Előre, 1957. február (11. évfolyam, 2885-2909. szám)

1957-02-01 / 2885. szám

2 Miron Constantinescu elvtárs beszéde Mindenekelőtt engedjék meg, hogy köszönetet mondjak Önöknek azért a megtiszteltetésért és bizalomért, hogy engem, mint a Román Munkáspárt egyik tagját, NDF-jelöltnek javasoltak az Egyetemi Klinikák választókerüle­tében-Azokról a nemzetközi körülmények­ről szólva, amelyek közepette a jelen­legi választások lezajlanak, a szóno­­k­ emelte, hogy ebben­ az időszakban a tartós világbéke megteremtéséért, különböző rendszerű államok­­ békés együttlétezéséért és a népek közti da­rabságért harcoló erők megszilárdul­tak, fejlődtek. Ugyanakkor azonban megmozdultak a béke ellenségei is, kirobbantották az Egyiptom elleni an­gol—francia agressziót és a magyar­országi ellenforradalmi puccsot. Mindezek az események és más ag­resszív kísérletek és antidemokratikus merényletek, például Yemen, Indonézia stb. ellen, arról tanúskodnak, hogy a békéért küzdő erők növekedésével egy­idejűleg azok az erők­ is aktivizálódtak amelyek útját akarják állni az emberi­ség béketörekvéseinek és igyekeznek megakadályozni a különböző rendsze­rű államok békés együttlétezését. Mostanában harangozták be — nagy zajjal — a Közel-Keletre vonatkozó ú­n. ,,Eisenhower-elvet”, amely nem más, mint az USA agresszív monopolista köreinek újabb kísérlete arra, hogy fegyveres fenyegetéssel megfélemlítsék a függetlenségükért harcoló arab né­peket, úrrá legyenek sorsuk felett és megkaparintsák az arab országok kin­cseit. Ugyanakkor azonban ennek az úgy­nevezett „Eisenhower-elvnek" a tar­talmából kitűnik az imperialista tábor gyengesége is. Ez alkalommal még nagyobb erővel ütközött ki az imperia­lista tábor gyengesége és az ellentétek egyrészt az amerikai imperialisták, másrészt az angol és francia imperia­listák között. Kudarcra vannak ítélve az Egyesült Államok próbálkozásai, hogy az arab országokban elfoglalják az angol és francia imperialisták helyét és hatal­mukba kerítsék a világ e részének gaz­dag kőolajtelepeit. Az angol, francia és amerikai im­­perialista urak, amikor egymás kö­zött marakodnak e vidék kőolajá­ért, megfeledkeznek e vidék igazi gazdáiról, a közel- és közép-keleti népekről. A múlt év végén zajlottak le a ma­gyarországi ellenforradalmi esemé­nyek, amelyek veszélybe sodorták ma­gát a magyarországi társadalmi-poli­tikai rendszert is. A magyarországi eseményekről al­kotott véleményünk,­ a Botsyán Mun­káspárt véleménye, teljességgel­ helyes­nek bizonyult. Örvendetes, hogy a ma­gyar nép, a magyar munkásosztály kebelében voltak megfelelő erők arra, hogy megmentsék a helyzetet, s forra­dalmi munkás-paraszt kormányt ala­kítsanak, amely a szovjet munkás-pa­raszt hadsereg segítségével fegyveres harcban legyőzte a nemzetközi reak­ció által felbujtott, megszervezett és támogatott magyar katolikus, sovi­niszta, nacionalista reakció osztagait. Örülünk ennek, mert ez a záloga an­nak, hogy Magyarország a demokrá­cia útján fog fejlődni, ez a záloga a demokratikus román állam és a demo­kratikus magyar állam békés, baráti kapcsolatainak. Miron Constantinescu elvtárs ezután belpolitikai kérdésekről beszélt és hangsúlyozta, hogy a párt december végén megtartott plenáris ülése rend­kívül nagyjelentőségű esemény pár­tunk és országunk népi-demokratikus rendszerének fejlődése szempontjából. A plenáris ülés mélyrehatóan elemezte és a legmegfelelőbben megoldotta az előttünk álló nagy gazdasági és tár­sadalmi kérdéseket A központi kérdés, amelyet a plená­ris ülés a Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs által előterjesztett jelentés alapján vi­tatott meg, a dolgozók életszínvonalá­nak emelése volt. Komoly hiányosságaink vannak még ebben a tekintetben, tudjuk, hogy nem sikerült teljes mértékben megvalósíta­nunk azt, amit az életszínvonal eme­lésére vonatkozólag célunkul tűztünk ki.Hogy az életszínvonal emelését mi­ért nem sikerült teljes egészében meg­valósítani, ennek több oka van; pár­tunk II. kongresszusa részletesen ele­­mezte ezeket az okokat. Ezek össze­függnek a munka termelékenységének, a termelési és forgalmi költségek csök­kentésének kérdéseivel, — mert ezek­nek többletjövedelmet kell biztosítani­­uk államunknak az életszínvonal eme­léséhez —, összefüggnek továbbá az iparosítást