényegében egyet jelentenek ezek, hisz erőfeszítéseink hathatósságát a párt bölcs útmutatása adja meg és a párt iránytadó szavai a mi karja­inkkal válnak tetté. „Az uj, virágzó élet megterem­téséért, a szocializmusért folyó harc irányitó és mozgósitó ereje a Román Munkáspárt". A kiáltvány­nak ebben az egyetlen mondatában évtizedek tapasztalatainak tanulsá­ga sűrűsödik, nyer ismételt meg­fogalmazást. S ez az ismétlés ko­rántsem fölösleges, mert olyan igazságot fejez ki, melyet az élet újból meg újból igazol: csak a párttal, a párt vezetésével tudjuk megtalálni a helyes utat. Szüksé­ges, magának az életnek a követel­ménye, hogy a munkásosztály, a dolgozó nép legjobb fiai összefog­janak a legfejlettebb eszmék, a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt, a legmagasztosabb cél, a kommunizmus megvalósításáért. Ez az élcsapat a dolgozó nép legkivá­lóbb tulajdonságait hordozza, a nép bölcsességét képviseli. Évtizedek ta­pasztalatai tanítottak meg bennün­ket, hogy egyetlen párt létezik csu. pán, amely sohasem hagyta cser­ben a dolgozókat, amely a legnehe­zebb körülmények között is biztos kiutat mutatott a pusztulással fe­nyegető veszélyből. Csak a párttal, a párt vezetésével győzedelmesked. hetünk a nép ellenségei fölött, te­remthetjük meg a szocialista épí­téshez szükséges erőt és egységet. A párt mutatta meg a gyakorlati módját annak, hogyan szabadulhat, nak meg a dolgozók a kizsákmá­nyolástól.A kommunisták pártja vo t az egyetlen erő az országban amely ténylegesen felvette a harcot és harcba vitte a tömegeket is, a vég­pusztulást hozó fasiszta uralom el­len, a párt vezette ki az országot a bűnös szovjetellenes háborúból. Fe­lejthetetlen minden romániai ma. gyár dolgozó számára, hogy a párt létrejöttének pillanatától kezdve kö­vetkezetes harcosa az együttélő nemzetiségek jogegyenlőségének és, hogy a Roman Kommunista Fárt voll az egyetlen párt, amely hat­hatósan íelemelte szavat 1944 őszén a Maniu gárda eszakerdélyi garázdálkodása ellen. Éppen olyan leledhetetlen tanulságok ezek, imnt az épitőmunka éveiben szerzett ta­pasztalatok. A párt országos kon­ferenciája 1945 őszén, megmutatja az egyedüli járható utat, amely a háborús romokkal borított országot elvezeti a virágzáshoz és jóléthez. A párt akkori útmutatását az or­szág iparosításának és ennek alap­ján a mezőgazdaság gépesítésének, az ország termelőerői szüntelen fejlesztésének politikáját a nép jó­létének emelése érdekében híven követtük és követjük ma is. S az eredmények nem maradtak el. Ez­előtt négy évvel a Népi Demokrá­cia Frontjának akkori kiáltványa teljes joggá] állapította meg, hogy Románia gyorsan iparosodó ország, mely fokozatosan gépesíti mező- gazdaságát. S ime. ma, négy év után, a mostani kiáltvány már újabb helyzetjelentést nyújt: „A népi demokratikus rendszernek rö. vid idő alatt sikerült ipari-agrár országgá változtatni Romániát". Bármerre járunk az országban ennek a változásnak a jeleivel, uj erőmüvei, gyárral, bányával, gép­állomással vagv szocialista nagy­üzemi mezőgazdasággal találko­zunk. Mindezek azonos dologról vallanak: a párt szavai valóra vál­nak, mert a párt nem igér, hanem harcba vezeti a dolgozókat a kitű­zött célok elérésére. A párt nem Ígért a múltban sem és ma sem igér. hanem a dolgozók elé tárja a tennivalókat. S amink van azt mi teremtettük a párt hivó szavára. Ezekben az években azt is megta­nultuk, hogy az üt amelyet a párt­mutat nekünk nem mindig sima, a harcok vihara gyakran hullámo­kat korbácsol és hajónknak meg kell küzdenie azért hogy parthoz jusson. M!t is csiná nánk kormá­nyos nélkül, milyen zátonyos vi­zekre sodorná kormányos nélküli hajónkat az ár ? A párt bölcsessége és a nép munkája együtt, egymásban nyer­nek értelmet. A párt bölcsessége azáltal, hogy a népet szolgálja, a nép harca és munkája pedig a párt előrelátásával párosulva tapogató­zásból hozzáértéssé növekszik. „A pártot sok ezer szál fűzi a dolgozó tömegekhez s ezek a kapcsolatok egyre erősödnek". Érezzük ezeknek a szálaknak életet hordozó erejét minden nap, minden tettünkben, melyet a párt szava indit el, érez­zük a párt és a kormány intézkedő, seiben, melyek a tömegek kivánsá. gát és érdekeit szolgálják. A sok ezer szál, amire a kiá'tvány is utal nem csak a pártot fűzi a néphez, hanem a népet is a párthoz. Mily nagyszerűen nyilvánul meg ennek a kapcsolatnak a hatása a pártvezetésnek azokban a módsze­reiben, melyeket a Központi Veze­tőség legutóbbi ülése dolgozott ki. Az uj fizetési rendszer, a pártnak ez a nagyjelentőségű kezdeménye­zése százezrek közreműködésével ölt végleges formát. Az alapelvek helyességét fokozza az alkalmazás részleteinek sokoldalú megtárgya­lása, a tömegek tapasztalatának felhasználása. A pártot és népet egy befűző kap. csolatok c.szakithatatlanok, noha ellenségeink nem mondanak le ar­ról hogy minduntalan megpróbál­kozzanak a lehetetlennel. Ezeknek a szálaknak az erejét az adja, hogy a pártnak nincs külön érdeke ame­lyet el lehetne különiteni a nép- érdekétől, az adja, hogy a párt vezetése nem a népen való uralko­dást, hanem a nép szolgálatát je­lenti. A párt legfőbb célkitűzése jólétet és bőséget teremteni a dol­gozók számára. Ennek a célkitű­zésnek reális programját nyújtja a decemberi plenáris ülés határoza­ta, amely újabb bizonysága a párt szava komolyságának. A nyiltság jellemzi a párt és a nép kapcsolatait. Akiknek azonosak az érdeke k őszintén beszélhetnek egymással. Akad-e a világon párt, a kommunista és munkáspártokon kivüi, amely nyíltan beszélne saját hibáiról ? Nyilvánvalóan nem. A dolgozók pártja lényegénél fogva nem takarhatja el a nehézségeket és hiányosságokat, az elkövetett hi­bákat, mert ha ezt tenné, hogyan szó ithatná harcba a tömegeket ezek kiküszöbölésére ? Ha nem be­széde, miként azt a decemberi ple­náris ülés is tette, arról is ami még nincs rendjén, arról is amit hibá­san csináltunk, akkor a párt szava nem válhatna tetté. A párt nyílt és őszinte szava nem gyengíti hanem erősiti kapcsolatait a tömegekkel. Joggal állapítja meg az NDF kiált, ványa: „Amit a Román Munkás­párt mond, az helyes és a párt sza. vát követő sokmillió dolgozó mun­kája és harca nyomán tetté érlelő­dik.“ Tetté érlelődnek a párt szavai, mert hívására eszünk és szivünk egyaránt megmozdul és egyaránt megérti a bennük lobogó nagy esz. méket és igazságokat. Megérti és magáévá teszi őket hazánk minden dolgozója, mert hozzá szólnak róla szólnak. A párt nevelő és buzdító szava egységbe forrasztotta hazánk különböző nemzetiségű dolgozóit, mindannyiunkat, akik bár más-más nyelven beszélünk de egy akarattal küzdünk közös célunkért. Mindany- nyiunkhoz fordul a kiáltvány : „A párt és a köréje tömörült haladó erők harcra és munkára szó.itják az egész népet az életszínvonal emeléséért, ami a párt és a kor­mány politikájának legfőbb célja. E feladatok megvalósításához, a nehézségek és a hiányosságok kikü. szöböléséhez az összes dolgozók e- gyesült erőfeszítésére van szükség. Szilárdan hisszük, hogy népünk, — amely oly számos és nagy nehézsé­get legyőzött az utóbbi 12 év alatt- — a párt bölcs vezetésével olyan bőséges és szép életet teremt ma­gának. mint amilyen gazdag és szép maga hazánk is, a Román Népköztársaság.