szolgáló nagy erőfeszítése­­inkkel, amelyeket azért kellett meg­tennünk ebben az időszakban, hogy felépítsük országunkban a szocializ­mus műszaki-gazdasági alapjait. Ez megfeszített munkát követelt a dolgozó néptől, bizonyos áldozatokat igényelt a munkásosztálytól és a dol­gozó parasztságtól. Országunk munkásosztálya és dol­gozó, parasztsága nagy tiszteletet ér­demel azért, hogy tántoríthatatlanul bizalommal és reménykedéssel hozta meg ezeket az áldozatokat, biztosítva ilyképpen az ország iparosítására és villamosítására irányuló fontos tervek megvalósítását. Ma elmondhatjuk, hogy Románia olyan ipari-mezőgazdasági or­szággá fejlődött, amelyben a nem­zeti jövedelem nagyobbik részét az ipar szolgáltatja. Ipari termelésünk 1948-hoz, az államosítás évéhez viszonyítva, 1956-ban 3,8-szeresére, vagyis csaknem négyszeresére növekedett. Ez természetesen közvetlenül kiha­tott a mezőgazdaság fejlődésére, a szállításokra, az építőiparra és általá­ban a népgazdaság minden területére. Miron Constantinescu elvtárs a továb­biakban részletesen beszélt a párt KV 1956 decemberi plenáris ülésének intéz­kedéseiről, amelyek a nép életszínvo­nalának emelését, a népgazdaság fej­lesztését célozzák- A dolgozó paraszt­ság nagy lelkesedéssel és bizalommal fogadta a kötelező kvóták megszünte­­tését s a mezőgazdasági termékek fel­­vásárlási és szerződéskötési rendszeré­nek általános bevezetését. A lakáskérdéssel kapcsolatban szónok hangsúlyozta, hogy csupán 1957 folyamán 1 milliárd lejt fogunk lakásépítésre fordítani központi ala­­­­pokból. (Az egész első ötéves terv fo­lyamán 2 milliárd lejt költöttünk erre a célra.) ’, Jelentős mértékbe­n növeljük a néptanácsi és vállalati alapokból történő lakásépítést, továbbá a sa­ját erőforrásaikat felhasználó ál­lami hitellel is támogatott egyéni lakásépítkezéseket. Ilyenformán egyszerre több úton haladva, erő­teljesen növelhetjük a lakásépít­kezést. A szükségletekhez képest ez még nem kielégítő. A lakásépítkezések fel­lendítése azonban igen nagymérték­ben függ a néptanácsoktól és a vál­lalatoktól. Az utóbbi időben nagyon sokat be­szélünk centralizációról és decentrali­zációról — mondotta a szónok. Elle­nezzük a túlzott központosítást, mivel ez akadályozza a tömegeik kezdemé­nyezésének és alkotó erejének érvénye­sülését a gazdasági és kulturális élet­ben, csakúgy mint más tevékenységi területeken, de ellenezzük a túlzott de­­centralizációt is, mert ez ugyancsak káros jelenség és a gazdasági élet egy­ségének gyengülésével, gazdasági és kulturális széttagoltsággal jár, ez pe­dig ellentétben áll országunk fejlődé­sének érdekeivel. Miron Constantinescu elvtárs utalt a népi demokratikus rendszerünk elle­ni rágalmaikra, s egyes imperialista rádióállomások arra irányuló tevékeny­ségére, hogy nyugtalanságot keltsenek országunkban. Ez nemcsak hogy nem járt sikerrel — mondotta —, hanem éppen ellenkezőleg, még jobban meg­erősödött népünk bizalma és a mun­kások összefogása, még jobban meg­szilárdult a munkásosztály és a dolgo­zó parasztság szövetsége, még szoro­sabb lett a román nép és az együttélő nemzetiségek barátsága. A párt és a kormány szavára népünk eddig is, támogatta és most is határo­zottan támogatja a népi demokratikus rendszert, mert egyesegyedül csak ez a rendszer képes biztosítani a szaka­Ezekben a napokban az ország minden részén választási gyűléseket tartanak, amelyeknek során a Népi Demokrácia Frontjának jelöltjei ta­lálkoznak választóikkal, hogy felelős­ségük tudatában megvitassák velük államunk alapvető bel- és külpolitikai kérdéseit. Mint az ég a földtől, úgy különböz­nek mai választásaink a régi válasz­tásoktól. A mai választásokat hazánk lakosainak széleskörű részvétele az előkészítő szakaszban, valamint a választások mélységes demokratizmu­sa jellemzi. A burzsoá­ földesúri ura­lom éveiben a választások a terror és a zsarolás jegyében folytak le s a vá­lasztók akaratát semmibe se vették. A­ népi demokrácia biztosítja a dolgo­zó tömegek aktív részvételét az or­szág ügyeinek intézésében, a legfon­tosabb államügyek megvitatásában. A továbbiakban C. Pirvulescu elv­társ méltatta a népgazdaság fejlesz­tése és az életszínvonal emelésének terén az 1952-es választások óta el­ért főbb eredményeket. Mindezek a vívmányok — hang­súlyozta a szónok — dolgozóink erőfeszítéseinek köszönhetők. Dol­gozóink szilárdan meg vannak győ­ződve pártunk politikájának he­lyességéről s nagy odaadással vesznek részt az új, bőségesebb élet megteremtéséért, a szocializ­mus felépítéséért, a békéért fo­lyó harcban. Minden eredményünk megvalósításához nagyban hoz­zájárult a Szovjetunió sokoldalú, testvéri segítsége. A hajdani Oltenia helyzetét ecsetel­ve, Constantin Pirvulescu elvtárs rá­mutatott arra, hogy hazánknak ez a vidéke a burzsoá­ földesúri időkben Románia egyik legelmaradottabb vi­déke volt, semmiféle iparral nem ren­delkezett. Oltenia gazdagságát 754 földesur és több mint 13 ezer kulák bitorolta. A legtermékenyebb földek több mint 250 ezer hektár g­az birtokukban voltak. Segarcean és Sadovan a volt királynak több mint 36 ezer hektáros birtoka volt, míg többszázezer parasztcsalád csak cse­kély földdel rendelkezett, vagy pe­dig teljesen föld nélküli volt, viskók­ban valóságos rabszolgamódra élt. Ki ne emlékezne azokra az időkre, amikor olyan nagybirtokosok, mint Jean Mihail, Stirbei, Cantacuzino her­ceg, Burileanu, Bibescu és mások kü­­lön-külön sok ezer hektár szántóföldet birtokoltak, az egyes parasztcsaládok­nak pedig átlagosan alig 0,54 hektár szántóföld jutott; ki ne emlékezne az 1907-es vérzivataros esztendőre, a­­mikor a burzsoá­ földesuri rendben gá­ládul halomra gyilkoltak 11 ezer jobb sorsot követelő parasztot. E gyá­szosemlékű idők örökre letűn­tek. A munkásosztály vörös harci lobo­gója alatt, amelyet a kommunisták emeltek magasra, sok millió becsüle­tes ember sorakozott fel, rettenthetet­­lenül harcolva az új .szocialista Ro­mánia megteremtéséért. A népi hatalom győzelme után az­datlan fejlődést a szocializmus felé, a nép bőséges, kulturált, boldog élete felé­ A felszólalók közül számosan utal­tak a kolozsvári vívmányokra, a vá­rosban és a tartományban elért ered­ményekre. Főként a kulturális és tan­ügyi eredményeket domborították ki, de beszéltek egyes hiányosságokról is. A népi demokratikus hatalom szá­mos új gyárat létesített Kolozsvárott. Közöttük van a „Carbochim“, a ,.Li­beria­tea”, a 9. számú tröszt műhelyei, nagy fejlődésen ment keresztül a Her­­bák János-gyár, a vasúti műhelyek, a „Tehnofrig”, az „Armatúra", a „Var­ga Katalin” és más vállalatok. Az ipari fellendülés folytán Kolozsvár munkáslakossága jelentősen megnöve­kedett. Mint ismeretes a második vi­lágháború előtt a város lakossága nem­ érte el a 100 000 lelket. Ma több mint 155.000 lakosa van a városnak­ A még fennálló fogyatékosságok el­lenére, mind kulturális és egészség­­ügyi téren, mind pedig a tanügyekben jelentős eredményeket értünk el. Miron Constantinescu elvtárs végül ezeket mondotta: Olyan időben élünk, amikor országunk mind gazdagabbá válik, amikor a román, a magyar és az összes nemzetiségek testvérekként mind jobban összefognak, hogy gaz­dag, művelt, boldog országgá tegyék a Román Népköztársaságot. Kétségtelen, hogy ez nem vihető végbe máról holnapra .De minden év, minden negyedév, minden hónap, min­den megvalósítás, akár nagy, akár ki­csi, közelebb visz bennünket ehhez a célhoz. Csak rajtunk áll, valamennyiünkön együtt és külön-külön, munkásokon, parasztokon és értelmiségieken, hogy teljesítsük ezt a hivatásunkat, valóra váltsuk népünk évszázados álmát, fel­építsünk egy új, boldog társadalmat, amelyben nem létezik többé elnyomás és kizsákmányolás. E nagy cél megvalósításához veze­tőre van szükségünk és a mi orszá­gunkban van ilyen vezető. Több mint 35 éve mutatja az utat országunk dolgozó népének, irányítja minden lé­pését, ellátja jó tanácsokkal, útbaiga­zítja, bírálja hiányosságait, méltányol­ja jó eredményeit, helyes irányba te­reli népünk munkáját. Ez a vezető , a Román Munkáspárt, egykori elmaradt Craiova tartomány felvirálgzott és lendületes fejlődésnek indult. Craiova mellett épült fel az ország egyik legnagyobb elektrotech­nikai üzeme, az Electroputere. Meg­kezdte működését a November 7 me­zőgazdasági szerszámgépgyár. Hatal­mas lendülettel fejlődik a kőolaj- és kőszénipar is ebben a tartományban. A turnu-severini hajógyár, a craio­­vai egyesült Partizán gyárak, a tir­­gu-Jiui Tudor Vladimirescu készruha­gyár és a többi ipari vállalatok jelen­tékenyen fokozták termelésüket és túl­szárnyalták tervfeladataikat. Nagy fejlődésnek indult az élelmi­szeripar­ A népi hatalom hatalmas fejlődési kilátásokat nyitott meg a tarto­mány mezőgazdasága előtt, meg­változtatta a falvak és községek képét. Ott ,ahol hajdan a telhetetlen földes­úri kizsákmányolás következtében sö­tét nyomor, nélkülözés és keserűség honolt, ma mindenütt jómódot és öröm­teli életet találunk.