“ Hisszük ezt és bízunk erőnkben, hogy megvalósítjuk céljainkat. Hi­hetünk és bizhatunk, mert erőinket megsokszorozza a párt vezetésének bölcsessége. Amikor két nap múlva az urnák elé járulunk, arra szavazunk, hogy a párt szava mun. kánkban tetté érlelődjék. Honpolgároki Igy szól a választási kiáltvány megszólítása. Honpolgá. rokl... A megszólítás szíven üt, mert hozzám szól, aki tudatosan, szív­vel, lélekkel s értelemmel polgára vagyok e honnak, tehát megszólítottnak ér­zem magam és felelnem kell e megszólításra. Emlékezem nem éppen boldog ifjúságomra, ami­kor ilyen meghatározás­sal illettek engem és a többieket, akik fütyültünk a kortes felhívásokra: Vá­lasztók! Választó az ör­dög — mondta akkoriban az állampolgár az utcán és összegyűrte a válasz­tási kiáltványt és eldobta a sárba, vagy egy pené­szes kapu alá. Mert se választónak, se honpol­gárnak nem érezte ma­gát. Félelmet, szorongást, undort, gyűlöletet, meg­vetést érzett azok iránt, akik haza alatt a saját zsebüket és a személyes érdekeiket értették. Ma, amikor hozzám szól a választási kiált­vány és Honpolgárnak nevez engem, azt érzem, amit a francia forradalom fiai és hívei éreztek, mikor Polgártársnak szólították egymást. A megszólítás forradalmi állampolgári tudatomhoz szól. A forradalmi fejlő­désben született állam szólít meg, a nép állama, az én államom, amellyel azonosítom magam, ame. lyet megvédek minden körülmények között és amely megvéd engem. Eszméimről, életemről és személyes békémről van szó. amikor az állam választani szólít és én vele eszméimre, életemre, a nép uralmára, a hala­dásra és a békére szava­HONPOLGÁR!... zok, mindenekfölőtt, e- gyetlen felsorolt tényező­től sem függetlenül a bé­kére, mert ez az állam, az én államom legelső a- lapelvet között a béke fö­lötti őrködésben vállal fe­lelősségteljes kommunis­ta feladatot a béke fölött őrködő többi állammal egyetemben. Nem sorrendben, hanem kezdet és vég kérdése a béke ügye, a lét kérdése. Olvasom a választási ki­áltványt, az iró érzékeny­ségével kutatom sorait a hon belső állapotáról, fej­lődésének perspektíváiról. De azokat a sorokat, amelyek államunk kül- vonatkozásairól beszélnek kétszer is átolvasom. A kiáltványnak ez a ré­sze arról szól — hozzám, hozzád, hozzánk, minden­kihez. akinek kedvesek ö- véi, eszméi, álmai és sor­sa —, hogy ez a mi álla­munk biztonságos tudat­tal, szilárdan, határozot­tan, egyszerűen és félre­érthetetlenül híve és szol­gája a békének. Nincs itt semmi kacskaringó, sem­mi hátsó gondolat, sem­milyen levanti számítás, kereskedői hátsógondolat, választási fogás, az ál­lam azt akarja, amit én a honpolgár: békét a föl­dön. A honpolgárok állama tudatosan és tisztán, a szocialista államok nagy családjának közös emberi és államerkölcsi elvei sze­rint, tiszteletben tartja minden állam szuveréni- tását. a mi államunk a tudatos honpolgárok álla­ma nem tűr beavatkozást belügyeibe és nem avat­kozik más állam bel­ügyeibe ... Régen, nem túl boldog ifjúságomban, az azóta megdöntött államban csak arról tudtam, hogy a béke fölött egy ország őrködik csupán, a Szovjetunió. S ezért a béke melletti ál­lásfoglalás egyben hitval­lás is volt és ez nagyon enyhén szólva, nem járt előnyökkel. Hiszen köröt­tem, fölöttem és alattam, amerre léptem, ahová néztem ezek között a ha­tárok között, az állam nem a békét akarta, s *- zért megsemmisítésemre törekedett, rendőrállam volt, terrorista, burzsoá diktaturás, majd fasiszta elnyomó állam. Egy marok nyi tőkés és feudális four nem elégedett meg any- nyival, amennyit