­­A tartományban nagy teljesítőké­pességű gépállománnyal felszerelt 17 GTA és 24 állami gazdaság létesült. A burzsoá­ földesúri időkben Olténia földjét 41 ezer faekével szántották, ma pedig több mint 1700 traktor és egyéb mezőgazdasági gép dolgozik a tartomány mezőgazdaságában. Több mint 100 ezer dolgozó paraszt, a párt útmutatásait követve, egyesítet­te szétszórt földdarabjait és önkéntes elhatározásuk alapján 1800 kollektív gazdaságot ,mezőgazdasági társulást és termelőszövetkezetet létesítettek. Craiova tartományban lényegesen emelkedett a dolgozók életszínvonala. A munkások reálbérének és a dolgo­zó parasztok jövedelmének emelkedé­séről sokatmondóan tanúskodik az, hogy az elmúlt évben a tartományban eladott áru mennyisége 14 százalék­kal emelkedett 1955-höz viszonyítva. Az utóbbi hat évben több mint 16.000 lakás épült. 117 szülőotthon, számos kórház és poliklinika létesült, 1074 kultúrotthont, több mint 900 is­kolát, stb építettek fel, vagy rendez­tek be. Craiova városban három felsőfo­kú tanintézet létesült. A tartomány dolgozói, akárcsak az egész dolgozó nép, örömmel fogadták az RMP KV 1956 decemberi plenáris ülésének határozatait. E határozatok valóraváltása megkö­­veteli minden egyes dolgozótól, bár­milyen munkaterületen működik is, hogy komoly munkát végezzen a termelés növeléséért, a termelékenység fokozásáért, az önköltség csökkenté­séért. Minden munkás, technikus, mérnök és vállalatvezető becsületbeli feladata, hogy állandóan küzdjön a vállalat gazdaságosabb termeléséért, a belső tartalékok maradéktalan feltá­rásáért és felhasználásáért, a tech­nika fejlesztéséért, a gépek és a mun­kaidő jobb kihasználásáért, a tökéle­tesebb, munkaszervezésért, a fegye­lem megszilárdításáért, a fejlett mun­kamódszerek bevezetéséért és kiter­­jesztéséért. Az RMP KV plenáris ülésének ha­tározata értelmében a mezőgazda­sági termelők maguk rendelkeznek egész termékfeleslegük fölött. Az állam kedvező feltételeket tud biztosí­tani a termelők termékfelesle­gének értékesítéséhez, s ez még fo­kozottabb mérté­kben érdekeltté teszi a parasztságot, hogy fokozza a ter­melést s minél több mezőgazdasági élelmiszerterméket adjon el az állam­nak. A szövetkezetek vezető tanácsaira hárul az a feladat, hogy a fogyasztási szövetkezetek erőteljes központokká váljanak a város és falu közti áru­cserében. Sok szocialista mezőgazdasági egy­ség és egyénileg dolgozó paraszt tet­tekkel akar válaszolni a párt gon­doskodására, s nagymennyiségű mező­­gazdasági terméket értékesít a szö­vetkezetek útján. Pártunk és kormányunk — követke­zetesen folytatva az ország szocia­lista iparosítására és a nehézipar el­sődleges fejlesztésére irányuló politi­káját — központi feladatul tűzte ki a mezőgazdaság rendszeres fejleszté­­sét, a könnyű, és élelmiszeripari ter­melés növelését, és a lakásépítkezése­ket a dolgozók számára. A gazdasági és a szociális-kulturá­lis élet fejlesztésében különleges sze­rep hárul a néptanácsokra, amelyeknek a nemrég megtartott plenáris ülés az eddiginél nagyobb lehetőséget biz­tosított a falvak és városok gazdasági ügyintézésében. A néptanácsok jogainak és hatás­körének bővülésével együtt fog járni a néptanácsok tevékenységének meg­javítása. A néptanácsok azáltal, hogy késedelem nélkül intézik az ügyeket s mind nagyobb tömegeket kapcsol­nak be a közügyek intézésébe, kö­zelebb fognak kerülni a dolgozók szé­les tömegeihez. A második ötéves terv nagyszerű fejlődési kilátásokat nyit meg Craiova tartomány előtt is. Az elkövetkező években e tarto­­mányban tovább fog fejlődni a kő­olaj- és szénkitermelő ipar, a köny­­nyű- és élelmiszeripar. A tartomány mezőgazdaságát erős műszaki,anyagi bázissal látjuk el, amely könnyebbé teszi majd a parasztság munkáját, és segíti a parasztságot a bőségesebb terméseredmények eléréséhez. 1960 végén a lakosság rendelkezé­sére bocsátott árumennyiség értéke eléri körülbelül a 2 milliárd lejt, ami 500 millió lejjel több az 1956-ban el­adott áruk értékénél. Egész sor nagyfontosságú munká­latra kerül sor : új lakások épülnek, Craiova város vízellátása bőségesebb ■lesz, a zsil-parosényi hőerőmű be­kapcsolódik a Tirgu-Jiu városnak és a kőolajtelepeknek villanyáramot szolgáltató magasfeszültségű vezeték­­be. Új kultúrházak, kulturotthonok, fa­lusi könyvtárak létesülnek, Craiován és Turnu-Severinben új színházak épülnek. Craiova tartomány fejlődé­si kilátásai lelkesítőleg hatnak min­­den dolgozóra, minden becsületes ha­zaszerető emberre. A népünk és pártunk előtt álló nagyarányú feladatokat azonban csak békés viszonyok és a nemzetközi együttműködés feltételei közepette teljesíthetjük. A párt és a kormány továbbra is a békés egymás mellett élés és a más országok belügyeibe va­ló be nem avatkozás lenini elvein ala­­puló külpolitikáját folytatja. Államunk külpolitikájának alap­ja a Szovjetunióval, a Kínai NK-val és a szocialista tábor többi országával való megbonthatatlan barátság és szövetség. A szocialista tábor egysége szünte­lenül erősödik. Bulganyin és Csu En-laj elvtársak Moszkvában, Csu En-laj és Cyrankiewicz elvtársak Varsóban, Csu En-laj és Kádár elv­társak Budapesten aláírt legutóbbi közös nyilatkozatai, Bulgária, Cseh­szlovákia, Románia, Magyarország és a Szovjetunió kommunista és mun­káspártjai és kormányai képviselői­nek budapesti találkozása s e találko­zók eredményei, a Nemzeti Egység­front győzelme a lengyelországi Szejm választásokon — mind-mind újabb meggyőző tanúbizonyságai a szocialis­ta tábor növekvő egységének. A nemzetközi reakció sötét erői — az USA agresszív köreivel a­z élen — ismét szembeszállnak a népek bé­keakaratával és szabadságtörekvései­vel. A különböző hangnemben és külön­­böző eszközök igénybevételével han­­goztatott fenyegetőzések nem a min­den eresztékében recsegő-ropogó imperialista tábor erejét, hanem in­kább gyengeségét és korhadtságát bi­zonyítják. A szocialista tábor orszá­gai törhetetlen egységük erősítésével válaszolnak ezekre a fenyegetésekre. Népünk, népi demokratikus államunk határo­zottan elítél minden agresz­­sziót, minden olyan akciót, amelynek célja a területi hódítás és egyes népek leigázása, s szilárdan állást foglal a béke és az általános biztonság­poli­tikája mellett, az összes országok közötti békés együttműködési kapcso­latok mellett. C- Pirvulescu elvtárs beszédét a kö­vetkező szavakkal fejezte be : Meg vagyunk győződve róla, hogy Craiova város és tartomány dolgozói az egész néppel együtt vállvetve dolgoznak a párt KV plenáris ülésén hozott ha­­tározat megvalósításáért, a dolgozó nép életszínvonalának szüntelen eme­léséért. A február 3-i választás ünnepnap lesz, a párt, a kormány és a nép egy­ségének erőteljes megnyilvánulása. Február 3-án az NDF jelöltjeire sza­vazva, hazánk további felvirágozta­tására, a bőséges életre, a békére és a szocializmusra szavalunk. Constantin Pirvulescu elvtárs beszéde 5­r­ö R­e Egy jelö két találkozó [ Hétfőn délután másodszor láto­­­­gatta meg Filip Geltz, Nagyszeben­­ egyik képviselőjelöltje a Balanta­i mérleggyár dolgozóit. ( A találkozón többen a felszólalók­­ közül — közöttük Magyari Zoltán [ is — biztosították jelöltjüket, hogy­­ mindenben egyet értenek a párt­­ harcával a jobb életért és minden­­ erejükkel a szocializmus felépíté- I sén fognak munkálkodni. Talpes­i Constantin a régi és a mostani vá­­­­lasztásokról beszélt.­­ A kedd délutáni nem hivat­a­­l­­os találkozó volt. A munkások nem­­ gyűltek külön teremben és a kép­­­ viselőjelöltnek sem állítottak szó­ s neki asztalt. Geltz elvtárs munka. • csarnokról munkacsarnokra járva ’ beszélgetett a dolgozókkal. A be­­­­­szélgetés tárgya az volt, ami most mindnyájukat a legjobban foglal­­­­koztatja: a decemberi plenárison ’ felvetett problémák. A párthatáro­­­zatot nagy örömmel fogadták. Fel­említették, hogy helytelennek tart­ják azt, hogy náluk egy új, mo­dern esztergapadon dolgozó mun­kásnak ugyanannyi a normája, mint aki régi, kis tel­jesítőképességű gépen dolgozik. Ezeket a kérdése­ket rendezni kell náluk és az ország többi gyáraiban Szóba került az is, hogy a gyárban van néhány kisteljesítő­­képességű gép, amit alig, vagy egyáltalán nem használnak. Eze­ket a gépeket jó lenne a helyi iparban felhasználni, például a malmok megjavításához szükséges munkákhoz. 