a nép verejtékéből összehará­csolt, hanem habzó száj­jal sandított jobbra-balra, honnan, melyik szom­szédtól rabolhatna el még egy darab kizsákmányol­ható földet s a földdura- bon kizsákmányolható munkásokat és paraszto­kat, hogy mohóságát csil­lapítsa, bár egy időre, mert hiszen ez Ugyanúgy csillapíthatatlan, mint az idült alkoholista tehetet­len és véget nem érő szomja... Az állam sorsa vég­eredményben sose abból a szempontból érdekelte a népet, amelyből akár a szomszéd, akár a hazai burzsoáziát. Mert a bur­zsoáziát korántsem az állam s a nép sorsa ér­dekelte, hanem egyedül ée kizárólag telhetetlen zse­be, feneketlen étvágya és a háború szálait ügy szövögette, ahogy éppen személyes érdekei kíván­ták. Bár ezek az érdekek se voltak túlontúl, hogy úgy mondjuk hazaian személyesek, hiszen kivé­tel nélkül a külföldi tőkék köldökzsinórján lógtak. Amerikai, francia, belga, német, angol, svájci tőke — és velük együtt a ha­zai —, ezek voltak az igazi urak az állam fö­lött, amelyben nem volt szabad ember, nem volt szabad gondolat, szabad cselekedet, rab és vak eszköz volt a kezükben a nép. Választóki így szólítot­tak meg bennünket az urak. Választókl így szó­lítottak meg romániai tő­kések és földesurak, ro­mánokat. magyarokat és más nemzetiségüeket. így szólitott meg a brüsszeli bank, a new-yorki börze, francia vagy a német tő­késcsoport, Horthy bará­tai: Weisz Manfréd fegy­vergyáros és Chorin Fe­renc a bankár és Eszter- házy herceg a négyszáz, ezer hold ura ... Válasz­tóki — duruzsolták fü­lünkbe, szavazzatok ránk, a háborúra, a halálotok­ra, a pusztulásra és bol­dogok lesztek a túlvilá­gon ... Nos, megismertük a háborújukat is. Most a békére szava­zunk, önmagunk felszó. litására, önmagunk meg­bízásából, önmagunkra, honpolgárok honpolgárok­ra. És a pokolba minden­kivel, aki nem a békét akarja ... hanem a hábo­rút, s a múltat... MÉLIUSZ JÓZSEF Népi Demokrácia Frontja JELÖLTJEIRE! A NÉPGYÚLÉSEK választási rendszerünk MÉLY DEM Politikánk megfelel a nép alapvető érdekeinek Csütörtök délután nagyszabású vá­lasztási népgyülés zajlott le a buka­resti Recolta sportcsarnokban. A „23 August“ választókerület sokezer vá­lasztója találkozott itt az NDF kép­viselőjelöltjével, Chivu Stoica elvtárs­sal, a Minisztertanács elnökével, az RMP KV politbürójának tagjával. A nagygyűlésen résztvettek az „23 Au­gust“ fémipari üzemek, a „Republics“ csőgyár, a „Bucuresti“ cementgyár, a „Filatura Romíneascá de Bunibac“ és több más nagyvállalat munkásküldöt­tei, valamint sok katona, háziasszony, tisztviselő. A gyűlés elnökségében Chivu Stoi­ca, Constantin Pirvulescu, Stefan Voi- tec, Vladimir Gheorghiu, Fl. Dánála- che, A. Vládoiu elvtársak és a város­rajon főbb vállalatainak és intézmé­nyeinek küldöttei foglaltak helyet. A gyűlést N. Mátéi elvíárs, az NDF városi tanácsának tagja, az RMP „23 August“ rajoni bizottságának első tit­kára nyitotta meg­A választók közül elsőnek Ion Bur- dusan, a „Republica“ üzemek élmun­kása szólalt fel és elmondotta, hogy üzemében a januári termelési tervet 6,7 százalékkal túlteljesítették. Ion Popescu, az „23 August“ rajoni 67. számú vegyes iskola tanítója népi demokratikus rendszerünk kulturális vivmányairól és a tantestület további feladatairól beszélt. Maria Partenie, a „Filatura Romi- neascä de Bumbac“ munkásnője mél­tatta a február 3-i választás jelentő­ségét s kiemelte, hogy országunk if­júságának alkalma lesz bebizonyítani a párt és a kormány iránti forró sze- retetét. Ezután kidomborította azt a figyel­met és szeretetteljes gondoskodást, a- melyben pártunk és kormányunk