1957 február 1., péntek Iosif Chibinevschi elvtárs beszéde Az országszerte folyó lelkes han­gulatú választói gyűlések a párt­, a kormány és a nép sziklaszilárd egy­sé­­gét, a népi demokratikus rendszer mély demokratizmusát juttatják kife­­jezésre, és azt bizonyítják, hogy a városok és falvak összes dolgozói a magukénak vallják pártunk politi­káját. A mi demokráciánk, a tömegek de­mokráciája, a tömegek alkotó mun­kájából fakadt s a dolgozóknak a tőkés-földesuri iga alóli felszabadí­tásáért vivott harcban fejlődött nagy­­gyá; a mi demokráciánk magának a népnek a hatalma. Ez a demokrácia biztosítja a legszélesebb néptömegek számára a közügyek vezetésében való tényleges részvételt, ezért alapjában különbözik a burzsoá­ világ áldemok­ráciájától . A mostani választások, mint a nap­­pal az éjszakától, úgy különböznek az egykori választásoktól. A mai válasz­tások újszerű friss, egészséges jelen­ségek a román nép politikai életében. A széles néptömegek által javasolt jelöltek a nép legszorgalmasabb, leg­képzettebb, legderekabb fiai és leg­kiemelkedőbb személyiségei közül kerültek ki, azok közül, akik a legte­vékenyebben vesznek részt a szociális, fa építésben és a legnagyobb mér­tékben igyekeznek előmozdítani a nép jólétét és boldogulását. A Nagy­ Nemzetgyűlés már tartal­mánál fogva is alapjában különbözik a régi parlamenttől, amely egyike volt azoknak a helyeknek, ahol a zsák­mányra éhes politikai klikkek ügyletei,­két lebonyolították s ugyanakkor fegy­­ver volt a nép elnyomóinak kezében. A Nagy Nemzetgyűlés, a dolgozók államhatalmának legfelsőbb szerve, az RNK dolgozó népének egyre nö­vekvő erkölcsi és politikai egységét testesíti meg. Hazánk történelmében nincs arra példa, hogy a nép valaha úgy bí­zott volna egy rendszerben, mint ahogy népünk bízik a népi de­mokratikus rendszerünkben. Iosif Chisinevschi elvtárs ezután az országunkban végbement nagy átala­­kulásokról beszélt. A párt és a kormány politikájának alkalmazása gyümölcsöző eredmé­nyekre vezetett a gazdasági és kultu­rális tevékenység minden területén. A népi demokratikus rendszernek mind­össze néhány év alatt sikerült Ro­mániát a fejlődés teljében lévő ipari, agrár­országgá változtatnia. A nép meggyőződött arról, hogy a párt kijelölte att a helyes út, hogy pár­tunk sohasem beszél a levegőbe, hogy mindenkor mozgósítani tudta a dol­gozókat arra, hogy­ leküzdjék a ne­hézségeket és mind újabb és újabb­ sikereket érjenek el a szocializmus építésében. Pártunk, a népi hatalom nagy fi­gyelmet fordít az összes országrészek gazdasági fellendítésére. A tőkések és földesurak által sötét elmaradott­ságban és szegénységben tartott Moldva­ szemünk láttára megújhodik. Egész sor hatalmas ipari üzem kezdte meg itt működését: a birladi golyós­csapágy- gyár, a penicillingyár, a ciu­­reai fűrészüzem, a „Moldova” gyár pamutfonódája. A nagyüzemek száma 62-ről 73-ra szökött. Sok lakóház és több társadalmi-kulturális létesítmény is épült, például a tartományi rádió­stúdió, a iasi Operaház, a birladi ál­lami színház és mások. A szocialista ipar az utóbbi négy év alatt nagy fejlődést ért el Iasi tarto­­mányban. Az eredmények örvendetesek, de nem szabad megelégednünk azzal, amit eddig elértünk. A tartományban a mezőgazdaság szocialista szektora a vetésterület 32 55 százalékát foglalja magában. Csupán 1956-ban 425 kollektív gazdaság és mezőgazdasági társu­lás alakult. Meg kell azonban mondanunk, hogy kitartó munkával még jobb ered­ményt is el lehetett volna érni. Iosif Chisinevschi elvtárs a további­akban a következőket mondotta: Több mint 12 év telt el országunk felszabadítása óta, de az idősebb em­berek még emlékeznek a munkások és a parasztok nyomorúságos életére, az értelmiségiek jórészének nyomorára, a keserves, könyörtelen elnyomásra és kizsákmányolásra- A munkásainkat sanyargató kizsákmányolásnak csak a gyarmati országokban találhattuk pár­ját-Emlékezzenek csak vissza az idő­sebb iasi munkások, akik közül sokan ma már nyugdíjasok, naponta hány órát robotoltak a tőkések gyáraiban és hogyan éltek akkoriban. 12—14—16 órát dolgoztak éhbérért, csaknem elviselhetetlen egészségügyi körülmények között, szellőzetlen helyi­ségekben, orvosi segély nélkül, pihenő szabadság nélkül. Emlékezzenek csak vissza a fiata­labb iasi munkások szüleik kimerült arcára, szomorú gyermekkorukra, az éhségre, a kínzó, szüntelen éhségre, amit a száraz kenyérhéj, a hideg pu­liszka nem tudott csillapítani. A leg­nagyobb csapás volt azonban a holnap bizonytalansága. Milyenek voltak a dolgozók lakásvi­szonyai ? Éppen a burzsoá-földesuri rendszer átkos öröksége és a nagybur­­zsoázia és a földesurak fasiszta hábo­­rú­ia okozza azt, hogy még ma is ne­hézségeink vannak a lakásviszonyok tekintetében. A burzsoá­ földesúri rendszerben a lakbér, a közüzemi szolgáltatásokért járó illetékek és egyéb költségek fel­emésztették a munkások bérének nagy részét. Míg 1938-ban a lakbér a mun­kás vagy tisztviselő átlagfizetésének egyharmada volt, most legfeljebb a fizetés négy százalékát teszi ki. 1938- ban a munkás fizetésének 14 százalé­kát fordította közüzemi szolgáltatá­sokra: villanyáramra, vízdíjra, köz­­tisztasági illetékekre, közúti szállítás­ra. Ma lényegesen mások a dolgozók munkakörülményei. Ma a munkásosz­tály a termelőeszközök gazdája, ön­magáért, a haza erejének növeléséért, a haza felvirágoztatásáért dolgozik. A szorgalmas, gondos munkás az or­szág gazdájának felelősségét érzi. Új gyáraink és üzemeink a legkor­szerűbb gépekkel vannak felszerelve Sok helyen a segédmunkálatokra is kiterjesztették a gépesítést. A válla­latok mellett munkásétkezdék, éjjeli szanatóriumok működnek. Az állam gondoskodik a lakosság orvosi el­látásáról. A dolgozók fizetett pihenő­szabadságot kapnak és szakszerveze­tük üdülőhelyekre küldi őket. A burzsoá­ földesúri rendszer gyá­szos éveiben valósággal elviselhetet­len volt a moldvai parasztság hely­zete, akárcsak az egész ország pa­rasztságáé. A bojárok udvarházai és palotái körüli parasztviskókban a dolgozó parasztok és gyermekeik éhez­tek, betegségek tizedelték őket, írástu­datlanok voltak. Ma népi demokratikus államunkban a dolgozó parasztoké a föld, amelyet megművelnek. Keserves volt a múltban a nők éle­te is. Ma már csupán a múlt rossz em­léke az az idő, amikor a terhes nőket az utcára dobták, elbocsátották, mert­­nem tudtak dolgozni, amikor az asz­­szonyok orvosi segítség nélkül szül­ték meg gyermekeiket. Ma hazánkban a munkatörvény és az egészségügyi hálózat fejlődése ingyenes orvosi ke­zelést és kórházi ápolást, szülés előtti és szülés utáni fizetett szabadságot biztosít a szülő nőknek, akik szülési és szoptatási pénzsegélyt is kapnak. A Román Munkáspárt részére, a munkásosztály részére az írástu­datlanság végleges felszámolása, a tömegek kulturális felemelke­dése, a tudomány és a kultúra fejlesztése a szocializmus győzel­mének elengedhetetlen feltételét jelenti. 1938-ban Iasiban csak egyetlen egyetem volt. Ezen 2170 diá­­ tanult s közülük csak 355 volt ösztöndíjas. Ma már négy főiskola van Iasiban s ezeknek 14 fakultásán több mint 7000 diák tanul. Közülük több mint 3500 fiatal ösztöndíjban részesül. Diákjaink otthonokban laknak, kantinokban ét­keznek olyan feltételek között, ame­lyeket össze sem lehet hasonlítani a múltbeliekkel. Pártunk és kormányunk szüntelenül gondoskodik a diákok anyagi jólétéről. Iasiban négy diákott­hont építettünk, két újabb diákotthon építése folyamatban van. Új épületeket emeltünk a műegyetem, a közegész­ségügyi intézet és egyéb intézetek számára. A párt és a kormány megkülön­­böztetett figyelemmel gondoskodik a tudósokról és a kultúra többi műve­lőiről. A múltban lebecsült, megalázott művészek, tudósok és írók ma olyan körülmények között dolgozhatnak, a­­melyek rendkívül alkalmasak alkotó -• tevékenységük kibontakoztatására. és Nem vita i s, hogy az elkövetkezen­dő években a tudomány és a művé-­é­szet olyan virágzásnak fog indulni, a- ,a­ mely méltó lesz a szocializmus építé- -ri­sének dicsőséges korszakához és nö- - velni fogja népünk hozzájárulását az általános műveltség kincsestárához. A szónok a továbbiakban rámutat­m jett arra, hogy munkánkban — mint minden nagyszabású akcióban — elő- ,n fordultak hibák és nehézségek Ezek­­n nek fő oka hazánk múltbeli gazdasági­­ elmaradottságában és a háború köz -k y­vetkezményeiben keresendő- Ehhez még hozzájárult kádereinknek nem­­ elég bőséges tapasztalata a szocializi­­­mus építése terén. Ezek a hibák a­­ népgazdaság különböző ágazatai kö­zötti helyes arány megteremtésében, ez valamint az életszínvonal