az ifjakat részesíti. Szabad életünk — mondotta befeje­zésül a felszólaló — szemet szúr az imperialista köröknek. Meg akarják zavarni nyugalmunkat, békés alkotó munkánkat. De mi nem ijedünk meg tőlük és bátran szemükbe vágjuk: Erős a mi pástunk, a munkásosztály pártja s ennek vezetésével — ha kell életünk árán is — megvédjük forra­dalmi vívmányainkat. Ion Costea, a „23 August" üzemek mérnöke a többi között ezeket mon­dotta: Ránk, technikusokra meg­tisztelő feladatok várnak. Jobban meg kell szerveznünk a gyártást, bátran alkalmaznunk kell a korszerű módsze­reket, tapasztalatainkkal elő kell segí­tenünk a túlzott centralizmus korláto­zását, harcolnunk kell a bürokrácia el­len. Ezután hangsúlyozta, hogy bizonyos reakciós körök újabban egyre többször hangoztatják „óhajukat“, hogy „fel­szabadítsanak“ bennünket. Munkás- osztályunk, dolgozó parasztságunk is­meri már ezt a „szabadságot“ és nem kér belőle. Ion Costea mérnök a továbbiakban kifejtette, hogy milyen veszélyt jelent a béke szempontjából az úgynevezett „Eisenhower-elv“ s hangsúlyozta, hogy a békeszerető népek éberen őrködnek a béke felett. Ion Marinescu nyugdíjas a burzsoá­földesuri rendszer korrupt választási módszereiről beszélt. Radu Drágán, a rajoni néptamács elnöke felsorolta, hogy milyen építke­zési munkálatokat hajtottak végre az utóbbi négy év alatt a lakosság támo­gatásával. Elmondotta, hogy a most megtartott találkozókon a választók számos javaslatot tettek a dolgozók javát szolgáló további építkezésekre. A gyűlés hatalmas lelkesedés kö­zepette folyt le. Chivu Stoica elvtárs beszédét la* punk 3. oldalán közöljük. A román-magyar testvériség jegyében (Tudósítónktól) Szerdán, január 30-án délután az ország egyik leg­érdekesebb, legváltozatosabb összetételű választó kerületének, a kolozs­vári 31. választókerületnek a szavazó polgárai találkoztak jelöltjükkel. Két egye'.em, két színház, klinikák egész sora van e választókerületben, ugyan­itt van a mezőgazdasági főiskola, a mezőgazdasági kísérleti telep, és ipar­telepekben sincs hiány. Kulcsár Ferenc, az NDF tartományi vezetőségi tagja, Kolozsvár tarto­mány néptanácsi elnöke, megnyitó -szavaival megkezdődnek a felszólalások. Raluca Ripan, az Akadémia kolozsvári fiókjának elnöke örömmel jelenti be, hogy az akadémiai fiók tudományos intézetei számára januártól 54 uj állást hagytak jóvá. laboránsok, technikusok számára. Ez uj lendületet ad a tudományos kutató munkának. — Sokszor elmondottuk már, de soha sem feleslegesen, hogy a Bolyai Tudományegyetem a népi demokratikus rendszer eredménye — jelenti ki Demeter János, a Bolyai-egyetem professzora. ■— Egyetemünk különösen az u‘óbbi időben mindenre kiterjedő támogatásban részesül. Az elmúlt hónapban például laboratóriumainkat jelentékeny modern felszereléssel égé. sziteflék ki. A kolozsvári Magyar Állami Szinház részéből Csóka József színművész beszél. — Népi demokratikus államunk gondoskodása folytán a kolozsvári Állami Magyar Szinház ma olyan kedvező feltételek között fejti ki munkáját, mint még soha, 160 éves fennállása óta — jelenti ki Csóka József. A nemzetiségi egyetértést hangsu lyozza ki Rosea Aiexandru is, a Babes egyetem prorektora. Nem hiányoznak a bírálatok sem. Timoftei Gheorghe, régi^ munkás-har­cos. a Grigorescu városrész iskolájának helyzetét teszi szóvá. Csak a népi demokratikus rendszerben bízunk Több mint ötezer munkás, techni­kus, tanár és egyetemi hallgató, társa­dalmi és kulturális aktivista, katona, háziasszony s dolgozó paraszt gyűlt össze szerdán délután a lasi tartomá­nyi szállítási vállalat nagy csarnoká­ban, hogy találkozzék NDF jelöltjével losif Chisinevschi elvtárssa!, az RMP KV Politbürójának tagjával, az RMP KV titkárával. A választók lelkes éljenzéssel fogad­ták jelöltjüket és hosszasan éltették a Román Munkáspártot, élén Központi Vezetőségével. Dumitru Gheorghiu elvtárs, a last tartományi pártbizottság első titkára az NDF tartományi Tanácsának elnö­ke megnyitó beszédében kidomborítot­ta. hogy a választási kampány során tartott sokszáz népgyülésen a válasz­tók büszkén sorolták fel a népi demo­kratikus rendszer vívmányait és az ország igazi gazdáiként mérlegelték, miképpen kell megoldani az általános és helyi jellegű kérdéseket. A felszó­laló hangsúlyozta, hogy a népgyülése­Megkezdte működését a kiskapusi kénsavgyár A marosvásárhelyi 5. számú építkezési tröszt munkása] és a nagyszebeni „Jndependenta” mü­vek technikusai nagyjelentőségű teljesítménnyel köszöntik a nagynemzetgyülési választáso­kat. Január 31-én befejezték a kiskapusi kénsavgyár építkezését és ugyanaznap hozzáláttak a gépek bejáratásához. A gyár 6. számú kemencéje már meg is kezdte a termelést. Az uj kénsavgyár nemsokára teljes kapacitással fog dolgozni. Széles távlatok (Tudósítónktól.) — Amióta a tordai szinház nézőterét renoválják, nincs a városnak eléggé befogadóképes terme. Különösen kitűnt ez január 30-án. ami­kor a város lakossága, munkások, dol­gozó parasztok, értelmiségiek megbízot­tai nagygyűlésen találkoztak Leonte Ráutu elvtárssal, az RMP KV Polit­bürójának póttagjával, a tordai 27. választókerület nagynemzetgyülési kép­viselőjelöltjével. A rajoni néptanács gyüléstermében egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, zsúfolásig meg­telt a karzat, a gyülésterem melletti kü­lön helyiség is, az egybegyűltek egy része a folyosóról hallgatta végig az elhangzottakat. Az almaszegi hőerőmű A derna-tatarosi szénmedencében (Nagyvárad tartomány, Margittá rajon), Almaszeg községben, hatalmas hőerőmű épült. Egész sor bánya­üzem Innen kapja a szükséges elektromos energiát. A hőerőmű már a közeljövőben a sarmaságl medencét Is el fogja látni villamos árammal. Képűnkön a hőerőmű főépülete látható­A párt, a kormány és a dolgozó nép szilárd egységének ufabb kifejezője volt ez a nagygyűlés. Számos tordai és környékbeli lakos szólalt fel. Mun­kások, kollektivisták, értelmiségiek ne­vében taglalták, hogy mit adott és milyen távlatokat nyit a népi demokra­tikus rendszer, felidéztek a rosszemlékű múltból egy-egy jellemző mozzanatot és hitet tettek a szocializmus mellett. Sofronie loan, az Electroceramica gyár idős munkása elmondotta egyebek között, hogy a 30-as évek elején any- nyi szakmájabeli munkást tartóztattak le és dolgoztattak ingyenesen a börtö­nökben, hogy az egyenesen versenyt je­lentett a vállalkozóknak. Hasonlóképpen emlékeztek meg üze­mükről más felszólalók is. Elmondot­ták egyebek között, hogy a tordai ce­mentgyárban a külföldi és belföldi tő­kés vállalkozók idejében mindössze 500 munkás dolgozott, a balesetek szá­ma évente mégis 300-ra emelkedett a kezdetleges berendezések és az ember- 910 munkaformák miatt. A cement­gyárak megbízottja büszkén emléke­zett meg a nagygyűlésen arról, hogy háromszor egymásután nyerték el a termelés vörös zászlaját s mintegy 2500 tonna cementet adtak az épít­kezésekhez terven felül. Négy uj blok­kal, számos családi házzal, saját mo­zival gazdagodott a gyár csak az utób­bi időben. A munkások körében minde­nütt nagy megelégedést és örömet váltott ki a december 27-29-i plená­ris ülés határozata; ez újabb munkavál látásokban is kifejezésre jutott. Felszólalt