emelésére vonatkozó feladatok teljesítése során -­ fordultak elő. De az elkövetett hibák is bármilyen komolyak is, ki­javíthatók és ki is javítjuk valamennyit Még akadnak olyan gyenge em­berek, akik a burzsoá ideológia befolyása folytán nem értik — egyesek nem is akarják megérte­ni —, hogy nehézségeink átmeneti jellegűek. Voltak már sokkal nagyobb nehézsé­geink is a múltban, például az 1946— 1947-es időszakban, és azokat is le­győztük. A dolgozó parasztsággal szövetséges munká­sosztály és a nép­hez hű, legkiválóbb és legbecsülete­­sebb értelmiségiek közös erőfeszítés­­sel, pártunk vezetésével sikeresen le fogják győzni ezeket a nehézségeket is. Az RMP KV 1956 decemberi plená­ris ülésének határozata számos nagy­­fontosságú intézkedést tartalmaz, a­­melyeknek célja kedvező feltételeket teremteni a dolgozók alkotó kezdemé­nyezésének és tevékenységének még szélesebb körű kibontakoztatására. A plenáris ülés határozatai még jobban megszilárdítják a párt és a kor­mány köré tömörült dolgozók egysé­gét, megacélozzák elhatá­rozásukat, hogy megvédik és továbbfejlesztik népünk forradalmi vívmányait, lelep­­lezik és szétzúzzák az imperialism körök és ügynökségeik mesterkedé­seit. Megtisztelő állampolgári kötelessé­günk fokozni a forradalmi éberséget és megszilárdítani a népi demokra­tikus államot — új életünk felépíté­sének legfőbb eszközét. Pártunk és kormányunk külpoliti­kája *— megingathatatlan békepoliti­ka, a világ összes népei közötti ba­rátság és együttműködés politikája, a különböző társadalmi rendszerű or­szágok békés együttlétezésének politi­kája. Meggyőződésünk, hogy tárgya­lások útján minden nemzetközi­­nézet­­eltérés békésen rendezhető. Népünk el­itélt é­s a jövőben is el fog ítélni min­den imperialista agressziót. Bárhol kö­vetik is el, mindig azoknak a népeknek az ol­dalán fogunk állni, amelyek har­colnak szabadságukért és nemzeti függetlenségükért. Amióta hazánkat felvették az ENSZ- be, tevékenyen kivesszük részünket e nemzetközi szerv munkálataiban. Hazánk külpolitikájának alapja, egyre szorosabbá váló barátságon, a Szovjetunióval, a népi Kínával és a szocialista tábor többi országával. A­z RNK és a Szovjetunió kormánykül­döttségeinek legutóbbi tárgyalásai újabb határozott bizonyítékai annak az őszinte testvéri kapcsolatnak, a­­mely szocialista országainkat egybe­­fűzi. Amint önök is tudják, a Szovjet­unió, hogy segítséget nyújtson ne­künk a múlt évi gyenge termés miatti nehézségek leküzdésében, 1967 első felében 450 ezer tonna búzát és 60 ezer tonna takarmányt szállít hitelbe. Sok ezer tonna szovjet gabona már meg is érkezett az országba. Ha egy tőkésországból próbáltunk volna búzást szerezni, ez igen sokba került volna népünknek. A béke és a nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából döntő fontos­sággal bír a leszerelés kérdése. A Ro­mán Népköztársaság a múltban is, most is, határozottan támogatja a le­szerelésre és a tömegpusztító fegyverek eltiltására vonatkozó szovjet javasla­tokat. Hazánk — a többi szocialista or­szággal együtt — szilárd békepoliti­­kát folytat, amelynek célja a nemzet­­közi feszültség enyhítése. Ameddig azonban az imperialista körök nem mondanak le agresszív terveikről, éberségünk nem lankadhat. Az agresszív imperialista körök tudják, hogy a szocialista országok lendületes gazdasági és kulturális építésének megakadályozásá­ra, a szo­cialista országok belügyeibe való be­avatkozásra irányuló kísérleteik mél­tó választ kapnak. A román nép és a többi testvéri szocialista nép számára a varsói szerződés olyan biztosíték, ame­l megóvja őket nemzeti független­ségük és népi demokratikus rend­szerük ellen irányuló minden me­rénylettel szemben. Hazánk dolgozói a varsói szerződést az európai béke és biztonság zálogá­nak tekintik. Beszéde végén Chisinevschi elvtárs ezeket mondotta: A román nép bizalommal tekint a jövőbe. Népünket a Román Munkás­párt eszméi lelkesítik. Népünk lel­kesedik a szocializmus építéséért s egész alkotó energiáját a szocializmus építésének szolgálatába állítja. A kü­szöbönálló választások hatalmas erő­­vel fogják bizonyítani népünk hűsé­­gét e magasztos ügy iránt. A válasz­­tások be fogják bizonyítani, hogy ha­­zánkban a párt, a kormány és a nép egysége mindent legyőző politikai erőt képvisel.

Next