a nagygyűlésen Kereki Pál a tordaszentmihályi kollektiv gazdaság elnöke is. Ismertette gazdaságuk si­kereit s megemlítette, hogy kollektiv gazdaságukban tavaly is 40 left ért egy munkaegység. Nagy taps közepette biz­tosította a városi dolgozókat a kol­lektivisták eltökéltségéről, hogy to­vábbra is gondoskodnak a munkásság kenyeréről és az állam központi alap­járól. Értelmiségiek és más tordai lakosok szólaltak fel sorra, maid Leonte Ráutu elvtárs mondott beszédet. ken elhangzott javaslatok jórésze már meg is valósult s a többi is hamaro. san valóra válik a tömegek közremű­ködésével. Costache Craciun, a iasi vasúti fü. tőház munkása Maria Potlrniche, a Textila Rosie gyár munkásnője, és Octav Baghiu, a lasi tartományi au. tójavitó műhelyek igazgatója, dolgo­zóink uj életéről beszélt és arról, hogy a párt és a kormány hogyan gondoskodik a dolgozók életszínvona­lának szüntelen emeléséről. Constan­tin Tárcán, az Ilié Pintilie vasúti mű­helyek ifjúmunkása kifejtette, hogy népi demokratikus rendszerünk min. den fejlődési lehetőséget megad ifjú­ságunknak. A iasi főiskolai oktatás fejlődéséről beszélt Gheorghe Ciobanu egyetemi tanár. a iasi Műegyetem prorektora. Dumitru Juverdeanu katonatiszt rá­mutatott arra, hogy néphadseregünk katonái, tisztesei és lisztjei, a dolgozó nép fiai, aktív részt vesznek az or­szág politikai életében. „Mi, dolgozó parasztok — mondotta Teodor Pamfil, a Holboca községi me­zőgazdasági társulás tagja —, akik most gazdái vagyunk a földnek, a- melyet megművelünk, sohasem fogjuk elfelejteni a párttól és a kormánytól, testvéreinktől, a városi munkásoktól kapott támogatást. A jelenvoltak hosszas tapsa közepet­te emelkedett szólásra losif Chisi- nevschi elvtárs. Mindenben támogatjuk a párt politikáját A craiovai 15. sz. választókerület­hez tartozó honpolgárok szerdán dél­után nagygyűlés keretében találkoz­tak jelöltjükkel, Constantin Pírvules. cu elvtárssal, az RMP KV Politbüró­jának tagjával. A gyűlésen az „Elec- troputere“ gyár, a „7. Noembrie“ mezőgazdasági szerszám, és gépgyár és a „Partizánul“ üzemek sok dol­gozója, a környékbeli falvakból föld­művesek. továbbá tanárok, tanítók és háziasszonyok igen nagy 6zámban vettek részt. > Cornel Fulger elvtárs, az NDF tar­tományi tanácsának elnöke megnyitó beszédében méltatta a népi demokra­tikus rendszer nagy eredményeit. Ezután számos felszólalás hang­zott el. Az „Electroputere" gyár dol­gozói — mondotta Anton Puscasu mérnök — teljes erejükkel támogat ák a párt politikáját Viorel Buzarnescu, a „7 Noembrie“ üzemek ifjúmunkása arról beszélt, hogy a párt és a kor­mány milyen messzemenően gondos­kodik az ifjúságról. Gheorghe Prfda, Podari községbeli társult paraszt szó­lalt fel ezután. Elmondottá, hogy az eszmék, ame­lyekért 1907-bén az ország annyi dol­gozó parasztja — köztük számos föl­dije is — életét áldozta, csak a népi demokratikus rendszer éveiben váltak valóra. Támogatjuk a párt politikáját igyekezni fogunk többet termelni s 15 vagon búzát és kukoricát adunk el a szövetkezetnek — mondotta. Stefánia Torna az ,Jndependenta" munkásnli- je a nők hajdani jogfosztet.Ságéról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a nők helvzetp gyökeresen megváltozott, teljes jogegyenlőségnek örvendenek. A tanügyi káderek nevében Nicolae Popa tanár szólalt fel. Kiemelte, hogy az NDF választási felhívása és az RMP KV legutóbbi plenáris ülésének határozatai igen értékes útmutatáso­kat taitalmaznak az ifjúság nevelését illetően. SZAVAZZUNK A FEBRUÁR I vasárnap Vilda proletárjai eaue süliét elei

Next

/
Thumbnails
Contents